TÓTH SÁNDOR M S MESTER HAT KÉPE RÉGI REPRODUKCIÓKON Úgy látszik, a művészettörténet egyre inkább rászorul a műtárgyakat ábrázoló képi források gyűjtésére és tanulmányozására, legyen szó akár elpusztult, akár meglévő munkákról. M S mester esetében a Vizitáció-kép restaurálásának előkészítése hozta magával 1992-ben ezt a feladatot. Most, négy évvel utóbb, a restaurálás befejezése kapcsán tervezett kiállítás előkészületei közepette tanácsosnak mutatkozott az efféle vizsgálódást a mester Selmecbánya környékéhez fűződő többi képére is kiterjeszteni. A rendelkezésre álló képi források mindezek esetében a 20. század jellegzetes termékei: zömmel fekete-fehér fényképek, többnyire kinyomtatva, részben eredeti pozitívok alakjában. Eredeti negatívok - akárcsak színes képek - e körben, úgy tűnik, az 1950 előtti időkből nemigen maradtak fenn. A reprodukciók tanulmányozásától természetesen főleg a festmények állapotváltozásaira nézve remélhetünk adatokat, kiegészítésül azokhoz a szűkszavú írott megjegyzésekhez, amelyek ilyen változásokra a különféle közleményekben utalnak (egyéb írott dokumentáció a tárgyak korábbi kezeléseire vonatkozólag nemigen maradt). A Vizitáció-kép reprodukcióinak elemzése talán annyiban hasznos volt, hogy felhívta a figyelmet bizonyos restaurálási kérdésekre, de a munka közben az is nyilvánvalóvá lett, hogy pusztán a fényképek alapján helytelen lenne akár a korábbi beavatkozásokra, akár a festmény eredeti állapotára nézve messzemenő következtetéseket levonni. A fényképezés, a klisé-előkészítés és a nyomtatás technikájából eredő számos bizonytalanság miatt olykor még a műtárgy állapotváltozásának tényét sem lehet pusztán a reprodukciók alapján egyértelműen megállapítani. Tanulságosan példázzák az értékelés buktatóit a hontszentantali templom Születés-képének régibb reprodukciói. A képet Divald Kornél közölte először 1910-ben, megemlítve, hogy copf stílű" fakeretben, körülfűrészelt állapotban függ a templom falán, és a reátapadt pores koromrétegtől" igen foltos. 1 Reprodukciója 2 a festményt balról megvilágítva, sima keretben mutatja, amely fent a lebegő angyalok csoportját és a jobbra közelebb álló oszlop fejezetét vágja. Balra az állatok és fent a háttéri motívumok igen homályosan jelennek meg, de Mária, József és a két pásztor alakján számos részlet - főleg a ruhák redőződésében - élesen, keményen kirajzolódik. A Magyar Nemzeti Galéria Régi Magyar Gyűjteményében őrzött fényképek között fennmaradt (pozitívjával) egy üvegnegatív, amely a festményt a nyomtatott reprodukcióval egyező kivágásban, méretben és megvilágításban, de a kemény, vonalas részletek nélkül, sokkal lágyabb és ezért részletgazdagabb tónusban mutatja, éspedig tagozott keretben, amely azonban csak három oldalon jelenik meg: a fotó felső széle oldalainál vágja azt. 3 A keret még egyszer megjelenik azon a reprodukción, amelyet Genthon István közölt 1931-ben, a 1. M S mester Jézus születése-képének reprodukciója (Genthon 1931) A reproduction of the Nativity by Master M S (Genthon 1931)
kép állapotát nagyjából Díváiddal egybehangzóan jellemezve - de itt jobbról megvilágítva, szélesebb kivágásban, minden oldalon látszik. A festmény felső szélén megjelenik a lebegő angyalok zónája is, amely mindaddig hiányzott a közleményekből, még Vladimír Wagner 1930-ban kiadott könyvéből is. 4 Genthon reprodukcióján a pásztorok a mögöttük lévő háttérrel tisztábban jelennek meg, de az állatok körül ismét homályos, a festmény jobb széle pedig - a felső részen tükröződés miatt - alig kivehető. Tónusban e reprodukció a fennmaradt negatívhoz áll közelebb. Divald 1910-ben nyilvánvalóan a fennmaradt negatívról közölt nagyítást, erősen retusálva és a keret karakterét is megváltoztatva. Ahhoz, hogy a kép felső széle, amely a negatívról hiányzik, a szakirodalomban megjelenjék, a Genthon által retus nélkül közölt új felvétel kellett. Mindez aligha lenne ennyire világos a fennmaradt negatív és Genthon reprodukciójának a keretet is megmutató kivágata nélkül. 5 A Vizitáció-kép esetében efféle támpontok nem állnak rendelkezésre. A század első feléből eredeti fénykép - úgy tűnik - nem maradt róla, nyomtatott reprodukcióin keret sehol sem látszik és a megvilágítás többnyire kiegyenlített, műtermi. Bizonyos módosulások azonban e nyomatokon is érzékelhetők. A festményről az itt számításba veendő első reprodukciót Hermann Voss közölte 1907-ben. 6 Ez, úgy tűnik, nem retusált, a formákat tisztán, bár inkább sötétes tónusban adja vissza. A homály főleg a két alak köze körüli és az Erzsébet bal karja alatti ruharészeken sűrűsödik. Az alakok lába körül a növényzet jórészt elmosódottan, foltosán jelenik meg. A fák lombjain, a világos drapériákon a részletek kevéssé kivehetők. Az aranyozás balfelé a fénytől világosodó, de végig foltos. Felülete egyenetlen, árnyékosabb jobb felén a deszkák közötti hézagvonalak kivehetők. Két évvel később Ernst Heidrich könyvében már másféle felvétel szerepel. 7 A tónus jóval világosabb és a formák is tisztábbak, ami különösen az alsó sáv növényeinél szembeötlő. A lombok és a világos drapériák is elevenebbek, az arany viszont szinte egynemű. Ez alighanem retus eredménye, ami azonban a többi részt talán nem érintette. Két részletnél formai változás is érzékelhető: megjelenik Mária jobb cipője, és Erzsébet bal lábánál a felcsapódó drapéria tisztábban különválik. 1910-2. MS mester Vizitáció-képének reprodukciója (Voss 1907) A reproduction of the Visitation by Master M S (Voss 1907) 3. MS mester Vizitáció-képének reprodukciója (Divald 1910) A reproduction of the Visitation by Master M S (Divald 1910)
ben Divald hasonló reprodukciót közölt, azzal a megjegyzéssel, hogy a képet sikerült az évszázadok folyamán reátapadt por- és koromrétegtől megtisztítani". Az észlelt változások e megjegyzésnek megfelelők. A reprodukciót még 1931-ben is alkalmasnak tartotta Genthon arra, hogy a hontszentantali kép említett felvételével együtt szerepeltesse. 8 1932-ben Genthon könyvébe - amelyben a hontszentantali kép kerettelenül jelenik meg - mégis új felvételt illesztett be a Vizitációról. 9 Erről talán hiányzik a retus. Az aranyon ismét foltok, sérülések látszanak - de nem ott, ahol a Vöss-féle felvételen. A kép alsó részén - balra az írisz töve körül, Mária bal lába táján, Erzsébet mögött a zöldben - apró, fehér foltocskák csoportjai mintha a festék lepergéséről árulkodnának, bár olyan helyeken is előfordulnak, ahol később az eredeti festés épnek mutatkozott. Az állapot romlásával lehet tehát számolni. Furcsa, hogy Erzsébet álla alatt nem látszik az a köpenyrész, amely előzőleg és utóbb is ott sötétlett. A továbbiakban ugyanezt a felvételt közölték egészen 1948-ig, amikor újra Genthon vette elő. 1 " így a szakirodalomban nincs nyoma annak, hogy az 1937-re keltezett parkettázással 11 egyidejűleg magát a festményt is kezelték volna. Az első komoly restaurátori művelet Kákay Szabó György nevéhez fűződik, aki erről 1954-ben így számolt be: A számtalan, lehullással fenyegető hólyagzás miatt nehéz feladatot jelentett még a háborús rongálódást szenvedett anyagból az M. S. mester»maria látogatása Erzsébetnek című művének megmentése". 12 E munkálatról egy-két részletfelvétel, valamint a hiányokat szemléltető összkép tanúskodik a Magyar Nemzeti Galéria Régi Magyar Gyűjteményének fotótárában. 13 Ezek és az azóta megjelent reprodukciók 14 világosan mutatják, hogy a restaurátor a hólyagzás és a sérülések kezelésén kívül alapos feltáró műveleteket is végrehajtott. Az összkép azt mutatja, hogy a hiányok - elszórt lepergésektől eltekintve, amelyek főleg a két alak ruháin jelentkeztek - a deszkák illesztései mentén összpontosultak. A felvételen a feltárás nem terjed ki az aranyozott felületre, sőt, a középső és a balról második deszkahézag esetében a helyi táj felső részére, így az erődített házra sem. Ugyanakkor az épnek látszó részeken számos olyan változás figyelhető meg, ami szintén feltárás eredményének tudható be. Ezek túlnyomórészt a ruhákon mutatkoznak, de van újdonság a háttérben is: 4. MS mester Vizitáció-képének reprodukciója (Genthon 1932) A reproduction of the Visitation by Master M S (Genthon 1932) 5. Részlet M S mester Vizitáció-képéről (restaurálás közben, 1952) A detail of Master M S's Visitation (during restoration, 1952)
6. Részlet M S mester Vizitáció-képéről (restaurálás közben, 1952) A detail of Master M S's Visitation (during restoration, 1952) a jobb szélen a híd túlsó végénél, ahol addig csak egy pózna látszott a két alak között, most efölött a kerítéskapura valló áthidalás is megjelenik. A ruhákon a változások az Erzsébet oldalán megjelenő tarsolytól eltekintve inkább hiányt, mint többletet mutatnak. A ruha, amelyen a tarsoly megjelenik, egészében jóval világosabb árnyalatú lett, mint amilyen korábban volt. Ugyanakkor Erzsébet köpenyén, amely feltárt állapotában igen sérültnek látszik, inkább csak a plaszticitás gyengülését és korábban nem látszó, az összkép szempontjából inkább zavaróan ható vonalak feltűnését lehet megfigyelni. Különös változás látszik Erzsébet fejkendőjén, amely korábban összefüggően követte a nyakszirt vonalát: most a visszatekeredő és a vállra omló rész között feltűnik a háttér zöldjének kis foltja. Hasonló átalakulás észlelhető Mária ruháján a jobb láb elülső oldalán: szegélye öblösödést ír körül, míg előbb a lábfej fölötti részt lágyan ívelő redőcskék kapcsolták a középen összegöcsörtösödő ruhavéghez. Ezzel összefüggésben a lábszár jóval keményebben rajzolódik ki, mint előzőleg, és hiányzik két redő, amely, megfelelve a mozdulatnak, jól illeszkedett a kék köpeny felé eső kontúrvonalhoz. Eltűntek a redők a combhajlatot jelző gyűrődések fölötti hasi ruharészről is, amely most kopottasnak mutatkozik. Ugyanakkor a kék köpenynek a jobb alkarra vetett részénél a kontúrvonal is megváltozott: korábban az egész köpenyrész a kar előtt látszott fodrozódni, most viszont előtűnt egy kis darabja a kéz mögött is, és - talán ezzel összefüggésben - lefelé, a combnál is kettévált a széle. A köpenyrész korábban kissé sután nagyvonalú redőzése töredezettebbé vált, és egyben zavarosabbá is. A kék köpeny szóban forgó részének korábbi állapotát pusztán a reprodukciók alapján is átfestettnek lehetne ítélni. A csatlakozó ruharészek esetében az átfestettség már nem lenne olyan kézenfekvően felismerhető a kéz mögötti köpenyrészek és a bokánál az öblösödés előtűnése nélkül. A többi esetben is pusztán a változások ténye az, amiből a reprodukciók alapján átfestésre lehet következtetni. De Erzsébet most is szürkés ruhájának egykori sötétkék színéről még legutóbb is festékmaradékok tanúskodtak a repedésekben, a hídvég kapuja
körül azonban, úgy tűnik, semmi nyoma olyasminek, ami a feltárult áthidalást korábban elfedhette. Másrészt úgy látszik, hogy az alatt, amit a restaurátor Erzsébet köpenyéről és Mária ruhájának egyes részeiről eltávolított, már nem volt ép felület. Azt, hogy a kép valaha egészében át lett volna festve, a reprodukciók alapján valószínűtlennek lehet tekinteni. Az átfestések elsősorban a drapériákat érintették, éspedig feltehetően főként olyan részeken, amelyeket a kép javítója erősen rongáltnak talált. Ilyenek lehettek a Mária jobb lába körüli köpeny- és ruharészek. Az ezeket ért átfestések tehát olyanféle hiánypótlásoknak tekinthetők, mint azok a részletek, amelyeket a festékréteg teljes pusztulása miatt mindenképp újra meg kellett csinálni. Az ilyenek (pl. nagy darabok Mária lobogó hajában) a feltárt állapotot mutató fénykép nélkül aligha lennének felismerhetők. Az efféle részleteket Kákay 7-8. M S mester: Krisztus az Olajfák hegyén (archív felvétel tisztítás [1915] előtt és közben) Master M S: The Mount of Olives (archive photographs taken before and during cleaning [1915]) Szabó György finom érzékkel festette újra. De előfordult az is - az erődített hegyi ház jobb felén -, hogy saját megoldását egyszerűen ráfestette a korábbi kiegészítésre, amelyet művészileg nyilván nem tartott elég jónak (e ráfestés aztán szinte észrevétlenül tűnt el újra). Ilyenfajta festői korrekciókkal" előde részéről is lehet számolni. Ugyanakkor több részlet - elsősorban Mária köpenyének a jobb karra vetett szárnya - az 50-es évek óta ismert állapotában arra vall, hogy Kákay nem mindig tudta pontosan megkülönböztetni egymástól az M S mester és a későbbi helyreállító által festett részeket. így az a lehetőség sem zárható ki, hogy egyik-másik részletmódosítással - amilyen pl. az említett átalakítás volt Erzsébet fejkendőjén - maga a mester korrigálta képét még a teljes befejezés előtt.
Az Esztergomba származott passió-képeket Divald kezdte az iméntiekkel együtt emlegetni 1910-ben. Úgy látszik, csak kettő került a szeme elé - az egyik nyilván a Feltámadás volt, mivel az M S monogramot említi - avatatlan restaurátorok" által teljesen átfestett állapotban. 18 A Simor idejében átfestett képeket Endrődi Sebestyén restaurálta 1915-ben" - olvasható az 1948-ban kiadott esztergomi műemléki topográfiában" mind a négy táblára vonatkozóan. 19 Ennek megfelelően a nyomtatott reprodukciók - először a Keresztvitelről és a Kálváriáról Gerevich Tibor 1916-os közleményében, a négyről együtt Genthon 1931-es cikkében - már a mai látványt mutatják, de az átfestett és a feltárt állapotot is érzékelteti pozitív fényképek egy-egy Esztergomban, illetve Budapesten őrzött sorozata. 20 Az átfestés ezek szerint mindegyik táblán igen kiterjedt volt, de talán mégsem egyformán érte valamennyit. A Keresztvitel és a Kálvária ábrázolásán - amely, úgy látszik, valamivel jobb állapotban lehetett a másik kettőnél - az átfestő elég pontosan követte az eredetit, és bizonyos részleteket, főleg a háttérben, talán érintetlenül is hagyott. Fő hozzátétele a Kálvárián Mária köpenyének a bal alsó sarokba kilibbenő része - amivel igen 9-10. M S mester: Keresztvitel (archív felvétel tisztítás [1915] előtt és közben) Master M S: Christ Carrying the Cross (archive photographs taken before and during cleaning [1915]) A hontszentantali festményt, amely a Vizitációval témájában szorosan összefügg, a szlovákiai művészet prágai kiállításának előkészületei kapcsán tisztították meg 1937-ben. 13 Az ez alkalomból közölt reprodukcióba korábbiakhoz képest hasonló eltéréseket mutat, mint a Heidriché a Vösséhoz viszonyítva a Vizitáció esetében: a tónus világosabb, a formák tisztábbak. De itt még annyi formai módosulást sem sikerült felfedezni, mint a Vizitáció 1910 körüli reprodukcióin, és - leszámítva a jobb angyalfő és a feliratos lapon egy hasadásféle eltűnését - ugyanez vonatkozik a hontszentantali kép 1968- ban közölt színes reprodukciójára is. 17 Arra lehet tehát gondolni, hogy a Születés-képen vagy eleve nem volt átfestés, vagy ha volt, rajta is maradt a tisztítás után - ahogy lényegében a Vizitáció jelenetén is annak idején. Az utóbbi esetben is legfeljebb olyan hiánypótlás-félékről lehetne azonban szó, amilyenek a Vizitáción is voltak, így a két egymáshoz illő témájú festmény állapotában is egymáshoz hasonlónak ítélhető.
A másik két képen nemigen akad olyasmi, amiről fel lehetne tételezni, hogy érintetlen maradt. A Feltámadáson még a kompozíció is módosult: a három Mária mögött, ahol ma kanyargós út, hátrább pedig sövénykerítés és néhány bokor látszik, a letisztítás előtt néhány lépcső, mögöttük távolba vesző ösvény, ettől balra pedig alacsony bokros mögött kiemelkedő hegyorom jelent meg. Az átfestő itt érezhetően nekibátorodott: a felriadtában ordító vasasnak hetyke bajuszt ragasztott, a szendergő számszeríjásznak pedig, akinek öltözéke a Keresztvitel-képről ismerős, a kisujját az ajka közé dugta. Az Olajfák hegyén tartózkodott az efféle módosításoktól. Itt főleg Krisztus fejét és a háttéri csoportot formálta újjá, olyan részleteket, amelyek - akárcsak János ruhája - a feltárás után igen sérültnek mutatkoztak. De átalakította a Júdás előtt kanyargó utat és a Krisztus előtt felmagasodó sziklákat is, a fákkal, bokrokkal együtt - talán legkevésbé a kehellyel odakönyöklő angyalt -, ahol a sérülések korántsem voltak olyan nagyok. Az átfestések eltávolítása kétségtelenül igen jót tett a képeknek, esztétikailag és a hitelesség tekintetében egyaránt. A restaurátor, úgy tűnik, igen korrekt módon igyekezett eljárni. Ettől függetlenül az a felület, amelyet az átfestések alól sikerült kiszabadítania, számos esetben szembeötlően hiányos. Az előrajz gyakran elő- 11-12. M S mester: Kálvária (archív felvétel tisztítás [1915] előtt és közben) Master M S: The Crucifixion (archive photographs taken before and during cleaning [1915]) sérült felületet takart el -, a Keresztvitelen egy nagy sziklatömb jobbra, a kötéllel csapkodó pribék lába mögött, ahol ugyancsak eléggé kopott lehetett a felület. Egyéb módosításainak se szeri, se száma. Néhány jellemzőbb: Krisztus testét végig átdolgozta, az oldal- és lábsebből kiinduló vérpatakokat megszüntette, és az előbbi esetben néhány vércseppé finomította; a centurio palástjának bal ujján a vibráló redőéleket legfeljebb ha gondosan újrahúzta, ugyanakkor a bő ruhaujj végén a prémet a levarrások jelzését mellőzve festette át; a másik képen az említett pribék párnás ruhaujjain a levarrásokat síkszerű mintává alakította, a szomszédos alak kétszínű mellényét pedig két ruharéteggé formálta át. Rendszerint a háttéri részleteket - fákat, bokrokat, sziklákat - is átdolgozta, de a Kálvárián a kereszt töve mögötti és a bal szélső részeket, a Keresztvitelen pedig az épületeket és az útkanyarulatos táj néhány részletét talán nem nagyon bolygatta.
A hitelesség szempontjából épp e körülmények ismeretében tanulságos példa a szignatúra, amelyet régebben hol a koporsó lehullott fedőlapján", 21 hol a koporsó párkányán" 22 helyeztek el, holott a sír lépcsőjén elöl" 23 van. Maga a mesterjeles monogram - az évszámról Gerevich Tibor azt állította, hogy a letisztítás előtt el volt fedve 24 - az átfestett állapotról készült képen sötét vonalakban sejthető. A feltárt állapotot mutató fotón megjelennek azok a vékony, fehér vonaltöredékek, amelyek elmosódott sötét alapon ma is ott vannak, és a környező részleteken jórészt szintén a letisztítás nyomán előjött élfények pontos megfelelői. 25 Az átfestés akkor, amikor fényképezték - amint az árnyékok mutatják, a képeket nyilván keretben hagyva és balról világítva -, úgy tűnik, már nem volt kifogástalan állapotban. A Kálvárián János köpenye nagy felületen rongálódott. János mellén és a centurio derekánál a fa egy-egy csomóján a festék leválóban volt. Az Olajfák hegyén Krisztus lábánál, a Keresztvitelen a kötelet emelő 13-14. M S mester: Feltámadás (archív felvétel tisztítás [1915] előtt és közben) Master M S: The Resurrection (archive photographs taken before and during cleaning [1915]) tűnik az elvékonyodott festékréteg alól, drapériákon és testrészeken egyaránt (a keresztre feszített Krisztus arcán kifejezetten zavaróan). Egyes színek, főleg pirosak és aranysárgák, határozottan kopott megjelenésűek. A háttérbeli alakocskák a hontszentantaliakhoz képest (a budapestiek erősen kiegészítettek) gyakran foltszerűen odavetettnek tűnnek. Pedig a feltárt állapotot mutató fotókon a sérüléseknek a Vizitációról ismert típusa, a kitöredezés a deszka-illesztéseknél, az Olajfák hegye aljától eltekintve észre sem vehető.
pribék derekánál lepergésre utaló nyomok vehetők észre. A Feltámadás-kép bal szélén az íjász körül mintha elpiszkolódott volna a felület. Mindkét keskenyebb kép jobb szélén egyenes vonal érzékelhető, amely feltehetően korábbi keretre utal. Mojzer Miklós az átfestést barokknak minősíti, sőt, még hozzá való díszes keretről is tud. Állítását örömest el lehetne fogadni, ha nem létezne az a legelső adat a képekről, amelyre épp ő hívta fel a figyelmet: eszerint Coburg herceg (a hontszentantali kastély ura) 1876-ban Budapesten három passió-jelenetet mutatott be az árvízkárosultakjavára rendezett kiállításon M. S. 1506. jelzéssel. 26 Ha Gerevich Tibor említett állításának hitelt adunk, akkor csak arra lehet gondolni, hogy az átfestés mégis 1876 után keletkezett. Akár így, akár úgy, az arcvonásokat sem kímélő átfestés a két kevésbé durván kezelt esztergomi képen, a Keresztvitelen és a Kálvárián is jelen volt. A Vizitáció és a Születés, amely ezekkel együtt alkothatta egykor két oltárszárny külső oldalát, 27 ilyen állapotban nem volt sosem - akár van javítás az utóbbin, akár nincs. 28 A festmények állagváltozásai kétségtelenül annak felelnek meg, ahogyan sorsuk eredeti összefüggésük felszámolása után alakult. JEGYZETEK 10 1 2 3 4 5 6 7 8 9 11 12 13 14 15 16 DIVALD 1910, 52. Lia, 55. Ltsz.: 1190 (negatív), a pozitív hátán 40.270. szám. Képméret 168 x 116 mm, a szélesség fent a reprodukción 115 mm (itt 1 mm hiányzik a kép széléből). GENTHON 1931,134-135.; Dejiny vytvarného na Slovensku. Trnava 1930, 114. Vö.: még BÜCHNER, E.: Die ältere Breu als Maler" in: Augsburger Kunst der Spätgotik und Renaissance. Augsburg 1928, 323. A másodközlés alkalmával, GENTHON 1932, 86. kép, a keret már elmaradt. Der Ursprung des Donaustiles. Leipzig 1907, X. tábla. Előbb csak kis méretű és homályos reprodukció jelent meg, DIVALD K.: Magyarországi képek a XV és XVI. századból" in: Művészet 5 (1906) 176., amely bizonyára egyező állapotot mutat. Die altdeutsche Malerei. Jena 1909, 65. kép. GENTHON 1931, 52-53., illetve 133. GENTHON 1932, 85. kép; vö.: 5. jegyzet. Középkori magyar festészet. Budapest 1948, 25. kép. Előbb pl. HEKLER, A.: Ungarische Kunstgeschichte. Berlin 1937, 109. kép.; RADOS J.: Magyar oltárok. Budapest 1938, LX. tábla. A Magyar Nemzeti Galéria Régi Magyar Gyűjteményének fotótárában mindezeknek megfelelő üvegnegatív ltsz.: 2518 (régibb szám a lemezen: 5388). Lásd Menráth Péter és Hernády Szilvia tanulmányát e kötetben. Beszámoló az Országos Szépművészeti Múzeum munkájáról, 1940-1953." in: Bulletin 5. Budapest 1954,138. Üvegnegatívok, ltsz.: 2516 (összkép), 2509, 2514, 2515, 2517, 2520, 3541, 3542 (részletek). A két első: A magyarországi művészet története I II. Főszerk. FÜLEP L. 1. A magyarországi művészet a honfoglalástól a XIX. századig. Szerk. DERCSÉNYI D. Budapest 1956, VI. tábla (színes); RADOCSAY 1957, 205. Die Kunst in der Slowakei. Red. SOUREK, K. Prag 1939, 56. uo., 332. kép (332a.: részlet a pásztorokkal). 1 7 1 8 19 20 21 2 2 2 3 24 25 2 6 27 28 SEVEROVÁ, K.: K problematike monogramistu M. S." in: Ars 2 (1968:1) 161. A lelőhely a képfelirat szerint: V zbierkach SNG v Bratislave." 1990-ben a kép a hontszentantali templom szentélyének északi falán volt. A templomot adja meg lelőhelynek VACULÍK, K. is ( Fenomén»podunajskeho«a»nepodunajskeho«v slovenskom maliarskom vyvoji prvej stvrtiny 16. storocia" in: Zborník Slovenskej Národnej Galerie. Galéria 3. Staré Umenie. Bratislava 1975, 108.), aki a bal térdelő pásztorról furcsa hiányokat mutató részletfelvételt is közölt, (uo., 114.). DIVALD 1910, 52-53. Esztergom műemlékei I. Múzeumok, kincstár, könyvtár. (Magyarország műemléki topográfiája I. Szerk. GEREVICH T) Budapest 1948, 42. Régi és újabb magyar festők a prímási képtárban" in: Vasárnapi Újság 63 (1916),'552., illetve GENTHON 1931,136-137., 139-140. A Keresztény Múzeumban őrzött fotók a Szépművészeti Múzeum duplum-anyagából származnak. A többi a Magyar Nemzeti Galéria Régi Magyar Gyűjteményének fotótárában található (ltsz. 4755-4758.). Mint 19. jegyzet. Vö.: GENTHON 1931,130., illetve 100. RADOCSAY 1955, 423. MOJZER 1976, 35. Esztergomi műkincsek" in: Prímás-album. Budapest 1928, 214. A szignatúráról részletfotót mindeddig csak Radocsay Dénes közölt 1957-ben. RADOCSAY 1957, 228. HENSZLMANN I.-BUBICS Zs: A magyarországi árvízkárosultak javára Budapesten Gf. Károlyi Alajos palotájában 1876. évi májusban rendezett műipari és történelmi emlék-kiállítás tárgyainak lajstroma. Budapest 1876, 38. Vö.: MOJZER 1976, 5. Vö.: MOJZER 1976, 7. és MOJZER 1980,149. Mojzer Miklós 1976-ban - MOJZER 1976, 6. - indokolatlanul vélte a hontszentantali képet az esztergomiakhoz hasonlóan átfestettnek. Az, hogy a kép Simor révén jutott-e a plébániatemplomba (uo., 5.), kérdésesnek látszik. Ha így lenne, az megintcsak az esztergomi képek 1876 utáni átfestése mellett szólna.