Természetvédelem
A természetvédelem történetének főbb szakaszai 1. primitív természetvédelem, amikor a természet egyes jelenségeit, összetevőit vallási alapon félték, s ez a félelem biztosította azok fennmaradását. 2. az ókori és középkori természetbölcselők szemlélete, amely szerint a különleges, a nehezen megközelíthető a becses, az értékes. 3. a nemzeti érzés XIX. századi előtérbe kerülésével a természetben is a nemzeti történelemhez kapcsolódó természeti értékeket kívánták megjelölni és megőrizni. 4. a tudományos alapokon nyugvó természetvédelem kialakulásának és megvalósulásának időszaka.
A természetvédelem történetének főbb szakaszai I. Előtörténet (a XIX. Század közepéig) :1-2 II. Kezdeti szakasz 1872 1919-ig (48 év) III. Előkészítő szakasz 1920 1944-ig (25 év) IV. Átmeneti szakasz 1945 1961 (17 év) 3-4 V. Megtorpanási szakasz 1962 1971-ig (10 év) VI. Kibontakozási szakasz 1972-től (30 év)
A természetvédelem történetének főbb szakaszai I. Előtörténet (a XIX. Század közepéig) II. Kezdeti szakasz 1872 1919-ig (48 év) III. Előkészítő szakasz 1920 1944-ig (25 év) IV. Átmeneti szakasz 1945 1961 (17 év) V. Megtorpanási szakasz 1962 1971-ig (10 év) VI. Kibontakozási szakasz 1972-től (30 év)
Előtörténet (a XIX. Század közepéig) A növényvilág védelme Az erdők védelme A természetes növénytakaró megóvásában a legnagyobb jelentősége évszázadokig az erdők megfelelő kezelésének volt. Az Árpád-házi királyok idejében az erdő- és vízóvók szervezetével igyekeztek az akkor még jórészt királyi birtokban lévő erdők megfelelő használatát biztosítani. A gazdasági érdek viszont különösen a tatárjárás után abba az irányba mutatott, hogy az erdős kerületek egy részét benépesítsék és ott mezőgazdasági művelést honosítsanak meg. Az Alföldön az emberi kultúra terjeszkedésének legelőször a löszhátak estek áldozatul. Növényviláguk, így erdőik is csak szigetszerűen maradtak fenn.
Előtörténet (a XIX. Század közepéig) A növényvilág védelme Az erdők védelme A természetes növénytakaróra a bányászat erdőkkel, fával kapcsolatos igénye is jelentősen hatott. Éppen a bányaerdők voltak azok, amelyek megfelelő kezelését és fenntartását már a XV. században királyi rendeletben szabályozták. Zsigmond 1426-ban elrendelte, hogy az ólombányákhoz tartozó erdőkben minden esztendőben, meghatározott sorrendben, más és más erdőrészt kell kivágni, amelyet aztán fel kell újítani. I. Ferdinánd 1555-ben a bányaerdőkben megtiltotta a kecskelegeltetést, míg Miksa király 1565-ben a Garam menti rézbányák környékére vonatkozó erdőrendtartást adott ki. Ebben nemcsak a kecskelegeltetést tiltotta meg, hanem előírta az erdők tervszerű használatának és felújításának a kötelezettségét is.
Előtörténet (a XIX. Század közepéig) A növényvilág védelme Az erdők védelme Az erdők szempontjából nagy jelentősége volt a XVI-XVII. sz. török háborúknak. Az ország hadszíntérré válásakor egész sor törvényben biztosították az erdők kihasználását akkor, amikor a faanyag különböző erődítési munkálatokhoz kellett. (Pl.: A XVII. században Temesvár várfalainak javítására, a korhadt farészek kicserélésére hetven falut rendeltek.) Mária Terézia 1769-ben kiadott országos erdőrendtartása az erdők vágásokra történő beosztásán, a vágásterületek felújításán kívül a fák ültetését, az új erdők telepítését is szorgalmazta. Ezzel a kor követelményeinek megfelelő, az okszerű erdőgazdálkodás alapjait teremtette meg, bár az ország jelentős részére nem kötelező érvénnyel, hanem csak uralkodói ajánlásként.
Előtörténet (a XIX. Század közepéig) A növényvilág védelme Az erdők védelme A XIX. század legnagyobb hatású eseménye a jobbágy-felszabadítás, illetve az ezzel összefüggő polgári fejlődés volt. A jobbágyok a korábbi erdőhasználati (faizási) lehetőségükért erdőt kaptak, sőt egyes vidékeken a legelőhasználatért járó legelőt is erdőben ( legelőilletőségű erdő -ben) adták ki. Ez természetesen az erdők túlhasználatához, illetve az erdők területének a csökkenéséhez vezetett. Ugyancsak tovább csökkent az erdőterület akkor, amikor az 1867-es osztrák-magyar kiegyezést követően nagyarányú ipari fejlődés és városodás-városiasodás kezdődött el. A termőföldek kiterjesztésének ugyanis egyik módját a lecsapolások, vízrendezések és a futóhomok-megkötések mellett éppen az erdőirtások jelentették.
Előtörténet (a XIX. Század közepéig) Az állatvilág védelme A vadászati korlátozások és kihaló állatfajok A vadászat korlátozására legelőször az állatősök tiszteletéből fakadó tilalmakat említhetjük meg. A vadászat és természetvédelem kapcsolatának magyarországi vonatkozásaival kapcsolatban az alábbi vadászati korlátozásokat kell megemlítenünk: I. (Szent) László 1092-ben megtiltotta a vasárnapi vadászatot. Ezzel ugyan nem a vadat akarta kímélni, hanem a hívők lelki üdvét szerette volna megmenteni, de közvetve a vad védelmét szolgálta. Ugyancsak vallási megfontolásból rendelkezett 1279-ben a budai zsinat úgy, hogy a szerzeteseket eltiltotta a vadászat és madarászat gyakorlásától.
Előtörténet (a XIX. Század közepéig) Az állatvilág védelme A vadászati korlátozások és kihaló állatfajok Ez a korlátozás azonban nem volt elegendő egy-egy faj megmentésére. Így a mai természetvédelem legnagyobb problémájával, a fajok kipusztulásával már a középkortól kezdődően találkozunk. Az őstulok eltűnését a tatárjárás utáni időkre teszik. A jávorszarvas a XV-XVIII. században fordult elő utoljára. Az utolsó bölényt pedig feltehetően 1762-ben ejtették el Erdélyben. A XVIII. századra tehető az utolsó vadkecske elejtése is. Az említett vadfajok eltűnésében az élőhely változása (a lakosság szaporodásával összefüggő erdőirtások, lecsapolások stb.) és a vadászat egyenlő súllyal estek latba.
Előtörténet (a XIX. Század közepéig) Az állatvilág védelme A vadászati korlátozások és kihaló állatfajok A középkori Magyarország pusztulása, a török kori romlás óriási károkat okozott a Kárpát-medence, annak is főleg középső része, vadállományában. A török kort követő újjáépítés időszakában, 1729-ben született az első olyan vadászati törvény, amely már tilalmi időket is tartalmaz. III. Károly dekrétuma elsősorban a szarvast és az őzsutát vette védelmébe, míg a telepített vadfajokat (például a fácánt) kizárólag a földbirtok tulajdonosa ejthette el.
Előtörténet (a XIX. Század közepéig) Az állatvilág védelme A vadászati korlátozások és kihaló állatfajok A jobbágyfelszabadítás és az 1848-49. években ismét hadszíntérré váló ország időszakában a vadon élő állatok is fogytak. Példaként a szarvast említhetjük meg, amely korábbi élőhelyein, csak szigetszerű állományokban maradt fenn. A fokozott vadászatot, illetve vadorzást ugyan az 1867. évi osztrákmagyar kiegyezést követő időszakban helyreálló alkotmányos rend igyekezett visszaszorítani, de ezzel egyidőben a természetátalakítással járó tőkés fejlődés az élőhelyek átalakulásához, romlásához vezetett. A vadászati kultúra fejlődése, a vadóvás, a vadtenyésztés azonban az élőhelyek leromlását részben ellensúlyozta.
A természetvédelem történetének főbb szakaszai I. Előtörténet (a XIX. Század közepéig) II. Kezdeti szakasz 1872 1919-ig (48 év) III. Előkészítő szakasz 1920 1944-ig (25 év) IV. Átmeneti szakasz 1945 1961 (17 év) V. Megtorpanási szakasz 1962 1971-ig (10 év) VI. Kibontakozási szakasz 1972-től (30 év)
II. Kezdeti szakasz 1872 1919-ig (48 év) Az időszakra általánosan jellemző volt: A megjelent számos jogszabály a természetvédelemmel csak másodlagosan, mellesleg foglalkozott jellemzően az erdők, a vadászat és a mezőgazdaság mellett. A kidolgozott javaslatok többsége a történelmi Magyarország területére vonatkozott. Az akkori jelentős értékek ma már határainkon kívülre kerültek. Egyes fajok a mai határainkon belül nem is fordulnak elő.
II. Kezdeti szakasz 1872 1919-ig (48 év) 1872. évi IV. törvénycikk (Az első vadászati törvény) A törvény új vadászati idényeket határoz meg, de több állatcsoport esetén is engedélyezi az állandó vadászatot: A seregekben vonuló vízimadarak, galambok, ragadozó madarak Ragadozó és kártékony állatok (pl.: medve, farkas, hiúz, vadmacska, ürge, vidra stb..) Ürge (Citellus citellus)
II. Kezdeti szakasz 1872 1919-ig (48 év) A törvény fontosabb természetvédelmi vonatkozású intézkedései: A véderdőkben az erdőirtás és a tarvágás tilos. A véderdőket adókedvezményben kell részesíteni. Futóhomokon álló erdők és mezőgazdasági művelésre alkalmatlan erdők feltétlenül fenntartandók. A véderdőkben legeltetni, almot gyűjteni tilos. 1879. évi XXXI. törvénycikk (Az első erdőtörvény) Véderdő a Haraszt-hegyen
II. Kezdeti szakasz 1872 1919-ig (48 év) 1879. évi XXXI. törvénycikk (Az első erdőtörvény) Természetvédelmi szempontból kedvezőtlen hatásai is voltak a törvénynek, elsősorban a kopár, illetve a futóhomok területek erdősítésének előírása miatt. 1898-ban jelent meg A kopárfásítások ösztönzéséről rendelkező 1898. évi törvénycikk, mely a kopárok fásításának fokozottabb ütemét kívánta elősegíteni. Pilisvörösvári kopár talajelőkészített része (forrás: Erdészeti Lapok 1958 szeptember)
II. Kezdeti szakasz 1872 1919-ig (48 év) A természetvédelmet is szolgáló legfontosabb előírásai: Általános vadászati tilalom februártól augusztusig, mely idő alatt hajtókutyákkal vadászni nem szabad. Korlátozva szabad vadászni szarvasra, őzre, dámra, zergére, siket- és nyírfajdra, császármadárra, fácánra, túzokra és fogolyra. Minden időben tilos vadászni éneklőmadarakra. Bizonyos kivételekkel nem szabad elfogni a madarak fiókáit, érinteni a fészküket és elszedni a tojásait. A tilalmak a párosodás és a költés ideje alatt a vándor- és vízimadarakra is kiterjednek. A tilalmi időn kívül sem szabad a vadat tőrrel, hálóval és hurokkal elfogni vagy megölni. Ezzel mintegy 140 énekes madárfaj védelmet kapott. 1883. évi XX. törvénycikk a vadászatról
II. Kezdeti szakasz 1872 1919-ig (48 év) A földművelésügyi miniszter 24.655. VIII.1./1901. sz. rend. a mezőgazdaságra hasznos állatok oltalmazása érdekében (1901) Az 1899-ben megjelent törvény végrehajtásaként védelem alá helyezet 32 emlőst, valamint az 1883. évi vadászati törvényben megjelent madarakra vonatkozó rendelkezéseket pontosította és 132. madárfajt név szerint védelem alá helyezett. A rendelet fontosabb természetvédelmi előírásai: Aki a védelem alatt álló madarat pusztítja az pénzbüntetéssel sújtható. A védett fajokat csak tudományos céllal, hatósági engedéllyel lehet elfogni, ill. elpusztítani A rendelet előírásainak betartását a mezőőrök, az erdőőrök és az útfenntartási személyzet ellenőrizte.
II. Kezdeti szakasz 1872 1919-ig (48 év) Kaán Károly: A természeti emlékek fenntartása (A m. kir. Földművelésügyi miniszter 10/1909 sz. kiadványa) A minisztérium félhivatalos kiadványának tekinthető. Kaán Károly a kiadvány célját az alábbiakban fogalmazta meg: Jelen munka czélja a természeti emlékek fogalmának, különböző fajainak és sokoldalú jelentőségének megismertetése mellett főleg annak vázlatos megállapítása, hogy hazánk milyenféle természeti emlékei várnak gondos őrizetre és törvényes védelemre. Kaán Károly
II. Kezdeti szakasz 1872 1919-ig (48 év) A szerző külföldi példák alapján javaslatot tesz a természeti értékek csoportosítására és sürgeti ezek védelmét. Az általa kidolgozott rendszer évtizedekig határozta meg a hazai természeti értékek kategorizálását. Az általa javasolt kategóriák: Történeti vonatkozású értékek Természeti emlék Természeti táj Kaán Károly: A természeti emlékek fenntartása (A m. kir. Földművelésügyi miniszter 10/1909 sz. kiadványa)
II. Kezdeti szakasz 1872 1919-ig (48 év) A földművelésügyi miniszter 16.946/1912. FM sz. rendelete A rendelet öt vízimadár védelmét (köztük a nagy kócsagét!) mondja ki. Ezek védelmére azért került sor, mert pusztulófélben lévő természeti ritkaság -nak tekinthetőek. Ennek az öt fajnak a védetté nyilvánítása elvi fordulópontot jelentett a természetvédelemben, ugyanis a korábban védetté nyilvánított fajokkal ellentétben ezeknek a madarak, csak a természeti értékük alapján kerültek oltalom alá. Ez volt az utolsó védetté nyilvánítás a történelmi Magyarország területén. Nagy kócsag (Egretta alba)
II. Kezdeti szakasz 1872 1919-ig (48 év) A természeti emlékek összeírása (1914) A természetvédelem és a természeti emlékek fenntartásának kérdéséhez (Kaán Károly) Az 1909-ben megjelent írás folytatása, melyben tájékoztatást ad arról, hogy a korábbi tanulmányát a minisztérium az illetékeseknek szétküldte, és felhívta őket a fenntartásra érdemes természeti emlékek összeírására. Az összeírás korszakalkotó jelentőségű volt. Ez volt Magyarországon az első ilyen felmérés, ami nélkül a természetvédelmi törvény elkészítése elképzelhetetlen lett volna.
II. Kezdeti szakasz 1872 1919-ig (48 év) A természeti emlékek összeírása (1914) A természetvédelem és a természeti emlékek fenntartásának kérdéséhez (Kaán Károly) A felmérés és annak eredményei a világháború miatt örökre jelképesek maradtak. Az összeírt értékek közül kb. 250 található a mai határainkon belül, mintegy 10.000 ha kiterjedésben, többségük idős, magános fa. A kötetben megemlíti, hogy az előkészítés alatt álló természetvédelmi törvényben gondoskodnak róla, hogy a magánbirtokon előforduló, de kellő védelemben nem részesülő értékek kisajátíthatóak legyenek. Javasolja az országos természetvédelmi bizottság létrehozását, hogy az a témával foglalkozó szervezeteket összefogja.
II. Kezdeti szakasz 1872 1919-ig (48 év) Természetvédelmi miniszteri biztos működési feltételeiről intézkedő 3526. sz. elnöki rendelet (1914) Az I. világháború kitörése a rendelet végrehajtását megakadályozta. (Más feladatkörrel ugyan, de az első miniszteri biztos kinevezésére 81 évvel később, 1996-ban került sor.) Az I. Világháború után a trianoni határokon belül az összeírt értékeknek mintegy 30%-a maradt. A korábbi legjelentősebbnek tekintett értékek jórészt a határainkon kívülre kerültek.
II. Kezdeti szakasz 1872 1919-ig (48 év) A trianoni határokon belül a Balaton és környéke vált a legjelentősebb értékké. A Balatoni Szövetség már 1915-ben javasolta a badacsonyi bányák megszüntetését és a hegy védelmét. A tulajdonos herceg Eszterházy Miklós: olyan messze már nem lehet menni a természeti szépségek megvédésében, hogy a sok millió értékű, európai hírességű badacsonyi bazalt teljesen kihasználatlanul hagyassék. Lóczy Lajos több tanulmányban bizonyította, hogy az itteni geológiai értékek Európa szerte egyedülállóak. A Badacsony a régi bánya nyomaival
II. Kezdeti szakasz 1872 1919-ig (48 év) Schenk Jakab: A kócsag hajdani és jelenlegi fészkelő telepei Magyarországon (1918) Schenk Jakab (1918): A nagy kócsag a kipusztulás szélére jutott. Az akkori körülmények között egyedül a Kis-Balaton nyújtott számára fészkelési lehetőséget, így a területet mindenképen védelem alá kellet helyezni. 1922-től Kócsagőrt is tudtak alkalmazni, melyet a hollandok fizettek (A hazai gyakorlati természetvédelem kezdete!) Táblákat helyeztek ki, és a csendőrséget is bevonták. (Emellett a terület lecsapolásának terve is készült) Schenk Jakab
A természetvédelem történetének főbb szakaszai I. Előtörténet (a XIX. Század közepéig) II. Kezdeti szakasz 1872 1919-ig (48 év) III. Előkészítő szakasz 1920 1944-ig (25 év) IV. Átmeneti szakasz 1945 1961 (17 év) V. Megtorpanási szakasz 1962 1971-ig (10 év) VI. Kibontakozási szakasz 1972-től (30 év)
III. Előkészítő szakasz 1920 1944-ig (25 év) A Balaton-felvidéki tanúhegyek védelme továbbra is megoldatlan maradt. Ezzel kapcsolatban jelent meg Herczeg Ferenc évtizedekkel később is gyakran idézett írása: Herczeg Ferenc (1929 szept. 23. Pest Hírlap): A magántulajdonra, a szerzett jog szentségére hivatkoznak azok, akik a Badacsony testéből lakmároznak! Van azonban valami, ami szentebb a magántulajdonnál és minden szerzett jognál, és ez: a nemzeti érdek! A természetvédelem társadalmi megnyilvánulása
III. Előkészítő szakasz 1920 1944-ig (25 év) Kaán Károly: Természetvédelem és a természeti emlékek (1931) A művet a hazai természetvédelem alapművének tekintjük. A könyv a korábbi írásainak tulajdonképpeni összefoglalója. A több mint 300 oldalas mű legmaradandóbb fejezete a rezervációra alkalmas helyek címet viselte. Az 1939 és 1969 közötti védetté nyilvánítások szinte kizárólag ebből a fejezetből építkeztek. 1969-ig 17 ezer hektáron 378 területet nyilvánítottak védetté. Ezek közül számos fa, facsoport volt, melyek egy része (90 db) a háborúban megsemmisült.
III. Előkészítő szakasz 1920 1944-ig (25 év) Az erdőkről és a természetvédelemről szóló 1935. évi IV. tc. (1935) (A második erdő tv., az első természetvédelmi törvény) Hazánk első magas szintű természetvédelmi jogszabálya, mely közel harminc évig tartó előkészítést követően jelent meg. Az, hogy a törvény az erdőtörvénnyel közösen jelent meg azzal magyarázható, hogy a természetvédelemmel intézményesen csak az államerdészet foglalkozott. Tartalmazta az Országos Természetvédelmi Tanács felállításának szükségességét A természetvédelmi területek kijelölésének jogát a Földművelési Miniszter kapta A tájvédelmi körzeteket a miniszterelnök jelölhette ki. Lehetőséget adott a magántulajdon kisajátítására.
III. Előkészítő szakasz 1920 1944-ig (25 év) A földművelésügyi miniszter 35000/1938. sz. végrehajtási rendelete az erdőkről és a természetvédelemről törvény végrehajtásáról (1938) Az első természetvédelmi tv. végrehajtási rendeletére további 3 évet kellett várni. Végül a Budapesti Közlöny 1938. évi 97. számában jelent meg. Intézkedett a védendő növény- és állatfajok összeírásáról a területek összeírásáról a védetté nyilvánítási eljárásról a kisajátítás módozatairól Megfogalmazta a barlangok feltárásával kapcsolatos szabályokat a védett területek kijelölésének szabályait a törzskönyvi nyilvántartással kapcsolatos szabályokat az Országos Természetvédelmi Tanács feladatát
III. Előkészítő szakasz 1920 1944-ig (25 év) A természetvédelmi törvény rendelkezik arról, hogy a földművelésügyi miniszternek, a szükséges szakértői közreműködés érdekében létre kell hoznia az Országos Természetvédelmi Tanácsot Az OTT feladata a védelemre érdemes értékek felkutatása védetté nyilvánítása A földművelésügyi miniszter 34615/1938. sz. rendelete (Országos Természetvédelmi Tanács) (1939) természetvédelmi területekre és tájvédelmi körzetekre javaslatot tenni természetvédelmi kérdésekben szakvéleményt alkotni
III. Előkészítő szakasz 1920 1944-ig (25 év) A Debreceni Nagyerdő, az ország első védett területe (1939) Az első védett terület a Debreceni Nagyerdő egy 31 ha-os területe, mely a háború alatt elpusztult. A Debreceni Nagyerdő TT (forrás: www.hnp.hu)
A természetvédelem történetének főbb szakaszai I. Előtörténet (a XIX. Század közepéig) II. Kezdeti szakasz 1872 1919-ig (48 év) III. Előkészítő szakasz 1920 1944-ig (25 év) IV. Átmeneti szakasz 1945 1961 (17 év) V. Megtorpanási szakasz 1962 1971-ig (10 év) VI. Kibontakozási szakasz 1972-től (30 év)
IV. Átmeneti szakasz 1945 1961 (17 év) A szakasz elválasztását az előző szakasztól a második világháború miatti kényszerszünet indokolta. A természetvédelem ügye továbbra is a Földművelésügyi Minisztériumhoz tartozott. A minisztériumban továbbra is az államerdészet keretein belül, az 1935. évi törvény alapján folyt a természetvédelmi munka. Az erdők nagy részének államosításával és szervezeti átalakításokkal jött létre a Magyar Állami Erdőgazdasági Üzemek (MÁLLERD). A MÁLLERD keretein belül működött tovább a OTT titkársága. 1945-1949 között védetté nyilvánítás nem történt, a gyakorlati természetvédelem lényegében szünetelt.
IV. Átmeneti szakasz 1945 1961 (17 év) A Magyar Állami Erdőgazdasági Üzemek (MÁLLERD) 1945 1949-ig A második világháború óriási pusztítással járt. Hazánk területét ismét megcsonkították. A korábban védetté nyilvánított értékek egy része (területüket tekintve 54%-a) a határainkon kívülre került. A határainkon belül maradt 197 területből 78 terület megsemmisült. Az OTT széthullott. Tagjai vagy meghaltak, vagy szétszéledtek a világban. Aki itthon maradt, azok kivétel nélkül más munkát folytattak. A természetvédelmi munkát szinte a nulláról kellett újra kezdeni. Alapvető változás volt a földreformtörvény hatályba léptetése. Előírásai szerint hazánk erdeinek mintegy 90%-a állami tulajdonba vagy állami kezelésbe került. (Korábban ez az érték nem érte el az 5%-ot!)
IV. Átmeneti szakasz 1945 1961 (17 év) A Magyar Állami Erdőgazdasági Üzemek (MÁLLERD) 1945 1949-ig A természetvédelemmel kapcsolatos feladatok is jogilag a MÁLLERDhez tartoztak, de a háború utáni években természetvédelmi kérdésekkel szinte senki nem foglalkozott. A természetvédelmi tevékenység újraszervezésének első lépéseként az OTT felélesztését jelölték meg. A szakemberek a természetvédelem újjászervezését a MÁLLERD keretein belül képzelték el, de ez az első időszakban nem sikerült. A MÁLLERD vezetésével végül az akkori köztársasági elnök fiát ifj. Dr. Tildy Zoltánt bízták meg. (Aki egy természetszerető, természetfotós és vadászó ember volt.) Az elnöknek két év alatt sikerült elérnie, hogy a MÁLLERD természetvédelmi feladatokat is kapjon.
IV. Átmeneti szakasz 1945 1961 (17 év) A Magyar Állami Erdőgazdasági Üzemek (MÁLLERD) 1945 1949-ig A természetvédelmi feladatok ellátására létrehozott szakosztály feladatait az alábbiakban fogalmazta meg: A természetvédelem tárgyainak nyilvántartása Védetté nyilvánítás kezdeményezése Az OTT-vel való együttműködés A MÁLLERD idejében a természetvédelmi kezelési feladatokat a hazai tíz állami erdőigazgatóság látta el. Az erdők államosításával kapcsolatos óriási munka miatt a természetvédelmi feladatoknak csak részlegesen tudták megfelelni. Összességében a MÁLLERD időszak alatt a természetvédelem nem ért el jelentős eredményeket.
IV. Átmeneti szakasz 1945 1961 (17 év) A Magyar Köztársaság Alkotmányát rögzítő 1949. évi XX. törvény (1949) Kimondja, hogy a Magyar Köztársaság elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez, az ország területén élőknek joguk van a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez. Ezt a jogot a Magyar köztársaság többek között az épített és a természeti környezet védelmével valósítja meg. Ezzel az alkotmány elismeri a természetvédelem szükségességét.
IV. Átmeneti szakasz 1945 1961 (17 év) A természetvédelmi feladatok ellátása (1949) Az államerdészet átszervezésével a helyi természetvédelmi feladatok végrehajtását az állami erdőgazdaságok feladatává tették. A védetté nyilvánítási jogkor az Országos Természetvédelmi Tanácshoz került. (Korábban csak javaslatot tehetett, de a védetté nyilvánítás a földművelésügyi miniszter hatáskörébe tartozott.)
IV. Átmeneti szakasz 1945 1961 (17 év) A Tihanyi Tájvédelmi Körzet, hazánk első védett tája (1952) Hazánk első tájvédelmi körzete a 260-ik védett terület Magyarországon. A védetté nyilvánításkor 1100 ha kiterjedésű volt. A tájvédelmi körzet 1997-ben beolvadt a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkba. Tihany
IV. Átmeneti szakasz 1945 1961 (17 év) A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1961. évi 18. sz. törvényerejű rendelete a természetvédelemről A törvényerejű rendelet főbb előírásai: A természetnek azokat a tárgyait, amelyek megőrzése és fenntartása tudományos vagy kulturális érték, védelem alá kell helyezni és óvni kell minden olyan hatástól, amely fennmaradásukat vagy sajátos természeti tulajdonságukat sérti vagy veszélyezteti. A barlangok külön határozat nélkül védelem alatt állnak. Meghatározza a természetvédelmi terület és tájvédelmi körzet fogalmát. Tiltja a védett természeti érték pusztítását, rongálását és jellegük megváltoztatását.
IV. Átmeneti szakasz 1945 1961 (17 év) A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1961. évi 18. sz. törvényerejű rendelete a természetvédelemről A törvényerejű rendelet főbb előírásai: Kimondja, hogy a természetvédelem országos hatáskörű és ellenőrző szerve a Minisztertanács felügyelete alá tartozó Országos Természetvédelmi Hivatal (OTvH). A természetvédelem helyi feladatait első fokon a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya látja el. Az országos Természetvédelmi Hivatal mellett véleményező és tanácsadó szervként Természetvédelmi Tanács működik. A védett területek természetvédelmi kezelését az OTvH közvetlen vagy más szervek útján látja el. Természetvédelmi célra kisajátítást is végezhet.
IV. Átmeneti szakasz 1945 1961 (17 év) A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1961. évi 18. sz. törvényerejű rendelete a természetvédelemről A törvényerejű rendelet tehát két alapvető kérdést rendez: Létrehoz első és másodfokú hatósági szervezetet. Megoldja a védett értékek kezelését. Alapvető változás, hogy innentől kezdve nem a földművelési tárca alá tartozik a természetvédelem ügye.
A természetvédelem történetének főbb szakaszai I. Előtörténet (a XIX. Század közepéig) II. Kezdeti szakasz 1872 1919-ig (48 év) III. Előkészítő szakasz 1920 1944-ig (25 év) IV. Átmeneti szakasz 1945 1961 (17 év) V. Megtorpanási szakasz 1962 1971-ig (10 év) VI. Kibontakozási szakasz 1972-től (30 év)
V. Megtorpanási szakasz 1962 1971-ig (10 év) A szakasz kezdetének az 1961 évi törvényerejű rendelet 1962-es hatálybalépését tekintjük. Ebben a szakaszban kezdte meg a közvetlenül a kormány alá rendelt OTvH a működését. A szakma ezt az időszakot összességében az elszalasztott lehetőségek és a nagy csalódások időszakának tekinti. Ez elsősorban azzal magyarázható, hogy bár minden körülmény adott volt a nagyarányú védetté nyilvánítások megkezdéséhez, azok mégsem történtek meg. A természetvédelem első fél évszázadának átlagos védetté nyilvánításait alapul véve ebben az évtizedben több mint 90%-os alulteljesítés állt elő. Évente átlagosan kevesebb mint három terület került védelem alá.
V. Megtorpanási szakasz 1962 1971-ig (10 év) A negatívumok főbb okai: Nem volt készítettek kellően átgondolt védetté nyilvánítási terveket. Nem építették ki a természetvédelem területi végrehajtó szervezetét. A hatósági feladatokat az egész országban a főhatóság végezte el. A kezelési teendőket továbbra is az erdőgazdaságok végezték. Összességében: Ebben az időszakban megteremtődtek a gyors előrelépés és a kibontakozás lehetőségét, de maga a kibontakozás elmaradt.
V. Megtorpanási szakasz 1962 1971-ig (10 év) A természetvédelemről szóló, 1961. évi törvényerejű rendelet a kormány alá rendelve hozta létre az OTvH-t. Az OTvH lett a másodfokú hatóság. A Hivatal elnöke széleskörű jogosítványokat kapott. Az elnök jogkörébe tartozott a védetté nyilvánítás, annak eldöntése, hogy egy érték országos vagy helyi jelentőségű-e, a nemzeti park alapítás, a szervezet kialakítása, védett területek kisajátítása és vezetők kinevezése, felmentése. A Hivatal feladata a védelem alá helyezés, a védett értékek nyilvántartásba vétele, megóvása, fenntartása és a területek ellenőrzése, károkozás esetén a szükséges intézkedések megtétele volt. A Hivatal elnöke 1972-ig ifj. Tildy Zoltán volt. Az Országos Természetvédelmi Hivatal (OTvH)
V. Megtorpanási szakasz 1962 1971-ig (10 év) A Természetvédelmi Tanács (TT) A természetvédelemről szóló, 1961. évi törvényerejű rendelet a Hivatallal egyidőben létrehozta a Természetvédelmi Tanácsot (TT), melynek az elnöke a Hivatal mindenkori elnöke volt. A Tanács szakmai tanácsadó, illetve véleményező feladatokat látott el. A Hivatal elnöke a Tanácsot nem működtette, amely később hozzá járult a korai felmentéséhez.
V. Megtorpanási szakasz 1962 1971-ig (10 év) Nyugati szakemberek memoranduma a természetért (1967) 22 Nyugat-Európában élő természetvédelmi szakember A természetért címmel írt levelet a Magyar Népköztársaság Kormányzatának és a Magyar Tudományos Akadémia elnökének. A levél burkoltan, de bírálta a magyar természetvédelem elmaradottságát, és sürgették az Alföld természeti és kultúrtörténeti értékeinek megőrzését. Magyar akadémikusok memoranduma a magyar természetvédelem ügyében Feltehetően a fenti levélek a hatására 1969-ben a az Akadémia a fenti címmel terjedelmes írást állított össze, mely lényege, hogy az OTvH jelenlegi elnöke nem alkalmas az elnöki tisztség betöltésére, helyette új vezetőt kell kijelölni.
V. Megtorpanási szakasz 1962 1971-ig (10 év) Természetvédelmi kormányrendelet (1971) A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 12/1971. (IV.1.) sz. rendelete a természetvédelemről szóló 1961. évi 18. sz. törvényerejű rendelet végrehajtásáról A rendelet fontosabb előírásai: Az országos jelentőségű értékek védelmét, fenntartását az OTvH hatáskörébe rendelte. A helyi jelentőségű értékek védelmét, fenntartását a megyei tanácsok hatáskörébe utalta. Tájvédelmi Körzetet csak az OTvH létesíthet. Nemzeti park létesítéséről az OTvH elnöke az érintett miniszterekkel egyetértésben határoz. (Itt jelenik meg első alkalommal a nemzeti park létesítésének lehetősége) A természeti értékek védelmére bárki javaslatot tehet. A védett fajok oltalmáról azok előfordulási helyének tulajdonosa is köteles gondoskodni. A természetvédelmet az oktatási intézményekben oktatni kell.
V. Megtorpanási szakasz 1962 1971-ig (10 év) Természetvédelmi kormányrendelet (1971) A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 12/1971. (IV.1.) sz. rendelete a természetvédelemről szóló 1961. évi 18. sz. törvényerejű rendelet végrehajtásáról A rendelet fontosabb előírásai: A védett természeti értékek természetvédelmi kezelésével a hatóság szükség szerint bármilyen szervet megbízhat. A megbízott szerv köteles a védetté nyilvánító határozatot végrehajtani és a rábízott természeti érték védelméről gondoskodni. A védett értékek védelmére természetvédelmi őröket kell alkalmazni. Kimondja, hogy 19 faj kivételével a vadonélő madarak külön védetté nyilvánító határozat nélkül természetvédelem alatt állnak. A kormányrendelet egy korszerű természetvédelmi munka lehetőségét teremtette meg. A Természetvédelmi Tanácsot újjá szervezték A rendelet megoldotta az évszázados hazai természetvédelem legnagyobb hiányosságát, vagyis lehetővé tette a nemzeti park létesítését.
V. Megtorpanási szakasz 1962 1971-ig (10 év) Helyi jelentőségű természeti értékek (1971) Az 1971-es kormányrendelet megteremtette az országos jelentőségű és a megyei (fővárosi, megyei városi) jelentőségű természeti értékek fogalmát. Az országos jelentőségű természeti értékek védetté nyilvánítását és fenntartását az országos főhatóság végezte, míg a helyi jelentőségű értékek esetén a megyék, a főváros, ill. a megyei jogú városok. A természeti érétkek jelentőségét a természetvédelmi főhatóság vezetője állapítja meg. A jogszabály értelmében a nemzeti park és a tájvédelmi körzet mindig országos jelentőségű.
A természetvédelem történetének főbb szakaszai I. Előtörténet (a XIX. Század közepéig) II. Kezdeti szakasz 1872 1919-ig (48 év) III. Előkészítő szakasz 1920 1944-ig (25 év) IV. Átmeneti szakasz 1945 1961 (17 év) V. Megtorpanási szakasz 1962 1971-ig (10 év) VI. Kibontakozási szakasz 1972-től (30 év)
VI. Kibontakozási szakasz 1972-től A szakasz kezdetének az első magyar nemzeti park megalakulását tekintjük, és napjainkban is tart. A korábbiakhoz képest 70-80-szorosára emelkedett a védett értékek száma. Hazánk összes nemzeti parkja ebben a szakaszban létesült.
VI. Kibontakozási szakasz 1972-től A Minisztertanács 1972 júniusában Tildy Zoltánt elnöki beosztása alól felmentette és elnökhelyettesi pozícióba helyezte át. Az új elnök Rakonczay Zoltán erdőmérnök-közgazdász lett. Az új elnök az alábbi célokat tűzte ki: A védett területek kiterjedésének 40-60-szorosára való emelése A veszélyeztetett fajok oltalom alá helyezése Legalább öt nemzeti park létesítése A természetvédelem területi szerveinek létrehozása Elnökváltás (1972)
VI. Kibontakozási szakasz 1972-től Hortobágyi Nemzeti Park (1973) Hazánk első nemzeti parkja, 1973-ban 52.000 ha-on jött létre, debreceni székhellyel. A nemzeti park létrehozásáról szóló, az Országos Természetvédelmi Hivatal elnökének 1850/1972 OTvH sz. határozata a Tanácsok Közlönye XXI. évfolyamának 58. különszámában jelent meg, mely 1973 január 1- én váltk hatályossá. A nemzeti park létrehozását ötéves előkészítő munka előzte meg.
VI. Kibontakozási szakasz 1972-től A Magyar Madártani Egyesület (1974) A 70-es években egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a természetvédelem ügyének a támogatására meg kell nyerni a lakosság rokonszenvét is. Ezzel a céllal, az OTvH támogatásával 1974. jan. 4-én Budapesten megalakult a Magyar Madártani Egyesület. Mivel a tevékenységük hamar túlnőtt az ornitológia területén ezért a nevüket Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületre változtatták. A gyakorlati természetvédelmen túl nagy hangsúly fektetnek az ismeretterjesztésre is.
VI. Kibontakozási szakasz 1972-től Kiskunsági Nemzeti Park (1975) Hazánk második nemzeti parkja, 1975-ben 30.032 ha-on jött létre, kecskeméti székhellyel. Az összes nemzeti parkunk közül a kiskunsági alakult meg a leggyorsabban és leginkább zökkenőmentesen.
VI. Kibontakozási szakasz 1972-től Bükki Nemzeti Park (1977) Hazánk harmadik nemzeti parkja, 1977-ben 38.775 ha-on jött létre, eleinte miskolci, majd egri székhellyel.
VI. Kibontakozási szakasz 1972-től Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal (OKTH) (1977) A Minisztertanács az Országos Környezetvédelmi Tanácsot és a Természetvédelmi Tanácsot megszüntette és helyettük a két szakterületet összefogó Országos Környezet- és Természetvédelmi Tanácsot hozta létre. (Mely működése során a természetvédelem terén maradandót nem alkotott.) Ugyanekkor az OTvH-t és az Országos Környezetvédelmi Tanács Titkárságát is összevonták és ezzel jött létre az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal (OKTH). Ezzel megszűnt a természetvédelem korábban kialakított, és jól működő, önálló szervezete ezért összességében természetvédelmi szempontból kedvezőtlen változásnak tekinthető. A hivatal általános elnökhelyettesének irányításával (Rakonczay Zoltán) hozták létre a Természetvédelmi Főosztályt.
VI. Kibontakozási szakasz 1972-től Büntető törvénykönyv (1978) A törvény kimondja, hogy szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel kell büntetni azt, aki: fokozott védelem alatt álló vagy nemzetközi szerződés hatálya alá tartozó növényt vagy állatot, annak bármely fejlődési szakaszában lévő egyedét vagy annak származékát jogellenesen megszerzi, külföldre juttatja, értékesíti vagy elpusztítja, valamint védett természeti területen jogellenesen, jelentős mértékben megváltoztat.
VI. Kibontakozási szakasz 1972-től A rendelet sok szempontból előrelépés volt és kb. ugyanannyi szempontból visszalépésnek minősíthető. Pozitívumok: bevezette a fokozottan védett fogalmát lehetővé tette a bírságolást megteremtette a társadalmi erők hatékonyabb bevonását Negatívumok: Természetvédelmi törvényerejű rendelet (1982) Az akkor védelem alatt álló mintegy 400 ezer ha terület a rendelet szerint elegendő volt, így a későbbiekben a védett területek növelése már nem cél. (Ezt az elvet a hivatal akkori elnöke már a rendelet előtt is betartotta, de a későbbi utódai ezt az előírást nem vették figyelembe.)
VI. Kibontakozási szakasz 1972-től Csere az OKTH elnöki székében Gonda György nyugdíjazását követően Ábrahám Kálmán gépészmérnököt nevezték ki a természetvédelem élére, aki egészen 1989-ig irányította a hazai természetvédelmet. A kifejezetten műszaki képesítése ellenére nagy rokonszenvel volt a természetvédelem iránt. Munkába lépése után szinte haladéktalanul aláírta az elődje hat éves hivatali ideje alatt felhalmozódott védetté nyilvánítási rendelkezés tervezeteket. Hivatali ideje alatt a természetvédelem szinte teljes szabadságot élvezett. (Erre az időszakra a természetvédők jó szívvel emlékeznek.)
VI. Kibontakozási szakasz 1972-től Aggteleki Nemzeti Park (1985) Hazánk negyedik nemzeti parkja, 1985-ben 19.708 ha-on jött létre, jósvafői székhellyel.
VI. Kibontakozási szakasz 1972-től Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium Létrehozása (1987) A Magyar Népköztársaság minisztériumainak felsorolásáról alkotott törvény értelmében az OKTH és az Országos Vízügyi Hivatal összevonásával megalakult a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium, mely 1990-ig a természetvédelem legfelső irányító szerve is volt, az irányítás a környezetvédelmi miniszter feladatkörébe tartozott. Ez volt hazánk első környezetvédelmi minisztériuma A döntés szakmailag helyes volt, de a gyakorlatban a természetvédelmet a környezetvédelemnek és a vízgazdálkodásnak is alárendelték.
VI. Kibontakozási szakasz 1972-től A Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztériumban létrehozták a Természetvédelmi Főosztályt, melyet egy olyan miniszterhelyettes irányít, akinek a fő feladata természetvédelem (természetvédelmi miniszterhelyettes) Ezt a tisztséget Rakonczay Zoltán vállalta. Természetvédelmi Főosztály (1989)
VI. Kibontakozási szakasz 1972-től A rendszerváltás során a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium helyett létrehozták a Környezetvédelmi Minisztériumot. A változtatások zökkenőmentesen zajlottak. Környezetvédelmi Minisztérium (1990) A nyugdíjba ment természetvédelmi miniszterhelyettes helyére a szakmai múlttal rendelkező Tardy János került helyettes államtitkár pozícióban. Szakmai szempontból a leginkább negatívnak ítélhető döntés a vízügyi ágazatnak a minisztériumból történő kiválása. Pozitívumként értékelendő, hogy a minisztérium belső szervezeteként létrehozták a Természetvédelmi Hivatalt, illetve, hogy a korábbi természetvédelmi felügyelőségeket természetvédelmi igazgatóságokként újjászervezték.
VI. Kibontakozási szakasz 1972-től Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium (1990) A természetvédelem számára kedvező változás volt, hogy a minisztérium szervezeti egységeként, helyettes államtitkár irányításával létrehozta a Természetvédelmi Hivatalt. (Bár az elnevezése hasonlít az egykori OTvH-hoz, de összehasonlíthatatlanul más jogkörei voltak!)
VI. Kibontakozási szakasz 1972-től 1990 végén Tardy János nevezték ki a Hivatal élére, mely posztot 12 éven át töltötte be. A Hivatal szervezeti felépítése: Földtani és Tájvédelmi Főosztály Élővilágvédelmi Főosztály Természetvédelmi Hivatal (1990)
VI. Kibontakozási szakasz 1972-től Természetvédelmi szervezet (1990) 1990-ben kiadott KTM rendelet a természetvédelmi közigazgatás önálló jogi személyiséggel rendelkező, saját költségvetéssel és bérgazdálkodással bíró szervekként létrehozta a nemzeti park és a természetvédelmi igazgatóságokat. Az igazgatóságokat a Természetvédelmi Hivatal irányította. Az igazgatóságok elsőfokú hatósági és szakhatósági jogkört gyakoroltak.
VI. Kibontakozási szakasz 1972-től Fertő-tavi Nemzeti Park (1991) Hazánk ötödik nemzeti parkja, 1991-ben 12.543 ha-on jött létre, sarródi székhellyel.
VI. Kibontakozási szakasz 1972-től Az önkormányzatok természetvédelmi feladata (1991) 1991-ben hozott, az önkormányzatok feladatait meghatározó törvény értelmében a települési önkormányzat képviselőtestülete nyilvánítja védetté a helyi jelentőségű természeti értékeket és gondoskodik ezek megóvásáról, fenntartásáról, bemutatásáról, helyreállításáról és őrzéséről. A természetvédelmi hatáskörök egy részének önkormányzati hatáskörbe történő átadása szakmailag kedvezőtlennek tekinthető, az önkormányzatok nagy száma (több mint 3000) és az ott dolgozó természetvédelmi szakemberek hiánya miatt.
VI. Kibontakozási szakasz 1972-től Kárpótlási törvény (1991) A törvény általános szabályként rögzíti, hogy a kárpótlásra kiadásra kerülő termőföldet védett természeti területen kívül kell kijelölni. Ha az így rendelkezésre álló földterület a kárpótláshoz nem bizonyulna elegendőnek, akkor nemzeti park, nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó, valamint fokozottan védett területek kivételével a szövetkezeti tulajdonban lévő védett természeti terület is kijelölhető, ha ehhez az illetékes természetvédelmi hatóság hozzájárul. A törvény természetvédelmi szempontból a természetvédelem eddigi hazai történetében a legtermészetvédelem-ellenesebb magas szintű jogszabály. Ellenkezik a nemzetközi gyakorlattal és törekvésekkel és a józan ésszel is.
VI. Kibontakozási szakasz 1972-től A szövetkezeti törvény (1992) A törvény alapján képzendő alkalmazotti, részaránytulajdonosi és kárpótlási földalapokba a szövetkezeti földeket úgy kell kijelölni, hogy a lakott tanyákhoz tartozó termőföld kivételével nemzeti park, nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó, ill. fokozottan védett terület, valamint szántó, kert, gyümölcsös, szőlő és erdő művelési ágú termőföld kivételével egyéb védett természeti terület ne kerüljön bele. A földalapba ki nem jelölhető védett, ill. védelemre tervezett természeti területeken az illetékes nemzeti park (vagy természetvédelmi) igazgatóságnak kezelői joga keletkezik. A törvény legnagyobb hibája, hogy megengedte a védett területeken álló erdők kárpótlásra történő kijelölését.
VI. Kibontakozási szakasz 1972-től Tartósan állami tulajdonban maradó földterületek (1992) A részben vagy teljesen tartósan állami tulajdonban maradó gazdálkodó szervezetekről hozott kormányrendelet meghatározza, hogy az Állami Vagyonkezelő Rt. induló vagyoni köréhez tartoznak azok a jelenleg állami tulajdonban lévő erdők, valamint meghatározott természetvédelmi tilalom alatt álló földterületek, amelyek az Állami Vagyonkezelő Rt.-hez tartozó gazdálkodó szervezetek kezelésében vannak. A rendelet a KTM-hoz rendelte a Hortobágyi Állami Gazdaság tulajdonosi jogainak gyakorlását, megjelölve azt is, hogy a szervezet 100%-os állami tulajdont élvez. Az elképzelések szerint a Hortobágyi ÁG a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság birtokába került volna, de végül a gazdálkodói feladatokat egy közbeiktatott szervezet - a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Kht. - látta el.
VI. Kibontakozási szakasz 1972-től Vagyonpolitikai irányelvek (1993) Az irányelv értelmében az Állami Vagyonügynökség bevételéből, többek között a védett vagy védelemre tervezett területekkel kapcsolatos kártalanítás is finanszírozható. Egy ilyen rendelkezés a természetvédelemre nézve nagyon kedvező lett volna, ha az ebből származó bevételek újabb területek felvásárlását szolgálták volna. Valójában azonban arról volt szó, hogy a korábban meggondolatlanul és eléggé el nem ítélhető módon magánkézbe adott védett területek egy részét visszavásárolja az állam.
VI. Kibontakozási szakasz 1972-től Fertő-Hanság Nemzeti Park (1994) A Hansági Tájvédelmi Körzet területét a korábban kialakított Fertőtavi Nemzeti Parkhoz csatolták és ennek megfelelően a nevét is módosították.
VI. Kibontakozási szakasz 1972-től A védett területek privatizációjának megakadályozása (1994) Az Alkotmánybíróság 33/1994. (VI. 17.) AB sz. határozatával kiegészített 28/1994. (V. 20.) AB sz. határozata megállapítja, hogy az Alkotmány 18. -ában megállapított, az egészséges környezethez való jog a Magyar Köztársaságnak azt a kötelezettségét is magában foglalja, hogy az Állam a természetvédelem jogszabályokkal biztosított szintjét nem csökkentheti, kivéve ha ez más alapjog, vagy alkotmányos érték érvényesítéséhez elkerülhetetlen. A védelmi szint csökkentésének mértéke az elérni kívánt célhoz képest ekkor sem lehet aránytalan.
VI. Kibontakozási szakasz 1972-től A védett területek privatizációjának megakadályozása (1994) Ugyanez az Alkotmánybíróság határozat megállapítja, hogy az 1992-es szövetkezeti törvény egyes rendelkezései alkotmányellenesek. Természetvédelmi szempontból a legfontosabb, hogy a védett területen lévő erdők kárpótlásra történő kiosztását alkotmányellenesnek nyilvánították és visszamenőlegesen megsemmisítették. Ugyanez az Alkotmánybíróság határozat megállapítja, hogy az 1993-as földrendező- és földosztó bizottságokról szóló törvény egyes rendelkezései alkotmányellenesek, ezeket visszamenőlegesen megsemmisíti.
VI. Kibontakozási szakasz 1972-től A védett területek privatizációjának megakadályozása (1994) Az AB azt is megállapítja, hogy azok a természetvédelmi oltalom alatt álló területek, melyekre nézve a fenti rendelkezések nem eredményezik a természetvédelem eredeti szintjének helyreállítását, az állami tulajdonba és természetvédelmi szervek kezelésébe vételükre vonatkozó szabályozás hiánya alkotmányellenes helyzetet teremt. Ezért az AB felhívja az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának 1994. november 30-ig tegyen eleget. Az AB ezzel hatályon kívül helyezte a természetvédelem érdekeit messzemenőkig sértő rendelkezéseket.
VI. Kibontakozási szakasz 1972-től A védett természeti területek kisajátítása (1995) Az Alkotmánybíróság 33/1994. (VI. 17.) AB sz. határozatával kiegészített 28/1994. (V. 20.) AB sz. határozata értelmében az Országgyűlés a természetvédelem számára kiemelkedően fontos törvényt alkotott a védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról címmel. A törvény mintegy 260 ezer ha védett, ill. védelemre tervezett természeti terület állami tulajdonba vételét rendelte el, ill. tette lehetővé. Az intézményesített hazai természetvédelem megteremtése óta a területek természetvédelmi kezelésbe vétele terén ez volt a legkiemelkedőbb jelentőségű jogszabály.
VI. Kibontakozási szakasz 1972-től Miniszteri biztos kinevezése a védett területek kisajátításának végrehajtására (1996) A kellően végig nem gondolt privatizáció következtében 200 ezer ha körüli védett természeti terület került magántulajdonba. A kedvezőtlen helyzet megoldására alkotott törvény végrehajtására Rakonczay Zoltán személyében miniszteri biztos jelöltek ki. 1996 1998 között kedvező áron kb. 100 ezer ha területet vásároltak vissza. A miniszter cserét követően a miniszteri biztos munkakörét megszűntették és a visszavásárlásokat radikálisan csökkentették, majd meg is szüntették. Ennek következtében a hat évre tervezett munka mind a mai napig nem fejeződött be.
VI. Kibontakozási szakasz 1972-től Duna-Dráva Nemzeti Park (1996) Hazánk hatodik nemzeti parkja, 1996-ban 50.105 ha-on jött létre, pécsi székhellyel.
VI. Kibontakozási szakasz 1972-től Természetvédelmi törvény (1996. évi LIII. törvény a természet védelméről) (1996) Az első önálló természetvédelmi törvény hazánkban. A törvény sok tekintetben újat alkotott és előrelépést hozott. Megalkotta a természeti értékek és területek általános védelmének fogalmát. A törvény erejénél fogva kiemelt oltalmat kaptak a források, lápok, víznyelők, szikes tavak, kunhalmok és földvárak. Előírja a védett területek kezelési terveinek elkészítését és tízévenkénti felülvizsgálatát. Minden védett erdőt természetvédelmi erdőnek minősít (vagyis az elsődleges rendeltetése a védelmi rendeltetés). Törvényi szinten is megerősítette a nemzeti park igazgatóságok létét.
VI. Kibontakozási szakasz 1972-től Természetvédelmi törvény (1996. évi LIII. törvény a természet védelméről) (1996) A törvénnyel kapcsolatban negatívum, hogy az előírt feladatok elvégzésére, és az adott határidők betartására nem volt elegendő a természetvédelemben dolgozók létszáma, így sok előírás csak jelentős késésekkel teljesült. Ugyancsak probléma, hogy a törvény számos kérdést nem rendez, csak kijelöli azokat a jogalkotókat akiknek ezeket a kérdéseket meg kell oldani, ennek megfelelően 55 egyéb jogszabályt kéne megalkotni.
VI. Kibontakozási szakasz 1972-től Körös-Maros Nemzeti Park (1997) Hazánk hetedik nemzeti parkja, 1997-ben 42.636 ha-on jött létre, szarvasi székhellyel.
VI. Kibontakozási szakasz 1972-től Balaton-felvidéki Nemzeti Park (1997) Hazánk nyolcadik nemzeti parkja, 1997-ben 56.771 ha-on jött létre, veszprémi székhellyel.
VI. Kibontakozási szakasz 1972-től Duna-Ipoly Nemzeti Park (1997) Hazánk kilencedik nemzeti parkja, 1997-ben 60.307 ha-on jött létre, Budapest-Esztergom székhellyel.
VI. Kibontakozási szakasz 1972-től A kisajátítással kapcsolatos 1995-ben alkotott törvény a kisajátítások lebonyolítására 2001-ig szabott határidőt. Eleinte gördülékenyen, évi 30.000 ha-t vásároltak fel, de később a kisajátítási folyamatok erősen akadozni kezdtek, és a határidőt folyamatosan módosították. A folyamat még napjainkban is zajlik. Védett területek kisajátítása (1999)
VI. Kibontakozási szakasz 1972-től Őrségi Nemzeti Park (2002) Hazánk tizedik nemzeti parkja, 2002-ben 43.950 ha-on jött létre, őriszentpéteri székhellyel.
VI. Kibontakozási szakasz 1972-től Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (2002-2010) A Minisztérium a Környezetvédelmi Minisztérium utódjaként működött. Több mint egy évtized után újra egy minisztériumhoz tartozott a vízügy és a környezetvédelem ügye.
VI. Kibontakozási szakasz 1972-től Vidékfejlesztési Minisztérium (2010-) A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium megszűnését követően a természetvédelem ügye a Vidékfejlesztési Minisztériumhoz került.
A természetvédelem arcképcsarnoka Kaán Károly (Nagykanizsa, 1867 Budapest, 1940) Miután Selmecbányán erdőmérnöki oklevelet szerzett 1892-ben állt munkába, így közel fél évszázadon át szolgálta az államerdészetet. Az első jelentős természetvédelmi munkája A természeti emlékek fenntartása címmel jelent meg 1909-ben, tehát a természetvédelem ügyét mintegy 30 éven át szolgálta. Kaán Károly
A természetvédelem arcképcsarnoka Az erdészek Bedő Albert után a szakma második legnagyobb alakjának tartják, míg a természetvédők az elsőnek. Munkásságának 90-95 %-a az erdészethez kötődik. A 92 legfontosabb művéből csak 4 foglalkozik a természetvédelemmel, de ezek hordereje elég volt ahhoz, hogy a természetvédelem legnagyobb alakjává tegye. Ő kezdeményezte az erdőkről és a természetvédelemről szóló 1935. évi IV. tc. megalkotását. Életének utolsó évében ő látta el az Országos Természetvédelmi Tanács elnöki teendőit. Kaán Károly (Nagykanizsa, 1867 Budapest, 1940) Kaán Károly
A természetvédelem arcképcsarnoka Rakonczay Zoltán (Nyésta, 1929 ) Erdőmérnökként 1954-1965-ig eleinte a Dél-Mátrai Állami Erdőgazdaságnál, majd a Mátrai Állami Erdőgazdaságnál dolgozott. 1965-ben az Országos Erdészeti Főigazgatóságra helyezték ahol több átszervezést követően is vezető beosztást töltött be. 1962-1966 között megszerezte a külkereskedelmi közgazdász mérnök oklevelet. 1972-ben az Országos Természetvédelmi Tanács elnökévé nevezték ki. Az OKTH létrehozásakor 1977-1978 között államtitkári teendőket látott el. 1978-tól kilenc éven át államtitkár-helyettesként dolgozott. A Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztériumban miniszterhelyettesi posztra nevezték ki, majd innen 1990-ben nyugdíjazták.
A természetvédelem arcképcsarnoka Rakonczay Zoltán (Nyésta, 1929 ) 1992-1996 között az Erdészeti és Faipari Egyetem Erdőmérnöki Karán egyetemi docensként a Környezetvédelmi Tanszék vezetője volt. A környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 1996-ban felkérte a magánkézbe került természeti területek állami birtokbavételének irányítására és kinevezte miniszteri biztossá, amely megbízatás 1999- ben járt le. Szakmai tárgyú írásainak száma meghaladja a háromszázat. Rakonczay Zoltán