Modern vagy konzervatív-e az új Ptk. Kötelmi Könyve?

Modern vagy konzervatív-e az új Ptk. Kötelmi Könyve? Bevezetés Előadásomat azzal a megállapítással szeretném kezdeni, hogy az új Ptk. vitathatatlanul igen kiemelkedő jogászi teljesítmény, amely nagy körültekintéssel és hatalmas szellemi energia ráfordításával készült el. Ez tekinthető az elmúlt ötven év legnagyobb és legfontosabb kodifikációs munkájának egyrészt időtartamára (mintegy 15 év), illetve terjedelmére (1596 ) figyelemmel, másrészt pedig a kódex társadalmi jelentősége miatt, hiszen ez az a törvény, amely az életviszonyok legszélesebb körét szabályozza és így valamennyiünket, embereket és szervezeti jogalanyokat egyaránt érint. Az, hogy az új Ptk. megalkotására szükség volt, vitán felül áll, hiszen az 1959. évi Ptk. keletkezése óta alapvetően megváltoztak a gazdasági, társadalmi és politikai viszonyok. Az új Ptk. a bekövetkezett gazdasági, társadalmi és politikai rendszerváltozási folyamatnak a magánjog területén való leképezését, lezárását jelenti. A kódex társadalmi modellje a szociális piacgazdaság. Ahogy a törvényjavaslat általános indokolása fogalmaz, a kódex egy szociális elemekkel átszőtt, alkotmányosan védett piacgazdaság magánjogi feltételeit kívánja megteremteni. A magántulajdonon alapuló piacgazdaság a tulajdonosok magánautonómiájának széles körű elismerését követeli meg. A magánautonómia három pillére: a magántulajdon teljes körű elismerése és védelme, az egyesülési és társulási szabadság, valamint a szerződési szabadság.

2 Előadásom címeként a szervezők azt a kérdést fogalmazták meg, hogy: Modern vagy konzervatív-e az új Ptk. Kötelmi Könyve? A címben jelzett kérdést nehéz egyértelműen megválaszolni, sőt lehet, hogy maga a kérdésfeltevés sem helyes, hiszen a válasz attól függ, hogy mit értünk modern alatt és mit nevezünk konzervatívnak. Ha modernnek a korszerűt, az újszerűt tekintjük, akkor azt kell mondanunk, hogy az új Ptk. és azon belül a kötelmi jogi könyv egyértelműen modern, hiszen tele van új jogi megoldásokkal. A szerződések általános szabályai között mindenképpen ilyenek tekinthetjük a versenyeztetési eljárás útján történő szerződéskötés szabályozását, a jogátruházás, a szerződésátruházás, valamint a termékszavatosság új jogintézményeinek a szabályozását, de mindenekelőtt a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség elszakítását a szerződésen kívüli károkozásért való felelősségtől. Az egyes szerződések című részben pedig számos új szerződésfajtát találunk, mint pl. a franchise szerződés, faktoring szerződés, közvetítői szerződés, forgalmazási szerződés, pénzügyi lízing szerződés, bizalmi vagyonkezelői szerződés. Ami viszont a konzervatív jelleget illeti, ha ezen a jogi hagyományaink tiszteletét, valamint a dogmatikai tisztaságra való törekvést értjük, akkor az új Ptk.-t konzervatívnak is tekinthetjük, hiszen számos helyen bevallottan épít régi magánjogunk (különösen az 1928. évi Magánjogi törvényjavaslat) megoldásaira és igyekszik minél többet visszahozni a szocialista időszakban elhalványult régi magánjogi dogmatika fényéből. Egyértelműen erre utal pl., hogy az új Ptk. nem csak a dolgok tulajdonának

3 átruházásánál alkalmazza az ún. kauzális (jogcímes) tradíciós rendszert vagyis a jogcímes kötelező ügylet és a rendelkező ügylet kettősségén alapuló modellt -, hanem a jogok és követelések átruházásánál is. Ugyancsak a dogmatikai tisztaságra való törekvés nyilvánul meg a kötelmek közös szabályainak külön részben történő szabályozásában, vagy az érvénytelenségi okok didaktikus hármas csoportosításában, illetve az érvénytelenségi jogkövetkezmények levonásánál a jogalap nélküli gazdagodás elvének az alkalmazásában. Egy 40 perces előadás keretében nyilvánvalóan nem vállalkozhatok az új Ptk. kötelmi jogi könyvének a teljes körű bemutatására. Ezért az előadás első részében a kodifikáció néhány elvi kérdésével, néhány olyan sarokponttal foglalkozom, amelynek az ismerete úgy gondolom elengedhetetlen a kötelmi jogi könyv megértéséhez, majd pedig az előadás második részében a kötelmek közös és a szerződések általános szabályaira korlátozottan igyekszem felhívni a figyelmet néhány fontos változásra. I. A kodifikáció néhány elvi kérdése 1. Az új Ptk. monista jellege, kereskedelmi jogi alapállása, valamint a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos álláspontja Az új Ptk. ahogy az már 2003-ban a Koncepcióban eldőlt monista elvre épül, tehát a személyi és a vagyoni viszonyok komplex magánjogi szabályozására törekszik. A szerződési jog területén a monista elv azt jelenti, hogy az új Ptk.

4 mellett nincs külön kereskedelmi törvény, hanem a Ptk. egyaránt átfogja az üzleti világ, a kereskedelmi forgalom professzionális szereplőinek, valamint a magánszemélyeknek a vagyoni viszonyait. A szerződési szabályokat tehát úgy kellett megalkotni, hogy azok valamennyi jogalany kapcsolatát rendezni legyenek képesek. Az új Ptk.-ban a kötelmi jogi szabályozás tehát nem az állampolgárok szerződéseire, hanem a kereskedelmi forgalom szerződéseire és ezáltal egy magasabb követelményszintre lett modellezve. A törvényjavaslat indokolása szerint: A Ptk. szerződési rendelkezései tudatosan a piacgazdaság szigorúbb követelményeit tartják szem előtt. A törvény racionális, a döntéseikért felelősséget vállaló jogalanyokat feltételez. A Ptk. kereskedelmi jogias alapállását jól példázzák a bevezetőben már említett új szerződéstípusok, az üzleti világ szerződéstípusaira modellezett magasabb követelményszintre pedig talán a legjobb példa az, hogy az áruk nemzetközi adásvételéről szóló Bécsi Vételi Egyezményből átvett objektív kontraktuális kárfelelősségi szabályokat az új Ptk. valamennyi jogalanyra, így a magánszemélyekre is irányadónak tekinti. Az új Ptk. az egységesnek tekintett szerződési jogi szabályozáson belül kivételként helyezi el a fogyasztóvédelmi szabályokat, azokon a helyeken, ahol azt a gyengébb szerződéses alkupozícióban levő fogyasztó érdekében szükségesnek tartja (a kötelmi jogi könyvben mintegy húsz helyen találhatunk speciális fogyasztóvédelmi szabályokat). Emögött az a felfogás húzódik meg, amely szerint a fogyasztóvédelmi magánjog szabályai kógens jellegük miatt - a magánjogtól idegen szabályozási

5 módszert alkalmaznak, és ezért ezt a különös védelmet csak kivételesen indokolt esetekben szabad megadni. Ennek a felfogásnak a következménye az is, hogy az új Ptk. a fogyasztó fogalmát a természetes személyekre szűkíti. Fogyasztó alatt az új Ptk. a szakmája, önálló foglalkozása, vagy üzleti tevékenysége körén kívül eljáró természetes személyt érti. Az új Ptk. nem ismeri a fogyasztói szerződés fogalmat, hanem helyette a fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés fogalmat használja. A fogyasztó tehát csak akkor részesül speciális magánjogi védelemben, ha vállalkozással áll szemben. (A vállalkozás fogalma alatt a Ptk. a szakmája, önálló foglalkozása, vagy üzleti tevékenysége körében eljáró személyt érti.) A kódex kidolgozói a szerződési jog reformjának vezető szempontjaként nevezték meg a gazdasági forgalom szerződési jogi követelményeinek az eddiginél tökéletesebb kielégítését. Kétségtelenül e törekvésre utalnak a bevezetőben már említett újszerű általános részi megoldások, valamint az egyes új szerződéstípusok. Ugyanakkor máris hallhatóak kritikai hangok is. Sárközy Tamás (Gazdaság és Jog 2012/3.) kárhoztatja az új Ptk. mereven monista, zárt monista felfogását, amelynek következtében szerinte az új Ptk. kötelmi különös részében a gazdasági szerződések háttérbe szorultak (így a szállítási szerződés és mezőgazdasági termékértékesítési szerződés elvesztették az önállóságukat, mert az adásvételi szerződés altípusai lettek, a vállalkozási szerződés altípusai pedig csak definíciószerűen szerepelnek). Miskolczi Bodnár Péter (Gazdaság és Jog 2013/1.) hiányolja a faktoring szerződés azon formájának a szabályozását, ahol

6 a faktor átvállalja a harmadik személy teljesítésének kockázatát. Darázs Lénárd pedig a HVG ORAC Kommentárban adott hangot annak a véleményének, hogy a forgalmazási szerződés és a franchise szerződés Ptk.-beli szabályozása indokolatlan szűkítést tartalmaz, helytelenül ragadja meg az adott jogviszonyok jellegét és lényegét, gyakorlatidegen. Sokan kifogásolják azt is, hogy a pénzügyi lízing mellett nem nyert szabályozást a lízing többi formája, így különösen az operatív lízing. Az új Ptk. jogalkotói ezzel szemben azzal érvelnek, hogy: A Ptk. azokra a szerződésekre kíván diszpozitív szabályokat kínálni, amelyek a gyakorlatban kellő mértékben kialakultak és amelyek nem egyszerűen már meglévő szerződéseket vegyítő szerződéstípus-kombinációk, hanem más szerződésektől jól elkülöníthető tartalommal bírnak. (Vékás Lajos Magyar Jog 2013/5.). E felfogásból következően a szállítási szerződés nem más, mint fajta és mennyiség szerint meghatározott dolog határidős adásvétele, az operatív lízing nem más, mint bérleti szerződés, a nem visszkeresetes faktoring pedig nem más, mint követelés vásárlás. Az, hogy az új Ptk. kötelmi jogi szabályai mennyire lesznek alkalmasak a gazdasági forgalom igényeinek a kielégítésére, nyilvánvalóan csak a törvény alkalmazása során fog kiderülni, és csak évek múltán lesz megalapozottan megállapítható. 2. Az új Ptk. viszonya más törvényekhez és a jogrendszerhez Az új Ptk. a ha e törvény eltérően nem rendelkezik fordulattal számos helyen tartalmaz utalást arra, hogy az

7 adott rendelkezéstől a Ptk. eltérhet. Fontos azonban tudni, hogy ez a megfogalmazás nem jelenti azt, hogy más törvény (lex specialis) vagy más törvény felhatalmazása alapján akár alsóbb szintű jogszabály is ne térhetne el a Ptk. valamely rendelkezésétől. A Ptk. ugyanis kiemelkedő jelentősége ellenére nem magasabb rendű más törvényeknél, így nem volt szükség arra, hogy felhatalmazást adjon más törvényeknek a rendelkezéseitől való eltérésre. Az új Ptk. a régi Ptk.-val ellentétben tehát tudatosan nem tartalmaz olyan fordulatokat mint ha törvény eltérően nem rendelkezik, ha jogszabály kivételt nem tesz. A Ptk. tehát tudatos jogalkotói felfogás eredményeként egy önmagában zárt rendszer. A jogalkotók kizárólag magánjogi szabályok magas absztrakciós szinten történő szabályozására törekedtek, aminek következtében kiszorult a kódexből minden nem szigorúan magánjogi jellegű szabály (a jogági komplexitás hiánya különösen a társasági jog szabályozásánál érzékelhető) és minden olyan szabály, amely nem érte el a kívánt absztrakciós szintet. Az új Ptk.-nak a jogrendszerbe való beillesztése, a jogrendszer többi részének az új Ptk.-val való összhangba hozatala nagyon bonyolult és szerteágazó (számos új törvény megalkotását és több száz jogszabály módosítását jelentő) jogalkotói feladat, amelynek megoldására az új Ptk. 2014. március 15- ei hatálybalépéséig kényszerűen sort kell keríteni. Itt említem meg, hogy az új Ptk. kötelmi jogi rendelkezéseit majd csak a hatálybalépését követően keletkezett jogviszonyokra (megkötött szerződésekre, megtett jognyilatkozatokra) kell alkalmazni, sőt a Ptk.

8 hatálybalépésekor fennálló (ún. átnyúló ) kötelmekkel kapcsolatban 2014. március 15. után megtett jognyilatkozatokra is a régi Ptk.-t kell még alkalmazni. Ugyanakkor a feleknek lehetőségük lesz arra, hogy az új Ptk. hatálybalépése előtt keletkezett szerződéseket az új Ptk. hatálya alá helyezzék. 3. A diszpozitivitás és a kógencia kérdése A kötelmi jog szabályai a hatályos Ptk.-ban is főszabályként diszpozitívak, az új Ptk. azonban még fokozottabban törekszik a diszpozitivitás elvének az érvényesítésére. A törvény mind a kötelmek közös szabályainál, mind pedig a szerződés általános szabályainál kimondja, hogy a törvénynek a felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó szabályaitól a felek egyező akarattal eltérhetnek, ha e törvény az eltérést nem tiltja. A kógencia tehát csak kivételként, ott érvényesül, ahol a törvény tiltja az eltérést. A törvény azáltal tesz egy rendelkezést kógenssé, hogy az azzal ellentétes szerződési rendelkezéshez a semmisség jogkövetkezményét fűzi. Önmagában a köteles, kell törvényi megfogalmazásokból nem következik, hogy az adott szabály kógens lenne, ha nincs hozzáfűzve a semmisség jogkövetkezménye, akkor az ilyen szabályok is diszpozitívak. A törvény egyértelművé teszi, hogy a kógencia és a diszpozitivitás kizárólag a felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó szabályoknál értelmezhető kategóriák, míg ezen kívül vannak olyan feltétlen érvényesülést igénylő (imperatív) szabályok is, amelyeknél fogalmilag fel sem merül az eltérés lehetősége (ilyen pl.

9 az elévülés joghatását rögzítő szabály, vagy az érvénytelenség szabályai). A diszpozitivitás főszabályából következően az egyes szabályoknál már nem kell utalni a felek eltérő megállapodásának a lehetőségére. A törvény tehát nem tartalmaz olyan fordulatokat, mint pl. ha a felek eltérően nem rendelkeznek. Amikor tehát valamely szabálynál a ha e törvény eltérően nem rendelkezik fordulatot olvassuk, tudnunk kell, hogy a Ptk.-n kívül más törvénynek (jogszabálynak) is lehetősége van az eltérésre, továbbá diszpozitív szabály esetén maguk a felek is megállapodhatnak attól eltérően. II. A legfontosabb tartalmi újítások a kötelmi jog általános szabályai körében 1. A kötelmek közös szabályai Szerkezeti változtatás a régi Ptk.-hoz képest, hogy az új törvény külön részben tartalmazza azokat a rendelkezéseket, amelyek nem csak a szerződések, hanem valamennyi kötelem esetén alkalmazandóak. A kötelmek közös szabályaiként rögzíti az új Ptk. a kötelem fogalmát, a kötelemkeletkeztető tények példálózó felsorolását, a kötelem megszűnése eseteit, a jognyilatkozatra vonatkozó szabályokat, a képviseletre, az elévülésre, a tartozás elismerésre és az egyezségre, a több alanyú kötelmekre, valamint a kötelmek teljesítésére vonatkozó általános rendelkezéseket. E dogmatikailag mindenképpen helyeselhető megoldás előnye, hogy a kötelmek közös szabályai között megjelenő rendelkezéseket nem kell megismételni a szerződési jogban, hátránya viszont, hogy a teljesítésre

10 vonatkozó szabályok két helyen kerültek elhelyezésre: a valamennyi kötelem teljesítésére irányuló szabályok a kötelmek közös szabályainál, a csak a szerződés teljesítésére irányadó szabályok pedig a szerződések általános szabályainál. Néhány tartalmi változás a kötelmek közös szabályai köréből: - Jelentősen szigorodtak az írásba foglaltságnak minősülés kritériumai. A papíralapú, a fél által aláírt okiraton kívül csak az olyan elektronikus okirat tesz eleget az írásba foglaltság követelményének, amely alkalmas a tartalom változatlan visszaidézésére, a nyilatkozattevő személyének és a nyilatkozat megtétele időpontjának azonosítására. Csak a fokozott biztonságú elektronikus aláírással és időbélyegzővel ellátott elektronikus okirat tekinthető ilyennek. Faxon, e-mailen, sms-ben megtett nyilatkozat tehát nem minősül írásban megtettnek. - A képviseletre vonatkozó szabályok körében változás, hogy az általános meghatalmazás érvényességéhez teljes bizonyító erejű magánokiratba, vagy közokiratba foglalás lesz szükséges, és hogy az általános meghatalmazás csak maximum 5 évre szólhat. A határozatlan vagy 5 évnél hosszabb időre szóló általános meghatalmazás 5 év elteltével hatályát veszti. - Az elévülés szabályainál változás, hogy a jövőben a felek nem csak rövidebb, hanem hosszabb elévülési határidőben is megállapodhatnak majd. A követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás viszont nem fogja az elévülés megszakítását eredményezni.

11 - Az egyezségnek az új Ptk.-ban nem lesz szükségképpeni eleme az, hogy a felek kölcsönösen engedjenek egymásnak, hanem az is egyezségnek minősül majd, ha csak az egyik fél enged. - Változik az idő előtti teljesítés szabálya: nem lesz szükség hozzá a jogosult beleegyezésére, hanem a jogosult főszabályként köteles lesz azt elfogadni feltéve, hogy nem sérti a lényeges jogos érdekeit. - A kamat alapvető szabályainak a kötelmi közös szabályok közötti elhelyezésével a Ptk. azt juttatja kifejezésre, hogy ez nem feltétlenül ügyleti kamat, hanem ún. egyenértéki kamat, az idegen pénz használatának az ellenértéke. A pénztartozás után a kamatot a felek ellenkező megállapodása hiányában minden adósnak, tehát a magánszemélyeknek is meg kell fizetni. A régi Ptk.-tól eltérően (ahol magánszemélyek egymás közötti jogviszonyában kamat csak külön kikötés esetén jár) az új Ptk. szerint magánszemélyek egymás közötti szerződéseiben ahhoz, hogy az ügylet kamatmentes legyen, kifejezetten rendelkezni kell majd a kamat kizárásáról, továbbá ilyen rendelkezés hiányában sem kell kamatot fizetni akkor, ha az a szerződés céljából, vagy az eset körülményeiből következik (szívességi kölcsön). 2. A szerződés megkötésének új szabályai - A szerződés létrejöttének általános szabályai között az új Ptk. leglényegesebb újítása az, hogy szakít azzal a merev megközelítéssel, amely az ajánlattól bármely kérdésben eltérő elfogadást új ajánlatnak tekinti. Az új Ptk. lehetőséget ad az ún. módosított elfogadásra : az

12 ajánlattal való egyetértést kifejező jognyilatkozat elfogadásnak minősül akkor is, ha lényeges kérdésnek nem minősülő, azt nem érintő kiegészítő, vagy eltérő feltételt tartalmaz. A nem lényeges kérdésekben való eltérés esetén a szerződés az elfogadó nyilatkozat szerinti tartalommal jön létre. Az ajánlattevő azonban egyrészt az ajánlatban kizárhatja a módosított elfogadás lehetőségét, másrészt ennek hiányában is megakadályozhatja a kiegészítő vagy eltérő feltételek szerződési tartalommá válását, ha késedelem nélkül tiltakozik azok ellen. - Jelentősen módosuló szabályokkal tartja fenn a Ptk. az előszerződés jogintézményét. Megszűnik a bíróságnak az a lehetősége, hogy akkor is létrehozhassa a szerződést, ha az előszerződés nem tartalmazta a szerződés lényeges kérdéseiben való megállapodást, valamint, hogy az előszerződésben megállapított feltételek módosításával is létrehozhassa azt. - Új megoldás, hogy a Ptk. szabályozza a versenyeztetési eljárás útján történő szerződéskötést felismerve, hogy ilyen eljárásokra a külön törvényekben szabályozott esetkörökön (elsősorban a közbeszerzésen) kívül is sor kerülhet. A versenyeztetési eljárásban ajánlattételre való felhívás főszabályként szerződéskötési kötelezettség elvállalását jelenti: a felhívást tevőnek a legkedvezőbb ajánlat benyújtójával meg kell kötnie a szerződést, kivéve, ha a szerződéskötés megtagadásának a jogát a felhívásban már előre kikötötte. Ha a kiíró anélkül, hogy ezt a lehetőséget kikötötte volna mégsem köti meg a szerződést a legkedvezőbb ajánlatot tevővel, bíróságtól lehet kérni a szerződés létrehozását.

13 - A gazdasági életben egyre fokozódó gyakoriságuknak és jelentőségüknek megfelelően külön fejezetben tartalmazza az új Ptk. az általános szerződési feltételekkel történő szerződéskötés szabályait, tartalmilag azonban lényegében a hatályos az uniós joggal már 2006-ban harmonizált szabályokkal egyezően. - Az elektronikus kommunikáció növekvő jelentőségét fejezi ki az új Ptk. azzal, hogy a szerződéskötés egyik különös eseteként tartalmazza az elektronikus úton történő szerződéskötés különös szabályait. E szabályok azonban kizárólag az online ( kattintások útján ) kötött szerződésekre vonatkoznak és nem alkalmazhatók az elektronikus levelezés, vagy azzal egyenértékű egyéni kommunikációs eszközzel (pl. sms) kötött szerződésekre. 3. Az érvénytelenség új szabályai - Az érvénytelenség jogintézményét érintően számos fontos változtatást tartalmaz az új Ptk. Ilyen pl. az, hogy a megtámadás egyéves elévülési jellegű határidejét egységesen a szerződés megkötésétől kell majd számítani. Ez a változtatás gyakorlatilag azt jelenti, hogy a hatályos szabályozáshoz képest le fog rövidülni a megtámadási határidő. Egy példán érzékeltetve: míg jelenleg a tévedés, megtévesztés felismerésétől számított egy éven belül van lehetőség a megtámadásra, addig a jövőben a felismeréskor fog megszűnni az egyéves határidő elévülésének a nyugvása, és azt követően már csak három hónap fog rendelkezésre állni a perindításra. - Az új Ptk. didaktikus hármas csoportosításban tárgyalja az egyes érvénytelenségi okokat: akarathibák,

14 jognyilatkozati hibák, a célzott joghatás hibái. Fontos változás a hatályos gyakorlathoz képest, hogy az új Ptk. semmisnek tekinti a fiduciárius hitelbiztosítékokat, vagyis azt a kikötést, ami pénzkövetelés biztosítása céljából tulajdonjog, más jog vagy követelés átruházására, vételi jog alapítására irányul. A törvénynek ez a megoldása egyértelműen helyeselhető, mert a fiduciárius hitelbiztosítékok alkalmazása a gyakorlatban nagyon sok visszaélésre, az adós, illetve az adós többi hitelezője érdekeinek a védelmét szolgáló szabályok megkerülésére adott alkalmat. Az új Ptk. a zálogjogot tekinti alapvető dologi hitelbiztosítéknak, amelynek megújított szabályozása a jogalkotói szándék szerint mind az adósok, mind a hitelezők érdekeit kiegyensúlyozottan figyelembe veszi. - Az érvénytelenség jogkövetkezményeinek a rendszere az új Ptk.-ban eltérő a hatályos szabályozástól. A régi Ptk. hallgatásával szemben az új kódex az érvénytelenség általános joghatásaként rögzíti, hogy az érvénytelen szerződésre jogosultságot alapítani, és a szerződés teljesítését követelni nem lehet. Ez az a joghatás, amelyet semmisség esetén a bíróságnak hivatalból kell alkalmaznia, ami azt jelenti, hogy elutasítja a semmis szerződésre alapított keresetet. Az új Ptk. szerint a fél a szerződés érvénytelenségének a megállapítását anélkül is kérheti, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményeinek az alkalmazását is kérné. A jogalkotói elgondolás szerint ugyanis jogos igénye a feleknek, hogy a bíróságtól kérhessék kizárólag az érvénytelenség megállapítását is, azt követően pedig az érvénytelen szerződéssel kapcsolatos elszámolási

15 vitájukat éppen a jó üzleti, vagy egyéb kapcsolatuk megőrzése érdekében peren kívül, békésen rendezhessék. A hatályos Ptk.-ba is beiktatott szabály eddigi gyakorlata azonban azt mutatja, hogy a jószándékú rendelkezés nem kívánt eredményre is vezethet. Az ún. devizahiteles perekben a felperes adósok gyakorta csak az érvénytelenség megállapítását kérik, az alperes bank pedig nem kéri viszontkeresettel az érvénytelenség jogkövetkezményeinek a levonását, hiszen álláspontja szerint a szerződés érvényes. Ha ilyen esetben a bíróság a keresetnek helyt adva megállapítja a szerződés érvénytelenségét, olyan helyzet áll elő, hogy az adósnak az érvénytelenség általános joghatása folytán nem kell tovább fizetnie a törlesztő részleteket, és a hitelező bank csak külön perben érheti el, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményeként az adós köteles legyen a felvett és még nem törlesztett kölcsönösszeg (és kamatai) megfizetésére. - Az új Ptk. elsődleges jogkövetkezményként az érvénytelen szerződés visszamenő hatállyal történő bíróság általi érvényessé nyilvánítását szabályozza, amelyre akkor kerülhet sor, ha az érvénytelenség miatti érdeksérelem a szerződés megfelelő módosításával kiküszöbölhető, vagy az érvénytelenség oka utóbb megszűnt. Az új kódex a hatályos Ptk. hallgatásával szemben külön szabályozza azt az esetet, amikor a szerződés a felek akaratából válik érvényessé azáltal, hogy az érvénytelenségi okot a felek utólag kiküszöbölik, vagy annak más okból való megszűnése esetén a szerződési akaratukat megerősítik. Az érvénytelenség másik elsődleges jogkövetkezménye, az eredeti állapot helyreállítása kapcsán, az új Ptk.

16 egyértelművé teszi, hogy az csak a nyújtott szolgáltatások természetbeni visszatérítése útján történhet. Fontos új rendelkezése a törvénynek az, amely kimondja, hogy az eredeti állapot helyreállítása során a bíróságnak gondoskodnia kell a szolgáltatások eredeti értékegyensúlyának a fenntartásáról. Az új törvény nem veszi át a régi Ptk.-ból a határozathozatalig történő hatályossá nyilvánítás jogintézményét, hanem olyan esetekben, amikor sem a szerződés érvényessé nyilvánítására, sem az eredeti állapot természetbeni visszaállítására nem kerülhet sor, a jogalap nélküli gazdagodás elvére támaszkodva rendezi a felek helyzetét kimondva, hogy ilyenkor a bíróság elrendeli az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás ellenértékének pénzbeli megtérítését. 4. A szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség új szabályai Az új Ptk. szakít a kontraktuális és deliktuális kárfelelősség régi Ptk.-ban érvényesülő egységes rendszerével, és a nemzetközi kereskedelmi jogban (lásd: Bécsi Vételi Egyezmény) kialakult és bevált elveknek megfelelően két fontos területen (a kimentés, valamint a megtérítendő kár mértékénél) elválasztja egymástól a kárfelelősség e két fő alakzatát. Ezáltal a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség önálló kártérítési alakzatként nyer szabályozást. Az új kontraktuális kárfelelősségi rendszer két sarokköve:

17 a) a kártérítési felelősség jogalapját illetően: a vétkességtől független (objektív), de nem kimenthetetlen helytállás és b) a kártérítés mértékét illetően: az előre kalkulálható mértékű kockázatra korlátozott felelősség a következménykárok és az elmaradt vagyoni előnyök tekintetében. Ad a) (kimentési klauzula) A szigorúbb objektív alapú kimentés elvi indoka az indokolás szerint az, hogy egy szerződéses, vagyis önként vállalt kötelezettség megszegésének a szankcionálása nem lehet a szerződésszegő fél igyekezetének a függvénye, vagyis a szerződésszegő fél nem mentheti ki magát azzal, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben elvárható. A károsult szerződő fél (akinek a jogos ügyleti várakozásai a szerződésszegés folytán meghiúsultak ) reparációhoz fűződő érdeke nem csak üzleti szerződési viszonyok között, hanem általánosan is azt kívánja, hogy a szerződésszegés kárkövetkezményének a kockázatát felróhatóságtól függetlenül a szerződésszegő fél viselje, és az ne a vétlen károsult terhén maradjon. A szerződésszegésért való kártérítési felelősség célja ugyanis nem valamely egyéni hiba szankcionálása, hanem elsősorban kockázatelosztás, kockázattelepítés. A törvény kimentési klauzulája három együttes feltétel meglétét kívánja meg, amelyeket a szerződésszegő félnek kell bizonyítania. A szerződésszegést okozó körülménynek (vagyis a szerződésszerű teljesítés akadályának)

18 - a szerződésszegő fél ellenőrzési körén kívülinek kell lennie (vagyis olyannak, amely a szerződésszegő fél által nem befolyásolható); - a szerződéskötés időpontjában előre nem láthatónak kell lennie (azaz olyannak, amellyel objektíve, vagyis a szerződésszegő fél helyzetében levő személyek mércéjével mérve sem lehetett számolni); - és végül olyannak kell lennie, amelynek az elkerülése, vagy a kárkövetkezmény elhárítása a szerződésszegéskor sem volt elvárható. Ad b) (előreláthatósági klauzula) A megtérítendő károknál a törvény különböztet a szolgáltatás tárgyában bekövetkezett kár (ún. tapadó kár ) amelynél továbbra is a teljes kártérítés elve érvényesül és a jogosult vagyonában keletkezett egyéb károk (ún. következmény károk és elmaradt vagyoni előny (jövedelem, haszon) között. Ez utóbbiakra nézve a törvény bevezeti az előreláthatósági elvet (klauzulát), kivéve a szándékos szerződésszegés esetét, amikor az ilyen károkat is teljes egészében meg kell téríteni. Az előreláthatósági klauzula szerint: A szerződésszegés következményeként a jogosult vagyonában keletkezett egyéb károkat és az elmaradt vagyoni előnyt olyan mértékben kell megtéríteni, amilyen mértékben a jogosult bizonyítja, hogy a kár mint a szerződésszegés lehetséges következménye, a szerződés megkötésének időpontjában előre látható volt. Az előreláthatóság itt tehát a kár bekövetkezésének a lehetőségére és annak mértékére vonatkozik (és nem a szerződésszegésre vezető körülményre, mint a kimentés körében).

19 Az előreláthatósági klauzula piaci viszonyokat vesz alapul, márpedig a piaci viszonyok között kötött szerződések központi eleme az üzleti tevékenységgel szükségképpen együtt járó kockázatok kalkulálhatósága. Indokolt tehát, hogy a megtérítendő kár összege ne haladja meg azt a mértéket, amellyel mint az esetleges (tehát nem szándékos) szerződésszegése lehetséges kárkövetkezményével a fél a szerződés megkötésekor számolhatott. A jogosultnak (károsultnak) kell azt bizonyítania, hogy egy adott kárkövetkezmény a szerződésszegő fél által előre látható volt. Ez ösztönzi őt arra, hogy a szerződéskötéskor tájékoztassa a szerződő partnerét az esetleges szerződésszegése várható kárkövetkezményeiről (pl továbbeladásból várt haszon elmaradása). Ilyen figyelemfelhívás hiányában ugyanis az adott szerződés szokásos kárkövetkezményeit meghaladó kárait neki magának kell viselnie. A törvényjavaslat indokolásából megállapíthatóan az előreláthatóság követelménye objektivizált: nem csak a szerződésszegő által ténylegesen előre látott károkra terjed ki, hanem mindenre, amit egy az ő helyében ésszerűen és gondosan eljáró személynek előre kellett volna látnia. Ezáltal viszont az elvárható előreláthatóság, vagyis annak megítélése, hogy milyen kárkövetkezmény előre látása lett volna egy ilyen mérce alapján elvárható, bírói mérlegelésre tartozó kérdés lesz. Mivel úgy gondolom igaza van Grosschmidnek, aki szerint a kártérítés nem az írott jog, hanem a bíró dolga, a szerződésszegéssel okozott kárért való felelősség új szabályai is annak megfelelően fognak érvényesülni, ahogy

20 azt majd a bíróságok értelmezik és alkalmazzák. A bírák számára mindenesetre nagy kihívást fog jelenteni az új kontraktuális kárfelelősségi rendszer egyes elemeinek, teljesen új fogalmainak, az összefüggéseknek az értelmezése, szemléletüknek az új szabályozáshoz való igazítása. Két terület már most különösen problematikusnak látszik. Az egyik a tartós jogviszonyok kérdése, mint amilyen pl. a vezető tisztségviselőké, ahol nehezen értelmezhető a szerződéskötés (vagyis a vezető tisztség elvállalása) időpontjában való előreláthatóság kérdése. A másik pedig az, hogy a megbízási szerződéseknél, amelyek gondossági kötelmek, hogyan alakul az objektív felelősség (ez különösen az orvosok kártérítési felelősségénél neuralgikus kérdés). 5. A hibás teljesítés jogkövetkezményeinek új rendszere A Ptk. új rendszerben szabályozza a hibás teljesítés jogkövetkezményeit, amelyek a következők: a) Kellékszavatosság b) Termékszavatosság c) Jótállás d) Kártérítési igény e) Jogszavatosság Ad a) (Kellékszavatosság) A kellékszavatosság szabályainál a legjelentősebb változás a határidők rendszerében következett be. A törvény a jelenlegi valóban nagyon rövid hat hónapos elévülési határidőnél hosszabb, egyéves általános elévülési szavatossági határidőt ír elő, ingatlanok esetében pedig

21 ötéves elévülési határidőt vezet be. Fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésnél nem változik a kétéves elévülési idő. Megszűnik viszont a 60 napos állagszavatossági határidő. A legjelentősebb változtatás az, hogy a törvény megszünteti a jogvesztő határidőket. A törvényjavaslat indokolása szerint: Egy magánjogi alanyi jog érvényesíthetőségének időbeli korlátok közé szorításához nincs szükség arra, hogy a jogalkotó a jog megszűnését mondja ki. A Javaslat abból indul ki, hogy a szolgáltatott terméknek megállapítható a természetes elhasználódás által behatárolt élettartama, aminek eltelte után már nem várható el a kötelezettől a hiba orvoslása. S emellett az igényérvényesítés lehetőségének az elévülés nyugvása miatti meghosszabbodásával szinte arányosan nő a hibás teljesítés bizonyításának nehézsége. Bár sem a Ptk. szövege, sem az indokolás nem használja a kötelező alkalmassági idő fogalmát, az indokolás idézett szövegéből számomra az látszik következni, hogy a természetes elhasználódás által behatárolt élettartam vagyis az adott dolog ún. szakmai alkalmassági ideje mégis valamiféle olyan záros határidőként funkcionál majd, amelynek az eltelte után jelentkező hiba esetén gyakorlatilag már nem beszélhetünk hibás teljesítésről. Azt, hogy egy adott dolognak mennyi a szakmai alkalmassági ideje (szakmailag elvárható élettartama) szakértői vélemény alapján a bírónak kell majd eldöntenie a perben. Az elévülés nyugvása folytán elvileg bármeddig elhúzódó igényérvényesítési lehetőség azonban a gyakorlatban várhatóan nem fog komolyabb problémát okozni, hiszen a jogosult az idő múlásával egyre nehezebben fogja tudni bizonyítani, hogy a

22 hiba nem a természetes elhasználódás következménye, hanem a dolog (szolgáltatás) már a teljesítéskor is hibás volt. Ad. b) (Termékszavatosság) A hibás teljesítés szerződési jogviszonyokon átívelő következményeként vezeti be a Ptk. a termékszavatosság új jogintézményét, amelynek a lényege, hogy a vállalkozás által fogyasztónak eladott ingó dolog (tipikusan fogyasztási cikk) hibája esetén a fogyasztó (a termék mindenkori tulajdonosa) követelheti a gyártótól (a termék előállítójától, illetve forgalmazójától) a hiba természetbeni orvoslását (elsősorban a kijavítást, másodsorban a kicserélést). A fogyasztó adott esetben választhat, hogy vagy kellékszavatossági igényt érvényesít a szerződő partnerével szemben, vagy termékszavatossági igényt a gyártóval szemben. A gyártót a termékszavatosság a termék általa történt forgalomba hozatalától számított kétéves jogvesztő határidőn belül terheli. Ad c) (Jótállás) Az új Ptk. a régi Ptk. által szerződést biztosító mellékkötelezettségnek tekintett jótállást a hibás teljesítés jogkövetkezményeként szabályozza, kifejezve ezzel egyrészt azt, hogy a gyakorlatban ez a jogintézmény szinte kizárólag a hibás teljesítés orvoslására szolgál, másrészt pedig azt, hogy a jótállás nem csak szerződéshez, hanem magához a dologhoz is kapcsolódik, hiszen a jótállási jogokat a dolog mindenkori tulajdonos érvényesítheti. Jelentősen változik a jótállási igény érvényesítésének a határideje. Jelenleg a jótállási idő alatt felismert hibára alapított jótállási igény az általános elévülési időn belül

23 érvényesíthető bíróság előtt. Az új Ptk. szerint viszont a jótállási határidőben felismert és a kötelezettel közölt jótállási igény főszabályként csak a jótállási határidőn belül érvényesíthető bíróság előtt (egy kisegítő szabály alapján a felhívásban tűzött határidő elteltétől számított három hónapos jogvesztő határidőn belül az igény akkor is érvényesíthető bíróság előtt, ha a jótállási idő közben már eltelt. Ad. d) (Kártérítési igény) A kellékszavatossági határidőrendszer változása következtében a régi Ptk. szerinti helyzethez képest más kontextusba kerül a hibás teljesítés miatt érvényesíthető kártérítési igények kérdése is. Jelenleg a jogosult a hibás tejesítésből eredő mindenfajta kára (tehát a szolgáltatás tárgyában bekövetkezett ún. tapadó kára, valamint a következménykárai) megtérítését az általános elévülési időn belül igényelheti, amit éppen a nagyon rövid elévülési, valamint jogvesztő határidők indokolnak. Ezzel szemben az új Ptk. szerint a szolgáltatás tárgyában bekövetkezett (ún. tapadó) kára megtérítését a jogosult csak a kellékszavatossági határidőn belül és csak a szavatossági jogok sorrendjében (vagyis a természetbeni reparációt jelentő kijavítás, kicserélés szavatossági jog kimerülése esetén) érvényesítheti. Ez lényegében azt jelenti, hogy tapadó kár megtérítése iránti igényt az új Ptk. alapján gyakorlatilag nem fognak érvényesíteni, hiszen kedvezőbb az igényt szavatosság címén érvényesíteni. A kellékszavatossági határidő elteltét követően csak az ún. következménykárok lesznek érvényesíthetőek az általános elévülési időn belül.

24 Ad e) (Jogszavatosság) Az új Ptk. a régi Ptk.-ban a kötelmi különös részben az adásvételnél és a bérletnél szabályozott jogszavatosság jogintézményét is a szerződések általános szabályai között szabályozza, mint a jogilag hibás teljesítés jogkövetkezményét. A jogszavatosság ugyanis nem csak egyes szerződésfajtákhoz kötődik, hanem irányadó valamennyi tulajdonjog, más jog vagy követelés visszterhes átruházására irányuló, továbbá használatra vagy hasznosításra irányuló szerződéseknél is. 6. Néhány egyéb változás, új megoldás Az új Ptk. a követelések, valamint a jogok átruházását új dogmatikai rendszerben, a tulajdonjog átruházásával azonos logika mentén szabályozza. Mind a követelések átruházásához (vagyis az engedményezéshez), mind a jogok átruházásához két érvényes ügylet kell. Az egyik a jogcímes ügylet, vagyis a követelés, illetve jog átruházására irányuló szerződés (pl. adásvételi vagy ajándékozási szerződés, de lehet faktoring szerződés is). A másik pedig egy rendelkező ügylet, ami követelések átruházása esetén maga az engedményezés, jogok átruházása esetén pedig a jogátruházás. Az engedményezés részletes szabályai is jelentősen eltérnek az új Ptk.-ban a korábbi szabályozástól. A jogátruházás szabályozása pedig merőben új, hiszen azt a régi Ptk. nem tartalmazta. A Ptk. a tartozásátvállalást háromoldalú szerződésként szabályozza és nem a régi és az új kötelezett közötti

25 kétoldalú megállapodásként, amelyhez kell a jogosult hozzájárulása, mint azt a régi Ptk. teszi. Régi magánjogunkban ismert jogintézmények felújításaként szabályozza az új Ptk. a teljesítés átvállalást, ami csak a két kötelezett egymás közötti viszonyában hatályos, valamint a tartozás elvállalást, amikor az új adós a régi adós mellé lép és kötelezetti egyetemlegesség keletkezik. Új jogintézményként szabályozza a Ptk. a szerződésátruházást, ami az egész szerződési pozíció, vagyis az egyik felet megillető jogok és kötelezettségek összességének az átruházását jelenti. A szerződésátruházás a kilépő fél, a belépő fél és a szerződésben maradó fél közötti sui generis háromoldalú megállapodással történik. A szerződésátruházás gazdasági jelentőségét az adja, hogy a jogok mellett a kötelezettségek tekintetében is tiszta helyzetet teremt: a szerződésből kilépő fél minden kötelemtől szabadul. A szerződésbe belépő félre szállnak át a szerződésátruházást megelőzően keletkezett kötelezettségek, így a szerződésbe belépő fél lesz felelős a szerződésből kilépő fél által okozott károkért is. A szerződésátruházás eredményeképpen az új szerződés tartalmilag megegyezik a szerződésből kilépő és a szerződésben maradó szerződésével. Nincs azonban akadálya annak sem, hogy az új szerződés alanyai (a szerződésbe belépő fél és a szerződésben maradó fél) a szerződés egyes elemeinek a módosításában állapodjanak meg.