TAMÁSI ÁRON GIMNÁZIUM

A SZÉKELYUDVARHELYI TAMÁSI ÁRON GIMNÁZIUM ÉVKÖNYVE 2010-20

A székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium évkönyve 2010-20 HEBE ALAPÍTVÁNY Székelyudvarhely, 20

Tamási Áron Gimnázium Hebe Alapítvány Baróti Szabó Dávid út 32. 535600 Székelyudvarhely Tel/Fax: 0266-218379 e-mail: tamasi@gimi.ro honlap: www.gimi.ro Felelős kiadó: Laczkó György igazgató Hermann Éva igazgatóhelyettes Szerkesztők: Benczi Tibor Bíró Sára Dávid Géza Sándor Gyöngyi Tördelte: Szász Csaba (IPG) A borítón lévő fotót Dragoş Asaftei készítette Munkatársak: Dávid Fotó ISNN: 2247-2347 Készült a székelyudvarhelyi Infopress Group Rt-nél. Az Évkönyv megjelenését támogatták: Infopress Group Rt. szekelyhon.ro Iskolai Szülőbizottság Székelyudvarhely Önkormányzata Ikos Conf Irgó, Ivói Kulcsosházak Előszó Az évkönyv mint műfaj az ókori Rómában született meg. Az évkönyveket a mindenkori főpap (pontifex maximus) vezette, megörökítve bennük az egyes évek legfontosabb eseményeit. Ezen tevékenység során alakult ki az évkönyvek műfajának két legfontosabb sajátossága: a szigorú időrend és a rövid, tömör stílus. Tacitus, római történetíró, a Julius-Claudius és a Flavius dinasztiák történetét összefoglaló művének az Annales címet adta. Évkönyv a címe a Gimi kiadványának is, bár ezúttal is (a korábbi évek gyakorlatához hasonlóan) dupla kötetet jelentetünk meg, mely a 2010/2011 és a 2011/20-es tanévek eseményeire, tevékenységeire vonatkozó beszámolókat, statisztikákat tartalmazza. Jubileumi esztendőt éltünk meg ezekben az években, hiszen iskolánk legújabb épülete éppen 100 éve épült meg. Az alapkőletétel 1909. május 9-én volt, és egy évre rá 1910. szeptember -én megkezdődött benne a tanítás. Az ünnepélyes felszentelésre 1910. november 20-án került sor Majláth püspök jelenlétében. Ma, amikor e sorokat írom, ott tartunk, hogy reménykedve elkezdjük az épület felújítási munkálatait. Ígéretből sok van, jószándékkal és megfelelő hozzállással talán a szükséges pénzt is elő lehet teremteni az épület megmentésére. Szemlér Ferenc költő, az iskola irodalom szakos tanára ekként írt: Szent ez a hely, mint Mózes csipkebokra, Szent, mint a frigynek áldott sátora! Sarud leoldva állj meg küszöbénél S szíved alázzad, ha belépsz oda! Reméljük, hogy eljön az az idő is, amikor méltó módon, felemelt fővel ünnepelhetünk megköszönvén az Úrnak és minden jószándékú embernek a megújult impozáns épületet. És alázattal lépjük át a megújúlt iskola küszöbét. 5

Ez az épület, a benne működő intézmény, története során megélt jót, rosszat, örömöt, bánatot, csüggedést és reményt egyaránt. Nem fél néha megállni, fölmérni eredményeit, helyzetét. Ami jó és érték, azt tovább kell vinnie; ami már nem tudja betölteni eredeti feladatát, annak át kell alakulnia. Erről is szól ez az Évkönyv. És a sok színes napról, hétről, hónapról. Szól a köszönetről is: köszönöm a szülőknek, hogy bizalommal adják hozzánk gyermekeiket. Köszönet diákjainknak, akikhez hivatásunk szólít bennünket, hiszen ők töltötték meg tartalommal a következő oldalakat, életünk lapjait. Munkatársaimnak, hogy nap mint nap építő közösségekké igyekeznek formálni diákjainkat. Végül köszönet Bíró Sára és Sándor Gyöngyi tanárnőknek a rengeteg munkáért, köszönet, hogy újra lapozgathatjuk az Évkönyvet. És köszönet mindenkinek, aki hozzájárult az elmúlt évek felidézéséhez. Isten fizesse meg mindenki munkáját! 6 Laczkó György igazgató Székelyudvarhely, 20 november 14. Kellő igék, megtartó gondolatok Ez a címe kedves, nemrég nyugdíjba vonult magyar szakos kollégám 2007-ben megjelent könyvének. Lőrincz József ebben a munkájában Tamási Áron műveinek egyik jellemzőjére, a szentenciák használatára összpontosít. Istenem, kellenek-e ezek a megtartó gondolatok jobban, mint most, ebben a felborult értékrendű világunkban? Mindenesetre jobb igéket sehonnan sem kaphattam volna, mint ebből a gyűjteményből, évkönyvünk fejezeteihez. Ezek a fejezetek (immár másodszor) az évszakok, hónapok váltakozásának ritmusát követik az akadémiai év -nek megfelelően szeptembertől júniusig. Két tanév eseményeit próbáltuk minél részletesebben, élethűbben összefoglalni szerkesztőtársammal, Sándor Gyöngyi tanárnővel, 2010-20-ig. Igyekeztünk megemlékezni mindenről ami értékes, szép és jó volt bennünk, az iskolánkban, ami emlékezetre méltó. Hisz az idő úgyis megszépít mindent nagy közhely ez, de mint az ilyen elkoptatott kifejezések általában, igaz. Ebbe az évkönyvbe sok diák írt, sokat, s, mi tagadás, többféle szinten, de ezek az írások valamennyien megszépítés nélkül is szépek, igazak. És sok tanító, tanár(-író) is írt, akikre egyenként elmondható (én legalábbis így gondolom, különben nem lennének ott, ahol vannak), amit Tamási Áron írt egy örök ifjúról: Az ifjúság lángjából nyelt valamicskét nyilván, vagy talán nem feledhette az ízét annak a földi ábrándnak, amely az igazságot mennyei akarattal akarja valóra váltani. Köszönet érte mindenkinek, aki írását, tehát idejét, lelkét adta valamilyen mértékben az évkönyvnek, s mi szerkesztőként szintén elvégeztük a magunk munkáját, hogy mindez megőrződjön. Mert hiába, Tamási Áronnak akkor is igaza van, amikor azt mondja: Örökké szenvedni kell a betűért, ha íródik is, s ha megőriztetik is. Egy másik székely írótól, Mikes Kelementől, többek között azt tanultam, hogy a krónikás is (emberi mivoltából következően) megengedheti magának a személyességet. Ezért bátorkodom ajánlani ezt az évkönyvet drága nyugdíjba vonulóinknak: a jó barátnőnek, titkárnőnek, költő-tanárnak, tanító-nevelőnek... És Bardocz Imre emlékének. Bíró Sára 7

I. SZEPTEMBER Egyedül a cselekvő ifjúságban hiszek. (Tamási Áron: Cselekvő erdélyi ifjúság) 8 9

Tanévnyitó szentmise 2010 szeptember Tisztelt pedagógusok, kedves diákok, kedves szülők! Szeretettel köszöntök mindenkit és köszönöm, hogy a hívásra hallgatva eljöttetek, hogy együtt imádkozva kérjük a Szentlélek Isten segítségét az új tanévre. Rohan az idő énekli Konc Zsuzsa. Rohan az élet, panaszoljuk nap-nap után. Nincs megállás, menni, tenni kell. Lejárt a vakáció, újra benépesednek az iskolák, és újból belakjuk a tantermeket, hogy az élethez szükséges tudást és bölcsességet megszerezzük. Azért kezdünk új tanévet, hogy együtt nevelődjünk, alakuljunk értékes, Isten terve szerinti emberekké. Nagyobb bátorság szükségeltetik, hogy ne féljünk a másik embertől. Ezzel egy időben nyitottabbak, igényesebbek kellene, hogy legyünk egymás értékei iránt. Nem ellenséget, még csak nem is ellenfelet kellene látnunk egymásban, hanem testvért, aki más úton bár, de ugyanarra tart, mint mi. Sok út vezet Istenhez, nemcsak a miénk. Tanuljam meg a társam különbözőségét is tolerálni. Hogy mellettem ki mennyire jó és alkalmas gyermek, munkatárs, főnök vagy beosztott, az attól függ, hogy én mennyire tudom őt szeretni, mennyire bízom meg benne, mennyi jóság, empátia van bennem iránta. Tiszteljem a másik meggyőződését. Kedves diákok! Adjatok hálát a jó Istennek, hogy értelmet és szabad akaratot kaptatok Tőle. Becsüljétek meg ezt a szabadságot és használjátok fel a jóra. A mai világban a versengés, a tolakodás, sőt az erőszakos előbbre jutás szinte megszokott dolog, mert úgy tűnik, hogy a kíméletlenséggel, törtetéssel jobban lehet érvényesülni. Ez van a minket körülvevő világban, de Isten értékrendjében egészen más a helyzet. A hívő keresztény embernek szem előtt kell tartania, hogy aki magát felmagasztalja, azt megalázzák, aki pedig magát megalázza, azt felmagasztalják. Szelídség, alázatosság és önzetlenség manapság nem népszerű tulajdonságok. Ma teljes félreértés uralkodik a szavak tartalma körül. E három vonást vigyétek magatokkal ebben az új tanévben és megajándékoz minket a legszabadabb emberi léttel, amely nem keres megtiszteltetést és elismerést, nem vár viszonzást és hálát. Szabad a 10 nagyra törő vágyak és a szüntelen elvárások béklyóitól. Mert szabad, tud igazán és őszintén szeretni, tud minden körülménytől függetlenül boldog lenni. Egy szóval: tud úgy élni, hogy az élet boldogság, öröm és béke legyen a maga és környezete számára. A mai világban az emberek lejárják a lábukat, hogy őket szórakoztassák. Legyetek egymás számára ti a szórakozás, a vidámság forrásai. A gyermeknevelésben, a munkatársi viszonyban a jókedv, a derű elengedhetetlen. Azért kaptunk egy újabb évet az élet Urától, hogy türelmes jósággal kiszeressük egymásból az értékeket. Ne feledjük el: Isten kegyelméből vagyunk azok, amik vagyunk olvashatjuk a Korintusiakhoz írt levélben. A Szentírás beszámolója szerint, az apostolok imádság közepette hívták, várták és kapták meg a Szentlélek Isten ajándékait. Ezért kérjük a Szentmisében a tudomány, a bölcsesség, az értelem, a jó tanács, a lelki erősség, a jámborság és az Istenfélelem Lelkét, hogy tegye fogékonnyá értelmünket, erősítse meg akaratunkat és sokszorozza meg szorgalmunkat. Isten áldása legyen munkátokon, jó tanévet kívánok mindenkinek. Göthér Gergely - iskolalelkész 11

113 éve született Tamási Áron Őszi derű Uram, Köszönöm Neked a mindennapokat, Hogy létem napról napra Új lendületet kap: új fényt, Mely beragyog ösvényt, mezőt, fát, És sötétséget, mely nyugalmat ád. Hálás vagyok Tenfelségednek, Hogy létem, súlyával is, ily könnyűvé lett. Köszönöm ezt az új gravitációt, Itt belül, Hogy, ami zuhanna: Szárnyra kap, és repül. Lőrincz József Iskolánk hajdani tanítványa, névadója születésének 113. évfordulóját 2010. szeptember 21-én ünnepeltük az író iskolánk melletti szobránál. Az ünnepség szervezője, Lőrincz József magyartanár előadása hangzott el Tamási Áronról mint a nemzet egyik legjelesebb írójáról. A hagyomány szerint Berei Boróka és Kovács Norbert XII. D osztályos tanulók helyezték el iskolánk kegyeletének koszorúját a szobornál. A XI. C-s, farkaslaki származású Kovács Zsuzsa személyes vallomása hangzott el Tamási Áronról és a magyarságtudatról, Hadnagy Izabella (XII. D) Csiha Kálmán Hargita című versét szavalta a hősökről, akik a legnagyobb áldozatot is képesek vállalni népükért, a közért. Simó Hargita (XII. C) A három árva népballada csángó változatát énekelte el, majd Dsida Jenő Tekintet nélkül c. verse következett György Viola (XII. C) előadásában. Hermann Éva igazgatóhelyettes a budapesti Tamási Áron Alapítvány pályázata nyerteseinek, ösztöndíjasainak nevét tette közzé. Egyszeri pénzsegélyben részesült Simó Hargita (XII. C) és a farkaslaki Balla Antal (XII. C). Az ösztöndíjasok, akik egyetemi éveik alatt folyamatosan az alapítvány ösztöndíját élvezhetik: a farkaslaki Hadnagy Izabella (XII. D) és Jére Szidónia (XII. E). A farkaslakiak kitettek magukért, és az író végrendelete is érvényre jutott: több a Szülőfaluból származó tanuló részesült segítségben. Az ünnepség a nagy íróhoz méltó hangulatban, szellemben bontakozott ki. Fényképezett György Tamás, a gimi volt tanulója. Itt közöljük az elhangzott beszéd szövegét. Tisztelt Vendégek, tisztelt Tantestület, kedves Tanulók! Tamási Áron születésének 113. évfordulóját ünnepeljük ma. Iskolánk névadója 1897. szeptember 20-án született Farkaslakán. Talán a legnagyobb székely író volt Ő, illő, hogy életét, munkásságát, műveit, eszméit megismerjük. Azért gyűltünk ma össze itt, ennél a szobornál, hogy főhajtással tisztelegjünk Tamási Áron emléke előtt. Nem csak egy író szobra ez, nemcsak iskolánk névadójának szobra, nemcsak a székelység leghűbb 13

szószólójáé, hanem a magyar nemzet egyik legnagyobb írójának bronzmása tekint reánk. Tamási Áron egyike volt azon nagyszerű szellemi embereknek, akik tehetségüket népük, nemzetük szolgálatába állították, s bőven vállaltak ezért küzdést, áldozatot. És mert ezt sokan megkérdőjelezték, megkérdőjelezik, itt most tényeket sorolok fel ennek bizonyítására. Még el sem végezte a gimnáziumot, s már önként jelentkezett a világháborúba, ha kell, vérét ontani, hazájáért. Onnan babérba öltözötten, kitűntetéssel tért haza. Legelső, pályanyertes novellájában, a Szász Tamás, a pogányban a Trianon után cudar sorsra jutott székelység sorsát panaszolta fel. Jussomat ne vitassátok, mert az én szavam a székelyek bajától nyerte hatalmát írta 1923-ban. Alig huszonöt évesen lehetősége nyílt Amerikába menni, volt osztályfőnökének írta onnan levelében, 1925-ben: Mindig nagy súlyt fektettem arra, hogy Erdéllyel a kapcsolatot szorosan fenntartsam, mert mindig úgy éreztem, hogy ott a helyem, s amit tudok, Erdélynek kell adnom. Amikor 1944-ben arra kényszerült, hogy elhagyja Romániát, Erdélyt, s Magyarországra kellett távoznia, így nyilatkozott: Az ottanért (vagyis Erdélyért) dolgozni már csak itt lehet. Földönfutóvá lett elveiért, de Magyarországon is a nemzet érdekeit képviselte. 1956-ban ő írt a magyarság nevében segélykérő szózatot a nyugati világhoz vállalva nem kis kockázatot a Magyar Fohász és a Gond és Hitvallás megírásával. Igenis, Tamási Áron a nemzet egyik leghűbb, legnagyobb írója, erre az is a bizonyíték, hogy népünk, nemzetünk ellenségei milyen hévvel támadták mindig, s próbálták lejáratni. Ne higgyünk ezeknek a nyilvánvaló félretájékoztatásoknak, inkább tallózzunk az író népről, nemzetről, szülőföldről szóló gondolataiból. Felelősségének tudatában vallotta: Az író a nemzet lelkiismerete,[ ] nemcsak kötelessége, hivatása, hanem joga is, hogy a szellem világában olyan rendet teremtsen, amelyből kívánatos nemzeti jövendő, és vidám emberi élet sarjad (Zöld ág). Az eszmék dagálya idején, vagy a borúlátás apályában mindig és mindenkor egy hajót kerestem, melynek zászlaja piros-fehér-zöld. (Gondolatok hazatérés idején) 14 Ezt a földet nekünk kell fénnyel behintenünk, ezt nekünk kell kedvvel, kultúrával, [ ] sok vágy beteljesítésével feldíszítenünk. (Az erdélyi magyar irodalom körül) Miénk a fény, amit lelkünkbe fogadunk, s a föld, amelyen élünk és meghalunk. (Szülőföldem) Itt élünk, e földön, mert ez az ember hazája. S ha ez a mi hazánk, áldás kell nekünk rajta. Víg öröm, melegség és mosolygó gyümölcsök. (Világló éjszaka) Mi olyan erősen eresztettünk sok keservünkben gyökeret, hogy az is erejét veszítené, aki innen kiszakasztani akarna. (Az erdélyi magyar irodalom körül) Hazám volt ez a föld, s egy virrasztó őrhelyet vállaltam rajta. (Interjú). Nincs módunk kitérni a hűség elől. (Magyar Fohász) Olyan gondolatok, ezek melyeknek karátja nem korrodálódik, rozsda nem fogja őket. Nem populista szópuffogtatás, hanem felelős, tiszta beszéd. Műveiből közel ötven olyan gondolatot, szentenciát gyűjtöttem, amelyek, tettei, bátor kiállása mellett, hathatósan bizonyítják hűségét népéhez, nemzetéhez, szülőföldjéhez. Ezek a szentenciák, hitvallások műveinek súlypontját képezve bizonyítják írójuk elkötelezettségét amellett az ügy mellett, amelynek katonája lenni legnemesebb feladata minden magyarnak. Nem hiszem, hogy napjainkban ez a szempont időszerűtlen lenne! Kétkötetnyi publicisztikája nemcsak a népért, nemzetért való kiállás bátor hangja, céltudatossága által értéke irodalmunknak, hanem művészi színvonala által is. És ugyanígy, a műfajt, az írói nyelvet, stílust megújító novellák, regények, drámák további kötetei is bizonyítják, íróként, a szó művészeként is, a legjobbak közé tartozik. Miért egyetemesen nemzeti? Mert a székelység életét, a székely humort, szellemiséget, az igen költői, virágos székely nyelv kifejezéseit, fordulatait tette az egyetemes magyar kultúra sajátjává. Ezt előtte székely emberről, íróról csak Mikes Kelemenről, példaképéről mondhatjuk el, akiről gyönyörű esszénovellát írt. Tamási rendkívüli szolgálatot tett, amikor a székely 15

szellemet bekapcsolta az egyetemes magyar kultúra vérkeringésébe. A székely nemzetrésznek az egészbe bekapcsolása rendkívül fontos volt Trianon után, amikor a nemzet szétszaggattatott. Írásai a leghathatósabb tiltakozások szellemi Trianonunk ellen is. Nemrég egy neves magyarországi politikus azt a kijelentést tette, hogy kora politikája kihasználta Tamási politikai naivitását, időnként olyan dolgokba is belekeveredett, amelyek nem vetnek jó fényt rája, akár rossz fényben is tűntethetik fel őt. Szeretném megvédeni írónkat, - szellemi emberként csak úgy lehetett részese a közéletnek, csak úgy tehetett sorsosaiért, hogy néha engedményeket tett a hatalomnak. Igen jól érzékelteti gerincességét a következő anekdota. Óvakodott attól, hogy lepaktáljon a politikával, a hatalommal. Igyekezett megtartani függetlenségét, hogy az igazat írhassa. De a kommunista rendszernek a Ha nem velünk, ellenünk jelszó szellemében gyanús volt ez a távolságtartás. Ezért vált kegyvesztetté többször is. 1954-ben megkapta a Kossuth-díjat, ami a pénzjutalom mellett egy dekorációval is járt. Ez azt jelentette, hogy a hatalom megbocsátotta tévelygéseit, rehabilitálták. A pénzt szétosztotta a barátok, írótársak, rászorulók között, a kitűntetést a fent említett függetlenedési okból nem tűzte ki a mellére. Amikor Rákosi Mátyás, a kommunista párt titkára, első számú embere gratulált neki a díjhoz, megkérdezte tőle, miért nem viseli a kitűntetést. Én is nagyon sokat vártam rá, ő is várjon reám vágta ki magát a nehéz helyzetben az író. Tamási értékelésére csak nemrég nyílt igazán lehetőség, hisz az utóbbi években egymásután jelentek meg újabb meg újabb, az írói pályát értékelő, bemutató művek. A budapesti Tamási Áron Alapítvány és a hagyatékot gondozó Petőfi Irodalmi Múzeum jóvoltából eddig nem, vagy kevésbé ismert írásai jelentek meg, nyilatkozatai, beszélgetései, naplójegyzetei, levelei stb., amelyek egyértelművé teszik, hathatósan bizonyítják Tamási Áron feltétlen elkötelezettségét népe, nemzete, hazája, szülőföldje iránt. Műveinek tett értéke volt korában, amikor az írók szavára nagyon is odafigyeltek, az irodalom megtartó erőként működött. Szellemi teljesít- 16 ményéért, hűségéért, nem maradt el a hála, a babér. Négyszer kapta meg a rangos, művészi függetlenséget biztosító Baumgarten-díjat, aztán Kossut-díjban is részesült. A Magyar Írószövetség társelnöke, az akadémia tagja lett. Tartalékos hadnagy, a nagyezüst vitézségi érem tulajdonosa, Kisfaludi Társaság tagja, Corvin-koszorú tulajdonosa stb. Egyik méltatója szerint a kapott díjak, kitűntetések jól mutatják, bizonyítják Tamási Áron érdemeit. Bebizonyosodtak Czine Mihálynak a szavai, kegyhellyé lett a sírja, ahova sokan elzarándokolnak, feltöltődni a hely által képviselt eszmékkel, eszményekkel. Az ott lévő virágok, koszorúk sokasága bizonyítja a nemzet kegyeletét, háláját. Tamási Áron hovatartozásának, létének lényegét így fogalmazta meg hitvallásában, ami sírversévé is lett: Törzsében székely volt, /Fia Hunniának,/ Hűséges szolgája/ Bomlott századának. Vagyis hűséges szolgája volt népének, nemzetének! Pihenjen békében a rendes feltámadásig, amikor az igazi értékek, a hűségesek számára majd a kürt riad! Lőrincz József magyartanár Tisztelettel köszöntöm a Tamási Áront ünneplők seregét! A székelységnek kiváló szószóló fia született Farkaslakán, akit a sors azért küldött, hogy népe derűs és balladás életét műveiben megörökítse. Nem ismerem a teljes életművét, de ismereteim alapján igaznak tartom, hogy a művészet csoda, a Tamási Ároné az egyik legnagyobb. Könnyed és szabad, lényegretörő beszédformájával, stílusával érinti meg az olvasóközönséget. Tisztán, valóságszerűen térképezi fel számunkra az igazságot. Biztosan mást jelent egy farkaslaki gyereknek a Bölcső és bagoly, mint bárki másnak. Farkaslaki az írója, ismerjük a helyszínt, a tájat, az embereket és újra átéljük hagyományainkat. A szülőház, a falu, az író családi, rokoni kötelékei, a közvetlen környezet, gyermekkorának történetei mind Tamási Áron írói, emberi tisztaságát, a családjához, falujához, szülőföldjéhez, s annak népéhez kötődő szeretetét és hűségét sugallja. 17

Azt a tényt, hogy ő mindvégig hű maradt hazájához, Erdélyhez, bátran vállalta és szolgálta a magyarságot, számos műve bizonyítja. Erős és szilárd volt mindvégig lelkében a tudat, hogy fontos emlékezni arra, honnan jöttünk és merre tartunk, óvni és vigyázni a kultúránkat, hagyományainkat. Nekünk, a fiatal, energiában gazdag, élénk és vidám társadalomnak, nem szabad, hogy engedjük elenyészni a körülöttünk még élő kulturális magyar hagyományokat. Valahol ott bent, a lelkünkben csírázik egy mag, a magyarság magja, melynek szüksége van tápláló talajra, hogy felszínre juthasson, és érintkezhessen, a Nap éltető sugaraival. Engedjük, hogy a talaj, azaz a szívünk, táplálóvá, igazzá váljon, és életre keltse a bennünk levő helyes öntudatot. Rá kell eszmélni, hogy magyarok vagyunk, magyarul beszélünk, magyarul gondolkodunk, és magyarul álmodunk. Megálmodjuk színpompás jövőnket, melyet csak úgy valósíthatunk meg, ha igazán összefogunk, és felébresztjük a társainkban szunnyadó magyarságérzést. Egy lélekben felfegyverkezett hadsereg fog majd kiállni nemzetünkért, és azért, hogy megerősödjünk lélekben. Figyelmesnek, szemfülesnek kell lennünk, ápolnunk kell bensőnket, így például olvasással. Merüljünk csak el néhány olyan Tamási-könyvben, amelyekben humorral összekötött igazságokra eszmélhetünk rá származásunkkal kapcsolatban. Ez a mi hazánk, és e kincset csak az arra érdemesek birtokolhatják. Az arra érdemes ember, az, aki bátor, hű és igazhitű. Tudom, és új hittel bízom abban, hogy Isten segítségével eljut Tamási életművének üzenete a mi nemzedékünkhöz is. Kovács Zsuzsa XI. C Gólyatánc Egy, kettő, három: Énekelj! Hangzik el a vezényszó. Mély levegőt veszünk, próbálunk felkészülni a feladatra. Bizony, kedves olvasó, jól látod, erre fel kell készülni. Mert valahol mindig hiba van. Vagy túl későn kezdjük, vagy tú hamar, esetleg neki se fogunk. Megszeppenve állunk a most hatalmasnak tűnő pálya közepén. Szépen sorban, katonásan. Mi az újoncok, és ők a szakaszvezetők. Énekelni kezdünk, de nem telik úgy el egy perc se, hogy ne kiáltanák: hangosabban! Próbálkozunk. A pálya felett ekkorra már hatalmas tömeg. Valamikor ők is voltak gólyák. Vajon ugyanazt az izgalmat néha csalódást és aztán a szikrázó örömöt érezték, amit most mi? Minden bizonnyal igen, hiszen a diák már csak diák marad. Minket néznek. Egyesek bátorítóan, mások unottabban, vagy épp büszkén. Amíg erre gondolok, elvétek egy lépést. Szegény párom is egészen megzavarodik. Ő rontott el valamit? Hatalmas kalamajkát okozunk. Először hátulról, majd elölről is belénk jönnek. Körbenézve észreveszem, hogy nem csak én estem bele az elkalandozás veszélyes csapdájába. Szinte semmit se tudunk még egymásról, mégis egyetértő pillantásokat váltunk. Igen, ezt még gyakorolni kell. Elhatározom: ezután jobban odafigyelek. Sietve újrakezdjük, hiszen a szünet lassan végére jár. Mindent belevetve újra nekiveselkedünk, és csak táncolunk és táncolunk. Most már nem rontjuk el. Egyre magabiztosabban perdülünk. Mosoly terül szét az arcomon. A párom megforgat egyszer- kétszer, s én sosem mulasztok el a szemébe nézni, rámosolyogni. Valahol megszólal a csengő. A nagyobb diákok sietve vonulnak be, s velük együtt mi is... Au revoir, táncpróbák, vár a gólyabál! Barta Klaudia, X.C 18 19

Költözés az újba Ősz van A hideg szellő végigsimogatja a testem és hallom, ahogy ezt suttogja: Menj csak be! Lépj már be! A Gimnázium előtt állok összeszorult szívvel, és remegve gondolok bele, hogy egy új élet vár itt rám, az igazi Gimis élet. Megszólal az életkedvvel teli csengő kirázva belőlem a nosztalgiát, és izgatottan, megbátorodva belépek az iskolába. Zsongás-bongás fogad a folyosókon, diákok örvendezve borulnak egymás nyakába, és türelmetlenül várják, hogy újra beléphessenek családias osztálytermükbe, melyben annyi szép, kellemes, néha feszült pillanatban volt eddig részük. Megindulok kóvályogva és szédülten a diáközönben, és hirtelen megpillantom azt a bizonyos zöld táblácskát, amelyen ez áll: IX.D. Öszszeszedem minden erőmet és benyitok a terembe. Mindenhol kedves, mosolygó arcok, néhány ismerős is, akikkel interneten keresztül barátkoztam meg. Egy aranyszőke hajú lány integet pici kezeivel és boldogan újságolja, hogy foglalt nekem helyet maga mellett. Odatipegek, közben jókedvvel köszönök új osztálytársaimnak. Leülök félénken a padba, mely tárt karokkal várt már engem, és abban a pillanatban melegség árasztja el szívemet, érezvén, hogy jó helyen vagyok. Csodálkozva jövök rá, hogy hová is hozott el az élet tengerének egyik hulláma. Segesvárra gondolok, drága szülővárosomra, de nem szomorodom el, nincs rá okom. Most itt vagyok, írván gondolataim, érzelmeim, egyszerűen, ami kibontakozik belőlem. Egy hónapja része vagyok a Giminek, és csak jó dolgokat tudok róla mesélni. A szívemhez nőtt, akárcsak ez a meglepetésekkel teli város. Az emberek nyitott szívvel fogadnak bárhová megyek, és minden nap egy szép élménnyel, új tapasztalattal büszkélkedhetek. Nagy Júlia 20 Kedves kilencedikes énem! A minap jutottál eszembe, miközben vért izzadva nyálaztam a 3 éve porosodó matek füzetem. A vektorok skaláris szorzata után kutatva, eldöntöttem: írnom kell neked. Talán elolvasva levelem legyinteni fogsz, és azt mondod, fölösleges volt tollat (billentyűzetet) ragadnom. Szólnom kell előre: tévedsz. Hol is kezdjem? Nézzük csak a jelenlegi helyzeted. Egy kínkeserves év után sikeresen bejutottál a gimnáziumba. Ezzel pedig teendőid közül vastag vonallal kihúztad a TANULÁS szót. Jelenlegi legnagyobb problémád, hogy a pénteki buliban melyik magas sarkú csizmádat viseld, milyen színűre festesd a hajad, és hogy félóránként ellenőrizd, hányan lájkolták be facebook-on a tegnap feltöltött fotódat. Ezen nehézségek közt gyötrődve furán figyeled, hogy néhány ultragáz csaj az osztályból minden órán képes figyelni, sosem érkeznek házi nélkül, és többnyire tízeseket írnak. Stréberek. Gondolod Te. Sosem lesz boldog életük, nincsenek is barátaik, no meg pár éven belül tuti bediliznek a sok tanulástól. Gondolod Te. Sebaj, te éled a felelősségmentes életed tovább, 3 óra után a fiókba vágod a füzeteidet, és roppant büszke vagy arra, hogy neked van a legbiztosabb puskázási módszered az egész suliban. Mehet ez még így 3 évig. Gondolod Te. Persze, majd tizenkettedikre leülök egy kicsit tanulni, mondogatod magadban. Érettségi, vagy mit is szoktak emlegetni a tanárok. Úristen, de messze van az még Gondolod TE. Most pedig hadd vázoljam fel a három évvel későbbi helyzetedet. Karikás szemekkel meredsz reggel nyolckor egy halvány borítójú könyv felé, rajta az írás vörös betűkkel, a szemed is majd kiszúrják: Ghid de pregătire pentru BACALAUREAT 20. Kinyitod. Belelapozol. Szerzők, nevek, címek, mondatok, néhány ismerősen cseng, néhány pedig teljesen idegen. Ekkor hasít beléd a fájdalmas felismerés, hogy ezeket neked már mind ismerned, tudnod kéne. Aztán kínkeservesen szenvedve a matek tételek mellett életedben először fakadsz ki ekképpen: De jó lenne most egy mindentudó képletes füzet!. Eszedbe jut, miként próbált a tanárnő rábírni az elmúlt években, hogy írj ki minden apró kis 21

képletet. Nem, te akkor még azért sem. És nem ez az egyetlen dolog, amit egy-két-három évvel ezelőtt másképp kellett volna tenni. Beléd költözik az aggodalom, a követelmények hosszú listáját elolvasni is alig bírod, úgy érzed, összecsapnak a fejed fölött a hullámok. Azt hiszem, mire idáig elérsz az olvasásban, rájössz mit akartam mondani. Kérlek, bárki mondaná is, ne hidd el neki, hogy tanulni szégyen, és hülyének lenni jó. Hogy megfogadod-e a tanácsomat, az már a te döntésed. Én szóltam előre. Mosom kezeimet. Szeretettel, az idősebb éned a jövőből! Godra Orsolya, XII.B Mi leszek, ha nagy leszek? Minden kisgyermek növekedése során felteszi magában, vagy éppen szüleivel beszélgetnek arról, hogy mi leszel, ha nagy leszel? Általában először népszerűbb foglalkozást szeretnének maguknak, ilyenek például a fiúk esetében a rendőr, a focista, a mozdonyvezető, a szakács és esetleg még az orvos. A lányok is különféle foglalkozást választanak maguknak, mint például a balett-táncos, az énekes, a fodrász, a korcsolyatáncos és az ápoló. Ahogy tovább cseperednek, megízlelik szüleik foglalkozását. Persze van olyan tehetséggel rendelkező gyerek is, aki már kiskorában rájön, magától, vagy ebben az esetben is szülei segítségével, hogy mihez ért a legjobban. Aki szépen tud rajzolni, az kipróbál egy rajziskolát, vagy nem. Aki szereti a zenét, az elmegy egy zeneiskolába, ahol megtanulhat játszani egy hangszeren, vagy nem. Mert az is előfordulhat, hogy a gyermeknek tehetsége van, de szülei nem veszik észre, mert nem akarják. Tehát az ember már gyermekkorában is ráébredhet, hogy mi akar lenni. Az én jelentéktelen véleményem szerint, vagy csak, hogy legyen egy ürügy nyugtatni magamat, tehát szerintem azért járunk iskolába, hogy az évek során megismerjük magunkat, rájöjjünk, hogy mit szeretünk igazán. Egy-négy osztályban még mindig van olyan, aki nem tudja mit kezdjen majd magával. De 22 nincsen ezzel semmi gond, hisz minél később döntünk (de azért ne túl későn) annál megfontoltabb lesz az. Negyedik osztály végén kapunk egy esélyt váltani. Váltani iskolát, barátokat, a tanító nénit leváltjuk tanárokra. Jönnek az öt-nyolcas évek, ahol már többet, egyre többet akarnak belénk gyömöszölni. Egyre gyakrabban hangzik el tanuljatok a nyolcadik végi vizsgákra! Egyre többet halljuk a pályaválasztás szót. Egyre nehezebbek a leckék. De ez így van rendjén. Hiszen mi is egyre idősebbek leszünk és egyre többet bírunk. Úgy gondolom, mindent a mi érdekünkben tesznek a tanárok. Részben Ők segítenek pályát választani. Ugyanígy segítenek nekünk a különböző iskolák nagyobb diákjai, akik bemutatják a nyolcadikos diákoknak az iskolájukat, elmondják miért oda menjünk stb. Az ilyen sulibörze is egy esély, egy gondolkodási idő a pályánk helyes megválasztása érdekében. A kilencedik osztályba érkező diákok ízlelgetni kezdik az élet habos oldalát. Vagy éppen azt, amit szembeloccsintanak velük. Ekkortájt már komolyabban azzal lehet foglalkozni, ami jobban hasonlít az általunk kiválasztott foglalkozáshoz. Azonban néha ilyenkor is adódnak kisebb gondok, hogyha még mindig nincs, ami megérintett volna, vagy van, csak túl sok, esetleg csak kettő-három.de ilyenkor is van megoldás: a kizárásos alap (Pl. nem megyek filológia osztályba, mert valamilyen mérnök féle szeretnék lenni, és ott tizenegyedik osztály után nem tanulnak mateket. Vagy ha nem szeretem a bioszt és a kémiát, akkor természettudomány osztályba sem megyek, mert ott annyi van belőlük, mint a rosta lika. De ez csak egy ember véleménye.) Kilenc-tizenkettőben még van egy kis idő, hogy gondolkozzunk, osztályt is, iskolát is lehet váltani, hogyha közben rájöttünk arra, hogy mi az, ami megdobogtatja a szívünket. Az az ember, aki magába fojtja vágyait, álmait, az elsősorban nem bízik magában. Hinni kell magunkban, ha valamit el akarunk érni az életünk során. Soha ne dobjuk el álmainkat. Hisz ez nem egy film, amiben találkozunk egy emberrel, aki majd felébreszt minket. Ez a valóság. Erdős Bálint, VIII. A 23

Vadiúj kor Guttenberg Zalán falta a jó regényeket. Hosszasan szagolgatta, ha ritkán hozzájutott, az új könyvek friss illatát. Egyetemi évei alatt délelőttönként, amikor sokan szalámiért és zsírnakvalóért álltak sorba, a Horizont sorozatban megjelent klasszikusok műveiért vívott közelharcot a Főtéri antikváriumban, Kolozsváron. A bádogdobot a Gráfelmélettel összekapcsolva vette meg még középiskolás korában, az udvarhelyi könyvesboltban. Friss diplomásként apja biztató tekintetébe kapaszkodva kiadót, majd nyomdát alapított. Jól ment az üzlet. Mindent el lehetett adni, ha elég sokszor fordult elő a kiadványban a székely és a magyar kifejezés. A magyar irodalom nagyjai című sorozatának darabjait elkapkodták. Körmünkre égett a gyertya, mint kódexmásoló őseimnek, viccelődött munkásaival, ha néha kicsúsztak a vállalt határidőből. Aztán megjelent a konkurencia. Megdrágult a papír. Akadozott az eladás. Színesebbnél színesebb kiadványokkal próbálkozott, hiába. Már nem olvasnak az emberek, nyugtázta csalódottan Guttenberg. Ma már nem kell könyv, minden megvan az interneten hallgatta döbbenten egyszer az államelnök véleményét a közszolgálati csatornán, és elgondolkodott. Egy tengerész gyakorlatias ember, igaza lehet. Profilt váltunk, határozta el. Reklámújságot, választási cédulákat, formanyomtatványokat, katalógusokat és szakácskönyveket adnak ki azóta. Túlélték a válságot. Úgy néz ki, hogy lejárt a jelenkor, mondta nemrég a fiának. És mi következik, apa? kérdezte a gyermek. A vadiújkor következik, fiam, válaszolta elkeseredetten Guttenberg. Székely Zoltán 24 Let s Do It, Székelyudvarhely! Civil szervezetek az Oktatási, Kutatási, Ifjúsági és Sport Minisztériummal partnerségben 2010. szeptember 25-én először szervezték meg a Let s do it România elnevezésű nagyszabású takarítási akciót. Az eseményre önkéntesek jelentkezését várták, akik elsősorban a városokon kívüli térségek megtisztítását vállalják. A takarítás az illegális hulladéklerakó helyek feltérképezésével és beazonosításával kezdődött, majd az önkéntes csoportok megtakarították ezeket. Az országos akció udvarhelyszéki megvalósítását az Udvarhelyszéki Ifjúsági Egyeztető Tanács vállalta fel, közösen az önkormányzatokkal és tanintézményekkel. Udvarhelyszék leggyakrabban látogatott kirándulóhelyeit, a Kerekerdőt, a Szejkét illetve Homoródfürdőt tisztították meg az önkéntesek, akik többségben tanáraik által elkísért diákok voltak. Iskolánkat az V-VIII osztályos diákok népes csapta képviselte, Bekő Melinda, Geréb Zita és András Ibolya tanárnők kíséretével. Egész napos munkánk a Patkóban kezdődött, majd a Kerekerdő térségét igyekeztünk megtakarítani. Pár óra múlva felhőtlen jókedvünket döbbenet váltotta fel. Képzeletünket is felülmúló, megbotránkoztató mennyiségű és összetételű szemetet találtunk azokon a helyeken, ahol nap mint nap kirándulunk, kikapcsolódni, feltöltődni megyünk. Sajnálatos módon több tonnányi hulladékot találtunk és gyűjtöttünk össze. Az önkéntes munka egy ízletes ebéddel zárult a Merkúr Áruház jóvoltából, amelyet immár a tiszta környezetben fogyasztottunk el. Bár fáradtan és kiábrándultan tértünk haza, mégis jóleső érzés töltött el, hogy tettünk valamit a környezetükért. Még akkor is ha önkéntes csapataink szívesen és lelkesen vállalják ezt a munkát, a létező problémára nem ez a megoldás. Mindenkit átformáló felelős, öntudatos, természetbarát gondolkodásra és cselekedetekre van szükség. Úgy szülőknek, mint pedagógusoknak elengedhetetlen feladatunk így nevelni az új generációkat. András Ibolya 25

Orbán Zsuzsa alapítványa Tavaly az osztályfőnökünk feltett számunkra pár nagyon fontos kérdést: hogyan, kiknek és mi módon szeretnénk segíteni? Sokféle válasz fogalmazódott meg bennünk, mindenki a hozzá legközelebb állónak szeretett volna segítséget nyújtani. Szóba kerültek az árva gyerekek, az elesett öregemberek, idős tanárok, abban azonban mindannyian egyetértettünk, hogy a legnagyobb segítségre a kisgyerekeknek illetve a szellemileg sérült egyéneknek van szükségük. Így terelődött végül a szó Orbán Zsuzsára, az iskola volt tanítványára, aki olyan civil szervezet működtetője, amely az értelmileg visszamaradott, fejlődési nehézségekkel küzdő gyerekeken segít. Az alapítvány állandó gondozásában 23 gyerek van, összesen 114 személyről gondoskodik, és 56 gyereknek biztosít iskolát. Az Orbán Alapítvány keretein belül működő iskola napi tanulási lehetőséget biztosít azon gyerekeknek, akik még sosem voltak közösségben, emellett bentlakásos iskolát biztosít vidéki gyerekeknek. Harghita megyében 1.105 fogyatékos személyt tartanak nyilván. Nagy szükség van az alapítvány segítségére, melyet adományokból tartanak fent illetve a Verestóy Attila alapítvány támogatását is élvezi. Mindanynyian tudjuk, hogy egy gyermek fejlődéséhez sok törődés és szeretet szükségeltetik. Ezt biztosítja Zsuzsa alapítványa, ahol az értelmileg súlyosan fogyatékos gyermekek új otthonra találhatnak és új életet kezdhetnek. Az Orbán alapítványt útjára bocsátó Zsuzsa mindannyiunk számára példa lehet. Példa arra, hogy egy nemes cél mennyi jóval képes felvirágoztatni az életünket, arra, hogy mekkora lelkierő lakozik bennünk, emberekben. Képesek vagyunk újra és újra megújulni és felvenni a harcot az élettel. A mi osztályközösségünk számára ő jeleníti meg a segítő embert. Azt az embert, akire mindig minden körülményben számíthatunk, aki felemeli az embereket a sárból és megmutatja milyen szépek is valójában. Általa döbbentem rá én magam is, hogy milyen torz képet is alkotunk magunkban másokról csupán néhány téves társadalmi megrögződés miatt. Ez még nem a vég, ez csak az előttünk álló hosszú út kezdete. Csupán akarnunk kell, akarnunk és hinnünk, hogy segíthetünk. Ezzel az akarattal vágtunk neki mi is az új tanévnek, hogy 26 teljes erőből támogathassuk a szervezetet: pénzt valamint élelmet gyűjtöttünk, így segítettünk. Az iskola vezetősége is kivette szerepét a munkából, úgy a tanárok mint az iskolában dolgozók lelkesen támogatták kezdeményezésünket. Sokan felfigyeltek erre a kezdeményezésre, és a diákok összefogásának hála a kis bice-bócák még több támogatáshoz juthattak. Az osztályunk látogatást is tett az alapítványnál, amely által betekintést nyerhettünk az alapítvány mindennapjaiba. Megfigyelhettük a gyerekek játékát, foglalatosságait életét. Felszínre törő érzéseink sokunk gondolkodásmódját megváltoztatták. Legyen az bármifajta segítség minden számottevő egy szervezet életében. Úgy ahogyan a mi életünkben is számottevő egy mosoly, egy ölelés vagy maga a tudat, hogy szeretnek, hogy volt valaki, akinek örömet szerezhettünk. Segítsünk hát mi is, hogy mások is szeretve lehessenek, hogy egy boldogabb életet élhessenek. Balla Éva Nóra, X.C Ha benne vagy valamiben, abba add bele a szíved... Különben mi értelme? Reggel hét óra körül jár az óramutató. Csörög az ébresztő: vagy az óra, vagy a telefon. Telefonon szerencsésebb eset, hisz ott a kis kedvenc szundi-gomb. De hamarosan úgyis fel kell kelni. El kell intézni a reggeli tennivalókat mosdás, reggelizés, hajbelövés, és egyéb igen fontos tevékenységek fel kell öltözni, el kell cammogni az iskolába, le kell ülni azt a 6-7 órát, figyelmesen, vagy nem, hazamenni, enni, tanulni, szórakozni, esti fontos tennivalókat elvégezni, lefeküdni, aludni, majd újra a szundi gombbal kezdeni a reggelt. Azt hiszem, egyszerűen lehetetlen elégszer elmondani, hogy tégy valamit, légy aktív részese valaminek diákéveid alatt. Ugyan nem vagyunk mindannyian kis buzgómócsingok, vannak olyan emberek is, akiket nem vonzanak ezek a hősies tetteknél alacsonyabb színvonalú kalandok. Viszont ellentétek is vannak ám, akikben ég a tettvágy, akik nem akarják úgy végigülni a padban ezt a négy, vagy még kevesebb évet, hogy miu- 27

tán elszállt ez az idő, semmire nem tudnak visszaemlékezni, amire büszkék, tapasztalatot szereztek vele, és többek lettek ez által, mint a társaik. Nem egy meglepetés tárul az ember elé, ha jobban megnézi, jé, mivel foglalkozik a másik. Hogy milyen az, amikor egy megszokott kis társaság összegyűl, piros szín alatt azt mondja, hogy értetek van, vagy amikor papírt és ceruzát ragadva írja ki magából szívét-lelkét. Azt hiszem, az utalás egyértelmű. Elég nagy lelkesedéssel jöttek a gólyák is az Ébredés illetve a Tadisz nyílt gyűlésére, amivel senki sem vesztett semmit, sőt, egy adott percen végignézve a leendő tagokat, igenis élvezték, hogy mi volt ott. A játékokat, a beszélgetéseket. Az öreg tagok meg tárt karokkal várják vissza őket a következő gyűlésre, és az azutánira, az azutánira, meg az azutánira Arról írnék most én, hogy mennyire jó, meg értékes, de ebből sokat nem lát az, aki nem tapasztalja. Hisz leírhatom, hogy csak nyerhetsz: tapasztalatot, önbizalmat, könnyebben rájöhetsz, hogy mi az, amiben jó vagy, ami téged vonz, megtanulhatsz csapatmunkában dolgozni, rengeteg embert ismerhetsz meg, barátokat szerezhetsz. Óriási lehetőség, hogy többet és többet tanulj bár nem fizikát, kémiát, és további iskolai anyagot hanem egészen más dolgokat. Nagyon nagy pluszt tud adni, hogy miután kikerülsz a Gimiből, előnyöd van a többiekkel szemben. És most nem csak az újságszerkesztésre, illetve a rendezvényszervezésre gondolok. Mint már mondtam, összefoglalhatatlan, hogy micsoda ajándék és mekkora lehetőség. Ó, és a legjobbakról szinte elfeledkeztem! Kirándulások, összeszokott csapat, barátok, együtt, közösen, saját szervezésben lazulunk, szórakozunk, megünneplünk egy sikeres rendezvényt, vagy az egész éves teljesítményt. A képzési lehetőségekről nem is beszélve! Utazgatni Erdélyben, városról városra, képzéseken részt venni, embereket megismerni, és barátokat szerezni Erdély minden tájáról. Nincs is annál jobb érzés, mint amikor valamilyen okból idegen városba kerülsz, és azonnal tudsz tárcsázni pár számot. Leírni ezt viszont annyira nehéz. Egyrészt mert leírhatatlan, másrészt túl kellemes élményeket csal vissza. Tapasztalat kell ehhez, saját bőr, saját élmények, emlékek. Akár ha egy próbát is, de megér. Rend Orsolya, TADISZ 28 Megkérdeztük a főcsigát Hogy érzed magad, mint új Tadisz elnök? Nagy kihívás számomra ez az egész elnökösdi. Szívesen vállaltam el, már akkor is tudtam, hogy nagy felelősség és munka lesz, de nem bántam meg. Milyennek találod a csapatot, sikerült összeszokni? Igazából túl nagy viszonyítási alapom nincs, mivel ez az első csapat, amit én koordinálok, de én meg vagyok elégedve velük. Egy igazán lelkes és kreatív csapattal dolgozhatok. Az összeszokást tekintve még van hová fejlődni, annak ellenére, hogy nemrég voltunk Varságon, egy csapatépítő hétvégén (sajnos itt sok új tag nem tudott részt venni). Meg vagy elégedve az eddig szervezett rendezvényeitekkel? A csapat munkájával teljes mértékben, az iskola hozzáállásával már kevésbé. Hogyan látod, még mindig passzív az iskola diáksága? Passzív hát! (Tisztelet a kivételnek, de várjunk csak, ők a Tadiszosok). De úgy gondolom, hogy ezzel senkinek sem mondtam újat, ezt a paszszivitást jelzi az új logónkon szereplő csiga is, ami házát (jelen esetben az iskola diákságát) folyamatosan cipeli, és ha lassan is, de halad előre. Vannak terveitek a közeljövőre? Természetesen, de ez még egyelőre titok... Nagy Szende 29

Gerebenes a gyermekem A ritmus szabályozza életünket, ha dal is társul melléje a legerősebb érzelmi reakciót váltja ki belőlünk, ha pedig mindehhez szabályos mozgás társul, megszületett a tánc, ami életforma. Az ultrahang pulzáló pontocskája mutatja az anyának a benne lüktető csodát. Születése után a bölcső ringatja, anya álomba dúdolgatja szeme fényét. Közben századjára is elmorzsolgatja, hogy mi minden lesz belőle, ha megnő. Ritmikusan telnek az évek, szabályosan szocializálódik a magzatunk, s mire észbe kapnánk, kijárta az óvodát meg az elemit is. Ha szerencsénk van, találunk jó ízlésű óvónéniket, okos tanítókat, akik foglalkoznak gyerekünkkel, mondókáznak, mesélnek, énekelni és táncolni tanítják őket. De ha tényleg a szerencse kegyeltjei vagyunk, a serdülőkor küszöbén gyermekünket csoportban, heti rendszerességgel láthatjuk táncolni városkánk tánccsoportjainak valamelyikében. Én szerencsés szülő vagyok. Szemem előtt cseperedett a kicsi fiam fiatal legénnyé, végigtáncolva serdülőkora állomásait a Gerebenben. Öt év alatt végigkövettem, hogyan fedezi fel gyermekem a másik nemet, hogyan tanulja meg elfogadtatni magát a nagyobb fiúkkal, táncoktatójával, és hogyan segíti kisebb társait beilleszkedni a csoportba, kitanulni az íratlan Gerebenes szabályokat. Jó érzés része lenni a lelkes szülők csapatának. Megható végignézni közösen az énekes-táncos produkciókat, elkísérni a táborokba induló gyereksereget az autóbuszokig, velük csujjogtatni a bálokon és könnyesre hatódva suttogni velük legszebb népdalainkat. A csoport igazi emberi értékeket közvetít: barátságot, tiszteletet, fegyelmet, magyarságtudatot alakít, és egészséges életformát népszerűsít. Jó zene mellett olyan mozgáskultúrát közvetít, ami ösztöneinkből fakadó, temperamentumunkat közvetíti, a fiúk számára pedig igazi kihívás a legényes. Szülőként megnyugtat, hogy az általam képviselt értékeinket a gyermekem is szívesen tanulja és divattá teszi környezetében. Ma már igen nehéz lenne visszagörgetni azokat az estéket, amikor a gyermek a 30 kályha melegénél nagyanyót hallgatja, vagy nagyapó tanítgatja unokáit nagy-nagy türelemmel. Gyermekünk ritkán láthatja szüleit táncolni, nem alhat szénapadláson, és nem lesheti apától a férfivá érés titkát. Nem, sajnos nem tudunk ilyen kenyérillatos nyári estéket és kemencemelegségű téli délutánokat varázsolni maradékainknak. De tudom biztatni és támogatni, hogy olyan embereket találjon, aki meg tudják mindezt tanítani, nem helyettünk, hanem értünk. Büszke vagyok a Gerebenre, az itt táncoló gyermekemre és tanítványaimra, az őket támogatókra, a táncoktatóinkra és a csapat spiritus rectorára, Imolára. Isten fizesse meg őket önzetlen munkájukért! Szabó Zsuzsa szülő Bemutatkoznak a Gereben táncoktatói Oláh Hilda Sepsiszentgyörgyön születtem 1983. november 1-jén és ott is nevelkedtem. Már kisiskolás koromban kapcsolatba kerültem a tánccal. Bekerülve az iskola tánccsoportjába valami különös, titokzatos érzés ragadott magával, és az idő teltével még inkább jobban érdekelt ez a csodálatos világ. Szüleim balettiskolába írattak, 2002-ben a sepsiszentgyörgyi Művészeti Líceum koreográfia szakán végeztem. Hivatásos pályafutásomat a csík-szeredai Hargita Nemzeti Székely Népi Együttesben kezdtem, ott ismertem meg a páromat, aki nemcsak a színpadon, de az életben is társam. Közösen döntöttünk úgy, hogy a tánc széles világát még inkább be kéne járni, ezért 2007 szeptemberében átjöttünk az Udvarhely Néptáncműhelyhez. Itt megpróbáltuk a tánc minden formá- 31

ját, az Argentin tangótól, a kortárs táncon át a kontaktot és akrobatikát is, de mindezeket kipróbálva rájöttünk, hogy a néptánc a mi világunk. Ugyanakkor itt, Udvarhelyen teljesedett ki a táncoktatás iránti szeretetünk, táncházakat vezettünk, 2008/9-es tanévben helyettesítő tánctanárként dolgoztunk a székelyudvarhelyi Cimbora Háznál, 2009- től a Gereben táncoktatói vagyunk. Boros Béla 1982. április 28-án születtem Csíkszeredában. Az I VIII. osztályt Csíkszentdomokoson jártam, ahol harmadik osztályos koromban kíváncsiságból táncolni kezdtem, ennek köszönhetően a csíkszentdomokosi Hagyományőrző Együttes tagja lettem. A továbbtanulás végett Csíkszeredába ingáztam, de itt sem váltam meg a tánctól, táncházakba jártam. 32 Egy alkalommal a Hargita Együttes Csíkszentdomokoson vendégszerepelt, és ekkor döntöttem el, hogy én hivatásos táncos kell legyek. 2000-ben ez az álom valóra vált, hiszen a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes hivatásos táncosa, később szólótáncosa lettem. Meghívásra táncoktatóként járogattam a Csíkszereda környéki falvakba. Orză Călin koreográfus hívására 2007-ben átkerültünk Udvarhelyre a Táncműhelyhez. 2009 őszén Ozsváth Imola tanárnő kérésére a Tamási Áron Gimnázium Gereben Néptánccsoportjának táncoktatói lettünk. A táncoktatás kihívás számunkra, hiszen elődeinktől ránk hagyott szokásainkat úgy kell átadnunk, hogy a mai kor fiatalsága megszeresse, éltesse és majdan továbbadja. A tánc olyan tevékenység, ami egyaránt terhel testet és szellemet, de eme verejtékes munka folyamán mégsem érzünk soha fáradságot, hisz minden táncpróba végén újult erővel lépünk ki a bentlakás tornaterméből. Csodálatos érzés visszakapni tanítványainktól azt a saját érzéseikkel feltöltött táncmozdulatot, amit általunk kapnak. A Gereben néptánccsoport tevékenysége (táborok, fellépések) 2010/2011-es tanév Július 11 18. Marosszéki népzene- én néptánctábor Jobbágytelkén Augusztus 6 8. fellépés a Karultaj nemzetközi rendezvényen Bugacpusztán Augusztus 20. Szent István napi műsor Augusztus 27. Kecseti falunapok Szeptember 1 4. edzőtábor Székelyszentmihályon Szeptember 26. Őszi Hálaadás Napja Székelyszentmihályon Október 1. Őszi vásár, Prima Rádió születésnapja Október 21 27. kirándulás, az Európai Parlament látogatása Brüsszelben December 22. karácsonyi kántálás Január 21 23. gerebenesek kirándulása Zeteváralján (Zetavár Panzió és Kemping) Január 28. fellépés a nagykorúsítási ünnepségen Február 18. a felújított Szent Imre terem avatóünnepsége Március 6. fellépés Homoródrecsenyéden (Duna TV felvétele, március 15. Erdélyben) Március 8. farsangtemetés, hagyományos műsor és táncház Május 14. a Gereben műsora a tehetségnapon (az iskola szervezésében) Május 15. fellépés a Virágkiállításon Május 21. fellépés a Kékiringó fesztiválon Június 5. Szejke fesztivál Július 17 24. Székelyföldi tánctábor Felsősófalván (kisebb gerebenesekkel) Augusztus 7 14. Mezőségi tánctábor Válaszúton (haladó táncosokkal) 33

Gereben Tánctábor 2011/20-es tanév Zeteváralja, 20. szeptember 4 7. Szeptember 11. Szeptember 24. Szeptember 25. Október 1. Október 15. Október 20 25. November. December 22. Január 27. Február 17. Február 18. Február 21. Március 15. Április 28. Május 5. Május 18. Május 20. Július 8 15. Oroszhelyi Szilvanapok Gyümölcsfesztivál Szent Mihály-napi hagyományőrző vásár, Székelyudvarhely Őszi vásár, Prima Rádió születésnapja Móra Ferenc Általános Iskola meghívása, VI-os csapat felcsíki táncok zenekarral magyarországi turné, hagyományos székely termékek népszerűsítése, székely napok Pécsett, Nagykanizsán, Nagyrécsén (szervező: Romantika Étterem és Panzió) 20 éves a Gereben (találkozó és ünnepi műsor a Művelődési Házban) karácsonyi műsor, kántálás a Városháza szervezésében fellépés a nagykorúsítási ünnepségen Vifit (Vidéki Fiatalok Találkozója) Máréfalván, közös produkció kirándulás Alsósófalvára, a farsangtemetési szokások megfigyelése farsangtemetés, hagyományos műsor és táncház ünnepi műsor az iskola dísztermében és a Művelődési Házban fellépés a Kékiringó fesztiválon fellépés Szamosújváron a Mezőségi népzene és néptáncfesztiválon műsor a Művelődési Házban a hagyományőrző óvodapedagógusok nemzetközi rendezvényén Szejke fesztivál Marosszéki népzene- én néptánctábor Jobbágytelkén NAPI PROGRAM 7 órakor ébresztés 7,30 8: szaladás, testedzés 8 9: reggeli 9 10: felkészülés a táncpróbákra 10 14: korondi táncok tanulása 14 15: ebédszünet 15 17: pihenés 17 19: a délelőtt tanultak ismétlése, gyakorlása 19 20: vacsora 20 21: pihenés 21 23: tánccal kapcsolatos film vetítés, beszélgetés, ének- és zenehallgatás, énektanulás 23 órakor lefekvés Helyszín: Zetavár Panzió Táncoktatók: Boros Béla és Oláh Hilda Résztvevők: a Gereben néptánccsoport tagjai, 40 diák Támogatók: Polgármesteri Hivatal, Hebe Alapítvány, Zetavár Panzió, Harmo-pan, Boros Csaba (Elan Trio) Szerdán este táncház volt a Zetavár Panzió udvarán, Orendi István és zenekara muzsikált. A gerebenesek a csillagos ég alatt ropták a moldvai táncokat. A tábor gálaesttel zárult. A támásis diákok korondi és felcsíki táncokból összeállított koreográfiával kedveskedtek a szülőknek a Zetavár Panzió szabadtéri színpadán. 34 35

Beszámoló a zeteváraljai edzőtáborról A Gereben néptánccsoport 20 szeptemberében edzőtáborban vett részt Zeteváralján. Egy nyertes pályázatnak köszönhetően a tábornak a Zetavár panzió adott otthont, amely nagyon barátságos környezetet biztosított még a reggel fél nyolc órai szaladóknak is, akiket az álmosság még húzott vissza az ágyba. Kitartás! Akarat! Szinte kiabáltak az izmaink főképpen a tábor utolsó napjain, mikor csak úgy sajogtak a heti munkától, már aki becsületesen végezte a gyakorlatokat. Akik voltak az előző edzőtáborban, csak pozitív élményeket meséltek. Mi sem csalódtunk. A kemény munka és a fizikai erőkészletünk kimerítése mindig meghozta az étvágyunkat, még ha nem is édesanyám húslevese és palacsintája volt tálalva. A tornagyakorlatok az elején még játékosnak tűntek számomra, de a harmadik-negyedik napon olyan érzések szólaltak meg a lábaimban, milyenek még soha. Egy táncosoknak összeállított program is lehet kemény. Vacsora utáni programként a csapat együtt megnézte a 20 éves fellépésünket, és mindenki megosztotta véleményét az épen vetített jelenetről. Csapatépítő és formáló film volt, de nem is lettünk volna diákok, ha nem beszélgettünk volna akkor is a tanárok háta mögött, nem kis bosszúságukra. Nyári történet mindig akad, amit el kell mesélni a rég nem látott barátnőknek, barátoknak. Az esti 11 órás takarodó előtti népdaléneklések és,,csillagászati megfigyelések még inkább összekovácsolták a társaságot. Néhány diák elelszunyókált a vetítéseken, hiszen kimerültek a délelőtti bemelegítéstől és táncoktatástól, illetve a délutáni ismétléstől. Naponta 10 és 14 óra között táncoktatás folyt, és mikor érkezett a órai zsíros kenyér, futásnak eredt kis csapatunk a táplálék felé. Nagy melegben locsoló működött az udvaron, amely alatt illetve mellett jólesett elfutni. Üdítő érzés volt. Viccek is elhangoztak a próbák alatt, mint például a lányoknak nem mindegy, hogy hosszú vagy rövid, a tánclépés. Köszönjük Bélának és Hildának, akik átadják tudásukat nekünk, buzdítanak minket, és akaratunkat erősítik. Ha akarat van, kitartóak tudunk lenni. A tábor eredménye egy összeszokott csapat és a bővebb tánctudás főként korondi táncokból és énekekből. Kovács Boglárka, IX. B 36 Élménybeszámoló az edzőtáborról Írhatnám, hogy tűkön ülve vártam egész vakáció alatt az edzőtábor kezdetét, de akkor hazudnék... A nyaram nagyon mozgalmas volt, keveset voltam otthon, pár nappal az indulás előtt értem haza egy másik tánctáborból fáradtan és kimerülve. Nem nagy kedvvel, lelkesedéssel vágtam neki a tábornak, mondjuk vigasztalt a tudat, hogy egy nagyon jó csapattal fogom eltölteni azt a pár napot, hogy egy újabb táncrendet sajátíthatok el, és hogy néptáncolhatok, mert az csakis jó lehet. A táborban minden korosztály képviseltette magát, úgy kezdők, mint haladók, így sokkal jobban megismertük egymást, összeszoktunk, és összebarátkoztunk. A négy nap után már úgy váltunk el egymástól, mint nagyon jó barátok és barátnők. Ez a tábor viszont nem csak az ismerkedésről szólt, nem véletlenül hívták edzőtábornak, hiszen nem csak táncikáltunk, hanem keményen edzettünk is minden egyes nap. Így a tábor végére nagyon kifáradtam fizikailag, viszont lelkileg és szellemileg újratöltött a néptánc. Utolsó nap fáradtságunk ellenére, véleményem szerint, egy igen szép és jól sikerült előadás keretében mutattuk be a szülőknek, rokonoknak, barátoknak a nehéz napok, és kemény munka gyümölcsét. A tábor végére már átestem a ló másik oldalára, és nem akartam hazamenni, mert tudtam, hogy hiányozni fog minden, a néptánc-tanulás, a viccelődések, nevetések, bohóckodások, éneklések, az egész edzőtábor, és annak elképesztő hangulata. Sőt, talán még a kemény edzések is hiányoztak volna. Így utólag nem bántam meg, hogy részt vettem a táborban, amit nagyon élveztem, és szerettem. Őszintén remélem, hogy jövőre ismét részt vehetek egy ugyanilyen szuper edzőtáborban! Pap Noémi, VIII. A 37

Kapcsolataink Számomra minden kisgyermek csoda. És mindegy, hogy szép vagy eláll a kis füle, mindegy, hogy csillagszemű vagy kancsal egy picit kisgyermek, tehát csoda. Esendő és kiszolgáltatott. Óvjuk és gondozzuk, törődünk vele, és magunkhoz szorítjuk, mert kisgyermek. És mindegy, hogy a miénk vagy a másé ha bajban van, megvédjük őt, mert az anyaság érzése világot átfogó - a kisgyermeket nem pótolja semmi, mert a kisgyermek hit, biztonság és bizalom, ha szeretjük őt. (Róna Éva) Most már tizennyolc éve kísérik tanítói munkámat ezek a sorok. A kisgyermek a lehetőségek csomópontja. Amilyenné formáljuk, olyanokká válnak. Nagy felelősséggel jár a hivatás, amit választottunk. A legszebb, de ugyanakkor a legnehezebb is. Ezt a munkát csak szívvel, lélekkel, szeretettel, hozzájuk lehajolva sok-sok türelemmel lehet végezni. Ehhez a munkához, ugyanúgy, mint egész életünkhöz fontosak a kapcsolatok. A jó, biztos, tiszteletre, szeretetre, megértésre, megismerésre, elismerésre, odafigyelésre és kölcsönös bizalomra épülő kapcsolatok. Úgy érezem, ilyen kapcsolatot sikerült kialakítanunk egymással, a gyermekekkel, a szülőkkel és a mentor-osztályainkkal is. A szülőkkel egymást kiegészítve felelősen fáradozunk a gyermekek szellemi és testi fejlődésén. Összefogásunk, közös gondolkodásunk és harmonikus együttműködésünk fontos tényezője a nevelésnek. Találkozásaink a kölcsönös tájékoztatást szolgálják (fogadóórák, szülői értekezletek), máskor pedig kulturális jellegűek (szereplések, fesztiválok, versenyek), vagy éppen kikapcsolódást nyújtanak (kirándulások, erdei iskolák). Már az első osztály megkezdésekor nyílt napokat szervezett Szabó Zsuzsa tanító néni, mely napokon a szülők nagy érdeklődéssel vettek részt, hiszen betekintést nyerhettek gyermekeik mindennapi munkájába: A nagyobb ünnepek (Karácsony, Húsvét) előtt szülő-gyermek kézműves délutánokat szervezünk, amely alkalmakkor néhány órát a szülők együtt alkotnak gyermekeikkel. Ilyen a Nyárádi Izabella tanító néni adventi koszorút készítő délutánja, a László Mária tanító néni adventi koszorúkészítő délutánja: a Fancsali Adélka-Leilla tanító néni karácsonyi és húsvéti kézműves délutánjai: 38 39