269. Arvisura - Népek csatája (Atilla története 2. rész) Budavára 24 öl széles és ugyanolyan hosszú négyszögletes vár volt. Elöl 24 oszlopon nyugvó, 5 öl széles és 5 öl hosszú védett bejárattal. Alatta 2 öl magas pincék, ezek fölött pedig 7 terembura, szálláshely céljára. A legfelső terembura fölött volt a kereszt alakban kiképzett tárgyaló terem. Ez négy részre volt osztva, mindegyik rész 6-6 karélyos. Középen egy három öles törökös emelvény állott alatta a mindenkori fősámán széke. Ezt a mordvin ácsok faragták ki nagy ügyességgel. Hátul egy köralakú torony volt a várhoz építve; lépcsőiből minden teremburás részbe surranók vezettek. A három öl széles toronytérben mind a hét szinten pihenők voltak. Itt tartották a meleg ruhát rimalányok őrizetében.
Ős Buda vára és romjai. A középkori krónikák szerint Attila a Duna mellett, az ősi Sicambria romjai felett épített fényes palotában lakott. Sicambriát ez időkben Attila városának és Etzelburgnak is nevezték. Etzelburgban keresztény egyház is volt, amelyről a krónikák sűrűn tesznek említést.
A fősámáni szék fölé három öl magas tornyocskát faragtatott Sziktivár komi sámán. A bejáratot és a felmenő tornyot Tartu észt-suoma sámán készíttette, magassága 24 öl volt. Budavára mellett mind a 24 törzs részére felépítették a vezérek 5 öl széles, 2 öl magas szállását. A tanácskozók között itt időztek a vezéri küldöttségek. Minden szállás tornyán ott díszlett a Nekese fegyverkovácsai által készített cégér, rajta a törzs különös tiszteletével övezett tóremalak és a törzs szent állata. Valamennyi törzsi szálláshely mellett kegyhelyeket is állítottak fel. A 4490. medvetoros év (Kr.u.450) késő őszén az úzok Aranyasszonya, Deédes már 9 fiával jelent meg a tanácskozásokon. Mind a 24 vezér, közöttük ő is helyeselte a Nagyvízig (Atlantióceán) indítandó háború elkezdését, majd akkor, ha megérkezik a fekete hunok még hátralévő 2-2 tyumen lovasa is. 40 éve tartott már a hun tyumenek lassú felvonulása, de 4 tyumen még mindig nem érkezett meg a kitűzött időre. Deédes három férje ekkor találkozott másodszor Buda lakomáján. A három férj 3-3 fiával a nagy tanácsterem három oldalán helyezkedett el, az Aranyasszony a negyedik oldalon Atilla és Buda között ült. Bősárkány a fősámáni szék tornyocskája alól irányította a felszolgálást. Bősárkány feladatai közé tartozott, hogy csillapítsa a felzaklatott szenvedélyeket. Ekkor adták parancsba, hogy a kabar és úz kovácsok egy ideig meghívásra minden törzsnél csak fegyvereket készíthetnek, Nekese tyumenjei pedig a harcoló sereg élelmezését lássa el. Így az úz nép három vezére -Maros, Eszék és Nekese- vezetésével készült a nagy háborúra. A 4491. medvetoros év (Kr.u.451) kora tavaszán a Jász-síkság északi részén összejött a 24 hun sereg. A kunok harmadik törzse (a besenyők), az avarok vezér-törzse, a mongolok Tola törzse, a törökök Altáj törzse és a tatárok Kurga törzse nem küldötte el a tőle várt további tyument, igy
csak egy-egy tyumennel lovagoltak be Pusztaszerre. Ezért az aggodalmaskodó Buda nem helyeselte Atilla hadbaindulási tervét. A fiatal vezérek azonban takarmányozási aggályokból Atilla mellé álltak és követelték a háború azonnali megindítását. Atilla a Hunok nagyvezére Az Atilla köré csoportosult ifjúság aztán egy éjjel megrohamozta Buda fősámáni székhelyét és Buda az öldöklés áldozatául esett. Fősámánná, mint rangban következőt, az úzok sámánját, Deédes férjét, Nekesét választották. Bősárkány örült veje szerencséjének, és az otthon maradt Deédes helyett a háború mellé állt. A gyermekáldás előtt álló aranyasszony hiába tiltakozott anyja elhatározása ellen, az agg Bősárkány elindult az élelmező tárkány-tyumen élén, hogy a hiányzó 50 ezer harcos hiányát legalább ezzel a tyumennel csökkentse. Bősárkány szervezete nem bírta a hadsereg ellátási gondjait és az avar tyumen székhelyének, Győrnek a közelében agyvérzést kapott. Hiába rakatta Nekese az anyósára a sok piócát, reggelre meghalt. Ebben a helyzetben Nekesének két helyen is el kellett látnia a felvonulás irányítását. Nappalai nagy részét kezdetben az ellátó tyumennél töltötte, de később Szurok hadnagyot, a csákányosok parancsnokát bízta meg az ellátó tárkányok vezetésével. A rimalányok vezetését a felgyógyult Dunna asszony vállalta magára. Mire a sereg a lajtakapui Alsóőrre ért, a rimalányok tyumenje kétszeresére nőtt. A törzsszövetség leányait Dunna asszony hírneve is vonzotta a seregbe. Nekesének Atilla közelében kellett tartózkodnia, mert Buda halála óta Atillának lelkiismereti gondjai voltak. Éjjelenként felriadt álmából, mindig Nekesét kereste. Azt tudakolta, mit mondanak a hírhozók, és milyen tanácsot adnak az égiek. Nyugtalanságában még az is bántotta, hogy Dunna asszony a lovaglás okozta törésekre új gyógyító eljárást rendszeresített: a fehérnemű-váltást, ami növelte a népszerűségét. Bajon tyumenvezér már korábban is járt a baszkorok földjén. Oda akart most erős sereggel eljutni. A kos jegyében születettekből jól megszervezett tyument állított fel Bakos hadnagy vezetésével, s feleskette őket, hogy se tűz, se víz meg nem állíthatja őket, míg el nem érik a Nagyvizet (Atlanti-óceán).
Catalunumi csata. Kr.u. 451 június 20, helyszíne: Franciaország, Troyes környékén (ma: Párizs és a luxemburgi határ közt félúton). Amikor a hunok nagy csatája megkezdődött, az eső elkezdett zuhogni. A víztócsákat vörösre festette a vér. Ez rossz jelnek számított, s azt is jelentette, hogy hosszabb ideig fog esni. Látni is alig lehetett. A nagy csata lassankint könyörtelen birkózássá vált. Bakos tyumenje utat tört magának. Vezérük hősi halála után Bajon vezér vette át az irányítást, és mire besötétedett, elérték egymást Baszkor-föld lovasaival, hogy együtt folytassák harcukat a Nagyvízig. Nekese csak éjfél felé találta meg a sebesült Atillát. Úz csákányosok, szabadították ki az ellenséges gyűrűből, a csákányosokat meg a sebkötöző rimalányok segítették a holtak fegyvereivel. A légiók előtt ismeretlen volt a csákányos harcmodor. A szokatlan eszközökkel vívott támadásra hadrendjük megingott, majd futásban kerestek menedéket. A jó lovas rimalányok messzire üldözték őket, s az üldözöttek a csúszós talajon nagy veszteséget szenvedtek. Amikor az ellenséges gyűrűt megbontották, Nekese jelentette Atillának, hogy a sámánok az utolsó jóslat alkalmával nyulat láttak, újabb jóslatot pedig nem lehet várni az égiektől, mert elveszett a fősámáni üst. Ezért a sámánok tanácsa jobbnak látta, ha a hunok rövid pihenés után visszavonulnak. Dunna asszony más bajról számolt be: a halottak között a csoma-betegség (Pestis) nyomai tűntek fel. A Vezérek tanácsa erre elrendelte, hogy zárják el a győzelmi bor tömlőit, s induljanak hazafelé. Az éjszakát úz csákányosok őrsége mellett töltötték. Szurdok hadnagy még hajnal hasadta előtt elindult vissza Budavár felé. A seregben érthető elkeseredés uralkodott. Dunna asszony a sebesülteket harci szekérre rakatta, tekintet nélkül arra, hogy barát-e vagy ellenség, és Szurdok hadnagy tyumenjei után ő is megkezdte a visszavonulást. Budavárban (Atilla kérésére) az Öregek tanácsa, amiatt, hogy őseik négyszögletes áldozati üstje elveszett, azzal büntette Nekesét, hogy amíg ő (vagyis Atilla) él, Nekese nem hagyhatja el szálláshelyét. Atilla tehát Nekesét okolta végeredményben azért, hogy teljes seregével nem jutott el a Nagyvízig (Atlantióceán). Dunna asszony ellenben Nekese pártjára állt. A nagy csatát azért nem nyerhettük meg - mondta-, mert Buda számításai igaznak bizonyultak. Hiányzott az öt tyumen (50.000) lovas, akik a csatát a hunok javára döntötték volna el, és utána még lett volna annyi erő, hogy a Nagyvízig (Atlanti-óceán) vigye előre győztes tyumenjeinket. Dunna asszony erélyes fellépésére Atilla elismerte, hogy a nagy csata legbiztosabb tyumenjei, Bakos tyumenje, az úz csákányosok és a rimalányok tyumenjei voltak. Ezért az Öregek tanácsa Nekesét a balsiker miatt csak azzal büntette, hogy Atilla haláláig nem hagyhatja el a törzsi székhely határát.
Az 5 évenkénti sámánképzés azonban az ő feladata marad. A mozgó hadak fősámánjává Buda fiát, Aladárt jelölték ki, neki azonban minden fontos esetben ki kell kérnie Nekese tanácsát. De ennél is sokkal közelebbi kapcsolatba kerültek azáltal, hogy Aladár feleségül vette Nekese egyik leányát, Szalajkát. Nekese Vasváron felépíttette a 24 karéjos kegyhelyet. Vasvár hegyén pedig kivágták az erdőt, és a helyén a hangonyi-gömöri ácsok felépítették a sámánképzés várát. Vasvár (Pilis) még fellelhető maradványai. Pilismarót és Búbánat-völgy között a Vasvár nevű hegy csúcsán egykor királyi vár állt. Ezen a területen állt Attila városa és a honfoglaló magyar vezérek itt alapították meg a központjukat. Vasvári sánc Így Sajó-Ordosz, Ózd kegyhely és Vasvár 5 évre a hun törzsszövetség szellemi központja lett. Sajó-Ordosz szélén, Aba-falán Aba napján minden évben megtartották a hagyományos medvetort. Sajó-Ordosz parancsnoka Szurdok hadnagy lett. Ő tanította itt a lovaglást is. Nekese mindig Vasváron oktatott. Deédes pedig a sámánifjakat is, a rimalányokat is Ózd kegyhelyen tanította. Budavárból az Öregek tanácsának képviseletében minden holdévben egy ellenőrző oktató jelent meg Ózdon. Egy hónapig Atilla is Ózdon tartózkodott. A lovon való vívást oktatta. A 4492. medvetoros évben (Kr.u.452) összehívták a hun törzsszövetség Nagy-Szaláját (100 évenként tartott birodalmi nagygyűlés). Biztonsági okokból és Nekese fősámánságára való tekintettel a megnyitót Ózdon tartották. A tanácskozás a Vasvár hegyén épült 24 karéjos kegyhelyen folyt. Az Öregek tanácsa azt a megállapítást rovatta bele a 269. Arvisurába, hogy a Nagyvízig (Atlanti-óceán) meghirdetett csatát azért nem nyerhették meg, mert a Buda fősámán által szükségesnek mondott 48 tyumen és 2 tárkány-tyumen nem érkezett be mind. 50 tyumen (50.000) kellett volna ahhoz, hogy a nagy csatát megnyerjék. Bakos baszkor tyumen-vezér azonban elérte a Nagyvizet (Atlanti-óceán), és esküjéhez híven örök időkre Vizkaja sámán tenger-öblében várja a hun törzsek szövetségének tyumenjeit.