kórház 2013/12. A Magyar Kórházszövetség hivatalos lapja lapunk támogatója:

kórház A Magyar Kórházszövetség hivatalos lapja lapunk támogatója: 2013/12.

Tartalom Aktuális 2 Új szakmai minimumfeltételek: nem eszik olyan forrón a kását 3 Ha jó az irány, ha nem, a kapkodás többet árt 4 Elosztották a 2014-es forrásokat 5 Elfogadták az új egészségügyi salátatörvényt 6 Hol lesznek a kórházak ötven év múlva? 7 Az Euromedic Dent és a KaVo stratégiai együttműködési megállapodást írtak alá 8 Uniós forrásból fejlődik Csorna is 9 Nem csitul a kivándorlási kedv 12 Fél évszázados adatgyűjtés 13 Lehet-e a finanszírozást a túléléshez szabni? 15 Lapozzunk! Újabb siker a SE Urológiai Klinikán 16 Karácsony mindenütt Évértékelés melléklet 17 A karácsonyi szeretet az orvos-beteg viszonyban és a munkatársi közösségben is megélhető 20 Technológiaintenzív gondolkodás 21 Közös gyógyír a problémákra 16 23 Kiskarácsony az ajándékok egy része a mesebeli lányéhoz hasonlít 24 Értékálló technológia 26 3D mammográfia Hódmezővásárhelyen 28 A józan ész egészségügye 30 Folyamatosan fejlődő megoldások 32 Mozgalmas év 34 Itt nincs várólista 36 Élhető együttműködést! 38 Nyitottan a legújabb trendekre Kongresszus 40 EANM kongresszus Lyonban Paragrafus 42 Szabadság kiadásának szabályai GYÓGYSZER 44 A GYEMSZI és a klinikai kutatások: einstand vagy segítség? Kórházi vizit 46 Felújításra vár a patinás kórház 6

Tisztelt Olvasóink! T élelő hava meghozta a tartós hideget. Szent András napját követő vasárnap fellobbant az adventi első gyertya lángja, puha fénye jelezte, hogy eljött a várakozás, a reménykedés ideje. Még mai, felgyorsult, technikától zajos, néha dübörgő, vibráló életünkbe is elhozva egy csendes, időtlenül nyugalmas hangulatot. Az idősebbeknek régi emlékek, meghitt pillanatok tűnnek elő, a gyermekek pedig a maguk módján várják az elkövetkező ünnepek örömeit. Bárcsak mindenkinek jutna a Karácsony fényéből, békességéből, melegségéből, embe ri szeretetéből. Az egészségügyben, a kórházakban nagyon fontos a Karácsony. Ilyenkor csak az marad bent, akit a munkája ideköt, és ilyenkor bizony hiányzik a család meghitt hangulata. De ez a sorsunk. Gon doskodni kell azokról, akik betegségük miatt nem mehetnek haza, szeretteik körébe. Gyógyítani kell a sérülteket, a sürgős ellátásra szorulókat, és közben figyelni a lelkek fájdalmára, akik nem itt és nem így szerettek volna ünnepelni. A kórházi osztályok közösségi terei ilyenkor, kicsit átlépve a célszerű rend falanszterét, megtelnek díszekkel, kis fenyőfákkal, csillogó színes fényekkel, hogy pótolják az otthonok hangulatát, melegét. Akármilyen fáradtak, elcsigázottak vagyunk, kell, hogy jusson betegeinknek egy mosoly, egy jó szó, egy emberi érintés. Nem könnyű évet hagyunk magunk mögött. A Kórházszövetség elnöke karácsonyi beszélgetésünk folyamán részletesen sorra veszi a problémáinkat, gondjainkat, de beszél reménységeinkről, lehetőségeinkről. Hatalmas, bonyolult rendszerünk bírta a megpróbáltatásokat, igyekezett legjobb tudása szerint teljesíteni küldetését. Csak remélni tudjuk, hogy a külvilág is észreveszi ezt, és ha bővülnek erőforrásai, abból az egészségügy teljesítményének, és valódi követelményeinek megfelelően részesül ebből. És ez nem öncél, hanem nagyszámú, segítségre szoruló betegeink prioritást követelő szükséglete, érdeke. A társadalom, annak vezetői kicsit visszaélnek azzal a ténynyel, hogy az egészségügyben végzett munka elemi erejű hivatástudattal járó foglalkozás. Nagyon erős motiváció, kitartás, emberszeretet kell a műveléséhez. Ha látott már valaki éjszakás nővért a hajnal fényénél egy percre megpihenni, ha látott traumatológust az ügyelet utáni napon szürkén, éveket öregedve, ha látott mentőst egy melegfront vagy ónos eső éjszakáján a sokadik hordágyra szoruló beteget cipelve, az tudja, miről beszélek. És meg kell értsék a döntéseket hozó vezetők, hogy milyen fontos, milyen nagy érték a tudásunk, a tenni akarásunk. Kórházaink, orvosaink, nővéreink, mentőseink és még sok ezer szakember, mint mindig, ezen az ünnepen is teszi a dolgát ellátva betegeit, és rendelkezésre állva minden rászoruló embertársunknak. Őket köszöntöm most és mondok köszönetet áldozatos munkájukért. Kívánjuk egymásnak szeretetteljes, békés Karácsonyt! Kívánjunk egymásnak reménységet, egészséget és boldog új esztendőt! Dr. Szepesi András kórház A Magyar Kórházszövetség hivatalos lapja A szerkesztőbizottság elnöke: Dr. Rácz Jenő Tagok: Dr. Svébis Mihály, Dr. Antal Gabriella Torda Júlia Főszerkesztő: Dr. Szepesi András Felelős szerkesztő: Bene Zsolt Szerkesztőségi ügyvivő: Szlovákné Bandula Ilona Lapmenedzser: Zöldi Péter Rovatvezetők Jogi rovat: Dr. Kőszegfalvi Edit Intenzív terápia: Dr. Fülesdi Béla Gyógyszer: Fekete Tibor Minőségbiztosítás: Dr. Kullmann Lajos Menedzsment: Dr. Boncz Imre Nemzetközi sajtó: Kövesi Ervin Tanácsadó testület Dr. Velkey György, Dr. Csidei Irén, Dr. Ficzere Andrea, Prof. dr. Gál János, Dr. Rudner Ervin, Dr. Sásdi Antal, Dr. Szabó Géza, Dr. Tóth Gábor, Hegedűs Iván, Mészáros Magdolna, Zsarnay István, Dr. Fülöp Rudolf, Dr. Nagy Anikó Kiadja: Magyar Kórházszövetség Felelős kiadó: Dr. Velkey György elnök Lapmenedzsment: Weborvos.hu 2009 Kft. Kiadó és szerkesztőség: 1113 Budapest, Ibrahim u. 19. Telefon: (1) 214-5118, (1) 214-5159 Fax: (1) 214-9715 E-mail: mksz@invitel.hu Internet: www.korhazszovetseg.hu A Kórház szaklap előző lapszámai a www.weborvos.hu portálon tekinthetők meg. A támogatott oldalakat jelöli. Nyomdai munkák: Mega Kft. Felelős vezető: Gáti Tamás ügyvezető igazgató A Kórház utcai terjesztésre nem kerül, terjeszti a Feibra Kft. Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Üzleti és Logisztikai Központja (ÜLK) Hírlap Üzletág. Előfizethető közvetlenül a postai kézbesítőknél, az ország bármely postáján, vagy Budapesten a Hírlap Területi Képviseleteken (postacím: 1900 Budapest, e-mail: hirlap@posta.hu, zöld szám: 06-80/644-444), továbbá előfizethető átutalással a Magyar Posta Zrt. Üzleti és Logisztikai Központ 11991102-02102799 számú bankszámlára is. További információ: Magyar Kórházszövetség(1) 214-5159 ISSN 0230-3868 Tisztelt Olvasók! A posta esetleges hibás terjesztése miatti kellemetlenségekért elnézést kérünk. Kérjük, amennyiben valamelyik lapszámot nem kapja meg, jelezze ezt kiadónk felé a következő elérhetőségek valamelyikén, és a hiányt azonnal pótoljuk. Telefon: (1)214-5159, fax: (1)214-9715, e-mail: mksz@invitel.hu Szaklapunk 2013. év I. félévében átlagosan 4310 példányban jelent meg.

A Kórházszövetség szeretné felhívni a döntéshozók figyelmét arra, hogy a fenntartáson kívül szükség van a rendszerszintű amortizációpótló beruházási források növelésére a minimumfeltételeket tartalmazó jogszabály életbe lépése után. Új szakmai minimumfeltételek: nem eszik olyan forrón a kását M egjelent a szakmai minimumfeltételeket is újraszabályozó 73/2013. EMMI rendelet amely a 60/2003. (X. 20.) ESZCSM rendelet módosítása, négyszáz oldalnyi melléklettel december 2-án a Magyar Közlönyben. Általánosan elmondható, hogy a szakmákat egyenként, szakmakód szerint sorolja fel a 2. melléklet. Komoly gond volt a szakmai nevezéktannal, amit igyekeztek egységesíteni, hogy a koherencia javuljon, de ugyanígy előfordult, hogy egyes ellátásoknál más minimum tárgyi és személyi feltételeket határozott meg a közfinanszírozott, illetve magánellátásokra vonatkozóan a korábbi jogszabály. Szakmai változás történt, ugyanis megosztották a kardiológia III-as progresszivitási szintjét is. A IIIb. progresszivitási szintnél eleve kötelező a szívsebészeti háttér, míg a IIIa. besorolású hemodinamikai központoknál négy olyan eljárást határoztak meg, amelyek elvégzéséhez 30 percen belül biztosítani kell szívsebészeti hátteret. Ez utóbbi négy-öt centrumot érint országosan, a többi ugyanis IIb. besorolású hemodinamikai központ maradt. A kézsebészet szakmakód hosszú vita után megmaradt, I. progresszivitási szinten a traumatológia részeként lehet az ellátást végezni, II-III. szinten pedig már önálló osztály is lehet a traumatológia mellett. Neurológia: I. szinten a jövőben nem lehet strokethrombolysist végezni, és maximum 20 ágy lehet egy I. besorolású osztályon. Onkológiai ellátásban is eldőlt, hogy a járóbeteg-szakrendelésnek szerződéssel kell rendelkeznie a területi onkológiai osztállyal, de nem kell vele integrálódnia. Egyes szakmáknál kissé csökkennek a szakdolgozói létszámok (például arc-/állcsont-/szájsebészet, bőr- és nemibeteg-ellátás, szemészet, felnőtt és gyermek ITO, PIC, sürgősségi ellátás), ugyanakkor a kiemelt (3,8-as) szorzójú rehabilitáció esetében a gyógytornászlétszám nő. Az egészségügyi ellátóknak a jogszabály hatályba lépésétől számítva két hónapjuk van arra, hogy eleget tegyenek jelentési kötelezettségüknek az ÁNTSZ (hatóság) felé: megfelelnek-e vagy sem az elvárásoknak. Ha a szolgáltató elmulasztja a bejelentési kötelezettségét, akkor a hatóság figyelmeztető végzést ad ki, és maximum 30 napos határidővel lehetőséget ad a bejelentés pótlására. Ha ennek sem tesz eleget a szolgáltató, akkor a hatóság helyszíni ellenőrzést végez az adott szolgáltatónál, és ennek keretében győződik meg a feltételek teljesítéséről. Ha a szolgáltató nem teljesíti a minimumfeltételeket, akkor a jogszabályban rögzítettek alapján tesz lépéseket a hatóság. Így például ha progresszivitási szintet érint a hiányosság, akkor alacsonyabb szintre sorolhatják, azaz visszaminősítik a szolgáltatót. Ugyanakkor kötelező határozatot is kiadhat az ÁNTSZ a hiányosságok pótlására, vagy felfüggesztheti az adott osztály, szakrendelés működését. A lényeg: megpróbálják kikényszeríteni a jogszabályban előírt minimumkövetelmények teljesítését. Ha a minimumfeltételek módosítása a működési engedély módosítását is maga után vonja, akkor a szolgáltatónak szükséges ezt elvégeznie. A hatóság hatvan napon belül módosítani fogja kérelmére az engedélyt. Ha nem felelnek meg valamely feltételnek, akkor sem kerül sor első körben a működési engedély visszavonására, hanem megadott határidővel felszólítják a szolgáltatót a hiányosság pótlására. Ha a határidő lejár, és nem kér határidő-módosítást a szolgáltató, de nem is teljesíti a hiányosságok pótlását, akkor vonják vissza a működési engedélyét. (A Kórház szaklap információi szerint az ÁNTSZ az önálló járóbeteg-ellátó intézmények ellenőrzésével foglalkozik kiemelten.) Sándor Judit Dr. Velkey György, a Magyar Kórházszövetség elnöke nyilatkozott a Kórház lapnak a jogszabály életbe lépése kapcsán. A megújult minimumfeltételek garantálnak egyfajta minőséget, de legalábbis megteremtik annak lehetőségét. A rendszer igyekszik egyenszilárdságot biztosítani. Az erőforrások szűkössége, így a kevés pénz, illetve az orvos-, valamint szakápolóhiány rendezése nem a minimumfeltételeken keresztül oldható meg. Ezért az ellátási érdek továbbra is fontos rendszerszervező kell, maradjon, akár a minimumfeltételeket helyenként felülírva. Ha valamely intézmény egy adott ellátásban nem tudja biztosítani a jogszabályba foglalt elvárásokat, akkor a fenntartójához fordulhat: a GYEMSZI fogja eldönteni, hogy a meglévő progresszivitási szinten akarja-e tovább működtetni az ellátást, vagy alacsonyabb szintre kerül, amelyhez a kórház már tudja biztosítani a feltételeket. Ha ez a gond az alsó szinten vetődik fel, akkor az ellátás léte válik kérdésessé. Ez pedig többszereplős konzultációsorozatot fog igényelni, hiszen az ellátásszervezést, a kapacitások elosztását is érinteni fogja. Az uniós beruházások a tárgyi feltételek javítását is szolgálják, ám az is tény, hogy a főváros jórészt kimaradt ezekből a fejlesztésekből, így itt több gond vetődhet fel. Mégis úgy látom, józan irányba halad a változtatás, akár a szakdolgozói létszámokra, akár a szakmai feltételekre gondolok, mert közelebb állnak a realitásokhoz. A feltételeket a minimálisan elvárthoz próbálta igazítani a szakma és az egészségpolitika. A Kórházszövetség szakmai érdekvédelmi szervezetként szeretné felhívni a döntéshozók figyelmét arra, hogy a fenntartáson kívül szükség van a rendszerszintű amortizációpótló beruházási források növelésére a minimumfeltételeket tartalmazó jogszabály életbe lépése után. 2 AKTUÁLIS KÓRHÁZ 2013/12.

Szócska Miklós szerint paradigmaváltás zajlott le az egészségügyben, Velkey György szerint olyan mértékű a kórházak eladósodottsága, ami súlyos gondot okoz, Mikola István szerint az egészségügy jó ideig nem lesz prioritás. Ha jó az irány, ha nem, a kapkodás többet árt N agy egészségpolitikai iránykeresés zajlott le 2010 óta a Magyar Kórházszövetség elnöke, dr. Velkey György szerint, aki a Nézőpont Intézet által szervezett december 6-i szakkonferencián az ágazat helyzetét értékelte. A Kórházszövetség adatai szerint már nem egyhavi finanszírozás hiányzik az ellátásból, ugyanis a kórházak éves költségvetésének tíz százalékára tehető az intézmények lejárt szállítói állományának nagysága, ami közel hetvenmilliárd forint, s ennek csupán a felét sikerült a konszolidáció során rendezni legalábbis ezt mutatja a saját körben, 91 intézmény bevonásával készült felmérés. Jelezte, folyamatos számháború zajlik a források körül, ugyanis a gazdasági tárca szerint nőnek az ágazatra fordított kiadások, ugyanakkor ennél árnyaltabb a kép, ha mélyebben vizsgálják az adatokat. A szakellátásra fordított kiadások valóban nőttek nominálisan a személyi jellegű tételekben: a béremelést fontosnak és rendszerstabilizáló lépésként értékelte az elnök. A dologi kiadások esetében ugyanakkor a 2010-es 223 milliárd forintról 2012-ben 194 milliárdra csökkent a költés, ami százalékos arányban azt jelenti, hogy a korábbi 40 százalékról 31 százalékra esett vissza kasszaszinten. Ezt a különbséget érzékelik a mindennapokban a kórházak és a beszállítók az utóbbiak felé tartozásként jelenik meg. Felhívta a figyelmet arra, hogy alapvető tévedések mutatkoznak a kórházi tevékenység megítélésében. Ilyen például az, hogy a hotelszolgáltatás általában alacsony nívóját összemossák az ellátás forrásokhoz képest kifejezetten jó színvonalával, vagy az, hogy a magas adósságállományt csakis a rossz gazdálkodással teszik egyenlővé. Súlyosan forráshiányos az egészségügy, ezt bizonyítja Orosz Éva professzor egészségügyi közkiadásokra vonatkozó elemzése, vagy az Állami Számvevőszék vizsgálata is, mutatott rá. Ugyanakkor fokozódnak a terhek, beleértve az inflációt, a minimálbért, a garantált bérminimumot, ami az elmúlt időszakban 103 milliárd forintot emésztett fel. A HBCS jelentősen elmarad az infláció követéséről, sőt visszanormálására is volt példa. Mindez igazolja, hogy a működési források bővítése elodázhatatlan. A 2010 óta végrehajtott beavatkozások, beleértve a konszolidációt, az emberi erőforrás krízis kezelését, segítették a rendszer fenntartását, pozitívumként említette még a hatékonyság javítását célzó intézkedéseket, a népegészségügyi mozgósítást. Úgy vélte, nem szabad megállni a béremeléssel, de legalább ilyen fontos, hogy a mozgó béreket is növeljék, mert előbbutóbb nem tudnak ügyeletet szervezni az ellátók. Velkey úgy vélte, nem szabad a nagy erőfeszítésekkel életre hívott új rendszert felrúgni, nem helyeselte Imre Lászlóval, a GYEMSZI főigazgató-helyettesével és dr. Boncz Imre egyetemi tanárral együtt azt, hogy a területi ellátásszervező központokat (TESZK) a kormányhivatalokhoz integrálják ahogy ez az elképzelés már kormányzati előterjesztésben megfogalmazódott. Szintén a rendszer stabilitását tartotta fontosnak dr. Mikola István, az OECD nagykövete, mondván, reméli, marad az irány, akár jó, akár nem, ugyanis a legtöbbet a kapkodás árt egy olyan ágazatnak, mint a hagyományosan konzervatív egészségügy. Úgy vélte, az orvosok szerepe felértékelődött, ám ha a gyógyító nem érzi magát biztonságban, nincs társadalmi presztízse, akkor elbizonytalanodik és defenzívába szorul, ami számos negatív következménnyel jár a gyógyításban is. Azt is elmondta, hogy rendezni kell az orvosok jogállását, illetve hogy magánforrások bevonása nélkül nem lehet modern egészségügyet működtetni hazánkban. Az egészségügy egyelőre nem lesz prioritás, de nemcsak nálunk, hanem a hazánknál gazdagabb országokban sem a volt szaktárcavezető szerint. A válság következtében ugyanis a pénzeket a kormányok oda irányítják, ahol a leggyorsabban várható növekedés. Ez pedig azzal jár, hogy az egészségügyi és szociális területekről elvonnak, és ez egyelőre nem is fog javulni, hiszen nincs vége az egyre komplexebbé váló válságnak. A szívós válságkezelésre esküdött fel, állította Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár, aki szerint párbeszédre alapozott, tudatos egészségügyi paradigmaváltás zajlott le 2010 óta. Bár hallotta az előtte szólók problémafelvetését, ezekre érdemben nem reagált. Kezdeményezte ugyanakkor az Egészségügyi Nagy Adat Szövetség megalakítását, és ezúttal is arról beszélt, hogy hazánk adatnagyhatalommá válhat az egészségügyi rendszerben keletkezett adatbázisoknak köszönhetően. Többször hangsúlyozta, hogy a struktúra építése után a szervezés korszaka jön, ami vonatkozik a nemzeti egészségügyi szolgálat fejlesztésére, a kapacitások menedzsmentjére, arra, hogy megfelelő ellátási modalitások legyenek a megfelelő szükségletekre. Felsorolásában a betegút hatékonyságát is említette, hozzátéve, hogy minőségi ellátáshoz jusson a beteg, s nélkülözhetetlennek tartja a betegközpontú kultúra fejlesztését, ami kapcsolódik az egészségturizmus minőségének javításához is. Megemlítette még a népegészségügyi mozgósítást, a feladatokat követő finanszírozást, és a további optimalizálást, amelynek álláspontja szerint ki kell terjednie az országos és térségi munkamegosztásra, mert nem lehet minden gondot egy központból látni. A Kórház lap információi szerint a szaktárcánál remélik, hogy az E. Alapban mutatkozó 30 milliárd forint többletet nem zárolják, illetve nem vonják el az ágazattól kormányrendelet fog erről rendelkezni. A többletből 2014-ben a szolgáltatók számára hátrányos járóellátás degresszióját szeretnék visszaállítani a 2012-es szintre, illetve TVK-mentesítenék például a vérzéses, valamint a vérrög okozta elzáródásos stroke-ellátást, a kiterjedt égés ellátását, a PICellátást tárgyalások folynak jelenleg a pénz szétosztásáról. Sándor Judit KÓRHÁZ 2013/12. AKTUÁLIS 3

Bár a 2014-es állami költségvetés sarokszámait a parlamenti képviselők novemberben már elfogadták, így a keretként szolgáló főösszegek a továbbiakban (valószínűleg) változatlanok maradnak, a büdzsé fejezeteiben viszont még alapos változtatások következhetnek be. Az eredeti tervekhez képest év végéig még jelentős változáson eshetnek át a különböző költségvetési tételek: némelyeket kurtítanak, másokat növelnek az éppen érvényes lobbierőviszonyoknak megfelelően. Elosztották a 2014-es forrásokat A A kicsivel több forrás elegendő lesz 2014-ben? büdzsé rendelkezésére álló források tételes szétosztásáról szóló első maratoni vitanapot a honatyák december elején tartották, amit feltehetően továbbiak követnek majd. Annak ellenére, hogy a vita tárgyát képező 2014-es állami büdzsé alappillérei már ismertek, azokat a parlament megszavazta, az egyes költségvetési fejezeteken belüli számok még alaposan megváltozhatnak. Jelenleg annyi biztos, hogy a jövő évi költségvetés 15 983 milliárd 668,7 millió forint bevétellel és 16 968 milliárd 306,1 millió forintos kiadással számol. A kormány által tervezett hiány 984 milliárd 637,4 millió forint, ami a tervezett GDP 2,9 százalékát jelenti. Az eredetileg tervezett bevételi főösszegnél végül 25 milliárd forinttal több, kiadásként pedig 85 milliárddal több került a végleges költségvetési keretszámokban feltüntetésre. Ebből az következik, hogy a kormány által eredetileg tervezett hiánynál már a kezdetekkor eleve 60 milliárd forinttal nagyobb összeggel számoltak. Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter az általa benyújtott, 2014-es költségvetésről szóló törvénytervezetről többek között elmondta: szerinte jövőre a gazdaság jobban teljesít majd, ami lehetőséget kínál arra, hogy az ideinél kicsivel többet lehessen fordítani az egészségügyre, az oktatásra vagy a közbiztonságra. Kicsivel több pénz lesz? Az, hogy számszerűen mit jelenthet például az egészségügy esetében a kicsivel több megfogalmazás, azt Varga miniszter bővebben nem fejtette ki. Helyette az egyik esti tévéműsorban Giró-Szász András kormányszóvivő mondta el a saját verzióját, amelyben többek között az egészségügyi költségvetésről is szót ejtett. Eszerint nagyjából, hozzávetőlegesen lehet tudni, hogy a költségvetési sorokon mik szerepelnek. Szerinte 2013-hoz képest például az egészségügy 10,6 százalékkal, az oktatás 12,6 százalékkal, a közbiztonság 3 százalékkal kap jövőre több forrást. Felzárkóztatásra amit Giró-Szász nagyon fontos feladatként jelölt meg 9,6 százalékkal lesz több pénz, államkorszerűsítésre 17 százalékkal, gazdaságfejlesztésre 8 százalékkal jut több forrás. A költségvetési törvényjavaslat különféle fejezeteire és alcsoportjaira szánt források mértékéről és elosztásuk pontos céljáról számtalan hír látott már napvilágot, amelyek olykor megegyeznek, máskor egyenes ellentétei egymásnak. Közös jellemzőjük, hogy szinte napról-napra változnak. A kormánytól, illetve a szakállamtitkárságtól származó információk szerint az E. Alap jövőre körülbelül annyiból gazdálkodik majd, mint 2013-ban: az idei 1804 millió forinthoz képest jövőre 1884 millióból. Valamivel több pénzre számíthatnak (87 milliárd helyett 101-re) a háziorvosok. A gyógyszerkassza támogatására 222 milliárd forintot irányozott elő az állam (ebben az összegben már benne van a támogatásra szoruló patikák 1,2 milliárdos finanszírozási előlegkerete is). A gyártóktól/forgalmazóktól különböző címeken beszedendő adók/hozzájárulások tervezett bevétele jövőre az ideinél 9 milliárddal többet tesz majd ki, (összességében 56 milliárdra emelkedik). A népegészségügyi termékadóból 19 milliárdos, a baleseti adóból 23 milliárd forintos bevételt remélnek realizálni. Az EMMI tervezett költségvetési adatai között a felsoroltak mellett még szerepel például a légi mentésre szánt 1,5 milliárd forint, a kisforgalmú patikák 700 milliós támogatásának összege, illetve a patika-hitelprogram kamatainak támogatására szánt 370 millió. A fekvőbeteg-ellátó rendszer működtetésére 1612 milliárd forint a tervezett forrás, összevont szakellátásra az idei 630 milliárd helyett jövőre ennél 15 milliárddal kevesebbet szánnak. Az EMMI az állami tulajdonba vett kórházaknak (mint jó gazda) 5,5 milliárdos külön költségvetési keretet tervezett az intézmények rendkívüli támogatása címén. Ebből fedeznék a kórházi eszközpark javítását, felújítását, segítenék felzárkózni a gyengébben gazdálkodókat. A tervek szerint az ÁNTSz jövőre 15 milliárdos keretből, az Országos Vérellátó Szolgálat 13,2 milliárdból, a GYEMSzI pedig 7,5 milliárd forintból gazdálkodhat majd. Az OEP évek óta elmaradt egyik bevételi forrását, a szociális hozzájárulási adóba olvasztott munkaadói egészségügyi já 4 AKTUÁLIS KÓRHÁZ 2013/12.

rulékot, illetve annak 3,7 százalékát jövőre ismét megkapja, amiből 78,1 milliárd forintos bevétele származik majd. Ehhez az állami költségvetés 922,7 milliárd forintot, a népegészségügyi termékadó pedig 19 milliárdot tesz még hozzá. Az összes módosító indítvány elbukott A kormány költségvetési törvényjavaslatát, illetve a különféle pártok ahhoz benyújtandó módosító javaslatait november elején a parlament egészségügyi bizottsága is megtárgyalta. A bizottság ülésén jelen volt Tóbiás Tamás, a nemzetgazdasági tárca főosztályvezetője is, aki (kormánydöntés híján) a minisztérium részéről véleményezte a benyújtott módosító indítványokat. A bizottság kormánypárti tagjai mind a 30 ellenzéki módosítót leszavazták anélkül, hogy bármilyen észrevételt fűztek volna a javaslatokhoz. Azok között szerepelt például a kiskőrösi járóbeteg-szakellátó rendelő létrehozása, Újkígyóson egészségház építése, új kórház építése az észak-pesti térségben, a Sportkórház fejlesztése II. ütemének a megkezdése, a Szent János kórház teljes rekonstrukciója. Az ellenzéki indítványok mindezek megvalósítási költségforrásaként a nemzet főterére, a budapesti Kossuth tér átépítésére szánt milliárdokat jelölték meg. A felsorolt módosító indítványok véleményezés nélküli kormánypárti elutasítása után Gyenes Géza ellenzéki képviselő javaslatait vették napirendre. Ezek között szerepelt a szakellátásban megkezdett bérfejlesztés 2014-es folytatása, a béremelésekből eddig kimaradt dolgozók, technikai személyzet fizetésének az emelése, a kórházak adósságállományának a kiegyenlítéséhez való hozzájárulás összegének a felemelése. Továbbá a háziorvosok és szakasszisztenciájuk bérezésének a javítása. A módosítás beterjesztője közölte: ezeknek a fontos céloknak az elérése érdekében a jövő évi egészségügyi költségvetést hozzávetőleg 161 milliárd forinttal kellene kiegészíteni. A javaslatot sem a bizottság, sem a nemzetgazdasági tárca nem támogatta, ellenvéleményt nem fogalmaztak meg. Szintén elutasította a kormánytöbbség Horváth András Tibor indítványát, amely a jövő évi kormányfői protokollkiadások terhére épített volna Pusztaszabolcson egészségközpontot. Kiss Sándor ellenzéki képviselő azt javasolta, hogy a költségvetésben a patikák támogatására idén elkülönített 3,6 milliárd forintos keretet jövőre is meg kellene tartani. Ebből lehetne finanszírozni és támogatni a generikus programot. Az közismert tény, hogy a program következményeként a gyógyszertárak komoly árrés-veszteséget kénytelenek elviselni. Ennek a hatásnak az enyhítésére, a veszteségek kompenzálására kellene fenntartani az említett keretösszeget. A bizottság tagjai, illetve a gazdasági tárca képviselője ezt a javaslatot is elutasította, így megtárgyalásra sem kerül a honatyák elé. Lóránth Ida Az Országgyűlés elfogadta az újabb egészségügyi törvénycsomagot. A módosítás bővíti az úgynevezett preferált referenciaár-sávba tartozó, vagyis legkedvezőbb árú gyógyszerek körét, rögzíti a támogatási szabályokat, bővíti a betegek által igénybe vett ellátások lekérdezési lehetőségét és az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) feladatait is. Elfogadták az új egészségügyi salátatörvényt A biológiai gyógyszerek esetében módosul a társadalombiztosítási támogatásból való kizárás feltétele, így a támogatott gyógyszerek köre szélesebbé válik, ami a betegek és az orvosok számára választékbővülést jelent. A törvény a kevesebb mint 30 millió forint éves forgalmú, a terápiában nélkü lözhetetlen gyógyszereknél bevezeti kedvez ményezetti státuszú gyógyszer fogalmát. Ennek megítéléséről az Országos Egészségbiztosítási Pénztár dönt, a státusz öt évre adható meg, de felülvizsgálat után meghosszabbítható. A jogszabály rendelkezik arról, hogy e termékek forgalomba hozatali engedélyének jogosultjai mentesülnek az igazgatási szolgáltatási díjak megfizetése alól. Az előterjesztő emberierőforrás-miniszter szerint a területileg egyenletesebb gyógyszerellátás érdekében szükséges, hogy új gyógyszertár létesítésére kiírt pályázat elbírálásakor előnyt élvezzen, aki olyan településrészen kíván patikát működtetni, amelytől másfél kilométernél messzebb van a legközelebbi gyógyszertár. A salátatörvény lehetőséget teremt arra, hogy a háziorvoson kívül a beteg más kezelőorvosa is megismerhesse a páciens által a társadalombiztosítás terhére igénybe vett egészségügyi ellátásokat. Az orvosnak tájékoztatnia kell a beteget arról, hogy megtilthatja a betekintést. Az OMSZ 2014. január 1-jével átveszi a sürgősségi betegellátást koordináló tevékenységet és a sürgősségi ügyeleti ellátás hatékonyságának növelése érdekében integrálja működő mentésirányítási rendszerébe. A mentőszolgálat nemcsak elkészíti és kiadja az ügyeleti rendet, hanem a sürgősségi ügyeleti ellátást koordinálja, irányítja és felügyeli is. A jövőben az a magyar állampolgár, aki hitelt érdemlően bizonyítja, hogy életvitelszerűen külföldön tartózkodik vagy él, és ott rendelkezik biztosítással, visszamenőleges hatállyal mentesülhet az egészségbiztosítási járulék megfizetése alól. Aki mégis úgy vesz igénybe magyarországi egészségügyi szolgáltatást, hogy nincs érvényes taj-kártyája, és már nem itt fizeti a járulékot, köteles a szolgáltatás árát megfizetni az egészségbiztosítónak. Fideszes képviselők módosító indítványának elfogadásával a Ház lehetővé tette, hogy egy későbbi miniszteri rendeletben foglaltak szerint működési engedélyt kapjanak azok a hagyományos kínai gyógyítók, akik legalább ötéves felsőfokú képzés után kaptak oklevelet. Az engedélyhez nincs szükség az oklevél hazai elismerésére, mivel az indoklás szerint hasonló magyarországi képzés hiányában ez nem is lehetséges. Az engedély kiadásának feltétele, hogy a hagyományos kínai orvoslást végző kérelmező indokolja, hogy hazájában (vagy ahol legutóbb dolgozott) nem tiltották el a tevékenység végzésétől. Az engedélyt az Egészségügyi Tudományos Tanács adja ki. (MTI) KÓRHÁZ 2013/12. AKTUÁLIS 5

A kérdésre a legautentikusabb szakember, az orvosi jövőt kutató dr. Meskó Bertalan, a genetikus és geek ad választ, és persze mond még néhány nagyon érdekes dolgot a betegellátás változásáról, az orvosok digitálissá válásáról. Hol lesznek a kórházak ötven év múlva? Ö tven év múlva szerinte nem lesz szükség kórházra, a beteg otthon min dent meg tud mérni magáról, legyen szó laborról, rákbiomarkerről vagy akár genetikai kódról. A vizsgálati eredményekkel megy majd orvoshoz, hiszen a személyes találkozó akkor sem maradhat el ez félszáz év múlva is fontos lesz. Az otthon készült vizsgálati eredményeit és adatait egy chipkártyán viszi magával vagy viseli magán. Betegségére olyan gyógyszert kap, ami genetikai hátterének a legmegfelelőbb, s még az is elképzelhető, hogy azonnal és helyben gyártják le egy 3D-s nyomtatóval. Az orvosi diagnózist olyan szkennerek segítik, amelyek teljes egészében mutatják az emberi testet. Lesz olyan alkalmazás, amely a bőrhöz téve ad diagnózist, számítógép fogja ellenőrizni és kiszűrni az esetleges emberi hibákat, és ki is javítja azokat az ember segítségével gondolja dr. Meskó Bertalan. Az orvosi jövőkutató feladatának tekinti, hogy felkészítse az egészségügy résztvevőit a jövő kommunikációjára, technológiáira, ugyanis szerinte az orvoslás gyorsabban fog változni, mint ahogy most elképzeljük. Példaként említi a nyáron megjelent EKGtokot, amely az első okostelefonnal használható, klinikailag bevizsgált készülék. Augusztusban jelent meg a Social Media in Clinical Practice című kézikönyve, de neki köszönhetően volt része a curriculumnak a közösségi média 2008-ban Debrecenben. Most a Semmelweis Egyetemen folyik a kurzusa telt házzal, magyarul és angolul. Tanítványairól beszélve úgy látja, hogy a technológiák használata nem korfüggő, minden egyéni preferencián múlik: ki mennyire szeretne jobban, gyorsabban dolgozni, hatékonyabb lenni, kevesebb időt szánni felesleges dolgokra. Szerinte, aki ma az orvoslásban naprakész szeretne maradni, az internet nélkül erre nem képes. A digitális technológia ismerete az orvosi tudás részévé vált. Számára elképzelhetetlen, hogy egy orvos ne beszéljen angolul és ne használja az online eszközöket. De nem elég ott lenni, tudni kell használni a világhálót, különben eltékozolt idő minden ráfordított perc. Ezért az oktatás Dr. Meskó Bertalan Pályakép Dr. Meskó Bertalan, PhD, orvosi jövőkutató, Weszprémy-díjas, személyre szabott genomika területén szerez PhD fokozatot. Emellett nemzetközi díjnyertes blogger (Scienceroll.com és MedIQ.blog.hu), a világ első közösségi médiáról és orvoslásról szóló egyetemi kurzusának oktatója (thecourse.webicina.com) a Semmelweis Egyetemen, a Wall Streeten is kiállított Webicina.com orvosi online szolgáltatás alapítója. Rendszeresen tart előadásokat nemzetközi konferenciákon beleértve a Yale, Harvard, Stanford Egyetemeket, és a WHO központját is. A Healthspottr.com beválasztotta a Future Health Top 100 listájába. A Singularity University által a NASA központjában szervezett exkluzív Futuremed kurzus előadója. Számos sajtómegjelenése volt már, beleértve a Nature Medicine-t, a The New York Times-t, az Al Jazeera-t, a British Medical Journal-t és a Wired Science lapjait is. A Mensa HungarIQa tagja. során megtanítja, hogyan lehet gyorsan és hatékonyan keresni online szakmai információkat. Már hatévesen orvosgenetikus akart lenni, és azért jelentkezett orvosira, hogy kutathasson humán területeken a genomikában. Ugyanakkor azt is érezte, hogy a társadalmat jobban is tudná szolgálni, ha nemcsak a genetika megszállottjaként, hanem a technológiákért rajongó geek-ként is tevékenykedne. Így lett medical futurist. Jövőkutatóként optimista, a forráselosztásban hisz: ahol most kevesebb pénz, szakember van, ott fognak a leghatalmasabb innovációk megvalósulni, hogy jobb legyen az egészségügyi ellátás. Sándor Judit 6 AKTUÁLIS KÓRHÁZ 2013/12.

Az Euromedic Dent és a KaVo stratégiai együttműködési megállapodást írtak alá A már több mint 20 éve az állami egészségügyben vezető szerepet játszó Euromedic csoport új Euromedic Dent divíziója a fogászati szakma egy igazi óriásával, a KaVo-val öszszekapcsolódva kíván meghatározó szerepet betölteni a piacon. A stratégiai, együttműködési megállapodásra október 29-én került sor, melyet Gis man Katarzyna, a KaVo Kelet-Európai igazgatója és Aaron Levi, az Euromedic Dent ügy vezető igazgatója szentesítettek aláírásukkal. A jelentős eseményen a fogászati képzőhelyek vezetőin kívül az OTP és Me r kan til Bankok ügyvezető igazgatói is részt vettek. Aaron Levi hangsúlyozta: az Euromedic és a KaVo együttműködésének kiemelt célja a magánpiac teljes körű kiszolgálása mellett az állami (egyetemi és kórházi) fogászati ellátás támogatása, mely a következő évekre az állami fogászati betegellátás minőségének javulásában nyilvánulhat majd meg. A tervek ismertetését a cég új jelmondatával zárta: Az Euromedic Dent Az Ön partnere a komplett fogászati ellátásban! Euromedic Dent Kft. 1051 Budapest, Dorottya u. 1. Tel: (+36-1) 815-3100 E-mail: euromedicdent@euromedic-hungary.com Új termék a betegség-biztosítás piacán A Posta Biztosító 2014 januárjától új csoportos betegség-biztosítási termékkel lép piacra. A FŐNIX CARE balesetés betegség-biztosítás a vállalati ügyfelek igényei szerint lett kialakítva. A Posta Biztosító eddigi biztosítási és a Főnix-MED Zrt. egészségügyi szolgáltatási tapasztalataira építve kialakított egy új vállalati csoportos biztosítási terméket. A két cég piaci múltja jelent garanciát a termék megbízhatóságára és kiváló minőségére. A FŐNIX CARE baleset- és betegség-biztosítás a vállalati biztosítási piac igényeire ad megoldást, egy magas színvonalú, széles ellátási spektrummal rendelkező járóbeteg-ellátási és diagnosztikai kapacitást kínálva. A FŐNIX CARE biztosítás számos előnye közé tartozik, hogy a munkáltató adó- és járulékmentes juttatásként adhatja azt munkavállalója számára és a biztosítás éves díja a vállalkozás számára költségként elszámolható. Ez a juttatási forma a többi cafetéria elemmel összehasonlítva az egyik legkedvezőbb megoldást jelentheti a munkáltatók és munkavállalóik számára. Az egészséges munkavállaló a munkáltató legnagyobb értéke. A munkavállaló számára adott magánegészségügyi ellátást biztosító betegség-biztosítás kereteiben gyorsan, hatékonyan, várólistáktól mentesen és tervezhető módon szervezhető az ellátás. Ez elősegíti a gyógyulás folyamatát, lecsökkenti a betegségben töltött napok számát, és ezáltal a munkába visszatérés idejét. A termék központi eleme egy, az ügyfelek számára a nap 24 órájában elérhető call center szolgáltatás, mely a vállalati biztosítottak hívásait fogadja és az egészségügyi szaktanácsadást végzi, valamint az ellátás szervezői feladatokat látja el. Különlegessége ennek a betegség-biztosítási terméknek, hogy baleset-biztosítással egészül ki, mely baleseti halál esetén fél millió forintot fizet a biztosított kezdeményezettjének. KÓRHÁZ 2013/12. AKTUÁLIS 7

Az EMMI egészségügyi államtitkársága a közelmúltban közölte, hogy több más, a Rábaközben megvalósítandó uniós projekttel párhuzamosan a csornai Margit Kórház is részt vesz két programban. Új szakrendelő épül, és felújítják a mentőállomást is. Uniós forrásból fejlődik Csorna is A Margit Kórház új járóbeteg-szakrendelőjének építkezésére 1,3 milliárd forintos uniós támogatás áll rendelkezésre. A pályázati tervek szerint ebből valósul meg a sürgősségi betegellátó funkciókat is teljesítő járóbeteg-komplexum, amit központi diagnosztikai résszel is bővítenek. Ezzel megoldódik az intézmény fekvőbeteg-részlegein kezelt páciensek teljes körű diagnosztikai kiszolgálása is. Az új épületrészben megvalósuló tömbösítés által korszerűbb, hatékonyabb lesz az ellátás, mert így közvetlen összeköttetés jön létre a kórház korábban elkülönülten tevékenykedő részlegeivel. A szakrendelőknek korábban helyet adó épület az építkezésnek köszönhetően felszabadul. Odatelepülhet a központi raktár és a műszaki ellátóhely; ezek korábban szintén szétszórtan, kisebb helyiségekben, melléképületekben működtek a kórház területén. A feleslegessé váló és rossz műszaki állapotban lévő épületek lebonthatók, megszüntethetők lesznek. A projekt az építkezésen kívül lehetőséget ad a kardiológia, a gasztroenterológia, a röntgen- és labor diagnosztika eszközeinek felújítására, illetve az informatikai hálózat kiterjesztésére, valamint szükség szerint bútorbeszerzésre. A program befejezésének tervezett határideje 2015. május 31. Támogatott szakmai továbbképzések A csornai kórház további uniós pályázatoknak is kedvezményezettje, ezek azonban többségükben nem eszköz- és épületfelújításokat támogatnak, hanem az intézmény dolgozóinak képzését, illetve az általánosan tapasztalható munkaerőhiány helyi kríziskezelését célozzák. A több évig tartó képzési program uniós támogatásának teljes összege 90,4 millió forint, befejezésének határideje 2014. december 31. Ebből a forrásból a kórház olyan képzési programokat támogat, amelyek megfelelő minőségű szakmai kompetenciát biztosítanak mind a közép-, mind a felsőfokú szakirányú képzésben résztvevő kórházi dolgozóknak. A képzésre vállalkozók a szakmai fejlődést kínáló oktatás széles spektrumából, több lehetőség közül választhatnak. A képzetlenek egészségügyi szakképesítést szerezhetnek, akik pedig rendelkeznek ilyennel, új szakma megszerzéséhez is támogatást kapnak a pályázati forrásból. A magasabb képzési szintek hozzájárulnak az adott szakember kompetenciájának és hatáskörének a bővítéséhez, és ez által teljesülhetnek azok az elvárások, amelyek az orvostudomány és a technológia folyamatos fejlődése megkövetel. A program végére a kórház 19 szakdolgozója siker esetén további szakképesítést szerez majd például diabetológiai, epidemiológiai, fizioterápiás, geriátriai, hospice, pulmonológiai, sürgősségi és pszichiátriai szakápolóként, illetve kémiai laborasszisztensként. A pályázati periódus végére a kórház orvosai közül ketten rehabilitációs szakorvosi képesítést szereznek. Egy rezidens ugyancsak további szakismeretekre tehet szert, illetve a projekt támogatását igénybe véve ketten nappali oktatásban vehetnek részt az ápolóképzésben. A dolgozók közül többen valamilyen menedzseri jellegű továbbképzésben részesülnek. A kórházban tavaly indult az a három évre szóló program, amely az országosan ismert és regisztrált krónikus szakemberhiány hátrányait igyekszik csökkenteni. A támogatás Margit Kórházra jutó része csaknem 50 millió forint. Az országos projekt legfőbb célja a pályázati kiírás szerint az, hogy a benne részt vevő kórházak anyagi és egyéb eszközökkel igyekezzenek megakadályozni náluk dolgozó szakemberek elvándorlását, illetve új munkaerőt próbáljanak szerződtetni a krónikusan üresen álló munkahelyekre. A célt a pályázat kiírójának útmutatása szerint egy középtávú, foglalkoztatást támogató program elindításával lehetne elérni. Ebben az adott intézmény átmeneti bértámogatásban részesül annak érdekében, hogy a hiányzó, vagy az új funkciókhoz illeszkedő orvosi, szakdolgozói kapacitásokat biztosítani tudja. A csornai kórház a pályázati kiírásnak megfelelően saját céljaként olyan, a nemzetközi gyakorlatban már jól ismert és bevált szakmai team megszervezését, és szolgáltatásaiknak kórházban való bevezetését jelölte meg, amellyel nemcsak a betegcentrikus orvoslás, hanem a hatékonyabb gyógyító tevékenység is megvalósulhat. A tavaly szeptemberben útjára indított, és a jövő szeptemberben véget érő programba az idén januártól a kórház két új teamje is bekapcsolódik. Ezek a pszichiátriai és a klinikai táplálási szakmai csoportok. Rehabilitációs team a minőségi ellátásért A rehabilitációs szolgáltatások fejlesztésére kiírt pályázatot a győri Petz Aladár kórházzal közösen nyerte meg a Margit kórház. Az 1,88 milliárd forint összértékű projekt tavaly indult, és tervezett befejezési ideje 2014 februárja lesz. A program Csornát érintő része célként jelölte meg a neurorehabilitációs ambulancia fejlesztését. A rehabilitációs ellátást olyan szakmai teamek szolgáltatják, amelyeknek a neurológus és rehabi li tációs szakorvoson kívül pszichológus, logopédus, gyógytornász, fizioterapeuta, illetve elektrofiziológiai asszisztens is tagja. A team a tradicionális rehabilitációs eszközök, a gyógytorna és a fizioterápia mellett újdonságnak számító modern fiziológiai eljárásokat (TMSkezelés, biofeedback stb.) is alkalmaz a beteg gyógyu lása, állapotának javulása érdekében. Komp lex szolgáltatást nyújtanak továbbá a szédüléssel járó kórképek vizsgálatában, kezelésében és rehabilitációjában. A csornai intézményben a rehabilitációs tevékenység másik fontos területe a mozgásszervi rehabilitáció. A kórházban kezelt betegek többségénél különféle okok (stroke, túlsúly miatti károsodás stb.) miatt előálló járászavar mutatkozik. Ezeknek a kórképeknek az intézményben elvégzett részletes, képalkotó diagnosztikája és az azt követő járáselemzés után részleteiben feltárhatók a fiziológiás eltérések. Az eredmények alapján eldönthető, hogy az elváltozások milyen mértékben gyógyíthatók, illetve mekkora a valószínűsége, hogy a betegnél csupán állapotjavulás érhető el. Mindezek ismeretében utóbb kidolgozható a személyre szabott rehabilitációs program, amelynek végrehajtói a team tagjai. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósul meg. Lóránth Ida 8 AKTUÁLIS KÓRHÁZ 2013/12.

Az Egészségügyi Engedélyezési Hivatal (EEKH) a napokban tette közzé ágazati humánerőforrás-elemzését. A beszámolóban a 2012-es adatok elemzése alapján vont le következtetéseket. Eszerint a rendszerből ezres nagyságrendű nemcsak a szakszemélyzet, de az orvosok létszámhiánya is, ami a közeljövőben súlyos hatással lehet a teljes rendszer működésére. A hivatal beszámolója még nem tartalmazza az idén életbe léptetett kényszernyugdíjazás miatt keletkező létszámhiány adatait. Nem csitul a kivándorlási kedv A beszámoló kezdő mondatai, utalva a Semmelweis-tervben deklaráltakra, egyértelműen és lényegre törően megfogalmazzák a magyar egészségügytől (pártoktól és aktuális politikai kurzusoktól független) elvárt feladatokat és az azok teljesítéséhez elengedhetetlenül szükséges feltételeket. Eszerint Magyarország társadalmi és gazdasági felzárkóztatása elképzelhetetlen rossz egészségi állapotú, beteg emberekkel. A jó egészségi állapot, valamint ennek a megőrzésében és javításában kiemelt szerepet játszó folyamatos és biztonságos betegellátás biztosításának egyik alapfeltétele, hogy a magyar egészségügyi ellátórendszerben a szükséges számú és végzettségű egészségügyi szakember dolgozzon. Mindezek feltételeinek megteremtése érdekében nélkülözhetetlen, hogy az egészségügy mindenkori helyzetével kapcsolatban rendelkezésre álljanak az ágazati humánerőforrás jellemzői, pontos statisztikái. Az egészségügyi szakemberhiány már a közeljövő komoly kockázati tényezője állapítja meg a jelentés. Vitathatatlan tény, hogy (sok egyéb tényező mellett) az Európai Unió túlzott munkaterhelést tiltó szabályozása az új tagországok egészségügyi rendszereiben azzal a következménnyel járt, hogy ebből a szektorból is megindult a dolgozók elvándorlása a kedvezőbb feltételeket kínáló régebbi tagországok ellátórendszere felé. Ez önmagában növelheti (Magyarországon is) a munkaerőhiányt. Ennek egyenes következménye, hogy az érintett országok egészségügyi rendszereit, még akkor is, ha az elvándorlás nem emelkedik tömeges szintre, érzékenyen érinti a régi tagországok munkaerő- elszívó hatása. A krónikus munkaerőválság megelőzése végett feltétlen szükség van egy olyan rendszer működtetésére, amely folyamatosan monitorozza az ágazati munkaerő helyzetét, a vándorlás irányát, tendenciáit. A jövőben kiemelt figyelmet kell fordítani nemcsak a válságkezelésre, hanem az erőforrást koncentráló lépésekre, illetve azok hatásainak folyamatos elemzésére. Az így nyert információk alapján kerülhet sor az ütőképes egészségügyi humánerőforrás-stratégia megtervezésére. Részletes információk a nyilvántartásban Magyarországon egy 2009-es keltű miniszteri rendelet alapján az EEKH folyamatosan, már negyedik éve készít beszámolókat az egészségügyben dolgozók aktuális létszámhelyzetéről. A 2012-es évről készült beszámoló nemcsak az egészségpolitikusoknak kínál fontos információkat az ágazati humánerőforrás jelenlegi helyzetéről, hanem hasznos tájékoztatást nyújt az egészségügyi képzésért felelős intézményeknek, a szakmai szervezeteknek, az egészségügyi kamaráknak és szövetségeknek, továbbá a társadalomkutatóknak is. Az EEKH 2009-óta minden évben nyilvánosságra hozza, hogy az adott esztendő utolsó napján hány orvos, gyógyszerész, szakdolgozó stb. szerepelt a nyilvántartásában. Ezekből az adatokból világosan kiolvashatók a munkaerő-vándorlás tendenciái. Az alapregiszter azoknak az egészségügyben dolgozó személyeknek a létszámát mutatja meg, akik Magyarországon szereztek egészségügyi szakképesítést, továbbá Magyarországon honosították, illetve ismertették el egészségügyi szakképesítésüket. 2009-ben például 46 914 orvost regisztrált a rendszer, tavaly pedig 46 609 főt. Az alapnyilvántartás adatai szerint az itthon, vagy külföldön orvosi diplomát szerzett, vagyis Magyarországon elismert szakképesítéssel rendelkező orvosok létszáma folyamatosan nő. A 2009-es évhez képest 467 fővel, 2011-es évhez képest tavaly 232 fővel több orvost vett alapnyilvántartásba az EEKH. A klinikai végzettséggel rendelkező egészségügyi dolgozók (pl. szakpszichológusok, Színes akváriummal gazdagodott a Jósa András Oktatókórház Gyermekosztálya A karácsonyi ünnepek közeledtével egy hangulatjavító és vidám ajándékkal gazdagodott a Jósa András Oktatókórház Gyermekosztálya. A Noé Bárkája Díszállat és Terrarisztikai Szaküzletnek köszönhetően, ezentúl egy látványos, 500 literes akvárium is azt szolgálja, hogy a kicsik számára barátságosabb legyen a kórházi környezet, és elviselhetőbb az intézmény falai között eltöltött idő. Az akváriumban többféle színben pompázó édesvízi díszhal és dísznövény kapott helyet, amelyek a kicsik és nagyok számára is szereznek egy cseppnyi örömöt. Az akváriumot a cég képviseletében Dodó Ferenc adta át Pap Juditnak, a gyermekosztály főnővérének. Az akvárium élővilágának teljes körű rendben tartását minden hónapban a szaküzlet munkatársai végzik el. Pap Judit és Dodó Ferenc KÓRHÁZ 2013/12. AKTUÁLIS 9

sugárfizikusok, mikrobiológusok, biokémikusok, molekuláris biológiai diagnoszták stb.) nyilvántartásba vételi létszáma folyamatos ingadozást mutat. A rendszer regisztrálja a halálesetek miatt fogyatkozó létszámadatokat is. Elhalálozás miatt 2009-ben például 152 orvos került ki a nyilvántartási rendszerből, 2012-ben pedig 64. Az alapnyilvántartás mellett a hivatal a működési engedélyek alapján is vezet nyilvántartást. 2009-ben érvényes működési engedéllyel rendelkezett Magyarországon 33 272 orvos, 2012-ben pedig 30 529 fő, továbbá 88 223 fő egészségügyi szakdolgozó, akiknek a létszáma tavaly 93 997 fő volt. Egy csapatban az SZSZBMK és a Nyíregyháza Spartacus A jövőben a Jósa András Oktatókórházban végzik el a nyíregyházi focisták szűrővizsgálatait, egészségfelmérését, sérülés esetén pedig a diagnosztikát és a baleseti ellátást. Az egészségügyi együttműködésről szóló megállapodást ünnepélyes keretek között, hétfőn reggel szentesítették aláírásukkal a felek, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház részéről Mangol Csilla főigazgató és dr. Adorján Gusztáv főigazgató-helyettes, míg a Spartacus FC részéről dr. Barczi Róbert ügyvezető. Mangol Csilla főigazgató elmondta, az intézmény életében rendkívül fontos a prevenció és a rehabilitációs programok erősítése. Ezzel a példával a megelőzésre, az egészségmegőrzésre, a sport támogatására szeretnék felhívni a lakosság figyelmét. A Jósa András Oktatókórház felkészült a sportolók ellátására ismertette Dr. Adorján Gusztáv, a déli pólus főigazgató-helyettese. Hozzátette: a nyíregyházi intézményben van az ország legnagyobb orvosi laborja, megfelelő képalkotási eszközök és szakemberek állnak rendelkezésre, így minden adott a közös munkához. A Szpari focistái korábban gyakran Budapestre vagy a Dunántúlra utaztak orvosi vizsgálatra erről már dr. Barczi Róbert, a futballklub ügyvezetője beszélt. A megállapodás számukra azért is fontos, mert szeretnék, hogy ha a csapattagok közül valaki megsérül, még aznap kapjon orvosi segítséget, és lehetőleg helyben végezzék el a kezelést. A helyben végzett vizsgálatok abban is segítenek, hogy folyamatosan nyomon követhessék a sportolók állapotváltozását. Az együttműködési megállapodás megkötése után, a csapatmunka jegyében a Nyíregyháza Spartacus Football Club egy, a focisták által dedikált labdával és mezzel ajándékozta meg a kórházat. Dr. Adorján Gusztáv, Mangol Csilla és dr. Barczi Róbert A korábbi években készült HMR beszámolók nem tartalmaztak adatokat az adott évben a működési nyilvántartásban szereplő személyek számáról. Ezek a számok minden esetben meghaladják az érvényes működési nyilvántartási ciklussal rendelkezők számát, és rámutatnak arra, hogy hozzávetőlegesen hányan végeznek felügyelet mellett egészségügyi tevékenységet. Ezek a számok szintén fontos mutatói lehetnek az ágazati humánerőforrás helyzetnek jegyzik meg a beszámoló készítői. A nyilvántartás kor szerint is regisztrálja a dolgozókat. A tavalyi évben érvényes működési engedéllyel rendelkező egészségügyi dolgozók létszáma az egy évvel korábbihoz képest a következőképpen változott: az orvosok döntő többségének 2010. március 31-én járt le a működési engedélye. Közülük az engedély megújítását sokan nem kérték, illetve az ahhoz szükséges feltételeket nem teljesítették. Ennek következményeként 2010-ben az előző évben nyilvántartott orvoslétszámhoz képest jelentős visszaesést regisztrált a rendszer. A nyilvántartottak életkori megosztását illetően a 2010 2012 közötti időszakot tekintve megállapítható, hogy a vizsgált periódusban, a regiszterben szembetűnően több lett az 55 59 éves korcsoportba tartozó orvos. Míg korábban az orvostársadalmat legnagyobb létszámarányban az 50 54 évesek képviselték, addig tavalyra ez az arány áttevődött az idősebb korosztályokra. 2010-ben az 50 54 évesek létszáma 3921 fő volt, tavaly pedig 3872. Az 55 59 éveseknél így változott az arány: 2010-ben 3954 orvos regisztráltak a működési nyilvántartásban, tavaly pedig 4371 főt. (Ez pedig azt jelentheti, hogy a fiatalabbak eltűntek a rendszerből). Önmagában ez a jelenség is figyelmeztethet egy kialakulóban lévő humánerőforrás-problémára. Az említett negatív trend mellett a hivatal elemzői szerint némi optimizmusra adhat okot, hogy vele párhuzamosan a rendszerben megnőtt a regisztrált 25 29 éves orvosok létszáma, 1900 főről 2380 főre. Leggyakoribb szakma a háziorvos Az EEKH pontos statisztikát vezet arról is, hogy az ágazat dolgozói milyen szakképesítéssel rendelkeznek, illetve az évek folyamán milyen szakvizsgákat abszolváltak. Ezekből az információkból persze nem vonható le olyan következtetés, hogy Magyarországon éppen hány belgyógyász, szülész, vagy onkológus tevékenykedik, hiszen egyetlen személynek többféle szakképesítése is lehet. Az adatokból viszont következtetni lehet arra, hogy mely szakmák azok, amelyeket a legtöbben sikeresen elsajátítottak, és feltehetően a gyakorlatban is művelnek. A statisztikák szerint Magyarországon a 15 leggyakoribb szakma közül például a legtöbb orvosnak (5205 fő) háziorvosi szakképesítése van, 5047 főnek van belgyógyász szakképesítése, 3065-nek csecsemő- és gyermekgyógyász, 1552-nek sebész, 1437 szülésznőgyógyász, 956-nak szemész, 725-nek pedig pulmonológus szakképesítése. A klinikai végzettségű egészségügyi dolgozók közül a legtöbbnek (480 főnek) klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológus képesítése van, a legkevesebb (1 fő) pedig klinikai sugárfizikus képesítéssel rendelkezik. A szakdolgozók közül a legtöbben (40 187 fő) felnőttápolás és -gondozás szakképesítéssel rendelkeznek. 10 AKTUÁLIS KÓRHÁZ 2013/12.

Külön nyilvántartás rögzíti az egészségügyi rendszerben dolgozók létszámának megyénkénti megosztását is. Az adatok a járási rendszer helyett még a korábbi, kistérségi területelosztás adatait veszik figyelembe. A korábbi időszakhoz hasonlóan az ágazatban dolgozók munkahelye tekintetében a fővárosban nem történt sok változás. Vidéken a munkahelyek területi elosztásánál az elemzők a megyék méretét, az ellátandók létszámát is figyelembe vették. A munkahely szerinti megoszlás és a tízezer lakosra (klinikai végzettségű dolgozóknál százezer lakosra) jutó egészségügyi dolgozók létszámának összehasonlításából kitűnik, hogy a munkahelymegoszlás szerinti adatok emelkedése vagy csökkenése követi a lakosság számához viszonyított arányokat. Megyei adatok (Budapest kivételével): Pest megyében tavaly összesen 1854 orvos teljesített szolgálatot. Legtöbben a Gödöllői kistérségben (334 fő). A legkevesebb (398 fő) érvényes működési engedéllyel rendelkező orvos Nógrád megyében dolgozik. E két szélsőség között ingadozik az országos átlag. A legtöbb orvos az egyetemi központokban dolgozik. Baranyában például 1510 főt regisztráltak, ezzel szemben a klinikával nem rendelkező Tolnában csupán 533 főt. Bár a munkahelyek által közölt létszámadatok szerint a legtöbb orvos Pest megyében dolgozott, a tízezer lakosra jutó orvoslétszám mégsem ott, hanem Csongrád megyében volt a legnagyobb. Figyelembe véve a lakosságszámot is elmondható, hogy Nógrád megyében a legkisebb a praktizáló orvosok létszáma, arányaiban viszont Pest megyében jut a legkevesebb orvos 10 ezer lakosra. Arányait tekintve 10 ezer betegenként Budapesten dolgozik a legtöbb orvos (56,71 fő), az átlagosnál jobb az arány Baranyában és Csongrádban. Az országos átlag szerint 29,09 orvos jut 10 ezer lakosra. A számokból egyértelműen látszik, hogy Budapesten minden szakmában magas az egészségügyi dolgozók létszáma mind az orvosoknál, fogorvosoknál, klinikai végzettségű dolgozóknál, mind az egészségügyi szakdolgozóknál. Így kijelenthető, hogy az ágazat minden területén kiemelkedő a főváros egészségügyi munkaerővel való ellátottsága. A 2012 júliusában hatályba lépett törvénymódosítás szerint az egységes humán erőforrás-moni toringrendszernek tartalmaznia kell a szolgáltatási szintek foglal koztatottjainak részletes adatait is. Ezek alapján az alapellátásban 15 százalékos az orvosok aránya, a járóbeteg-ellátásban 32 százalékos, a fekvőbeteg-ellátásban 47 százalékos, egyéb gyógyító területeken pedig 6 százalékos. A klinikai végzettségű egészségügyi dolgozók közül 1 százalék tevékenykedik az alapellátásban, 51 százalékuk a járóbeteg-szakrendeléseken, 44 százalékuk a kórházakban, 4 százalékuk pedig egyéb területen teljesít szolgálatot. A szakdolgozóknál ez az arány: alapellátás:10 százalék, járóbeteg-ellátás: 23 százalék, fekvőbetegintézmények: 51 százalék, egyéb: 9 százalék. Az ápolók 11 százaléka dolgozik az alapellátásban, 19 százaléka a szakrendelőkben, 67 százaléka a kórházakban és 3 százalékuk egyéb területen. Baranyából távoznak a legtöbben Az ágazatban dolgozók nyelvismeretét elemezve a jelentés megállapítja: az orvosok, fogorvosok, gyógyszerészek és klinikai végzettségű egészségügyi dolgozók között az angol nyelvből középfokon szerzett nyelvvizsgával, míg az egészségügyi szakdolgozók esetében az angol nyelvből alapfokon megszerzett nyelvvizsgával rendelkezők szerepelnek. Az orvosok közül szakmai felsőfokú nyelvvizsgával 912 fő, szakmai középfokú nyelvvizsgával 2027 fő, míg szakmai alapfokú nyelvvizsgával 383 fő rendelkezik. A fogorvosok közül 36 fő rendelkezik szakmai felsőfokú nyelvvizsgával, míg szakmai középfokú nyelvvizsgával 264 fő, szakmai alapfokú nyelvvizsgával 93 fő rendelkezik. A gyógyszerészek közül 50 fő szakmai felsőfokú nyelvvizsgával, szakmai középfokú nyelvvizsgával 215 fő, míg szakmai alapfokú nyelvvizsgával 36 fő rendelkezik. A klinikai végzettségű egészségügyi dolgozók közül 22 fő rendelkezik szakmai felsőfokú nyelvvizsgával, míg szakmai középfokú nyelvvizsgával 17 fő, szakmai alapfokú nyelvvizsgával 7 fő rendelkezik. Az egészségügyi szakdolgozók közül szakmai felsőfokú nyelvvizsgával 39 fő, szakmai középfokú nyelvvizsgával 489fő, míg szakmai alapfokú nyelvvizsgával 1054 fő rendelkezik. A fenti számok a szakmai nyelvvizsgára vonatkoznak, amely nem feltétlenül orvosi szaknyelvi vizsgának felel meg részletezi a dolgozók nyelvismeretének adatait az elemzés. 2012-ben az előző évihez képest 20 százalékkal többen szereztek külföldön szakképesítést, mégpedig 55 orvos, 25 fogorvos, 4 gyógyszerész, 67 klinikai szakdolgozó, és 47 ápoló szakdolgozó. A legtöbbjük a szomszédos országokban szerezte a szakképesítését, jellemzően magyar nemzetiségűek, többségük már állampolgársággal is rendelkezik. A hazai diplomával rendelkező, külföldön munkát vállalni kívánó egészségügyi dolgozók számára az EEKH állítja ki a különböző hatósági bizonyítványokat. Bár ilyen bizonyítványokat azok a magyar egyetemeken diplomát szerzett szakemberek is igénylik, akik szeretnének visszatérni a saját hazájukba, többségében mégis a magyar állampolgárok a kérelmezők. Közülük nemcsak azok kérvényeznek ilyen dokumentumokat, akik tartósan külföldön szándékoznak munkát vállalni, hanem azok is, akik, megtartva hazai állásukat időnként (helyettesítésre, ügyeleti munkára) külföldi intézménynél vállalnának munkát. Ennek ismeretében kijelenthető, hogy a hivatal által kiadott hatósági bizonyítványok száma nem azonos a migrációs folyamat adataival. A hivatal megállapítása szerint az elmúlt években folyamatosan emelkedett a külföldön munkát vállalni kívánó egészségügyi dolgozók száma. Ami leginkább az uniós szinten mérve alacsonyabb fizetéseknek, valamint az esetlegesen kedvezőtlenebb munkakörülményeknek a következménye, de ezt a helyzetet tovább árnyalja az a tény, hogy a híradások közismertté tették a külföldi munkavállalás lehetőségét azaz szinte divattá vált és egyre több külföldi egészségügyi szolgáltató toboroz szakembereket Magyarországon mind a képző-, mind az ellátóintézményekben. Ezen felül lényegesen egyszerűbbé vált a külföldön történő elhelyezkedés is, hiszen jelenleg a már számos külföldön dolgozó magyar szakember is segítséget jelent a berendezkedés és a beilleszkedés során, valamint a külföldi munkáltatók is igyekeznek megkönnyíteni ezt pl. ingyenes vagy kedvezményes lakhatás, illetve a teljes fizetés melletti nyelvtanfolyamok biztosításával. Az orvosok közül 2010-ben 1111 fő, 2011- ben 1200 fő, tavaly pedig 1108 fő kért a hivataltól hatósági bizonyítványt. A dolgozók migrációs szándéka a fővárosban és Pest megyében a legeltökéltebb. A lakosságszám arányait véve alapul viszont Baranya megyéből távozott a legtöbb orvos, illetve szakdolgozó. Azt követi Zala, Győr-Moson- Sopron, Hajdú-Bihar és Csongrád megye. Migrációban a legkevésbé érintett Nógrád és Jász-Nagykun-Szolnok megye. A szakmák tekintetében a korábbi tendenciákhoz hasonlóan továbbra is a bel gyógyá szok vezetik a migrációs listát, közöttük jellemzően sok a háziorvostan, anesz teziológia, sebészet, intenzívterápia, ortopédtraumatológia szakképesítéssel is rendelkező. Trend szerű növekedés észlelhető a sebészeknél is, különösen az ortopéd-traumatológiai képesítéssel rendelkezők körében. A külföldön munkát vállalni kívánók többsége célországként az Egyesült Királyságot, vagy Németországot jelöli meg. Előbbi mostanában inkább csökkenő tendenciát mutat, az utóbbi viszont növekvőt. Népszerű célállomások még Svédország és Ausztria is. Lóránth Ida KÓRHÁZ 2013/12. AKTUÁLIS 11

A veleszületett rendellenességek szervezett és országos nyilvántartása (VRONY) a magyar egészségügyben fél évszázados múltra tekint vissza. Idén szakmai konferencián is megemlékeztek erről az évfordulóról. Az ott elhangzott előadások anyagából számos szakmai értekezés is napvilágot látott, amelyek többféle szemszögből elemzik a veleszületett rendellenességek okait, előfordulásuk gyakoriságát stb. Fél évszázados adatgyűjtés A veleszületett rendellenességek országos adatainak az összegyűjtése és tárolása világszerte 1962-ben kezdődött. Nálunk legelőször a Heim Pál Gyermekkórház gyűjtött adatokat, majd 1970-től ezt a feladatot átvette az Országos Közegészségügyi Intézet, ahol már, az időközben megszületett jogszabály értelmében, az országos adatokat nemcsak tárolták, hanem azokat részletesen elemezték is idő- és térbeli megjelenésük alapján. Az OKI 1997 végéig gyűjtötte, őrizte, elemezte ezeket az információkat. 1998-tól nyolc éven keresztül ugyanezt tette az Országos Epidemiológiai Központ, 2006 januárja után pedig az Országos Szakfelügyeleti és Módszertani Központ. Jelenleg 2011 áprilisa óta az Országos Egészségfejlesztési Intézet (OEFI) hatáskörébe tartozik ez a tevékenység. Az elmúlt ötven év alatt öszszegyűjtött adatbázis a népegészségügyi kutatások és az epidemiológia területén világszerte elismertnek számít. Az intézet elemzői (Béres Judit és Métneki Júlia) által készített szakmai összefoglaló (Veleszületett rendellenességek nyilvántartásának jelenlegi helyzete) információi szerint a világ gazdaságilag fejlettebb országaiban a veleszületett rendellenességgel világra jött csecsemők aránya körülbelül 6 százalék, közülük minden második állapota súlyosnak mondható. Szaporodó rendellenességek Az Egyesült Államokban például az újszülöttek között vezető halálok a születési rendellenesség. Egy 2009-es statisztika szerint az USA-ban százezer élve születésre 136,4 születési rendellenesség miatt bekövetkező haláleset jutott. Az életben maradott rendellenességgel születettek élethosszig tartó kezelése, illetve a betegségük által megengedett legjobb stádium megőrzése jelentős kiadásokkal terheli az amerikai egészségügyi kasszát. A tizenhét leggyakrabban előforduló rendellenesség kezelése, a betegek állapotának szinten tartása évente nyolcmilliárd dollárt emészt fel. Egy-egy születési rendellenességgel életben tartott páciensre élete során átlagosan félmillió dollárt költ a rendszer. A hazai adatok szerint a nyilvántartás kezdeti éve (1962) és 2010 között összesen 211 697 veleszületett rendellenességet jelentettek a kórházak. Megvizsgálva az ezer élve születésre vetített adatokat megállapítható, hogy a veleszületett rendellenességek gyakorisága periodikusan változó: 1962-ben körülbelül 15 ezrelék volt, 1982- ben majdnem 50 ezrelék, 1997-ben 17 ezrelék, 2010-ben pedig 52 ezrelék. A szakértők szerint a számok emelkedése nem feltétlenül azt jelenti, hogy a nyilvántartás kezdetei óta ennyivel gyakoribbak volnának a születési rendellenességek. Kézenfekvő okai lehetnek például a kórházak jelentési fegyelmének a megszilárdulása, a pontosabb regisztráció és adatnyilvántartás, valamint a prenatális diagnosztika fejlődése. A különbségek nemcsak időarányosan, de a regionális bejelentések számát illetően is jelentős különbségeket mutatnak. 2010-ben például a legtöbb születési rendellenességet (117,4 ezrelék) Bács-Kiskun megyéből, a legkevesebbet (24,7 ezrelék) a fővárosból jelentették. Feltételezhető, hogy ez a szignifikáns különbség nem a valódi esetszámokból, hanem a rendellenességek méhen belüli diagnosztizálási gyakoriságának az eltéréseiből adódik. Valószínűsíthető, hogy a fővárosi kórházakban rendelkezésre álló magasabb színvonalú diagnosztikai háttér, a jobb szakember-ellátottság azok a tényezők, amelyek miatt Budapesten lényegesen kevesebb születési rendellenességgel világra jött csecsemőt regisztráltak, mint például Észak- Magyarországon, vagy a Dél-Dunántúlon. A prenatális diagnosztika fejlődését a statisztika számai is egyértelműen jelzik: míg 2000-ben az összes fejlődési rendellenesség 6,7 százalékát sikerült ultrahangdiagnosztikával kiszűrni, addig 2009-ben a 17,2 százalékát. Down-kórnál ez az arány: 33 69 százalék volt, az idegcső-záródásnál pedig 58 74 százalék. Mindebből jól látszik, hogy a korszerű diagnosztika segítségével kilenc év alatt bizonyos kórképeknél a háromszorosát, másoknál legalább a dupláját sikerült már a méhen belüli időszakban felfedezni. Idősebb anya több kockázat A rendelkezésre álló adatok szerint, 1970- ben a magzati időszak alatt szinte ugyanannyi Down-szindrómás esetet diagnosztizáltak, mint ahányan később megszülettek (kb. 7-8 ezrelék), 2010-ben pedig már látványosan szétváltak ezek az adatok. Ebben az évben a méhen belüli időszakban 2,1 ezreléket regisztráltak, ebből a megszületettek aránya 0,75 ezrelék volt. A kórkép regisztrált gyakorisága, illetve az azzal megszületettek száma a nyolcvanas évek vége felé kezdett szétválni és egyre nagyobb lett a két adat közti különbség. A legnagyobb különbséget 2009-ben mérték, 2010-ben valamennyit csökkent a méhen belül regisztrált esetek és a megszületett Down-kóros csecsemők száma közötti különbség. Az adatokból az is világosan látszik, hogy 1980-óta folyamatosan nő a Down-szindrómás esetek száma. Ezt a jelenséget a szakértők a szülő nők életkorának folyamatos növekedésével magyarázzák. 2010-ben sokkal nagyobb volt az első gyermekét a 35. életéve után szülő nők aránya. A Down-kór, mint az egyik leggyakrabban előforduló születési rendellenesség idő- és térbeli halmozódását, illetve adatainak országos különbségeit a kutatók önálló vizsgálat keretében elemezték. A vizsgálatra 1991-ben került sor egy 456 fős lélekszámú kis délnyugat-magyarországi faluban, ahol akkoriban extrém halmozódást mutatott a Down-kóros csecsemők száma. A vizsgálatot megelőző két évben 15 újszülött jött világra a faluban és közülük tizenegynél valamilyen születési rendellenességet állapítottak meg, ami akkoriban az országos átlag 12-szeresének számított. A csecsemők 40 százaléka ikerterhesség volt. A rendellenességgel világra jöttek között diagnosztizáltak ajakhasadékot, Robin-szindrómát, veleszületett szív 12 AKTUÁLIS KÓRHÁZ 2013/12.

betegséget (ventricularis septumdefektus pulmonaris atresiával), hátsó orrnyíláselzáródást (choanalis atresia), végbélelzáródást, a bal tüdő rendellenességét (bronchus-stenosis), hasfali, illetve lágyéksérvet (congenitalis inguinalis hernia), illetve Down-kórt. A tizenegy újszülött közül négynél állapították meg a Downszindrómát. Arányuk az adott település újszülött-populációjában 223-szorosa volt az országos átlagnak. A születési rendellenességgel világra jött csecsemők anyjának életkora 36 év, vagy afelett volt. A laboratóriumi vizsgálatok minden anyánál sejtosztódási zavarokat mutattak ki. A halmozottan megjelenő születési rendellenesség okainak a kiderítése végett a kutatók a helyszínen folytatták a vizsgálataikat. Megvizsgálták az adott időszakban született valamennyi csecsemő családtagjait is, valamint azt is, hogy korábban, esetleg az idősebb gyermekeknél előfordul-e már rendellenesség. Sem a szülőknél, sem az idősebb testvéreknél nem találtak rendellenességet. A vérrokonok közötti házasságot is kizárták. Semmilyen, a rendellenességeket előidéző környezeti ártalmat (pl. sugárzás, vírusfertőzés, gyógyszerszedés) nem találtak. Egyetlen tényező maradt, amellyel a kutatást tovább folytathatták. A tizenegy betegen született gyermek közül kilencnek az édesanyja arról számolt be, hogy terhessége korai szakaszában valamilyen beteg halat fogyasztottak. A Down-kóros gyerekek anyjának mindegyike fogyasztott halat. A vizsgálatok fényt derítettek arra, hogy 1987-ben a falu mellett lévő halgazdaságban új vegyszert vezettek be, amellyel a kifogott halakat fertőtlenítették. A paraziták elpusztítása végett a halakat 5-10 percre szabálytalanul, az előírásnál töményebb trichlorfon oldatban fürdették (ami rovarlőszerként használt organikus foszforszármazék), majd az állatokat visszaengedték a tóba. A kezeléseket 1988 májusa és 1990 márciusa között többször is megismételték. A kezelés hatására számos hal elpusztult, a tó partjára vetődött, vagy a víz felszínén lebegett. Bár gazdaság dolgozóinak a halászatot megtiltották, a falu lakosságát erről nem tájékoztatták. Később, 1991-ben megvizsgálták a tóban tenyésztett pontyok, amurok testében lévő méregkoncentrációt, és még ekkor is 0,15 0,26 mg/kg volt az érték. A helyiek rendszeresen fogyasztottak a tó halaiból, azokat hosszabb időn át lefagyasztva is tárolták. Így a halak mérgéből folyamatos utánpótlás került a szervezetükbe. A laboratóriumi állatvizsgálatok bizonyították, a méreg a placentán keresztül a magzat testébe is bejut. Nem csak környezetszennyezés A négy Down-szindrómás csecsemőn kívül a többi hét, más rendellenességgel született gyereknél a kutatók nehezen tudták megmagyarázni a méreg elváltozásokat okozó hatását, mert ismereteik szerint a teratogének specifikus elváltozásokat okoznak, nem általános érvényű a hatásuk. Azt viszont tényként állapíthatták meg, hogy a hét, rendellenességgel született csecsemő közül ötnek, éppen a terhesség kritikus időszakában az anyja bizonyosan evett a halból. A feltételezések szerint a nagyszámú ikerterhesség is összefüggésben lehet az ártó környezeti tényezővel, mivel minden ikerpár fogamzási dátuma egybe esett a trichlorfon expozíciós idejével. A mérgezett halak fogyasztása és a születési rendellenességek arányának robbanásszerű növekedése közötti összefüggést az a tény is alátámasztotta, hogy az 1991 96 között a faluban született 42 csecsemő között mindössze egyetlen születési rendellenességet diagnosztizáltak. A többiek egészségesen jöttek a világra. A méreg alkalmazását a falu halgazdaságában 1991-ben tiltották be. Az 1970 2010 közötti időszak vizsgálata szerint folyamatosan nő a húgycsőhasadékkal született csecsemők száma is. A kutatók részletesen analizálták az okokat. Feltételezésük szerint a rendellenesség gyako riságának a növekedésében szerepe lehet az apák nemzőképessége romlásának, illetve az emiatt alkalmazott mesterséges megtermékenyítésnek. A férfiak reprodukciójában észlelt más negatív jelenségek, például az ondósejtek számának drasztikus csökkenése, és a hererák gyakoriságának a jelentős emelkedése, az úgynevezett testicularis dysgenesis szindróma is részjelensége lehet, amelynek hátterében az évezredes reprodukciós szelekció gyengülése állhat, és oka a meddőségek kezelésében alkalmazott újabb orvosi módszerek kontraszelektív hatása állapítják meg a kutatók. Lóránth Ida Feleslegesnek tűnő, és a rákos beteg életének utolsó időszakában inkább ártó kemoterápiás kezelésekre fordítsák a rendelkezésre álló szűkös forrásokat, vagy szűrésre, prevencióra, illetve palliatív ellátásra juttassanak több pénzt? És egyáltalán: fel lehet-e tenni ezt a kérdést? Lehet-e a finanszírozást a túléléshez szabni? M inden negyedik ember rákban hal meg, és ha az elkerülhető életévveszteségeket nézzük, ez a betegségteher nagyobb, mint a kardiovaszkuláris betegségek esetében, fogalmazott Dózsa Csaba, a Magyar Egészség-gazdaságtani Társaság alelnöke a Napi.hu portál szakkonferenciáján november 21-én. Az egészségügyi ellátás hatékonyságát az onkológiai ellátáson keresztül bemutató panelbeszélgetés bevezetéseként elmondta, hogy az onkológiai terápiák vezetik ma a törzskönyvezéseket mindenhol a világban, ami azt mutatja, hogy óriási a nyomás a közfinanszírozáson. Több szempontból lehet vizsgálni, van-e lemaradásunk, s kérdés, hogy a nagyon drága gyógyszeres technológiákat miként lehet finanszírozni. Számításai szerint 2011- ben 50-70 milliárd forint fordítódott különböző csatornákon a daganatos betegek kezelésére, gyógyítására. Jelenleg leginkább a tételes elszámolásban zajlik a finanszírozás, amit pedig ez a keret nem bír, az a méltányossági kasszában csapódik le. Úgy vélte, ha lassan is, de haladunk előre, a vesedaganat és tüdőrák gyógyítására KÓRHÁZ 2013/12. AKTUÁLIS 13

alkalmas gyógyszereknél új befogadások vannak folyamatban. Lehet-e a támogatást a túléléshez szabni, hónapokban mérve? tette fel a kérdést. Nagyon súlyos állapotban ugyanis akár milliókat költünk néhány hónapos túlélés érdekében, ugyanakkor más országokban a túlélés jóval kedvezőbb arányú. Dózsa Csaba szerint hatékonysági tartalék mutatkozik a rendszerben, amellyel évente 5-6 ezer ember életét lehetne megmenteni. Jól látható, hogy hazánkban szigorúbbak a befogadási, támogatási feltételek a korábbiakhoz képest, kialakult egy kezdeti költségmegosztási technika az OEP és a gyártók között. Ha van igazolt egészségnyereség, akkor van támogatás és jobb a hozzáférés a terápiához, ha nem igazolódik az egészségnyereség, akkor kikerül a támogatásból a gyógyszer, már nem mérvadó, melyik cég terméke. Kemények a végpontok, nem lehet mellébeszélni Dózsa Csaba úgy vélte, hogyha a makroszintű allokációt nem sikerül a programok, megoldások között meghatározni, akkor ugyanebben a körben fogunk forogni tíz-tizenöt év múlva is. Hiába ölünk milliárdokat az ellátásba, nem fogunk eredményeket elérni. A daganatos betegek ellátásában az adatok pontosan mutatják, hányan betegedtek meg, hányan haltak meg, a betegséget milyen stádiumban fedezték fel, a terápia mikor kezdődött vagyis kemények a végpontok, nem lehet mellébeszélni, fogalmazott Dózsa Csaba. Vannak-e adatok arra vonatkozóan az OEP-nél, hogy milyen források mellett milyen eredmények mutatkoznak, látnak-e változást a túlélési adatokban? tette fel a kérdést a beszélgetést moderáló dr. Kaló Zoltán, az ELTE Egészség-gazdaságtani Kutatóközpontjának vezetője. Dr. Gajdácsi József, az OEP egészségügyi főigazgató-helyettesének válaszából kiderült, folyamatosan végeznek vizsgálatokat, most is készülőfélben van egy elemzés, amely például megmutatja, hogy a 2008-2010-es gyógyszerportfólióhoz képest mára teljesen megváltozott a felosztási rend. Akkor a topgyógyszert a kardiológiában használták, és volt még 7-8 készítmény erre a betegségcsoportra. Mára jelentős az átrendeződés az onkológia javára: az 1-20. gyógyszer onkológiai termék, ami azt is mutatja, jelentős források allokálódtak az onkológiai gyógyszerekre. A mortalitásra vonatkozóan nehéznek minősítette a válaszadást: míg a kardiológiában már társadalmi szinten megjelent az egészségnyereség az elmúlt tíz év fejlesztéseinek köszönhetően, addig az onkológiában egyelőre nincs ilyen adat. Egy szűkebb adatsoruk van, amelyből nem akarnak messzemenő következtetéseket levonni, de mégis elgondolkodtatóak a számok. 2013. november végi adataik szerint TAJ-szám alapján vizsgálva már nem élt azoknak a betegeknek a 85 százaléka, akik 2011 és 2012 között tételes finanszírozásban nagy értékű onkológiai gyógyszert kaptak. Úgy vélte, végig kell gondolni, hogy a korlátozott forrásokból mire összpontosítsunk: fizessünk például hat nap alatt kétmillió forintot egy beteg néhány hónapos túlélése érdekében, vagy juttassunk több pénzt a szűrésre, megelőzésre, a gyógyíthatatlan betegek hospiceellátására. Úgy érzi, a súlypontok eltolódtak, és nem akar pallost tartani az emberek feje fölé, de elgondolkodtatóak az adatok. A sebészetet is értékén kellene kezelni A befogadásban elmaradást mutat a magyar rendszer, ismerte el, de rögtön hozzátette: nincs olyan készítmény viszont, amihez más formában, például egyedi méltányosság keretében ne juthatna hozzá a beteg. Gajdácsi elmondta azt is, hogy hiányt érez a finanszírozói oldal részéről: a sebészeti területek alulfinanszírozottak, nincsenek annyira a fókuszban, pedig értékén kellene kezelni a manuális szakmákat is a gyógyszerekkel együtt. A mortalitási mutatók ingadoznak, de nincs rosszabbodás, sőt valami kis javulás mutatkozik, ugyanakkor a morbiditás egyértelműen növekszik, sokkal több beteget diagnosztizálnak, mondta dr. Mangel László, a Pécsi Tudományegyetem Onkoterápiás Intézetének vezetője. A hátteret kutatva az életmód, egészségtudatosság mellett a komoly, egyre intenzívebben jelentkező bizalmi válságot említette: a betegek nem fogadják el a kezeléseket. Az ellátórendszernek több területen is fejlődnie kellene, hiszen például az onkológiai éberség nem mindig tökéletes, de a finanszírozással, a technológiai ellátással sem lehetünk teljesen elégedettek, ugyanakkor a kezelések ma már szabályozottabbak, mint 15 éve. Azonban bármilyen összevetést nézünk, nincs nagyon nagy különbség a visegrádi és a nyugat-balkáni országokhoz képest, tette hozzá. Az onkológiai ellátás során alapvetően két dolgot csinálunk: gyógyítunk és kezelünk fogalmazott Mangel László, jelezve, a kettő között óriási a különbség. A kezelésekkel a gyógyíthatatlan betegeknél csak időt lehet nyerni, egyre többet. A korábban egy év alatt lezajló betegségekkel szemben ma négy-öt évet tudnak adni a betegeknek. Ezeknek a nagyon drága biológiai készítményeknek a kilencven százalékát a kezelések során alkalmazzák, és nem a gyógyító oldalon, tette hozzá azzal, hogy nem várhatóak alkalmazásuktól döbbenetesen jó eredmények mortalitás szempontjából. Sokkal fontosabb, hogy egyre több olyan daganatos, előrehaladott állapotú beteg van, akiknek évekkel tudják meghosszabbítani az életét. Véleménye szerint másképp kell a kérdéskört felfogni, és a nemzetközi befogadási trendeket megfelelő racionalitással hazánknak is követnie kell. Mire kondicionálódtak az onkológusok? Mindenki megfelelő körülmények között, emberi méltóságban szeretné eltölteni a hátralévő idejét gyógyíthatatlan betegként, nem pedig úgy, hogy felesleges kezeléseknek vessék alá. Az életvégi kemoterápiák generális orvosi, onkológiai gondolkodásból adódnak véleménye szerint. Nem egyszerű kérdés, hiszen nehéz megmondani a betegnek, hozzátartozónak, hogy nincs tovább kezelés, mert nincs értelme. Mangel László szerint az orvosoknak ezt a felelősséget és döntést fel kell vállalniuk. Az elmúlt 10-20 évben azonban arra lettek kondicionálva az onkológusok, hogy igenis meg kell próbálni gyógyítani vagy legalábbis kezelni a beteget, és most nagyon nehéz a váltás. Tudomásul kell venni azonban, hogy az életvégi kemoterápiáknak nincs egészségnyeresége, csak káros hatása, és megrövidíthetik a beteg életét. Dr. Kissné dr. Horváth Ildikó, az Emberi Erőforrások Minisztériuma Egészség politikai Főosztályának vezetője szerint nem szabad nagyon általánosan értékelni az onkológiai ellátást, ugyanis az időskorban kialakuló daganatos esetektől fejnehéz a rendszer. Úgy vélte, azt kell szűrni, amivel a mortalitást lehet csökkenteni. Ennek kapcsán bejelentette, hogy a Korányi intézetben szűrőprojekt indul a magas kockázatú betegek körében: 1000 beteget fognak alacsony dózisú CT-vel szűrni kísérleti jelleggel. Klinikai adatok szerint ez a típusú vizsgálat tüdőmortalitásban 25 százalékos eredményt tud elérni. Tehát jóval hatásosabb, mint a tüdőszűrés, amelynek során évente találnak 300 tbc-st és 1500 tüdőrákost, miközben évente tízezer tüdőrákos hal meg Magyarországon. Fontosnak tartotta a prevenció részeként a dohányzásellenes törvényeket, a dohánytermékek adótartalmának a megemelését, ami évek múlva látszódni fog a tüdőrákos esetek számának csökkenésében. Sándor Judit 14 AKTUÁLIS KÓRHÁZ 2013/12.

Nem sokkal az Uroonkológiai Osztály felújítása után a Semmelweis Egyetem Urológiai Klinikán újabb sikert könyvelhetett el prof. dr. Nyirády Péter igazgató munkatársaival együtt átadták a katalogizált, 500 új kötetnek is helyet adó könyvtárat, ahová ezek után szeretettel várnak a Klinikán kívülről is minden érdeklődőt. Az átadó ünnepséget az Inkontinencia c. könyv 2., bővített kiadásának bemutatójával tették színesebbé. A kiadvány két részből áll, mert a szerzők külön fejezeteket szenteltek Az inkontinens betegek ápolása témakörnek is. Lapozzunk! Újabb siker a SE Urológiai Klinikán A Semmelweis Egyetem Urológiai Klinika Könyvtára a szakterület legnagyobb irodalmi gyűjtőhelye, több mint 90 éve halmozzák itt a szakkönyveket tudtuk meg Nyirády professzortól. A teremben a legfrissebb irodalomtól a csaknem 100 éves, muzeális értéket képviselő kötetekig számos kincs található. Az Intézmény igazgatója ünnepélyesen is megköszönte prof. dr. Kelemen Zsolt, a klinika megbecsült munkatársa, és Magyaródi Ágnes könyvtáros (és szakfordító) mintegy fél éves munkáját, melynek során tematizálták a papírra vetett tudásanyagot. A szakirodalom nyomtatott hordozóit eddig nem megfelelő gyakorisággal használták a kollégák mondta Nyirády professzor hiszen nehéz volt itt bármit is megtalálni. Mára felgyorsult az élet, könnyebb a számítógépen irodalmat keresni, de emellett kötelességünk és felelősségünk emlékezni elődeinkre is. Különösen, hogy amint belelapozunk az itt található, több évtizede született kiadványokba, láthatjuk, hogy nincs sok újdonság a nap alatt, csak az a kérdés, hogy ki menynyire tudta érvényre juttatni felfedezését. Az orvostudomány egyéb területein sem ritka, hogy bizonyos felfedezésekre már akár fél évszázaddal ezelőtt is rájött egy-egy orvos, csak abban az időben nem kapott elég figyelmet az adott találmány. Az immár áttekinthető könyvtár azt a célt is szolgálja a jövőben, hogy a klinika munkatársai előadásaik során a hazai és a nemzetközi irodalom szélesebb spektrumát mutathassák be. A kötetekről, amelyek a magyar mellett francia, német, angol és más nyelveken egyaránt szép számmal fellelhetőek a klinikán, prof. dr. Kelemen Zsolt beszélt az egybegyűlteknek, néhány darabot le is emelve a polcról, hogy valamennyien megcsodálhassuk pl. azokat a precíz rajzokat, amelyekkel a tegnap urológusprofesszorai tankönyveiket illusztrálták. Ezek az ábrák ma is pótolhatatlanok az oktatásban. Az urológián belül a diagnosztikai elemektől (radiológiai vizsgálatok, ultrahang stb.) kezdve az általános urológia és annak különböző részterületei mint pl. a gyermekurológia, az anesztézia vagy a műtéttan témájában született művek nyelv szerinti bontásban kerültek helyükre. Az inkontinencia teljes témakörét felölelő kiadvány Az inkontinencia és annak különböző formái napjainkban nagy hangsúlyt kapnak az urológián belül a poszterek 20%-át teszi ki ez a téma a nemzetközi kongresszusokon is. A Medicina gondozásában megjelent szakkönyveket prof. dr. Katona Ferenc, dr. Hamvas Antal és dr. Klauber András szerkesztették. Az Inkontinencia c. könyv alcíme: Diagnosztika, terápia, rehabilitáció. Az inkontinens beteg ápolása a kórházi, illetve az otthoni ápolás megkönnyítésére szolgál. Az ellátás interdiszciplináris tudást igényel A vizelet- és székletinkontinencia a magyar lakosság mintegy 5%-át érinti hangzott el a könyvbemutatón. Ez a probléma súlyosan befolyásolja a mindennapi életminőséget és adott esetben a munkaképességet is, a társadalom idősödésével fokozódó egészségügyi szociális és gazdasági problémát okoz. A tünetek az idősebb korosztályt részben a korral járó természetszerű egészséggyengülés és/vagy a fokozódóan szaporodó betegségek folytán külön érintik, de a fiatalabb emberek is hasonló problémáknak lehetnek kitéve, mert a vizeletinkontinencia a terhesség, illetve a szülés utáni állapotot is károsan befolyásolhatja. A megjelentetett könyvek részletesen bemutatják az ellátás összetettségét, a különböző szakterületek egymásra utaltságát. Az urológia, a szülészet-nőgyógyászat, az ideggyógyászat, a gyermekgyógyászat, a rehabilitáció, a geriátria, a gyógytorna, valamint a fizioterápia egyformán szerepet játszhat a vizelet- és széklettartási problémák ellátásában. A bemutatott kötetben az egyes szakterületek prominens képviselői fűzik hozzá tudásukat a teljes anyaghoz. Kezdve az inkontinencia különböző formáival, a húgyutak anatómiájával és a vizelettartási zavarok terminológiájával, a neurológiai hátteren, a gyermekkori inkontinenciák lehetséges okain és kezelési lehetőségein át az időskori inkontinencia kivizsgálásáig és terápiájáig a rehabilitációt is beleértve az oldalakon minden fontos információ megjelenik. Külön fejezetet kapott az urodinamikai vizsgálat többlépcsős procedúrája, valamint a fizioterápia és a gyógytorna nyújtotta lehetőségek köre. Az ápolóknak szóló kiadvány fejezeteit szintén a szakma vezetői írták, ismertetve az olvasókkal az inkontinens beteg egészségügyi és szociális problémáinak sokféleségét, a vizelettartás és -ürítés élettanát, az inkontinencia különböző típusait, a különböző nemek és korosztályok jellemző tüneteit és igényeit, valamint az ellátás lépéseit a fizioterápiától a pácienseknek szóló tanácsadásig. A rendezvényen mindenki egyetértett abban, milyen fontos volt ebben a témában az ápoló szakembereket is tájékoztatni a korszerű tudásanyagról, hiszen az inkontinencia ellátásának jelentős része rájuk hárul. Mivel ez a teher sokszor nagy, az ápolók akár rossz néven is vehetik ezt a problémát, ha azonban ismerik a tünetek hátterét és a terápiás lehetőségeket, többet és könnyebb szívvel tudnak segíteni. A Semmelweis Egyetem Urológiai Klinika felújított könyvtárában az 1920-as kiadású példányok mellett 2013 novemberétől természetesen ezt a két kötetet is megtalálhatják a téma iránt érdeklődő orvosok és szakdolgozók. Radnai Anna KÓRHÁZ 2013/12. AKTUÁLIS 15

Ezt az eseményt az ember jó esetben családja körében tölti, ám ez nem mindenkinek adatik meg van, aki egyedül vagy barátokkal üli körül az ünnepi asztalt, és mint tudjuk, a kórházak sem ürülnek ki a december 24-én. Karácsony mindenütt Az intézmények menedzsmentjei kettős rendezői szerepet töltenek be ilyenkor, amennyiben sok helyen a pácienseknek is igyekeznek kedveskedni valamivel, és munkáltatóként a dolgozók számára is összejövetelt rendeznek. Vezetői döntés, hogy ki mit valósít meg mindebből. Mi két jó példával szolgálunk. A Szent Kozma és Damján Rehabilitációs Szakkórházban régi hagyomány a kliensek karácsonya. A karácsony napjait is szakkórházunkban töltő kliensek számára rendezett ünnepséget elődöm, dr. Bors Katalin vezette be, én pedig örömmel folytatom e hagyományt mondta dr. Huszár Sándor főigazgató. A Dunakanyarban meghúzódó, csodás parkkal körülvett intézmény amúgy is fenséges hangulatot árasztó berkein belül Csengődi Beáta szociális munkás szervezi meg minden évben az 1-2 órás összejövetelt. Meghívását olyan híres művészek fogadták már el az előző években, mint a Rajkó Zenekar vagy Pitti Katalin, ám itt nem a sztárság a lényeg. A műsorszámok között kivétel nélkül szerepel a kórház orvosaiból álló énekkórus, az ápolók szintén énekelnek vagy szavalnak, a beteghordozó szakember fuvolázik, és az orvosok közül az erre legméltóbb személy karácsonyi gondolatok címen pár mondatban közösen elmélkedik az egybegyűltekkel az ünnep lényegéről. Az örömszerzésben részt vesznek a gyerekek is hol a visegrádi óvodások, hol a dolgozók kiskorú csemetéi. A visegrádi várjátékokon is szereplő mazsorettcsoport szintén bemutatót tart művészetéből, a rehabilitációban részesülő páciensek örömére. Az ünnepi délután zenei színvonalát meghatározza Balogh Anikó kiemelkedő művészi kvalitása, aki hosszú éveken át igazgatta a Farkas Ferenc Zeneiskolát, s aki barátaival és kollégáival zongoraművész és énekesek részvételével több produkcióval is színesíti a műsort. Ezek közül kiragyog az évről-évre előadott Ave Maria. A témát szinte minden nagy zeneszerző feldolgozta mondja Balogh Anikó ő pedig a szakkórház iránti nagyrabecsülése jeleként évről-évre más-más zenei géniusz verzióját interpretálja a közönségnek. Mindezeken túl és elsősorban a kliensek maguk sincsenek a nézőtérre kényszerítve Csengődi Beátával való előzetes egyeztetés alapján bárki előadhatja a többieknek azt a verset, dalt, gondolatot, amivel úgy érzi, szívesen hozzájárulna az ünnephez. Magát a szervezőt is különleges zenei tehetséggel áldotta meg a Teremtő, így ha nem is minden évben, de amikor sikerül rávennie magát, ő is elénekel egyet-egyet saját karácsonyi témájú alkotásaiból. A rendezvény minőségét híven tükrözi, hogy a Pilis TV minden évben leközli azt elejétől a végéig. A Bajcsy-Zsilinszky Kórházban dr. Bodnár Attila főigazgató a dolgozók számára szervezett hangulatos ünnepet, azzal a mögöttes szándékkal, hogy az emberfeletti teljesítményt nyújtó orvosok és szakdolgozók érezzék, egy közösséget alkotnak, és a vezetőség megbecsüli munkájukat. A december 17-én tartott ünnepségnek a Kórház étterme szolgált otthonul. Bodnár Attila ünnepi beszédében azt hangsúlyozta, hogy hivatali idejének kezdetekor nem volt könnyű dolga, munkatársai hathatós és készséges segítségével azonban az intézmény helyzetének stabilizálása mellett különböző fejlesztésekre is sor kerülhetett. A Lehel téri Árpád-házi Szent Margit Plébánia gitáros énekkarának tagjai karácsonyi dalokat játszottak a főigazgató beszéde után, majd a kórház menedzsmentje üdítőre és szendvicsre hívta meg a munkatársakat, valamint a meghívott vendégeket. De nem csak a Kórház központi telephelyén ünnepelték a karácsonyt a Bajcsy- Zsilinszky Kórház Stroke Klub jának szervezésében is egy nagyszabású rendezvényre kerülhetett sor december 20-án 11.00 16.00 óra között a Kőbányai Szabadidőközpont (KÖSZI). Színháztermében. A betegszervezet 2010 decembere óta működik, mára ők a legnagyobb lélekszámú egyesület ebben a betegkörben. Rendezvényeikre időről-időre különleges vendégeket is hívnak. Céljuk, hogy a betegek felvállalják és elfogadják állapotukat, valamint felismerjék, hogy a személyes motiváció megőrzése által sok nehézségből van kiút. Karácsonyi műsorukban megköszönték a betegek egész éves részvételét, a többi köszöntőt és az éves beszámolót követően pedig egy meglepetésparti színesítette az ünneplést. A rendezvényen fellépett a Gördülő Tánccsoport és a Szent László Gimnázium Énekkara. Az általános profilú intézmény egyes osztályain is szerveznek a páciensek számára kisebb-nagyobb ünnepséget, igaz ez nem kötelező, így nem is minden részlegen valósul meg. Arról azonban minden évben gondoskodik a vezetőség, hogy valamennyi osztályon szépen feldíszített karácsonyfa hirdesse: ezek a napok kicsit mások, mint az év más időszakában. A dolgozók maguk között szintén régi hagyományt követve a mindenki@ bajcsy.hu e-mail címen kívánnak egymásnak boldog ünnepeket. A cikk szerzője ezúton kívánja ugyanezt valamennyi olvasónknak! Radnai Anna 16 AKTUÁLIS KÓRHÁZ 2013/12.

A közelgő ünnepek a spirituális gondolatok megbeszélésére, az év vége és egy új esztendő kezdete pedig az összegzésre, tervezésre teremtenek alkalmat. A Magyar Kórházszövetség elnökével, egyben a Bethesda Gyermekkórház főigazgatójával, dr. Velkey Györggyel beszélgettünk. A karácsonyi szeretet az orvosbeteg viszonyban és a munkatársi közösségben is megélhető Áprilisban lépett hivatalba, mint a Magyar Kórházszövetség elnöke. Hogyan érzi magát ebben a szerepkörben? Az elnökséggel együtt már azt hiszem felvettük a kesztyűt. Csapatban dolgozunk, megosztjuk egymás között a tennivalókat. A kórházszövetség elnökségében nagyon jó társakra találtam ehhez. Ebből adódóan a kórházak problémáit át tudjuk beszélni, árnyalt gondolkozást tudunk kialakítani, melyet igyekszem elnöktársaimmal együtt képviselni. Lényegesnek tartom a többi elnökségi taggal együtt a tónus megfelelő beállítását, vagyis azt, hogy részint szakmai hangon fogalmazzunk, másfelől pedig valóban próbáljuk megérteni mélyebben a kérdéseket és ezt kommunikáljuk is. Gondolok itt arra, hogy a pro és a kontra érvek hangozzanak el, még ha ettől bonyolultabb, nehezebben érthető is a beszédünk, vagyis ne legyen egysíkú és ne váljon jelszószerűvé a véleményalkotásunk, s ennek megfelelően a kommunikációnk sem. Hibának tartanám, hogyha elkennénk a problémákat, azt hiszem, hogy mindenkinek a hatóságoknak, az egészségpolitikának és a fenntartóknak is az az érdeke, hogy a kórházszövetség valódi életképet fessen a kórházi világról. Erre az évre nagyjából befejeződött a rendszer állami tulajdonba vétele. Hogy értékeli a kialakult helyzetet? Az állami tulajdonba vétel egy eszközrendszer, ami célként nem értelmezhető akik ezt létrehozták, azoknak sem célként jelent meg a szemük előtt. Egy ilyen folyamat, éppen a kitűzött célok sikeres elérésének függvényében valószínűleg évtizedes távlatban lesz értékelhető, illetve sok év után ér el egyensúlyi helyzetet is. Az elmúlt években leginkább az őrületes adminisztratív terheket cipelte az, aki ebben a folyamatban részt vett úgy a GYEMSZI vezetése, mint az egészségpolitika, az intézményvezetők, vagy az önkormányzatok. Be kellett állni egy új működési rendnek. Új munkatársaknak kellett megtanulni teljesen új feladatokat, ki kellett alakítani egy új szervezeti kultúrát. Most mondhatjuk és mondjuk is, hogy ez nagyon sok gonddal és nehézséggel járt. De végre kezdenek letisztulni a folyamatok, és a pozitív hozadékok is megjelentek: pl. a közbeszerzések technikailag jobban mennek, és látszik a gázbeszerzésnél, de talán a legszembetűnőbben a gyógyszertendernél, hogy ez működőképes modell, a központi közbeszerzési rendszer valóban előnyöket is jelent. A kórházfenntartói napi ügyintézésben is gördülékenyebbek a folyamatok. Mindamellett még sok mindennek kell jó irányba mozdulni. Az erős központosítást egy decentralizációs, térségi jellegű megerősödésnek kell követnie, illetve világossá kell tenni a kórházvezetés, a térségi menedzsment és a központ kompetenciáit. Hozzátennék még egy dolgot, amit kevésbé szoktak emlegetni. A saját bőrünkön érezzük, hogy a GYEMSZI kétféle funkciója sokszor öntudatlanul összekeveredik. Egyrészt a GYEMSZI egy nagy háttérszakértői bázis, ezért a korábbi Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet (ESKI) és a jelenlegi, különböző stratégiaalkotó műhelyek jelentik az egyik lábat, a másikat pedig az érthetően felduzzadt feladatokkal rendelkező fenntartói jellegű gondolkodás struktúrái alkotják. Néha ezek összekeverednek, ugyanis az időfaktor, vagyis a gyors döntés kényszere miatt a GYEMSZI által felügyelt intézményi kör adatait, a fenntartói jellegű információkat használják fel a stratégiaalkotási folyamatokban is. Pedig a GYEMSZIkörön kívül a honvédségnek, az egyházaknak és az egyetemeknek is vannak nagy egészségügyi intézményei. A térségi központok közül mindösszesen két-három központ van GYEMSZI fenntartás alatt. (Azért bizonytalan ez, mert a Nyugat-Közép-Magyarországi Térségi Központ még mindig nem egészen definiált.) Ebből is adódik, hogy időnként kiesnek a látótérből azon intézmények, amelyek nem GYEMSZI-sták. Történelmi esélyt ad az állami kézbevétel ahhoz, hogy egy kiegyensúlyozottabb, igazságosabb, hozzáférhetőbb struktúra alakuljon ki Magyarországon. Ennek kialakításában már most is nagyon sok munka van, kár hogy ez nem látszik eléggé a gyakorlatban. Az a tisztázó folyamat, mely a kapacitások definiálásával, a progresszivitási szintekhez sorolt területi ellátási kötelezettségek megnevezésével és az ezekhez társított minimumfeltételrendszer rögzítésével megtörtént, remek alapot jelent a további munkához, elsősorban az életszerű betegút-menedzsment megalkotásához, ami a rendszerszintű hatékonyságjavítás kulcskérdése. E mellett a GYEMSZI OEP ÁNTSZ hatásköreinek tisztázása, harmo nikus együttműködésének kidolgozása kell, legyen a következő rendszerszervező lépés. Én nem tartanám szerencsésnek ezek összevonását, bár erről szóló hangokat is lehet hallani. Az ellátóintézmények nem mindegyike került állami tulajdonba. Nem nehezíti-e az egységes működtetést, ha nem teljesen homogén a rendszer? Nyilván számos szubjektív elem is közrejátszott ebben például az önkormányzati integrált járóbeteg-rendelők kimaradásában is. Nem baj, hogy így alakult. Egy ilyen széles körű és gyors állami tulajdonba vétel beleértve a gazdasági társasági formában működő intézményeket is nagy feladat volt. Ha jobban ráértünk volna, akár évtizedekig is eltarthatott volna. Elsősorban nem látványos, hanem adminisztratív munkát adott, aminek a betegek által közvetlenül KÓRHÁZ 2013/12. Évértékelés Melléklet 17

érezhető pozitív tartalma ebben a fázisban nem volt. Ráadásul olyan mértékben kimerítette a rendszert, hogy józannak tartottam és tartom azt, hogy nem lépett még tovább az állami fenntartás területén a rendszeralkotás. Először jól fel kell építeni a jelenlegi keretekben az állami rendszert, és majd egy következő kérdésként kell feltenni azt, hogy vajon ez a folyamat menjen-e tovább, s ha igen, milyen irányba, vagy pedig maradjon meg a köztes megoldás, aminél jelen pillanatban tartunk. Nagyon fontos azonban, hogy a most következő átalakításoknál ne a pillanatnyi tulajdonviszonyok mentén gondolkozzunk. Én azt tartom szerencsésnek és ezt lényeges rendszerszervező kérdésnek is tekintem, hogy az egészségügyi struktúraalkotásban a kórházakat kell alapegységként kezelni. A járóbeteg-szakellátók működését funkcionálisan integrálni kell a kórházakhoz, de nem tartom szükségesnek, hogy ez egy erős szervezeti integráció is legyen. Úgy fedjük le az országot egészségügyi ellátással, hogy a kórházaknak a most létrehozott módon világosan meglegyen a területi ellátási kötelezettsége, aminek mentén a kórházi szintnél a lakossághoz közelebb levő ellátások beleértve az önálló járóbeteg-szakrendelőket, a közösségi egészségházakat és az alapellátás mindenféle elemét a kórházi egységekhez integrálhatók szakmailag. A háziorvosi ellátás számára is szükséges egy olyan tudásközpont, amihez szakmailag igazodik, és ezt a szerepet a kórházak tudják betölteni. Jelen pillanatban nem ez az elfogadott egészségpolitikai gondolkodás. Számosan máshogy gondolkodnak erről, például hogy a létrehozandó csoportpraxisok kistérségi egészségszervező központokká álljanak össze, illetve a járóbeteg-ellátás és a kórházi szint között legyen egy éles határ, aminek mentén szerintem egymás mellett ketyegne a rendszer így magam ezt nem érzem organikusnak. Úgy gondolom, hogy a kórházak hálózata az országot szépen, egyenletesen lefedi. Természetesen nem patologizálni kell, és függőlegesből vízszintes helyzetbe hozni a beteget téves kép, amennyiben a kórházakra így tekintenek. Megfelelő ösztönzőkkel tegyük inkább egészségházzá a kórházat, ahol rengeteg prevenciós munka, és döntően járóbeteg- és egynapos ellátás (is) folyik. Ne feledjük, hogy a járóbetegek ellátása ma is csaknem háromnegyed részben a kórházakhoz kötött! Beszéljünk egy kicsit a pénzügyekről! A kórházon belüli forráselosztásban a dologi kiadások kritikus szintre csökkentek. Nincs ember, aki vitatná, hogy szükség volt a béremelésekre. Valóban nagyon kellett, sőt sajnos még mindig kevés volt. Ám a magunk intézményi szintjén minduntalan azt is számolgatjuk, hogy a személyi és a dologi költségek között milyen arányt tudunk fenntartani. Természetesen ezen a szinten is igyekszünk a munkatársainkat minél jobban megfizetni, de tudjuk, hogy gyógyszerre, vegyszerre, eszközökre is muszáj költeni. Ha rendszerszinten is kiszámoljuk ugyanezt, azt látjuk, hogy a béremelésre nagyon nagy áldozatokat hozott a kormány. (Hangsúlyozom közben, hogy ez még mindig nem tudta stabilizálni a rendszert, és ha összemérjük a magyarországi béreket a környező országok béreivel, akkor is alacsony szinten vagyunk. De ez mégis egy nemes, és fontos lépés volt!) Sajnos nem volt elegendő az a forrás, amit eredetileg erre szántak, a népegészségügyi termékdíj és egyéb, hasonló bevételek. Ebből adódóan a szakellátási kasszából kellett a bérekre többet áldozni, így körülbelül 30%-ra csökkent a dologi kiadásokra fordítható összeg, ami nominálisan és arányaiban is kevés. Ezt a dologiforrás-kiesést, vagy szebben fogalmazva forrás-átcsoportosítást valakinek meg kellett hiteleznie, és valahol a rendszerben meg kellett jelennie a dologi kiadások valós fedezetének. A dologi kiadások ugyanis nem csökkenhetnek az infláció és a jogos szakmai igények miatt. Tulajdonképpen a beszállítók fizették mondjuk így kölcsönözték ezt a pénzt, nagyobb mértékben, mint amit megszoktak. Ezért vált őszre a rendszerünk labilissá. A döntéshozók megértették ezt a problémát, és a szokottnál hamarabb tettek a rendszerbe plusz forrást, és ezt a számlát részben kifizették a kórházakon keresztül a beszállítóknak (bár a köztartozások ellenértékeként egy kis része vissza is jutott az államhoz). Először jutottunk el oda (köszönet érte!), hogy jóval az év végi, utolsó napok előtt előbb elérte a kórházakat a konszolidációs pénz. A folyamat értékelésekor világosan kell fogalmazni: a jelenleg rendelkezésre álló forrás nem elegendő ahhoz, hogy problémamentesen működésben tartsa a kórházi rendszert. Egyébként az ország stratégiai kérdése az is, hogy az stabilak legyenek a kis- és középvállalkozások, amelyeknek leginkább tartoznak a kórházak, tehát van egy fontos gazdaságpolitikai oldala is ennek. Van-e esély a nagyon közeli jövőben további konszolidációra? Az az érzésem, hogy a döntéshozók tisztában vannak azzal, hogy lépni kell, mert továbbra is rendkívül nehéz helyzetben van az ágazat. Azt remélem, hogy az elkövetkező hetekben a költségvetés finomhangolásánál és az év végi zárásnál még elérhetővé válik valamilyen forrás. Ez a pénz, ami most a rendszerbe került, csak az adósságállomány felére volt elegendő, miközben rövid távon kihasználható hatékonysági tartalék biztosan nincsen. Havonta körülbelül 4 milliárd forinttal nő a lejárt adósságállomány. Ezzel mindenképpen kell kezdeni valamit. Jó volna tisztán kezdeni a következő esztendőt. Másfelől pedig a mozgóbérek emelése nagyon hiányozik a rendszerből. Ennek hiánya olyan alacsony ügyeleti béreket tart fent, ami miatt az ügyeletek nehezen állíthatók ki, ami az ellátásbiztonságot rontja. Ennek éves szinten mintegy 17 milliárd forint lenne a fedezete. Tehát amikor a jövő évi költségvetéssel kapcsolatban részletesebb tervezés folyik, és talán még szóba jöhet a tartalékok mobilizálása, akkor erre is gondolni kell. Az előbbiekben már érintettük az ágazat további súlyos gondját, még pedig a humánerőforrás helyzetét. A krízist sikerült erőteljes és odafigyelő, jókor jövő kormányzati ösztönzéssel a béremeléssel és a különböző szakképzéssel kapcsolatos intézkedésekkel, ösztöndíjakkal elodázni, de valójában feloldani még nem. Talán jó páran elhalasztották a külföldre mozdulásukat, mert érezték a kedvező trendeket, de nem dőlt el végleg az, hogy tartósan Magyarországon folytatják-e pályafutásukat, és hogy ebből adódóan stabilizálódik-e hazánkban az orvosi és szakdolgozói gárda. Minduntalan megerősítéseket kapok komoly külföldi helyekről, hogy jól képzett a magyar szakembergárda ebből adódóan a vonzás is nagyon erős a külföldi intézetek részéről. Magyarországnak érdemes lenne invesztálnia az egészségügybe, mert ez gazdasági hozadékot is eredményezne. Az egyébként jelentős uniós forrásokból megvalósuló infrastrukturális beruházásokkal és tudatosan megerősített emberi erőforrással komoly esély nyílhatna arra, hogy itt kialakuljon egy határokon átnyúló, jelentős egészségügyi tudásbázis. Érdemes lenne még inkább gazdasági-befektetői szemlélettel is tekinteni az ágazatra. Bár nyilvánvaló, hogy az európai bérek nem elérhetők, de legalább olyan szintig emelni kellene a fizetéseket, hogy az orvosok és a szakápolók személyes megfontolásában nagy biztonsággal az itthon maradás vagy hazatérés felé billenjen a mérleg nyelve. Azt még hozzátenném, hogy a képzést is jelentősen dinamizálni kell. Érdemes volna az orvosegyetemeken és a szakdolgozói képzőhelyeken is a finanszírozott kvótahelyeket növelni. Továbbá hangsúlyosnak tartom azt, hogy a szakorvos- és szakápoló-képzésben is gyakorlatorientált, a pillanatnyi szakem 18 Évértékelés Melléklet KÓRHÁZ 2013/12.