A KATONAI IGAZSÁGÜGYI SZERVEK BELSŐ KIADVÁNYA KATONAI JOG- ÉS IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS

A KATONAI IGAZSÁGÜGYI SZERVEK BELSŐ KIADVÁNYA KATONAI JOG- ÉS IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS

Szerkeszti a Szerkesztő Bizottság A bizottság tagjai: dr. Szalma László r. ezredes (elnök), Almásiné dr. Törőcsik Anna alezredes, dr. Bácsi Imre hb. ezredes, dr. Korda György hb. alezredes, dr. Németh Tibor alezredes, dr. Odler János hb. alezredes, dr. Pálfi Zoltán alezredes (titkár), dr. Takács László ezredes Szerkesztőség: Budapest V., Apáczai Csere János u. 10. Telefon: 185-668 Felelős kiadó: dr. Pálfi Zoltán alezredes Készült: 450 példányban a HM Központi Nyomdában Műszaki vezető: Kardos István kpa.

TARTALOMJEGYZÉ K Dr. Korda György hb. alez.: A Legfelsőbb Bíróság Teljes Ülése - - - - 5 Dr. Gál Andor hb, alez.: A Btk. katonákra vonatkozó külön rendelkezéseinek új szabályozását érintő elgondolások - - - - - - - - - 24 Molnár Károly ezds.: A tekintély lényege, forrásai, funkciói és védelmének eszközei a szocialista hadseregben - - - - - - - - - - _ 40 Almásiné, dr. Törőcsik Anna alez. : A parancsnoklás és az engedelmesség néhány pszichológiai vonatkozása 54 Dr. Hildebrand Róbert hb. fhdgy.: A bírói gyakorlat változása a megjelenési kötelezettség tartalmának új jogi szabályozása tükrében - - - - - 74 Dr. Visegrádi Ferenc alez.: A pénzbírság fenyítés alkalmazásának problémái a néphadseregben - - -. - - - - - - - - - - - - - 80 Dr. Papi Szabolcs r. szds.: A büntetőeljárási cselekmények hangfelvétellel történő rögzítésének gyakorlati alkalmazásáról - '- - - - - ~ - - 85 Dr. Egervári Jenő őrgy.: A nehezen alkalmazkodó sorkatonák beilleszkedésének és nevelésének néhány problémájáról - - - - - - - - -- - 93 Dr. Nagy Andor ny. alez. - Dr. Busmann Sándor őrgy.: II. Rákóczi Ferenc katonai büntető törvényéről II. rész - - - - - - - - - - 108 Dr. Nagy Géza r. őrgy.: A hivatali bűncselekmények minősítési gyakorlata - - 133 Dr. Kopik Tibor alez.: Tájékoztató a parancsnoki jogalkalmazási konferenciáról 144 Nemzetközi kapcsolataink - - - - - - - -.... 147

COZJEP/KAHHE üojino^kobhhk ioctiiuhii ^okt. fíépdb Kopda: 3ace,naHHe njieiiyma BepxoBHoro Cy«a 5 noaitojikobhhkiocthu.kh ftokt. AUDOP TÜÁ: CoOfipaXeiIHfl B OTHOIieHHH HOBOrO yperyjinpobahhh ocoóbix yka3atinñ BoeHHOro paaejia yk 24 IIojikobhhk Kapoñb Momap: CymitocTb abtophteta, (JjyHKUHH h cnoco6bi ero 3amnTbi b coahajihcthqeckoñ apmhh 40 noanojikobhhk AjiMaiuun3 dokt. AHHCL T9P3H.UK: HeKOTopwe ttciixojiormeckhe acnektbi HaiaJibCTBOBaHHH ii nobhhobehha r 64 CTapbift jiefttehaht iocthuhh aokt. PoSepr XuAdenSpaui: H3MeHeHHe cyaefihoh npakthkh b CBeTe HOBOrO rophahieckoro yperyjiiipobahhh co^epwahhh 06fl3HHH0CTU K HBKe 74 rioflnojikobhhk aokt. 'Pepenu, Butuezpadu: IlpoSjieMbi IIpHMeHeHHH impaga Kaic flhcutinjiiihaphoe HaKa3aHHe B Hapo^Hoñ apmhh ; 80 KanmaH mhjihuhh aokt. CÜ6OÁH IJanu: nphmeheime b npakthke 3a<j)HKCnpoBaHii5i yroaobho-npoceccyajibhbix «eñctbhh Ha 3ByK03anncb 85 Mañop.hokt. EH3 Seepeapu: HeKOTOpbie npo6jiembi ocbahbahhh ofictaiiobkoft h BocnHTaHHH TíDKejio aflanthbhbix coji^at 93 FIoflnoflKOBHHK 3anaca í;okt. Afidop Hadb a Mañop ^okt. ülandop EyíumaH: O BoeHhom yrojiobhom KOAeKce Oepemi, PaKOii,«Il-ro. II. nactb 108 Mañop MHjiimiiH flokt. Tesa Hadb: npakthka KBajimjmKamm.nojuKHOCTHbix npec- TynjieHHH 133 IloanoJiKOBHHK,a,OKT. Tuóop KOHUK: HH(})opMaii;Hfl o KomfiepeHmiH no Bonpocy npn- MeHeHHH npaba KOMaHflHpaMH. 144 Hauin MescflyHapOAHbie OTHOiuemia 147

A Legfelsőbb Bíróság Teljes Ülése Irta: Dr. Korda György hb. alezredes A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága 1977. január 21-én Teljes Ülést tartott, amelynek napirendjén a Katonai Kollégium beszámolójának, valamint a súlyosító és enyhítő körülmények értékeléséről szóló irányelvnek a megtárgyalása szerepelt. A Teljes Ülésen a Legfelsőbb Bíróság bíráin kívül részt vett Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter, dr. Szijártó Károly legfőbb ügyész, dr. Markója Imre igazságügyi államtitkár, dr. Kamara János rendőr vezérőrnagy, belügyi államtitkár, Kárpáti Ferenc vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes, politikai főcsoportfőnök, dr. Bíró György vezérőrnagy, a legfőbb ügyész helyettese, dr. Nyíri Sándor, az MSZMP KB Közigazgatási és Adminisztratív Osztályának alosztályvezetője, Nagy György munkásőr ezredes, a munkásőrség országos parancsnokának helyettese, dr. Gáspár Gyula ezredes, az Igazságügyi Minisztérium Katonai Főosztályának vezetője, dr. Solymosi Zoltán alezredes, az MSZMP Katonai Igazságügyi Szervek Pártbizottságának titkára, Guszeinov F. R. igü. ezredes, az ideiglenesen Magyarországon állomásozó szovjet csapatok katonai bíróságának elnöke, dr. Jókai Lóránt, a Magyar Jogászszövetség főtitkára, dr. Kárpáti László az OÜT elnöke, a katonai bíróságok, valamint a miskolci, a szegedi, a balassagyarmati és a szekszárdi megyei bíróságok elnökei. Dr. Szakács Ödönnek, a Legfelsőbb Bíróság elnökének megnyitó szavai után a Teljes Ülés megtárgyalta dr. Mátyás Miklós hb. vőrgy., elnökhelyettesnek, a Katonai Kollégium elnökének a Kollégium négyévi munkájáról készített beszámolóját. A beszámoló bevezetőjében hangsúlyozta, hogy a Katonai Kollégium az elmúlt időszakban eredményesen valósította meg a Legfelsőbb Bíróság Teljes Ülése által 1973 februárjában az utolsó beszámoltatásakor eléje tűzött főbb feladatokat. Irányító tevékenysége továbbfejlesztésével igyekezett még hatékonyabb segítséget nyújtani a fegyveres erők és a fegyveres testületek vezetésének a fegyelem megszilárdítása érdekében végzett nevelő munkájához, a testületek előtt álló feladatok megoldásához. Ennek érdekében biztosította az ügyek gyors és helyes elbírálását, az ítélkezés időszerűségét, s a Büntető Kollégiummal együttműködve elősegí-

tette a beszámolás időszakában hatályba lépett új büntetőeljárási törvény helyes alkalmazását. Megfelelően juttatta érvényre ugyanakkor irányító tevékenységével a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának az ebben az időben közzétett 14/1973. számú, a jogalkalmazás jogpolitikai elveiről szóló határozatából folyó követelményeket. De, megfelelően valósította meg azokat a feladatokat is, amelyeket az időszak kiemelkedő eseménye, a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusa határozott meg számára, mely határozatában kiemelte a törvényesség betartásának politikai jelentőségét. Azt a követelményt állította a bűnüldöző hatóságok elé, hogy annak következetesen szerezzenek érvényt, mindenkitől követeljék meg az egész nép éfdekeit kifejező törvények megtartását. Kitért a kongresszus határozata a fegyveres erők és a fegyveres testületek szolgálati rendje és fegyelme megszilárdításának fontosságára is, a jelen időszakban, amikor az imperializmus világméretekben védekezésre kényszerül ugyan, de a világ különböző részein még képes ellentámadásokra. Rámutatott, hogy amíg a NATO és piás agresszív katonai szövetségek fenyegetik a népek békéjét, addig szükség lesz a Varsói Szerződésre és dolgozó népünk joggal várja el, hogy a néphadsereg személyi állománya, a közrend és az államhatár őrei, a munkásőrök szocialista hazánk tudatos, hűséges védelmezői, szövetségeseink áldozatkész fegyverbarátai legyenek. Magas fokú hivatástudattal, valamint felkészültséggel tegyenek eleget megtisztelő feladataiknak. Hazánk védelmi képességének elősegítése érdekében folytatni kell ezért fegyveres erőink és testületeink fejlesztését, harckészségének növelését, a személyi állomány szolgálati és életkörülményeinek javítását. E feladatok végrehajtásában pedig jelentős szerep jut a katonai igazságügyi szerveknek és a katonai bíróság ítélkezését elvi szinten irányító Katonai Kollégiumnak is. A beszámolási időszak egyik legjelentősebb elvi irányítási^ feladata az 1973. évi I. törvénybe foglalt és 1974. január 1-én hatályba lépett új büntetőeljárási törvény bevezetésének előkészítése, majd az alkalmazása során felmerült gyakorlati problémák megoldása volt. Az átmenet nehézségeinek elkerülése érdekében a Büntető és a Katonai Kollégium még 1973 nyarán felülvizsgálta valamennyi korábban meghozott eljárásjogi tárgyú közös állásfoglalását, s jelentős részüket az új törvény rendelkezéseinek megfelelően módosította. Azokat pedig, amelyek a törvény folytán feleslegessé váltak mert abba bedolgozásra kerültek nem tartotta fenn hatályában. A közös munkában való részvétel mellett a Katonai Kollégium elvégezte a kizárólag katonai eljárásjogi kérdésékkel foglalkozó katonai kollégiumi állásfoglalások felülvizsgálatát is. Ily módon az első fokú bíróságok és a többi jogalkalmazó szervek már Í973 őszén 1 megismerkedhettek az új állásfoglalásokkal, s azokat a törvény szövegével együtt tanulmányozva, kellő időben felkészülhettek a hatálybalépést kö-

vető változáso'kra,. az új törvény megfelelő alkalmazására. Részben eníiek az időbeni és gondos előkészítő: munkának köszönhető, hogy az átmenet, a! gyakorlatban nem okozott jelentősebb nehézségeket... ' A későbbiekben így csak néhány, kevésbé jelentős kérdésekben kellett további irányítást adni. Ezek közül kiemelendő a KK 512. számú állásfoglalás, amely rámutatott, hogy az új törvény 342. -a a korábbi szabályozástól eltérően : nem teszi lehetővé a katonai eljárásban á bűncselekménnyel összefüggő szabálysértés elbírálását. Ha pedig a katonai bíróság a tárgyalás: eredményéhez képest látja : úgy, hogy a bűncselekményként vád tárgyává tett magatartás csupán szabálysértés, s ezért a vádlottat a vád alól felmenti, köteles a szabálysértés elbírálását az illetékes parancsnokhoz fegyelmi eljárásra áttenni. Kivétel ez alól, ha más bűncselekményben a vádlott bűnösségét megállapítja, mert ilyenkor, megszüntetheti az eljárást az oly szabálysértés miatt, amelynek á másik 'bűncselekmény, mellett a felelősségre vonás szempontjából nincs jelentősége. Mindkét esetben elrendelhet azonban elkobzást, kötelezhet elkobzás alá eső érték megfizetésére és érdemben elbírálhatja a polgári jogi igényt is. Egy eseti döntés kapcsán mutatott rá a Katonai Kollégium, hógy amenynyiben a katona egy évnél nem súlyosalbb szabadságvesztéssel büntetni rendelt vétség mellett súlyosabb megítélés alá eső bűncselekményt is él'követett, az illetékes parancsnok az enyhébb cselekmény tekintetében sem élhet döntési jogával, hanem egységesen a 'katonai ügyész hatáskörébe tartozik annak elbírálása, hogy a vádemelés szükséges-e. A törvény értelmezése során a Katonai Kollégiumnak természetszerűen nem csupán kifejezetten katonai jellegű problémákat kellett megoldania, hanem választ kellett adnia a katonai bíróságok gyakorlatában felmerült egyéb kérdésékre is. Megoldásuknál azonban mindig egybehangolta tevékenységét a Büntető Kollégiummal, az ítélkezés országos egységének biztosítása érdekében. Az e közös munka eredményeként közzétételre került elvi tartalmú határozatok közül jelentős volt, amely rámutatott, hogy az új törvény hatékonyabban biztosítja a vádlottaknak a védelemhez való jogát, s jelentősen kibővíti ezért a védők jogosultságait. Értelemszerűen növeli viszont azok felelősségét és kötelességeit is, így a bíróság rendbírsággal sújthatja azt a védőt, aki idézés ellenére nem jelenik meg a tárgyaláson és távolmaradását: előzetesen nem menti ki. Ezzel kapcsolatban mutatott rá egy másik határozat, hogy az érdékellentétben levő terheltek védelmét ugyanaz a védő abban az esetben sem láthatja el, ha a Be. rendelkezései szerint a büntetőeljárásban védő részvétele nem kötelező. Hasonlóan e körbe tartozott az a döntés is, amely rámutatott, hogy helyszíni nyilvános tárgyalás esetén a sorkatona-vádlott részére miután helyzete folytán a védelemhez való jogát nerrí gyakorolhatja olyan korlátlanul, mint a hivatásos állományú személyek minden esetben indokolt védőt kirendelni, még akkor is, ha a törvény, szerint az nem lenne kötelező.

A vétségi eljárással, mint új intézménnyel kapcsolatban arra kellett rámutatni, hogy ha a 'katonai ügyész oly minősítéssel emel vádat, amely vétségi eljárásra tartozna, de a katonai bíróság megítélése szerint a cselekmény helyes minősítése mellett csak bűntetti eljárásban lenne elbírálható, az ügyet a.bíróság tanácsa elé kell utalni. Amennyiben ugyanis a vétségi eljárás keretében egyes bíróként olyan bűncselekményben állapítja meg a vádlott bűnösségét, amely csak bűntetti eljárásban bírálható el, a másodfokú bíróság köteles az ítéletet hatályon kívül helyezni és az első fokú bíróságot új eljárásra utasítani azzal, hogy az ügyet annak tanácsa tárgyalja. Rámutatott a továbbiakban a beszámoló, hogy az ítélkezés és az irányítás egyes részterületeinek kollégiumi elemző vizsgálata nemcsák az új büntetőeljárási törvény hatályosulása szempontjából bizonyult hasznosnak, hanem más téren is jelentős segítséget nyújtott az elért eredmények és a még fennálló hiányosságok felméréséhez, a jogalkalmazás jogpolitikai elveit kellően érvényre juttató elvi irányító tevékenység 'kialakításához. A beszámolás időszakában ezért a Katonai Kollégium e módszert a korábbinál gyakrabban alkalmazta, s ezzel tovább tudta javítani irányító munkáját, megfelelő tájékoztatást tudott nyújtani a Legfelsőbb Bíróság vezetésének, emellett segítséget tudott adni a fegyveres erők és a fegyveres testületek vezetőinek a személyi állomány erkölcsi-politikai színvonalának emelése és a fegyelem megszilárdítása érdekében végzett munkájához. A legjelentősebbek e körben a jogalkalmazás jogpolitikai elveinek a Katonai Kollégium ítélkező és irányító tevékenységében való érvényesülésére vonatkozóan ismételten lefolytatott vizsgálatok voltak. Ezek egymásbakapcsolódóan tisztázták, hogyan érvényesülnek a jogpolitikai elvek a katonai bíráskodás területén, megtörtént-e az előző vizsgálat során észlelt hiányosságok kiküszöbölése, mely területen kell további irányítást adni, milyen feladatok hárulnak a következő időszakban a Katonai Kollégiumra. Figyelemmel voltak e vizsgálatok arra is, hogy a jogpolitikai elveknek a katonai bíráskodás területén való maradéktalan érvényesülése érdekében messzemenően figyelembe kell venni a fegyveres erők és a fegyveres testületek szolgálati viszonyából eredő sajátosságokat. A katonai bíróságoknak ugyanis a bírósági szervezetre háruló teendőkön belül elsődlegesen az a feladatuk, hogy hatékony segítséget nyújtsanak az ország védelmét és belső biztonságát szolgáló fegyveres erők, valamint fegyveres testületek fegyelmének és szolgálati rendjének a megóvásához. Más oldalról viszont biztosítaniuk kell, hogy az eltérő sajátosságok csak ott és annyiban érvényesüljenek, ahol és amennyiben azt a fegyveres erők és a fegyveres testületek szolgálati érdekei feltétlenül indokolják. Egyebekben azonban éppen az állampolgári jogegyenlőséget kell biztosítani. A Katonai Kollégiumra hárul ezért az a feladat, hogy országos szinten biztosítsa az ítélkezés egységességét a katonai bíróságok ítélkezésének elvi irá-

nyitása körében, összehangolva azt az országos büntető ítélkezés elveivel és gyakorlatával. Ez megkövetelte, hogy szorosan együttműködjön a Büntető Kollégiummal, ugyanakkor a sajátosságok kellő mértékű érvényre juttatása céljából a Katonai Főügyészséggel és az I : M Katonai Főosztályával éppúgy, mint a fegyveres erők és fegyveres testületek vezető szerveivel. A jogpolitikai elvek kellő érvényre jutása érdekében mutatkozott indokoltnak a fegyveres erők és a fegyveres testületek hivatásos, valamint továbbszolgáló állományába tartozó személyek bűncselekményeinek elbírálása tekintetében folytatott ítélkezési gyakorlat elemzése. Rá kellett mutatni, hogy e személyeknél a szolgálattal össze nem függő bűncselekmények elbírálása során a katonai sajátosságok általában nem érvényesülnek, s a vagyoni jellegű mellékbüntetések alkalmazásánál sem indokolt a polgári gyakorlattól eltérni. Továbbra is iránymutatónak kell tekinteni ugyanakkor azt a szemléletet, hogy a beosztásukkal visszaélve, a társadalmi vagyont szándékosan fosztogató személyek a hivatásos vagy továbbszolgáló állományban nem hagyhatók meg. Igen jelentős volt az a vizsgálat is, mely az elöljárók mulasztásának közrehatását elemezte a katonák által megvalósított bűncselekményekben. Az erről készített jelentés megállapította, hogy bár a másodfokon elbírált bűnügyek csekély részénél mutatható csak ki az elöljárók mulasztásának a közrehatása, azonban az esetenként igen súlyos következményeikkel járó bűncselekmények elkövetését is lehetővé tette. A néphadseregben elsődlegesen a gépjárműparancsnokok részéről merült fel a legtöbb mulasztás, de komoly hiányosságok voltak esetenként az anyaggazdálkodás területén is. Előfordult, hogy jelentős kárt dkozó vagyon elleni bűncselekmény maradt hosszú ideig felderítetlen parancsnoki mulasztás folytán, illetve az ellenőrzés elmulasztása tette lehetővé a társadalmi vagyon hoszszabb időn át történő fosztogatását. A rendőrségnél viszont az idősebb tiszthelyettesek helytelen példamutatása esett többnyire kifogás alá, akik szakmai képzettségük hiányosságai folytán helytelenül léptek fel az állampolgárokkal szemben és hasonló magatartásra késztették a fiatalabb rendőröket is, akiket éppen nekik kellett volna a helyes intézkedésre nevelniük. Kiemelkedő jelentőségűnek ítélte a beszámoló a fegyveres erők és a fegyveres testületek szolgálatának rendjét közvetlenül sértő, valamint az e szervek vagyonában kárt okozó bűncselekmények elbírálása tekintetében adott irányítás vizsgálatát. Ez ugyanis igazolta mind a vádemelési, mind pedig az ítélkezési gyakorlat helyességét. A katonai ügyészek ugyanis az őrutasítás megszegése miatt csak akkor emeltek vádat, ha a cselekmény súlyosan veszélyeztette a szolgálat rendjét, meghiúsította azt a célt, amelynek érdekében a szolgálatot létrehozták. Ezen túlmenően akkor is, ha az őrség vagy a készenléti szolgálat tagjai szeszes italt fogyasztottak. Az ily személyek ugyanis többnyire éles lőszerrel látják el szolgálatukat és így a

feladat végrehajtása közbeni leittasodás sok- esetben vezetett már súlyos, esetenként halálos eredményű balesetekhez. A szolgálat közbeni leittasodás ezért mindig súlyos megítélés alá esik. Megállapította a vizsgálat azt is, hogy a fegyveres erők és fegyveres testületek vagyonában okozott károk nem túlzottan jelentősek, s megtérítésük érdekében a katonai ügyészségek és bíróságok munkája igen eredményes. Az ítélkezési gyakorlat kellően szolgálta a fegyveres erők és a fegyveres testületek feladatainak ellátására biztosított vagyon védelmét. A két évvel később lefolytatott utóvizsgálat már kiterjedt a katonák által egymás sérelmére elkövetett bűncselekményekre is, de azok száma; sem volt 1 jelentős. Akadtak viszont csekély számmal ugyan olyan személyek még a hivatásos állomány körében is <, akik alkoholista életmódjukból, harácsoló vagy élősdi életszemléletükből fakadóan követtek el bűncselekményt, hogy így munka nélkül jussanak jövedelemhez, illetve ügyeskedéssel szerezzenek jogtalan előnyt. Az ilyen személyekkel szemben a katonai bíróságok minden esetben alkalmazták a törvény szigorát és következetesen érvényre juttatták a Katonai Kollégiumnak azt az iránymutatását,- hogy az ily cselekmény nem egyeztethető össze a fegyveres erők és a fegyveres testületek rendfokozatot viselő tagjaitól elvárható erkölcsi normákkal, tehát a lefokozás kimondása nem mellőzhető. A másik jelentős részterület, amelynek elemző vizsgálata jelentősége folytán említést érdemel, az emberi élet és testi épség védelmét biztosító büntetőrendelkezéseknek a katonai büntetőeljárásban való érvényesülése. Ez a védelem ebben a körben egyben a fegyveres erők és a fegyveres testületek harckészségének, a feladat ellátására való alkalmasságának, a személyi állományának a megóvását is jelenti. Időszerűvé tette a vizsgálatot, hogy az új KRESZ hatályba lépésétől eltelt időszak lehetőséget adott a közlekedés biztonságát sértő bűncselekmények tekintetében is az ítélkezés alakulásának megfelelő felmérésére, a még megoldásra váró problémák kidolgozására, így, a gyakorlat megfelelő alakítására, miután e kategória adta az élet elleni bűncselekmények zömét. A másik ok, ami a vizsgálatot indokolttá tette, így éppen az volt, hogy a közúti járművek számának emelkedésével jelentősen növekedett a közlekedési balesetek száma, s emiatt központi kérdéssé vált a jogpolitikai elveknek megfelelő oly ítélkezési gyakorlat kialakítása, amely hatékonyan segíti a közlekedési fegyelem megszilárdítását. Bár a vizsgálat azt mutatta, hogy e bűncselekmények aránya a fegyveres erők és a fegyveres testületek körében annak ellenére kedvezőbb a polgári életben tapasztaltaknál, hogy a haza védelme és feladataik jobb ellátása érdekében mind nagyobb mértékben rendelkeznek modern technikai eszközökkel', a helyzetet mégsem lőhetett megnyugtatónak ítélni, A kedvezőbb arányban egyrészt közrehatott a kisebb jelentőségű közlekedési bűncselekmények parancsnoki 'fegyelmi hatásköi'ben: történő, elbírálása,

másrészt aggodalomra adott okot az is, hogy az ügyek mintegy 60%-áb'an a bűncselekmény elkövetése szeszes ital fogyasztásával állott összefüggésben, s ilyen állapotban valósították rheg többnyire a súlyos kimenetelű baleseteket is. Irányítást kellett ezért adni arra nézve, hogy az ily cselekmények gyakoriságára is tekintettel az italtól befolyásolt állapotban gondatlanul halálos vagy súlyos testi, sérülést eredményező balesetet okozó személyek javára a Btik. 68. -a és a 70. -á általában nem alkalmazható. Nem hagyható ugyanis figyelmen kívül, hogy bár e cselekmények gondatlannak minősülnek, de á vezetés közbeni italfogyasztás, mint közreható körülmény, szándékos elemként jelentkezik és ez a társadalom védelme érdekében indokolja az elszaporodottság súlyosbítóként való értékelését, az általános megelőzés szempontjainak előtérbe helyezését. A közlekedés biztonsága érdekében ugyanakkor az ittasan balesetét okozó személyeket minden esetben el kell tiltani a járművezetéstől is. Az állampolgárok megóvása érdekében megfelelő súlyú, az elkövető bűnösségével arányban álló szabadságvesztést kell kiszabni az irányítás szerint a halálos balesetet nem italtól befolyásoltan előidéző személyekkel szemben is, amelynek a felfüggesztésére általában csak akkor kerülhet sor, ha a baleset bekövetkezésében rajtuk kívülálló ók elsődlegesen a sértett szabályszegő magatartása is közrehatott. Rámutatott a beszámoló, hogy a Katonai Kollégiumon belül hosszabb idő óta a III. tanács bírálja el a közlekedési bűncselekményeket, amely a Büntető Kollégium közlekedési ügyeket elbíráló V. tanácsával együttműködve, országos szinten tudja biztosítani az ítélkezés egységét és szakszerűségét. E tanács jelentése, mely felmérte az előbbiekben ismertetett vizsgálat alapján adott irányítás érvényesülését, rámutatott, hogy a közlekedés rendjét veszélyeztető bűncselekmények száma évek óta azonos szinten mozog, de az utóbbi időben eltolódás volt észlelhető az enyhébb megítélés alá eső bűncselekmények irányában. E kedvező jelenség mellett továbbra is emelkedett azonban azoknak a bűncselekményeknek az aránya, amelyek szeszes ital fogyasztásával álltak összefüggésben és már megközelítette a 70%-ot. Továbbra is alacsony maradt a szolgálati úton előidézett balesetek aránya, viszont emelkedett azon személyeké, akik szolgálatban, járművezetés közben szeszes italt fogyasztottak. így növekedett pl. az ittasság miatt felelősségre vont gépkocsizó rendőrjárőrök száma is.' Minderre figyelemmel a járműveket ittasan vezető személyek cselekményének szigorú elbírálására kellett továbbra is irányítást adni azzal, hogy a nevelő és visszatartó hatás fokozása érdekében a szigornak a járművezetéstől eltiltása terén is meg kell nyilvánulnia. Az ittas állapotban súlyos balesetet előidéző, illetve az italozó életmódot folytató vagy ittas vezetés miatt már ismételten felelősségre vont személyéket hosszabb időre el kell tiltani a járművezetéstől. Az elvi irányítás jelentős eszközéként tünteti fel a beszámoló a törvé-

nyességi óvást. Bár a Katonai Kollégium a katonai bíróságok egyetlen fellebbezési fórumaként tágabb lehetőségekkel rendelkezik a perorvoslatok elbírálásán keresztül is az ítélkezés közvetlen irányítására, az utóbbi években mégis jelentősebbé vált e téren a törvényességi óvások szerepe, amit számuk emelkedése is bizonyít. Olyan lényeges kérdésekben adott irányítást ez úton a Katonai Kollégium, illetve az Elnökségi Tanács a vizsgált időszakban, mint a zendülés fogalmának értelmezése, mikor rendelhető el a sorkatonánál a szabadságvesztés végrehajtása fegyelmező zászlóaljban vagy, hogy a szabadságvesztésre ítélt hivatásos katonával szemben gondatlan bűncselekmény esetén sem mellőzhető a lefokozás kimondása, ha a gondatlanságának a foka jelentős és az ennek folytán bekövetkezett súlyos eredményre figyelemmel hosszabb tartamú szabadságvesztésre ítélik. A további részében a beszámoló részletesen ismerteti a Katonai Kollégiumnak az egyes bűncselekmény-kategóriák tekintetében folytatott elvi irányító tevékenységét, melyből a terjedelem szabta korlátok folytán csupán azokat kívánom ismertetni, amelyek a folyóirat olvasói körében szélesebb körű érdeklődésre tarthatnak számot. így a katonai bűncselekmények körében lényeges volt az Elnökségi Tanácsnak az az iránymutatása, amelyei a legsúlyosabb megítélés alá eső függelemsértés, a zendülés fogalmának értelmezése tekintetében adott. E szerint a zendülés a katonai függelem elleni támadások legveszélyesebb formája, határozottan jelentkező, jelentős társadalomra veszélyességet magában hordozó bűncselekmény, mely súlyosan sérti az adott alakulat fegyelmét, szolgálati rendjét, azon keresztül alapjaiban támadja a fegyveres erő intézményét. így bár nem közvetlenül politikai jellegű, de feltétlenül ilyen kihatású cselekmény. Ezzel szemben az egyéb függelemsértési cselekmények egyrészt az elöljárók akarata, másrészt az elöljárók és a szolgálati közegek személye elleni támadáson keresztül sértik a katonai szolgálati rendet, támadják a katonai függelmet. E magatartások azonban jóllehet jelentős súlyúak, a zendüléssel még ábban az esetben sem azonosíthatók, ha a parancs iránti engedetlenséget vagy az elöljáró,, illetve szolgálati közeg elleni erőszakot több katona együttesen valósítja meg. E függelemsértések ugyanis a zendüléshez képest szűkebb körben, korlátozottan és csupán az adott elöljárója akaratával való ellenszegülésén keresztül j vagy a személye elleni támadással sértik a katonai szolgálati rendet. Ép- [ pen ez okból az ilyen bűncselekmények általában nem alkalmasak arra, j hogy az adott katonai egység rendeltetésszerű működését megzavarják vagy bénítsák, s nem jellemző rájuk a tömeges jelleg sem, de kihatásukban sem idéznek elő a zendüléssel azonos következményeket. A szolgálati parancs fogalmát értelmezve az Elnökségi Tanács mutatott rá, hogy a jogellenes parancs-szolgálati parancsnak nem tekinthető, s így j végrehajtásának megtagadása nem valósít meg bűncselekményt. Ha azon-

ban a parancs jogellenessége az utasított és az esetleg jelenlevő többi katona előtt nem egyértelműen világos és nyilvánvaló, következésként az elkövető magatartása az elöljáró tekintélyének sérelmével jár, a parancs teljesítésének megtagadása szolgálati tekintély megsértésének minősül. Régen vitatott kérdést döntött el a Katonai Kollégium annak kimondásával, hogy a Szolgálati Szabályzat helyes értelmezése szerint a beosztottaknak csak olyan parancsot lehet adni, amelyet azok állapotukra is figyelemmel képesek végrehajtani. Ebből eredően a 'hozzá intézett utasítás felfogására ittassága miatt képtelen katonának nem lehet parancsot adni, hanem a szabályzat adta egyéb lehetőségek, szükség esetén kényszer alkalmazásával kell a rend betartására kényszeríteni. Ha azonban az ittas vádlott az engedetlenségen túlmenően sértegeti az elöljárót vagy a szolgálati közeget, illetve tettlegesen szembeszegül, a Btk. 22. -ában foglaltakra figyelemmel nincs akadálya, hogy az elöljárói tekintély megsértése, illetve az elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erőszak miatt felelősségre vonják. A szökést elkövetők jelentős hányada a beszámolás időszakában is alkalmatlannak bizonyult ideg-, illetve elmeállapota folytán a katonai szolgálat további teljesítésére. Ez azonban természetszerűen nem mentesíthette őket a felelősség alól, mert az állampolgár önmaga nem döntheti el, hogy az egyes állampolgári kötelességek közül melyek vonatkoznak rá, hanem erre csak az illetékes hatóság, adott esetben az egészségügyi alkalmasságot elbíráló katonai szerv jogosult. Nyomatékos enyhítő körülményként kell viszont értékelni az ily személyek cselekményének elbírálásánál, hogy állapotuk korábbi felderítése esetén behívásukra sem kerülhetett volna sor. Az alkalmatlanság azonban nem mindig azonos mértékű enyhítő körülményként jelentkezik. Nyomatékosabban kell figyelembe venni azoknál, akiket állapotuk mindennemű katonai szolgálatra alkalmatlanná tesz és esetleg még beszámításukat is korlátozza. Kevesebb nyomatékkal jelentkezik viszont a psyűhopathia, amely a beszámíthatóságot nem korlátozza, s az esetleg többségében csak békében teszi alkalmatlanná az érintett személyt a katonai szolgálat teljesítésére. Ez utóbbiak képesek felfogni állampolgári kötelességüket, s tudatában vannak, hogy azzal 'helyezkednek szembe. A szolgálatra való alkalmatlanság ezért náluk csak kisebb mértékben vehető enyhítőként figyelembe. E körbe vág az az irányítás is, hogy ha valaki azért követ el bűncselekményt, hogy ily módon kivonja magát a katonai szolgálati kötelességének további teljesítése alól, a megvalósított bűncselekmény mellett halmazatban a katonai szolgálat teljesítése alóli végleges kibúvás bűntettét is meg kell állapítani terhére. A katonai bűncselekmények körében lényeges volt még a Btk. 328. -ában írtak értelmezése, mely szerint leittasodás nélkül is megvalósul a szolgálati feladat alóli kibúvás, ha az őr vagy készenléti szolgálatra általa

tudottan kirendelt személy önkényesen távol marad szolgálati helyétől és így lehetetlenné teszi szolgálatba állítását. Hasonlóan katonai jellegű volt az az irányítás is, amely arra mutatott rá, hogy a katonák egészségi állapotának rögzítésére szolgáló könyvecske, valamint a ruházati könyv nem közokirat, így pl. a ruházati könyv hamisított szelvényének felhasználása csak magánokirat-hamisítást valósít meg. A rendőrök magatartásának elbírálásával kapcsolatban tarthat érdeklődésre számot annak kimondása, hogy a szolgálatban levő rendőr csak hivatali hatalommal való visszaélést valósít meg, ha a jogtalanul igazoltatott személyt csupán az igazoltatás idejére korlátozza szabadságában. Ha azonban a magát szabályosan igazoló személyt ezt követően is indokolatlanul visszatartja, a cselekmény már törvénytelen fogvatartásnak minősül. Lényeges az a határozat is, mely kimondotta, hogy a balesetet okozó gépkocsiban utasként tartózkodó rendőrnek hivatali kötelessége intézkedni a gépjármű megállítása és a balesetet szenvedett személy segítségnyújtásban részesítése iránt. Ennek elmulasztása így foglalkozásánál fogva segítségnyújtásra kötelezett részéről megvalósított segítségnyújtás elmulasztásának minősül. Végül a közlekedés biztonságát veszélyeztető bűncselekmények körében kellett rámutatni, hogy bár konkrét KRESZ-szabály megsértése esetén a 3. c) pontjának az általános gondossági kötelezettséget előíró rendelkezésére szükségtelen utalni, önmagában e rendelkezés megsértésére is alapozható bűnösség megállapítása olyankor, ha az elkövető konkrét szabályt nem sértett. így mindig arra kell alapozni a bűnösség megállapítását, 'ha a jármű vezetője a más által előidézett veszélyhelyzet elhárítása érdekében szükséges intézkedést elmulasztotta. Ilyenkor ugyanis az elkövető soha nem sért konkrét KRESZ-szabályt, hanem éppen a másik fél a szabálysértő. Annak helytelen magatartása folytán azonban a vétlen fél veszélytelen továbbhaladása is lehetetlenné válik és éppen az általános gondossági kötelezettség követeli meg, hogy a veszély elhárítása érdekében ő is tőle telhetően intézkedjen. Természetszerű azonban, hogy felelőssége a konkrét szabályszegőétől eltérően alakul. így nem vonható felelősségre, ha a váratlan helyzetben az elhárításnak nem a megfelelőbb módját választja. Részletesen vizsgálni kell ezért, hogy mire adódott egyáltalán lehetősége. Azt azonban, ha a balesetet elkerülhette volna és mégsem intézkedett, feltétlenül terhére kell róni. Dr. Mátyás Miklós hb. vőrgy. elnökhelyettes a beszámolót azzal egészítette ki, hogy az a terjedelme folytán csak a jelentős iránymutatásokat tartalmazhatta. Azokat az elvi jellegű határozatokat azonban, amely sem itt nem szerepeltek, sem a Bírósági Határozatókban, vagy annak katonai változatában nem kerültek közzétételre, minden katonai bíróságnak megküldte, s nemcsak azoknak, ahol az első fokú ítéletek születtek. Ezen túlmenően a Katonai Kollégium már bevezette és a jövőben még szervezet-

tebbé kívánja tenni azt a gyakorlatot, hogy a katonai bíróságokat meglátogatva a helyszínen beszéli meg a felvetődött problémákat, biztosítva így időbeni; tájékoztatásukat. Közvetlen feladatként jelölte meg ugyanakkor, hogy a Teljes Ülés második napirendjén szereplő:irányelv elfogadása esetén katonai vonatkozásiban is hasznosítani kell a súlyosító és enyhítő kö-. rülmények értékelésére vonatkozó irányítást. Az ezt követő vita során dr. Jacsó János hb, ezredes annak a nézetének adott kifejezést, hogy a beszámolási időszakban a Katonai Kollégium betöltötte azt a szerepet, amely az alkotmányból és a bírói szervezeti törvényből reá hárul. Ügy irányította a katonai bíróságok ítélkezését, hogy eredményesen szolgálta a törvényességet, a fegyveres erők és testületek fegyelmének megszilárdítása érdekében kifejtett tevékenység erősítését. Kifogásolta viszont, hogy a Kollégium igen jelentős, sok problémát felvető kérdéseket is egy-egy ügyben hozott döntésével old meg, s nem használja ki kellően a magasabb szintű irányítási módok, a kollégiumi állásfoglalások és a tanácsvezetői megállapodások adta lehetőségéket. Kétségtelen, hogy a lényeges eseti döntések eljutnak minden első fokú bírósághoz, azok az ítélet egy-egy példányát megkapják, s így az irányítás lényegében ily módon is felöleli a katonai büntetőjog problémákat felvető öszszes területét. Az eseti döntések súlya azonban az ítélkezés irányításában nem Olyan jelentős, mint a magasabb szintű irányítási módoké és esetenként nem is lehetnek alkalmasak egy-egy kérdéscsoport komplex megoldására. Szólt arról is, hogy a néphadsereg hivatásos állományának jogi ismeretei esetenként hiányosak, s ez kihathat egyes bűncselekmények, vagy fegyelemsértések megvalósítására is. A katonai érdekék megkövetelik, hogy itt a törvény sokszor olyan magatartást is súlyos bűncselekményként értékeljen, amely nem katonai életviszonyok között egyáltalán nem büntethető. Vonatkozik ez a mulasztásokra is, amit sokan nem tudnak, s azt hiszik, aki semmit nem csinál, rosszat sem tehet, így nincs miért felelősségre vonni. Mindez felveti a személyi állomány körében végzett jogi felvilágosító tevékenység további fejlesztésének szükségességét. Dr. Rácz György legfelsőbb bírósági tanácselnök a katonai büntetőjog fejlődéséről beszélt, amely a szocialista társadalomban a törvény előtti egyenlőség követelményénök megfelelően az általános büntetőjog speciális részévé vált. Ma is és a jövőben is szükségesek azonban az egységes szabályozáson belül az általánostól eltérő, azt kiegészítő rendelkezések. Folyik ez egyrészt az elkövető különös alanyiságából, másrészt a katonai életviszonyokkal, a katonai szolgálati viszonyokkal összefüggő tárgyi követelményekből. Hiányolta, hogy nem történt még meg a katonai bűncselekmények elkövetésének általános, átfogó kriminológiai vizsgálata, holott az nem lenne érdektelen. Itt ugyanis az elkövetők nagyban-egészben hasonló körülmények között élnek, s a sorállományúák életkora is nagyjából azonos. Az ennyire homogén jellegű bűnelkövetők csoportjának krimino-

lógiai vizsgálata érdekes megállapításokra vezetne, miután polgári viszonylatban ez a homogenitás teljességgel hiányzik. Szükségesnek látta, hogy a súlyosító és enyhítő körülmények egységes értékelését elősegíteni kívánó irányelv elfogadása esetén amelynek előkészítésében a Katonai Kollégium is tevékenyen közreműködött kidolgozásra kerüljenek az azzal összefüggő speciális katonai követelmények, melyek esetleg eltérő szempontok figyelembevételét is megkívánják. Czinege Lajos vezérezredes hozzászólásában egyetértett a beszámolóval, miután annak megállapításai minden lényeges kérdésben egybeestek a hadsereg vezetésének értékelésével. Néphadseregünk erkölcsi, fegyelmi állapota már hosszabb idő óta kiegyensúlyozott és szilárd, töretlenül és hatékonyan érvényesül a szocialista törvényesség. 'Fegyveres erőink erkölcsi-fegyelmi viszonyai szocializmust építő társadalmunk kedvező körülményeiben és mindenekelőtt abban gyökereznék, hogy a katonai fegyelem eszmei, politikai alapjai szilárdak. Társadalmunk politikai egysége, az állampolgárok növekvő aktivitása és fegyelme azok az alapvető kérdések, amelyek hadseregünk morális erejét elsősorban meghatározzák. Jól példázza ezt mozgósítási rendszerünk átalakítása, amely 10 15 évvel ezelőtt még a katonai és közigazgatási apparátusban dolgozó, hivatásszerűen ezzel foglalkozó emberekre épült. Ma viszont az állampolgárok széles tömegének aktív részvétele teszi lehetővé, hogy a mozgósítást a korszerűség követelményeinek megfelelő rövid idő alatt végre lőhessen hajtani. A szolgálatukat töltő fiatalok magatartására, a katonai szolgálathoz való viszonyára alapvetően az jellemző, hogy megértik és elfogadják a katonai szolgálat szükségességét, becsületesen és fegyelmezetten teljesítik kötelességüket. Gyarapodott politikai, általános és szakmai műveltségük, emelkedett a kommunista fiatalok száma, s mindez jó alapot biztosít a feladatok teljesítéséhez. A szolgálatukat becsületesen és magas szinten ellátó fiatalok, a közösségi és a politikai életben aktívan részt vevő katonák képezik azt a többséget, amely meghatározza' a sorállomány egészének magatartását, a feladatok teljesítésének eredményességét. Évről évre több kiemelkedő helytállást tartunk számon a katonai szolgálat teljesítésében, a társadalmi tulajdon védelmében, a közéleti feladatok példás megoldásában. Emellett számottevő csökkenést figyelhetünk meg a fenyítések és bűncselekmények alakulásában. Hadseregünk az elmúlt időszakban is tervszerűen, kiegyensúlyozottan fejlődött folytatta felszólalását a honvédelmi miniszter. A fejlesztés üteme továbbra is feszített volt, ha nem is olyan mértékben, mint a hatvanas években, de így is nagyfokú odaadást, áldozatkészséget és fegyelmet követelt az egész személyi állománytól. Hozzájárult éhhez, hogy egyre nagyobb szerepet kapott a hadsereg életében az építési tevékenység, s emellett rendszeressé és általánossá vált a csapatok személyi állományának és technikai eszközeinek bevonása a központi beruházások, a mező-

gazdasági feladatok végrehajtásába. Mindez szükségszerűen a korábbinál nagyobb feladat és követelmény elé állította mind a hivatásos, mind a sorállományt. Több éves tapasztalat alapján joggal elmondhatjuk azonban, hogy személyi állományunk becsülettel megfelelt a várakozásoknak. A bonyolult körülmények ugyanakkor felszínre hoztak olyan problémákat is, amelyek az állomány különböző kategóriáinak erkölcsi-fegyelmi magatartásával vannak összefüggésben. A továbbiakban Czinege elvtárs azokkal a mélyreható változásokkal foglalkozott, amelyek hadseregünk életében bekövetkeztek és nagy hatást gyakoroltak a katonai fegyelem állapotára, a vezetői és az igazságügyi tevékenységre egyaránt. Első ezek közül a hivatásos állomány és a parancsnoki kar körében végbement változás. A tiszti kar gerincét képező, több évtizedes tapasztalattal rendelkező és a csapatok 'hozzáértő vezetésére minden tekintetben képes állomány mellett nagyszámú, jól képzett fiatal tiszt és tiszthelyettes áramlott sorainkba, akik kellő vezetési tapasztalattal és rutinnal azonban még nem rendelkeznek. Hosszabb időszakot alapul véve, mindez a további fejlődési folyamat megbízható alapját képezi, jelenleg azonban több munkát jelent. Feltétlenül több segítséget kell biztosítani a parancsnokok nevelő munkájához, s ez növeli a jogpropaganda szerepét is. Tovább kell javítani ezért e téren a tervszerűséget, a céltudatosságot és az összehangoltságot. A hadsereg feladatainak megvalósításához elengedhetetlen az egyszemélyi vezetés, a parancsnok felelőssége alárendeltjeiért. Ugyanakkor annak funkciója sokrétű. Nevelnie kell a beosztottait. Irányítania kell a pénzügyi és gazdasági tevékenységet, biztosítani kell a technikai ellátást, de mindenekelőtt harcvezetőnek kell lennie. Így ma, amikor egy gépesített lövészezred több mint 2000 fő személyi állománnyal rendelkezik, amelyben minden fegyvernem képviselve van, el lehet képzelni, hogy milyen terhet ró a parancsnokra e feladatok megvalósítása. Jogkörük viszont olyan nagy, amellyel rajtuk kívül csak,a bíróságok rendelkeznek, miután beosztottaikra személyes szabadságot korlátozó büntetést is kiszabhatnak. Feladataik sokrétűsége ugyanakkor akadályozza is őket a kellő jogismeretek elsajátításában. Más oldalról a parancsnokainknak 18 21 éves fiatalokkal kell foglalkozniuk, akik a felnőtté érés utolsó fokán hirtelen kerülnek az addigiaktól eltérő, számukra súlyosabb követelményeket támasztó életkörülmények közé. Sok esetben e fiataloknak kell dönteni a fegyverhasználat kérdésében vagy kell vezetni kellő gyakorlat nélkül olyan speciális járműveket, amelyeket a polgári életben alig ismernek. A haza védelmére való felkészülés érdekében pedig ezt meg kell követelni tőlük. Ezeknél a fiataloknál így a cél még a felelősségre vonásnál is csak nevelés és nem a megtorlás lehet.

Tekintettel kell lennünk ugyanakkor arra is, hogy egy 23 éves hadnagynak vagy őrmesternök, esetleg egy 26 éves századparancsnoknak kell a jogot alkalmaznia velük szemben, vagy egy 28 éves zászlóaljparancsnoknak, aki több száz ember felett rendelkezik. Ahhoz, hogy ezek a fiatalemberek a reájuk bízott hatalommal megfelelően tudjanak élni, valóban nevelni tudják beosztottaikat és megfelelően szolgálják a fegyelem megszilárdítását, a harckészültség növelését, minden segítséget meg kell adnunk részükre. A másik fontos körülmény, amelyet a helyzet megítélésekor figyelembe kell venni, hogy a sorállomány összetételében a korábbi évek pozitív tendenciája mellett a demográfiai gondok következtében kedvezőtlen változások is történtek. A hadsereg vezetése arra kényszerül, hogy az elmúlt évek gyakorlatától eltérően behívja az egészségi és szociális problémákkal rendelkező fiatalokat is. Növekvő számban kerülnek behívásra olyanok, akik már a polgári életben összeközésbe kerültek a törvénnyel, s emelkedik a nős, családos katonák száma is. Egy időben kerülnek behívásra különböző korosztályú fiatalok. A sorállomány összetétele így heterogénebb lett, az alegységekben emelkedett a problémás nehezen nevelhető katonák száma. A nevelő munka hatékonyságának növelése ezért szükségszerűen több munkát, körültekintőbb bánásmódot igényel. Fel kell készíteni ezért a hivatásos állományt, a katonák nevelésével közvetlenül foglalkozó parancsnokokat a megnövekedett feladatokra, a változó és nehezebbé váló nevelési körülmények között végzendő munka pedagógiai, lélektani és módszertani tennivalóira. Különösen nagy hangsúlyt kell helyezni arra, hogy hatékonyabbá tegyük az antiszociális magatartású fiatalokra gyakorolt befolyásunkat, hogy növeljük a katonaközösségek szerepét az állomány ezen rétegének nevelésében. Az alegységek életében, az emberi kapcsolatokban újszerű gondjaink egyike, hogy az utóbbi néhány évben a korábbinál több olyan jelenség fordult elő, amely a sorkatonák egymás közötti kapcsolatában meglevő problémákra hívja fel a figyelmet. Emelkedett az öreg katonák és tisztesek részéről elkövetett durvaságok száma. Nőtt az agresszív magatartást tanúsítók száma is. E tekintetben a gyorsabb ütemű előrelépés érdekében tervbe vettük és széles körben kívánjuk megvizsgálni a sorállomány beilleszkedésével kapcsolatos helyzetünket és feladatainkat. Ügy véljük, hogy ebben a munkában fokozottan támaszkodhatunk a katonai igazságügyi szervek tevékenységére is. A társadalomhoz hasonlóan a hadseregben is végbement a gazdálkodás korszerűsítése, bővült a pénzgazdálkodás, a parancsnokok anyagi hatásköre. A megfelelő előkészítés eredményeként javult a csapatok ellátása, a parancsnokok jól éltek gazdasági lehetőségeikkel. A változás azonban érthető módon magában rejtette a visszaélések nagyobb lehetőségeit is, de e téren emelkedés nem tapasztalható. A néhány súlyos anyagi visszaélés az

ellenőrzési rendszer hibáival hozható összefüggésbe. Előtérbe 'került viszont az intellektuális jellegű bűnözés és az ellene való küzdelemhez fokozottabban kérni kell az igazságügyi szervek segítségét. Jelentős volt a fejlődés a technikai eszközökkel való ellátottság terén is, aminek eredményeként korszerűen felszerelt, jelentős tűz- és ütőerővel rendelkező hadseregünk van, amely a gépesítettség és motorizáltság tekintetében elérte a legfejlettebb szocialista hadsereg színvonalát. A nagyarányú technikai fejlődés ugyanakkor magával hozta a baleseti veszély növekedését és a korábbinál nagyobb problémát vet fel az italozás a szolgálat ellátásában és a közlekedésben. Bár a szolgálati gépjárműbalesetek száma hosszú idő óta csökkenő, tendenciát mutat, növekszik a magángépjárművekkel szolgálaton kívül okozott balesetek száma és itt az ittas vezetés is gyakoribb. A laktanyai kötöttségektől szabadulva a sorkatonák felelőtlenebbé válnak, gyakran vezetnek szeszes ital hatása alatt, s mindig sietnek, hol a menyasszonyhoz vagy nőismerőshöz, hol haza. Ma már ott tartunk, hogy a néphadseregben bekövetkezett halálesetek felét a gépjármű-balesetek idézik elő. Megelőzésük érdekében ezért nagyobb szigorúságra van szükség és fontos a következetesebb felelősségre vonás, valamint a sokoldalú megelőző munka. Miután a problémák elsődlegesen a laktanyán kívül jelentkeznek, a balesetek elszaporodásának csak a társadalom, elsődlegesen a szülők és hozzátartozók segítségével tudunk gátat vetni. Végezetül a miniszter elvtárs rámutatott, hogy az elért eredményekben jelentős szerepe volt a katonai igazságügyi szervék, így a Katonai Kollégium tevékenységénék is, melyet azok rugalmasan igazítottak a hadsereg megváltozott körülményeihez, mindig kellő megértést és körültekintést tanúsítva a hadsereg gondjai és problémái iránt. Az együttműködés jó, mert megfelelő elvi alapokon, a párt politikájának azonos értelmezésén nyugszik és a kölcsönös elvtársi támogatás és segítés jellemzi. Dr. Markója Imre igazságügyi államtitkár kiemelte felszólalásában: az olyan iránymutatások, mint amelyek pl. az új Be. következetes alkalmazását segítették elő vagy az olyan, mint a zendülés fogalmának értelmezése, az ittas katonák által elkövetett parancs iránti engedetlenség kérdésében hozott elvi tartalmú határozat, világos, a törvényi és jogpolitikai intencióknak megfelelő választ adtak a katonai bíróságok mindennapi gyakorlatában felmerülő problémákra és kitűnően felhasználhatók lesznek a Btk. most folyó kodifikációs munkájánál is. Szűkségesnek látta ugyanakkor ismételten kihangsúlyozni, hogy a 'katonai igazságszolgáltatás az egységes igazságszolgáltatás szerves része. ítélkező tevékenységében ezért alapjaiban ugyanazokat a törvényi intenciókat és jogpolitikai elveket kell követnie, mint a civil bíróságoknak. Meszszemenően figyelembe kell vennie természetesen a katonai életviszonyokból eredő sajátosságokat, ehhez büntető jogszabályaink is igazodnak, ami-