Antik Róma napi Öt denariusból

Antik Róma napi Öt denariusból

philip matyszak Antik Róma napi Öt denariusból 43 illusztrációval, 11 színes ábrázolással Scolar

Tartalom I. AZ UTAZÁS 6 Puteoli Útközben II. RÓMA KÖRNYEZETE 15 Villák Vízvezetékek Sírhelyek A pomerium Falak és kapuk III. LETELEPEDÉS 25 Hol szálljunk meg? A hét domb Szálláslehetôségek Tisztálkodási lehetôségek Orvosi szükséghelyzet Mit viseljünk? Étkezés IV. Társasági élet 42 Lakomák Találkozások Római nevek A társadalmi rend Rabszolgák A család V. VÁSÁRLÁS 63 Hol vásároljunk? Pénzváltás Mit vásároljunk? Az aedilék

VI. Közrend 71 A pretoriánusok A cohortes urbanae A cohortes vigilum Bûnözés Törvényszékek Börtön Büntetés VII. SZÓRAKOZÁS 80 A Colosseum A Circus Maximus Színház Prostitúció és bordélyok Viii. VALLÁS 96 Kihagyhatatlan szentélyek A Pantheon Vallási ünnepek ix. A legfontosabb LÁTNIVALÓK 115 A Forum Romanum Titus diadalíve Császári fórumok Gyôzelmi oszlopok Szent Péter sírhelye Fürdôk x. Római séták 127 A Palatinus A Tiberis mentén A Campus Martius Térkép 136 Hasznos kifejezések 138 Szerzôi megjegyzés 140 Illusztrációk forrása 140 Idézetek forrása 140 Név- és tárgymutató 141

AZ UTAZÁS Puteoli Útközben i. AMONDÁS SZERINT MINDEN ÚT Rómába vezet. Azonban jól át kell gondolnunk, hogy melyik úton és mikor induljunk. Ha túl korán teszszük ezt, akkor hûvös téli viharokra kell számítanunk. Ha pedig túl késôn, akkor az összes ünnepség és érdekes esemény véget ér, és szinte mindenki, aki tehette, már elmenekült a hôség elôl Baiae tengerparti üdülôvárosába, illetve a kellemesen hûvös toszkán hegyekbe. Az igazán kései érkezôknek pedig csupán a kora ôszi esôs idôszak jut az év legegészségtelenebb szakasza ebben az amúgy is egészségtelen városban. Az utazást alaposan meg kell tervezni. Minél felkészültebb az utazó, annál kevesebb kellemetlenség érheti. Festina lente, azaz lassan siess tartja a latin mondás, és ez valóban jó tanács. Hol fogunk megszállni? Mivel fizetünk majd? Milyen közlekedési eszközzel utazunk? A válaszok meglepetéseket tartogatnak. Bár az antik római kultúra és civilizáció csaknem kétezer évvel ezelôtt élte virágkorát, még mindig meglepôen kiismerhetetlen. Boldogok voltunk, amikor megérkeztünk, és még boldogabbak, amikor hazaindultunk. Újra látni akarjuk Rómát, és házi isteneinket. FALFELIRAT POMPEJIBÔL Elsôként, amilyen hamar csak lehetséges, próbáljunk szállást szerezni. Ennek legmegfelelôbb módja, ha egy városunkba látogató rómait vendégül látunk az otthonunkban. A rómaiak szeretnek utazni, és az emberek többségéhez hasonlóan ugyananynyira (vagy még annál is jobban) örülnek, ha megspórolhatnak egy dénárt. Ráadásul erôsen meg akarnak felelni az erkölcsi illemkódexnek, így ha vendégbarátságot (hospitium) kötöttünk egy rómaival, akkor szinte biztosak lehetünk benne, hogy viszonozni kívánja meghívásunkat. Ezért van az, hogy az emberek szinte kezüket, lábukat törik, hogy szállást adjanak és vendégül lássanak egy római utazót. A római vendég okozta kényelmetlenség elviselhetôbb, ha tudjuk, hogy ha Rómába utazunk, hasonló minôségû vendéglátásra számíthatunk az ott lakó ismerôsünktôl. A római tartózkodás nem mondható olcsónak, maga az utazás pedig kifejezetten drága. Míg a birodalom központi területein jó a közbiztonság és általában nem kell félnünk az útonállók támadásaitól, a zsebvi [6]

Az utazás Hozd magaddal az arany ékszereidet, de jól rejtsd el mások szeme elôl! EGY RÓMAI KATONA FELESÉGÉHEZ ÍRT INTELME tolvajok és az utcai csôcselék könnyû prédának tekinti az utazókat. A legtöbb Rómába utazó nyakba akasztható kis zacskóban vagy az övébe rejtve hordja a pénzét. Jobban járunk, ha csupán a szükséges minimális összeget visszük magunkkal az útra, a többit pedig Rómában vesszük magunkhoz. Ezt a következô módon tehetjük meg: az összes fôbb hajózási társaság és kereskedôház rendelkezik más városban, illetve külföldön létesített irodákkal. Néhány kereskedôvárosnak a birodalom különbözô területein helybéli képviselôik is vannak, akiknek az a feladatuk, hogy gondoskodjanak utazó polgáraik jólétérôl, és védjék üzleti érdekeiket. Keressük fel az egyik, római irodával rendelkezô kereskedôházat azaz a mai értelemben vett bankot, és adjuk át azt az összeget, amelyet az örök városban szándékozunk elkölteni. Bizonyos százalékért (ne felejtsünk el alkudni!) a képviselô nyugtát állít ki, amelyet római irodájukban beválthatunk. Ily módon lecsökkenthetjük az utazás során magunkkal vitt pénz összegét, és megúszhatjuk a pénzváltás okozta kényelmetlenséget a megérkezéskor (lásd: Pénzváltás, 66. oldal). Az utazás meggyorsításának és a szálláson való spórolásnak a legjobb módja, ha az elsô szakaszt tengeren tesszük meg a campaniai Puteoli kikötôvárosából, mely Rómától délre, néhány napnyi utazásra található. Beszéljünk a legközelebbi kikötô hajózási ügynökével, aki segít megszervezni az utunkat. A legoptimálisabb választásnak egy kora tavaszi kereskedelmi hajó bizonyulna Capuába tartó rakománynyal. Ha gyorsabban szeretnénk Rómába jutni, keressünk egy Ostiába (Róma tengeri kikötôje) tartó gabonaszállító hajót. Az adriai-tengeri kompoktól eltekintve nem igazán léteznek utasszállító hajók. Bár a legtöbb kereskedelmi hajó fogad utasokat, egy jó ügynök segítségével elkerülhetjük, hogy egy gátlástalan kapitány kiraboljon és a tengerbe dobjon bennünket, mihelyt kiértünk a nyílt vizekre. A kalózkodás jelentôsen csökkent a köztársaság utolsó évei óta, azonban most sincs minden hajó biztonságban. Miután rögzítettük az indulás idôpontját attól függôen, hol élünk, szükségünk lehet utazási engedélyre. Alaposan járjunk utána, hogy ez menynyibe fog kerülni. A birodalom keleti területein az árak 8-tól 108 drahmáig váltakoznak, attól függôen, hogy kinek van szüksége az engedélyre, és a kormányzó mennyire tartja fontos és tehetôs személynek a kérelmezôt. (Mint minden esetben, ha a birodalmi bürokráciáról van szó, most is könnyebben megoldódnak az ilyen problémák, ha beszerzünk egy megfelelô pozícióban lévô barátot így érdemes tapintatosan utánajárnunk, menynyibe is kerül egy ilyen barát.) Az útra csomagoljunk magunknak élelmiszert. A hajó kapitánya biztosít ivóvizet és vizet a fôzéshez, és ha szépen megkérjük vagy többet fizetünk, akkor meg- vii [7]

Az utazás engedi, hogy használjuk a hajókonyhát, ahol az utazók vagy szolgáik elkészíthetik az ételeket. Az oldal alján található táblázat a tengeri utazások minimális idôtartamát mutatja; bár a kedvezôtlen szél- és idôjárás igencsak meghosszabbíthatja az utazás idôtartamát, illetve az is elôadódhat, hogy hajónk teljesen máshol köt ki. Ha egy római számára megemlítjük a tengeri utazás gondolatát, akkor válaszreakcióként bizonyára visszatartaná a lélegzetét, és elutasítóan rázná a fejét. A rómaiak született szárazföldi emberek, akik rendkívül vonakodnak tengerre szállni, mert az a meggyôzôdésük, hogy ez lesz életük utolsó útja. És valljuk be, balsejtelmük nem alaptalan: temérdek hajótörés történik, s elsüllyedt roncsok sokasága fekszik a Mare Internum, azaz a Földközi-tenger fenekén. Az Csempészáru után kutatva feltépik [a vámôrök] a táskákat és a csomagokat. A törvény megengedi ezt, és nem tanácsos megpróbálni megakadályozni. PLUTARKHOSZ, ERKÖLCSI IRATOK, A KÍVÁNCSISÁGRÓL utazóknak érdemes elolvasniuk Petronius Satyriconjának vidám tengeri utazásról és a leendô utazó kevésbé szórakoztató sorsáról szóló történetét Másnap, miközben azon tanácskoztunk, milyen égtájra bízzuk életünket, hirtelen emberi testet pillantottam meg, amint könnyed mozgású örvénytôl pörgetve a partra sodródott. Búsan álltam hát, és átnedvesedô szemekkel kezdtem felismerni, mennyire nem bízhat az ember a tengerben, és felkiáltottam: Ezt is várja talán a földnek valamely részén a biztonságban hagyott feleség, talán a viharról mit sem sejtô kisfiú, vagy talán édesatyát hagyott hátra valahol, akivel induláskor búcsúcsókot váltott. Ennyit érnek csak a halandók szándékai, ennyit a nagy tervekért elrebegett fohászok! Íme az ember, s nicsak, hogy úszkál! PETRONIUS, SATYRICON, 115 A TENGERI UTAZÁSOK MINIMÁLIS IDÔTARTAMAI Útvonal Kilométer Nap Rhegium Puteoli Afrika Ostia Karthágó Siracusa Tauromenium (Szicília) Puteoli Masilia (Marseille) Ostia Észak-Hispania Ostia Alexandria Ephesus (Görögországban) Korinthosz Puteoli Alexandria Messina (Szicília) Karthágó Gibraltár Herkules oszlopai (Gibraltár) Ostia Alexandria Puteoli 281 434 418 330 610 820 765 1080 1340 1320 1505 1609 1,5 2, 2,5 2,5 3, 4, 4,5 4,5 6,7 7, 7, 9, viii [8]

Portus kikötôjébe tartó kereskedôhajó, néhány kilométerre Ostiától, a Tiberis egyik ágán. A vitorlán némelykor látható a VL felirat, a Votum Libero (a felszabadított rabszolga felajánlásával) rövidítése. A legénység éppen hálaáldozatot végez köszönetképpen önmaguk és a rakomány biztonságos megérkezéséért. A kikötôben Neptunus áll, háromágú szigonyával a kezében. E szomorú esetek ellenére a tengeri utazás oly mértékben virágzik a Kr. u. 200 körüli években, melyet ezután több mint egy évezredig nem fogunk tapasztalni. A kor óriáshajóinak a hatalmas alexandriai hajók számítanak, melyek képesek csaknem kétszáz utas, valamint 350 tonna egyiptomi gabona szállítására. A legtöbb utazó azonban szerényebb hajón teszi meg az utat például olyanon, mint az Európa. A pompeji ház falát díszítô freskón körülbelül 21 méter hosszú, magas hajóorral és hajófarral, valamint hatalmas, szögletes vitorlával rendelkezô hajó látható, melyet a hajófarban elhelyezett evezôszerû kormánylapáttal kormányoznak. Az egyetlen lakóhelyiséget a kapitány birtokolja. Az utasok, például a legénységet alkotó rabszolgák a fedélzeten alszanak. Egyetlen tapasztalt kapitány sem indulna útnak november 12-e és március 10-e között. Ez a mare clusum (a zárt tenger) idôszaka, amikor a téli viharok túl veszélyessé teszik az utazást. Ha nincs igazán sürgôs dolgunk, akkor az utazással érdemes várni legalább március 27-ig. Rossz ómennek számít bármely hónap végén vízre szállni, így legokosabb, ha várunk április elejéig. Ekkor, ha a kapitány gondosan elvégezte a hosszabb tengeri utazásokat megelôzô rituális áldozatot, hajónk valószínûleg a szél áldásában részesül. PUTEOLI PUTEOLI RÉGEBBEN ITÁLIA FÔ KIKÖTÔjének számított. Száz évvel ezelôtt Puteoliban és a görög Délosz szigetén volix [9]

Az utazás tak a Földközi-tenger legnagyobb kikötôi. Puteoli élénk fazekasáru- és kelmekereskedelmet bonyolít, azonban leginkább a puzzolán földrôl (pozzuolana), a beton fô alapanyagáról nevezetes. A vulkáni tufák közé sorolt csodálatos építôanyag lehetôségeit a rómaiak használták ki elôször teljes mértékben, és minôsége kissé jobb volt a XXI. századi terméknél. Mikor megérkezünk a kikötôbe, elôször a vámôrök kellemetlenkedését kell elszenvednünk. A mindenkori tisztviselôkhöz hasonlóan a római vámtisztek is hatalmaskodással próbálják ellensúlyozni képességeik esetleges hiányosságait. Azonban Puteoli legalább római kikötô ha nem névleges római kikötôben, például Tarentumban vagy Nápolyban érünk partot, akkor el kell viselnünk, hogy elôször a helyi tisztviselôk, majd római kollégáik kutatják át csomagjainkat. Ha egy dies nefasti napján érkezünk, azaz olyan napon, amikor a piacok hivatalosan zárva tartanak, az késleltetni fogja a továbbutazást. (Az ilyen napok általában valamilyen nagyobb eseménynek az évfordulóira esnek.) Használjuk ki a szabadidônket Puteoliban, és látogassunk el a csodálatos amfiteátrumba. Az épület 146,7 114,3 méter, arénája pedig 73,5 41,4 méteres. A legenda szerint a zsarnok Néró is részt vett az itt rendezett játékokon, azonban a jelenlegi épület az ôt követô Flavius-dinasztia idejébôl származik. Az egyéb érdekes látnivalók között meg kell említenünk a város vízvezetékeit, melyek még kétezer év elteltével is használhatók lennének. A kimerítô tengeri utazást követôen érdemes betérnünk Puteoli helyi forrás táplálta thermae-jébe, azaz nyilvános fürdôjébe. Miután megtisztálkodtunk, és illatos olajokkal kényeztettük fáradt testünket, rójuk le tiszteletünket a piac fölé magasodó Serapis istennô szobra elôtt. Majd a dokkok szomszédságában elkezdhetjük szervezni utazásunk következô szakaszát. ÚTKÖZBEN NE GONDOLJUK AZT, HOGY KÉNYELMES utunk lesz. A rugós felfüggesztés szinte ismeretlen, és a legtöbb keréktengely csupán annyira olajozott, hogy épphogy képes elfordulni a csapágyain. Az alig olajozott tengelyek nyikorgása a Rómába vezetô utak állandó kísérôje (bár a nehéz kocsikkal napközben tilos a városba behajtani). A lovak ritkaságszámba mennek, általában a birodalmi posta és a hadsereg használatában állnak, és amúgy sem valami kényelmesek, ha számításba vesszük a kezdetleges római nyergeket és a kengyel teljes hiányát (mely még jó néhány évszázadig ismeretlen marad Itáliában). Azonban azoknak, akik a gyaloglás mellett döntenek (mint ahogy sokan ezt teszik), érdemes beszerezniük egy szamarat legalább a csomagokat fel lehet rájuk málházni. Ha párban utazunk, akkor érdemes beszereznünk egy birotát. A könnyû, alapvetôen gyors mint ahogy neve is sugallja, kétkerekû kocsi a még megfizethetô jármûvek közé tartozik. Küllemében leginkább a szekérhez hasonlítható. E gyakran fantasztikusan feldíszített antik kocsi sokszor inkább gazdag gyerekek játékszere, mintsem komoly utasszállító jármû. Az utazó családoknak a carruca dormitoriát, x [10]

Az utazás egy fedett szekérre emlékeztetô jármûvet érdemes bérelniük, melyen az egész család megpihenhet, és ily módon megspórolhatja az éjszakai szállás költségét. A leggazdagabbak dönthetnek a gyaloghintó vagy a hordszék mellett, melyet négy vagy hat rabszolga cipel váltásban, egy szolga pedig elôttük haladva utat tör a tömegben. A Római Köztársaság korai idôszakában a hordszéket kizárólag a beteg és fogyatékos emberek számára tartották megfelelônek, azonban mostanában egyre elfogadottabbá válik ez a közlekedési eszköz. A Via Appia az egyik elsô út volt azok közül, melyek ma a birodalom csodáinak számítanak. Korábban egyetlen civilizáció sem épített ekkora úthálózatot. A többi út általában alkalmazkodik a terepviszonyokhoz, illetve ôsi gyalogösvényeket követ, azonban az alaposan megtervezett római utak nyílegyenesen keresztezik a tájat, akár mocsarakon és dombokon vágnak ke- resztül. Az egyik ilyen út, mellyel Traianus császár bôvítette ki a Via Appiát, 36 méter mélyen fut a part mentén. Az összes római út ugyanolyan módon épült: széles, körülbelül 1,2 méter mély árkot megtöltöttek homokkal és kôtörmelékkel, majd jól ledöngölték. Erre került egy réteg kavics és agyag, végül a kockakô. Az utakat keresztmetszetüket tekintve gondosan ívesre alakították, hogy az esôvíz el tudjon folyni oldalra. Ezek után kissé furcsán hat, hogy a legtöbb jármû nem magán az úton közlekedik. Ennek az az oka, hogy az ókorban nemigen patkolták az állatokat, és patáik védelmében a jármûvek inkább az út mellett közlekedtek, s az utakon leginkább a gyalogosok jártak. A Via Appiát, e forgalmas útvonalat síremlékek, kripták szegélyezik. Ezek közül sok eléri a lakóépületek méretét - például a háttérben látható, Caecilia Metella hatalmas, kör alakú síremléke 10,8 méter magas és 28,8 méter átmérôjû. xi [11]

Az utazás A Róma felé vezetô utat mérföldkövek jelölik. Ezek a kör vagy ovális alakú kôoszlopok gyakran arra nézve is információt adnak, hogy ki építette vagy ki az adott útszakasz fenntartója. Vannak különösen szószátyár mérföldkövek; ezek egymás mellett sorakoznak, hogy az öszszes tudnivaló rájuk férjen. Máskor mérföldenként követik egymást (a római leuga 2,4 kilométernek felel meg). Ha Rómába érünk, feltétlenül keressük fel a híres arany mérföldkövet a Forumon. Ez valójában egy Augustus császár által emeltetett és bronzlemezekkel borított márványoszlop, melyre a Birodalom városainak Rómától való távolságát vésték fel. A térképek jelölik az út menti fôbb településeket, de topográfiai információkat és földrajzi irányokat nem adnak meg. Három ezüst kupán (késôbb a római Kircheri Múzeumban kerülnek majd kiállításra) találhatunk olyan térképgravírozást, melyek a Gades (Cadiz) Róma útvonal távolságait és különbözô állomásait ábrázolják. A legtöbb térkép felsorolja a birodalmi megállóhelyeket (mansion), ahol a birodalmi ügyekben utazók jármûvet és lovat válthatnak, és ahol az átlagos utazók is kaphatnak szállást és kosztot. A mansionok körülbelül 19 kilométerenként állnak, és ha nem kapunk szállást ezek valamelyikében, akkor más lehetôségek közül is választhatunk. A stabulum egyfajta motel, ahol állatainkat istállóban helyezik el, és vendégül látják a fáradt utazót. Vannak olyanok, akik céltalanul útnak indulnak fel s alá a partok mentén. Egy furcsa nyugtalanság keríti ôket hatalmába, nem számít, hol vannak, szárazföldön vagy tengeren utaznak. SENECA, A LELKI NYUGALOMRÓL A legjobb minôségû éjszakai szállás a hospitium, bár itt is elég szegényes bútorzatra számíthatunk. Az utazóknak meg kell osztaniuk a szállást annyi társukkal, amennyit a tulajdonos nem szégyell összezsúfolni, és poloskákban sincs hiány. Ha kispénzûek vagyunk, akkor válasszuk a cauponát, és osztozzunk a helyi naplopókkal és a rendkívül sok poloskával. Kereshetünk szállást éjszakai vendégeket fogadó magánházaknál is. Az egyik ilyen ház tábláján az alábbi frappáns felirat olvasható: Utazó, ha tiszta vagy, és rendes, akkor kapunk nyitva áll elôtted. Ha azonban piszkos és trehány vagy, pironkodva mondom, akkor is légy üdvözölve. Mindig nagyon figyeljünk vagyontárgyainkra. A fogadósok és a hajóskapitányok a törvény szerint felelôsséggel tartoznak az eltûnt vagyontárgyakért (bár ezt számos kifüggesztett tábla tagadja készpénz és ékszerek esetében), a magánházak tulajdonosai azonban nem. Az utazók vegyes csoportot alkotnak. Az utazás veszélyei ellenére a rómaiak nagy számban indulnak útnak. Virágzik a turizmus, és nemcsak a Rómába látogatók miatt, hanem azért is, mert a gazdag római fiatalok kiruccanásokat tesznek Egyiptomban és Görögországban (és belekarcolják felirataikat az ottani épületekbe). Sokan indulnak zarándokútra. Ilyenkor felkeresnek egy jóshelyet, vagy valamelyik híres szentélyben könyörögnek áldásért, hogy aztán testileg-lelkileg megújulva tér- xii [12]

Az utazás jenek haza bár a testmozgásnak és a friss vidéki levegônek legalább annyi köze van egészségük javulásához, mint az isteneknek. Az üzletemberek és a kereskedôk állandóan utazgatnak. Az utakon elég sok fura szerzettel találkozhatunk: például kalmárokkal, akik egzotikus állatokkal teli ketreceket szállítanak, vagy azért, hogy mutogassák ôket, vagy azért, hogy azok halálukat leljék a római cirkuszokban (lásd: Szórakozás, 80. oldal). Vannak helyi kereskedôk, akik városról városra járva kínálják portékáikat a helyi vásárokon (a legtöbb vidéki kisvárosban nincsenek üzletek, azonban meghatározott idôközönként vásárokat tartanak). Az utazók egy része a kimenôre induló vagy onnan visszatérô, illetve futárszolgálatot teljesítô katonák közül kerül ki. Olyan nagyszámú, római polgárjoggal nem rendelkezô katona (peregrini) érkezik Rómába, hogy számukra külön negyedeket létesítettek. Ezek közé tartozott az a száza- RES ROMAE A Via Appiát Kr. e. 312-ben a vak Appius Claudius, a római nagy Claudius-család egyik ôse építette. A Római Birodalom 288 000 kilométer hosszú fôúttal és számtalan kisebb úttal rendelkezik. Tiberius császár egyik hadvezére Galliából tengeren próbálta átvinni a katonáit a téli állomáshelyre. Több száz hajót és több ezer embert veszített egy hirtelen támadt vihar során. A raedának hívott társzekérrel több mint 450 kilogrammnyi árut lehetett szállítani. xiii [13]

Az utazás dos, aki Pál apostolt Rómába vitte. Bármely római állampolgár Pálhoz hasonlóan alkalmazhatja a Lex Iulia de Appellationét, és személyesen elôadhatja ügyét a római császárnak ezt sokan meg is teszik. Horatius, a költô utazásai során a Via Appián is megfordult. Naplójában színesen írja le élményeit (a részleteket fordított sorrendben közöljük, mivel Horatius az ellenkezô irányban utazott): Fenséges Rómát elhagyva, Aricia várt rám egyszerû szállással. Társam volt Heliodorus, meszsze a legbölcsebb minden görögök közt. Majd Forum Appiumot láttuk, sokféle hajóssal s rossz kocsmárossal. Nagy lustán, egynapi útat két nap tettünk: Appia nem fárasztja a lustát. Itten víztôl, mely borzasztó volt, hadilábon álltam a gyomrommal, várnám nem nagy nyugalommal, míg vacsoráztak a társaim. Indult már a sötét éj, hogy fent égi jegyét, lent árnyait öltse magára, itt a hajósok a szolgáknak kiabáltak, azok meg vissza ezeknek. Gonosz szunyogok, tavi békák tartják távol az álmot, amíg távol szeretôtôl zengedezik versenyt sok bortól AZ UTAK ELNEVEZÉSEI actus mellékút, gyakran haszonállatok részére clivus lejtôn vezetô út pervium fôútvonal semita ösvény angiportus keskeny utca vagy sikátor via út vicus utca kába hajós meg útas. Másnap sokkal kellemesebb nap várt, mint addig,vergilius, Varius meg Plotius összefutottak ott Sinuessában [ ] Kis majorocska adott hajlékot Campaniának hídjánál, és gazdáink, ami járt: tüzifát, sót. Már Beneventumnak tartottunk mind, hol a szorgos gazda, soványka rigóit megforgatva a tûzben, majd odaég maga is, mert fölcsap a láng a kivénült konyha falán, s már kezdi a ház fedelét nyalogatni. Láttad volna, az éhes sok vendég meg a szolgák hogy mentek mind oltani, féltve az ennivalókat! Itt már kezdte nekem mutogatni Apulia ismert nagy hegyeit, melyekre hevét az Atabulus ontja, és melyeket sose mászunk meg, ha trivicumi házban mind meg nem pihenünk. Itt füst volt, könnyre fakasztó, mert nedves gallyal s lombbal volt tömve a kályha. Itt én ostoba módon egészen az éj közepéig vártam a hûtlen lányt. De az alvás végül elûzi hô szerelemvágyam, miután ocsmány jelenéssel szennyezik álmaim éji ruhámat, s domboru testem. Ennek utána huszonnégy mérföldet kocsikáztunk, s megháltunk egy városban, melyet ki nem írok, mégis akárki megismeri: itt pénzt kérnek az olcsó vízért, ám a kenyér szebb, mint bármerre e tájon, úgyhogy a gondos utas vállán visz az útra belôle. HORATIUS, SZATÍRÁK, I.5 A Horatius által említett mocsár része a Pomptine-mocsaraknak, és a banditák híres tanyája. Azonban ezen túlhaladva a villák már közelebb épültek egymáshoz, és sokkal díszesebbek. Nem gazdaságok, hanem veteményeskertek szegélyezik az utakat, a forgalom pedig sûrûbb és sokkal mozgalmasabb. Még néhány kilométer, és megérkezünk Rómába! xiv [14]

ii. RÓMA KÖRNYEZETE Villák Vízvezetékek Sírhelyek A pomerium Falak és kapuk A HOGY KÖZELEDÜNK RÓMÁHOZ egyre jobban érezzük a hatását. A világ legnagyobb városa azzal is rányomja bélyegét a tájra, hogy a házi tûzhelyekbôl, kovácsmûhelyekbôl, pékségekbôl felszálló füst lebeg a látóhatáron. A dombokon épült hatalmas villáktól kezdve a kilométereken át húzódó veteményeskerteken keresztül a kôbôl épített vízvezetékekig minden az örök város szolgálatában áll. Az út mentén sorakozó elsô családi sírhelyek után megpillantjuk a város falait, és átlépünk a pomeriumon, Róma szent határán. R ÓMA VILLÁK KÖZELÉBEN A VIDÉKI ÉPÜLETEK egyre városiasabbak lesznek. A Via Appiáról leágazó néhány út kezdetét a varázslatos villákhoz vezetô grandiózus kapuk jelölik. Az épületek a szép kilátást nyújtó helyeket foglalják el a közeli domboldalakon. Az út menti villák általában mûködô gazdaságok (villae rusticae) központi épületei. Ezeknél sokkal díszesebbek a külvárosi villák (pars urbana), melyeket elsôsorban nem mezôgazdasági célból tartanak fenn, sokkal inkább azért, hogy menedéket biztosítsanak a jómódú római elit számára a hôség, a zaj és a városi élet viszontagságai elôl. A külvárosi villák száma látványosan megszaporodik Rómához közeledve. Még a legelegánsabb nyaralóknál is folyik némi gazdálkodás, legalább a tulajdonos személyes zöldség- és gyümölcsszükségleteit igyekeznek kielégíteni. A birtok adottságaitól függôen foglalkoznak szôlôtermesztéssel; a kitûnô minôségû bor a gazda büszkesége, míg a gyengébb minôségûbôl borecet és fertôtlenítô készülhet. A szépen megmûvelt kertekhez gyakorta tavak is tartoznak; ennek az a gyakorlati haszna, hogy friss hallal látják el a tulajdonos háztartását. Egy bizonyos Vedius Pollio orsóhalakat tartott: Az egyik szolga eltört egy kristálypoharat; Vedius lefogatta, hogy majd ne is közönséges módon pusztuljon el: megparancsolta, hogy vessék az angolnák közé, amelyekkel tele volt a halastava. Kisiklott azonban a szolga a kezek közül, és odamenekült a császár [Augustus] lábai elé, nem másért könyörögve, mint hogy ne ilyen módon kelljen meghalnia, ne legyen belôle haleledel. A császárt megdöbbentette e büntetés újdonsága, s megparancsolta, hogy engedjék el [a fiút], az összes kristálypoharat pedig törjék össze a szeme elôtt, és szórják bele a halastóba. SENECA, A HARAGRÓL, III. 40. BEKEZD. xv [15]

RÓMA KÖRNYEZETE Plinius elegáns és kulturált épületként jellemzi a villáját; a külvárosi villák fenntartásának egyik célja tényleg az, hogy bizonyítsák, mennyire elegáns és kulturált a tulajdonosuk. A Rómába vezetô utat szegélyezô villák némelyike valóságos tárhelye a mûkincseknek. A Birodalom egész területérôl származó (gyakorta zsákmányolt) ritkaságok vannak itt felhalmozva. Szinte mindenki, aki megengedheti magának, építtet oszlopsort; ez az épület belsejét övezi. A legtöbb római magánházhoz hasonlóan a villák is befelé néznek, azaz középen egy árnyas, hûs udvar található, melynek közepét gyakran egy kis tó vagy szökôkút díszíti. Mivel a villák többsége mûködô gazdaságként is funkcionál, gyakran egy másik udvar (pars rustica) is tartozik hozzájuk, mely haszonállatok tartására, mezôgazdasági eszközök tárolására és karbantartására szolgál. Az ilyen villák esetében mivel a rómaiak büszkék vidéki örökségükre a tulajdonos mind a két részt, az elegáns és a hagyományos gazdasági udvart is megmutatja a látogatóknak: De boldog az, kit nem szorít százféle ügy, S mint hajdanában ôseink, Saját ökrével szánt atyái bortokán S kamatra semmi gondja sincs! HORATIUS, AZ EPÓDOSZOK KÖNYVE, 2. (A FALUSI ÉLET DICSÉRETE) A fölsô végen egy félkör alakú, fehér márványpad található egy szôlôtôke árnyékában, melyet úgy metszettek, hogy felfusson négy kis karisztiai márványoszlopon. Alant víz bugyog egy kômedencébe [ ] Amikor itt eszem, az elôételek tálcáját és a nagyobb fogásokat a peremre helyezik, míg a kisebb fogások kis hajók és vízimadarak módjára úszkálnak. IFJ. PLINIUS, LEVELEK A Róma felé utazóknak Tiburt (a késôbbi Tivolit) elhagyva akár a könyörgéstôl, akár a vezetôk lefizetésétôl sem szabad visszariadniuk annak érdekében, hogy megnézhessék Hadrianus császár nagyszabású villájának gyönyörû parkját és szobrait. E hatalmas épületkomplexum egy kisebb város méreteivel vetekszik. Vannak tavai, szökôkútjai, fürdôi, szentélyei, könyvtára és saját színháza is. Néhány része, például a Canopus nevû tó egyiptomi motívumokkal díszített a császár így állított emléket szerelmének, a Nílusba fulladt Antinoos nevû ifjúnak. Az északi irányból közeledôk elhaladnak a Prima Portánál található villa mellett, mely Augustus császár feleségének, Liviának a tulajdona volt. Itt látható az a csodálatos szobor, amely a császárt teljes fegyverzetben, paludamentummal, azaz hadvezéri köpennyel a dereka körül ábrázolja. VÍZVEZETÉKEK SEMMI SEM KÉSZÍTHETI FEL JOBBAN az utazót Róma városának grandiózus méreteire, mint a kôbôl emelt hatalmas vízvezetékek. Már a várostól 65 kilométernyire feltûnnek a látóhatáron. Bármilyen óriásinak látszanak is, Róma 400 kilométernyi vízellátó hálózatának csupán töredékét képviselik. Maga a há- xvi [16]

RÓMA KÖRNYEZETE lózat hegyeken, folyókon vezet keresztül, és olyan szilárd, hogy a jövôben még 1800 évnyi használat után is részben mûködôképesnek bizonyul. Minden egyes vízvezeték víztárolóval kezdôdik és végzôdik. Az elején lévôk a vízvezetékbe történô áramlást szabályozzák, s mivel mélyek, biztosítják, hogy a víztárolóba került hordalék leülepedhessen. Magában a vezetékben a víz egy betonozott vájatban halad, és áramlását hatalmas, szelepszerû bronzkelyhek szabályozzák. A vezetékek város felôli végén található tárolók a raktározást szolgálják, innen kerül a víz a kisebb vezetékekbe, melyek Róma szinte összes utcájához eljuttatják a vizet. Micsoda változatos szerkezetek szállítják különféle helyekrôl a vizet. Hasonlítsuk össze ezeket az értelmetlen piramisokkal vagy a görögök haszontalan (bár dekoratív) építményeivel [ ] A vízbizottság tagjainak feladata annak biztosítása, hogy a nyilvános kutak olyan folyamatosan szállítsák a vizet, amennyire csak lehetséges, hogy az emberek éjjelnappal hozzáférhessenek. FRONTINUS, VÍZVEZETÉKEK RÓMA FÔ VÍZVEZETÉKEI Aqua Alsietina Aqua Appia Aqua Claudia Aqua Iulia Aqua Marcia Aqua Tepula Aqua Traina Aqua Virgo Augustus építtette, a legalacsonyabb szintû vezeték. Rossz minôségû vizet biztosít; így nem meglepô, hogy fô felhasználói Transtiberimbôl kerültek ki. A legrégibb vízvezeték, Kr. e. 312-ben a vak Appius Claudius építtette. Építését Caligula kezdte 38-ban, majd Claudius fejezte be. Hasonló minôségû vízforrás, mint az Aqua Marcia. Agrippa építtette Kr. e. 33-ban, nagy hozamú vezeték volt, több mint 50 000 köbméter vizet szállít naponta. Kr. e. 144-ben Quintus Marcius Rex építtette, ez a vezeték látta el a Capitoliumot és a Quirinalist. Kr. e 125-ben épült. Útja nagy részében a föld alatt fut. Az Aqua Marciához hasonlóan ugyanazokból a forrásokból nyeri vizét, melyek kétezer év múlva is Róma vízellátásának javát biztosítják. Traianus építtette, egy helyi tó, a Lacus Sabatinus (a XXI. századi Bracciano-tó) táplálja. Az Appia és az Alsietina után a legalacsonyabban fekvô vízvezeték, egyike azoknak, amelyek a legtöbb vizet naponta kb. 100 000 köbmétert szállítottak Rómába. xvii [17]

RÓMA KÖRNYEZETE A bôséges vízforrás [ ] az épületek, a fürdôk és a kertek számára [ ] olyan távolságokból érkezik alagutat fúrva hegyeken, kiegyenlítve az utat mély völgyek fölött, hogy bizonyára ez a legfigyelemreméltóbb emberi teljesítmény a világon. PLINIUS, NATURALIS HISTORIA, XXXVI. A vízvezetékben nem azonos minôségû víz folyik. Talán a legjobb minôségû az Aqua Marciában található, melyet Rómától távol esô dombok forrásai táplálnak. Az Aqua Virgóba kerülô víz forrásait a legenda szerint egy fiatal szûz innen a vízvezeték neve is mutatta meg a szomjazó katonáknak. A vízvezetékrendszert alapvetôen úgy létesítették, hogy Róma valamennyi részét ellássa friss vízzel. Csakhogy a legkorábbi vízvezetékek kezdôpontja túl alacsonyan fekszik ahhoz, hogy kiszolgálja a magasabban épült negyedeket az elsô vízvezetékek létesítése óta ugyanis a város óriásit fejlôdött, s egyre feljebb húzódott a dombokon. Jó, ha a városba látogatók tudják, hogy szállásuknak a negyedét melyik vízvezeték szolgálja ki, mivel ha szünetel az ellátás, vagy a nyár különösen száraz, akkor kénytelenek lesznek az Alsietina nevû vízvezeték különösen rossz minôségû vizét használni. Ezt a vizet normál esetben csak az ipar használja (például a malmok), vagy a kerteket öntözik vele. Szintén tanácsos elke- Az Aqua Claudia és a régebbi Aqua Marcia keresztezi a vidéket Róma felé. Maga az Aqua Marcia 180 millió sestertiusba igazán tetemes összegbe került. xviii [18]

RÓMA KÖRNYEZETE RES ROMAE Minden egyes vízvezeték boltíve körülbelül 5,4 méter széles, és néhányuk több mint 30 méter magas. A vízvezetékek naponta tetemes mennyiségû, mintegy 900 millió liter vizet szállítanak Rómába. Bárkit, akit azon kapnak, hogy földje öntözéséhez vizet lop egy vízvezetékbôl, azt kockáztatja, hogy földjét közvagyonná nyilvánítják. rülni azokat a területeket, melyeket az Aqua Annio lát el, bár az újabb fejlesztések sokkal fogyaszthatóbbá tették a vizét. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy ha huzamosabb ideig tartózkodunk Rómában, akkor bizonyos mértékû ólommérgezést is kaphatunk, mivel a csövek ebbôl készülnek. A rómaiak tisztában vannak ezzel, azonban úgy gondolják, hogy a közegészség szempontjából fontosabb, hogy mindig legyen friss víz, s nem foglalkoznak az ólom veszélyeivel. A kertek öntözése állandó összeütközést okoz a felsôbb osztályok és a hatóságok között. A nyilvános vízszolgáltatás ingyenes, a többi azok számára van fenntartva, akik külön adót fizetnek a szolgáltatásért. Azonban mindig akadnak olyan vállalkozó szellemû egyének, akik megcsapolják a Rómába tartó vízvezetékeket, illetve szívócsôvel elvezetve titkos készletet halmoznak fel a városi vízvezetékekbôl. A vízbizottsági felügyelôk ilyenkor látványosan elpusztítják az illegális vízvezetékeket. Sok felügyelô tekintélyes vagyont gyûjt össze öregségére azokból az összegekbôl, amelyeket azért kap, hogy félrenézzen, amikor visszaállítják az illegális hálózatot. R ÓMÁBAN SÍRHELYEK CSUPÁN A LEGELÔKELÔBBEK részesülhetnek abban a kiváltságban, hogy a városhatáron belül temetkezhetnek. Például a nagy Valerius család tagjai, a Vesta-szüzek és a császárok rendelkeznek ennek jogával (a Valeriusok e jogukat nem gyakorolják). A rómaiak, akik hozzászoktak a nagy gyermekhalandósághoz, elhunyt kisgyermekeiket néha a kertben földelik el, mintha csak egyik házi kedvencüket veszítették volna el. Mindenki mást a város határán kívül temetnek el. Így Róma felé haladva mind több és több sírhely szegélyezi az utat. A síremlékek a szerénytôl egészen a monumentális méretûig terjednek. A síremlékek küllemére vonatkozóan XIX [19]

RÓMA KÖRNYEZETE nincs általános érvényû megállapodás, így rendkívüli változatosságot tapasztalhatunk díszítés és forma tekintetében. Róma legkorábbi lakói eltemették halottaikat, azonban az eltelt évszázadok során a hamvasztás vált egyre általánosabbá, bár még most sem mindenki gyakorolja de manapság, azaz a Kr. u. 200 körüli években újra kezd divatba jönni az elhan- RES ROMAE A szarkofág elnevezés annak a mészkônek a nevébôl ered, amelybôl a koporsókat készítették. A kôben lévô vegyületek felgyorsították a szerves anyagok lebomlását. (A sarco szó húst jelent, a phagus pedig evôt.) Lágyan borítsd be, anyaföld, ô sem nehezedett rád sohasem. MARTIALIS, EGY RABSZOLGA GYERMEK SÍRFELIRATA tolás. A sírok, síremlékek és a csontokat vagy hamvakat jelzô sírkövek között néha találunk galambdúcra emlékeztetô díszes építményeket is, melyek az elhunytak hamvait tartalmazó urnák tárolására szolgálnak. A család esetenként lakomát tart elhunyt szerettei társaságában. A temetés napján tartott tort kilenc nap múlva egy újabb étkezés, a cena novendialis követi, melyet legalább évente megismételnek olyan ünnepek alkalmával, mint például a parentalia (halottakra emlékezô év végi napok). A halottakat gyakran párnákkal megtámasztva viszik a temetés helyszínére, mintha csak leheveredtek volna, hogy élvezzék az étkezést ez figyelhetô meg a túloldali képen látható dombormûvön is. A hamvasztást a temetô szélén felállított halottégetô máglyán, ún. roguson végzik. Ez különösen akkor okozhat kellemetlenségeket, ha a szél a temetési vacsora irányába fúj. A rómaiak általában még életük során választanak maguknak afféle temetkezési vállalatot. E vállalkozásoknak havonta fizetnek be egy kisebb összeget késôbbi temetésükre. A befizetett összegbôl egy pénzérmét majd visszakapnak : ezt az elhunyt szájába teszik. E pénz Kharón fizetsége; ladikján ô viszi át az elhunyt lelkét a Styx folyón az alvilágba. A halottal gyakorta eltemetik a lábbelijét is, vagy lámpát adnak mellé az alvilági utazáshoz. A rómaiak öntudatlanul is segítik a késôbbi korok demográfusait, mivel a sír- xx [20]

RÓMA KÖRNYEZETE Római temetési szertartás. A holttestet legjobb tógájába öltöztetve viszik a hamvasztásra, és úgy fekszik egy díványon, mintha lakomán venne részt így emlékeztetik a várost, hogy milyen fontos személyiséget vesztett el. emlékekre általában feljegyzik az elhunytak életkorát is a DM (Dis Manibus az alvilág szellemeinek ) rövidítés kíséretében; ez nagyjából a nyugodjék békében -nek felel meg. A sírfeliratok az emlékmûvet építtetô gyászoló szülôk vagy a házastárs egy-egy szívszorító mondatát örökítik meg (néha az is elôfordul, hogy rabszolgák emelnek emlékmûvet elhunyt gazdájuknak, s így teljesítik a gazda végrendeletében megfogalmazott felszabadítási feltételeket.) Néha találkozhatunk rendkívül megindító gyászénekekkel is: Állj meg egy percre idegen, és olvasd el e rövid üzenetet. E rideg sírbolt egy csodálatos asszony nyughelye, kit szülei Claudiának neveztek. Teljes szívébôl szerette a férjét, és két fiúgyermekkel ajándékozta meg. Az egyik még mindig köztünk jár, a másik már a föld alatt nyugszik. Társaságban életvidám volt, de tartózkodó is egyben. Vezette a háztartást és gyapjút szôtt. Ez minden. Most már mehetsz az utadra. Az ilyen feliratok általában a szarkofágon, azaz a nagy kôkoporsón olvashatók. A családi sírboltokban, például a Via Appia egyik mellékutcáján található Scipiosban számos ilyen felirattal találkozhatunk. A Róma felé vezetô út mentén Caecilia Metella 10,8 méter magas sírboltja emelkedik. Ô Licinius Crassus menye volt, azé a férfié, aki leverte a Spartacus vezette rabszolgalázadást. Különleges párkányát ökörkoponyák díszítik. A sírhely maga több mint 28,8 méter széles, szerkezete kör alakú, mint az Augustus és Hadrianus idejébôl származó (Rómán belüli) síremlékek általában. A Via Appián haladva érdemes megnéznünk a birodalmi szakácsok és a misenumi tengerészflotta columbariáját, ôk emelték a hatalmas ernyôponyvákat a Colosseum arénája fölé. A kilencedik mérföldkônél a síremlékeket összeköti az utolsó mutation egy kis istálló, ahol a birodalmi hírvivôk lovat cserélhettek. Innen egyenesen Rómába érkezünk. xxi [21]