Az Európai Unió Tanácsa Brüsszel, 2016. október 7. (OR. en) Intézményközi referenciaszám: 2016/0313 (NLE) 13009/16 PECHE 356 JAVASLAT Küldi: Az átvétel dátuma: 2016. október 6. Címzett: Biz. dok. sz.: Tárgy: az Európai Bizottság főtitkára részéről Jordi AYET PUIGARNAU igazgató Jeppe TRANHOLM-MIKKELSEN, az Európai Unió Tanácsának főtitkára COM(2016) 643 final Javaslat A TANÁCS RENDELETE az uniós halászhajók egyes mélytengeri halállományokra vonatkozó halászati lehetőségeinek a 2017. és 2018. évre történő meghatározásáról Mellékelten továbbítjuk a delegációknak a COM(2016) 643 final számú dokumentumot. Melléklet: COM(2016) 643 final 13009/16 DG B 2A HU
EURÓPAI BIZOTTSÁG Brüsszel, 2016.10.6. COM(2016) 643 final 2016/0313 (NLE) Javaslat A TANÁCS RENDELETE az uniós halászhajók egyes mélytengeri halállományokra vonatkozó halászati lehetőségeinek a 2017. és 2018. évre történő meghatározásáról HU HU
INDOKOLÁS 1. A JAVASLAT HÁTTERE A javaslat indokai és céljai A mélytengeri halállományok a kontinentális talapzat fő halászati területein kívül eső vizekből kifogott állományok. A kontinentális lejtő mentén, illetve fenékhegyek környékén élnek. E fajok többsége lassú növekedésű és hosszú életű, ezért a halászati tevékenység kifejezetten veszélyezteti őket. A mélytengeri fajok halászattal szembeni sérülékenységében fontos tényező helyi csoportosulásaik esetleges célzott halászata, különösen ívás idején. Erre példaként említhetők az atlanti tükörhal, a kék menyhal és a tízujjú nyálkásfejűhalak. A mélytengeri fajok halászatára vonatkozó korlátozások hiánya minden vadon élő halállomány halászatához hasonlóan ahhoz vezet, hogy a halászati vállalkozások versengenek egymással a szabadon hozzáférhető erőforrások kiaknázásában, kellő tekintet nélkül a fenntartható mértékű halászatra. Egyes mélytengeri fajok esetében egyértelműen ez volt a helyzet, mielőtt az Európai Unió 2003-ban megkezdte ezen állományok szabályozását. Példának okáért mostanra kimerült halállománynak számít az atlanti tükörhal északnyugati állománya, csakúgy mint a nagyszemű vörösdurbincs állománya a Vizcayai-öbölben. A halászati tevékenység korlátozása ezért nélkülözhetetlen intézkedés, amelynek célja a halászok bevételcsökkenésének megelőzése és a halászatnak a hosszú távon magas hozamot biztosító gazdálkodás irányába való fejlesztése, valamint az, hogy csökkenteni lehessen az ökoszisztémát és az táplálékhálózatot a halpopuláció-méretek hirtelen csökkenése miatt érő káros hatásokat. A mélytengeri fajok tekintetében a szakpolitikai szintű beavatkozás azért különösen fontos, mert az állományok kimerítése esetén a populáció regenerációja rendkívül sok időt vehet igénybe, sőt, egyes esetekben egyenesen lehetetlen. A Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) kétévente alapos áttekintést nyújt a mélytengeri halállományok biológiai helyzetéről. Legutóbbi szakvéleményét az ICES 2016 júniusában tette közzé. A halászati lehetőségek megállapítására vonatkozó jelenlegi javaslat emellett a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) által 2016 júliusában elvégzett mélyrehatóbb vizsgálaton alapuló elemeket is magába foglal. Az ICES és a HTMGB ajánlásai egyaránt kiemelik, hogy a javaslatban szereplő mélytengeri állományok többségének halászata továbbra sem fenntartható, valamint hogy a szóban forgó állományok fenntarthatóságának biztosítása érdekében a rájuk vonatkozó halászati lehetőségeket mindaddig csökkenteni kell, amíg az állományok méretének alakulása nem mutat pozitív tendenciát. Ez képezi a mélytengeri állományokra vonatkozó halászati lehetőségek rögzítésének alapját, az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 3. cikkének c) pontjában előírt azon elvnek megfelelően, amely szerint a közös halászati politika keretében a döntéshozatali folyamatnak többek között tudományos szakvéleményen kell alapulnia. Háttér-információk A mélytengeri állományok halászatát az Európai Unió 2003 óta szabályozza a teljes kifogható mennyiségek (TAC) és az Atlanti-óceán északi részén alkalmazható halászati erőkifejtés meghatározása révén. A mélytengeri halállományokra vonatkozó 2015. és 2016. évi halászati lehetőségeket az uniós halászhajók egyes mélytengeri halállományokra vonatkozó halászati HU 2 HU
lehetőségeinek a 2015. és 2016. évre történő meghatározásáról szóló, 2014. december 15-i 1367/2014/EU tanácsi rendelet 1 határozta meg. A halászati lehetőségek rögzítése és elosztása az Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik. Az élő vízi erőforrások fenntartható kiaknázására vonatkozó kötelezettséget az 1380/2013/EU rendelet 2. cikke állapítja meg. Az említett rendelet 2. cikkének (2) bekezdése értelmében (az annak 4. cikke (1) bekezdése 8. pontjának meghatározása szerinti) elővigyázatossági megközelítést kell alkalmazni a halászati gazdálkodás vonatkozásában, továbbá a közös halászati politikának a maximális fenntartható hozam helyreállítására és szinten tartására kell irányulnia. Az említett rendelet 16. cikkének (4) bekezdése szerint a halászati lehetőségeket a szóban forgó rendelet 2. cikkének (2) bekezdésében megállapított célkitűzésekkel összhangban kell meghatározni. A mélytengeri halászati lehetőségeket ezenfelül a nemzetközi megállapodásokkal, többek között a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelméről és kezeléséről szóló, 1995. évi ENSZ-megállapodással (a továbbiakban: a halállományokról szóló 1995. évi ENSZ-megállapodás) összhangban kell megállapítani. Különös elővigyázatosság indokolt abban az esetben, ha az információk bizonytalanok, nem megbízhatók vagy pontatlanok. A halállományokról szóló 1995. évi ENSZmegállapodás 6. cikkének (2) bekezdése értelmében a megfelelő tudományos információk hiányára nem lehet hivatkozni az állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedések elhalasztásának vagy elmulasztásának okaként. A javasolt teljes kifogható mennyiségek összhangban vannak a 2008. évi, a nyílt tengeren folytatott mélytengeri halászat kezelésére vonatkozó nemzetközi ENSZ FAO-iránymutatásokkal, amelyeket az ENSZ Közgyűlése több egymást követő határozattal is megerősített (2007-ben a 61/105. sz. határozattal, 2009-ben a 64/72. sz. határozattal és legutóbb 2015-ben a 70/235. sz. határozattal). Jóllehet bizonyos mélytengeri fajokat más halászó nemzetek is halásznak, különösen Norvégia, Izland, a Feröer szigetek, Oroszország és Marokkó, és noha az említett nemzetekkel (illetve amennyiben ezek az állományok nemzetközi vizekben fordulnak elő, az Északkelet-atlanti Halászati Bizottság [NEAFC] keretében) törekedni kell a megállapodásra és az összehangolt állománygazdálkodási intézkedések kidolgozására, a szóban forgó megállapodások megkötéséig egyoldalú intézkedések meghozatalára van szükség az uniós hajókra vonatkozóan. Az intézkedések célja elkerülni a szabályozatlan halászat és az állomány-kimerítés fentiekben ismertetett káros következményeit. Meglévő rendelkezések a javaslat által érintett területen A javaslat által szabályozott területen a meglévő rendelkezéseket az 1367/2014/EU tanácsi rendelet állapítja meg, amely 2016. december 31-ig alkalmazandó. A rendelkezések kapcsolódnak a mélytengeri állományok halászatára vonatkozó különleges hozzáférési követelmények és kapcsolódó feltételek megállapításáról szóló 2347/2002/EK tanácsi rendelethez 2. Összhang a szabályozási területen már meglévő rendelkezéseivel A javasolt intézkedések a közös halászati politika célkitűzéseivel és szabályaival összhangban kerültek kidolgozásra, és összeegyeztethetők az Unió fenntartható fejlődési politikájával 2. JOGALAP, SZUBSZIDIARITÁS ÉS ARÁNYOSSÁG 1 2 HL L 366., 2014.12.20., 1. o. HL L 351., 2002.12.28., 6. o. HU 3 HU
Jogalap Az EUMSZ 43. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy a Tanács a Bizottság javaslata alapján intézkedéseket fogad el a halászati lehetőségek meghatározására és elosztására vonatkozóan. Ez a javaslat az említett lehetőségek igénybevételével funkcionálisan összefüggő halászati lehetőségek és feltételek meghatározására és elosztására korlátozódik. Ezért egy tanácsi rendeletre irányuló javaslat formájában az Atlanti-óceán északkeleti részének uniós és nemzetközi vizeiben élő, kereskedelmi szempontból legjelentősebb mélytengeri fajok tekintetében megállapítja az uniós halászflottákra vonatkozó fogási korlátozásokat annak érdekében, hogy teljesüljön a közös halászati politika célkitűzése, nevezetesen az, hogy a halászat környezeti, gazdasági és társadalmi szempontból is fenntartható legyen. A javaslat az EUMSZ 3. cikke (1) bekezdésének d) pontja szerint az Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik, ezért a szubszidiaritás elve nem alkalmazható. Arányosság A javaslat megfelel az arányosság elvének a következő ok miatt: a közös halászati politika közös politika. Az EUMSZ 43. cikke (3) bekezdésének megfelelően a Tanács feladata, hogy intézkedéseket fogadjon el a halászati lehetőségek meghatározására és elosztására vonatkozóan. Az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkének (6) bekezdésére tekintettel minden tagállam maga dönti el, hogy a részére kiosztott és az átruházható halászati koncessziók rendszerének hatálya alá nem tartozó halászati lehetőségeket a 16. cikk (7) bekezdésének és a 17. cikkben meghatározott feltételek figyelembevétele mellett hogyan osztja ki a régiók és a halászati ágazat szereplői között. Ennélfogva a tagállamoknak elegendő mozgástér áll rendelkezésükre az odaítélt halászati lehetőségek kiaknázásának céljára általuk kiválasztott társadalmigazdasági modellre vonatkozó döntések meghozatalában. 3. AZ ÉRDEKELT FELEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK ÉS A HATÁSVIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI Konzultáció az érdekelt felekkel A javaslat a 2017. évi halászati lehetőségekkel kapcsolatban a Közös Halászati Politika keretében folytatott konzultációról szóló bizottsági közleményben (COM(2016) 396 final) megfogalmazott elvek és iránymutatások alapján került kidolgozásra. A közleményben a Bizottság kifejti nézeteit és szándékait az egyes állományokra vonatkozóan a 2017. évre javasolt halászati lehetőségekkel kapcsolatban. A Bizottság az említett közlemény alapján széles körű egyeztetést folytat az érdekeltekkel, a civil társadalom képviselőivel, a tagállamokkal és a széles nyilvánossággal. 4. KÖLTSÉGVETÉSI VONZATOK A javaslatnak a tagállamokra nézve nincsenek új pénzügyi vonzatai. Ezt a rendeletet a Tanács fogadja el kétévente, végrehajtásának állami és magánszektorbeli eszközei pedig már adottak. HU 4 HU
5. EGYÉB ELEMEK A javaslat egyes rendelkezéseinek részletes magyarázata Az e javaslat tárgyát képező mélytengeri állományokról rendelkezésre álló ismeretek a gránátoshal egy állományától eltekintve sem a populációméret, sem a halászati mortalitás tekintetében nem teszik lehetővé a kutatók számára az állományok állapotának teljes körű értékelését. Ennek számos oka van: a kérdéses fajok gyakran hosszú életűek és lassú növekedésűek, ami rendkívül megnehezíti az adott állomány korcsoportok szerinti tanulmányozását, valamint a kifogott egyedek hossza vagy a zsákmány korszerkezete alapján annak felmérését, hogy a halászat milyen hatást gyakorolt az állományra. Nem ismert az állományok fiatal egyedekkel való pótlódásának gyakorisága. Az állományok nagy elterjedési területükön olyan mélységekben fordulnak elő, amelyek gyakorlati okokból nehezen vizsgálhatók. Ezen állományok csekély kereskedelmi értéke miatt gyakran nem állnak rendelkezésre tudományos adatok, illetve azok nem fedik le az elterjedési terület egészét. A halászati tevékenységek esetenként csak részben irányulnak e fajokra, és egyes tevékenységek viszonylag új keletűek. A javasolt fogási korlátok összhangban állnak a 2017. évi halászati lehetőségekkel kapcsolatban folytatott konzultációról szóló, fent említett bizottsági közleményben lefektetett elvekkel. Az említett közlemény ismerteti a Bizottságnak a teljes kifogható mennyiségek meghatározására vonatkozó módszerét, és a Bizottság e javaslat kidolgozása során az abban foglalt TAC-értékek meghatározásakor szintén ezeket a szabályokat követte, mégpedig az alábbiak szerint: Ha a tudományos szakvélemények széles körű adatgyűjtésen és kvantitatív elemzésen, valamint a legnagyobb fenntartható hozamra vonatkozó ICESkeretrendszer szerinti előrejelzéseken alapulnak, a teljes kifogható mennyiségeket a tudományos szakvélemények szerint kell megállapítani. Ez áll fenn az északnyugati vizekben élő gránátoshal és észak-atlanti gránátoshal javasolt teljes kifogható mennyiségére vonatkozó bejegyzésre. A gránátoshalra és az észak-atlanti gránátoshalra meghatározott TAC-értékek egy bírósági ügy tárgyát képezik 3, ezért az érintett 4 TAC-értékre vonatkozó bejegyzésben az idei év egy későbbi időpontjáig a p.m. jelölés szerepel. Ha az indikatív tudományos szakvélemények a rendelkezésre álló információk kvalitatív elemzésén alapulnak (még ha nem is teljesek vagy szakértői véleményt tartalmaznak), indokolt őket felhasználni a teljes kifogható mennyiségre vonatkozó döntések meghozatalakor. Ennek fényében a javaslatban tíz esetben TACcsökkentés, egy esetben pedig a TAC szintjének fenntartása szerepel. Szakvéleményében az ICES a nagyszemű vörösdurbincsnak a VI, VII és VIII övezetben folytatott halászatával kapcsolatban 2017-re és 2018-ra teljes halászati tilalmat javasol. Mivel a járulékos fogások elkerülhetetlennek tűnnek, a TAC csak járulékos fogásokra vonatkozik. A nagyszemű vörösdurbincs IX övezetben élő állományára vonatkozó TAC kiterjesztésre került a CECAF-övezetre is, ahol e faj egyedeiből jelentős mennyiséget fognak ki. A IX övezetre vonatkozó TAC nem csökkenti kellő mértékben a halászati mortalitást, csak abban az esetben, ha hatálya a CECAF-övezetre is kiterjed. 3 C-128/15 sz., Spanyol Királyság kontra az Európai Unió Tanácsa ügy. HU 5 HU
A fekete abroncshal egy állománya esetében még nem áll rendelkezésre szakvélemény. A mélytengeri cápák esetében az ICES tudományos szakvéleménye csak 2016 októberére várható. Ennélfogva a mélytengeri cápákra vonatkozó három, valamint a fekete abroncshal egy állományára vonatkozó TAC-bejegyzésnél e javaslatban p.m. jelölés szerepel, és aktualizálásukra a javaslat Bizottság általi elfogadását követően fog majd sor kerülni. Az atlanti tükörhalra vonatkozó három TAC törlésre került (mindhárom mennyiség nulla volt 2010 óta), és a faj ezentúl tilalom hatálya alá tartozó fajnak minősül. Az állomány kimerült és nem regenerálódik. Az ICES megállapítja, hogy az Atlantióceán északkeleti részén 2010 óta nem került sor a halfaj célzott uniós halászatára. HU 6 HU
2016/0313 (NLE) Javaslat A TANÁCS RENDELETE az uniós halászhajók egyes mélytengeri halállományokra vonatkozó halászati lehetőségeinek a 2017. és 2018. évre történő meghatározásáról AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen 43. cikkének (3) bekezdésére, tekintettel az Európai Bizottság javaslatára, mivel: (1) A Szerződés 43. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy a Tanács a Bizottság javaslata alapján intézkedéseket fogadjon el a halászati lehetőségek meghatározására és elosztására vonatkozóan. (2) A közös halászati politikáról szóló, 2013. december 11-i 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 1 előírja, hogy az állományvédelmi intézkedéseket a rendelkezésre álló tudományos, műszaki és gazdasági szakvélemények, többek között amennyiben releváns a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottságtól (HTMGB) kapott szakvélemények figyelembevételével kell elfogadni. (3) A Tanács feladata, hogy a halászati lehetőségek meghatározására és elosztására vonatkozóan intézkedéseket ezen belül adott esetben bizonyos, azokkal funkcionálisan összefüggő feltételeket fogadjon el. A halászati lehetőségeket úgy kell elosztani a tagállamok között, hogy az valamennyi tagállamnak viszonylagos stabilitást biztosítson minden állomány halászata, illetve minden halászati tevékenység végzése tekintetében, továbbá kellően figyelembe vegye a közös halászati politikának az 1380/2013/EU rendeletben meghatározott célkitűzéseit. (4) A 2347/2002/EK tanácsi rendelet 2 2. cikkének a) pontjában meghatározott mélytengeri fajokra vonatkozó halászati lehetőségek megállapítására kétévente kerül sor. (5) A teljes kifogható mennyiségeket (TAC-értékeket) a rendelkezésre álló tudományos szakvélemények alapján, a biológiai és társadalmi-gazdasági vonatkozások figyelembevételével kell meghatározni, biztosítva ugyanakkor az egyes halászati ágazatokkal szembeni méltányos bánásmódot; ezenkívül figyelembe kell venni az 1 2 HL L 356., 2012.12.22., 22. o. A Tanács 2002. december 16-i 2347/2002/EK rendelete a mélytengeri állományok halászatára vonatkozó különleges hozzáférési követelmények és kapcsolódó feltételek megállapításáról (HL L 351., 2002.12.28., 6. o.). HU 7 HU
érdekeltekkel folytatott konzultációk során megfogalmazott véleményeket is, különös tekintettel az érintett regionális tanácsadó testületek ülésein elhangzottakra. (6) A halászati lehetőségeknek összhangban kell lenniük a nemzetközi megállapodásokkal és a nemzetközileg elfogadott elvekkel ilyen például a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok, valamint a hosszú távon vándorló halállományok védelmére és kezelésére vonatkozó 1995. évi ENSZ-megállapodás 3 és a nyílt tengeren folytatott mélytengeri halászat kezelésére vonatkozó 2008. évi nemzetközi ENSZ FAO-iránymutatásokban részletesen meghatározott állománygazdálkodási elvek, amelyek szerint a szabályozó hatóságoknak különösen elővigyázatosan kell eljárniuk olyan esetekben, amikor a rendelkezésre álló információ bizonytalan, nem megbízható vagy pontatlan. A megfelelő tudományos információk hiányára mindenestre nem lehet hivatkozni az állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedések elhalasztásának vagy elmulasztásának okaként. (7) A Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) és a HTMGB által kibocsátott legutóbbi szakvélemények kiemelik, hogy a mélytengeri állományok többségének halászata nem fenntartható, valamint hogy a szóban forgó állományok fenntarthatóságának biztosítása érdekében a rájuk vonatkozó halászati lehetőségeket tovább kell csökkenteni mindaddig, amíg az állományok méretének alakulása nem mutat pozitív tendenciát. (8) Az ICES ezenkívül azt is javasolta, hogy a nyugati vizeken fel kell függeszteni a nagyszemű vörösdurbincs halászatát, ezért a nyugati vizek tekintetében az említett fajra vonatkozó TAC a járulékos fogásokra korlátozódik. Ugyanakkor a CECAF 34.1.11 övezetben, amely határos az ICES IX alterülettel, a nagyszemű vörösdurbincs fogásai jelentős mennyiségeket tesznek ki. Következésképpen a nagyszemű vörösdurbincs érintett állományát érintő fogások hatékony korlátozása érdekében az ICES IX alterületre meghatározott TAC-értéket ki kell terjeszteni a CECAF 34.1.11 övezetre is. (9) Az ICES szakvéleménye ezenfelül az atlanti tükörhal halászatának teljes felfüggesztését javasolja 2020-ig. Az elmúlt években teljes kifogható mennyiségek kerültek megállapításra az atlanti tükörhal tekintetében (a TAC értéke 2010 óta minden évben nulla volt). Miután az állomány kimerült és nem regenerálódik, helyénvaló teljes tilalmat bevezetni a faj halászatára, fedélzeten tartására, átrakására és kirakodására. Az ICES megállapította, hogy az Atlanti-óceán északkeleti részén 2010 óta nem került sor az atlanti tükörhal célzott uniós halászatára. (10) [e preambulumbekezdés a későbbiekben a vonatkozó bírósági ügy végkimenetelének függvényében aktualizálandó] Az Északkelet-atlanti Halászati Bizottság tudományos szakvéleménye és közelmúltbeli egyeztetései alapján úgy tűnik, hogy a gránátoshal fogásait gyakran tévesen észak-atlanti gránátoshalként jelentik be. E körülményre tekintettel indokolt közös, mindkét faj fogásaira vonatkozó TAC-értékeket megállapítani úgy, hogy a fogások bejelentése mindazonáltal fajonként történjen. 3 Megállapodás az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1982. december 10-i tengerjogi egyezményében foglalt, a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelméről és kezeléséről szóló rendelkezések végrehajtásáról (HL L 189., 1998.7.3., 16. o.). HU 8 HU
(11) [e preambulumbekezdés az ICES szakvéleményének rendelkezésre állásakor aktualizálandó] A mélytengeri cápák vonatkozásában a kereskedelmi szempontból legértékesebb fajok állományai kimerítettnek tekinthetők. Ezért a mélytengeri cápák célzott halászatát fel kell függeszteni. (12) A teljes kifogható mennyiség és kvóták éves kezelésére vonatkozó kiegészítő feltételek bevezetéséről szóló, 1996. május 6-i 847/96/EK tanácsi rendelettel 4 összhangban az abban említett intézkedések alá tartozó halállományokat meg kell határozni. Elővigyázatossági teljes kifogható mennyiség vonatkozik azokra az állományokra, amelyek esetében nem áll rendelkezésre a halászati lehetőségek tudományosan megalapozott értékelése arra az évre vonatkozóan, amelyre a teljes kifogható mennyiségeket meghatározzák; más esetekben az analitikai teljes kifogható mennyiséget kell alkalmazni. Figyelemmel az ICES és a HTMGB szakvéleményére, egyes mélytengeri állományok esetében nem áll rendelkezésre a vonatkozó halászati lehetőségek tudományosan megalapozott értékelése. Ezeket az állományokat ezért elővigyázatossági TAC hatálya alá kell vonni. (13) A halászati tevékenység megszakadásának elkerülése és az uniós halászok megélhetésének biztosítása érdekében ezt a rendeletet 2017. január 1-jétől kell alkalmazni. A sürgősségre tekintettel e rendeletnek a kihirdetését követően haladéktalanul hatályba kell lépnie, ELFOGADTA EZT A RENDELETET: 1. cikk Tárgy Ez a rendelet meghatározza a 2017. és 2018. évre az uniós vizeken, illetve egyes, fogási korlátok hatálya alá tartozó nem uniós vizeken az uniós halászhajók rendelkezésére álló éves halászati lehetőségeket bizonyos mélytengeri halfajok állományai tekintetében. (1) E rendelet alkalmazásában: 2. cikk Fogalommeghatározások a) uniós halászhajó : tagállami lobogó alatt közlekedő és az Unióban lajstromozott halászhajó; b) uniós vizek : a tagállamok felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó vizek, kivéve a Szerződés II. mellékletében felsorolt területekkel szomszédos vizeket; c) teljes kifogható mennyiség (TAC): az egyes halállományokból évente kifogható és kirakodható mennyiség; d) kvóta : a teljes kifogható mennyiségnek az Európai Unió vagy valamely tagállam részére kiosztott hányada; 4 HL L 115., 1996.5.9., 3. o. HU 9 HU
e) nemzetközi vizek : az egyetlen állam felségterületéhez vagy joghatóságához sem tartozó vizek; (2) E rendelet alkalmazásában a következő övezetmeghatározások érvényesek: a) ICES-övezetek (ICES, Nemzetközi Tengerkutatási Tanács): a 218/2009/EK rendelet 5 III. mellékletének meghatározása szerinti földrajzi területek; b) CECAF-övezetek (CECAF, Kelet-közép-atlanti Halászati Bizottság): a 216/2009/EK rendelet 6 II. mellékletének meghatározása szerinti földrajzi területek. 3. cikk A teljes kifogható mennyiségek és elosztásuk Az uniós halászhajók által az uniós vizeken vagy egyes, nem uniós vizeken halászott mélytengeri fajokra vonatkozó teljes kifogható mennyiségeket, azok tagállamok közötti elosztását és adott esetben a teljes kifogható mennyiségekkel funkcionálisan összefüggő feltételeket a melléklet állapítja meg. 4. cikk A halászat lehetőségek elosztására vonatkozó egyedi rendelkezések (1) A halászati lehetőségeknek az e rendeletben meghatározott, tagállamok közötti elosztása nem érinti a következőket: a) az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkének (8) bekezdése alapján végrehajtott cserék; b) az 1224/2009/EK tanácsi rendelet 7 37. cikke alapján végrehajtott levonások és újraelosztások; c) az 1006/2008/EK tanácsi rendelet 8 10. cikkének (4) bekezdése alapján végrehajtott újraelosztások; d) a 847/96/EK rendelet 3. cikke szerint engedélyezett további kirakodások; e) a 847/96/EK rendelet 4. cikkével összhangban visszatartott mennyiségek; f) az 1224/2009/EK rendelet 105. és 107. cikke alapján végrehajtott levonások. 5 6 7 8 Az Európai Parlament és a Tanács 2009. március 11-i 218/2009/EK rendelete az Atlanti-óceán északkeleti részén halászatot folytató tagállamok névleges fogási statisztikájának benyújtásáról (HL L 87., 2009.3.31., 70. o.). Az Európai Parlament és a Tanács 2009. március 11-i 216/2009/EK rendelete az Atlanti-óceán északi részén kívüli egyes területeken halászatot folytató tagállamok által a névleges fogási statisztikák benyújtásáról (HL L 87., 2009.3.31., 1. o.). A Tanács 2009. november 20-i 1224/2009/EK rendelete a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról (HL L 343., 2009.12.22., 1. o.). A Tanács 2008. szeptember 29-i 1006/2008/EK rendelete a közösségi halászhajók közösségi vizeken kívül folytatott halászati tevékenységeinek engedélyezéséről és a harmadik országok hajóinak közösségi vizekhez való hozzáféréséről (HL L 286., 2008.10.29., 33. o.). HU 10 HU
(2) Az e rendelet mellékletében foglalt eltérő rendelkezés hiányában a 847/96/EK rendelet 3. cikke az elővigyázatossági TAC hatálya alá tartozó állományokra, az említett rendelet 3. cikkének (2) és (3) bekezdése, valamint 4. cikke pedig az analitikai TAC hatálya alá tartozó állományokra alkalmazandó. 5. cikk A fogások és a járulékos fogások kirakodásának feltételei A megállapított teljes kifogható mennyiségek hatálya alá tartozó állományokból származó halakat csak akkor lehet a fedélzeten tartani, illetve kirakodni, ha a fogásokat kvótával rendelkező tagállam lobogója alatt közlekedő hajók ejtették, és az érintett kvóta még nincs kimerítve. 6. cikk Tilalom Az uniós halászhajók számára az ICES I, II, III, IV, V és VI; VII; VIII, IX, X, XII és XIV alterületek uniós és nemzetközi vizein tilos az atlanti tükörhal (Hoplostethus atlanticus) halászata, továbbá az adott területen kifogott atlanti tükörhal fedélzeten való tartása, átrakása, illetve kirakodása. 7. cikk Adatküldés Amikor a tagállamok az 1224/2009/EK rendelet 33. és 34. cikke alapján a Bizottsághoz benyújtják a halászott állományok kirakodott mennyiségeire vonatkozó adatokat, az e rendelet mellékletében meghatározott állománykódokat használják. 8. cikk Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba. Ezt a rendeletet 2017. január 1-jétől kell alkalmazni. Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban. Kelt Brüsszelben, -án/-én. a Tanács részéről az elnök HU 11 HU