Sabadee. Igy üdvözlik egymást Laoszban. Éppen itt vagyunk Vientienben a fővárosban. De ne is szaladjunk ennyire elöre az időben, így hát kanyarodjunk is vissza egészen Bangkokig. Ázsiában, amúgy is sokat kanyarodik az ember:p. -A Khao san road mizéria - Valószínütlenűl sok probléma leküzdése után Csacsy thajföldi vizumjával kapcsolatban, hamar a Bangkoki reptér előtt találtuk magunkat csomagjainkkal. Mivel otthonról igen jó ötletet kaptunk hol is kezdjük kalandjainkat, hamar a Khao san road fele vettük az irányt. Azaz csak vettük volna ha folyékonyan beszéltünk volna Thai nyelven. Tuck Tuck ajánlják a helyiek, ami az itteni 3 keréken guruló motoros taxi. Mivel a bangkoki centrum a reptertől viszonylag messze van ezt az iszonyatos luxust nem engedtük meg magunknak (még akár fejenként 1000 Ft-ba is került volna), hiszen a hosszú utazas titka az hogy minél olcsóbban jussunk el a célhoz. A helyiek nem nagyon beszélnek angolul, szóval némi szinjátszó szakkör után, remélhetőleg a megfelelő busszra száltunk. Nagyon olcsó volt, ennek kifejezetten örültünk, az otthoni BKV tehet egy szivességet. (Csaby most töm 1 pipát éppen). Megérkezvén ingerek áradata éri az embert minden irányból. A forgalom zaja, és a szmog csak ezek egyike. Az utcákon millió ember. A Khao San road, kifejezetten külföldiek kedvence. Étel illat csapja meg az ember orrát, árusok kinálják a portékák széles választékát. Friss gyümölcsök, sültek, levesek, polók, alkohol minden mennyiségben csak hogy párat említsünk közülük. Gyorsan kerestünk szállást, helyi pénzben 300 baht, ami egészen jó ár ahhoz képest, hogy a fővárosban vagyunk. Kis szoba 1 nagy ággyal a közepén, közös fürdőszoba melegvizzel. Csak semmi luxus. Mivel hajtott a vágy minket, meg persze az ehség, gyorsan a Khao san roadra vettük az irányt, hogy újra kiélhessék magukat érzékszerveink. Felfedeztük az utcát, ettünk, újabb elégedettség az arcunkon hogy sikerült ismét olcsón, és ráadásul nagyon finomat. Kicsit mászkáltunk még, aztán az utazástól fáradtan visszavonultunk kis szállásunkra. - Same same, but different. - Másnap a nappali fényben végre teljes egészében lehetett megcsodálni Bangkok utcáit. Habár a Khao san roadon minden meg van ami csak kellhet, némileg elkezdtük felfedezni a környéket. Bangkok igencsak változatos. Azt hiszem az ember pont azt kapja, amit vár illetve látott a Leonardo Di Caprios filmben: a lepukkanttól a luxusig, a többsávos belvárosi utaktól a csendes zöld parkokon át, Magasvasút, Metro, Plaza, Piacok reggel este, Tuck Tuckok zaja, szmog, fények, Buddhaszentélyek avagy kis nyugodt helyi utcácskák. Érezni lehet az eszenciális különbséget európa és ázsia között. Azt hiszem Bangkokban az ember mindent megkaphat, amit csak akar ha tudja a megfelelő helyet. Ami biztos nem lehet könnyű, hisz igazán nagy város. Az emberek nagytöbbsége kedves, és tényleg mintha többet is mosolyognának mint európai társaik. Főleg gyalog, tuck tuckal vagy hajóval közlekedtünk. Igazából állandóan mozgásban voltunk. Szük csatornákon hajókirándultunk, intéztük a vizumot Laoszba, mivel ez volt Thaiföld után az uticél, olcsóbb szálláshely után néztünk, ami sikerült is, hasonló volt mint az előző,csak kicsit nagyobb, itt már volt saját fürdőszobánk, habár csak hidegvizzel. Valoszinüleg ettől is volt olcsóbb. Ugyanaz, Ugyanaz de mégis kicsit mást. Same same but different. Ez a szlogen és a mentalitás délkelet ázsiára. Az árak és a választék nagyjából mindenhol megegyezik. Már ha persze eltudjuk magyarázni illetve megértik egyáltalán, hogy mit
akar a külföldi. Mosolygás, mutogatás, némi angol és jó eséllyel azt kapjuk meg amit szeretnénk. Ha meg nem akkor different Rengeteget kajáltunk főleg helyi árusoknál vett finomságokat. Nagyon jól főznek, főleg levesek ezt mindenhol lehet kapni, és nagyon kiadós. Csirke, Marha, Sertés, Tengeri herkentyűk minden fajta módon elkészitve, tészta, rizs, gyümölcs, palacsinta, ezek mennek. Csacsy egyszer be is fosott az utca közepén fényes nappal. Hát igen, a gyomor kényes dolog itt Ázsiában. Felfedeztük az éjszakai piacot a kinai negyedben, amit Thieves marketnak (tolvajpiac) hivnak, hálistennek nem tünt el semmi tőlünk. Természetesen az ember dúskál a választékban. Ha mégis sikerül valamit kiválasztanunk, mehet az alkudozás, ami néha még az ár harmadát is jelentheti. Mivel nem nagyon akartunk az utazás alatt cipekedni, ezért csak szoldian nyomtuk némi disz, ékszer, Csacsynak torna cipő, Pubinak gyürű. A pár napban kellemesen kimászkáltuk magunkat, ellátogattunk még a piroslámpás negyedbe is, ahol nagyon kedvesek a lányok és a fiúk. Ja meg a lányos fiúk :P Mivel tudtuk hogy Bangkokba még fogunk majd jönni, nosza jegyet váltottunk Chiang May felé, hogy majd északabbra jutva szép lassan haladhassunk Laos felé. A vonat út 15 órás volt, és mivel a karácsony miatt nem volt már hálókocsis hely, kényelembe helyeztük magunkat az ülésünkön, ami olyan volt mintha egy fogászati rendelőbe csöppentünk volna. Forgathatós, hátradönthetős kék székek, fejünk felett óriási lámpák és természetesen plafonra szerelt 360 fokban forgó ventillátorok. - Karácsony Chiang May ban Pont Dec. 24. ére értünk ide. Igazábol az emberen nincs igazán a karácsonyi nyomás tekintve, hogy itt nem ünneplik, és ugye 30 fok van. Mivel már a pálya udvaron beadtuk a derekunkat, hogy elvigyenek egy szállás helyre nagyon nem is válogattunk, a legolcsóbb szobát választottuk természetesen. Nem lett a kedvencünk, de lusták voltunk mást keresni. Chiang May egészen szép város, persze itt is nagy a forgalom, de mégis kicsit nyugisabb a fővárosnál. Különösen jól csinálják a csirke szárnyakat, aranybarnára sült panír látványa nem egyszer elcsábított minket. Mivel aznap karácsony volt hát go be a város szivébe ahol azért akadt egy két christmas buli féleség. Persze nincs buli alapos előkészület nélkül, igy hát jól be is ittunk az otthon lévők egészségére is. Ez igen jól sikerült (egy üveg vodka természetesen frissen csavart mandarinlével, azért az egézsségre figyelni kell), szóval el is indult a vidámvasút. Hamar összebarátkoztunk egy helyi egyetemista sráccal, aki kézségesen felajánlotta nekünk hogy elvisz minket jó bulihelyekre. Úgy gondoltuk hamár szenteste, akkor legyen meghitt és békés. Így elöször egy nagyon nívós dizsibe mentünk, hatalmas táncparkettel, király zenével. Az ivás itt is folytatódott, mondjuk rajtunk kívül nem volt ott senki. Mi azért rendesen kitomboltuk magunkat, majd tovább mentünk ezúttal egy helyiekkel és turistákkal egyaránt tömve lévő élőzenés bulihelyre. Ekkor már teljesen készen voltunk. A bulihely WC je tök modern volt, és pisilés és kézmosás közben az ember tarkoján egy-egy melegvizes kendő landolása után már meg is indul a ropogtató masszir, anélkül persze, hogy ezt barki is kérte volna. Habár nem sok mindenre emlékszünk, abban határozottan egyetértünk hogy nagyon jól éreztük magunkat, és sikerült nagyon sok pénzt elköltenünk, de arra már nem nagyon emléxünk hogy hogy meg mire. Na mindegy azért Boldog Karácsonyt mindenkinek.
- Motorozás Csacsyval Másnap kis józanodás vette kezdetét, és ugy gondoltuk megnézzük a környéktől nem messze lévő hegyi Buddha szentélyt, Doi Sutep-et. Mivel elég drágán akartak volna elvinni minket arra kb 45 percre lévő helyre ugy gondoltuk motorra pattanunk. Tudni kell hogy Thaiföldön(is) majdnem mindenki motorral közlekedik, na meg azt hogy a király képe mindenhol ottvan, a pénztől kezdve, a legkisseb boltig. Így hát követve a helyi trendet béreltünk is egy motort, Csacsy navigált, Pubi meg vezetett. Mivel esteledett már ugy gondoltuk csak elmegyünk egy darabon és csak másnap látogatjuk meg a szentélyt. Meg is találtuk a megfelelő utat bár csak kerülővel, és örömmel tapasztaltuk hogy kiránduló hely is van: csobogó patakkal, hatalmas fákkal és városra nező gyönyörű kilátással. Fantasztikusan vagányan feszitettünk mindketten a robogón, ezt a képet csak az atomantis bukosisakjaink csorbították némiképp. Másnap hatalmas kedvvel indultunk el és a szerpentines uton élveztük a szabadságot, vérbeli motorosokra emlékeztető bedőlésekkel vettük a kanyarokat, mígnem felértünk Doi Sutep-re. A parkolóból óriási lépcső vezetett fel a Buddha kolostorig. Sajnos rengetegen voltak, de a szentély így is békességet árasztott és persze volt ott minden, ami kell fekvő, álló és sétaló buddha szobrok, viragzó, illatozó bokrok. Sajnos az idő nem nagyon kedvezett. Igy ugy döntöttünk a kirándulás elmarad és az esős hegyi szerpentinen haza fele vettük az irányt. Sikeresen hazatértünk, semmi perec, és mivel ilyen élvezetes a motorozás úgy döntöttünk hogy majd legközelebb is fogunk, ha lesz rá alkalom. Mivel ilyen ügyesek voltunk kijárt nekünk aznap egy Thai masszázs is amit nagyon nagyon élveztünk. Bejártuk még a várost, piac, megpróbáltuk felidézni a karácsonyi helyszineket, de nem nagyon ment. Ígyhát másnap tovább indultunk Laos felé, ahova Chiang Rai on keresztül vezetett az út. -Akha village, avagy lost in the Jungle- Chiang Rai ban nincs sok látni való, legalább is ezt írta a Bangkokban zsákmányolt Lonly Planet South East Asia könyvünk, ami majdnem az összes ebbe a régióba utazó ember úti könyve tele megannyi hasznos információval. Gyakorlatlilag miden turista ezt bujja. Mivel már kicsit elegünk volt a városokból amúgy is, elfogadtunk az ajánlatot hogy elvisznek minket a 20 km re, a jungellel borított hegyekbe. A szállások fából épített kunyhókból álltak a hegy oldalában. Megkaptuk amire vágytunk, nyugalmat, csendet, friss levegőt, és persze ennek cserébe némi diszkonfortot. Másnap úgy döntöttük kis kirándulásra indulunk, megnézni a helyi falvakat, egy viszonylag jelentős vizesést, és a hot springeket amik ilyen forró víz kitörés források és fürdők. Távolodván a falutól elnézve a hegyekről a messzeségbe, mindenhol csak Jungel és Jungel, elgondolkozunk hogy igen, valószinűleg Chuck Norris itt kapta a kiképzését. Természetesen vezetőt nem fogadtunk magunk mellé, hisz kaptunk egy kis rajzolt térképet, amit akár egy 4 éves gyerek is csinálhatott, de nem aggódtunk, hiszen a dzsungel állítólag nem veszélyes és iránytűnk meg úgyis van. Túránkat a vizeséssel kezdtük, ami meglepetésünkre legalább 20 méter magasról zuhant a labunk elé, kellő hozammal ahhoz, hogy csak ordítozva lehessen kommunikálni. A vizesés körül burjánzott minden, megannyi egzotikus növény, hatalmas fák, léggyökerek, óriási mohaszönyegek. A vizesést elhagyva feljebb indultunk hogy megtekintsük a környező falvakat. A hegyek oldalában tea ültetvények, ahol az egyik faluban szivéjesen meg is kináltak belőle. Az idő szikrázó napsütéses volt, de vigyázzunk este 6 után már teljesen sötét van és hideg. Normális esetben 4 óra alatt körbe lehet járni a tervezett utat, amit kijelöltünk magunknak. Na persze ha nem téved el az
ember. A falusiak nem beszélnek egyáltalán angolul, és igazából olvasni sem nagyon tudnak a térképről. Ellenben szivéjesen mutogatnak és helyeselnek, persze igazából nem tudni mire. Amikor balra mutattunk a falu nevét mondogatva mosolyogva bologatnak, hogy igen arra van. Amikor jobbra mutattuk ugyanezt akkor még nagyobb beleéléssel mosolyogva bologattak, hogy az a helyes út. Tiszta skizofrén állapot, de szerettük. Szóval miután realizáltuk, hogy lementünk a térképről és sötétedik, a folyónak vettük az irányt. Táblákra ne nagyon számitsunk erre, ezek ritkán járt utak csak elvétve találkoztunk egy egy helybélivel. Sokórányi gyaloglás után, úgy sejtettük nagyjából vissza kerültünk a térképre a hot springshez, csak hát ekkorra már beestelledet. Sebaj fejlámpák fel és úgy folytattuk az utat, ami a dzsungelben éjszaka nem veszélytelen. A kis ösvények könnyen elágazáshoz vagy egyenesen a semmibe tudnak vezetni, de hát nálunk volt az iránytű és ez némi magabiztosságot adott egy-egy elágazásnál. Amikor már majdnem kétszer annyi idő telt el, mint ami az út megtételéhez kellett volna, a magabiztosságunk elpárologni látszott. Azért mégis sötét van, dszungel van, para van na! Szótlanul nyomultunk egymás után, kicsit arra gondolva hátha már keresnek minket. Esetleg Végül, amikor elkeseredésünk már kitörni látszott, ismerős zajra lettünk figyelmesek. Juj csak nem csobogó víz hangját halljuk?? Lehet, hogy ez az amire gondolunk? Talán a reggeli vizesés hangja az? És igen igen! A remény visszaszállt belénk és szinte rohantunk a hang irányába, ahol az ismerős vizesést pillantottuk meg. Persze innen már gyerekjáték volt az egész. A faluba érve azt gondoltuk már teljes izgatottság uralkodik, vajon merre lehet a két turista, akik reggel mentek el. Kicsit csalódva vettük tudomásul, hogy a helyiek nemhogy nem aggódtak, de szinte fel sem ismertek minket. Csak mosolyogva köszöngettek, mintha az éjszaka közepén a dzsungelből érkező turisták látványa a legtermészetesebb dolgok egyike lenne az életben. Méghogy keresnek nem is tudjuk, hogy juthatott eszünkbe. Szerencsére azért izgatottságunk elmulta után sikerült kipihenni magunkat, egy sör és némi étel mellett a tűz köré gyültünk ahol a helyiek és a maroknyi turista között járt a gitár. Ez volt az első hely ahol jobban kezdhetett ismerkedni az ember, persze főleg Pubinak volt ez uj, hisz Csacsy már kipróbálta magát Nepálban. Meglepő mennyi féle emberrel talalkozhatunk. Könnyen szóba lehet elegyedni mindenkivel, és a történeteket hallván kialakul egy kép az emberben Ázsiáról, és az utazókról egyaránt. Informácó cserék, élmények, ezek itt a föbb fórum témák. Az emberek 5 héttől akár éveken keresztül utaznak. Az nap éjszaka jól aludtunk a fáradtságtól. Másnap reggel már mentünk is vissza Chiang Raiba a 4 kerék meghajtású dzsungel járó dzsip hátsó platóján, kb. 10 ed magunkal. Innen egyenes út vezetett a határhoz. -Laos- Hudong Xai a határ város, amelyet a Mekong folyó túloldalára áthajózva érhetünk el Thaifölről. Pénzt váltva eltüntek a Thai király képeivel dúsitott bankjegyek, és előkerült a monopolira emlékeztető pénz a kip. Illetve kipek, mert itt nagyban játszunk ám. A legkisebb bankjegy 1000 es címletű és azt is ugy szórja az ember, mint otthon a 20 Ft-ost. Szóval meg is hiztak hamar kis pénztárcáink. Itt fogtuk ki igazából a legjobb szállásunkat idáig, meleg vizes benti fürdőszoba, csilli, villi, takaros, az ár éppen az elviselhető, a tulajdonos igazi üzletasszony, alkudni nem lehet. Aznap délután még bejártuk a várost, jól bekajáltunk, és kipróbáltuk a helyi Lao sört, ami igen finom. Nem ucssó sorban pedig hat decis, magas alkohol tartalommal. This is a niceee és még beszereztünk ezt azt ;), hisz Laosz azért nem csak a Lao sörröl híres. Mivel innen kelet felé akartunk haladni, és ennek látványosabb (értsd Drágább!) módját választjuk, ezért két napos hajó jegyet
váltottunk. A cél Luang Praban, az egykori Lao főváros, végig a Mekongon. Első nap 7 órás út állt elöttünk. Hamar rájöttünk hogy a látvány, lehet kicsit a kényelem rovására fog menni. Mivel rengeteg turista és helybéli akar utazni ilyen módon könnyen megtelik a Mekong szelő hajónk. Érdekes, hogy bár a jegy ára ugyanaz volt Same-same -, mégis elől voltak autókból kiszedett és lecsavarozott kényelmes ülések pár sor erejéig, a maradandó helyek kicsi és rendkívűl kényelmetlen fapadok but different voltak, nagyon közel egymáshoz. Sok jó ember kis helyen is elfér, és ehhez az Ázsiaiak különösen jól értenek. Az idő mint mindig szikrázó napsütés, maradt idő fényképezni, és a hajó végében tesztelni a még Hudong Xai-ban megszerzett árunkat. A Mekong a kényelmetlenségek ellenére is elvarázsolt minket. Erdőtől zöldellő hegyek között kanyarog tarajos sziklákkal teletüzdelt medrében, a folyó mentén semmi jele civilizációnak. A teljes elhagyatottság érzése telepszik az emberre, csak néha néha egyegy bambuszkunyhó, mesztelenül játszó gyerekcsoport vagy épp fakenuból halászó helyiek jelzik az igenis pezsgő laoszi élet jelét. Az utazás alatt sokszor csak ültünk és bámultunk, bámultunk közben lágy zenét hallgatva végképp megfeledkezve mindenről: otthonról, gondokról, munkáról, nehézségekről. Csak egy és tiszta érzés vette át mindezek helyét: az élet szépsége, kár, hogy ezek a pillanatok nem tartanak örökké, de majd emlékezünk rá a hideg és szürke januári estéken. Sötétedésre érkeztünk Pak Pengbe, ahol kicuccolás, ami nem egyszerű eset. Éles sziklákon felkapaszkodva szállás választás a megannyi táblákkal fogadó és szállást kináló helybéli között. Mivel este volt már csak 1 közepes vacsira volt idönk, viszont megizleltük a helyi Lao olcsó töményt a Lao Lao whiskeyt, ami a késöbbi út folyamán nagy barátunk lett. Másnap reggelre már megvolt a terv szigorú logisztikával kiszámitottuk, vajon hogy fog majd a kb. 100 turista kirajzani a hajóhoz. Márpedig nekünk ezúttal luxus ülés kell. Este berendeltük a kaját másnapra, és az elsők között értünk a hajóhoz. Luxus ülés, tele vagyunk kajával oohh yeaaa. Vicces volt az egész ugyanis Luang Paraban felé már csak 1 hajót indítottak, pedig 2 érkezett. Igyhát ismét jól tömve lett a hajó, igy mi is tömtünk 1 et. Jaj de élvezzük! New Year in Lao Lao Luang Praban a második.. A város, amit elöször utáltunk, aztán rájöttünk, hogy nem is. Igazából pont szilveszter estére értünk oda. Mivel a hajó úton összebarátkoztunk 1 holland párral (a lány cseh és gyönyörű), meg 1 kanadiaval, együt kerestünk szállást. Na persze a város televolt turistákkal! ojjééé, Az árak a magasban Csacsy és Pubi nem boldog ilyenkor. Megoldásként 6 an béreltünk 1-1 szobát. Fejenként 10 dollár. Csabi hollandékhoz (a cseh csajszinak az alakja sem utolsó), Pubi Kanadába. Sziveszter este fürdés, és rohanás bulit keresni. Háháhá vicces volt. Minden olyan so funny Laoszban. Tuck Tuck-al a városközepébe érve, evés egy étteremben, a pia beszerzése, ami a jó helyi lao lao whiskey és utána a helyi nyitott szilveszteri buliban elvegyülve kezdődtek a dancek és pojáca showk. (semmi meglepő csak ugyanazt csináltuk, mint otthon). Minden volt itt helyi kommunista feelinges körtánc, hiába nincs messze Kína, ebben csak helyiek vettek részt, meg mi a Csacsyval, és aztán szabadtéri disco kerekedett, a mai napok slágereivel. Good choice. Fogyott a Lao Lao, és a szemfüles Csabinak sikerült egy pezsgőt csórnia a pártitkár elvtársak páholyából. Persze Laoszban nincs kommunizmus, csak nyomokban mogyorót is tartalamaz :p. Éjfélkor lampioneregetés, az ég tele ezernyi fénylő lampionnal, igazán látványos, nem tudom otthon miért nincs. Aztán további tánc mulatás kifulladás emlékezetkiesésig :D. Másnap hirtelen váltak szét az utjaink ment
kimerre lát mindenki más irányba. Mivel mi rettenetes másnaposak voltunk kerestünk egy olcsóbb szállást 1 éjszakára, mert másnap már terveztük is hogy megszabadulunk a városi zajoktól és északnak vesszük az irányt újfennt nyugalmat keresvén. Persze aznap még felfedeztük a várost. És akkor jöttünk rá hogy nagyon is szeretjük. Az áraitól eltekintve gyönyőrű, érdemes lesz vissza jönni. Az éjszakai piacon gyönyörű laoszi kézműves áruk, szövetek minden mennyiségben, színekben, szépen himzett oldal táskák, övtáskák, festmények, amik elött napokat állna az ember, akkor sem telne be velük. Itt is ételek széles tárháza, kedvesen kinálják az eladók. Az ember itt már meglehetősen otthonosan használja, a sabadee (szábádííí helyi köszönés) és kopchai (Kopcsáj köszönöm) kifejezést. Feltünik hogy igazából Laoszban rengeteg a fiatal és a kisgyerekek. Nem csoda hisz Laosz lakosságána 70 % fiatal. Ami nem semmi, igazi boldognak tünő feltörekvő nép. Az öreg városrészre már nem maradt idő nade jövünk még ide. -Nong Khew Near to the paradise Luang Prabanból reggel buszra szálltunk, hát nem egyszerü a szárazföldi utazás sem Laosban. Nyitott kis mini buszok, a plato zárt, 2 pad 2 oldalon. Na ebbe 12 en kb. Az uton por por, kis zenével és egy kis nevetgélés a helyiekkel hamar feledteti a kényelmetlenséget. Alvás negative. Egy tapasztalt sokat megélt turista srác késöbb azt mesélte nekünk hogy esetleg váliummal (altató) meg lehet probálni nagyobb utak esetén :D. Hálistennek 3 óra alatt Nong Khew ba jutottunk. A város érdekessége hogy egy akkora híd köti össze a folyó két oldalát hogy szakavatott hidlátott pesti szemünk is elcsodálkozott. Ráadásul betonból volt jó csúnya :D. (Azt hiszem a pesti északi összekötő egy fennséges híd ezek után.) Valószinűleg köze lehetett a háborúhoz Vietnámmal. Itt már nem a Mekong folyt, de hasonlóan tekintélyt parancsoló folyó! Körbe zöld hegyek, a folyó látványa, virágok, ki is vettünk egy kis folyóra néző bambusz Bungallót. Innen minden nap megcsodálhattuk a naplementét. Itt szúnyogháló is volt már, asszem zöld vagy kék. Csacsy szerint kék:d. Másnapra kis kirándulás volt tervben a közeli barlangokhoz, és az egyik étteremben újra összefutottunk kedvenc holland párunkkal. Vicces, nevetgélős, másnapi trekking volt a barlangokhoz. Thiiss is a niceeeeeeeeee. És mivel ilyen nice, menjünk északabbra, ahol még kevesebb turista jár. - Muong noi Return to innocence Egy órás hajóut felfelé a folyón Muong Noi-ba. A hajóból kiszálván rájövünk ez a falu nem tul kompliklált. Egy hosszú utca az egész. És amikor végigmegy rajta az ember, talán örökre itt akarna mászkálni. Azonnal magával ragad a nyugalom, és a falu szépsége. Innen aztán jó lesz trekkingelni. Az étel nagyon finom, egyébként minden egyes Laoszi étel, frissen készül, isteni szendvicseik vannak, levesük, tésztájuk. Persze emiatt órákig tarthat az étkezés de hát idő van hiszen korán sötétedik. Szállásunk ismét a folyóra néző Bungallo, ezútal rózsaszin szúnyoghálóval, el is neveztük love net nek :D. Itt az eltöltött napok kőkemény pihenéssel, evéssel, és kis kirándulással zajlottak. Itt is volt egy nagyon szimpi barlang, rizsföldek, ahol néha dolgozó asszonyok vagy legelésző bivalyok néztek felénk. Körbe hegyek, sziklák, és kis patakok. Nagyon élveztük, Itt ismerkedtünk jobban össze egy lengyel szikla mászóval, akivel együt egy Singapori srác utazott. Megismertünk egy Angol párost, akik meséltek Indonéziáról következő uticélunkról. Összefutottunk vagány Israeli csajokkal, akik egyrészt Pubit elnevezték Cookinak (ez héberül szökét vagy vmi ilyesmit jelent) Csacsi meg maradt Csáácsi, mert imádták ezt hajtogatni. Másrészt megtanitották nekünk a TAKI nevü kártya játékot, amiben
mindenképp iszol párat az aktuális töményből. Ha vesztesz ha nyersz. Fair play. We loved it. Másnap még kis trekking, pihi, kajálás, láttunk hurkapálcikára szúrt, kiterített sült mókust. Fájó szivvel hagytuk ott a falut, sajnos később még megtudtuk hogy lehetett volna még 3 napot turázni a környék beli kis faluk felé melyek jócskán belenyulnak a Golden Triangel (arany háromszög) vidékébe, ami maga az opium paradicsom. -Luang Praban Vol.2- Kis hajókázás, kisbuszozás, és hipp hopp újra visszacsöppentünk Luang Paraban városába. Itt megtudtuk egy esti Nicolas Cages mozizás alkalmával, hogy márpedig Bangkok dangerous (aki még nem látta nézze meg, ritka szar ). Másnap bringára pattantunk, és észnélkül tekertünk egésznap. Jól megnéztük a várost nagyon teccett. Nektek is?.háháhá. Felmentünk a város egyik leglátványosabb Wattjába (buddha templom), ahonnan gyönyörű kilátás nyílt az egész városra, nagyon szépen kivehető volt a Nam Ou és Mekong folyó egymásba ömlése. Még egy röpke látogatás az éjszakai piacra, és másnap már cuccolatunk is dél felé, aminek az első állomása Vang Vieng. Igazi jó kényelmetlen busszal mentünk, tele mosquitoval, rájöttünk hogy Ázsiában valószinüleg a buszokon lesz maláriás az ember. -Vang Vieng - Csalóka város, megérkezvén azt hinné az ember hogy egy koszos kis átutazási pont Vientien a főváros felé. Kellemesen olcsó szálláshelyet találtunk, ami azonnal vidámsággal töltött el minket, igy hát elindultunk egy kis felfedező útra. Így hát miután Pubi kifinomult hallásának köszönhetően zenét szimatolt a levegőben azonnal megindult a nyomulás annak irányába. Már sötét volt, kivilágított hidacskák vezettek egy kis szigetre, ahol zenés bárok sorakoztak. Mivel kivoltunk éhezve valami ilyesmire rögtön be is mentünk oda ahol a legtöbben voltak. A bejáratnál azzal fogadtak hogy ha beletalálunk egy vödörrel egy gumiabroncsba, akkor ingyen kapunk egy vödör piát. Amien ügyesek vagyunk persze egyikünknek sem sikerült. De sebaj, engesztelésül kaptunk egy ingyen felest, igy hamar megindult az aznap esti dorbézolás. De még mien. Egy vödör pia annyiba került, mint egy rágó otthon. Ez a helyi Lao whiskeyt, Redbullt, Kolát, és jeget foglal magába. Így hát elégedetten iszogattunk, miközben egyre csak gyültek az emberek. Két óriási tábortűz volt megrakva, körbe padok amiken táncolni is lehetett. Egy két vödör után már kezdtünk is belejönni a bulizásba, de kiderült hogy csak 12 ig van a buli. Sebaj, holnap majd korábban kezdjük. Gyors informálódás még lefekvés elött, mit érdemes csinálni, így másnapra be is terveztük hogy kiprobáljuk a tubeingolást. Ez abból áll hogy tuk tukkal felvisznek pár kilométerre traktorgumi belsőkkel, és a folyón szépen vissza lehet csorogni a városba. Szikrázó napsütéses nap, mi kell még? -Tubing in Lao- Happy Birthday Cookie. Csorogni a szikrázó napon, körbe gyönyörő sziklák és hegyek látványa, önmagában nagyon élvezetes. De nem maradt el a meglepetés, a parton két oldalt zenés bárok, ha valaki ki akar kötni, a partról kötelet dobnak be, vagy ha közel evezünk egy bambusz botot nyujtanak. Szó szerint kihalásznak. A partmenti bárok tömve bulizó emberekkel, magasra épült fa hinták, amikről a vizbe lehet ugrani. Hamar mi is csatlakoztunk, az ingyen piák ittsem maradtak el. Nemsokára már kellemesen bevoltunk nyomva, a testünk kifestve, ugrálás a vízbe, tombolás. A zene, a hegyek látványa, az idő mintha megállt volna. De mivel nem állt meg, így mi is tovább csorogtunk szép lassan néha meg meg
állva egy egy bárban. Miután visszaértünk a városba, leadtuk a gumikat, kis pihi, és rohanás a kedvenc bárunkba hisz korán kell kezdenünk, illetve folytatnunk a bulizást. Ujabb vödrök, szülinaposoknak offcourse ingyen. A bárokban széles a választék, happy shake, mushroom shake, opium tea alap. Aznap is óriási buli kerekedett, persze szigorúan éjfélig tart a zene, utána vidám ismerkedés hajnalig a turistákkal a tűz körül. I love this place harsogta egyik kedvenc finn barátunk. - Caving in Lao Édes emlékezet vesztés után, a másnaposság gyötrelme az elviselhetetlenség határát súrolja. Igy kész csoda, hogy másnap mégis ujabb kalandra kerekedtünk. Újonnan szerzett finn és cseh barátainkal motorra pattantunk, hogy eljussunk a Vang Viengtől pár kilométerre lévő barlangokig. Kijózanító koncentrálás kell ahoz hogy a Laoszi utakon száguldozva ne menjünk bele egy gödörbe se, viszont dícséretes hogy itt legalább jobbra tartás van a Thai szomszédokkal ellentétben. Miután letettük a motorokat, egy fa hidacskán kellett átsétálni, ahol jól le is vámoltak minket párezer kippel. Inkább úszunk legközelebb harsogtunk európai társainkal. Sebaj ennyi belefér remélhetőleg a látvány kárpótol minket. Mivel nem igazán volt sehol térkép, a helyi asszonyok kézségesen átvezettek minket a rizsföldeken keresztül vezető úton a hegyek felé. Meg is találtuk a barlangok bejáratát ugyanis kettő is volt. Néhány turistától megtudtuk, hogy mindkettő igen csak hosszú járatokkal bír, és nem rég oda is veszett valaki a sötétben. Hát igen, a barlang nem vicc, így elegendő mennyiségű lámpával felszerelkezve neki is indultunk, és mivel nagyon bátrak vagyunk természetesen vezető nélkül. Csacsy és Pubi elöl, a többiek hátul. A cél, a kb. 40 percnyire lévő barlang lévén található folyó elérése. A járat viszonylag széles volt, bár bőven kijárt kúszásból és mászásból is, rengeteg heherészés főleg a másikon, amikor jól belecsúszik az agyagos dagonyába. A barlangban meleg volt, ezt enyhitette a néhol átsüvítő huzat, és egy egy nagyobb teremben a fejlámpánk csóvája megjelent a párában, akár egy jobbfajta ufos filmben. Célunkat elérve nem volt kétséges, hogy megérte ennyit mászni érte. A folyó lépcsős barázdákba vájta ki a kőzetet, olyan mint egy barlangi rizsföld, a kristálytiszta vizen és köveken csillogtak a fejlámpák fényei. És mivel úgy döntöttünk hogy ez a víz valószínüleg kristály tiszta, és amúgy is nagyon meleg van, hát megejtettünk egy kis fürdőzést is ami nagyon frissítő volt. A víz hőmérséklete a pont jó kategória. Kifelé a barlangból már rutinból mentünk, habár itt is sikerült megfürdeni párszor mindenkinek a dagonyában, tisztán senki sem távozott. Mivel mindenki kellő képen elfáradt, a másik barlangba már éppen hogy csak benéztünk. Azt azért megtudtuk hogy ha mélyebbre mentünk volna egyes sziklákon aranynak és ezüstnek tűnő kicsapódást lehet látni, hm. meggondolandó hogy ide még vissza menjünk megfelelő szerszámokkal. A folyó partján még megejtettük késő délutáni ebédünket, majd vissza robogtunk Vang Viengbe. Másnap úgy terveztük már megyünk is tovább délebbre a fővárosba, na ezt az első vödörnél rontottuk el. Aznap is igazi májcsata volt a Smile bárban, hogy másnap újra eljöhessen a katarzis. Vang Vienget nagyon nehéz otthagyni, igy szigoruan elhatároztuk másnap hogy komoly alkohol stop lesz este. Sikerült is, alig fogyott pár vödör. Hálistennek délután is indultak buszok, igy szigorú önuralommal feltuszkoltuk magunkat a mosquito farmra finn társainkal.irány a főváros Vientien.
- Vientiene amit sehogy sem szerettünk meg A főváros olyan amilyen, egyes fővárosok lehetnek elbűvölőek, egyesek meg totalisan kiábrándítóak. Na most sajna Vientiene ez utóbbi volt. A város ugy néz ki, mintha minden házat, épületet, oszlopot csak ugy találomra lerakták volna egymás mellé. Az utcákban semmi rendszer, a stílusok keverednek. Egymás szomszédságában lepukkant korház épület, poros és füstös piacok, a kettő közé beszorítva valami hihetetlenűl elegáns villa, gondozott kerttel. Itt még a Mekong látványa sem dobja fel az embert, mert leginkább egy óriási szennyvíztelepre emlékeztet. Néhány pozitívum, hogy a kaja viszonylag olcsó és a rendelésen kívűl mindig hoznak ingyen teát, vagy kávét. A magyar meg ugye szereti, ha valami ingyér van, jó az még ha szar is alapon. Két éjszakát kellett maradnunk és élveznünk eme csodálatos várost, mivel Csacsinak thaiföldi vízumot kellett intéznie. Ez alkalommal minden simán ment és szinte abban a percben, ahogy beragasztották az utlevélbe a vízumot, már ki is tettük a lábunkat a városból, hogy kezdetét vegye egy 22 órás utazás a laoszi és kambodzsai határhoz a 4000 szigetek világába. - 4000 ezer szigetek vidéke azaz vendéglátás Mama Ton módjára Az utazástól koszosan és komásan érkeztünk meg újra szeretett Mekong folyónk partjára. A folyó itt több km hosszan kiszélesedik, ezernyi apró szigetet alkotva. A neve alapján 4000-nek kellene lennie, de mivel egyikünk sem az a maximalista típus, nem fecséreltük időnket arra, hogy valóban összeszámoljuk. Hajóval érkeztünk meg Don Dhet szigetére, a 4000 közül az egyik nagyobbik, amin történetesen laknak is. Kikötöttünk a homokos parton, és már indult is a szokásos szállás kereső hadjáratunk. A falu egyébként nem állt másból mint vendégházakból és éttermekből. A házak többnyire a folyó part mentén húzodtak, mindössze két utcával a sziget keleti és nyugati oldalán. Mi végül east sideosok lettünk és a híres neves Mama Ton Rasta Cafe-jában szálltunk meg. A Mama az tényleg vérbeli mama, rekedtes hangjával dirigál mindenkinek, közben meg szépen kis köténykéjeben gyűjti a kippeket. Az elégedettség sugarzott róla, mikor tele volt az étterme és a szobái, ilyenkor mindig horkantott egyet és természetesen ebben az állapotában kenyérre lehetett kenni. Mámá, mámá! Persze azért a szállásban van kivetni való, amikor a teraszon valaki végig gyalogolt mi a szobában az ágyikonkban kész földrengést éltünk meg. Na jó, meg azért sötét is volt bennt mindig és hát azok a reggeli zajok.a konyhából kiszürődő örök csörömpölések, az aggregátor kellemesen sívitó hangja, no meg a szobánk alól dübörgő szivattyú ciripelése. Persze mindez hajnalban, amikor épp hason fekve önfeletten nyálat csorgatnánk. De sebaj, kárpotolt minket a teraszon elhelyezett függőágyak, amelyekben napközben lustán fetrengtünk, kipihenve az éjszaka fáradalmait. Azért az itt eltöltött napok aktivitással is teltek. Biciglit béreltünk és bejártuk a szigetet, megnéztünk egy hatalmas vizesést, amelyre azt mondják délkelet ázsia legnagyobbja. Fürödtünk a Mekongba és sörözgetve bomlottunk a strandon, ahol szokásos formánkat hozva mindekit lefárasztottunk. Sokszor meg is kaptuk, jaj ezek a crazy hungarian-ek. Esténként kártyázgattunk a helyi kocsmában, ahol megtanultuk a világ leges legjobb játékát. Ha épp nem itt züllödtünk, akkor a csillagos ég nyugalma alatt sétáltunk a kokuszfákkal szegélyezett utcákon. Béreltünk fakenut is, amelynek az a sajátossága, hogy folyamatosan szivárog a víz és minden fél órában ki kell szállni kilapátolni. 10 éves helyi gyerekek megmutatták nekünk mégis hogyan kell evezni egy ilyen kenuban. Nem volt égő, ugye mindig tanul az ember. A szigetek között csónakázva
néha-néha egy egy homokos parton kikötöttünk és gyermeki mivoltunkat előhozva bambussz botokkal kardoztunk vagy épp a homokba rajzolgattunk. Szóval így tengettük utolsó napjainkat Laosz csodálatos és változatos világában. Talán tényleg igaz lehet az a szlogen, amit Laoszra szoktak mondogatni: ahol a természet találkozik a civilizációval. Persze mi ezt mindig kiegészítettük azzal, hogy ahol a kultúra találkozik az állattal, azaz velünk. Ettől az országtól megkap mindent az ember amit csak szeretne egy utazás alkalmával: elhagyatott, érintetlen természetet, fejlett kultúrát, látványos templomokat, ízletes ételeket, olcsó alkoholt és nem utolsó sorban felejthetetlen bulikat. Nem hiába annyira közkedvelt minden fejlett nemzet számára. Így szomorú szívvel, ám megannyi kellemes élménnyel gazdagon hagytuk hátunk mögött Laoszt, és indultunk vissza Thaiföldre, Bangkokba. -Bangkok rewind azaz Galambdúc a köbön Alig 24 órás út után, ami legalább 6 váltás buszból állt vissza keveredtünk Thaiföd szívébe.mivel Csacsy rokonai, Bali meg Nózi is épp Bangkokba volt, hát megbeszéltük hogy jól összefutunk a szálláshelyükön.mivel hajnalban érkeztünk, épp csak egy kis vizit volt hogy megbeszéljük délután hol s mikor egyesülünk újra.ezután rohanás szállást keresni mivel a legutóbbi Bangkoki szálláshelyünk nagyon bejött hát go oda, annak reményében hogy nem lesz tele.hiszen Bangkokban igen csak tombol a főszezon.épphogy volt egy szabad szoba, a legfelső szinten, de hát ez nekünk nem baj hisz szeretjük a magaslati levegőt.same same but different, ez a szoba is ugyanúgy nézett ki mint a multkori, persze kisidő elteltével kiderült mi a different ez alkalommal.harsogó, turbékoló galambok közvetlen felettünk a tetőtéren, amikor landoltak mindig azt hittük ránkszakad az egész galamb dúc.és persze tudva levő hogy a galamb nem egy igényes állat és a legtöbb fertőzést ők terjesztik ennek nem örültünk volna.dehát mivel ilyen jó olcsó a szállás, és éjszakára nagyjából bekussoltak, 1-1 szárnycsapás csak néha néha hajnalban bevállaltuk is mind a 6 éjszakára itt maradtunk.közvetlen becuccolás után, nincs idő kipihenni a fáradalmakat, gyors és sikeres Indonéz vízumintézés, és délután már jöttek is hozzánk a Baliék.És mivel mi jó vendéglátók vagyunk, bontottuk is már a Lao Thai határon birtokolt duty free Lao Lao whiskeynket.paraszt meeting, indul a vonat, orbitális katartikus pojácashow és élménybeszámoló vette kezdetét.kis városi séta még, aztán búcsú, mivel indultak is északra Chiang May-ba.Aznap este nagyon jól aludtunk, egy galambneszre se ébredtünk fel. -Psyhedelic Bangkok party, and the Zoo 5 napunk maradt az indulásig, így volt időnk kis lazításra.igy kis vásárolgatások után, úgy döntöttunk bulizni indulunk.miután elkoptattuk az utolsó megmaradt üveg Lao töményünket, hamar néhány helyi társaságában róttuk az utcákat és a buli helyeket.a legvégén kaptunk egy jó tippet egy külföldi Dj. től, hogy óriási pszihedelikus buli lesz Bangkok belvárosában.mi kellhet ennél több Tuk Tuk ra pattantunk, ugye benyomva már nem számít a pénz, és hamar két felhőkarcoló összekötő hidján találtuk magunkat ahol maga a buli volt.óriási zuzás vette kezdetét, a pia megtette hatását, hajnalig megsem álltunk.2 nap kellett hogy mindketten rendbe jöjjünk.az utolsó napokra lightosabb programok kerültek terítékre, állatkert látogatás és még elmentünk az óvárosba, amit biciklivel jártunk végig.így búcsuzunk most Bangkoktól, persze nem örökre, hiszen nagy
utunk végén újra visszatérünk.a következő beszámolónk már Indonéziai kalandjainkról fog szólni, és idő közben igyekszünk majd képeket is feltölteni Laoszról és Thaiföldröl. Sok puszi Csacsytól és Pubitól innen Délkelet Ázsiából! <3 UI: Nem iszunk annyit, mint ahogy látszik, csak sok volt az ünnep UI2: Már csokibarnák vagyunk, pedig mi nem szoktunk (otthon milyen a szolárium?)