E LİTERJESZTÉS A FEJÉR MEGYEI KÖZGYŐLÉS 2015. ÁPRILIS 30-I ÜLÉSÉRE 15. IKTATÓSZÁM: 33-2 /2015. MELLÉKLET: - TÁRGY: Állásfoglalás a székesfehérvári Máriamajori-erdı és Nagy-völgy helyi védetté nyilvánításáról ELİTERJESZTİ: Dr. Molnár Krisztián a közgyőlés elnöke AZ ELİTERJESZTÉST KÉSZÍTETTE: Nagy Ivett Környezetvédelmi munkatárs VÉLEMÉNYEZÉSRE MEGKAPTA: - KÖLTSÉGVETÉSI ÉS PÉNZÜGYI FİOSZTÁLLYAL TÖRTÉNT EGYEZTETÉS: - TÖRVÉNYESSÉGI VÉLEMÉNYEZÉSRE BEMUTATVA:
Tisztelt Közgyőlés! Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzatának Közgyőlése a 239/2012. (V. 11.) számú határozatával döntött a székesfehérvári Máriamajori-erdı és Nagy-völgy helyi védetté nyilvánításának kezdeményezésérıl. A természetvédelmi kezelési tervek készítésére, készítıjére és tartalmára vonatkozó szabályokról szóló 3/2008. (II. 5.) KvVM rendelet elıírásainak megfelelıen elkészítésre került a védetté nyilvánításhoz szükséges természetvédelmi kezelési terv megalapozó dokumentáció, mely megküldésre került a Fejér Megyei Önkormányzat részére, állásfoglalás kérés céljából. A természet védelmérıl szóló 1996. évi LIII. törvény 61. (2) szerint: a megyei önkormányzat a települési önkormányzat felkérése alapján részt vesz a helyi jelentıségő védett természeti területté nyilvánítás elıkészítésében. Ennek megfelelıen elkészítésre került a természetvédelmi terület létesítésére és a természetvédelmi kezelési tervre vonatkozó véleményezés. A székesfehérvári Máriamajori-erdı és Nagy-völgy természetvédelmi kezelési terve megalapozó dokumentáció többek között az alábbiakat tartalmazza (kivonat az anyagból, a teljes anyag az elıterjesztés mellékletében szerepel): A 135,7 ha kiterjedéső terület védetté nyilvánításának célja, hogy megırzésre kerüljenek a Mezıföldre jellemzı lösz alapkızető, vegetációtörténeti jelentıségő erdıtársulások. Ezen erdıtípusok megırzésével biztosítható, hogy fennmaradjanak az életlehetıségei azoknak a ritka növény- és állatfajoknak melyek most jellemzik a területet. Célkitőzés továbbá a természetes és természetszerő élıhelyek védelme, kiterjedésük növelése, valamint a terület további, természetvédelmi célú kutatásának biztosítása. A védendı Máriamajori-erdı és Nagy-völgy a Mezıföld északi részén, Pátkától nyugatra, Zámolytól délkeletre, az ún. Zámolyi-táblán helyezkedik el, melyet északon a Zámolyimedence, keleten a Császár-patak völgye, délen a Velencei-hegység gránitrögei, nyugaton pedig a Móri-árok és a Fejér megyei Sárrét határolják. A területre legjellemzıbb gazdálkodási tevékenység az erdıgazdálkodás. A területet érintı erdıgazdálkodási- és vadgazdálkodási tervek szükség szerinti felülvizsgálatát, a természetvédelmi követelmények rögzítését a védetté nyilvánítás után el kell végezni. Máriamajori-erdı és a Nagy-völgy birtokviszonyai Tulajdonos/Keze Terület (ha) % AK % lı Magyar Állam 79,7544 58,77 0,00 0,00 HM 79,7544 58,77 0,00 0,00 Önkormányzat 1,0033 0,74 0,00 0,00 Magán 54,9512 40,49 591,82 100,00 Összesen: 135,7089 100,0 591,82 100,0 2
Mővelési ágak megoszlása a Máriamajori-erdı és a Nagy-völgy területén Mővelési ág Terület (ha) % erdı 24,9598 18,39 szántó 19,4732 14,35 legelı 10,1600 7,49 kivett 81,1159 59,77 ebbıl: állami terület 79,7544 60,9 út 1,3615 1 Összesen: 135,7089 100,0 A terület jellemzıi A kezelési terv rögzíti a terület fizikai jellemzıit, ezen belül: - éghajlati, - hidrológiai, - geológiai, geomorfológiai, talajtani jellemzıit valamint biológiai jellemzıit, ezen belül: - a területre jellemzı természetes, természetközeli ill. tájidegen társulásokat alkotó növény- és állatfajokat, - a vegetáció-szerkezetet (talajfelszínen, mohaszinten, lágyszárú szinten, cserjeszinten, lombkoronaszinten található fajokat) - a védett ill. nem védett növény- és állatfajokat, özönnövényeket Társulások A Máriamajori-erdı és a Nagy-völgy legjellegzetesebb erdei élıhelytípusait az extrazonális gyertyános-tögyesek, a zárt lösztölgyesek valamint a zonális tatárjuharos lösztölgyesek jelentették, mára azonban ez a kép megváltozott, a korábbi természetes erdık helyén nagy területeken találunk fenyı-, akác-, fekete dió- és ostorfa ültetvényeket, sıt, újabban invázív fajok (zöld juhar, bálványfa) által terhelt erdık is megjelentek. Így a természetes és természetközeli társulások mellett jelentıs a tájidegen és adventív fafélékbıl álló erdıfoltok kiterjedése. Flóra A terület egyik legjelentısebb természetvédelmi értékét a feltárt 18 védett növényfaj jelenti, melyek közül jelentıs állománnyal rendelkezı fajok: a nagyezerjófő, a kisvirágú hunyor, a bíboros kosbor és a békakonty. A területen összesen 279 növényfaj (222 lágyszárú, 23 cserje, 34 fa) található, ebbıl az ıshonos növényfajok száma 255. Fauna A terület jelentıs természeti értékeit adják az itt elıforduló fauna tagjai. A terület megfelelı életfeltételeket biztosít több gyík és siklófajnak. A terület természeti értékeinek jelentıs részét az itt fészkelı, táplálkozó madárállomány adja. Fészkelı madárfajok közül kiemelkedı jelentıségő a Vörös Könyves, közösségi jelentıségő, fokozottan védett darázsölyv. A terület kedvezı adottságai közeli víztározók, ritkás idıs erdıfoltok potenciális fészkelı helyet jelenthetnek a rétisasnak. A tavaszi és ıszi vonuláskor rendszeresen megjelenik a halászsas. Összesen 35 védett megfigyelt madárfaj van a területen. A megfigyelt védett gerincetlen fajok száma 11. A terület szinte az egyetlen jelentısebb erdıs terület a Vértes és a Velencei-hegység között, ennek megfelelıen felvonuló területet jelent a vadászható emlısfajok számára is. A megfigyelt emlıs fajok száma: 7 (pl. ız, gímszarvas, borz, róka, vaddisznó, menyét). 3
A kezelési terv ismerteti a terület gazdasági, társadalmi és kulturális jellemzıit is, ezen belül: - mezıgazdasági, erdıgazdálkodási, vadgazdálkodási; - halászati, horgászati, vízgazdálkodási; - üdülési, idegenforgalmi; - oktatási, bemutatási, - kutatási ill táji értékek szerinti jellemzıit. Mezıgazdaság A terület helyzete folytán egy nagyobb, 9,96 hektáros szántóföldi mővelési ágú terület is bekerült a védelemre javasolt területek közé. A területet szántók, gyümölcsösök övezik, amelyekrıl a mezıgazdasági vegyszerek beszivárgása veszélyforrást jelent a területre. A legelı területek a legeltetés felhagyását követıen szinte teljes egészében becserjésedtek. Erdıgazdálkodás A tervezési területen összesen 12 erdırészlet és két erdısülı területként lehatárolt folt található. A természetvédelmi terület kialakítása után az erdıtervet felül kell vizsgálni. Elsıdleges rendeltetésként a természetvédelmi rendeltetést kell rögzíteni. A jelenlegi erdıgazdálkodási elıírások alapvetıen megfelelnek a természetvédelmi kívánalmaknak. A természetszerő, származék és átmeneti erdık esetében a véghasználatok során a fokozatos felújítást kell elıtérbe helyezni. Az invazív fafajok arányának további növekedése nem fogadható el, a jelenlegi kiterjedésüket a felújítások során fokozatosan csökkenteni szükséges. Vadgazdálkodás A védett területen található vadászati, vadgazdálkodási létesítményeket a természetvédelmi hatósággal engedélyeztetni szükséges. Ennek során felül lehet vizsgálni azok elhelyezkedését és szükség esetén eltávolításukról gondoskodni lehet. Üdülés, idegenforgalom, oktatás Jelenleg nehézkesen megközelíthetı a terület, de Székesfehérvár közelsége miatt rekreációs területté is válhatna, változatosabbá, gazdagabbá téve a környezetet a településen élık számára. A késıbbiekben javasolt lenne egy tanösvény kialakítása, ahol a város iskolái akár kihelyezett tanóra keretében, gyakorlatban fedezhetnék fel a Mezıföld jellegzetes élıhely komplexumát. Aktív turizmuson belül a kerékpárosok kezdik felfedezni a területet. A kerékpár túrák egyelıre az erdıket körülölelı földutakat érintik. Kutatás A területhez kapcsolódóan a védetté nyilvánítás elıtt botanikai kutatások folytak. A területre vonatkozó konkrét zoológiai kutatások nem folytak, azokat a késıbbieknek pótolni szükséges. Táji értékek A terület tájképi szempontból legszembetőnıbb része maga a löszoldalakra felhúzódó erdıterület, amit kisebb foltokban gazdagítanak gyepterületek. Ez az erdı gyep komplexum, mint az erdıs puszta képviselıje, szintén táji érték. Célkitőzések A terület helyi védelem alá helyezése biztosítaná a biológiai sokféleséget, a természetes élıhelyek fennmaradását, élılényközösségek megırzését, ritka, veszélyeztetett fajok 4
védelmét, tájkép védelmét, ökológiai folyosó kialakítását, a természetkímélı gazdálkodás elımozdítását, valamint a bemutatás, oktatás, szabadidı kulturált eltöltésének lehetıségét. Diverzitás Rendkívül változatos élıhelyek találhatók a terület határain belül. Természetvédelmi szempontból a legjelentısebbek a tatárjuharos-lösztölgyes, a zárt lösztölgyes, és az alföldi gyertyános-tölgyes. A természetes élıhelyek közvetlenül határosak tájidegen fafélék ültetvényeivel. Az ütközızónában, de még a természetes társulás területén jól kimutathatóan elszegényedik a növényvilág, megjelennek a zavarástőrı és adventív növényfajok. Ezeken a területeken már jelentıs diverzitás veszteséget szenvedtek az erdık, ezért minden élıhely további elszegényedésének megakadályozása érdekében szükséges a terület védelem alá helyezése. Természetesség A területen az 1700-as évek közepétıl folyamatos volt az erdı jelenléte. Ez bizakodásra ad okot, a fajkészlet is azt jelzi, hogy jól regenerálódott erdımaradványokról van szó. Az utóbbi évtizedek erdıhasználata azonban megsemmisüléssel veszélyezteti ezeket a maradvány jellegő erdıfoltokat. A Máriamajori-erdı és a Nagy-völgy 38,18 %-a nem természetes, 55,04 %-a természetközeli, és 6,78 %-a természetes élıhelynek tekinthetı. A természetes erdıket és a tájidegen fafajok (jelen esetben akácos) ültetvényeinek növényzetét összehasonlítva, a terület legnagyobb természetvédelmi problémáját a tájidegen fafélék jelentıs állományainak jelenléte okozza. A természetes erdık szerkezetének átalakítása, jelen esetben akác fafajra való lecserélése drasztikus fajszám csökkenéssel járt. Ritkaság A Máriamajori-erdı és Nagy-völgy védett növény- és állatfajainak összessége országos viszonylatban is figyelmet érdemel. Fokozottan védett élılények közül a darázsölyv költése bizonyított. Faunisztikai különlegesség a havasi cincér jelenléte. A terület igazi kincsét a löszhátakhoz kötıdı, jelentıs kiterjedéső erdei élıhelyek jelentik, melyek nagysága országos szinten is figyelemre méltó. Sérülékenység A terület teljes egészében sérülékenynek tekinthetı. Az erdıket körbe ölelı mezıgazdasági területekrıl bemosódó vegyszerek hatása megfigyelhetı, ill. jelentıs az adventív fafajok térhódítása a területen, ami a helytelen erdıgazdálkodás következménye. Potenciális természeti érték A terület megfelelı természetvédelmi kezelésével stabilizálható, a meglévı védett, fokozottan védett növény- és állatállomány, a területre jellemzı vegetáció hosszú távon megırizhetı. A degradációt okozó gyomfajok állományának további térhódítását mindenképpen meg kell akadályozni. A meglévı értékek megtartásában, az élıhelyek fejlesztésében elsıdleges szerepe van az erdıgazdálkodás megfelelı irányításának. A terület legfontosabb értékei 5
A terület legfontosabb értékei a Mezıföldre jellemzı síkvidéki erdıtársulások. Fokozott védelemre javasolt erdıtípusok: - Alföldi gyertyános-tölgyes, mely erdıtípus rohamosan zsugorodó területarányai miatt valamennyi állománya védendı. - Tatárjuharos-lösztölgyes, mely számos ritka védett fajt tartalmaz. - A terület legnagyobb kiterjedéső erdıtípusa a Zárt lösztölgyes, mely legféltettebb természeti értékeink közé tartozik. A Máriamajori-erdı értékét növeli, hogy ezt az erdıtípust ebbıl az erdıbıl írták le 2008-ban. A fenti 3 élıhely besorolható Az európai közösségi jelentıségő természetvédelmi rendeltetési területekrıl szóló 275/2004. (X.8.) Korm. rendelet [3] (továbbiakban 275/2004. Korm. rendelet) 4. B) számú melléklete alapján kiemelt közösségi jelentıségő élıhelytípusok közé. Ezen erdıtípusok megırzésével biztosítható, hogy fennmaradjanak az életlehetıségei azoknak a ritka, sok esetben védett növény- és állatfajoknak, melyek most jellemzik a területet. A Máriamajori-erdı és a Nagy-völgy területén eddig feltárt hazai védett növényfajok száma 18, melyek közül 5 nemzetközi védettség alatt áll. A Máriamajori-erdı és a Nagy-völgy területén eddig feltárt hazai védett állatfajok száma 50, melyek közül 4 fokozottan védett, 43 nemzetközi védettség alatt áll. Ideális kezelési célkitőzések A területet érı külsı és belsı hatások, az itt található életközösségek ismeretében az alábbi kezelési célkitőzések megvalósítása szükséges és kívánatos: - Az üzemtervezett erdıkben a véghasználatok során a tájidegen fafajú állományok lecserélését fokozatosan el kell végezni. A véghasználatok során hagyásfa csoportok kialakítását, illetve a holt faanyag szükség szerinti megtartását meg kell követelni. - A természetszerő, átmeneti, illetve származék erdıkben a fahasználatok során hagyásfa csoportok kialakításával több korú, változatos erdıkép kialakítása. - A jelenleg nem mővel szántóterületeken a spontán módon megindult gyepesedési folyamatok ösztönzése. - Extenzív legeltetéssel a gyepek cserjésedének visszaszorítása. - El kell végezni a terület gerinctelen állatvilágának felmérését. El kell készíteni a terület eddig még nem vizsgált gerinces csoportjainak felmérését. - Biztosítani kell az érdeklıdık számára a szervezett formában, szakvezetéssel történı látogathatóságot. Korlátozó és veszélyeztetı tényezık - A területen belüli természetes folyamatok: a terület egyes részein kedvezıtlen az adventív növényfajok természetes úton való terjedése. Ez sok esetben elınytelenül befolyásolja a kitőzött természetvédelmi célok elérését. Az egyes erdıtagokban meginduló természetes lékesedést mindenképpen fenn kell tartani a meglévı sztyeppfajok túlélése érdekében. - A területen kívüli természetes folyamatok: a globális idıjárás változás kedvezıtlen hatása, hogy az idınkénti özönvízszerő esızés hatására a szántóföldek felıl lemosódó talajréteg jelentıs területet borít be. 6
- A területen belül érvényesülı emberi tényezık: A területen belül természetvédelmi érdekbıl mővelési ág változtatásra nincs szükség. Ugyanakkor támogatni kell a jelenleg tapasztalható szántó felhagyási folyamatokat. Az elmúlt évtizedekben folytatott tájidegen fafélék telepítésének következtében a terület számottevı részén özönfajok jelentek meg. A terület jelenleg látogatásra csak kevéssé alkalmas, nem feltárt. Egyes részein indokolt lehet bemutató helyek, tanösvények kialakítása. A kezelési feladatok jobb ellátása érdekében további kutatásokra van szükség, hogy az eddig nem vizsgált fajcsoportokról megfelelı ismeret álljon rendelkezésre. - A területre kívülrıl ható emberi tényezık: az erdıket körülölelı mezıgazdasági területekrıl bemosódó vegyszerek hatása figyelhetı meg a völgyalj nitrofil növényeinek feldúsulásában (ebben lehet, hogy az egykori állattartás is szerepet játszik). Az agro kemikáliák beszivárgása potenciális veszélyt jelent a völgy mélyebb részeire. Természetvédelmi célkitőzések 1 Gyakorlati célkitőzések A területen elérendı természetvédelmi célkitőzések fontossági sorrendben az alábbiak: - idegenhonos erdık átalakítása ıshonossá a tatárjuharos lösztölgyes fásszárú fajkészletére alapozva - a természetszerő erdıtársulások hosszú távú fenntartása, megırzése - a löszpusztagyep maradványok állapotfejlesztése, cserjésedés kíméletes visszaszorítás - agresszíven terjedı özönnövények visszaszorítása a teljes területen - a tájképet károsító tevékenységek kizárása - helyi lakosság számára sétaút/tanösvény létesítése - kiadványok és tájékoztatás terület természeti értékeirıl 2 Természetvédelmi stratégia A kezelési terv rögzíti az egyes stratégiai célokhoz kapcsolódó természetvédelmi feladatokat, többek között: - A terület morfológiáját megváltoztató beavatkozás (komoly földmunka) nem végezhetı. - Az erdırészletekben a természetvédelmi szempontú gazdálkodás megkövetelése, betartatása. - a spontán erdısülési folyamatok megakadályozása az értékes löszpusztarétek területén. - idegenhonos fajok kombinált mechanikus és vegyszeres visszaszorítása. - A fokozottan védett ragadozó madarak fészkeinek környezetében mindenféle tevékenység tiltása a szaporodási idıszakon belül. - A tölgyes és gyertyános állományokban a lábon száradó, elpusztult faegyedek megtartása a cincér fajok szaporodása érdekében. - A védett terület szegélyében húzódó távvezetékek oszlopainak szigetelése a madárpusztulások megakadályozása érdekében. - Mőfészkek kihelyezése ragadozó madaraknak. - A tarvágások területén a minél gyorsabb felújítás megkövetelése, 7
- A területen kizárólag a természeti értékeket nem károsító rendezvény tartható, a természetvédelmi kezelıvel egyeztetett módon. - Tanösvény kialakítása. - Fel kell mérni a terület természetvédelmi szempontból lényeges gerinctelen faunáját. - Folytatni kell a botanikai kutatásokat. - Támogatni kell a kis kiterjedéső szántó területek gyepesítését. - A gyepterületeken a 10%-nál erısebb cserjésedés visszaszorítása. - Gépjármővel közlekedni csak életveszély elhárítása, illetve természetvédelmi kezelési célból lehetséges. - A területen csak ıshonos vadfajok állományai tarthatók fenn, vadaskert, vadaspark, vadkibocsátóhely nem létesíthetı. - A vadgazdálkodás, vadászat során figyelemmel kell lenni a védett terület különleges státuszára. - A területen ipari és bányászati tevékenység nem folytatható. - - A területen technikai sporttevékenységet folytatni tilos. - A tájkép védelmét a jelenlegi erdıszerkezet, erdıkép megtartásával meg lehet oldani. - További nyomvonalas létesítmény elhelyezése a területen nem engedhetı meg. 3. Kezelési elıírások A kezelési terv rögzíti a természeti, táji értékekre, mezı-, erdı-, vad- ill. vízgazdálkodásra, közlekedésre, építési tevékenységre, turizmusra, ipari és bányászati tevékenységre vonatkozó kezelési elıírásokat, pl. többek között: - A területen elıforduló természetes/természetközeli élıhelytípusokat átalakító használat (beszántás, felülvetés, invazív fafajcsere stb..) nem engedélyezhetı. - A löszpusztaréteken és a cserjések nyíltabb részein a cserjék kíméletes kézi eltávolítása szükséges. - fokozottan védett darázsölyv fészek környezetében a fahasználat korlátozása szükséges. - Agresszív fajok állományszabályozása (pl. akác, ezüstfa, aranyvesszı, zöld juhar egyedeinek eltávolítása a tervben rögzített módon). - A védett terület állapotának ellenırzése évente min. 4 alkalommal szükséges. - Szántóföldi gazdálkodást a talajvizsgálati eredményekre alapozott tápanyaggazdálkodási terv, földhasználati terv alapján kell végezni. - Kizárólag környezetkímélı besorolású növényvédı szerek alkalmazhatók. Rágcsálóirtó szerek és talajfertıtlenítı szerek alkalmazása tilos. Rovarölı szerek nem alkalmazhatók. Hígtrágya, szennyvíz, szennyvíziszap és szennyvíziszapot tartalmazó komposzt felhasználása tilos. - A tervezési terület száraz gyepekben kíméletes, extenzív, juhokkal végzett legeltetés szükséges, a gyepek túllegeltetése tilos. Felülvetés, vegyszeres gyomirtás, mőtrágyázás, öntözés tilos; - Az erdı- és gyepterületeken tápanyag utánpótlás nem engedélyezhetı. A szántók területén elıtérbe kell helyezni a szerves tápanyag utánpótlást. - A védett területen belül vegyszerhasználat a szántó területek kivételével csak az idegenhonos fajok eltávolításához engedélyezhetı. A szántóföldi gazdálkodás során zöld, illetve sárga besorolású növényvédı szer használható. - Az állattartáshoz szükséges infrastruktúra a területen nem helyezhetı el, azt a védett területen kívül kell biztosítani. 8
- A területen található idegenhonos erdıket az invazív fajok kiszorítása érdekében át kell alakítani ıshonos fajösszetételővé. Alkalmazandó fafajok különösen: mezei juhar, mezei szil, szürke nyár, fekete nyár, fehér főz, tatárjuhar, molyhos tölgy, kocsányos tölgy, vadkörte. - Tarvágás egyszerre max. 3 hektár összterületen végezhetı. A kitermelés során az ıshonos faegyedeket (különösen idıs, odvas fákat) hagyásfaként max. 5% mennyiségben vissza kell hagyni. - A védett terület összes ıshonos faállományú üzemtervezett erdıjében folyamatos erdıkép mellett zajló erdıgazdálkodási módok bevezetése szükséges, tarvágás nem végezhetı. A fahasználatok során hagyásfa csoportokat szükséges kijelölni, melyek területén a késıbbiekben fahasználat nem végezhetı. Törekedni kell az erdıborítás minél folyamatosabb fenntartására A kezelési terv 1.6. A területre vonatkozó tervezési és egyéb elıírások c. fejezete rögzíti, hogy a Fejér Megyei Területrendezési Terv szerint a védendı terület a 3/2. sz. melléklet alapján a terület a kiváló termıhelyi adottságú erdıterület övezetébe, a 3/4. sz. melléklet alapján az országos jelentıségő tájképvédelmi terület övezetébe, a 3/10. sz. melléklet alapján az országos ökológiai hálózat, magterület övezetébe tartozik. A Máriamajori-erdı és Nagy-völgy védett természeti területté nyilvánítása összhangban áll a Fejér Megyei Területrendezési Tervben foglaltakkal. Észrevétel, javaslat A 2013. évi CCXXIX törvénnyel módosításra került az Országos Területrendezési Terv, a megyei területrendezési terveket 2015. december 31-ig kell összhangba hozni a módosított OTrT-vel (a Fejér Megyei Területrendezési Terv esetében ez még nem történt meg). A területre vonatkozó tervezési és egyéb elıírások c. fejezetén belül szerepel, hogy a védendı terület az országos jelentıségő tájképvédelmi terület övezetébe tartozik, azonban ezen övezet megnevezése az OTrT módosítása értelmében, 2014. december 30-tól a tájképvédelmi szempontból kiemelten kezelendı terület övezet megnevezésre módosult, melyhez új fogalom-meghatározás, övezeti szabályozás kapcsolódik. Ennek megfelelıen javasoljuk a kezelési tervben javítani az övezet megnevezését. Véleményünk szerint célszerő volna ismertetni a kezelési tervben (az 1.6. fejezetben vagy a terv mellékletében), hogy a védendı terület az új Országos Területrendezési Terv alapján mely országos ill. megyei övezetekbe tartozik, valamint az érintett övezetekre vonatkozó elıírásokat is - az OTrT-rıl szóló 2003. évi XXVI. törvény 13 18., valamint 25. szerint (az országos ökológiai hálózat, a kiváló termıhelyi adottságú szántóterület, a jó termıhelyi adottságú szántóterület, a kiváló termıhelyi adottságú erdıterület, a tájképvédelmi szempontból kiemelten kezelendı terület, az országos vízminıség-védelmi terület és a kiemelt fontosságú honvédelmi terület országos övezetekre, valamint az ökológiai folyosó, magterület ill. a földtani veszélyforrás területének megyei övezetére vonatkozó szabályokat). A természetvédelmi terület létesítését kezdeményezı Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata 2015. április 20-i határidıvel kérte a védetté nyilvánítással kapcsolatos állásfoglalás megküldését, ezért a Fejér Megyei Önkormányzati Hivatal jelen elıterjesztésben szereplı szakmai véleményét a Közgyőlés elnöke elızetesen megküldte a megadott határidıig Székesfehérvár Megyei Jogú Város polgármestere részére. 9
Kérem az elıterjesztésben foglaltakat megvitatni és az alábbi határozati javaslatot elfogadni szíveskedjenek. Határozati javaslat Fejér Megye Közgyőlése megtárgyalta a székesfehérvári Máriamajori-erdı és Nagy-völgy helyi védetté nyilvánításáról szóló elıterjesztést. A Közgyőlés kiemelten fontosnak tartja Fejér megye természeti, táji értékeinek, ıshonos élıvilágának, biodiverzitásának megırzését, a természetvédelmi területek gyarapítását, állapotuk megóvását, javítását. A Közgyőlés egyetért a székesfehérvári Máriamajori-erdı és Nagy-völgy helyi jelentıségő védett természeti területté nyilvánításával, valamint a terület természetvédelmi kezelési tervében foglalt célkitőzések, stratégiák, kezelési módok megvalósításával, a korlátozások betartásával. A Közgyőlés megerısíti az elıterjesztésben foglalt szakmai véleményt, mely elızetesen megküldésre került Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata számára a 2015. április 20-i véleményezési határidıig. Felelıs: Dr. Molnár Krisztián a közgyőlés elnöke Határidı: azonnal Székesfehérvár, 2015. április 30. Dr. Molnár Krisztián s.k. 10
Botanikus Természetvédelmi Tervező és Szolgáltató Betéti Társaság Székhelye: 2481 Velence, Tünde u. 5. Cégjegyzékszáma: 07-06-010532 Adószáma: 29074240-3-07 Statisztikai számjele: 29074240-7420-212-01 Bankszámlaszáma: 10400164-01604298-00000000 Képviseli: dr. Seregélyesné Csomós Ágnes Máriamajori-erdő és Nagy-völgy természetvédelmi kezelési terve (megalapozó dokumentáció) Székesfehérvár, 2012.
Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék... 2 "A" rész... 4 1. ÁLTALÁNOS INFORMÁCIÓK... 4 1. 1. ÖSSZEFOGLALÓ ADATOK... 4 1. 2. A TERÜLET RENDELTETÉSE... 4 1. 3. A TERÜLET JOGI HELYZETE... 5 1. 4. A TERÜLET ELHELYEZKEDÉSE, HATÁRAI... 5 1. 5. TULAJDONOSI-, BIRTOKVISZONYOK, HASZNÁLATI JOGOK... 6 1. 6. A TERÜLETRE VONATKOZÓ TERVEZÉSI ÉS EGYÉB ELŐÍRÁSOK... 8 1. 7. A TERMÉSZETVÉDELMI KEZELÉS SZERVEZETE ÉS INFRASTRUKTÚRÁJA.. 8 2. A TERÜLET LEÍRÁSA... 9 2. 1. FIZIKAI JELLEMZŐK... 9 2. 1. 1. Éghajlat... 9 2. 1. 2. Hidrológia... 10 2. 1. 3. Geológia, geomorfológia... 10 2. 1. 4. Talajtan... 11 2. 2. BIOLÓGIAI JELLEMZŐK... 12 2. 2. 1. Általános jellemzés... 12 2. 2. 2. Társulások... 13 2. 2. 3. Vegetáció-szerkezet... 19 2. 2. 4. Flóra... 22 2. 2. 5. Fauna... 24 2. 3. GAZDASÁGI, TÁRSADALMI ÉS KULTURÁLIS JELLEMZŐK... 29 2. 3. 1. Mezőgazdaság... 29 2. 3. 2. Erdőgazdálkodás... 29 2. 3. 3. Vadgazdálkodás... 32 2. 3. 4. Halászat, horgászat, vízgazdálkodás... 32 2. 3. 5. Üdülés és idegenforgalom... 32 2. 3. 6. Települési viszonyok... 33 2. 3. 7. Ipar, bányászat... 33 2. 3. 8. Oktatás, bemutatás... 33 2. 3. 9. Kutatás... 33 2. 3. 10. Egyéb használat... 34 2. 3. 11. Kultúrtörténeti értékek... 34 2. 3. 12. Táji értékek... 34 3. CÉLKITŰZÉSEK MEGHATÁROZÁSA... 35 3. 1. A TERÜLET ÉRTÉKELÉSE... 35 3. 1. 1. Méret... 35 3. 1. 2. Diverzitás... 35 3. 1. 3. Természetesség... 36 3. 1. 4. Ritkaság... 38 3. 1. 5. Sérülékenység... 38 3. 1. 6. Jellemzőség... 39 3. 1. 7. A terület nagyobb ökológiai egységben elfoglalt helyzete... 39 3. 1. 8. Feljegyzett történet... 39 3. 1. 9. Potenciális természeti érték... 39 3. 1. 10. Különleges jelentőség... 40 2
3. 2. A TERÜLET LEGFONTOSABB ÉRTÉKEINEK MEGHATÁROZÁSA... 41 3. 3. IDEÁLIS KEZELÉSI CÉLKITŰZÉSEK... 47 3. 4. KORLÁTOZÓ ÉS VESZÉLYEZTETŐ TÉNYEZŐK... 47 3. 4. 1. A területen belüli természetes folyamatok... 47 3. 4. 2. A területen kívüli természetes folyamatok... 47 3. 4. 3. A területen belül érvényesülő emberi tényezők... 47 3. 4. 4. A területre kívülről ható emberi tényezők... 48 3. 4. 5. A természetvédelmi kezelés korlátai... 48 3. 4. 6. A korlátozó tényezők hatása az ideális célkitűzésekre... 48 3. 5. A CÉLKITŰZÉSEK MEGHATÁROZÁSA... 49 B.) A részletes kezelési terv... 52 4. GYAKORLATI CÉLKITŰZÉSEK, STRATÉGIÁK ÉS FELADATOK MEGHATÁROZÁSA... 52 4. 1. GYAKORLATI CÉLKITŰZÉSEK... 52 4. 2. TERMÉSZETVÉDELMI STRATÉGIA... 52 4. 3. KEZELÉSI ELŐÍRÁSOK... 54 4.3.1. Természeti, táji értékek... 54 4.3.2. Mezőgazdálkodás... 57 4.3.3. Erdőgazdálkodás... 58 4.3.4. Vadgazdálkodás... 60 4.3.5. Vízgazdálkodást érintő kezelési előírások... 60 4.3.6. Közlekedést érintő kezelési előírások... 60 4.3.7. Építési tevékenységeket érintő kezelési előírások... 60 4.3.8. Turizmust érintő kezelési előírások (idegenforgalom, üdülés, ökoturizmus, bemutatás, oktatás, rekreáció)... 60 4.3.9. Ipari és bányászati tevékenységeket érintő kezelési előírások... 61 4.3.10. Települések egészét érintő kezelési előírások... 61 4.3.11. Táji, kultúrtörténeti értékekkel kapcsolatos kezelési előírások... 61 5. MELLÉKLETEK... 62 5. 1. BIBLIOGRÁFIA... 62 5. 2. A TERMÉSZETVÉDELMI TERÜLET INGATLAN-NYILVÁNTARTÁSI ADATAI 65 3
"A" rész 1. ÁLTALÁNOS INFORMÁCIÓK 1. 1. ÖSSZEFOGLALÓ ADATOK A terület neve: Törzskönyvi szám: A helyi jelentőségű védetté nyilvánító rendelet száma: Nemzetközi kijelölések sorszáma: - A terület kiterjedése: ebből fokozottan védelemre javasolt: - Megye: Települések: Máriamajori-erdő és Nagy-völgy 135,7089 ha Fejér Székesfehérvár A terület középpontjának koordinátái: EOV 604.907; 213.675 Tengerszint feletti magasság: max: 202,5 m; min: 145,0 m 1:10 000 EOTR azonosító: 54-231; 54-232 Illetékes I. fokú természetvédelmi hatóságok megnevezése: A jogszabályban kijelölt természetvédelmi kezelő: A működési területében érintett nemzeti park igazgatóság megnevezése: o Székesfehérvár Jegyzője o Közép-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség később kerül kijelölésre Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság 1. 2. A TERÜLET RENDELTETÉSE A védetté nyilvánítás célja, hogy megőrzésre kerüljenek a Mezőföldre jellemző lösz alapkőzetű, vegetációtörténeti jelentőségű erdőtársulások. Ezen erdőtípusok megőrzésével biztosítható, hogy fennmaradjanak az életlehetőségei azoknak a ritka növény- és állatfajoknak melyek most jellemzik a területet. Továbbá megvédjük a természetes és természetszerű élőhelyeket, növeljük ezek kiterjedését, valamint biztosítsuk a terület további, természetvédelmi célú kutatását. 4
1. 3. A TERÜLET JOGI HELYZETE A helyi védetté nyilvánítási javaslat benyújtásra került az illetékes Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzatához, valamint az illetékes Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósághoz. A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság támogatja a terület helyi jelentőségű védett természeti területté nyilvánítását. Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzatának 2012. május 11-ei Közgyűlése nyilatkozott a terület helyi védetté nyilvánítási szándékáról. 1. 4. A TERÜLET ELHELYEZKEDÉSE, HATÁRAI A Máriamajori-erdő és Nagy-völgy a Mezőföld északi részén, Pátkától nyugatra, Zámolytól délkeletre, az ún. Zámolyi-táblán helyezkedik el. (TSZF-i magasságok: max: 202,5 m; min: 145,0 m). A vetődésekkel határolt Zámolyi-táblát északon a Zámolyi-medence, keleten a Császár-patak völgye, délen a Velencei-hegység gránitrögei, nyugaton pedig a Móri-árok és a Fejér megyei Sárrét határolják. A Máriamajori-erdő és a Nagy-völgy a Dunántúli-középhegységnek mint nagytájnak (makrorégió, száma 5.), ezen belül a Vértes-Velencei-hegyvidéknek mint középtájnak (mezorégió, száma 5.2), a Velencei-hegység és környékének mint kistáj-csoportnak (szubrégió, száma 5.2.3), a Sörédi-hátnak mint kistájnak (mikrorégió, száma 5.2.32) a része Magyarország tájainak rendszertani felosztásában a MTA Földrajztudományi Kutatóintézet adatai alapján. Közigazgatásilag a terület a Fejér megyei Székesfehérvár külterületéhez tartozik. A terület kistájegységben elfoglalt helyét az 1. kép mutatja. 5
1. kép: A Máriamajori-erdő és a Nagy-völgy elhelyezkedése a kistájegységben a Google Earth felhasználásával 1. 5. TULAJDONOSI-, BIRTOKVISZONYOK, HASZNÁLATI JOGOK A védelemre javasolt területen a tulajdoni hányad a Magyar Állam (Honvédelmi Minisztérium) és a magántulajdonosok között közel egyenlően oszlik meg. Ez egészíti ki az önkormányzat tulajdonában lévő terület. A területen belül, a mai arányokat jelentősen megváltoztató tulajdonosváltozás hosszabb távon sem várható. A magántulajdonban lévő területekkel kapcsolatban, általánosságban kijelenthető, hogy az elővásárlási joggal nem kell élni. A részletes birtokviszonyokat az 1. táblázat tartalmazza. 1. táblázat: A Máriamajori-erdő és a Nagy-völgy birtokviszonyai Tulajdonos/Kezelő Terület (ha) % AK % Magyar Állam 79,7544 58,77 0,00 0,00 HM 79,7544 58,77 0,00 0,00 Önkormányzat 1,0033 0,74 0,00 0,00 Magán 54,9512 40,49 591,82 100,00 Összesen: 135,7089 100,0 591,82 100,0 6
A terület határainak kialakítása azt a célt szolgálta, hogy azok a bolygatott erdőrészek, gyep fragmentumok is védelem alá kerüljenek, melyek regenerálódására lehetőség nyílik a tájidegen fafajok és özönnövények visszaszorításával. A Honvédelmi Minisztérium kezelésében lévő terület a honvédelmi rendeltetés miatt az ingatlan-nyilvántartás szerint állami terület, kivett művelési ágban van. Ez a besorolás a tényleges élőhely-típusokat elfedi. Ezeknek a területeknek a döntő hányada a valóságban erdővel borított. A 2. táblázat az egyes művelési ágak nagyságát mutatja be az ingatlannyilvántartás adatai szerint. 2. táblázat: Művelési ágak megoszlása a Máriamajori-erdő és a Nagy-völgy területén Művelési ág Terület (ha) % erdő 24,9598 18,39 szántó 19,4732 14,35 legelő 10,1600 7,49 kivett 81,1159 59,77 ebből: állami terület 79,7544 60,9 út 1,3615 1 Összesen: 135,7089 100,0 A védelemre javasolt terület a Fekete István Vadásztársaság (Pátka) vadászterületéhez tartozik. A területre legjellemzőbb gazdálkodási tevékenység az erdőgazdálkodás. A gazdálkodást a Honvédelmi Minisztérium Budapesti Erdőgazdaság ZRt. Lovasberényi Erdészete végzi, illetve irányítja. Jelentős kiterjedésű erdőterületeken folyik magángazdálkodási tevékenység is. A területen belül található erdők üzemtervezettek. A területen üzemelő bánya nincs, bányatelek fektetésre nem került sor. Szolgalmi jogok közül a területen áthaladó vezetékekhez kapcsolódó korlátozások jellemzők. 7
1. 6. A TERÜLETRE VONATKOZÓ TERVEZÉSI ÉS EGYÉB ELŐÍRÁSOK Fejér megye területrendezési terve kiemelten kezeli a területet. E területrendezési terv 3/2. sz. melléklete alapján a terület kiváló termőhelyi adottságú erdőterület. A 3/4. sz. melléklet alapján országos jelentőségű tájképvédelmi terület. A 3/10. sz. melléklet alapján az országos ökológiai hálózat magterület övezete. Az övezet konkrét kiterjedésének megfelelő területi lehatárolása a megyei területrendezési tervben a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium által összeállított országos térképi adatbázis alapján, a DINP Igazgatóság bevonásával történt. A 3/16. és a 3/17. sz. mellékletek alapján víz- és széleróziónak kitett terület. A területet érintő erdőgazdálkodási- és vadgazdálkodási tervek szükség szerinti felülvizsgálatát, a természetvédelmi követelmények rögzítését a védetté nyilvánítás után el kell végezni. 1. 7. A TERMÉSZETVÉDELMI KEZELÉS SZERVEZETE ÉS INFRASTRUKTÚRÁJA A helyi jelentőségű természetvédelmi terület kezelőjét a későbbiekben, a védetté nyilvánítás után szükséges kijelölni. A területen az alábbi természetvédelmi célú építmények elhelyezése szükséges: - helyi jelentőségű természetvédelmi terület határát jelző hatósági táblák elhelyezése. 8
2. A TERÜLET LEÍRÁSA 2. 1. FIZIKAI JELLEMZŐK 2. 1. 1. Éghajlat A Máriamajori-erdő és a Nagy-völgy éghajlatának vizsgálatánál a Mezőföld éghajlati jellemvonásaiból kell kiindulni, figyelembe véve a szomszédos Vértes és Velencei-hegység befolyásoló hatását. A természetes kritériumok alapján történő éghajlati körzet felosztást Magyarországon Kakas József készítette el 1960-ban. A fő körzetek kijelölése a nyári napok száma alapján történt, így 18 éghajlati körzetet jelölt ki Magyarországon. A Máriamajori-erdő és a Nagy-völgy a B4 éghajlati körzetbe sorolandó, vagyis mérsékelten száraz (ez a körzet a 0 és -60 közötti nedvesség-ellátottsági indexével átmenetet jelent a nedves és mérsékelten nedves területek és az ország belsejében található száraz területek között), mérsékelten meleg (nyári napok száma 50-75), hideg telű terület. Később Péczely György az 1970-es években dolgozott ki egy másik, szintén a víz- és hőellátottság alapján osztályozó rendszert, mely szerint 12 éghajlati körzetet jelölt ki. A Máraimajori-erdőt és a Nagy-völgyet a mérsékelten meleg-száraz körzetbe helyezte. A Máriamajori-erdő és a Nagy-völgy közelében lévő Pátka település területén (a fentebb említetteknek megfelelően) a mérsékelten meleg, mérsékelten száraz, mérsékelten hideg telű éghajlati körzet jellemvonásai érvényesülnek. Az éghajlat jellemzéséhez e település 1986. évi adatait vettem alapul. Az évi napfénytartam 2000-2050 óra. Legtöbb a napfény júliusban, átlagosan 290-300 óra. Felhőzetének évi átlaga 55-60%, a borult napok száma 100-120, a derült napok száma 60-70. Nyara mérsékelten meleg, déli részén mérsékelten száraz. A júliusi középhőmérséklet 21 és 21,5 C között alakul. Tele mérsékelten hideg. A januári középhőmérséklet -1,5 és -2 C között alakul. Évi középhőmérséklete 9,5 10 C. Az uralkodó szél iránya megegyezik a hazánkban jellemző széliránnyal, vagyis északnyugati. Ebben szerepe lehet a Móri-árok északnyugati irányának is. A szél erőssége mérsékelt az ország keleti és nyugati széleihez 9
képest. Az évi átlagos csapadékmennyiség 581 mm, ami mezőföldi viszonylatban kedvezőnek mondható, ám vízháztartása erősen veszteséges. Az évi vízhiány 100-125 mm-re tehető. 2. 1. 2. Hidrológia A völgynek állandó vízfolyása nincs, a fennsíkról lefutó vizeket a mellékvölgyek a főágba vezetik, ahol az rövidebb-hosszabb út után eltűnik a völgyfenéken. Kifejezetten csapadékos időszakokban alakulhat ki olyan vízfolyás, ami a völgy lejtését követve eléri a Pátkaivíztározót. Jellemző, hogy a területen egy mesterséges betonteknőből kialakított vaditató biztosítja az egyetlen folyamatos szaporodó helyet a kétéltűek számára. 2. 1. 3. Geológia, geomorfológia A pleisztocénben a Zámolyi-tábla denudációs terület volt. A felszínt areálisan letaroló, gyors denudáció az üledékes kőzetet jelentősen lepusztította és sík táblafelszínt alakított ki. E denudált pannon tábla nagy részét lejtőtörmelékes, kavicsos, agyagos lösz borítja, és felszínén csak foltokban található típusos lösz. A terület fúrásszelvényei szerint a kavicsos lösz alatt vastag kavicsos homok található, mely hosszan tartó eróziós tevékenységről tanúskodik. Az erózió a Vértesből rengeteg dolomit- és kvarckavicsot hordott le, mely ma is nagy foltokban takarja a lösz felszínét. A holocénben az újpleisztocén löszfelszínbe hátráló erózióval mély eróziós völgyek (pl. Pénzverő-völgy, Aszal-völgy, Rác-völgy) vágódtak be. E löszös üledékkel fedett pannon tábla a Pátkai-löszplató nyugati folytatásának tekinthető. A tábla keleti felét néhány hátravágódott mély aszóvölgy tagolja, mint pl. az Árkos-völgy, a Bodzás-völgy, a Nagy-völgy (2. és 3. kép). 10
2. kép: A Nagy-völgy tavasszal 3. kép: A Nagy-völgy ősszel Dél felé haladva a domborzat fokozatosan élénkebb lesz. A táblának ez a déli része délnyugat felé erősen kibillent. Itt megjegyzendő, hogy e kibillenés a Sárrét medencéjének holocén süllyedésével hozható összefüggésbe, és a fentebb említett fiatal eróziós völgyek északnyugat-délkeleti csapásiránya arra enged következtetni, hogy e kibillenés a völgyképződést követően történt. 2. 1. 4. Talajtan A terület alapkőzete a lösz, ami helyenként egészen elvékonyodhat. Ezt bizonyítja a közeli Aszal-völgyben természetes úton előbukkanó homokkő tábla, valamint a Nagy-völgy mesterséges löszfalának szélében heverő homokkőtömbök jelenléte. A felső talajréteget barna erdőtalaj alkotja. 11
2. 2. BIOLÓGIAI JELLEMZŐK 2. 2. 1. Általános jellemzés A terület növényföldrajzi szempontból az Alföld (Eupannonicum) flóravidékének Mezőföldet és a Solti-síkot magába foglaló Colocense flórajárásába tartozik (Borhidi, 2003). A Sörédi-hát peremhelyzetének köszönhetően átmeneti sávot képez az igazi Mezőföld és a Dunántúliközéphegység között. A szomszédos Vértes felől érkező erdei növényfajok (pl. tarka imola - Centaurea triumfetti 4. kép) flóragrádienst rajzolva, jól elkülönítik a Sörédi-hát aszóvölgyeit a Mezőföld alföldies jellegű belső területeitől (Horváth, 1998; Barina, 2004). Állatföldrajzi szempontból az Alföld (Pannonicum) faunakörzetének Nagy-Alföld (Eupannonicum) faunajárásába tartozik. Szintén a határok közelségét jelzi, hogy a területről egy tipikus középhegységi faj, a havasi cincér (Rosalia alpina 5. kép) is előkerült. 4. kép: Tarka imola (Centaurea triumfetti) 5. kép: Havasi cincér (Rosalia alpina) A vártnál üdébb vegetációra - több helyen szinte platóperemig húzódik a gyertyán (Carpinus betulus), valamint nedvességigényes lágyszárú fajok jelenléte (medvehagyma - Allium ursinum, sárga árvacsalán - Galeobdolon luteum, podagrafű Aegopodium podagraria) - választ adhat, hogy a Mezőföld kiemelkedő hátaitól eltérően, ezen a területen a felszíntől nem nagy mélységben pliocén vízzáró feküréteg húzódik, aminek következtében könnyen elérhető mélységben (5-8 m) található talajvíz (Ádám et al. 1959). 12
A Máriamajori-erdő és a Nagy-völgy legjellegzetesebb erdei élőhelytípusait az extrazonális gyertyános-tögyesek (Querco robori-carpinetum), zárt lösztölgyesek (Pulmonario mollis- Quercetum roboris), valamint a zonális tatárjuharos lösztölgyesek (Aceri tatarico-quercetum roboris) jelentették, ahogy azt az 1. ábra is mutatja. 1. ábra: Vegetáció-keresztmetszet az Észak-Mezőföldről: Székesfehérvár Máriamajori-erdő (eredeti). 1: nyílt (tatárjuharos) lösztölgyes (Aceri tatarico-quercetum roboris); 2: zárt lösztölgyes (Pulmonario mollis-quercetum roboris); 3: gyertyános-tölgyes löszön (Corydalidi cavae-carpinetum). (Kevey, 2008) Mára ez a kép megváltozott, a korábbi természetes erdők helyén nagy területeken találunk fenyő-, akác-, fekete dió- és ostorfa ültetvényeket, sőt, újabban invázív fajok (zöld juhar, bálványfa) által terhelt erdők is megjelentek. 2. 2. 2. Társulások Az erdőtársulások megnevezései Kevey Balázs (2008): Magyarország erdőtársulásai c. műve alapján történt. A nehezen beazonosítható vagy éppen beazonosíthatatlan élőhelyek Simon György (2010) Általános Nemzeti Élőhely-osztályozási Rendszer (Á-NÉR) kódos élőhelytérképe alapján kerültek elkülönítésre, melyet az 1. melléklet tartalmaz. A természetes és természetközeli társulások mellett jelentős a tájidegen és adventív fafélékből álló erdőfoltok kiterjedése. 13
A foltokban megmaradt természetközeli társulásokból arra lehet következtetni, hogy a völgytalp uralkodó társulása a síkvidéki gyertyános-tölgyes (Corydalido cavae-carpinetum) lehetett. A síkvidéki lösztáblák gyertyános-tölgyesei a tölgy-kőris-szil ligetek (Fraxino pannonicae-ulmetum) és a zárt lösztölgyesek (Pulmonario mollis-quercetum roboris) között képeznek átmenetet (Kevey, 2008). A nehezen járható völgyfenék nyiladékait túlnyomórészt aranyvessző fajok (Solidago sp.-ek) borítják, egyedül a tavaszi aszpektusnak van esélye kifejlődni. A kisebb foltokat alkotó odvas keltike (Corydalis cava) és bogláros szellőrózsa (Anemone ranunculoides) mellet nagyobb területeket borít a salátaboglárka (Ficaria verna). Szálanként szinte mindenhol megjelenik a bársonyos tüdőfű (Pullmonaria mollis 6. kép). A Máriamajori-erdő völgytalpán jelentős kiterjedésű bodzásokat találhatunk (Á-NÉR P2a-üde cserjések), melyek egykori nedvesebb legelők helyén alakulhattak ki. A bodzások alján sok helyen szinte teljesen üres, nudum területek találhatók. Nyomokban még fellelhető az egykori vegetáció maradványának tekinthető erdei tisztesfű (Stachys sylvatica), a podagrafű (Aegopodium podagraria), a síkvidéken különleges előfordulásúnak tekinthető sárga árvacsalán (Galeobdolon luteum), és a kisvirágú hunyor (Helleborus dumetorum 7. kép). 6. kép: Bársonyos tüdőfű 7. kép: Kisvirágú hunyor (Pullmonaria mollis) (Helleborus dumetorum) 14
A völgyfenék fáit túlnyomórészt olyan tájidegen fafajok képviselik, mint a nyugati ostorfa (Celtis occidentalis), az akác (Robinia pseudoacacia), a fekete dió (Juglans nigra). A közönséges dió (Juglans regia) szálanként szinte minden völgyalji erdőtípusban megtalálható. Őshonos fák közül a magas kőris (Fraxinus ornus), mezei juhar (Acer campestre), hegyi juhar (Acer platanoides) jellemző. A néhol megjelenő termetes kocsányos tölgy (Quercus robur) hagyás fák valószínűsítik a terület legelőerdőként való hasznosítását. A szálanként megjelenő gyertyán (Carpinus betulus) mellett kiterjedt foltokat alkot a zelnice meggy (Padus avium). Természetvédelmi szempontból említésre méltó a völgyalj ostorfás-akácosában (Á-NÉR S3) megbúvó békakonty (Listera ovata 8. kép) több száz töves állománya. A völgyalj és a völgyoldalra felhúzódó élőhelyek között egyaránt találunk keményfás jellegtelen erdőket (Á-NÉR RC). Ezekre az erdőkre jellemző a tájidegen fafajok magas aránya mellett az őshonos fafajok jelenléte. Az átmeneti jellegű aljnövényzetben előforduló értékesebb növényfaj a bíboros kosbor (Orchis purpurea), melynek jelentősebb állománya található itt. Egy legelőerdő helyén kialakított fiatalosban (Á-NÉR RC) túlél a Mezőföldön ritkaságnak számító vetővirág (Sternbergia colchiciflora 9.kép) néhány tucat töves állománya. 8. kép: Békakonty (Listera ovata) 9. kép: Vetővirág (Sternbergia colchiciflora) 15
A völgyoldalak jelentős részét borító zárt lösztölgyest (Pulmonario mollis-quercetum roboris) Kevey (2008) új asszociációként írta le. Lágyszárúi közül tömeges megjelenésű a kisvirágú hunyor (Helleborus dumetorum), zavartalanabb helyeken gyakori a nagyezerjófű (Dictamnus albus 10. kép). Jellemző a tornyos ikravirág (Arabis turrita), a bársonyos tüdőfű (Pulmonaria mollis), ritkább a macskahere (Phlomis tuberosa 11. kép) és a gyöngyvirág (Convallaria majalis). 10. kép: Nagyezerjófű (Dictamnus albus) 11. kép: Macskahere (Phlomis tuberosa) A jellemzően gazdag cserjeszint tagja az ostorménfa (Viburnum lantana), az egybibés galagonya (Crataegus monogyna), a fagyal (Ligustrum vulgare), a sóskaborbolya (Berberis vulgaris), a bibircses kecskerágó (Euonymus verrucosa), a kökény (Prunus spinosa), a húsos som (Cornus mas), a varjútövis benge (Rhamnus catharticus) és a gyepűrózsa (Rosa canina). Ezt az erdőtípust tölgyfajaink változatos jelenléte karakterizálja. A jellemző cser és molyhos tölgy mellett nem ritkán megjelenik a kocsányos- és kocsánytalan tölgy is. Kőriseink közül a magas kőris (Fraxinus excelsior) és virágos kőris (F. ornus) egyszerre is jelen lehet, de általában vagy az egyik, vagy a másik dominál. Azok a magas kőris dominálta részek, melyek 16
aljában tömegessé válik a sárga árvacsalán (Galeobdolon luteum) és podagrafű (Aegopodium podagraria) egykor gyertyános-tölgyesek lehettek. A terület történetét ismerve valószínűsíthető, hogy legeltetés is folyhatott ezekben az erdőkben, ami magyarázatot adhat ezen típusú erdőfoltok lágyszárúinak eltérő fajgazdagságára, egyben regenerálódására is. Talán a TDO ( természetességi-degradáltsági osztályozás) legzöldebb a terület egyetlen 5-ös kategóriájú élőhelye a legjobb példa arra, hogy milyen is lehetett egykor a zárt lösztölgyes. A szomszédos katonai objektumnak köszönhetően legalább 60-70 éve nem történt számottevő beavatkozás az erdő faállományába. A szépen regenerálódott erdőben, a meginduló természetes lékesedés mellett, jelentős holtfaállomány (álló és kidőlt egyaránt) is található. A szokatlan méretű molyhos tölgy (Quercus pubescens) példányok képesek a 20 m magas felső lombkoronaszintben is meghatározóvá válni. A fejlett kora tavaszi aszpektus jellemző tagjai az odvas- és apró keltike (Coridalis cava, C. pumila), a salátaboglárka (Ficaria verna) és a bogláros szellőrózsa (Anemone ranunculoides). A völgyoldalak másik jellemző, bár erősen megfogyatkozott, és sok helyen leromlott állapotú társulását adja az alföldi gyertyános-tölgyes löszön (Corydalido cavae-carpinetum). A szétszórtan, sokfelé megjelenő gyertyán sarjakból, fiatal fákból és üde élőhelyeket kedvelő lágyszárúakból (sárga árvacsalán, medvehagyma, podagrafű, erdei tisztesfű) álló aljnövényzet valószínűsíti, hogy a jelenlegi erdőterületet figyelembe véve a gyertyános-tölgyes lehetett a Máriamajori-erdő egyik legelterjedtebb társulása. A legjobb állapotban megmaradt részen gyakori a kisvirágú hunyor (Helleborus dumetorum), a gyöngyvirág (Convallaria majalis), a szagos müge (Gallium odoratum). Igazán pompás látvány a tavaszi erdőaljban több tíz négyzetméternyi területet borító kis télizöld meténg (Vinca minor) kék virágtengere (12. kép). 17
12. kép: Kis télizöld meténg (Vinca minor) A völgyoldalak peremi részein kisebb foltokban megtalálható az Alföld löszplatóinak zonális erdősztyepp-erdeje, a tatárjuharos-lösztölgyes (Aceri tatarico-quercetum roboris 13. kép). 13. kép: Tatárjuharos-lösztölgyes (Aceri tatarico-quercetum roboris) 18
A Mezőföld északi peremvidékein ennek a társulásnak virágos kőrises változata jellemző. A nyitottabb helyeken kialakuló gyepszint fajgazdag növény együttesében megjelenik a tavaszi hérics (Adonis vernalis), a macskahere (Phlomis tuberosa), a nagyezerjófű (Dictamnus albus), a tarka imola (Centaurea triumfetti), a csillag őszirózsa (Aster amellus), a pusztai meténg (Vinca herbacea), a karcsú orbáncfű (Hypericum elegans). Főleg a Nagy-völgyre jellemzőek a galagonyás-kökényes cserjések (Á-NÉR P2b), túlnyomórészt egykori legelők becserjésedésével jöhettek létre. Egyik, tatárjuharos lösztölgyessel érintkező cserjés aljnövényzetében felbukkan a szennyes ínfű (Ajuga laxmanni), a tavaszi hérics (Adonis vernalis), a pusztai meténg (Vinca herbacea), a nagyezerjófű (Dictamnus albus) és a kisvirágú hunyor (Helleborus dumetorum). Az erdő újuló képességét jelzik a cserjésekben megjelenő fiatal molyhos tölgy példányok. 2. 2. 3. Vegetáció-szerkezet Talajfelszín vagy mohaszint A területre szabad felszín, nyílt térszín a szántók és mesterséges löszfalak kivételével nem jellemző. A mohák, zuzmók jelenléte a mikroklimatikus viszonyok miatt nem hangsúlyos, jellemzően a völgyoldal alsó részén, talajon és a fatörzsek oldalán helyezkednek el. Lágyszárú szint A területen legkifejezőbb a jelenléte a tisztásokon, de megtalálható az erdővel fedett részeken is. A kis kiterjedés mellett kiemelt jelentőséggel bír, hiszen a végveszélyben lévő mozaikos lösztölgyes egyik jellemző élőhelye, illetve a feltárt védett növények döntő része ehhez a vegetációszinthez kötődik. Jellemző fajok: aranyfürt (Aster linosyris) ágas homokliliom (Anthericum ramosum) bajuszoskásafű (Piptatherum virescens) baracklevelű harangvirág (Campanula persicifolia) barázdás csenkesz (Festuca rupicola) erdei ebír (Dactylis polygama) 19
erdei szálkaperje (Brachypodium sylvaticum) erdélyi gyöngyperje (Melica transsilvanica) ernyős margitvirág (Chrysanthemum corymbosum) fűzlevelű kutyatej (Euphorbia salicifolia) fűzlevelű peremizs (Inula ensifolia) gubóvirág (Globularia maritima) hegyi gamandor (Teucrium montanum) közönséges borkóró (Thalictrum minus) közönséges méreggyilok (Vincetoxicum hirundinaris) magyar kutyatej (Euphorbia pannonica) mezei zsálya (Salvia pratensis) olasz harangvirág (Campanula bononiensis) ösztörűs veronika (Veronica chamaedrys) sarlós gamandor (Teucrium chamaedrys) sárgás sás (Carex michelii) siska nádtippan (Calamagrostis aepigeios) szarvas kocsord (Peucedanum cervaria) széleslevelű salamonpecsét (Polygonatum latifolium) taréjos csormolya (Melampyrum cristatum) tollas szálkaperje (Brachypodium pinnatum) Cserjeszint Az e szintet alkotó fajok a területen többé-kevésbé egyenletes mértékben foglalnak helyet, az adott erdőállományra jellemzően. Összetételében az állományalkotó fafajok újulatai mellett szerepet kapnak más cserjék is. Jellemző fajok: bibircses kecskerágó (Euonymus verrucosa) cserszömörce (ritka) (Cotinus coggygria) csíkos kecskerágó (Euonymus europaea) egybibés galagonya (Crataegus monogyna) erdei iszalag (Clematis vitalba) fagyal (Ligustrum vulgare) fekete bodza (Sambucus nigra) húsos som (Cornus mas) 20