1. Bevezetés A Miskolci Egyetem Közleményei, A sorozat, Bányászat, 82. kötet (2011) A természetföldrajzi adottságok és a közigazgatás térbeliségének kapcsolata a Székelyföldön Elekes Tibor egyetemi docens Miskolci Egyetem, Földrajz Intézet, ecoeti@uni-miskolc.hu 2011 nyarán a romániai közvéleményt foglalkoztató egyik gondolat Románia közigazgatási átszervezése. Az ismertté vált javaslatok túlnyomó része a mai megyék különböző változatok szerinti csoportosítását valósítaná meg. A kormány tervei szerint az 1997-ben létrehozott statisztikai régiók képeznék a nagy megyéket (Ez a tervezet részben az 1938-ban létezett tinut beosztás területegységeire emlékeztet). Ez esetben a Székelyföld túlnyomó részét magába foglaló Kovászna, Hargita és Maros megye Brassó, Szeben és Fehér megyével képezné a Brassó központú közigazgatási egységet (a nagy megye 2,5 millió lakosának 1/3-a lenne magyar). Az államfő egyik javaslata szerint a nagy megyék mellett megmaradhatna külön, az országos központnak alárendelt Hargita és Kovászna megye. Az erdélyi magyar tervezetek egyike szerint a mai Hargita, Maros és Kovászna megye képezhetne egy 60%-ban magyar többségű régiót. Egy másik - akár helyi népszavazással megvalósítható - elképzelés nagyobbrészt a történeti Székelyföld határaihoz igazodó, 80%-ban magyarok lakta autonóm területegységben gondolkodik. Mindenképpen, a viták jelentős része az évszázadok során számos közigazgatási formát megélt Székelyföld körül zajlik. 2. A Székelyföld közigazgatásának változásai a 13. századtól napjainkig A székelyek Dél-Erdélyből a középkori latin okiratokban Terra Siculorumnak nevezett mai Székelyföldre történő betelepedése a 12. század közepétől kezdődött és a század végére befejeződött. Megtörtént a 12 500km² kiterjedésű terület nemzetségek (hadcsoportok) szerinti fölosztása, elkezdődött az azonnali hadrafoghatóság alapját képező, tizes rendszerű településhálózat kialakítása, az egyházi és igazgatási rendszer kiépítése. A Magyar Királyság K-i határainak védelme, a 49
A természetföldrajzi adottságok és a közigazgatás térbeliségének kapcsolata a Székelyföldön katonáskodás fejében adómentességet élvező székelyek saját maguk szervezhették, működtethették a birtokba kapott területet. A 13. század közepén a közigazgatási-politikai szervezet minden valószínűség szerint már a szék volt. (KÖPECZI B. 1993, EGYED Á.2006, BEREZNAY A. 2011). Kisebb megszakításokkal, változtatásokkal, a székely székek közigazgatási-katonai rendszere a 13. századtól 6 évszázadnyi időn át, 1876- ig működött a Székelyföldön. Ezt bizonyítja az 1567-es összeírás (Székely Oklevéltár ) településsora, LIPSZKY J. térképe (1806), LENK, I. helynévszótára (1839), az 1873-as Helységnévtár. Ezen források településsorai alapján megállapítható, hogy a Székelyföld külső, illetve a székek közötti határ keveset változhatott. Ugyanakkor, több változást ért meg a LIPSZKY J térképén (1806) már föltüntetett járásbeosztás. Az 1876-ig működött szék-település, később szék-járás-település rendszerét 2 alkalommal, néhány éves időszakra változtatták meg a Habsburg Birodalomban, így a hozzátartozó Erdélyi Fejedelemség/Nagyfejedelemség K-i részét képező, németül Szeklerland-nek nevezett Székelyföldön is. A 17.-18. századi, rövid idejű átszervezések során fölértékelődött a politikum, a társadalmi, gazdasági tényezők szerepe. Rövid idejű átszervezést jelentett a II. József idejében kidolgozott kerületek (1784-1786- 1790), valamint az 1850-ben meghonosított, majd 1854-ben átalakított katonai kerület-körzet-alkörzet-település rendszere (1854-1860) (ELEKES T. 2006-2011). Mindkét átszervezés során a hagyományos székek nagyobb területegységekbe lettek besorolva (BEREZNAY A. 2011). Az 1876-os vármegyerendszer a székek végérvényes megszűnését jelentette. A Székelyföldön többnyire a történelmi székek területén hozták létre az új területegységeket, vagy a székelység számára előnyös területiszervezeti egységeket alakítottak ki (Helységnévtár 1882, HAJDÚ Z. 2001). Az új közigazgatásban a természeti tényezők (hegyvonulatok, vízfolyások) jelentősége továbbra is megmaradt. Az 1876-ban létrehozott vármegyejárás-település rendszer képezte a közigazgatás térbeli szerveződésének alapegységét a 20. század első feléig. Nem változott a megyék területi kiterjedése 1920, a román közigazgatás bevezetése után sem (MARTINOVICI, C.-ISTRATI, N. 1921). 1925-ig, a román nyelvű közigazgatás az 1876-ban létesített megyék területén működött, így a románul Ţinutul Secuiesc, Secuimea /a Ţara Moţilor, Ţara Făgăraşului stb. viszonylatában Ţara Secuilor/ nevű székely területen is. 50
Elekes Tibor Kisebb módosításokra 1925-ben (Legea 1925) és 1940-ben került sor (Helységnévtár 1941). Az 1938-as Románia térképen a több megyét magába foglaló, a történelmi tartományoktól eltérő nagy területegységek ( ţinut -ok) is szerepelnek. Háromszék a Bukarest központú Bucsecs, a Székelyföld többi része a román többségű belső-erdélyi területekkel Maros tartománynál szerepelt (Decret 1938). 1940-1944 között az új országhatár függvényében, nagyobbrészt az 1920 előtti megyebeosztás volt érvényben a 4 évig Magyarországhoz tartozó Székelyföldön, majd 1945-1950 között az 1926-ban létesített román területi beosztást alkalmazták (ELEKES T. 2006-2011,). 1950-ben, a szovjet mintára kialakított térszervezés a tartomány-rajon- komuna szintjén valósult meg (Legea... 1950), 1950 után több alakalommal vizsgálták fölül és alakították át. Az 1952-ben létrehozott (Decret...1952) és 1956-ban kismértékben változtatott Magyar Autonóm Tartomány magába foglalta a történelmi Székelyföld túlnyomó részét (Indicator 1956). Az 1960-as átszervezés a székelység rovására történt (A M.A.T. Statisztikai Évkönyve 1960, ELEKES T. 2006-2011, BEREZNAY A. 2011). A napjainkban is érvényben levő megyebeosztás 1968-ban született (Legea 1968). A történelmi Székelyföld alkotja Hargita és Kovászna megye túlnyomó részét, valamint Maros megye központi területét. A történelmi Aranyosszék részben Kolozs, részben Fehér megyéhez tartozik. 2002-ben a történelmi Székelyföld /napjainkban használatos angol neve Székelyland, Szekelyland vagy Szeklerland/ 812 ezer lakosának 78,3%-a magyar nemzetiségű volt (nagyobbrészt római katolikus, kisebbrészt protestáns: túlnyomó többsége református, kevesebb unitárius és evangélikus) (KOCSIS K.-BOTTLIK ZS.-TÁTRAI P. 2006). Hasonló etnikai és felekezeti szerkezetet igazolhat a 2011-ben esedékes romániai népszámlálás is. A sajátos földtani adottságú hegyvonulatok, a hegyközi medencék, a dombságok és a vízhálózat függvényében alakult ki a településrendszer, a jellegzetes gazdasági tevékenységek, valamint a közlekedési hálózat. Ugyancsak nagyobbrészt a domborzati és vízföldrajzi adottságokhoz igazodik a hagyományos történelmi, közigazgatási-katonai térszerveződési egységek, a székely székek területe. 3. A Székelyföld természetföldrajzi adottságai A Székelyföld két természetföldrajzi tájegység, nagyobbrészt a Keleti- Kárpátok, kisebbrészt az Erdélyi-medence területén helyezkedik el. 51
A természetföldrajzi adottságok és a közigazgatás térbeliségének kapcsolata a Székelyföldön K-ről Ny felé haladva, a Keleti-Kárpátok mind a négy szerkezeti öve érinti a Székelyföldet, a hegyközi medencesor túlnyomó része is e történelmi tájegység területén helyezkedik el (1.ábra). A márga, homokkő, pala és mészkőből fölépülő kréta-miocén flis részét képezik a nagy felszíni kiterjedésű Tarkői-takaró homokkővonulatai. A Székelyföld K-i peremét és DK-i részét alkotják a lankás lejtőjű, párhuzamos, egyenletes csúcsmagasságú hegyhátak formájában jelentkező flis vonulatai (KARÁTSON D. 2002), Erdély és Moldva hajdani határhegyei a Tarkő, a Csíki-havasok és a Nemere-hegység. DK-i folytatódásuk a Kárpátkanyari-hegyvidékként is emlegetett Háromszéki- (1777m), Bodzai- és Brassói-havasok (HAJDÚ-MOHAROS J.-HEVESI A. 1997). É-D-i párhuzamos sávokba rendeződött, enyhe lejtőjű kiemelkedések és mélyedések alkotják a Tarkő-hegységet (1664 m). Érdekessége a jellegzetes havasi gazdálkodásra berendezkedett szórványtelepülés hálózata (KARÁTSON D. 2002). DNy-i előterében, a Tatros felső folyásánál találjuk a legnagyobb tengerszint feletti magasságon (800-950 m) települt magyar közösséget, a gyimesi csángókat. A Székelyföld részét képező Gyimestől DNy-ra, a párhuzamos, évezredes közlekedési útvonalakat eligazító patakvölgyek által fölszabdalt Csíki-havasok és Nemere-hegység húzódik. 1777 m magasságig emelkedik az Olt és a Szeret vízgyűjtőjét, ugyanakkor Erdélyt, Moldvát és Havasalföldet elválasztó határhegység, a Háromszékihavasok. Tőle DNy-ra, a Bodzafordulói-hegység és a Székelyföld határát jelző Bodzai-havasok található. Széles, legömbölyített hátak uralják az 1000 m-t alig meghaladó, a Háromszéki-medence részeit elválasztó Bodoki- és Baróti-hegység kréta flis vonulatait. A Keleti-Kárpátok legidősebb egységét a Bukovinai- és Erdélyitakarók kristályos-mezozoikumi öve képezi. A töréses-gyűrt szerkezetű felszínt mély völgyek szabdalják, lépcsőzetes tönkfelszínek borítják. A Bukovinai-takarórendszer szárazföldi és sekélytengeri metamorfizált képződményeiből (gneisz, fillit, csillámpala) épül föl a kristályos vonulathoz tartozó Gyergyói-havasok, a Székelyföld É-i peremét szegélyező Beszterceihavasok és a Naskalat-hegység (Geografia 1987, KARÁTSON D. 2002). 52
Elekes Tibor 1.ábra. A Székelyföld domborzata és vizei (szerző: Elekes Tibor). Változatosabb kőzettanról tanúskodik a Borszéki-, Salamási-, Ditróiés Vaslábi-hegycsoportra osztható, a Maros és a Szeret vízválasztóját magán hordozó Gyergyói-havasok (SZAKÁLL S.-KRISTÁLY F. 2010) (2.ábra). Triász és jura ofiolitokra települt triász-alsó-kréta tengeri üledékes mészkő képezi az Erdélyi-takarókat (Transzilvanidák). Ennek része a kiemelt, töredezett, karsztos felszínű Hagymás-hegység (1792 m) (MUTIHAC V.-IONESI L. 1974). Az Erdélyi-takaró részeként ismert a Persányi-hegység É-i részében található, a Székelyföldhöz tartozó Vargyas-mészkőszoros az Orbán Balázs-barlanggal. 53
A természetföldrajzi adottságok és a közigazgatás térbeliségének kapcsolata a Székelyföldön Felső-miocén pleisztocén vulkanikus vonulatok képezik a Keleti- Kárpátok legbelső, Ny-i részét. A Székelyföld határhegyei, a Kelemen- (2100 m) és a Görgényi-havasok (1777 m), valamint a székelyek szent hegye, a Hargita (1800 m) alkotta tűzhányólánc Európa egyik leghosszabb összefüggő vulkáni vonulata (SCHREIBER, W. E. 1994, SZÉKELY A. 1957). A vízválasztót képező, nagyobbrészt andezites kalderák és kráterek sorozata évszázadokon át székelyföldi közigazgatási egységek határát hordozta. A nagyobbrészt fenyvesekkel és bükkösökkel borított, tőzegmohalápokat őrző vulkáni vonulatban és térségében több ezer ásványvíz (borvíz) forrás (Borszék, Csíkszentkirály, Tusnád, Kászon, Bibarcfalva, Bodok stb.) (BERSZÁN J. és mtsai 2009), kénes, széndioxidos gázszivárgások, hévizek képződtek (JÁNOSI CS. és mtsai 2005). A tűzhányó tevékenység eredményeként a kalderavonulat két oldalán egy összefüggő 900-1200 m-es vulkáni peremfennsík képződött, melyhez szervesen hozzátartozott a napjainkban az Erdélyi-medence K-i peremét jelző, 1000 m-t meghaladó Bekecs-tető, Siklód-kő és Firtos (SZÉKELY A.1957). A nagy kiterjedésű erdőségekkel borított, a mai bokortanyáknak helyt adó peremfennsík a Görgényi-havasok és a Hargita Ny-i peremén 10-25 km szélességben húzódik, K-i pereme 10-15 km-el keskenyebb. A Keleti-Kárpátok szorosokon és hágókon keresztül egymásba fűzött, a vulkáni, valamint a kristályos, mészkő és flis, DK-en az alacsony homokkővonulatok között fekvő hegyközi medencéi Székelymedencesorként is ismeretesek. A kis medencék az 500-950 m tszf-i magasságban elhelyezkedő Bélbori-, Borszéki-, Kászoni-, Baróti- és Bodzafordulói-medence. A nagy medencék a vulkánossághoz, illetve a fiatal szerkezeti süllyedésekhez kapcsolódó, tavi-folyóvízi feltöltődésű Gyergyói-, Csíki- és Háromszéki-medence. A Maros felső folyása mentén kialakult, többszáz m- es hegylejtőkkel szegélyezett Gyergyói-medence 640-850 m tszf.-i magasságban, 75 km-en húzódik D-É irányba. A domborzat függvényében kialakuló fordított hőmérsékleti rétegződés, a gyakori köd miatt itt tapasztalható Székelyföld viszonylatában a leghűvösebb időjárás: a téli hónapok középhőmérséklete -9ºC, a téli napokon gyakori a -20ºC, -30ºC. A medencealjon a 14.-18. században kitermelt erdőségek és lecsapolt mocsarak helyét (Geografia..1987) állattenyésztésre használt legelők és kaszálók, burgonyatermesztésre alkalmas szántók és D-ről É irányba bővülő településhálózat vette át. 54
Elekes Tibor Fel-, Közép- és Alcsíki-medencére osztható az Olt felső folyása mentén 50 km hosszúságban elnyúló Csíki-medence területe. É-on a Marosfői küszöbön a Gyergyói-, D-en az Olt Tusnádi szorosán a Háromszéki-medencéhez kapcsolódik. A nagy kiterjedésű erdőségek, a 600-700 mm évi csapadékmennyiség, az 5,8ºC évi középhőmérséklet (Geografia..1987) a fa civilizációja egy sajátos, hűvös éghajlathoz kapcsolódó életformájának kialakulását tette lehetővé a sűrűn lakott medence többezer lakosú községeiben és városaiban. A flisbe mélyült, folyóvízi hordalékkal feltöltött, 530-560 m tszf.-i magasságú Háromszéki-medence (Felső-Háromszéki vagy Kézdivásárhelyi-, illetve a Sepsiszéki-medence) enyhén lejt a hegységperem felől az Olt és a Feketeügy irányába. Az Olt völgyétől DNy-ra elterülő Barcaságimedencével együtt Brassói-Háromszéki medenceként is ismerjük (a román nyelvű szakirodalomban többnyire Brassói-medenceként írják le. Geografia..1987). Az Erdélyi-medence a Keleti- és Déli-Kárpátok, valamint az Erdélyiközéphegység közé ékelődő, K-ről Ny, illetve ÉNy irányba fokozatosan lejtő dombsági felszínű tájegység. Felszínét pannon, kisebbrészt szarmata üledékek, a szélesebb völgyekben negyedidőszaki folyóvízi hordalékok borítják (MUTIHAC V.-IONESI L. 1974). A dombság hajdani lombos erdőkkel borított felszínét napjainkban csuszamlásos-suvadásos formákkal tarkított legelőként, kaszálóként használják. A Görgényi-Hargita vulkáni vonulat közvetlen DNy-i szomszédságában található 3 változatos fölépítésű, az Erdélyi-medencéhez tartozó székely tájegység: a Sóvidéki-, az Udvarhelyi- és a Homoródidombság (Ez utóbbinak csak É-i része tartozik a Székelyföldhöz). Az agyaggal, homokkal, konglomeráttal és vulkáni törmelékkel borított felszínen ÉNy-DK irányú völgyhálózat alakult ki. Itt húzódnak a vulkáni peremfennsík maradványhegyei, a Bekecs (1080m), a Siklód-kő (1028m), és a Firtos (1062 m). Változatos sókarsztformák, sószoros alakult ki a parajdi Sóháton, sókarszttavak a szovátai Sókárpátokban (KARÁTSON D. 2002). Az Erdélyi-medence központi területe a túlnyomórészt agyaggal borított csuszamlások, suvadások, deráziós formák és vízmosások által fölszabdalt Erdélyi-Mezőség. A dombság állandó és időszakos, rendezetlen vízhálózatú völgyeiben nagyszámú halastavat létesítettek. Az utóbbi évszázadokban a lombhullató erdők helyét legelők, kaszálók vették át. Az Erdélyi-Mezőség DK-i részét Székely-Mezőségként is ismerjük. Tőle 55
A természetföldrajzi adottságok és a közigazgatás térbeliségének kapcsolata a Székelyföldön D-re a teraszokkal szegélyezett, széles árterű Mezőségi-Maros-völgy (Marosmező) húzódik (HAJDÚ-MOHAROS J.-HEVESI A. 1997). K-ről Ny irányba lejtő, táblás szerkezetű az 500-700 m tszf-i magasságú Küküllők-dombsága. A Maros völgyétől a dél-erdélyi hegyaljai Fogarasi- és Szebeni-medencéig terjed. Az agyagos, homokos, márgás összleten erőteljesen fölszabdalt, párhuzamos magaslatokban tetőző felszínek és széles, teraszos völgyek képződtek. A tektonikai adottságokhoz igazodó, párhuzamos völgyeket erdőkkel borított gerincek választják el. A lejtőkön csuszamlások és suvadások, deráziós formák, vízmosások alakultak ki, erőteljes a talajlepusztulás (Geografia.. 1987). É-D-i irányba haladva, a legfontosabb, részben a Székelyföldhöz tartozó tájegységei a nagy településsűrűségű Nyárádmente, a Kis-Küküllő-menti-dombság, a Kis- Küküllő-völgye, a Küküllőközi-dombság, a több várost felfűző Nagy- Küküllő völgye (HAJDÚ-MOHAROS J. 2000). Az Erdélyi-Mezőség és a Küküllők-dombsága székely tájain a növénytermesztést és gyümölcstermesztést is lehetővé tevő 7,5-9 C az évi középhőmérséklet, 600-800 mm az évi csapadékmennyiség. A történelmi Aranyosszék az Erdélyi-medence Ny-i peremén, a Maros, az Aranyos és a középidei mészkőből fölépülő Torockói-hegység közé ékelődő, túlnyomó részt dombsági terület, az Erdélyi-Hegyalja részét képező Tordai-hegyaljához sorolható. A közigazgatási egységek kialakulása, változásai szempontjából is jelentős székelyföldi vízhálózat gerincét a Hagymás-hegység térségéből eredő Maros és Olt képezi (2.ábra). A Keleti-Kárpátok központi vonulatai a Tisza, az Olt, valamint a Szeret közötti vízválasztót képezik. A Maros székelyföldi jelentősebb mellékágai a Nyárád, a Kis-Küküllő és a Fehér- Nyikót is felfűző Nagy-Küküllő. Aranyosszék térségében ömlik Erdély leghosszabb folyójába, a Marosba, a Hesdát-patakot is magába fogadó Aranyos. Az Olt a Székelyföldön a Kászon-patakkal bővülő Feketeügyet, valamint a Hargitából eredő Nagy- és Kis-Homoród vizét gyűjti össze. A Szeret Székelyföldről érkező mellékvizei a Besztercébe ömlő Kis-Beszterce és Békás-patak, a Tatros az Ojtozzal, valamint a Bodza. A Székelyföld idegenforgalmi szempontból is fontos természetes tavai a Szent-Anna kráter tó, a természetes torlasszal kialakult Gyilkos-tó és a szovátai sókarszt tavak legjelentősebbike a Medve-tó. A hagyományos történelmi, közigazgatási-katonai térszerveződési területegységek, a székek nagyobbrészt a természeti adottságok függvényében szerveződtek. A Keleti-Kárpátok területén létrejött székek 56
Elekes Tibor központi területei a hegyközi medencék (Csíki-, Gyergyói-, Kászoni-, Felső- Háromszéki-, Sepsi-medence), határaik hegygerincekhez (Hargita, Besztercei-, Tarkő-, Csíki-, Nemere-, Háromszéki-, Bodzai-, Bodoki-, Baróti-hegység), szorosokhoz, hágókhoz (Tusnádi-szoros, Marosfői-hágó), kisebb részt vízfolyásokhoz (Feketeügy, Barót-patak) igazodnak. A közigazgatási térszerveződésében az Erdélyi-medence területén kevésbé jelentős a természetföldrajzi adottságok szerepe. Az Udvarhely- és Marosszék közötti határ részben a Nagy- és a Kis-Küküllő vízválasztóján halad. 4. Összegzés A nagyobbrészt domborzati és vízföldrajzi adottságokhoz igazodó székely székek rendszere a 13. századtól 6 évszázadnyi időn át, 1876-ig működött. Az 1876-1926, majd kisebb változtatásokkal 1950-ig érvényben levő székelyföldi megyék területe is részben igazodott a hajdani székek területéhez. Az 1950-1968 közötti tartomány rendszer székelyföldi rajonjainak erős domborzati lehatároltsága mutatható ki. Az 1968-as megye rendszer alakította át a legnagyobb mértékben a régi szék határokat, kevésbé vette figyelembe a természetföldrajzi tényezőket. A székelyföldi székek területe történeti, földrajzi, néprajzi jelentősége mellett napjainkig érvényesülő térségi önazonosságtudatot is hordoz. A több évszázados településállomány kialakulását és fejlődését, a közlekedési hálózat, a gazdasági élettérbeli szerveződését nagymértékben befolyásoló domborzat és vízhálózat napjainkban is támpontot képezhet a közigazgatási átszervezésben. 57
A természetföldrajzi adottságok és a közigazgatás térbeliségének kapcsolata a Székelyföldön 2.ábra. Székelyföld hagyományos közigazgatása és mai városhálózata (szerző: Elekes Tibor). Irodalom BEREZNAY A. 2011: Erdély történetének atlasza. Méry Ratio Kiadó, 223p. BERSZÁN J.- JÁNOSI CS.-JÁNOSI K.-KRISTÁLY F.-PÉTER É.-SZAKÁLL S.-ÜTŐ G. 2009: Székelyföld borvizei. Polgár-Társ Alapítvány, Csíkszereda, 245p. EGYED Á. 2006: A székelyek rövid története a megtelepedéstől 1918-ig. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 318p. ELEKES T. 2006-2011: Az erdélyi megyék közigazgatási határainak változása a középkortól napjainkig. Erdélyi Magyar Adatbank, Kolozsvár, http://elekes.adatbank.transindex.ro ***Geografia României Vol. III. 1987. Edit. Academiei, Bucureşti, 670 p. HAJDÚ-MOHAROS J.-HEVESI A. 1997: A Kárpát-pannon térség tájtagolódása. In KARÁTSON D. (szerk.) Magyarország földje, Pannon Enciklopédia, Budapest. HAJDÚ-MOHAROS J. 2000: Magyar Településtár. Budapest, 788p. 58
Elekes Tibor HAJDÚ Z. 2001: Magyarország közigazgatási földrajza. Dialóg-Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 334p. HERNER J. (szerk.) 1987: és a Részek térképe és helységnévtára. Készült Lipszky J. 1806-ban megjelent műve alapján. Szeged, 216p. JÁNOSI CS. ET AL. 2005: Székelyföldi fürdők, gyógyhelyek. Ars Topia Alapítvány Budapest, B.K.L.Kiadó Szombathely, 180p. KARÁTSON D. (szerk.) 2002. Magyarország földje, Pannon Enciklopédia, Budapest. KOCSIS K.-BOTTLIK ZS.-TÁTRAI P. 2006. Etnikai térfolyamatok a Kárpát-medence határainkon túli régióiban (1989-2002). MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 197p. KÖPECZI B. (szerk.) 1993. Erdély rövid története, Akadémiai Kiadó, Budapest, 673p. LENK, I. 1839: Siebenbürgens geographisch, topographisch, statistisch, hydrographisch und orographisches Lexikon I-IV. kötet, Wien, p.392, p.456, p.423, p.478. MARTINOVICI, C.-ISTRATI, N. 1921. Dicţionarul Transilvaniei, Banatului şi celorlalte ţinuturi alipite. Cluj 22. p. MUTIHAC, V.-IONESI, L. 1974: Geologia României. Edit. Didact. şi Pedagog. Bucureşti. SCHREIBER, W. E. 1994. Munţii Harghita. Studiu Geomorfologic. - Edit. Acad. Românei, Bucureşti, SZAKÁLL S.-KRISTÁLY F. (edit.) 2010: Mineralogy of Székelyland, Eastern Transylvania, Romania. Csík County Nature and Conservation Society. Sfântu Gheorghe Miercurea-Ciuc Târgu Mureş, 321p. SZÉKELY A. 1957: Az Erdélyi vulkanikus hegységek geomorfológiai problémái. Földr. Ért. 57., pp.235-259. ***Székely Oklevéltár. Magyar fordítása Benkő József (1976), Kriterion Könyvkiadó, Bukarest. Helységnévtárak, statisztikai évkönyvek A Magyar Autonóm Tartomány Statisztikai Évkönyve 1960. Központi Statisztikai Igazgatóság. A M.A.T. Statisztikai Igazgatósága, Bukarest, 1960. 29. p. A magyar korona országainak helységnévtára. Budapest, 1873. II. Erdély-Siebenbürgen. A magyar korona országainak helységnévtára. Egybeállította és kiadta Juhos János, Budapest, 1882. Magyarország helységnévtára 1941, Budapest. Közigazgatást szabályozó törvények Decret 331/27.sept. 1952 privind modificarea Legii 5 din 1950 pentru raionarea administrativeconomică a României. Decret-Lege Nr.347. leg. Administrativă din 14. August 1938. In Monitorul Oficial Nr. 187 din 14. aug.1938. Împărţirea administrativă a teritoriului Republica Populare Romîne.1960, Anexa la Leg. Nr. 3/1960. Bucureşti Legea No. 95 pentru Unificarea Administrativă din 12 iunie 1925. In Ministerul Justiţiei Colecţiune de Legi şi Regulamente (1 ian. 1925-31 dec. 1925) Tomul III. 1925, Bucureşti. Legea Nr.5. privind noua împărţire administrativ-economică a ţării în regiuni şi raioane. In Buletinul Oficial Nr.77 din sept. 1950, Bucureşti. Lege pentru modificarea legii Nr.2/1968 privind organizarea administrativă a teritoriului Republicii Socialiste România. Buletinul Oficial, 1968, Bucureşti. 59