A szervezet az értekezésben nemcsak a jelenlegi helyzetet mutatja be, hanem javaslatot tesz a szőlőszaporítóanyag-termesztés biológiai alapjainak korszerűsítésére. Ma mintegy 65 ezer hektáron borszőlőt, illetve 1500 2000 hektáron csemegeszőlőt termesztenek. Hazánk stratégiai fontosságú feladata termőalapjaink folyamatos megújítása, modernizálása, illetve a termőfelület megőrzése, amihez jelentős közösségi támogatást használunk fel az EU borpiaci intézkedéseihez rendelt, a tagállamok számára megítélt forrásokból. A legfontosabb borpiaci határozatok közé tartozik a szőlőültetvények szerkezetátalakítási támogatása, amelynek keretében lehetőség van a magyar szőlőtermesztés korszerűsítésére, új, korszerű fajták telepítésére, valamint a minőség javítását célzó művelési módok és termesztéstechnológiák alkalmazására. 2017 2018-tól arra is van mód, hogy a vidékfejlesztési támogatás kertészet korszerűsítése intézkedés keretében az új borszőlő-ültetvények telepítése, tehát a meglévő termelési potenciál évi 1 százalékos bővítésével évente közel 650 hektárt telepítsünk. A hazai szőlő- és bortermelés versenyképességét a telepítésre használt szaporítóanyag minősége jelentős mértékben és hosszú távon meghatározza, tekintettel arra, hogy a szőlőültetvényeket 25-30 évre telepítik. Továbbá az ágazat versenyképességének fontos eleme a piaci és a társadalmi elvárásoknak megfelelő fajták alkalmazása. 1. oldal (összes: 5)
A versenyképesség alapja a megfelelő fajta Az új fajták bevezetése és a termesztésükre vonatkozó információk mielőbbi megismertetése az ágazat szereplőivel a piacra jutás egyik legfontososabb eleme. Az új fajták gazdasági értékére a terméshozamra, a termés rendszerességére és minőségére, az alkalmazható termesztéstechnológiákra stb., minőségi jellemzőire és kártevőkkel szembeni érzékenységükre vonatkozó információknak a lehető leghamarabb az ágazat szereplőinek rendelkezésére kell állni. A fajtainnováció ráadásul hozzájárul ahhoz, hogy alacsonyabb költséggel, jobb minőségben és környezetkímélő módon lehessen szőlőt termelni, vagy hogy az új piaci elvárásokat kielégítsék. Ezek nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy minél nagyobb jövedelmet realizáljanak a szőlő- és bortermelők. A piaci szereplők, a termelők, feldolgozók, kereskedők, fogyasztók által támasztott követelmények mellett a klímaváltozással járó kihívásokra is választ kell tudni adnia az új fajtáknak. A tavaszi fagyok, a szárazság, a betegségtűrő képesség egyre keresettebb tulajdonságokká válnak, és egyre inkább ezek határozzák meg a nemesítés irányát Európában és a világ többi részén. Magyarország a rendszerváltás óta jelentősen lemaradt ezen a téren a nyugat-európai országoktól, különösen a kutató intézetek és egyetemek átalakulása, a fajtakísérletekből kivont jelentős források, illetve az eljárási díjak emelkedése miatt. Mindezek szignifikánsan visszavetették a versenyképes fajták előállítását és adaptációját. A termesztők emiatt sok esetben import fajtát és import szaporítóanyagot használnak az új telepítéseknél. Elsősorban azt hiányolják az ágazat szereplői, hogy jelentősen visszaesett az olyan fajtakísérletek száma, amelyekben hazai üzemi viszonyok között lehetne tapasztalatot szerezni a fajtákról. A magyar fajták esetében hiányzik a klónszelekció, amelynek eredményeként hagyományos fajtáinkból a modern kor kihívásainak megfelelő klónokat kaphatnánk a hazai termelési alapok megújításához. Hiányoznak továbbá az alkalmazott kutatások eredményei, amelyek irányt mutathatnának a termelőknek a termesztéstechnológia tekintetében. 2. oldal (összes: 5)
A fajtakísérletek célja volna, hogy objektív és megbízható információkhoz jussanak az ágazat szereplői az új fajtákkal és klónokkal kapcsolatban, ami nagymértékben segítené őket a gazdasági döntések meghozatalában, és előrevetítené a piaci folyamatok várható alakulását. Hozzájárulna a nemesítők munkájához is, hiszen a piac elvárásainak megfelelő tulajdonságok kialakítása felé orientálná őket, például a minőség vagy a rezisztencia tekintetében. A korszerű fajták hazai előállításának, a fajták fenntartásának, illetve a külföldi fajták hazai termesztési kísérleteinek ösztönzéséhez mindenképpen paradigmaváltásra van szükség, különösen a finanszírozásban. Számos jó nyugat-európai példa van erre, és célszerű volna átvenni ezek szellemiségét, például az osztrák kamara vagy a francia Institut Français de la Vigne et du Vin (IFV) gyakorlatát. Ezekben a jól működő példákban az állam nem vonult ki a területről, elvégre nemzetgazdasági és stratégiai szempontból fontos, hogy a szőlő-bor ágazatot korszerű fajtákkal és jó minőségű szaporítóanyaggal lássák el. Ugyanakkor bevezetik az ágazat hozzájárulását a rendszer fenntartásához, mivel az ágazat szereplőinek közös érdeke a jó minőségű szaporítóanyag előállítása. Fontos kiemelni azt is, hogy a fajtanemesítési irányok meghatározásába, a kiindulási állományok fenntartásáról való döntésbe az ágazat szereplőit is bevonják, és az Agrárminisztérium a szakmai szervezetekkel közösen határozza meg a célokat és az elvárásokat, valamint az összegyűlt alap felhasználását is. Ezek alapján a Magyar Szőlőszaporítóanyag Termesztők Szövetsége az alábbi javaslatot fogalmazta meg: 1. Fajtastratégiai bizottság felállítása, amely a piaci és a társadalmi elvárások alapján meghatározza a jelenkor kihívásait figyelembe véve, elemzésekre alapozva az ágazat fajtastratégiáját, és az ágazat új fajtákkal szemben támasztott igényeit. Célszerű lenne a szőlő esetében több, például 5-10 éves nemesítési tervet kidolgozni, és 3-5 fajta nemesítését célként kitűzni. A bizottság javasolt tagjai: AM, Nébih, HNT, Magyar Szőlőszaporítóanyag Termesztők Szövetsége, NAK, kutatóintézetek. 2. Prebázis és bázis törzsültetvények létrehozása és fenntartása az ország két-három pontjára koncentrálva kutató intézetekben, illetve a magánszektorral együttműködve néhány hatékonyan és magas szakmai színvonalon dolgozó faiskola bevonásával, állami finanszírozással. A későbbiekben közös felelősségvállalással, állami és termelői társfinanszírozással lehetne megoldani a fenntartásukat. Az állami jelenlét elengedhetetlen, mivel a jó minőségű szaporítóanyag előállításához szükséges kiinduló állomány fenntartása és a versenyképes szőlőtermesztés és borágazat a nemzetgazdaság szempontjából kiemelkedően fontos. 3. Javasolják a köztulajdonban (egyetemek, kutatóintézetek tulajdonában) lévő, piaci szempontból releváns fajták fenntartásának finanszírozásának megoldását. A társfinanszírozás többféleképpen is megoldható. Osztrák példa: bevezették a fitocent járulékot, azaz minden egyes megvásárolt oltvány után 0,8 euro cent járulékot fizetnek a termelők egy közös alapba, amelyet az állam költségvetési forrással egészít ki. Az alapot az agrárminisztérium, a kutatók, az osztrák Szőlő és Bor Szövetség, a Szaporítóanyag Szövetség kezelik és felügyelik. Közösen határozzák meg, hogy a befolyt pénzt mire és hogyan használják fel. Ebből a forrásból történik pl. a prebázis szaporítóanyag területek fenntartása és ellenőrzése, illetve a piac számára nagy jelentőséggel bíró és az ágazat számára stratégia szempontból fontos fajták pl. a Zöld veltelíni klónszelekciója. 3. oldal (összes: 5)
Fontos a kormányzat szerepvállalása az oltványtermesztésben Francia példa: Franciaországban 1948-ban hozták létre az ITV-t (a francia Szőlészeti Borászati Technológiai Intézetet), amelynek célja az alkalmazott kutatások folytatása, valamint a kutatási eredmények megismertetése az ágazat szereplőivel és a gyakorlatban történő alkalmazása. A szereplők megfogalmazták igényüket a kutatók felé, különös tekintettel a termelés fejlesztésére, a minőség javítására, illetve a termelési költségek csökkenésére. Az intézet a francia szőlő- és bortermelés fejlesztésének motorja lett. 1960-tól egyesületi formában működött. 1962-ben hozták létre szintén egyesületi formában az ENTAV-ot (mint szőlészeti technológiai kísérleti intézetet). A két intézet fúziójával 2008-ban jött létre az IFV (Institut Français de la Vigne et du Vin = Francia Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetet), amelynek két jelentős alkalmazott kutatási területe van, országos szinten: minőségfejlesztés a teljes termékláncon keresztül, a termeléstől a feldolgozáson át a piacra jutásig, és mindezt környezetkímélő módon regionális szinten: a nagy termesztő körzetek, borvidéki régiók speciális technológiáit figyelembe vevő és a helyi ágazati érdekeket szolgáló alkalmazott kutatási programok. Magyarország esetében: a szőlő és borágazat szereplői, köztük a szaporítóanyag-előállítók, a szőlőtermesztők és a bortermelők is befizetik az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény szerinti élelmiszerlánc felügyeleti díjat, amelynek egy része átcsatornázható lenne a fajtakísérleti területre, valamint a prebázis és bázis ültetvények fenntartására. Amennyiben speciális hozzájárulás válik szükségessé az ágazat szereplői részéről (az osztrák fitocent analógiájára), akkor az a javaslat fogalmazódott meg, hogy az élelmiszerlánc felügyeleti díj mértékét csökkenthessék a szereplők a speciális befizetés összegével. Létre kellene hozni egy nonprofit kft.-t a befizetésekből létrejövő alap kezelésére és az abból finanszírozott feladatok ellátására. Fontos, hogy ez a pénz ne a költségvetésbe kerüljön, mert onnan nagyon nehéz célirányosan szőlőszaporítóanyag-fejlesztésre fordítani. Az alap kezelését célszerű a szakma szereplőit is magába foglaló tanácsra bízni, amely a kitűzött céloknak megfelelően dönt az alap felhasználásáról. A prebázis- és bázisültetvények létrehozása és a fenntartásukhoz való hozzájárulás mellett fontos a laborhálózat fejlesztése, ahol a modern technológiák segítségével szolgáltatásként elvégezhető a mikroszaporítás, a vírusmentesítés, a klónszelekció. 4. oldal (összes: 5)
A javaslatban megfogalmazódott, hogy a szőlő-szaporítóanyag minősítésének jelenlegi dezintegrált rendszerét váltsa fel központi szakmai irányítás és koordináció alatt álló, a szakmai szabályokat előtérbe helyező, rugalmas és a piaci elvárásoknak megfelelő, hatékonyan működő, szolgáltatás alapú certifikációs rendszer. Ausztriában a szaporítóanyag minősítését a növénytermesztés minden területén a kötelező tagsággal rendelkező agrárkamara látja el, törvényi felhatalmazás alapján szolgáltatási feladatként, és minisztériumi törvényességi felügyelet mellett. Franciaországban, szintén központi szakmai irányítással, a FranceAgriMer végzi az ágazat szereplőinek szolgálatában a szőlő-szaporítóanyag minősítését és az oltványiskolák ellenőrzését, ugyancsak a minisztérium törvényességi felügyelete alatt. Szerző: Viniczai Sándor Közzététel ideje: 2019. 10. 25., péntek, 17:00 A forrás webcíme: https://magyarmezogazdasag.hu/2019/10/25/oltvany-nelkul-nincsen-szolo 5. oldal (összes: 5)