VI. MISKOLCI MYELOMA KONFERENCIA 206. március 4 5. Hotel Palota Lillafüred, Erzsébet sétány. www.regio0.hu/myeloma206 RÉSZLETES PROGRAM, ELŐADÁS- ÉS POSZTER ÖSSZEFOGLALÓK
Köszöntő Kedves Kollégák! Szeretettel és nagy tisztelettel köszöntjük Önöket a VI. Miskolci Myeloma Konferencián. Miskolcon hagyománya van a myeloma iránti fokozott érdeklődésnek köszönhetően néhai Berkessy Sándor főorvos úr e témával kapcsolatos különös érdeklődésének és iskolateremtő munkásságának. Az első myeloma konferenciát Miskolc-Tapolcán (99), a másodikat Sárospatakon (2004), a harmadikat (2009), negyediket (202), ötödiket (204) jelen helyszínünkön tartottuk. Nagy megtiszteltetés és elismerés számunkra, hogy a Magyar Hematológiai és Transzfúziológiai Társaság megbízásából ismét a minden évszakban lenyűgöző panorámát nyújtó Palotaszállóban köszönthetjük Önöket. A myeloma biológiájának megismerésében és a terápiában az elmúlt 0 esztendőben több előrehaladás történt, mint az azt megelőző ötven évben. A korábbi összejövetelek tapasztalatait felhasználva és a kor új kihívásainak is eleget téve szeretnénk jelen összejövetelünket bizonyos mértékig megújítani, felfrissíteni mind formailag, mind tartalmilag. Továbbra is legfontosabb szempontnak tartjuk a továbbképző jelleg megtartását felkért, nagytapasztalatú kollégák referátumai által, de újdonságként beiktattunk a programba bejelentett előadásokat is. Már hagyomány, hogy egy-egy érdekes eset, vagy elért eredmények bemutatására is lehetőséget adunk poszter formájában. Tanácskozásunk legfőbb céljának azonban változatlanul azt tartjuk, hogy segítsük egymást a gyorsan bővülő ismeretanyag rendszerezésében, közelebb jutva az elkerülhetetlenül szükséges egységes hazai diagnosztikus és terápiás protokollok alkalmazásához. Mindezeken kívül a szakmában (is) zajló nemzedékváltás szükségszerű tényének elismerését hangsúlyozva szeretnénk a fiatalabb és tapasztaltabb (idősebb) korosztályok együttgondolkodását elősegíteni, a hazai hematológus társadalom együttműködési készségének a megerősítéséhez ily módon is hozzájárulva. A szervezők nevében: Borbényi Zita MHTT elnöke Radványi Gáspár MHTT Myeloma Munkabizottság vezetője Miskolc-Lillafüred, 206. március 4. 3
Általános információk A VI. Miskolci Myeloma Konferencia helyszíne: Hunguest Hotel Palota 357 Miskolc Lillafüred Erzsébet sétány. http://www.hunguesthotels.hu/hu/hotel/lillafured/hunguest_hotel_palota/ A Konferencia ideje: 206. március 4 5. Regisztráció a helyszínen: 206. március 4. 00 8 00 206. március 5. 7 30 4 00 Kérjük, a konferencia ideje alatt a névkitűzőket szíveskedjenek viselni. Étkezések: 206. március 4. 30 2 45 Szendvicsebéd 206. március 4. 20 30 Vacsora 206. március 5. 4 5 Büféebéd Parkolási információ: A Hotel Palota szállóvendégeinek a parkolás díjmentes a Hotel parkolójában (max. 40 gépjármű). Nem szállóvendégek számára a napidíj 500 Ft, mely összeg a recepción fizetendő. Akkreditáció: A konferencia szabadon választható továbbképzésként 2 ponttal akkreditálásra került. A Tudományos Bizottság tagjai: Dr. Radványi Gáspár, elnök Dr. Mikala Gábor, társelnök Prof. Dr. Borbényi Zita Prof. Dr. Demeter Judit Dr. Fekete Sándor Prof. Dr. Illés Árpád Prof. Dr. Losonczy Hajna Prof. Dr. Masszi Tamás Dr. Nagy Zsolt (Semmelweis Egyetem) Dr. Nagy Zsolt (MISEK) Dr. Szomor Árpád Prof. Dr. Udvardy Miklós Dr. Varga Gergely Dr. Váróczy László Tudományos információ: Dr. Radványi Gáspár főorvos, c. egyetemi docens MISEK Hematológia Kongresszusi iroda: RÉGIÓ Régió-0 Kft. Tülkös Anett 6720 Szeged, Dugonics tér 2. Tel.: 62/70-500; 20/469-690 E-mail: info@regio0.hu A kongresszus ideje alatt a szálloda halljában kiállítás tekinthető meg Tamáska Péter festményeiből. 4
Részletes program Március 4. péntek MÁRCIUS 4. péntek órától REGISZTRÁCIÓ 30 2 45 Szendvics, kávé, üdítő 2 45 3 00 MEGNYITÓ, KÖSZÖNTÉSEK Tiba Sándor főigazgató főorvos, MISEK Borbényi Zita, a MHTT elnöke Radványi Gáspár, a MHTT Myeloma Munkacsoport vezetője 3 00 5 00 FELKÉRT ELŐADÁSOK (5 ) (F F6.) Üléselnökök: Borbényi Zita, Radványi Gáspár F. Prof. Jákó János, Vályi Nagy István 2, Mikala Gábor 2 ( EuropMED Kft, Budaörs; 2 Egyesített Szent István és Szent László Kórház, Hematológiai és Őssejttranszplantációs Osztály) Az időskori, vagy többszörös relapsus utáni myeloma multiplex metronomicus kezelésének elve és gyakorlata F2. Mikala Gábor (Egyesített Szent István és Szent László Kórház, Hematológiai és Őssejt-transzplantációs Osztály) Új és régi gondolatok a myeloma multiplex biológiájában F3. Varga Gergely (SE, III. Sz. Belklinika) A myeloma multiplex diagnózisa 206-ban Magyarországon F4. Krenács László, Bagdi Enikő (Daganatpatológiai és Molekuláris Diagnosztikai Laboratórium, Szeged) A myeloma multiplex patomorfológiája F5. Gilányi Ibolya (MISEK, Központi Laboratórium) A szabad könnnyűlánc meghatározás helye és szerepe a monoklonális gammopátiával járó hematológiai kórképekben F6. Sinkó János (Egyesített Szent István és Szent László Kórház, Hematológiai és Őssejttranszplantációs Osztály) Infekciós szövődmények myeloma multiplexben update 206. 7
Részletes program Március 4. péntek 5 00 5 20 Diszkusszió 5 20 5 40 Szünet 5 40 7 40 FELKÉRT ELŐADÁSOK (5 ) (F7 F2.) Üléselnökök: Fekete Sándor, Illés Árpád F7. Váróczy László (DEKK, Belgyógyászati Intézet, Hematológiai Tanszék) Transzplantáció előtti indukciós terápia mit adjunk és mennyi ideig? F8. Fekete Sándor (Egyesített Szent István és Szent László Kórház, Hematológiai és Őssejt-transzplantációs Osztály) Transzplantációra nem jelölt myelomás betegek kezelése F9. Udvardy Miklós (DEKK, Belgyógászati Intézet, Őssejt-transzplantációs Központ) Fenntartó kezelés myelomában F0. Radványi Gáspár (MISEK, Hematológia) Relabáló/refrakter myeloma kezelése F. Illés Árpád (DEKK, Belgyógyászati Intézet, Hematológiai Tanszék) Az ultra high risk myeloma kezelésének kérdései F2. Losonczy Hajna (PTE, Klinikai Központ, I. Belgyógyászati Klinika) Antikoaguláns trombózis profilaxis myeloma multiplexben 7 40 8 00 Diszkusszió 8 00 8 5 MHTT Beszámoló (Gurzó Mihály) 20 30 Vacsora 8
Részletes program Március 5. szombat MÁRCIUS 5. szombat 08 00 09 30 POSZTER SZEKCIÓ Üléselnökök: Kiss Attila, Nagy Zsolt (MISEK), Váróczy László P0. Myeloma multiplexes betegek magas korai össz- és fertőzés okozta halálozási aránya Szerafin László, Jakó János szabolcs-szatmár-bereg megyei Jósa András Oktatókórház, Hematológiai Osztály, Nyíregyháza P02. A PSMB PA polimorfizmus jelentősége myelomában Szombath Gergely, Varga Gergely, Farkas Péter, Horváth Laura, Masszi András, Mikala Gábor 2, Kiss Katalin Piroska 3, Csuka Dorottya 4, Andrikovics Hajnalka 3, Masszi Tamás,2 Semmelweis Egyetem III. Sz. Belgyógyászati Klinika, Budapest; 2 Szt. László Kórház Hematológiai és Őssejt-transzplantációs Osztály, Budapest; 3 Országos Vérellátó Szolgálat, Molekuláris Diagnosztikai Laboratórium, Budapest; 4 Semmelweis Egyetem III. Sz. Belgyógyászati Klinika, Kutatólabor, Budapest P03. A FOPNL gén polimorfizmus hatása a myeloma multiplex prognózisára Kiss Katalin Piroska,Varga Gergő 2, Mikala Gábor 3, Bors András, Balassa Katalin, Tordai Attila 4, Reményi Péter 3, Masszi Tamás 2,3, Andrikovics Hajnalka OVSZ, Molekuláris Diagnosztikai Laboratórium; 2 Semmelweis Egyetem, III. Belklinika; 3 Egyesített Szent István és Szent László Kórház, Hematológiai és Őssejttranszplantációs Osztály; 4 Semmelweis Egyetem, Kórélettani Tanszék, Budapest P04. VMP kezeléssel szerzett tapasztalataink myeloma multiplexes beteganyagunkban Élthes Zsuzsa Bianka, Markovics Enikő, Radványi Gáspár, Nagy Zsolt Miskolci Semmelweis Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Haematológiai Osztály P05. VTD kezeléssel szerzett tapasztalataink myelomás beteganyagunkban Markovics Enikő, Élthes Zsuzsa Bianka, Radványi Gáspár, Nagy Zsolt Miskolci Semmelweis Kórház és Egyetemi Oktató Kórház, Haematológiai Osztály P06. A VTD séma hatékonyabb a VCD-nél myeloma multiplex indukciós kezelésében ASCT előtt Szili Balázs, Mucsi Orsolya, Tárkányi Ilona, Gaál-Weisinger Júlia, Kőrösmezei Gábor, Demeter Judit, Nagy Zsolt semmelweis Egyetem I. sz. Belgyógyászati Klinika, Budapest 9
Részletes program Március 5. szombat P07. A tartós komplett remisszióhoz vezető rögös út 4 éve tünetes myeloma multiplex (MM)-ben Ceglédi Andrea, Mikala Gábor, Reményi Péter, Kapás Balázs, Farkas Zita, Györke Tamás, Masszi Tamás egyesített Szent István és Szent László Kórház Haematológiai és Őssejttranszplantációs Osztály, Budapest; SCANOMED Kft. Budapest P08. Refrakter-relabáló plazmasejtes myeloma kezelésével szerzett tapasztalataink Pál Ildikó, Illés Árpád, Pál Tibor, Váróczy László Debreceni Egyetem Általános Orvosi Kar, Belgyógyászati Intézet, Hematológiai Tanszék P09. Restriktív cardiomyopathia mint a plazmasejtes myeloma ritka szövődménye tapasztalataink két eset kapcsán Kiss Alexandra, Páyer Edit 2, Kerekes György 2, Illés Árpád 2, Váróczy László 2 Debreceni Egyetem, ÁOK, Kardiológiai Klinika; 2 Belgyógyászati Intézet, Debrecen P0. Tapasztalataink 65 évesnél idősebb myelomás betegek autológ transzplantációjával Varga Gergely, Mikala Gábor 2, Réti Marienn 2, Gopcsa László 2, Bátai Árpád 2, Csukly Zoltán 2, Lengyel Lilla 2, Torbágyi Éva 2, Barta Anikó 2, Fábián János 2, Reményi Péter 2, Masszi Tamás,2 Semmelweis Egyetem III. Sz. Belgyógyászati Klinika, Budapest; 2 Szt. László Kórház Hematológiai és Őssejt-transzplantációs Osztály, Budapest P. Az oralis mucositis mértéke és az engraftment kialakulásának viszonya perifériás autolog haemopoetikus őssejt transzplantált betegekben Gebri Enikő, Kiss Attila 2, Radnay Zita 3, Hegedűs Csaba 4 DE KK FOK Parodontológia Tanszék, Debrecen; 2 DE KK a Sejtterápia Központ- Sejtterápia Labor, Debrecen; 3 DE KK Belgyógyászati Intézet, Debrecen; 4 DE KK FOK Fogpótlástani Tanszék, Debrecen P2. Gaucher-kór és myeloma multiplex nem véletlenszerű kapcsolata Csacsovszki O., Lovas N., Modok Sz. 2, Mikala G., Masszi T. Hematológiai és Őssejt-transzplantációs Osztály, Egyesített Szent István és Szent László Kórház, Budapest; 2 II. Belgyógyászati Klinika, Szegedi Tudományegyetem, Szeged P3. A myeloma multiplexben szenvedő betegink kezelésével kapcsolatos ápolási problémák Jánosi Mónika, Radványi Gáspár, Nagy Zsolt Miskolci Semmelweis Kórház és Egyetemi Oktatókórház, II. Belgyógyászati Osztály 0
Részletes program Március 5. szombat P4. Kölcsönös előnyök: Pszichológiai módszerek a myeloma multiplex kezelésében Sarnyai Laura II. Belgyógyászati Klinika, Szegedi Tudományegyetem, Szeged P5. Májkárosodás és szabad lambda könnyűlánc termelő myeloma multiplex esetismertetés Gurbity Pálfi Timea, Krenács László 2, Bagdi Enikő 2, Iványi Béla 3, Borbényi Zita Szegedi Tudományegyetem, II. Belgyógyászati Klinika és Kardiológiai Központ, Hematológiai Osztály; 2 T-sejt Orvosdiagnosztikai Kft., Szeged; 3 Szegedi Tudományegyetem, Patológia Intézet, Szeged 09 30 0 45 Szünet 09 45 0 30 FELKÉRT ELŐADÁSOK (5 ) (F3 F5.) Üléselnökök: Demeter Judit, Nagy Zsolt (Bp.) F3. Nagy Zsolt (SE, I. Belgyógyászati Klinika) MGUS, Smoldering Myeloma 206. F4. Borbényi Zita (Szegedi Tudományegyetem, II. Belgyógyászati Klinika és Kardiológiai Központ, Hematológiai Osztály) A közeljövő új lehetőségei a myeloma terápiájában F5. Simon Zsófia (DEKK, Belgyógyászati Intézet, Hematológiai Tanszék) AL amyloidosis fókuszban a transzplantáció 0 30 0 45 Diszkusszió 0 45 00 Szünet 00 2 0 BEJELENTETT ELŐADÁSOK (8 ) (B B7. előadás) Üléselnökök: Losonczy Hajna, Mikala Gábor, Váróczy László B. A mikrokörnyezeti tényezők szerepe a plazmasejtes myeloma prognosztikájában Barna Gábor, Márk Ágnes, Kriston Csilla, Szabó Orsolya, Varga Gergely 2, Csomor Judit, Matolcsy András Semmelweis Egyetem, I. sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet, Budapest; 2 Semmelweis Egyetem, III. sz. Belgyógyászati Klinika, Budapest
Részletes program Március 5. szombat B2. A myelomás csontelváltozások PET/CT PET/MR vizsgálata Rajnics Péter, Tóth Zoltán 2, Borbély Katalin 3,2, Karádi Éva, Kollár Balázs, Kellner Ádám, Kellner Vasana, Egyed Miklós Kaposi Mór Oktató Kórház Kaposvár Hematológiai Osztály; 2 Kaposvári Egyetem Diagnosztikai Központ; 3 Országos Onkológiai Intézet, PETCT ambulancia B3. Myelomás betegek kezelésével szerzett tapasztalataink (2005 205) Iványi János László, Plander Márk, Szendrei Tamás Markusovszky Kórház, Haematologiai Osztály, Szombathely B4. A vesefunkció megőrzése myeloma multiplexben Tamáska Péter Miskolci Semmelweis Kórház és Egyetemi Oktatókórház, Hematológiai Osztály B5. A cukorbetegség hatása a myeloma multiplex túlélésére Hosszúfalusi Nóra, Sipter Emese, Hóbor Anita, Varga Gergely, Karádi István, Mikala Gábor 2, Masszi Tamás,2 Semmelweis Egyetem III. Sz. Belgyógyászati Klinika, Budapest; 2 Szt. László Kórház Hematológiai és Őssejt-transzplantációs Osztály, Budapest B6. Myeloablativ kondícionálást követő allogen őssejt-transzplantációval szerzett tapasztalatok myeloma multiplexben 28 eset kapcsán Csukly Zoltán, Barta Anikó, Bátai Árpád, Lengyel Lilla, Reményi Péter, Réti Mariann, Torbágyi Éva, Masszi Tamás egyesített Szt.István és Szt.László Kórház, Hematológia és Őssejt-transzplantációs Osztály, Budapest B7. A myeloma epidemiológiája Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében (33 év adatainak elemzése) Szerafin László, Jakó János szabolcs-szatmár-bereg megyei Jósa András Oktatókórház, Hematológiai Osztály, Nyíregyháza 2 0 2 25 Diszkusszió 2 25 2 40 Szünet 2
Részletes program Március 5. szombat 2 40 3 40 FELKÉRT ELŐADÁSOK (5 ) (F6 F8.) Üléselnökök: Masszi Tamás, Udvardy Miklós F6. Reményi Péter (Egyesített Szent István és Szent László Kórház, Hematológiai és Őssejt-transzplantációs Osztály) Az őssejtáültetés helye a myeloma terápiájában F7. Korai vagy késői transzplantáció? (debate) (30 perc) Mikala Gábor (korai) Varga Gergely (késői) F8. Masszi Tamás (Egyesített Szent István és Szent László Kórház, Hematológiai és Őssejt-transzplantációs Osztály) Mit üzen a haemopoetikus őssejt transzplantátor a többi haematologusnak 206-ban? 3 40 4 00 Diszkusszió 4 00 Zárszó 4 5 Ebéd 3
Felkért előadások FELKÉRT ELŐADÁSOK: F. Az időskori, vagy többszörös relapsus utáni myeloma multiplex metronomicus kezelésének elve és gyakorlata Jákó János, Vályi Nagy István 2, Mikala Gábor 2 ( EuropMED Kft, Budaörs; 2 Egyesített Szent István és Szent László Kórház, Hematológiai és Őssejt-transzplantációs Osztály) A nagydózisú cytostasis hátránya a törvényszerű szövődmények kialakulása mellett, hogy nem elektív. Az említett nemkívánatos tulajdonságok miatt, az utóbbi időkben, ha lassan is, de kezd elterjedni a minél gyakoribb, annál jobb, illetve a kevesebb több irányba mutató gyakorlat. A dose-dense idea a kezelés idejének meghosszabbodását vagy continuális voltát is jelentheti. Jól tükrözi ezt elnevezése: metronomicus therapia. Alapelgondolása, hogy a célpont nem közvetlenül a daganat sejt, hanem a daganatokban kialakuló érrendszer endothelje. A kisdózisú chemotherapiát és a hozzá kapcsolt bizonyos értelemben elektívnek is mondható antiangiogen szereket együtt, antiangiogen kezelés névvel is illethetjük. Az eddigi eredmények mégis nem tekinthetőek a szűkszavú irodalmi reflexiók miatt széleskörű tapasztalatok gyűjteményének. Feltételezhetjük azt is, hogy a számosabb közlések ideje még nem jött el. A nem előzmény nélküli, általunk írott könyvfejezet, nem saját tapasztalat nélküli, de 2006-ban bekövetkezett intézeti felszámolás, az összes több évtizedes gyűjtött anyag elégetésével is járt. Cytostaticumként doxorubicint, cisplatint, cyclophosphamidot, antiangiogen agensként thalidomidot, illetve humanisalt anti-vegf-t, továbbá sterodiot alkalmaztunk. A betegek általános állapotából, és a túlélésből következve, a kezelést hatásosnak ítéltük meg. 4 F2. A vénás thromboembolia megelőzése myeloma multiplexben Losonczy Hajna PTE KK I.sz. Belgyógyászati Klinika, Pécs A myeloma multiplex a haematológiai malignitások 3%-át teszi ki. Az új kezelési lehetőségek bevezetésének köszönhetően a beteg általános túlélése elérheti a 0 évet is. Ehhez azonban a betegség komplikációit is nagyon fontos figyelembe venni. Ezek egyike a thromboembolia. Előfordulása myelomában az átlagos populáció 28-szorosa. Ennek három fő oka van, a beteg általános állapota és kisérőbetegségei, maga a betegség és az alkalmazott kezelések. Az alapbetegség a Virchow trias mindhárom elemét károsítja, van érfalkárosodás, stasis és hyperkoagulabilitás. A thromboemboliás események megelőzése a betegek morbiditásának és megfelelő életminőségének kulcskérdése. Jelenleg már ismeretesek a betegek ilyen irányú rizikófaktorai. A teljesség igénye nélkül a rizikófaktorok többfélék lehetnek, melyek meghatározzák a profilaxis szükségességét és módját:
Bejelentett előadások ) Egyedi rizikófaktorok a veleszületett thrombophiliák, az egészségi állapot a kisérőbetegségek, az obesitás, az előzetes thrombózis, a szívbetegség, a vesebetegség, a cukorbetegség, az akut fertőzések, az immobilizáció, és a műtét. 2) A myeloma statusa is döntő, a diagnózis utáni első év 2 6 hónapja a legkritikusabb a thrombosis kialakulása szempontjából, mivel akkor nagy a kezelendő tumortömeg, majd a relapsus utáni előrehaladott stádiumú betegségnél ez ismét fokozódik. 3) Maga a kezelés az egyik legfigyelemre méltóbb thrombózist kiváltó tényező. Ezek közül a kombinált kezelések, az angiogenezis gátlók: a thalidomid és a lenalidomid kombinálva nagy dózisú dexamethasonnal (480 mg/hó), doxorubicinnel és erythropoetin adása. Ilyen kezeléseknél, bár nagyon hatásosak, a vénás thromboembolia profilaxis nélkül 20 58%-ra is emelkedhet. A rizikó-nélküli, vagy csak rizikófaktorral rendelkező betegnek kis dózisú acetylsalicilsav, a 2 vagy ennél több rizikóval rendelkező betegnek LMWH vagy teljes dózisú kumarin adása szükséges. Az új oralis antikoagulánsokkal kevés még a tapasztalat, jelenleg malignomákban nem ajánlottak. BEJELENTETT ELŐADÁSOK: B. A mikrokörnyezeti tényezők szerepe a plazmasejtes myeloma prognosztikájában Barna Gábor, Márk Ágnes, Kriston Csilla, Szabó Orsolya, Varga Gergely 2, Csomor Judit, Matolcsy András Semmelweis Egyetem, I. sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet, Budapest; 2 Semmelweis Egyetem, III. sz. Belgyógyászati Klinika, Budapest Napjainkban számos új terápia elérhető a plazmasejtes myelomában, de ennek ellenére csak a betegek kis része gyógyítható. A csontvelői mikrokörnyezet és a myeloma sejtek közötti interakció nagyban hozzájárul a tumor sejtek túléléséhez és a kemoterápiás szerekkel szembeni ellenálláshoz. A plazmasejtek/myeloma sejtek felszínén számos olyan molekula található, amelyek a csontvelői mikrokörnyezettel való kommunikációban, kötődésben részt vesznek (adhéziós molekulák, receptorok). Kutatásunkban azt vizsgáltuk, hogy ezek a faktorok megléte vagy hiánya a myelomás sejteken hogyan befolyásolja a terápiákra adott választ. Vizsgálatainkban 80 plazma sejtes myelomás beteg, valamint 7 egészséges személy csontvelői mintájának határoztuk meg az immunfenotípusát áramlás citometriai módszerekkel, valamint citogenetikai eltéréseit FISH analízissel. Kimutattuk, hogy a myelomás sejtek CD27, CD29 és CD8 expressziója alacsonyabb, mint a normál plazmasejteké. A CD20 pozitív, valamint a CD56 negatív myelomás sejtek nagy része CD28 pozitivitást mutatott. Azokban az esetekben, ahol a cyclin D amplifikáció található, a CD27 expresszió is csökkent. A kezelésekre adott válaszok vizsgálatánál kimutattuk, hogy jól reagáló esetekben többnyire a CD29 aktív formája mutatható ki áramlás citometriával. A CD20 pozitív esetek rosszabbul reagáltak a kezelésekre, mint a CD20 negatívak. 5
Bejelentett előadások Eredményeink azt mutatják, hogy a rosszul reagáló myelomás esetekre jellemző, hogy a CD28 és CD20 expressziójuk nő, míg a CD27, CD29, CD56 expressziójuk csökken és elképzelhető, hogy ezáltal a strómához kötődésük is csökken. B2. A myelomás csontelváltozások PET/CT PET/MR vizsgálata Rajnics Péter, Tóth Zoltán 2, Borbély Katalin 3,2, Karádi Éva, Kollár Balázs, Kellner Ádám, Kellner Vasana, Egyed Miklós Kaposi Mór Oktató Kórház Kaposvár Hematológiai Osztály; 2 Kaposvári Egyetem Diagnosztikai Központ; 3 Országos Onkológiai Intézet, PETCT ambulancia Bevezetés: A myelomás csonteltéréseknek fontos diagnosztikai, prognosztikai szerepük van és alapvetően befolyásolják az életminőséget. A myeloma multiplex korai csontlézióinak felfedezése meglehetősen nehézkes a hagyományos röntgen-képalkotással, mivel lyticus lesio e módszerrel csak 30-50 %-os csont-ásványianyag denzitás-vesztés esetén látható. Emiatt újabb diagnosztikai eljárások kidolgozása és pontos szerepük keresése történik napjainkban. Az új diagnosztikai eljárások közül a PET/CT látszik leginkább használhatónak myelomában az irodalmi adatok alapján. Anyag és módszer: A PET és az egésztest MRI előnyeit egyesítő PET/MRI vizsgálat elvégzésére 205. január óta van lehetőség Intézetünkben. 205. januártól 205. decemberig 26 myelomás beteget vizsgáltunk PET/CT és PET/MRI vizsgálattal. Eredmények: Az eddigi eredmények alapján a PET lehetővé teszi a progresszív fókuszok, plazmocytomák felismerését, az MRI-vel való kombináció a csökkent sugárterhelés mellett az elsősorban lágyrészekben elhelyezkedő, illetve myelont komprimáló térfoglalások esetén mutatkozik hatékonyabbnak, mint a PET/CT vizsgálat. Következtetés: A PET/MRI vizsgálat új lehetőségeket rejt a korai diagnosztikában, további, kiterjesztett vizsgálatok elvégzése szükséges diagnosztikai szerepének pontos megítéléséhez. 6 B3. Myelomás betegek kezelésével szerzett tapasztalataink (2005 205) Iványi János László, Plander Márk, Szendrei Tamás Markusovszky Kórház, Haematologiai Osztály, Szombathely A myeloma multiplex-es betegek kezelési módszerei az elmúlt másfél évtized során jelentős változáson mentek át. Osztályukon ezen időszak alatt kórismézett és kezelt myelomás (MM) betegek klinikopatológiai adatait és a kezelés eredményeit dolgozták fel retrospektiv elemzésben. Betegek és módszer: 2005.és 205.között (-92, átlagos követési idő 84 hó) osztályukon 35 MM-s beteget kórisméztek és kezeltek, őssejt átültetés 34 esetben történt. Rögzítették az összesített (OS) és a progresszió-mentes (PFS) túlélést. Adataikat Windows Statistical Software Program-mal elemezték. Eredmények: A 35 betegben domináló IgG kappa és lambda paraproteinaemiát (40,25), non-secretorost 2, könnyűlánc-secretiót 20 (kappa 2, lambda 8) betegben észleltek, MM-hez társuló
Bejelentett előadások amyloidosis 5, plasmasejtes leukaemia 3, myelomás veseelégtelenség 24 betegben fordult elő. A 35 beteg közül 70 elhunyt, az összesített túlélés (transzplantáltak nélkül) medián 36 (-49), a medián PFS 32(0-00), az őssejt átültetettek OS mediánja 38 (-49), PFS medián 29 (2-00) hónap volt. Konklúzió: MM-s betegeik klinikopatológiai adatai megfelelnek az irodalomban közölteknek, a kezelés eredményei elmaradnak tőlük, idős betegeik kedvezőtlen túlélése komorbiditással, kezdeti előrehaladott stádiummal, secundaer daganatok megjelenésével magyarázhatók, azonban a transzplantáltak átlagos túlélési eredményei sem különböztek szignifikánsan a nem-átültetettekétől, melynek hátterében összetett okok (kedvezőtlen citogenetikai státus, transzplantáltak viszonylag gyors relapszusa, halálozása)állhatnak. B4. A vesefunkció megőrzése myeloma multiplexben Tamáska Péter MISEK Hematológia, Miskolc Bevezetés: Az ember testi és lelki jólétéhez az ép veseműködés nélkülözhetetlen. Myeloma multiplex esetében már a diagnóziskor a betegek mintegy 20 30%-ában észlelhető különböző mértékű veseelégtelenség, a betegség lefolyása során ez a betegek kb. 50%-ban alakul ki, míg dialízist igénylő veseelégtelenség kb. a betegek 0%-nál tapasztalható. A veseelégtelenség rontja a betegek életminőségét, életkilátásait, növeli a transzplantációs mortalitást, szűkíti a myeloma kezelésében használatos gyógyszerek spektrumát. A korai (2 hónapon belüli) myelomás halálozás legfőbb oka is a veseelégtelenség. Ezek az adatok egyértelműen jelzik, hogy egy myelomás beteg kezelése során milyen nagy hangsúlyt kell fektetni a veseműködés ellenőrzésére, annak épségének megőrzésére. Anyag és módszer: Az előadás bemutatja a myelomában kialakuló veseelégtelenség lehetséges okait, külön kiemelve a serum szabad könnyűlánc (sflc) kóroki szerepét, ehhez kapcsolódóan a cast nephropathiát. Foglalkozik a veseelégtelenség diagnosztikájával, a vér és vizelet fehérjék vizsgálatával, ismételten utalva a szabad könnyűláncok jelentőségére. Ezt követően ismertetésre kerül a myelomához társuló veseelégtelenség korszerű kezelésének folyamata, ennek hatásossága. Eredmények: A myelomában észlelhető veseelégtelenség leggyakoribb oka a cast (öntvény) nephropathia. A betegség során nagy mennyiségben termelődő, vesén át ürülő szabad könnyűláncok kimerítik a vese proximalis tubulásának felszívó kapacitását és a distalis tubulusba jutva, az ott lévő Tamm-Horsfall proteinnel komplexet képezve elzárják a folyadék áramlását, a tubulus falát felsértve tubulointerstitialis nephritist, majd később fibrosist okoznak. A diagnosztikában az egyéb lehetséges okok (pl. kiszáradás, prostata hypertrophia, cukorbetegség, stb.) kizárása mellett különös hangsúlyt kell fektetni a fehérjék vizsgálatára. Sorrendileg a fehérje elektroforézis, az immunfixációs elektroforézis, majd a serum (vizelet) könnyűláncok mennyiségi meghatározása nélkülözhetetlen. Növekvő serum szabad könnyűlánc szint egyértelműen jelzi a veseelégtelenség kialakulásának veszélyét. Az elektroforeticus vizsgálatok csak a könnyűláncok mennyiségének 5 50-szeres emelkedésénél kezdik azok jelenlétét jelezni, ezért az ún. free light chain 7
Bejelentett előadások assay-k használata szükséges, melyek már normál szintű sflc mennyiséget is jeleznek, mérik a kappa, lambda könnyűláncok arányát. Vizeletben kimutatható nagymennyiségű könnyűlánc esetén eltekinthetünk a vesebiopsiától (feltehetően a LC okozza a vesebajt), míg nem selectív proteinuria (pl. albuminuria) esetén annak elvégzése mérlegelendő. Myelomához társuló veseelégtelenség esetén a kezelés három fő része a supportív kezelés, kemoterápia adása a könnyűláncokat (immunglobulinokat) termelő plazmasejt klón elpusztítására, eszközös beavatkozás a pathogén könnyűláncok eltávolítására. A supportív kezelés többek között a megfelelő hydrálást, vizelet alkalizálást, Ca anyagcsere rendezését, fertőzések kezelését, vesetoxicus gyógyszerek elhagyását jelenti. A myelomás klón eradikálásában jelenleg a bortezomib + high dose dexamethason kezelés a leghatékonyabb, melyet kombinálni lehet thalidomid, ciklofoszfamid, doxorubicin, lenalidomid hozzáadásával. Tehát bortezomib a leghatékonyabb, thalidomid, lenalidomid kevésbé, míg utóbbinál dózisredukció is szükséges veseelégtelenségben. Veseelégtelenség nem befolyásolja az őssejtgyűjtést és a megtapadást, de 40 mg/m 2 melphalan használatos a nagydózisú kezelésnél, a 200 mg/m 2 már ront a vesefunkción. Acut veseelégtelenség a myelomás betegek 0 20% ban fordul elő. A kemotherapia mellett alkalmazott hagyományos dialízis kezeléssel eltávolítjuk az uraemiás toxinokat, de a pathogén könnyűláncok keringésben maradnak, a betegek 90%-a dialízis dependens marad, alig egy évig élnek. Bizonyított eredményessége a plazmacserének sincs acut veseelégtelenségben. Leghatékonyabb eszközös kezelés a pathogén könnyűláncok eltávolítására a nagypórusú (45 kda molekulát átengedő) membránt használó ún. high cut-off hemodialízis (HCO-HD) alkalmazása. Amennyiben dialízis szükséges és 500 mg/l felett van a sflc menynyisége, akkor már indokolt a HCO-HD alkalmazása. Megfelelő kemoterápia mellett alkalmazva akár három hét alatt is dialízis mentessé lehet tenni egy cast nephropathiás beteget. Az átlagos túlélési idő a két évet is elérheti. HCO-HD használatának bevonásával összességében a betegek 40 60%-nál elhagyhatóvá válhat a tartós dialízis. A HCO-HD hatékonyságát mutatja, hogy volt olyan beteg, akitől 6 hét alatt,7 kg FLC-t távolítottak el. Ha 50%-al tudjuk csökkenteni a sflc-t, akkor nagy esély van a vesefunkció visszatérésére. Ha a HCO-HD mellett valamiért nem kaphat a beteg kemoterápiát, akkor már szignifikánsan csökkennek a túlélési esélyei. HCO-HD esetében human albumin pótlást használnak, de a beavatkozás még ennek ellenére is költséghatékony. Összefoglalás: Myeloma multiplexben szenvedő beteg veseműködésének megőrzése szempontjából a supportív kezelés mellett legfontosabb a pathogén könnyűláncok termelődését gátló bortezomib és high dose dexamethason alapú kemoterápia. Progrediáló veseelégtelenség esetében a szabad könnyűláncok eltávolítása HCO-HD alkalmazásával, természetesen kemoterápiával kombinálva. Plazmacsere hatékonysága nem bizonyított. Vesetranszplantáció alkalmazása myelomában bár nem szokványos, de nem is kontraindikált megfelelően kiválasztott esetekben. 8
Bejelentett előadások B5. A cukorbetegség hatása a myeloma multiplex túlélésére Hosszúfalusi Nóra, Sipter Emese, Hóbor Anita, Varga Gergely, Karádi István, Mikala Gábor 2, Masszi Tamás,2 Semmelweis Egyetem III. Sz. Belgyógyászati Klinika, Budapest; 2 Szt. László Kórház Hematológiai és Őssejt-transzplantációs Osztály, Budapest Bevezetés: Ismert, hogy társuló diabétesz esetén lymphoproliferativ kórképekben rosszabb a prognózis. Anyag és módszer: Összesen 35, a Szt. László Kórházban az utóbbi időben diagnosztizált myelomás beteg anyagát elemeztük, kikeresve azokat, akik vagy már eleve cukorbetegek voltak, vagy a szteroidkezelés során jelent meg a diabétesz. A szteroid-indukálta diabétesz diagnózisához a random vércukormérések során észlelt,0 mmol/l feletti vércukorértéket használtuk kritériumként. Vizsgáltuk a betegek diagnóziskori paramétereit, a kezelés során észlelt anyagcsere-paramétereket, illetve túlélésüket. Az analíziseket az SPSS statisztikai csomag 20.0 verziójával végeztük. Eredmények: A vizsgált személyek között 67 nő és 68 féri volt, 5 betegnél volt ismert a diabétesz a myeloma diagnózisakor, és 3 betegnél jelent meg szteroid-indukálta diabétesz a kezelés során. 8 beteg kapott csak metformint, szulfonilureát és metformint, 4 inzulint és metformint, 3 pedig csak inzulinkezelést. A diabéteszesek kezelése során észlelt cukorértékek átlaga 8,2 mmol/l volt, összehasonlítva a nem-érintett betegek 5,2 mmol/l-es átlagával. A betegenként észlelt maximális vércukorértékek átlaga 3,9, illetve 6,8 mmol/l volt a két csoportban. A medián teljes túlélés a nem-diabéteszes csoportban 88 hónap volt, míg a diabétesz által érintetteknél 4 hónap; vélhetően a kis esetszám miatt a különbség nem volt statisztikailag szignifikáns (p=0,5). A diabéteszes csoporton belül a metformint kapó betegek medián túlélése 50,4 hónap volt, szemben a metformint nem szedő betegek 38,6 hónapjával (p=0,30). Az inzulinnal kezeltek medián túlélése 4 hónap volt (5 év követés után mind a 7 beteg meghalt), míg az inzulint nem kapó diabéteszes betegeknél nem érte el még a mediánt (5 év követés után 4/ beteg halt meg). Konklúzió: Fontos, hogy a kezelés során észleljük a szteroid- indukálta diabétesz megjelenését, és lehetőleg metformin alapú antidiabetikus kezelést alkalmazzunk. B6. Myeloablativ kondícionálást követő allogen őssejt-transzplantációval szerzett tapasztalatok myeloma multiplexben 28 eset kapcsán Csukly Zoltán, Barta Anikó, Bátai Árpád, Lengyel Lilla, Reményi Péter, Réti Mariann, Torbágyi Éva, Masszi Tamás Egyesített Szt.István és Szt.László Kórház, Hematológia és Őssejt-transzplantációs Osztály, Budapest Bevezetés: Vizsgálatunk célja, hogy meghatározzuk a túlélést(os) és a progressziómentes túlélést(pfs) myeloablativ kondícionálást követő allogen őssejt-transzplantáció(allo-sct) kapcsán myeloma multiplexes(mm) betegeinknél. Anyag és módszer: 2007 és 205 között 28 betegnél végeztünk allo-sct-t, melyekből 9 férfi és 9 nő volt. Az életkor mediánja 47 (28-58) év, az allo-sct-t megelőző kezelések száma átlagosan 9
Bejelentett előadások 4 (2 7) volt. A legtöbb beteg (26/28) korábban nagydózisú melphalan(hdmel) kondícionálást követő autológ SCT-n esett át. A tumor statusz megoszlása allo-sct előtt: komplett remisszió(cr): n=5, nagyon jó parciális remisszió (VGPR): n=3, parciális remisszió (PR): n=, progresszív betegség (PD): n=9. A diagnózistól az allo-sct-ig eltelt idő mediánja 35 (2-48) hónap, a kondícionálás megoszlása: teljes test besugárzás + HDMEL: n= 22, HDMEL + busulphan: n=6, donor típusa: testvér: n= 5, HLA identikus idegen: n=6, nem HLA identikus idegen: n=7, az allo-sct-től számított követési idő mediánja 0, (0,3-95,8) hónap. Eredmények: Az egy és hároméves OS/PFS: 44/44%, 28/20%. Az egy és hároméves PFS az egyes beteg csoportban: CR: 00/67%, VGPR: 50/50%, PR: 40/20%, PD: 2,5/0%. A transzplantációhoz kötődő halálozás (TRM) 42,8%, a CR csoportban: 0%, a VGPR-ben 33%, a PR-ben 60%, a PD-ben 62,2%. Akut GVHD: 62%,ebből grade I-II.: 55%, grade III-IV: 45%. A TRM előfordulása az akut GVHD csoportban 67%. A krónikus GVHD előfordulása 28% volt, a hároméves túlélők között pedig 42%. Két beteg kapott donor lymphocyta infúziót (DLI) progresszió, ill. relapszus kapcsán a betegség késői fázisában eredmény nélkül. Nem volt szignifikáns különbség az OS és a PFS tekintetében a donor típustól, a kondícionálástól, az életkortól ( 47 év alatt/felett ), az allo-sct előtti genetikai eltérésektől és a korábbi kezelések számától függően. Következtetés: A TRM különösen a PR és PD csoportban magas, ugyanakkor nem fordult elő a CR-ben, ami azt sugallja, hogy a betegeket allo-sct előtt CR vagy legalább VGPR stádiumba kellene hozni. Az allo-sct a PD csoportban hatástalan. Krónikus limitált GVHD szükséges a hoszszútávú túléléshez. A DLI kezelést a GVHD profilaxis leállítását követően is reziduális betegséggel rendelkező betegeknél rutinszerűen alkalmazni kellene. Az alacsony tumortömeggel rendelkező betecsoportokban (CR,VGPR) a myeloablativ kondícionálást követő allo-sct az MM-es betegek számára hosszútávú túlélést eredményezhet. B7. A myeloma epidemiológiája Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében (33 év adatainak elemzése) Szerafin László, Jakó János Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Jósa András Oktatókórház, Hematológiai Osztály, Nyíregyháza A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei leukaemia/lymphoma regiszterben az elmúlt 33 év alatt (983. jan.. és 205. dec. 3. között) 438 újonnan felismert, myelomában szenvedő beteg adatait rögzítették. Munkájukban a myeloma kifejezést összefoglaló diagnózisként a myeloma multiplex, a lokális csontplasmocytoma, az elsődleges lágyrész-plasmocytoma és a primer plazmasejtes leukaemia együttes megjelölésére használják. A myeloma incidenciája a teljes megfigyelési időszakra (33 év) vonatkoztatva 2,32 új eset/00 000 lakos/év, az évente felismert új betegek átlagos száma 3,3 volt. Részletezik a myelomával kapcsolatos epidemiológiai megfigyeléseiket, kitérnek néhány ritkán ismertetett epidemiológiai jellegzetességre (a betegek lakóhely szerinti megoszlása, a familiaritás és a myeloma és carcinoma társulásának a kérdése) is. Végezetül összegzik az adataikból levonható következtetéseket. 20
Poszter összefoglalók POSZTER ÖSSZEFOGLALÓK P0. Myeloma multiplexes betegek magas korai össz- és fertőzés okozta halálozási aránya Szerafin László, Jakó János Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Jósa András Oktatókórház, Hematológiai Osztály, Nyíregyháza Bevezetés: Az újabb kezelési lehetőségek hatására a myeloma multiplexben szenvedő betegek túlélése jelentősen javult, de a betegség még továbbra sem gyógyítható. A kóros immunglobulinok képződése és egyéb okok miatt a betegek fertőzésveszélye és korai halálozása még mindig magas. Betegek és módszer: Szerzők 00, 2007-204 között diagnosztizált myeloma multiplexes betegükben vizsgálták a korai mortalitás, s ezen belül a fertőzések okozta halálozás arányát. Eredmények: A betegek életkora 3 90 év, a férfi:nő arány 49:5%, a követési idő 0 08 hónap volt. Stádium szerinti megoszlás: ISS : 26%, ISS 2: 32%, ISS 3: 42%. A betegek 25%-ánál került sor autológ őssejt transzplantációra. A követési idő alatt a betegek 6%-a, közülük fertőzésben 54,%-uk (33/6) hunyt el. Kiemelkedően magas volt (4%) a kezelés első 6 hónapjában meghaltak aránya (az összes haláleset 67,2%-a /4/6/). Az észlelés első 6 hónapjában elhunytak halálának oka 6%-ban (25/4) valamilyen (legnagyobb arányban sepsis és alsó légúti) infekció volt. Következtetés: A korszerű kezelési eljárások ellenére is a myeloma multiplexes betegek immundeficiens állapota miatt igen nagy a fertőzés okozta korai halálozás, amire a betegek kezelése során különös figyelemmel kell lenni. P02. A PSMB PA polimorfizmus jelentősége myelomában Szombath Gergely, Varga Gergely, Farkas Péter, Horváth Laura, Masszi András, Mikala Gábor 2, Kiss Katalin Piroska 3, Csuka Dorottya 4, Andrikovics Hajnalka 3, Masszi Tamás,2 Semmelweis Egyetem III. Sz. Belgyógyászati Klinika, Budapest; 2 Szt. László Kórház Hematológiai és Őssejt-transzplantációs Osztály, Budapest; 3 Országos Vérellátó Szolgálat, Molekuláris Diagnosztikai Laboratórium, Budapest; 4 Semmelweis Egyetem III. Sz. Belgyógyászati Klinika, Kutatólabor, Budapest Bevezetés: A proteoszóma inhibitorok (PI) nagyban javították a myeloma multiplex (MM) kezelhetőségét, de ma is sok beteg van, aki nem reagál kielégítően, és az ő prognózisuk továbbra is rossz. Ezért nagy szükségünk van olyan klinikai markerekre, amelyek segítenek előre jelezni, hogy ki az, akinél nem várható, hogy jól reagáljon a kezelésre. A proteasome subunit beta type (PSMB) rs277 polimorfizmus esetében egy C/G csere történik a génben, ami PA szubsztitúcióhoz vezet a fehérjében. A szubsztitúció funkcionális hatása nem ismert, de egy munkacsoport összefüggést mutatott ki a túléléssel follicularis lymphomában (Coiffier et al Clin Cancer Res 203). Legjobb tudásunk szerint MM-ben egyetlen publikáció jelent meg, ami egy limitált populáción negatív eredményt mutatott (Lichter et al Blood 202). Módszerek: 205 MM betegen vizsgáltuk a PSMB PA polimorfizmus és a kezelés kimenetele közti összefüggést. A PSMB PA polimorfizmus kimutatását LightCycler olvadási görbe 2
Poszter összefoglalók analízissel végeztük. A statisztikai analíziseket az SPSS statisztikai csomag 20.0 verziójával végeztük. Eredmények: 47 beteg kapott bortezomib bázisú kezelést, leginkább VTD-t (n=76) és MPV-t (n=47); ezen betegek 63%-a részsült ASCT-ben. 58 beteg kapott nem-bortezomib bázisú kezelést, esetükben csak 28% volt a transzplantáltak aránya. 80, 96 és 29 beteg tartozott a C/C, C/G és G/G csoportokba. A medián PFS a három csoportban 26,4, 22,7 (p=0,054) és 6,4 hónap (p<0,00) volt; az OS különbségek nem voltak szignifikánsak. Multivariancia analízissel a PSMB genotípus mindkét variáns allélje szignifikáns független rizikófaktornak bizonyult a túlélés szempontjából (HR,42 és 2,55; p=0,047 és p<0,00). In silico modellezést végeztünk, de ez nem utalt a vizsgált SNP jelentős funkcionális hatására. Konklúzió: Vizsgálatunk alapján a PSMB PA polimorfizmus egy új prognosztikai marker myelomában. Funkciója egyelőre nem ismert, munkacsoportunk tervezi ennek további vizsgálatát. P03. A FOPNL gén polimorfizmus hatása a myeloma multiplex prognózisára Kiss Katalin Piroska,Varga Gergő 2, Mikala Gábor 3, Bors András, Balassa Katalin, Tordai Attila 4, Reményi Péter 3, Masszi Tamás 2,3, Andrikovics Hajnalka OVSZ, Molekuláris Diagnosztikai Laboratórium; 2 Semmelweis Egyetem, III. Belklinika; 3 Egyesített Szent István és Szent László Kórház, Hematológiai és Őssejt-transzplantációs Osztály; 4 Semmelweis Egyetem, Kórélettani Tanszék, Budapest Bevezetés: Nemrégiben egy nagy esetszámú, teljes genom asszociációs vizsgálat a FOPNL (fibroblast growth factor receptor oncogen partner N terminal like) gén rs72773978 polimorfizmusát myeloma multiplex (MM) kedvezőtlen prognosztikai tényezőjeként írta le. Módszer: A klinikai jellemzőket (nem, életkor, ISS, citogenetikai eltérések), valamint a progreszszió-mentes és összesített túlélést (PFS és OS) 280 MM beteg esetében retrospektiven vizsgáltuk. A FOPNL polimorfizmus kimutatását LightCycler olvadási görbe analízissel végeztük. Eredmények: A minor allélt nem hordozó és hordozó betegek esetén (domináns modell: AA: 243/280, 87% vs. AT+TT: 37/280, 3%) nem találtunk szignifikáns különbséget az egyes ISS stádiumokban, és citogenetikai alcsoportokban. Betegcsoportunkban a FOPNL polimorfizmus eltérő prognosztikai hatást mutatott az alkalmazott kezeléstől függően. A minor allélt hordozóknál a PFS szignifikánsan jobbnak bizonyult a bortezomibbal kezelt csoportban (p=0,027). A különbség nemtől, kortól és ISS-től függetlennek bizonyult (p=0,08; HR: 0,535, 95% CI: 0,32 0,89). Érdekes, hogy nem bortezomib alapú kezelés esetében a minor allélt hordozók kedvezőtlenebb prognózist mutattak (log rank teszt p=0,05; multivariancia analízis p=0,085; HR: 2,3, 95% CI: 0,89 5,96). Az OS nem különbözött a különböző genotípusú betegek csoportjában, feltehetően a betegek második és harmadik vonalban alkalmazott eltérő kezeléseinek következtében. Következtetés: Jelen tanulmányunk során kimutattuk, hogy az FOPNL rs72773978 polimorfizmus az alkalmazott kezeléstől függően befolyásolja az MM betegek progressziómentes túlélését. 22
Poszter összefoglalók P04. VMP kezeléssel szerzett tapasztalataink myeloma multiplexes beteganyagunkban Élthes Zsuzsa Bianka, Markovics Enikő, Radványi Gáspár, Nagy Zsolt Miskolci Semmelweis Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Haematológiai Osztály Bevezetés: A myeloma multiplex egy plazmasejt neoplázia, amely gyógyithatatlan betegség. A terápiák fejlődésével azonban a betegek túlélése egyre jobban kitolódott, az 5 éves várható túlélés a konvencionális kezelések mellett 45%, a 0 éves pedig 30% körüli. Tartalom: Vizsgálataink során azoknak a myeloma multiplexes betegeinknek az adatait dolgoztuk fel, akik 205 január és december 3 között osztályos kezelésben ill. ambuláns ellátásban részesültek. A 96 gondozott beteg közül 34 (35%) részesült VMP kezelésben, 8 férfi (23,%) és 26 nő (77%). A betegek átlagéletkora a diagnózis felállitásakor 70 év volt. Két betegnek (6%) egyéb, társult haematológiai betegsége is volt. Betegeink közül 8 (23%) volt 65 év alatti, ( többnyire társbetegséggel bíró betegek ) közülük csak 2 betegnél történt ASCT. A többi 6 beteg a diagnózis idején nem vállalta, vagy nem tüntek alkalmasnak ASCT-re. A betegek átlagos követési ideje 4 év volt, amit nagymértékben befolyásolt a diagnózis felállitásának időpontja, a társbetegségek jelenléte, ill. a betegek compliance képessége. Következtetés: A myeloma multiplex jelenleg is gyógyithatatlan betegség, azonban az újabb kezelési módok a túlélést közel megduplázták és szerencsés esetben a 0 éves tünetmentes túlélés sem ritka. P05. VTD kezeléssel szerzett tapasztalataink myelomás beteganyagunkban Markovics Enikő, Élthes Zsuzsa Bianka, Radványi Gáspár, Nagy Zsolt Miskolci Semmelweis Kórház és Egyetemi Oktató Kórház, Haematológiai osztály, Miskolc A myeloma multiplex (plasmasejtes myeloma) a csontvelő multifokális, monoclonalis plasmasejtes daganata, melyet a szérumban Ig-szaporulat, csontléziók, patológiás csonttörések és anaemia jellemez. A rosszindulatú daganatok %-át, a malignus haematológiai betegségek 0%-át jelentik. A myeloma multiplexen belül megkülönböztetünk parázsló formát, agresszív disszeminált betegségen keresztül, plasmasejtes leukémiát illetve kóros Ig lerakódás következtében kialakult betegségeket. Jelen vizsgálatunk anyagát azon betegek képezték, akik 205.0.0 és 205.2.3 között osztályos kezelésben illetve ambuláns ellátásban részesültek. A tavalyi évben 96 beteg állt gondozásban myeloma multiplex miatt. Ezen betegek 28%-a (27 beteg) részesült VTD kezelésben az elmúlt években. 33%-uk(9) férfi, 67%-uk(8) nő. A VTD kezelésben részesülők átlag életkora a betegség felfedezésekor 57 év volt. A 27 beteg közül 2 beteg 40 év alatti volt. A VTD kezelést kapott betegek 45%-a (2beteg) autológ őssejt transzplantáción is átesett. %- ban (3 beteg) allogén csontvelő transzplantáció történt. Autológ transzplantációt követően a betegek 67%-a jelenleg remisszióban van, 7%-uk (3 beteg) halt meg, betegnél progresszió alakult ki, beteg esetében pedig 205.2-ban történt a transzplantáció így ennek eredményéről még nem tudunk. A VTD kezelésben részesülők közül betegnél szerepelt az anamnézisben lymphoproliferatív betegség miatt haematológiai kezelés. 23
Poszter összefoglalók A VTD kezelésben részesülők 5%-a jelenleg komplett remisszióban van.3 betegnél 205 végén történt kezelés illetve transzplantáció így remisszió vonatkozásában következtetéseket levonni még nem tudunk. 26%-ban volt relapszus, ezen betegek jelenleg is kezelés alatt állnak. A VTD protokoll alkalmazását követően a betegek közel fele esett át autológ csontvelő átültetésen, ezek többsége ma is remisszióban van. Korábbi eredményekkel összehasonlítva, az 5 éves remiszszió sem ritka. P06. A VTD séma hatékonyabb a VCD-nél myeloma multiplex indukciós kezelésében ASCT előtt Szili Balázs, Mucsi Orsolya, Tárkányi Ilona, Gaál-Weisinger Júlia, Kőrösmezei Gábor, Demeter Judit, Nagy Zsolt Semmelweis Egyetem I. sz. Belgyógyászati Klinika, Budapest Bevezetés: Myeloma multiplexben a fiatal, arra alkalmas betegeknél az indukciós kezelés után, az első remisszióban autológ őssejttranszplantáció (ASCT) javasolt. Indukcióra több kezelési séma is ismert, a legelterjedtebb a VTD (bortezomib, thalidomid, dexamethason), de az utóbbi időben a kevésbé neurotoxikus és csak heti egyszeri megjelenést igénylő VCD (bortezomid, ciklofoszfamid, dexamethason) is elterjedt, azonban ezt az újabb közlemények kevésbé hatékonynak írták le. Célunk a két séma hatékonyságának összehasonlítása volt saját beteganyagunkban. Anyag és módszer: retrospektív vizsgálatunkban a 20-205 között Klinikánkon myeloma multiplex-szel diagnosztizált és ASCT-re alkalmas azon betegeink adatát dolgoztuk fel, akik első vonalban VTD vagy VCD indukciós kezelést kaptak. Az M-komponens, illetve könnyűlánc szintek két ciklus utáni változását T-próbával hasonlítottuk össze. Chi-négyzet teszt segítségével vizsgáltuk, hogy mely kezeléssel érhető el nagyobb arányban komplett remisszió, illetve hogy mely séma esetén volt gyakrabban szükséges elégtelen válasz miatt a kezelés módosítására. Az adatbáziskezelés és a statisztikai próbák IBM SPSS 2.0 programmal történtek. Eredmények: A fenti időszakban 49, a feltételeknek megfelelő beteget találtunk. Átlagos életkoruk a diagnóziskor 59 év volt, a nők aránya 57%. IgG nehézlánc 29 (59%), IgA (22%) esetben volt jelen, 9 (8%) esetben izolált könnyűlánc myeloma állt fenn. A könnyűláncok közül 29 betegnél (59%) kappa, 20 betegnél (4%) lambda monoklonalitás volt észlelhető. VTD indukciót 40, VCD-t 9 beteg kapott. A VTD kezelt csoportban a második ciklus után az M-protein vagy szérum könnyűlánc csökkenés szignifikánsan nagyobb volt (87% vs. 2%, p<0,000). A VTD-vel kezeltek körében szignifikánsan ritkábban kellett a kezelést eszkalálni (5% vs. 67%, p=0,00) és magasabb volt a komplett remisszió aránya is (78% vs. 33%, p=0,009). Következtetés: Beteganyagunkban is igazoltuk, hogy autológ őssejtátültetésre alkalmas myeloma multiplexes betegeknél a VTD indukciós kezelés hatékonyabb a VCD-nél. 24
Poszter összefoglalók P07. A tartós komplett remisszióhoz vezető rögös út 4 éve tünetes myeloma multiplex (MM)-ben Ceglédi Andrea, Mikala Gábor, Reményi Péter, Kapás Balázs, Farkas Zita, Györke Tamás, Masszi Tamás egyesített Szent István és Szent László Kórház Haematológiai és Őssejttranszplantációs Osztály, Budapest; SCANOMED Kft. Budapest 200. dec.-ben femur pathológiás fracturája kapcsán került felismerésre az akkor 44 éves nőbeteg IgA lambda MM. 3 ciklus VAD kezelés után CR alakult ki. 2002. dec-ben autológ perifériás őssejttransplantáció történt. Ezt követöen 3,5 évig a CR fennmaradt. A fenntartó thalidomid kezelést nem tolerálta, 2003. jún.-tól csökkentett dózisú alfa-inf-t kapott. 2006. ápr.-ban relapsus alakult ki, PAD kezeléssel IF- CR-be volt hozható. 2007. tavaszán jelentkező újabb relapsusa Velcade/Dexamethason kezelés mellett VGPR-ba jutott. 2008. jan.-ban autológ back-up csontvelővétel és cryopreservatio történt, ekkor 0%-os csv. érintettség volt, az IF-ok 35%-ában + (FISH). Transzplantációra történő kivizsgálás során új osteolyticus laesiok, 30%-os plasmasejtszaporulat jelezték induló relapsusát, melyre PAD terápiát kapott. 2008. febr.-ban (relapsusban) myeloablatív allogén PBSCT történt /2 (DQB subtip.) idegen női donorral TBI/melphalan kondicionálást követően. Tx. után a +26. napon akut bél GVHD gr. II, 5 hónappal bőr GVHD gr. II. alakult ki. 2009. nov.-ig szorult ISU kezelésre. 200. febr.-ban limited chr.bőr GVHD progrediált, ismét ISU kezelésre volt szükség. IF neg CR alakult ki. Szteroid mellékhatásként osteoporosis, femur fejnecrosis, rögzítés mellett pathológiás törés alakult ki. 20. márc.-ra immunkémiailag, PET-CT-vel, célzott biopsiával igazolt plasmocytoma-relapsus jelentkezett, magas lambda szabad könnyűláncokkal. 20. júl.-tól carfilzomib kezelése indult, melyre tumorlízis szindróma lépett fel, microangiopathiás hemolízissel. Ennek rendezése után dózisredukcióval adott carfilzomib szövődménymentes volt, a visszaemelt dózisú carfizomib beadása után ITO ellátást, gépi lélegeztetést igénylő tumorlízis szindróma, pneumonia alakult ki. Állapota rendeződése után alacsony dózisú carfilzomib kezelése szövődménymentesen folyt, immunkémiai CR-t érve el. 2 ciklus carfizomib kezelést, ezt követően reziduális plazmocytomájára irradiációt kapott. 203. jan.-ra PET-CT-vel is megerősített scr alakult ki, mely azóta is fennmaradt. Fenti beteg történetét ismertetésre érdemesnek tartjuk, mivel allogén transzplantáció utáni plasmocytoma relapsus ismételt tumorlízis szindrómája szokatlan jelenség. Felvetődik, hogy a krónikusan zajló GVHD-eredetűnek gondolt microangiopathiás hemolízis hozzájárulhat a tartósan fennálló komplett remisszióhoz. 25
Poszter összefoglalók P08. Refrakter-relabáló plazmasejtes myeloma kezelésével szerzett tapasztalataink Pál Ildikó, Illés Árpád, Pál Tibor, Váróczy László Debreceni Egyetem Általános Orvosi Kar, Belgyógyászati Intézet, Hematológiai Tanszék A plazmasejtes myeloma kezelési eredményei az utóbbi években javultak, de az esetek egy részében az indukciós terápia hatástalan vagy rövid időn belül relapszus következik be. Ilyenkor alternatív, hatásosabb kezelési forma válik szükségessé, így például VTD-PACE protokoll, lenalidomid vagy bendamustin terápia. Tanulmányunk során 200. január 0-205. szeptember -ig Hematológiai Tanszékünkön kezelt 287 betegből kiválasztottuk a terápia refrakter/relabáló eseteket. A refrakter betegség esetén alkalmazott VTD-PACE, bendamustin, illetve lenalidomid kezelések hatékonyságát és mellékhatásait vizsgáltuk. A vizsgált populációból 53 esetben találtunk terápia refrakter betegséget, a betegek nagyobb hányada férfi volt. 47%-os előfordulással IgG kappa típusú betegséget diagnosztizáltunk. Az esetek 8%-ában alkalmaztunk VTD-PACE kezelést, 3%-ban lenalidomid, 9%-ban pedig bendamustin terápiát. A fenti terápiákból néhány beteg esetén többet is alkalmaztunk. A VTD-PACE kezelés mellékhatásaként az esetek 28%-ában neutropenia jelentkezett, de pancytopenia és anaemia is gyakran fordult elő. A lenalidomid és bendamustin kezelés leggyakoribb mellékhatásaként 30-30%-ban anaemia jelentkezett. Habár a plazmasejtes myeloma gyógyíthatatlan betegség, a refrakter-relabáló betegek túlélési esélyeit az alternatív terápiák alkalmazása, beleértve a klinikai tanulmányok keretében alkalmazott szereket, javíthatja. A fenti kezelések bevezetésénél a mellékhatások kivédése, megelőzése is nagyon fontos. P09. Restriktív cardiomyopathia mint a plazmasejtes myeloma ritka szövődménye - tapasztalataink két eset kapcsán Kiss Alexandra, Páyer Edit 2, Kerekes György 2, Illés Árpád 2, Váróczy László 2 Debreceni Egyetem, ÁOK, Kardiológiai Klinika; 2 Belgyógyászati Intézet, Debrecen 26 Bevezetés: A restriktív típusú cardiomyopathia ritka kórkép, hátterében igen gyakran amyloidosis okozta toxicitás áll. Esetismertetések: 64 éves nőbeteg kivizsgálása 20-ben kezdődött el IV. stádiumú szívelégtelenség miatt. Az echocardiographia restriktív cardiomyopathiára utalt. A háttérben felmerült malignus folyamat lehetősége, de a szolid tumor irányú kivizsgálás nem vezetett eredményre. 202 márciusban került sor először haematológiai vizsgálatra, a csontvelőben 40%-os plazmasejt-szaporulat a myeloma multiplex diagnózisát támasztotta alá. A betegnél bortezomib thalidomid kezelés indult, de nem sokkal a terápia elindítását követően heveny szívelégtelenségben elhunyt. 944-ben született férfi beteg korábbi anamnézisében AMI szerepelt. 205 októberben súlyos szívelégtelenség tüneteinek hátterében az echocardiographia a korábbi ischaemiás eredetű falmozgászavar mellett restriktív jellegű diasztolés diszfunkciót is kimutatott. Hasmenés miatt rectum biopsziára