A JOGI SZABÁLYOZÁS AKTUALITÁSAI A FENNTARTHATÓSÁG JEGYÉBEN THE ACTUALITY OF LEGAL FRAMEWORK IN THE SPIRIT OF SUSTAINABILITY CSÁK CSILLA 1

Műszaki Földtudományi Közlemények, 84. kötet, 1. szám (2013), pp. 71 81. A JOGI SZABÁLYOZÁS AKTUALITÁSAI A FENNTARTHATÓSÁG JEGYÉBEN THE ACTUALITY OF LEGAL FRAMEWORK IN THE SPIRIT OF SUSTAINABILITY CSÁK CSILLA 1 Absztrakt: A felelősség jogintézménye mind a közjog, mind pedig a magánjog egészét mátrixszerűen átszövi, e felelősségre alapítottan a teljes jogrendszer elemezhető és értelmezhető. A felelősség határai, területei határozzák meg az emberi magatartások kereteit, azt a mércét, amely az emberi magatartások között különbséget tesz és bizonyos esetekben eltérően szankcionál. Ennek megfelelően a felelősség kérdése a környezetjogot is teljes mértékben behatárolja és a szakterületi szabályozottság sajátosságait is figyelembe véve szankcionálja. A környezethasználati tevékenység során a felelősségi szankciók alkalmazása esetén az egyik lényeges kérdés a szankciók érvényesítése, azaz a helytállás kikényszerítése. A fedezeti kör hiánya miatt sok esetben a felelősség érvényesítése nem vezet eredményre, hatástalan marad. Jelen tanulmány keretei között a felelősség jogintézményét és a hozzá kapcsolódó biztosítéki rendszer egyes kérdéseit villantjuk fel. Kulcsszavak: fenntartható fejlődés, környezetjog, környezetjogi felelősség, biztosítéki rendszer, helyreállítás, kárfelelősség Abstract: The legal institution of liability interlaces the whole public law and private law like a matrix. Founded in this liability, the whole system of law is analysed and interpreted. The borders and parts of liability determine the framework of conducts. This benchmark of framework makes a distinction between conducts and enquires differently in some cases. Accordingly, the question of liability also limit fully the environmental law and enquire considering the specifics of technical regulations. In the event of activity of environmental use, one of the most important issue is the validation of sanctions i.e. the enforcement of resistance in connection with the enforcement of the sanctions of liability. In many cases the validation of liability does not work and has no effect because of the lack of cover. Within the framework of this study, we outline the legal institution of liability and the issues of system of assurance in connection with legal institution of liability. Keywords: sustainable development, environmental law, environmental liability, system of assurance, reparation, liability 1. Bevezetés A fenntartható természeti erőforrások témaköre széles körű és szerteágazó kutatási palettát kínál a jogtudománnyal foglalkozó szakemberek számára. A jogtudományi kutatásainkat koncentráltan azokra a területekre fókuszáltuk, amelyek szervesen 1 DR. CSÁK CSILLA, egyetemi docens Miskolci Egyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, Civilisztikai Tudományok Intézete 3515 Miskolc-Egyetemváros jogkincs@uni-miskolc.hu

72 Csák Csilla illeszkedtek a kutatási projektekhez, és a jogi szabályozásban rejlő anomáliák, szabályozási környezet feltárásával kívántuk támogatni a műszaki tudományterületekhez szorosan kapcsolódó kutatási tevékenységet. A kutatási tevékenységünket tehát nem öncélúan folytattuk és folytatjuk, hanem a jogtudomány és a műszaki tudományok kölcsönhatásából merítettük a kutatási irányok feldolgozását. A jogi kutatócsoport különböző jogterületekkel foglalkozó szakemberekből áll, akik különböző aspektusokból dolgozták fel a jogtudomány számára is kritikus területeket. Jogtudomány-területi besorolás szerint a környezetvédelemhez kapcsolódó szegmensek köréből különösen a hulladékgazdálkodáshoz, vízjoghoz, költségvetési, pénzügyi, adójogi kérdésekhez, energiajoghoz, illetőleg a közjogi nyilvántartási rendszerekhez kapcsolódó kutatások emelhetők ki [1]. Tekintettel arra, hogy jelen tanulmány keretében arra nincs lehetőségünk, hogy valamennyi területhez kacsolódó jogtudományi kutatási eredményt bemutassuk, csak arra vállalkozhatunk, hogy néhány átfogó gondolat erejéig rávilágítsunk a jogi szabályozás lehetőségeire és korlátaira. 2. A felelősség környezetjogi alapelve A környezetjog talán legintegráltabb része a felelősség kérdésköre. A felelősségről többféle értelemben beszélhetünk, erkölcsi, politikai stb., környezetjogi rendelkezések a jogi felelősség komplex rendszerét határozzák meg, amikor a környezethasználó közigazgatási jogi, polgári jogi és büntetőjogi felelősségéről tesznek említést. Az egyes felelősségi formák nem konkurálnak egymással, hanem egymást kiegészítve, egymás mellett is alkalmazhatók egyidejűleg. A felelősség megállapítására és a jogkövetkezmények alkalmazására bár külön eljárás keretében, de ugyanazon tevékenység kapcsán különböző jogszabályi rendelkezések értelmezésében sor kerülhet. Például a közigazgatási bírság kiszabása mellett polgári jogi kártérítés fizetési kötelezettség és adott esetben szabadságvesztés büntetőjogi szankciója is megállapítható. Nemzetközi, közösségi/uniós dokumentumokban gyakran fellelhető elvként megjelenik a szennyező fizet elve is, amelyre vonatkozóan a hazai szabályozásunk is tartalmaz rendelkezéseket. A szennyező fizet elve alapvetően gazdasági alapelv, amely ugyanakkor hatását, következményeit tekintve megegyezik a felelősség elvével. Gyakran jelenik meg a kettő szinonim fogalomként. A környezetvédelmi törvényünk [2] (Kvt.) deklarált alapelve a felelősség elve. A környezethasználó a jogszabályokban szabályozott módon felelősséggel tartozik tevékenységének a környezetre gyakorolt hatásaiért [3]. A környezethasználat során jelentkező hatások iránti felelősség, magába foglalja a szennyező fizet elvénél megtalálható jogszerű és jogellenes következmények viselésének lehetőségét, azaz a környezetvédelem gazdasági eszközeinek alkalmazását és a jogi felelősséget is. A Kvt. explicit és implicit alapelvei körében tehát a felelősség tág értelemben vett meghatározása figyelhető meg, azaz valamennyi magatartás, tevékenység, kötelezettség teljesítése felelősséggel jár, hasonlóan, mint a szennyező fizet elve [4]. A jogi felelősségre vonatkozó, a szennyező fizet elvénél szűkebb szabályozásra a Kvt. A jogi felelősség általános alapjai alcímében kerül sor, mely szerint a környezethasználó az e törvényben meghatározott és más jogszabályokban szabályozott módon büntetőjogi, polgári jogi és közigazgatási jogi felelősséggel tartozik tevékenységének a környezetre

A jogi szabályozás aktualitásai a fenntarthatóság jegyében 73 gyakorolt hatásaiért. A jogi felelősség valamely jogsértő magatartás és a társadalom által jogszabály formában megfogalmazott követelmény közötti viszony negatív értékelése. A felelősség alapvető célja: a jogellenes magatartást kifejtő személynek joghátrány alkalmazásán keresztül nevelése arra, hogy a jövőben tartózkodjon hasonló magatartásoktól. A felelősségnek minden esetben feltétele a jogellenes magatartás, a kötelezett szegés (objektív elem). Preventív funkcióját akkor tudja betölteni, ha a szankciót (reparáció) azzal szemben alkalmazzák, aki a jogsértést elkövette. A szennyező fizet elvének értelmezése során tehát az a következtetés vonható le, hogy nem tekinthető szinonim fogalomnak a felelősség elvével abban az esetben, ha a felelősség elvét szűkebb értelemben a jogi felelősség (jogsértő magatartás) értelmében határozzuk meg. A Kvt. célja az ember és környezete harmonikus kapcsolatának kialakítása, a környezet egészének, valamint elemeinek és folyamatainak magas szintű, összehangolt védelme, a fenntartható fejlődés biztosítása. A Kvt. a kiszámíthatóság és a méltányos teherviselés elve szerint megfelelő kereteket teremt az egészséges környezethez való alkotmányos jogok érvényesítésére, és elősegíti a környezet igénybevételének, terhelésének és szennyezésének csökkentését, károsodásának megelőzését, a károsodott környezet javítását, helyreállítását. Ugyanakkor a szennyező fizet elvének Alaptörvényi szintre emelésével a célzott joghatás erőteljesen kifejezésre jut, amely az állami szerepkör bővülését is jelenti egyben a megvalósítás területén. 3. A környezetjogi felelősség komplex rendszere A környezetjogi felelősség komplex rendszerét több aspektusból szemlélve is megközelíthetjük. A komplex rendszer egyrészt magában foglalja a különböző jogági (közigazgatási, polgári, büntető) felelősségi jogintézmények alkalmazási lehetőségét, másrészt a környezetjogi szabályozás valamennyi területét érinti átfogóan és speciális jelleggel egyaránt [5]. Ez a szabályozási tendencia megfigyelhető mind a hazai, mind az uniós, mind pedig a nemzetközi jog normáiban is. A szabályozás hatékonysága és intenzitása azonban eltérő az egyes területeken és szinteken. A kárfogalom azaz egy egységesen és univerzálisan alkalmazható kártipológia a nemzetközi jogban jelenleg nem létezik [6], azonban a belső jogok kárfogalmához képest egy nemzetközi jogi kárfogalom sem térhet el nagyban, ez sem érvényesít újabb szempontokat, inkább csak a hatások jelennek meg más hangsúllyal, a szuverének közötti viszonyokban, azaz államközi szinten [7]. A károsodás (negatív káros hatás mint a károsodás eredője) vonatkozásában egy interszektorális definíciót találunk az 1991-ben Espooban aláírt Egyezményben [8]. A környezeti kár fogalmát abszolút értelemben nem definiálja, negatív hatásként jelenik meg a fogalomban. A hatás bármely következmény, amelyet egy tervezett tevékenység idéz elő a környezetben, beleértve az emberi egészséget és biztonságot, a növény és állatvilágot, a talajt, a levegőt, a vizet, az éghajlatot, a tájat és a történelmi emlékeket vagy más építményeket vagy ezen tényezők egymás közötti kölcsönhatását; ugyancsak magában foglalja az ezen tényezők megváltoztatása eredményeként a kulturális örökségben vagy a társadalmi-gazdasági viszonyokban bekövetkező hatásokat [9].

74 Csák Csilla Az uniós jogalkotás területén többek között 2004 évben megszületett a környezeti felelősségről szóló irányelv (ELD) [10], amely alapvetően a közigazgatási felelősség alapjait teremtette meg, de iránymutatásként szolgálhat polgári jogi kérdések tekintetében is [11]. Az irányelv definiálása szerint a környezeti károk az a) védett fajokban és természetes élőhelyekben okozott károk [12], vagyis minden olyan kár [13], amely jelentős kedvezőtlen hatást gyakorol az ilyen élőhelyek és fajok kedvező védettségi állapotának elérésére vagy fenntartására. Az ilyen hatások jelentőségét az eredeti állapothoz képest kell felmérni. b) A vizekben okozott károk, vagyis minden olyan kár, amely jelentősen kedvezőtlen hatást gyakorol az érintett vizek ökológiai, kémiai és/vagy mennyiségi állapotára és/vagy ökológiai potenciáljára. c) A területi károk a földterület minden olyan elszennyeződése, amely az anyagok, készítmények, szervezetek vagy mikroorganizmusok talajba, talaj felszínére vagy a föld alatti térbe történő közvetlen vagy közvetett bevezetése következtében az emberi egészség károsodásának jelentős kockázatával jár [14]. Nem vonatkozik személyt vagy javakat ért kárra, sem földtulajdoni kárra, ha az nem esik bele a földkár azon szűk definíciójába, melyet az irányelvben meghatároztak (tehát hogy jelentős kockázatot jelent az emberi egészségre). Szintén igen szűk hatóköre van a biodiverzitásban keletkezett károkra vonatkozólag. A védett fajok és élőhelyek tekintetében a kötelező felelősségvállalás csak olyan károkra terjed ki, amelyek a Vadmadárvédelmi Irányelv és az Élőhelyvédelmi Irányelv specifikus előírásainak védelme alatt álló területek természetvédelmi státusát érik. Az ELD ugyanakkor lehetőséget teremt a tagállamoknak, hogy a felelősségvállalás hatáskörét a tagállami (és nem a közösségi) törvények által védett területekre kiterjesszék [15]. A tárgyi hatály ezáltal szűkebb, mint a Kvt. hatálya a közigazgatási felelősség vetületében, de a szűkítés más területeken is megfigyelhető, mint pl. a környezethasználó tekintetében. Alapvetően a természetvédelmi és környezeti elemekre nem teljes körűen, hanem csak egy részére terjed ki. Ugyanakkor meghatározott események (természeti katasztrófa pl.) hatására bekövetkező károk esetén, és más esetekben az irányelvben megjelölt nemzetközi egyezményekre [16] utalással történik a kártérítés és a felelősség megállapítása, valamint rendezése az érintett tagállam tekintetében. Tehát az irányelv nem alkalmazható teljes körűen. Ez az irányelv nem alkalmazandó továbbá az Európai Atomenergia közösséget létrehozó szerződés hatálya alá tartozó tevékenységek által okozott nukleáris kockázat, környezeti kár vagy ilyen jellegű közvetlen kárveszély, illetve olyan esemény vagy tevékenység esetén, amelynek tekintetében a felelősség vagy a kártérítés az irányelvben meghatározott nemzetközi jogi eszközök alkalmazási körébe tartozik [17]. Az ELD irányelv bár korlátozott tárgyi és alanyi hatállyal [18], de a károk megelőzésének és felszámolásának fontosságát hangsúlyozva, a szükséges intézkedések meghozatalára ösztönzi és szükség esetén kötelezi a tagállamokat, és ezáltal a nemzeti joganyag fejlesztését hajtja végre. Becslések szerint 50 ügyszám körüli nagyságrendben vannak folyamatban eljárások az Unión belül a kárfelszámolásokat érintően [19]. A legtöbbjük vizek vagy földterületek károsításával foglalkozik, és csak nagyon kevés vonatkozik védett fajokra és természetes élőhelyekre (bár ez a megállapítás nem érvényes egyformán minden tagállamra). A legtöbb esetben sor került azonnali alap-kárfelszámolási intézkedésekre (a szennyezett földtömeg kiemelése és tiszta földtömeggel való helyet-

A jogi szabályozás aktualitásai a fenntarthatóság jegyében 75 tesítése, illetőleg a szennyezett víztömeg megtisztítása az eredeti állapot helyreállítása céljából). Egyetlen ismert ügyben sem számoltak be ugyanakkor a kárfelszámolás másik két típusáról (kiegészítő és kompenzációs kárfelszámolás). Azokban az ügyekben, amelyekben ismert a kárfelszámolási intézkedések összköltsége, ez az összköltség 12 000 EUR és 250 000 EUR között van. Az ismert esetekben a környezet regenerálódásának időtartama jelentős eltéréseket mutat, egy héttől három évig terjed. A károkozás szinte kizárólag az irányelv III. mellékletében felsorolt tevékenységek valamelyikéből, ezen belül a legtöbb esetben az IPPC-irányelv [20] hatálya alá tartozó tevékenységből, hulladékgazdálkodási műveletekből vagy veszélyes anyagok, készítmények vagy kapcsolódó termékek gyártásából, felhasználásából vagy tárolásából eredt [21]. Míg az irányelv elsősorban a szárazföldeken előidézett környezeti károkra vonatkozik, a tengeri környezet károsításával nem foglalkozik kellő mélységben. Az irányelv hatálya a vizekben előálló károk tekintetében (a vízügyi keretirányelven keresztül) kiterjed a parti tengerre, illetőleg a tagállamok joghatósága alatt álló védett tengeri fajokra és Natura 2000 területekre (az adott esetnek megfelelően a kizárólagos gazdasági övezetben és a kontinentális talapzat teljes egészén), a tengeri környezetben okozott károk teljes körű felszámolása azonban megoldatlan. A kőolaj-kitermeléshez kapcsolódó szivárgások miatt a tengeri környezetben bekövetkező károk kérdését tehát az irányelv jelenlegi előírásai nem rendezik [22]. Ebben a kérdésben annyi előrelépés történt, hogy javaslat (állásfoglalás) formájában megfogalmazásra került az az igény, mely szerint az irányelv hatályát ki kellene terjeszteni ezekre az esetekre is [23]. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 191. cikke szerint ezen a területen valamennyi uniós fellépést magas szintű többek között az elővigyázatosság elvén alapuló védelemnek kell kísérnie, a kőolaj és a földgáz feltárása és kitermelése során okozott károkért vállalt teljes felelősségnek az EUMSZ 191. cikke (2) bekezdésében lefektetett szennyező fizet elven kell alapulnia. A Jogi Bizottság javaslata szerint a környezetvédelmi felelősségről szóló irányelv módosítására van szükség annak érdekében, hogy hatályát a tengervédelmi stratégiáról szóló 2008/56/EK keretirányelvben meghatározott valamennyi tengervizet érintő környezeti károkra is kiterjessze. Az irányelv korlátozott vertikumban tehát a környezeti közjogi károkkal (romlással), a környezettel, mint közjavakkal foglalkozik. Az irányelv végleges szövege a szennyező fizet elvére támaszkodva a helyreállítási kötelezettséget a szennyezőre telepíti. A közhatóságok önként helyreállíthatják a környezetet, és a szennyezőtől követelhetik ennek megtérítését. Ha azonban a szennyezőn nem tudják érvényesíteni követelésüket, a kötelezettségekért való helyreállítást (megszűnés, azonosíthatatlanság miatt stb.) nem kötelesek a közhatóságok a helyreállításra, illetőleg a helyreállítás elvégzése esetén az állam viseli a költségeket. Mindezekre tekintettel sok esetben nem kerül sor a közhatalom helyreállítási kötelezettség teljesítésére. Az ELD irányelv egyébként a helyreállítási kötelezettség korlátozására vonatkozóan is tartalmaz rendelkezéseket, pl. a felsorolt károkat kell helyreállítani [24], bizonyos diffúz szennyezés esetén kizárt a helyreállítás [25], a tagállamok végrehajtási jogszabályai alapján mentesíthetők az üzemeltetők a helyreállítási költségek viselése alól [26, 27].

76 Csák Csilla 4. A helytállási kötelezettség teljesítését segítő jogintézmények A környezeti károk megelőzése és felszámolása tekintetében a környezeti felelősségről szóló ELD irányelv [28] szerint amely alapvetően a közigazgatási felelősség egyes területeire fókuszál a tagállamoknak intézkedéseket kell tenniük annak érdekében, hogy ösztönözzék a gazdasági szereplőket megfelelő biztosítás vagy más pénzügyi biztosíték igénybevételére. Ezen kívül ösztönözniük kell továbbá a pénzügyi biztosítékok és azok piacának fejlődését azzal a céllal, hogy hatékony fedezetet teremtsenek az irányelv értelmében fennálló pénzügyi kötelezettségekre. A környezetvédelmi biztosítékképzést az irányelv előírásai alapján már több európai uniós tagállam (így például Spanyolország, Hollandia, Finnország) bevezette [29]. A Kvt. értelmében a környezethasználó külön kormányrendeletben meghatározott tevékenységéhez környezetvédelmi biztosíték adására köteles, továbbá a tevékenységével okozható előre nem látható környezetkárosodások felszámolása finanszírozásának biztosítása érdekében külön jogszabályban meghatározott feltételek esetén környezetvédelmi biztosítás kötésére kötelezhető. A környezethasználó a külön kormányrendeletben meghatározottak szerint környezetvédelmi céltartalékot képezhet a jövőben valószínűleg vagy bizonyosan felmerülő környezetvédelmi kötelezettségeire. A tevékenységeket, valamint a biztosíték formáját és mértékét, felhasználásának feltételeit, elszámolásának és nyilvántartásának szabályait, továbbá a környezetvédelmi biztosítás szabályait a Kormány rendeletben állapítja meg [30]. A Kvt. előírásain túl bizonyos környezetvédelmi jogszabályok, így a természet védelméről szóló, a hulladékgazdálkodásról szóló, illetőleg a hulladékokról a bányászati tevékenység végzését szabályozó joganyag, a környezeti hatásvizsgálati és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról szóló jogszabály is különböző biztosítékformák képzését írják elő, amelynek részletes szabályait külön kormányrendeletre utalják. A részletszabályok kidolgozására nem, illetőleg csak részlegesen került sor. A vagyoni biztosítékok esetén általában a kötelezett és a hatóság közötti jogviszony jön létre, amely a kiszámíthatóságon, előre tervezett költségszámításokon alapul. A jogszabályok által megkívánt mértékű biztosítékok az engedélyezési eljárásban, a tevékenység megkezdésének, a tevékenység folytatásának feltétele. Ezzel szemben a biztosítások körében a felelősségbiztosítás megkötése esetén a jogviszony több pólusúvá válik, a biztosító belépésével. Ezen biztosítások esetén a kockázat előre nem látható, nehezen prognosztizálható, a reális biztosítási fedezet kalkulációjának nincs szilárd alapja. A felelősségbiztosítás körében a szerződésen kívüli károkozás alapján a jogalap és az összegszerűség sok esetben kérdéses, az okozati összefüggés megállapíthatósága nem egyértelmű [31]. A pénzügyi biztosítékoknak mindenekelőtt preventív szerepet kell tulajdonítanunk, a reparatív jelleg mellett. Ez esetben felmerül a kérdés: vajon a kárenyhítés köre bevonható-e a fedezeti körbe, a biztosítási események körébe? Általában ezek a költségek nem tartoznak a fedezeti körbe, amely további fejlesztési irányt jelenthet a biztosítások pénzügyi palettáján. A helyreállítás, kártételek orvoslása történhet természetben a helyreállítási tevékenységek elvégzésével, illetőleg pénzben. A pénzbeli ellentételezés azonban a természetbeni reparáció esetén is fennáll, hiszen általában ekkor is felmerül az

A jogi szabályozás aktualitásai a fenntarthatóság jegyében 77 értékcsökkenés rendezésének, az elmaradt vagyoni előny pótlásának kérdése. A jelenleg hozzáférhető biztosítási termékek korlátját az képezi, hogy nem vehetők igénybe fokozatos környezetkárosodás és bizonyos típusú (például a kompenzációs) kárfelszámolási intézkedések esetében. Ezek a korlátok az irányelv hatálya alá tartozó biztosítási eseményekre vonatkozó adatok hiányos voltára és a várható károk számszerűsítésének megoldatlanságára vezethetők vissza [32]. A Kvt. már 1995. évi közlönyállapot szerint is tartalmazta a környezetvédelmi biztosítékadás, céltartalék képzés vagy felelősségbiztosítás megkötésének előírását meghatározott tevékenységek esetén. A jelenleg hatályos Kvtv. rendelkezik a kötelező biztosítéki rendszerről azzal, hogy részletszabályait egységes Kormányrendelet határozza meg [33]. Ez az egységes rendeleti szintű szabályozás azonban még várat magára, így csak a kötelező rendszer főbb intézményei kerültek megemlítésre törvényi szinten, úgy mint környezetvédelmi biztosítás, céltartalék képzés és egyéb pénzügyi biztosítékok (bankgarancia, letét, zálog stb.). A környezetvédelmi biztosítékok egységes rendszerét szabályozó joganyag, amely meghatározná a tevékenységi köröket, valamint a biztosíték formáját és mértékét, felhasználásának feltételeit, elszámolásának és nyilvántartásának szabályait, továbbá a környezetvédelmi biztosítás szabályait, nincs. Az egységes Kormányrendelethez képest azonban különböző jogszabályi rendelkezéseket találunk egyes tevékenységek esetén a kötelező biztosítékadás vonatkozásában. A környezetvédelem vonatkozásában jelentős kockázatot jelentő tevékenységeknél, mint például a bányászat, illetve az atomenergia felhasználás, külön jogszabály az, amely az e tevékenységeket folytató társaságok részére egyértelműen, részletes és határozott módon megfogalmazott rendelkezések formájában kötelezővé teszi az esetleges károk bekövetkezésért való helytállás tekintetében a felelősségbiztosítás megkötését. A környezetvédelem szempontjából veszélyes tevékenyég végzése során az (szakhatósági) engedély csak abban az esetben adható ki, ha a társaság tevékenységére környezeti felelősségbiztosítási szerződést kötött. A hazai szabályozás keretei között található kötelező pénzügyi biztosítéki rendszer sem homogén, a tevékenységi kör, biztosítéki elemek, biztosítéki összeg és számításának alapja, kötelezetti kör tekintetében. A biztosíték mértékének meghatározása során figyelembe kell venni a védett jogi tárgyat, illetőleg másik oldalról a környezethasználót terhelő költségek volumenét. A fedezeti kör meghatározása során a lehatárolás alapja az egyes tevékenységek meghatározása mellett, a kárelemek fedezetének (milyen tényleges kár értékek és költségek) megtérülése, valamint nagysága, azaz a prognosztizálható kiadások fedezeti maximalizálása. Az ezt meghaladó és a kötelezett helytállási képességét és készségét meghaladó kötelezettségek teljesítésére az államot részben tehermentesítő pénzügyi alap felállítása, illetőleg a meglevő környezetvédelmi alap kiterjesztése válhat szükségessé. A biztosítéki rendszer megerősítését támasztják alá azok a gyakorlati példák [34] is, amelyek a helyreállítási volumen nagyságát tekintve óriási terhet jelentenek a költségvetésnek. A kötelező pénzügyi biztosítékok egységes rendszerével a szennyező fizet elve, illetőleg a felelősség szabályainak érvényre juttatása kedvezőbb folyamatokat eredményeznek. A kötelezetti helytállás a pénzügyi feltételek (vagy egy részének) rendelkezésre állása esetén garantált, ezáltal a környezethasználat végpontjaként a helyreállítás lehetősége és

78 Csák Csilla kötelezettsége eredményesebben, a környezethasználó, kötelezett terhére megvalósítható. Ugyanakkor a környezeti felelősség uniós ELD irányelvének (2004) Bizottsági jelentése (2010) során feltárt hiányosságok kiküszöbölése során a kötelező biztosítéki rendszer fejlesztése és megvalósításának felgyorsítása várható. Ennek a folyamatnak nagy lökést adott a 2010. évben bekövetkezett vörös-iszap katasztrófa. A magyar tragédia arra is rámutatott, hogy az unió szintjén nincs olyan pénzügyi alap, amely az ipari katasztrófák pénzügyi rendezését lenne hivatott biztosítani. A természeti eredetű katasztrófák reparációjára rendelkezésre álló alapok nem alkalmasak ezen kártételek fedezésére. Az ipari katasztrófák pénzügyi forrásának megteremtésére a tárgyalások uniós szinten elkezdődtek, koncepcionális elképzelések már napvilágot láttak. Köszönetnyilvánítás,,A tanulmány a TÁMOP-4.2.1.B-10/2/KONV-2010-0001 jelű projekt részeként az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg. FORRÁSOK JEGYZÉKE [1] Lásd: Erdős Éva: A beruházás ösztönzés és a környezetvédelem. In: RAISZ Anikó (szerk.): A nemzetközi környezetjog aktuális kihívásai. Miskolc, 2012, 51 61. o. m. a. Nagy Zoltán: Fenntartható költségvetési elvonások rendszere a környezetvédelem területén. In: Publicationes Universitatis Miskolcinensis, Sectio Juridica et Politica, Miskolc, Tomus XXIX/1. (2011) 247 258. o. Nagy Zoltán: A közpénzügyi támogatási jogviszony a közjogi és a magánjogi szabályozás metszetében. In: Publicationes Universitatis Miskolcinensis, Sectio Juridica et Politica, Tomus XXX/2. 2012, 339 350. o. Nagy Zoltán: Adó és támogatáspolitikai szabályozás hatékonysága a környezetvédelem területén. Pázmány Law Working Papers, 2012/9. sz. 1 9. o. Nagy Zoltán: Fenntartható költségvetési elvonások rendszere a környezetvédelem területén. In: Publicationes Universitatis Miskolcinensis, Sectio Juridica et Politica, Miskolc, Tomus XXIX/1. (2011) 247 258. o. Raisz Anikó: A környezetvédelem helye a nemzetközi jog rendszerében avagy a nemzetközi környezetjog bírói szemmel. In: Miskolci Jogi Szemle VI. évfolyam 2011/1. szám 90 108. o. 1 Raisz Anikó: A környezetvédelem helye a nemzetközi jog rendszerében avagy a nemzetközi környezetjog bírói szemmel. Miskolci Jogi Szemle VI. évfolyam 2011/1. szám 106. o. Raisz Anikó: Az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélete a zajszennyezéssel összefügg egyes emberi jogi kérdésekről. In: JeMa 2012/2. 64 68. o. Olajos István: A közjogi szerződés, mint a támogatásokkal kapcsolatos jogalkalmazás egy útja. In Publicationes Universitatis Miskolcinensis, Sectio Juridica et Politica, Tomus XXIX/2. 2011. 503 514. o. Raisz Anikó: Az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélete a zajszennyezéssel összefügg egyes emberi jogi kérdésekről. In: JeMa 2012/2. 64 68. o. Bőhm Judit: Erőműi maradványanyagok jogi megítélése az Európai Unióban. In: Műszaki Földtudományi Közlemények 83. kötet 2012/1. szám 5 12. o. [2] 1995. évi LIII. törvény [3] 1995. évi LIII. törvény (Kvt.) 9.. [4] Lásd bővebben. Csák Csilla: Gondolatok a szennyező fizet elvének alkalmazási problémáiról. In: Miskolci Jogi Szemle VI. évfolyam 2011. Különszám Bíbor Kiadó, 2011, 31 46. o. Csák Csilla: Környezetjog. Előadásvázlatok a környezetjogi gondolkodás köréből. Novotni Kiadó Miskolc, 2008, 171. o. BOBVOS Pál Csák Csilla Horváth Szilvia Olajos István Szilágyi János Ede Prugberger Tamás: The polluter pays principle in the agriculture In: Journal of Agricultural Law, 2006, 1. szám. Szabó Szilvia: A szennyező fizet elve a környezetvédelemben. In: Iustum

A jogi szabályozás aktualitásai a fenntarthatóság jegyében 79 Aequum Salutare III. 2007/3. 215 224. o. www.jak.ppke.hu/hir/ias/2007/3sz/15pdf. Letöltés: 2011. szeptember 28. Vö.: az Európai Bíróság által a C-378/08. sz. ügyben, illetőleg a C-379/08. és a C-380/08. sz. egyesített ügyekben ( Rada de Augusta ügyek) egy olaszországi bíróság előzetes döntéshozatal iránti kérelmei nyomán. [5] Lásd: Szilágyi János Ede: A vizek védelmének jogi alapjai az EU vízvédelmi jogában. In: Publicationes Universitatis Miskolcinensis, Sectio Juridica et Politica, Tomus XXX/2. 2012. 477 600. o. Raisz Anikó: A felszín alatti vizek határon átnyúló szennyezésére vonatkozó nemzetközi szabályozás. In: Publicationes Universitatis Miskolcinensis, Sectio Juridica et Politica, Tomus XXX/2. 2012. 371 382. o. Vö.: Szilágyi János Ede: Környezetvédelem az európai uniós jogban. In: Szilágyi János Ede (szerk.): Környezetjog. Tanulmányok a környezetjogi gondolkodás köréből. Miskolc, Novotni Alapítvány, 2010, 51 72. o. Szilágyi János Ede: Vizeink védelme a kétoldalú nemzetközi megállapodások tükrében. In: Raisz Anikó (szerk.): A nemzetközi környezetjog aktuális kihívásai. Miskolci Egyetem, Miskolc, 2012, m. a. 185 195. o. Olajos István: A géntechnológiai tevékenység szabályozása. In: Szilágyi János Ede (szerk.): Környezetjog II. Ágazati környezetvédelem és kapcsolódó területei. Novotni Kiadó, Miskolc, 2008, 61 88. o. Olajos István: A vis maior szerepe a támogatásokban-különös tekintettel az árvíz és belvíz helyzetre. In: Csák Csilla (szerk.): Az Európai földszabályozás aktuális kérdései. Novotni Kiadó Miskolc, 2010, pp. 199 211. Raisz Anikó: A vízhez való jog egyes aktuális kérdéseiről. In: Csák Csilla (szerk.): Jogtudományi tanulmányok a fenntartható természeti erőforrások témakörében. Miskolc, 2012. m. a. Miskolci Egyetem, 151 159. o. [6] Erre irányuló kísérletek természetesen voltak ol. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozata szerint létrejött kompenzációs bizottság (1991) vagy a Nemzetközi Jogi Bizottság (2006) által alkalmazott kárfogalom. [7] Kecskés Gábor: A környezeti károkért való felelősség a nemzetközi jogban. PhD-értekezés, Győr, 2012. http://www.sze.hu/~smuk/doktoriiskola/fokozatszerzes/kecskesg/dissz.pdf Letöltés: 2012. július 12. 8 9. o. Lásd még bővebben: Szilágyi János Ede: A vizek védelmének jogi alapjai az EU vízvédelmi jogában. In: Publicationes Universitatis Miskolcinensis, Sectio Juridica et Politica, Tomus XXX/2. 2012, 477 600. o. Raisz Anikó: A felszín alatti vizek határon átnyúló szennyezésére vonatkozó nemzetközi szabályozás. In: Publicationes Universitatis Miskolcinensis, Sectio Juridica et Politica, Tomus XXX/2. 2012. 371 382. o. [8] Az országhatáron átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról szóló egyezmény Magyarországon a 148/1999. (X. 13.) Korm. rendelet hirdette ki. Az espooi egyezmény 1997. szeptember 10-én lépett hatályba. [9] Az espooi egyezmény 1. cikkének vii) pontja. [10] AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2004/35/EK IRÁNYELVE (2004. április 21.) a környezeti károk megelőzése és felszámolása tekintetében a környezeti felelősségről Lásd bővebben: Bőhm Judit: A bányászat környezetjogi szabályozása. In: Bányászati és Kohászati Lapok 2012/5. szám 3 6. o. [11] Ez az irányelv, amelynek célja a környezeti károk megelőzése és felszámolása, nem érinti a hagyományos károk tekintetében fennálló polgári jogi felelősséget szabályozó nemzetközi megállapodások értelmében biztosított kártérítési jogokat. Preambulum (11) Ez az irányelv nem alkalmazandó személyi sérülés, magántulajdonban keletkezett kár vagy gazdasági veszteség esetén, és nem érinti az ilyen típusú károkra vonatkozó jogokat. (14) [12] COM/2010/0581 A BIZOTTSÁG JELENTÉSE A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI PARLA- MENTNEK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK a környezeti károk megelőzése és felszámolása tekintetében a környezeti felelősségről szóló 2004/35/EK irányelv 14. cikkének (2) bekezdése alapján A védett fajokban és természetes élőhelyekben okozott károk európai uniós szinten szabályozott körének kiterjesztési lehetősége a madár- és az élőhelyvédelmi irányelvben meghatározott fajokon, illetőleg élőhe-

80 Csák Csilla lyeken túlmutatóan. Tizennégy tagállam döntött úgy, hogy él ezzel a lehetőséggel, és terjesztette ki az irányelv tárgyi hatályát olyan fajokra és élőhelyekre, amelyek a joghatóságuk alá tartozó területen vagy annak egy részén nemzeti vagy regionális szintű rendszerek alapján élveznek védelmet (Ausztria, Belgium, Ciprus, Csehország, Egyesült Királyság, Észtország, Görögország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Portugália, Spanyolország és Svédország). [13] kár : valamely természeti erőforrásban közvetlenül vagy közvetve bekövetkező, mérhető, kedvezőtlen változás, illetve valamely természeti erőforrás által nyújtott szolgáltatás közvetlen vagy közvetett, mérhető romlása. 2004/35/EK IRÁNYELV 2. cikk. [14] 2004/35/EK IRÁNYELV 2. cikk. [15] Shristoph Palme Anke u. Jochen Schumacher Matthias Schlee: Die europáische Umwelthaftungsrichtlinie. EurUP 5/2004, 260 267. o. [16] a) az olajszennyezéssel okozott károkkal kapcsolatos polgári jogi felelősségről szóló, 1992. november 27-i nemzetközi egyezmény; b) az olajszennyezéssel okozott károk megtérítésére létesítendő nemzetközi alap létrehozásáról szóló, 1992. november 27-i nemzetközi egyezmény; c) a bunkerolaj-szennyezéssel okozott károkkal kapcsolatos polgári jogi felelősségről szóló, 2001. március 23-i nemzetközi egyezmény; d) a veszélyes és mérgező anyagok tengeri szállításával okozott károkkal kapcsolatos felelősségről és a károk megtérítéséről szóló, 1996. május 3-i nemzetközi egyezmény; e) a veszélyes áruk közúti, vasúti és belvízi hajóval történő szállítása során okozott károkkal kapcsolatos polgári jogi felelősségről szóló, 1989. október 10-i egyezmény. [17] a) az atomenergia területén való polgári jogi felelősségről szóló, 1960. július 29-i párizsi egyezmény, valamint az 1963. január 31-i brüsszeli kiegészítő egyezmény; b) az atomkárokért való polgári jogi felelősségről szóló, 1963. május 21-i bécsi egyezmény; c) az atomkárokkal kapcsolatos kiegészítő kártérítésről szóló, 1997. szeptember 12-i egyezmény; d) a bécsi egyezmény és a párizsi egyezmény végrehajtásáról szóló, 1988. szeptember 21-i közös jegyzőkönyv; e) a nukleáris anyagok tengeri szállításának területén a polgári jogi felelősségről szóló, 1971. december 17-i brüsszeli egyezmény. Lásd még: Szilágyi János Ede: Az atomenergia szabályozása. In: Szilágyi János Ede (szerk.): Környezetjog II. Tanulmányok a környezetjogi gondolkodás köréből. Novotni Kiadó, Miskolc, 2010, 181 189. o. [18] Hatóköre kiterjesztésre került az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladék kezeléséről szóló 2006/21/EK irányelv, valamint a széndioxid geológiai tárolásáról szóló 2009/31/EK irányelv tekintetében. [19] Elképzelhető, hogy az irányelvvel kapcsolatos ügyek viszonylag alacsony száma a gazdasági szereplők ismereteinek korlátozott voltát jelzi. De az is lehetséges, hogy ezt a jelenséget az irányelv máris jelentkező megelőző hatásának kell betudnunk. A tapasztalatok korlátozott voltának egy másik oka az lehet, hogy bizonyos tagállamok a talajban és a vizekben okozott károk felszámolása területén fenntartották azokat a meglévő jogszabályi rendelkezéseiket, amelyek szigorúbb követelményeket támasztanak, mint az irányelv. Az ügyek kis számát végül az irányelvben előírt mentességi okok is előidézhették (ideértve a fizetésképtelenség esetét és a felelős gazdasági szereplő megállapításának sikertelenségét is). Nincs tehát elegendő adatunk ahhoz, hogy az irányelvnek a környezeti károk felszámolásában való hatékonyságáról megbízható megállapításokat tehessünk. Ugyanakkor már maga ez a jelentés is növelte az érdekeltek tudatosságát a kérdésben, és felerősítette a közöttük folyó információáramlást, egyúttal pedig a tagállamokat is segíteni fogja a 2013 áprilisáig a Bizottságnak benyújtandó saját jelentéseik elkészítésében. [20] Európai Parlament és a Tanács 2008/1/EK irányelve a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről.

A jogi szabályozás aktualitásai a fenntarthatóság jegyében 81 [21] COM/2010/0581 A BIZOTTSÁG JELENTÉSE A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI PARLA- MENTNEK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK a környezeti károk megelőzése és felszámolása tekintetében a környezeti felelősségről szóló 2004/35/EK irányelv 14. cikkének (2) bekezdése alapján. [22] COM/2010/0581 A BIZOTTSÁG JELENTÉSE A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI PARLA- MENTNEK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK a környezeti károk megelőzése és felszámolása tekintetében a környezeti felelősségről szóló 2004/35/EK irányelv 14. cikkének (2) bekezdése alapján. [23] A tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonsági kihívásainak kezeléséről (2011/2072(INI), 2011/0309 (COD). Javaslat az Európai Parlament és a Tanács rendelete a tengeri olaj- és gáziparban végzett kutatási, feltárási és termelési tevékenységek biztonságáról. A környezetvédelmi felelősségre vonatkozó jelenleg érvényben lévő jogszabályokban több fontos hiányosság van, és az európai olajfeltárással és -kitermeléssel kapcsolatos európai uniós fellépésről szóló 2010. október 7-i állásfoglalás értelmében, melyben a Parlament felszólította a Bizottságot, hogy fontolja meg a jelenlegi uniós jogszabályok (köztük a környezeti felelősségről szóló irányelv és a SEVESO II irányelv, valamint az Erika-csomagot és a harmadik tengerbiztonsági csomagot alkotó intézkedések) tartalmának felülvizsgálatát és hatáskörének kiterjesztését, és/vagy bármilyen szükséges új jogszabály bevezetését annak érdekében, hogy figyelembe vegye a parttól távoli olajfeltárással járó valamennyi veszélyt, és megerősítse az olajbalesetek esetén alkalmazandó felelősségi szabályokat. [24] 2004/35 irányelv 2. cikk. [25] 2004/35 irányelv 4. cikk (5) bekezdés: Ez az irányelv csak olyan difúz szennyezésből származó környezeti károk vagy ilyen jellegű közvetlen kárveszély esetén alkalmazandó, amelyek esetében okozati összefüggést lehet megállapítani az okozott kár és az egyéni gazdasági szereplők tevékenysége között. [26] 2004/35 irányelv 8. cikk (4) bekezdés. [27] Ludwig Krámer (fordította: Horváth Zsuzsanna): Az Európai Unió környezeti joga. Dialóg Campus Kiadó, Budapest Pécs 2012. EU Environmental Law, Seventh Edition Sweet and Maxwell, London 2011. alapján 186 187. o. [28] 2004. április 21-i 2004/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (ELD irányelv) 14. cikk (1) bekezdés. [29] Tervezet a környezetvédelmi biztosítékokról szóló kormányrendeletről KvVM/KJKF/760/2007. (közigazgatási egyeztetés) 2007. Budapest, Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium. [30] Kvt. 101. (5) bekezdés. [31] Lásd bővebben: Kovács Zsolt (szerk.): Biztosítási közjog. HvgOrac, Budapest, 2006. [32] COM/2010/0581 A BIZOTTSÁG JELENTÉSE A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI PARLA- MENTNEK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK a környezeti károk megelőzése és felszámolása tekintetében a környezeti felelősségről szóló 2004/35/EK irányelv 14. cikkének (2) bekezdése alapján. [33] Kvt. 101. (5) (6) bekezdés. [34] Pl. Mecseki Ércbányászati Vállalat (1991) Bányászat és ércfeldolgozási környezeti károk helyreállítása, rekultivációja.