Gyökérzöldségek termesztése. Szerkesztette: Kovács András

Gyökérzöldségek termesztése Szerkesztette: Kovács András

Gyökérzöldségek termesztése 1

Írták Géczi László Glits Márton Hraskó Istvánné Némethyné Uzoni Hanna Nagy Győzőné Pénzes Béla Takácsné Hájos Mária Tóthné Taskovics Zsuzsanna Nagyváthy János az első magyar mezőgazdasági szakkönyv szerzője Ezt a művet kiegészítő tankönyvként ajánljuk a gazdaképzés és a szaktanácsadók számára 2

Gyökérzöldségek termesztése Szerkesztette Kovács András 3

Lektorálta Terbe István Borítófotó: Zöldségtermesztési Kutató Intézet Zrt. Fajták: sárgarépa: Fertődi vörös ; retek: Róza ; cékla: Rubin ; zeller: Nova dr. Kovács András, 2011 ISBN 978-963-286-633-8 ISSN 1217-1042 Mezőgazda Kiadó az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületének tagja 1036 Budapest, Lajos u. 48-66. B/2. Felelős kiadó: a kiadó ügyvezető igazgatója Felelős szerkesztő: Wenszky Ágnes Műszaki vezető: Körösi Andrea Borítósorozat-terv: Kiss István Megjelent 13,3 (A/5) ív terjedelemben, 39 ábrával MGK 716 240/11 4

Bevezetés Gyökérzöldségek összefoglaló név alatt 11 növényfajjal foglalkozik könyvünk. E növényeket nagyobb részt szabadföldön termesztik; néhány faj hajtatásával is foglalkoznak, amely csökkenti a zöldségfogyasztás szezonalitását. A könyvben tárgyalt gyökérzöldségfélék egy része nap mint nap szerepel a táplálkozásban, míg például a cikória és a feketegyökér különlegességnek számít, a fogyasztóközönség még nem ismeri ezeket. A gyökérzöldségfélék nagyon értékes tápanyagokat tartalmaznak, gondoljunk csak az intenzív narancsvörös sárgarépa magas karotintartalmára, a petrezselyem C-vitaminban gazdag levelére és nagy ásványianyag-tartalmú, megvastagodott karógyökerére, a mélylila színű cékla festékanyagaira, a torma csípős ízéért felelős allil-izocianátra, a csicsókában található inulinra; és a sort lehetne folytatni. Összefoglalva, a gyökérzöldségféléknek jelentős szerepük van a helyes táplálkozásban, és ezen keresztül az egészség megőrzésében. Ezért a fogyasztók egyenletes, jó ellátásáról e növénycsoport esetén is gondoskodni kell. Ennek érdekében szükség van az ismeretek folyamatos bővítésére és a termesztéstechnológiák fejlesztésére. Ez a könyv ebben kíván az érdeklődők segítségére lenni, az olvasó átfogó ismereteket szerezhet az egyes növényfajokról és azok termesztéséről. A könyv ajánlható mindazoknak, akik jelenleg tanulják a szakmát, mert elméleti és gyakorlati szempontok szerint tárgyalja a növényfajokat, de gyakorló szakembereknek is hasznos tudnivalókat tartalmaz. dr. Kovács András szerkesztő 5

6

A gyökérzöldségek jelentősége A gyökérzöldségek közé számos növényfaj tartozik, melyek ismertsége, elterjedtsége különböző. Közülük Európában a sárgarépa, a petrezselyem, a cékla, a retek, a pasztinák, a zeller, a torma és a csicsóka bír nagy jelentőséggel; termesztésükkel az egész kontinensen foglalkoznak. Több országban, így hazánkban is kevéssé ismert gyökérzöldségféle a cikória, a vajrépa és a feketegyökér. A gyökérzöldségeknek jelentős szerepük van a helyes táplálkozásban; fogyasztásuk hozzájárul a kiegyensúlyozott étkezéshez. Hazánkban a csoport növényei közül a sárgarépa, a petrezselyem, a zeller és a pasztinák friss vagy feldolgozott fagyasztott, konzervált, szárítmány termékként folyamatosan, míg más gyökérzöldségek így a cékla, retek, torma főleg idényzöldségként szerepelnek az étrendben. A cikória, a feketegyökér, a csicsóka fogyasztása nagyon szűk körű, pedig kiváló beltartalmi tulajdonságaik vannak. A gyökérzöldségek értékes tápanyagokat és rostanyagokat szolgáltatnak az ember számára, egyesek kitűnő fűszerező, illetve egészségvédő tulajdonságokkal rendelkeznek. A csoport növényei vitaminokban és ásványi anyagokban gazdagok (1. és 2. táblázat). A vitaminokat illetően ki kell emelni a sárgarépa nagy A-provitamin (karotinoid) tartalmát, mellyel a kertészeti növények között az első helyen áll; valamint a torma és a petrezselyem-levél ugyancsak nagy C-vitamin-tartalmát. A gyökérzöldségek sok ásványi anyagot, különösen káliumot, foszfort, kalciumot és magnéziumot tartalmaznak. 7

1. táblázat. Gyökérzöldségek beltartalmi anyagai I. (100 grammban) Növényfaj Energia (kcal) Fehérje (g) Zsír (g) Szénhidrát (g) Sárgarépa 36 1,3 0,3 7,2 30 Petrezselyem Rost (g) gyökér 35 1,2 0,1 7,1 levél 16 2,2 0,3 1,3 1,5 Zellergumó 14 1,4 0,3 5,0 1,6 Pasztinák 57 1,5 0,3 13,5 4,9 Csicsóka 30 2,4 0,4 12,1 7,6 Feketegyökér 72 1,5 0,5 12,5 1,4 Cikória 16 1,8 0,3 0,8 Torma 55 2,8 1,7 7,0 3,6 Retek 14 0,7 0,1 2,8 1,6 Vajrépa 18 0,9 0,1 4,0 3,5 Cékla 34 1,9 0,1 6,3 nincs adat A táblázatban a megjelölt irodalmi forrásokból származó adatok, illetve azokból számított átlagértékek szerepelnek. A vitaminokon és ásványi anyagokon kívül a gyökérzöldségekben más, az emberi egészségre nézve nagyon kedvező hatású anyagok is előfordulnak. A cékla a gumójában lévő antocianin festékanyagok miatt ma már az élelmiszeripar nélkülözhetetlen alapanyaga; természetes ételszínezékként is hasznosítják. Egyes gyökérzöldségek illóolajokat tartalmaznak, amelyek összetevői a növények sajátos ízén, illatán keresztül alakítják ki azok fűszerező tulajdonságát. Az illóolaj-összetevők közül pl. petrezselyemnél az apiole, myristicin, α-pinene; zellernél a D-limonén, selinene, sedanolide; sárgarépa esetében a limonéne, béta-pinén, terpinolene, caryophyllen, szabinene mennyisége határozza meg az íz és illat alkulását. A torma jellegzetes csípős ízét az allil- és butil-isothiocianát vegyület adja. A csicsóka a magas inulintartalma következtében redkívül kedvező a cukorbetegségben szenvedők étkezésében. 8

2. táblázat. Gyökérzöldségek beltartalmi anyagai II. (100 grammban) Növényfaj Vitaminok Ásványi anyagok (mg) A (IU)* Sárgarépa 10 000 15 000 Petrezselyem B 1 (mg) B 2 (mg) B 3 (mg) C (mg) Ca Fe Mg P K 0,09 0,06 0,9 6 39 1,2 14 44 255 gyökér 0,10 0,10 0,7 12 48 2,5 30 30 250 levél 5200 0,09 0,15 0,9 125 125 2,0 79 40 550 Zellergumó 0,05 0,06 0,7 8 43 0,7 20 115 323 Pasztinák 0,09 0,05 0,4 17 47 0,6 35 75 375 Csicsóka + 0,20 0,06 1,3 4 10 0,6 20 78 478 Feketegyökér 0,05 0,02 0,3 5 60 1,5 23 65 400 Cikóriasaláta 4000 0,06 0,10 0,5 24 0,9 22 43 420 Torma 0,06 0,03 0,5 95 150 2,4 81 41 420 Retek 0,02 0,03 0,4 21 20 0,8 10 27 190 Vajrépa 0,04 0,03 0,4 21 30 0,3 11 27 170 Cékla + 0,05 0,02 0,4 11 13 0,5 19 55 296 nincs adat + nyomokban * karotinok átváltva A-vitaminra; mértékegysége IU (1 IU = 0,60 µg α-karotin; 1 IU = 1,20 µg β-karotin) A táblázatban a megjelölt irodalmi forrásokból származó adatok, illetve azokból számított átlagértékek szerepelnek. Több gyökérzöldségnövény esetében tapasztaltak egészségvédő-, illetve gyógyhatást: antioxidáns, gyulladáscsökkentő, antibakteriális, vizelet- és szélhajtó, stimuláló tulajdonságok ismertek egyes fajoknál. A könyvben tárgyalt gyökérzöldségek termesztési volumenéről néhány esetben hiányosak az információk; a statisztikai nyilvántartások nem közlik minden fajra vonatkozóan a termőterület nagyságát és a betakarított termés mennyiségét. Külföldi termesztésükről a következő adatok nyújtanak tájékoztatást: Legnagyobb területen termesztett faj a sárgarépa; termőterülete a világon évente eléri a 800 ezer hektárt. Nagy mennyiségű sárgarépát termesztenek Kínában, az USA-ban és Oroszországban; együttesen a világ összes sárgarépa termesztésének közel 50%-át adják. Kínában az évente 9

előállított sárgarépa mennyisége 8,4 millió tonna, a másik két országban 1,6 millió, illetve 1,7 millió tonna körül alakul. Az EU-ban, az utóbbi öt évet alapul véve, éves átlagban 150-160 ezer ha-on folyik sárgarépatermesztés, mely területről mintegy 5,7 millió-5,8 millió tonna termést takarítanak be. A legnagyobb mennyiségű sárgarépát Lengyelországban (~940 ezer t/év), az UK-ban (~740 ezer t/év), Franciaországban (~570 ezer t/év), Olaszországban (~ 400 ezer t/év), Hollandiában (~ 480 ezer t/ év) és Spanyolországban (~313 ezer t/év) termesztik. A termesztés színvonala a nyugat-európai országokban a legmagasabb, a termésátlag pl. Hollandiában közel 62 tonna/ha, Spanyolországban 45,3 tonna/ha körül változik. A többi gyökérzöldség külföldi termesztésére vonatkozóan az alábbi számok adnak több-kevesebb információt: Tormatermesztéssel kevés országban foglalkoznak; a rendelkezésre álló adatok szerint az USA-ban, Kanadában, Ausztriában és Németországban találhatók a termőterületei, összesen kb. 2500 ha, melyről mintegy 22 ezer-25 ezer tonna termést takarítanak be évente. Petrezselyem- és pasztináktermesztést minden európai országban folytatnak, azonban pontos számok nem állnak rendelkezésre a termőterületre és a termésmennyiségre vonatkozóan. Gumós zellerből legnagyobb mennyiséget az európai országok közül Olaszországban (140 ezer tonna/év), Spanyolországban (91ezer tonna/ év) és az UK-ban (68 ezer tonna/év) állítanak elő. A cikóriatermesztés gyökérként valamint levélsalátaként való hasznosításra Franciaországban eléri az évi 260 ezer tonnát, de nagy jelentőséggel bíró növény Olaszországban és Hollandiában is (220 ezer, illetve 90 ezer tonna). A céklából Franciaországban és az UK-ban termesztenek a legtöbbet; mindkét országban 90 ezer tonna körüli termést takarítanak be évente. A retek éves termesztése Franciaországban, Olaszországban, Hollandiában, valamint Németországban eléri a 40 ezer-50 ezer tonnát. A vajrépa külföldön lényegesen ismertebb zöldségféle mint hazánkban; különösen Franciaországban és az UK-ban termesztenek belőle nagy mennyiséget, 80 ezer, illetve 170 ezer tonnát évente. A csicsóka jelentősége növekvőben van: az élelmiszeripari felhasználáson kívül a bioetanol gyártás alapanyagaként is hasznosítható. Termő- 10

területe Európában 100 ezer -150 ezer ha, melynek nagy része Franciaországban, Olaszországban, Spanyolországban található. A hazai termesztésben a gyökérzöldségfajok jelentőségét (egy-két kivételtől eltekintve) alapvetően a fogyasztási szokásaink, valamint az import áru mennyisége határozzák meg. Sárgarépából az elmúlt öt évben 1100-2510 ha-on folyt szabadföldi termesztés; a termőterület csökkenése 2007-től következett be; a betakarított termésmennyiség 50 ezer-72 ezer tonna között volt. A sárgarépa-hajtatás területe is csökkent, a korábbi évekhez viszonyítva kb. harmadára, 2010-ben 105 ha-on állítottak elő primőr sárgarépát. A sárgarépaimport az utóbbi években erőteljesen növekedett, az elmúlt két évben meghaladta az évi 10 ezer tonnát. A torma termesztés kiegyenlített, magas volumenét (2005-2010 években 8100-9200 tonna/év) főleg az exportlehetőségek biztosítják (2007-2009 években 8475-8975 tonna/év). A termőterület nagysága alig ingadozik, évente mintegy 1200-1400 ha-on termesztenek tormát. A petrezselyem termőterülete a sárgarépáéhoz hasonlóan alakult az elmúlt években; az éves termésmennyiség 30 ezer-42 ezer tonna között változott. A pasztinák, a gumószeller és a cékla termesztése is visszaesett a korábbi évekhez viszonyítva; 2010-ben a három növény termőterülete együttesen 690 ha-t tett ki. A gyökérzöldségfélék különböző növényrendszertani családokhoz tartoznak; a könyvben szereplő fajok besorolása a következő: Apiaceae család Sárgarépa: Daucus carota L. ssp. sativus Petrezselyem: Petroselinum crispum /Mill./ Hill; változatok: var. tuberosum gyökérpetrezselyem; var. neapolitanum levélpetrezselyem, sima levelű var. crispum levélpetrezselyem, fodros levelű Pasztinák: Pastinaca sativa L. ssp. sativa Zeller: Apium graveolens L. változatok: var. rapaceum gumós zeller var. dulce halványító zeller var. secalinum metélő zeller 11

Asteraceae család Feketegyökér: Scorzonera hispanica L. Cikória: Cichorium inthybus L. változatok: var. sativus gyökércikória var. foliosum salátacikória Csicsóka: Helianthus tuberosus L. Brassicaceae család Retek: Raphanus sativus L. Torma: Armoracia rusticana Gaertn. Mey., et Scherb. Vajrépa: Brassica napus var. rapifera Metzg. Chenopodiaceae család Cékla: Beta vulgaris L. ssp. esculenta var. rubra A csoporthoz tartozó fajok tőbbsége a teljes életciklust tekintve kétéves növény (sárgarépa, petrezselyem, zeller, cékla, pasztinák, cikória, vajrépa). Botanikailag évelő növényeknek számítanak a torma, feketegyökér és a csicsóka. Az áruzöldség-előállításban mindegyik fajt egyéves növényként termesztik. Irodalomjegyzék Hájas M. (1976): Gyökérzöldségek termesztése. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 246 p. A zöldség és gyümölcs ágazat helyzete Magyarországon, 2010. FruitVeb Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet Yamaguchi, M. (1983): Wold vegetables. AVI Book, Published by Van Nostrand Reinhold, New York, 239 249. p. www.carrotmuseum.co.uk www.hri.ac.uk/enveg/data/raw/production.htm Peter. K. V.: Handbook of herbs and spices, 2. kötet. www.books.google.hu 12

Sárgarépa szabadföldi termesztése és hajtatása Származása, elterjedése; táplálkozási és gazdasági jelentősége A sárgarépa a Daucus nemzetséghez tartozik, melynek vadon élő és kultúralakjai főleg Délnyugat-Ázsiában és a Földközi-tenger partvidékén fordulnak elő, de megtalálhatók Európa más részein is, továbbá Afrikában, Ausztráliában és Amerikában. A Daucus nemzetség géncentrumaként a Földközi-tenger vidékét és az ázsiai térséget jelölik meg. A kultúrformák nagy változatossága található Anatóliában. A Daucus nemzetség Európában előforduló tizenegy faja közül a termesztett sárgarépa a Daucus carota L. fajhoz tartozik, annak egyik alfaja; latin neve: Daucus carota L. ssp. sativus (Hoffm.). A Daucus carota fajnak a kultúrsárgarépán kívül sok vadon élő formája ismert, melyeket tíz alfajba rendszereztek. Közülük leggyakrabban előforduló a D. c. ssp. carota (közismert nevén vadmurok), mely egész Európában és DNY Ázsiában elterjedt. A D. c. ssp. carota a termesztett sárgarépafajták vetőmag-előállítását nagyon megnehezítő gyomnövény: könnyen kereszteződik a nemesített fajtákkal. A Daucus carota többi, vadon élő alfaja közül a D. c. ssp. major, a D. c. ssp. maritimus és a D. c. ssp. maximus növényei fordulnak elő nagy gyakorisággal főleg a Földközi-tenger környékén. Az Európában termesztett narancsszínű sárgarépafajták elődjei, a sárga és lila színű répák az arab országokból terjedtek el. Ezek az ősi változatok a Földközi-tenger környékén a X-XI. században jelentek meg először, majd innen kerültek Európa több országába. Korabeli festmények és leírások alapján ismert, hogy a lila színű répákat a XIV. századtól 13

Franciaországban és Hollandiában termesztették, majd később más európai országban is ismertté váltak. Kedvezőtlen tulajdonságaik (lila színanyagok antocianinok kioldódása feldolgozás közben; mag szárkép zés re való hajlam az életciklusuk első évében) miatt azonban lassan kiszorultak a termesztésből, és helyüket a XVI. századtól fokozatosan átvették a sárga színű répák. A sárga színű fajták fontos szerepet játszottak a narancsszínűek létrejöttében: egy sárga répájú fajtában keletkezett színmutáció képezte a kiindulási anyagot a narancssárga fajták előállításához. Az első narancsszínű fajtákat a XVII. században, Hollandiában nemesítették. A sárgarépa nagy tápértékkel rendelkező növény: a benne lévő vitaminok, ásványi anyagok, illóolaj-összetevők jelentős szerepet töltenek be a táplálkozásban és az egészség megőrzésében; antioxidáns, valamint antibakteriális hatással bír. A sárgarépa tartalmaz legnagyobb mennyiségben karotinoidokat a kertészeti növények körében. A karotinoidtartalom nagy részét (90%-át) a karotinok (α, ß) teszik ki, melyek az A-vitamin előanyagai (provitaminok); kis mennyiségben tartalmaz a sárgarépa likopint, és xanthophyllokat. A karotinok mellett a vitaminok közül B 1 -, B 2 -, B 3 -, B 6 - és C-vitamin-tartalma növeli a táplálkozási értékét. Az ásványi anyagok közül kalcium-, vas-, foszfor- és káliumtartalmát emelhetjük ki. A répatest és a mag illóolajban gazdag (3. táblázat). 3. táblázat. A sárgarépa beltartalmi értékei (100 g-ra vonatkoztatva) Vitaminok (mg) Ásványi anyagok (mg) Energia 31 41 kcal karotinok (ß, α) 10 15 Kalcium 33 44 Fehérje 1,0 1,5 g B 1 -vitamin 0,05 0,13 Foszfor 37 50 Zsír 0,2 0,3 g B 2 -vitamin 0,05 0,07 Vas 1,0 1,3 Szénhidrát 6,8 7,7 g B 3 -vitamin 0,7 1,1 Kálium 220 290 Illóolaj 80 140 ppm B 6 -vitamin 0,1 0,19 Magnézium 10 18 Rost 2,8 3,2 g C-vitamin 5,0 7,0 Termőterülete évente mintegy 800 ezer hektár körül alakul a világon, ebből Európában 270-280 ezer ha található. Hazánkban a 2005-2010. években folyamatosan csökkent a sárgarépával hasznosított terület nagysága; 2010-ben 1100 ha volt a termőterülete, míg a korábbi években 14

2500 ha körül változott; a betakarított termés mennyisége ugyanezen időszakban 70 ezer tonnáról 50 ezer tonnára csökkent. A sárgarépa országszerte megtalálható a házikertekben, azonban jó terméshozamokat csak a növény számára kedvező környezeti feltételek mellett lehet elérni. A sárgarépa fejlődéséhez jó ökológiai adottságokkal rendelkező területek főleg a Kisalföldön, a Mezőföldön, az Alföld északi részén és a Duna Tisza közén vannak. Növénytani jellemzése A sárgarépa (Daucus carota L. ssp. sati vus) az ernyősvirágzatúak (Apia ceae) családjába tartozó, kétéves növény. A teljes életciklusának első évében tőlevélrózsáját és répatestét fejleszti ki. A répatest a karógyökér és a szik alatti szár hipokotil megvastagodásával keletkezik. A répatest szöveti felépítésére jellemző, hogy a megvastagodás egy kambiumgyűrű tevékenységén alapul, amely befelé faszöveti (xylem), kifelé pedig háncsszöveti (phloem) sejteket hoz létre. A répatestet bőrszövet védi (1. ábra). A gyakorlatban a faszövetet szívrész -nek, a háncsszövetet pedig kéreg -nek nevezik. A faszövet beltartalmi értékei (színanyag-, szárazanyag-, cukortartalom) elmaradnak a kéregrész ezen tulajdonságaitól. Termésminőség szempontjából kedvezőtlen, ha a narancsszínű fajták szívrésze sokkal világosabb színű, mint a háncsrész. A termesztett sárgarépák körében a répatest formáját és színét tekintve nagy változatosság tapasztalható. A ne- b c d e 1. ábra. Répatest szöveti felépítése a répaváll; b bőrszövet; c háncsszövet (kéreg); d kambium; e faszövet (szívrész) a 15

mesített fajtákat a létrejöttük helye szerint occidentalis (nyugati/európai) és orientalis (keleti/ázsiai) csoportokba sorolják. Az occidentalis csoporton belül a fajták további osztályozásának szempontját képezi a répatest formája (ld. később a Fajták értékmérő tulajdonságainál) és színe. A színanyagtartalom szerint az occidentalis körhöz narancsszínű, karotinokat tartalmazó fajtákat (var. aurantius); sárga színű, xanthofillokat tartalmazó fajtákat (var. sulfureus); fehér színű fajtákat (var. albus) soroltak. A répa színét tekintve az utóbbi évtizedben bővült az occidentalis fajták csoportja, ugyanis megjelentek az európai országok fajtaválasztékában is a lila színű fajták. Az orientalis fajtákat a répa színe alapján a következő alcsoportokba sorolták: sárga színű (var. scharrovii); bíbor színű, antocianint tartalmazó (var. boissierii); sötétlila színű, antocianint tartalmazó (var. vavilovii); narancsszínű (var. zhukovskii). Kedvező körülmények között a fejlődő répa alakban, méretben, bel tar tal mi értékekben addig változik, amíg a fajtára jellemző tulajdonságokat el nem éri. A fajtajellegnek megfelelő méret és minőség kifejlődését a vetőmag biológiai értéke, a növénysűrűség, a talaj szerkezete és minősége, a hőmérséklet, a fény, továbbá a tápanyag és vízellátottság befolyásolja. A sárgarépa a fejlődés generatív szakaszában elágazó hajtásrendszert képez (2. ábra); a növények egy vagy több magszárat fejlesztenek, azokon másod-, harmad-, negyedrendű elágazásokkal. A főszár és az oldalhajtások ernyős virágzatban végződnek. A főszár ernyőjét fő- vagy elsőrendű ernyőnek, az 2. ábra. Virágzó sárgarépa növény oldalhajtások ernyőit másod-, har- 16

3. ábra. A sárgarépa összetett ernyős virágzata mad-, negyedrendű ernyőknek nevezzük az elágazódás szintjének megfelelően. A sárgarépa összetett ernyős virágzata (3. ábra) több ernyőcskéből áll, amelyekben a szabadlevirágzású fajták esetén hímnős és kis százalékban hím virágok találhatók. A hímnős virágok protandrikusak, a pollen korábban érik be, mint a bibe. A hibrid vetőmag-előállításhoz brown és petaloid típusú hímsteril vonalakat fejlesztettek ki. A sárgarépa idegentermékenyülő, rovarmegporzású növény. A termésérés a többszörösen elágazó maghozó növényeken időben elhúzódik. A virágokból ikerkaszat termés fejlődik (4. ábra), mely az érést követően két részterméskére hasad. A részterméske háti oldalán 4 főborda és 3 mellékborda húzódik, melyek alapjánál olajjáratok helyezkednek el. A bordák felületén tüskék találhatók, ezeket a vetőmag-feldolgozás folyamán dörzsöléssel eltávolítják. Legértékesebb magok az első- és másodrendű ernyőkben fejlődnek. A mag endospermiuma illóolajban gazdag; az embrió nagyon kicsi. A sárgarépa ezermagtömege dörzsölten 1,0-1,5 g, dörzsöletlenül 2,0-2,4 g; csírázóképességét 3-4 évig őrzi meg. 17

A B C E D t e 4. ábra. Sárgarépa virágtípusai, termése, magja A hímnős virág; B brown típusú hímsteril virág; C petaloid típusú hímsteril virág; D ikerkaszat termés; E mag hosszanti keresztmetszete; t táplálószövet; e embrió Környezeti igényei Hőigény. A sárgarépa az ún. mérsékelten hidegtűrő növények közé tartozik. A növény fejlődési fázisától függően a hőmérsékleti optimuma 16±7 ºC. A mag gyors csírázását és kelését a 20-23 ºC-os hőmérséklet biztosítja. A répatest fejlődésében a hőmérséklet a vízellátással és növénysűrűséggel együtt nagy hatással van a formára, színre és a méretre. Alacsony (pl. 8 ºC) hőmérsékleten, bőséges vízellátásban és ritka térállásban a répatest méretben ugyan nagy lesz, de formában és színben éretlen marad. Magas hőmérséklet, gyenge vízellátás és nagy növénysűrűség esetén a répa vegetatív növekedése visszaszorul, és az érés kerül előtérbe, a termés gyorsan színesedik, de nem éri el a fajtára jellemző méretet. Kísérletekkel igazolták, hogy a répatestek növekedése akkor a legintenzívebb, ha a talaj és a levegő hőmérséklete egyaránt 16-20 ºC közelében van. Ha nagy különbség van a kettő között, a répatest növekedése lelassul vagy akár le is állhat, mert a levelekben képződött asszimilátákért folyó versenyben a lombozat előnyt élvez. 18

A kifejlett sárgarépa a -3, -5 ºC hideget rövid ideig elviseli, ha a lombja takarja. A növények a vegetatív életszakaszból a generatívba hőmérsékleti hatásra lépnek át; a magszár képződését 4-10 C közötti hideghatás váltja ki. A fiatal növényeket ért hideghatás következtében az első évben magszár fejlődhet, ami árurépa-termesztésben kedvezőtlen, tekintve, hogy terméskiesést eredményez. Magszár képzésre csak azok a növények képesek, melyek bizonyos fejlettséget elértek, az ún. juvenilis stádiumon átestek. Egyes közlések szerint a juvenilis stádium (amely alatt a növények érzéketlenek a verna li zá ciós hatásra) a fajtától függően, szikleveles kortól 8 lombleveles korig tarthat. Más közlések a magszárképződéshez szükséges fejlettséget hetekben adják meg: pl. az Imperator fajtánál a 8 hetes növények hidegkezelése nem idézett elő magszárfejlődést, viszont a 12 hetes növények mag szár kép zés sel reagáltak a vernalizációs kezelésre. E vizsgálatok alapján nagy körültekintéssel kell eljárni a szabadföldi korai termesztésre és hajtatásra történő fajta kiválasztásnál, hogy elkerüljük az első évi magszárképződést. Fényigény. A sárgarépa az ún. árnyékot tűrő növények közé tartozik, szórt fényben is jól fejlődik. Kevés fény hatására azonban a lombja gyengébb lesz, és szedésnél könnyen szakadhat. A répatest talajból kiálló válli része a fajták többségénél elszíneződik fény hatására; elsősorban megzöldül, de előfordul, hogy vöröses színűvé válik. A répafej elszíneződése a termés értékét csökkenti, egyaránt kedvezőtlen a friss fogyasztásra és a feldolgozásra termesztett répánál is. A répaváll külső és belső elszíneződése között szoros kapcsolat van. Különösen bakhátas művelési módnál okoz problémát a színanyagok klorofillá alakulása, mivel a bakhátakról csapadék vagy öntözés hatására a talaj lemosódhat, és a répaváll szabadon maradva fény hatására elszíneződik. Vízigény. A sárgarépa a közepes vízigényű növények közé tartozik, a rendelkezésére álló vizet gazdaságosan használja fel. Illóolajat tartalmazó magja kezdetben nehezen veszi fel a vizet, ezért csírázás időszakában nagyon fontos, hogy a magágy kellően nedves legyen. A sárgarépa a répatest kifejlesztésének időszakában igényli a legtöbb vizet. Megfelelő, piacképes árut csak jó vízellátás mellett kaphatunk. Amennyiben a tenyészidőben a növény számára kevés a természetes csapadék, öntözéssel 19

pótoljuk azt. A hazai csapadékviszonyok mellett 120-150 mm öntözővíz kijuttatásával számolhatunk. A sárgarépa a termésnövekedés időszakában érzékeny a vízellátás egyenletességére is. Ha száraz periódus után hirtelen nagy mennyiségű vízhez jut a növény, a külső kéregrész nem képes követni a szívrész hirtelen vastagodását, és felrepedhet. Talaj- és tápanyagigény. Az erősen kötött és túlzottan laza homoktalajok kivételével a sárgarépa minden talajon termeszthető. A mélyrétegű, középkötött homokos vályog és vályogos homok, valamint a humuszos barna homoktalajokon fejlődik legjobban. Jó terméseredmények érhetők el mészben gazdag öntéstalajokon, továbbá a nem túl kötött mezőségi talajokon is. A sárgarépa a semleges vagy ahhoz közeli kémhatású talajokat kedveli, legmegfelelőbb számára a 6-6,5 ph. Korai, rövid tenyészidejű fajták termesztéséhez könnyű, laza homoktalajok a megfelelőek; a késői betakarítású, tárolásra vagy ipari feldolgozásra termesztett fajtákat középkötött talajokon javasolt elhelyezni. Fontos, hogy a termesztéséhez kiválasztott terület talajlakó kártevőktől mentes legyen. A sárgarépa közepes tápanyagigényű, az egyik legjobb tápanyag-hasznosítású zöldségfélénk. Jelentős mennyiségű kálium mellett közepes a nitrogénigénye, foszforból pedig más zöldségfajhoz képest alacsony a felvétele. A fajlagos műtrágyaigénye a termőhelytől és a talaj tápanyagellátottsági szintjétől függően a következő határértékek között alakul: nitrogén 1,5-5,5 kg/t, foszfor 0,5-3,7 kg/t, kálium 1,0-7,5 kg/t. Az alsó értékek az I. termőhelyi kategória igen jó tápanyag-ellátottsági szintjére, a felső értékek a IV. termőhelyi kategória igen gyenge tápanyag-ellátottsági szintjére vonatkoznak. A kálium-ellátottság a termés minőségét, színét, tárolhatóságát, és a betegségekkel szembeni ellenállóságot befolyásolja. A nitrogénellátás elsősorban a termésmennyiség alakulására hat. A növény igényénél több nitrogén rontja a tárolhatóságot, és humán-egészségügyi szempontból kedvezőtlen hatású. A nitrogéntrágyázásnál figyelembe kell venni, hogy a sárgarépa nitrátfelhalmozó növény. A répatestben felhalmozódó nitrát mennyiségét külső és belső tényezők befolyásolják. A külső tényezők közül legfontosabb a nitrogéntrágyázás és a fényellátottság (különösen betakarításkor) szintje; a növény fejlettsége, a lomb erőssége, a répatest szöveti szerkezete belső, növényi tényezőként hatnak a nitrát felhalmozódására. 20

Szabadföldi termesztés Termesztés-technológiai változatok A következő technológiai változatokat különböztetjük meg a sárgarépa szabadfödi termesztésében: csomózott sárgarépa-előállítás, frisspiaci értékesítésű, ún. kilós áru-előállítás tavaszi és nyári vetéssel (szántóföldi átteleltetés takarással), rövidebb-hosszabb ideig tartó tárolásra termesztés, feldolgozóipari célra termesztés. Területkiválasztás, vetésforgó Sárgarépa-termesztéshez sík fekvésű, gyomokkal nem fertőzött, talajlakó kártevőktől mentes területek alkalmasak. A sárgarépa a monokultúrát nem kedveli, ezért a vetésforgóban való elhelyezésénél ügyelni kell arra, hogy önmaga és más, az ernyősvirágúak családjába tartozó növény után 4 évig ne kerüljön vissza. A növényi sorrend meghatározásánál figyelembe kell venni, hogy olyan növény legyen a sárgarépa előveteménye, amely jó szerkezetű talajt hagy maga után, nem talajzsaroló, továbbá a betakarításának ideje lehetővé teszi az őszi mélyszántás időben és jó minőségben való elvégzését. Jó előveteményei a sárgarépának a zöldborsó, zöldbab, kabakosok, káposztafélék, őszi búza. Sok szármaradványt hagyó növények után (kukorica, napraforgó) nem javasolt a sárgarépa termesztése. A sárgarépát a szervestrágyázást követő második évben, és lehetőleg öntözhető területre helyezzük el a vetésforgóban. A rövid tenyészidejű fajtákat elő-, és másodnövényként, a közepes és hosszú tenyészidejű fajtákat csak főnövényként termeszthetjük. Talaj-előkészítés, tápanyagellátás Az elővetemény lekerülése után tarlóhántást, tarlóápolást végzünk, a nyári csapadék megőrzése, a gyomosodás elkerülése és a kártevők elszaporodásának megakadályozása érdekében. Alaptrágyaként juttatjuk ki a foszfor hatóanyag tartalmú műtrágya 80-90%-át, és a káliumtartalmú műtrágya 50%-át, melyek az őszi mélyszántással kerülnek bedolgozásra. 21

5. ábra. Elhúzódó kelés heterogén méretű termést eredményez 22 A gyökérzöldségfélék, így a sárgarépa talaj-előkészítésénél két igen fontos dolgot kell szem előtt tartani: az egyik a jó őszi mélyszántás, a másik az egyenletes talajfelszín eldolgozás. Az őszi szántás 30 cm mélyen történjen. Másodvetésű sárgarépánál elegendő a sekélyebb szántás is (20-25 cm), különösen ha az elővetemény előtt rendesen elvégeztük az őszi talajforgatást. Korai vetésekhez a mélyszántást lehetőleg még az ősz folyamán munkáljuk el. Későbbi vetésekhez a szántáselmunkálást elegendő tavasszal elvégezni. Indítótrágyaként adjuk ki a foszfortartalmú műtrágya megmaradt 10-20%-át és a kálium műtrágya 25%-át. A nitrogéntartalmú műtrágyából szaporítás előtt csak keveset, 10-20%- át szórjunk ki; a többi nitrogént és a káliumtrágya fennmaradt 25%-át a tenyészidő folyamán, 2-3 részletben juttatjuk ki. A tavaszi talaj-előkészítésnél, különösen a laza, könnyű talajokon, ügyelni kell arra, hogy a magágy kellően tömör alapú legyen, mert ellenkező esetben a vetésmélységet nem tudjuk betartani. Ennek következtében a kelés egyenlőtlen lesz, ami maga után vonja a répatestek méretbeli kiegyenlítetlenségét, mely csak a betakarítás után észlelhető (5. ábra). Vetés előtti hengerezéssel biztosíthatjuk az egyenletes vetés-mélységet, továbbá azt, hogy a mag ne kerüljön túl mélyre. A megfelelő csírázáshoz, a biztonságos és gyors keléshez kellően nedves, tömör alapú, aprómorzsás, egyenletes felszínű magágy szükséges. Szabadföldi termesztésre alkalmas fajták értékmérő tulajdonságai Sárgarépából kilenc fajtatípus kategóriában a fajták széles választéka áll a termesztők rendelkezésére. A termesztési és felhasználási célnak megfelelő fajtát az alábbi tulajdonságok figyelembevételével választjuk ki: Tenyészidő. A fajták között vannak rövid (90-110 nap), középhosszú (110-140 nap) és hosszú (140-180 nap) tenyészidejűek. A rövid tenyészi-

dejű fajtákat friss fogyasztásra, a közepes tenyészidejűeket friss fogyasztásra, esetleg feldolgozásra, a hosszú tenyészidejűeket téli tárolásra, feldolgozásra termesztjük. Termőképesség. A sárgarépafajták termőképessége függ a tenyészidőtől, a répatest formájától, hosszúságától és vállátmérőjétől, a lomb erősségétől és a betegség-ellenállóságtól. A fajták termőképességét meghatározó öröklött tulajdonságok kifejlődését a környezeti (ökológiai, termesztési) tényezők befolyásolják. A termőképességben elég nagy eltérések tapasztalhatók még az azonos érési csoporthoz tartozó fajták között is. Lomberősség. Termesztési és felhasználási szempontból egyaránt jelentős tulajdonság. Az erős lombú fajták a betegségekre általában kevésbé érzékenyek, mint a gyengébb lombúak. A nyűvő rendszerű betakarítógépekkel az erős lombú fajták kis veszteséggel takaríthatók be. Korai csomózott áru-előállításhoz azok a rövid tenyészidejű fajták alkalmasak, amelyek lombja erősen illeszkedik a répatesthez, és elég erős a levélnyelük. Betegségekkel/kártevőkkel szembeni ellenálló képesség, amely nagymértékben hat a terméshozamra. A súlyos károkat okozó Al ter na ria dauci-val szemben az újabb fajták különböző szintű rezisztenciával rendelkeznek. A nemesítők törekszenek a sárgarépa léggyel és a szabadföldi gubacs-fonálféreggel szembeni ellenállóságok kialakítására is. Minőség. A termés minőségét a beltartalmi tulajdonságok, valamint a külső megjelenés határozzák meg. Ezek közül a legfontosabbak: Karotintartalom: szoros kapcsolatban áll a színnel. A nagy ka ro tintar tal mú (150 ppm felett) fajták intenzív narancsvörös színűek, míg a kevés karotint (100 ppm alatt) tartalmazók halványabb narancsszínnel jellemezhetőek. Fontos fajtabélyeg a kéreg és szívrész színbeli egyöntetűsége. Szín: a narancsszínű sárgarépa fajták mellett az utóbbi években megjelentek egyéb színezetű fajták is a vetőmagpiacon. A lila, citromsárga, fehér, piros, kombinált színű (lila háncsszövet, narancssárga faszövet) répatestek változatosabbá, színesebbé teszik a nyersáru-kínálatot, jó táplálkozási értékekkel rendelkeznek. Alacsony karotintartalmuk miatt azonban nem helyettesíthetik táplálkozásunkban az elsődleges ka ro tinfor rás ként szereplő narancsszínű fajtákat. 23

A fajtatulajdonságok (különösen a karotintartalom) erőteljes leromlását idézi elő, ha a vetőmag-előállítás során vadmurokkal kereszteződnek a termesztett fajta virágzó növényei. A vadmurokkal fertőzött magtételekből nagy gyakorisággal fejlődnek fehér, halványsárga, valamint halvány narancs- és fehér színkombinációkat mutató egyedek a narancssárga-narancsvörös színű fajták esetében. Íz: kialakulásában a cukrok és az illóolajok mennyisége és összetétele játszik fontos szerepet. A sárgarépában lévő mono- és diszacharidok mennyiségében és arányában különbség van a fajták között. A korai fajták glükózból és fruktózból tartalmaznak többet, a késői érésű fajtáknál a szacharóz van nagyobb mennyiségben a betakarított termésben. Szintén eltérés tapasztalható az illóolaj mennyiségében amely fajtától függően 80-140 ppm között alakul és összetételében. Az illóolaj-komponensek közül a limonen, béta-pinen az édes íz, míg a terpinolene, szabinene, ca ryo phyl len a kevésbé kellemes, érdes, kesernyés íz irányába hatnak. Szárazanyag-tartalom: a fajták szöveti szerkezetétől, beltartalmi anyagaitól függően 10-14% körül alakul. A késői érésű fajták szárazanyag-tartalma nagyobb (általában 14% feletti), mint a korai és középérésűeké, emiatt tárolhatóságuk is jobb. Szöveti szerkezet: a háncs- és faszöveti részek egymáshoz viszonyított aránya szintén minőséget befolyásoló tulajdonság, mivel a faszövetben általában kevesebb a színanyagok és a cukrok mennyisége, mint a háncsrészben. Répaváll zöld elszíneződése: jelentősen csökkenti a termés minőségét, feldolgozásnál különösen hátrányos. A répa válli részének külső és belső 6. ábra. Sárgarépa fajtatípusok (balról jobbra: Párizsi vásár; Amszterdami; Nanti; Chantenay; Berlicum; Danvers; Flakker; Imperator; St. Valery) 24

4. táblázat. Sárgarépa fajtatípusok főbb jellemzői Fajtatípus Tenyészidő (nap) Lombozat erőssége Termesztési mód Felhasználás Párizsi vásár 75 90 közepes korai szabadföldi friss fogyasztás, feldolgozás (konzerv) Amsterdami 90 100 gyenge/ közepes hajtatás, korai szabadföldi Nanti 95 120 közepes hajtatás, átteleltetéses term. korai szabadföldi, korai csomózott áru, friss fogyasztás korai csomózott áru, friss fogyasztás Chantenay 120 140 közepes/erős szabadföldi friss fogyasztás, tárolás Berlicum 130 150 erős hajtatás, szabadföldi korai csomózott áru, friss fogyasztás, feldolgozás Imperator 130 150 erős szabadföldi friss fogyasztás, feldolgozás Danvers 140 160 erős szabadföldi tárolás, feldolgozás Flakker 130 160 erős szabadföldi friss fogyasztás, tárolás, feldolgozás St. Valery 160 180 erős szabadföldi feldolgozás, tárolás zöld elszíneződésében a környezeti tényezőknek erős szerepük van, de a fajták között is van különbség e tulajdonságra való hajlamban. Répatest felületének gyűrűzöttsége: rontja a termés külső megjelenését; kifejlődésére nagymértékben hat a talaj szerkezete. A sárgarépafajtákat a termés-tulajdonságok (főleg a forma és a méret) és a tenyészidő alapján ún. fajtatípusokba sorolják. A fajtatípusok elnevezése az adott típuson belül legrégebben előállított és termesztett fajta után történik (pl. a Flakker fajtatípus a Flakker nevű fajta után kapta az elnevezését; ezt a fajtát a XIX. század végén nemesítették és 1900 óta termesztik). A sárgarépa fontosabb fajtatípusainak megjelenését a 6. ábra, a termesztésükhöz és felhasználásukhoz kapcsolódó leglényegesebb tudnivalókat a 4. táblázat tartalmazza. Szaporítás A sárgarépát állandó helyrevetéssel szaporítjuk. Az egyenletes, szemenkénti vetés feltétele az egyöntetű, kalibrált, jó biológiai értékű vetőmag. 25

5. táblázat. Sárgarépa vetési, betakarítási időszakok a fajták tenyészidejétől függően Fajta tenyészideje rövid középhosszú hosszú Hónap II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. Felhasználás csomózott és kilós áruként friss fogyasztás csomózott és kilós áruként friss fogyasztás, feldolgozás; átteleltetéses termesztéssel friss fogyasztásra tárolás, feldolgozás vetés betakarítás A maggal terjedő betegségek (sztemfíliumos és alternáriás betegségek) elkerülésére csávázott vetőmagot használjunk. A vetés mélysége 2-2,5 cm legyen. Egyöntetű növényállomány elérése érdekében egyenletes vetésmélységet kell biztosítani. A vetés időpontját a sárgarépa felhasználása és a fajta tenyészidejének figyelembevételével határozzuk meg. Csomózott és friss értékesítésű kilós áru-előállításhoz amint a talaj állapota engedi március közepétől vethetünk június második feléig. Az ún. átteleltetéses termesztéshez nyáron, július folyamán történik a vetés. Feldolgozásra április első felében, tárolási célra pedig április második felében ajánlott elvetni a hosszú tenyészidejű fajtákat. A rövid, közepes és hosszú tenyészidejű fajták helyes megválasztásával június második felétől október végéig, illetve a fagymentes téli napokra (átteleltetéses termesztésben) húzhatjuk szét a szedési idényt. A fajták tenyészidejétől függően a vetési és betakarítási időszakokat, valamint a termesztés céljait és a felhasználási területeket az 5. táblázat tartalmazza. A vetőmagszükségletet alapvetően a termesztés célja határozza meg: csomózásra 1,5-2 millió db csírázóképes mag (röviden csíra)/ ha, 100-200 g-os répa előállításhoz (friss felhasználásra)1,0-1,2 millió db csíra/ha, 26

7. ábra. Sárgarépa bakhátas művelésben 200-400 g-os répa előállításhoz (tárolásra, feldolgozásra) 0,8-1,2 millió db csíra/ha, 400 g feletti répa előállításhoz (feldolgozásra) 0,8 millió db csíra/ ha. A fenti tőszámokat figyelembe véve a ha-onkénti vetőmagszükséglet 1,0-2,5 kg. A művelés módja lehet síkművelés, amelynél a sortávolság 30-50 cm közötti. Több előnye miatt egyre inkább terjed hazákban is a bakhátas művelés (7. ábra). A bakhátak távolsága (bakhát középtől bakhát középig) 70-75 cm,; a bakhátak 20-25 cm magasságúak és ugyanennyi a korona szélességük. A bakhátak kialakításához bakhátkészítő gépek állnak rendelkezésre. A vetés történhet a bakhátkészítéssel egy menetben, illetve azt követően. Az előbbi előnye, hogy a kevesebb művelet miatt kisebb a taposási kár. A bakhátakon legtöbbször ikersoros elrendezésben történik a vetés, a sorok egymástól való távolsága 7-10 cm. A bakhátas művelés a répatest növekedéséhez, fejlődéséhez kedvező környezetet biztosít, melynek hatásai az alábbiakban foglalható össze: 27

nagyobb összes és értékesíthető termésmennyiség; külső megjelenésre jobb minőségű és darabosabb árut lehet elérni; biztosabb a kelés a könnyen cserepesedő talajokon; könnyebb a betakarítás, a répa nem sérül, így kisebb veszteséggel tárolható. A bakhátas művelési módnál felmerülő nehézségek: a bakhát gyorsabb kiszáradása miatt több öntözést szükséges biztosítani; csapadék és öntözés hatására lemosódhat a talaj a répavállról, amely így bezöldülhet; ez elkerülhető a bakhátak felújításával; a kisebb lombborítottság miatt növekszik az elgyomosodás veszélye. Növényápolási munkák Gyomirtás, talajápolás. A sárgarépa kezdetben lassan fejlődik, ezért fontos, hogy megakadályozzuk az elgyomosodást. Ezt egyrészt a talajlazítással egybekötött mechanikai gyomirtással érhetjük el. A gyomok mechanikai irtására, illetve talajlazításra jól alkalmazható a rotációs sorközművelő, mellyel egyben a bakhátak felújítása is elvégezhető. A növény fejlődési stádiumához igazodóan kiválasztott gyomirtó szerek alkalmazásával megkönnyíthető az állományok gyommentesen tartása. A herbicidek (pendimetalin, fluorkloridon, linuron hatóanyag-tartalmú) használatára vonatkozó előírásokat mindig be kell tartani. Fejtrágyázás. A rövid tenyészidejű sárgarépáknak egy alkalommal, a közép és hosszú tenyészidejűeknek pedig kettő-három alkalommal adjunk fejtrágyát. Márciusi vetéseknél ez májusi, valamint június-júliusi kijuttatást jelent, ami fejlettség szerint 6-8 cm-es, 12-15 cm-es, 20-25 cm-es növénymagasságot jelent. Fejtrágyaként kapja a növényállomány a nitrogén hatóanyag-tartalmú műtrágya nagy részét, és a kálium negyed részét. Öntözés. Kelesztő öntözésre csak a későbbi, április végi, május-júniusi vetéseknél van szükség, ennek öntözési normája 10 mm. Kelést elősegítő öntözést csak olyan talajokon alkalmazzunk, amelyek nem hajlamosak a cserepesedésre. Másodnövényként termesztett sárgarépa esetén, ha nem tudunk eső utáni időszakban vetni, jobb vetés előtt beöntözni a talajt. A sárgarépának korai termesztéseknél 300 mm, a későieknél 450-500 mm vízre van szüksége, melynek egy részét az időjárástól függően 28

öntözéssel pótoljuk. A megfelelő terméshozam elérése érdekében a tenyészidő folyamán többször kell öntözni. A répák legnagyobb vízszükséglete a fő növekedési szakaszban van, amely a tenyészidőszak második felétől kezdődik. Fontos, hogy egyenletes legyen a növényállomány vízellátása, így elkerülhető a répák felrepedése. A tárolásra kerülő sárgarépa öntözését a betakarítás előtt 3-4 héttel fejezzük be, mert a tárolhatóságát rontja. A növényvédelmi permetezések időben és megfelelő módon való elvégzése biztosítja a növényállomány kórokozóktól és kártevőktől való mentességét. A szántóföldön átteleltetett sárgarépát a téli fagyoktól szalmatakarással védjük meg. A takarást a fagyok beállta előtt kell elvégezni; 25-30 cm vastagságú szalmatakarással lehet számolni időjárási körülményeink között. Betakarítás A betakarítás idejét egyrészt a termesztés célja, a felhasználási terület, másrészt a fajta tenyészideje határozza meg. A korai, csomózott áruként értékesítésre kerülő sárgarépa szedése június második felében kezdődik szabadföldön. A lombbal piacra kerülő sárgarépát kézzel takarítják be, majd válogatás, osztályozás, mosás után magában vagy petrezselyemmel együtt csomózzák. A csomózásra kerülő termés a méretre és minőségre vonatkozó előírások alapján extra, I. vagy II. osztályú besorolást kap. Friss piacra, ún. kilós áruként, augusztus közepétől, végétől értékesítik a sárgarépát. Erre a célra legtöbbször kézzel vagy nyűvő rendszerű gépekkel amelyek nem okoznak sérülést a répatesten takarítják be a termést. Az átteleltetéses technológiánál fagymentes napokon végezhető a szedés. Az így előállított sárgarépa jobb minőségű, mint a tárolókból kikerülő. A feldolgozóipari célra termesztett középhosszú és hosszú tenyészidejű fajták szedése szeptember közepétől kezdődik, és a hidegebb idő beálltáig kell azt elvégezni, hiszen fagyra érzékeny növényről van szó. A hűtő-, konzerv- és szárítóipari nyersanyagot általában ásórendszerű gépekkel takarítják be. Mivel ezek a gépek több-kevesebb sérülést okoznak a répán, a felszedett termés nem tárolható, az ősz folyamán, a tél elején fel kell dolgozni. 29

A tárolásra kerülő sárgarépa betakarítása október közepe felé kezdődik. Törekedni kell arra, hogy szedés közben a lehető legkevesebb sérülés érje a termést, mivel az ún. tárolási betegségek a répán keletkezett sebzésekben, sérüléseken keresztül jutnak a növénybe és elindítják a kisebb-nagyobb veszteségekkel záródó kórtani folyamatokat. Téli tárolásra félig gépesített módon (az előzőleg lombtalanított sárgarépát erőgép vontatta, kormánylemez nélküli ekével kilazítják, majd kézzel felszedik) vagy nyűvőrendszerű betakarítógépekkel történik a felszedés. Az elérhető termésátlag függ a fajta termőképességétől, a környezeti feltételektől és a termesztés színvonalától. Hazánkban 30-60 t/ha között alakul a termésátlag, de elérhető 80-90 t/ha terméshozam is magas termesztési színvonal és jó természeti körülmények mellett. A sárgarépa tárolása történhet hagyományos módon pincében, veremben, prizmában, szalmával és fóliával takart ládákban a szabadban, továbbá hűtőtárolóban. Törekedni kell arra, hogy a tárolóba egészséges sárgarépa kerüljön. Tároláskor több betegség megjelenésével számolhatunk; tárolási veszteséget okozhat az ervíniás lágyrothadás, a szkle rotí niás és botritiszes rothadás, a sztemfíliumos és rizoktóniás betegség. A tárolás során fellépő betegségek többnyire termőhelyi eredetűek, ellenük agrotechnikai eljárásokkal (vetésforgó betartása, bakhátas művelési mód alkalmazása, megfelelő tápanyagellátás, kíméletes betakarítás), továbbá a megfelelő tárolási körülmények biztosításával tudunk védekezni. Fontos, hogy a tárolókba kerülő anyag ne legyen nedves, sáros. A sárgarépa tárolásához a +1ºC körüli hőmérséklet és a 95% feletti RP az optimális. Hajtatás Termesztőberendezés-igény Sárgarépa-hajtatásra a fűtés nélküli fóliasátrak jól hasznosíthatók. Az őszi vetéssel indított sárgarépa-hajtatás kettős takarású, nagy légterű sátrakban biztonságos. A fűtés nélküli fóliasátrak belső takarással (fátyolfóliával takart alagút) kiegészítve szintén kellő védelmet nyújtanak az őszi indítású hajtatáshoz (8. ábra). Tavaszi vetés esetén kisebb légterű sátrak is megfelelnek. 30

8. ábra. Fólia alagút a sárgarépa fűtés nélküli fólia alatti hajtatásában Az előző növénykultúra lekerülése után a termesztőberendezésből eltávolítjuk a növényi maradványokat, és mechanikai úton gyomtalanítunk is, ha szükséges. Tápanyagellátás, talaj-előkészítés Sárgarépa-hajtatáshoz laza szerkezetű, könnyen felmelegedő talajok alkalmasak; humuszos barna homoktalajokon jó küllemű, darabos répát kaphatunk. Szervestrágyázást közvetlen a sárgarépa alá általában nem alkalmazunk, viszont jó, ha a sárgarépát megelőző kultúra részesült benne. Ha közvetlenül a sárgarépa előtt szükséges szerves trágyát a talajba dolgozni (kissé kötöttebb talajok és laza homoktalajok esetében), az mindig földdé érett legyen. Közepes tápanyag-ellátottságú talajon a következő hatóanyag-mennyiségeket biztosítsuk: nitrogénből 10-15 g/m 2, foszforból 5-10 g/m 2, káliumból 15-20 g/m 2. 31

A nitrogént és káliumot megosztva, vetés előtt és fejtrágyaként több alkalommal adjuk ki. Vigyázni kell a nitrogénellátásra, mert a túladagolás következtében egyrészt a lomb-répa arány a lomb javára tolódik el, másrészt a répatestben felhalmozódó nitrát egészségkárosító hatású. Talaj-előkészítés előtt a következő hatóanyag mennyiségeket tartalmazó műtrágya adagokat juttassuk ki: N 4-5 g/m 2, P 2 O 5 5-10 g/m 2, K 2 O 10 g/m 2. A szerves trágyából 4-5 kg/m 2 kerüljön a talajba, ha szükséges. A tápanyagok bedolgozása talajforgatással történik, mely hajtatásban is legyen legalább 25 cm mélységű. A talaj-előkészítést ásógéppel, rotációs kapával, gereblyével és hengerrel végezzük. Fontos, hogy a magágy jól ülepedett legyen, egyébként nem kapunk egyenletes, jó kelést. Vetés előtt 30 mm-es vízadaggal öntözzük be a területet. Hajtatásra alkalmas fajták értékmérő tulajdonságai Sárgarépa-hajtatásra a következő tulajdonságokkal rendelkező fajták jöhetnek számításba: rövid tenyészidő (85-110 nap), gyors fejlődés, korai színesedés, a lomb elég erős, jól csomózható legyen, sima felületű, hengeres répatest, egyöntetű méret és alak, jó beltartalmi értékek (magas karotin- és cukortartalom) és kellemes íz, ne legyen nagy a szívrész, hidegtűrő képesség, ne legyen magszárképzésre hajlamos, lombot károsító betegségekkel szembeni ellenálló képesség. A sárgarépa fajtatípusok közül az Amsterdami, Nanti és a Berlicum típusba tartozó fajták (elsősorban hibridek) alkalmasak hajtatásra. Az Amsterdami és Nanti típusú fajták rövidebb tenyészidejűek, kisebb répatestűek, mint a Berlicum típusba tartozók, így ezekkel korábban lehet csomózható méretű termést elérni. Szaporítás Sárgarépa-hajtatáshoz a szaporítás módja állandó helyrevetés, amely történhet október végén és február közepén-végén. Az ősszel indított hajtatásnál nagyon fontos, hogy ne vessünk október végénél előbb. A korábbi, október eleji vetésekből a növények elérik a vernalizációhoz 32

szükséges fejlettséget az ősz folyamán, és hideg hatására megindul a magszárképződésük, amely terméskiesést okoz. Őszi vetések esetén kisebb-nagyobb mértékű fagykár is előfordulhat a téli időjárástól függően, viszont tavasszal, már április második felében lehet szedni a csomózásra alkalmas méretű répát, és értékesíteni azt. A február közepén-végén indított hajtatásból május végére, június közepére kapunk értékesíthető termést. A sztemfíliumos betegség elkerülése érdekében csávázott vetőmagot vessünk. A sortávolság 15-20 cm, vetésmélysége 2-2,5 cm. A művelésmód sík vagy kiemelt, ágyásos. Az Amsterdami és Nanti típusú fajták esetén nagyobb (200-250 növény/m 2 ), a Berlicum típusúakból kisebb (150-200 növény/m 2 ) növénysűrűséget biztosítsunk. Túlságosan sűrű állomány esetén a lombozat gyenge lesz, ami a csomózásnál hátrányos. Növényápolási munkák Öntözés, fejtrágyázás. Csírázáshoz és a kezdeti fejlődéshez a sárgarépa jó vízellátást kíván. Vetés után 5-8 mm-es vízadagú öntözés szükséges. Őszi vetés esetén novembertől márciusig elegendő a havonta egyszeri, 15-20 mm vízzel való öntözés. Márciustól előbb kéthetenként, majd a felmelegedéstől függően kell biztosítani a növények vízellátását; lehetőleg mikroszórófejes öntözést alkalmazzunk. Fontos, hogy a répatest növekedési időszakában egyenletes legyen a vízellátás. Nitrogén és kálium hatóanyag-tartalmú műtrágyákkal kétszer szükséges a fejtrágyázás. Tőszámbeállítás, gyomirtás. Amennyiben túl sűrűre sikerült a vetés, három-négy lombleveles állapotban végezzük el a ritkítást, az előzőleg közölt növénysűrűséget biztosítva. A gyomosodást kézi kapálással és gyomlálással akadályozhatjuk meg. Hőmérséklet-szabályozás, szellőztetés. Tavasszal, a lombozat fejlődésének erőteljes megindulásával, a fóliát rendszeresen szellőztetni kell. A magas hőmérséklet kedvezőtlen irányba tolja el a lomb-répa arányt. Növényvédelem. Sárgarépa-hajtatásban főleg a sztemfíliumos betegség, az alternáriás levélfoltosság és a lisztharmat okozhat problémát. Számítani lehet továbbá a szklerotíniás betegségre, ha az előző kultúrában (uborka, paradicsom, paprika) jelentkezett, és nem volt a sárgarépa előtt talajfertőtlenítés. A sárgarépa hajtatása előtt ellenőrizzük, hogy talajlakó kártevők előfordulnak-e a területen, és ha szükséges, végezzünk talajfertőtlenítést. 33