Dráma és tánc 5. évfolyam 1. MŰVELTSÉGI TERÜLET Dráma és tánc 1.1 A tanterv alapjai és forrásai - A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény - A Nemzeti alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról szóló 110/2012. (VI. 4.) Korm. rendelet és a rendelet mellékletét képező Nemzeti alaptanterv (Nat) - 51/2012. (XII. 21.) EMMI rendelet a kerettantervek kiadásának és jóváhagyásának rendjéről - A kerettantervek kiadásának és jogállásának rendjéről szóló 51/2012. (XII. 21.) számú EMMI rendelet mellékletét képező kerettanterv az általános iskola 5-8. évfolyamára - A Magyar Drámapedagógiai Társaság kerettantervi ajánlásai a helyi tantervek készítéséhez
1.2 Összesített óraterv Óraszám: 36/év 1/hét Ajánlás az éves óraszám felosztására Témakör sorszáma Témakör 1. Csoportos játék és megjelenítés 6 2. Rögtönzés és együttműködés 6 3. A dráma és a színház formanyelvének tanulmányozása 8 4. Történetek feldolgozása 8 Óraszám 5. Megismerő és befogadóképesség 4+4* 6. Összes óraszám 36 * A szabadon tervezhető 10% keretéből használtható fel a Megismerő és befogadóképesség témakör. 1.3 Témakörökhöz tartozó tananyagok megnevezése: Dráma és tánc 5. évfolyam Tematikai egység/ Fejlesztési cél Előzetes tudás 1. Csoportos játék és megjelenítés Érzékelés, megfigyelés, felismerés, emlékezet, fantázia, megjelenítés játékai. 2 Órakeret 6 óra
Beszédre késztetés, verbális és nonverbális kommunikációs játékok; ritmus, tér, térköz, tájékozódás, irányok. A kapcsolatteremtésen alapuló alkotó együttműködés képességének fejlesztése. A tematikai egység nevelési-fejlesztési céljai Tiszta, érthető, artikulált beszéd, világos kifejezés, adekvát nyelvhasználat fejlesztése; nonverbális kifejezőeszközök helyes és tudatos használata; az élőszó zenei kifejezőeszközeinek helyes és tudatos használata; Táncos és mozgásos tevékenységek a mozgáskultúra és a mozgásos kommunikáció fejlesztése céljából. Kulcskompetenciák Ismeretek Fejlesztési követelmények Kapcsolódási pontok anyanyelvi Általános mozgásos/táncos A tanuló legyen képes: Magyar nyelv és irodalom: Törekvés a jól kommunikáció A bemelegítés: az egész csoportot - figyelmének tudatos formált, nyelvileg igényes beszédre és a tanuló részt vesz verbális megmozgató kapcsolatteremtő összpontosítására, fegyelmezett megfelelő artikulációra. és nonverbális gyakorlatok (pl. utánzásos gyakorlatok, A szöveg tartalmát és a beszélő szándékát kommunikációs játékokban, lánc-játékok). Táncos mozgások egész csoportban, tükröző alkalmazása. kiejtésmód eszközeinek megtapasztalja az majd kis csoportokban (pl. mozgás A szünet, a hangsúly-, a beszédtempó-, a önkifejezés több zenére a tanár irányításával). hangmagasságváltás és a hanglejtés formáját. Ezek A kifejező közlés alapjainak elsajátítása modulációjának használatában rejlő segítségével képes érzéseinek és artikulációs gyakorlatok, tempó-, hangsúly- és hanglejtésgyakorlatok (pl. kommunikációs lehetőségek megfigyelése és alkalmazása. véleményének beszédre késztető játékok, kifejezésére, valamint saját és mások hanggyakorlatok; egyszerűbb stilisztikai játékok, szókincsbővítő gyakorlatok; Matematika: Tájékozódás a térben. tevékenységének beszédgyakorlatok szavakkal, Ének-zene: Olyan közös, együttes élmény értékelésére is. Fejlődik a tiszta, érthető, artikulált beszéd, a világos, adekvát nyelvhasználat területén. szókapcsolatokkal, mondatokkal; megteremtése, amely révén a befogadás és az önkifejezés, valamint az egymásra figyelés harmóniája valósul meg. beszédgyakorlatok egyszerű, könnyen tanulható szövegekkel). Nem verbális kommunikációs játékok: beszéd nélküli gyakorlatok egész csoportban különféle kommunikációs helyzetekben, kis csoportokban és párban. A korosztály sajátosságait figyelembe vevő koncentrációs és lazítógyakorlatok (a koncentráció feladatvégzésre - társainak, önmagának és a felnőtt világ érzékeny megfigyelésére - önismeretre, saját álláspontjának képviseletére, s társai véleményének figyelembevételére a közös alkotó tevékenységben - verbális, vokális és nonverbális kommunikációs csatornák tudatos használatára - bizalom átélésére, az empatikus képességek működtetésére társas helyzetekben - érzelmi emlékek felszínre hozása és a szerepjátékokban való kreatív alkalmazásra - érzékeny kapcsolatteremtésre és azok megtartására - tiszta kifejező verbális és gesztusnyelvi megnyilatkozásra - pontos és érzékletes társas és egyéni szerepjátékokra - a munkamegosztásra, érti és értékeli 3 Vizuális kultúra: Jelenségek megfigyelése adott szempontok alapján, a célirányos figyelem fejlesztése céljából. Technika, életvitel és gyakorlat: Az érdeklődés felkeltése, a természetes kíváncsiság fenntartása és kiterjesztése a közvetlen
érvényesülhet pl. a figyelem irányításában, a mozgás koordinációjában, az együttműködésben, az egymáshoz igazodásban). Egyensúly- és mozgáskoordinációs játékok (pl.: az egyensúly megtartása különböző helyzetekben, a test és a végtagok mozgásának összehangolása a nagyobb motorikus mozgástól a kisebb felé haladva, tájékozódás a térben csukott szemmel). társai munkáját környezet egészére. Testnevelés és sport: Mozgásos kommunikáció. Kulcsfogalmak/ fogalmak Bemelegítés, testtartás, gesztus, mimika, tekintet, hangerő, hangsúly, koncentráció, együttműködés. Tematikai egység/ Órakeret 2. Rögtönzés és együttműködés Fejlesztési cél 6 óra Részvétel különböző szervezési formákban megvalósított dramatikus tevékenységekben. Kapcsolat létrehozása és Előzetes tudás fenntartása, egymásra figyelés. Szerepbe lépés. Aktív, alkotó részvétel a mozgásos improvizációkban, improvizációs képesség fejlesztése; az egymásra figyelés és az együttműködés erősítése. A tematikai egység nevelésifejlesztési céljai Örömteli, fegyelmezett, tervszerű, összpontosított alkotómunka; a kreativitás, improvizációs képesség fejlesztése; a tartós, intenzív figyelem erősítése; a kooperáció, a munkamegosztásban való részvétel gyakorlása; a társak munkájának megértése, tisztelete. Kulcskompetenciák Ismeretek Fejlesztési követelmények Kapcsolódási pontok Egyszerű elemekből építkező A tanuló legyen képes: Magyar nyelv és irodalom: Különféle mozgássor létrehozása - differenciált pontos érzékelésre, dramatikus formák kipróbálása (pl.: (eleinte a tanár konkrét együttműködése, figyelem-összpontosításra bábjáték, árnyjáték, némajáték, iránymutatásával). - önálló verbális és nonverbális kifejezésre versmondás, helyzetgyakorlat). Páros, kiscsoportos és - az érzékszervi finomításokkal elért csoportos interakciós játékok. készségük birtokában egyszerű Vizuális kultúra: A legfontosabb vizuális 4
Kulcsfogalmak/ fogalmak Játékok maszkkal, bábbal. A figyelem irányításának erősítése. Alkalmazkodás, érdekérvényesítés együttműködést igénylő csoportos tevékenységek során. képzettársításra - képzettársítások érzelmi megközelítésére - szerepjátékokban való csoportos részvételre - az adott tér használata és abban való mozgásra - felidézett érzelmek kifejezésre jelek, jelzések, szimbólumok értelmezése, alkotó használata. Szabad asszociációs játékok. Hang és kép együttes alkalmazása (pl. árnyjátékokban). Technika, életvitel és gyakorlat: Tapasztalatszerzés a környezetből, a tapasztalatok megfogalmazása, rögzítése. Indítás, megállítás, gyorsítás, lassítás, járás, futás, mozdulatkitartás, testtartás, gesztus, mimika. Tematikai egység/ Órakeret 3. A dráma és a színház formanyelvének tanulmányozása Fejlesztési cél 8 óra Előzetes tudás Kezdet, lezárás, szereplő, helyszín fogalma. A tematikai egység nevelési-fejlesztési céljai Alapvető dramaturgiai, műfaji fogalomkészlet bővítése. Egyes fogalmak felhasználása drámajátékos tevékenységekben és/vagy az elemző megbeszélésekben. Kulcskompetenciák Ismeretek Fejlesztési követelmények Kapcsolódási pontok Magyar nyelv és irodalom: Egyszerű kifejezési formák megismerése és alkalmazása saját élményű dramatikus tevékenységekben, különböző dramatikus munkaformákkal. Az adott tevékenységek szituációkban történő megvalósítása (a szereplők szándékai, viszonyai, a cselekmény helyszínének, időpontjának megjelölése). Jelenetalkotás a tanár által A tanuló legyen képes: - feszültségteremtő drámai jelenetek létrehozására - nonverbális kommunikációs csatornák használatára - aktív részvételre különböző élethelyzeteket feldolgozó improvizációkban - összetett művészi jellegű üzenetek közlésére 5 Kreatív folyamatok támogatása (képzelet, belső képek alkotása, jelentésalkotás). Gondolkodás a saját gondolkodási folyamatokról. Ének-zene: A belső hallás készség irányú fejlesztése. Elvárható: nehezebb ritmusképletek, ütemfajták Technika, életvitel és gyakorlat: A probléma megoldásához, a tevékenység elvégzéséhez szükséges, a feltételekre,
Kulcsfogalmak/ fogalmak megadott és/vagy a játszókkal egyeztetett elemek alapján. Irodalmi művek egy-egy részletének közös dramatizálása, megjelenítése dramatikus tevékenységekkel. Szándék, jelenet, dialógus, monológ, típus, főszereplő, mellékszereplő, tér. hatásokra is kiterjedő átfogó kérdések megfogalmazása. Vizuális kultúra: Önálló kérdések megfogalmazása a tárgyalt témával kapcsolatban. Tematikai egység/ Órakeret 4. Történetek feldolgozása Fejlesztési cél 8 óra Előzetes tudás Részvétel egyszerűbb, csoportos rögtönzéses játékokban. A tematikai egység nevelési-fejlesztési céljai Alkotó és tevékeny részvétel támogatása, fejlesztése különböző drámajátékos tevékenységekben, történetek megjelenítésében. Kulcskompetenciák Ismeretek Fejlesztési követelmények Kapcsolódási pontok Dramatikus improvizációk a A tanuló legyen képes: Magyar nyelv és irodalom: Történetek tanár által megadott és/vagy - alapszintű improvizációs képességek főszereplőinek azonosítása. a tanulók által létrehozott használatáraa térhasználatban a mozgás és a A szereplők külső és belső történetváz alapján. jellemzőinek azonosítása. Az idő és Történet szituációkra bontása a tér egyértelműen megjelölt (pl. kiscsoportokban létrehozott állókép, állókép narrációval, állóképsorozat, gondolatkövetés, némajáték, hangjáték), majd a látottak egész csoportos megbeszélése. Döntési helyzetek elemzése, feldolgozása dramatikus tevékenységekkel (pl. balladák, mesék, elbeszélő dramatikus tevékenységek folyamán. - figyelmének tudatos összpontosítására, fegyelmezett feladatvégzésre - társaik, önmaguk és a felnőtt világ érzékeny megfigyelésére - különböző helyzetek kritikus és önkritikus elemzésére - konfliktushelyzetek erőszakmentes megoldására - pontos és hiteles szóbeli és nem szóbeli önkifejezésre - drámai szöveg konfliktusának értelmezésére - különböző hétköznapi élethelyzetek, morális problémák felidézésére dramatikus feldolgozására 6 mozzanatainak azonosítása. Mindennapi konfliktusok megjelenítése drámajátékban (pl.: bábjáték). Ének-zene: A tánc tanulása során megismerhető a helyi vagy a nemzetiségi (nép)hagyomány, s mindez hatékonyan járulhat hozzá a közösségi tudat és az önazonosság erősítéséhez.
Kulcsfogalmak/ fogalmak költemények, mítoszok, mondák, kortárs irodalmi alkotások, a tanulókat érdeklő konfliktushelyzetek, emberi problémák alapján). mozgással és beszéddel - szituációs játékok használatára (befejezetlen történetre, képzőművészeti alkotások reprodukciója, a szereplők jellegzetes vonásainak megadásával) - mimetikus improvizációkra - konstruktív részvételre a dramatikus tevékenységek értelmező megbeszélésében Dramatikus tevékenységformák, improvizáció, jelenet, konfliktus. Történelem, társadalmi és állampolgári ismeretek: Események, történetek elbeszélése élőszóban, illetve emlékezetből. Tematikai egység/ Órakeret 5. Megismerő és befogadóképesség Fejlesztési cél 8 óra Előzetes tudás Szöveges alkotások dramatikus feldolgozása, egyes szokások, hagyományok ismerete. Különböző művészeti alkotások játékon, megjelenítésen keresztül történő feldolgozása. A tematikai egység nevelési-fejlesztési céljai Színház- és drámatörténeti ismeretek iránti érdeklődés felkeltése. Néphagyományok alapfokú ismerete. Színházi előadások megtekintése alapján a befogadó/értelmező képességek fejlesztése. Kulcskompetenciák Ismeretek Fejlesztési követelmények Kapcsolódási pontok Színházi előadások (pl. gyermek- vagy diákszínjátszó csoportok előadásai) közös megtekintése, előkészítése, a látottak feldolgozása dramatikus tevékenységekkel. Dramatikus játékok során a néphagyomány egyes elemeinek felismerése és beépítése a gyakorlatokba. Ismerkedés a tánc és a mozgás szerepével és jellemzőivel (pl. különféle A tanuló legyen képes: - használni a legalapvetőbb dramaturgiai, drámaszerkezeti és színházi alapfogalmakat; képes egy színházi előadásról megfogalmazni élményeit, gondolatait. - az empátiás készségből fakadó érzések, gondolatok és személyes érzések közötti kapcsolat felismerésére - a felszínre hozott érzelmek keltette gesztusok, mimikák, mozgássorok rögzítésére, kreatív alkalmazására - alkotó részvételre többféle dramatikus, illetve mozgásos-táncos tevékenységben. 7 Magyar nyelv és irodalom: A műélvezet megtapasztalása a belefeledkezés, a játék, a kaland, a humor, a képzelet, a ritmus és a zene révén. Ének-zene: Nemzetiségeink hagyományai és néptáncai. Technika, életvitel és gyakorlat: Együttműködés a társakkal, alkalmazkodás egymáshoz, a társak segítése a közös és csoportos
Kulcsfogalmak/ fogalmak történelmi és társastáncok, különböző kultúrák táncai, különböző korok színpadi táncai). Díszlet, jelmez, kellék, jelenet, tánctípusok. tevékenységekben. Vizuális kultúra: Reflektálás irodalmi, zenei, filmes élményekre saját, kifejező szándékú alkotásokban. 2. ALAPELVEK ÉS CÉLOK A dráma- és tánctanítás célja az élményen keresztül történő megértés, valamint a kommunikáció, a kooperáció, a kreativitás fejlesztése. A dráma mint pedagógiai módszer több tantárgyban is alkalmazható, de önálló tantárgyként is megjelenhet bármely képzési szinten. A dráma és tánc a közös, aktív tevékenységek élménye révén segíti elő a tanulók alkotó- és kapcsolatteremtő készségének kibontakozását, összpontosított, megtervezett munkára szoktatását, testi-térbeli biztonságának javulását, idő- és ritmusérzékének fejlődését. Hozzájárul mozgásuk harmóniájához és beszédük tisztaságához, szolgálja ön- és társismeretük gazdagodását, segít az oldottabb és könnyebb kapcsolatépítésben és az önkifejezésben. Különösen alkalmas a fogékonyság, a fantázia, a koncentráció, valamint a tolerancia és az együttműködés fejlesztésére. A tanulói tevékenységek a gondolatok és érzelmek kifejezését, a drámai és színházi kifejezési formák megértését szolgálják. A dráma és tánc metodikája és tematikája a korosztálytól, a csoport adottságától és képzettségétől, valamint a helyi nevelési-oktatási céloktól függően különböző lehet. A tánc és zenei hagyomány élő, kreatív, impovizatív újrateremtésének (revival) sajátos magyar modellje, az táncház módszer az iskolai keretek között is irányadó lehet. Tánc közben a tanulók megismerik a mozgásos-táncos kifejezés sajátosságait, eszköztárát. Az alsóbb évfolyamokon ajánlatos a néptánc megismerése, a nemzeti tánchagyományok és a kortárs tánc kapcsolatának felismerése. A tánc tanulása során megismerhető a helyi vagy a nemzetiségi (nép)hagyomány, s mindez hatékonyan járulhat hozzá a közösségi tudat és az önazonosság erősítéséhez. A mozgásos-táncos tevékenységek fejlesztik a zenei képességeket, a térérzékelést, a testtartást, a mozgáskoordinációt, az állóképességet. 2. KÖZMŰVELTSÉGI TARTALMAK 1. Érzékelés, kifejezőképesség 1.1. Dráma: - a figyelem összpontosítása, koncentráció és lazítás a közös játék (megjelenítés) során; - tiszta, érthető, artikulált beszéd, világos kifejezés, adekvát nyelvhasználat; - nonverbális kifejező eszközök helyes és tudatos használata (testtartás, gesztus, mimika, tekintet) - zenei kifejező eszközök helyes és tudatos használata (hangerő, hangsúly, hanglejtés); 8
- kommunikáció tárgyakkal, bábokkal (anyagismeret, stilizáció); - a találkozás élményének erősítése dramatikus tevékenységekben, hitelesség; - ötletesség, kreativitás a dramatikus tevékenységek során. 1.2. Mozgás és tánc: - a tanult mozgás- és tánctípusok, illetve stílusok körének bővítése a helyi adottságok figyelembevételével; - különféle táncos és mozgásos tevékenységek a szaktanár választása alapján (tánc- és mozgásszínházi munkaformák vagy történelmi és társastáncok, szomszéd vagy távoli népek táncai, divattáncok stb.); - kötött és improvizatív térhasználat táncos és mozgásos feladatok közben; - szöveg, zene és mozgás metrikai, ritmikai, dinamikai egységének érzékelése. 2. Együttműködés, kapcsolati kultúra 2.1. Dráma: - a figyelem irányításának erősítése; - alkalmazkodás, érdekérvényesítés csoportos tevékenységek során; - érzékenység, empátia, érzelmi intelligencia ön- és társismereti helyzetekben; - csoportszervezés, -szerveződés változó feltételek megteremtése mellett; - kooperáció dramatikus tevékenységek során, konszenzus keresése és kialakításának technikái; - egymás munkájának tisztelete. 2.2. Mozgás és tánc: - kísérlet összehangolt táncos vagy mozgásos improvizáció megteremtésére. 3. Alkotótevékenység 3.1. Dráma: - jelenet, konfliktus, dialógus, monológ, típus, egyénítés, ellentét és párhuzam felismerése különféle dramatikus tevékenységek során; - közös dramatizálás alkalmazása dramatikus tevékenység során; - a feszültségteremtés eszközei, helye, módszerei; - alkotó jellegű részvétel a közösség és a szaktanár közös igénye szerint a nyilvánosság (elsősorban saját közösség) számára készített egyéni vagy közös produkcióban. 3.2. Mozgás és tánc: - differenciáltabb táncos rögtönzés a tanult tánc-, mozgás- vagy néptáncstílusok alaposabb ismeretének birtokában; - a csoport adottságainak megfelelő improvizatív vagy koreografált mozgásos, táncos produkció a közösség és a szaktanár közös igénye szerint a nyilvánosság (elsősorban saját közösség) számára. 9
4. Befogadás, értelmezés 4.1. Dráma: - különböző irodalmi vagy művészeti alkotások játékon, megjelenítésen keresztül történő feldolgozása; - a színház- és drámatörténeti ismeretek iránti érdeklődés felkeltése (néhány alkotó portréja, néhány nagyobb színháztörténeti korszak, a kortárs művészet alkotásai stb.); - színházi előadás megtekintése és beszélgetés a látottakról. 4.2. Mozgás és tánc: - alapvető tánctípusok, táncstílusok és kísérőzenéjük azonosítása, mozgás- vagy mozgásszínházi formák megkülönböztetése; - a tanult táncok zene-/művészettörténeti/néprajzi összefüggései; - ismerkedés a tánc kulturális életben betöltött szerepével: színpadi táncművészet, táncház, a tánc mint szórakozás, a tánc és az infokommunikációs technológia; hagyományismeret. 3. ÉRTÉKELÉSI - MÉRÉSI ELVEK ÉS FORMÁK A drámaóra - jellegéből adódóan - eltér a többi tanórától. Megbontja a szokásos tantermi frontális formát, tanulási területei nem korlátozódnak egyetlen tudomány vagy művészeti ág területére (a témaválasztásnak csak a drámatanár fantáziája szabhat határt), ráadásul a tanár szerepben dolgozik, időnként alacsonyabb státuszban, mint a tanulók. Ha az a célunk, hogy a gyerekek nyitottá váljanak a felkínált játék irányába és ezáltal lehetőségünk legyen tanulmányozni az abban rejlő problémát, el kell nyernünk a bizalmat, amely lehetővé teszi a szabad véleménynyilvánítást. A folyton minősítő, bíráló hangnem, esetleg ironizáló beszédstílus éppen az ellenkezőjét eredményezi. Így a minősítéstől való szorongás a tanulókat vagy a véleményük elfojtására, vagy arra készteti, hogy a tanár kedvében járva azt mondják, amit feltehetőleg hallani szeretne. A tanárnak gyökeresen át kell értékelnie kommunikációját és a gyerekek közléseire érzékeny befogadóvá kell válnia, sőt kifejezetten bátorítania kell tanulóit arra, hogy véleményüket, gondolataikat ne rejtsék véka alá. Az értékelés helye a drámaórán Természetesen a drámaórán is szükség van az értékelésre, csak a módja lesz más. Mindig az órai egyéni és csoportmunkát értékeljük, figyelembe véve, hogy a tanulót önmagához képest értékeljük. Ezen kívül alkalmat biztosítunk arra, hogy a tanuló magát is értékelhesse. Lényeges, hogy sosem jó vagy rossz válaszban gondolkodunk, felelésben, dolgozatban és az arra adott érdemjegyben. Nehéz behatárolni, hogy a drámaórában hol van az értékelés helye, mert a játék bármely pontján megállhatunk (és meg is kell állnunk), hogy reflektáljunk a történtekre. Akár az elhangzott ötletekről van szó, akár a következő szakasz tervezéséről, netán szerepben végzett munkáról, a tanári visszajelzések hatnak a gyerekekre. Így az értékelés végigvonul az órán az egyeztetéstől kezdve az órát értékelő beszélgetésig. 10
Az értékelés lehetséges típusai: Diagnosztikus: Helyzetfeltáró értékelés, elsősorban előzetes tudás, esetleg értelmi képességek felmérésére szolgálhat. Esetleg felhasználható az előírt kompetenciafejlődés terén mutatott haladás értékelése. Feltárandó, hogy ki milyen területen van lemaradva, kinél milyen fejlesztési területre kell nagyobb hangsúlyt fektetni. Formatív: Tanulást fejlesztő értékelés, a tanulás állandó kísérője lehet. Résztudást mérve a tanulási hibák és nehézségek differenciált feltárására használható. Mi lehet az értékelés oka? Ha megakadunk a drámában, vagy számos lehetőség került elő, ésszerű dolog megállni és megkérdeznünk a csoportot arról, mit tegyünk. Előfordul, hogy a csoport vagy a csoport néhány tagja számára ködössé, követhetetlenné válik a játék és nem tudnak ezzel megbirkózni. Az adott megközelítésmód nem alkalmas mélyebb tartalmak feltárására és újabbakat kell keresni a csoporttal közös konszenzusra jutva. A tanórai keret behatárolja a játékidőt és valahol meg kell szakítanunk azt. Az addig történteket le kell zárnunk megelőlegezve a folytatást úgy, hogy a játék izgalma megmaradjon. Zavaró elem lehet a viccelődés, poénkodás, célját tévesztett viselkedés. Megvizsgálva, hogy mi ennek az oka, a csoportot szembesítenünk kell közösen meghatározott céljainkkal. Előfordulhat, hogy a tanár képviseli a legjobban saját ötletét, s így kiszorítja a gyerekeket a játékból. Esetleg a gyerekek számára még furcsa a nem tanáros viselkedés és még mindig a tanárt látják az óra vezetőjében és vakon követik önálló gondolatok nélkül. Azonnali reagálást igényel, ha a dráma olyan irányt vesz, ami sértheti vagy veszélyezteti a csoportot, vagy valamelyik tagját. Ha a csoport egy tagja új ötletével az eddig egyeztetetthez képest eltérő irányt szabna a játéknak - meg kell vitatnunk, szükségünk van-e erre a frissen bedobott ötletre. Amikor nem a dráma a legalkalmasabb forma az adott tanulási terület vizsgálatára, és tevékenységet kell váltanunk. Ha a játék során elveszett annak jelentősége a játszók számára, meg kell állni megbeszélni a részleteket. Egyéb értékelési lehetőségek Szerepben végzett értékelés Az adott korcsoport figyelembevétele az értékelésnél sem elhanyagolható. A kisebb gyerekek intenzívebben élik meg a szerepjátékot és nehezebben megy a játék világa és a valóság közötti közlekedés, így az értékelés hatékonyabb szerepben, mivel kisebb igénybevételt jelent mind a gyerekek, mind a tanár számára, mint kiléptetni, majd újból szerepbe segíteni a tanulókat. A szituáción belüli tapasztalatok hatékonyabban beépülnek, és a gyerekek intenzívebben fejezik ki érzelmeiket. Helyes, ha a tanár szerepből való kilépés nélkül értékeltet, és a csoportnak is szerepben van módja ennek átgondolására és a reagálásra. 11
Értékelés szerepen kívül Nagyobb gyerekekkel a szerepen kívüli, a drámából kilépve történő értékelés könnyebben megvalósítható, mint a kisebbekkel. Ebben az esetben a felmerülő kérdések direkt módon megvitathatók. A nagyobbak tudatosabban szemlélik a szerepjátékot; valós énjük nagyobb hányadát viszik be a szituációba, és az átjárás a kettő között nem jelent nagy problémát. A tizenévesek személyes jelentéstartalmakat keresnek a drámában és megtanulják a formák használatát. Ezért lehet hatékonyabb a kiscsoportban végzett munka. A kész produktumok bemutatása természetes módon vezet el az értékelő szakaszhoz. 5. AZ OKTATÁS-NEVELÉS MÓDSZEREINEK MEGHATÁROZÁSA A helyes tanulási stratégiák elsajátítása teszi alkalmassá a tanulót az élethosszig tartó tanulásra, az önálló orientációra és ismeretszerzésre. A drámapedagógia alkalmazása során nem feledkezhetünk meg arról, hogy mindig csoportban zajlik, a pedagógusnak ezáltal lehetősége nyílik arra, hogy felhasználja a társas interakciókat is a nevelés során. Ezáltal számos szociális készség fejlesztésére nyílik alkalom: a kapcsolatfelvétel és kapcsolatfenntartás, a megfelelő kommunikáció; mely magába foglalja a helyes önkifejezés és a meghallgatás képességét, az együttműködés, az ön- és társismeret, a problémamegoldás képességének fejlesztésére. Bár fő eszköze a játék, használata nem korlátozódik a kisebb gyermekek oktatására, nevelésére. A lényeg a cselekvésen van, s mivel a résztvevők aktívan, személyiségüket bevonva vesznek részt az oktató-nevelő folyamatban, ezért lehetővé válik az egyéni készség- és képességfejlesztés, a valóság élményszerű megismerése. Ennek érdekében szükséges a folyamatos, egymásra épülő tevékenységtípusok bevonása a tanítási és tanulási folyamatba. A tananyagok feldolgozásában cél a változatos módszerek alkalmazása, melynek során az alkotó és cselekvő munkára ösztönzi a diákokat a megszokott frontális osztálymunka helyett. 6. FEJLESZTÉSI FELADATOK 6.1 Csoportos játék és megjelenítés A kifejező közlés alapjainak elsajátítása: artikulációs gyakorlatok, tempó-, hangsúly- és hanglejtésgyakorlatok. Nem verbális kommunikációs játékok. Koncentrációs és lazítógyakorlatok. Egyszerőbb interakciós játékok. Egyensúly- és koordinációfejlesztő játékok. A bizalom fejlesztését szolgáló gyakorlatok. 6.2 Rögtönzés és együttműködés Egyszerű elemekből építkező mozgássor létrehozása (indítás, megállítás, gyorsítás, lassítás, fordulat, járás, futás, mozdulatkitartás). Mozgásos improvizáció a tanár által meghatározott cselekményvázra vagy érzés, élmény kifejezésére a tanult egyszerű tánc- és mozgásos elemek felhasználásával. Játékok maszkkal, bábbal. Jelmezes játékok. Közösen kialakított jelzésrendszerrel kialakított játékok. Különböző tánc- és mozgástípusok improvizálása. 6.3 A dráma és a színház formanyelvének tanulmányozása 12
Egyszerű kifejezési formák alkalmazása (pl: gondolatkövetés, mímes játék, levél és napló, telefonbeszélgetés, állókép). Az alapvető fogalmak (mese, történet, cselekmény, szándék, feszültség, konfliktus, fordulópont stb.) ismerete és alkalmazása a saját játékok értékelő megbeszélése során. 6.4 Történetek feldolgozása Dramatikus improvizációk a tanár által megadott és/vagy a tanulók által létrehozott történetvázak, művészeti alkotások, történelmi események, vagy érzések és élmények kifejezésének szándéka alapján. Döntések elemzése. Dramatikus improvizációk irodalmi, képzőművészeti, zenei művek alapján. Egyes jeles napokhoz fűződő szokások. 6.5 Megismerő és befogadóképesség Egyes jeles napok szokásainak megismerése, dramatikus és közösségi voltának tudatosítása (betlehemezés, karácsonyi szokások stb.). Színházi előadás (lehetőség szerint közös) megtekintése. Dramatikus tevékenységek az élmények több szempontú befogadását elősegítve az ismert fogalomkészlet használatával. Különböző tánc- és mozgástípusok játékos elsajátítása, gyakorlása, dramatikus feldolgozása. 6.6 Kompetencia-fejlesztés A dráma és tánc jellegénél fogva nagy szerepet játszik több fejlesztési területen meghatározott ismeretek, készségek és képességek fejlesztésében. Az erkölcsi nevelés területén a tanuló a dráma és tánc tanulása során olyan kérdésekkel és problémákkal találkozik, amelyek segítenek eligazodni az őt körül vevő világban. Megtanulja a munkához szükséges rendet és fegyelmet, e tevékenységek révén megismeri, képes elfogadni és követni különböző közösségek normáit. A nemzeti öntudat, hazafias nevelés területén megismer több különböző, népszokásokhoz vagy ünnepkörökhöz köthető hagyományt, így felkelthető érdeklődése szűkebb és tágabb környezetének kultúrája iránt, megtapasztalhatja ezek helyét Európa és a világ szokásvilágában, fontossá válhat számára a hagyományok megismerése és megőrzése. Az állampolgárságra, demokráciára nevelés területén nyitottá válhat a társadalmi jelenségek iránt, ezek ábrázolására törekszik dramatikus tevékenységeiben is. Foglalkozik a kisebb és nagyobb közösségek sajátosságaiból eredő lehetőségekkel és korlátokkal. Az önismeret és a társas kapcsolati kultúra fejlesztése, valamint a felelősségvállalás másokért, önkéntesség területén képes az alkalmazkodásra és az érdekérvényesítésre. Életkorának megfelelően megnyilvánul különböző társas helyzetekben. Képes több szempontból is értékelni, és drámajátékos tevékenységekben megmutatni egy-egy helyzetet. A megbeszéléseken önálló véleményt fogalmaz meg, tapasztalatot szerez önmaga és társai tevékenységének elemző értékelésében, ugyanakkor képes mások munkájának elismerésére, tiszteletére is. A testi és lelki egészségre nevelés területén megismeri a különféle, a figyelem összpontosítására szolgáló koncentrációs és lazító játékokat és tevékenységeket. A fenntarthatóság, környezettudatosság területén fejlődhet közvetlen és tágabb környezetének természeti és társadalmi értékei, sokszínűsége iránti szenzibilitása. 13
A tanulás tanítása területén képes kialakítani a személyiségének megfelelő tanulási szokásokat, képes a hatékony, önálló felkészülésre, és alkotó jellegű részvételre nyilvános közösségi tevékenységekben. A médiatudatosságra nevelés területén: megfelelő módon eligazodik az interneten, illetve a különféle hiteles médiatartalmakban, valamint a rendelkezésére álló szakirodalomban. A kompetenciafejlesztés területén az anyanyelvi kommunikáció fejlesztésében az aktív tevékenységek folytán a dráma és tánc tantárgy jelentős szerepet játszik. A tanuló részt vesz verbális és nonverbális kommunikációs játékokban, megtapasztalja az önkifejezés több formáját. Ezek segítségével képes érzéseinek és véleményének kifejezésére, valamint saját és mások tevékenységének értékelésére is. Fejlődik a tiszta, érthető, artikulált beszéd, a világos, adekvát nyelvhasználat területén. A szociális és állampolgári kompetencia területén a tanuló lehetőséget kap más kultúrák sokszínűségének megismerésére. A dramatikus tevékenységek során gyakorolja a társainak való segítségnyújtást különféle megjeleníthető élethelyzetekben. A közös munka folyamatában megtapasztalja, hogy kisebb és nagyobb közösségének működése az ő felelőssége is, a dramatikus tevékenység során, a mintha-helyzetek gyakorlóterepén felelősséget érez és vállal társaiért. Képes megfogalmazni véleményét, és elfogadni mások érvelését. A kezdeményezőképesség és vállalkozói kultúra területén a tanuló korának megfelelő élethelyzetekben képes a mérlegelésre, döntéshozatalra, és arra, hogy felmérje döntései következményeit mindezt a dramatikus tevékenységek során a gyakorlatban, védett környezetben meg is tapasztalja. Ugyanakkor az esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség területén fejlődik emocionális érzékenysége is, megismerkedik a befogadást és a kifejezést segítő játékokkal, dramatikus tevékenységekkel, a megjelenítés többféle (pl. verbális, mozgásos-táncos, vizuális) formájával. Emellett a hatékony, önálló tanulás megalapozásaként részt vesz egész csoportos, kiscsoportos tevékenységekben, és vállal egyéni tevékenységeket is. Megtapasztalja saját készségeit és képességeit, felismerheti, miben kell még fejlődnie. 7.1 FELTÉTELEK ÉS TANESZKÖZÖK Feltételek tágas tér biztosítása - fontos, hogy körben üljünk, lássuk egymást, a tanár is a gyerekek között (a helyiség térjen el a hagyományos osztálytermi kerettől, vagy legyen olyan osztályterem, ahol könnyen mozgathatóak a berendezések) a terem legyen jól szellőztethető, világítható (pl.: a rendvezvényterem) eszközpark: szőnyeg, magnó, cd-lejátszó, számítógép, projektor hangszerkészlet (pl.: csörgők, dobok, illetve egyéb hangulatkeltésre alkalmas ritmushangszerek) kulturális intézmények látogatása (pl.: színház) közösségi buszhasználat színházi nevelési programban való részvétel 14
7.2 Javasolt taneszközök, segédkönyvek BAGDY TELKES: Személyiségfejlesztő módszerek az iskolában. Tankönyvkiadó, Bp., 1988 BOLTON G.: A tanítási dráma elmélete, 1994, Marczibányi Téri Mővelıdési Központ, Budapest BÚS I. dr. (szerk.): Játékok a személyiség- és közösségfejlesztés szolgálatában. Szekszárd, 2003 DERESNÉ K. E. PÜSPÖKI P. PÜSPÖKINÉ P. M. SZENTIRMAI L.: Önmagukat író történetek. Tanári kézikönyv a tánc és dráma modul tanításához. Bíbor Kiadó, Miskolc GABNAI K: Drámajátékok, 3., bővített kiadás, 1993, Marczibányi Téri Művelődési Központ, Budapest KAPOSI L. (szerk.): Játékkönyv, javított kiadás, 2002, Kerekasztal Színházi Nevelési Központ - Marczibányi Téri Művelődési Központ, Budapest KAPOSI L. (szerk.): Drámapedagógiai olvasókönyv, 1995, Marczibányi Téri Művelődési Központ, Budapest KAPOSI L. (szerk.): A dráma tanítása, segédlet az 5 10. évfolyamon tanítók számára, 2002, Kerekasztal Színházi Nevelési Központ, Gödöllő KAPOSI L. (szerk.): Drámafoglalkozások gyerekeknek, fiataloknak, 1999, Magyar Drámapedagógiai Társaság, Budapest NEELANDS, J.: Dráma a tanulás szolgálatában, 1994, Marczibányi Téri Művelődési Központ, Budapest PÁLFI E. (szerk.): Drámaóra-tervek gyűjteménye. Gyermekek Háza, Győr, 1998 PINCZÉSNÉ dr. PALÁSTHY I.: Dráma-Pedagógia-Pszichológia. Pedellus Tankönyvkiadó, Debrecen, 2003 SZAUDER E. (szerk.): Dráma - Oktatás - Nevelés, szöveggyűjtemény, 1994, Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola, Budapest 7.3 Digitális tartalmak: KAPOSI L. (szerk.): Gyermekszínjátszók példatára III. oktató videofilm (VHS vagy DVD). Magyar Drámapedagógiai Társaság, Bp., 2004. SÁNDOR L. I. (szerk.): Gyermekszínjátszók példatára I. oktató videofilm (VHS). Magyar Drámapedagógiai Társaság, Bp. 1999. SÁNDOR L. I. (szerk.): Gyermekszínjátszók példatára II. oktató videofilm (VHS). Magyar Drámapedagógiai Társaság, Bp., 2001. 15