8. fejezet Fredrik Beier! Itt van Fredrik Beier? A sátor ponyváját félrerántották, és egy kerek szemüveges, fehér overallos fickó bámult be rá. Itt vagyok. Gyere! A férfi keresztülrohant a gyepen, a pajta rámpája körül felállított sátor irányába, és csak akkor állt meg, amikor már ott álltak bent, a holttestek előtt. A látvány gyomorforgató volt. Andreas levegő után kapkodott. Egy férfi feküdt pont előttük, a felsőtestével a rámpa szélén lógva. Jobban mondva Fredrik feltételezte, hogy az egy férfitest. Még életében nem látott ennyire szétlőtt embert. Csontszilánkok, bőr- és húsfoszlányok szakadtak ki a testből. A rajta lévő kapucnis pulóvert vér és hús kásás egyvelege borította, az arcából pedig nem maradt semmi. Legalább húsz találat. Közelről, automata fegyverrel. Rendkívül agresszív szögezte le visszafogottan a technikus. Fredrik hosszasan bámulta a megcsonkított testet, mielőtt sikerült elfordítania a tekintetét. Te jó ég! Andreasra nézett. A kollégája sápadtan meredt a tetemre. Egy sokkolópisztoly feküdt a halott combja alá szorítva. Használták? A technikus tétovázott. Nem tudom biztosan. Még nem készültünk el a fényképezéssel. Fredrik lehajolt a keresztüllyukasztott lábak közé. Az elektromos pisztolyt elsütötték. Felnézett a másik két férfira. A szemüveges fickó átlépett a többi hulla fölött. Gyertek, tulajdonképpen mást akartam mutatni nektek. Leugrott az ágyásba a pajta feljárója mellé. Fredrik követ- 37 Követok.indd 37 2016.02.26. 12:16:27
te. A technikusnak mindkét kezére szüksége volt, hogy félretolja a masszív betonlap egy részét. Az erős fémzsanérok egy hangot sem hallattak, amikor a szilárd szerkezet feltárult. A betonajtót kövekkel borították, így szinte egybeolvadt a feljáróval. Mintegy harminc centiméter vastag lehetett, majdnem egy méter széles, és olyan magas, mint Fredrik. Mi az ördög ez itt? tűnődött Andreas, aki fentről figyelte őket. A technikus is kérdőn lesett Fredrikre. Igen. Mi a jó fene ez itt? Az érdes betonajtó mögött még egy ajtót találtak. Egy fénylő acélajtót. Fredrik találkozott saját meglepődött tükörképével. Az acél sima volt, egy karcolás sem látszódott rajta. Nem volt rajta kilincs vagy fogantyú. Volt azonban a fémen egy bemélyedés az ajtó közepén. Nyitva van? Úgy tűnik felelt a technikus. Fredrik gumikesztyűt húzott. A mélyedésen nem volt semmilyen kapaszkodó az ujjaknak, így megpróbálta az ajtót befelé nyomni. Meg sem mozdult. Aztán rájött, hogy nem zsanérral van rögzítve. Tolóajtó. Elég volt egy laza nyomás a mutatóujjával a mélyedésben. Egy dugattyú felnyögött a szerkezetben, és az ajtó lágyan oldalra csúszott, akár egy japán papírfal. Az ajtó kétszer olyan vastag volt, mint egy normál ajtó, és láthatólag erős acélból készült. A szoba, amibe nyílt, kör alakú volt, alig egy méter átmérőjű, de nem volt padlója. Helyette egy alumíniumlétrát rögzítettek a fehérre mázolt betonhoz, és az vezetett le a mélybe. Egy neoncsövet szereltek a falra. Össze volt törve. Fogd meg ezt. Andreas egy zseblámpát nyomott Fredrik kezébe. Azzal világított le a sötétbe. Messze lent úgy vette ki, hogy van alja. Lemegyek. Fredrik a szájába vette a zseblámpát. Már néhány lépcsőfok megtétele után elhalkultak a felszín hangjai, és nem hal- 38 Követok.indd 38 2016.02.26. 12:16:27
lott mást, mint a létra nyikorgó dallamát. De az aljához közeledve megváltoztak a hangok. Először halk, fémes morajlás. Majd egy kattanás és a sűrített levegő sivítása. Tíz-tizenegy másodpercenként megismétlődött a hang. Még néhány lépcső, és megvan. Kemény padlót érzett a lába alatt. Ösztönösen összekuporodott. Kezébe vette a lámpát, és körbenézett. Körülbelül hat méterrel felette lehettek a többiek. Jobbra tőle egy bejárat nyílt a betonfalba, és egy folyosó vezetett a sötétség felé. A hang arról jött. Furcsának tűnt a gondolat, hogy egy pajta pincéjében tartózkodik. Nem érezte sem a föld, sem a trágya vagy a penész szagát. Mégis terjengett valamilyen szag. Betegszag, mint egy kórházban. Száraz volt a levegő. Legalább húsz fok volt odalent. Mielőtt közelebb lopódzott volna a folyosón, lekapcsolta a zseblámpát. Az ugyanis kiváló célponttá tette. Kénytelen volt abban bízni, hogy az éjszakai sötétség a segítségére lesz. Tíz-tizenkét lépés után a folyosó élesen elkanyarodott. Hallgatózott, és kikandikált a saroknál. Koromsötétség mindenhol, kivéve egy keskeny fénycsíkot. Mint egy résnyire nyitott ajtó. Várt. Úgy tűnt, mintha a fény a hanggal egy ütemre lüktetett volna. A padlón szaggatott vonal jelezte a fény és a sötétség váltakozását. Fredrik döntött. Előrerohant. Egy vákuumos működtetésű ajtó adta ki a hangokat. A szerkezet vinnyogott, mert megakadályozták, hogy a feladatát teljesítse. Nem tudott bezáródni. Valami útját állta. Egy kupac. Egy emberkupac. A nehéz fémajtó újra és újra nekicsapódott egy véres fejnek. Fredrik matatott valami után, amibe belekapaszkodhatna, és megragadta lent az ernyedt vállakat. Fogta, amit ért, és arrébb vonszolta a testet az ajtóból. Az ajtó becsapódott. Sötét lett. Fredrik előrehajolt, a kezével tapogatózott és hallgatózott. A francba! Felkapcsolta a zseblámpát, és rohant vissza a létrához. Küldjétek le a mentősöket. Most! Van egy túlélőnk! 39 Követok.indd 39 2016.02.26. 12:16:27
9. fejezet Az életmentők gyorsan és némán dolgoztak. Andreas és Fredrik két egyenruhás rendőrrel, akik automata pisztollyal és sisakkal voltak felvértezve, körbeállták az eszméletlen férfit. Mindnyájan a mentős kollégák dolgos kezére irányították zseblámpáik fényét. A megsebesített férfi öltözete eltért a többi áldozatétól. A kertben talált tetemek mezítlábosak voltak, és azt a benyomást keltették, hogy a férfiak kapkodva hányták magukra a ruhát. Ennek az embernek itt be volt kötve a cipőfűzője, a farmerján feszesre húzta az övét, és egy vékony V kivágású pulóvert viselt az inge fölött. Ez leginkább arra utalhat, hogy ébren volt, amikor az elkövetők megérkeztek. Mi a fene? Talán ismerték egymást? A fej rejtve maradt, az életmentő sárga háta eltakarta, de Fredrik eleget látott a fénylő arcból miközben a segítségre várt, és a férfi légútjait próbálta szabaddá tenni. Ahogy a szája félig nyitva volt, pirosas-fehéres hab tört elő. Szőke haja vérben tocsogott. Csak a halk, szabálytalan hörgése jelezte, hogy még van élet a testében. A férfi körülbelül negyvenévesnek látszott. Fredrik rosszul volt a gondolattól, milyen régóta fekhetett itt így, mialatt a fémajtó szöveteket, porcokat, csontot pusztított. Hatalmas a túlélés ereje. Régebben is látott már ilyet. Megkínzott testek különböző véres helyszíneken. Összegörnyedve és némán feküdtek, mint a holtak. De aztán kiderült, hogy mélyen, legbelül, a magzati pózban ott pislákolt egy reményteli láng. Hogy érdemes volt-e kitartani? Találkozott néhány ehhez hasonló emberi maradvánnyal később. A tanúk padján. A rehabilitáción. Sebhelyek, transzplantált bőr mesélt arról, hogy a test lassan kezdte vissza- 40 Követok.indd 40 2016.02.26. 12:16:27
nyerni a formáját, acélszálak és csavarok segítségével. De a szemek! A halk, ellenőrizhetetlen hangok. A remegés. A család és a barátok tapintatos részvéte. A csordogáló nyál és a felnőttpelenkák vizeletszaga. Nem! A rohadt életbe is! A büdös francot éri meg! Ki az ördög akar túlélni egy ilyet? Mit gondolsz? Fredrik a mentőorvos tekintetét kereste, amíg a többiek a hordágyra erősítették a köteleket. Az orvos nem válaszolt. Összeszorította a száját, és csak a fejét ingatta. Mi fegyveresen átkutatjuk a hely többi részét is. Synne parancsára. Andreas átnyújtotta neki a fegyvertokot a félautomata Heckler & Koch pisztollyal. A kemény polimer anyagnak volt súlya. Fredrik ellenőrizte a tölténytárat, és magára húzta a golyóálló mellényt. Folyt róla a víz. Nem volt nyugtalan. Eddig nem. A fegyvertől lett ideges. Nem szerette sem a pisztoly súlyát a combjánál, sem pedig az érzést, amikor a kezében tartotta. Emiatt nem is volt jó lövő. Észrevette Andreas pillantását. A pszichológus pillantása. Egy pillanat múlva a kollégája meg fogja kérdezni. Fredrik megelőzte. Jól vagyok. Az automata pisztolyokkal felfegyverzett rendőrök felsorakoztak az ajtó előtt a folyosó mindkét oldalán. Lehúzták a védőplexit az arcuk elé, és várták, hogy megadja a jelt. Csupán egy halk kattanás hallatszott, amikor feltárult az ajtó. A belső tér fénye elvakította őket. Fredriknek pislognia kellett, mielőtt egészen ki tudta volna nyitni a szemét. A két egyenruhás már bent volt, futva, előredőlve mindegyik a maga oldalán, a fegyvereik tüzelésre készen. Andreas az ajtóban állt, a fegyverét maga előtt tartva. A szoba akkora volt, mint egy osztályterem. A falakat és a plafont vakító fehérre festették. A fény a plafonon lévő, két csupasz neoncsőből származott. A padlót borító szürke, fényes linóleum különösen jól kivehetővé tette az ajtónál elterülő vértócsát. Az oldalfalak mentén munkapadok álltak, raj- 41 Követok.indd 41 2016.02.26. 12:16:27
tuk reagenscsészék, pipetták, összetört üvegek, csipeszek, műanyag állványok és más tudományos felszerelés. A felső szekrényekben lombikok, mérlegek, átlátszó műanyag poharak és még több tartóban sorakozó reagenscsésze. A padok alatt hűtők és gáztartályok voltak. Nyilvánvalóan egy laboratórium. A szoba egyik végében újabb ajtó állt résnyire nyitva. Az egyenruhások benyomultak. Tiszta! üvöltötte az egyikük. Fredrik levetette magáról a mellényt. Szomjas volt. A szíve hevesen vert a mellkasában. A pulzusa rövid és gyors volt. Izzadt. Mi a franc ez a hely? kérdezte Andreas hangosan. Biztosan nem az imagyűléseket tartották itt. Fredrik szólt a rendőröknek, hogy értesítsék Synnét, meg szükség van egy technikuscsapatra. És valakire, aki ért a kémiához. Valaki, aki képes elmagyarázni nekem, mi a szar ez itt! Letérdelt az egyik hűtőszekrény elé. Óvatosan kinyitotta az ajtaját. Üres. Ellenőrizte a következőt. Az összeset. Mind üres volt. 42 Követok.indd 42 2016.02.26. 12:16:27