Espiche, 2011. május 19., csütörtök, 45. nap Este sokáig, itteni idő szerint tíz óra utánig dolgoztunk a következő hetek programján. Lesz benne városnézés és sok nyaralás. Elő is készítettük Rózsinak a tudnivalókat. Amikor befejeztük elkezdett enyhén esni az eső. Gyorsan bepakoltunk és hamar lefeküdtünk. Nem lett különösebb folytatása akkor. Később megint rákezdte, de reggel, amikor nyolc óra környékén felébredtem szikrázóan sütött a nap. Kimenve látszott, hogy azért nem olyan rózsás a helyzet. Reggelinket hol tűző napon, hol esőre hajló borult ég alatt fogyasztottuk el. Úgy határoztunk, hogy ebben a bizonytalan időben csak a jó hat kilométerre lévő Lagos-ba megyünk be. Ott, ha kell be tudunk húzódni valahová, és a vissza út sem túlzottan hosszú. Mire érdemben elkezdtünk volna készülődni eleredt az eső, ezt az előtető alatt vészeltük át. A következő napsütéses periódusban összekészültünk, de mire indultunk volna megint csúnya felhők sorjáztak az égen. Azért nem változtattunk a programon és valamikor dél után elindultunk. Hamar beértünk a településre. Hat év előtti utunk emlékei előjöttek és ismerősen mozogtunk. Mielőtt beértünk volna a belvárosba, a tűzoltó laktanya előtt egy régi tűzoltóautót láttunk kiállítva. Gyorsan lefényképeztem, tudva, hogy Áron unokánk örülni fog neki. A motort a piac, vagy inkább vásárcsarnok előtt tettük le. Az egyik utcai árusnál láttunk egy tunikát Zsókának. Gyorsan megvettük és visszamentünk a mocihoz elrakni szerzeményünket és neki indultunk a városkának. Első dolgunk volt, hogy a postán beszereztünk öt bélyeget a következő napok levelezőlapjaira. Szemben vele egy trafikban meg is vettük az elsőt és kaptunk egy matricát a kocsira is. Egy színes kakas figura, mely számos emléktárgyon megjelent. Ilyen könnyen és gyorsan még sehol sem sikerült ezt a feladatot teljesíteni. 144
Lagos hosszú történelemre tekinthet vissza. Legjelentősebb állomása, hogy itt élt Tengerész Henrik és számos kereskedelmi és hadi flotta indult innen Észak-Afrika és más úti célok felé. Sokkal kétesebb dicsőség, hogy itt volt a világ első rabszolgapiaca. Ma a városka egy jellegzetes üdülőhely. Kikötőjében számos turista hajó, köztük több nagy hajó horgonyoz. A folyó partján szépen kialakított sétány hívogatja a turistákat. A belvárosban néhány hangulatos tér és jól karbantartott palota, számos étterem, és üzlet várja a látogatókat. A város jellegzetes látnivalója a Henrik tere. A folyó partján lévő tágas téren kapott helyet Tengerész Henrik szobra, itt van a rabszolgapiac korábbi épülete, ma múzeum, és egy templom is. 145
A tér végében kezdődik a régi városfal maradványa, melynek a mai napig jó állapotban megmaradt a régi város folyóval ellentétes oldalán. A fal előtt, a folyó torkolatánál kis erőd áll. Mellette a sziklafokon a XV. és XVI. század fordulóján élt S.Goncalo de Lagos modern szobra áll. Ma Lagos elsősorban nem ezekről a történelmi időkről szól. A kis erőd mögötti homokos parton a nem túlzottan jó időben is sokan strandoltak. Egyre-másra épülnek az apartman házak. Jól érzékelhettük azt a fejlődést, mely hat év előtti látogatásunk óta bekövetkezett. A belváros elhagyatottabb részein még ma is vannak lerobbant házak, sőt utcák, de a rendbe szedett részek méltán veszik fel a versenyt bármely hasonló üdülő településsel bárhol 146
Európában. Most még a szezon elején vagyunk, de már elég sok turistát láttunk. Ami nagyon kellemes meglepetés volt, hogy mennyivel többen beszélnek angolul, mint korábban, legyen szó a kemping alkalmazottjairól, az utcai árusról, a trafik eladójáról, vagy a postáskisasszonyról a pult mögött. A kis erődtől végig sétáltunk a parti sétányon. Lekaptuk a vásárcsarnok épületét és a kikötőt. Elmentünk a belváros határán lévő hídig. A folyó eddig 147
hajózható. Innen felkerestük az új városháza modern épületét. Előtte meghagytak egy korábbi gyárkéményt, tetején gólyák fészkelnek. Ilyet láttunk a közelben is. Ez a terület valószínűleg korábban ipartelep lehetett és a kis üzemek vörös tégla kéményeit hagyták meg a szanálás során. Eddigre csúnyán befelhősödött és elkezdett cseperegni az eső. Mindig olyan helyeken igyekeztünk közlekedni, ahol hamar behúzódhatunk valahová. A Rua Vasco de Gaman visszatértünk a vásárcsarnokhoz. Bár alig múlt két óra, már minden be volt zárva. Azért felmentünk a tetején lévő kilátóteraszra körbenézni és készíteni egy utolsó felvételt a sétányról háttérben a tengerrel. A még mindig csöpögő esőben úgy határoztunk vállaljuk a kockázatot és visszamotorozunk a kempingbe. Úgy láttuk még mindig jobb kicsit megázni, mint elkapni azt a nagy esőt, melyet az egyre közeledő sötét felhők ígértek. Jól döntöttünk, mert különösebb gond nélkül visszaértünk és csak később érkezett meg a komoly eső. A kempingbe visszatérve elővettem a hat év előtti naplót. Akkori kirándulásunkon szinte ugyanazokat a képeket készítettem. Csak az lepett meg, hogy a ma kopár Henrik terén akkor jó pár szép és komoly árnyékot adó fa állt Espiche, 2011. május 20., péntek, 46. nap Este csak 9-ig tudtunk kint maradni, mert annyira levizesedett minden, hogy könyveinket veszélyeztette. Már akkor vastag vízréteg volt a kocsi tetőablakán. Éjjel nem esett, de reggelre minden vízben úszott. Fél kilenc körül mentem ki kenyérért. Itt is aranyért adják a kempingben, egy zsemle 35 cent. Megreggeliztünk és úgy határoztunk, hogy ma még nem lesz hétvégi tömeg, így elmegyünk strandolni egyet. Ez nem is olyan egyszerű, mert motorral kellett menjünk és ezt három éve Santa Maria de Leuca-ban tettük utoljára. Vissza kellett emlékezzünk arra, hogy mit is viszünk ilyenkor és hogyan. Elsőnek a legközelebb, kb. 3 kilométerre lévő Luz strandját kerestük fel. Meg is találtuk, de bár szép széles homokos a plage, nekünk nem tetszett, mert egy városi strand. Azért készítettünk pár felvételt, mert a 148
település megérdemelte a figyelmet. A strand végében egy kilátó teraszról lehetett gyönyörködni a partban mind két irányban. A terasz felett egy kis templom és egy apró erőd, mely ma étterem, található. Azért a település Spar szupermarketjében beszereztünk kenyeret a következő két reggelire. Hat év előtti látogatásunk során, amikor Lagos-ból csónakkal eljöttünk megnézni a parti sziklák alatt lévő barlangokat, láttuk, hogy itt van néhány öböl a magas sziklafalak alatt, ahol strandolni lehet. Egy ilyen helyre szerettünk volna eljutni. Luz-ból visszamotoroztunk, elhagyva kempingünket egészen majdnem Lagos-ig. Elsőnek Porto do Mos strandjára tértünk be. Ez már kicsit jobb volt, mint a Luz-i, de még mindig nem az, amit kerestünk. Itt is lapos partok között széles homokos part várja a strandolókat. Nem is maradtunk, mentünk tovább Praia Dona Ana strandjára. Ez már megfelelt az elvárásainknak. A parkolóban letettük a mocit és a hosszú falépcsőn lementünk a partra. 149
Nem voltak túlzottan sokan. Talán két órát tudtunk a napon feküdni. Én egyszer még a vízbe is bementem derékig. Kicsit koszos volt, mindenféle hínármaradványok úszkáltak benne, és elég hideg is volt. Ekkor a bebeboruló égen nagyon csúnya fekete felhők jelentek meg és el is kezdett cseperegni az eső. Összeszedtük a cuccunkat és visszamentünk a motorhoz. Eddigre elállt a csepegés, de a felhők maradtak. Visszaindultunk a kempingbe. Út közben megálltunk az Intermarche-nál halat venni. Már Marokkóban is szerettünk volna halat sütni, de ott teljesen lehetetlen volt. Most vettünk egy majd egykilós tengeri pisztrángot. Kaptunk olyan füstölt sonkát is, melyről korábbi utunkról nagyon kellemes emlékeink vannak. Mindezek tetejében az immáron több mint egy évtizede kedvenc műanyag edényünk, a TATAY, néhány változata is kapható volt. Vettünk is két különböző darabot, gondolva az otthoni catering feladatokra is. Visszatérve a kempingbe, - az utat megúsztuk szárazon, - zuhanyozás után egyből neki kezdtünk a hal elkészítésének. Közben kaptunk egy kisebb esőt, melyet az előtető alatt vészeltünk át. Vacsora után mosogatás, naplóírás. Közben eltűntek a felhők és bár nincsen túlzottan meleg, esély van arra, hogy kint lehet maradni. A hely kellemes, jó lenne játszani, vagy beszélgetni egy kicsit. 150
Espiche, 2011. május 21., szombat, 47. nap Ma enyhén fátyolfelhős időre ébredtünk. Reggeli alatt sem volt zavartalan a napsütés, de esőveszélyről nem lehetett beszélni. Úgy határoztunk elmotorozunk a jó 25 kilométerre lévő Segras-ba és a tőle 8 kilométerre lévő Cabo de Sao Vincente-hez, mely Portugália és egyben Európa legdélnyugatibb csücske. 11 órakor indultunk és első dolgunk volt megtankolni a mocit, mert már nagyon kevés volt benne. Ha jól emlékszünk utoljára valahol Franciaországban, talán a Verdun szurdoknál itattuk tavaly augusztus közepén. Egy Intermarche kútjánál álltunk meg. Itt 2-3 centtel olcsóbb az üzemanyag, mint más kutaknál. Így is 1.60 eurót fizettünk literenként a 95-ös benzinért és ez bizony 435 forint. Első eset volt, hogy a motorba 10 eurónyit töltöttünk. A gázolaj is 1.40 körül jár literenként, több mint a spanyoloknál. Következőleg Vila do Bispo-nál tértünk le az útról, mert láttunk egy Lidl-t. Vettünk narancsot és banánt, valamint egy lefolyók tisztítására használatos pumpát. Az utóbbi napokban elég nehezen folyik le a víz a mosdóból. Talán ehhez is jó lesz ez a szerkezet. Egész úton enyhén dombos vidéken motoroztunk. A táj nem volt egészen kopár, de nagyon köves, mezőgazdasági művelésre alkalmatlan. Nem mentünk be Sagres-ba, hanem egyenesen a Cabo de Sao Vincente felé indultunk. Elmentünk egy kempinget jelző tábla mellett, azzal, hogy visszafelé lehet, hogy megnézzük. Ez ACSI kedvezményt ad és tagja az Orbitur hálózatának. Ez Portugália talán kéttucatnyi, az átlagnál jobb kempingjét tömöríti és a tagok számára 10-20% kedvezményt ad. Nyugdíjasok ingyenesen beléphetnek. Hat éve mi is beléptünk, bár csak egy alkalommal aludtunk Orbitur kempingben. Kicsit továbbmenve egy parkolóban megálltunk és lepillantva a szikla peremről egy csodálatos homokos öböl tárult elénk. Itt derült ki, hogy az a közel sík vidék melyen jártunk egy kb. 100 méter magas szikla fennsík, mely nagyon meredeken szakad bele az Óceánba. Olyan meredek a part, hogy a sziklafal tetejéről horgásznak a tengerben. Az öbölbe betonlépcső vezet és a tiszta vízben, a lapos homokparton strandolni lehet. 151
Tettünk egy kisebb sétát a sziklafal tetején, de a terep nagyon nehéz volt annak ellenére, hogy túracipőinket vettük fel reggel. A szomszédos öböl mélyén már nincs homokpad, itt csodálatos sziklaképződmények veszik körül a smaragdzöld vizet. Ez a strand nagyon felkeltette az érdeklődésünket. Tovább menve pár kilométert a Sao Vincente fok előtti kiszögelésen egy régi vár maradványai állnak. Lehet, hogy ez az a kastély, melyben Tengerész Henrik élt. Útikönyvünk szerint az 1755-ös földrengés rongálta meg súlyosan. Azért bóklásztunk egy kicsit a romok között. Innen már csak pár perc volt a Cabo de Sao Vincente. Ez egy kedvelt kirándulási célpont. Több autóbusz és számos személygépkocsi parkolt a világítótorony környékén. Ahogy az ilyenkor már lenni szokott, féltucatnyi árus is kínálta portékáját. Többek között azokat a fossziliákból készült tárgyakat, melyekkel Marokkóban is találkoztunk. Csak az árak itt kb. ötször magasabbak voltak, mint ott. 152
A világítótorony udvarába be lehetett menni, ott egy büfé és egy kiállítás várja a látogatókat. Ez utóbbi ma ingyenes volt. Bementünk, pár régi térkép, navigációs eszköz és a világítótorony történetét bemutató tárgyak voltak nagyon ízlésesen kiállítva. Az apró ajándékboltban egészen emberi áron lehetett szép csempéket, hajómodelleket és hasonló dolgokat kapni. A világítótorony mellvédjéről készítettünk pár felvételt a partot alkotó sziklafalakról. Kicsit sétáltunk is és fényképeztünk a környéken. Visszafelé Sagres felé letértünk a kempingbe. Kicsit csalódás. Sokkal tágasabb, de rendezetlenebb, mint mostani helyünk. Határozott előnye, hogy közelében ott van az a csodálatos strand, de oda is motorozni kell. Vásárlási lehetőség is rosszabb. Ennek ellenére foglalkozunk a gondolattal, hogy pár napra átmegyünk oda. Következő állomásunk a Sagres-i erőd volt. Erről ugyan útikönyvünk határozottan lebeszél, azért bementünk. Nem bántuk meg. A 65 év felettieknek járó félárú belépő másfél euróját megérte. Ez egy érdekes hely. Maga az erőd tulajdonképpen egyetlen fal, mely parttól partig lezárja a tengerbe benyúló félszigetet. A tenger felöl nem kell 153
semmilyen védelem, ott van a százméternyi sziklafal. Itt is a fal pereméről horgásztak többen, fogást ugyan nem láttunk. Az erőd Tengerész Henrik hajósiskolájának adott helyet. Talán négyzetkilométernyi területen ma szinte csak a puszta szikla fennsík látható. Az erőd belsejében van két modern épület, melyek részben magukba foglalják azt a pár maradványt, ami átvészelte a kalóztámadásokat és földrengéseket. Egy kis kápolna eredeti állapotában áll, hasonlóan egy kisebb épülethez, mely auditórium nevet visel és talán az egyik tanterem lehetett hajdan. Becsületesen körbesétáltunk a közel két és fél kilométeres úton. Hogy valamit mutassanak a látogatóknak, különböző, elég érdekes tartalmú tabló szerű valamik vannak úgy 500 méterenként, melyek az Óceánt, a szelet, a 154
napsugárzást mint energiaforrást, a navigáció történetét, a portugál diaszpórát és hasonló, az erődhöz nem igazán köthető témákat mutatnak be. A földnyelv végén egy kicsi, betonból épült világítótorony áll. Az egyetlen dolog, mely a tengerészeti iskola idejéből való az a kb. 50 méter átmérőjű terület, melyen az égtájakat kövekből kialakított vonalak ábrázolják. Nem tudni pontosan mi volt a funkciója, lehet, hogy ezen gyakorolták a növendékek a navigálást. Jó egy órát tartózkodtunk az erődben és elmúlt három óra. Ekkor úgy határoztunk, hogy a mára tervezett paprikás krumpli főzést passzoljuk és helyette a sokkal gyorsabb sajtos-sonkás vörösboros kompozíciót vesszük az étlapra. Motorunkra felülve még bementünk a településre. A turistainformációs irodában, ha utólag is, de beszereztünk pár térképet és azt az információt, hogy az általunk meglátogatott helyeken kívül, csak a halászkikötő érdemel még figyelmet. Rászántuk még azt az öt percet, hogy elmotorozzunk a kikötő feletti egyik magaslatra és vessünk rá egy pillantást. Ennyit mindenképpen megérdemelt. Ezzel mai igen csak gazdag programunk érdemi részét befejeztük. Felültünk a motorra és egyetlen megállóval jöttünk vissza a kempingbe. A módosított menühöz kellett kenyeret és salátát vegyünk. 155
Fél ötre értünk vissza. Megvacsoráztunk, lezuhanyoztunk, vettem egy kétórás Internet hozzáférést és felmentem az Internetre. Az időjárás még 3-4 gyengén felhős napot ígér, utána jön két esős nap. Még nem döntöttük el mit csinálunk. Maradunk ebben a kempingben és innen indulunk északra, vagy átmegyünk a másikba és pár napig élvezzük azt a gyönyörű öblöt, és onnan indulunk tovább. Reggel minden esetre döntenünk kell. Sagres, 2011. május 22., vasárnap, 48. nap Nyolc óra előtt valamivel keltünk és mivel szép volt az idő, úgy határoztunk átmegyünk a másik kempingbe. Reggeli után, amíg én a motort szereltem fel, Zsóka kihasználva a meleg vizet kimosta az elmúlt napokban összeizzadt cuccainkat. Ezeket vizesen vittük át a másik helyre. Mindezek ellenére már fél 11-kor úton voltunk. Elsőnek bementünk az Intermarche kúthoz tankolni, majd megálltunk a Lidl-nél, hogy kenyeret vegyünk holnapra. Ha már ott voltunk, feltöltöttük egy kicsit a kajakészleteket. Nem sokkal dél előtt értünk a kempinghez. Itt a tegnapi látogatás alapján könnyen találtunk egy nekünk tetsző helyet. A portán megtudtuk, hogy majdnem minden Orbitur kemping benne van az ACSI CC hálózatban, nagyjából ezek képezik az ACSI kínálatát, és amúgy sem lenne értelme belépni az Orbitur-ba, mert korunknál fogva jár a 20 %-os kedvezmény. Leállás után gyorsan kifeszítettem a szárítókötelet és megkezdődött a ruhák szárítása. Leszedtem a motort, megerősítettem rajta az egyik lógó karosszéria elemet és nekiálltunk főzni. Elkészítettük az újabb adag padlizsánsalátát és neki kezdtünk a már hetek óta emlegetett paprikás krumpli megfőzésének. A fenyők árnyékában gyorsan telt az idő, mire mindennel végeztünk, lassan beesteledett. Azért még fiatal az idő, lesz még alkalmunk olvasni, játszani, vagy beszélgetni egyet. Sagres, 2011. május 23., hétfő, 49. nap Reggel tiszta időre ébredtünk, de nem siettük el a felkelést, valamikor 9-kor kezdtem el készíteni a reggelit. Elfogyasztása után elmentem Internetezni. Itt ingyenes a WIFI, csak el kell zarándokolni az egyébként zárva tartott étterem teraszára. Elintéztem a dolgokat, a legfontosabb volt, hogy egy nagyobb összeget levegyek a napi használatban lévő bankkártyák számlájáról és áttegyem a külsők által nem látható megtakarítási számlára. Egyben elküldtem a gyerekeknek a Lagos-ban készített képeket. Ezek után csak délben ültünk motorra, hogy elmenjünk a kinézett öbölbe. Csak alig három kilométer, de kell a motor. Leereszkedni a homok padra sem volt kis dolog, közel 160 lépcsőn mentünk lefelé. Első fele lankásabb, 2-5 normál magasságú lépcsőnként rövid pihenővel. Az alsó szakaszon viszont 156
nagyon magasak a fokok és alig van pihenő közbeiktatva. A lépcső alján egy bár van, melyet fentről nem is lehet látni. A strandon nagyon kevesen, talán tucatnyian voltak. Mi elmentünk egészen a hátsó végéig, ahol valamennyire nudizni is lehetett. Szépen sütött a nap és egy kicsit a szél is fújt, ez néha kellemetlen volt, mert vitte a homokot. A nap során 2-3-szor be is mentünk a vízbe, de csak derékig. Utolsó alkalommal én egy kis úszásra is vállalkoztam. A víz még friss, az Óceán soha sem lesz olyan meleg, minta Földközi-tenger, de valamikor el kell kezdeni. A nap során készítettem pár képet is a parton. Megállapítottuk, hogy ilyen szép helyen utoljára hat éve itt a közelben, Alvor mellett strandoltunk. Az innen készített kép mutatja igazán, hogy hogyan működik a Sagres-i erőd. Jól látszik a földnyelvet lezáró fal és hogy mögötte a földnyelv szinte üres. 157
Négy óráig maradtunk a strandon. Eddigre elég sokan jöttek, de még mindig nagyon kevesen voltunk. Összeszedelődzködés után felkapaszkodtunk a 160 lépcsőn és mocinkkal pár perc alatt elértünk a kempinghez. A kapuban Zsókát letettem és mentem tovább az Intermarche-ba kenyérért. Lezuhanyozás után megmelegítettük a tegnapról maradt paprikás krumplit. Közben megírtam a naplót és még Rózsit is felokosítom a következő hetek tennivalóira. Sagres, 2011. május 24., kedd, 50. nap Este sokáig kint maradtunk, szép csillagos volt az ég. Reggel tiszta időre ébredtünk. 11 órára összekészültünk a strandoláshoz. Kifelé menet a recepción megtudakoltuk a júniusi ünnepeket. Szerencsére pünkösdhétfő itt nem ünnep, így is három napos lesz a hétvége, mert 10.-e viszont nemzeti ünnep. Azzal is rosszul számoltunk, hogy 15.-e ünnep. Még 23.-án lesz egy ünnepnap, de az már nem biztos, hogy érint minket. Azt is megtudtuk, hogy a katalógusban nem szereplő kemping Sintra-ban, melyet csak útikönyvünk említ és az Internetről letöltött GPS adatbázis tartalmaz, az létezik és nyitva is van. A strandon ma eleinte nagyon meleg volt, később kicsit befelhősödött és pár széllökés is volt. Többször bementünk a vízbe, Zsóka csak derékig, én rendesen. Kellemesen telt a nap és fél négy körül jöttünk vissza. Itt elsőre az a hangya invázió lepett meg, mely az egész lakóautót elérte. Mindenhol apró hangyák rohangáltak a hűtőtől a számítógépig, az összes tiszta ruhán, a garázsban még a rezsóból is előmászott pár. Eléggé elkeserített a dolog és fontolóra vesszük, hogy nem megyünk-e mégis tovább, bár úgy határoztunk este, hogy még 3-4 napot maradunk és egyenesen innen megyünk Lisszabonba. 158
Sagres, 2011. május 25., szerda, 51. nap Ma reggel enyhe csepegésre ébredtünk. Az ég felhős volt, de nem volt hideg. Enyhe szél is fújt. Reggeli után elmentem internetezni, hogy megtudjuk az időjárás előrejelzést és annak függvényében dönthessünk a tovább menetelről. Kedvenc angol előrejelző szolgálatunk Sagres-re mára-holnapra esőt ígért, de utána kisebb felhőkkel napos időt. A hőmérséklet ugyan csak alig megy 20 fok fölé. Lisszabonra viszont holnapra és péntek-szombatra is esőt, sőt vihart jósol. Ezek után úgy döntöttünk, hogy vasárnapig maradunk. Ebben a kempingben a rossz időt is ki lehet dekkolni, és csak 11 euró napjában. Közben Zsóka elkezdte a harcot a hangyák ellen, akik egész éjszakáját megzavarták. A műveletet egy nagytakarítás keretében bonyolította le, közben intenzíven osztotta a Biokill-t. A hangyák elleni küzdelem egyik mellék következménye lett a lepedők kimosása. Közben én elbicikliztem az Intermarche-ba kenyérért és vízért, közben meghosszabbítottam a recepción a foglalásunkat. Később megfőztük a székelykáposztát. Ennek során derült ki, hogy az egyik káposztás zacskó megsérült, tartalma tönkrement és a kifolyt lé mindent összepiszkított. Itt is rendet kellett rakni. Vacsora után lezuhanyoztunk. Az egész nap laza tevékenységgel telt. A változóan felhős időben, az időnként csepegő esőben nyugisan telt az idő. Sagres, 2011. május 26., csütörtök, 52. nap Ez egy igazi esőnap volt. Már este tízkor, amikor bepakoltunk elkezdett cseperegni és meg sem állt reggel 11-ig. Nem volt komoly eső, csak folyamatosan, hol jobban, hol kevésbé csepegett. Ez azért elég volt arra, hogy szép tócsák gyűljenek össze a kempingben. Nem is keledeztünk csak jócskán tíz óra után. Mire a reggelivel az előtető alatt végeztünk, nagyjából el is állt az eső. Mi azért bent a kocsiban készítettük elő a június-júliusi programot. Nagyjából felvázoltuk, mit akarunk megnézni, hol tudunk kempingezni egészen Andorráig. Még lesz rajta finomítani való, a bevásárlási helyeket is meg kell keressük, de az egész váza megvan. Mindenesetre elmondható, hogy a hét végétől vége a lazsálásnak, sok városnézés és egyéb kirándulás következik. Természetesen van lehetőség arra, hogy beiktassunk még néhány pihenőnapot, de olyan három hét, ami mögöttünk van, már nem lesz. Utána az előtető alatt olvastunk, majd kettő után elmentem a holnapi kenyérért és tovább olvastunk. Hat óra körül melegítettük meg a vacsoránkat, és most amikor zuhanyozás után a naplót írom, már hét óra elmúlt. 159
Sagres, 2011. május 27., péntek, 53. nap Ma változóan felhős, de alapvetően napos időre ébredtünk. Kicsit hűvös volt a tegnapi eső után. Bár már fél kilenckor felkeltünk, még is csak dél körül indultunk el a strandra. Közben kimentem internetezni és olvastunk egy kicsit. A strandon eleinte kevesen voltak. Ez jobb is volt így, mert a víz erősen hullámzott és magasan állt, nemcsak a hátsó részre nem lehetett száraz lábbal átmenni, de a homokpad jelentősen keskenyebb volt, mint az előző látogatásaink során. Kerestünk egy kellemes helyet és kifeküdtünk. Később elég sokan érkeztek és kezdett nyomasztóvá válni a helyzet. Szerencsére eddigre a víz kisé visszahúzódott és mi, többekkel együtt átmentünk a hátsó részre. Négy órakor kezdtünk el szedelődzködni. Visszatérve a kempinghez Zsókát megint a kapuban tettem ki és elmentem kenyeret és salátát vásárolni. Ez utóbbi az esti grillezéshez kellett. Fél hétkor kezdtük el a sütést. Előtte lezuhanyoztunk és még jutott idő egy kis olvasásra is. Nyolc órára mindent elmosogattunk és elpakoltunk, sőt a napló is elkészült. Sagres, 2011. május 28., szombat, 54. nap A mai nap a nyaralás utolsó napja, holnap megyünk tovább Lisszabonba és kezdődik egy 6-8 hetes periódus, amikor a turistáskodásé lesz a főszerep. Természetesen akár 4-5 napos pihenésekre is sor kerülhet közben, de sok városnézés, motoros- és gyalogtúrák és mintegy 1500-2000 km autózás lesz a fő program. Reggel napfényes időre ébredtünk, de mindenfelé felhők zavarták meg a képet. Fél kilenc körül keltünk és dacolva az egyre több felhővel összekészültünk egy strandolásra és 11-kor fel is ültünk a mocira. Mire kedvenc helyünkre értünk nem sokat javult a helyzet, gyakorlatilag teljesen beborult. Azért dacolva az időjárással lementünk a partra és kifeküdtünk. Jól taktikáztunk, alig fél óra múlva eltűntek a felhők és szépen sütött a nap. Azért még többször beborult, de egy jót napoztunk. Szombat lévén kicsit többen voltak, mint az elmúlt napokban, de tömegről nem beszélhettünk. Mire felbaktattunk a 160 lépcsőn és motorral beértünk a kempingbe, négy óra lett. A délután a továbbmenés jegyében telt. Zsóka kimosta a strandolós dolgokat, - ezeknek most legalább tíz napig nem lesz szerepük, - én pedig felszereltem a motort és elraktam pár dolgot, amire este már nem lesz szükségünk. Zuhanyozás után elkészítettünk egy adag milánói alapot a következő napokra, az első adagot meg is ettük. Reggel korán kellene keljünk, mert jó öt órai autózás vár ránk és egy heti nagybevásárlást is meg kell ejtsünk. 160
Lisszabon, 2011. május 29., vasárnap, 55. nap Reggel fél hétkor megint elkezdett cseperegni, és amikor nyolckor felkeltünk még mindig bizonytalan volt a helyzet. Ezért bent reggeliztünk. Azért tíz órakor el tudtuk hagyni a kempinget. Betértünk Vila do Bispo-ba, hogy a heti nagybevásárlást megtegyük. Innen kellemes, kissé dimbes-dombos területen autóztunk, néha még a tenger is kivillant a fák és bokrok között. Az út nem volt túlzottan jó, sokszor keskeny is volt, de alig találkoztunk autóval. Odemira határában betértünk egy Aldi-ba, hogy a nem kapott, vagy elfelejtett dolgokat beszerezzük és megnézzük van-e valami érdekes. Nem sokat láttunk, csak Zsókának vettünk egy városnézős nadrágot. Utunkat hasonló környezetben folytattuk. Csak egyszer buktunk ki Rózsira, amikor egy kisebb rövidítés érdekében egy nagyon keskeny és éppen építés alatt álló útra vezetett. Közeledve Setubal-hoz a forgalom erősödött, sőt Lisszabonban a nagy híd előtt egy baleset miatt tíz percet késlekedtünk a dugóban. Rózsi nagyon kacskaringósan vezetett el a kempingig. Megint megállapítottuk, hogy nélküle esélyünk se lett volna arra, hogy Setubal-on átvergődjünk, és a kempinget megtaláljuk. Negyed hat körül érkeztünk meg. Ez egy elég szép, de jellegzetesen városi kemping. A parcellák kimondottan nagyok, elég szellősen vagyunk. Helyet nem lehet választani, a recepció osztja ki. Ennek ellenére nem panaszkodhatunk. Letáborozás után kimentem a recepcióra, hogy térképet szerezzek és megtudakoljam a városba jutás lehetőségeit. Busz van a közelben. Sajnos bérletet, vagy Lisszabon Kártyát nem árusítanak a kempingben, azért be kell menni a városba. Közben Zsóka kifőzte a spagettit a vacsorához és gyorsan megettük. Mosogatás, zuhanyozás után kezdtük el átgondolni a holnapi napot. Még össze kell készíteni a holminkat is holnapra. Lisszabon, 2011. május 30., hétfő, 56. nap Este már egy gyengén csepegő eső zavart be idő előtt a lakóautóba. Elég sokáig nézegettük a rendelkezésünkre álló útikönyveket, térképeket és brosúrákat, hogy kitaláljunk valamilyen stratégiát a következő napokra. Végül abban maradtunk, hogy ma busszal megyünk be és jövünk vissza, megvesszük a háromnapos Lisszabon Kártyát, de csak holnap reggel 161
aktiváljuk. Két napot Lisszabonban használjuk és csütörtök reggel korán átmegyünk Sintra-ba és ott is megnézzük a látnivalókat vele. Éjjel egy órakor elkezdett esni. Nem csak úgy csöpögősen, mint itt szokott, hanem keményen. Meg se állt reggel fél kilencig. Ekkor még mindig csúnya, esőt ígérő felhők rohangáltak az égen. Tanakodtunk, hogy mit tegyünk. Végül is a mai napra tervezett városnézés nem igazán kellemes zuhogó esőben. Végül kilenc óra után felkeltünk, de a reggelit csak bent vállaltuk. Nem egész 18 fok volt. Ekkor láttuk lábtörlőnkön annak nyomait, hogy a kocsi mögötti enyhe lejtőről hogyan zúdulhatott a víz lefelé. Mire mindennel végeztünk kicsit javult a helyzet és esőjacky-val felszerelve elindultunk a közeli buszmegállóba. Elég sokat kellett várjunk a buszra és az út is 40 perc volt a belvárosban lévő Praca da Figueira-ig. Jócskán elmúlt dél, amikor kiszálltunk a buszból, majd körbe néztünk a téren. Elsőnek Lisszabon jellegzetességét, az öreg villamosokat kaptuk lencsevégre. Ezekből mindenfelé a városban sok féle fut. A pirosra festettek városnéző járatok, a sárgák a rendes forgalmat biztosítják. A teret pár szép 162
palota foglalja keretbe, középen egy király, I.Joao szobra áll. A térről már felvillan a város jellegzetes dombjának tetején a Szent György vár. A térről a Rua de Prata-n indultunk ki a Tejo folyó partján lévő Praca do Comercia-ra. Ez Lisszabon meghatározó tere. Három oldalról egyforma paloták határolják, negyedik oldala a folyó. A folyóval átellenes oldalt szakítja meg a diadalív. Kevés ilyen szimmetrikus teret lehet látni Európa városaiban. Valamilyen rendezvényre kezdték el felszerelni a színpadot és ez már most is elrontotta a képet. A tér két oldalán lévő palotákban minisztériumok kaptak helyet, a baloldaliban van a turista információs iroda, de ez messze több mint a szokásos. Tulajdonképpen egy nagy welcome center. Van kávézója, konferenciaterme, egy nagyon gazdag ajándékboltja a tulajdonképpeni információs irodán túl. 163
A folyóparton van egy régi kikötőhely, ma inkább kilátóteraszként funkcionál. Innen jól látszik a folyón átívelő hatalmas kábelhíd, mely a délről érkező autópályát vezeti be a városba. Tegnap mi is ezen érkeztünk. Alsó szintjén a vonatok közlekednek. Sajnos a borult, párás időben nem igazán jó téma a fényképezéshez. A túlparti dombon álló krisztus szobor sem látszott tisztán. A turistairodában megvettük a Lisszabon Kártyákat. Korunknál fogva kaptunk 10 % kedvezményt. Így is 32.40 euró volt fejenként. Az irodát elhagyva a közeli Praca do Municipio-n folytattuk a városnézést. Itt a városháza épületén túl a régi tengerészeti fegyverraktár, ma valamilyen 164
közintézmény és a tér közepén álló középkori szégyenoszlop érdemel említést. Rajtuk kívül pár szép palota szegélyezi a teret. Egyikük előtt ideiglenes postahivatal áll két kocsiban. El sem tudjuk képzelni, mi indokolja ezt. A tér alatt mélygarázs van. Utunkat a Rua do Arsenalon folytattuk és elértünk a Praca do Duque de Terciera-t, melyen a Cais do Sodre pályaudvar és a névadó úr szobra található. A pályaudvar mögött van a hajóállomás. Mellettük egy partszakaszon kilátóteraszt alakítottak ki érdekes ülőbútorokkal, melyek egyben kisebb fáknak és virágoknak is helyet adnak. Egy kedves kis étterem is helyet kapott ezen a részen. Visszanézve a Praca do Comerciale felé teljesen modern épületek találhatóak. Legutóbbi, 15 évvel ezelőtti látogatásunkkor ez a rész 165