Dr. Zimler Tamás * REACH: A MÉRNÖKI ÉS A JOGI KULTÚRA TALÁLKOZÁSA 1. A KULTÚRÁRÓL A kultúra az emberiség társadalmilag közvetített olyan viselkedésmintáinak összessége, amely magában foglalja többek közt a gondolkodásmódokat, a hiedelmeket, az érzelmeket, a reagálásmódokat, a mővészeteket, az intézményeket és az emberek mindenféle intellektuális és mővészeti tevékenységének eredményeit [1] de természetesen más meghatározás is alkalmazható. ALFRED KROEBER és CLYDE KLUCKHOHN 1952-ben megjelent, e kérdéskörben alapmőnek számító könyvükben [2] sok, akkor már megfogalmazott definícióját sorolják fel a kultúra fogalmának. 1 E cikknek nem szándéka a kultúrafogalom értelmezése, azt közismertnek tekintjük; annál inkább sem tennénk ezt szívesen, mert a kérdéskör jeles kutatói néhány olyan definíciót is alkottak, melyek szellemességével nem tudunk versenyezni: A kultúra az az út, amelyen az emberek egy csoportja megoldja problémáit. (F. TROMPENAARS) A kultúra lényegi, kollektív mentális programozás. (G. HOFSTEDE) A kultúra az, ami megmarad, amikor mindent elfelejtünk. (E. HERRIOT) 2 Gyakran beszélünk kultúrák találkozásáról: ezen általában azt értjük, amikor két népcsoport tagjai találkoznak. Vannak azonban egyéb tartalmai is a kultúrák találkozása kifejezésnek. Kultúrák találkozásának érdekes példája, amikor különbözı (szemlélető) tudományterületek mővelıi hoznak létre közös produktumot: munkájuk gyümölcse szerencsés esetben a szakterületek legkedvezıbb vonásait testesíti meg. Amint a kultúra fogalmát közismertnek tekintjük, ugyanúgy közismertnek vesszük a humán kultúra és a mőszaki kultúra kifejezések tartalmát is, jóllehet ezek még kevésbé egyértelmően (vagy csak egységesen?) definiáltak. Sokan, sokszor beszélnek a mőszaki és a humán kultúra szembenállásáról; egy közelmúltbeli interjújában JEAN AUDOUZE 3 arról beszél, hogy feladatának tekinti a kultúra és a tudomány összebékítését. [6] A köztudatban tehát a kultúra e két részterülete szembenállani látszik, jóllehet igazán eredményes akkor lehet egy alkotási folyamat, ha úgy találkoznak, hogy ez a kétféle szemlélet együtt, egymást kiegészítve, egyszerre hasson és vezessen jobb, gazdagabb eredményhez. Annál inkább is fontosnak tőnik ezt hangsúlyozni, mert ugyanennek a problémának egy másik megfogalmazásával újabban sokszor találkozunk a hazai sajtóban is: nevezetesen a természettudományos tantárgyak oktatásának tervezett módosítása kapcsán. A vita akörül zajlik, hogy nagyobb vagy kisebb óraszámban kellene-e ezeket az ismereteket oktatni az iskolákban, vajon követi-e az iskolarendszer a természettudományok társadalmi szerepének változását, s vajon több mérnökre van- * BGF Külkereskedelmi Fıiskolai Kar, c. fıiskolai docens, okl. vegyészmérnök, EU-szakközgazdász. 1 Nem tudom megmondani, mennyi a sok. Magam e könyvet nem olvastam, az irodalmi hivatkozások 164 [3] és 400 [4] közötti számokat említenek. 2 A meghatározásokat idézi: [1]. 3 *1940, francia asztrofizikus, korábban a CNRS (Centre national de la recherche scientifique) igazgatója, az UNESCO tudományos ismeretterjesztésért adományozott Kalinga-díjának kitüntetettje (2004). Bıvebben: [5]. 20
e szükség a hazai gazdaságban. KOVÁCS szerint A hazai felsıfokú oktatásban a humán és reál képzés torz arányai több mint 120 éve makacsul tartják magukat. [7] Ugyanı idéz egy statisztikát is, mely szerint jelenleg az Európai Unió átlagához képest lakosságarányosan feleannyi mérnököt és kétszer annyi jogászt képzünk. Az alábbiak egy olyan területen kívánnak példát mutatni a humán és a mőszaki szemléletmód közös alkalmazására, a kétféle kultúra találkozására, amely 2008-ban különösen aktuális a vállalkozások széles körében: ez pedig az Európai Unió REACH elnevezéső jogszabályának a gyakorlatban történı alkalmazása. A REACH tipikusan kultúraközi termék, amely a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékelésérıl, engedélyezésérıl és használatának korlátozásáról rendelkezik. Ez a jogszabály azonban nem a vegyipar belügye, hanem nagyon sok olyan szakterületet is érint, amely a vegyi anyagoknak csak felhasználója. 2. MI A REACH? Mielıtt annak bemutatásába kezdenénk, hogy miként találkozik egymással a humán és a mőszaki szemlélet a REACH-ben, pár szót szólni kell magáról a REACH-rıl is tudván tudva, hogy a kémia ritkán tartozik az emberek kedvenc tantárgyai közé. A REACH olyan európai uniós rendelet (vagyis közvetlenül, nemzeti jogalkotási aktus nélkül alkalmazandó jogszabály), aminek az alapvetı céljai között szerepel az emberi egészség és a környezet magas szintő védelmének biztosítása, az áruk szabad mozgásának megırzése, a versenyképesség növelése és az Unió innovációs potenciáljának fokozása mellett. E célok elérése érdekében a rendelet számos intézkedést fogalmaz meg, jelentıs kötelezettségeket ró a piaci szereplık széles körére. 4 A REACH alapfogalma az anyag, ami lényegét tekintve azonos azzal, amit a köznyelv vegyi anyagnak nevez. A REACH elvben valamennyi vegyi anyagra vonatkozik: nem csupán az ipari eljárásokban alkalmazott, hanem a mindennapi életben használt vegyi anyagokra is, például a tisztítószerekben, festékekben vagy árucikkekben mint például ruházati cikkek, bútorok vagy elektronikus eszközök elıforduló vegyi anyagok. A REACH a korábbinál nagyobb felelısséget hárít az iparra: felelıssé teszi mindazokért a kockázatokért, amelyeket az általa gyártott a vegyi anyagok az emberi egészségre és a környezetre jelentenek. Ez az úgynevezett felelısségi elv : érvényesülésének része az is, hogy az iparnak a gyártott anyagokról megfelelı információkat kell győjtenie, és a teljes elosztási láncot megfelelı kockázatkezelési ajánlásokkal kell ellátnia. A REACH a korábbi duális rendszert váltja fel, amelyben léteztek meglévı és új vegyi anyagok. Az elıbbiekbe nagyjából 100 ezer, 1981 elıtt már a piacon lévı anyag tartozott, az utóbbi csoportban pedig mintegy 3000 olyan anyag volt található, amely 1981 után került piacra. A határpont azért 1981, mert azóta követelte meg a közösségi jog a vegyi anyagok regisztrációját. A bizottsági becslések szerint viszont az 1981 elıtt forgalomba került anyagok biztonságosságával kapcsolatos információk mintegy 99%-a nem megbízható. Az új szabályozás ezért minden olyan terméknél kötelezı biztonsági értékelést követel meg, amelyet évi 10 tonnánál nagyobb mennyiségben importálnak vagy állítanak elı. Ebbe a körbe nagyjából 30 000 vegyi anyag tartozik. A rendelet kulcsfontosságú eleme, hogy a teszteléssel és veszélyértékeléssel kapcsolatos terhek is átszállnak a vegyipari cégekre az állami hatóságoktól. A REACH-rıl még számos fontos dolgot el lehetne mondani, de már az eddig említettek is elegendıek annak érzékeltetésére, hogy egy nagyon jelentıs, nagyon széles körő változásokat indukáló jogszabályról van szó. A kiterjedt hatókör egyben azt is jelenti, hogy a rendelet végrehajtásában olyan személyek is szerepet, feladatot kapnak, akik nincsenek szilárd kémiai ismeretek birtokában. A kérdés tehát, amit néhány példával szeretnénk megvilágítani: Hogyan találkoznak a kémiai és a humán ismeretek a REACH végrehajtása során? 4 Fontos kiemelni, hogy nemcsak a vegyiparinak nevezett cégekre, hanem számos más ágazat szereplıire is. 21
3. INTERMEDIER VAGY MONOMER? Különös problémát jelent a REACH értelmezése a monomerek regisztrációjának vonatkozásában. A kialakult értelmezés szerint a monomereket úgy kell regisztráltatni, mintha szokásos anyagok lennének (de nem intermedierek). Pontosabban mint minden más esetben ezt úgy kell érteni, hogy pl. azt az etilénmennyiséget, melybıl a vállalkozás polietilént gyárt, úgy kell tekinteni, mint a szokásos anyagokat és a megfelelı mennyiségi sávhatárokkal kapcsolatos szabályoknak megfelelıen kell eljárni. Azt a mennyiséget azonban, amelybıl etil-benzol készül, intermedierként kellene regisztráltatni. Ez csak annyit jelent, hogy a vállalatnak be kell adnia a teljes regisztrációs dokumentációt az 1000 t/év feletti mennyiségre és ebben jeleznie kell, hogy van ezen kívül még további x tonnányi intermedier felhasználás is. A REACH szövege azonban ezt a technológiai szempontból logikus eljárást nem ilyen egyértelmően fogalmazza meg. A 6. cikk (2. pont) nem úgy fogalmaz, hogy a monomerek nem tekinthetık intermediereknek, hanem azt mondja, hogy rájuk nem vonatkozik az egyébként az intermedierek regisztrációját tárgyaló 17. és 18. cikk. De a (szövegben sokkal elıbb lévı) 2. cikk 8. pontja az intermediereket átugrasztja a II. cím 1. fejezetén, tehát azon a cikken is, ahol a fenti 6. cikk (2. pont) részben megfogalmazott nem vonatkozik található, és csak a további fejezeteket vonatkoztatja rájuk. Így nem egészen egyértelmő, hogy mi is velük a teendı. Az elmondottakat az 1. ábra mutatja be. Más szavakkal fogalmazva: úgy tőnik, mintha a jogalkalmazó olvasásmódjától (vagyis attól, hogy milyen szándékkal, milyen logikával olvas) függne a jogszabály alkalmazása. Ha a kérdést valaki jogászként értelmezi, és pl. az etilénnek azt a tulajdonságát veszi elıre (mert ez a nagyobb család, hiszen az etilént nem csak monomerként, hanem más szintéziscélokra is használják), hogy az etilén elsısorban intermedier, akkor az 1. fejezeten át kell ugrania, ahol a 6. cikkben található a monomerre nem vonatkozik az intermedierek regisztrációját tárgyaló két cikk kitétel. Így tehát töredék annyi információt kell etilénre a regisztrációs dossziéba összegyőjtenie. De ha az etilén számára monomer, akkor elmegy a 6. cikkig, figyelmen kívül hagyva a 2. cikk 8. pontját, és akkor nagyságrenddel több vizsgálatot kell a regisztrációhoz elvégeztetnie és becsatolnia. 22
4. TOTÁLIS ELİREGISZTRÁCIÓ? Az elıregisztráció egy bizonyos, zárt határidejő, interneten intézendı bejelentési folyamat, aminek elvégzésével az elıregisztrálást végrehajtó cég jogosult a regisztrációt egy késıbbi, meghatározott idıpontig lebonyolítani. Ennek számos elınye van, például a regisztrációval kapcsolatos költségek és munkaterhek (pl. vizsgálati információk összegyőjtése és értelmezése) késıbbre halasztása. Az elıregisztrációt a rendelet azzal a hallgatólagos feltételezéssel hozta létre, hogy a cégek csak azokat az anyagokat fogják elıregisztrálni, amelyeket most gyártanak vagy importálnak, illetve amelyeket belátható idıtartamon belül gyártani vagy importálni fognak. Erre a preambulum 54. cikke utal, amikor így fogalmaz:...azoknak a regisztrálóknak, akik bevezetett anyagokat kívánnak regisztrálni,... a lehetı leghamarabb elızetes regisztrálást kell kezdeményezniük. A gyakorlat azonban nem e szerint a logika szerint alakult. Az elsı fejtörést az okozta, hogy ha egy továbbfelhasználó szállítója nem elıregisztrál egy anyagot, akkor azt az elıregisztrálási határidı letelte után a továbbfelhasználó már nem használhatja fel jogosan. Sok helyrıl, könnyen beszerezhetı anyagok esetében ezzel nincs különösebb gond: a továbbfelhasználó szállítót vált. Más a helyzet akkor, ha speciális, nehezen, csak egy-két forrásból beszerezhetı anyagról van szó: ebben az esetben a továbbfelhasználó elıregisztrálja az anyagot, jogosulttá válik annak felhasználására a többit meg majd késıbb meglátjuk... Ez a logika üzleti szempontból védhetı (bár az a bizonyos jogszabályi elképzelés némileg sérül, amely csak azokra a cégekre gondol az elıregisztrálással kapcsolatban, amelyek regisztrálni is akarnak; viszont ezt az eljárást a REACH nem tiltja), és az uniós ügynökség számítógépes rendszerére sem rótt különösebb terheket egészen addig, míg két cég (a fenti észjárásnak megfelelıen) úgy nem döntött, hogy ık minden anyagot elıregisztrálnak. Hogy ez tételesen mit jelent, azt a 2. ábra mutatja be. (Olyan léptéket választottunk, hogy az ábra alsó részében is látni lehessen az adatokat.) 2. ábra Az elıregisztrált anyagok száma, országonkénti bontásban (2008. szeptember 15-i állapot) [8] 5 5 A helyzet gyorsan változik. Szeptember 29-én már 10 730 vállalkozás jelentkezett be a REACH elıregisztrációs oldalon, és az elıregisztrációk száma 402 854 volt. 23
Ez a két cég (az angol Azelis és a német Chemos) gyakorlatilag az összes ismert anyagot tartalmazó uniós listát elıregisztrálta (a fentebb említett, kb. 100 000 anyagot tartalmazó adatbázist). Miközben más országokból az ésszerőnek tőnı pár százas, pár ezres mennyiségben érkeztek anyagokra elıregisztrációk, ez a két cég amint az az ECHA indignált hangvételő közleményébıl kiderült csaknem tönkretette a teljes elıregisztrációs adatbázist, értelmetlenné tette több ezer más cég munkáját, megkérdıjelezte az egész rendelet értelmét. Mi az alapvetı probléma? A jogszabály az angol Azelis szerint tételesen nem tiltja, hogy valaki minden anyagot elıregisztráljon. Érvelése szerint több mint 40 000 vegyi anyag kereskedıjeként alapvetı érdeke volt, hogy jelenlegi és jövıbeni piacát biztosítandó minden anyagot elıregisztráljon, amit eddig az EU piacán ismertnek tekintettek. Az ellenérvek sem kevésbé figyelemre méltóak: azzal, hogy egy cég elıregisztrál egy anyagot, a REACH elıírásainak megfelelıen arra is kötelezettséget vállal, hogy részt vesz az ugyanazt az anyagot szintén elıregisztráló más vállalatok által létrehozott, úgynevezett anyaginformációs cserefórum munkájában. (Például megosztja a többiekkel az anyagról rendelkezésére álló adatokat.) Nagy kérdés, hogy az Azelis és a Chemos hogyan tud(na) eleget tenni ennek az elıírásnak. Hogy a totális elıregisztráció mekkora gondot okoz (mind a vállalatoknak, mind a Vegyianyagügynökségnek), azt az a levél is hangsúlyozza, amit LENA PERENIUS, a CEFIC 6 egyik vezetı tisztségviselıje írt az Európai Bizottság, illetve az ECHA illetékes vezetıinek 2008. október elején. Ebben PERENIUS hangsúlyozza, hogy a többszörös elıregisztráció fölösleges terhelés az ECHA részére éppúgy, mint a vállalkozás számára, amely mégis kénytelen így eljárni, ha biztosra akar menni, pedig már most tudja, hogy ezeket az anyagokat késıbb nem akarja regisztrálni. Ebben a vonatkozásban tehát határozott ellentmondás érzékelhetı a REACH alapfilozófiája és a rendelet végrehajtása során kialakult gyakorlat között. A probléma oka ott van szerintem, hogy az Azelis és a Chemos szakemberei a REACH olvasása közben átugrották a jogszabály preambulumát; jóllehet a preambulum nem azért fontos, mert eljárásokat és büntetéseket állapít meg, hanem mert a jogszabály értelmét, logikáját próbálja meg megfogalmazni. A másik probléma az, hogy miután erre az abszurd lehetıségre a jogalkotó nem gondolt, és az ECHA-nak nem adott eszközöket az ilyen esetekben szükséges rendrakáshoz, az Európai Vegyianyag-ügynökségnek is komoly munkájába fog kerülni, hogy a két cég által behordott fölösleges adatot jogszerően kitakarítsa az adatbázisából. 5. ÉS MÉG EGYSZER AZ ELİREGISZTRÁCIÓRÓL: A PRÓBÁLKOZÁSOK JOGA ÉS LOGIKÁJA Az elıbb említett elıregisztráció másféle módon is mutatja, hogy az életben a dolgok nem pontosan úgy mőködnek, mint ahogyan azt kiötlıjük az íróasztal mellett gondolja. Az elıregisztráció intézéséhez az Európai Vegyianyag-ügynökség komoly internetes rendszert épített ki. Arra már nem volt idı talán nem is gondoltak rá, hogy az éles üzem megkezdése elıtt a leendı felhasználóknak kiadják gyakorlásra, megismerésre; talán mód sem lett volna erre. Akármiként is történt, amikor 2008. június 1-jén hozzáférhetıvé tették az internetes adatbeviteli rendszert, a felhasználók egy olyan eszközzel kerültek szembe, amit elıbb meg kellett ismerniük. Hangsúlyozni kell, hogy az adatok bevitelét egyszerő és érthetı módon kéri a rendszer. Mégis: a bevitt adatok azt mutatják, hogy sokan elıbb kipróbálják a rendszert, mielıtt élesben használni kezdenék. Ez abból látszik, hogy olyan anyagokat is elıregisztrálnak, amelyeket nem kellene: például a vizet. Ezt az egyébként nem elıregisztrálandó anyagot október közepén 63 vállalkozás elıregisztrálta. A vállalkozás kifejezést az indokolja, hogy az elıregisztrálók nagyon sok esetben 6 Európai Vegyipari Tanács European Chemical Industry Council. 24
egyértelmően jelezték is, hogy a víz elıregisztrációját csupán az informatikai rendszer tesztelésének tulajdonképpen a kezelésmód megtanulásának szánták, s a cégnév, valamint az elıregisztrációhoz kapcsolt kommentárok is utalnak a fiktív jellegre. Más jelek is mutatják, hogy nagyon sok felhasználó fiktív példákkal kísérletezve tanulta meg az egyébként nem bonyolult rendszer használatát például az is ezt jelzi, hogy a víz esetében hasonló referenciaanyagként az etanolt nevezte meg... Az a vállalkozás is csupán tesztelte a rendszert, amelyik a következı anyagot elıregisztrálta: Reaction mass of alcohols, C12-18, ethoxylated and propoxylated and bentonite and fatty acids, C12-18, sodium salts and calcium carbonate and calcium distearate and docusate sodium. Ilyen anyag ugyanis nincs, ezt mindenki azonnal látja, aki egy picit foglalkozott már kémiával. Mindezek az események fura módon módosították azt a korszerő és mőszakilag egyetlen alkalmazhatónak tőnı koncepciót, hogy a REACH-csel kapcsolatos ügyintézés teljes egészében elektronikusan zajoljon le. (Az említett hatalmas adatmennyiség hatékony menedzselése másképp elképzelhetetlen.) Az ECHA meghajolva a tények ereje elıtt bevezette a papír alapú ügyintézés bizonyos lehetıségeit, különös tekintettel a nyilvánvalóan helytelen elıregisztrációk törlésére. Összességében tehát az a logikailag igaz tény, hogy a rendszer egyszerő és nincs szükség semmilyen kiegészítı tudásra a használatához, önmagában kevésnek bizonyult ahhoz, hogy egy olyan szakma mővelıit, amelynek alapvetı eszköze a kipróbálás, a kísérletezés, távol tartsa a rendszer kipróbálásától és ezzel fölösleges és hamis adatokkal való terhelésétıl. 6. VEGYIANYAG-FÓBIA Az ıszi melamin-botrány ismét elıtérbe hozta azt a vegyianyag-ellenességet, ami igazából soha ki sem aludt, valamilyen mértékben mindig is tapasztalható a közvéleményben. Ébren tartják az említett botrányon kívül olyan hangulatkampányok is, amelyek könnyedén sodorják magukkal az olyan embereket, akiknek a kémia mint tantárgy soha nem volt a kedvencük. Érdemes ebben az összefüggésben a BBC egy adásának anyagára hivatkozni, mert jó és higgadt összefoglalását adja a vegyi anyagokkal kapcsolatos alapvetı magatartásformáknak. A szerkesztı riporter, REBECCA MORELLE, kifejti, hogy vezetı toxikológusok véleménye szerint a zöld csoportok gyakran félrevezetı jellegő és tartalmú kampányokat folytatnak, amelyekkel nem az emberek (kémiai) tudásának szintjét növelik, hanem csak megijesztik ıket. Különösen ilyennek jelöli a riport a WWF néhány kampányát, amellyel kimutatták, hogy mennyi mesterséges vegyi anyag található a vérünkben. (Ez még abban az idıszakban zajlott, amikor folyt a küzdelem a REACH megalkotása, tartalma, szigora, hatálya körül.) Természetesen nem vitás, hogy a vérben nem lenne szabad elıfordulniuk dioxinoknak, rovarirtószereknek, pézsmának, lánggátlóknak. Ezek jelenlétében azonban nem (mindig) az ipar a hibás. A sokszor mumusként emlegetett dioxinok szervezetünkben való megjelenésének jelentıs oka a dohányzás, vagy éppen az ıszi lombégetés. A rovarirtószerek, mőtrágyák mértéktelen és helytelen felhasználása szintén szennyezési forrás, de hogy az emberiség élelmezési gondjait használatuk nélkül meg lehet-e oldani, az erısen kétséges. És hogy az említett pézsmára is visszatérjek egy mondat erejéig azon is el lehet gondolkodni, vajon használunk-e egészségünknek az újabb, és újabb és még újabb nagyszerő dezodorok, WC-illatosítók, párolgó szúnyogölık és egyebek használatával. Ezeknek az anyagoknak a megjelenése szervezetünkben intı jel arra, hogy sokkal tudatosabban kellene használnunk kémiai tudásunkat ha lenne... Ahhoz pedig, hogy ez a kémiatudás megfelelı és használható legyen, nem ijesztgetni kell az embereket, hanem tanítani. A REACH deklarált céljai közt szerepel, hogy hozzájáruljon az emberi egészség védelméhez. Vajon megelılegezve, hogy a rendelet hatékonyan fog mőködni hozzájárul-e ez ahhoz, hogy az emberek tájékozottabban tekintsenek a vegyi anyagokra? Remélhetıleg igen. 25
A REACH egyik célja az is, hogy mélyebb, kiterjedtebb információkat szerezzünk azokról az anyagokról, amelyekkel akár minden nap, akár csak ritkán, elvétve találkozunk. Ez a bıvebb, gazdagabb ismeretanyag bizonyára nem marad a számítógépek mélyére zárva, hanem valamilyen, a széles közvélemény számára is értelmezhetı megfogalmazásban közkinccsé válik, hozzájárulva ahhoz, hogy a vegyi anyagokat tudatosabban, környezetbarátabban, egészségesebben használhassuk. Ha így lesz, akkor ez egyben a humán és a mőszaki kultúra közeledésében is segít majd. IRODALOM [1] http://www.speedylook.com/culture.html [2] KROEBER, A. L., KLUCKHOHN, C.: Culture: a Critical Review of Concepts and Definitions. Cambridge, MA: Peabody Museum, 1952 [3] BERKES PÉTER: Kulturális diverzitás, avagy a testkultúra helye az egyetemes kultúrában. http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=2006-10-ta-berkes-kulturalis [4] NIEDERMÜLLER PÉTER: A kultúraközi kommunikációról. http://www.communicatio.hu/ konyvek/ beres_horanyi_tarsadalmi_kommunikacio/niedermuller_peter_a_kulturakozi_kommunikaciorol.doc [5] http://www.unesco.org/science/psd/prizes/kalinga/kalinga_audouze.shtml http://fr.wikipedia.org/wiki/jean_audouze [6] JEAN AUDOUZE: Réconcilier la science et la culture. http://membres.lycos.fr/ lemarquepage/portrait/1audouz/audouze.htm [7] KOVÁCS LAJOS: Tantárgyas ragozás. HVG, 2008. augusztus 2., p. 104-105. [8] ECHA requests companies to pre-register only the substances they intend to register. News Alert, ECHA/PR/08/27. http://echa.europa.eu/doc/press/pr_08_27_pre-registration_20080919.pdf [9] MORELLE, REBECCA: Chemical campaigns misleading http://news.bbc.co.uk/1/hi /health/6040146.stm 26