VÁROS ÉS VIDÉKE távlatos fejlesztési politikát, ingatlanhasznosítás helyett a városellátó övezetek beépítésének megakadályozását a közösségi terek helyreállítását, a gépkocsiforgalom csillapítását, elsõbbséget a gyalogosoknak élhetõ belvárost, szigorú intézkedéseket a városi környezet, a zöldterületek és a városkép védelmében moratóriumot a bevásárlóközpontokra 1. Alapelvek A városi élet minõségét rontó növekedés a hanyatlás jele. Csak az olyan városfejlõdés fenntartható, amely a környezeti, szociális és gazdasági szempontokat nem egymás rovására érvényesíti, hanem összhangot teremt közöttük. A fõvárosi agglomeráció burjánzó, kaotikus terjeszkedése és az ország egyes vidékeinek egyidejû elnéptelenedése egy erõltetett és nyomorúságos fejlõdés tünetei. Olyan városokat szeretnénk, amelyekben jó élni! Az autópályává alakított sétányok, mélyparkolókkal aláaknázott terek, kivágott fasorok városában senki sem érzi otthon magát. Lakói elmenekülnek vagy bezárkóznak, s ha kimerészkednek a közterületekre, maguk is utasként, közönyös vagy gyanakvó kívülállóként szemlélik, vagy szenvedik el környezetük megállíthatatlan pusztulását. Állítsuk helyre a kapcsolatot város és vidéke között! A túlhajtott urbanizáció miatt pusztul a vidék, a tájat felfalja a kifelé terjeszkedõ város. A vidék számára szolgáltatásokat nyújtó városfejlesztés és a városellátó övezet megmentése egyszerre teremt élhetõ környezetet és lakható várost. Esélyegyenlõséget a vidéki városoknak! A fõváros kulturális monopóliumát ellensúlyozzák a vidéki központok szellemi életét fellendítõ fejlesztések, szakítsunk végre az egyközpontú szemlélettel! 2. Döntéshozatal A városfejlõdés tévútjaiért többek közt az életidegen, igazságtalan döntési eljárások felelõsek. A városlakók látszólagos közönye a részvételüket igénylõ helyi közélet hiányából fakad. Az öröklött demokrácia-deficitet az önigazgatás VÁROS ÉS VIDÉKE 35
elvének kiterjesztésével reméljük felszámolni, azaz az érintettek számára biztosítani kell a tájékozódás és a részvétel lehetõségét a döntési folyamatok egészében. Az önkormányzatok esetében a közhatalmi és tulajdonosi szerepkört el kell választani, biztosítva a vagyongazdálkodás függetlenségét a választott testületek mûködésétõl. A helyi politikát meg kell szabadítani a korrupciótól, ennek kulcsa az, hogy a döntéshozók választóiktól függjenek, ne a pártközpontoktól és üzletfeleiktõl. A magánberuházások a városfejlesztési döntésekhez alkalmazkodjanak, és ne fordítva. Az önkormányzati gazdálkodás forrásait törvény biztosítsa. Növekedjék a helyben maradó adóbevételek aránya, ezáltal is csökkenjen a kiszolgáltatottság a központi költségvetési újraelosztásnak. Az önkormányzati gazdálkodás ne a vagyon felélésébõl szerezze bevételeit, hanem a helyben képzõdõ jövedelem növekedésébõl, a források megújulását, gyarapodását biztosító hasznosításból. A bevételeket a városok és térségük együttes fejlesztésére kell fordítani. 3. Településfejlesztés, területrendezés A városrendezés szempontjai az ingatlanfejlesztés áldozatául estek. A közcélok képviselete a keretszabályok megalkotására szorítkozik. Ezeket a kereteket az ingatlanfejlesztõk a rövid távú haszon - és rendszerint a beépíthetõ alapterület - maximalizálására használják. Az eredmény a városkép, az épületállomány és a városi élet minõségének hanyatlása. A városrendezés aktív eljárásaihoz való visszatérést javasoljuk. A szabályozásnak ki kell térnie a kívánatos és tiltott hasznosítási módozatokra, valamint alkalmaznia kell esztétikai és egyéb városrendezési normákat. Az ingatlanspekuláció korlátozására élhet az övezeti besorolás, vagy egyéb mutatók megváltozásából eredõ értéktöbblet elvonásának eszközével is. A települések szerkezetének és arculatának megõrzését szolgálná a rövidtávú politikai és üzleti érdekekkel szemben, ha minden szabályozási tervhez és e tervek jelentõsebb módosításához részletes környezeti, szociális és gazdasági hatástanulmány készülne. A rendezési tervek és hatástanulmányok elkészíttetése az önkormányzatok állami finanszírozású feladata legyen, módosításuk költségét ellenben a beruházó vagy megrendelõ fedezze - azonban a felelõs szakminiszter léptesse hatályba. Így a helyi és országos érdek egyensúlyba kerül. A tervek engedélyeztetésének folyamata kétlépcsõssé válna. Az elsõ lépcsõ, a terület-felhasználás engedélyezése önkormányzati feladat. Amennyiben az engedély-kérelem nem felel meg a szabályozási tervnek, azt módosítani kell. Ez esetben kötelezõek a hatástanulmányok is. 36 VÁROS ÉS VIDÉKE
A szabályozási és terület-felhasználási kérdéseknek a nyilvánosság elõtt, az érintettek részvételével, véleményüket figyelembe véve kell eldõlniük. A második lépcsõ, az építési hatóság szervezetileg váljon függetlenné a helyi önkormányzattól. Az építésügyi igazgatást el kell választani az önkormányzatok jogszabályalkotó politikai testületeitõl, létre kell hozni az építésügyi igazgatás (szakminisztérium) helyi állami szerveit. A kisebb településeknek is legyen fõépítésze, aki egy személyben elláthatja az építésigazgatás feladatát. A fõépítész tevékenységének alapja a közösség által elfogadott jövõkép legyen. Erõsíteni kell a döntéshozatali struktúrában a tervtanács és a tervpályázatok szerepét, valamint a fõépítészi felelõsséget. A megyei és városi tervtanácsokat vétójoggal kell felruházni. Az építési engedélyeket a fõépítész ellenjegyezze. A településszerkezeti terv jóváhagyása a szomszédos települések tiltakozása esetén csak egy feljebbviteli fórum elõtt történhessen, a térségi érdekek figyelembevételével. VÁROSFEJLESZTÉSI CÉLJAINK: A KÖZÖSSÉGI TEREK HELYREÁLLÍTÁSA Adjuk vissza a köztereket a városlakóknak! A kereskedelmi láncok uralmával, a várost kisajátító gépkocsiforgalommal szemben a közterek, a nyilvánosság és a közösségi élet színhelyei védelemre szorulnak. Leromlásuk megakadályozása, rendeltetésszerû használatuk csak a helyi közösségek bevonásával lehet sikeres. FENNTARTHATÓ REHABILITÁCIÓ Nem folytatható az a városfejlesztés, mely alvóvárosokat, bevásárló-megacentrumokat és esténként kihalt irodanegyedeket szül, ingázó tömegközlekedéssel és autóáradattal. A fenntarthatóság decentralizációt, a közlekedési igények mérséklését kívánná. Célunk a hagyományos városközpontok újjáélesztése, a történelmi és városképi értékek megõrzése. A városfejlesztés régóta halogatott, legnagyobb feladata a belsõ városrészek és a lakótelepek rehabilitációja. A lakótelepek és leromlott belvárosi negyedek felújításával egyidejûleg kell megoldást találni a szociális krízishelyzetekre. Hagyományos mûszaki felújítás, illetve foghíj-beépítés helyett fenntartható rehabilitációra volna szükség, amely a lakásfenntartási költségek csökkenését eredményezné. Ugyanakkor a városi élet minõségét javító intézkedések, a közösségi terek jobb kihasználása, a városképvédelem növelné e területek vonzerejét a lakásvásárlók és vállalkozók szemében. VÁROS ÉS VIDÉKE 37
A SZÜRKE ÉS BARNA ZÓNÁK HASZNOSÍTÁSA Az új beruházásokat lehetõleg a felhagyott ipari, közlekedési és katonai létesítmények újrahasznosítására kell ösztönözni, ahol kedvezõ infrastrukturális adottságokat találnak. A ZÖLDTERÜLETEK VÉDELME A városi zöldterületek arányának katasztrofális csökkenése számtalan módon károsítja az ott élõket. A zöldterületek, a fák védelmét szigorú rendeletekkel kell biztosítani. Az engedély nélkül emelt épületeket bontsák le. Különös tekintettel kell lenni az ú.n. ökológiai folyosók létesítésére, hogy megszûnjön az elszigetelt zöld területek veszélyeztetettsége. Az építési szabályzat szigorítása akadályozza meg a zöldövezetek és kertvárosok betonsivataggá alakítását a beépítési hányad megõrzésével vagy csökkentésével, az intenzív beépítést célzó övezeti átsorolások korlátozásával. Városaink közparkjait (és fásított köztereit) beépítési tilalom védje, s ez terjedjen ki a felszín alatti létesítményekre is, amennyiben azok kialakítása a felszín megbolygatásával jár. A VÁROSELLÁTÓ ÖVEZETEK HELYREÁLLÍTÁSA Célunk hagyományos szerepük védelme, élet- és versenyképességük megõrzése. Anyagi támogatást nyújtanánk új feladataik betöltéséhez, például az élelmiszer-önrendelkezési program megvalósítása terén, valamint a megújulóenergia-ellátásban (biomassza, szél- és napenergia). BUDAPEST ÉS AZ AGGLOMERÁCIÓ FEJLESZTÉSÉNEK ÖSSZEHANGOLÁSA Az agglomeráció kaotikus növekedése a fõváros közlekedését és egyéb szolgáltatásait elviselhetetlen mértékben terheli, rombolja az ország középsõ részének természeti és épített környezetét, és olyan fejlesztési kényszert teremt, amelyet a költségvetés csak más országrészek rovására tud teljesíteni. A rendezési tervek elkészítéséig moratóriumot kell elrendelni a külterületek belterületbe vonására. Segíteni kell az agglomeráció, az elõvárosok és mindenekelõtt a tömegközlekedés elmaradt fejlesztését, valamint a helyi központok kiépülését. A belsõ városrészek felújítása, a rájuk nehezedõ közlekedési nyomás enyhítése, zöldterületeik növelése, a környezetszennyezés csökkentése ezeket ismét vonzó lakóhellyé tenné, ahonnan az emberek nem menekülnek a városon kívülre. Az elõvárosi övezetben kialakult kaotikus helyzet megoldása szorosan összefügg a belvárosok sorsának alakulásával. 38 VÁROS ÉS VIDÉKE
4. Szolidáris gazdaság AZ ÉLET MINÕSÉGÉNEK VÉDELME A következetesen érvényesített építési, környezetvédelmi, piac- és fogyasztóvédelmi rendelkezések az üzleti befektetõket korántsem riasztják el. Beruházási hajlandóságukat a települések vonzereje, az életminõséget javító intézkedések, valamint a szabályozás kiszámíthatósága kedvezõen befolyásolja. ELÕNY A HELYI FORRÁSOKNAK A gyarapodást nem a legnagyobb jövedelmet termelõ fejlesztés szolgálja, hanem az, amelyben a legnagyobb a helyi források részesedése (környezet, munkaerõ stb.), és amely a kis- és középvállalkozások sokaságának biztosít tisztes megélhetést. Kedvezõ lehetõséget kell teremteni a hazai termékek - elsõsorban élelmiszerek - fogyasztókhoz való eljutásához. A városellátó övezet rehabilitációjának részeként elõ kell segíteni a Közösségi Támogatású Mezõgazdaság kiépülését és a méltatlanul perifériára szorított biopiacok hálózatának erõsítését. Hozzunk létre közvetlen kereskedelmi kapcsolatot a mezõgazdasági termelõk és a városlakók közt, egészséges, hazai élelmiszert biztosítva a fogyasztónak, stabil megélhetést a termelõnek. Az élelmiszer-termelés és értékesítés helyi kapcsolatrendszerének helyreállítása biztosítaná a vidékiek megélhetését, a vidék megmaradását. MEG KELL ÁLLÍTANI A BEVÁSÁRLÓKÖZPONTOK TERJESZKEDÉSÉT! A várospolitika elsõrendû feladata a hazai mikro-, kis-, és középvállalkozások támogatása, diszkriminációjuk megszüntetése. Ennek érdekében moratóriumot kell hirdetni a további bevásárlóközpontok építésére, a korlátozó szabályok életbe léptetéséig, melyek maximálják a bizonyos lélekszámra jutó üzletfelületet, biztosítva azok egyenletes eloszlását. Elõ kell segíteni a vegyes funkciójú városrészek létrejöttét, és meg kell akadályozni a közlekedést gerjesztõ megacentrumok kialakulását. Nagy bevásárlóközpontok helyett a kis, helyi üzletek rendszerét kell támogatnunk. ÚJ LAKÁSPOLITIKA Támogatni kell a lakásépítés hagyományos közösségi formáit (kaláka), technológiáit, anyaghasználatát (természetes és újrahasznosított építõanyagok). Változtatni kell a bankok túlbiztosított hitelezési és jelzálog-gyakorlatán, mely ma felaprózott telekosztásokat, kicsiny és alacsony színvonalú társasházi lakásokat hoz létre. A hitelpolitika, a jelenlegi gyakorlattal ellentétben, elsõsorban a régebbi épületek felújítását ösztönözze. VÁROS ÉS VIDÉKE 39
5. Elsõbbséget a városi életnek a közlekedéssel szemben! Vissza kell adni a járdákat, a köztereket a gyalogosoknak, köztük a babakocsival, vagy kerekes székkel közlekedõknek is. A tömegközlekedés útvonalai kerüljenek a föld alá, ne a gyalogosok. A közösségi közlekedésben élvezzen elsõbbséget a felszíni kötöttpályás közlekedés (villamos, elõvárosi vasúti rendszer). A belvárosok utcáit és fõútvonalait lehetõség szerint mentesíteni kell a gépkocsi-forgalomtól és a parkolástól. A felszabaduló sávokban a gyalogjárdákat, kerékpársávokat, buszsávot, illetve felszíni kötöttpályás közlekedést, valamint a zöldsávokat kell helyreállítani. Ki kell tiltani a városokból az átmenõ kamionforgalmat. Ha London megtehette, itthon is ki kell tiltani a belvárosokból a terepjárókat. Luxusadóval kell terhelni a 2000 cm 3 -nél nagyobb benzines és a 2500 cm 3 -nél nagyobb diesel személygépkocsikat. Budapestet ki kell szabadítani az autók szorításából! Ki kell építeni a fõváros sugaras városszerkezetét fellazító keresztirányú közlekedési útvonalakat. Ezek elterelnék a forgalom egy részét a zsúfolt belvárosi útvonalakról. A célforgalmat az egységes közlekedési-parkolási rendszer kiépítése csillapíthatja. A történelmi városközpontokon kívül, a tömegközlekedés csomópontjaiban P+R parkolókat kell létrehozni. A parkolási és úthasználati díjakat a parkolás és a közlekedés fejlesztésére kell fordítani. A fõváros és az agglomeráció közlekedését együttesen kell fejleszteni. 6. Védelem a zaj, a fényszennyezés, a reklámok ellen Élhetõ városokat! Csendet, igazi nappalokat és éjszakákat, reklámmentes városképet! korlátot kell állítani a légiközlekedés további, nem fenntartható növekedésének! A lakott települések légterét kerüljék el a légifolyosók. a zajterhelés leghatékonyabb módja a forgalom csökkentése, a városokon áthaladó teherforgalom tiltásával, a nagy zajterhelésû autók és motorkerékpárok ellenõrzésével és korlátozásával. a csillagos égbolt látványát elnyomó közvilágításban és fényhatásokban mérsékletre és korlátozásra van szükség. a fényreklámok és óriásplakátok mindent elborító uralmát vissza kell szorítani a városkép védelme érdekében, minõségi szûréssel és helyi adóztatással. 40 VÁROS ÉS VIDÉKE