Jász-Nagykun-Szolnok megye szociális szolgáltatástervezési koncepciójának felülvizsgálata 2011.
2 Készítették: Dr. Györgyi Lajos Urbánné Sőregi Katalin Szerkesztő: Urbánné Sőregi Katalin
3 Tartalomjegyzék Bevezetés 4. oldal I. A társadalmi, gazdasági és jogszabályi környezet I. 1. Demográfiai folyamatok I. 2. A gazdasági tényezők I. 3. A jogszabályok változásai 5. oldal 7. oldal 8. oldal II. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei szociális szolgáltatások jellemzői II. 1. Alapszolgáltatások II. 2. Szakosított szociális szolgáltatások II. 3. Települési szociális szolgáltatástervezési koncepciók III. SWOT elemzés Jász-Nagykun-Szolnok megyéről a szociális szolgáltatások fejlesztéséhez 11. oldal 13. oldal 17. oldal 18. oldal IV. Jász-Nagykun-Szolnok megye szükséges szociális szolgáltatásfejlesztési irányai IV. 1. Alapszolgáltatások IV. 2. Szakosított szociális szolgáltatások IV. 3. Személyi feltételek IV. 4. Tárgyi feltételek 20. oldal 21. oldal 22. oldal 23. oldal V. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Önkormányzat szociális szolgáltatási feladatai V. 1. A megyei önkormányzat fenntartásában álló intézmények feladatellátásának általános jellemzése V. 2. A megyei önkormányzat fenntartásában álló intézmények alapvető adatai, és az előző koncepció óta történt főbb változások V. 3. A megyei önkormányzat egyéb szociális feladatai 23. oldal 25. oldal 33. oldal VI. Mellékletek 1. sz. melléklet (A megyei önkormányzat fenntartásában működő intézmények jelentősebb fejlesztései 1994-2011.) 2. sz. melléklet (A szociális intézmények működéséhez kapcsolódó jogszabályok jegyzéke) 3. sz. melléklet (Felhasznált források) 35. oldal 37. oldal 40. oldal
4 Bevezetés Jász-Nagykun-Szolnok megye szociális szolgáltatástervezési koncepciója a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény rendelkezése alapján első alkalommal 2002. évben készült el. Ez az alapkoncepció kiváló alkalmat nyújtott a megyei ellátórendszer teljeskörű feltérképezésére, a megyei szociális szolgáltatási rendszer komplex nézőpontú kielemzésére. Részletes adatgyűjtés alapján elsőként készült átfogó megyei statisztika az igénylők és igénybevevők szolgáltatásfejlesztést érintő jellemzőiről, az intézmények működésének dilemmáiról. A körültekintő előkészítéssel megalkotott koncepció lehetőséget adott a megyei szociális szolgáltatások települési szintű kérdéseinek átgondolására, illetve a megyei önkormányzat saját kötelező szociális feladatainak komplex áttekintésére. Rögzítette a szociális törvény szerinti alapvető fenntartói feladatokat, és a szolgáltatásfejlesztés szükséges irányait. Az alapkoncepció két alkalommal került felülvizsgálatra, először 2005., majd 2008. évben. Mindkét felülvizsgálat bemutatta az időközben hatályba lépett jogszabályi változásokat, illetve tájékoztatást adott a megyei ellátórendszer alakulásáról. Az első felülvizsgálat a szociális törvényben meghatározott tartalmi elemeken túli hangsúlyos témája volt a települési szociális szolgáltatástervezési koncepciók értékelése, valamint beszámolt több nagyarányú (pl. címzett állami támogatásból megvalósult) intézmény-felújítási eredményről. A második felülvizsgálat kiemelten foglalkozott a kistérségi társulások szerepvállalásával a szociális szolgáltatásokban, valamint ezzel összefüggésben a jelentősebb kapacitás-bővülésekkel. 2010. évre azonban megtorpant a szociális szolgáltatások fejlődése. A jogszabályváltozások egyre inkább a szolgáltatások szűkítését, a szakdolgozói létszámok csökkentését, a finanszírozás különböző technikákkal történő visszafogását eredményezik. A fenntartók általánosan kedvezőtlen költségvetési helyzetét súlyosbítja a normatívák csökkenése, ill. bizonytalanná válása, a fejlesztési célú pályázati lehetőségek és támogatások jelentős visszaszorulása. Ezzel szemben a szociális intézményekben jól érzékelhető, hogy egyre nagyobb gondozási igényű, és általánosan rosszabb állapotú igénybevevők ellátása a rendszer feladata, amely a romló működési feltételek mellett fokozottan igénybe veszi a dolgozókat. Ez az időszak kevésbé alkalmas a látványos, kiugró eredményekre, a nagyarányú változásokra, ugyanakkor reagálni kell a szociális szolgáltatásokban jelentkező igényekre. A jelenlegi kedvezőtlen feltételek mellett is fontos megőrizni az elért eredményeket, ellátási biztonságot nyújtani az intézményes gondozásra szorulóknak, és támogatni az ellátást végző dolgozókat. A megyei szociális szolgáltatástervezési koncepció jelenlegi felülvizsgálata ehhez kíván információkat nyújtani. Reméljük, hogy a szociális szolgáltatási rendszer tervezett reformjára irányuló központi törekvések megvalósulása esetén a már kialakult jó gyakorlatok és a felhalmozódott szakmai tapasztalatok az új struktúrában is hasznosulhatnak.
5 I. A társadalmi, gazdasági és jogszabályi környezet I. 1. Demográfiai folyamatok Jász-Nagykun-Szolnok megyére a nagyobb lélekszámú települések a jellemzőek, ún. alföldi településszerkezetű. A városi népesség aránya az országos átlagnál magasabb, a városok sűrűsége nagy, azonban az urbanizációs szint elmaradottabb (pl. a dunántúli városoktól). Az aprófalvak kevésbé jellemzőek, a tanyák elszórtan találhatóak, számuk csökken. A KSH idősoros adatai szerint a községi lakosság folyamatosan csökkenő száma mellett a városi lakosság létszáma a 2000-ig tartó számottevő növekedést követően az utóbbi tíz évben viszonylag állandó mértékű. A megye településeinek összetétele 2011. évben 20 város és 58 község. A települések lakosságszám szerinti megoszlása az alábbi: Települések száma 78 500 lakos alatti települések száma 5 500-2000 lakosú települések száma 29 2000-10000 lakosú települések száma 35 10000-20000 lakosú települések száma 5 20000-30000 lakosú települések száma 3 30000 lakos feletti települések száma 1 Az ezredfordulót követően Jász-Nagykun-Szolnok megye népességvesztésének üteme mind a megelőző évtized megyei üteméhez képest, mind pedig az ezredfordulót követő országos ütemhez képest rendkívül felgyorsult, s napjainkhoz közeledve egyre gyorsul. Hét év alatt mintegy 5 százalékkal esett vissza a népesség száma. Ez az ütem az országosnak mintegy három és félszerese, a megelőző évtized megyei népességcsökkenésének pedig mintegy hat és félszerese. E tendencia felgyorsulását elsősorban közel 75 százalékban a lakosság egyre tömegesebbé váló elvándorlása okozta, mivel Jász-Nagykun-Szolnok megyét fokozottan sújtja az elsősorban fiatal lakosság elvándorlása. A megye 2001 és 2007 között a vándormozgalmak révén 2001. évi népességének mintegy két százalékát veszítette el. Ennél nagyobb vándorlási veszteséget csak Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye szenvedett el. 2007 és 2010 között némileg csökkenni látszik a belföldi elvándorlás mértéke. Amíg 2007 évben 2667 fő költözött el megyénkből, 2010-ben 1800 fő
6 elvándorlását regisztrálták. Ez utóbbi szám azonban még mindig négy és félszerese a 2001 évi hasonló adatnak. A lakossági létszámfogyás fennmaradó hányadát a természetes demográfiai folyamatok alakulása: az élveszületések számának az országos ütemet meghaladó-, a halálozások gyakoriságának pedig az átlagos ütemtől elmaradó csökkenése idézte elő. Jász-Nagykun-Szolnok megyében 2010-ben 3300 gyermek született, 474-gyel kevesebb, mint 2009-ben. A megyében ezer lakosra 8,5 élveszületés és 14,1 halálozás jutott, az előbbi 0,5 ezrelékponttal alacsonyabb, az utóbbi 1,1 ezrelékponttal magasabb volt, mint az országos. A természetes fogyás 5,7 ezrelékpontot tett ki, ami meghaladta az országos mutatószámot (4,0). A demográfiai viszonyok további átalakulását okozta az, hogy az ezredfordulót követően a kilencvenes évekhez képest felgyorsult és az azonos időszak országos dinamikáját is meghaladóan alakult a megye lakosságának elöregedése. A lakosság átlagos életkora 2001 és 2008 között 4,1 százalékkal 39,1 évről 40,7 évre emelkedett, ez az ütem 14 százalékkal meghaladta az ezredforduló utáni időszak országos ütemét. Magyarország öregedési indexe (0-14 évesekhez képest a 60 év felettiek aránya) 2010- ben 112,6 volt, Jász-Nagykun-Szolnok megye öregedési indexe ennél némileg kedvezőtlenebb, 115,9. Amíg országos viszonylatban 2010. évben az idős népesség eltartottsági rátája 24,2 % volt, Jász-Nagykun-Szolnok megyében ez az arány magasabb, 26,1 %. Jász-Nagykun-Szolnok megye lakossága, és korosztályos összetétele az alábbiak szerint alakult 2002 és 2010 között. Korosztályok 2002. 2005. 2008. 2010. 0-14 év közötti 72 316 fő 67 486 fő 61 963 fő 59 193 fő 15-64 év közötti 280 687 fő 276 673 fő 269 486 fő 262 960 fő 65 éves és idősebb 65 598 fő 66 664 fő 67 751 fő 68 622 fő Összesen 418 601 fő 410 823 fő 399 200 fő 390 775 fő Láthatóan csak a 60 évesnél idősebb korosztály száma növekszik, ezen belül az életkor kitolódásával fokozottan nő a demensek, és tartósan ápolásra szorulók aránya. A házasságkötések száma az országos tendenciával megegyezően megyénkben is csökken. Jász-Nagykun-Szolnok megyében 2010-ben 1160 pár kötött házasságot, 38- cal kevesebb, mint a múlt évben.
7 I. 2. A gazdasági környezet Az Észak-alföldi régió állítja elő a teljes hazai GDP közel egytizedét. Ez a KSH 2008- as adatai szerint 2496 milliárd forint volt, amellyel a középmezőnyben van régiónk. A megyében a 2008. évi adatok szerint az egy főre jutó bruttó haza termék (GDP) 1732 ezer Ft, amely jóval elmarad az országos 2644 ezer Ft/fő átlagtól. Bár a 2008-as adatok alapján egy hellyel előrébb lépett az Észak-Alföld, ám így is csupán egy régiót, Észak- Magyarországot előzi meg. Az ország legfejlettebb térsége a fővárost is magába foglaló Közép-Magyarország és a rangsor utolsó előtti helyén álló Észak-Alföld egy főre jutó GDP-je között csaknem 2,5-szeres a különbség. Hasonló kettőség figyelhető meg a megyei adatokat elemezve is. Jász-Nagykun-Szolnok évek óta 2,6 százalékkal részesedett a bruttó hazai termékből. Ezzel a megyék második harmadának végén állt. Egy főre vetítve azonban a fővárost és a megyéket számolva a 15. volt. Ez egy helyezéssel jobb, mint 2007-ben volt. Mögöttünk Somogy, Borsod, Nógrád, Szabolcs és Békés van. Az ezredforduló óta ugyanis folyamatosan változott megyénk helyzete. A legjobb év 2001 volt, amikor 14. volt szűkebb hazánk a főváros és a megyék rangsorában. De voltunk 17.-ek is, legutóbb 2005-ben. 4 A Foglalkoztatási és Szociális Hivatal 1 regisztere szerint 2010. december végén Jász- Nagykun-Szolnok megyében összesen 29 423 fő keresett állást, 1,8%-kal több mint egy évvel korábban. A nők (13 724) száma a 2009. december 20-án regisztrálthoz képest 4,8%-kal nőtt, a férfiaké (15 699) 0,8%-kal csökkent. Az álláskeresők 45%-a legfeljebb általános iskolát, 7,9%-uk gimnáziumot végzett, 43%-uknak volt valamilyen középfokú, 3,4%-uknak pedig felsőfokú szakképesítése. A nyilvántartott álláskeresők száma az alábbiak szerint alakult Jász-Nagykun-Szolnok megyében az utóbbi 6 évben: 2004. év 20 246 fő 2006. év 19 220 fő 2008. év 23 504 fő 2010. év 29 423 fő A pályakezdő munkanélküliek száma szintén nőtt, 2010 végén 2,0%-kal voltak többen a regisztráltak között, mint egy évvel korábban. A statisztikai adatok egyértelműen mutatják, hogy Jász-Nagykun-Szolnok megyét is kedvezőtlenül érintette az általános gazdasági recesszió. A 2009. évi adatok szerint a megye valamennyi termelő ágának teljesítménye zsugorodott, mérséklődött az idegenforgalom, a munkahelyek száma szűkült, és a keresetek reálértéke csökkent. 1 2011. január 1-jétől Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal
8 2010. I. negyedévében az egy főre jutó nettó nominális átlagkereset Jász-Nagykun- Szolnok megyében 108 446 Ft volt, amely a legalacsonyabb az országban. 2010. I. félévében a megyében dolgozók havi bruttó átlagkeresete 3 %-kal meghaladta az egy évvel korábbi mértéket. Ezzel szemben az egészségügyi és a szociális szférában 8,8 %-kal csökkentek a bérek ugyanebben az időszakban. A lakosság csökkenő fizetőképessége kihat a szociális alapszolgáltatások igénybevételére, valamint rontja a szakellátások igénybevételének fizetési morálját. I. 3. A jogszabályi környezet változásai A szociális szolgáltatásokat megalapozó, a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (továbbiakban Szt.), valamint végrehajtási rendeletei több ponton módosultak a koncepció 2008. évi felülvizsgálata óta. A szociális szolgáltatások működésének alapvető szabályait érintő leglényegesebb változások a következők: - A támogató szolgáltatás és a közösségi ellátások (pszichiátriai betegek-, szenvedélybetegek részére nyújtott közösségi alapellátás, szenvedélybetegek részére nyújtott alacsonyküszöbű ellátás) normatív állami támogatása megszűnt, ezzel összefüggésben 2009. január 1-től nem tartozik a kötelező önkormányzati feladatok közé. A Szt. 131/A. -a alapján a szolgáltatások működését az állam főszabályként 3 évre megkötött finanszírozási szerződések útján támogatja. A támogató szolgáltatást és közösségi ellátást nyújtó fenntartók kiválasztása pályázati úton történik. A pályázatot 3 évente teljeskörűen lefolytatják, majd azt követően a részben vagy teljesen ellátatlan területek lefedésére a költségvetési források függvényében újabb nyílt vagy meghívásos pályázat írható ki. A pályázati alapú finanszírozási rendszer egyik célja volt, hogy a rendelkezésre álló források szakmailag megalapozott elosztásával csökkentsék az ellátás területi egyenlőtlenségeit. Ugyanakkor az új támogatási rendszer alkalmat nyújtott a szakmailag nem adekvát, így indokolatlanul finanszírozott szolgáltatások kiszűrésére. - 2010. január 1-jétől kezdődően nem kötelező önkormányzati feladat a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás. A támogató szolgáltatásoknál és a közösségi ellátásoknál már egy évvel korábban bevezetett rendszerhez hasonlóan a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás működtetését is pályázati úton, külön jogszabályban meghatározott eljárási rend szerint kiválasztott fenntartókkal kötött finanszírozási szerződések útján támogatja az állam. - Átalakításra került a szociális foglalkoztatási támogatáshoz jutás feltételrendszere: a normatív alapú támogatást 2010. január 1-jétől itt is felváltotta a pályázati alapon történő támogatás. A pályáztatási eljárás megegyezik a támogató szolgáltatás és közösségi ellátás esetén 2009-től
9 bevezetett gyakorlattal: a befogadott szolgáltató/intézmény fenntartója részére három évre megkötött finanszírozási szerződés alapján történik a támogatás. - 2010. január 1-jétől nem köteles a tartós bentlakásos szociális intézmény egyházi és nem állami fenntartója az éves normatív állami hozzájárulás 10 %-a kitevő összeg elkülönítésére. A korábban kötelezően elkülönített összeg szabad felhasználását a működést engedélyező szerv a fenntartó kérelmére engedélyezi. - A jegyzői munkateher csökkentése érdekében és a differenciált normatívák megszűnésével összefüggésben 2010. január 1-jétől átalakultak a jegyzői jövedelemvizsgálat szabályai. Étkeztetés és házi segítségnyújtás esetében a családi jövedelemszámítás megmaradt, de a jegyzői jövedelemvizsgálat megszűnt. Idősotthoni ellátás esetében is csak az ellátás igénybevételét megelőző hatósági jövedelemvizsgálat az előírt, megszűnt az évenkénti igazolás kiállításának kötelezettsége. - 2010. augusztus 17-től házi segítségnyújtás iránti kérelem alapján az intézményvezető, ennek hiányában a jegyző által felkért szakértő, idősotthoni ellátás iránti kérelem alapján az intézményvezető végzi el az ellátást igénylő gondozási szükségletének vizsgálatát. - A helyi önkormányzat, illetve a társulás korábban köteles volt az egyházi kiegészítő támogatást öt évig a központi költségvetésnek megtéríteni, ha a fenntartásában működő intézményt egyházi fenntartónak adta át. A 2010. augusztus 17-én hatályba lépett módosítás szerint azon egyházaknak történő intézményátadás esetén, amelyekkel az állam a szociális feladatok ellátásra is kiterjedő megállapodást kötött, nem kell az egyházi kiegészítő normatívát megtéríteni, ha az egyházi fenntartó ellátási szerződés megkötésével a kötelező önkormányzati feladatellátásban is részt vesz. - A Szt. 4. (1) bek. mb) pontja alapján szűkül az egyházi fenntartó fogalma. Kizárólag a Kormánnyal a szociális feladatok ellátására is kiterjedő megállapodást kötött egyházak tartoznak e körbe 2011. július 1-jétől. 2010. január 1-jétől módosultak a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló a 1/2000. (I. 7.) SZCSM rendelet szakdolgozók létszámára vonatkozó egyes előírásai. A változás nyomán a bentlakásos szociális intézményekben addig kötelező szakmai létszámból ajánlott kategóriába került a foglalkoztatás-szervező, a szabadidő-szervező, valamint a mozgásterapeuta munkakör. 2010. január 1-jén lépett hatályba a szociális szolgáltatók és intézmények működésének engedélyezéséről és ellenőrzéséről szóló 321/2009. (XII. 29.) Kormányrendelet. Az új jogszabály a korábbinál könnyebben áttekinthető módon szabályozza a működési engedélyezési eljárást. Hatályba lépésével megszűnt a bentlakásos intézmények kétlépcsős (elvi, majd gyakorlati ) működési
10 engedélyezése, az ismét egy eljárásban történik. Bevezetésre került az engedélyek kiadása, módosítása és visszavonása iránti kérelem kötelező tartalmára vonatkozó tételes előírás. A Kormányrendelet kimondja, hogy a működési engedély módosítása fenntartóváltozás miatt naptári évenként legfeljebb egyszer kérelmezhető. A működést engedélyező hatóság a korábbi regionális államigazgatási hivatal helyett a megyei szintű kormányhivatalok megalakítása nyomán 2011. január 1-jétől kezdődően a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal Szociális és Gyámhivatala (5000 Szolnok, Ady E. u. 35-37. sz.). 2011. július 1-jétől a megyei kormányhivatalok szociális és gyámhivatalainak hatásköre bővül: valamennyi szociális szolgáltatás működési engedélyezésével és ellenőrzésével kapcsolatos ügyekben első fokon a szociális és gyámhivatalok fognak eljárni. A személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátások igénybevételéről szóló 9/1999. (XI. 24.) SZCSM rendelet 2009. évi módosítása 2010. január 1-jétől kezdődően lehetővé teszi, hogy bentlakást nyújtó intézmény a férőhelyeinek 10%-áig felvegyen olyan kérelmezőt is, aki az intézmény működési engedélyében meghatározott ellátási területén nem rendelkezik bejelentett lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel. Ez a módosítás jogszerűvé teszi ugyan az ellátási területen kívülről érkezők fogadását, azonban állami normatív támogatás igénybevételére csak abban az esetben jogosít, ha az intézmény működési engedélye is tartalmazza legalább a jogszabályban meghatározott mértékben az ellátási terület kiterjesztését. A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény uniós követelmények alapján az alábbiak szerint fogalmazza meg a fogyatékossággal élők számára biztosítandó körülményeket: - A fogyatékos személyek számára ápolást-gondozást nyújtó, 50 főnél nagyobb férőhelyszámú szociális intézmények kiváltását biztosítani kell. - 2013. december 31-éig legalább 1500 fő fogyatékos és pszichiátriai beteg személynek ellátást nyújtó intézményi férőhely kiváltásához az európai uniós társfinanszírozással megvalósuló fejlesztési programok nyújtanak támogatást. - A program során kiváltásra nem kerülő intézményi férőhelyek kiváltására a Kormány által meghatározott rendben kerül sor. Jelenleg nincs pályázati lehetőség a törvényben megfogalmazott célok végrehajtására. A Nemzeti Erőforrás Minisztérium megbízásából 2011. áprilisában elkészült a Nemzeti Szociálpolitikai Koncepció tervezete, amely felvázolja a magyarországi szociális szolgáltatások új rendszerét is (olvasható a www.szoszak.hu weboldalon). A javaslat hangsúlyozza a megyei szociális szolgáltatástervezi koncepció valamennyi változatában is következetesen prioritásként kezelt alapszolgáltatás típusú, azaz a saját lakókörnyezetben igénybevehető, otthonközeli szolgáltatási formák fontosságát. A tervezet a szolgáltatási struktúra mellett a finanszírozás gyakorlatát is új alapokra helyezi. Jelenleg folyik a tervezet szakmai vitája, végső változata a szaktárca törekvése szerint az új szolgáltatási rendszer alapjául szolgál majd.
11 II. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei szociális szolgáltatások jellemzői II. 1. Alapszolgáltatások Jász-Nagykun-Szolnok megye 78 településéből 75 biztosít házi segítségnyújtást, 74 étkeztetést. 14 településen vehető igénybe falu- ill. tanyagondnoki szolgáltatás, közülük 3 településen étkeztetés, házi segítségnyújtás helyett is ez az ellátási forma áll rendelkezésre. A jelzőrendszeres házi segítségnyújtás a szociális törvény változása nyomán 2010. január 1. óta nem kötelező önkormányzati feladat. Az újszerű pályázati finanszírozás ellenére bővült a szolgáltatás mind az ellátott terület, mind a kapacitás tekintetében. Jelenleg a kihelyezett készülékek száma mintegy 1200 db. Támogató szolgáltatás 64 településen, közösségi ellátás 19 településen érhető el, a családsegítést biztosító települések száma 68. A támogató szolgáltatás és a családsegítés elérhetősége lényegesen nem változott 2008. óta, viszont a közösségi ellátást biztosító települések száma csökkent. Továbbra is hiányosak a speciális ellátotti csoportok számára szükséges nappali intézmények. Ebben a 2008. évi koncepcióhoz képest annyi előrelépés történt, hogy 2009. évtől Jászberény városában is működik fogyatékossággal élők számára szolgáltatást nyújtó nappali intézmény. Az intézmény fenntartója a FERUNA Nonprofit Kft., amely a jászberényi kistérségi társulással kötött ellátási szerződés alapján biztosítja a terület ellátását. Az idősek nappali ellátását szolgáló férőhelyek száma az előző felülvizsgálat óta is változatlan a statisztika szerint, de egyre több elsősorban kistérségi fenntartó kezdeményezi, illetve tervezi a demens idősek nappali gondozásának bevezetését. A kapacitás stagnálása arra utal, hogy továbbra sem mozdultak el a többprofilú ellátás, azaz az időseken kívül az egyéb ellátotti csoportok befogadása felé az idősek nappali intézményei. Sajnálatosan megjelent azonban az idősek nappali intézményeinek bezárására való törekvés azokon a településeken, ahol ez a szociális törvény alapján nem kötelező önkormányzati feladat.
12 A KSH adatgyűjtése szerint az alábbiak szerint alakult megyénkben egyes szociális szolgáltatásokat igénybevevők száma 2009-ig: Szolgáltatás típusa Igénybevevők száma 2002 2005 2009 Szociális étkeztetésben 4 917 5 546 5 571 részesülők száma Házi segítségnyújtás 3 587 2 445 2 300 Idősek nappali ellátása 1 845 1 775 1 771 Tartós bentlakásos és átmeneti elhelyezés 3 296 3 402 3 450 Bár évek óta változatlan a szaktárca törekvése az alapszolgáltatások bővítésére, és egyidejűleg a szakellátások kapacitásának csökkentésére, egyelőre nem látszik ilyen irányú fordulat a szolgáltatásfejlesztésben. A települések törekednek az előírt kötelező feladataik teljesítésére, azonban a már kialakított alapszolgáltatások igényekhez igazodó kapacitásbővítését csak ritkán valósítják meg. Ugyanakkor esetenként változatlanul szerepel kistelepülési önkormányzatok tervei között a helyi idősek tartós bentlakásos elhelyezésének megvalósítására szociális intézmény létesítése településükön. Bár ez utóbbi ma már inkább csak távoli óhaj, de korábban (a pályázati támogatásban bővelkedőbb években) kialakított mini szociális otthonok fenntartásához ragaszkodnak a községek. A bentlakásos intézmények működtetésének átadását az arra köteles megyei önkormányzat számára jellemzően nem a kistelepülések, hanem a középvárosok kezdeményezik. Összességében megállapítható, hogy a megyei szociális alapszolgáltatások területén nem hozott lényeges változást a 2008-2011. közötti időszak. A romló pénzügyi körülmények mellett reálisan a már meglévő szolgáltatások továbbműködtetése lehetett ennek az időszaknak a legfontosabb célja, és ezt alapvetően sikerült a szolgáltatóknak teljesíteni. Az évek óta hiányzó nappali intézményi ellátások megteremtése továbbra sem valósult meg, azt a Szt. enyhítő szabályai kevésbé is szorgalmazzák. A kötelezés hiánya hátrányosan befolyásolja a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás elterjedését, amely az egyik leginkább kedvelt, és legolcsóbb segítségnyújtási forma az alapszolgáltatások között. Továbbra is markáns a kistérségi társulások jelenléte a szociális alapszolgáltatások működtetésében, arányuk lényegében megegyezik a 2008. évi koncepcióban bemutatottal. A normatívák összegének csökkenése, a társult önkormányzatok fizetőképességének romlása, valamint a Szt. által meghatározott kötelező feladatok szűkítése azonban előrevetíti a szolgáltatási kínálat, illetve a társult önkormányzatok számának csökkenését.
13 2011. évben több települési szociális alapszolgáltatás egyházi fenntartásba adása várható. Tiszaszentimre község esetében a református egyház vette át 2011. május 1- től kezdődően az idősotthon mellett a házi segítségnyújtást és az étkeztetést is. II.2. Szakosított szociális szolgáltatások A Jász-Nagykun-Szolnok megyében igénybe vehető tartós bentlakásos intézmények kapacitása és azok fenntartói összetétele számottevően nem változott a koncepció 2008. évi felülvizsgálata óta eltelt időszakban. A 2002. évi megyei szociális szolgáltatástervezési koncepcióban regisztrált adatokat a jelenlegi felülvizsgálathoz gyűjtött adatokkal összehasonlítva jól érzékelhető változásokat láthatunk a bentlakásos intézmények jellemzőiben. A tartós bentlakásos intézményekbe várakozók és a férőhelyek száma tekintetében a következő számszerű változások figyelhetők meg: Idősek Fogyatékossággal élők Pszichiátriai és szenvedélybetegek 2002. 2010. 2002. 2010. 2002. 2010. Férőhelyek száma 2105 2476 822 871 385 394 Nyilvántartott várakozók száma (*) 819 428 61 72 131 81 (*) Az intézmények jelzései szerint a nyilvántartott várakozók átlagosan mintegy 30-40 %-a nem kéri jelenleg az elhelyezését, viszont ragaszkodik a nyilvántartásban maradáshoz. A várakozók számának csökkenése összefügg a férőhelyek számának bővülésével, a speciális alapszolgáltatások fejlesztésével, illetve azzal, hogy a munkanélküliség növekedésével az érintett családok az alapszintű megélhetés érdekében gyakrabban tartják otthon állandó gondozásra szoruló családtagjaikat. A lakosság elöregedésével növekszik a gondozásra szoruló idősek száma is. Ugyanakkor Jász-Nagykun-Szolnok megyében már az ezredfordulón is az országos átlagot meghaladó volt a lakosságszámhoz viszonyított idősotthoni férőhelyek aránya, amely az utóbbi évtized fejlesztéseinek köszönhetően tovább bővült. (Nagyságrendileg nem számottevő mértékben előfordult egy-egy intézmény esetében néhány férőhely bővítés, illve csökkentés.) A Szt. előírja, hogy az idősek otthonán belül külön gondozási egységben vagy csoportban kell ellátni azt a személyt, aki esetében demencia kórkép került megállapításra. A gyakorlatban kevés intézmény tudja biztosítani a térbeli elkülönítést
14 (bár nincsenek meghatározva a demens személyek gondozására, elhelyezésére vonatkozóan speciális elhelyezési és szakdolgozói követelmények) a visszajelzések szerint csupán 3 intézmény alakított ki elkülönítetten demens részleget. Ugyanakkor gyakorlatilag minden intézmény gondoz a demencia különböző fokozatában lévő idős személyeket. A beérkezett adatok alapján az idősotthonokban ellátottak átlagosan mintegy 28 %-a rendelkezik a demencia súlyos fokozatát igazoló szakvéleménnyel. Ugyanakkor elsősorban kis létszámú intézményekben gyakran nem jelezték demens szakvéleménnyel rendelkezők idősek gondozását. Tekintettel a szociális intézményekben ellátott demensek magas arányára valószínűsíthető, hogy a kisebb intézményekben is gondoznak ilyen állapotú lakókat, azonban még nem szereztek be demenciájukról szakvéleményt. Jelenleg emelt összegű normatív állami támogatás vehető igénybe a súlyos demenciát igazoló szakvéleménnyel rendelkező idősotthoni ellátottak után, ezért indokolt a szakvélemény beszerzésével megragadni a magasabb összegű normatíva igénylésének lehetőségét. A 4 órát meghaladó gondozási szükséglet, mint bekerülési feltétel meghatározása jelentősen megnövelte a fokozott ápolási szükséglettel rendelkező idősek számát az intézményekben. A tartósan ágyban fekvő, széleskörű egészségügyi ellátásra szoruló idősek ellátásával eltolódott a szolgáltatások tartalma az ápolási-gondozási tevékenységek irányába. Valamennyi idősotthon esetében számos kérelmező szerepel várólistán, azonban a tapasztalatok szerint továbbra is jelentős azok száma, akik valójában még nem kérik a tényleges elhelyezést. Biztonságosabbnak ítélik meg felvételüket, ha kérelmük szerepel az intézmény nyilvántartásában, és már megtörténtek a szükséges előkészületek. Ezután azonban évekig elutasítják a beköltözés lehetőségét mindaddig, amíg körülményeik nem kényszerítik őket a gondozás igénybevételére. Ez a gyakorlat a 4 órás gondozási szükséglet előírása mellett is megfigyelhető. Összességében az utóbbi években a várakozók számának csökkenése tapasztalható. Bár egyes esetekben valóban sürgős kérelmek azonnali megoldása nehézségekbe ütközik, de megyei szinten nincs számottevő elhelyezési feszültség, különösen, ha a kérelmező hajlandó az eredetileg választottól eltérő intézménybe beköltözni. Gyakran ilyen esetben nem is a változtatási hajlandóság a probléma, hanem az, hogy az igénylők nem férnek olyan adatokhoz, amelyből megtudhatnák, a megye 42 idősotthonából melyik rendelkezik üres férőhellyel. Jelenleg nem megoldott az érdeklődők naprakész tájékoztatása az éppen elérhető szabad férőhelyekről, és az igénylők részéről irreális elvárás valamennyi lehetséges intézmény felkeresése. Az idősotthoni emelt szintű férőhelyek száma a normatív állami támogatás változása nyomán kérelmezett visszaminősítések miatt a 2008. évi 172 férőhelyhez képest 2011- re 35 férőhelyre csökkent. Egyes intézményekben ún. kifutó emelt szintű férőhelyeket működtetnek, azaz az emelt szintű férőhely természetes úton történő megüresedésekor kérik annak visszaminősítését.
15 A pszichiátriai és szenvedélybetegek számára működtetett férőhelyek száma csupán annyiban változott a koncepció előző felülvizsgálata óta, hogy 2010. márciusától a mezőtúri Bíró Kálmánné Bakos Ilona Otthon korábban pszichiátriai betegek gondozására létesült 8 férőhelyes lakóotthona átminősítésre került szenvedélybetegek lakóotthonává, így az intézmény 2x8 férőhelyen biztosítja e célcsoport lakóotthoni elhelyezését. A 2002. évi alapkoncepció megállapítása érvényes ma is: nagy a nyomás a pszichiátriai és szenvedélybetegek bentlakásos intézményein a várakozók nagy száma miatt, és jelenleg is e profilban a leghosszabb a várakozási idő a felvételre. Emellett ebben a profilban a legkevesebb a korszerű, humanizált elhelyezési lehetőség. Csupán 3 lakóotthon működik pszichiátriai és szenvedélybetegek számára (Mezőtúr, Újszász), a hagyományos bentlakásos intézmények pedig nem minden esetben tudnak biztosítani családias, kis ágyszámú lakószobákat, házaspárok számára kétszemélyes elhelyezési lehetőséget. Ez azért is különös odafigyelést igénylő probléma, mert az utóbbi években megfigyelhető a fiatal korosztályhoz tartozó pszichiátriai betegek nagyobb számú megjelenése a bentlakásos intézmények várakozói között, és esetükben kiemelten fontos az önállóságra felkészítő, rehabilitációs szolgáltatások biztosítása. Ennek pedig egyik feltétele az önállóságra hatékonyan felkészítő elhelyezési feltételek biztosítása. Bár elviekben a szaktárca is preferálja a pszichiátriai és szenvedélybetegek gondozásának korszerűsítését, ám az érintettek gyenge érdekérvényesítő képessége nem elegendő a szándék érvényre juttatásához. A legjelentősebb minőségi változás a fogyatékossággal élők tartós bentlakásos elhelyezését biztosító intézményekben volt megfigyelhető az utóbbi 10 évben. A tendencia egyik mozgatórugója a nemzetközileg is markáns esélyegyenlőségi törekvések hatása, amely elsősorban a fogyatékossággal élők tekintetében hozott eredményeket. Ebben a profilban létesült a legtöbb lakóotthoni férőhely, amely jelenleg Szolnokon, Kunhegyesen, Karcagon, Tiszaugon, Kunszentmártonban működik. Elsősorban a bánhalmai, pusztataskonyi és a tiszaugi fogyatékosok otthonaiban címzett állami támogatásból megvalósult rekonstrukciók eredményeképpen jelentős előrelépés történt a szolgáltatások korszerűsítésében, a humanizált elhelyezési feltételek megteremtésében. A fogyatékosok ápoló-gondozó otthoni férőhelyeinek száma 711, a fogyatékosok rehabilitációs intézményi férőhelye pedig 5. A 2008. évi adatokhoz képest az ápológondozó férőhelyek növekedését az okozta, hogy a pusztataskonyi Tóparti Otthonban számos, korábban rehabilitációs céllal gondozott ellátott a rehabilitációs alkalmassági felülvizsgálaton átminősítést nyert ápoló-gondozó otthoni elhelyezésre. Természetszerűleg ez magával hozta a rehabilitációs intézményi férőhelyeken ellátottak számának csökkenését is. A fogyatékosok lakóotthoni elhelyezését szolgáló 2008. évi 92 férőhely nem változott.
16 Továbbra is megoldatlan megyénkben az autista különösen a súlyos állapotú autista személyek bentlakásos gondozása. Speciális igényeik miatt csak nagy feszültségek árán (külön szobában, speciális egyszemélyes gondozással, stb.) oldható meg gondozásuk hagyományos fogyatékosok otthonában, ezért gyakran elzárkóznak az intézmények ilyen típusú igények teljesítésétől. A mozgásfogyatékosok számára működő 60 férőhely lényegében elegendő elhelyezési lehetőség. Hajléktalanok tartós bentlakásos intézménye továbbra sem működik Jász-Nagykun- Szolnok megyében. E profil tekintetében érvényesek a koncepció 2008. évi felülvizsgálatában leírtak. A több ellátotti csoportot érintő rehabilitációs intézményi férőhelyek száma nem bővült az utóbbi két esztendőben, számuk sajnálatosan bőséges a tényleges rehabilitálások számához viszonyítva. E tekintetben változatlanul érvényes az előző koncepcióban kifejtett dilemma: rehabilitálni az arra elvileg képes ellátottat a családi háttér, speciális szociális alapszolgáltatás és munkalehetőség nélküli életbe, vagy folytatni a valójában túlgondozását a rehabilitációra lehetséges 3+2 év után ápológondozó otthoni férőhelyen. Jelenleg ez utóbbi megoldás a gyakoribb, hiszen ez nyújtja a nagyobb létbiztonságot. A lakóotthonok szakmailag a leghaladóbbnak bizonyuló elhelyezési formát jelentik. Egyértelműen elősegítik az ellátottak önállóságának fejlődését, társas kapcsolataik erősödését. A lakóotthonból azonban gyakran szintén nem vezet út a teljes önállósághoz, hiszen az egyéni képességek, a testi-szellemi állapot korlátai az állandó segítői jelenlétet teszik szükségessé. A lakóotthoni férőhelyszám bővítése minden profilban kívánatos lenne, azonban mind a beruházás, mind pedig a működtetés fajlagosan magasabb költségei visszatartja a fenntartókat e szolgáltatási forma felvállalásától. A bentlakásos intézmények fenntartói összetétele lényegesen nem változott a 2008. évi koncepcióhoz képest, hiszen nem létesült új intézmény. Mindössze az 50 férőhelyes tiszaszentimrei idősek otthona került a korábbi kistérségi társulástól a református egyházközség működtetésébe 2011. május 1-jétől. Bezárásra került 2009 tavaszán az Újszász, Nyár u. 2. sz. alatti, vállalkozó fenntartásában működő emelt szintű idősotthon. Az otthonban élő 13 ellátott elhelyezése nagy részben más szociális intézmények közreműködése révén biztonságosan megoldódott. A férőhelyek igénybevétele során befizetett egyszeri hozzájárulások összegének visszafizetése azonban a volt tulajdonos fizetőképtelensége miatt a mai napig függőben van. A Jászberény Város Önkormányzat fenntartásában lévő két idősek otthona, valamint a Jászdózsa Község Önkormányzata fenntartásában álló idősek otthona működtetését a testületek határozatai alapján a jelenlegi fenntartó nem vállalja, azokat átadásra
17 kijelölte a megyei önkormányzat számára. Az átadás-átvétel előkészítése megkezdődött, az átvétel várható időpontja 2012. január 1. A férőhelyek száma alapján változatlanul a megyei önkormányzat a legnagyobb intézményfenntartó a megyében. A 2008. évi statisztikának megfelelően nagyságrendjét tekintve a következő két legnagyobb kapacitást működtetik a települési önkormányzatok, valamint a kistérségi társulások. Kisebb férőhelyszámban, de egymáshoz viszonyítva hasonló nagyságrendben működtet férőhelyeket a katolikus, ill. a református egyház, valamint vállalkozás. Az egy év határozott időre szóló elhelyezést biztosító, Szt.-ben nevesített speciális átmeneti intézmények továbbra is hiányoznak a megyei ellátórendszerből, elsősorban a már korábban elemzett költséghatékonysági problémák miatt. Ilyen férőhelyek kialakítása a jelenlegi feltételek mellett a jövőben sem várható. Idősellátás terén 4 intézmény működtet a tartós bentlakásos férőhelyek mellett összesen 4 átmeneti férőhelyet. II. 3. Települési szociális szolgáltatástervezési koncepciók A törvényi előírás alapján 2004-2005. év során esetenként a törvényi határidő túl Jász-Nagykun-Szolnok megye 2000 lakos feletti lélekszámú településeinek többsége elkészítette saját szociális szolgáltatástervezési koncepcióját. A 44 érintett település közül 38 küldte meg a megyei önkormányzatnak a koncepció tervezetét előzetes véleményezésre. A Szt. által előírt két évenként kötelező felülvizsgálatra azonban már csak nagyon szűk körben került sor. 4 település egy alkalommal, 2 település két alkalommal, egy település pedig három alkalommal frissítette a koncepciót, miközben 2010-ig legalább két felülvizsgálat már valamennyi település esetében időszerű lett volna. Ez alól kivételnek tekinthető azoknak a kistérségeknek a települései, amelyek társulásuk alapján kistérségi koncepciót alkottak, és abban valamennyi társult település szociális szolgáltatásait bemutatják, és meghatározzák a szükséges fejlesztési irányokat. A szociális feladatokat is végző 6 megyei kistérség közül 3 küldte meg szociális koncepcióját a megyei önkormányzatnak előzetes véleményezésre. A koncepciók tartalmára vonatkozóan érvényesek a megyei szociális szolgáltatástervezési koncepció 2005. évi felülvizsgálatában megfogalmazottak. A jogi szabályozás szerint a szociális hatóság feladata a koncepciók elkészítésének ellenőrzése, megyénkben azonban nem működik ezen a téren a hatósági kontroll. Jelenleg a leghatásosabb motiváló erő a koncepció készítésére az ilyen tartalmú pályázati követelmény.
18 III. SWOT elemzés Jász-Nagykun-Szolnok megyéről a szociális szolgáltatások fejlesztéséhez Erősségek: - Jól kiépültek a hagyományos alapszolgáltatások, amelyek alapját képezhetik a saját lakásban élő, de gondoskodásra szorulók széles köre ellátásának. - Szociális szolgáltatásokban aktív kistérségi társulások működnek, amelyek költséghatékonyabban képesek speciális szolgáltatások megszervezésére. - Számos települési önkormányzat tart fenn idősek bentlakásos intézményét, ami jó kiindulópont lehet az átmeneti intézményi ellátások, illetve a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás kiépítéséhez. - Szolgáltatástervezési koncepciót a kötelezett települések döntő többsége elkészítette, azaz szociális szolgáltatástervezésre nyitott önkormányzatok működnek a megyében. - A szociális szolgáltatásokban dolgozók szakképzettségi aránya magas, amely alkalmas alapot nyújt korszerű továbbképzésre, specializációra. Gyengeségek: - Tartósan hiányzó nappali és átmeneti ellátási formák, a meglévő szolgáltatásokban egyéb profilok befogadásától elzárkózó szolgáltatók. - A civil szféra szerepvállalása alacsony. - Az önkéntesek részvétele csekély mind a szociális szolgáltatásokban, mind egyéb társadalmi akciókban. - A rövidtávú pénzügyi szempontoknak alárendelten, valamint a gazdasági válság hatására esetleg más ágazatoknál is erőteljesebben tovább romlik a szociális szféra gazdaságossági megítélése. - A szolgáltatástervezési koncepciók felülvizsgálata elmarad, így nem szembesülnek az önkormányzatok a szociális ellátórendszer fejlesztésének hiányosságaival, a problémák halmozódásával. Ezzel esetlegessé válik a települési beruházásokban a szociális szolgáltatásokat érintő esetleges járulékos fejlesztési lehetőségek kiaknázása. - Számos fenntartó kevés gondot fordít a fenntartásában álló szociális intézmény(ek) költséghatékony és törvényes működésének rendszeres ellenőrzésére. - Az alapszolgáltatások igénybevevőinek száma fizetőképességük romlása miatt csökken. - A romló munkakörülmények, növekvő munkaterhek miatt fokozódik a szociális intézményi dolgozók kiégésének veszélye.
19 Lehetőségek: - Alföldies településhálózat, amely nagyobb települései révén jobb lehetőségeket biztosít a szolgáltatások bővítéséhez. - Az utóbbi években kialakult társulás, vagy ellátási szerződés útján történő feladatellátás további szolgáltatásfejlesztési lehetőségek alapját képezheti. - Az idősek számának növekedése tartós igénybevevői kört jelent az idősellátó szolgáltatások számára. - A megyei képző intézmények nyitottak partnerséghez a korszerű szolgáltatásfejlesztés érdekében. Veszélyek: - Alacsony, és évről-évre csökkenő állami normatív támogatás, amely a működési költségek emelkedésével együtt veszélyezteti a szolgáltatások fenntartását, színvonalának megőrzését, és ellehetetleníti azok fejlesztését. - A fejlesztést szolgáló pályázati lehetőségek csökkennek, egyesek megszűntek. - A pályázati úton finanszírozott szolgáltatások hosszabb távon bizonytalanul tervezhetőek. - Az uniós pályázati források aránytalanul komplikált jellege csökkenti a pályázati hajlandóságot, indokolatlanul megnehezíti a források felhasználását és elszámolását. - Az egyre inkább lazuló, keretjellegűvé váló jogszabályok melletti romló finanszírozási körülmények a szolgáltatási színvonal csökkenését eredményezik. - A kedvezőtlen demográfiai folyamatok felerősödnek, jellemzői romlanak (demensek, állandó ápolásra szoruló betegek, stb.). - A jogszabályi előírásoknak nem megfelelő tárgyi körülmények állandósulnak. - A társulásban ellátott feladatokhoz a társult önkormányzatok hozzájárulását egyre inkább veszélyeztetik a romló pénzügyi feltételek, illetve csökken az állami normatív támogatás, ezzel veszélybe kerülnek egyes társulási formában ellátott szolgáltatások. - Nem működik hatósági kontroll a szociális szolgáltatástervezési koncepciók készítése felett. - A szociális szféra kedvezőtlen presztízse állandósul, ez mind helyi, mind központi szinten hátráltatja a szociális szolgáltatásfejlesztést. - A szakdolgozókra vonatkozó létszámkövetelmények fellazítása a foglalkoztattak létszámának csökkentésére inspirálja a fenntartókat, amely a szolgáltatási színvonal csökkenését, valamint a dolgozók leterheltségének növekedését eredményezi.
20 IV. Jász-Nagykun-Szolnok megye szociális szolgáltatásfejlesztési irányai IV. 1. Alapszolgáltatások Változatlanul bővítésre szorul az étkeztetés és a házi segítségnyújtás kapacitása az idősek, továbbá rajtuk kívül egyéb csoportok ellátása érdekében. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy az idősek egyre kisebb számban veszik igénybe e két szolgáltatási formát, és ennek oka elsősorban a térítési díjak emelése. Az idősek bővülő száma, és növekvő életkorukból fakadó önellátási képességük csökkenése miatt fontos lenne számukra e szolgáltatások elérhetősége. Szükséges kidolgozni a megoldását annak, hogy az igénybevevők számára is megfizethető áron működhessen a szolgáltatás, ugyanakkor a fenntartó részére se jelentsen megfizethetetlen többletkiadást. Ennek egyik megoldása lehet már működő gyakorlat alapján a szolgáltatások ingyenessé tétele (esetleg minimális díj megállapítása), amely olyan mértékű keresletet generál, hogy a normatívák megnövekvő összege csökkenti a fajlagos kiadásokat. A szolgáltatás-bővítés emellett munkahelyet teremt, ami szintén fontos tényező a helyi gazdasági helyzet javításában. A fogyatékossággal élők, pszichiátriai és szenvedélybetegek esetében egyaránt megfigyelhető, hogy a nehéz anyagi helyzetű családok nem támogatják rászoruló hozzátartozójuk bentlakásos elhelyezését, hanem elsősorban a rendszeres jövedelem családban tartása érdekében otthon gondozzák. Ez a gyakorlat önmagában nem aggályos, ha elérhető a településen olyan szociális szolgáltató hálózat, amely segítséget tud nyújtani a családnak, esetleg az egyedül élő rászorulónak a speciális gondozási, ápolási feladatokban, illetve támogatja az önellátás biztonságos megvalósítását. Ezt segíthetné az étkeztetés és házi segítségnyújtás kiterjesztése az időseken kívüli rászoruló csoportokra. Ehhez a jelenlegi szolgáltatásokban dolgozók továbbképzése szükséges az idősek mellett más igénybevevői körre vonatkozó speciális ismeretek megszerzése érdekében. Azért kiemelten fontos e két szolgáltatás továbbfejlesztése más kliensi körök irányába, mert mint a két legkiépültebb ellátási forma, szinte a megye valamennyi településen elérhető, így a sikeres továbbfejlesztésük a legszélesebb körben biztosíthat speciális gondoskodást a lakosság számára. Fontos cél a támogató szolgáltatás és a közösségi ellátások működésének fenntartása, és a szolgáltatások elérhetőségének megvalósítása valamennyi településen, amely a házi segítségnyújtással, illetve étkeztetéssel együtt komplex szolgáltatást nyújthat az otthonában élő klienseknek. 2011. évben legnagyobb arányban a kistérségi társulások biztosítják e két ellátási forma fenntartását. A jelenlegi rendszer mellett félő, hogy a finanszírozási pályáztatás bizonytalanná teszi e szolgáltatások hosszú távú működését.