Számos lumineszkáló (világító) élőlény létezik: baktériumok, gombák, egysejtűek, hidrák, férgek, szivacsok, korallok, medúzák, rákok, kagylók, csigák, tintahalak, soklábúak és rovarok.
A biolumineszcencia az élő szervezet által történő fénykibocsátás, amelynek során a biokémiai energia közvetlenül, hő fejlődése nélkül, fényenergiává alakul át. (A hagyományos izzók a villamos energiának csupán 2 százalékát alakítják fénnyé, a többi hőenergiává alakul.) Vannak olyan alacsonyrendű szervezetek (pl. baktériumok, gombák), amelyeknél nehéz megmagyarázni, mi előnye lehet annak, ha fényt bocsátanak ki.
A legújabb ismereteink szerint kb. 60 gombafajról mutatták ki, hogy lumineszkál. Egyes vélemények szerint a gombák esetében a kibocsátott fény nem más, mint az luciferáz enzim által katalizált oxidációs reakció véletlen mellékterméke. Egy Új Guineában tevékenykedő amerikai haditudósító feleségének írt levelét ezzel kezdte: drágám ma éjjel öt gomba fényénél írok neked.
A legismertebb biolumineszcens élőlény a szentjánosbogár melynek mintegy 2000 faja ismert, ezek mindegyike képes fény kibocsátására. A fény termelődése a legtöbb fajnál a potroh elülső részén történik.
A szentjánosbogár esetében a párkeresés a világítás legfőbb célja. Lámpásukat idegi irányítással képesek ki- és bekapcsolni. A nőstény repülésképtelen, növényeken kapaszkodva jelez a párjának
Egy Dél-Amerikában őshonos bogár lárvája kétszínű fényt bocsát ki. Testének két oldalán tizenegy pár zöld, a fején két vörös pont található. Ha biztonságban érzi magát, csak a vörös pontok világítanak, de ha megzavarják, felvillantja zöld fényeit is. Ilyenkor úgy fest, mint egy vasúti szerelvény, ezért egyes helyeken csak vonatkukacnak nevezik.
Világító polip és medúza
Fluoreszkáló medúzák Fluoreszkáló medúzák A fluoreszkáló fehérjét (GFP) elsőként az Aequorea victoria csendes-óceáni medúzából izolálták; világító képessége a környezeti hatásokra sem csökken.
neonhal Mélytengeri világító halak
Ennek a lámpáshalnak az oldalán pontszerűen helyezkednek el világító szervei
Fluoreszkáló macskacápa
Különleges tengeri fényforrás egy kb. 8cm méretű halacska, amely úgy vetíti előre a fényt, mint ahogy egy autó reflektora. Mire használja vajon a hal a lámpáját, melynek fényénél akár olvasni is tudnánk? Elsősorban táplálékszerzés céljából pásztázza végig a terepet, apró kagylókat keresve.
A fényt világító baktériumok állítják elő, a halacska pedig mellékeli az optikai készüléket hozzá, amivel felerősíti és irányítja a fényt egy különleges fényvisszaverő szövettel. A tokban olyan kristályok is vannak, amelyek lencseként összegyűjtik, fókuszálják a baktériumok fényét. A fény ellen a halnak is védenie kell a saját szemét, ezért a szem és a baktériumokat tartalmazó folt között vastag fekete pigment-réteg található, ami elnyeli a szemet veszélyeztető fényt.
A szem alatti fényfoltban, az un. fotoforában a baktériumok milliárdjai élnek. A szimbiotikus kapcsolatban a hal adja a táplálékot az egysejtűnek, a baktérium pedig a fényt szolgáltatja a halnak olyan módon, hogy kivonja a hal véréből a tápanyagot és oxigént, amit fényenergiává alakít.
Hogyan tudja ki-be kapcsolni a lámpását, ha a baktériumok állandóan világítanak? Egy bőrredővel tudja "letakarni a szeme alatt található reflektort. Veszély esetén percenként 75-ször is "pisloghat", ami megzavarja az ellenfelet.
Milyen fényt használ ez a kis hal, és a többi világító élőlény? Hideg fényt, hiszen ha felmelegednének, az a pusztulásukat jelentené. Az élő szervezetek hideg fény kibocsátását biolumineszcenciának nevezik. A jelenséghez különböző anyagok szükségesek: egy luciferin nevű anyag, a katalizátorként működő luciferáz, oxigén, magnézium-ionok, és az aktiválási energiához adenozin-trifoszfát (ATP). A fényenergia termelése közben hő egyáltalán nem keletkezik.
Hihetetlennek látszik, hogy ezeknek a baktériumoknak fénye annyira értékes lehetne a Photoblepharonra ra nézve, hogy ezért érdemes volna ilyen bonyolult világítószervet, ilyen idegen mechanizmust saját testében kifejleszteni s állandóan vérrel táplálni. Egyáltalában hogyan keletkezik ez a szerv? Ez a törzsfejlődéstan művelőinek problémája. Lehet, hogy majd ráakadnak valami közbeeső fejlődési formára is. (Brehm)
A törzsfejlődéstan néhány kutatójában jogosan vetődik fel az a kérdés, hogy miért éri meg ilyen bonyolult világítószervet kifejleszteni ennek a halacskának, és egyáltalán hogyan keletkezik ez a szerv? Még nem tudják rá a választ. Egy másik kutatócsoport, minél mélyebben vizsgálja az élőlények komplexitását, bonyolultságát, annál inkább arra a következtetésre jut, hogy mindezek mögött értelmes tervezés áll.
Készítette: Hottiger Hotdogról http:www.hotdog.hu/hottiger