figyel Kiadja a Bodor Péter Mûvelõdési Egyesület Õ V. É V F O L Y A M 3 7. S Z Á M, 2 0 0 5. D E C E M B E R 10 OLDAL - ÁRA 1,5 LEJ Övéi közé jött SEBESTYÉN Péter Fotó: Kovrig Zoltán Beke Sándor Fejedre hull a penészes lom, át- meg átjár a nyilalló fájdalom, szülõföldem Ámítások altatnak kényre - kénytelen, szemedben tündérálmokat ébresztenek, szülõföldem Adventi koszorú avagy Isten megáld a Hargitán A hit, néped szívében gyönyörû, a hit is marcangol, s lesújt a keselyû, szülõföldem Isten csak az, ki téged áld, égeti homályos múltad fátyolát, szülõföldem Lelkedben ég, ég az adventi koszorú, ne könnyezz, s ne légy te szomorú, szülõföldem!... A világ hallani sem akar errõl. Hisz a világ a miénk. Mi gyártottuk, mi alkottuk, mi találtuk ki. Agyunkkal, fantáziánkkal, háborúinkkal, pénzünkkel és világhálónkkal. Annyira kisajátítottuk, annyira birtokba vettük, hogy Õ már nem fér bele. Körítésnek, jézuskának, apropónak, ürügynek jó. A katedrálisok, a festmények, az ávemáriák, a kereszténység vívmányai, az erkölcsi és filozófiai csúcsteljesítmények matrica helyett megfelelnek, de üzenetük már nem kell. Nélküle is jól elvagyunk, nélküle is vígan boldogulunk. Pedig minden Õáltala lett, van. Nélküle semmi. Amikor kimondom azt, hogy szeretlek, amikor meg tudok bocsátani, amikor gyermekem csillogó szemébe nézek, amikor egy jó gondolatom-ötletem támad, amikor felül tudok kerekedni önzõ énemen, és a bennem levõ tiszta, ártatlan, szent vágyaknak engedek - ott van Õ is. Az Õ élete áramlik az egyházban, a Benne hívõk közösségében. Nem privatizálhatom, nem mítosztalaníthatom az egyházat, nem fokozhatom le holmi szociális szervezetté, ahol a lelki dolgokat finanszírozzák. Szeretetbõl jött közénk. Mi más miatt? Mert, ha mi nem valljuk magunkénak Õt, Õ akkor is övéinek vall. Hozzá tartozunk. Elválaszthatatlanul. Jézus Krisztus, az Atya megtestesült, térben és idõben közénk született Szent Fia a karácsony aranyfedezete. Õ a lajtorja ég és föld között. Õ hozza le az eget a földre, és viszi fel a földet a mennybe. Vajon tudjuk-e ezt, akarjuk-e tudatosítani, tudomásul venni minden következményével, miközben sodorjuk a karácsonyfa cukorka papírját, vagy töltjük a kolbászt a disznótoros vacsorához? Vajon beengedjük-e lelkünk barlangistállójába, és ráleheljük-e lélek-zetünket, hogy megérezhesse életünk számára is otthonos melegét? Vállaljuk-e az Istent-befogadás kockázatát, hogy mint a bölcsek, más úton térjünk vissza hétköznapjainkba? A karácsonyt manapság felhígították, és szirupos, kommersz mázzal öntötték le. De nem kötelezõ beállni a Metro-áruházláncok pénztárához járuló giccsfogyasztók sorába. Inkább tévedjünk be a szomszédhoz, akinél évek óta nem jártunk, mondjunk el egy tized rózsafûzért halálosnak vélt ellenségünkért, adjuk oda legértékesebb és legszeretettebb ajándékunkat, saját magunkat annak, aki annyira szeret, hogy nem volt elég neki a mennyei dicsõség, hanem értünk emberré lett. Akkor talán istengyermeki hatalmunknak a környezõ világ sem tud ellenállni, és békesség lesz a földön minden jóakaratú embernek. Ajándék 2006-os falinaptár!
2 A fény ANTAL Imre Meggyújtottuk az adventi koszorún az elsõ gyertyát. Mint minden, ami elsõ, ez is különleges élményt hordoz magában. Az egyre szürkülõ, egyre sötétedõ világunkban, íme egy csepp remény. Egy mozivetítés kezdõ pillanatait is eszembe juttatja. Mielõtt elindul a vetítés, egy rövid ideig teljes sötétség lesz, majd kigyulladnak az ajtók felett a vészkijárat fényei. Utána passzív részesei leszünk egy olyan világnak, amihez semmi, vagy vajmi kevés közünk van. Az adventi koszorún meggyúlt a vészkijáratot jelzõ fény. Az a fény, amirõl hiába próbáljuk elfordítani tekintetünket, ott fog végig õrködni, és mutatni a kitörési lehetõséget ebbõl a Való világból, ahol a Nagy testvér próbálja elmagyarázni nekünk, hogy milyen fényességekre figyeljünk. Az elsercenõ gyufától életre kapott gyertya égre hajló lángja már elsõ pillanatban magával ragad. Megérezzük azt a belsõ fényt, ami bennünk is, bár eléggé elhalványulva, de létezik. Azt a fényt, ami az önfeledten kacagó gyermek szemében van, vagy azt, amelyik a síró ember könnyeit felszárítja, vagy ami a fogak zománcát is szétrobbantó dühöt feloldja, a nevetõ izmokat megsimogatja. Kívánkozik nagyon ez az alig pislákoló fény a fénybarátok társaságára. A csillogás nem fény. Gyermekkorom emlékei közé tartozik, hogy este lámpagyújtás elõtt, milyen fontos, és el nem felejthetõ dolog volt a lámpaüveg megtakarítása. Szinte rituálészerû volt ez az elõkészület az esti fény megteremtéséhez. Mert a minden este meggyújtott fényben - ami makulátlan kellett legyen - egymás köré gyûlt a család, a külvilág kinn maradt és egy elmondott mese, vagy egy elénekelt ének szárnyán minden este közénk jött Jézus. Így keressük ma is a fényeket, a tiszta fényeket. És mit látunk? Akikre négyévenként szavazatainkat adjuk ahelyett, hogy egymás fényét erõsítenék, bemocskolják, besározzák azt. A hólabdákba köveket gyúrnak. De hiába minden fénytompító, fénykifúvó kerge szél: kõolajárak, nemzeti és családi értékek sárba tiprása, Isten trónfosztására történõ próbálkozások, és még mi minden, az elsõ gyertya ég. A hírnök megérkezett. Karácsony jön, és az addig - a lelkekben is meggyújtandó fények majd körtáncba fognak, és a gyõzelmük biztos. A vészkijárat fénye fellobbant. Van menekvés. Van kiút. A karácsonykor megszületendõ kisded makulátlan tiszta fénye összekapcsolódik majd a bennünk éppen elszunnyadóval, hogy fény ragyogja be újra az életünket. Strefing, 2005. Advent Szájról-szájra Nemrégiben a 80. életévén túljutott Újfalvi Laci bácsit kerestem fel. Tõle érdeklõdtem Erdõszentgyörgy lakóinak hajdani szokásairól. Megtudtam, hogy amikor Laci bácsi fiatal volt, a katonaság elõtt álló legények karácsony elsõ napján este összegyûltek, választottak maguk közül vezetõt, akit võfélynek neveztek, és az õ vezetésével történt a hajnalozás. Karácsony elsõ napján este indultak el, és másodnapjának reggeléig köszöntötték a falu minden lányát. Elénekelték a hajnalozási éneket, majd bekérezkedtek a házba, és megtáncoltatták a házi leányt. Távozáskor a võfély mondott egy szép pohárköszöntõ verset. Laci bácsi még emlékszik a hajnalozási énekre és a võfély pohárköszöntõ versére. A hajnalozási éneket el is énekelte: Nyílik az égnek ragyogó sugára, Oszlik fellegek sötétes homálya, Vidám cédrusoknak arany koronája Tündöklik rajta, tündöklik rajta. A nap színgyászát, ímé levetette, Gyémánt szekerét útra készítette, Aranyszín haját rózsákhoz illette Úgy szellõztette, úgy szellõztette. Eljöttünk mi is házát tisztelni, Ez jeles napon ünnepet szentelni. Ha Bözsi asszony frissen vagyon, Örvendünk nagyon, örvendünk nagyon. Nosza rajta fiak, nemes atyafiak Vigadjatok szerencsésen, Vivátot kiáltsatok, két kézzel tapsoljatok, Igyatok, ha van pénzetek. A võfélyversbõl is emlékezett néhány sorra: Helikon érzése lelkesít bennünket, Kedvesen veszi közeledtünket. Drága épület volt a Noé bárkája, De még drágább a betlehemi kis istállócska, Mert abba született a zsidóknak királya. A võfély pohárköszöntõje a következõ volt: Tisztelettudással poharat köszöntök Hogy e szent ünnepen itt vagyon közöttünk, Tamás Emõke-Noémi Isten tenyerén Az élet küzdelmes, de van remény, melynek csillaga ragyog szívünk felé, a magasból, hol angyalok kórusa zengi boldogan: Ember: küzdj remélj és szeress! Mert mint hajó a kék tenger vizén, te is ott vagy az Isten tenyerén. Bár ér sok bánat sújt a sors csapása, Érzed, néha elfáradsz az élet viharában. Borulj le a földre, - majd tekints fel az égre, szívedben a remény ne szûnjön meg sose! Az Úr ott van veled, nem hagy el Õ téged! A tenyerén hordoz minden egyes embert! SZILÁGYI Zoltán Boldog és víg karácsonyt szívembõl kívánok. Hogy kezemben tele van poharam Úgy áldja az Isten a kend hajlékát. Jó barátom nevedben mondom mindezeket Óh, áldja meg az Isten kigyelmeteket. Laci bácsi emlékszik arra is, hogy olykor tréfásabb versikék is elhangzottak, de ezekbõl csak egy részlet jutott eszébe: Tudom jól, disznót öltetek Kolbászt, májost töltöttetek. Ha a házigazda István volt, akkor õt is köszöntötték a következõ énekkel: Indulj szívem örömre, Most érkeztünk egyszerre, Hol énekemet, versemet mondom kedvemre. Áldás szálljon ez házra, Ez háznak gazdájára. Mi eljöttünk virrasztani, István napjára. Máskor is elvirrasszuk, Áldást rá árasszuk, Hogy ott mennybe, szent seregbe megboldogítsuk. Vagyon az égen egy csillag, Amely olyan szépen villag, István, István, István ablakára mutat, Így találtuk el az utat. Eljöttünk tiszteletére, Mely napján frissen éljen, éljen, éljen Éljen István mindaddig, Míg az Istennek tetszik. Ragyogjon élete fáklyája, Virágozzék zöld pálmája néki, néki, néki egész életében, Hogy örökké boldog légyen. Az egeknek áldott ura, Ne juttassa soha búra, Hanem, hanem mindig víg napokat adjon, Mennybõl áldás harmatozzon. Belényesi Brigitta Nyár és tél között Nyár és tél között úgy vándorol Október, november, Mint a poros országúton Két szomorú ember. Kertek, lankák közül jönnek, Mennek havas tájra, Búsan integet utánuk Egy kopár fa ága. Mint rossz gyerek, a szél õket Sárral megdobálja, Utánuk fut, ruhájukat S hajukat cibálja. Nyár mögöttük, tél elõttük, Néha meg-megállnak, S búcsút intenek a hervadt, Búslakodó tájnak.
Elsõrendû a szolgálat Beszélgetés Gáspár Györggyel, az e r d õ s z e n t g y ö r g y i r e f o r m á t u s gyülekezet lelkipásztorával Az esperesi vizitáció elõestéjén beszélgetünk. Ennek kapcsán meg is kérdem, hogy mivel jár egy ilyen esperesi látogatás? - Itt Erdõszentgyörgyön az elsõ esperesi vizitációról lesz szó. De életemben ez a harmadik, és hogyha hozzávesszük az elõzõ gyülekezetben a püspöki vizitációt is, akkor a negyedik. Minden bizonnyal az esperesi vizitáció vizsga a lelkipásztor számára, és vizsga a gyülekezet számára. Hiszen tudom azt, hogy nagy-nagy szeretettel jönnek közénk, hogy meglátogassanak bennünket, de azt is tudom, hogy számon is kérnek. Számon kérik azt, hogy hogyan is élünk, hogyan hirdetjük az igét, kíváncsiak arra, hogy hányan járnak templomba, arra, hogy mennyire zajos, vagy mennyire sima, a gyülekezet élete, és kíváncsiak arra is, hogy a lelkipásztor hogyan éli meg a szolgálat lehetõségeit, alkalmait. - Ilyenkor csak a lelkipásztorra kíváncsiak? - Elõször természetesen a lelkipásztort kérdezik, az õ munkájára kíváncsiak, illetve más alkalmazottak munkáját is ellenõrzik: pénzügyeket, irodai munkát. De istentiszteletre is sor kerül, és istentisztelet elõtt a presbiterekkel is elbeszélgetnek. Tehát nemcsak arra kíváncsiak, hogy mi a lelkipásztor véleménye a gyülekezetrõl, hanem arra is kíváncsiak, hogy a presbitereknek és a gyülekezet tagjainak mi a véleménye a lelkipásztorról és annak munkásságáról. - Mostanában,- legalábbis az utóbbi hónapokban, - nekem is feltûnt, hogy állandóan szólt a református templom harangja. Azt hiszem, az idén nagyon sokat temettél - Igen, elsõsorban ezért szólt. A megszokott idõkben, ha megszólal a harang, az nem tûnik fel senkinek. Sajnos, hogy nemcsak az idén, hanem az elõzõ esztendõkben is elég sokszor szólalt meg templomunk harangja szokatlan idõkben, mert nagyon sok temetésünk volt. Az idén már 37-et temettünk. Bizony voltak nehéz temetések is, fõként akkor, amikor fiatalt voltam kénytelen temetni. Ha az Úristennek megérett gabonája kerül learatásra, azt már a családtagok is könnyebben elfogadják. De amikor egy fiatal, vagy egy erejének teljében lévõ ember távozik az élõk sorából, sok a miért a családtagok, a szülõk, vagy a 3 gyermekek részérõl. - Tudom saját tapasztalatból, hogy ilyenkor nem könnyû prédikálni. Fõleg amikor ilyen gyakorisággal szembesül a lelkipásztor a halál drámájával. Nemcsak azért, mert a hívek mindig valami újat várnának el, hanem éppen, mert az örök igazságokat kell képviselnie. Te hogy dolgozod fel magadban a temetéseket? Mire gondolsz a koporsók láttán? - El kell mondanom azt, hogy annak idején, lelkipásztori munkásságom elõtt nem szívesen mentem temetésre. Ha lehetett kikerültem, vagy távolról figyeltem, mert mindig lehangolt engem - kisgyermekkorom ó t a. Valóban, nem könnyû megállni a koporsó mellett, de én tudom azt, hogy meg kell állanom, mert nemcsak az örömben, hanem a bánatban is hirdetnem kell Isten igéjét. Együtt sírni a sírókkal, és együtt örülni az örvendezõkkel, ahogy Jézus mondja. Minden esztendõben vannak rendkívüli temetések. Ebben az évben is volt egy néhány, amely inkább felkavarta a közvéleményt, illetve jobban megviselt, mint lelkipásztort is. Hiszen nem lehet érzéketlenül megállni a koporsó mellett és azon emberek, családtagok fájdalma mellett, akik éppen a halottukat siratják. Két alkalommal - ilyen még nem volt-, annyian voltak a temetésen, hogy a rendõrséget is kivezényelték, hogy a közlekedést is zavartalanul biztosítsák. Nagyon nehéz bizonyságot tenni a Jézus Krisztus által felkínált életrõl akkor, amikor a szülõ azt látja, hogy nincs többé a gyermeke. Amikor gyermeke életét már bimbójában elragadja a halál. Az idén egy 11 és fél éves kislányt is temettünk, aki közlekedési balesetben hunyt el. - Valószínû messze nem olyan sokat keresztel a református tiszteletes sem, mint ahányat temet. Vagyis a népességfogyás titeket sem kerül el - Igen, amióta itt vagyunk, minden esztendõben többet temettünk, mint ahányat kereszteltünk. Talán a legjobb arány a tavaly volt - 41 temetésre 32 keresztelés jutott. És a tavaly volt az elsõ év, amikor néggyel többen lettünk, mint az elõzõ esztendõben. No nem a születések számához viszonyítva, hanem mert többen beköltöztek, mint ahányan kiköltöztek. Az idén talán a legsiralmasabb az egyház állapota, tudni illik, 37-et temettünk már, és csak tizenkettõt kereszteltünk. Úgyhogy az apadás, a fogyás a református egyháznál is - ahol több mint 2300 hívet tartunk nyilván-, tetten érhetõ. - Ide s tova hét éve szolgálod Istent és egyházadat itt Erdõszentgyörgyön. Ennek nyomán arra kérdeznék rá, hogy milyen sajátos tanulságokat szûrtél le magadnak az elmúlt évek lelkipásztori tapasztalatai alapján? - Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nem Erdõszentgyörgy az elsõ gyülekezet, ahol szolgálok. Van összehasonlítási alapom. Igaz, hogy az elõzõ gyülekezetek sokkal kisebbek voltak, másabbak voltak. Azt is lehet mondani, hogy az emberek hozzáállása, lelkivilága más volt. Tudni illik azokon a helyeken, ahol szolgáltam, ott a hit, úgy érzem, hogy erõsebb volt, mint itt. A másik, amit el szeretnék mondani az, hogy többnyire olyan gyülekezetekben szolgáltam, ahol a református ember büszke volt reformátusságára. Szinte azt lehet mondani, hogy a mellét verte büszkeségében, de nyelvében már haldoklott. Kevés volt az olyan család, ahol otthon egymás között magyarul beszélgettek volna a református hívek. Délerdélyi szórványban, Vajdahunyad mellett szolgáltunk, és ott a magyarságnak a templom volt a menedékvára. Ott magyarul énekeltek, magyarul hallgatták az igehirdetést, egyfajta biztonságérzetet adott a templom, és erre nagyon büszkék voltak. Ha megkérdezték tõlük, hogy kik, akkor nem azt mondták, hogy magyarok vagy románok, hanem hogy reformátusok. Ebben benne volt minden. Ezek után mit mondjak? Az elején nagyon nehéz volt beilleszkedni Erdõszentgyörgyön. Másak voltak az emberek. Minden bizonnyal, bennünk is, bennem is megvolt a hiba. De itt valahogy más a gyülekezet, mint Hunyad megyében. Azt nem tudnám megítélni, hogy jobb vagy rosszabb, csak azt, hogy más. Ezzel együtt mi szolgálni jöttünk ide, minden szolgálati hely errõl szól, és nekünk az a feladatunk, megbizatásunk, hogy akár alkalmas, akár alkalmatlan idõben hirdetni az evangéliumot. Ezzel az evangéliummal akarjuk kibékíteni a békétleneket, felvidítani és kiengesztelni a haragos szívûeket, hadd lássák, és tapasztalják meg, hogy Jézus Krisztus érettük is eljött. Adventben vagyunk, Karácsony is közeledik, és ez az ünnep mindenkinek azt mutatja, hogy a szeretet a legnagyobb ezen a világon. Az a szeretet, amelyet pontosan a karácsonyi Kisded hozott el erre a világra. - Karácsony a család ünnepe is. A te életedben hogyan sikerül egyeztetni a a családi életet a lelkipásztori munkával? Egyáltalán van-e fontossági sorrend? - Mindenképpen van. Hadd térjek vissza egy mondat erejéig fiatalabb koromra. Én örvendek annak, hogy számbelileg nem Folytatás a 4. oldalon
4 Elsõrendû a szolgálat Folytatás a 3. oldalról Egy halász hálójával kiemelt egy palackot a tengerbõl. Kinyitotta, és a palackból egy dzsinn szabadult ki, aki megfenyegette, hogy elpusztítja. Ám a halász egy ügyes fordulattal visszazárta, és bedobta a tengerbe Sok év telt el, amikor az említett halász unokája ugyanazon a helyen újból kihalászta ugyanazt a palackot. Arra gondolt, hogy kinyitja, de ekkor eszébe jutott nagyapja intelme: Az ember használni csak azt tudja, aminek használatát megtanulta. Nem nyitotta ki a palackot, hanem egy bölcshöz fordult tanácsért. A bölcs ezt kérdezte: - Mit szeretnél? - Ki akarom engedni a dzsinnt, hogy varázslatos tudást szerezzek tõle, ezzel majd aranyhegyeket és smaragdtengereket szerezzek magamnak. - Az azonban nem jutott eszedbe, - mondta a bölcs - hogy a dzsinn késõbb elveheti, amit adott, hiszen nincsenek eszközeid, hogy megtarthasd a kincseket. Arra pedig végképp nem gondoltál, hogy mit kezdenél a kincsekkel, hiszen az ember csak azt tudja használni, aminek használatát megtanulta! Életünk próbálkozások, gyõzelmek és kudarcok sorozata, azaz egy hosszú tanulási folyamat, amely fejlõdésünknek alapköve. Csecsemõkorunkban hangosan próbálkozunk, hogy észrevetessük szükségleteinket, és ha ennek eredményeként megkapjuk, amit szeretnénk, el kezdünk hinni a világban, kialakul az õsbizalom, amelynek meghatározó szerepe van abban, hogy késõbb bizalomra épülõ, harmonikus kapcsolatokat tudjunk kialakítani. Amikor aztán testi- lelki funkcióinknak érése következtében eljön az idõ, hogy képesek legyünk önmagunkat a környezettõl elkülönült létezõként, ÉNKÉNT megélni, ösztönösen kialakul önmagunkról egy kép: Ez vagyok én! Ez az énkép úgy alakul ki bennünk, hogy a körülöttünk élõ emberek (elõször a család, majd késõbb az iskola, a tágabb környezet) tükröt tart elénk, amelyben látjuk magunkat. Ez a tükör lehetõséget ad - néha rákényszerít -, hogy tudatosítsam magamban, másoktól külön létezõ én vagyok, és nem mindegy mikor, mit teszek. A körülöttünk élõ emberek formálnak minket, és ez jó, mert ennek az alakításnak, az elvárásokhoz való igazodásnak, alkalmazkodásnak köszönhetõen fejlõdünk. Kutatások sorozata bizonyítja, hogy a környezet elõsegíti a gyermek akkora gyülekezetben kezdtem a lelkipásztori életet, mint Erdõszentgyörgy. Az elsõ gyülekezet, ahol szolgáltam kb. 180 tagot számlált, a második pedig kb. 500-at. Miért mondtam ezt? Mert itt, Erdõszentgyörgyön döbbentem rá, hogy milyen kevés idõt tudok a családdal, a gyermekekkel tölteni. Amíg kisebb helyeken voltam, sokkal többet tudtam velük foglalkozni. Jobban tudtam, mi fáj a gyermekeimnek, mi az örömük, több idõnk volt leülni és megbeszélni a család dolgait. A Szentírás üzenete szerint elsõrendû, elsõ helyen van a szolgálat. Azután a család. Itt Erdõszentgyörgyön akarva akaratlan így van: elsõ a szolgálat. Sok a kihívás, sok az alkalom a bizonyságtételre, és csak második helyen áll a család. Olyannyira sok a kihívás a szolgálat terén, hogy sokszor a felkészülésre sem jut kellõ idõ. - Az elõbb már szóvá tetted a karácsonyi készületet. Így a Megváltó Születésének Ünnepéhez közeledve, milyen gondolatok vannak benned? Miben látod Karácsony üzenetét, fontosságát? Mit üzennél híveidnek és a szentgyörgyieknek Karácsony alkalmából? - A református egyházban három sátoros ünnep van: a karácsony, a húsvét és a pünkösd. Meglátásom szerint - s valószínû, hogy sokan mások is így látják -, a három közül a legszebb a karácsony. A szeretet ünnepének is szokás nevezni. Hiszen akkor, amikor beleszületik egy csecsemõ, egy kisded a család életébe, az nagy öröm az édesapának és az édesanyának egyaránt. Akkor miért ne lenne nekünk is - reformátusoknak, más felekezetûeknek, keresztényeknek - nagy öröm, amikor mindannyiunk életébe, családjába beleszületett a Megváltó? Karácsonyra igyekszünk komolyan készülni. Nemcsak azzal, hogy igyekszünk - fõként a feleségem -, hogy más legyen, szebb legyen a karácsony körüli idõ, mint más napok, vagy hogy jobb és finomabb falatok kerüljenek az asztalra, hanem arra is törekszem és törekszünk, hogy igenis egyszer én érezzem meg azt a jóságot, gondviselõ szeretetet, amit Isten Szent Fiában ajándékozott a világnak, s ha ezt én megéreztem, akkor igenis bátorsággal tudok felmenni a szószékre, hogy ezt elmondjam azoknak, akik eljönnek a templomba, az istentiszteletre. Nyílt titok, mindenki tudja, hogy a gyerekeknek karácsonyi csomagokkal is kedveskedünk. Úgy látom, hogy a gyerekek is nagyon szeretik ezt. El kell mondanom, hogy ezt a pénzt nem a szülõk, nem az egyházunk adja össze, hanem a holland testvérgyülekezet adománya, és ebbõl vásároljuk meg a karácsonyi csomagokat. - Nem marad más hátra, mint hogy sok kegyelmet, lelki örömet kívánjak a szerkesztõség nevében is neked, családtagjaidnak és híveidnek! Áldott Karácsonyt! SEBESTYÉN Péter Egy pszichológus gondolatai fejlõdését. Sajnos, vissza is foghatja, vagy megakadályozza, esetleg romboló Kacsó Csilla hatású is lehet. Ha feszültséggel terhes környezetben neveljük gyermekeinket, nyakába zúdítjuk megoldatlan konfliktusainkat, bizony visszafogjuk az amúgy természetes módon bekövetkezõ fejlõdését. És akkor ne csodálkozzunk, ha 4-5 évesen olyan koravén gyermek áll elõttünk, aki elveszítette bizalmát, egészséges játékkedvét, optimizmusát. Ennek ellentéte az önállótlanságra nevelõ attitûd, amikor a serdülõre mindenkor rákényszerítjük saját véleményünket, mindenben helyette döntünk, vagy nagy szeretetünkben mindent elvégzünk helyette. Persze ezt általában nem tudatosan tesszük, de sajnos, ez a tény nem változtat az eredményen! A család feladata, hogy segítse ezt a kisembert a fejlõdésben, megteremtse számára a környezetet, amelyben tapasztalhat, tanulhat. Hagyjuk, hogy a kisgyerek csússzon-másszon, tárgyakat fogdosson, megkóstoljon dolgokat, lehúzza a terítõt - amennyiben semmi sem esik a fejére. Egyszóval, hagyjuk, hogy tapasztaljon! Ha nem támogatjuk kezdeményezését, késõbb már nem fog próbálkozni. És nem fog próbálkozni munkahelykereséssel, sem kapcsolatok kialakításával. Önállótlan, gyámoltalan, kiszolgáltatott és kudarcra ítélt lesz! Kisgyerekként, serdülõként saját tapasztalataiból tanul, és nem érinti meg a forró kályhát, miután megtanulta, hogy annak érintése fájdalmat okoz. Ha reális nevelési elvárásokat közlünk érthetõen vele, és következetesen be is tartjuk egyezségünket, rájön, hogy tetteinek, döntéseinek súlya, következménye van, rájön, hogy mi a jó, és mi a rossz, az elfogadható, és elfogadhatatlan. Azt hiszem, hogy a döntéseiért felelõsséget vállaló, cselekvõképes és hatékony fiatal kibontakozását kell támogatnunk mind a családban, mind pedig az iskolában. Csakis így érhetjük el, hogy olyan gyermekeink legyenek, akikben örömünket leljük, és ha majd eljön az idõ, hogy támaszra lesz szükségünk, bizton számíthassunk rájuk. A fejlõdés egész életen át tartó folyamat, olyan testi és lelki változások sorozata, amely a személy fogantatása pillanatától haláláig tart. Ne felejtsük el, mi is megtapasztaltuk ezt a fejlõdést, minket is segített (többé-kevésbé) környezetünk abban, hogy változzunk, hogy jobbak, és szebbek legyünk még ha fájdalmak árán is.
2005. november 26-27-én zajlott a Kis-Küküllõ menti mûkedvelõ színjátszók XIII. találkozója. A 13-as szám ez alkalommal nem volt rossz ómen. A 13. találkozóra 13 csoport jelentkezett, igaz, végül csak 11 együttes jött el. Új színt hozott az erdõszentgyörgyi román diákszínjátszók modern hangvételû színjátéka. Gyulakutáról a tizenhárom év alatt most elõször jelentkezett egyszerre két csoport is. Mindkettõ színvonalas elõadással rukkolt ki. Elsõ alkalommal láthattuk vendégül a csíkfalviak és a nyárádremeteiek színjátszóit. Reméljük, hogy a kapcsolatunk ezzel a két együttessel tovább fog bõvülni, és elõadásainkat alkalmunk lesz bemutatni egymás közönségének. Örömmel fogadtuk, hogy visszatértek hozzánk a szovátaiak, akiket régóta hiányoltunk. Mint ahogy örültünk régi barátaink, a gyergyószentmiklósi Fábián Ferenc csoport újrajelentkezésének, valamint a szászrégeniek fergeteges elõadásának. Sajnáljuk, hogy a celldömölkiek ezúttal nem jöhettek el, nagyon vártuk õket, elõadásuk emelte volna a találkozó értékét. Ugyancsak hiányoltuk a hármasfalusiakat, akik ugyan szerettek volna jönni, de vissza kellett lépniük. Hiányoltuk a kibédieket és a balavásáriakat, akik mindig színvonalas elõadásokkal szoktak jelentkezni. A zsûri elnöke, Solténszky Tibor, a 5 Színjátszó-találkozó képekben Magyar Rádió Rádiószínházának vezetõje, a Nem Hivatásos Színjátszók Szövetségének elnöke ezúttal is rendkívüli beleérzéssel elemezte az elõadásokat, és adott megszívlelenõ tanácsokat. B. Nagy Sándor, a fiatal marosvásárhelyi dramaturg pedig igényességével igyekezett színvonalasabb munkára ösztönözni a mûkedvelõket. Úgy gondoljuk, hogy a közönség is jól szórakozott, hiszen mindkét nap nagyon sokan voltak kíváncsiak az elõadásokra. A találkozó szervezõje a Bodor Péter Mûvelõdési Egyesület mellett az erdõszentgyörgyi Mûvelõdési Otthon, - külön köszönjük Poloþca Lazãrnak, a mûvelõdési otthon igazgatójának a munkáját-, a Maros Megyei Népi Alkotások Központja révén a Megyei Tanács. Fõtámogatók az Illyés Közalapítvány és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma. Támogatóink voltak az Erdõszentgyörgyi Iskolaközpont, az erdõszentgyörgyi RMDSZ. Külön köszönettel tartozunk azoknak, akik segítettek a vendégek (mintegy 150 személy) ellátásában. Álljon itt a nevük: Joó Ilona, Gálfalvi Ilona, Szekeres Margit, Budai Mária, Budai Béla, Személy-Gáll István, Jakab Erzsébet, Szilágyi Júlia, Poloþca Irén és sokan mások. Szovátai diákszínjátszók Varázsital - diákok átdolgozása, Júlia és Rómeó - paródia, Tomcsa Sándor: Papa, mama meg a bébi Erdõszentgyörgyi román diákszínjátszók Cãmila - A teve Gyulakúti diákszínjátszók Rejtõ Jenõ: Jutalomjáték Csíkfalva: Karikagyûrû- népszínmû Gyergyószentmiklós Góbéságok Marosszentgyörgy - Kolping család Nagy László: Mr. Schmidt Szászrégen - Népszínház: Édes léha világ - összeállítás Rejtõ Jenõ, Nóty Károly, Vadnai László jeleneteibõl Gyulakuta Illyés Gyula: Tûvétevõk
6 f i g y e l Erdõszentgyörgy - Bodor Péter Mûvelõdési Egyesület Tamási Áron: Énekes madár Õ Gyergyószentmiklós Góbéságok Marosszentgyörgy - Kolping Család: Puszi la tutti Nyárádremete Salló István: Postán nyert võlegény Esztergom, ahol egy álom született ESZTERGOM - nincs az a magyar, aki ne emelné fel büszkén a fejét e város nevének hallatán: a magyar állam elsõ fõvárosa a tatárjárásig, késõbb egyházi központ, a mûvelõdési és mûvészeti élet centruma. 2005. november 27-30. között az Erdõszentgyörgyi Iskolaközpont küldöttsége az esztergomi Balassi Bálint Gazdasági Szakközépiskola vendégszeretetét élvezhette a franciaországi Cambrai város La Sagesse líceumának küldöttségével együtt. A három országot képviselõ három iskola három különbözõ fejlettségi szintet képviselt, de egy közös céllal találkoztak: kihasználni az Európai Unió által biztosított pályázati lehetõségeket - jelen esetben a SOCRATES/COMENIUS programot, azzal a céllal, hogy BEKE Tünde iskoláink tanulói magasabb színvonalú szakképzést kapjanak az iskolák között majdan kialakuló diákcsere-kapcsolatok révén. Esztergomban került sor a három iskola céljainak egyeztetésére, valamint a SOCRATES pályázat metodológiai részének megtárgyalására. Bizakodva tekintünk a jövõ felé, és abban reménykedünk, hogy a SOCRATES program bírálóbizottsága a pályázatunkat pozitívan ítéli meg, lehetõséget nyújtva diákjainknak, hogy európai szintû tapasztalatokat és ismereteket szerezzenek e program révén. Miközben itthon már tanulóink és iskolánk jövõjét biztosító pályázaton dolgozunk, gondolatban akaratlanul is felvillannak a kedves magyarországi emlékek, a közös beszélgetések, az újonnan megismert emberek arca, a tanároké, akik diákjaik boldogulásáért munkálkodnak, az esztergomi bazilika esti kivilágításban, hóesésben a Mária-Valéria hídról - ez utóbbi Esztergomot és a szlovákiai Párkányt köti össze - vagy az esztergomi élményfürdõ, a szentendrei és a budapesti séta. Szinte második otthonunkká vált a röpke három nap alatt Esztergom. Amikor a búcsúzásra került sor, kerestük a szavakat, nehezen váltunk el egymástól. Olyan jó volt együtt jövõt álmodni! Álmodtunk egy közös célt, amelynek megvalósításáért - ígérjük - dolgozni fogunk! Esztergom népünk történelmének egyik fontos sarkköve volt, de hadd, ne éljünk csak a múltban, dolgozzunk azon, hogy Esztergom városa, amely a három iskola elsõ közös találkozásának színhelye volt, legyen a mi szemünkben a jövõ szimbóluma is: egy újabb európai összefogás szimbóluma!
TAR ANDRÁS, Erdõszentgyörgy polgármestere - A 2005-ös évben az utak modernizálásában léptünk elõre, bár még ezen a téren is sok tennivalónk van. Egyelõre 640 méter utat sikerült leaszfaltozni. A sáncok takarításával is haladtunk. Ezeknek a munkálatoknak az összege 5 milliárd régi lej, amelyet nagyrészt kölcsönbõl fedeztünk. Jelenleg a piaccsarnok rendbetételéhez fogtunk hozzá, amely remélhetõen 2006 elejére elkészül. Nem sikerült viszont a víz- és csatornahálózat felújítása és továbbfejlesztése. A háztartási hulladék elszállításával meg lehetünk elégedve, viszont a szeméttelep nem felel meg a követelményeknek, de reméljük, ha beindul a megyei hulladéktároló, a helyzet javulni fog. Bántja a lelkemet a törvényszék jelenlegi helyzete - felavatták nagy hirtelen, de a mai napig sem mûködik. A Nyárád menti önkormányzatok vállalták, hogy csatlakoznak ehhez a törvényszékhez, kivéve Nyárádszeredát. Mit várok 2006-tól? Elsõsorban több pénzt, mert ha van pénz, akkor tudunk valamit fejleszteni, tenni, de pénz nélkül nagyon keveset. 2005-ben, mivel városi rangot kaptunk nõtt a büdzsénk, de nagyon sokat nem tudtunk mozdítani, mert nõttek az árak, példaként említeném, hogy a város közvilágítása közel 1 milliárd régi lejbe kerül, miközben a bevételünk 3 milliárd lej. És amint hírlik, 2006-ban újabb drágulásoknak nézünk elébe. Terveink vannak, de elsõdlegesnek tartjuk az úthálózat rendbetételének folytatását, a járdák javítását. A járdák megoldása lenne talán a legfontosabb, hiszen néhány helyen már-már közveszélyes a gyalogosok közlekedése. Folytatjuk a játszótér és a piac rendbetételét. Ezek a jövõ év legfontosabb teendõi a sok egyéb között. MAGYAROSI ERZSÉBET, az Erdõszentgyörgyi Iskolaközpont igazgatója, megyei tanácsos - Sok mindent hozott a 2005-ös év. A választások után belekóstoltam egy újfajta életstílusba: a politizálásba. Bár szeretném hangsúlyozni, hogy a megyei tanácsosság elsõsorban nem is politizálást jelent, hanem a vidék gazdasági életének a megismerését. Új kihívás volt számomra, de ugyanakkor elégtétel is, hiszen találkozhattam emberekkel, polgármesterekkel, tanácsosokkal, ezek a kapcsolatok segítenek rálátni a kistérség szociális gondjaira és még sok egyébre. Elégtétel volt számomra, hogy az erdõszentgyörgyi iskola a megyei ranglistán jó közepes helyen áll a kisérettségi és az érettségi vizsgák eredményének tükrében. A megyei tanfelügyelõség szerint az erdõszentgyörgyi iskola az egyike a legjobban menedzselt iskoláknak. Az év egyik nagy öröme számomra, hogy a Rhédey-kastély felújítási terve eljutott a Nemzeti Beruházási Tanácshoz, sikeresen pályáztunk, és 2006-ban hozzáfoghatunk a díszterem és az elõcsarnok mennyezetének restaurálásához. De szükség van az egész épület konszolidálására, a pince felújítására, amelyben fogadótermek, kiállítási helyiségek, a diáktanács székhelye és egyéb foglalkozásokra alakítanánk ki tereket. Nemrég tértünk haza Esztergomból. Ott találkoztunk többek közt a régi épületek felújításának módozataival. Egy csomó ötlettel gazdagodtunk amellett, hogy tanácskoztunk a COMENIUS program - nálunk SOCRATES programként ismert - közös pályázatról, amely egy 30-as létszámú diákcsoportnak három évre szóló együttmûködését célozza meg. 2006-tól sokat várok, optimista vagyok. A kastély restaurálása mellett készen áll az új iskola terve. Most, hogy a tanügy megkapja az 5%-os részt a nemzeti jövedelembõl, talán sikerül a tanügyminisztérium beruházásaként megindítani az építkezést. 7 Gondolatok az új év küszöbén SZÉKELY Ferenc összeállítása Még néhány nap, és magunk mögött tudjuk a 2005-ös esztendõt is. Vajon mit jelentett ez az év a környékünkön élõ embereknek? És mit várnak 2006-tól? Íme két kérdés, amit ilyenkor, esztendõforduló táján akarva-akaratlan felteszünk magunknak, és ezekre kértünk választ kistérségünk néhány lakójától is. Nagyon nagy szükségünk lenne az új épületre. Szóba került egy új sportterem építése is, amelyre a városnak is nagy szüksége lenne. Olyan helyre kellene építeni, ahol lehetõség adódna egy fedett uszoda kialakítására. Mellette ki lehetne alakítani teniszpályát és más szabadtéri sportolásra alkalmas tereket, pályákat. Mindez nagy vonzó erõt jelentene a turizmus számára is. Természetes, hogy terveim közt szerepel az oktatás minõségének az emelése. Szeretném, ha a szülõk élnének törvényes jogukkal, kötelességükkel, és havonta egyszer eljönnének az iskolába, elmondanák véleményüket, - azt is, ha valamelyik tanár nem tartja meg az óráját. Higgyék el, ez nem árulkodás. Ebben az iskolában 120-an dolgoznak, szinte képtelenség mindent ellenõrizni. De ha tudunk mulasztásokról, akkor jobban ráfigyelünk. Mert közös a célunk: javítani az oktatás minõségét! FAZAKAS ANGÉLA, a Bözödi György Iskola igazgatója - A 2005-ös év számomra sikeresnek tûnik. Régi vágyunk teljesült. A falu összefogásával sikerült augusztusban megszervezni a falutalálkozót. Úgy érzem, hogy ennek lesz folytatása is, és nem is kell rá még 5 évet várni. A családom számára is sikeresnek mondhatom ezt az évet. Már 6 éve vagyunk Bözödön, nincs szándékunkban elmenni. Azt szokták mondani, az ember ott van otthon, ahol jól érzi magát. Úgy érzem az emberek befogadtak Bözödön és Erdõszentgyörgyön is. A 2006-os évtõl azt várom, hogy ne legyen rosszabb, mint ez az év volt. Bizakodással tekintek a jövõ év felé. Szívesen vállaljuk 2006-ban is az amatõr színjátszók táborának megszervezését, ha összejön, mert ennek anyagi haszna is van a falu számára. Bözöd hûséges és kedves barátai, a francia testvértelepülés, Varades lakói, minden évben legalább kétszer - tavasszal és õsszel - ellátogatnak Bözödre. Mindig szívesen fogadjuk õket, szívesen látunk mindenkit, aki Bözöd iránt érdeklõdik. A bözödiek 2006-ban nem készülnek külföldre. SOCOTAR GHEORGHE-DINU, cégvezetõ, Maros megyei tanácsos, politikus - A 2005-ös év gazdag volt eseményekben vállalkozóként, politikusként, de a családom számára is. Kezdeném a családdal. Nagy öröm volt számomra, hogy lányom bejutott a Papiu Líceumba, és egészen jól beilleszkedett, az elsõ öt között van, ami a tanulást illeti. Ami az üzleti életet illeti a Tangent cég, amely a kábeltévé szolgáltatással foglalkozik, az idén jól fejlõdött. Új vonalakat nyitottunk a Mezõségen. Ezenkívül egy nagyon komoly befektetést eszközöltünk. A balavásári TV-torony és Erdõszentgyörgy között optikai szálat húztunk ki 19 km hosszúságban. Ez komoly lehetõséget biztosít a hálózat fejlesztésre, gondolok itt az internetre és a telefon bekötésére. De jelentõs javulás várható a távolabbi helységekbe való mûsorszórásban is. Politikai téren ez az év nehéz volt. A kormánykoalíciós kemény tárgyalások nyomán a Demokrata Párt mintegy 16 vezetõt nevezhetett ki, így a fõtanfelügyelõt, a Gyermekvédelmi Igazgatóság vezetõjét, a megyei posta fõnökét és másokat. Szerintem késõ õszig jól fejlõdött a pártunk. Aztán szinte minden indok nélkül leváltották a párt megyei bûróját, hogy õszinte legyek, mai napig sem tudjuk kollegáimmal, hogy miért történt ez. A bûró helyett most egy 7 tagú komiszió készíti elõ a 2006. márciusra tervezett választásokat. Ebben a bizottságban benne vagyok én is, bár elõzõleg senki nem konzultált velünk 2006 remélem, hogy politikailag csendesebb év lesz. Azt mondják, hogy a választások utáni két év csendesebb szokott lenni. Hogy ki lesz a párt új elnöke, ez most nem fontos, az a lényeg, hogy legyen egy szolid anyag, amire lehessen építkezni. Folytatás a 6. oldalon
8 Gondolatok az új év küszöbén Folytatás a 3. oldalról Gazdasági téren szeretném, ha karácsonyra, de legkésõbb januárra már 35 adást tudnánk sugározni elõfizetõinknek. Tervezzük az Animal Planet és a Natural Geografic adásainak sugárzását. Ezek azonban többe fognak kerülni, így az elõfizetési díjak emelkedni fognak, de nem sokkal. Tervezzük, hogy 2006-ban beindítunk egy tvújságot sok hírrel, hasznos információkkal, amelyeket ennek a kisrégiónak szánnánk. Ide kellene két szerkesztõ, egyik a magyar, másik a román adásnak. Vásárhelyen lenne az anyag vágása, profi módon. Így õsztõl kezdõdõen lehetne mintegy kétórás adást sugározni az elõfizetõknek. Peldául egy iskolai ünnepségrõl lehetne 10 perces anyagot készíteni, amelyet Makfalvától Cikmántorig vagy Véckéig láthatnának az elõfizetõk. A Mezõségen is tovább akarjuk fejleszteni a kábeltévét. Tervezzük, hogy 2006-ban beköltözünk Marosvásárhelyre, és onnan irányítjuk a vállalkozást, természetesen a politikai tevékenységem miatt is elõnyösebb lenne. Minden vágyam, hogy 2006 nyugalmasabb, csendesebb év legyen. BORBÉLY EMMA, a Kis-Küküllõ Kistérségi Társulás ügyvezetõ elnöke, Kibéd - Köszönöm a lehetõséget, hogy megszólalhatok a Figyelõben magánemberként és a Kis-Küküllõ Kistérségi Társulás ügyvezetõjeként. Egyik nagyon szép álmom valósult meg ebben az évben: létrejött az otthoni beteggondozó a kistérség 7 községében. Ez 400 rászoruló ember ápolását jelenti, és nem utolsó sorban 7 embernek biztosíthatunk munkahelyet. Segítségünkre voltak az önkormányzatok, a polgármesterek, civilemberek és a Maros Megyei Tanács. A beteggondozó központja a gyulakuti épület alsó szintjén mûködik, a felsõ emeleten egy képzõ központot szeretnénk létrehozni, amely fiataloknak és felnõtteknek biztosítana képzést különbözõ szakterületeken. Ehhez azonban nagyon sok pénz kell, de bízunk abban, hogy ezt is sikerül rendbehozni. Megjelentettünk három nyelven - magyar, román és angol - egy ismertetõ kiadványt, amely 39 településrõl és Szovátáról ad fontos információkat. Sikerült tetemes összeget palyázati úton megnyernünk iskolai szemléltetõ eszközökre. Tudom, hogy nem elég mindenhová, de bízunk abban, hogy erre a jövõben is igényelhetünk pénzt. Ezen a téren nagyon sokat segített az Illyés Közalapítvány. 2006-ban szeretnénk beindítani egy programot a mozgássérülteknek. Szertnénk számítógépeket beszerezni számukra, és biztosítani a számítógépek kezelésére a képzést, valamint az internet-hozzáférést. Ugyanis ezek az emberek elszigeteltségben élnek, sokan valóságos kirekesztettségben, vissza kellene õket juttatnunk a társadalomba, ez a képzés híd lenne számukra. Az önkormányzatok számára nyújtottunk be pályázatot számítógépekre és bútorzat vásárlására. Ennek eredményeképpen 3 önkormányzatnak, Kibédnek, Makfalvának, és Balavásárnak 18000 euró értékben vásárolhattunk. 2006-tól a családomnak további kitartást kívánok, hiszen a megvalósításokban nekik is részük van, mert kiálltak mellettem. Szakmai téren szeretném tovább folytatni mindazt, amit elkezdtünk együtt. Jó csapat van itt a kistérségben, az eredmények is ezt igazolják. Szeretném, ha a társadalom nagyobb érzékenységet mutatna azok iránt, akik rászorulnak a segítségre. A médiától sokkal nagyobb komolyságot várok, mert megtörtént, hogy a megyei lapban egy telefonos beszélgetés alapján olyan támogatókat említettek a beteggondozó elkészítésénél, akik egy banit sem adtak, és kimaradtak olyan vállalkozók, akik tényleg segítettek. Nagyon fontosnak tartom, hogy ilyesmi ne történjen meg. Szeretném, ha a politikusok a civil kezdeményezéseket jobban felkarolnák. Több találkozó kellene a politikusok és a civil társadalom között, mert ha a politika nem tudja, hogy mi fáj, nem is tudja orvosolni. Ugyanakkor szeretném, ha minél több fiatal vállalkozna, és jobban kiaknáznák a térségben a turizmus és az agroturizmus lehetõségeit. A kistérség minden lakosának kívánok erõt egészséget és gazdag 2006-os esztendõt. Az Erdõszentgyörgyi Figyelõnek pedig sok, érdekes eseményt, hosszú életet, munkatársainak és olvasóinak pedig jó egészséget! BARABÁS ANDREA, diák, Erdõszentgyörgy - A 2005-ös év, számomra nagy kihívást jelentett. Kihívást a vizsgák miatt, amelyek rengeteg lelki és fizikai erõt igényeltek. Az év elején feltett szándékaimat, céljaimat sikerült megvalósítanom. Ezek közül az egyik legfontosabb, hogy bejutottam a Bolyai Farkas Elméleti Líceumba. Ez azért volt fontos számomra, mert elsõsorban magyar iskolában folytathatom tanulmányaimat, és olyan tapasztalatokat szerezhetek, amit más iskola talán nem biztosíthatna. Ez a siker egyúttal növelte céltudatosságomat, megtapasztaltam, hogyha nagyon akarok valamit, akkor képes vagyok küzdeni érette, és el is tudom érni. A 2006-os évtõl mit várok? Még nem tudom pontosan, de egy biztos, ebben az évben is lesznek kihívások (mint például a Médiabefutó tehetségkutató-verseny), és ugyanakkor meglepetések is, mint mindig. BELÉNYESI BRIGITTA, erdõszentgyörgyi diák - Nemrég voltam kisiskolás, de bizony gyorsan elröpült az idõ. Visszatekintve az elmúlt évre, úgy érzem, hogy a diáknak évrõl évre szaporodnak a feladatai, amelyeket csakis neki kell megoldania, és arra is kell vigyáznia, hogy jó irányba haladjon. Gyakran elgondolkodom azon, hogy diákként elége, amit az iskoláért teszek, vagy pedig sok, mert olyan alkat vagyok, hogy ha valamire megkérnek, nem tudok elutasító választ adni. Megpróbálok minden feladatba belevágni, és néha úgy összegyûlnek, hogy nem tudom, melyiket végezzem el. Mindezt azért teszem, mert szeretek új dolgokat felfedezni, és persze kötelességet is érzek tanáraim vagy éppen osztálytársaim iránt. Nagyon szeretek közösségben lenni, ismerõsökkel és idegenekkel egyaránt. Volt egy idõszak, amikor a gondolataimat lejegyeztem, és arra lettem figyelmes, rímelõ verssorok születtek. Tetszett nekem, és egyre szaporodtak a versek, mert bennem volt az ösztön, hogy még egyet és még egyet. Egyik osztálytársamnak köszönhetõen nemrég bekerültem a Bodor Péter Mûvelõdési Egyesület Színjátszó Körébe. Itt remekül éreztem magam, pedig én vagyok a társulat legfiatalabb tagja, de úgy érzem, szeretettel vesznek körül. Szeretem a színjátszást, de tudatában vagyok annak, hogy mivel VIII. osztályos vagyok, egyfajta sorsdöntõ év elõtt állok, és mindennél elõbbre való a tanulás, mert jó eredményeket szeretnék elérni. A jövõt illetõen nem tudok, mit mondani, jöjjön, aminek jönnie kell, lesz, aminek lennie kell! KISS-BORBÉLY LÁSZLÓ, kertészmérnök, erdész, Erdõszentgyörgy - A 2005-ös év, számomra a meglepetések éve volt. Januárban kezdtünk belenyugodni a múlt év decemberben szervezett szavazások eredményébe. Én az erdészetnél dolgozom, de van családi vállalkozásom is. Folytatjuk a Belényesi családdal az együttmûködést, ami a csemetekert mûködtetését illeti, s szándékunkban áll újabb fajtákat is telepíteni. Erdészként örvendek, hogy megjelent a 247/2005-ös törvény, amely az elvett erdõk és földek visszaigénylését rendezi. Személy szerint is segítem ezt az akciót. Ami a családomat illeti, kisebbik lányom egyetemista, a nagyobbik a marosszentgyörgyi AGRO-ROM-nál dolgozik, tanfolyamokat szerveznek, vezetnek az agroturizmus témakörében, ennek keretében a résztvevõk hivatalosan elismert oklevelet szerezhetnek. Az idei megvalósításaink közé tartozik egy gyümölcsös létesítése Gegesen. Tervm egy 30 áras gyümölcsös létrehozása itt, Erdõszentgyörgyön. 2006-tól azt várom, hogy legyen gazdagabb, mint 2005 volt, természeti csapások nélkül. Szakterületemen szeretném, ha mindenkinek rendezõdne a tulajdon-visszaigénylése. Kertészeti vonalon próbálkozom kisebb termetû fák oltásával, hogy intenzív gyümölcstermesztést lehessen megvalósítani ebben a zónában is. Próbálkozom még a fekete bodza (Sambucus nigra) és a homoktövis termesztésének az elindításával, mivel erre igény van külföldön. Jelenleg Kibéden alakulóban van egy szövetkezet, egy magyarországi cégnek a fiókrészlege, amely korlátlan mennyiségben igényli a fekete bodzát. Ez jól hasznosítja a gyenge talajokat, és az ültetõanyagot is elõ lehetne állítani. Az érdeklõdõknek minden szakmai segítséget megadok az 578679-es telefonon. Köszönöm a lehetõséget, hogy megszólalhattam a Figyelõ oldalain. Békés, boldog új esztendõt kívánok mindenkinek!
Szólánc Minden meghatározáshoz egy ötbetûs szó tartozik, amely csak vízszintesen írandó az ábrába. A meghatározás soronként van, és minden szó utolsó betûje azonos a következõ szó kezdõ betûjével. A kiemelt sorban a karácsony elõtti idõszak elnevezését kapjuk meg. 1. Mohamedán zarándokhely - Papagályfajta 2. Férfinév - Jugoszláviai fizetõeszköz 3. Ablak nélküli fülke - Lichenstein fõvárosa 4. Épület alatti helyiség - Jupiter egyik holdja 5. Kémiai elem - Ázsiai ország. 6. Az államot képviseli - Pápai korona. Humorsarok Találós kérdések Mi volt az indiánoknál a mobiltelefon? - A futótûz. Ki az abszolút papucsférj? - Akinek otthon keveset szabad, de amit szabad, azt muszáj. Mi lesz a pisai ferde torony sorsa? - Majd eldõl. Mi a neve a kemény sajtnak? - Cementáli. Melyik a legveszélyesebb hely a világon, - Az ágy. Ott hal meg a lakosság 80%-a. Mi a különbség a Pekingben talált emberi csontváz és a mellette fekvõ agyagedény között? - Semmi. Mindkettõ egy kínai váza. Mit ebédel a harkály? - Délibábot. Hogyan nevezik a vízen járó matrózt? - Tengerészgyalogos, Miért rossz a tetûnek? - Mert hajszálon múlik az élete. Melyik a legnépszerûbb téli sportág? - A hosszútávfûtés. Melyek a legújabb civilizációs betegségek? - Nyomorfekély, lakbérgyulladás, férjen kívüli terhesség Mit köt a fecskelány a fejére? - Fecskendõt. 9 KERESZTREJTVÉNY Mi az, hogy piros, és nagyon lassan folyik? - Csigavér. 1 2 3 4 5 6 Mi az abszolút legjobb fizikai megfigyelés a politikusokról? - Az üres fejnek jobb az akusztikája. Ki az abszolút optimista? - Az a férj, aki feleségét a divatáruház elõtt járó motorral várja. Mikor van abszolút hideg? - Amikor a jegesmedve még szívatóval sem indul, amikor a családfát is eltüzelik, amikor a mûfogsor is vacog a pohárban. Mi az abszolút borzasztó? - Ha az ember veszekedni akar, de nincs kivel. Mi az abszolút étvágytalanság? - Mikor a betegnek már azok az ételek sem ízlenek, amelyektõl eltiltotta az orvos. Mi az abszolút kellemetlen? - Amikor a hülyeség akaraterõvel és szorgalommal párosul. Miért mindig hátrafelé ugrik ki a könnyûbúvár a csónakból? - Mert ha elõre ugrana, a csónakban maradna. Meddig bírja ki a teve víz nélkül? - Élete végéig. Mit csinál az unatkozó hadvezér? - Elfogja magát. Ha Pestnek van Kispestje, Egernek miért nics kisegere? - Mert Hatvanon túl van. Készítette: Gálfalvi Ilona Aforizmák, bölcs mondások - Az nagyon jó, ha valaki nem tesz rosszat. Az viszont nagyon rossz, ha nem tesz jót. - Aki valóban szeret, az folyton bánja, hogy nem szeret eléggé. (P. Colombiere Kolos S. J.) - Azoknak leszünk az égben a leghálásabbak, akik itt lenn a földön az igazat a szemünkbe megmondták. (Vida Sándor) - Mi tesz elégedettebbé: ha jogaidnak sikerül érvényt szerezned, vagy ha kötelességedet teljesíted? - Kicsi dolgok nagy szeretetbõl- ez az életszentség titka. (P. Csávossy Elemér S. J.) - Egy kézzel nem lehet tapsolni. (egy kínai bölcs) - Gyakran túlságosan elmerülünk abba, amit csinálunk- és közben elfelejtjük, miért is csináljuk. - Képes vagy-e arra, hogy embertársaidat is az önmagadra alkalmazott mértékkel mérd? - Az indulat a lélek radioaktív szennyezõdése: mindenkit megfertõz maga körül, végül önnön forrását is felõrli. - Isten nem az ember fejét, hanem, a szívét helyezi mérlegre. A növények házassága 2005. május 19-én Kovrig Zoltán biológiatanár felíratta a diákokkal a következõ címet: A növényfajták közötti kapcsolat. Már a lecke elején kiderült, hogy hosszantartó és szoros kapcsolatról van szó a növényfajták között. Az egyik diák közbeszólt: - Tanár úr, nem lehetne inkább azt írni, hogy: A növények házassága?
10 H Í R E K Unod már, hogy a környezeted, az iskola udvara, a park, a járda - az egész város szemetes? Ha igen, akkor te is tehetsz valamit a változásért. Jelentkezz a szemétkosár-készítõ versenyre, melyet a ZÖLD FÉNY Környezetvédõ Csoport szervez! Olyan szemétkosarakat szeretnénk az iskola udvarára, amelyek esztétikusak, és inkább tûnnek mûalkotásnak, mint szemétkosárnak. Itt a lehetõség, hogy kihasználatlan alkotó fantáziádat megmozgasd! A jutalom nemcsak az, hogy remekmûved az iskola udvarát fogja díszíteni, de az elsõ három díjazottnak ajándékcsomagot is felajánlunk! A verseny feltételei: A szemétkosár úgy készüljön, hogy - a szemeteszsákot könnyen lehessen kicserélni - természetes anyagokat használj fel - legyen ellenálló az idõjárás viszontagságainak - készülhet a már meglevõ vasállványok burkolataként vagy önnállóan A tervet (a rajz és a felhasználandó anyag megnevezése) 2006. január 16-ig jutassd el Nagy Tündéhez (X. B), a környezetvédõ csoport titkárához, vagy a csoport irányítójához, Bartha Ágnes tanárnõhöz. Amennyiben megnyerted a versenyt, egy kosarat el kell készítened, a többit a csoport készíti. Sok sikert! Fotó- és rajzverseny A Bodor Péter Mûvelõdési Egyesület fotó- és rajzversenyre hirdet pályázatot diákok számára. A verseny témája Téli örömök. A díjazottak pénz vagy könyvjutalomban részesülnek. A legjobb alkotásokat az Erdõszentgyörgyi Figyelõ közölni fogja. A pályamunkákat György Attila vagy Jakab Éva tanárokhoz kell eljuttatni 2006. január 30-ig. - H I R D E T É S E K Gyógyszertár Havadon Hétfõn, szerdán és pénteken 10-16 óra között tart nyitva a havadi gyógyszertár, amelyet a Marosvásárhelyrõl kijáró Bíró Enikõ gyógyszerésznõ mûködtet. Pászkasütés Erdõszentgyörgyön Pászkasütõ magánvállalkozás kezdte el mûködését az erdõszentgyörgyi Keskeny (Îngustã) utca 16 szám alatt. A vállalkozást Barabás Rozália mûködteti. A köményes, sajtos és szezánmagos termékeket negyed- és félkilós csomagolás- Molnár Dénes festménye Nyilas ban lehet majd megvásárolni az élelmiszerüzletekben, de megrendelhetõ otthon is az 578766 vagy a 0747636698-as telefonon. A családi ünnepségeken (esküvõk, keresztelõ, konfirmálás, kicsengetés stb.) alkalmával elõszeretettel ropogtatott pászka remélhetõen rövidesen felkerül a keresett árucikkek listájára, és nyereségessé teszi a vállalkozást. Tesztelték a VIII. B osztályt Tesztelték az erdõszentgyörgyi VIII. B osztályos tanulókat. Két matematikai és két nyelvi tesztet kellett megoldaniok. A Wecksler-féle intelligencia-teszt szerint a tanulók túlnyomó többségének jobb a nyelvi - irodalmi képessége, mint a matematikai - tájékoztatta lapunkat Kacsó Csilla iskolapszichológus. Morzsaszedés - evangélizációs beszélgetések Vadasdon Evangélizációs beszélgetésekre került sor Vadasdon 2005. december 5-8 között. A beszélgetéseket Visky János kolozsvári lelkész és néhány gondnok tartott. Az elsõ napi lanyha érdeklõdést, másnap a hirtelen megugró érdeklõdés váltotta fel, amely az elképzelés sikerére utal. Lesz út Geges és Makfalva között Elõreláthatóan 2006 áprilisáig elkészül a Román Fejlesztési Alapból finanszírozott Geges és Makfalva közötti kövesút rehabilitációja, amire 7500 dollárt irányoztak elõ. A munkálatok elvégzésére jelentkezõ cégek közül egy marosszentgyörgyit választottak ki, ami a legelõnyösebb árajánlatot adta - tájékoztatta lapunkat Fülöp Dezsõ bizottsági tag. A kisiskolások karácsonyi szereplései December 23-án, pénteken reggel 9 órától mutatják be a kisiskolások karácsonyi mûsorukat az erdõszentgyörgyi kultúrotthon mozitermében. Délután az ovódások is ünnepi mûsorral emlékeznek karácsonyra. Mikulásjárás az ovódában Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet kíván minden olvasójának az Erdõszentgyörgyi Figyelõ szerkesztõsége I S S N 1 5 8 3-8 7 6 5 Fõszerkesztõ: Kovrig Magdolna Szerkesztõség: Báthori István, Kovrig Zoltán, Sebestyén Péter, Székely Ferenc, Székely-Béres Attila, Tamás Emese, Szekeres Matild Munkatársak: Király Katalin, Vass Katalin E-mail: erdfigyelo@freemail.hu Tel: 00 40-265 578 720 Készült a marosvásárhelyi Mediaprint nyomdában az Illyés Közalapítvány támogatásával. K i a d j a a Bodor Péter Mûvelõdési Egyesület 547535, Nicolae Bãlcescu, 13., Erdõszentgyörgy - Sângeorgiu de Pãdure, Maros megye - jud. Mureº, CEC Mureº, Filiala Sâng. de Pãdure, IBAN: RO97CECEMS3543RON0105081, C.F. 14555648