MAGYARORSZÁG VASÉRCELŐ FORDULÁSAI IVENDEL MIKLÓSI KISHÁZI PÉTER

MAGYARORSZÁG VASÉRCELŐ FORDULÁSAI IVENDEL MIKLÓSI KISHÁZI PÉTER Hazánk vasércelőfordulásainak száma meglehet ősen nagy, ha valamennyi felkutatott és többé-kevésbé meg is isme rt dúsultabb vasfelhalmozódást számba veszünk, tekintet nélkül tényleges gazdasági értékükre. Ha azonban e telepek gyakran gyenge min ő ségét, kis méreteit és elszórt kitermelési lehet őségeit, egyszóval m űrevalóságát is figyelembe vesszük, egyszeriben kiderül, hogy a jelenleg is m űvelt rudabányai vasércelőforduláson kívül a többiek egyel őre aligha lennének gazdaságosan m űvelhetők. A rudabányai telep pedig messzire nem tudja biztosítani hazai szükségleteket. Ráadásul eddigi ismereteink alapján újabb jelent ő s előfordulások felkutatása terén sem lehetünk túlságosan optimisták, noha a bányászati kutatásokat még korán sem lehet befejezettnek tekinteni. Törekedni kell továbbá a már feltárt telepek esetleges hasznosítási lehet őségeinek további mérlegelésére telepm űvelési viszonyaik, készleteik, anyagi összetételük, dúsíthatóságuk minél alaposabb megismerésével. Éppen ezért teleptanilag valamennyivel foglalkozunk, ha a kevésbé jelentősekkel csak futólagosan is. A jelenleg ismert el őfordulások a valószín ű származás szerint csoportosítva a következő k: Likvidmagmás: Szarvask ő és Felsőcsatár (ez utóbbi regionális metamorfózist szenvedett). Kontaktmetaszomatikus: Magyaregregy, Jánosi puszta, Recsk, Dunabogdány, Dömös. Hidrotermás metaszomatikus: Rudabánya, Alsótelekes, Martonyi, Tornaszentandrás- Osztramos (részben metaszomatikus, részben üledékes hasadékkitöltés), Uppony, Pusztakisfalu. Hidrotermás: Szokolya, Pusztakisfalu. Exhalációs-üledékes: Zeng ővárkony. Üledékes: Alsótelekes, Rudabánya (szferosziderit), Pécs, Vasas, Komló, Szokolya, Regéc, Fóny, Mogyoróska, Mád, Meszes, Nézsa, Bagamér, Nagyléta, Nyíracsád, Penészlek, Somogyszob, bauxitvasércek a Dunántúli Középhegységben: Városl őd, Halimba, Nyírád, stb. NME Közleményei, 1. Sorozat, Bányászat, 24(19781, 101-119 101

Tárgyalásunkat a megadott sorrendben végezzük el. Itt jegyezzük meg, hogy utoljára Morvay G. (1966) foglalkozott a hazai vasércek teleptani összefoglalásával. 1. Gabbrós-ultrabázitos iniciális magmássághoz kötött, likvidmagmás-pneumatolitos származású kisebb titánvasércel őfordulás található a Bükk hegységben Szarvaskőnél O. ugyanitt a hazai titánércel őfordulások ismertetését). A legtöbb ilmenitet és titanomagnetitet tartalmazó ércperidotitos (wehrlites) differenciátum átlagos Fe-tartalma 25%. Ugyancsak szó volt már a hasonló kezdeti származású, csak kés őbb regionális Dietamorfózist szenvedett gyenge titánvasérc-nyomokról is a Vashegy csoportban Felsőcsatárnál. 2. Valószín űleg kontaktmetaszomatikus, de részleteiben még nem kell ően ismert eredet ű mágnesvasérc-el őfordulás található a Mecsek hegységben Magyaregregynél. Az el ő- fordulás ugyan jelenlegi ismereteink szerint nem tartható jelent ősnek, de éppen a tisztázatlan eredet folytán a kutatásokat még nem szabad lezártnak tekinteni. A lel ő helyet a községt ől Ny-ra levő egyik vízmosás (Vasbánya-árok) tárja fel, ahol az érc a mezozóos alaphegység krétakorú trachidoleritekkel végz ődő Ny-i szegélyén, a torton fajtamészkő fed őjében kifejl ődött sekélytengeri, illetve partközeli durva kavics, konglomerátum, homok és homokkő képződményekbő l álló rétegcsoportnak csupán néhány méter vastagságú részletében jelenik meg durva törmelék formájában. A rétegek kb. 30-40 -kal dőlnek É felé. A jelenlegi kép alapján tehát egy id ősebb elsődleges telep lepusztult anyagáról lehet szó. Sztrókay K. szerint az érces görgetegek között három típust lehet megkülönböztetni: 1. szemcsés-üreges, kalcit-lemezekkel, néha hematittal vegyes ércanyag: 2. finomszem ű trachidolerittel összetapadt tömör ércanyag, az érc és k őzet között 3-4 cm-es agyagos szalaggal; 3. szkarn" jelleg ű görgeteganyag, melyben centiméter és deciméter nagyságú érccsomók jelentkeznek szívós, tömö tt zöldesszürke alapk őzetbe ágyazottan. Nagyon érdekesek azok a darabok, melyekben ércdús részlet figyelhet ő meg trachidolerithez tapadva, s a kett ő között agyagszer ű és szalagos szerkezet ű kontaktsáv helyezkedik el. E szegélyzónákban egyszer zöld szerpentinhez közelálló, aprószemcsés kitöltést, kloritszigeteket, apatitkristályokat, kevés kvarcot és opak érczsinórokat lehet látni. Máskor meg kloritosodó biotit jelentkezik itt, benne finomhalmazos, leukoxénes titanitcsomókkal, epidotgyanús szemcsékkel és kevés vezuvianittal. Egyenletes eloszlásban sokszor kalcit tölti ki a hézagokat. Egyes helyeken nem ritkák a bázisos plagioklászszemek sem. A trachidoleritben nincs üveg, s a színes elegyrészek helyén gyakran kloritszer ű és kalcitos anyag helyezkedik el. Olykor talk is felt űnik. Kevés magnetit és vascsillám itt is el ő- fordul, de az érces részletben ez megszaporodik, f ő ként szórt szemcsehalmazok, ritkábban összefügg ő ércfoltok formájában. Az ércszemcsék közeit leginkább kalcit tölti ki, kevesebb biotit kíséretében. Itt-ott egy-egy vascsillámhalmaz is megfigyelhet ő a magnetit házagai között, s magnetitszemcsék szegélyei és hasadásai mentén hematit t ű nik fel (martitosodás). 102

Vannakazután szkarn"jelleg ű zöldesszín ű kőzetdarabok is több cm-es ércrozettákkal és néha tojás-ökölnyi durva kristályos mészgumókkal. Uralkodóan grosszulár-andradit gránátból és epidotból állnak. B őven van kalcit is, meg idiomorf albit. Kevés kvarc, alárendelten apatit, vezúvián, diopszid, titanit, zoizit, wollastonit és amfiból jelentkezik még. A magnetit mellett itt is vannak lemezes vascsillámból álló fészkek, s található hematit a tömeges vasérc üregeiben is. Felt ű nő a vasérc Ti-szegénysége (78,84% Fe 2 O 3 mellett csupán 0,16% T io 2 ). Végeredményben tehát kétféle k őzettel: finomszem ű trachidolerittel és szkarn"- jellegű kőzettel (gránát-epidotszirttel) társul az érc. A magnetittel együtt a kép karbonátos kontaktuson kialakult vasérctelepet jelez. A kérdés csak az, hogy milyen magmatizmushoz kapcsolható a kontakt hatás? Ennek tisztázását rendkívül megnehezíti az, hogy az érc sehol sem található szálban. Az egyik nézet szerint savanyú intruzívummal történt kontakt hatás eredményezte volna az ércesedést, s lehetséges ilyenként a mecseki gránit magmásságot említik. Minthogy azonban ez id ősebb a trachidoleritnél, utóbbi kontakt elváltozását nem lehet így megmagyarázni. Másik nézet szerint maga a trachidolerit kontaktizált volna, ami nem is vethet ő el minden további nélkül, bár ennek meg az látszik ellentmondani, hogy az érc túlságosan kevés Ti-t tartalmaz ahhoz képest, amennyi várható lenne egy bázisos magma származékától. Harmadik lehet őségként a fiatal andezites vulkánosság jöhet szóba, melynek egy mélyben elhelyezked ő ma már esetleg jórészt lepusztult tömege egyaránt benyomulhatott mind a karbonátos kőzetekbe, mind a trachidoleritbe. A Kelet -Mátrában a recski mélyszinti rezes ércesedés kontaktmetaszomatikus szkarnos rézérces formációjában a szkarnos"rezes típus egyik ásványtársulása kalkopirit pirit magnetit hematit pirrhotinos, azaz szulfidos és oxidos vasércásványok némi dúsulása is jelentkezik szubvulkáni andezit és mélyben elhelyezked ő triász mészkő-dolomit érintkezésénél. Az el őfordulás nem tekinthet ő ugyan vasérctelepnek, a komplex feldolgozásnál azonban a vasat is számításban kell venni. A Dunazúg hegység andezit összletébe tartozó középs őmiocén andezittufa Dunabogdány közelében magnetitszemcséket, rögöket tartalmaz. A vulkáni tevékenység során felszínre került érctörmelék ismeretlen mélységben keletkezett kontaktmetaszomatikus telep létezését valószín űsíti. 3. Hazánk ez id ő szerint egyedüli m ű revaló és jelenleg is m űvelt vasérctelepe a Rhdabányai hegységben van Rudabánya Szuhogy Alsótelekes községek között. Már a középkorban virágzó ezüst- ás rézbányászat folyt itt, a vasbányászat csak a XVIII. sz. második felében kezd ődött. Igy is jelent ős az a vasércmennyiség, amit innen már kibányászták. Jelenlegi ásványvagyona és termelése nem mondható tülságosan jelent ősnek még hazánk szempontjából sem, azonban a területen még van lehet őség további ércmező k felkutatására. Az Upponytól Tornaszentandrásig terjed ő rudabányai vonulat földtani szempontból a Magyar Középhegység triász képz ődményeinek ÉK-i folytatása. Geológiai viszonyaival számosan foglalkoztak, közülük csak Pá/fy M., Balogh K. és Pantó G. nevét emeljük ki. 103

A terület legid ősebb képz ődményei a szorosabb értelemben vett Rudabányai hegységgel érintkez ő Uppony-Szendrői szigethegységben vannak, ahol még nem teljesen tisztázott korú (szilúrtól alsókarbonig), paleozóos k őzetsorozat található. Tagjai alulról felfelé: fehéresszürkés, sávos lemezes, helyenként bitumenes vagy t űzköves mészkövek; sötétszürke sávos agyagpalák homokk ő és mészk ő-közbetelepülésekkel: sötétszürke, jól rétegzett briozoás mészkő barnásfehér kristályos mészk ő és fekete szericitpala-betelepedésekkel; tömeges és lemezes mészk ő, mészmárga és agyagpala. A Rudabányai hegység területén nincs paleozoikum-kibúvás. Alsótelekest ől ÉK-re azonban egy szerkezetkutató fúrás a mélyben paleozóos szericites agyagpalát ütött meg. Ugyancsak a szerkezetkutató fúrások jelzik, hogy a mezozoikum a paleozoikumra pikkelyeződött, s ez az átmozgás É ÉNy fel ő l DDK felé történt. Eddigi ismereteink szerint a triász legid ő sebb képződményeit a szeizi képviseli, melynek legalsó tagja: fekete agyagpala; lemezes, csillámos homokk ő; sötétszürke mészk ő. Ezután következhet a gipszet és anhidritet is tartalmazó evaporitos rétegcsoport. Az evaporitos rétegcsoport jelent ősebb vastagságú lehetett, de nagyon er ősen átmozgatott, s öszszefüggése gyakran megszakadt. Leggyakrabban a werfeni pala és homokk ő durva törmelékével kevert, ismeretes azonban dolomitos szennyez ődésű is. A szeizi emelet legvastagabb, legjellegzetesebb képz ődménye azután a tarkahomokk ő néven összefoglalt csoport. Ez a vasércel őfordulás legáltalánosabb mélyfek ű" képződménye, ez alatt eddig még seholsem találtak vasércet. F ő tömegét vékonyabb-vastagabb pados, meglehet ősen durvaszemű, csillámos, karbonátos vagy kovás anyagú homokk ő alkotja. Itt-ott kovapala-betelepedések vagy meszes, dolomitos padok is felt űnnek. A homokk ő kötőanyaga helyenként üledékes eredet űnek tartott vaskarbonátot tartalmaz. Szerte a hegységben egyébként apró vascsillámfészkek is felt ű nnek ez összletben. A szeizi képz ődmények összvastagsága elérheti az 500 m-t. A kampili emeletbe egy vöröscsíkos márga- és homokk ősorozat vezet át. A homokk ő itt már alárendelt, s f őleg márga és agyag jelentkezik karbonátos közbetelepülésekkel. E sorozat nem vastag. Eg -/es helyekrő l (Alsó Deákbánya) jelent ősebb üledékes vasfelhalmozódást említenek bel ő le, amely későbbi metaszomatikus hatással kiegészülve m űvelésre érdemes mennyiség ű ércet eredményezett. A kampili emelet alsó részében kékesszürke és vöröcsíkos márgák jelennek meg, melyek erősen gyűrtek, kihengereltek és felmorzsoltak: ezek a triász rétegsor legképlékenyebb", szerkezetileg legmozgékonyabb tagjai (az evaporitos csoport mellet). A vasércvonulat pikkelyez ődési övében a rideg karbonátos k őzetek pikkelyeinek közeit kitölt ő alapanyagként, a rátolódásokat el ősegítő kenőanyag"-ként szerepelnek. E nagyfokú képlékenység" kialakulásában feltehet ő leg hidrotermás hatás is szerepelt, bár ezt a hatást ásványtanilag nem sikerült bizonyítani. Mindenesetre e márga dús csillámtartalma is el ő segíthette a mozgékonyságot. Magasabb szintet képvisel egy szürke mészmárga- és lemezes mészkőcsoport, mely rosszul szel l őzött viz ű tengermedencében, szapropéles környezetben keletkezett (piritdúsulás). Fokozatosan fejl ődött ki ebb ől az emelet legfiatalabbnak tartott 104

lemezes mészk ő- és dolomitcsoportja. Nemcsak lefelé, de felfelé, a rákövetkez ő alsó anizuszi dolomit- és mészkőcsoport felé is fokozatos az átmenet. Ebben az összietben már jelentkezik sziderites metaszomatózis, ami sziderites (vagy ebb ől oxidációval keletkezett űleg elsősorban a kampili mész- barnavasérces) részleteket hozott létre. Martonyinál valószín kövek metaszoinatizálódtak. A kampili összlet vastagsága 400 m körüli lehet. A Rudabányai hegységben nagy elterjedés ű az alsóanizuszi dolomit és mészk ő, melynek vastagsága legalább 200 m. Mészk ő csak a Bódvaszorostól É-ra található. A k ő - zetek sötétszürke-feketések, vastagpadosak, szabálytalanul kalciterekkel átjártak. A ruda- bányai feltárásokban gyakori a felmorzsolódásból ered ő breccsác szerkezet: általában rend- kívül összetöredezett itt a dolomit. Az egész hegységben megfigyelhet ő, hogy a repedések kalcittal vagy fehér kristályos dolomitanyaggal tölt ődtek ki, összeragasztva a breccsáso- dott tömeget. E kitöltések laterálszekréciós eredet űek lehetnek. Rudabányán rejte tt repe- dések hálózzák át a dolomitot. Milonitos részek is mutatkoznak. A vasérctelep els ődleges vasércásványa a sziderit, mely els ősorban az alsóanizuszi dolomithoz kapcsolódik, s anya- gának nagy része a kés őbbiek folyamán barnavasérccé alakult. Töredezettsége mia tt ugyan- is e képződmény lehetett a legalkalmasabb metaszomatózisra. Az ércesedés a tiszta dolo- mitból kiindulva átmeneteken át változik a tiszta szideritig a metaszomatizáló hatás inten- zitása szerint. A metaszomatózist el ő idéző hidrotermós hatások vagy utóhatások a dolo- mit változatos elváltozásaira (kilúgzás, porlódás, földessé változás) vezettek. A középs ő - és felsőanizuszi emeletben világos szín ű, wettersteini típusú mészk ő- és cukorszövet ű dolomit lép fel. Összvastagságuk eléri a 300 m-t. Egyik képz ődményt sem érte már sziderites metaszomatózis. (Az Osztramos wettersteini mészkövének vasas szennyez ődése azonban bizonyos meggondolásra késztet, mert sziderites erek is felt ű nnek benne). A középsőtriász ladini emeletében rendkívül változatos fácies ű képződményekkel találkozhatunk. A rétegsorban különféle szín ű, hol lemezes, hol tömeges, egymással szeszélyesen váltakozó mészkövek jelennek meg több-kevesebb szaruk ővel, közbeiktatott coárgakovapala vagy agyagpala-rétegekkel. A Bódvaszorosban diabáztufa-betelepedés is van, s ezenkívül több helyen találtak kvarcporfir-benyomulásokat. A ladini emelet sötét palafáciese az alsókarni emeletbe is átnyúlik, s ennek képz ődményei adják a mezozoikum itte- ni legfiatalabb tagjait. A harmadkor legid ősebb képződményeként fels őeocén korú mészkövet és konglomerátumot ismerünk, gyakran tektonikusan er ősen igénybe vett megjelenést mutatva, mely jelzi, hogy a felsőeocén után is voltak még jelent ős mozgások a területen. Az oligocént a környékr ő l rupéli tufacsíkos agyag, agyagmárga és homokk ő képviseli, melyek azonban a Rudabányai hegységb ő l nem ismeretesek. Upponynálfúrásokbólis el ő került rupéli anyag. A katti emeletben agyag, homokk ő és glaukonitos homokk ő jelentkezik a környéken, de a Rudabányai hegységb ő l ezek is hiányoznak, illet őleg a vasércvonulat DNy-i csapásmenti letakart folytatásában fúrásból el ő kerültek. Az alsómiocén burdígálai emeletébe sorolják a hegység DK-i szegélyén felszínen is nyomozható, vörös agyag k őzettelepüléseket is tartalmazó durva konglomerátumot (transz- 105

gresszív településben), valamint a mélyfúrásokból és bányászati m űveletekb ő l elő került aprószem ű, barnak ő szén-törmelékes konglomerátum-, csillámos homokk ő- és homokos mészkőösszletet. A miocén fiatalabb képvisel ő i: tortonai agyagmárga (a hegységbő l nem ismert) és tortonai-szarmata agyag, márga és mészk ő. Ez utóbbiak az érces alzat mélyedéseiben helyenként 10 m vastagságot is elér ő, részben vegyi mállási, részben törmelékes, változóan kevert anyagú összletet alkotnak. A törmelékben a fekü mezozóos k őzetanyaga szerepel, de sem pátvasércetoem barnavasércet nem lehet találni benne.ez arra vallhat, hogy nem egyszer ű atmoszférikus mállási folyamat történt, hanem részben termális hatásokon bekövetkezett mélyreható átalakulás. Kémiai elbontásból vegyi átalakulásból származnak a gyakorlati szempontból is jelentős szferosziderittömegek. Kiinduló anyagukként mind vaspátosérc, mind pedig barnavasérc egyaránt szerepel. Keletkezésük az ércképz ődés utóhatásaként fellép ő hévizes m ű - ködésre vezethet ő vissza. Édesvízi mészk ő is képz ődött. A vasérctelep felszínén ott, ahol hévízhatás hiányzott, a kémiai és fizikai mállás in situ mállásmaradékot, vörös vagy sárgásbarna, rétegzetlen agyagot hozott létre, benne különböző méret ű barnavasérc-törmelékkel. Az el őbbi törmelékes és vegyi üledékbe átmenetek is találhatók. A pliocént az érctelep fed őképződményei közt felsőpannóniai rétegsor képviseli. Az előbb említett id ősebb ércfed ő képz ődmények felett helyezkedik el, bázisán egy ma már többnyire barnavasérccé oxidálódott szferoszideritpaddal vagy konkréciós-sorral. Gyakori benne barnak őszéncsík vagy szénült ágmaradvány. A rétegsor további tagjai homokokból és agyagokból állnak, közbetelepült barnak őszéncsíkokkal és telepekkel. A pleisztocént vörös agyag, barnaföld és édesvizi mészk ő képviseli. Az utóbbiak azonban több szintben jelentkeznek, és mint már láttuk a szarmatától kezdve képz ődhettek a meg-megújuló hévizestevékenység következtében. E hévizek különösen afiata labb korúak azonban nem feltétlenül posztvulkáni eredet űek: üledékekkel részben fedett karsztos területek mélyben cirkuláló vizei ugyanis geotermikusan felmelegedve törésvonalak mentén szintén hévizekként emelkedhetnek a felszínre. A rudabányai hegységrészt tektonikailag ÉÉNy-i és DDNy i oldalán két viszonylag éles szerkezeti vonal határolja, amelyek egyben.mintegy morfológiai határt is alkotnak az eléggé kiemelt hegység peremén. Alapjában véve a Szepes Gömöri Érchegység DK-i szögletének is tartható ez a rész, amivel a tornai karszton keresztül kapcsolódik. A DK-r ő l érintkező Szendrő i szigethegység paleozoikumával a mezozoikum óta többször került ellentétes irányú hegységképz ő erő hatás alá. Egymásnak ütközésük egy ÉÉK DDNy-i csapású övben történt és ÉNy-i irányú rátolódásokat eredményezett a Rudabányai hegységben, melyek egyszersmind a vasérctelepek helyét és kialakulását is megszabták. A főtelep mint már említettük kampili mészk ő és fő ként alsóanizuszi guttensteini dolomit (és mészk ő) egymásra torlódott rögeiben helyezkedik el, melyek képlékeny kampili márgás képz ődménybe ágyazottak. Az érctelep els ődleges ércanyaga sziderites me- 106

taszomatózis eredménye. A dolomitok és mészkövek metaszomatizálódtak, az átalakítást mélybő l felszálló vashidrokarbonátos hidrotermák végezték. Az átépít ődést nagymértékben elősegítette a karbonátk őzetek nagyfokú és finom összetöredezettsége. A kevésbé töredezett k őzetek csak alig, vagy igen gyengén ércesedettek. A pátvasércek vastagsága helyenként az 50 m-t is elérheti, általában azonban ennél kisebb vastagságúak. Megemlíthetjük, hogy mélyebben, a szeizi emelet homokköves-agyagpalás sorozatában is találhatók sziderites érctestek, melyek eléggé kovásak. Mélyfúrásokból tudjuk, hogy ezek 1-2 m vastagságot is elérhetnek. Az alsótelekesi Deák-bánya vöröscsíkos márga-homokkő összletében a felszínen is látható hematitos és sziderites ércesedés. E szeizi ércek egy részét üledékes eredet ű nek tartják, de metaszomatózis is szerepet játszhatott keletkezésükben. A pátvasérctestek szegélyi része gyakran baritsávos. E helyeken rendesen sziderit váltakozik barittal. Találunk azonban élesen elkülönül ő, szulfidásványokból (pirit, kalkopirit, tetraedrit, bornit, bournonit, jamesonit, galenit, szfalerit) álló sávokat is. A sávos képződmények nagyjából követik a vaspátos érctestet burkoló kampili márga határt. Általánosságban a márga vízzáró jellege játszhatott szerepet e sávos szerkezet kialakításában. A metaszomatikus vaspáttelep a felszínre kerülve oxidálódott. A harmadkor óta egy mintegy 40-50 m vastag barnavasércöv alakult ki. Kialakításában azonban nemcsak leszálló atmoszférikus, hanem felszálló hévizek hatása is érvényesülhetett. Az oxidációs övben az elsődleges ércanyagból visszamaradt reliktum és nem változó ásványokon kívül az alábbi ásványtársaság található: limonit (goethit, lepidokrokit), hematit,piroluzit,pszilomelán,wad ehárom Mn-ásvány adja avaspát 1-3%-ot kitev ő mennyiség ű Mn tartalmát), kalkozin, kovellin, kuprit, tenorit, termésréz, azurít,malachit,termésarany,cinnabarit, terméshigany, kén, cerusszit, anglezit, barit I I., kalcit II, sziderit I I, markazit, kakoxén, melanterit, idait, aragonit, gipsz, kvarc I I, epszomit, halotrichit. Az ásványtársaság kevert, oxidációs mellett alárendelten cementációs jelleg ű is. Kimondott cementációs öv ugyan hiányzik, azonban egyes ásványok, mint pl. a kalkozin és termésréz jelenléte arra utal, hogy legalábbis keve rt övnek lennie kellett. Az érctelep másodlagos átalakulási termékei közt vannak oxidáló és redukáló környezetben keletkezettek egyaránt. Oxidációs környezetben a felszínre került vaspáttelep tetején keletkezett a barnavasérc, amely kés őbb át is halmozódhatott. Ilyenkor természetesen idegen ásványi anyagok szennyezhetik. Az áthalmozás történhetett vizes közegben vagy mechanikai úton. A barnavasérc visszaredukálásával, de magából az els ődleges szideritb ől is keletkezhetett szferosziderit redukciós viszonyok között. A felszínre jutott érctelep egyenetlen felületén a felső pannonig a vízzel borított medencék fenekén az oldatban beszállított vaskarbonát lerakódására, illetve kiválására több id őszakban is volt lehet őség, s ez különböző kifejlődést eredményezhetett. Ráadásul a szferosziderites érc is lehet áthalmozott és így különböz ő anyaggal szennyezett. A miocénben keletkezett, illetve áthalmozott szferoszi- 107

derít agyagos, a felsőpannon alján található pedig kvarchomokos szennyez ődésű. A szferoszideritképz ődés egyébként a vasérctelepben meglehet ősen elterjedt, s így jelent ő sége is nagy. Ásványos összetételük igen vegyes származású: reliktum ásványként sziderit, barit, dolomit, kalcit, kvarc, pirit, kalkopirit és a többi elsődleges szu If idos ércásvány adható meg, de lehet benne még szericit, agyagásvány és hematit is, utólagos kivált áthalmozott ásvány lehet kalcit, aragonit, barit, kvarc, malachit; felszínen hozzákeveredett ásványként kvarc és agyagásványok említhet ők; végül újabb oxidáció révén limonit is keletkezhetik. A rudabányai pátvasércek vastartalma (beleértve a pátos dolomitokat is) átlagban 16-32%, mellette 1-2% Mn, 2-8% Si0 2, 6-17% Ca0 + MgO, 7-8% Ba0, 0,15-0,20% Cu és 0,2-2% S. A P-tartalom teljesen elenyész ő : 0,01-0,02%. Egyes helyeken, így pl. a sziderittestek ún. pátszegélyein, valamint hasadékokban a Cu és a Pb er ősebben is dúsulhat: az Andrássy I. mélym űvelésben olyan részletek is vannak, melyekben a Cu-tartalom 0,8-10% közt változik. A barnavasércben az Fe-tartalom rendesen 26-45%, a Mn 0,5-4%, az Si0 2 3-12%, a Ca0 + Mg0 3-14%, a Cu 0-1,5%, a S (szulfátként) 0-10%. A szferoszideyites ércben az Fe-tartalom 28-35%, az Si0 2 1-10%, a Ca0 + Mg0 6-9%, a BaO 0,2-0,9%. Ami a hidrotermás metaszomatózis bekövetkezésének idejét illeti, csak annyit lehet valószín űsíteni, hogy az az ausztriai orogén fázis után indult meg, de jóval a stájer szakasz előtt már befejez ődött, időben pontosan le nem határolható, hosszan tartó folyamatnak fogható fel. Egyik felfogás (Pantó G.) az ércesít ő hidroterma-pályákat a rátolódások aljához kapcsolja, a másik (Morvai G.) pedig a felszállási utat töréses eredet ű hasadékokhoz köti. Még több problémát okozhat a vashidrokarbonátos hidrotermák származtatása. E tekintetben négyféle lehet őség is számításba jöhet, anélkül, hogy elegend ő bizonyíték lenne bármelyik mellett dönteni. Az egyik az, hogy egy gránitos-granodioritos eruptivum magmamaradékából keletkezett távoli hidrotermás származék lenne. Kétségtelen, hogy a Szepes Gömöri Érchegység metaszomatikus és teléres sziderittelepei közelében az alpi szinorogén gránitos magmásság felszíni nyomai kimutathatók. E gránitok kora fels ő kréta vagy valószín űbben miocén lenne. Az ércesedés kifejl ődésbeli különbségei azonban aligha engedik meg az ottani gránit genetikus kapcsolatainak Rudabányáig, s őt Upponyig való kivetítését. E gránitos tömegek itteni mélybeli meglétér ől pedig eddig semmilyen közvetlen tudomásunk sincs. A másik két lehet őséget együtt lehetne megemlíteni, amennyiben azok a hegységben is megtalálható ofiolitos magmásság savanyú, illetve bázisos tagjaival kapcsolatosak. Ez ofiolitos magmásság m ű ködési ideje azonban még vitatott: a középs őtriásztól a felső krétáig terjed ő idő jöhet számításba. Magmatológiailag a savanyú kvarcporfirok inkább a szinorogén magmásság termékei lehetnének, s így a bázisos ofiolitok feltörése után keletkezhettek. Egyesek a kvarcporfirokhoz kötik az ércesedést azon az alapon,hogy a Telekesi- 108

völgyben kibúvó kvarcporfirbanvörös, hematitos, nem összefügg ő zárványrészek figyelhetők meg. Ezekről azonban kiderült, hogy az áttört ladini t űzköves mészkőből valók, mely helyenként ércnyomos. Erre vall a kvarcporfir nagy mésztartalma is. Valószínűbbnek lehetne tartani az of iolitos magmásság bázitjainak vagy esetleges ultrabázitjainak szerpentinesedése során felszabadult vasat a metaszomatizáló oldatok forrásaként. E bázitok gabbrók és diabázok formájában több helyr ő l is ismeretesek a felszínen, szerpentiniteket pedig f őként a perkupai gipszbánya m űveletei tártak fel. E szerpentiniteket diabázos eredet űeknek tartják, de nem lehetetlen, hogy ultrabázitok is voltak társaságukban eredetileg, s részt vettek a szerpentinesedésben. A szerpentinesedés során az eredeti Mg-tartalmú ősványok(olivin, piroxén, amfiból, stb.) több-kevesebb eredeti vastartalma azonban nem lép be az újonnan keletkeze tt szerpentinásványba, s igy felszabadulva vagy helybenmarad magnetit, illetve hematit formájában, vagy oldatba kerül és elvándorol. E mobilitást különösen CO 2 biztosíthatja. Negyedik lehetőségként orogén mobilizációt lehetne megfontolni. Ismeretesen ugyanis ilyen területeken a mélyben található kristályospalák a mozgások során diaftorizálódnak, melynek során a színes szilikátokból (pl. biotitból) vas szabadulhat fel. Jelent ős mennyiségű vas felszabadulásához azonban igen erőteljes orogén események szükségesek, amilyenek területünkön nem valószín űsíthet ő k. A metaszomatózis hidrotermás szakasza a szulfidos ásványparageneziseket is figyelembe véve valószín ű leg epi-mezotermás h őfokon zajlott le. Minthogy a folyamat gyaníthatóan meglehetősen hosszú idő intervallumban zajlott le, számolni lehet a keletkezési hő mérséklet többszöri ingadozásával is. Legalacsonyabb h őmérsékletre lehet tenni a galenit barit kvarctelérek és a baritszegélyek kialakulását. Nem egészen tisztázott azonban még a szulfidos ásványtársulás és a vasas metaszomatózis kapcsolata. A Rudabányai.hegység ÉK-i részén van Martonyi metaszomatikus vasérctelepe. A rudabányaihoz hasonlóan ez a telep is tektonikusan er ősen igénybe vett, átmozgatott, gy űrt, kihengerelt. Mintegy 600 m hosszban és 60 m alatt maradó szélességben ismert az érctelepet magába záró összlet, s vastagsága sem haladja meg a 60 m-t, melyb ől 0,5-10 m közti az érctestek vastagsága. Itt is sziderites metaszomatózis történt, mely azonban inkább a barnás, likacsos kampili mészkövet érte. Az érctelepben az els ődleges sziderit helyben teljesen barnavasérccé oxidálódott. Az ércesedés nem egyenletesen történt: az er ő sebben töredezett, repedezett vagy porózusabb részeket az átalakító hatás nyilvánvalóan jobban érhette, s így a telepek igen szeszélyes alakúak. Az ásványtársaság gyakorlatilag megegyezik a rudabányaival, az érc minősége azonban gyengébb az ottaninál. Az el őfordulás egyébként gyakorlatilag lem ű veltnek tekinthet ő. A Rudabányai-hegység ÉK -i végén, Tornaszentandrás és Bódvarákó közt a hegységet mintegy lezárva emelkedik a kristályos szövet ű, világos mészkőből álló Osztramoshegy. A hegy fő tömegét adó mészk ő középtriász wettersteini mészk ő, míg a 86dva folyó felé eső lábánál fekete szín ű fehér eres, kissé kékes árnyalatú hamuszürke és bor- 109

sóbarna szín ű, alsóanizuszi guttensteini dolomit és mészk ő fordul el ő. A két képződmény oldalasan törés mentén érintkezik egymással, de más kisebb törések is el őfordulnak. Az elsődleges ércesedés e hasadékrendszer környezetében alakult ki. Kétféle jelleg ű elsődleges ércesedés van: az egyik vaskos-leveles hematitos, amely kisebb-nagyobb fészkeket, ereket és slires tömegeket alkot mind az anizuszi, mind pedig a ladini karbonátos k őzetekben. A másik ércesedés sziderites. A sziderit igen finom érhálózat kitöltéseként jelenik meg általában, azonban helyenként mészk őanyagot ki is szorít. A két ércásványból, de f őként a szideritbő l a mállás folyamán okkeres barnavasérc keletkezett, amely a hasadékok lefelé fokozatosan sz ű külő üregeit töltött e ki. A felszínr ő l nyíló hasadékokat kitölt ő anyag agyagos-törmelékes, amelyben nem ritkák a mészkő-, s apró, gyakran limonitosodó hematitrögök. Az érctermelés egyébként itt már megsz ű nt, s jelenleg csak a mészkő fejtése folyik. Az itteni elsődleges ércesedés is valószín ű leg a rudabányai metaszomatizáló folyamatokkal hozható kapcsolatba, s a hematitos ércanyag melegebb hidroterma terméke lenne. Más nézet szerint az ércesedés exhalációs-hidrotermális erdet ű lenne, s a bódvavölgyi gabbrós magmássággal hozható közvetlen kapcsolatba. Ugyancsak rudabányai típusúnak tartható vasas ércesedés található még Uppony-nál is, Rudabányától DNy-ra, itt a 18. és 19. században volt némi kisüzemi bányam űvelés is, az újabb kutatások azonban érdemleges ércesedést nem találtak. Az érc eredeti helyükr ő l elvonszolt és kampili márgába gyúrt guttensteini dolomittestekben található. E triász foszlányok viszont alsókarbon I (esetleg devon) összletnek ÉNy-i irányban, a középsőofigocén képződményekre történt rátolódása alatt vonszolt alsómiocén (burdigálai) képz ődményekbe ágyazódtak be. Gyakorlatilag csak barnavasérc jelentkezik, de a nagyobb érctestek magjában megtalálható az oxidálatlan karbonátos érctelep anyaga is, mely bizonyítja, hogy els ődlegesen i tt is metaszomatózis történt. A barnavasérc ásványtársaságával együtt rudabányai típusú és min őség ű. Az Uppony mellett i Zsinyetet őn karbon (?) lemezes mészk ő és agyagpala tolódott rá a középtriász (anizuszi és ladini) képz ődményekre. Itt a barnavasérctestek durvahomokos és aprókavicsos kifejl ődésű burdigálai képződményekbe ágyazódtak be, amelyek egy alig 200 m-es szakaszon egy sorba rendez ődtek. Az Uppony környéki vasérctelepek esetleges összefügg őbb tömegeit a rátolódás síkja mentén, valószín űleg az aisókarbon (devon) összfet alatt, nagyobb mélységben várhatjuk. Eddig jelentéktelennek bizonyult hematitos ércesedés található a Mecsek hegységben PusztakisFalunál. Itt a falu közepén k őfejtőben feltárt dogger (aaténi) krinoideás mészkő-hasadékaiban hematitkiválás figyelhet ő meg, mely a hasadékból kiindulva a mészkövet is ércesítette. Az ércesedést jelent ős kovasavkiválás is kíséri. Törmelékes és kristályos kvarcanyag a hematitba ágyazva és üregeinek kitöltéseként jelentkezik. Keletkezése leginkább a bázisos, trachidolerites magmássághoz kapcsolható, mint exhalációs vagy hidrotermás termék, bizonyos metaszomatikus beütéssel. A hematit lehetségesen vízzel reagáltatott ferrikloridból kristályosodhatott elég magas, legalább mezotermás h ő mérsékleten. 110

4. A Börzsöny hegységben Szokolya környékén utóvulkáni m ű ködéssel kapcsolatos limonitos vasérc, vasokker, vasopál ismeretes. Itt is voltak régebbi kisebb turkálások, s őt helybeli vasolvasztás is, azonban az újabb kutatások nagyüzemi gazdaságos termelést nem helyeztek kilátásba. Az el őfordulással különösen Lengyel E. foglalkozott. A vasércesedés eredetileg összefügg ő volt, de utólag hegységszerkezeti mozgások és erózió következtében széttagolódott. A telepek gyakran telérszer ű megjelenésűek. Keletkezését úgy magyarázzák, hogy az agglomerátumos biotitandezittufa vastartalmát a csapadékvíz és a törések mentén feltörő termék kilúgozták. A zárt, lagunás medencékben felgyülemlett vasas oldatok mélybe szivárgását a montmorillonitosan bonto tt andezittufa megakadályozta. A túltelített vasas oldatokból kedvez ő ph viszonyok létrejöttekor kicsapódás történt. A termék kovasava helyenként kovásította az üledéket. Az eredeti vasérc így vékonyabb-vastagabb telepeket alkotott, a hasadékkitöltések érce azonban áthalmozódott. A telepek vastagsága 25 cm-t ő l 3 m-ig terjedhet. Ujabb vulkáni kitörések agglomerátumos biotitamfiból andezittufával borították be a telepet. A vasérc nagy része limonit. Kés őbbi dehidráció következtében hidrohematit, az üregek belsejében pedig hematit és goethit keletkezett, az sincs kizárva azonban, hogy a hematit hidrotermás vagy esetleg exhalációs eredet ű. Az érc vastartalma 28-58% közö tt változik, de a SiO 2 -tartalom i tt nagy, ami er ősen rontja min ő ségét. 5. A Mecsek hegységb ő l már említett pusztakisfalui hematitos ércesedés közelében, a budapest pécsi m ű út viaduktjáig húzódó völgyben barnavasérctelepre bukkantak a 30- as években, amit azóta többször és többen is megkutattak. E zengővárkonyi el őfordulás sem bizonyult nagyüzemi termelésre érdemlegesnek az eddigi vélemények alapján, bár kisebb m űvelés itt is volt. A vasércbánya közvetlen környékének legid ősebb képződménye egy igen vastag, (közel 1200 m) homokkőbő l, márgából és mészk ő bő l álló középliász képz ődménycsoport. A pusztakisfalui kőfejtőben feltárt vörös krinoideás mészk ő (repedéseiben a hematitos érccel) az előbbinél már fiatalabb, s az aaléni emeletbe tartozik. A bajóci, bathi, kallovi, oxfordi és kimmeridgeí emeletbe szürke, kemény, tömött mészk ő, valamint márga tartozik. A titont világosfehér, t űzkőgumós, tömött mészk ő képviseli. A titon mészkő be mintegy 140 m vastagságban rozsdabarna, barnásszürke, laza, széteső, bontott agglomerátumos trachidolerittufa települ, amely képz ődmény az érctelep feküjét alkotja (az egyik minta plagioklászt, montmorillonitot és kalcitot tartalmazottf ő komponensekként). A trachidolerites képz ődményre helyenként meszes tuf it települ. Ezzel kezdődik az érctelep. Csupán egy vasérctelep alakult ki. Felette szürke tufit, majd növénymaradványos és krinoideás alsókréta márga települ. Réteghiány után középsőmiocén és pleisztocén üledékek lerakodására került sor még a környéken. A telep barnavasérc. A tömött, nem üreges vasérc színe okkersárgából sötét feketésbarnáig változik. Gyakran hálózzák át fehér vagy sárgás kalciterek. Opálos fészkek, valamint trachidolerittufa-zárványok is el őfordulnak az ércben. F ő ércásvány a goethit, me- 111

lette kevesebb 1epidokrokitta1. Kvarc és kalcit is közönséges a telepben. Nem ritkák azután az ércanyagban a Dasycladaceae és a Cordiceae családba tartozó algafajok (más meghatározások szerint Coccolithophoridák) töredékei sem. Kontaktjelenség sem a fed ő, sem a fekü felé nem mutatkozik, s mindkét irányban folyamatos az átmenet. Makroszkóposan háromféle ércfajta különíthet ő el: 1. Homokos érc": laza, széteső, okkerságra, mindig a trachidoleritre települ 10-20 cm vastagságban, Fe-tartalma 33-56%. 2. Kemény érc": az el ő bbi felett helyezkedik el, barna, feketés szcn ű, fehér kalciterekkel átjárt; ez a típus alkotja a telep zömét, Fe-tartalma 30-50%. 3. Földes érc": okkersárga, rendszerint a kemény érc" szegélyein vagy közbetelepülve jelentkezik. Fe-tartalma 20% alatt marad. Minthogy az SiO 2 aránylag nem sok, a CaO viszont elég sok, így kohósítása nem ütköznék nehézségbe. A Mn- és a P2O5-tartalom legtöbbször 1% alatt marad. A telep vastagsága nagyon változó (0-3 m), átlagban 1 m körüli. Az ércanyag keletkezésével kapcsolatosan többféle nézet is kialakult, abban azonban többnyire megegyeznek, hogy a trachidoleritekhez kapcsolható tengeralatti exhalációk működhettek közre. Az exhalációk FeCl 3 anyaga azután a tenger vízében redukálódott és a ferrohidroxidot vagy organizmusok csaphatták ki, vagy azok közrem űködése nélkül, egyszer űen a koncentráció megnövekedése miatt következeit be a kiválás. Megosz1anakavé1eményekarróI is,hogy a telep helyben keletkezett-e, vagy pedig anyaga máshonnan halmozódott át jelenlegi helyére. Az áthalmozódás ha volt is ilyen nem lehetett nagy, s így gyakorlatilag a helybenkeletkezettség tartható valószín ű nek. Az exhalációk (vagy hidrotermák) nem lehettek magas h ő mérséklet űek (130 C alattiak), mert különben hematit lett volna várható termékként és nem goethit (kés őbbi átoxidálódásról nincs tudomásunk). A trachidolerittufa-anyag kistömegével magyarázható mind az alacsony exhalációs h ő mérséklet, mind pedig a telepek csekély tömege. 6. Áttérve az üledékes származású vasérctelepek ismertetésére bár egy-kett őt már eddig is megemlítettünk közülük kapcsolatuk folytán a magmás telepekkel, legjelentősebb ilyen hazai el őfordulás talán a Mecsek hegységben van az ottani feketek ő - széntelepek kíséretében. E telepek már régóta ismeretesek (erre utal a Vasas helységnév eredete is), komoly bányászat azonban nem alakult itt ki sohasem. A telepek Pécs, Vasas és Kom/6 környékén találhatók, és bár az ércvagyon tetemes, a kedvez őtlen eloszlás, alak és változó min őség miatt most sem tarthatók m űrevalónak. Az utóbbi években jelentős munka folyt a k ő széntelepes liász k őzetsorozat feldolgozására, s így számos kérdés tisztázódott a vasérc betelepedések helyzetével és származásával kapcsolatosan is. A vasércek kérdéseivel sokan foglalkortak, közülük talán Noskené Fazekas G., Nagyné Melles M., Csalagovrts /. és Kopek G. nevét lehet kiemelni. A Mecsek hegységben az egyik felfogás szerint a fels őtriászban majdnem az id ő - szak végéig kiemelkedés volt. Más valószín űbb nézet szerint a karni, nóri és a raeti emeletet arkózás homokk ő, zöldesszürke palás agyag képviseli. Abban már megegyeznek a nézetek, hogy az alsóliász széntelepes összlet a fekü raeti homokk őbő l folyamatosan alakult ki. A 300-600 m vastagnak vehet ő felsőtriász sorozat alsó része szárazföldi, 112

felső része édesvizi képz ődmény. A folyamatos átmenet folytán nehéz az elkülönítés, és így általában az első kőszéntelep (az ún. a-csoport) megjelenését ő l számítják az alsóliászt. A teljes kő széntelepes összlet, melynek vastagsága 100-1200 m közt változik (a vastagság É-ról D felé n ő ), a liász szinemuri és hettangi emeletébe tartozik. A kőszéntelepes összlet igen változatos üledékes k őzetekbő l épül fel. Különböz ő szemnagyságú homokkő, kvarcit, arkózás homokk ő, agyagpala, szenespala, szenes agyag, kőszén és vasérc-képz ődmények szerepelnek összetételében. A rétegsor mintegy 5-7%- át teszi ki a k őszéntelep, s elég nagy % lehet a vasérc is. A vasércek megjelenési helye és módja alapján 3 csoportra oszthatók: a. Szideritha/mazok lehetnek homokk őben és aleurolitban köt őanyagként. Rétegtani helye az a-telep alatt 50-70 m. az a-telep fölött 50-110 vastagságú sorozatban van. Feküje chamositos fácies, fed ője a középső telepcsoport els ő telepe. El őfordulása Pécstől Komlóig terjed. Az átlagos vastartalom 30%. b. Szferosziderit található a középs ő telepcsoportban, továbbá alárendelten a fels ő telepcsoportban, valamint a fed ő márgában is. A szferosziderites képz ődmények az egész kőszéntelepes területen megtalálhatók, uralkodóan azonban Pécs környékén (István akna) lépnek fel. Az átlagos vastartalom csupán 15%. c. Agyagvaskő-telepek vagy pelosziderit-telepek jelentkeznek az alsó telepcsoportban és a középső telepcsoport alsó harmadában. A pécsi medencerészben több telep van, mint a komlóiban. A telepek er ősen lapított lencsealakúak,hamar kiékel ődnek. A vastartalom 15-45% között változik. A kőszén összlet kőzetei uralkodóan törmelékes és vegyi eredet ű üledékekbő l állnak, melyeket makroszkópos k őzetjellegek alapján az alábbi nagyobb k őzetcsoportokba lehet sorolni: 1. konglomerátum csoport; 2. homokk ő csoport (számos változattal); 3. aleurolit csoport (különféle válfajokkal);4. agyagk őzetek (agyagkövek) csoportja; 5. agyagvaskő csoport; 6. márga csoport. Vasércásvány nemcsak az agyagvaskövekben, hanem más kőzetfajtákban is el őfordul. Igy az aleurolit csoport egyik-másik k őzetében kötő-, illetve alapanyagként sziderit és limonit is jelentkezik. Az agyagk őzetekben hintett sziderit, továbbá szferoszideritgumók mutatkozhatnak, s a márgacsoport k őzeteiben is felt űnhet kevés sziderit vagy ankerit. Az agyagk ő bő l szideritesagyagk ő vezet át az agyagvaskőhöz, amelyben a sziderit 30-70% is lehet, s ezért annak (az agyagásványok melle tt ) egyikfőelegyrésze. Vasércként csak az agyagvaskövek jöhetnek tekintetbe, azonban elég nagy SiO 2 -tartalmuk (10-30%) rontja min őségüket. A f ő ércásvány a sziderit, melynek megjelenési alakja változó, Leggyakrabban 10-20 n-os kristályokat is alkotó szemcsékben fordul el ő, amelyek nem ritkán néhány száz u-os halmazokba tömörültek. Gyakori a szferolitos szerkezet is. A szferosziderites konkréciók belsejében rendesen valamilyen idegen szerves ( ősmaradvány-töredék) vagy szervetlen (ásványszem: kvarc, földpát, pirit, csillám, stb.) anyag szemcséje figyelhet ő 113

A kőszéntelepes összlet medd ő kőzeteinek ásványait származásuk szerint a következő képpen csoportosíthatjuk: törmelékes: kvarc, földpátok, biotit, muszkovit, a szericit egy része, cirkon, turmalin, apatit, gránát, epidot, rutil, az agyagásványok egy része (illit, hidromuszkovit, montmorillonit), klorit; szingenetikus: kovakiválás, mely kalcedonná és kvarcinná alakult, a kalcit egy része; diagenetikus: a szericit, az illit, a hidromuszkovit egy része és a kaolinit, a földpát mállásból származó kalcit, dolomit, sziderit, pirit; epigenetikus: gipsz és limonit. Bár a szideritet e telepekben diagenetikus származásúnak tartják, a faciológiai vizsgálatok során kimutatott szabályszer ű ségek szingenetikus kapcsolatokra is felhívják a figyelmet. Azt találták ugyanis, hogy a telepek felt ű nően csak édesvizi képződményes összletekben jelennek meg, míg a tengerrel közvetlen kapcsolatban álló fáciesekben hiányozni látszanak. Ráadásul az édesvizi képz ődmények közül is csak a zárt állóvizekben (tavak, lagunák) keletkezettekkel társulnak, a nyílt viziekkel (folyóvíz) már nem. Érdekes eltérés mutatkozik a k őszéntelepes medence É-i és D-i része között: a déli területek rétegsora karbonátanyagban sokkal dúsabb, mint az északiaké, ami kapcsolatban lehet azzal, hogy a déli lehordási terület uralkodóan karbonátos, az északi pedig szilikátos (granitoid és metamorf) k ő zetekbő l állott. Ez a körülmény pedig kihathatott az agyagvaskövek keletkezésére is: a karbonátban gazdagabb D-i részeken több az agyagvaskő, mint az É-i területeken. A szideritek keletkezéséhez szükséges semleges-gyengén lúgos (ph= 7-8, esetleg kissé nagyobb; I. az 1. sz. ábrát) kémhatású környezetet a karbonátos oldatok biztosíthatták, a zárt, édesvizi tavakban és lagunákban pedig kialakulhatott az ugyancsak szükséges gyengén redukciós (Eh = 0,0-tól 2,5-ig) mili ő is. Ügy látszik, tehát, hogy a nem szferolitos szerkezet ű szideritek szingenetikus keletkezésének nem lehetett akadálya (csakúgy, mint a kalcitok nagy részének), s csupán a szferoszideritek képződésében tételezhet ő fel későbbi, diagenetikus folyamat hasonló állapotfeltételek közö tt ű ködésével. cirkuláló talajoldatok közrem Ami végül a vasanyag eredetét illeti, minthogy oldott állapotban kerülhetett az üledékgy űjtőbe, feltételezhet ően a környez ő lepusztulási területr ő l oldódhatott ki. Amíg azonban a szilikátos k őzetanyag inkább törmelékben szállítódhatott, a kárbonátos javarészt oldatban juthatott oda, s így a vasanyag jelent ős része is inkább a karbonátos környezetb ő l származtatható. A Tokaji hegység több pontján is található jelentéktelen kis limonittelep, melyek anyaga nem annyira vasércként, mint festékgyártási célból használható. Igy a Szárk ő két oldalán, Regéc, Fóny, Mogyordska határában er ősen bontott és pirites tortonai piroxénandezittufa elválási lapjait, repedéseit barnásfekete, sejtes limonitkéreg, illetve vasokker tölti ki. Elsősorban a pirit oxidálhatott itt a csapadékvíz és forrásvizek hatására, s anyaguk felszíni tócsákba kerülve breccsás barnavasérc vagy laza, homokos vasokker formájában felhalmozódhatott. A Szerencsi öböl K-i peremén, Mád mellett a Király hegyt ő l ÉK-re fekv ő Dióselül ő - ben 6-8 m vastag. Ny DK-i csapású, meredek d ő lésű kvarctelér mentén feltör ő, gyen- 114

Hidrogénion koncentráció (ph) +0,1 x ^ 7 0 Hematit Limonit Mn oxid Chamosit Kova Kalcit Foszforit 8 0 Kalcit Hemat it Limonit Mn oxid Chamosit Foszfor Kova Sótart.>2 Gipsz Anhidrit Halit (dolomit) stb. 2lo ±00 1 0+4 Szerves anyag határ 0,1 Tözeg Chamosit Sziderit 1,It A ó Organikus anyag rs, m Foszforit, kova Gaaukonít, kalcit Rodokrozit Primerurán dúsulás Kalcit Szerves anyag Hematit, Limo G lau ko nit Mn oxid Chamo cc 0,2 s, -8=-hatar = anyag ó Sziderit, glaukonit Rodokrozit Foszforit r Tözeg _0,3 (Pirh) Organikus anyag Foszforit, Pirit Kova, Kalcit Rodokrozit Alabandit? Urán Nehéz fémek Kalcit Organikus anyag Pirít, foszforit Alabandit? ^ + Pirit J 1. ábra. Az öledékes kőzetek képződése a ph és a redoxpotenciái függvényében (Krumbein és Garrets után) 115

gén CO 2 -tartalmú forrásvizek és az oxigénben dús leszálló vizek együttes hatására, az er ő - sen bontott mellékk őzet (andezitagglomerátum) dúsan hintett piritjéb ő l sárgásbarna vasokker keletkezett. A k őzet repedéseit barnásfekete limonit tölti ki. Vác közelében, a Nézsa melletti Valkó hegy DNy-i és D-i oldalán fels őtriász dolomit és mészkő töbreiben bauxitos agyag és hárshegyi homokk ő alatt limonitos képz ődmény települ. Az egyenetlen feküre szeszélyes vastagságban települ ő barnavasérc 30-40% Fe-t és közel megegyez ő mennyiség ű kovasavat tartalmaz. Az el őfordulás nem jsient ős. Hazánk két, egymástól távol es ő vidékén (Somogy és Nyírség) genetikailag azonos típusú gyepvasérctelepek találhatók a felszínen vagy közvetlenül a felszín alatt, s így külszíni műveléssel termelhet ő k lennének, ha a min őségük és f ő ként a tömegük megfelel ő lenne nagyüzemi bányászat szempontjából. Az eddig ismert telepek azonban nem tesznek eleget a feltételeknek, s így m űvelésükre nem kerülhetett sor. E telepekkel f ő ként Schmidt E. R., illetve Mik6 L. és Vecsernyés Gy. foglalkozott. A régebb óta ismert lel ő hely a nyírségi. Itt Nagy/éta, Kokad, Átmosd és Bagamér közt a jelenlegi Daru és a Csonkafüzesi folyás, f őként azonban a régi, ma már kiszáradt patakmedrek mentén vagy közelében, a felszínhez közel, óholocén rétegekben igen változatos kifejl ődésű gyepvasérc települ. A közvetlen alzatot zöldeskék (helyenként vivianitos) felső pleisztocén homok alkotja, melyb ő l a szél futóhomok buckákat fújt ki. A patakmederhez kötött ércesedés szélessége rendesen csak néhány méter, s általában 10 m alatt marad. A vastagság is csupán 30-60 cm körüli, s az 1 m-t csak ritkán haladja meg. Ráadásul az érces szint gyakran el is meddül. Megjelenésére nézve az érc alkothat kis sugarasgömbhéjas vasborsókat, vagy diótól tömbnagyságig terjed ő, szintén gömbhéjas gumókat, de összefügg ő lazább, likacsos vagy szilárdabb összeállású ércpadok alakjában is megjelenhet. Az ércpadokat sokszor összecementált vasborsók tömege alkotja. Az érc legnagyobb része amo rf vasoxidhidrátból áll, csak nagyon kevés goethittel. Az Fe-tartalom 20% körüli, s igen nagy az SiO 2 -tartalom a nyilvánvaló homokszennyez ődés folytán. A Mn-tartalom 2,2-5,5% a P2 O s -tartalom pedig 4-5% közötti. A másik, csak 1956 óta felismert terület Somogyszob Felsősegesd lnke Szenta- Hókamalom Tarany Nagyatád között található, ahol É D-i csapású lapos hátságok közti vizeny ős lapályok húzódnak, melyeken számos kis ér (köztük legnagyobb a R inya-patak) halad a Dráva felé. E lapos terület vízfolyásait és vizeny ő it jórészt a talajvíz táplálja. Az érc teljesen hasonló település ű, mint a nyírségi területen. Feküjét középs ő pleisztocén folyóvizi homok és ebb ő l származó futóhomok képezi. E homok helyenként vivianitos és mészkiválásos. Fed őjében fiatalabb rétegzetlen homok helyezkedik el. A tartósan vízzel borított lapályokon szürke lápföld is el őfordul. Kétféle érctípus jelentkezik: az egyik keménypados (leginkább a vízfolyások mentén), a másik pedig morzsalékos (f ő ként a lapályokon). Mindkét érc nagyjából egyforma min ő ség ű, de a telepek minden irányban hamar elmeddülnek. Vastagságuk is általában csak 20-60 cm. Anyaguk limonit, mely azonban jobban átkristályosodott goethitté, mint a nyírségi érc. Egyes humuszba ágyazott gu- 116

mók vivianiton kívül rodokrozitot is tartalmaznak. Az átlagérc összetétele: Fe = 36,24%, Mn = 0,86%, P = 1,84%, Si0 2 = 15,63%. A min őség tehát jobb, mint a nyírségi ércé. Ami e gyepvasércek keletkezését illeti, a vasanyag valószín űleg a mellékk őzetekből oldódott ki ferrohidrokarbonát vagy vashumát alakjában, s a talajvízáramok juttathatták az oxigénben gazdagabb vízfolyások helyére, ahol kiválásuk megtörténhetett közvetlen oxidációval, vagy mikroorganizmusok közrem űködésével. Az itteni állapotfeltételek (p H = = 6-8, Eh = +0,2 felett) kedvezhettek a ferrioxidhidrát kiválásának (I. az 1. sz, ábrát). A lassú vízmozgású helyek lehettek a legalkalmasabbak a kicsapódásra. A hazai bauxittelepek általában jelent ős Fe-tartalmúak. A Dunántúli Középhegység bauxittelepei közül különösen a nyírádi, ha/imbai és város/ődi telepek t ű nnek ki nagy vastartalommal. A két f ő vasásvány a hematit és a goethit, de olykor kevesebb amorf vasoxidhidrát is előfordul. A nyers bauxit több ezer vegyelemzési adat alapján egyebek között 16,1-22,7% Fe-t, 5-15% Si02-t és 1,33-2,72% Ti0 2 -t tartalmaz. A vastartalom rendszerint az egész bauxittestet áthatja, bár rendszerint nem egyenletes eloszlásban: a telepek középső és felső övezetének határán gyakran jelentkez ő vékony vasas kéreg Fez 03- tartalma a legnagyobb, elérheti az 50%-ot is. A 18%-nál több Fe203-at tartalmazó bauxitokat már egyben vasérceknek is lehet min ő síteni (bauxitvasércek), s ezeket, illetve legalább a timföldgyártásnál melléktermékként nye rt vörösiszapot vaskohászati célokra is fel lehetne használni. A vörösiszap általában 31-34% Fe-t, 13-15% Si0 2 -t és 5,2-5,7% Ti02-t tartalmaz. A vaskohászati felhasználást azonban nagymértékben akadályozza a vörösiszap elég jelentős Si02 és Al203-tartalma (nyilvánvalóan a sziallitokhoz kötve), s kedvez őtlen a timföldgyártásból visszamaradt NaOH jelenléte is. IRODALOM [1] BALOGH K.: Rudabánya környékének földtana. Fáldt. Int. évi jel. 1948-ról. 1952/a p. 121. [2] BALOGH K.: A rudabányai vasércvonulat hegységszerkezete. MTA Műsz. Tud. Oszt. Közl. 1952/b 5. p. 3 [3] BALOGH K. PANTÓ G.: A Rudabányai-hegység földtana. Föld. Int, évi jel. 1949-r ő l. 1952. p. 135. [4] BALOGH K. PANTÓ G.: Földtani vizsgálatok Nekézseny környékén. Föld. Int. évi je1.1953- r6l. I. 1954. p. 17. [5] JASKÓ S.: Hegységszerkezettani megfigyelések a Martonyi vasérce1öforduláa környékén. Mar. Term.-tud. Ért. 1941. 60. p. 519. [6] KOCH S.: Magyarország ásványai. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1966. [7] KOPEK G.: Jelentés a mecseki szferosziderit-kutatásokról. Föidt. Int. évi jel. 1953-ról. I. 1954. p. 177. [8] MOLNÁR J.: A zengővárkonyi vasérckutatás,bány. Lapok, 1961. 94. p. 187. [9] MORVAI G.: A vasérc. Ásványtelepeink földtana. M űszaki Könyvkiadó, Budapest, 1966. p. 95-119. [10] MIKÓ L. VECSERNYÉS GY.: A somogyszobi mocsárvasérc. Föld. Kutatás, 1965. 9. p. 26. 117

[11] NOSKEN É FAZEKAS G.-NAGYNÉ ME LLES M.: Kőzettan. Medd ő kőzetek és k őszéntelepek szervetlen ásványai. Mecsek hegység. Júra id őszak. 2. f. MÁFI Évkönyve. 1969. 51. p. 321. [12] PANTÓ G.: Szerkezeti és ércképz ődési megfigyelések a rudabányai vasércvonulaton. Fötdt. Int, évi jel. Besz. a vitaülésekrő l. 1948. W. p. 77. [13] PANTÓ G.: Bányaföldtani tanulmány Rudabánya és környékén. Földt. Int. évi jel. 1948-ról. 1952. p. 127. [14] PANTÓ G.: Bányaföldtani felvétel az Upponyi hegységben. Földt. Int. évi jel. 1952-r ől. 1954. p. 91. [15] PANTÓ G.-VARRÓK K.-KOPEK G.: A zeng ővárkonyi vasérckutatás földtani eredményei. Földt. Közt. 1955. 85. p. 125. [16] PANTÓ E.-PANTÓ G.-PODÁNYI T.-MÓSER K.: Rudabánya ércbányászata. - Budapest, 1957. [17] PALFY M.: A Rudabányai hegység geológiai viszonyai ésvasércteiepei. Földt. Int. Évkönyve. 1924. 26. 2. f. [18] ROZLOZSNIK P.-PANTÓ D.:Jelentésa martonyiivasércel őfordulásról,kézirat 1936. [19] SCHMIDT E. R.: A bagaméri gyepvasérc.földt. Int. évi jel. 1936-38-ról. III. 1942. p. 1309. [20] SZTRÓKAY K.: A mecsekhegységi magnetit. Földt. Közt. 1941. 71. [21] SZTRÓKAY K.: A mecseki vasércképz ődés.mta Műsz. Tud. Oszt. Köz!. 1952. 5. p. 211. [22] VENDEL M.: A tornaszentandrási vasércbánya. Kézirat. 1947. [23] VENDEL M.: A matronyii vasércbánya. Kézirat. 1947. [24] VENDEL M.: Teleptan. Bányászati Kézikönyv. Ill. M űsz. Könyvkiadó, Budapest, 1962. p. 353. [25] VENDEL M.-KISHÁZI P.: A Rudabányai hegység és az Upponyi szigethegység vasércel őfordulásai. Kutatási zárójelentés. Bány. Kut. Int. 1971. [26] VENDEL M.-KISHÁZI P.: A Mecsek hegység vasércel őfordulásai.kutatási zárójelentés. Bány. Kut. Int. 1971. [27] VENDEL M.-KISHÁZI P.: Somogyi és nyírségi gyepvasércek. Kutatási zárójelentés. Bány. Kut. Int. 1972. [28] VENDEL M.-KISHÁZI P.: Magyarország teleptana (a kőszenek ésa k őolajok kivételével). I. rész. Ércel őfordulások. Kutatási zárójelentés. Bány. Kut. Int. 1975. p. 85-111. [29] VIGH GY.: Nagyléta, Kokad, Átmosd és Bagamér környékének vasércei őfordulásai. MÁFI Évi jel. az 1939-40. évrő l III. p. 139. IRON ORE DEPOSITS OF HUNGARY M. VENDEL- P. KISHÁZI Summary Considering all the enriched deposits of iron ores in Hungary, though of a relative high number, only the ferrugineous spar deposits of hydrothermal metasomatic origin at Rudabánya (more precisely the brown iron ore deposits resulting from their oxidation) are of an economic importance, however meeting only a low portion of the country's demand. In spite of this, the study outlines the geological and economic geological conditions of all the potential iron ore deposits according to their genetic classification, giving, at the same time, the evaluation of their theoretical and practical significance. 118

DIE EISENERZLAGERSTXTTEN UNGARNS M. VENDEL P. KISHÁZI Zussam nefassu ng Die Zahl der Eisenerzvorkommen Ungarns ist wenn man alle Lagerstiitten mit grö(3erer Erzkonzentrationin Betracht zieht ziemlich grol3, in wirtschaftlicher Hinsicht sind aber allein die hydrothermalmetasomatischen Spateisenerzlagerstátten von Rudabánya (bzw. die durch Oxydation dieser entstandenen Brauneisenerzlagerstiitten) von Bedeutung, obwohl auch diese nur einen kleinen Teil des ungarischen Bedarfes decken. Die Arbeit bringt trotzdem die geologische und lagerstáttenkundliche Beschreibung sámtiicher, potentiell bedeutsamer Eisenerzlagerstátten in genetischer Gruppierung, und gibt zugleich ihrebewertung in theoretischer und praktischer Hinsicht. MECTOP0VIEHY1fí :3{EJIE3HOZ PYAbi B BEHIPIV M. BeHAeJlb - H. Kvnnxa3>=l Fe 3 1aM e 1{OJIYiueCTBO MeCTOpoxtAeHrRk xtejte3ho2 pyah B Bexrpvivl, IIp IHHB BO BHPIMaHHYIe Bce dojlee oóoraliíéhhhie 3aJlextYi, roctatolixo dojibuioe; HO CpeAPf HYlX BáxmOe 3xOHaMIdtlecxoe SHaueHYle PIMeIOT TOJIbxO rmapo- TepMáIIBHHe-MCTacoMaTPltiecxYle 3aJIexuYI pyi.l;h xtejie3hopo űinata B McCT- HoCTx Py4a6aHxH (T.e.JIYmíOHmTOhble 3aJlext7ll, npomcxoxta2hhliie OKIAC JIeH fem 3TYlX pya) HO )n 3TI,I McCTOpOxf,I1;eHYI.fi TOJIBxO tdactyihho nox pylbaiot notpedhoct HapOAHOro XO3,01CTBa Bexrpxvl.HeCMOTpiI Ha 3TO, padota 3HaxOMIIT Ha.0 C reojlormlecxllm CTpoeHYIeM x rexetlnecxoífl rpynnvlpobxo2 notehi);yiajibhbix MeCTOpoxtAeHPIk xtejie3h02 pyai3, vt Aa é T Oilexxy xx TeopeTVltlecxoro H npaxtlat.iecxoro 3HaueHm. A szerz ő címe: DR. KISHÁZI PÉTER tudományos osztályvezet ő BKI Petrográfiai Osztálya 119