Fémművesség Az LB-ben általában Ciprusból érkezett a réz a kelet-mediterráneumba. Ez volt az egyik legjelentősebb kereskedelmi cikk, amelynek közvetítésében úgy tűnik a kánaániak fontos szerepet játszottak. 265. Az Arabah területén, Timnában az ie.13. szd-tól létesítettek rézbányát az egyiptomiak. Bronz előállító és szerszámöntő műhelyt számos LB és vaskor I településen találtak. Pl. Tel Zeror a Sáronsíkságon: ahol egy nyitott téren sok fémolvasztó kemencét és agyagból készült öntőformát találtak. Ugyanitt rengeteg LB ciprusi kerámia is előkerült, ami igazolja a két terület kapcsolatát. A fémtárgyakra vonatkozó tipológia a környező régiók ismert terminológiáját használja. Ide sorolhatók a sarló- formájú görbe kardok, amelyek Egyiptomból is ismertek, tőrök, amelyeket egybeöntöttek a nyelükkel, lándzsahegyek és keskeny, hosszúkás nyílhegyek, vésők, cintányérok, valamint szobrok. Aranyat és ezüstöt csak ékszereként használtak, 265. illetve esetleg kis ezüstszobrokat öntöttek, ezen kívül bronz szobrokat fedtek be ezüst, vagy arany lemezfóliával. Ezek az értékes fémek sokkal kevésbé jellemzőek az ie.16.század utáni Kánaánban, talán a folyamatos egyiptomi kizsákmányolás következtében fellépő elszegényedés miatt. Késő bronzkori fegyverek: sarló alakú kard, tőr és nyílhegy
Művészet Az LB kánaáni művészeti tárgyak közül ismert néhány nagyméretű kő relief, illetve szobor, általánosabbak a kisebb hengeres pecsétek, vésett elefántcsonttárgyak, fém- és agyagszobrok, valamint ékszerek. Ezek díszítésének tanulmányozása jól hasznosítható a kánaáni hitvilág és a mindennapi élet megismerésében, valamint a külső és helyi kulturális elemek keveredésének vizsgálatában. Az import művészeti tárgyak pedig a kereskedelmi kapcsolatok irányát tanúsítják. Kőszobrok, reliefek Számos kánaáni kőszobor gyökerei az MB szíriai művészethez vezetnek vissza (Ebla, Alalakh). A Háczór-i Area H templom ajtajánál álló lekuporodó oroszlán-orthosztrátok (lásd. 250. old.), és az ugyaninnen előkerült oroszlánfej nagyszerű bizonyítékai a monumentális kánaáni művészetnek. Hasonló őrködő szobrok ismertek az MB Ebla-i templomból is. Bét-Seán-ban egy bazalt lapba vésett reliefen egy oroszlán és egy kutya küzdelme látható. A két jelenetben megörökített küzdelem két külön részben látható, ami tanúsítja a kánaáni művészeti ábrázolás narratív jellegét. Hasonló a helyzet a Meggidó-i elefántcsont-faragványoknál is. Bét-Seán-i relief, magasság 89 cm
Kisebb méretű kőszobrokat találtak Háczór-ban és Tel Sippor-ban (tengerpart déli városa). Mindkettő ülő férfiszobor, kezükben valamilyen szimbolikus tárgyat: csésze, lótusz-virág tartanak. Ezen szobrok prototípusai az MB korú Ebla-ból, illetve az LB I kori Alalakh-ból ismertek. Utóbbi egy Alalakh-i király, Idrimi szobra. Feltehető, hogy a kisméretű, kánaáni ülőszobrok is királyokat ábrázolnak. 267. A művészien megmunkált sztélék alkotják a kánaáni szoborművészet másik csoportját. Az ugariti sztélék isteneket ábrázolnak, mint pl. Baál fiatal harcos isten, vagy Él idősebb, ülő isten. Feltehető, hogy a Tell Shihab-ból (Transzjordánia) származó, MB vagy LB korú sztéle-töredék szintén Baált szimbolizálja: fiatal, harcos istenalak, tipikus fejfedővel és kezében lándzsával. Egy másik transzjordániai sztéle, Balua' -ból egy nomád törzsfőt (Shasu törzs?) ábrázol, aki egy egyiptomi isten előtt áll. Glyptikus művészet Az LB korú művészet, ikonográfia és nemzetközi kapcsolatok vizsgálatában a legfontosabb források a hengeres pecsétek. Közel 400 pecsét került eddig elő Palesztinában, ennél jóval több Szíriában, amelyek változatos stílust és gazdag ikonográfiai ábrázolást mutatnak. Több MB korú pecsét LB kontextusban kerül elő, ami azok folyamatos használatát jelzi, feltehetően a családi örökség részeként. De készítettek pecséteket az LB folyamán is, elsősorban az MB szíriai alapokra építve, ámbár ezek száma kevesebb. Ezen utóbbi csoport díszítőelemei között gyakran jelenik meg egy fiatal, harci isten, feltehetően Baál és egy meztelen, vagy ruhás istennő, talán Astarte. Az ie.15. szd. folyamán egy egyéni glyptikus stílus jelent meg Mitanniban. Kb. az LB palesztinai pecsétek fele ebben az ún. mitanni stílusban készült. Ezek a pecsétek lágy kőzetből készültek és madár -, antilop -, hal - frízt véstek beléjük, illetve gyakran tűnik fel a szent fa, mellette antilopok és papok alakjai is. A mitanni-motívummal díszített palesztinai pecsétek fiatalabbak a Mitanniban találtaknál és díszítésük, kompozíciójuk is egyszerűbb. Feltehető, hogy ezeket már helyi, kánaáni műhelyekben készítették, talán hurrita kézművesek, akik az ie.14. szd. folyamán (miután a hettiták elfoglalták Mitannit) költöztek be Palesztinába. 31 269. Helyi, kánaáni műhelyek is működtek, ahol a pecsétvéseteken leggyakrabban állatok és istenalakok tűnnek fel. Vannak olyan pecsétek is, amelyek Ciprusból, vagy Asszíriából érkeztek. Ezeket vagy a kereskedelmi árukkal együtt szállították, vagy kereskedők, illetve követek hozták magukkal. Egyiptomi eredetű szkarabeusz pecsétek nagy számban kerülnek elő a korabeli Kánaánból. Azok a szkarabeuszok, amelyeken királynevek is feltűnnek, különösen fontosak a kormeghatározás szempontjából. Azonban óvatosan kell kezelnünk adataikat, mivel sok esetben a szkarabeuszokat szent tárgyakként megőrizték hosszú generációkon keresztül, illetve más esetben a fáraó nevét, mintegy talizmánként hordozták, jóval később, mint annak uralkodása volt. (Pl. III. Thotmesz neve még több száz évvel uralkodása után is megjelenik.) 31 H. Kantor in: C. W. McEwan (ed.), Soundings at Tell Fakhariyah, Chicago 1958, p. 83
Egy hengeres pecsételő egy LB II korú Akkó közeli sírból. A pecsételő hematitból készült, arany védőkupakokkal. Díszítése tipikusan ún. mitanni-stílusú. Elefántcsonttárgyak A faragott -vésett elefántcsonttárgyak talán a legkifejezőbb kánaáni művészeti emlékek. 32 A hatalmas leletanyag legszebb együttese a Meggiddó-i palotából (VIIA réteg) előkerült közel 300 elefántcsont-faragvány, amelyeket a korábbi kutatások az ie.12.szd.-ra datáltak, mert az egyik faragványon feltűnik III. Ramszesz neve. 33 Ahogy később látni fogjuk (298. old.) a szerző szerint Megiddó VIIA rétege már a vaskor korai fázisához tartozik, ugyanakkor kultúrtörténeti szempontból ez az utolsó fázisa az egymást követő kánaáni városrétegeknek Megiddóban. A réteg palotája egy korábbi réteg palota - maradványainak megújítása, ezért elképzelhető, hogy a faragványokat a Megiddó-i kánaáni királyi család gyűjtötte össze nemzedékeken keresztül és örökítette át utódainak. Hasonló elefántcsonttárgyakat ismerünk Láksiból és Tell el-far'ah (dél) -ből is. Utóbbiból egy elefántcsont doboz került elő, amelyet egyiptomi stílusú vadász jelenet és lakoma jelenet díszít. Szintén egyiptomi hatást mutat a kánaáni területen is népszerű, elefántcsontból készült, kacsaformájú, szépítőszereket tartalmazó doboz. Szépen kidolgozott elefántcsont-faragványok Ugaritból is előkerültek, ahol egy ágy burkolatát készítették elefántcsontból, amelyet mitológiai, illetve palota jelenetekkel díszítettek. H. Kantor a Levante-ban előkerült elefántcsont leleteket különféle stílusbeli kategóriákra osztotta: 270. tiszta kánaáni, kánaáni egyiptomi befolyással, mükénéi és kánaáni hatást mutató hibrid csoport, illetve az import tárgyak, amelyek főként a mükénéi világból, kisebb részben a hettiták földjéről érkeztek. 34 Az első csoportba díszített falburkolatok (panels), plakettek, dobozok, és teljesen kidolgozott szoborfigurák tartoznak. A díszítőmotívumok között különféle növények, állatok és 32 R. D. Barnett: Ancient Ivories in the Middle East Qedem 14, Jerusalem 1982 33 G. Loud: The Megiddo Ivories, Chicago 1939 34 H. Kantor: JNES 15 (1956) pp. 153-174, H. Liebowitz, BASOR 265 (1986) pp. 3-24
mitológiai jelenetek szerepelnek. Több díszítőelem: női szfinx, griff, oroszlán, vagy antilop, jól ismert a korábbi, szíriai glyptikus stílusból. Népszerűek a meztelen, vagy ruhás női szobrok. A palotaélet jeleneteit ábrázoló díszítések közül az ugaritin kívül egy Megiddó-i plakett a legjelentősebb. Egy trónján ülő királynőt ábrázol, aki felé felesége közeledik, mögötte zenészek és szolgái különféle edényekből ételekkel kínálják. Ugyanezen plakett másik felén egy másik jelenetben a király harci szekerén tér haza, ellenségeit legyőzve, megkötözve vezeti. A narrativ díszítőmotívum egyik legszebb példája szintén Megiddóból ismert: 4 falburkolat elemen egy esemény négy jelenetét látjuk: egy szekérharc a kánaáni törzsek között, egy győzelmi felvonulás a csata után, egy vallásos ünnepség, amelyen a katonák, nemesek vagy papok vesznek részt, és végül egy királyi lakoma. 35 Egy elefántcsont plakett Megiddóból (Feltehetően egy szék karfáját díszíthette) Bal oldali nagyítás 3 5 H. Liebowitz IEJ 30 ( 1980 ) pp. 162-169
Jobb oldali nagyítás Az egyiptomi hatást mutató csoportba tartozó tárgyak legtöbbje, mind anyagában, mind témájában szinte tisztán egyiptomi jellegű: 271. isteneket ábrázoló plakettek, úszó nőket formázó hosszúkás edények, madárformájú kozmetikai dobozok, és tipikus egyiptomi növényi motívumok, mint pl. a papirusz. Azonban a legtöbb tárgy ezek közül helyben készült és csak másolata a hasonló egyiptomi tárgyaknak. Legtöbbször a másolat nem pontos, hanem van benne valami újszerű is. Ezáltal az egyiptomi motívumok összekeverednek a kánaáni jegyekkel. A mükénéi-kánaáni jegyeket mutató elefántcsonttárgyak között találhatunk: fésűket, hervadó pálmaágat mintázó díszítéseket. A stílus és motívum legtöbbje a mükénéi művészet kelléke. A tárgyakat feltehetően Ciprusban készítették, ahol hasonló példányok kerülnek elő. A hettita import elefántcsonttárgyak közül a legfigyelemreméltóbb egy Megiddó-i plakett, amelyet istenek, emberek, állatok sora és szárnyas napkorongok díszítenek. Összefoglalva: az LB korú elefántcsonttárgyak nagyon élénk helyi művészetről és úgyszintén jelentős nemzetközi kapcsolatokról és befolyásról tanúskodnak. Az LB vége felé haladva, az ie. Elefántcsont kozmetikai doboz, Megiddó
12.szd. első felében a kánaáni uralkodók olyan elefántcsont tárgyakat birtokoltak, amelyek jól tükrözték a korszak kozmopolita jellegét. Fémből készült műtárgyak A bronzból, ezüstből és aranyból készült függők és szobrok nagyon általánosak voltak az LB-ben. 36 A legnépszerűbb szobortípus egy fiatal hadiistent ábrázolt Baált ( Hadadot ), akit lépő pozícióban, kezében fegyverrel jelenítettek meg. A trónon ülő, hosszú köpenyes istenszobrok feltehetően Él-t szimbolizálják, aki a kánaáni pantheon feje volt. A meztelen női istenszobrok talán Astartét, a szerelem és termékenység istennőjét mutatják. Őt jelképezhetik a háromszögletű aranylemezfüggők is. Előfordul, hogy a meztelen istennőt teljes testében ábrázolják, más esetben csak a fejét vagy női nemi szerveit formázzák. 273. Egy másik, trónon ülő istennő, aki hosszú köpenyt visel, talán a szintén trónon ülő isten, Él felesége. Több egyiptomi és kánaáni ábrázoláson egy meztelen istennő egy oroszlánon áll. Egyiptomban őt Qudshu-nak hívják. Ez a motívum sokféle variációban tűnik fel, például Láksiban (Area P) egy nagyobb aranylemezbe vésve: az istennőt profilból mutatja, egyiptomi koronát visel, egy lovon áll és kezében két lótuszvirágot tart. 37 Néhány fémszobor halandókat ábrázol. Az egyik legszebb példány egy Háczór-i bronz plakett, amelyen egy szakáll nélküli király, vagy pap látható, a kánaániakra jellemző hosszú köntösben, kezét áldást osztóan emeli fel. 36 Ora Negbi: Canaanite Gods in Metal, Tel Aviv, 1976
Megiddó, bronz Baál, (Hadad) szobor Agyagszobrok Az öntőformába préselt agyagszobrok nagyon népszerűek voltak a kánaáni népek körében. Általában meztelen női istent ábrázoltak és a bibliai teraphim -hoz hasonlóan (Gen. 31: 19-35, I. Sám. 19: 13-16) nők használhatták. 38 274. Ezek a szobrok rendszerint állóak, és virágot, vagy kígyót tartanak a kezükben. A hajuk sok esetben az ún. egyiptomi Hathor istennőre jellemző hullámot formázza. A szobrok másik csoportja halandó nőket ábrázol, akik ágyban fekszenek. Ez a típus Egyiptomból ismert ebben a periódusban. 39 A kánaáni művészeti tárgyak sokasága betekintést nyújt az LB ikonográfiába és hétköznapi életbe. Bár ez a művészet sok elemet átvett a környező kultúráktól főként az egyiptomitól mégis kialakította a saját, egyéni művészeti stílusát, amely egyedi és élénken dekoratív volt. 37 Ch. Clamer TA 7 (1980) pp. 152-162 38 J.B. Pritchard: Palestinian Figurines in Relation to Certain Goddesses Known Through Literature, London, 1943 39 M. Tadmor in: T. Ishida ( ed. ) Studies in the Period of David and Solomon and Other Essays, Wiona Lake, 1982, pp. 139-173
Írásbeliség Agyag plakett a termékenység istennő (feltehetően Astarte) alakjával (ismeretlen lelőhely) Az LB Kánaánban többféle írásrendszert is használtak, ami megint a korszak kozmopolita jellegét bizonyítja. Az LB-ben továbbra is az akkád nyelv volt a Közel-Kelet diplomáciai nyelve. Ezért az amarnai levelek, az ugariti levelezések és adminisztratív feljegyzések legtöbbje, valamint a magában Kánaánban megtalált írott dokumentumok is főként ezen a nyelven íródtak. Minden egyes kánaáni uralkodónak szüksége volt egy szakmailag jól képzett adminisztratív háttérre, ahol az akkád nyelv ismerete szükséges volt. Az akkád nyelvet ezért a helyi irnok-iskolákban tanították. (Ezt igazolják a két-, háromnyelvű szótárak, pl. egy ilyen szótár töredéke került elő Áfekben.) Ezen kívül az egyiptomi hieroglif írásrendszert is ismerték Kánaánban. Azonban a kánaáni népek számára mindkét nyelv és írásrendszer idegen volt. Mivel számukra ezek az írásrendszerek és nyelvek nem kapcsolódtak a vallási tradícióhoz, - mint Egyiptomban és Mezopotámiában - így meg volt a szabadságuk egy új, egyszerűbb írásrendszer kialakítására. Ez lett a betűírás, ami a kánaáni kultúra legjelentősebb hozzájárulása a nyugati civilizáció kialakulásához. A kánaánita betűírás-rendszernek két típusa jelent meg. 275. Ugaritban, ahol az akkád nyelv nagyon erős hatást gyakorolt, a helyi írnokok feltaláltak egy olyan új írást, ami az ékírásos írásrendszer 27 jelén alapult, de a jeleknek már betűértékük volt. A legtöbb ugariti mítoszt már ezzel az új írásrendszerrel rögzítették. Ez az írásforma azonban tulajdonképpen
csak magára Ugaritra korlátozódott, mindössze néhány feliratot ismerünk Kánaánban, amelyek ezzel az írásrendszerrel íródtak, és minden bizonnyal Szíriából érkeztek az országba. Az egyiptomi befolyás alatt álló Kánaánban egy az előbbitől teljesen eltérő betűírás alakult ki, amelynek jelkészlete a betűszókon alapult. 40 Ennek az írásrendszernek két variánsa alakult ki: a proto-sínai és a proto-kánaáni. Több tucat proto-sínai felirat került elő a Serabit el-khadem-i türkizbányáknál a Sínain, míg a proto-kánaáni írás elsősorban Kánaánban kerül elő. 276. Sajnos a proto-sínai és proto-kánaáni feliratok csak néhány rövid és főként töredékes feliratról ismertek. Mivel a szövegek sziklavésetekből, edényekről, kő és fémeszközökről kerültek elő, ezért nem mindig pontosan értelmezhetőek, és mind az írásrendszer pontos kialakulása, mind az írásforma bizonytalan. Azt sem tudjuk egyértelműen, hogy ez az írástípus mikor jelent meg. Két rövid felirat (Lákisból és Tel Nagila-ból), illetve egy hosszabb Sikhem-i (egy kicsi, jól megmunkált kő plaketten) talán még az MB végéhez köthető. Amennyiben ezek datálása helyes, akkor a protokánaáni írásrendszer Kánaánban való megjelenése az ie.16. szd.-ra tehetjük. Azonban a legtöbb felirat ie.13.szd.i. A proto-sínai írásrendszer datálása nagyon ellentmondásos. A legtöbb kutató W. F. Albright-ot követve azt vallja, hogy az írásrendszer az Újbirodalom idejére, kb. ie.15. szd.-ra tehető, míg mások, követve Gardiner eredeti kormeghatározását az írásrendszert a Középbirodalom korára teszik. Néhány feliratról úgy tűnik, hogy kultikus tartalmúak. A leghosszabb proto-kánaáni felirat egy a lákisi Árok templomhoz (Fosse Temple) tartozó festett kancsó vállrészén olvasható, amelyből kiderül, hogy azt egy istennőnek ajánlották, feltehetően annak, akit a templomban tiszteltek. Egy proto-sinai felirat pedig szintén egy istennőnek szól: lb'lt = az Úrnő számára. Talán ez a felirat Astartéra utal, akit az egyiptomi Hathor-ral szoktak azonosítani, aki a bányászat védője is volt. A kevés feliratos emlék ellenére annyi mindenképpen bizonyos, hogy a betűírás feltalálása forradalmi változást hozott az emberiség történelmébe. F.M. Cross szavaival: A proto-kánaáni ábécé feltalálása hatalmas innováció volt az írás egyszerűsödésében, amelyet az ókori világ egyik legnagyobb intellektuális eredményének nevezhetünk A betűírás megteremtése az első lehetőség volt a kultúra demokratizálódására az írásbeliség futótűzként elterjedt és a kultúrtörténet új korszaka vette kezdetét 41 40 W. F. Albright: The Prot Sinaitic Inscriptions and their Decipherment, Cambridge, Mass, 1966; F.M. Cross: EI 8 (1967) pp. 8-24; idem in Symposia pp. 97-124 F. M. Cross (ed.) Symposia Celebreting the 75 th Anniversary of the ASOR (1900-1975), Cambridge, Mass, 1979; Naveh: The Early History of the Alphabet, Jerusalem, 1982, pp. 13-42, M. Dijkstra: Ugarit Forschungen 15 (1983) pp. 33-38 41 Cross in Symposia, pp. 101, 111
Egy proto-kánaáni felirat a lákisi Árok-templom egyik kancsójának válláról. A felirat egy istennőnek szóló áldást tartalmaz. A betűket egy fa és annak két oldalán álló gazellák közé és fölé írták. 277. Temetkezési szokások Az LB Kánaánban többféle temetkezési szokás élt egymás mellett. 42 A természetes vagy mesterséges üregekbe való temetkezéseknél általános volt a többsíros temetkezés, amely feltehetően egy nagycsalád néhány generációs sírboltjaként szolgált. Néhány a legnagyobb sírgödrök közül akár több száz holtat is befogadott. A sírokba kísérő tárgyként edényeket, fegyvereket, ékszereket, pecséteket és más értékes tárgyakat helyeztek. Az egyéni sírkamrás temetők a tengerparton és Izrael északi területein voltak elterjedtek. Egy akkói temető egy temetkezéses sírjaiban gazdag mükénéi és ciprusi árukészlet volt, amiből arra 42 Rivka Gonen: Burial Patterns and Cultural Diversity in Late Bronze Age Canaan (ASOR Dissertation Series)
következtethetünk, hogy a temetőt gazdag, az Égeikummal kapcsolatban álló kereskedők, vagy magas rangú emberek használhatták, akik megengedhették maguknak ezt a különleges árubőséget. Néhány esetben ezek a szimpla sírok jobban kidolgozottak, vagy felszínen építettek voltak: a Tell es-sad'idiyeh-i sírokat a Jordán keleti völgyében téglából építették és ezekbe gazdag LB végéről származó és ie.12.szd. eleji mellékletek kerültek. Az LB II korabeli Tell el-ajjul-i temető sírjai kőből épültek, a sírkamrákba egy folyosón keresztül (dromos) lehetett bejutni. Az LB-ben előforduló egyéb temetkezési gyakorlatok kisebb, speciális népcsoportokra utalhatnak. Pl. az antropoid koporsók használatát az ie.13.szd.-ban egyiptomi hivatalnokokhoz, vagy katonai csoportokhoz tudjuk kapcsolni (lásd. 285. old). Egyéb temetkezési forma pl. még a fülkesír (egy központi aknából oldalsó fülkék nyíltak, egyéni temetkezések számára), illetve a feltehetően az ie. 12.szd. elejéről származó négyszögletes, sziklába vágott sírok pl. Tell el-far'ah (dél), amelynek falai mentén a halottak számára padkákat vájtak. A városokon belüli temetkezés, ami az MB korból ismert volt, egyre ritkábbá vált, ami talán a vallásos felfogásban való valamiféle változást tükrözi. Kivételt jelentenek az LBA II korú, kőből épített, fedett sírkamrák Megiddó-ban, Dánban és Áfekben. Ezek párhuzamai a sokkal kidolgozottabb ugariti királyi palotasírokban találhatóak. A sírkamrák fedése (corbeling technique) pedig a mükénéi tholos sírokkal mutat rokonságot. Ez, illetve az Áfekban és Dán-ban előkerült mükénéi edények egy lehetséges mükénéi inspirációt jeleznek, bár a szimpla corbeling fedési technika magában az MB korú levantei építészetben is fellelhető. Így a fenti LB II korú sírépítményeket feltehetően inkább a helyi előzményekből vezethetjük le. Megiddó-i királysír (corbeling technique). Schumacher ásatása 1903-1905. A köveket részben egymásra csúsztatva görbülő, íves fedést alakítanak ki.
278. Két fürdőkád-formájú agyag csonttartó edény került elő a gezeri és akkói sírokból. Párhuzamai a görög larnax-ok, amelyek a mükénéi kultúrából ismertek. A hamvasztás gyakorlata az Amman-i négyszögletes épületből ismert (lásd. 256.old.). Ha helyes az értelmezés, akkor ez az egyetlen, unikális nyoma az LB korú palesztinai hamvasztásos temetkezésnek. A lelőhely talán egy indoeuropai népcsoport (hettiták?) feltűnését bizonyítja. A kis területen belül megjelenő sokféle temetkezési szokás arra utal, hogy Kánaánban ebben az időben sokféle népcsoport élt együtt. Gonen fent említett munkájában legalább egy regionális csoportot kimutat: az egy temetkezéses szimplasírok gödörsír vagy sírépítmény - főként a tengerparton, 279. míg a soksíros sziklába vájt temetkezések főként a Sefélán és a hegyvidéken jelennek meg. A Biblia a síkföld népességét kánaáninak nevezi, mialatt a hegyvidéki népességet amoritaként határozza meg. Talán ez a két fő etnikai csoport mutatkozik meg a temetkezési szokások esetében is? A kutatás jelenlegi állása szerint erre a kérdésre nem adhatunk ma még pontos választ. A megelőző korszakhoz hasonlóan, a városokon kívül előkerült temetkezéseket sok esetben nem tudjuk településhez kapcsolni. Pld. Tell el Ajjul esetében sem, ahol az ie. 14-13.szd.-i hatalmas temető környezetében semmilyen település nem található. Ezek a temetők talán a félnomád népcsoportoké lehettek, amelyek nagyobb számban voltak jelen ebben a periódusban, bár jelenlétüknek a temetkezéseken kívül semmi nyoma nincs. 43 Az egyiptomi jelenlét Kánaánban Az egyiptomi jelenlét Kánaánban nagyon erős volt az LB-ben a 19. -20. dinasztia idején (kb. ie. 1300-tól a 12. szd. közepéig). A könyvben követett kronológia szerint ez az LB végét és a vaskor elejét jelenti. Egyiptomi erődök és rezidenciák I Széthi (kb. ie. 1300) vésett reliefje a karnaki Amon templom külső falán az emberiség legkorábbi térképei közé tartozik. A térképen egy utat láthatunk, amely a Nílus - Delta legkeletibb ágától (mára már kiszáradt) vezet Gázáig, ami az egyiptomiak legerősebb kánaáni erődítménye volt. Ezt az utat az egyiptomiak Horusz útjának, a Biblia a filiszteusok országának útja (Exod. 13:17) nevezték. A térképen több mint 20 állomást tüntettek fel, mind kisebb egyiptomi erődök, vagy vízgyűjtők lehettek. A régészeti terepbejárások (E.D. Oren vezetésével) mára már kb. 60 egyiptomi települést mutattak ki ezen út mentén. 44 280. Két feltárás (Haruvit, Deir el-balah) pedig jól illusztrálja az egyiptomi aktivitást ezen a területen. Haruvit-ban (el-harubah, el-arish-tól keletre) egy újbirodalom korabeli adminisztratív központot tártak fel. A tengerparthoz közeli homokdűnék között hosszan elnyújtott raktárépületek és kerámiaműhelyek kerültek elő, amelyeket az ie.14. szd.-ra (Amarna kor) datálhatunk. Az ie.13.szd. folyamán (19. dinasztia kora) a közelben egy nagyméretű erőd épült. Ez kb. 50x50 méteres volt, 43 R. Gonen EI 15 (1981) pp. 69-78 (Héber) 44 E.D.Oren in: A. F. Rainey (ed.) : Egypt, Israel, Sinai, Tel Aviv 1987 pp. 69-119
agyagtéglából építették, külső falai 4 m vastagok voltak, kapubejáróját meghosszabbították. A tágas belső udvar körül helyezkedtek el a helyiségek: szobák, konyha és kisegítő szobák. A sivatagi erőd mellett elhaladó úton sok kánaáni, egyiptomi, égei kereskedő és áru haladt keresztül. 281. Deir el-balah, Gázától délre Hórusz útja egyik végső egyiptomi bázisa volt. 45 A régészeti lelőhelyen egy település és egy vele egykorú temető került elő. A leletek kb. 13 méter magas homokdűnék között voltak. Egy nagyméretű amarna korabeli (ie.14.szd.) egyiptomi rezidencia állt a középpontban, közelében egy egykorú mesterséges vízgyűjtővel. Az ie.13. szd. folyamán egy négyszögletes, kb. 20 x 20 méteres erőd épült a korábbi rezidencia romjain és magába zárta a vízgyűjtőt is. Típusa és elhelyezkedése alapján ez a kis erőd is része lehetett a Hórusz útja I. Széthi térképén ábrázolt egyiptomi erősségeinek. Az erőd vastag agyagfalakkal épült, belső tere 15 kisebb szobát foglalt magába. Legkevesebb 2 emelet magas lehetett. Az ie.13.szd. második felében a kis víztárolót kőtörmelékkel és kosszal töltötték ki, és a területet kézművesek használták, akik előkészítették az agyagot, majd nagyméretű koporsókat készítettek és égettek a közeli temető számára. A négyszögletes erődökhöz és egyiptomi rezidenciákhoz kapcsolódóan a Negev északi részén számos települést fedeztek fel. Ezeket a 19. dinasztia korában létesítették és több ezek közül a 20. dinasztia idején is használatban maradt. 46 ( A )Haruvit erődje; ( B ) Deir el-balah erődje 45 T. Dothan: National Geographic Research Vol. 1. (1985) pp. 32-43 46 E.D. Oren: Journal of the Society for the Study of Egyptian Antiquities 14:2 (1985) pp. 38-56, Zinger, I. : BASOR 269 (1988) pp. 1-10
Deir el-balah-i ásatások. Az egyiptomi település és erőd a homokdűnék mélyéről kerül elő 282. A Tell el Far'ah (dél)-i rezidencia szintén négyszögletes volt, méretei: 25 x 25 m. Egy kisebb központi udvarból és az azt körülvevő helyiségekből és folyosókból állt. A Tel Sera' i erőd (IX réteg, azaz ie.12. szd. eleje) ugyancsak négyszögletes alaprajzzal épült, méretei: 22 x 22 m és szerkezetében rokonságot mutat a Tell el-far'ah-ival. Egy korábbi, a X. réteghez (ie.13.szd.) köthető épület szerkezete talán szintén hasonló alaprajzú rezidencia lehetett. Továbbá nagyon hasonló méretű, szerkezetű és korú épületek ismertek még Tell Jemmeh-ből és Tell el-hesi-ből is. Egyiptomi erődök a tengerpart mentén is álltak, ezek közül legkevesebb kettőt azonosíthatunk: Tel Mor-ban és Jáfó-ban. A Mor-i tell a Lákis-patak torkolatának közelében áll, Ashdod-tól északnyugatra. Egy az ie.13.szd.-ra keltezhető négyszögletes erőd került innen elő, méretei: 23 x 23 m. Külső támasztékai voltak, belső tere pedig hosszúkás termekből és négyszögletes kamrákból állt. Alaprajza leginkább a Deir el-balah-ihoz hasonló, ahogy leletanyaga is: egyiptomi, kánaáni és égei edények. A Tel Mor-i egyiptomi erőd feltehetően a Lákis-folyó torkolatának közelében álló kikötőt védte. A Jáfó-i erődben az egyik ajtófélfába vésve II. Ramszesz neve került elő. A közelben előkerültek a nagyméretű bejárati kapu ajtajának fém sarokvasai is. Az itt feltárt erődítmény jól illusztrálja a Kánaánnal kapcsolatos egyik legfontosabb egyiptomi forrás hivatkozását, az I. Anasztázi papiruszt. Ez egy vaskori levél, amelyet egy egyiptomi írnok írt kollégájának mely szerint Jáfó-ban egy egyiptomi erőd állt. Egy Áfekben talált akkád nyelvű, Ugaritból érkezett levél szintén úgy
hivatkozik Jáfó-ra, mint az egyiptomi hivatal székhelyére. Korábban már említettük az áfeki egyiptomi kormányzói rezidenciát az ie.13.szd.-ból (lásd. 246. old.), amely talán egy stratégiai megfigyelő pont is lehetett egy itteni egyiptomi helyőrség számára, amely a Via Maris-t védte. Egyiptom legfontosabb erőssége az ország északi részén Bét-Seán volt. Ez tulajdonképpen egyben a legjelentősebb egyiptomi építmény Egyiptom határain kívül. Az ie.13.szd. folyamán (VII.réteg) egy toronyhoz hasonló erőd épült Bét-Seán-ban nem messze a templomtól. Feliratos sztélék kerültek itt elő I. Széthi és II. Ramszesz korából. (Másodlagos felhasználásban jöttek felszínre a későbbi szintekből). 283. Ezek bizonyítják a település fontosságát a 19. dinasztia korában. További egyiptomi épületek és tárgyak kerültek elő a telep következő, VI. rétegéből is, amely már a 20. dinasztia korára keltezhető (korai 12. szd.). Mindkét rétegből sok kisebb egyiptomi importáru és helyi gyártású, de egyiptomi formájú edény került elő. Mindezen feltárások és leletek bizonyítják, hogy Egyiptom a 19.-20. dinasztia idején egy adminisztratív és katonai célokat egyaránt szolgáló erődláncolatot tartott fent az észak-sínain, az észak-negevben, a tengerparton és a Bét-Seán völgyben. Emberalakos koporsók Az emberalakos koporsók, amelyek az ie.13.szd.-ban és a 12. szd. elején tűnnek fel Kánaánban, az egyiptomi jelenléthez köthetők. 47 A koporsók fedele emberfejet formáz, és egyfajta torzó felsőtestet, kezeik általában mell-tájon vannak keresztezve. Ez a temetkezési szokás kétségtelenül egyiptomi eredetű, amit jelez a paróka és az Ozirisz-szakáll ábrázolás is, azonban a kivitelezés nagyon távol áll az eredeti egyiptomi koporsóktól. A legjobb példányok Deir el-balah-ból és Bét- Seán-ból ismertek. Deir el-balah-ból több tucat olyan koporsó került elő, amelyek groteszk stílusúak, azaz a homlok-és arcvonások erősen eltúlzottak és természetellenesek. 47 T. Dothan: IEJ 22 (1972)pp. 65-72; ibid. 23 (1973)pp. 129-146; ibid. 31 (1981)pp. 126-131; idem: Excavations at the Cemetery of Deir el-balah. Qedem 10 Jerusalem, 1979; E.D.Oren: The Northern Cemetrery of Beth Shean, Leiden 1973, pp. 101-150
Egy emberalakos koporsó fedele Deir el-balah-ból (groteszk stílus) Emberalakos koporsók Deir el-balah-ból 285. A sírmellékletek gazdagok: helyi, egyiptomi és égei edények, arany, karneol és más ékszerek,
alabástrom és bronz edények, egyiptomi edények, ushabti szobrok és temetési sztélék. Bét-Seán-ban a sírokon ábrázolt arcok sokkal természetesebbek, bár a késői koporsók között itt is vannak groteszk vonásúak is, amelyek a Deir el-balah-ihoz hasonlóak. (lásd. 298. old.). Egy emberalakos koporsó került elő Lákisban, az ie.12. szd. elejéről, amelyet egyiptomi hieratikus felirattal láttak el. Emberalakos koporsót rejtő sír metszete Deir el-balah-ból Ezek a temetkezések feltehetően egyiptomi hivatalnokok és katonák sírjai lehetnek, bár a koporsók helyi anyagból, és helyi kézművesek által készülhettek. Talán az elhunytak között voltak idegen eredetű zsoldos katonák is, akik átvették az egyiptomi temetkezési formát saját ízlésük és stílusuk szerint. A Deir el-balah-i temetőben a koporsós sírok mellett voltak egyszerű és szegényes gödörsírok is, amelyek vagy közkatonáké, vagy talán a helybeli kánaáni népességé lehettek, akik a fontos egyiptomi bázisokon szolgáltak. Egyiptomi bányák Az egyiptomi jelenlét további jele volt a távoli vidékek természeti erőforrásainak kitermelése. A Sínai-félsziget déli részén terült el Serabit el-khadem türkizbányája, amelyet az egyiptomiak az Újbirodalom folyamán mindvégig használtak, a kánaániak pedig közreműködtek a bányászati kutatásokban (lásd. 275-276. old.) A Timna völgyben, az Arabah déli részén, Eilat-tól északra a 19.-20. dinasztia fáraói rézbányászatot folytattak. 48 A bányászat magas szintű technológiát követelt. A rézércet vízszintes, földalatti galériákból nyerték, amelyeket vagy egyenesen a sziklákba vájtak, vagy szűk és keskeny függőleges aknákon keresztül érték el, amelyek némelyike a 30 méter mélységet is elérte. A rezet ezután a völgyben található táborhelyeken gyűjtötték, ahol kemencében megolvasztották. Az elkészült rézrudakat innen vitték tovább bonyolult sivatagi utakon keresztül Egyiptomba vagy Kánaánba, ahol öntött fémtárgyakat készítettek belőlük. Ahogy Serabit el-khadem-ben, úgy Timna-ban is az egyiptomiak építettek egy templomot Hathor tiszteletére, akit a bányászat patrónusának tartottak. 286. A Timna-i templom jól kihasználta a természet adta előnyöket, a vörös homokkősziklák függőleges A halottal együtt eltemetett, munkásokat formázó kis szobrok, akik az egyiptomi hit szerint a túlvilágon az elhunytnak dolgoztak. 48 B. Rothenberg, Timna: Valley of Biblical Copper Mines, London, 1972; idem, The Egyptian Mining Temple at Timna, London, 1988. A bányát Nelson Glueck fedezte fel, aki azt helytelenül Salamon idejére datálta. R. ásatásai és terepbejárásai kimutatták, hogy a bányát az egyiptomiak alapították a 13. szd. kezdetén és az egyiptomiak ázsiai jelenlétének kezdetéig volt használatban, azaz az ie. 12. szd. közepéig.
szikláit, amit ma Salamon oszlopainak neveznek. A templom magában foglalt egy derékszögű kamrát (amely talán fedetlen volt) egy naos-szal, amelynek sarkát egyiptomi stílusban díszítették. Kő sztéléket helyeztek a templomba, amelyek többsége Hathor fejét ábrázoló relieffel volt díszítve. A templom területén sokféle tárgy előkerült: kis fogadalmi tárgyak, egyiptomi pecsétek, ékszerek és művészeti tárgyak. Az egyiptomi bányászat szervezését valószínűleg néhány hivatalnok, szekértő és katona szervezte, ezen kívül szükség volt kézművesekre, akik valószínűleg az Arab-félsziget északnyugati részéről érkezhettek, amit egy jellegzetesen Arab-félszigeti kézzel formált edény itteni feltűnése is jelez. Ezt az ún. midianita edénytípust (bár az etnikai meghatározása ennek az edénytípusnak nem bizonyított) jól kidolgozott fekete és vörös festés díszítette. 49 Ez az edénytípus kis számban feltűnik Kánaán déli területein is az ie.13-11.szd. folyamán. A későbronzkor vége Az ie.13.szd. vége felé a Közel-Kelet politikai, szociális és gazdasági rendszerét nagy megrázkódtatás érte. Rövid időszakon belül drámai változások történtek. A hettita birodalom kb. ie. 1200 körül összeomlott, ugyanekkor a pusztulás hullámai söpörtek végig a mükénéi világban is, amelynek eredménye sok fontos település elhagyása lett. Ezek az események vezettek az ún. sötét korhoz a görög világban. Görög földről és Anatóliából nagy népmozgás indult kelet felé. A jövevények, akik Ciprusra és Levantéba érkeztek, az ún. tengeri népek voltak. Ezek az események kihatottak az LB-ben oly meghatározó nyugat-keleti irányú kereskedelemre is. Levantéból eltűntek a mükénéi importok és ciprusi edények, kb.ie. 1200-tól. 288. Ugyanebben az időben Szíriában több fontos városközpont elpusztult pld. Ugarit, Alalakh. Cipruson azonban az elpusztult városokba új, égei népesség költözött, amelyek megalapozták a következő kor virágzó tengerparti kultúráját. Egyiptomban egy rövid válságos korszak után (ie. 13.szd. vége, amely egyben a 19. din. uralkodásának végét is jelentette), ismét megerősödés következett, feltűnt a 20. dinasztia, amely az ie.12.szd. első felében szinte mindvégig uralkodott. (III. Ramszesz VI. Ramszesz). Ebben az időszakban Egyiptom Kánaán feletti uralma még erős volt, annak ellenére, hogy az egyiptomiak harcba keveredtek a tengeri népekkel. VI. Ramszesz után azonban Egyiptom is hanyatlásnak indult. 49 B. Rothenberg- J. Glass in J.F.A. Sawyer D.J.A. Clines ( ed. ) Midian, Moab, and Edom, Sheffield 1983, pp. 65-125
Akkád nyelvű levél Takuhlinu-tól, Ugarit kormányzójától Haya-nak, egy Áfekben dolgozó, magas rangú, egyiptomi hivatalnoknak (ie.13.szd. közepe, Áfek, kormányzói palota) Számos elmélet próbálja magyarázni a fent részletezett pusztulások, változások és migrációk okát. 50 A mükénéi kultúra hanyatlását korábban az északról érkező dór vándorlással indokolták, ma már ennél összetettebb okokat tételeznek fel és nagy hangsúlyt helyeznek a gazdasági tényezők romlására, a sok éven át tartó aszályra is. A hettita királyság szintén az aszály és az azt követő éhínség miatt szenvedett, azonban összeroppanása már inkább az északról érkező népek támadása miatt történhetett. Az egyiptomi birodalom hanyatlása még nem teljesen értelmezhető. Annyi bizonyos, hogy összefüggésben van a tengeri népek elleni háborúival, amelyek kimeríthették erőit, illetve mélyebb és összetettebb hatásuk lehetett. Ezek és a külpolitikai tényezők együttesen vezethettek az Újbirodalom bukásához. Kánaán esetében az LB végének meghatározása nem túl egyszerű kérdés. A terület az ie.13.szd. végén és a 12.szd. elején komplikált kulturális hatásoknak volt kitéve, amit a települések eltérő fejlődése jelez. Több jelentős kánaáni város teljesen elpusztult az ie.13.szd. második felében, ezek közül a legjelentősebb és legbefolyásosabb Háczór volt. 51 Tell Deir Alla-ban egy fajansz üveg került elő a 19. dinasztia utolsó uralkodójának, Tauszert királynő nevével. 289. A lelet egyértelműen LB kontextusban került elő, amit az import mükénéi és ciprusi edények igazolnak. Ezek alapján a leletegyüttes datálásának terminus post quemjét kb. ie.1200 (1185 az egyiptomi alacsony kronológia szerint) adhatjuk meg. Több más település is elpusztult az ie.13.szd. végén: 290. 50 F.H. Stubbings in CAH, Vol.2, Part 2, pp 338-358; V.R. d'a. Desborough in : ibid pp 658-71; H.E.Wright: Antiquity 42 (1968) pp. 123-127; A Bryson et al., Antiquity 48 (1974) pp. 46-50; P.P. Betancourt, Antiquity 50 (1976) pp. 40-47; Aström (see note 25) pp. 775-781. 51 Háczór pusztulásának pontos datálása még nyitott kérdés. Számos esetben úgy tűnik, hogy a város már az ie.13.szd. első felében elpusztult, ezért A. Mazar szerint nincs ok arra, hogy a település létét kiterjesszék a század második felére is. (P. Beck and M. Kochavi TA 12 (1985), p. 38.)
Megiddó (VIIB réteg), Bét-Seán (VII.réteg), Tell Abu Hawam (V.réteg), Tel Zeror, Áfek, Gezer (XV.réteg), Timnah (Tel Batash; VI.réteg), Lákis (VII.réteg és Árok Templom III), Tell Beit Mirsim (C réteg), Tel Sera' (X.réteg), Asdód (XIV. réteg). Azonban ezen városok sorsa eltérő. Több esetben a város pusztulását követően szünet van a megtelepedésben, vagy egy teljesen új kulturális forma bukkan fel (Háczór, Áfek); mások újjáépültek az ie.12.szd. első felében (Megiddó, Bét-Seán, Lákis, Tel Sera', Asdód, Tell el-far'ah (dél). Utóbbi városok újjáépülése egyidős az egyiptomi birodalom utolsó kontrolljával Kánaán felett a 20. dinasztia folyamán. Ez a rövid periódus hamarosan újabb pusztulással ért véget, ami egybe esik Egyiptom kánaáni jelenlétének végével: ie.12. szd.közepe. A hagyományos kronológia szerint az LB vége egybeesik az ie.13. szd. végével (kb. ie. 1200) - Albright, G.E.Wright. A következő 50 évet, amely az egyiptomi kontroll utolsó fázisa Egyiptomban és a kánaáni városok utolsó, rövid újraéledése vaskor IA-nak határozták meg: ie. 1200-1150. Egy másik megoldást kínál D. Ussishkin, aki az LB végét ie.1150-ben adja meg. 52 A. Mazar inkább az előbbi felosztást javasolja, két okból. Először, mert félő, hogy így a régi és új kronológiai terminológia összekeveredik; másrészt, mert számos jellegzetes LB vonás egyáltalán nem folytatódik az ie.13. szd. vége után: pl. a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok, több nagy kánaáni város elpusztul, míg mások nagy válságot élnek át. Ugyanakkor számos vaskor IA-ra datált vonás feltűnik az ie.12.szd. első felében: az első tengeri népekhez köthető települések megjelenése a tengerparton, izraelita települések feltűnése a hegyvidéken. 53 Ezért az LB végét annak ellenére, hogy a kánaáni kultúra még folytatódik ie. 1200-nál húzza meg. Sztéle Bét-Seán-ból. Egy egyiptomi hivatalnok a kánaáni Mekal istennel szemben állva vallási rituálét mutat be 52 D. Ussishkin in : Tufnell Festschrift, pp. 213-230 53 Ennek a LBA- IA átmeneti időszaknak a vizsgálatát végezte el A. Kempinski a 13. szd. közepétől a 12. szd. közepéig. Az ekkor végbemenő kulturális váltás hatására a kánaánita kutúrát fokozatosan felváltja a tengeri népek és izraeliták kultúrája. Az átmeneti kor elnevezésére nem javasol új terminológiát. EI 18 (1985) pp. 399-407 (Héber)