4. Forduló Édes anyanyelvünk Megoldások I. Mindenütt ismerik Ha feltennék Nektek a közhelyszámba menő kérdést, mely szerint melyek azok a tárgyak, amiket egy lakatlan szigetre készülve nélkülözhetetlennek véltek, vajon lennének-e köztük könyvek? S az alább megemlített, szerte a nagyvilágban is ismert és elismert tizenöt szerző valamelyikének műve bekerülne-e a poggyászotokba? Szívből remélem, hogy a válasz mindkét kérdésre igen. Az idézetek mindegyikéhez egy kérdés és négy válaszlehetőség kapcsolódik. Válasszátok ki, és jelöljétek meg a helyes megoldást. 1. A jelzős főnév: trianoni árva közismert fogalom volt. Az összegyűjtött, család nélküli otthontalanokat messziről meg lehetett ismerni az egyenruhájukról, ott jártak a mi városunkban is, ahová egyesek kerültek, Cili is az volt, trianoni árva- ( ) A kislányt úgy találták a déli határon a demarkációs vonalon már innen, minálunk, halott apja-anyja testükkel védték meg a kétfelől rájuk záporozó golyók elől, s ő fejsérüléssel és sokáig tartó memóriakieséssel élte túl a szülők pusztulását. Az író termékeny életműve milliós rajongótáborának szeretetén túl számos szakmai elismerést is kiérdemelt. A Kossuth-díj, a Csokonai Vitéz Mihály-díj, a Corvin-lánc, a Prima Primissima Díj, a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje nagykeresztje mellett élete vége felé ballagva elérte őt a nemzetközi siker: a franciaországi Femina-díjat minden évben a legjobb külföldi regény kapja meg. 2003-ban a díjazott könyv Az ajtó volt, majd 2007-ben a Katalin utca című regény elnyerte a legjobb európai regény jutalmazására alapított Cévennes-díjat. Legkedvesebb regénye mégsem ezek valamelyike volt, hanem az az önéletrajzi ihletésű műve, melyből a fenti idézet való. Melyik könyvéről van szó? a) Für Elise b) Régimódi történet c) Az a szép, fényes nap d) Abigél
2. Szabadság, szerelem! E kettő kell nekem. Szerelmemért föláldozom Az életet, Szabadságért föláldozom Szerelmemet. Megunhatatlan, el nem avuló életművű költőnknek világirodalmi értékéhez méltón nemcsak egynéhány versét, de teljes életművét is lefordították több nyelvre, elsőként kínaira. Az ázsiai országban a fent idézett költemény az iskolai tananyag része. Pekingben és Sanghajban is állítottak a férfiú tiszteletére szobrot, ám most mégis egy magyarországi emléke felől érdeklődünk. Csodálatos versének megtanulásán túl mi módon őrizhetitek a költő személyes jelenlétének nyomát a kanyargó Tiszánál ott, hol a kis Túr siet beléje? a) A víz mellett felállított mészkő szobor egy anyja kebelére siető kisfiút jelenít meg: követve az ismeretlen eredetű szokást, mint a költő többi, ide zarándokló híve, Ti is egy pirinyó színes, kötött gyermeksapkát kötöztök a szoboralak nyakára. b) Körbesétáljátok az eredeti helyszínen kialakított tanösvényt, amelyeknek a versből kiemelt idézetekkel gazdagított táblái által felidézhetitek a költeményben szereplő élőlényeket és épületeket. c) A település Tisza-partján egyegy vödör friss vizet öntötök ama két csemete tövére, melyeket arról a (sajnos 8 éve elpusztult) kocsányos tölgyről hajtattak, s ültettek az ős-fa mögé, mely alatt a hagyomány szerint a költő tájversét írta. d) December 31-én részt vesztek a Petőfi Szilveszter elnevezésű rendezvénynapon. 3. Süsü mosolyogva állt az apja elé, egy feje vidáman ragyogott, meg piroslott, mint egy alma. Majd így szólt: - Megjöttem! - Látom! morgott az apasárkány első feje. - Mit csináltál az ellenségemmel?! dirmegett a második feje. - He?! dörmögött a harmadik feje, mivel egy kicsit nagyot hallott. De Süsü csak állt és mosolygott. Az apasárkányban rettenetes gyanú ébredezett. - Megnyúztad?! morgott az első feje. - Porrá törted a csontját?! dirmegett a második feje.
- He?! dörmögött a harmadik feje. Süsü a fejét rázta minden kérdésre. Majd összeszedte a bátorságát, és megmondta az igazat. - Gyógyfüvet szedtem neki! Vizes borogatást raktam rá! Az apasárkány nem hitt a hat fülének. - Mi?! Mi?! Mi?! kérdezte mind a három fejével. - Beteg volt! védekezett Süsü. Influenza! Csak nem hagyhattam ott betegen?! De most már meggyógyult! Hát igen, a jóságos sárkány ritka, mint a fehér holló, ez a nagyszívű behemót is eléggé tétován tapicskált az átlagos mesealakok között. Szülőatyjának örökzölddé vált meséin túl ifjúsági regényeket is köszönhetünk, egyebek közt a Keménykalap és krumpliorr címűt, melynek filmváltozata 1975-ben a hollywoodi X. televíziós fesztivál nagydíját hozta el. Melyik közismert a valóságban is élt - regényhősének állítottak életnagyságú szobrot az író szülővárosában? a) Bagaméri, a fagylaltárus b) Mirr-Murr, a kandúr c) A nagy Ho-ho-horgász d) Picur 4. A hadifogság alapvető életérzése az éhség. A honvágy mellett, de annál erősebben, megfoghatóbban és türelmetlenebbül, az éhség ad irányt minden vágynak, gondolatnak és cselekedetnek. A hadifogság az éhség diktatúrája, és e szabály alól nincs kivétel, vagy ha van is, én ilyen kivételt sohasem láttam, és hírét sem hallottam. Négy évig senyvedett a Szovjetunió hadifogolytáboraiban a fenti idézet szerzője, akinek évtizedekkel később világhírt hoztak a 20. század abszurd világában sarjadt logikus gondolatai. Az 1956-os forradalom után a kommunista diktatúra által hosszú évekig hallgatásra kényszerített alkotó megvalósította Madách Falanszterének rémálmát: utóbbiban Michelangelo faragott széklábat, míg írónk gyógyszerészi diplomáját hasznosítva az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyár készítményeiről készített az orvosoknak szóló írásos tájékoztatókat. Melyik egypercesében állítja elénk egy, a haszontalan munka fásultságából egy filozofikus pillanatra felemelkedő alkalmazott tragédiáját? a) Perpetuum mobile b) Ballada a költészet hatalmáról c) Információ d) A végzet 5. Szegény kis szőke Nemecseknek azonban most már nagyon fájt a szíve. Ott állott, csuromvíz ruhában, nagyra nyitott szemmel nézve a tűzfény körül ülő vörösingeseket s köztük az árulót. Annyira fájt a szíve, hogy mikor Geréb szájából elhangzott az igen, mely azt jelentette,
hogy Geréb hajlandó elárulni a grundot, sírva fakadt. Megölelte Boka nyakát, csöndesen zokogott, és csak azt mondogatta: - Elnök úr... elnök úr... elnök úr... Boka szelíden eltolta magától. - Most nem érünk semmit a sírással. De az ő torkát is fojtogatta valami. Nagyon szomorú dolog volt az, amit Geréb itt művelt. Nemigen létezik kamasz diák, aki ne ismerné a fenti jelenetet. A több tucat nyelvre lefordított, nagysikerű regény mindmáig hat, mert: Benne van minden: a harc heve, a diadal mámora, az árulás förtelme, az igaz hősiesség, az önfeláldozás és a megdicsőülés. A Pál utcaiak ugyan megnyerték a csatát, de igazi hősük, Nemecsek közlegény odalett. És odalett az édes grund is. Ám egy pillanatra sem merül fel a kérdés, hogy megérte-e. A harcot meg kellett vívni, és ők megvívták - fogalmazott a regény száz éve tartó sikeréről a kiváló ifjúsági író, Békés Pál. Az egyik jelenet szereplői közé Ti is bármikor beállhattok, ha Budapesten jártok. A Práter utcai Általános Iskola előtt merevedett szoborcsoporttá az öt fiú, Nemecsek, Weisz, Kolnay és a Pásztorok alakja: az einstand. A fejük felett a falon elhelyezett táblának melyik az utolsó mondata? a) És arra a gondolatra, hogy a Pásztorok is itt vannak, végigment a hideg Nemecsek hátán. b) Te, Nemecsek, hagyjuk abba. c) Gyönnek, gyönnek, ebből a gyövésből nagy einstand lesz! d) De a Pásztorok nem is mozdultak, csak ott álltak, zsebre dugott kézzel. 6. Bajnok urak, mikor én a királyt táborba kisérem, Nem kell gyávának szidnotok engem azért, Mert magam ellenségre kivont karddal sose rontok, Nem kuszom ostromlott vár meredek falain És rest nézőként szemlélem a más veszedelmét: Nem félelmem tart vissza, csak érdeketek. Minden férfi dicső, nem múló hírnevet óhajt, Így lesz a seb könnyű, kedves a hősi halál. Ám ha a költő is harcol s odavész a csatában, Hősi halálotokat versbe ki szedje vajjon? Így mentegetőzik a jó humorú költő, kinek élete nagy részét váradi, majd pécsi püspökként a politika töltötte ki, ám közben a tollat sem tette le kezéből. Magyarul egy sort sem írt, mégis ő a magyarországi (latin nyelvű) reneszánsz költészet egyetlen Európa-szerte ismert alkotója. Bár szíve minduntalan visszavágyott tanulmányai színhelyére, a napfényes, friss szellemű Itáliába, saját magát mégiscsak Pannóniainak nevezte. A halála után Zágrábban, majd Pécsett eltemetett költő örökre eltűntnek hitt földi maradványaira 1991-ben véletlenül bukkantak rá a régészek. 2008. október 21-én a pécsi Bazilika altemplomában temették újra, remélhetőleg végső nyughelyére. Mi segítette a maradványok azonosításában a kutatókat?
7. a) A költő koporsójában a tetem mellett talált aranylánc medálja: a míves itáliai ötvösmunkán Janus Pannonius arcképe látható. b) A költő koporsójában a sírmellékletként talált pápai bulla pecsétje, amelyet a püspök személyesen vett át II. Pál pápától. c) 2007-ben a Mátyás király által engedélyezett első pécsi újratemetés ceremóniakönyve felbukkant a régiségkereskedők legismertebb, frankfurti piacán. Ezt az iratot vásárolta meg a Janus Pannonius Múzeum. d) A legújabb DNS vizsgálatok a vérzékenység tekintetében pozitív eredményt hoztak: s köztudomású, hogy a 38 éves költő vérzékenységben hunyt el. (Valójában e betegsége miatt nem vehetett részt fegyveres harcokban.) Lehetséges, hogy az az energia, ami szeretetünkben, jobbra való törekvésünkben, hasznos munkánkban testesül meg, az nem vész el mint ahogy az energia sem vész el, hanem valami magasabbrendűvé alakul, egy olyan világgá, amit Isten célul tűzött ki maga elé. Nagyon sok szeretet, nagyon sok jó cselekedet, nagyon sok hasznos munka át fogja alakítani a világot, a mainál magasabbrendűvé. Ez a megváltás. És aki tesz a megváltásért, az részesül is benne. Aki meg nem, az visszahull az anyagba. Por lesz. Fény helyett. Angol, cseh, dán, észt, francia, lengyel, lett, német, olasz, orosz, román, spanyol, svéd, szlovák gyerekek és felnőttek olvassák szerte a világban könyveit. De egyiküknek sincs akkora szerencséjük, mint Nektek, akik eredetiben, magyarul ízlelgethetitek Aromo, a fékezhetetlen agyvelejű nyúl, Szörnyeteg Lajos, a legjobb szívű behemót, netán Nagy Zoárd, a lépegető fenyőfa sehol másutt nem hallott neveit, vagy együtt írhattok verset Ló Szerafinnal, hogyaszongya: Ha elpusztul a tulok, / szarvából lesz a tülök, / de ha én elpüsztülök, / belőlem nem lesz tulok. Az istenáldotta tehetségű mesélő képzeletéből a kezdetektől fogva évtizedeken át egy játékos kedvű, külföldön is hasonlóképpen elismert illusztrátor csalogatta az olvasók elé a feledhetetlen mesealakok látható küllemét. Ki volt ő? (Segítségül annyit elárulunk, hogy Janikovszky Éva könyveit is ő keltette életre). a) Reich Károly b) Szegedi Katalin c) Gyulai Líviusz d) Réber László 8. Legyen úgy, mint régen volt! Legyen úgy, mint régen volt: Hogy ne legyen a magyarnak, Hogy ne legyen a magyarnak Sem dolmányán, sem jó hirén semmi folt. Legyen úgy, mint régen volt! Legyen úgy, mint régen volt: Hogy ki szereti a magyart, Hogy ki szereti a magyart, Még akkor is soká éljen, ha megholt.
Legyen úgy, mint régen volt! Legyen úgy, mint régen volt: Hogy becsülje meg a magyart, Hogy becsülje meg a magyart Mind a német, mind az oláh, mind a tót. Legyen úgy, mint régen volt! Legyen úgy, mint régen volt: Adjon Isten a magyarnak, Adjon Isten a magyarnak, Két kezével, boldog égbül, minden jót. Ezt a versét nekünk, magyaroknak írta a 19. század második felének legnépszerűbb alkotóművésze, ám az egész világ akkori ismeretanyagát magába foglaló, izgalmasan szerkesztett regényeit sok nyelvre lefordították. Az író kedvelt balatonfüredi nyaralójában egyedülálló kiállítást tekinthettek meg: a Petőfi Irodalmi Múzeumban összegyűjtött hagyaték segítségével berendezett, műemlékileg felújított villában mintha csak vendégségbe mennétek a házaspárhoz, ahol a rég elhunyt, de könyveiben és mindennapi életének tárgyaiban megörökített lángelme vár rátok. Az egyik teremben egyik legismertebb regényének életnagyságú alakjai fogadják a látogatókat. Melyik műről van szó? a) Az arany ember b) Egy magyar nábob c) A kőszívű ember fiai d) Szegény gazdagok 9. Az ember ezt, ha egykor ellesi, Vegykonyhájában szintén megteszi. - Te nagy konyhádba helyzéd embered, S elnézed néki, hogy kontárkodik, Kotyvaszt, s magát Istennek képzeli. De hogyha elfecsérli s rontja majd A főztet, akkor gyúlsz késő haragra. A Teremtésre utalva, amit az Úr épp befejezett, így jövendölte meg az emberiség tragédiáját 1853-ban a drámaíró. Száznegyvennégy év múlva riasztó valósággá váltak szavai, amikor a tudósok vegykonyhájukban létrehozták Dollyt, az első klónozott emlősállatot, egy másik birka genetikailag tökéletes mását. Keletkezése óta megvalósult még a mű egynéhány rémisztő látomása, ezért is állítják újból meg újból színpadra a gondolkodás és művészet eme remekét. Kérdésünk a 2002-es budapesti előadásra vonatkozik, mely az újonnan épült Nemzeti Színház nyitóelőadása volt. A paradicsomi színben az örök élet fáját egy nőalak testesítette meg. S a tudás fáját? a) perpetuum mobile, azaz örökmozgó b) DNS-lánc c) feldíszített, csilló-villogó műfenyő d) csontváz 10. Nem jó jel a bagolyszó szólt hátra László, és megsarkantyúzta lovát, mert az megállt. A ló halkan horkant, és László keze önkéntelen mozdulattal kardját kereste. Ekkor meglódult a sötétség. László előtt fájdalmasan felvillant valami, és fejére mintha az egész ég rázuhant volna. Bogics hördülését hallotta messziről, nagyon messziről, és a kantárszár kicsúszott
kezéből. De ekkor a lovát már hárman is fogták. Bogics valamivel hátrább volt, és amikor László lova horkolva megállt, arcára mintha pókháló borult volna. ( ) Aztán belevágta sarkantyúját lova oldalába, hogy kijusson a gyűrűből, mely sötéten mozdult meg körülötte. A ló fájdalmasan felnyerített, mert valahonnét kard szaladt a horpaszába, Bogics felett pedig megsuhant a sötétség, és egy hosszú nyelű fokos lesújtott a horvát vitéz bozontos koponyájára. A ló azonban élete utolsó féltésével robogott a láp felé. Bogics öntudatlan ösztönnel kapaszkodott sörényébe. Mögöttük két lovas rohant, akik csak akkor álltak meg, amikor lovaik már nyeregig szakadtak a vízbe, és az előttük levő árny lova hörögve dűlt el a hínáros iszapban, maga alá temetve lovasát. Bár a fenti sorok A koppányi aga testamentuma című történelmi regényéből szólnak hozzátok, minden idők egyik legolvasottabb magyar írója a széles közönség előtt a kétkezi emberek és a természet világának költői ábrázolójaként ismert. Az ő szemével látjuk Vukot, az elárvult kisrókát, Csít, a fecskét, Kelét, a gólyát, Lutrát, a vidrát, meg persze Matulát, a bölcs mezőőrt, és Ladó Gyula Lajost, a Tüskevár előttünk megemberesedő főhősét. Ezt a lebilincselően megírt történetet a 2005-ös Nagy Könyv megmérettetésen az olvasók a legnépszerűbb magyar regények közé sorolták. Pontosan hányadik is lett (a magyar szerzők művei között) a Tüskevár? a) első b) ötödik c) harmadik d) tizenegyedik 11. Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél. Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra. A fenti két mondat elég volt a költőnek, hogy irányt adjon nálánál kevésbé bölcs mindannyiunknak, miként kell emberként viselkednünk egymással, s miként tudunk röpke földi létünknek értelmet adni. A filozófus verseit óvodás gyermekek skandálják, szülővárosában színház viseli nevét, életművébe beleszédül, aki olvassa. A budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban június 1-jéig még bebarangolható a költő születésének 100. évfordulójára rendezett különleges kiállítás. A szemünket, fülünket, ujjainkat, lélegzetünket, testünket-lelkünket-agyunkat használó hatalmas játszótér egyik pontján a látogató belélegezheti, majd kifújhatja a költő gondolatait. A megfújandó tárgy mögött a falon ezt követően újabb és újabb verssorok jelennek meg a vásznon. Vajon mit formáz ez a tünékeny tárgy? a) szivárványt b) pitypangot c) felhőt d) hópelyhet 12. Legelőször még csak amúgy, mondhatnám, vendégként éreztem magam a rabságban. ( ) Az udvar, ez a napverte térség itt egy kevéssé kopárnak látszott, futballpálya, veteményes, pázsit vagy virágok nyomát sehol se találtam. Mindössze egy dísztelen, külsőre nagy pajtára emlékeztető faépítmény állt itt: szemlátomást az otthonunk. Bemennünk értesültem majd
csak az éji nyugovóra térés idején lehetséges. Előtte, mögötte hasonló pajták hosszú sora, egész a végtelenségig, s bal kéz felől is még egy pont ugyanilyen sor, elöl, hátul, oldalt szabályos távokkal, közökkel. ( ) Jobbra viszont a már jól ismert tüskés drótkerítés, mint meglepődve értesültem, villanyárammal telítve, s valóban, akkor ismertem csak föl a betoncövekeken a sok fehér porcelán csavart, akárcsak otthon a villanyvezetékeken meg a távírópóznákon. Ütése biztosítottak halálos: egyébiránt elegendő csak a tövében húzódó keskeny ösvény laza homokjára is lépnünk, hogy az őrtoronyból (meg is mutatták, s rá is ismertem, amit az állomáson vadászlesnek néztem) egyetlen hang és intő szó nélkül lelőjenek figyelmeztettek mindenfelől, nagy fontoskodva és ügybuzgalommal, a máris jobban értesültek. Kertész Imre az egyetlen magyar író, aki irodalmi Nobel-díjban részesült; a Sorstalanság keserű önéletrajzi élményeken alapul. A könyv elbeszélő-főhőse egy budapesti zsidó fiú, aki szívszorítóan körülményeskedő stílusban számol be arról, miképp hurcolták el Auschwitzba és más német koncentrációs táborokba, s hogy ért haza 1945 nyarán a kevés túlélőkkel együtt. Míg a nyilas hatalom vérfagyasztó precizitással gyűjtötte össze a németek által megszállt országunkból zsidó honfitársainkat, akadtak jóérzésű magyarok, akik vállalva az életveszélyt igyekeztek bújtatni, megmenteni az itt maradottakat. Az alább felsoroltak közül hárman egyházi személyként vettek részt a mentésben. Ki volt a negyedik, aki katonai pozícióját felhasználva mentette az üldözötteket? a) Járosi Andor b) Ocskay László c) Sztéhlo Gábor d) Salkaházy Sára 13. Mint nagy kalap, borult reám a kék ég, és hű barátom egy akadt: a köd. Rakott tálak közt kivert az éhség, s halálra fáztam rőt kályhák előtt. Amerre nyúltam, csak cserepek hulltak, s szájam széléig áradt már a sár, utam mellett a rózsák elpusztultak, s lehelletemtől megfakult a nyár, csodálom szinte már a napvilágot, hogy néha még rongyos vállamra süt, én, ki megjártam mind a hat világot, megáldva és leköpve mindenütt. Bele kell borzonganunk édes anyanyelvünk szépséges mélységébe, amikor a francia költő, Villon verseit olvassuk 20. századi utódjának átköltésében. A mind prózában, mind lírában egyedit és remeket alkotó művésznek a honi ismertséget a Villon-fordítás hozta, külföldön pedig versei mellett Pokolbéli víg napjaim címmel írt önéletírása aratott sikert. Irodalmunk a 20. században (is) oly sok Himalája nagyságú életművet hagyott örökül, hogy lehetetlen volna kimondani: ez nagy, ez nagyobb, ez a legnagyobb. Az azonban bizonyos, hogy ez a matuzsálemi kort megérő, hatalmas műveltséggel bíró ember ennek a hegyvonulatnak egyik égig érő csúcsa. Az üldöztetés elől előbb Franciaországba, majd az Amerikai Egyesült Államokba menekülő költő a háború után hazatért Magyarországra. Szabad hazáról álmodoztam / s felébredtem a szovjet gyarmaton írta, pedig ekkor még csak sejtette, mi vár rá. A kommunista diktatúra hírhedt kényszermunkatáborába zárták, ahol embertelen
körülmények közt raboskodott - dolgozott végig 3 évet. Hol működött ez a gyalázatos intézmény? a) Hortobágy b) Recsk c) Kazincbarcika d) Tiszalök 14. Az állat megáll, nem lát, nem szagol semmit, mert szemközt jár a szél, s mégis tudja, hogy közelben a végzet ( ) S most már bánod, hogy nem hoztál golyós fegyvert. Te is meghőkölsz, a sűrűben, te is kötve vagy e pillanathoz, te, a vadász. S kezedben érzed azt a remegést, mely egyidős az emberrel, az ölés készségét, ezt a tilalmas vonzást, ezt a mindennél erősebb szenvedélyt, ezt az ingert, mely nem jó és nem rossz, hanem minden élet egyik titkos ingere: erősebbnek lenni, mint a másik, ügyesebbnek lenni, mester maradni, nem hibázni. Ezt érzi a párduc, mikor ugrásra készül, a kígyó, mikor fölegyenesedik a sziklakövek között, a keselyű, mikor lecsap ezer méter magasból, s az ember, mikor szemügyre veszi áldozatát. Ezt érezted te, talán először életedben, a leshelyen, az erdőben, mikor fölemelted fegyvered és megcéloztál engem, hogy megöljél. A gyertyák csonkig égnek című regényével egyedülálló nemzetközi sikert mondhatott magáénak az író, akinek könyvét Angliától Olaszországon, Franciaországon, Németországon, Spanyolországon át Argentínáig vették kézbe és olvastak az emberek. Személyes tragédia, hogy ezt a kései sikert az alkotó nem érhette meg: 1989-ben önként vállalt száműzetése helyszínén mindenkitől elhagyatva, önkezével vetett véget életének. Életműve azonban nemcsak könyveiben, hanem a színpadon is velünk marad. Melyik színházunkban játsszák ebben az évadban az említett regény színpadi változatát? a) Jókai Színház, Komárom b) Csokonai Színház, Debrecen c) Hevesi Sándor Színház, Zalaegerszeg d) Pinceszínház, Budapest 15. A rakodópart alsó kövén ültem, néztem, hogy úszik el a dinnyehéj. Alig hallottam, sorsomba merülten, hogy fecseg a felszin, hallgat a mély. Mintha szivemből folyt volna tova, zavaros, bölcs és nagy volt a Duna. Mint az izmok, ha dolgozik az ember, reszel, kalapál, vályogot vet, ás, úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedett el minden hullám és minden mozdulás. S mint édesanyám, ringatott, mesélt s mosta a város minden szennyesét.
A 20. század legismertebb magyar költője merengett így a Duna-parton, tán épp abban a pózban, ahogy Marton László és Vadász György: A Dunánál című budapesti emlékművén látható. A tragikus sorsú költő 1936-ban írta e versét, a következő év végén a balatonszárszói Horváth-panzióból ahol nővérei ápolták féltő gonddal indult el utolsó útjára, a vasútállomás felé. A felújított épületben izgalmas, mély élményekkel gazdagító kiállítás idézi fel a költő életének utolsó időszakát, melyből visszatekintve emléket állít az egész életműnek. A vasútállomással szemben, egy parkban állították fel Ortutay Tamás alkotását, mely egy sínen veszteglő tehervagont formáz. Mi(k) díszíti(k) a vagon felületét? a) József Attila versei b) Nagy-Magyarország térkép (a gázolás után egy térképpel takarták le a holttestet) c) Bronz domborművek, melyek méretükkel (32x32 cm) és témájukkal is utalnak a költő életére, s annak egyes szakaszaira d) Az utókor által a költő tiszteletére írt versekből vett idézetek II. A vers az életem Valami kegyetlen kényszer űzte nagy költőinket a versírásra. Lehettek bár végvári vitézek, tanárok, gazdálkodó nemesek, netán számítógépes grafikusok, elsősorban Költők voltak. Olvassátok el szépszavú költőink önéletrajzát, melyek mindegyikébe beleágyaztuk hat-hat versük címét. A hetedik verscím oda nem illő, a másik tizennégy pályatárs valamelyikének alkotása. A feladatotok az, hogy szövegekhez párosítsátok annak a költőnek a születési és halálozási dátumát, valamint arcképét, akinek verse az adott szövegben a kakukktojás. Önéletrajz Évszám Kép 1. Hogy Mi vagyok én? Ezt még otthon, szűk Családi körben sem tudták megjósolni. Nem lettem pap, ahogy hitték, s bizony mondom nektek, istenfélő ember létemre, amikor megindultam A lejtőn, még az is megfordult kétkedő szívemben, hogy Él-e még az Isten? Lassan, de engesztelhetetlenül erőt vesz rajtam az öregség. Gyönge vagyok minden napomba belopakodik a Kín. Itt az idő, Letészem a lantot. d) 1823-1849 K) Petőfi Sándor
2. Arra már senki sem emlékszik a családban, hogy volt-e Hóesés azon a január végi napon, melyen e világra sírtam magam, 1946-ot írtak akkor. A főváros még romokban hevert, családom Botladozva igyekezett kivánszorogni a háború okozta sokkból. Mint önéletrajzi ihletésű filmemből kiderül, első éveim a Teleki téri piacon teltek, ahol Kopogtatás nélkül járkálhattunk egymáshoz mi, gondtalan gyermekek. Középiskolában bizonyossá vált, hogy a humán tárgyak iránt vonzódom, egyaránt megfogott Balassi élete, s az, ahogy Gróf Széchenyi István pisztolyát porozza. A 74-es év átkozott volt, 2009. pedig a legkegyetlenebb: Tamás meghalt, s vele A jobbik részem. 3. A Pusztán születtem, ahol Kakasszóra hajnal ébred, s ahol Szeptember végén Virít a kikerics Lenn, az alföld tengersík vidékin, ott vagyok honn, ott az én világom. De a békés álomvilágnak vége. Most Golyók sivítnak, kardok csengenek, én hamarost meghalok. S a Feleségek felesége szerető társ és támasz nélkül marad. Vigyázzatok rá és egymásra, hisz mi, magyarok, Összetartozunk 4. Látom és helyeslem a jobbat, de a rosszabbat követem írtam mottóul iskolám évkönyvébe, s szilajságomért magamra vettem Urunk büntetését: Osztályrészem egész életemben a Magányosság volt, bár ifjan gyakran hevült szívem kacér hölgyek deli kellemin (Nelli szólhatna efelől, ha erénye nem tiltaná, de írtam esdeklő sorokat Lollihoz is), s később asszonyt is vettem magam mellé. Birtokomon gazdálkodva olykor-olykor eltöltött A megelégedés. Éreztem, hogy Az igazi poézis dicsérete engem illet, s vérem forrt, ha finomkodó bírálómat, Kölcseyt eszembe vettem. Járkálj csak, halálraítélt üzente kimondatlanul; hogy a léleknek meg kellett fagynia. j) 1905-1937 l) 1952- f) 1909-1944 J) József Attila H) Horváth Attila M) Radnóti Miklós
5. Sosem gondoltam, hogy a Jónál jobb jár nekem, mégis sokat szenvedtem. Sem A csoda, sem Bús énekhívás rajtam nem segített. Örökké búsongva, szorongva jártam önmagam körül a köröket. Levegőt! is alig kaptam néha, egy Elmaradt ölelés miatt hónapokig bánkódtam, mert Nagyon fájt. Nagyon fájt, hogy nem volt olyan, hogy A mi gyermekünk, s örök nélkülözésben kellett leélnem rövid, gyémántszálú életem. 6. Mint annyi más költőtársamnak, nekem is meg kellett fizetnem istenadta tehetségem árát: életem során nem kaptam meg a szükséges anyagi elismerést, temetésem után nélkülöző családtagjaimon a Deák Ferenc felhívására összegyűlt összeg segített. Szózatomat is csak a későbbi nemzedékek értékelték kellőképpen, s magam voltam A vén cigány. A magányosság volt leghűbb társam. Persze ismertem Szép hajadont, nem is egyet, ám végül megtaláltam az igazit, s Örökkön-örökké rajongtam érte. Politikai pályát is bejártam, de természetem nem illett Egy politicus költőhöz. Az Ifjúi ábrándozást így váltotta fel a Késő vágy. 7. Ahogy A lepke száll virágról virágra, úgy röpdöstem én már diákkoromtól klasszikus és modern szerzők versei közt, ékes anyanyelvemre fordítva azokat. Bonthatatlan Szövetség kötött mesteremhez. Ő óvott engem a Mesék és veszélyek között, és tőle fordultam el, mert nem állhattam, hogy elvette tőlem azt, kit nem adtam volna Semmiért. Egészen sokáig tartott, míg felfogtam, hiába távolodok tőle, ha lázongok, neki lázongok. Önálló lapot is indítottam, de aztán Valami történt, s én inkább csak a költészetnek szenteltem életem: Megtiszteltetés volt számomra, hogy Pest befogadott. 1944-ben behívtak katonának, ahol főhadnagyi rangban szolgáltam, de Az erős Isten egy időre még megtartott engem. m) 1877-1919 o) 1921-1981 b) 1817-1882 B) Ady Endre L) Pilinszky János C) Arany János
8. Sem emlék, sem varázslat nem segít. Pillanatra sem felejthetem, hogy anyám s testvérem élete árán erőlködtem e világra magam. Mindhiába, számomra nincs Kegyelem. Mint a bika, törtem át sihederként a megszokásokból rakott falakat, majd férfiként az Istenhegyi kertbe vonultam vissza megkorbácsolt lelkemet gyógyítgatni. Én soha meg Nem tudhatom, hogy milyen a nyűgös öregség, Talán egy utolsó Levél a hitveshez, talán az csendesíti bennem e halállal sikongó, rettenetes Éjféli vihart. c) 1890-1941 N) Reményik Sándor 9. Sokszor és sokat vétkeztem, gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással. Mégis, Bocsásd meg, Úristen, égi és földi hatalmasságokhoz, leányokhoz, asszonyokhoz való csapodárságom: én magam szenvedtem nyughatatlan természetem miatt legmélyebben. Adj már csendességet háborgó lelkemnek! Hiába írtam hímes strófákat Losonczy Anna nevére, mert ugyanazon hevülettel költöttem verset Az erdéli asszony kezéről, s Borbála nevére. Egy katonaénekből megismerhetitek harcos mindennapjaim temérdek örömét s büszkeségét. Most pedig fohászkodjatok velem együtt: az Úristen segéljen meg, Hazám, keresztény Európa. 10. Őszintén akarok élni. Ezért amikor buta slágerszövegekkel le akarták rombolni a magyar könnyűzene értékét, nem bocsátkoztam Darutörpeharcba, inkább grafikai munkákba menekültem, s belülről emésztett, Amit nem mondhattam el. Nem értettem, hogy Hova tűnt a sok jóbarát?, s néha úgy peregtem céltalan, mint Homok a szélben. A nehézségek ellenére mégis elégedetten tekinthetek vissza pályámra. Ha megírok egy jól sikerült verset, jutalmam egy Jég dupla whiskeyvel. S ha továbbra is szívedhez szól, amit csinálok, hát Maradj velem! i) 1900-1957 n) 1883-1941 A) Szabó Lőrinc D) Babits Mihály
11. Kétségtelen, hogy a Nyugat első nemzedékének oszlopa voltam. Az éjszakai Isten oltárán áldoztam. Hogy Mért is tettem? Istenemre, nem tudom, az élet nem Feketefehér. S Ha távolról nézek ezekre az időkre, összefolynak a sárga lámpafényű mámor-éjjelek a behúzott zsalujú nappalokkal. Szívem sokáig egy Harcos ember szíve volt, voltam, amíg bírtam, A muszáj Herkules, de A menekülő élet eliramodott előlem, s a Sors megvert a szörnyű kórral, mely vesztemet okozta. 12. Eme Fekete országban folyton fenekedtek rám, de szavam szörnyű súlyát soha el nem vitatták. Lírám végig az élvonalban volt, de főleg Névjegyemre voltak kíváncsiak az írótársak, nem pedig véleményemre, ítéletemre. Hibát is követtem el; Attilát elhajtottam, mert nem figyeltem másra, Csak a dalra, s nem láttam meg lényének szenvedő fényét. Ha rágondolok, nehéz az Emlékezés. Nem bocsátott meg soha. Egyedül álltam a hegytetőn, a Visszafelé szálló madarakat szemléltem, amikor megfogant bennem a Hajnali gondolat: nem visz előre Vandal bölcseség, s ha hibáztam is, az irodalmi élet, s költőtársaim összetartása legfőbb küldetésem. 13. Mint Halak a hálóban, úgy vergődött lelkem egész életem során. Néha nagyobb lélegzetű műveket írtam, olykor elég volt egy Négysoros is, hogy belezsúfoljam a világot. A Kihűlt világ sem volt előttem ismeretlen katona voltam, aztán tábori fogoly. Örökmozgó szellemem, s az én Istenem nem engedett odaveszni. Az elhaló remény világossággá és hitté formálódott szívemben. Egyetlen olvasmányom a Biblia volt, amit mindenhova elvittem magammal, így a szenvedések közt sokszor az égiek szava volt a Vacsora. g) 1902-1983 e) 1776-1836 a) 1800-1855 I) Illyés Gyula G) Berzsenyi Dániel O) Vörösmarty Mihály
14. Lehet, hogy a Búzaföldön, amelyen édes hazám költőgéniuszai nőnek, nem én vagyok a legdélcegebb kalász, de annyi biztos, hogy igaz hitemet megannyi Sziklák és Cyklops között megőriztem. Régi levelek olvasásakor eszembe jut a kor, midőn még nem volt szétszabdalva hazám, s én nagy kedvvel alkothattam. De ez az idő elmúlt. Bocsáss meg, Istenem, hogy elhallgattam, de csak Szarándoknak vagy bujdosónak való éneket tudtam volna írni, a havasok tisztaságát hordozó lelkem nem bírta el a csonkítás szörnyű látványát. Érdemes? kérdeztem folyton magamtól. Ez a Férfi sorsa suttogták rá a fenyvesek. 15. Bár a világot teljesnek éreztem a pusztán, ahol gyerekeskedtem, de később ez már Nem volt elég. Vágyaim, s a kényszer új utakra, Nyugat felé húztak, ám Párizsban, távol az anyaföldtől tudatosult bennem a haza és a nemzet valódi fogalma. Ekkor már féltettem a magyarságot, s veszni tűnő Jogainkat. Visszatérve Magyarországra nem kellett az Illegalitásban bujkálnom, de a Hatalom sem a háború előtt, sem utána nem tudott mit kezdeni velem. Az ötvenes években Éjfél után Eltűnő társak sorsa parancsolta ki tollamból az addig kimondhatatlan igazságot. Mindehhez nem kellett több mint Egy mondat a zsarnokságról. k) 1554-1594 h)1946- E) Balassi Bálint F) Bereményi Géza III. Micsinál a kicsoda a micsodán? Ha hiszitek, ha nem, a fenti mondat Kosztolányi Dezsőtől való idézet. És egyben Petőfi Sándortól. Miképp lehetséges ez? Nos, Karinthy Frigyes, az elődei és kortársai életművében lenyűgöző jártassággal bíró író örömmel múlatta saját és barátai idejét maga teremtette nyelvi játékokkal. Mivel bármely műből vett idézetet könnyedén beazonosított és folytatott, kitalálta, hogy nehezítésképp kérdések által idézzenek egymásnak. Barátja, Kosztolányi, fel is tette a címben szereplő kérdést, mire rögvest megérkezett a válasz: Megy a juhász a szamáron.
Játékos kedvű alkotóink nyomán Titeket is hasonló bogarászásra hívunk. Tizenöt versrészletet olvashattok kérdések formájában. Kapcsoljatok azokhoz egy-egy, az adott versben előforduló szót, szószerkezetet vagy mondatot, valamint a költők szülőhelyét - illetve az egyik alkotó esetében azt a települést, ahol elhalálozott. Segítségképp a versrészletekben benn felejtettünk néhány eredeti helyén és eredeti alakban álló szót, ezeket megvastagítva jelöltük. (Mivel az irodalmi hagyományban a mit csinál kérdés micsinál alakban maradt fenn, mi is így használjuk.) Versrészlet 1. Még micsinálnak a hol a milyen micsodák, Még micsinál a micsoda az ablak előtt, De micsinálod hol a milyen micsodát? Már micsoda takará el a milyen micsodát. 2. Ha, ha! hová micsoda, dob, micsoda! Micsináljon micsoda: Fülembe micsinál micsodáit A milyen micsoda 3. Micsinál már micsodánk, s micsodái micsinálnak, Milyen bokrai közt milyen micsoda micsinál. Nincs milyen micsoda, s milyen illatok közt nem micsinál a micsoda. 4. Egy mekkora micsodát micsinált az egérke. Mekkora micsoda, mit nem csinálok, Na de hát megérte. Micsinálj micsinált A micsoda miképpen Milyen milyen micsodáim micsinálnak miattam. 5. Betemetett a mekkora micsoda micsodát, micsodát, micsodát, micsoda, mint a nagyanyó haja milyen lett. Szószerkezet / mondat Település k) özvegyi fátylat H) Kiskőrös a) pártos honfivér A) Nagyszalonta j) koszorúm bimbaja G) Egyházashetye b) eredetiből fordítva N) Nagytétény l) csak a feketerigó maradt feketének E) Nagygalambfalva
6. Micsináltam a Micsoda partjairól, Hol micsináltam milyen micsodán, A szívem egy milyen micsoda S milyen micsodák: az erőm. 7. Én bús micsodám micsodája, Micsodám milyen kévánsága, Te vagy minden micsodája, Kicsodával kicsoda micsodája. 8. Micsinálok, hogy micsinál hol egy micsoda tátongó micsodájában micsoda mijében micsoda. Kicsodával micsinálok, míg ő micsinál egy micsodán a kinek kertjében almabort micsinál? 9. Mibe micsinált milyen mijét, ahogy a régi kicsodák. S ha micsinált, kicsodánk nem micsinál, esténként súgva micsinált. 10. Ó, jaj, micsoda és jaj, micsoda! Ó, jaj, a micsoda micsodától micsodáig! Küldözzük a micsoda milyen micsodáját, S hol a milyen, jeges űr micsinál! 11. A hatalmas micsodának Milyen micsodája micsinál. Kicsoda lehetsz mije sebemnek, Milyen milyen micsoda! 12. Kicsoda, kicsoda micsinál, Hol az angyalok micsinálnak, Micsodák micsinálnak, Micsodák hegedülnek. c) álom-bakók O) Érmindszent d) szemüldek fekete széne e) szilánkos mennyország I) Zólyom M) Dunaújváros f) A szívük jég, csak jég L) Belgrád g) fáj a csillagoknak a magány F) Arad i) ambrózia csókkal B) Debrecen o) törpe-király fia-lánya C) Szombathely
13. Milyen mijeiden, minek mije megállék; micsoda vala, micsoda alól micsinált a milyen micsoda. Micsoda micsinált mikor, mint sír szele micsinál; s a micsoda milyen Oszlopi közt lebegő micsoda micsinál merre. 14. Merre micsinál a micsodában a micsoda; jól teszi. Mitől kicsoda e micsodáját Mit nem csinál. Micsináljon is mind ég felé az, Ami micsoda; Hadd maradjon milyen micsodán A micsoda. 15. Van már micsodám, micsodám is van, van micsodám és micsodám. Micsodám minek is micsináljam? Van mindig mennyi micsodám. Van micsodám, a micsodára rogyó micsodák Micsinálva micsinálnak utamra, és hol a micsoda, micsoda, micsoda micsodájától öregbül a micsoda. m) Hass, alkoss, gyarapíts! K) Szatmárcseke n) Lélek és bor, két atyafi J) Pusztanyék h) nem vagyok otthon az égben D) Szabadka IV. Nevetségesen egyszerű Most, hogy már szikrázik a szemetek a kicsoda-micsodától, igazán megérdemlitek a lazítást egy nevetségesen egyszerű feladattal. Az alábbiakban a magyar irodalmi humor megnyilatkozásaival fogtok találkozni Petőfitől Janikovszky Éván, Rejtő Jenőn és szellemtársaikon át Fehér Béláig. Ha ismeritek a műveket, kapásból is tudtok válaszolni a kérdésekre, ha nem, keressétek meg a szövegeket a világhálón (egy pillanat alatt megtaláljátok), s máris bejelölhetitek a helyes választ.
1. - Bübüke, mit kell mondani a bácsinak? - Köszönöm tépen. - Köszönöd tépen? Jaj, te aranyos! Nézd, kérlek, Aranka, hogy csücsöríti azt a kis száját, mikor azt mondja: tépen! Jaj de édes ez a gyerek. Te!!... Te drágaság. ( ) - Bübüte, idenézz, néni meg a bácsi is ajutál. Idenézz; látod? Neked is muszáj. Be akarják csapni a gyereket, hátradőlnek, behunyják a szemüket, és úgy tesznek, mintha aludnának. Bübüke figyeli őket, nem merik kinyitni a szemüket. Végre megunják, és tényleg elalusznak. Egyedül maradunk Bübükével. Nagyon unom magam, meg fogok ismerkedni a gyerekkel. - Bübüte - kezdem -, méjt nem ajutál? Bübüke felém fordul, megvetéssel néz végig. - Nevem Réz Jeromos - mondja Bübüke hidegen és határozottan. - Az úrnak nem vagyok Bübüke. Ezeknek az vagyok, szegényeknek, mert rokoni viszony köt hozzájuk, és el kell néznem a gyengeségüket. Részint belátásból, mert ők azt hiszik, hogy nagyon kedvesek, amikor így gügyögnek nekem, és nincs szívem hozzá, hogy kiábrándítsam őket, részint pedig számításból, mert néhány évig náluk leszek, most ők gondoskodnak rólam, és mondhatom, így kényelmesebb nekem, mintha magamnak kellene megkeresni a kenyeremet, felnőtt gyanánt. Hol játszódik a jelenet? a) a pesti gyorsvonat egyik kupéjában b) egy orvosi rendelő várótermében c) a Vidámparkban d) egy bank ügyfélterében 2. A bíróság ezer forint pénzbírságra ítélte Szederjesi Szabó József clevelandi illetőségű, magyar származású állampolgárt, aki a budapesti kapualjakban egy kofferre való "A lift működik" feliratú táblát lopkodott össze. Szabó azzal védekezett, hogy nem akart üzérkedni. Mivel indokolta tettét a vádlott?
a) Egyszerű nosztalgiával, mert mielőtt milliomossá lett Amerikában, liftes fiúként dolgozott az egyik hotelban. b) Valójában nem lopta el a táblákat, csak begyűjtötte, mert mint a clevelandi Lépcsőzz és Élj Tovább Club alapító tagja és örökös elnöke kötelességének érezte, hogy honfitársait az elhízást eredményező liftezés helyett gyaloglásra késztesse. c) Azért lopta el és rejtette egy kofferba a táblákat, mert gyűjti a furcsaságokat. d) A táblákat azok az utcai árusok rejthették el külföldre szakadt hazánkfia csomagjában, akiket miközben Szederjesi Szabó József gépzsírt és propoliszt vásárolt tőlük megzavartak a rendőrök. 3. Oh te piros nap! Mért vagy te piros? Szégyen-e vagy harag az, Mi arany súgáraidat Megrezesíti, Mint a bor az emberek orrát? Nem szégyen, de nem is harag az, Csak én tudom ennek okát, Én, kit földöntúli izék Földöntúli izékbe avattak. Ez vésznek előjele, Amely még ma lesujt a világra, Miként a mészáros taglója lesujt Az ökörnek szarva közé. S nemcsak a nap hirdette a vészt, A már közelállót; Az egész természet Elhagyta a régi kerékvágást. Két kutya, melyek előbb Őszinte barátságnak Példái valának hosszu időktől, Most egymást marta dühödve, Egy nyomorú juhbőr-darabért, Mit a mészárszéknek előtte találtak. Mi volt még az elébb felsoroltaknál is nevezetesebb jósjele a vésznek, mely lesújt a világra?