A SZABAD OKTATÁS ORSZÁGOS SZERVEZETE.

A SZABAD OKTATÁS ORSZÁGOS SZERVEZETE. AZ ORSZ. KÖZOKTATÁSI TANÁCS KEBELÉBEN 1907- ÉS 1908-BAN FOLYTATOTT TÁRGYALÁSOK IRATAI. A VALLÁS- ÉS KÖZOKTATÁSÜGYI M. KIR. MINISZTER 1908 DEC. 16-ÁN 127,044. ÉS 1909 SZEPT. 14-ÉN 91,961. SZ. A. KELT RENDELETEINEK ALAPJÁN KÖZREADJA AZ ORSZ. KÖZOKTATÁSI TANÁCS. BUDAPEST. 1909.

TARTALMA: Lap I. Gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter 1907. máj. 13-án 42429. sz. a. kelt leirata az Országos Közoktatási Tanácshoz az iskolán kívül való tanítás országos szervezése tárgvában 5 II. Dr. Jancsó Benedek előadó tanácsosnak az Orsz. Közokt. Tanács elnökségéhez intézett beadványa 14 III. Dr. Jancsó Benedek előadó tanácsos Emlékirata az iskolán kívül eső oktatás országos szervezésének tárgyában 16 IV. Az Országos Közoktatási Tanács állandó bizottságának 1908. évi október hó 14-én és 15-én a szabadoktatás országos szervezése tárgyában tartott üléseiben fölvett jegyzőkönyv. 147

42,429. sz 1907. V. 13. Ι. Gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter leirata az Országos Közoktatási Tanácshoz AZ ISKOLÁN KÍVÜL VALÓ TANÍTÁS ORSZÁGOS SZERVEZÉSE TÁRGYÁBAN. A közoktatási kormányzás sajátos feladatának vehető a nemzeti közművelődés minden oldalú irányzása és gyámolítása. Figyelmes érdeklődése nem zárkózhatik el a nemzet értelmi és erkölcsi haladásának olyan feltételei vagy szükségletei elöl sem, amelyeknek megvalósítása vagy kielégítése a közoktatás szűkebb, iskolaszerű kereteiben el nem érhető. Megfontolandó e tekintetből első sorban, hogy iskoláink szervezete államiságunk viszontagságosabb fejlődése miatt és társadalmunk gyorsabb átalakulása mellett nem alkalmazkodhatott még kellőképen annyira, mint kívánatos, a közélet gazdasági és művelődési követeléseihez. Népiskoláink még a tanköteles ifjúságnak sem biztosíthatják teljes számban az iskolázását, és sokszor igen fogyatékos tanításuknak eredményeit is nagyobbára kockáztatja a folytonos továbbképzés eszközeinek majdnem teljes hiánya. Középfokú oktatásunk tagoltsága sem felel meg a társas munkafelosztás igényeinek s főképen a polgári osztályok középső rétegei nem találhatják meg azt az életrevaló készültséget, mely a népek nagy versenyében a magyar munkának és iparnak biztosíthatná a sikeres megállást. Főiskoláink végre csekély számuknál, kevés helyre szorultságuknál fogva semmiképen sem nyújtanak elég kedvező alkalmat és tért tudományos önállóságunknak, nemzeti törekvések érvényesülésének. Mind e fogyatékosság kettős erőkifejtésre kötelez közművelődésünk ápolásában. Egyrészt az iskolai szervezet célszerűbb fejlesztése folytonos gondját követeli törvényhozásnak és közigazgatásnak egyaránt. De mivel az eredmény, mely ezen az úton elérhető, lassan érik és csak a jövő nemzedéknél termi meg gyümölcseit, és mivel már a jelen nemzedék állíttatik intézményeink demokratikus fejlesztése által olyan feladatok elé, melyeknek csupán műveltsége fokozásával lesz képes megfelelni; azért másrészt

6 a közművelődés terjesztését és haladását szabadabb, iskolán kívüli, mindenki számára hozzáférhető intézményekkel is kell eszközölnünk, minőket más szerencsésebb fejlődésű, a szoros értelemben vett közoktatás terén előrehaladottabb nemzetek is létesítettek és folyvást fejlesztenek. Eddig is visszhangra talált és utánzásra serkentett nálunk főleg az angolszász művelődés körében megindult messze terjedő nevelő munkásság, melv mint az egyetemi oktatásnak, tehát a legmagasabb értelmi képzésnek kiterjesztése jelentkezett. Itt ugyanis a nagymúltú és tekintélyű társadalmi intézmények, az egyetemek, együttes szövetkezésben, álltak élére a közművelődési mozgalomnak, hogy tervszerű munkálkodással a nép minden osztályát, a társasélet igen elágazó rétegeit, bárminő gazdasági körben tartja is egyébként mindennapos munkájuk, belevonják szellemi hatásuknak körébe és így valóságos nemzet-nevelő intézetekké váljanak. Figyelmet érdemel különben az a körülmény, hogy még azokban az országokban is, ahol a testületi kormányzat elvileg távol tartja az állami beavatkozást és legfölebb csak szabályozó befolyást enged a törvényhozásnak és kormányoknak, nem teljesülhetett a nagy jelentőségű vállalkozás az állam minden gyámolító segítsége nélkül. Egyebütt pedig, francia és német földön is, bár elismerésre méltó buzgalom a tudomány vezető képviselőiben nem hiányzott, a célszerűbb szervezkedés alapjaként sürgetni kezdik az állami gondozás részvevő segedelmét. Nálunk sem kicsinylendő ugyan, amit eddig némi kevés országos támogatással szabad egyesületek és tudományos testületek e téren megkíséri ettek. De tagadhatatlan, hogy ebben a sokoldalú, mindennemű körültekintést igénylő tevékenységben semminemű összműködés nem mutatkozik, és megállapított elv és terv híjában a törekvések egészében sokkal nagyobb a szétágazás, sokkal kevesebb a kölcsönös figyelembevétel, semhogy a közművelődés haladására a nemzeti egység szempontjából maradandóbb hatásokat várhatnánk tőlük. Alkalomszerűnek és helyénvalónak látszik, hogy az iskolánkívüli szabad tanfolyamok kérdése egész terjedelmében, hazai állapotaink és szükségleteink szempontjából, iskolai szervezetünk figyelembevételével és a rendelkezésre álló segédeszközök mérlegelésével behatóbb tanulmány tárgyává tétessék. Midőn ez irányban a Közoktatási Tanácsot fölkérem, hogy szakértő és a kérdéses munkásság közül tapasztalattal rendelkező férfiak és nők mindenekelőtt pedig az e téren már működő testületek, ú. m. a Szabad Egyetem, Szabad Lyceum, Erzsébet Népakadémia és Uránia Magyar Tudományos Egyesület vezető férfiainak - bevonásával, a szükséges tanulmányozást végezze, nem annyira irányadásul, vagy a bevonandó kérdések megszorítására, mint inkább azoknak kiemelésével, mikben országos közoktatási és gazdasági érdekek érvényesülnek, jelzem, hogy minő szempontokból kívánatos legelőbb is a felvilágosítás.

7 I. Legsürgősebben követelhetik az intézkedést, talán a törvényhozás részéről is, népoktatási intézményeink fogyatékosságának a következményei. Oly időkben, midőn politikai tekintetek sürgetik, hogy a közéletben általános szavazatjog alapján eszközöltessék a részvétel, a közérdek ártalmával tűrhető csak az oly közműveltségi állapot, mely szerint az összes polgári népességből magyar földön csak 51.4%-a tud írni és olvasni, majdnem fele nem rendelkezik tehát az általánosabb, körültekintő tájékozódás legelemibb eszközeivel és végkép egyes merészebb, de kevésbé önzetlen vállalkozó személy közvetlen hatásának van kiszolgáltatva. Azonfelül megfontolandó, hogy ma a nép fia többé már nem csupán gazdasági tényező, hanem a nemzeti életnek számottevő tagja. Az iskolázás teljes érvényesülése mellett sem lehet tehát elégséges az az elemi műveltség, melyet a népiskola a tankötelezettség éveiben nyújthat, s így szükségképen gondoskodni kell, ha a gazdasági életünk azontúl nem nélkülözheti a munkásnép kezét és fáradalmát, hogy mellette szabad idejében és az egyéni szükség figyelembevételével mindenki alkalmat leljen, főleg még a fejlődés és az erkölcsi válság korában, tehát a 12-20 évéig, a továbbképzésre és művelődésre. Ekként a felnőttek oktatása, mint a tanulatlanság pótlása és a tanultság fejlesztése, oly feladat korunkban, mely országos közérdek, és ily értelmű szervezésre szorul. A nyugati nagy nemzetek, akik korunk értelmi és gazdasági törekvéseiben a vezetők, mind felismerték e szükséget, és társadalmuk és közigazgatásuk sajátsága szerint gondoskodnak kielégítéséről. A francia állam már az elemi oktatás szervezéséről szóló törvényben kellő figyelmére méltatta a kor követelését (1886. október 30. törvény, 8. cikkely); lehetőséget nyitott elemi népiskolai osztályok fellállítására iskolázatlan felnőttek számára, valamint oly munkás alkalmazottak továbbképzésére, akik a tankötelezettség követeléseinek megfeleltek, a kormány rendelkezésére bízva, hogy e nyilvános és ingyenes oktatás mily feltételek szerint szervezendő, hogy állami segélyben részesüljön. Az 1887. jan. 18. és újabban az 1895. jan. 11-én kelt kormányrendelet gondoskodott is ez intézmény kellő közigazgatási biztosítékairól és országos támogatásáról. A közvélemény is nagy kedvezéssel fogadta az intézkedést, mely a tankötelezettség évein túl a hadkötelezettség koráig végzi a népnevelés munkáját. Nem tekintve azokat a tanfolyamokat, melyek az írás-olvasás mesterségében vezetik a tanulatlan felnőtteket, s melyekben főleg a besorozott tanulatlan legénységet kötelezik a részvételre, a felnőttek oly tanfolyamainak (Cours d' adultes) száma, melyekben a tanítóság folytatja a továbbképzés munkáját, 8288-ról, amennyi 1894/5. évben volt, tíz év alatt (1904/5. évben) 47,330-ra emelkedett, köztük 29.872 férfiaknak, 17,458 nőknek szólt. Hozzájuk számítható még vagy 6000 oly tanfolyam, melyeket népnevelési egyesületek, ipar- és kereskedelmi kamarák stb. szerveztek és tartanak fenn.

8 Nem csekélyebb gondot fordít az angol közoktatási kormányzás a népoktatás ez irányú fejlesztésére. Régtől fogva országos gyámolításban részesíti a szakszerű továbbképzést előbb külön hatóságot is alkotva e célra (The Science and Art Department), mely újabban a középponti hatóságba (Board oí ducation) olvadt-, újabban évről-évre gondos szabályozással irányítja, megállapítva a feltételeket, amelyek értelmében az iskolaügyi hatóságok ebbeli törekvéseik gyámolítására országos segélyben részesülhetnek. (A legújabb az 1906. év augusztus 1-től 1907. július 31 időszakra szól; kiadatott 1906. június 12.: Regulations for Technical Schools, Schools of Art and other Schools and Classes [Day and Evening] for further Education). Az utolsó kormányjelentés (Report of the Board of Education for the Year 1905/6) nagy megnyugvással ad számot róla, mily nagy figyelemben részesül országszerte az elemi iskolai továbbképzés (further or continuative education) kiterjesztése és javítása. Különösen kiemelhető a törekvés a tanulmányi rend pontos megállapítása körül, úgy, hogy a tanulás szorosan hozzáfűződve az elemi iskola munkájához, mintegy átmenetet alkosson a magasabb szakszerű, kereskedelmi és ipari oktatáshoz. Figyelmet érdemel különösen hazai szempontból is, minő tervszerűséggel történt gondoskodás a legújabb rendezésben a falusi vidékek rural areas gazdasági és művelődési szükségleteinek kielégítéséről, egyes esti lielyi tanfolyamok és központi téli, 2-8 heti tanításra terjedő oktatás szervezésével. Az angol közművelődési törekvések ez irányát különben érdekesen jellemzik a következő számadatok. Nem tekintve a különböző, inkább szakszerű nappali tanfolyamokat, volt ugyanis a következő években 1902/3. 1903/4. 1904/5. elismert iskolai tanfolyam 5,624 5,579 5,706 bejáró tanuló 657,594 696,882 718,562 tanuló, akiért kormánysegély járt 440,718 469,686 487,699 kormánysegély összeg 285,126 304,962 320,762 A tanulók kor szerint pedig az utolsó évben ekként oszoltak meg; volt 12-15 éves 1 55,938 15-21 éves 3 59.917 21 éven túl 202,707 Teljes ingyenes oktatásban részesült tanuló 169,476 Fizetéses tanuló 549,086 Az alsóbb néposztályok továbbképzése főleg szakszerű irányban (Fortbildungsschule) a tanköteles éveken túl körülbelül a 18. évig Németországban is, ahol a köteles mindennapos oktatás nyolc éven át a tanulók 14. éves koráig folyik és iskolázatlan alig található, folytonos gondozásnak és haladó szervezésnek tárgya. Több állam törvényhozási intézkedéssel, kötelező szabályzattal

9 segíti megvalósulását; sőt a birodalmi törvényhozás is az iparrendi törvény keretében többnemű biztosítékairól gondoskodott, amennyiben az ipari és kereskedelmi testületeknek és kamaráknak kötelességévé teszi, hogy a helyes kiképzés és előképesítés érdekében a tanulók iskolázására nézve szabályzataikban intézkedjenek, sőt a községeket feljogosítja, hogy helyi szabályzattal a mindkét nembeli munkásokat és alkalmazott segédeket egész 18 éves korukig továbbképző iskolák látogatására kötelezhetik, a szülök és gazdák, vagy munkaadók esetleges hanyagságának büntető fenyítésével. Ily módon német földön a továbbképzés kötelező rendezése főként a helyi közigazgatás körére van bízva, de a birodalmi törvény annyiban segíti e feladatban, amennyiben viszont a vállalkozót vagy munkaadót is kötelezi, hogy 18 éven aluli munkásainak, ha továbbképző iskolába járnak, adja meg a szükséges szabad időt, melynek tartamát esetleg a hatóság állapítja meg. Ahol pedig a fiatal munkás inaskodik, gazdája tartozik őt a továbbképző vagy megfelelő szakiskolába járatni és az iskolázást ellenőrizni, büntetés terhe alatt. Azon államok közül, amelyekben az iskolázás általánosan érvényesült s jó sikerrel folyik, érdemes még Svájc és Dánia példáját tekintetbe venni. Az előbbi államban az a tapasztalat, hogy még a kötelező iskolázás szigorúbb érvényesítése sem biztosítja eléggé a közművelődés haladását, ha az iskolai éveken túl kellő alkalom nincs a gyermekkorban szerzett ismeretek ébrentartására és folytonos gyarapítására; már 1881-ben maga a szövetséges kormány törvény útján sajátságos módon, intézményesen gondoskodott a szükséges korrektívumról és általános újoncvizsgálatot szervezett, úgy, hogy katona-állításnál nem csupán testi arravalóságát nézik, hanem egyszersmind iskolai és értelmi készültségét is puhatolják az előállóknak. A vizsgálat, mivelhogy az olvasás és számolás ügyességein felül kiterjed még a fogalmazásra és a honismeret (földrajz és történet) egész körére, valóságos próbája a közműveltség elterjedésének; adatait kantononként, sőt egyes iskolánként- is csoportosítják, mindig az elemi iskolát véve alapul, melyben az újonc készültségének alapjait nyerte s ekként világos képet nyernek a népnevelés állapotjárói és útmutatást arra, hol követel netaláni hiánypótlást. Az egyes kantonok azután kötelesek, szükség szerint, újonc-iskolákról is gondoskodni, de költségeit a központi szövetséges pénztár fedezi. Dánia a népi főiskolák rendjével adott tanulságos példát, miként gondoskodhatni főképen a földmíves népség magasabb műveléséről. Magánvállalkozásból e népfőiskolák nemzeti intézménnyé alakultak, amelyeknek jelentőségét a nép értelmi és gazdasági emelkedésére nézve általánosan elismerik és országosan is nagy pénzbeli segéllyel fokozzák. Szervezetük, helyi és személyi eltéréseket mellőzve, körülbelül ekként alakult ki: télen (novembertől áprilisig) ifjak iskolája.áll fenn, nyáron leányoké. Többnyire bennlakás van szervezve, amennyiben ép erre helyeznek nagy súlyt, hogy tanítvány és nevelő bensőbb szellemi közös-

10 ségbe lépjenek. Főtárgya a tanításnak a történet és mellette a nemzeti irodalom szerepel nagyobb mértékben. Az olvasás, írás és számolás célszerű, tanulságos gyakorlása mellett azonfelül felvilágosítást nyernek egyfelől az ország alkotmányáról, közigazgatásáról, törvényhozásáról, másrészt oktatást kapnak a természetismeret azon főágaiban és oly kapcsolatos gyakorlatokban, melyek a mezei gazdaságra nézve fontosak. A testi nevelés, a svéd torna alapján is nagy gondban részesül. Egyes főiskolákkal aztán a helyi körülmények szerint szakiskolák, ipari és földmívelési intézetek vannak kapcsolatban, ezek növendékei aztán naponkint 1-2 órán át látogatják a főiskolát. Ez intézetek különben általánosabban is nagy hatással vannak a népművelődés emelésére; tanítóik nyilvános gyűléseken és egyesületekben rendszerint igen látogatott előadásokat tartanak. Az ily ίοiskolai tanítók számára különben az egyetemen külön tanfolyamokat is szerveztek, de egyes egyetemi tanárok is szívesen vállalkoznak a tanításra. Nagy művelődési fontossága mellett ez intézménynek nem kevéssé esik latba azonfelül gazdasági érdeme, amennyiben általában elismerik, hogy a dán mezőgazdaság főképen hatásának köszönheti, hogy oly eredményesen tudott megküzdeni válságával, midőn a gabonatermelésről tej-hús-gazdaságra volt kénytelen áttérni. A dán nép-főiskolai intézmény különben nagy eredménnyel terjedt el ma már az összes skandináv népeknél-, még az Amerikában letelepedettek közt is. A buzgóság e kiváló példái mellett érezhető leginkább közállapotaink elmaradtsága. Hazánkban az iskolázás teljes hiányának pótlása, a tanulatlanság kárainak orvoslása alig foglalkoztat néhány elszigetelt társas kört, a közhatóságok gondja népünk ezen nagy szükségleteit alig vette észre. Az iskolázatlan felnőttek oktatását csupán egyes oly egyesületek gondozzák, mint a Budapesti Népoktatási Kör, mely ama 35 év alatt, mióta működik (1904-5. évig) 32,449 személyt részesített rendszeres tanításban és látott el tankönyvekkel, részben taneszközökkel is; a vidék városaiban a buzdító példa azonban nem talált utánzásra. Valamivel több történik az iskolázottabb felnőttek továbbképzése körül. Az 1891:XIII. t. c. alapján az ipari munkások vasárnapi képzésére szervezett országos bizottság irányítása szerint, valamint az iparossegédek továbbképzése tanfolyamának szervezetére vonatkozó, 1894. évi 35,527. szám alatt kelt vallás- és közoktatási miniszteri rendeletnek utasítása értelmében több vidéki városban folyt a továbbképzés munkája, nem minden siker nélkül. A kereskedelmi miniszter 1903. évi 6090. számú rendelete hasonló célzattal szabályozta a kereskedők és kereskedelmi társulatok továbbképző tanfolyamainak eljárását, de ily irányban, úgy látszik, épen csak a fővárosra szorítkozott az egyes egyesületek tevékenysége. A földmívelésügyi minisztérium is tartat országszerte több (az 1904/5. évben 55) vármegyében a gazdasági továbbképzést szolgáló tanfolyamokat, melyeken még célszerű eljárással az előadások tárgyát kinyomatva a résztvevők közt ingyen szét is osztják.

11 Nem lehet azonban kétséges, hogy mindaddig, míg mind e buzgóság egymással való érintkezés nélkül, többnyire igen elágazó munkássággal fáradozik, a közművelődés nagy feladatai nem oldhatók meg, mert ezek közül csakis közös tudatos tevékenység, világosan szervezett kölcsönösség biztosíthatja az állandó és folytonos haladást. Ily értelemben volna tehát a Közoktatási Tanács kebelében megfelelő szakértők bevonásával tanulmány tárgyává teendő: 1. Minő intézkedéssel volna biztosítandó, netalán a törvényhozás közbenjöttével is, az egyes közhatóságok, községek, városok, megyei bizottságok közreműködése abban a munkában, hogy az iskolázatlan, olvasni és írni sem tudó felnőttek oktatása országos segéllyel is tervszerűen eszközöltessék? 2. Miként lehetne országos középponti vezetés és gyámolítás létesítésével a tankötelezettség évein tnl, főképpen az ifjúság 15-21. éveiben, a népnevelő továbbképzést általánosabbá és hatásosabbá is tenni, s ekként egyrészt népünket jobban belevonni a nemzeti közművelődés keretébe, másrészt gazdasági boldogulására is megadni a kívánatos értelmi és erkölcsi készültséget? II. Nagy körültekintést követel közéletünk és társadalmunk sajátosságának pontos mérlegelése, ha másodsorban polgárságunk azon középosztályának művelődési szükségleteit tekintjük, amely a fennálló iskolai szervezet mellett többnyire félbeszakadt alapvetéssel, hiányos általános készültséggel, rendesen csak négy közép- vagy polgári iskolai osztály végzésével, és azért szintén egész fogyatékos szakképzettséggel jut a gyakorlati pályákra. Ez az a társadalmi kör, amelynek érdekét a művelt nyugati államokban is kívánja főképen szolgálni az egyetemi képzés kiterjesztésének mozgalma. Nem téveszthető azonban szem elöl, hogy művelődési közállapotunk felette elüt minden más európai nagy műveltséggel rendelkező népétől. Ezek körében a tudományos felfogás terjesztésére irányult oktatás megelégedhetik gyakran az érdekkeltés eszközeivel, mivelhogy az egyesnek, ha felébredt az érdeke, megfelelő bő irodalmi készség áll rendelkezésére. Az angol, francia és német műveltség köreiben (de még az olasz is említhető) nem ritkaság ugyanis, hogy a tudomány népszerűsítésének irodalmi szolgálatában, alkalmas tájékoztató és összefoglaló művek írásával, a legelső vezető tudós elmék is szorgoskodnak, és majdnem az a tanúság, hogy a népszerűsítő irodalmi termelés messze túlhaladja a szigorúan vett tudós, kizárólagos szakszerű munkásságot. A mi irodalmunk szegényessége ezzel szemben valóban megdöbbentő. A puszta érdekkeltés ezért viszonyaink közt nem elégséges, sőt amennyiben abban a társadalmi körben, amelynek szolgál, az idegen nyelvek ismerete inkább el van terjedve, inkább arra vezethet, hogy egy idegen műveltségi áramlat sodrába kerül, mely ha nem is idegeníti el teljesen nemzeti életünktől, mindenesetre más irányba tereli figyelmét, és csökkenti rokonérzését a hazai tudományos törekvések iránt. A külföldi példák olynemű követése azért, aminő az eddig is rendezett

12 egyébként elismerésre méltó sorozatos előadásokban nyilvánul, viszonyaink között nem elegendő. Ép úgy nem elégséges, a vidék számos középpontjában középiskolai tanáraink buzgalma által részben már az én felhívásom nyomán - létesített számos előadás, melyek a vidéken a közművelődési érzék felköltésére alkalmas eszközök ugyan, s az iskolán kívül eső közoktatásban hasznos tényezőkként szerepelhetnek, tartósabb hatásra azonban csak országos szervezés után számíthatnak. Megszívlelendő, hogy még Angliában is, a mozgalom kiinduló pontjában, csak úgy volt biztosítható az oktatás sikere, hogy egyrészt magukban a vezető Egyetemek kebelében intézményszerűen külön testületeket alkottak, a tervszerű vezetés és irányítás céljából (Board to promote the Extension of University Teaching), másrészt megfelelő vizsgálatokkal látták el s némikép ezekkel járó jogosultságokkal is ruházták fel a szabad tanfolyamokat. Újabban (1905) Franciaországban is, ahol több egyetem és számos egyesület foglalkozik az egyetemi oktatás terjesztésével, érvényesült a tervszerűbb együttműködés érzete s külön középponti szervezetben nyert alakot. (Fédération des Universités populaires.) Ily szempontokból volna tehát a Közoktatási Tanács kebelében, főképen a hazai szükségleteket tekintve, megvitatandó: 1. Mi módon és milyen eszközökkel lehetne intézményesen, talán központi vezetés szervezésével is, biztosítani hajránkban a tudományosabb és a szakszerű képzés iskolán kívül eső tanfolyamait? 2. Különösen pedig miként volna hasznosítható ez irányban a) a főiskoláknak és középfokú tanintézetek (gimnáziumok, reáliskolák, különféle szakiskoláink) tanártestületeinek közreműködése? b) továbbá a létező egyes irodalmi társulatok, népszerű tudományos egyesületek munkásságának tervszerűbb rendezése. Az országos szempontból felmerülő kérdések e sorára ekként az Országos Közoktatási Tanács figyelmét felhíván, nem kételkedhetem, hogy a tudomány haladására és a közművelődés emelésére irányult ezen törekvésemet méltányolva, a Tanács nem fog késni a kívánatos szakerők és különösen ezen a téren eddig is működő érdemes férfiak bevonásával is azokat tanulmány és megvitatás tárgyává tenni és megállapodásait mielőbb hozzám juttatni. Mert fontosnak tartom és múlhatatlannak, hogy mielőbb minden oldalról megindulhasson közművelődésünk haladása körül olyan tervszerű munkásság, mely a kötött úton haladó iskolázáson kívül módot és eszközöket nyújt mindenkinek, akit bármi körülmény megakasztott értelmiségének iskolaszerű kifejlésében, arra, hogy a szervezett szabad oktatás utjain vagy fogyatékos készültségét kellőképen pótolhassa, vagy egyéni műveltségét lehetőleg mind magasabb fokra emelhesse. Megjegyzem, hogy jelen leiratom másolatát a miniszterelnök, a kereskedelem-

13 ügyi, földmívelésügyi, igazságügyi, pénzügyi, belügyi és honvédelmi miniszter urakkal egyidejűleg közlöm, hogy érdeklődésüket a nemzeti életnek úgyszólván összes megnyilvánulásaira kiterjedő ezen actióm iránt eleve felkeltsem, s már most alkalmat adjak nekik annak megfontolására, hogy ez actióban a vezetésükre bízott kormányzati ág érdekeinek szempontjából milyen irányban kivannak résztvenni? Felkérem egyúttal az említett társminiszter urakat, hogy amennyiben a Közoktatási Tanács részéről, e kérdések tárgyalása alkalmából, tájékoztatás, felvilágosítás, adatszerzés vagy esetleg irányítás szempontjából egyik-másik megbízott jelen leiratomra hivatkozással, valamelyik miniszter úrhoz fordulna: ez az illetőt támogatni szíveskedjék. Budapest, 1907. évi május hó 13-án. Apponyi

II. Az Országos Közoktatási Tanács elnökségének Budapesten. Nagyságos Alelnök Úr! Mint annak a szakbizottságnak előadója, melyet az Országos Közoktatási Tanács múlt év június 4-én tartott üléséből azzal az utasítással küldött ki, hogy az iskolán kívül eső oktatás egységes szervezésére vonatkozó előkészítő tanulmányokat elvégezze, Nagyságodnak múlt évi október 25-ről kelt 243/907. számú hivatalos felszólítása értelmében van szerencsém ide mellékelten Emlékiratomat az iskolán kívül eső oktatás szervezése tárgyában további eljárás végett tisztelettel beterjeszteni. Ez Emlékirat első és nagyobbik része pragmatikus előadása annak, ami nálunk az elmúlt negyven év alatt az iskolán kívül eső oktatás érdekében történt. Második és kisebbik része azokat az elveket és tételeket tartalmazza, amelyeknek segítségével egységes szervezete felépíthető. Az I. fejezet foglalkozik az 1870-1874 között lezajlott Türr-Irányi-féle felnőttek oktatásával; a II. azokkal a kulturegyesületi és szociálpaedagogiai törekvésekkel, amelyek a magyar társadalom iskolán kívül eső oktatói munkásságát foglalkoztatták a felnőttek oktatásának megszűntétől az University Extension-féle törekvések felvetődéséig (1896-ig). A III. rész előadja az University Extension intézményének hazánkban való meghonosítását. A IV. megismerteti az iskolán kívül eső oktatásnak azt a fajtáját, amelyet a szociáldemokrácia a munkás szakszervezetekben létesített. Az V. előadja az iskolán kívül eső oktatás szervezésének vezérelveit úgy, amint azok annak hazánkban lefolyt történetéből levonhatók. A VI. rész pedig paragrafusokba foglalt javaslat alakjában építi fel az iskolán kívül eső oktatás nálunk lehetséges szervezetét. A VII-ben Összefoglaló kérdések cím alatt össze vannak állítva mindazok az alapelvek, amelyek a tervezet lényegét magokban foglalva, alkalmas alapjául szolgálhatnak egy szaktanácskozás esetleges tárgyalásának.

15 Nyert megbízatásom alapján foglalkozva mindazzal, mi hazánkban és a külföldön ezen a téren történt, meggyőződtem, hogy nálunk a rávonatkozó eszmék és gondolatok rendszerbe foglalása ilyen részletesebb és mélyrehatóbb előzetes tanulmány nélkül lehetetlen. Egyetlen lépést sem tehetünk biztosan, míg fel nem kutattuk e munkásság eredetének indítékait, míg meg nem állapítottuk a magyar közművelődés ama szükségleteit, amelyeknek ez a munkásság különféle irányaiban logikai és természetes következése volt. Míg nem elemeztük és ki nem fejtettük azokat a hatásokat, amelyek nálunk az iskolán kívül eső oktatás különböző irányait, nemeit és ágait kifejlesztették, fejlődésökben és eredményeikben esetleg megakasztották. Ε tevékenység múltjának pragmatikus vizsgálata alapján, azt hiszem, sikerült olyan eredményeket is levonni, amelyek a tervezett egységes szervezésben zsinórmértékül és irányt jelölő alapelvekül használhatók. Történeti és pozitív alapot akartam szolgáltatni annak a tanácskozásnak, eszmecserének és vitatkozásnak, amelynek kohójából kell kikerülnie e nagy közművelődési akció egységes szervezetének. Ez a körülmény, továbbá feladatom nehézsége és munkálatom terjedelme szolgálhat mentségéül, hogy azt a Nagyságod idézett felszólításában megállapított határidő után csak két hónappal bocsáthattam rendelkezésére. Ezeknek tisztelettel teljes előadása után maradtam a Nagyságos Alelnök úrnak Budapest, 1908 január 15-én. hazafias tisztelettel Dr, Jancsó Benedek, előadó tanácsos.

III. EMLÉKIRAT AZ ISKOLÁN KÍVÜLESŐ OKTATÁS ORSZÁGOS SZERVEZÉSÉNEK TÁRGYÁBAN. Az Orsz. Közoktatási Tanács elnökségének megbízásából szerkesztette.- D r JANCSÓ BENEDEK az Országos Közoktatási Tanács előadó tanácsosa. I. 1. Α kitűzött cél. Gróf Apponyi Albert vallás- és közokt. miniszter úr múlt évi 42.429/907. V. 13. számú leiratában felszólította az Országos Közoktatásügyi Tanácsot, hogy az iskolán kívül eső oktatást a következő pontozatokba foglalt kérdések keretében tegye tanulmány tárgyává: a) Minő intézkedéssel volna biztosítandó, netalán a törvényhozás közbejöttével is aï egyes közhatóságok, községek, városok, megyei bizottságok közreműködése abban a munkában, hogy az iskolázatlan, olvasni s írni sem tudó felnőttek oktatása országos segélylyel is tervszerűen eszközöltessék? b) Miként lehetne országos középponti vezetés és gyámolítás létesítésével a tankötelezettség évein túl, főképpen az ifjúság 15-21 éveiben, a népnevelő továbbképzést általánosabbá és hatásosabbá is tenni s ekként, egyrészt népünket jobban belevonni a nemzeti közművelődés keretébe, másrészt gazdasági boldogulására is megadni a kívánatos értelmi és erkölcsi készültséget? Továbbá: a) Mi módon és milyen eszközökkel lehetne intézményesen, talán középponti vezetés szervezésével is, biztosítani hazánkban a tudományosabb és a szakszerű képzés iskolán kívül eső tanfolyamait? b) Különösen pedig miként volna hasznosítható ez irányban 1. a főiskoláknak és középfokú tanintézetek (gimnáziumok, reáliskolák, különféleszakiskoláink) tanártestületeinek közreműködése?

17 2. továbbá, a létező egyes irodalmi társulatok, népszerű tudományos egyesületek munkásságának tervszerű rendezése? Ε miniszteri leirat rámutat arra is, hogy az a munkásság, amelyet az iskolán kívül eső oktatás érdekében nálunk a társadalmi egyesületek, iskolai és tudományos testületek megkísérlettek, nem kicsinyelhető, mert ha nem is gazdag meglepő eredményekben, de elég buzgó és sokoldalú. A baj csak az, hogy nem igen mutatkozik öntudatos és tervszerű összműködés. Megállapított és általánosan elfogadott vezérelv hiányában sokkal nagyobb benne a szétágazás és kevesebb a rokon, sőt párhuzamos törekvések kölcsönös figyelembevétele is, semhogy tőle a közművelődés haladására a nemzeti egység szempontjából maradandóbb hatásokat várhatnánk. Az ilyen jellegű egész munkásság inkább idegen hatások eredményének, nemhazai talajból kisarjadzó«közművelődési törekvések jó szándékú, vagy lelkes utánzásának látszik, mint sem társadalmunk és népünk általánosan érzett közművelődési szükségleteiből kiforrott életrevaló törekvésnek. Éppen ezért, a Közoktatásügyi Tanács által teendő tanulmányoknak s e tanulmányok alapján kidolgozandó javaslatoknak, az lenne a szóban forgó miniszteri leirat intenciói szerint a feladata, hogy ebben a munkásságban megkeresse azokat a vezérlő szempontokat, a melyeknek erejénél fogva e szétágazó törekvések nemcsak egységesíthetők, hanem közművelődésünk rendszerébe, mint életrevaló és gyakorlati intézmény beilleszthetők is legyenek. 2. A kitűzött cél elérésének feltételei. Az ilyen irányú és célzatú tanulmánynak legelső feltétele: felkutatni e munkásság eredetének indítékait. Megállapítani a magyar közművelődés ama szükségleteit, a melyeknek ez a munkásság logikai és természetes következése volt. Elemezni és kifejteni azokat a hatásokat, amelyek nálunk az iskolán kívül eső oktatás különböző irányait, nemeit és ágait kifejlesztették, vagy fejlődésökben és ered-: menyeiben megakasztották. Ez a tanulmány nemcsak szükséges a megállapítható eredmények és e munkásság szervezésére vonatkozó javaslatok szempontjából/ hanem magában véve jutalmazó is, amennyiben ki fog derülni belőle, hogy az a munkásság, amely ez idő szerint az iskolán kívül eső oktatás érdekében országszerte folyik, nem pusztán idegen utánzás, hanem a magyar közművelődés talajából kisarjadó életrevaló és hasznos gyümölcsöt ígérő növény. Hogy nálunk éppen olyan régi s éppen olyan tiszteletre méltó múlttal dicsekszik, mint bármelyik más nyugati civilizált országban. Ki fog derülni, hogy e tevékenység múltjának pragmatikus vizsgálatából olyan eredmények vonhatók le, amelyek jövendő egységes, szervezésében zsinórmértékül és irányt jelölő alapelvekül használhatók.

18 A Türr-Irányi-féle felnőttek oktatása» 1. Történelmi előzmények. Hogy a nép nagy tömegét a demokratikus alapon szervezendő modern magyar államnak kötelessége egy általános nemzeti és népműveltség minden áldásában részesíteni s ezt a népműveltséget az egész magyar politika alapjává tenni, reform-korszakunknak különösen a negyvenes éveknek minden szabadelvű politikusa, programm gyanánt vallotta és hirdette. Nemcsak a legelső felelős magyar minisztérium elnökének, Batthyányi Lajos grófnak volt jelszava, hogy a tudományt.még a cigány kunyhójába is be kell vinni, hanem mindeniköknek. Kossuth Lajos nemcsak a jobbágyság eltörlése, a magyar ipar- és kereskedelem védelme érdekében izgat, hanem demokratikus alapon való,politikai átalakulásunkkal egyetemben a közművelődés fejlesztése és általánosabbá tétele mellett is. Már 1837 február havában elkészíti egy röpke irat vázlatát az iskolát megelőző nevelésről, a kisdedóvásról; a magyar földműves, napszámos és kézműves népnek szánva, amelyben arról igyekszik azt felvilágosítani, hogy a munkás néposztályok még iskolába nem járó gyermekei minő veszedelmeknek vannak kitéve és hogy e veszedelmek elhárítására, mit kellene tenni? Abban a beszédében pedig, amelyet 1848 augusztus havában Eötvös József közoktatásügyi miniszternek az elemi oktatásról beterjesztett törvényjavaslata érdekében mondott, egyenesen a demokratikus. Arn erikája hivatkozik s az újra szervezendő magyar népoktatás célját e szavakkal határozza meg: az iskolák ne csak látszassanak nevelni, de neveljék. is a népet azzá, ami jövendő rendeltetése: jogait ismerő, szabadságát érző, vallásos és okszerű földművelővé. Ugyanez a gondolat lesz uralkodó vonása két évtizeddel később a második felelős magyar kormány közoktatásügyi politikájának is. A két korszak közműve' lödési eszméinek közösségét Eötvös József báró képviseli. 1867 július 3-án jelenik meg! a népnevelési egyletek alapítása érdekében kiadott nevezetes körlevele, amely valóságos közművelődéspolitikai hitvallása is. A népműveltség általánossá tétele - szerinte egyenes folyománya annak a demokratikus átalakulásnak, amelynek a kiegyezéssel egyidejűen küszöbére lépetta nemzet. De csak ott fejlődhetik ki életrevaló, önálló és tartós művelődés, ahol er művelődés szükségének érzete a nemzet lelkében felébredvén, a polgárok minden osztályának vállvetett közreműködéséből, magából az összes népéletéből képződik ki. Ez - ok miatt a közművelődés kifejlesztése inkább társadalmi munka, amelyben a közhatalomnak csak a segítő közreműködés a feladata, Csak ily módon adhatjuk meg a nép egészének azt az értelmi és erkölcsi készséget, amely őt-

19 alkalmassá teszi jövendő rendeltetésére. Arra, hogy mint Kossuth Lajos mondotta : jogait ismerő, szabadságát érző, vallásos és okszerű földművelővé légyen. Ha a népnek ezeket az értelmi és erkölcsi készségeket meg nem adjufô akkor mint Eötvös e körlevele mondja; a jogegyenlőség elve, melyet utolsó; törvényeink kimondottak, puszta szó marad, sőt bizonyos körülmények között magára az államra nagy veszély forrásává is lehet, ha a nemzet azon osztályai,; melyek politikai jogokkal ruháztattak fel, azoknak gyakorlására megkivarçtaté műveltséggel nem bírnak. Az 1868-iki népoktatási törvény célja és törekvése az volt, hogy a népiek megadja azt a míveltséget, amely feltétele ama politikai jogok helyes és célszerű gyakorlásának, amelyeket a demokratikus alapon felépülő alkotmányos modern állam neki osztályrészül juttatott. Csakhogy a, demokratikus fejlődés politikai következményei gyorsabban fognak bekövetkezni legalább akkor még azt hitték mint ahogy e törvény hatása a népéletben érezhető lesz. De ettől eltekintve ez a törvény a nép nagy tömegének, amely a politikai életben részt kapott, vagy még több részt fog követelni magának, műveltségi állapotán egyáltalán semmit sem fog lendíteni, mert ez a nagy tömeg iskolai oktatásban nem részesült és miután kinőtt belőle, nem is részesülhet, Kérdés: nem lehetne-e ezen a bajon segíteni? De nemcsak lehçt segíteni, hanem kell is. A társadalom műveltebb tagjainak, de magának az államnak is kötelessége minden módot megkísérteni és minden eszközt felhasználni a művelődésben hátramaradottak és az iskolázatlanok tanítására. Erre vonatkozóan sem példa, sem tapasztalás nem hiányzott... 3. Francia hatás. Az a gondolat, hogy az iskolázatlanoknak is meg kell adni azt a műveltséget, amely őket képesekké teszi, hogy politikai jogaikat, amelyekhez a demokratikus állam hozzájuttatta, helyesen és a nemzeti érdekekre áldást hozóan gyakorolhassák és hogy a népet e műveltség iskolán kívül való megszerzésében segíteni a társadalom műveltebb tagjainak és az államnak együttes kötelessége, Franciaországban öltött legelőször testet. Eredménye volt a francia forradalom által megindított annak a nagy társadalmi és politikai átalakulásnak, amelyen a franciák a XIX. században átestek. Megindítója Jean Mace volt. Előbb tanár egyik párizsi líceumban, majd 1848-ban hírlapíró. Tagja a Republique című politikai lap szerkesztőségének. Leír kes harcosa a nagy forradalom politikai és társadalmi eszméinek s erős meggyőződésű híve a köztársaságnak. A december 2-iki államcsíny elűzi Párizsból, Elzász egy félreeső városkájában húzódik meg, hol egy magán leánynevelő intézet tanára lesz. Figyelme a kis városka csendjében a politikától a nevelésügy kérdései

20 felé fordul. Illetőleg az a meggyőződés érlelődik meg lelkében, hogy a francia nép addig sohasem fog tudni a szabadsággal élni, míg meg nem szerezte azt a műveltségét, amely feltétele, hogy a szabadsággal élni tudjon. Míg Franciaországban á r nép műveltsége olyan általános és mély nem lesz, amely elég erőssé teszi arra, hogy a maga szemével lásson és a maga eszével ítéljen, addig képtelen lesz saját sorsának intézésére és arra kárhoztatott, hogy az anárkia és a cézári zsarnokság két szélsősége között folyton hánykolódjék. Eleinte á nép erkölcsét javító, gondolkozása körét szélesítő és ízlését nemesítő szépirodalmi művek írásával igyekszik a jelzett irányban hatni. Ilyen irányú irodalmi munkásságának egyik alkotását, Egy falat kenyér történetét, magyarra is lefordította Szász Domokos. III. Napóleon, császársága kezd veszíteni abszolutizmusából. Egyre sűrűbbek lesznek a jelek, amelyek azt mutatják, hogy gyors lépésekkel közeledik a szabadelvű császárság korszaka. Az elzászi városkában meghúzódott republikánus, Jean Mace szabadabban mozoghat társadalmi téren is. A népművelés elsőrendű észközé a könyv. De igazán ilyenné csak úgy lehet, ha a nép hozzáfér a könyvhöz. Ezért tehát megkezdi 1862-ben, egyelőre csak Elzászra szorítkozottan, a falusi népkönyvtárak szervezését és a következő évben egyesületet alakít a felnőttek oktatására. Egy év alatt körülbelül nyolcvan falusi könyvtárt rendez be. Párizs egyik elsőrangú kiadója, Hetzel felismeri a nagy erőt, ami a szegény vidéki leányiskolái tanítóban lakik. Párizsba hívja és megbízza a Magasin d'éducation et de récréation szerkesztésével. Ez időponttól kezdve, Franciaországban az iskolán kívül eső közoktatás szellemi vezérévé és középpontjává Jean Macé lesz. Működésének azonban aligha lesznek általánosabb hatású és nagyobb értékű eredményei, ha egy szerencsés politikai fordulat is nem kedvez neki. 1863 június havában a császár a francia közoktatásügyet Duruy Viktorra bízza. Duruy neve a francia közoktatásügy történetének egyik legfényesebb lapjára van felírva. Jean Macé törekvéseit kötelességének ismeri támogatni. Azt hiszi, hogy nemcsak a társadalomnak, hanem az államnak is kötelességé felvenni a harcot az analfabetizmus ellen, amely a francia népnek műveltségben való előhaladását majdnem lehetetlenné teszi. Az iskolán kívül eső oktatás számára két tanfolyamot szervez. A cours d'adultes feladata az volt, hogy az analfabéta felnőtteket megtanítsa írni, olvasni és azonkívül bevezesse a nép számára annyira nélkülözhetetlen elemi ismeretekbe. A cours public-nak pedig az volt a rendeltetése, hogy Párizsban és a vidéki városokban a középiskolai tanárok, támogatva a hatóságoktól, a műveltebb közönség számára előadásokat tartsanak az irodalomból, a történelemből és a természettudományokból. Ε két törekvés párhuzamos hatása az iskolán kívül eső oktatás ügye iránt félkelti a francia közvélemény figyelmét. Perdonnet, a.z École centrale des arts et

21 manufactures igazgatója a megindult mozgalmat új vonással egészíti ki. Kizárólagosan a munkáselem számára rendez egy előadás-sorozatot. A munkásság érdeklődése oly nagy volt, hogy az orvosi iskola 1500 hallgató befogadására szánt amfiteátrális nagy terme a jelentkezett, több mint 5000 főnyi hallgatóságot nem tudja befogadni. Jean Macé egyesülete Elzász határain túl nő az egész Franciaországra s azért Ligue française de l'enseignement címmel 1866-ban hatalmas szervezette alakul át, melynek tagjai a megalakítás után egy hónappal 4800-ra szaporodnak. Duruy a cours public-ben külön ágazatot szervez a felnőtt leányok számára, hogy az egyoldalú zárdai nevelésben részesült francia nőket is megnyerje a szabadelvű nemzeti haladás ügyének. Ε tanfolyam előadásain, hogy az előkelő körökben divatossá tegye, Párizsban maga Eugénia császárné is több ízben megjelent unokahúgainak, d'albe hercegnő leányainak kíséretében. A papság, amely Duruy szabadelvű közoktatásügyi politikáját különben sem nézte jó szemmel, állást foglal a nők számára rendezett tanfolyamok; ellen. A francia klérusnak nem kisebb embere támadja meg Femme chrétienne című művében; mint a híres Dupanloup. A klérus e támadásaira Jean Macé azzal felel, hogy 1869-ben 3 50,000 aláírást gyűjt egy, a parlamenthez beadandó kérvényre, amelyben azt kéri, hogy a törvényhozás tegye a francia népoktatást kötelezővé, ingyenessé és világivá. 3. Türr tábornok fellépése. Emigránsaink közül e nagy francia közművelődési mozgalom idején egynéhányan Franciaországban éltek, hol ez intézmény hazajövetelök idejében már bámulatos méreteket öltött. Nevezetesen 1867-ben az állami támogatással rendezett cours d'adultes-k száma 32,000-re rúgott, amelyeken 829,555 egyén részesült oktatásban. Alkalmuk volt megismerni hatásában, eszközeiben és céljaiban egyaránt. Mikor aztán a kiegyezés megkötése után hazajöttek, nagyon természetes volt, hogy amit ott láttak és tapasztaltak, igyekeztek a magyar népművelés számára is értékesíteni. Legelső volt köztük Türr István tábornok, aki Eötvösnek abból a tételéből indulva ki, hogy a népnevelés oly\ feladat, melyet csak maga a nép oldhat meg és látva, hogy a nép műveltségének terjedelmére nézve állapotaink mennyire ihasonlatosak a franciákéhoz, akiknél a legmagasabb fokú tudomány sa legfinomabb műveltség mellett annyi a tudatlanság és akik közül 12 millió lélek sem írni, sem olvasni nem tud, 1868 szeptember 30-ról szülővárosából, Bajáról.keltezve, felhívással fordult.a magyar értelmiséghez, hogy a francia Ligue de l'enseignement mintájára az iskolázatlan tömegek nevelésére alakuljon egy nagy népnevelési szövetség. De nem maradt meg az indítványozásnál. Hogy példát adjon, megalakította Baján a felnőttek oktatása érdekében az első népoktatási kört, s

22 itiâga kezdette még személyesen a felnőttek oktatását Czirfus Ferenc és Vidovïcs Bonaventura-gimnáziumi tanárok társaságában;' Turf István törekvéséit Eötvös közoktatásügyi miniszter azonnal felkarolta. Felszólította, hogy jöjjön Budapestre és alakítson itt is egy népoktatási kört. Budapestre jött és értekezletet hívott összze; Ez értekezleten a magyar közélet legkiválóbb férfiai vettek részt: Eötvös József báró közoktatásügyi miniszter, Deák Ferenc, Ghiczy Kálmán, Tisza Kálmán, Horváth Mihály, Jókai Mór, Kemény Zsigmond báró, Pulszky Ferenc, Irányi Dániel, Hunfalvy Ρál stb. De nemcsak a fővárosban, hanem a vidék rtagyobb városaiban, Aradon-, Kecskem'éten, Szegeden, Kolozsvárott, Szabadkán, Zomborban stb. is megindult a népoktatási korok megalakítására irányult mozgalom, még pedig az indítványozónak személyes közrerműödésével. A francia ligához hasön'ló Középponti Népoktatási Kör is megalakult Budapesten Türr István elnöklete alatt és Hunfalvy Pál alelnökségével. Ε középponti népoktatási kör arra is kiterjesztette gondoskodását, hogy a népet lassanként hasznos és jó olvasmányokkal ellássa. E célra részint pályázatokat hirdetett, részint egyenes felszólításokat intézett egyes kiválóbb írókhoz. 4. Irányi törvényjavaslatai. Türrnek csakhamar igen, kiváló munkatársa és, a, felnőttek oktatásának igazi lelkes apostola támadt Irányi Dánielben. Irányi egyik képviselője volt közéletünkben annak a szabadelvű és demokrata politikának, amelyik nemzeti fejlődésünket abban az irányban igyekezett vezetni, amely egyenes folytatása volt a francia forradalmat és a negyvennyolcadiki mozgalmakat átható szellemi és erkölcsi áramlatoknak. Amelyiknek jelszava nem Napoleon ismeretes mondása: mindent a népért, de semmit a nép által, hanem ellenkezően: a népért mindent önmaga a nép áltál, de egy értelmileg teljesen kiművelt és erkölcsileg megnemesített nép által! Türrtől és Eötvöstől abban különbözött, hogy ennek a nagy közművelődési munkának elvégzésére nem tartotta elegendőnek a társadalmi munkásságot, hanem azt vitatta, hogy az egyenes és elsőrendű kötelességeinek teljesítését. Híven ez álláspontjához, 1869. november 30-án egy három paragrafusból álló törvényjavaslatot tesz a képviselőház asztalára, a felnőtt személyek elemi tanításának érdekében. E törvényjavaslat a következőket foglalja magában: a felnőtt személyek elemi tanításának elősegítése végett az 1870. évre százezer forint hitel állapíttatik meg. Ez összeg felhasználására vonatkozóan a miniszter tartozik jelentést tenni a képviselőháznak s amennyiben szükségesnek mutatkoznék, törvényjavaslatot nyújtani be.

23 E törvényjavaslat tárgyalás alá vételét december 16-án megsürgette. Akkor a pénzügyminiszter, Lónyai. Menyhért, aki a százezer forint hitelnyitás következtében első sorban volt érdekelvé, azt javasolta, hogy sorsa a következő jegyzőkönyvi határozattal döntessék el: napirendre kerülvén Irányi törvényjavaslata, ő indítványát kifejtette, mire a minisztérium részéről megjegyeztetvén, hogy e tekintetben a, budgettárgyalás: alkalmával a szükséges összegek iránt gondoskodni kíván Irányi Dániel indítványát. visszavette. Irányi azonban az elintézés, e módjában nem nyugodott: meg. Éspedig első sorban azért nem, mert ismerte Eötvösnek azt a nézetét, amely szerint a felnőttek oktatásának ügye a társadalmi munkásság tárgya és nem az állami intézkedéseké. váz állam csak támogatja a társadalmi munkásságot, de nem, vállalja teljesen magára, megelégedvén a társadalom erkölcsi és eshetőleges anyagi támogatásával. Irányi és Eötvös e munkásságban az állam és a társadalom szerepét egymással inegfbrdítottan és ellentétesen gondolták. Épen ezért 1870 március 19-én egy újabb és részletesebben kidolgozott törvényjavaslatot, terjesztett be a képviselőházhoz. * Irányi 1870. március 19-iki törvényjavaslata ä felnőttek oktatásáról. 1. A felnőtt személyek elemi tanítása közhasznúnak ismertetvén el, annak előmozdítása minden közoktatási hatoságnak ezennel kötelességévé tétetik. Elemi tanítás alatt értetvén az, melynek tárgyai az 1868. XXXVIII. t.-c. 11. 3. pontjának, továbbá ugyanazon törvénycikk 55. 64. -iban soroltatnak el. 2. Ezen tanításnak az állam részéről is elősegítése végett; évenként bizonyos pénzösszeg, fog a vallásés -közoktatásügyi -miniszternek az országgyűlés által megszavaztatni. 3. Az így megszavazott összeg amennyiben arra a helybeli pénzforrások hiánya vagy elégtelensége miatt szükség lenne részint taneszközök beszerzésére s ezeknek az iskolát látogató szegényebb sorsú felnőttek között ingyen kiosztására, részint a felnőttek oktatását elvállalt tanítók fizetésének pótlására a magok a kitüntetett akár rendes, akár önkéntes tanítók jutalmazására, részint végre ösztöndíjakra fog fordíttatni. 4. Aki a felnőtteket rendesen tanítani kívánja, ebbeli szándékát az illető iskolaszéknek bejelenti, mely, ha ellene alapos kifogás nincs, őt telhető módon gyámolítani fogja. Több jelentkező között a rendes tanítónak elsőség adatik. Ha a tanítás valamely felekezet iskolájában szándékoztatnék adatni, annak engedelme elsődlegesen kikérendő. 5. A tanítás rendszerint téli hónapokban, az esteli órákban adandó, akár ingyen, akár fizetésért, de az ingyenoktatás a jutalmazásnál különös figyelembe fog vétetni. A tanítási órák számát a tanító az iskolaszékkel egyetértően fogja megállapítani.

24 Irányi e törvényjavaslat Indokolásában, mintegy célozva a miniszternek vele ellentétes felfogására, azt mondja, hogy nem lehet ezt a dolgot a magánosok buzgalmára hagyni, mert nálunk a köznevelés iránt való érdeklődés igen csekély, azonkívül a társadalmi működés amily tüzesen indul meg kezdetben, többnyire oly hamar szokott ellankadni. Még magában Franciaországban is, hol az ügy a legközelebbi esztendőkben oly nagy lendületet nyert, bebizonyosodott, hogy à hivatalos előmozdítás sokkal eredményesebbnek mutatkozott, mint a társadalmi. Míg a kormány által kezdeményezett tanfolyamok száma 1867-ben 32.000-re rúgott, addig a társulatoktól fenntartottak a cours libres-k száma mindössze is csak 900 volt. Eötvös báró vonatkozással Irányi indokolásának e kijelentésére a következő nyilatkozatot tette: Az 1870-ki költségvetésbe fel fog venni e tanfolyamok támogatására 50.000 forintot: Tovább nem mehet, mert azt hiszi, hogy ha a minisztérium kezében egy bizonyos összeg van, azzal a meghagyással, hogy ily természetű társulatokat segélyezzen, amennyiben azok célszerűen működnek, sokkal többet lehet elérni, 6.. Tizenöt éven alóli személyek a felnőttekkel együtt nem tanulhatnak. 7. A nők külön órákban s ha lehet, nő tanító által tanítandók s ami a jelen törvényben a tanítókat illetőleg mondatik, általában a tanítónőkről is értendő. 8.. Ha a helybeli pénzforrások ide értve az önkénytes adakozásokat is vagy elégtelenek lennének, vagy egyáltalán hiányoznának, a költségek fedezésére segélyt, valamint a tanító számára fizetési pótlékot, vagy jutalmat az iskolaszék az iskolatanácstól kérhet. Az iskolatanács a hozzá beérkezett jelentések alapján legfeljebb október 15-ig felterjesztést tesz a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, ki az ország egyéb részeinek is szükségeit, a rendelkezésére álló pénzalap nagyságát szemmel tartva, a kérelmet, amennyiben alapos, teljesíteni fogja. 9. A tanító köteles hallgatóiról jegyzéket vezetni, melybe ezeknek neve, száma és kora, továbbá ismeret foka^ jelesül az, meg lesz jelölve: kik nem tudnak olvasni, írni, számolni, vagy csak rosszul?: Ezen jegyzéket tartozik a tanító az iskolaszék egy kiküldött tagja jelenlétében a tanév első hónapjában nyilvános tanóra alatt felolvasni, maga aláírni s a kiküldött által is aláíratni. 10. A felnőttek tanításában magokat kitüntetett tanítók következő jutalmakban részesülhetnek: a) az iskolaszék, b) az iskolatanács által kiállított dicsérő oklevelekben, c) hasznos, és értékes könyvek, vagy egyéb tanszerekben, d) pénzsegélyben, e) pályadíjban. 11. :. Amely tanító pályázni kíván, tartózik tanítványaival vizsgát tétetni az iskolai tanács legalább egy az iskolaszék legalább három küldöttje jelenlétében, magától értetvén, hogy valamint a tanulásra, úgy a vizsgálatbani részvételre kényszeríteni senkit sem szabad.