PUSZTADOKTOR MAGAZIN VII. évfolyam 6-7. szám a Madárkórház Alapítvány havilapja Gyurgyalagok, pusztulás helyett riasztás Kezdeményezés a hermelin fokozottan védetté nyilvánítására Varjúmentés Somogyban Csuvi, a vad nyuszi
Vércsék a fészekben Június 13-án egy fészekből kipottyant árva vércsefióka került be a Madárkórházba. Pár napos korukban még nem lehet teljes bizonyossággal megállapítani, hogy kékvércséről, vagy vörös vércséről van e szó. Hamarosan kiderült, hogy vörös vércséről van szó. Testvérkéje sajnos a tojásban maradt, ami a zuhanástól megsérült. Pannit egy hétig tápláltuk, míg a HNPI természetvédelmi őrei megfelelő befogadó szülőket találtak neki. Szerencsére a pár elfogadta és táplálja, most szabad vércsepár neveli, új testvérei vele egykorúak. Fotók: Szabó Zoltán és Déri Balázs Szárnyasok itatója Fotó: Konyhás István Az emberi szervezet számára szükséges napi optimális folyadékmenynyiség 2-4 liter között van attól függően, milyenek az időjárási körülmények és természetesen mekkora a fizikai aktivitás. A nyári hőségben a párologtatás, izzadás biztosítja a legtöbb élőlény számára a hűtést, amivel folyadékot veszít, és amit pótolni kell. A madarak, főként a városokban előforduló fajok ilyen időben nehezebben jutnak vízhez, számukra megkönnyíthetjük a keresgélést, ha itatót alakítunk ki. A madarak itatása az etetéssel ellentétben minden évszakban jótéteménynek számít. Amíg az etetőt látogató madarak a könnyebb táplálékszerzés reményében leszokhatnak természetes gyűjtögetésükről, addig az itatóknak alkalmi vendégei lehetnek, hiszen folyadékból kisebb mennyiségre van szükségük, mint élelemből. Az itatók kettős hasznot jelentenek számukra, fürdőként is használhatják, a fürdés segíti őket, hogy megszabaduljanak a tollaikra veszélyes élősködőktől. Ha itatónknak pereme van, arra állva könnyebben kémlelhetik körbe a környéket, felfigyelhetnek az esetleges ragadozókra, de a fürdéshez szükséges az 5-10 centiméteres mélység. Az itatónak érdemes nyíltabb terepet választani, bokroktól egy, másfél méter távolságra. Szükség esetén, ha a vész fentről jön, oda elbújhatnak, viszont a lombok nem nyújtanak búvóhelyet a földről érkező támadóknak. Ha lehet, az itatáshoz esővizet használjunk. Az eresznél, vagy külön tárolóban összegyűjtött vizet hűvös helyen sokáig tárolhatjuk. Kereskedésekben, de régi padlásokon a cserép-, vagy fémedényeken kívül egészen egyedi, kőből faragott darabokat is találhatunk. Az itatóba öntött víz a hőségben szerves anyagok bekerülésével könnyen megposhadhat, ezért érdemes hetente, vagy állapotától függően kéthetente kitakarítani és friss vízzel feltölteni. Kertvárosi részeken tengelicekkel, cinegékkel, rigókkal találkozhatunk leginkább, míg a városi madarak nem vetik meg a köztéri kutakat sem. Veres Hajnalka A címlapon: Gyurgyalag szitakötőt zsákmányol (Fotó: Konyhás János)
Gyurgyalagok: pusztulás helyett riasztás Eltömték a fészkelő üregeket: fiókáikkal együtt pusztultak el a gyurgyalagok Gyurgyalagok fészkelő helyéül szolgáló üregeket tömött be ismeretlen tettes a harkányi homokbányában, a még ki nem kelt fiókák a rajtuk kotló szülőmadarakkal együtt pusztultak el. (MTI/2012. 07. 04.) Bank László, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) baranyai csoportjának irodavezetője elmondta az MTI-nek, hogy a harkányi homokbányában már évtizedek óta fészkelnek gyurgyalagok, a művelés felhagyásakor a bányatulajdonos az ő kérésükre hagyott meg egy partfalszakaszt azért, hogy a madarak ott maradhassanak. Tájékoztatása szerint idén június 23-án ellenőrizték újra a telepet. Megdöbbenve tapasztalták, hogy valaki leveles faágakkal betömködte az üregeket. A rendőrséggel közös helyszínelés során kiderült, hogy az elkövető 15 üreget zárt el, amelyből valószínűleg tíz volt lakott. A cselekmény akkor történt, amikor a gyurgyalagok még a tojásokon kotlottak, ezért a fiókákkal együtt az üregekben tartózkodó szülőmadarak is elpusztultak. A gyurgyalag fokozottan védett madárfaj, természetvédelmi értéke 100 ezer forint. Az elkövető tettével Bank László szerint hozzávetőleg 7 millió forintos kárt okozott. Forrás: MTI Fotó: Konyhás János A Madárkórház kommentárja: Fotó: Konyhás János A gyurgyalag, mint tudvalevő, főleg méheket eszik, ezzel kárt okoz a méhészeknek. Bár akármilyen nagy csapatban is támadnak a madarak ami a gyurgyalag esetében 50-100 példány, mely a testtömegének kétszeresét is elfogyasztja méhekből Fenyves József hortobágyi méhész szerint a méhek szaporasága bőven kiegyenlíti az ebből eredő veszteséget. Véleményünk szerint vagy a bányatulajdonos akarta a sajátos módon gyurgyalag-mentesített homokfal-szakaszt hasznosítani, vagy az is vélhető, hogy egy méhész így akarta illegálisan megvédeni esetleg a megélhetését is jelentő méheit a madaraktól. Pedig lenne legális lehetőség is: a gyurgyalagok engedélyezett riasztása. Erre az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség adhat engedélyt indokolt esetben 8 nap alatt pár ezer forintos ügyintézési díj ellenében. Méhészek körében is ismert, hogy a gyurgyalagokat távol tartja a ragadozó madarak jelenléte. Magam emlékszem, hogy kisgyerekkoromban, még az 1960-as években a budai hegyekben méhészkedő nagyapám kitömött egerészölyvet és erdei fülesbaglyot helyezett ki a kaptárak közelébe. Nem véletlenül. Egy méhész ismerősünk, Máté Sándor arról számolt be, hogy amikor egy mentett vörös vércsét engedett szabadon a tanyáján, a vércse egy ideig a közelben tartózkodott, és a korábban óramű pontossággal reggel, délben és este a kaptárakhoz táplálkozni érkező gyurgyalagok attól kezdve elmaradtak. Noha a vörös vércse nem kifejezetten gyurgyalagra vadászik, sokkal inkább pockokra, valamiért mégis félnek tőle a méhészmadárnak is emlegetett repülő drágakövek. A Madárkórházban ápolt, áramütés miatt tartósan sérült, röpképtelen vörös vércsék teljesen alkalmasak lennének erre a feladatra. Solymász módszerrel felbéklyózva, a méhészet közelében tartva megvédik a méheket a gyurgyalagok koncentrált offenzívájától. Az áramütött vércsék számára, melyeket fél szárnnyal és fél lábbal máshol elaltatnak, ez egy új életés hasznosítási lehetőséget jelenthetne. Egy másik módszer: a méhészet közelében vércsék számára költőládák kihelyezésével természetes úton is odaszoktathatjuk a ragadozókat. Dr. Déri János Fotó: Konyhás János Idén 2013 madarának az internetes szavazók a gyurgyalagot választották. 3
Varjúmentés Hortobágyról Somogyban az Ipolyságba Olvasóink írták Fotó: Bárdos Imre Tisztelt Szerkesztők! Már évek óta rendszeresen megkapom a Pusztadoktor Magazin számait, ezúton is köszönöm szépen. Májusban érdekes esetünk volt: négy valóban rászoruló varjúfiókát sikerült megmentenünk és jó kezekbe juttatnunk a Fenékpusztai gyűrűző állomásra. Tudom, hogy örök probléma a fiókák fölösleges megmentése, amikor az emberek azt hiszik, hogy bajban vannak, közben csak természetes módon a szülők a földön etetik őket tovább. De a mi csapatunk csupa MME tagból áll, egyikünk (Juhász Imre) az örökös tagsági címet is megkapta, szóval nem laikusokról van szó ebben az esetben. Esetünket megírtuk egy kis cikkben, ezt most elküldöm, nem tudom, érdeklődésre tarthat-e számot a Pusztadoktor Magazinban. Három fényképet is mellékelek. Esetleges közlés esetén, ha csak egy fénykép férne bele a cikkbe, akkor azt szeretnénk, amelyiken négyen állva 1-1 varjúfiókát tartunk a kezünkben. Köszönettel és további sok sikert kívánva áldozatos munkájukhoz! A képen balról jobbra Balogh Ferenc, Juhász Imre, Dobay Orsolya, Simig Péter. Dr. Dobay Orsolya, Semmelweis Egyetem Ez évben is követve hagyományainkat a gyönyörű, háborítatlan Boronkai Tájvédelmi Körzetben töltöttünk néhány rétisasos napot. A változatosság kedvéért hétfőn (május 14-én) a segesdi kastélyparkba mentünk madarászni, ahol az évszázados fákon szép nagy vetési varjú telep található. Sajnos néhány ragadozók által széttépett varjúfióka tetemet, tollakat találtunk, akik a két nappal korábbi hatalmas szélvihar áldozatai lehettek, mert levert fészkek is hevertek a fák alatt. Észrevettük, hogy néhány leromlott állapotú fióka próbál előlünk menekülni, elbújni. Azonnal akcióba léptünk, a kastélyban működő öregek otthonából Juhász Imre, az MME örökös tagja rögvest kerített két papírdobozt, s azokba befogtuk a már igen gyenge, menekülni nem tudó kis varjakat. Hazafelé, szállásunkra tartva beszereztünk kutya-, és macskatápot, amivel a kis erdei házunkban rögtön megkezdtük az etetést. Ez eleinte nem ment könnyen, mert a kézzel szétnyitott csőrükbe csipesszel adagolt darabokat kiköpték. Kiderült, hogy a falatokat le kellett nyomni a torkukon, a libatöméshez hasonlóan egy bizonyos ponton túl már lenyelik azokat. Az itatásról sem feledkeztünk meg, aztán egy dobozban töltött éjszakai pihenést követően reggelire a főtt tojás után már jobban lecsúszott a táp is. Kedden délelőtt már utazott is a négy fióka (Balambér, Bendegúz, Adalbert és Jenő) a fenékpusztai madármentő állomásra, ahol azóta gondos, szakértő kezekben fejlődtek, amiről telefonos és személyes érdeklődésünkkor meggyőződhettünk. Néhány hét múlva meggyűrűzés után jó Fotó: Bárdos Imre egészségi állapotban, a többi odakerült varjúfiókával együtt szabadon engedték őket, hogy többi társukhoz csatlakozhassanak. Fontos hangsúlyozni, hogy egyáltalán nem mindegyik madárfióka szorul feltétlenül megmentésre. Ebben az esetben egyértelmű volt, hogy a fiókák rendkívüli mértékben le voltak gyengülve, és a szülők egyáltalán nem etették őket a földön, ami a magas fák tetején levő fészkekből kiesett varjaknál szokásos jelenség. További megerősítést adott a megmentéshez a földön talált, ragadozóknak áldozatul esett további pár fióka látványa. Dr. Dobay Orsolya 4
Kezdeményezés a hermelin fokozottan védetté nyilvánítására Fotó: Konyhás István Hazai kisragadozóinkkal a természetet járó kirándulók sem találkozhatnak túl sűrűn, ami leginkább életmódjuknak és táplálkozási szokásaiknak köszönhető, legtöbbjük a nappalt alvással tölti, és portyázásra akkor indul, amikor mások már az álmok mezején járnak. Egyikük, a ragadozó létére is sokakat (legalábbis a prémes gerincesek rajongóit) elbűvölő hermelin (Mustela erminea Linnaeus, 1758). A menyétfélékhez tartozó ragadozóval azonban nem csak azért találkozunk ritkán, mert élete jórészt rejtve marad, hanem mert állománya fogyatkozóban van véli Gera Pál természetvédő. A vidra-és hermelinvédelem magányos farkasa éppen ezért (újból) levélben fordult Illés Zoltánhoz, a Vidékfejlesztési Minisztérium környezetvédelmi államtitkárához azzal a felhívással, a minisztérium dolgozzon ki védelmi-, és kutatóprogramot a faj védelme érdekében, első lépésként pedig nyilvánítsa fokozottan védetté, megemelve eszmei értékét a jelenlegi 100 ezerről 250 ezer forintra. A ragadozóvédelemben korábban kialakult szakmai együttműködések alapján leginkább önkéntesen zajló állományfelmérések azt mutatják, az elmúlt években csökkent a hermelinek egyedszáma, aminek hátterében többek között az élőhelyeket érintő változások állhatnak derül ki a vidra-és hermelinállomány helyzetét kutató tanulmányból. A hermelin elsősorban vizes élőhelyek, csatornák, vizes árkok közelében telepszik meg, de a kisvízfolyások sokszor szennyezettek, a csatornák közül a mezőgazdasági területhez csapva azokat többet beszántanak, és igen eltérő a parti vegetáció borítottsága, ami szintén befolyásolja a megtelepedést. A mesterséges létesítmények (csatornahálózat, halastavak) akár kedvezőek is lehetnek számukra, azonban az ökológiai szempontok fölé emelt kizárólagos turisztikai szempontok elsőbbsége káros hatást fejthet ki. Az aszályos évek alacsony vagy változó vízállása, az egymástól távolodó populációk elszigetelődése, ezzel a génállomány satnyulása ugyancsak kockázati tényező a hermelinekre (és vidrákra) nézve. Gera Pál ezért úgy véli, a védelmi programban élőhely-megőrzés segíthetné a faj védelmét, emellett lehetővé kell tenni, hogy az egymástól elválasztott populációk érintkezni tudjanak egymással. Ezzel egyidejűleg egy hosszú távú kutatási program elindítását javasolja, mely feltárhatja a folyamatok hátterében álló további összefüggéseket. A kutatásra és védelemre javasolt terület a Kisalföld, Mezőföld, Északi-középhegység, Bodrogköz, Nagykunság, Hortobágy, Nyírség, Maros-Körös köze, Somogyi-dombság, Zalai-dombság, Alpokalja, Kemeneshát, melynek rendszeres monitorozása országos szinten pontos képet adhatna a helyzetről. A hermelin Európa, Ázsia és Észak-Amerika mérsékelt övének lakója, alapvetően a nedves élőhelyeket kedveli, mezők, rétek, szántóföldek közelében él, fő táplálékát kisebb rágcsálók, madarak képezik, de rovarokat, lárvákat is fogyaszt és rendkívül ügyes vadász. Bundája gesztenyebarna, mellén és hasán fehér, legközelebbi rokonával, a menyéttel ellentétben azonban torkán nincs vörösesbarna foltja. A kis bundás ellenségei a baglyok, rókák lehetnek, az ember közvetlen tevékenysége révén elméletben már nem, mivel jelenleg is védett fajról szó, vadászni, csapdázni nem lehet, ez azonban önmagában nem biztos, hogy elegendő lesz a hermelinek megőrzéséhez. A témáról bővebb információ található a www.otter.econservation.eu weboldalon. Veres Hajnalka Madártani érdekességek Madarak délről, északról Az egyre nyilvánvalóbb klímaváltozás szinte minden évszakban érezhető változásokat hoz a madártani megfigyelésekben. Talán a nyári időszakban még jobban tetten érhető ez. Az ország sík területein egyre több helyen találkozhatunk pusztai ölyvvel (Buteo rufinus). Méretre szinte teljesen megegyezik a nálunk is gyakori egerészölyvvel, de vöröses színárnyalata megkülönbözteti gyakoribb rokonától. A tövisszúró gébics ritkább, déli rokona a vörösfejű gébics (Lanius senator) is előkerült a Borsod-Abaúj- Zemplén megyei Igrici település térségében. Egyre gyakrabban találkozhatunk egyetlen vonuló bagolyfajunkkal, a füleskuvikkal (Otus scops lent) is. Ez a faj mind gyakrabban költ hazánkban, főleg a ritkább lombos erdőkben és elhagyott gyümölcsösök faodvaiban telepszik meg. E fajról következő lapszámunkban részletesebben is írunk. Északi vendégek is megjelentek a nyári hőséget csillapító markáns hidegfrontokkal. Így a Fertő tó és Zámoly környékén az Észak-Európában költő csigaforgatókat (Haematopus ostralegus), míg a Kőszegi Tájvédelmi Körzetben a téli etetőkről ismert süvöltőt (Pyrrhula pyrrhula) figyelték meg madarászok. (forrás: birding.hu) Kép és szöveg: Konyhás István 5
Csuvi, a vad nyuszi Olvasóink írták Történetünk egy szép napsütéses délutánon kezdődött, mikor a férjem gyümölcsös kertünkben köveket pakolt. A kőrakás tetejéről legurult egy kő a fű közé. Ahogy lehajolt, észrevette, hogy valami mozog a fűcsomó alatt. Egy aprócska vad nyuszi volt, aki próbált elmenekülni, de nem sikerült neki, hiszen sántított. A férjem felvette és hazahozta nekem az édes kis jószágot. Látszott rajta, hogy fél, de amikor az ölünkbe vettük és simogattuk, hagyta magát. Eldöntöttük, hogy amiért mi okoztunk neki fájdalmat igaz teljesen véletlenül mindenképpen megpróbáljuk megmenteni. Elvittük az állatorvosunkhoz, de ő nem vállalta, hogy megműti, hiszen még csak 3-4 hetes lehetett. A diagnózis nyílt combcsonttörés, nagyon elszomorított minket. Felhívtunk több orvost is, de senki nem vállalta a műtétet. A nyuszi eközben egyre csak rosszabbul lett. Pedagógusi vénám nem engedte, hogy ilyen könnyen feladjam a mentőakciót. Elhatároztam, hogy akármi is történik, én megmentem ennek a csöpp nyúlnak az életét. Interneten keresgettem állatkórházakat, mikor rákattintottam a Hortobágyi Madárkórház honlapjára. Ismerős volt, hiszen már négy alkalommal is szerveztem kirándulást a Hortobágyra és minden alkalommal bejártuk a Madárkórházat is. Csak ültem a számítógépem előtt és nosztalgiáztam, mikor eszembe jutott, hogy mennyire kedves emberek fogadtak mindig minket a Madárparkban. Úgy gondoltuk, próba szerencse, így a férjem felhívta dr. Déri János doktor urat. Elmesélte, mi történt és nagy meglepetésünkre a válasz az volt, hogy igen. Igen, megpróbálja megmenteni ezt az ártatlan kis állatot. Már aznap érte is jött doktor úr és elvitte. Nagyon izgultunk, féltettem a kis nyuszikát. A műtét 2 és félórás volt. Este fél 9-kor indultunk érte, hogy hazahozzuk. Doktor úr nagyon készséges volt, elmagyarázta a műtét részleteit, hogyan rögzítette fémekkel a nyuszi csontját. Nekem csak egy volt a lényeg, hogy életben volt. Azonnal az ölembe vettem és megpuszilgattam, érezhetően megnyugodott. Doktor úr hasznos tanácsokkal látott el minket, hogy mire figyeljünk oda. A természetbe még semmiképpen nem ajánlatos azonnal visszaengedni, hiszen sántít és kontrollra is vissza kell vinni. Olyan hálás kis nyuszi volt, úgy bújt hozzánk, mintha már régóta ismerne minket. A nevét a férjemtől kapta, így lett Csuvi. Doktor úr tanácsára vettünk neki kecsketejet és azzal etettük, fecskendőbe felszívtuk és cumiztattuk. Láthatóan ízlett neki és szinte óránként követelte a finomságot. Fokozatosan tértünk rá a tehéntejre, 3 nap után már csak azt ette. Szépen gyógyulgatott, láthatóan jól érezte magát. Kétnaponta hívtuk doktor urat és beszámoltunk Csuvi napjairól. Másfél hét után visszavittük kontrollra. Mindent rendben talált doktor úr, szépen gyógyult és nem is látszott rajta, hogy bármi baja lenne. Vittünk tejet és megcumiztattuk, hogy lássák az ott dolgozók, mennyire szépen eszik és, hogy tehéntejen is fel lehet egy vad nyuszit nevelni. Most már az étrendje alapvetően háromféle összetevőből áll: tehéntej, magok, zöldek és csemegék. Az egyik kedvence a boltokban kapható speciálisan nyuszik és más rágcsálók számára összeállított magkeverék, amely kukoricát, napraforgómagot, árpát, szárított borsót tartalmaz. Ezt kiegészítjük granulátum formában árult nyúltáppal, de ezt csak módjával, mert elhízhat tőle. Zöldségek közül a káposztát, salátát, répát, almát, uborkát és céklát szereti. Már 4 hét telt el a műtét óta, Csuvi egyre nagyobb és nagyobb, már nem is sántít. Egyetlen probléma van csak, hogy nagyon a szívünkhöz nőtt. Vannak házi nyulaink is és már velük is megbarátkozott. De Csuvinak kivételes bánásmód jár, hiszen neki sokkal nagyobb a mozgástere, mint a többi nyuszinak. Napközben kezd igazán élni", ha szabadon engedjük a lakásban vagy az udvaron. Nagyokat ugrál, szökken (akár az ágyra, fotelra is), minden zugba bebújik (kiváló 6
Olvasóink írták portörlő), ha valami útját állja, kaparni kezd. Csak éjszakára tesszük be a ketrecébe, nehogy valami (nyest, görény) elvigye. Most nem bírja ezt a nagy hőséget, egész nap a garázs előtt a hideg kövön ejtőzik. Igaz az, hogy a kis korától kézhez szoktatott nyuszi idővel igazi gazdi kedvencévé válik. Csuvi is imádja, ha simogatjuk, ilyenkor a padlót, vagy a lábát nyalja, közben pedig a fogát ropogtatja. Ez valószínű annak a jele, hogy jól érzi magát. Kedves szokása még, hogy a ketrecben két lábra állva üdvözöl bennünket reggelente. Valójában ez csak egyet jelenthet: Vegyetek már ki!" Már hallgat a nevére, leginkább arra a hangsúlyra, ahogyan szólunk hozzá. Nagyon szeretjük a mi kis vad nyuszinkat, a család minden tagja rajong érte. Csuvi már örökre a mi kis nyuszink marad, vigyázunk rá és felneveljük. Ha megnő, sem lesz vele szerintünk semmi gond, hiszen olyan jól érzi magát az udvaron a cicákkal. Köszönjük még egyszer dr. Déri János doktor úrnak a lelkiismeretes munkáját. Történetem végén A kis hercegből szeretnék idézni pár sort. Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít mondta a róka. Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik. Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem és ne feledd: Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél." Tóthné Duró Márta Gyurika, a verebek királya igaz mese Gyurika hullámos papagáj volt. Laborom ablakából épp az otthonára láttam. Régi ház volt, melyben idős házaspár éldegélt. Minden kincsüket Gyurika, meg egy kis korcs kutya jelentette. Gyurika májustól októberig az árnyas verandán tanyázott csinos kalitkájában. Gazdái délutánonként kiültek mellé, így társaságban sem volt hiánya. Látogató is érkezett időnként: egy fiatalasszony, kisgyerekkel. A kisfiú játszott a kutyával, és nem értette, miért nem engedik a felnőttek, hogy Gyurikával is ugyanezt tegye. Egy óvatlan pillanatban aztán megpróbált közelebbi kapcsolatba kerülni a madárral, és megtörtént a baj. Gyurika előbb a kerítés tetejéről, majd az ereszcsatorna széléről élvezte, hogy az emberek mekkora ribilliót csapnak körülötte. Hiába hívták vissza, a papagáj úgy vélte, meg kell ismernie a kalitkán kívüli világot. Az üres kalitka még napokig várta vissza hűtlen lakóját. Nyár vége felé, mikor már érett a porcsin apró magja, házunk előtt nagy verébraj lakomázott. Ahogy jobban megszemléltem a lármás társaságot, látom ám, hogy a csapat közepén szép kék papagáj legeli a magvakat. Közeledtemre Gyurika vezetésével felrebbentek, s egy távolabb lévő fűcsomónál folytatták a táplálkozást. Látszott a csapaton, hogy nemcsak befogadták, de szinte főnöküknek tekintették a dekoratív madarat. Jóízűt mosolyogtam Gyurika ilyetén karrierjén. Egy esős őszi reggelen, munkahelyemre menet aztán újra elém került Gyurika. Egyedül volt, fázott a hideg esőben, szánalomra méltó látványt nyújtott. Gyere közeledtem felé hazaviszlek a gazdasszonyodhoz, vár a jó meleg otthon. Nem várt be, hanem felröppent egy közeli kerítésre. Felé nyújtottam a kezem. Gyere, te verebek királya tétován rám nézett, mintha még mozdult is volna felém, aztán átlibbent a kerítésen. Azóta nem láttam Ȧ történetet elmesélte az Önök elkötelezett támogatója: Lengyelné Boldog Ilona www.facebook.com/madarpark Kövessen minket a Facebookon is! 7
Látogasson el hozzánk! Hortobágyi Madárpark a 33-as út mentén www.madarpark.hu látványkórház gyerekröptető madármentő kiállítás Címünk: Hortobágy 4071, Petőfi tér 6. madárkertek csodalibikóka www.madarkorhaz.hu A Madárparkban madár-showal és szakvezetéssel várjuk vendégeinket! A Madárkórházba került gyógyult madarak szabadon engedésének vendégeink is tanúi lehetnek! Látogassanak el hozzánk! A belépőjegyek ára felnőtteknek 800 Ft, gyerekeknek 600 Ft. További programok: Augusztus 20. Madár-show és gólyák szabadon engedése Amennyiben lehetősége van, kérjük, támogassa alapítványunkat! Köszönjük! Bankszámlaszámunk: 59900029-10001868 Adószámunk: 18557899-1-09 Olvasói leveleket, érdekességeket a következő címekre várunk: pusztadoktor@t-online.hu 4071 Hortobágy, Petőfi tér 6. Állatorvosi, állatgyógyászati területen felmerülő kérdéseiket a fenti címekre várjuk! Megjelenik 12 000 példányban. Hirdetésfeladás, sérült madár bejelentése: pusztadoktor@t-online.hu Tel: (30) 9435-494; (52) 369-181. Szerkesztők: Dr. Déri János, Konyhás István, Veres Hajnalka Tördelés: TerepSzemle Stúdió (Veres Hajnalka) ISSN 1788 456X Megtalálható országszerte állatorvosi rendelőkben, állatkertekben, kisállatkereskedésekben, állati áruházakban, megyei könyvtárakban.