A HELYI VÍZKÁR ELLENI VÉDEKEZÉS HELYZETE NAPJAINKBAN, A VÉDEKEZÉS FELADATAI

VI. évfolyam 1. szám - 2011. március Petró Tibor petro.tibor@zmne.hu A HELYI VÍZKÁR ELLENI VÉDEKEZÉS HELYZETE NAPJAINKBAN, A VÉDEKEZÉS FELADATAI Absztrakt Napjainkban a szélsőséges időjárás miatt folyamatosan nő az árvízzel, belvízzel és aszállyal nagymértékben veszélyeztetett területek nagysága. A szélsőséges jelenségek egyre gyakoribb előfordulása miatt a környezet biztonságának megőrzése kiemelt feladattá lépett elő Magyarországon. A nemzetgazdaságtól egyre magasabb mértékű erőforrás felhasználást igényel a védelmi tevékenység végrehajtása, a kárfelszámolás, újjáépítés és a helyreállítás megvalósítása. Magyarországon az árvizek és belvizek elleni védekezésnek nagy hagyományai vannak, mely a veszélyeztetett területek védelmi képességének fejlesztése során jól hasznosítható. Azonban figyelemmel az elmúlt időszak káreseményeire is, egyfajta szemléletváltás kialakítása is fontossá vált. Egyre fontosabbá válik a védekezési tevékenység helyett a helyi vízkárok megelőzése érdekében tett lépések előtérbe helyezése, a lehetséges hatások korai felmérése, illetve a kapcsolódó jogi-szakmai szabályzók kialakítása. A cikk megírásának célja, hogy napjaink belvíz elleni védekezésének problematikájából kiindulva a megelőzés lehetséges módozatait kutassam hazánkban. The size of lands in Hungary threatened by flood, inland water and drought are continuously growing nowadays because of extreme weather. Keeping the environmental safety became a strategically important and outstanding challenge in the country because of the more frequent appearance of extreme weather phenomena. Higher consumption of resources is required from the national economy for the execution of the protection activity, clean-up of damages and implementation of reconstructions. There is long tradition of fighting against floods and inland waters in Hungary, which can be used well during the improvement of the threatened areas defence capabilities. However a certain change of approach also comes to be important. It becomes more important to focus the steps in favour of the prevention of the local water damages, the early measurement of the possible effects and proper establishment of the control elements instead of the protection activity itself. The aim of this paper was to research the possibilities of the prevention starting from nowadays inland water problems in our country. Kulcsszavak: helyi vízkár elleni védelem, vízkár elhárítási feladatok, belvízvédelem ~ local protection against water damage, water damage response task, inland water 172

Bevezetés Az árvíz- és belvízvédekezésnek Magyarországon igen nagy hagyományai vannak. Már a XII. századból is maradt fenn írásos emlék árvíz elleni védekezésről, például a Csallóközből. Az elkövetkező évszázadokban a víz elleni védekezés kisebb-nagyobb eredménnyel végződött. Az áttörés e területen csak a XVIII század végén XIX. század elején következett be a Habsburg uralom időszakában. Ekkor alapították az első elkülönített állami alapot a vízi munkák költségeinek támogatására (Só-alap), ebben az időszakban alakult az első viziközmű társulat (Sárvizi Csatorna Társulat). Jogalkotás területén is megjelentek az ár és belvízvédelmet támogató jogszabályok. A magánosok költségén létesítendő vízművekről szóló 1807.évi XVII. törvény segítette a társulatok megalakítását, az állami segítségnyújtást a védelmi tevékenység támogatásában. Eme időszakra tehető az állami vízügyi igazgatás rendszerének kialakulása is, melyet elsőként az 1788-ban megalakult Vízi és Építészeti Főigazgatóság jelentett. Korunk egyik legnagyobb kihívása a vízzel való komplex gazdálkodás a fenntartható fejlődés figyelembevételével. Ha belegondolunk, hogy Magyarország területének megközelítőleg 50-52 %-át veszélyeztetik árvizek vagy belvizek, akkor a komplex gazdálkodás szükségessége aligha kérdőjelezhető meg. Globális, vagy legalábbis vízgyűjtő szemléletű gondolkodás szükséges a regionális, helyi feladatok megtervezéséhez, illetve végrehajtásához. Magyarországon a nem kívánatos többlet vizek elleni védekezés három alappillérre támaszkodik. Az első az árvízi biztonság megteremtése.[1] Az árvízvédekezéssel összhangban a belvíz elleni védekezés jelenti a biztonság második pillérét. Az árvíz- és belvízvédelem állami feladatai mögött a helyi vízkárok elleni védekezés és megelőzés biztosítja az ország lakosságának élet- és vagyonvédelmét. Napjainkban, a klímaváltozás hatásaként, egyre többször találkozhatunk olyan lokális eseményekkel, amikor egy település, kistérség, vagy régió szembesül a nagy mennyiségű csapadék hatásaként jelentkező árvízi, belvízi jelenségekkel. A 2010-es év éves csapadékátlagát figyelembe véve könnyen megállapítható, hogy nem egy átlagos évet tudhatunk magunk mögött. Általában elmondható, hogy hazánkban az éves csapadékeloszlás igen egyenetlen, éves átlaga 600-650 mm közé tehető. [2] 1. ábra. Magyarország éves átlagos csapadékeloszlása (forrás: http://www.met.hu/eghajlat/magyarorszag/altalanos_jellemzes/csapadek) 173

Ezzel szemben a 2010. évi csapadékátlag már november végére több, mint 60%-kal meghaladta a korábbi évek átlagát, így az éves csapadékátlag az ország nagy részén az 1000-1200 mm-t is elérte év végére. Dobogókő környékén az abszolút rekord közelébe került az éves csapadékmennyiség. A csapadékképződést nagyban elősegítette, hogy 2010. évben a mediterrán ciklonok szinte mindegyike átvonult Magyarország területén, így a nyári hónapokban is szinte folyamatos volt a csapadékképződés. Elmondható, hogy az elmúlt év hidrometeorológiai helyzete jelentősen hozzájárult a talaj csapadékkal történő telítődéséhez. A síkvidéki területeken november végére a talaj felső, egy méteres része teljesen telítődött, lecsökkent a vízbefogadó képessége, mely nagyban hozzájárult a belvíz kialakulásához. Jelenleg a talajvízszint a korábbi évek átlagához képest 75-80 cm-el magasabb áll. A belvíz kialakulásának kockázatát tovább növeli, hogy Magyarország egynegyede olyan mély fekvésű sík terület, amelyről természetes úton nem folyik le a víz. Ezeket a területeket a belvízvédelmi művek nélkül állandóan vagy időszakosan hosszú időre elborítaná az összegyülekező hólé és csapadékvíz. Az alábbi ábrákon a 2010.-es csapadékviszonyok láthatóak évszakonként.[3] A fent említett okok, úgy mint a csapadékvízzel telítődött talaj, a kismértékű párolgás, a nagymennyiségű csapadék, a belvízelvezető rendszerek problematikája, illetve az adott területek hidrogeológiai adottságai miatt jelenleg 11 megyében 191 településén folyt, vagy folyik ár-, vagy belvízvédelmi tevékenység. [4] 2010. tavasz 2010. nyár 2010. ősz 2010. tél 2 ábra. a 2010 év csapadékeloszlása évszakonként (Forrás: http://www.met.hu/eghajlat/visszatekinto/elmult_evszakok) 174

Az utóbbi száz év csapadék és hőmérséklet-eloszlásának értékelése alapján hazánkban 17 évet tekinthetünk kedvezőnek, 32 évet csapadékosnak, 23 évet száraznak és 28 évet igen száraznak. A belvíz elleni védekezés, a védekezés szabályozása napjainkban A XIX. századi árvízvédelmi tevékenység fejlődése, az árvízvédelmi gátak és töltésrendszerek fejlesztése nyomán szükségszerűen megemelkedett talajvíz egyáltalán nem vagy csak nagyon ritkán tudott gravitációs úton a befogadó vízfolyásokba jutni. A megépített árvízvédelmi töltések miközben védték a lakosságot az elöntésektől, ugyanakkor megakadályozták a gátak mögött felgyülemlett belvizek levezetését. Kedvezőtlen időjárási viszonyok között alkalmanként a belvízi problémák nagyobb pusztítást okoztak, mint a korábbi árvizek. [5] Ennek hatására kezdődött meg hazánkban a belvízi védelem rendszerének kialakítása. Egyre fontosabb feladattá vált a belvízi elöntések megszüntetése, az elöntés időtartalmának lecsökkentése. A belvízvédelmi feladatok első törvényi szabályozása az 1871.évi XXXIX. törvénnyel valósult meg, mely lehetővé tette a vízitársulatok részére a belvízzel elöntött területek belvízvédelmi mentesítését, e feladatok magukhoz rendelését. A belvízi védekezés fejlődése során napjainkra 89 belvízvédelmi szakasz alakult ki, mely a magyarországi 12 vízügyi igazgatóság kezelésében áll. A 10/1997. (VII. 17.) KHVM rendeletben nevesített belvízvédelmi szakaszon túl az Önkormányzatoknak, társulásoknak is feladatot jelent a helyi vízkár-elhárítási tevékenység megszervezése, ellátása. A belvizek elleni védelem szabályozása A belvízi védekezés törvényi szabályozását szabályzó jogszabályok közül a fontosabbak a következőek: A Vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény A vizek kártételei elleni védekezés szabályairól szóló 232/1996. (XII.26.) Korm. rendelet A vizek többletéből eredő kockázattal érintett területek meghatározásáról szóló 178/2010. (V. 13.) Korm. Rendelet 10/1997. (VII. 17.) KHVM rendelet az árvíz- és a belvízvédekezésről A fenti jogszabályok alapján a megelőzés időszakában a védekezésre kötelezettnek belvíz-védekezési tervet kell készíteni védelmi szakaszonként. A belvízvédelmi szakaszokhoz tartozó vízitársulatok és önkormányzatok esetében a védelmi szakaszokhoz kapcsolódóan kell a tervet elkészíteni. Az elkészítendő terv az alábbi tartalommal kell, hogy bírjon. [6] a) műszaki leírás a védelmi szakasz területéről, belvízrendszereiről. Amennyiben a szakasz valamely nagyobb belvízrendszer része, akkor a belvízrendszer főbb jellemzőinek megfelelő részletességű bemutatása, így különösen: 1. a főcsatornákba torkolló csatornákat a tulajdonosok, illetőleg egyéb jogcímen használók megnevezésével, 2. a szakasz területén lévő csapadékmérő állomásoknak, talajvízszint észlelő kutaknak, a vízkormányzás mértékadó vízmércéinek, valamint az információs hálózatoknak az ismertetésével, 3. a főcsatornák, szivattyútelepek jellemző adatainak feltüntetésével, 4. a belvíz tározására igénybe vehető területek, a művelési ágak feltüntetésével, a tározók, halastavak, a vízkormányzó műtárgyak, a szivattyútelepek, a szivattyú állások üzemelési rendjének, a szállítható szivattyúk tervezett telepítési helyének és kapacitásának, a szivattyúk típusának, tárolási helyének, 175

kezelőszemélyzet számának, az üzemanyag-ellátás módjának meghatározásával; b) áttekintő helyszínrajz, amely feltünteti a vízgyűjtő terület határát, a településeket és azok közigazgatási határát, a vízitársulatok határát, a szakasz főcsatornáit, a torkolati szivattyútelepeket, a kijelölt belvíztározókat, a külön célú vezetékes hírközlő hálózatot, az utakat és a vasutakat; c) részletes helyszínrajz, amely az átnézeti helyszínrajzon túlmenően feltünteti a teljes belvízelvezető csatornahálózatot, a szivattyúállásokat, a meliorált területeket, a vízvisszatartásra igénybe vehető területeket; d) a szakasz és a belvízrendszerek főcsatornáinak hossz-szelvénye és jellemző keresztszelvényei az engedélyezett (tervezett) méretekkel, üzemelési vízszinttel és a hozzá tartozó vízhozamokkal, valamint a legutóbbi állapotfelvétel, a felmérés időpontjának feltüntetésével; e) szivattyútelepek üzemeltetési előírásai (szabályzatai); f) segédletek (így például korábbi védekezések zárójelentései, felülvizsgálati jegyzőkönyvek, cím- és telefonjegyzék); g) a szakasz védekezési naplója. A szakaszvédelmi terveken túlmenően a környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságoknak a működési területükre általános belvíz-védekezési terveket is kell készíteniük. A terv tartalma: a) a síkvidéki terület leírása, amely magában foglalja a területi egységek lehatárolását, az éghajlati adottságokat, a közigazgatási tagozódást, a természetvédelmi területeket, a szomszédos államokkal vagy más igazgatóságokkal összefüggő belvízi művek jellemzőit, az azokkal kapcsolatos megállapodásokat, a vízügyi igazgatóság vagyonkezelésében lévő belvízvédekezési létesítmények és eszközök (csatornahálózat, belvízátemelés, belvíztározás, vízátvezetési lehetőségek) jellemzőit, a vízitársulatok, önkormányzatok, üzemek tulajdonában, illetőleg egyéb jogcímen használatában lévő belvízvédekezési létesítmények és eszközök átfogó leírását; b) a belvízvédekezés személyi (átlagos létszámszükséglet) és tárgyi feltételei; c) a helyszínrajz, amely feltünteti a vízügyi igazgatóságok, a szakaszmérnökségek, továbbá a belvízrendszerek, belvízvédelmi szakaszok határát, a településeket, a fő- és mellékcsatornákat, a főművi szivattyútelepeket, a belvíztározókat, a vízvisszatartásra igénybe vehető területeket, valamint az egyezményekben rögzített vízátadási, vízátvételi helyeket. Az önkormányzat által készítendő helyi vízkár-elhárítási terv a vízügyi igazgatóságok által kiadott útmutató alapján kell, hogy elkészüljön. A belvízvédelmi tevékenység tervezése során a fenti szempontokat figyelembe véve kell a védelmi tervet elkészíteni. Az elkészült belvízvédelmi terveket a vízügyi igazgatóságok esetében a felettes szerv hagyja jóvá, ugyanakkor a helyi önkormányzatok és a vízi társulatok esetében a polgármesteri, ill. elnöki jóváhagyás mellett a vízügyi igazgatóság szakmai állásfoglalását is ki kell kérnie. Az önkormányzat és a vízi társulatok által elkészített terv egy példányát a vízügyi igazgatóság részére biztosítani kell, mely szintén a beavatkozás során a szakmaiságot hivatott biztosítani. 176

A vízkár-elhárítási tevékenyég, belvízvédekezési készültség A vízkárelhárítás a vizek kártételei elleni védelmet és védekezést jelenti. E két tevékenység mind tartalmát, mind idejét tekintve eltér egymástól, de mégis összefügg. A vízkárelhárítás a károsan sok vagy károsan kevés víz kártételeinek elhárítását, a károk mérséklését célzó megelőző, valamint a tényleges védekezéssel járó, szervezett operatív tevékenységet foglalja magában. A megelőző jellegű beavatkozások a mederből kilépő (ár) vizek vagy belvizek ellen ár- és belvízvédelmi művek építésével, továbbá egyéb, nem szerkezeti módszerek alkalmazásával (észlelelés, előrejelzés, riasztás, stb.) védik az elöntéssel veszélyeztetett területeket. A megelőző jellegű beavatkozás az eredményes védekezés egyik feltétele, lényegében árvízmentesítés és a belvízmentesítés fogalmát takarja. [7] A védekezés az élet- és vagyonbiztonság érdekében, jogszabályban meghatározott keretek között szervezett operatív tevékenység, amely a mederből kilépő árvíz, a csapadék és hóolvadás nyomán keletkezett belvíz elleni védekezés műszaki és az államigazgatási feladatainak végrehajtását jelenti. A helyi vízkárok / belvizek / kialakulását befolyásolja: domborzati viszonyok tartós esőzés következtében lehulló nagy intenzitású csapadék téli időszakban a hóolvadás intenzitása hőmérséklet ( téli időszakban a beszivárgást gátolja a talajfagy talaj összetétele, minősége, telítettsége növényzet állapota, milyensége (a nyári vegetációs időszakban a növényzet jobban párologtatja a vizet) A helyi vízkár kialakulását nagymértékben elősegíti: belvízcsatornák és műtárgyak elhanyagolt állapota kiépítetlen, vagy nem működőképes vízelvezető-hálózat átereszek, nyílások eltömődése létesítmények méretezési hibái nagykiterjedésű szilárd burkolatú területek A belvíz elleni eredményes védekezésben az államnak, a vízgazdálkodási társulatoknak, és az önkormányzatoknak az együttműködésére van szükség. A 10/1997. (VII. 17.) KHVM rendelet 2 számú melléklete meghatározza a belvízrendszerek és védelmi szakaszok rendszerét, ahol az államnak feladatai vannak. A települések ezen túl vízgazdálkodási társulatokhoz csatlakoznak, akiknek a településen kívüli védekezési munkálatokat kell szervezniük, amely alapvetően a következő feladatokat tartalmazza: [8] vízi kormányzás ( pl. tiltók kezelése ) vízelvezetés csatornával víztározás, amely alapvetően belvízvisszatartást jelent, melynek alkalmazásával a nem kívánatos vizeket saját területen visszatartják. E módszer segítségével biztosítható, hogy értékesebb területen a víz által okozott kár kisebb mértékű legyen. A fentiek figyelembe vételével a települési vízrendezésnek, illetve az önkormányzati védekezésnek alapvetően hármas tagozódású feladatot kell ellátni: 177

a felszínen " megállt " csapadékvíz összegyűjtése és rendezett elvezetése a befogadó helyekre, magas szintű talajvizek elvezetése és a talajvízszint csökkentése, szabályozása, rendkívüli esetben - ha az elvezetés nem lehetséges - beindul az effektív védekezés az együttműködő szervek (pl. tűzoltóság, polgári védelem), közmunkások, lakossági közerő bevonásával. Szükség esetén mentés, kitelepítés, szükségelhelyezés, szükségellátás. A védelmi tevékenység irányításáért a védelem vezetője a felelős. A védelemvezető a belvízvédelmi rendszerben védekező szervezetek védelmi tevékenységét köteles összehangolni, tevékenységüket a főcsatornákon folytatott védekezésnek alárendelni. Amennyiben a belvízzel elöntött területekről a befogadók (csatornák, tározók, szükségtározók) teltsége miatt a vizek késleltetett vagy szakaszos levezetése nagy területekre tartósan fennáll, a vízzel elöntött területek mentesítését a következő sorrendben kell végrehajtani: lakott területek, ipari létesítmények, közlekedési vonalak, mezőgazdasági területek, azon belül ültetvény, vetés, szántó, erdő, legelő, egyéb. A védelemvezető a tevékenysége ellátásaként belvízvédelmi fokozatot rendelhet el, határozat formájában. A települési helyi vízkár-elhárítási terv tartalmazza az adott településre vonatkozó elrendelés időszakát, illetve a konkrétan elvégzendő feladatokat. A belvízvédekezés egyes készültségi fokozataiban, az elrendelt fokozathoz az alábbi feladatok tartozhatnak: I. fokú készültség Belvízi védekezés során első fokú készültséget akkor kell elrendelni, ha a belvizek gravitációs levezetésének lehetősége megszűnt, a belvizek összegyülekezése miatt intézkedéseket kell tenni arra, hogy a belvízvédelmi szakasz főcsatornái befogadóképesek legyenek, a várható belvizek befogadása érdekében a főcsatornák előürítését, jégtelenítését vagy a hóval betemetett szakaszok tisztítását el kell végezni. Belterületi védekezés során a csapadékvíz - levezető csatorna kb. 80 %-ban telítve van, a szivattyúzási munkálatokat meg kell kezdeni, illetve további kedvezőtlen belvízi helyzet várható. [9] Ebben az időszakban jelentkező feladatok a következők: meg kell vizsgálni a főcsatornák, zsilipek, szivattyútelepek, egyéb műtárgyak állapotát, készültség ideje alatt - szükség szerint - nappali figyelő- és őrszolgálatot kell tartani, a főcsatornák mértékadó vízmércéinek vízállásait minden reggel 6 órakor kell leolvasni, feljegyezni, és jelenteni a védekező szervezet ügyeletére, gondoskodni kell a csatornákból a víz szabad lefolyását gátló akadályok eltávolításáról, a szükséges vízkormányzásról, a szivattyútelepek üzemeltetéséről, a műtárgyak megfelelő kezeléséről, a belvizek összegyülekezése miatt intézkedéseket kell tenni arra, hogy a belvízvédelmi szakasz főcsatornái befogadóképesek legyenek a várható belvizek befogadása érdekében a főcsatornák előürítését, jégtelenítését vagy a hóval betemetett szakaszok tisztítását kell elvégezni; 178

II. fokú készültség A védelemvezető a II. fokú készültséget akkor rendeli el, ha az odavezetett belvizek következtében a szivattyútelepeket és egyéb vízkormányzó műtárgyakat kétműszakos üzemben kell működtetni. Belterületen elrendelése indokolt, ha a folyamatos vízelvezetés ellenére a csapadékvíz - levezető csatornák telítettek, a szivattyúzási munkálatok iránti igény tovább növekszik, s a meteorológiai előrejelzés további nagyintenzitású csapadékot prognosztizál. Ebben az időszakban jelentkező feladatok a következők: Az I. fokú készültségre előírtakon túlmenően szükség szerint gondoskodni kell a szállítható szivattyúk készenlétbe helyezéséről, illetve üzembe állításáról, a belvizek állandó jellegű belvíztározókba való bevezetéséről. III. fokú készültség A III. fokú készültséget akkor kell elrendelni, ha: a védelmi szakasz területén a szivattyútelepek névleges összteljesítményük legalább 75%-ával folyamatosan üzemelnek, a levezető kapacitás elégtelensége miatt a belvizek visszatartását kell végrehajtani, szükségtározást kell elrendelni. A védelmet irányító vízügyi igazgató szükség szerint elrendelheti a belvizek elvezetésének korlátozását, illetőleg a szakaszos vízlevezetést, és igénybe veheti a kiépített, belvíztározásra kijelölt területeket. Belterületi védekezés során a mélyebb fekvésű területek nagy kiterjedésben - utcák, pincék - kerülnek víz alá és az ingatlanok, lakóházak állagát a vízkár fenyegeti. Rendkívüli belvízvédekezési készültség Ha a belvízi elöntés olyan méreteket ölt, hogy a belvíz lakott területeket, ipartelepeket, fő közlekedési utakat, vasutakat veszélyeztet és további elöntések várhatók, a vízügyi igazgató - a védelmi bizottság elnökének egyidejű tájékoztatásával - köteles a Törzs vezetője útján a miniszternek javaslatot tenni a rendkívüli készültség elrendelésének kezdeményezésére. A belvizek szükségtározására igénybe veendő területeket elő kell készíteni. [10] Összefoglalás Hazánkban, napjaink egyik legnagyobb katasztrófavédelmi kihívása a belvízi jelenségek elleni védelem megszervezése. Hosszú ideig tartó, bonyolult együttműködést igénylő védekezési forma, a belvíz elleni védekezés. Már a megelőzés időszakában a térinformatikai rendszerek lehetőséget nyújthatnak a belterületi belvízveszélyek meghatározásához, amelyet a településrendezési tervek kidolgozásakor, a település további fejlődésének meghatározásakor mindenképp figyelembe kell venni. Az elmúlt évtizedek helyi vízkár-elhárítási tevékenységének tapasztalatai és a jogalkotási tevékenység összhangban kellene, hogy álljon egymással. Érdemes lenne szabályozni, illetve tovább pontosítani a belterületi, külterületi csatornarendszerek kialakításának szabályait, a karbantartás rendszerét, a felelősségi köröket. Jelenleg a feladatkörök szétaprózódása inkább gátolja, mint segíti a védelmi tevékenység hathatós végrehajtását. A belterületi csapadékvíz-elvezetés az Önkormányzat és a közút kezelője között, a külterületi felszíni vízelvezetés pedig a vízgazdálkodási társulat, a gazdák, az önkormányzat és a vízügyi igazgatóságok között oszlik 179

meg. E feladatok egységes irányításának kialakítása, egy kézben tartása mindenki érdekét szolgálja. Ugyanakkor a termőterületek átalakítása is napirendre kell, hogy kerüljön, egy költséghatékonyság elemzése mellett. Érdemes megvizsgálni, hogy a belvízzel érintett területeken megéri-e fenntartani a mostani növénykultúrát és bízni abban, hogy nem lesz belvíz, vagy átalakítani azt a belvízi veszéllyel nagyobb összhangban álló növénytermesztéshez. Természetesen ezek a jelentős termésszerkezet átalakítások csak komoly társadalmi egyeztetés után valósíthatóak meg. [11] A belvíz kérdése rendkívül bonyolult és összetett problémák összessége. Kihat az egész ország életére, napi és távlati politikájára is. Megjelenik a híradásokban, foglalkozik vele szinte az egész ország. Így pedig már komoly biztonságpolitikai problémát jelent. Ráadásul a belvízi veszélyeztetetés nagy részben olyan területeket érint, ahol a lakosság egyébként is jelentős lemaradással küzd, felzárkóztatásuk érdekében feltétlenül támogatást igényelnek, számukra ez a probléma gyakran okoz leküzdhetetlennek tűnő nehézségeket. Bár a feladatok zöme lokális, azonban feltétlenül szükség van egy átgondolt belvízvédelmi stratégiára épülő rövid és hosszú távú állami támogatásra, így célszerű a kérdést kormányzati feladatként is kezelni. Irodalomjegyzék [1] Hankó Márta - Földi László Divatos gondolatok a klímaváltozásról Hadmérnök III. Évfolyam 1. szám - 2008. március (20-26.o.) [2] http://www.met.hu/eghajlat/magyarorszag/altalanos_jellemzes/csapadek/ [3] http://www.met.hu/eghajlat/visszatekinto/elmult_evszakok/ [4] http://www.katasztrofavedelem.hu/index2.php?pageid=press_sajto_olvas&kid=93 [5] Tunyogi Dóra - Földi László 2006. évi magyarországi árvíz során végzett elhárítási munkálatok elemzése, különös tekintettel a Magyar Honvédség szerepvállalására Hadmérnök II. Évfolyam 2. szám - 2007. június (50-61.o.) [6] 10/1997. (VII.17.) KHVM Rendelet az ár és belvízvédekezésről [7] 232/1996. (XII. 26.) korm. rendelet A vizek kártételei elleni védekezés szabályairól [8] 1995. évi LVII. törvény A vízgazdálkodásról [9] Dr. Halász László, Dr. Pellérdi Rezső, Dr. Földi László: Katasztrófavédelem I. ZMNE e- jegyzet 2009.) [10] http://bekes.katasztrofavedelem.hu/index.php?pageid=114&content=1 [11] 178/2010. (V. 13.) korm. rendelet A vizek többletéből eredő kockázattal érintett területek meghatározásáról, a veszély- és kockázati térképek, valamint a kockázatkezelési tervek készítéséről, tartalmáról 180