BUDAPESTI CORVINUS EGYETEM KERTÉSZETTUDOMÁNYI KAR KERTÉSZMÉRNÖK SZAK HATÁRON TÚLI LEVELEZŐ TAGOZATA NYÁRÁDSZEREDA

BUDAPESTI CORVINUS EGYETEM KERTÉSZETTUDOMÁNYI KAR KERTÉSZMÉRNÖK SZAK HATÁRON TÚLI LEVELEZŐ TAGOZATA NYÁRÁDSZEREDA A CSIPERKEGOMBA TERMESZTÉSE ROMÁNIÁBAN NAGY IZABELLA Zöldség- és Gombatermesztési Tanszék Konzulens: Kovácsné dr. Gyenes Melinda Konzulens: Némethyné dr. Uzoni Hanna Látta: Kelt: 2011. május 14 Tanszékvezető

TARTALOMJEGYZÉK 1. BEVEZETÉS... 4 2. A CSIPERKEGOMBA BEMUTATÁSA... 5 2.1. Rövid gombatörténet... 7 2.2. A csiperkegomba táplálkozási értéke... 9 2.3. A csiperkegomba termesztése a világban... 10 3. A CSIPERKEGOMBA TERMESZTÉSÉNEK TÖRTÉNETE ROMÁNIÁBAN... 12 3.1. A csiperkegomba termesztésének története a kezdetektől 1990-ig... 12 3.2. A csiperkegomba termesztése 1990-2000 között... 13 3.3. A csiperkegomba termesztése 2000-től napjainkig.... 14 4. A CSIPERKEGOMBA TERMESZTÉSTECHNOLÓGIÁJA ROMÁNIÁBAN... 17 4.1. Klasszikus ( hagyományos ) termesztési mód... 17 4.1.1. Termesztőházak... 18 4.1.2. A komposzt... 19 4.1.3. Micélium... 22 4.1.4. Becsírázás... 23 4.1.5. A takaróföld... 23 4.1.6. Termesztés... 25 4.1.7. Betakarítás... 26 4.2. Félintenzív termesztési mód... 26 4.2.1. Termesztőházak... 27 4.2.2. Komposzt... 27 4.2.3. Micélium... 27 4.2.4. Termesztés... 28 4.3. Intenzív termesztési mód... 28 4.3.1. Komposzt... 30 4.3.2. Micélium... 31 4.3.3. Termesztés... 31 4.3.4. Betegségekkel szembeni védekezés... 32 4.4. A Bichamp cég termesztéstechnológiája... 35

5. A CSIPERKEGOMBA ÉLETFELTÉTELEI ÉS EZEK ÖSSZEHASONLÍTÁSA A MAGYAR SZAKIRODALOMMAL... 40 5.1. Hőmérséklet... 40 5.2. A víz... 41 5.3. Levegő... 41 5.4. Pára- és nedvesség tartalom... 42 6. A CSIPERKEKOMBA TERMESZTÉSÉNEK A JÖVŐJE ROMÁNIÁBAN... 43 6.1. Értékesítés, piaci ígények... 43 6.2. Támogatások... 46 7. ÖSSZEFOGLALÁS... 47 8. IRODALOMJEGYZÉK... 50 9. MELLÉKLETEK... 52

1. BEVEZETÉS Tévesen sokan a csiperkegombát csirkegomba, sampinyon gomba, sőt sampion gomba névvel is illetik. A sampinyon elnevezés a legelterjedtebb, eredetileg franciául gombát jelent, s mivel a gombatermesztés Franciaországból terjedt el és akkor még csak a csiperkét termesztették, ezért a sampinyon név vált általánossá. A csiperkegomba román népi neve: ciupercă de bălegar, amit ha szó szerint magyarra fordítunk a trágya gomba nevet kapjuk, amely önmagában is elég sokatmondó. A kétspórás csiperkegomba sajátossága, hogy spontán megtelepszik a lótrágyán. Ez a tulajdonsága szolgáltatta az alapot a termesztésbe vonásához (Tasnádi, 2001). Mint mindent, a gombák világát is legendák szövik át. Azt tartották a gombákról, hogy a napsugár és egy harmatcsepp nászának az eredményei. A kínaiak, az indiaiak és az arabok már Kr. előtt fél évszázaddal jól ismerték a gombákat, gyógyításra használták. (Tudor, 2010). Az ókor és középkor hosszú évszázadain keresztül a tudományos ismeretek színvonalából adódóan kevés elméleti következtetést vontak le az élővilág eme csoportjáról, azt is, amit levontak, többnyire naiv volt és sem az ismeretek fejlődéséhez nem járult hozzá, sem pedig alkalmazva nem segített a gombák biztonságos felhasználásában (Veress, 1982). Világviszonylatban számos gombafajt termesztenek, de ezek a fajok nem képezik dolgozatom tárgyát. Ezen kívül a termesztett csiperke közeli rokona az ízletes csiperke (Agaricus bitorquis) sem kerül leírásra. Dolgozatom célja ismertetni a csiperkegomba termesztésének a kialakulását, a termesztés technológiáját Romániában, valamint ismertetni és összehasonlítani a román nyelvű irodalmat a magyarországi irodalommal a csiperkegomba környezeti igényeire vonatkozóan. A román irodalmi alkotásokon kívül moldvai szerzők műve is felhasználásra kerül, mivel az ott élő román ajkú lakosság irodalma szorosan összekapcsolódik az anyaország irodalmával.

2. A CSIPERKEGOMBA BEMUTATÁSA A gombákat még nemrég a növények világába sorolták be. Elsőként Hieronimus Bock az 1546-ban megjelent Kreutterbuch-jában azaz füvészkönyvében veti fel a gondolatát annak, hogy a gombák esetleg nem növények (Veress, 1982). A két spórás csiperkét 1951 óta tekinti önálló gombfajnak a tudomány, korábban a mezei csiperke (Agaricus campestris) változatának tartották (Tasnádi, 2001). A termesztett csiperke tudományos neve: Agaricus bisporus(lange/imbach). Magyar neve: kétspórás csiperke. A gombákat két részre osztályozzuk nagyságuk szerint: mikro- és makro gombákra. Rengeteg faj tartozik a mikro gombák csoportjába, amelyek akarva akaratlanul részesei mindennapi életünknek. A makro gombák szerepe az élővilágban szinte elenyésző a mikro gombákhoz képest, de az emberi táplálkozásban mégis nagy szerep jut nekik. A makro gombákat életmódjuk szerint három nagy csoportra oszthatjuk: - Szaprobionták vagy korhadéklakó gombák, melyeket további két csoportra oszthatunk: a) az ép, lebontatlan szerves anyagon tenyészők (pl. Pleurotus fajok) b) bizonyos mértékig lebontott, félig komposztált szerves anyagon tenyészők (pl. Agaricus bisporus) - Parazita vagy élősködő gombák, ide tartoznak sebparazita és a fakultatív parazita gombák is, termesztés szempontjából csak a gyűrűs tuskógomba Armillariella mellea jöhet esetleg számításba. - Mikorrizás vagy szimbionta gombák, amelyek valamilyen más élőlényekkel kölcsönös előnyökön alapuló társulásban élnek (Balázs, 1994). A termesztett csiperke szaprofita szervezet (elhalt, bomló szerves anyagokon élnek), kész szerves tápanyagokra van szüksége a növekedéshez. A csiperkegomba sajátos enzimekkel rendelkezik (az enzimek azok a biokatalizátorok, amelyek az élő szervezet részére lehetővé tesznek olyan kémiai folyamatokat, amelyek nélkül nem mehetnek végbe ezek a kémiai folyamatok), amelyek képesek megbontani olyan vegyületeket, amelyek más szervezetek számára hozzáférhetetlenek. A gombák az élővilág egy teljesen különálló csoportját képezik, a növény és az állatvilág közé sorolhatjuk be, mivel mindkét élőlény csoport jegyeit hordozzák magukban. A külön csoportba sorolást a következő tényekkel indokolhatjuk:

- sejtjeik fala néhány fajtól eltekintve nem cellulózból (csak a petespórás gombák fala cellulóz), hanem kitinből és ennek származékaiból épül fel, mint a rovarok, rákok kemény szövetei és a teknősök kemény páncélja; - sejtjeik általában jellemzően fonál alakúak, vastagságuk néhány mikrométer, hosszuk több milliméter is lehet. A sejtek belső felépítettsége is mind a növényekétől, mind pedig az állatokétól jelentősen eltér; - színanyagaik (kinonok, fenoltartalmú festékek stb.) nem a színtestecskékben, hanem a sejtnedvben oldott állapotban vannak jelen; - erősebb az enzimtevékenységük, mint az állati sejteké. Enzimjeikkel a kémiai vegyületeket szervetlen vegyületekké redukálják, így hozzájárulnak a földön az anyag körforgásához (Balázs S. 1994); - keményítőjük (glikogén) is állati keményítő, fehérjéik is komplex fehérjék révén közelebb áll az állati, mint a növényi fehérjékhez; - a gombák táplálkozásáról elmondhatjuk, hogy reducens (szerves anyagokat lebontó) szerepük rajzolódott ki az élővilágban, szemben a növényvilág producens (szerves anyagokat előállító) vagy az állatvilág konzumens (szerves anyagokkal élő) táplálkozásával; A gombavilág egyik legfontosabb sajátossága, hogy hifákat, azaz hosszú, de általában csak 5-10 µm átmérőjű csöveket képeznek. Hifák alkotják a micéliumrendszert, amely a gomba egyik legjellemzőbb életmódformáját, a különféle alapanyagok (szubsztrátok, aljzatok) birtokbavételét, átszövődését, azaz röviden kolonizációját eredményezi. A hifa rendkívül keskeny, ugyanakkor igen hosszú és óriási felülete révén intenzív anyagcserére képes környezetével. A hifák szövedéke képezi a gombák micéliumát, azaz vegetatív testét. (Vetter, 2010) A csiperke fejlődését termesztési szempontból két szakaszra bonthatjuk: a micélium és a termőtest fejlődésére. A micélium a gomba vegetatív (tenyésző) teste, a csiperke szaporítósejtjeinek, a spóráknak a csírázása után jön létre. A micélium steril körülmények között nem képez termőtestet. A termő-testképzés a micélium fejlődésének bizonyos szakaszában következik be, ami szoros összefüggésben van a faj genetikai tulajdonságaival, a tápanyagkészlettel és egyéb külső körülményekkel, mint pl. a hőmérséklet, a levegő páratartalma, a levegő CO 2 tartalma, stb. (Bengulescu,1996).

2.1. Rövid gombatörténet A gombák a legősibb időktől fogva foglalkoztatták az emberiséget. Hamar rájöttek gyógyító és mérgező tulajdonságaira és igyekeztek a beavatottak eszerint használni őket. Gyógyítottak, a túlvilággal kapcsolatot teremtettek és mérgeztek is vele. Kevés írásos emlék maradt ránk az ókorból, de ez is elég, hogy bepillantást nyerjünk a gombavilág akkori ismeretéről (Veress, 1982). - Az ókorban uralkodó fáraók az Istenek eledelei közé sorolták a gombát. - Amenhotep fáraó (i.e. 1450) sírkamrájának a falán már találunk gombaábrázolást. - I.e. 533-ból írásos emlékek maradtak fenn arról, hogy a kínaiaknak az akkori korhoz viszonyítva, a legkimerítőbb ismereteik voltak a gombákról. - Gombákra vonatkozó leírások a hindu és az arab irodalomból szintén maradtak ránk - (Tudor, 2010). - Theoprasztosz (i.e. 373 288) görög természetfilozófus nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy a gombák esetleg magról szaporodnak. - Arisztotelész (i.e. 384 322) filozófus naturalista. A növények története című munkájában a gombákat növényi természetű -nek tartja. - Nikandrosz (i.e. 3-2 század) görög tudós Geórgika című munkája örökre elveszett (mely feltehetően a gombatermesztésről szólhatott), ellenben ránk maradt Athénaiosz (Kr. u. 3. század) görög szerző Lakomázó szólisták című írása, melyben a következőket olvashatjuk: Gondolkodó emberek mindig voltak, akik a Nikandrosz által javasolt módszer szerint termesztettek, azaz miután a fügefa törzse köré trágyát szórtak, azt gyakran megöntözték. Nikandrosz biztosít bennünket arról, hogy ezzel az eljárással egészen hatékonyan termeszthetünk gombát. - Plinius (i.sz. 23 79) római természettudós enciklopédiájában rengeteg gombával kapcsolatos babonákat írt le, amelyek napjainkig fennmaradtak, pl. a mérgező gombák főzetébe tett ezüsttárgyak megsötétednek. - Szent Hildegárd apátnő (1100 1178) hagyta ránk, hogy epilepszia és reuma gyógyítására a sárga gévagombát (Laetiporus sulphureus) használták. - E. Barbaro olasz naturalista 1516-ban Velencében kiadott Corollarium in Discoridem című művében megkíséreli a gombák alak és termőhely szerinti csoportosítását, amely által körvonalazódik a faj és a nem (genus) fogalma.

- A XVI. Század végén, Magyarországon megszületik a tulajdonképpeni mikológia. Charles de l Ècluse (Clusius 1526 1609) francia naturalista a bécsi császári kertek felügyelője eleget tesz Batthyány Boldizsár földesúr meghívásának és a németújvári birtokon gyűjti és tanulmányozza az itt előforduló gombákat. Ez az ún. Clusius kódex, amely 117 gomba magyar és német elnevezését adja. - Clusius 1601 ben a Historia plantarum című műve függelékeként kiadja a Fungorum in Panoniis observatorum brevis Historia t, amelyet a gombairodalom első önálló művének tekinthetünk. A gombákat ehető és mérgező csoportokra osztja, ezen belül pedig genus ra, esetenként több fajjal. - Charles Linnè (1707 1778) svéd botanikusnak 1735 ben megjelenik a Species plantarum című munkája, amelyben rendszertanilag besorolja a gombákat is. - Christian H. Persoon (1755 1837) francia mikológus Elias M. Fries (1794 1878) svéd gombatudóssal Carl Linnè példájára megszerkesztik az első modern gombarendszertant. - Istvánffi Gyula kolozsvári származású mikológus az 1899- ben megjelent A magyar ehető és mérgesgombák könyve című művében a gombákat ínséges napok kenyerének és a jólét fűszerének nevezte (Veress,1982). - Kifejezetten csiperkegomba termesztésével az 1700 1900 években kezdtek el foglalkozni Angliában és Franciaországban. - 1900 környékén sikerült a francia Pasteur intézetben először a gombaszaporítóanyagát előállítani. - 1900 1950 között a termesztéshez kizárólag lótrágyát használnak és 3 5 kg körül volt az elért termésmennyiség. - Lambert nevéhez fűződik a táptalaj hőkezeléses fertőtlenítése, amely átütő sikert hozott a gombatermesztésben, az eddigi 3 5 kg-os termésmennyiség ezzel az eljárással 20 kg fölé nőtt. A román irodalom a gombatermesztés kezdetét a következőképpen tartja nyilván. A gombatermesztés kezdetét az 1600-as évekre tehetjük, amikor a tudósok megfigyelték, hogy a, gombák spórák által szaporodnak és sikerült nekik micéliumot előállítani. A természettudósok megegyeznek abban, hogy gombát először Franciaországban termesztettek és nem Olaszországban. Az első Valáhiában élő nagygombákról szóló leírást Demidoff hagyta ránk, egy Romániában tett tudományos látogatása során (Tudor, 2010).

2.2. A csiperkegomba táplálkozási értéke A gombát, mint ételt az emberiség nagyon régen fogyasztja. Az ókori népek, Istenek, királyok eledeleként tartották számon. Sokan a mai napig is húspótlónak tekintik, amely mai ismereteink szerint nem teljesen fedi a valóságot. Már a legrégebbi szakácskönyvekben is találunk legalább egyfajta leírást az elkészítéséről. Ha a csiperkegomba táplálkozási értékeit vizsgáljuk, akkor két külön csoportra osztjuk, éspedig: szervetlen és szerves alkotóelemekre. Szervetlen alkotóelemek (Vetter, 2010 nyomán): - a víz, hiszen a gomba termőteste igen magas arányban, 85 90 %-ban tartalmaz vizet. - a hamutartalom (a szerves anyagok hamvasztása utáni összes maradék, vagyis nyershamu) 11,86 13,30 % szerves anyag - Kálium: 43 51 000 mg/kg szerves anyag - Foszfor: 9 11 000 mg/kg szerves anyag - Kálcium: 700 800 mg/kg szerves anyag - Magnézium: 1 200 1 500 mg/kg szerves anyag - Réz: 24 38 mg/kg szerves anyag - Cink: 50 60 mg/kg szerves anyag - Nátrium: 300 500 mg/kg szerves anyag Szerves alkotóelemek: - Nyersfehérje tartalom: 20,07 28,80 % szerves anyag. között változik. - Nyerszsír tartalom: 1,4 2,07 % szerves anyag - Összes szénhidrát tartalom: 51 58 % szerves anyag - Kitintartalom: 8-10 % szerves anyag - B₁ vitamin: 5 6 mg/kg szerves anyag - B₂ vitamin: 44-51 mg/kg szerves anyag - B₃ vitamin: 390 430 mg/kg szerves anyag - B₁₂ vitamin: 8 µg/kg szerves anyag - Folsav: 4 500 µg/kg szerves anyag - D vitamin: 3 µg/kg szerves anyag - C vitamin 170 mg/kg szerves anyag (Vetter, 2010).

A fentebb felsorolt értékek miatt a csiperkegombát korszerű élelemnek tekinthetjük a következő tulajdonságai miatt: - kevés szénhidrátot tartalmaznak; - jelentős a D vitamin tartalmuk, B - vitamint valamint komplex fehérjéket tartalmaznak; - kicsi az olaj és zsírtartalmuk (0,1 0,7 %); - ásványi sókban gazdagok (P, K, Mg, Ca); - enzimjeik jelentősek; - kiváló fűszerek, mivel gazdag íz anyaggal rendelkeznek, melyek fajonként eltérőek; - diétás, fogyókúrás étrendek alapjait képezhetik; A gombákat leginkább friss fogyasztásra termesztik, de emellett jelentős a konzerviparnak szánt termesztés is (Andrevici, 2009). Ehhez még hozzátehetjük a gyorsan készülő ételek, leves porok, szószok alapanyagaként való felhasználásukat is. Előnyös tulajdonságai mellett meg kell említenünk a csiperkegomba hátrányait is a táplálkozásban. Termését lehetőleg frissen fogyasztjuk el, mivel állás alkalmával mérgező vegyületek keletkezhetnek benne. A lakosság kis hányadánál allergiás tüneteket válthat ki, míg van, aki nehezen tudja megemészteni a gombás ételeket. Sajnos a román szakirodalom nem rendelkezik Romániában vizsgált adatokkal, sem a csiperkegomba alkotóelemeire vonatkozóan, sem pedig a gombára allergiás betegek számának a nyilvántartásával (Trandafir 1974). 2.3. A csiperkegomba termesztése a világban A világ gombatermesztése éves szinten több mint 7,5 millió tonna körül van, ebből a mennyiségből közel 5,5 millió tonna a csiperke Agaricus bisporus és Agaricus bitorquis, kb. egy millió tonna a laskagomba (Pleurotus spp.). A harmadik jelentős faj a shiitake (Lentinula edodes), amelyből 500 ezer tonnát termesztenek. A fennmaradó részt pedig fülgomba félék (Auricularia spp.), bocskoros gomba (Volvariella volvacea), téli fülőke (Flammulina velutipes) stb. termesztése képezi (Zagrean 2009). Az utóbbi években Kína vette át a vezetést 500 000 t / évi terméssel ahol az európai termesztő házakhoz viszonyítva, roppant szerény termesztő helyiségekben termesztik a gombát (forrás: USDA, FAO). 2002-2004 között az EU 25 országaiban a megtermelt friss gomba nagyjából ugyanannyi maradt. Jelentős növekedésre került sor Lengyelországban a modern

technológiának és az olcsón előállított gombának köszönhetően. Ha megnézzük a 2004 évi friss és fagyasztott gomba behozatalát világviszonylatban, a következő képet kapjuk (1. táblázat): 1. táblázat: A gombaimport alakulása 2002-2004 között. Ahogy a táblázatból kitűnik, világviszonylatban az Egyesült Királyság volt a legnagyobb friss és fagyasztott gomba importőr a világon 112,736 tonnával. Japán és az Egyesült Államok kivételével, az EU országai importálták a legtöbb gombát (USAID / CNFA, 2006). Az egyes volt szocialista országok, köztük Románia, fagyasztott és friss gomba export és importjának a helyzetét az 1 sz. melléklet tartalmazza.

3. A CSIPERKEGOMBA TERMESZTÉSÉNEK TÖRTÉNETE ROMÁNIÁBAN Magyarországhoz és a többi nyugati országhoz viszonyítva, Romániában elég későn és vontatottan alakult ki a csiperkegomba termesztése. Ebben bizonyára több tényező is közrejátszott, de legfőképpen a fogyasztói magatartásban kell keresnünk ennek az okát. Mind a mai napig az európai országok közül Romániában a legkevesebb az egy főre jutó gombafogyasztás, ez mindössze 0,342 kg-nak felel meg, míg az európai országok egy főre eső átlagfogyasztása 2,2 kg. Ha a volt keleti blokk országainak a gomba fogyasztásához viszonyítjuk, mint látható az 2. mellékletből, nem is állunk olyan rosszul, mint például Litvánia, ahol az adatok szerint, még az import gombát is továbbadják (Brinza, 2006). Az egy főre eső átlagfogyasztás az Egyesült Államokban a legmagasabb: 3,92 4,06 kg között változik. A kis mennyiségű fogyasztás mellett közrejátszik a gasztro kultúra hiánya is, mivel a lakosság zöme csak kevés elkészítési módot ismer (Tudor, 2009). A második tényező, amely szintén a fogyasztói magatartáshoz kapcsolódik, a gombamérgezéstől való félelem és ez nem is alaptalan. Sok apró falusi üzletes iszonyodott attól, hogy gombát tartsanak üzleteikben, nemcsak a hűtők hiánya miatt, hanem az emberek bizalmatlansága miatt is, hiszen nincs egy olyan helység Romániában, ahol ne lenne tudomásunk legalább egy halálosan végződött gombamérgezésről. Csak arra van statisztikai adat, hogy 100 gombamérgezésből 15 halállal végződik és több ezerre tehető a gombamérgezés következtében éveken át örök diétára ítélt, valamint májátültetésre váró betegek névsora. Mind a mai napig hiányzik a piacokon, valamint a vásártereken a mikológus jelenléte, aki átvizsgálhatná az eladásra kínált gombát (Zsigmond, 1999). Ebből kifolyólag az emberek bizalmatlanul viszonyulnak a kistermelők árui iránt, csak a nagyáruházakban merik megvásárolni a gombát. 3.1. A csiperkegomba termesztésének története a kezdetektől 1990-ig 1952-ben csiperkegomba termesztési kísérletezések történtek a Bukarest-i ICAB telephelyén. A csiperkét padlóra helyezett zsákokban termesztették. Ez alatt a zsákos termesztés alatt természetesen nem a mai zsákos termesztésre kell gondolni, még csak nem is tekinthető az ősének sem. Pusztán az anyagmozgatás szempontjait vette figyelembe, nem a termesztés előnyeit.

1957 ben még egy gombatermesztő telepet hoztak létre Copăceniban Bukarest mellett 30 Decembrie néven. 1962 ben állítottak elő Bukarestben először micéliumot, majd később Mangalia, Olt és Ploieşti követte (www.ciupercarii.ro). 1968 1972 es évek között, csiperkegomba termesztő házak létesültek Aradon, Stoicăneşti Olton, Prahován és Fogaras városban, ahol hagyományosan, termesztettek gombát. 1988-ban hozták létre a Radnóton Maros megyében az első igazi értelemben vett gombatelepet, ahol már intenzív, ipari termesztés folyt, 330 t/éves hozammal. Ezt a telepet több létesítmény is követett: Popeni, Bukarest, Dicső, Konsztanca és Ploieşti. Az egyedüli gomba kísérleti központ Vidrán, Ilfov megyében működött, ahol a termesztés technológiájának a javítása, új hibridek létrehozása, valamint a betegségekkel szembeni védekezés volt a cél. Mint oly sok állami kutatóállomást, 1990 ben ezt is utolérte a végzet. A folyamatosan pénzhiánnyal küszködő intézet még abban az évben megszüntette a tevékenységét (www.ciuperci.ideideafaceri.ro). 3.2. A csiperkegomba termesztése 1990-2000 között 1990 után az állami gombatermesztő telepek folyamatosan, egymás után zárták be örökre kapuikat. Pár éven belül az utolsó gombatermesztőház is megszűnt létezni. A gombatermesztésből visszamaradt telephelyeket feldarabolták, különböző magánszemélyek, valamint magáncégek felvásárolták és az akkor éppen legjövedelmezőbb baromfi vagy sertéstenyésztő telepekké alakították át. Azok a telephelyek, amelyek nem cseréltek gazdát, engedve az idő múlásának, romhalmazzá váltak. Egyetlen volt gombaüzem sem működik ma már eredeti céljának megfelelően (Popescu, 2007). A változás utáni években, Romániában rohamos fejlődésnek indult a csiperkegomba termesztése. Kezdetben a nagyobb gombatermesztő üzemek mind külföldi tőke bevonásával létesültek, majd elkezdtek gomba módjára szaporodni a - főleg a Magyarországon gomba-termesztésben tapasztalatot szerzett - dolgozók által alapított cégek és családi vállalkozások. Eleinte a csiperkegomba és a laskagomba (Pleurotus ssp.) termesztése párhuzamosan folyt, a termesztők mindkét kultúrával foglalkoztak, majd fokozatosan áttértek vagy az egyik, vagy a másik kultúrára. Zömmel a csiperkegomba termesztése mellett döntöttek. A Magyarországról visszatelepült gombatermesztők egy része azon bukott el, hogy nem volt elegendő tapasztalata az üzlet vezetésében és a pénzügyi gazdálkodásban.

A kemény munkához szokott Szilágy megyei gazdák bevallása szerint a gombatermesztés könnyebb munka szempontjából, mint a paradicsom vagy az uborkatermesztés. Emellett jobban irányítható, mint a szántóföldi termesztés, amely ki van téve az időjárás viszontagságainak és ebből kifolyólag kisebb az anyagi veszteség is. De a legfontosabb tényező, amely a gazdák figyelmét a gombatermesztésre irányitotta, az az, hogy míg a szántóföldi kultúrák egy évben egyszer juttatják jövedelemhez a gazdákat, addíg a gombatermesztés négy - ötszöri bevételi forrást bíztosít ugyanarról a területről. Ha a gombának bíztosítani tudjuk a feltételeket ahhoz, hogy jól teremjen, játszva el lehet érni évi négyszeres telepítéssel a 100 120 kg / m² / éves termést és ebben az esetben már jó jövedelemről beszélhetünk. 2008 ban a Szilágy megyei termesztők összgomba termelése elérte a 2.500 t / évi termésátlagot. Ez a mennyiség, a Románia területén termesztett gomba mennyiségének a felét tette ki. Kiemelkedően magas a gombatermesztők száma Nuşfalău környékén, ahol ugyanis 50 gazda foglalkozik gombatermesztéssel (www.magazinsalajean.ro). Közülük kiemelkedően nagy terméshozammal és sok termesztő házzal a Boglar Champ srl. rendelkezik, melynek évi átlagtermése meghaladja az 1.000 tonnát. 20 gomba-termesztő van még a környező falvakban Doba és Dobrin, környékén is. Az újonnan gombatermesztéssel foglalkozó kistermelők egy része, már nem Magyarországon szerezte meg a gombatermesztéshez szükséges tapasztalatokat, hanem többen a Boglar Champ srl. volt alkalmazottjai közül kerültek ki. A Szilágy megyei gazdák titka abban áll, hogy összefogással sikerült megszervezniük az eladást, szerződéseket kötve a közeli hyper-, és szupermarketekkel mint pl. a Billa, Kaufland vagy a Metro (www.afaceriagricole.ro). 3.3. A csiperkegomba termesztése 2000-től napjainkig. A 2002 es USDA statisztikák szerint Románia a 24. helyen állt a gombatermesztők között, évi 9 000 t - ával. Kiértékelve az 1998 2002 es adatokat, láthatjuk, hogy Románia milyen kiugró eredményeket ért el. 2001 ben a Romániában megtermelt gomba 2 000 t / év volt, egy évvel később viszont sikerült 9 000 t át termelniük ( USAID-CNFA, 2005). A következő nagy fellendülés a csiperkegomba termesztésében 2006 2007 elején következett be. A különböző pályázati lehetőségek, valamint az állami támogatások nagy segítséget nyújtottak a gombatermesztők számára.

Ezeknek a pályázatoknak és a piaci kereslet igényeinek a kielégítése következtében, a romániai gombatermesztés a következőképpen alakult a továbbiakban: - 2006-ban Romániában a gombatermesztő telepek száma megkilencszereződött a 2005 ös évhez viszonyítva. Ez maga után vont egy erőteljes friss gomba kínálatot, főleg a nyári időszakban, amikor ugyanis megduplázódik a gomba iránti kereslet. - A 2007- ben SAPARD program keretén belül létrehozott és korszerűsített gombapincék száma 12. Ebben az évben először, a Román állam állami támogatásban részesíti a gombatermesztőket, melynek értékét 0,8 RON/kg -ban állapítja meg. 2007 őszén a Bichamp cég kezdeményezésére megalakul a Romániai Gombaegyesület (Asociaţia Producătorilor şi Distribuitorilor de Ciuperci din România). (3. Melléklet) - A 2008-as év végéig a Romániában eladott gomba mennyisége elérte a 100 120 t/heti termésátlagot. A belföldi termesztés 16.640 t / év (www.apia.ro 2009). - A 2009 ben Magyarországról és Lengyelországból importált gomba elérti a 2500 3000 t- át. Ez a tény azt a látszatot kelti, hogy a belpiaci termesztés nem képes a Romániai keresletet kielégíteni. Ez azonban csak részben igaz, mivel az alacsonyabb áron importált lengyel gomba, kiszorította a kistermelőket a nagybani felvásárlók köréből, amelynek következtében több gombatermesztő nyakán ottmaradt az eladatlan gomba. A lengyelek nagyon jó stratégiát alkalmaztak az orosz piacon is, ahol készpénzért árulják terméküket, ami szintén nem elhanyagolandó szempont a nyugati piacpolitikát figyelembe véve, ahol 20, 90, sőt 120 napos kifizetés sem ritka. Ha figyelembe vesszük, hogy a lengyel termelő minden kg külföldön értékesített gombára 1 eurós támogatást kapott, nem nehéz kitalálni, hogy a román termesztő, aki 0,8 RON / kg (0,19 euro / kg) állami támogatást kap, jóval hátrányosabb helyzetben volt a lengyel termesztővel szemben (www.ciupercarii.ro). Románia gombatermesztése a 2006 2008-as években a 2 táblázat adatai szerint alakult: 2. táblázat: Románia gombatermesztése az utóbbi években 2006 2007 2008 2559 t 10830 t 16640 t Forrás: INS

A MAPDR (Ministerul Agriculturii, Pădurilor şi Dezvoltării Rurale) adatai szerint Romániában a legjelentősebb gombatermesztő megyék Arad, Hargita, Maros és Olt. (2009). Még egy igen érdekes dologról, talán egyedülálló jelenségről kell említést tenni Romániában a gombatermesztéssel kapcsolatosan. A pályázati felhívásokkal egy időben 2007-től kezdődően a pénzügyi intézetek, valamint a magánbefektetők igen nagy érdeklődést tanúsítottak a csiperkegomba termesztése iránt. Mérnököket (főként gombatermesztésben jártas szakembereket) szerződtettek és mint hamar megtérülő pénzügyi befektetést, népszerűsítették a gombatermesztést. Ami a profizmusukat illeti, s a javukra legyen mondva, sokszor korszerűbb információkhoz juthatunk náluk, mind a leírt román szakirodalom által. Éppen ezért fontos, hogy ezt a fajta irodalmat is megismerjük, mivel évente frissítik a termesztéstechnológiára vonatkozó leírásaikat. Sajnos ennek a fajta ismeretterjesztésnek sok hátulütője is van. A viszonylag könnyen lekérhető hitel, a magas kamat és a szakképzettség hiánya szedi áldozatait. 1. ábra: Gombatermesztési szakirodalom a pénzügyi szektor kiadásában www.ciuperci.ideideafaceri.ro www.manager.ro

4. A CSIPERKEGOMBA TERMESZTÉSTECHNOLÓGIÁJA ROMÁNIÁBAN A csiperkegomba termesztőnek olyan feltételeket kell biztosítani, amellyel ki tudja elégíteni a csiperkegomba környezeti igényeit, melyek a következők: - termesztő ház - táptalaj - takaróanyagok - szaporítóanyag A csiperketermesztésben, a komposzt elhelyezésére vonatkozóan ma négy alapvető módszer terjedt el világszerte: - a polcos, vagy ágyásos termesztés; - a ládás termesztés; - a zsákos termesztés és - a polcokra helyezett zsákos termesztés (Szili, 1996). Ezek közül a termesztési módszerek közül, Romániában a ládás termesztésen kívül mindenik módszert alkalmazzák. A polcrendszer kettő - négy, 70 80 cm-re elhelyezett egymás fölötti szintet jelent. A polcok szélessége 120 cm körüli, így két oldalról a szükséges szedési és ápolási munkák elvégezhetők. A zsákokban 25 35 cm magasan helyezkedik el a komposzt. 1 m 2 -en kb. 5 db helyezhető el belőlük, tehát 1 m 2 felületen hozzávetőlegesen 100 kg alapanyag van. Romániában a csiperkegomba termesztésének háromféle módját alkalmazzák (klasszikus, fél intenzív és az intenzív) attól függően, hogy ki mekkora termesztő házzal rendelkezik, valamint mekkora beruházást engedhet meg magának. Mindhárom termesztéstechnológia egymás mellett párhuzamosan, egyszerre van jelen az országban (Tudor, 2010). 4.1. Klasszikus ( hagyományos ) termesztési mód A klasszikus termesztési mód alatt, a régi hagyományos termesztést kell érteni. Általános jellemzője, hogy viszonylag kevés befektetést igényel, mivel a komposztot és a takaróföldet maga a termesztő állítja elő, de kicsi az elérhető termésátlag is. Hátránya: nagy munkaerőigény, a betegségek, kártevők könnyen felszaporodnak a nem megfelelő higiéniai körülmények között és csak kiegészítő keresethez juttatják a termelőt.

A hagyományosan termelt gomba kalapja, nem olyan szép fehér, mint az intenzív termesztéssel előállított gombáé, ezért kereskedelmi értéke is kisebb, 3-4 lej ( 0,72 0,95 euró ) az ára. A kis mennyiségből kifolyólag általában a termelő maga, vagy valamelyik családtagja értékesíti a gombát, a piacon, vagy a helyi üzletekben. 4.1.1. Termesztőházak Kisméretű, meglévő épületet használnak (garázs, pince stb.), kevés átalakítással, pl. kóré vagy szalmaszigeteléssel, amely az év csak egy bizonyos szakaszában (március eleje és az augusztus közepe) történő becsírázással) telepíthető. A legnagyobb gond az a felszíni épületekkel, hogy könnyen felmelegednek és nehéz a gomba által igényelt páratartalmat bíztosítani. A pince típusú termesztő házaknak az a nagy hátrányuk, hogy nehezen szellőztethetők, a ki és behordás ugyanazon a bejáraton történik, ezáltal megnő, fennáll a fertőzés veszélye. Nem rendelkeznek az épületek előtérrel, amely a gombatermesztés szinte nélkülözhetetlen feltétele. A padozat általában döngölt föld ezért nehéz a fertőtlenítése. Van, aki a padozatot vékony műanyag fóliával takarja le, amelyet minden egyes telepítéskor kicserél (Tudor, 2010). Csiperkegomba termesztésére minden, erre a célra átalakított helyiség vagy direkt ipari jellegű előállításra készült építmény alkalmas. A csiperketermesztésre szolgáló helyiségeknek állandó hőmérsékletűeknek kell lenniük (Durovka et al., 2001). Termesztésre olyan berendezés a legalkalmasabb, amelyben a hő-, pára-, és a levegőigény a termesztés mindhárom fázisában optimálisan kielégíthető (Puiu, 2000). Minden telepítés előtt (ha az év egy bizonyos szakaszában termesztünk) és után a termesztő házat kötelező módon ki kell alaposan takarítani és fertőtleníteni a következő képpen: Marószóda (5 %-os) 50 g szóda 1 l vízhez Formalin (40 %-os) 2 5 %-ban (20 50 ml 1 l vízhez) Padló és fal fertőtlenítéséhez:1 liter mész léhez adjunk 20 30 g rézszulfátot (Mateescu, 1984). A termesztő házban az ágyások szélessége 1,40 1,60 méter, a leterített komposzt vastagsága 25 30 cm legyen, úgy, hogy 1 m² területre 80 100 kg komposzt kerüljön. Kis helyiségek esetében a 2 3 polcos rendszert javasoljuk, a helyiség jobb kihasználásának az érdekében. A nedvesség ellen az épületet kartonnal és szurokkal szigeteljük. A tetőzetet hullámlemezzel, azbeszttel (!), téglával, vagy náddal fedjük (Puiu 2000).

Új létesítmények esetében: - Termesztő ház hossza: 6 m (!) - Szélessége: 4 m (!) - Magassága: 3 m - Előtér mérete: 2 x 2 m a bejárati ajtó előtt - A termesztő ház süllyesztett mélysége: 1 2 m - Termesztő felület: 24 m² (6 x 4) - Polcrendszer: (3 soros) -a falak mentén: 2 x 0,70 m -középen: 1 x 1,4 m -a padozat és az első polcrendszer közötti magasság: 0,2 m -két polc közötti magasság: 0,75 m beleszámítva 20 25 cm es komposztmagasságot is -polcok közötti munkasáv 60 cm -a termesztő ház végein lévő munkasáv szélessége: 80 cm (Puiu, 2000). A mai piaci igényeket figyelembe véve nem lehet semmiképpen sem gazdaságos egy olyan termesztő ház létrehozása, amely 6 x 8-as alapterülettel rendelkezik. Ekkora épületben nem éri meg komposztot készíteni, valamint időt és munkát befektetni még akkor sem, ha több polcrendszert használunk. 4.1.2. A komposzt A komposztot sokszor maga a termesztő állítja elő, különböző alapanyagokból. Elkészítése 28 30 napot vesz igénybe lehetőleg a termesztő üzem közelében, sima betonon készítjük el azért, hogy elkerüljük a földdel való érintkezést. A betonfelület legalább 10 m² - es legyen (ekkora szükséges 1 t komposzt előállításhoz), a közepén 2 3 %-os lejtésszöggel, a végeknél 2 gyűjtőmedencével kialakítva, az elfolyó híg komposzt lé felfogására. A komposztáló tetőzettel rendelkezzen, hogy megvédje a komposztot a kiszáradástól és az esőtől. Hideg időjárás esetén oldalfalakat kell felszerelni, a kihűlés elkerülése végett. (Popescu, 2007) Jobb, ha teljesen zárt szerkezetű, mivel a kiszáradáson kívül a szél által hordozott gyommagvaktól is mentes marad. Mielőtt elkészítenénk a komposztot, számítsuk ki, hogy mekkora mennyiségre van szükségünk, szerezzük be a szükséges anyagokat, csak ezután fogjunk hozzá az elkészítéséhez.

A komposztszükségletet a termesztő területhez mérten számítsuk ki, vagyis 80 100 kg / m². Pl. 10 m² - termőfelülethez kb. 800 1000 kg komposztot kell számolnunk. Ahhoz, hogy megkapjuk ezt a kívánt mennyiséget, 500 kg szárazanyagra van szükség (szalma, lótrágya, madártrágya, sertéstrágya), amelyet beáztatunk. Nem ajánlatos 1 tonnánál kevesebb komposztot készíteni, mivel fennáll a veszélye, hogy a komposzt nem éri el a kívánt hőmérsékletet. A legáltalánosabban a búzaszalma használata terjedt el, mivel gazdag ásványi anyagokban és jó elaszticitással rendelkezik. A szalmát használat előtt megtörjük villával, vagy taposással (Tudor, 1996). Mielőtt a komposztkészítéshez fognánk, 2 3 %-os formalin oldattal fertőtlenítsük le a komposztáló helyiség alját. A szalmás lótrágyát 5 napon keresztül öntözzük, 6. napon jól összekeverjük és 4 napig ismét öntözzük, anaerob körülményeket alakítunk ki. Ezután átforgatjuk,1,8 2 m es, 1,7 1,8 m magas rakásba rajuk, aerob feltételeket biztosítva. Ebben a helyzetben már nem öntözzük 4 5 napig állni hagyjuk, csak ezután kezdjük el az átrakást. A 15. Naptól kezdve 3 4 naponta forgatjuk a komposztot és az első forgatásnál hozzáadunk 5 6 kg. gipszet, a 3. és 4. forgatásnál hozzátesszük a gipsz fennmaradó részét, valamint a műtrágyát 3 4 kg- ként és 1 kg rézszulfátot is tonnánként. A negyedik átforgatást akkor végezzük, amikor a szalma még nem feketedett meg és még nem törik könnyen. Ezen kívül használhatunk 0,2%-os BENLATE oldatot (gombaölő), melynek atka és hangyaölő mellékhatása van, valamint rovarirtóként használhatunk 0,2 %-os Dimilin oldatot. A vegyszereket a 4. aerob átforgatásnál használjuk. A forgatást villával végezzük, nagy mennyiség esetén gépeket használunk. Az utolsó átforgatásnál szellőzőnyílásokat készítünk, hogy a komposzt közepén lévő forró levegő távozhasson (Tudor, 2010). Ma már a komposztkészítő gyárak zömmel arra törekednek, hogy aerob feltételek mellett készüljön el a komposzt. Sajnos a román nyelvű szakirodalom a komposztálás első szakaszában az anaerob feltételeket javasolja. Íme, néhány recept a komposzt készítéséhez: I. Recept: klasszikus, 1 t komposzt készítéséhez: 50 kg szalmaalomból származó 70 75 %-os lótrágya, 25 kg gipsz, 7 kg szuperfoszfát, ammónium szulfát 7 8 kg (Trandafir 1974). II. Recept: Hozzávaló anyagok: - Szalma (búza, árpa, rizs) - Lótrágya, szalmával almozott ló után (1 hónapnál frissebb) sárga színű 25 30 %-os tiszta trágya tartalommal.

- Szilárd madártrágya a következő tartalommal: szalma, vagy leveles forgács (!), napraforgóhéj - Sertéstrágya (száraz) Kiegészítő anyagok a komposzthoz - Gipsz (építkezéshez használatos) - Műtrágyák (szuperfoszfát, ammóniumszulfát) - Maláta (söripari melléktermék) - Rézszulfát III. Recept: 1 t komposzthoz: - Sertéstrágya 250 kg - tyúktrágya 100 kg - szalma 150 kg - 24 kg gipsz, arányosan elosztva az összes forgatással (Tudor,2009). Néhány tanács a komposzt készítéséhez: - Télen használjunk meleg vizet a komposzt készítéséhez. - Nyáron a jobb szellőzés érdekében, felteríthetjük fakecskékre. (?) - Ha a komposzt ammóniaszagot áraszt, forgassuk át villával, mielőtt becsírázzuk. - Ha túl savas, adjunk hozzá gipszet és alaposan keverjük bele. - Ha a komposzt száraz, adjunk hozzá vizet, vagy trágyalevet. - A komposzt ideális nedvességtartalma 63 65 % között legyen. Ezt akár kézzel is leellenőrizhetjük a következő képpen: Kézbe veszünk egy marék komposztot, teljes erőnkből összeszorítjuk. Ha nem cseppen ki víz belőle és nem áll teljesen össze, de a tenyerünk nedves marad, akkor a komposztnak megfelelő a nedvességtartalma. - Jellegzetes színe sötét kávészín - A szalmaszálak legyenek rugalmas karakterűek. - A szaga sült kenyér illatára emlékeztessen, semmiképpen se legyen ammónia szagú. - A komposzt ph-ja, 7,2 7,6 között legyen (Tudor, 2010). Nem értek egyet az írónővel, legfőképpen azzal, amikor a komposzthoz való szalmás alapanyagot szárítás céljából fakecskékre terítené fel. Ha ennyire nedves szalmát használunk, hogy szárítani kell, az már rég messze jár az általunk megkívánt alapanyagtól. 2001-2002 - ben több kísérlet történt csiperkegomba komposzt előállítására. Erdélyben, Gyergyóban (AXA TRANS srl.) és Erzsébetvároson állítottak elő komposztot. A gyergyói komposzt saját recept szerint készült, nem volt kellőképpen komposztálva, már a II. hullám után a kártevők és a kórokozók felszaporodtak benne.

Emellett kis termőképességgel rendelkezett (15 20 kg / m² / telepítés max.). Mára a helyzet annyiban változott, hogy az AXA TRANS srl. a mai napig saját készítésű komposzttal dolgozik, egyre jobb eredményeket elérve, 25 28 kg gomba / m² termésátlagot elérve. 4.1.3. Micélium Romániában a micélium előállítását, minőségét, használatát és kereskedelmét az 57 / 1995 Törvény szabályozza. Ezt a törvényhatározatot kibővítette a 2 törvénycikk, 131- es Törvényhatározattal (1997. július 15-én) és jogerőre emelte a Román Állam Törvényhozó testülete, amely kimondja: micéliumot csak engedéllyel rendelkező egységekben és szakemberek által lehet előállítani. Sajnálattal kell pontosítanom, hogy az a Törvényhatározat, amely a micélium előállításáról szól, nincs tiszteletben tartva a mi országunkban, és nem szakemberek állítják elő, hanem villanyszerelők, nyugdíjasok, építkezésben dolgozók, egyetemisták, vagyis olyan emberek, akiknek nincs tapasztalatuk ezen a téren és ebből kifolyólag a gombatermesztők, főleg a kezdők, csődbe mennek a gyenge micélium miatt. (Tudor, 2010) Romániában van hivatalos micélium-előállító laboratórium, ahonnan be lehet szerezni a szükséges gombacsírát (4. Melléklet). Romániában többféle csiperkegomba hibridet használnak: - 512 es, amelyet a Holland SYLVAN cég állít elő (amelyet a HORST Holland Kutatóintézet állított elő) 26 32 kg / m² termés leadására képes. - A 15-öst 8 12 cm- es gombák jellemzik, 24 28 kg / m² terem. - A 100 és a 130-as is hasonló az A 15-öshöz (www.ciuperci.ideideafaceri.ro). - Korona 20 közepes, kerek arányos gomba, jó termést ad le hullámonként, friss és konzervgomba előállítására alkalmas. - Korona 22 koraiság jellemzi, közepes tűrőképesség a környezettel szemben. Magas hozamú, friss és konzervgyártásra alkalmas. - Korona 23 nagyobb kalapú, igényes a termesztéstechnológiára. Magas hozamú, friss fogyasztásra ajánlott. - Korona 52 újonnan előállított hibrid, intenzív növekedésű. Magas hozamú, kompakt termőtestű és nem annyira igényes a környezetével szemben. Úgy friss fogyasztásra, mind konzervgyártásra alkalmas (Tudor, 2010).

4.1.4. Becsírázás A becsírázás csak akkor lehetséges, amikor a komposzt legalább 30 C-ra lehűlt, de jobb, ha 25 C-os komposzthőmérsékleten oltjuk be a komposztot. A micéliumot 12 órával a komposzthoz adás előtt kivesszük a hűtőszekrényből és engedjük, hogy felvegye a termesztő ház hőmérsékletét. A micéliumot elosztjuk kétfelé, és egyenletesen belekeverjük a komposztba. Ezután a micélium másik felével is ugyanígy járunk el. Alapvető, hogy a higiéniai szabályokat szigorúan betartsuk. A csírával beoltott komposztot vékony nedvszívó papírral, takarjuk le (Tudor, 2001). Becsírázás után a hőmérsékletet 20 24 C között tartjuk. A nappali és éjszakai hőmérséklet között ne legyen az eltérés nagyobb, mint 3 4 C. Legyen elegendő mennyiségű CO 2 (0,03 0,1 %) a termesztő helyiségben. Amennyiben ez a mennyiség 0,5 % fölé emelkedik, gyenge minőségű, kevés gomba fejlődik. A helységet szellőztetni kell, legalább 0,5 1 m³ / óra sebességgel. A levegő páratartalmát 85%-ra emeljük. A komposztot takaró papír, folyamatosan nedves legyen. Ha a papír elszakadt, a zsákot, vagy a ládát vegyük ki a termesztő házból. A padozatot is tartsuk folyamatosan nedvesen és gyakran szórjunk vízpermetet a helyiségbe. A betegségek megelőzése érdekében 5 6 naponta védekezzünk 1 %-os formalinnal, vagy NOGOS al. Az egy alkalommal kijuttatott víz mennyisége: 100 ml / m² (Andrevici,2009). 100 kg komposzthoz 700 1000 g Agaricus bisporus micéliumra van szükségünk. Ebből 100 g micéliummal próbát végzünk. A komposzt felét becsírázzuk, óvatosan elkeverjük, míg a másik felével betakarjuk. Miután becsíráztuk a komposztot, vékony papírral betakarjuk. Minden nap megöntözzük a felszínét és elvégezzük a szükséges kórokozókkal szembeni védelmet, formalinnal, Decis- el, vagy rézszulfáttal. Felszereljük a hőmérőket, komposztba, légtérbe és szigorúan betartjuk a higiéniai előírásokat. 7 8 nap múlva a papírt eltávolítjuk és takarjuk (Puiu, 2000). 4.1.5. A takaróföld Klasszikus termesztés esetén, a takarására 7. 8. nap kerül sor, miután becsíráztuk a komposzt. Ha a takarás késik többet mind 10 nap, a termőképesség rohamosan romlik az elkésett napoknak az arányában. A takarást rögtön a becsírázás után is elvégezhetjük, ilyenkor nem kell papírtakarást használni. Takaráshoz tőzeget használunk, ha ez, nincs, akkor zellerfölddel helyettesíthetjük. (Stan, 2003). A román irodalom szerint zellerföld alatt a 2 x 2 x 2 m - es halomba összerakott és összeborított gyeptéglák komposztálását kell érteni.

Ebből a mennyiségből 1 t takaróföldet állíthatunk elő a csiperkegomba számára. Főleg a román ajkú lakósság körében elterjedt a zellerföld használata. Romániában Ozsdolán található tőzegbánya, amely a klasszikus termesztés igényeit jól kielégíti, de már az intenzív termesztésben nem használható. (Bichamp srl. saját tapasztalat alapján) Mint a komposztnál, ugyanúgy a takaróföld előállítására is többféle receptet használnak a termesztők. Íme, néhány recept és ezek előállítása: Hozzávaló anyagok (Puiu, 2000): Fekete vagy vörös tőzeg, mészköves homok (mivel jól tartja a vizet), zellerföld, lehetőleg lucernából származzon. Ezen kívül szükséges még mészkő (kerüljük a színeseket, lehetőleg csak fehér színűt használjunk, hogy ne piszkolja össze a gombát és csak adalékanyagként), valamint perlit (szükség szerint). Elkészítése: 3 rész tőzeg 1 rész homok mészkő 5% I. Recept: Zellerföld alapú takaróanyagnak Zellerföld 3 rész zellerföld 3 rész Homok 1 rész homok 1 rész Szénpor 2 rész mészkő 10% A takaróanyagot összekeverés után fertőtlenítjük, ha lehet 5-6 órát 60 C-on tartjuk. Általában a fertőtlenítést Formalin (40%-os) hozzáadásával oldjuk meg. 1 m³ takaróanyag fertőtlenítéséhez 2 l formalint használunk. Addig keverjük, forgatjuk, amíg a formalin egyenletesen elkeveredett. Ezután letakarjuk és 8 10 napot állni hagyjuk, vagy mindaddig, amíg nem áraszt magából formalin szagot. Ahol lehetséges, ott ajánlatos a takaróanyag kémiai vizsgálatát elvégezni, amely a következő elemzéseket foglalja magába: - ph vizsgálat (7,2 7,6), ha túl savas, akkor javítjuk mészporral - aktív kalcium vizsgálata (5 10 %) - szerves nitrogén vizsgálat 0,18% - mangánt, vasat ne tartalmazzon - nedvességtartam 67 70 % (Puiu, 2000) (Popescu,2007).

4.1.6. Termesztés A hagyományos termesztésben a legelterjedtebb az ágyásos művelés. Ezt a fajta termesztési módot, főleg pince típusú termesztő házakban használják. Az elkészített komposztot az előre kialakított ágyakra, vagy a fóliával leterített padozatra helyezzük. Az I. fázisú komposztra egyből rátehetjük a micéliumot. Ennek az eljárásnak az, az előnye, hogy nincs szükség a polcok megvásárlására. Ez a termesztési mód ritka, mivel nagy a munkaerőigénye, kényelmetlen a munkavégzés, nehéz a higiéniát megtartani, fennáll a veszélye takarítás után is, hogy az előző kultúrából ottmaradnak a kór- és károkozók (www.manager.ro). A termesztés egy vagy két szinten történik. Általában 1,20 m széles ágyások a használatosak, mivel könnyen művelhetők (1.és 2. ábra ). A keskeny, vagy boltíves pincékben általában 2 x 60 cm-es ágyásokat alakítanak ki a fal mellett és egy vagy két 120 cm- es ágyást középen, az épület szélességének a függvényében. A kultúra hosszú ideig marad termesztésben, a termőre fordult gombát 6 7 hullám leterméséig, 80 100 napig (!) hagyjuk a termesztő házban (Tudor, 2009). A gombák 5 6 hullámban jelentkeznek, 2 3 napos szüreti időtartammal (Puiu, 2000). A gombakultúra teljesítőképessége 15 25 kg / m² / telepítés. Egy termőszakasz 2 6 hullámot foglal magába. Az első 2 3 hullám a kiadósabb, majd a termés mennyisége jelentősen visszaesik (Tudor, 2009). Klasszikus termesztés esetén 110 120 napig tart egy kultúra időtartama a komposzt elkészítése nélkül, amely a következőképpen oszlik meg: Komposzt és takaróföld készítés 28 30 nap a komposzt behordása 1 nap a komposzt hűtése 2 3 nap becsírázás 1 nap átszövetési idő 21 23 nap takarás 1 2 nap lappangási idő 18 20 nap betakarítás 60 65 nap kihordás, fertőtlenítés 6 7 nap (Tudor, 2001)

4.1.7. Betakarítás Ha a csiperke lemezeit óvatosan megtapogatjuk és puhának érezzük, akkor a kalap nagyságától függetlenül a gomba biztosan érett a betakarításra. Ha egyenként, vágott friss gombaként értékesítjük, akkor óvatosan egy kicsit megcsavarjuk, a kalapjánál fogva melynek következtében a gomba könnyen elválik a takaróföldtől. Ezután késsel kb. 1-2 cm es tönköt hagyva a ládába helyezzük. Ha nincs külön csomagolt gombára megrendelés, akkor egyből abba a ládába szedjük, amelyben értékesítésre kerül (Bichamp srl.). Hagyományos termesztés esetén 5 6 hullámot terem a gomba, mindenik hullám egyenként 3 5 szedésből áll, amelyet 2 3 napos időközökben takarítunk be. Betakarítás előtt nem öntözünk. A szüret optimális időpontja a hullám tetőződésekor van, amikor a kalap mérete elérte a kereskedelemben jól értékesíthető méretet. Egyszeri szüret 100 kg komposztról 8 10 kg körül van. Betakarítás után a gombát osztályozzuk a kalap mérete-, a lemezek kinyiltsági állapota szerint, valamint a tönk a kalaphoz viszonyított arányossága szerint. (Puiu, 2000) Nem elfogadható a hagyományos termesztés esetében sem megvárni az V. hullámot, nemhogy a VII. hullámot. Sajnos még igen sok kistermelő megpróbálja kipréselni az utolsó gombát is a komposztból, annak ellenére, hogy szemmel láthatóan igen rossz állapotban vannak a megtermelt gombák. Részben érthető, hogy így járnak el, hiszen a szakirodalom is ezt tanácsolja. (!) 4.2. Félintenzív termesztési mód Romániában ez a termesztési mód nagyon népszerű. Sokszor mindössze annyiban különbözik az intenzív termesztéstől, hogy a termesztő a magas energiafogyasztást akarja kikerülni, valamint állandó munkahellyel rendelkezik, és ezért nem telepít egész évben. A fél intenzív termesztés általános jellemzői: Átmenetet képez a hagyományos és intenzív termesztés között. A hagyományos termesztéstől a következő jellemvonásokkal különül el: - víz- és csatornahálózattal rendelkezik, - léghűtő- és fűtőberendezése van, - a légmozgást ventilátorokkal szabályozni lehet - a termesztő helyiség nagyobb, mint a hagyományos termesztő házak, - előtérrel rendelkezik (Tudor, 2010).

Hátránya: miután nem folyamatos a termesztés, így biztos felvásárlóval sem rendelkezik a termelő. A nagyobb termesztő felület egyszerre több gombát eredményez, amelynek az egyszerre történő eladása bizonytalan. 4.2.1. Termesztőházak A termesztő ház nagysága általában egy hozatali komposzt befogadására képes, amely 20 22 t-nak felel meg. Az épület magasságának a függvényében minél több polcrendszert alakítunk ki, ezáltal gazdaságosabb a termelés. Fából készült polcrendszert nem használhatunk, mivel ideális a kórokozók megtelepedésének és ez által veszélyeztetik a termesztést (www.ciupercarii.ro). 4.2.2. Komposzt Van, aki saját maga állítja elő, de zömmel már külföldről hozatják. A félintenzív termesztésben a legelterjedtebb a zsákos művelés. A zsákos termesztés nagy népszerűségnek örvend Romániában, amelynek az is betudható, hogy lehetővé teszi a termesztést olyan helységekben is, ahol nem lehet gőzzel fertőtleníteni, ezen kívül jobban lehet izolálni a fertőzött területet. A zsákokat könnyebb fel- és lemozgatni a polcokról, mind az ömlesztett komposztot. A jó termesztés feltétele, hogy a zsákokban egyforma legyen a komposzt mennyisége és minősége, valamint a zsákok mérete is egyforma legyen (www.afaceriagricole.ro). Zsákos komposzt esetén a zsák átmérője 60 70 cm, a zsák fólia vastagsága 0,1 mm legyen és átlátszó, azért, hogy fertőzés esetén korán észlelhessük, valamint, hogy követni tudjuk a micélium fejlődését. Az egy zsákban lévő komposzt súlya 15, - 20 vagy 25 kg körül lehet. A zsákokban lévő komposzt magassága ne haladja meg a 20 25 cm, mert egy ennél vastagabb komposztréteg főleg a meleg időszakban könnyen felmelegszik, és a micélium tönkremegy (Puiu, 2000). A komposztot többek között a BIO- FUNGHI S.A. Magyarországi cégtől lehet beszerezni. Ezt 20 t hűtős kamionokban szállítják ki, 18 19 kg fóliázott blokkokban, 600 x 400 x 80 mm es nagyságban. A szállítás max. 6 C-on történik és végig ellenőrzik a komposzt hőmérsékletét (www.ideideafaceri.ro). 4.2.3. Csira A szakirodalom, beleértve a finanszírozó cégeket is nyomatékosan felhívták a termesztők figyelmét, hogy ne vásároljanak bizonytalan eredetű, származási igazolás nélküli micéliumot. Romániában, mint mindenütt általában, gabonaszembe (főként búza)

oltott ún. granulált csírát állítanak elő. A kiszerelések 0,4 1 kg között váltakoznak. (www.afaceriagricole.ro) 4.2.4. Termesztés A félintenzív termesztéstechnológia három termesztési ciklust tesz lehetővé, amelyek a következők: I. március április május II. szeptember október november III december január február 4.2.5 Betakarítás: I. hullám: 8 9 kg gomba / m² II. hullám: 8 9 kg gomba / m² III. hullám: 4 6 kg gomba / m² IV. hullám: 2 4 kg gomba / m² V. hullám: 1 2 kg gomba / m² Az elért termésátlag / telepítés 25 30 kg / m² gombát eredményez. (Tudor, 2010) A fél intenzív termesztési móddal sajnos alig, vagy egyáltalán nem foglalkozik a szakirodalom. Megérné alaposabban felmérni a helyzetet, hiszen sokan közülük jól értenek a gombatermesztéshez és egészen jó termésátlagokat (20 25 kg / m²) képesek kihozni a nem éppen optimálisnak mondható feltételek között. Általában II. és II és félfázisú komposztot használnak. Sokukat csupán a bátortalanság nem visz rá, hogy nagyban is kipróbálják tudásukat. 4.3. Intenzív termesztési mód Az intenzív termesztést a román szakirodalom három nagy csoportra osztja fel: a) Egy termesztő helyiségből álló intenzív termesztés: - nagyon ritka, közelebb áll a fél intenzív termesztéshez, de jól felszereltségénél fogva évi négy telepítés (+ 90 nap / telepítés) oldható meg 4-6 szinten: - a komposzt behordása és elterítése: 2 3 nap - becsírázás: 1 2 nap - átszövetési idő: 12 14 nap - takarás: 1 2 nap - lappangási idő ( I fázis ) 10 12 nap - lappangási idő ( II fázis ) 8 10 nap