Az első gyilkosságom

Leena Lehtolainen Az első gyilkosságom SKANDINÁV KRIMIK animus Budapest, 2012 2

Viszi az ár csónakom, hová sodorja vajon? Hullára csap orrába, oldalába. Mi az emberi lét? Nyughatatlan lidércfény, nyughatatlan lidércfény, vándor, kit csalfa síkra hord a lába. Örömöt hoz egyiknek, másnak bánatot, És óra ketyeg szívében mindannyiunknak, ha megáll, érzed már a zord halált. Viszi az ár csónakom, hová sodorja vajon, azt meg nem mondja emberfia senki Föld, ég és tenger, minden, minden elvész egyszer, miért épp a lélek ne szűnne meg lenni? De oly édes az álom megtartása mindenáron: Mikor új tavasz ébred, új nap kel a láthatáron, Feltámadásról súgó szél kezd a hegy felöl kelni. Vagy ez csak öncsalás vajon? Viszi az ár a csónakom. Eino Leino verse, Torma Péter fordítása 3

PRELÚDIUM J yri arra ébredt, hogy majd szétreped a húgyhólyagja. Rossz volt a szájíze, ami az esti whisky, sör, fokhagyma és a rengeteg cigi után nem is csoda. Remélte, hogy talál a házban narancslevet. Ha másnapos volt, literszámra i a, súlyosabb esetben pedig sörrel kúrálta magát. Gyönyörű reggel volt. Tuulia és Mirja a verandán ültek és reggelizés közben a sajtokról beszélge ek. Ugyan ki nem állha ák egymást, ám mivel egyikük a Keleti Finn D iákszövetség Énekkarának legjobb szopránja, másikuk pedig a legjobb altja volt, valahogy ki kelle jönniük egymással. Mirja pont úgy néze ki, mint ahogy az ember elképzel magában egy alt énekesnőt: sötét hajú, mole és komor tekintetű. Tökéletes lenne Verdi Trubadúrjának cigányasszonya, A zucena szerepére. Ahogy J yri kilépe a ragyogó napsütésbe, megfájdult a feje. Visszament, és gyorsan bekapo két erős fájdalomcsillapítót, az enyhébbek már rég nem segíte ek. A tenger ragyogo, sirályok zajongtak a stégnél, s már sejteni lehete a délutáni kánikulát. Nem lesz könnyű ebben a hőségben énekelni Mi az, J yri, csak nem zúg a fejed? vigyorgo rá a szintén sápadt Tuulia. A z egész társaság alig aludt valamit. De kit érdekel? Csak másnap kellett munkába menniük. A többiek még alszanak? kérdezte Jyri. Piia úszni ment. A többieket még nem lá uk. Pedig 4

lassan igazán felkelhetnének, hogy elkezdhessük a próbát szólt mogorván Mirja, aki nem szere e a semmi evést. Elvégre nem piálni jö ek ide, J ukka szüleinek nyaralójába, hanem hogy egy fontos fellépésre készüljenek. Tehát ki az ágyból, reggeli, aztán irány a beéneklés! Úszás? ez jó ötlet, gondolta J yri. A tenger vize húsz fok körüli volt, éppen megfelelő. Elindult a stég felé. Lá a, hogy Piia bikiniben napozik a szauna elő i parton. Nem volt ereje odáig elbotorkálni, no meg fürdőnadrágja se volt. Gyorsan ledobta magáról a ruhát és beugrott a vízbe. Ekkor pillanto a meg J ukkát. A parton feküdt a sekély vízben, egy sziklának dőlve. A fején csúnya seb éktelenkede, s úgy tűnt, nincs magánál. J yrinek felfordult a gyomra, a nád közé hányt. Beletelt néhány percbe, mire fel tudo egyenesedni. Kivánszorgo a vízből és elvonszolta magát a verandáig, ahol most már többen is ücsörögtek. J yrinek irigylésre méltó tenorja volt, de most egy hang se jö ki a torkán. Mit mászkálsz te itt csupaszon? szólt rá Tuulia. J ukka O a stégnél A francba Alighanem meghalt! Megfulladt! Mi az ördögöt beszélsz? An i a partra rohant, Mirja utána. Röviddel azután Mirja már a telefonnál volt. Mély alt hangja kihallatszo a verandára, amint a levegőt kapkodva előbb a rendőrséget, majd a mentőt hívta. 5

EGY Viszi az ár csónakom, hová sodorja vajon? Valahogy kötelességemnek éreztem, hogy az első szabad kánikulai napomon sü essem a hasam a tengerparton, még ha igazából utáltam is a tétlenkedést és a strandéletet. A télen rendszeresen jártam edzőterembe, így a testem évek óta nem volt ilyen bombaformában, mint most. I gaz, a hasamon lévő zsírpárnáktól még így sem tudtam megszabadulni, ahhoz kevesebb sört kéne innom. Épp hazaértem, már a zuhany ala álltam, hogy a tenger sóját lemossam magamról, amikor csörgö a telefon. Hallo am a hangom az üzenetrögzítőn, majd egy kollégáét, aki arra kért, sürgősen hívjam vissza. Nem sokat várattam. Helló, kisasszony! szólt bele Rane. N egyedóra múlva o leszek nálad a ház elő. Már mindent bepakoltam. Fél órával ezelő bejelentést kaptunk: Vuosaariban találtak egy hullát. N aná, hogy a szabadnapomon villant át az agyamon, miközben valami rendes ruha után kuta am a szekrényben. A szolgálati egyenruhám Pasilában volt, a főkapitányságon, így egy jobb farmer is megte e. Egy kis alapozót kentem a pirosló képemre és elfintorodtam. A z a nő, aki a tükörből rám tekinte, nem úgy feste, mint egy tiszteletreméltó őrmester: zöldessárga szemem a macskáéra emlékeztete, drótszerű, göndör hajtincseim pedig hajfestéknek köszönhe ék vörös színűket. Legkevésbé 6

azonban pisze orrom ébreszte tiszteletet, amely ráadásul még szeplős is volt. A számról valaki azt mondta, hogy érzéki, valószínűleg azért, mert az átlagosnál kissé vastagabb az alsó ajkam. Ez van, vontam meg végül a vállam. Rane szirénái már messziről hallatszo ak. Szere e a hangjukat, mint a legtöbb finn rendőr. A halo ak ugyan nem szöknek meg, de ezt senkinek se kell tudnia. A helyszínelő srácok már előrementek közölte Rane, amikor beültem mellé a Saabba. Tehát egy halo Vuosaariban, fulladás, de van egy kis bibi. Harminc év körüli férfi, Peltonen a neve, és kábé tizedmagával töltö e a hétvégét egy nyaralóban, valami énekkar, és ma reggel a parti vízben találtak rá, holtan. Valaki belökte talán? kérdeztem. Nem tudni. És miféle kórusról van szó? Csak azt tudom, hogy énekesek mondta egykedvűen Rane, és oly éles ívben hajto rá a keleti gyűrűre, hogy oldalra vágódtam és bevágtam a könyököm a S aab ajtajába. S óhajtva megadtam magam és bekötö em azt a gyűlölt biztonsági övet. Férfimagasságra volt beállítva, így dörzsölte a nyakam. Hol van Kinnunen? És a többiek? Úgy tudtam, te is szabadnapos vagy ma A fiúk még a tegnapi kocsmai verekedéssel vannak elfoglalva. Kinnunent félórája próbálom hívni, de hát tudod, vasárnap van Biztos valami kerthelyiségben ül, és a másnaposságát kúrálja. Rane rezignáltan sóhajto. Egyikőnk sem akarta folytatni a beszélgetést. Főnökünk, Kalevi Kinnunen felügyelő alkoholista volt, ennyi és pont. Mivel a rangsorban 7

közvetlenül utána én következtem, én fogom vezetni a nyomozást, míg Kinnunen ki nem józanodik. I de figyelj, Rane! Lehet, hogy ismerem az áldozatot, illetve ismertem Elég hülye helyzet lenne Ez már a te ügyed, akár tetszik, akár nem. Holnap kezdődik a szabadságom, és nem fogom elhalasztani válaszolt Rane ellentmondást nem tűrően. Tudtam, mire gondol. Ha meg akarom választani az ügyeimet, akkor ügyvédnek kelle volna mennem. Rane mindig is bizalmatlan volt velem, mint a legtöbben a főkapitányságon. N em elég, hogy nő vagyok, méghozzá fiatal, még állandósítva sem vagyok, mint a többiek, csak helye esítek, ráadásul két hónap múlva lejár a szolgálati időm. Amikor ére ségi után a rendőrtisztire jelentkeztem, és fel is ve ek, mindenki csodálkozo körülö em. Ugyanis a gimiben lázadó típus voltam, bőrdzsekis punk, bár az is igaz, hogy jelesre érettségiztem. De az osztály másik punkjának és legádázabb lógósának is benő a feje lágya: ő tanító néni le. Engem világmegváltó álmok veze ek a rendőri pályára. A zt képzeltem, hogy rendőrként segíteni fogok: nemcsak az áldozatok hozzátartozóinak, a bűnözőknek is. D e már a főiskola sem válto a be a hozzá fűzö reményeimet, a rendőri pályáról már nem is beszélve. Pedig jól kijö em a fiúkkal, mivel már szokva voltam a férfitársasághoz. Gimi melle a szabad időmben basszusgitáron játszo am egy csupa srácból álló együttesben, és szívesen fociztam is. Megszoktam, hogy az iskola legjobb tanulója vagyok, így most a rendőrtisztin is osztályelsőségig küzdö em magam. A közrendőri munkára azonban elég hamar ráuntam. Semmi 8

érdekeset nem találtam abban, hogy jelentéseket körmölök, csavargókat motozok és bolti tolvajok szociális helyzetét boncolgatom, különös tekinte el arra, hogy együ érzésem senkit sem érdekelt. A rról már nem is beszélve, hogy az agyamra sem volt szükség, pedig mindig is szere em megerőltetni. A rendészetnél töltö két év után újra tanulni akartam. Egyhuzamban elvégeztem két vezetői tanfolyamot. Magasabb szinteken kevés a nő, talán ezért sikerült a szokásosnál gyorsabban feljebb lépnem a ranglétrán. Ez természetesen mindenféle pletykákra ado okot a férfiak körében. D e leginkább az zavarha a a kollégáimat, hogy sosem voltam megelégedve a munkámmal. Végül jelentkeztem a jogi egyetemre, fel is ve ek, és végre az volt az érzésem, hogy jó helyen vagyok. Az egyetem ala nyaranta helye esítést vállaltam a rendőrségnél, de év közben is be-beugro am, ha kelle. Öt év biflázás után jó ötletnek tűnt a félévnyi helye esítés a Helsinki Rendőr-főkapitányság Bűnügyi O sztályának Erőszakos Bűncselekmények Részlegénél, különösen, mivel büntetőjogra szakosodtam. Ám nem minden alakult úgy, ahogy reméltem. A közvetlen főnököm, Kinnunen, alig dolgozo valamit. Többnyire csak ivo, vagy a másnaposságát kúrálga a. Felfoghatatlan volt a számomra, hogy miért nem függeszte ék fel az állásából már évekkel ezelő. Az ő munkáját is nekünk kelle elvégezni, és ez, főleg most nyáron, szinte képtelenség volt. Már áprilisban elfogyo a helye esítési pénz, és a személyzet teljesen ki volt merülve. Egyébként pedig igyekeztem megfelelni az általam feltételeze elvárásoknak, különös tekinte el a 9

férfitúlsúlyra. Ha például egy olyan hajléktalan hányadékkal bemocskolt testét vizsgáltam, aki kénsavval kevert vizet ivo, én voltam az egyetlen, akinek nő lévén nem volt szabad kimutatnia undorát. (Legalábbis én így gondoltam.) Aztán a kantinban még rá is te em egy lapá al, és csak úgy löktem az esetről az ízléstelenebbnél ízléstelenebb vicceket, miközben a csirkeragu alig csúszott le a torkomon. A külsőm ellen azonban tehetetlen voltam: kétségkívül úgy néztem ki, mint egy nő. Hosszan kelle hordanom a hajam, különben a göndör tincsek összevissza álltak volna a fejemen. A férfiak melle eltörpültem. A főiskolai felvételin majdnem elcsúsztam ezen, de egy ismerős orvos megajándékozo a hiányzó öt centivel. A testem sajátságos keveréke a nőies domborulatoknak és a férfias izmoknak. A pró termetem ellenére erős vagyok, és annyira már tisztában vagyok a képességeimmel, hogy a veszélyes helyzetektől sem félek. Most mégis úgy éreztem, hogy kell valami plusz önbizalmam megerősítéséhez talán egy szigorú konty, de legalább a tekintélyt parancsoló rendőri egyenruha. Eddigi ügyeim ugyanis még sohasem érinte ek személyesen. Most azonban félelmesen csengtek a fülemben a szavak: énekkar és Peltonen. Ha sejtelmem nem csal, akkor hamarosan jó pár ismerőssel fogom szemben találni magam, olyanokkal, akik teljesen más szerepkörben ismertek meg. A főiskola első félévében egy nem túl kellemes albérletben laktam, kinn az I täkeskus városrészben. A társbérlőim állandóan veszekedtek, mert egyikük reggeltől estig énekelt. Néha egy egész kvarte kornyikált J aana szobájában, köztük volt J aana fiúja is, a Paul N ewmanszemű és vitorlázás közben lebarnult szépfiú, J ukka 10

Peltonen, aki basszust énekelt. J aana többször áthívo, hogy megvitassa velem olykor egy üveg vörösbor társaságában, összeköltözzön-e Jukkával. A rendőrség ügyefogyo testépítői után J ukka valósággal üdítő látványt nyújto. J aana dalolása nem zavart túlságosan, mivel egész szépen énekelt, különben is, bármikor feltehe em a fülhallgatóm, ha a komolyzene már végképp az idegeimre ment. A ztán meghalt nagymamám testvére, és az örökösök nem akarták eladni a Töölö városrészben levő egyszobás lakást, mert meg akarták várni, hogy felmenjen az ára. A z egyezség szerint addig ingyen lakha am o, csak a rezsit kelle fizetnem. Aztán a lakás ára valóban emelkede, és én már a ól tarto am, hogy ki kell költöznöm, de pénzsóvár rokonaim még többet akartak kihozni belőle, ezért megint csak vártak az eladással. Ám jö a válság, és az árak a pincébe zuhantak. Így továbbra is az Elite é erem szomszédságában éldegéltem. Hébe-hóba összefuto am J aanával az iskolában, és megtudtam, hogy szakíto J ukkával. Később, egy németországi út során beleszerete a házigazda fiába, és o ragadt Hausfraunak. Azóta már csak karácsonyi képeslapokat küldünk egymásnak. Homályosan J aana többi ismerősére is emlékeztem. Nevek és arcok villantak fel. A nyaralóhoz vezető út zöldellő tájakon át kacskaringózo. Rane kikapcsolta a szirénát, de továbbra is jóval gyorsabban hajto a megengede nél. Rendőrautónak ezt is szabad. Én a térképet böngésztem, s nem is tévedtünk el, ami egy rendőr számára igencsak kínos lenne. Ezüstösen csillogo a tenger a szántóföldek mögö, egy nyúl futo át az úton, egy darázs pedig megpróbált berepülni a zárt 11

ablakon keresztül. A gazdagok felújí a ak errefelé néhány régi, urasági villát magyarázta Rane. Végül egy megközelítőleg tíz méter széles földszoroson egy szigetszerű területre értünk. Áthaladtunk egy magas, íves kapu ala. A hely neve sárgaréz táblán díszelge : Villa Maise a. Keskeny, fűvel benő út vezete az idillikus nyaraló udvarára, amely éppen olyan volt, mint amilyenben mindig is szere em volna élni. Kétemeletes, fehér ablakkeretekkel, fafaragásokkal. A ház elő i gyepen egy járőrkocsi állt, meg a helyszínelők ócska Volvója. J ó gyorsak voltak a fiúk. Hol kezdjük? cinikus, majdhogynem agresszív fellépést erőlte em magamra. Csak nehogy sírva fakadjak korábbi lakótársam egykor oly vonzó exbarátjának holtteste láttán! A közlekedésrendészet őrmestere egy sötét hajú, mogorvának tűnő lánnyal jö felénk. Mindke en bizalmatlanul néztek rám, és noha fel voltam rá készülve, mégis bosszanto. A sötét hajú ismerősnek tűnt, és a Mirja név eszembe ju a a J aana nem túl hízelgő szavait a kórus legzsémbesebb tagjáról, aki még csak pálinkát se ivo, ami legalábbis öt évvel ezelő az ő köreikben megbocsáthatatlan véteknek számított. Mirja a partra vezete minket, ahol a helyszínelő fiúk egy sziklának dőlt testet fényképeztek. O volt már az orvos is. Mia am ugyan nem kelle volna várniuk azzal, hogy kiemeljék a hol estet a vízből. Legszívesebben rá se néztem volna a hullára. Hogy néz ki? kérdeztem bután Mahkonent, az igazságügyi orvosszakértőt, akinek legalább ötven kiló súlyfeleslege volt, és mint mindig, most is egy szipka lógo 12

ki a szájából. Feltehetően ugyanannyira utált engem, mint én őt. A különbség csak az volt, hogy én tisztában voltam vele, a szakterületén ő egy zseni. Hol van Kinnunen? kérdezte gyanakvóan. Akárhol is van, nem várhatunk rá vágtam vissza én is nyersen. A halál oka? Az arcából ítélve megfulladt. Bár az is igaz, hogy a fején lévő lyuk egész érdekesnek tűnik. N a, majd meglátjuk Mahkonen nem hozzám beszélt, hanem Rane cipőorrának. Lehetséges, hogy előbb leütö ék és csak aztán dobták a vízbe? kérdezte Rane. Meglehet, bár még nem tudom, mivel Talán egy kővel? Rane a parti sziklákat szemlélte, amelyek közt mindenféle nagyságú kövek hevertek, ökölnyiek is. Talán Mindenesetre lesz munkájuk a fiúknak, míg minden követ megforgatnak sóhajtott az orvos. I nte em a mentősöknek, hogy emeljék ki a testet a tengerből. Óvatosan megfordíto ák. Felismertem. S zőke haja a vértől és a sós víztől összecsomósodo, s a rémület még mindig o ült a nyito szemekben, amelyek kék vészlámpákhoz hasonlóan ragyogtak ki a lila foltos arcból. Hínár díszle a fehér anorákon, a farmerja odatapadt a lábához. Fájt visszagondolni a nőcsábászra, ahogy pár évvel ezelő megismertem. J ukka csak egy-két évvel volt idősebb nálam, még harminc se lehete. Persze lá am már fiatalabb halo akat is, de azok testét a pálinka vagy a kábítószer már teljesen szétrágta. Lenyeltem a könnyeimet és megköszörültem a torkom. A ztán rákiabáltam a helyszínelő fiúkra, hogy találják ki, mi okozha a azt a sérülést J ukka 13

fején. Talán elcsúszo a stégen? Tudtam ugyan, hogy a szigorú hangnemmel se tudom leplezni, hogy felzaklat az ügy, s noha a honvédelmi miniszter már nyilvánosan is mert sírni, én semmi esetre se akartam. Lássuk, hogy mit tudnak azok o fenn a nyaralóban mondtam Ranénak, és a ház felé fordultam, amelynek tengerre nyíló verandáján emberek ültek. Senki sem néze felénk, úgy tettek, mintha ott se lettünk volna. Közelebbről a nyaraló úgy néze ki, mintha eredetijének, annak a régi, fából készült nyaralónak, amely valamikor i állt, csupán silány másolata volna. A festék már megkopo rajta, biztos volt vagy húszéves, de a ház maga nem lehete sokkal idősebb, mint én. A verandára sütö a nap, és én átkoztam a túl meleg farmeremet. Néhányan ismerősnek tűntek a társaságból. Maria! csenge meglepe en egy hang. Csak nem rendőr lettél? Megismersz még? Tuulia vagyok. Persze, hogy emlékeztem rá. Gyakran volt a kéglinkben, és néha találkoztunk az iskola kávézójában is. Kedveltem őt, értékeltük egymás humorát. S zebb volt, mint ahogy emlékeztem, egyenes tartásából a felnő nő büszkesége sugárzott. Emlékszem mondtam, de nem tudtam mosolyogni. A zoknak, akik nem ismernének: Maria Kallio főtörzsőrmester vagyok a Bűnügyi O sztálytól. A társam Lahtinen őrmester. Először is, ha megkérhetlek benneteket, mutatkozzatok be és meséljétek el, hogy mi történt a múlt éjjel. Ez még az én fülemnek is annyira nevetségesen hangzott, hogy rá se mertem nézni senkire. Mirja születe vezetőtípus volt. Egyenletes hanglejtéssel beszélt, mintha olvasta volna. Talán előre kigondolta, hogy 14

mit mondjon. Mirja Rasinkangas vagyok. Mindannyian a Keleti Finn D iákszövetség Énekkarának vagyunk a tagjai. J ukka Peltonen cégének lesz valamilyen nyári rendezvénye, oda hívtak minket fellépni. S zép pénzt ígértek, így J ukka összeállíto egy nyolcfős együ est, hogy énekeljünk az ünnepségen. Mirja elmondása szerint a jelen lévő csoportból négyen J ukka saját kvarte jéhez tartoztak, a többiek alkalmi csatlakozók voltak. Előző nap délután érkeztek, pár órát próbáltak, majd az estét finn szokás szerint töltö ék: szaunáztak és iszoga ak. J ukkát utoljára ke ő körül lá ák életben, s valahogy senki sem emlékeze rá, hogyan tűnt el a társaságból. Reggel kezdtem hiányolni J ukkát, nem érte em, miért nem bújik még elő magyarázta Mirja. Aztán jö kiabálva J yri, hogy J ukka megfulladt, és valóban o is volt a parton Mirja hangja megremegett. Amikor odamentetek hozzá, megmozdíto átok a testét? Megpróbáltam kitapintani a pulzusát. D e nem mozdíto uk el mondta szárazon egy basszus hang a veranda mélyéről. Á, An i S arkela vagyok, lehet, hogy emlékszel. N em volt pulzusa, és különben is, világos volt, hogy vízbe fúlt, semmi értelme nem le volna bármivel is próbálkozni. Persze An ira is emlékeztem. Két hétig majdnem szerelmes voltam belé, miután egyszer együ utaztunk a villamoson, és beszélgetni kezde velem Henry Parland könyvéről, ami épp a kezemben volt. Hány férfi tudta volna, hogy ki egyáltalán ez a Henry Parland? A ztán úgy 15

döntö em, hogy elfelejtem An it és Henrynél maradok, őt bálványozom, de An i azért nyomot hagyo bennem. Tetsze, ez az igazság: keskeny indiánarc, nagy, horgas orr, majdnem kétméteres termet. N ehéz volt értelmezni az arckifejezését, a tekintetében szomorúság és talán félelem rejlett. Jó barátja volt Jukkának. Rendben, köszönöm. Nos, én vezetem a nyomozást, a kihallgatások Pasilában lesznek. N yomozástechnikai okokból az lenne a legjobb, ha most rögtön elhagynátok a nyaralót. A kihallgatásokat még ma este szeretném elkezdeni. Elő e azonban szeretném megtudni, hogy ki kicsoda, mi a foglalkozása, lakcím s a többi. Rane, jegyzetelnél? Téged hogy hívnak? kérdeztem a közelemben ülő, apró termetű és igen fiatalnak kinéző fiút, akit láthatóan nagyon megviseltek a történtek. J yri Lasinen vagyok kezdte a magas, tiszta tenor hang. Huszonhárom éves, matekot és informatikát tanulok az egyetemen mindez úgy hangzo, mintha felvételi elbeszélgetésen lettek volna. Mirja Rasinkangas vagyok ismételte meg a zömök, sötét hajú lány. Huszonhat éves, történelem szakos. Piia Wahlroos hangja alig volt su ogásnál erősebb. A lánynak nagy, barna szeme volt, gesztenyebarna haja, és ékkövekkel díszíte jegygyűrűje. Karcsú termetén elegáns strandruhát viselt Minden apró részletet megfigyeltem, mégsem voltam képes rendszerezni őket magamban. Huszonhat vagyok, skandinavisztikát tanulok. S irkku Halonen, huszonhárom. Kémiát tanulok. Piia testvére vagyok, de ő már férjnél van, ezért más a családneve. S irkku sápadtabb és hétköznapibb változata volt elbűvölően szép nővérének. Sirkku melle egy kissé 16

pocakos, göndör hajú fiú ült, fogta a lány kezét, bizonyára a barátja. Timo Huttunen vagyok, erdészmérnök. Huszonöt. Tuulia Rajala, huszonkilenc. Életművész. An i S arkela. Matematikus, egyetemi asszisztens. Huszonkilenc. J óllehet egy cseppet se értem, hogy mi köze van a történtekhez a korunknak. Rane felsóhajto. Automatikusan írta tovább a J óllehet szót, s most mérgesen nézett a fiúra, mintha csak őt hibáztatná érte. O ké Pakoljátok össze gyorsan a holmitokat, aztán indulás! Újra lementem a partra, mert még beszélni akartam a helyszínelőkkel. Az ösvényen a hordágyat vivők jö ek velem szembe. A mikor visszatértem a házba, Mirja épp a hűtőt rámolta ki. Egyébként ki hol aludt? J ukka szobája az emeleten van, a folyosó melle. J yri és An i a folyosó másik részén aludtak, J ukka öccsének a szobájában. Timo és S irkku a folyosó végén, J ukka szüleinek a szobájában, Piia, Tuulia és én pedig i lenn, a nappali padlóján. Tehát Jukka volt az egyetlen, aki egyedül aludt? I gen. Nem sokat lehete ugyan aludni, mivel mindig járkált valaki. Gondolom, a vécére szaladgáltak. Én mindenesetre az első pár órában szörnyen nyugtalanul aludtam. Tuulia is re enetesen horkolt, hiába próbáltam többször is felkelteni. S ajnálom, hogy nem hagytalak aludni jelent meg hirtelen Tuulia a konyhában. Piia se aludhato túl sokat, biztos rossz volt a lelkiismerete Tuulia vete egy pillantást a hűtőbe. El se tudtuk készíteni a kagylókat. Ha 17

letudtuk a kihallgatást, gyertek el hozzám vacsorára! J ukka emlékére A paradicsomszósznak épp megfelelő a színe. Kár, hogy csak fehérborunk van. Hagyd abba, Tuulia! sziszegte Mirja anélkül, hogy észrevette volna a másik hangjának a remegését. O hagytam őket és felmentem az emeletre. A hallban J yribe botlo am, aki épp a hálózsákját próbálta feltekerni. Egy szűk folyosó végéből egy nagy hálószoba nyílt, nyilván J ukka szüleinek a szobája. Az ajtó résnyire nyitva volt, az ágyon női lábakat lá am. Egy férfi keze simoga a. Biztos Sirkku és Timo. J ukka hálószobájában nem volt senki. Mintha egy tinédzser szobája le volna. Az utóbbi tíz évben bizonyára alig változo i valami. Mindenfelé tengerkék szövetek, a falon vitorlások poszterei, a könyvespolcon pár üres rumosüveg, vitorláskönyvek, mellette egy gitár. A széken egy pulóver csüngö, a cipőt betolták az ágy alá. J ukka halála éjjelén mezítláb hagyta el a szobát, talán mert senkit se akart felkelteni. A z ágy nem volt bevetve. A kárhová is ment J ukka, elő e nyilván aludt, és bizonyára vissza akart még feküdni az ágyba. Az utolsó szoba ágyán An i Sarkela feküdt, kezét a tarkója ala összekulcsolva. Amikor megláto, felugro, mint egy újonc az őrmester előtt. Nyomon vagy már? meglepe, hogy a hangja kifejezetten ellenséges volt. Meglehet. Ebben a szobában aludtál? Igen. Te elég jól ismered illetve ismerted J ukkát. Bejönnél a szobájába, hogy megnézd, nem hiányzik-e valami? S zó nélkül jö velem, s elsőnek a ruhásszekrénybe néze 18

be. Ugyanazok a cuccok, mint mindig. Mindene i volt, amire szüksége lehete, csak egy kis táska volt nála, amikor jö ünk. Az i is van. Semmi különleges nincs benne, ko ák, tiszta zoknik A szoba mindenesetre ugyanúgy néz ki, mint máskor. An i pillantása az asztalon heverő, elnyű kórusmappára esett. Kuula egy dalánál volt nyitva: Viszi az ár a csónakom. J ukka jócskán te megjegyzéseket a lapszélen. An i elfordíto a a fejét, észreve em, hogy az ajkába harapott. Ezt gyakoroltátok tegnap? kérdeztem, csak hogy mondjak valamit. Többek közt. Finn dalokat kértek a meghívóink. J ukka tárcája a ko akönyv melle hevert, magamhoz ve em. Maradt bennem azonban valami hiányérzet: mintha nem ve em volna észre valamit, amit pedig észre kelle volna Végre elindulha unk. A helyszínelők még o maradtak, hogy felkutassák a fegyverként szolgáló tárgyat, s valakinek meg kelle várni J ukka szüleit is, akik estére ígérték érkezésüket. Szemügyre ve em ezt a zavart csoportot, amelyet hamarosan ki kelle hallgatnom. Elvileg lehetséges volt, hogy egy arra járó idegen szemtanúja, netán okozója volt J ukka halálának. Ezt a lehetőséget sem hagyha am figyelmen kívül. A nyár folyamán a főváros környékén gyakoriak voltak a betörések. Lehet, hogy J ukka meglepe egy partra szálló bűnözőt? Egyelőre azonban mégiscsak J ukka társaival kell foglalkoznom. Ha köztük van a gyilkos gondoltam hamar 19

megtörik, hiszen egyikük sem lehet hidegvérű, profi bűnöző. An i és Tuulia hangját hallo am a part felől, valamit nagyon magyaráztak a helyszínt biztosító embereknek. Odamentem, hogy sürgessem őket az indulásra. Valami baj van? kérdeztem. Einstein, a cicám felelte An i. Két órája nem lá am, valahol vadászhat. Nem mehetek el nélküle. Mégiscsak jobb lenne, ha most velünk jönnél. Később majd visszajöhetsz és megkeresheted a macskád mondtam kicsit barátságtalanabbul, mint ahogy szere em volna. Megbíztam a hátramaradó fiúkat, hogy ügyeljenek a macskára, és fogják meg, ha látják. Úgy bámultak rám, mintha elment volna az eszem. Macskát fogni, még csak az hiányzik! dörmögte az egyik. J ukka autója egyelőre a nyaralónál maradt, hogy a helyszínelők átvizsgálhassák. Később valamelyikük majd elviszi a laborba, a kulcs o volt benne. Piia Wahlroos BMWjébe öten fértek. Fölösleges le volna, hogy velük utazzon egy rendőr, hiszen ha alibit akartak egyeztetni, ezt a rendőrség érkezése elő már rég megtehe ék. Fogadni mertem volna, hogy Mirja Rasinkangas és An i Sarkela lesznek azok, akik készek rendőrkocsival utazni. N em csalódtam. A hátamban éreztem An i térdét, ezért előrehúztam az ülést. Valahogy idegesített. Maria, tulajdonképpen hogy kerültél a rendőrséghez? kérdezte An i, amikor a kis erdei útról rátértünk a főútra. Amikor utoljára találkoztunk, jogot hallgattál. Elő e rendőrtisztire jártam, és épp kapóra jö ez a helyettesítés. Már sok ilyen esetet gyilkosságot oldottál meg? 20

Eleget. Ne becsüld le ezt a lányt! Ne félj, elkapja a bűnöst szólt közbe fanyarul Rane. Csak kuncogtam magamban. Rane dilije megint jelentkeze. Magassága épphogy csak megütö e a mércét a rendőrségen, ezért aztán minden nála jóval nagyobb férfihoz ellenségesen viszonyult. Hogy megint lánynak neveze, azt most elnéztem, hisz mégiscsak a pártomat fogta. Te J aana lakótársa voltál, nem igaz? kérdezte döbbenten Mirja. Most már emlékszem s ez úgy hangzo, mintha a velem kapcsolatos emlékei nem le ek volna túl pozitívak. Talán az a sörözgetős este juto az eszébe, amikor elköve em azt a hibát, hogy megoszto am velük a véleményemet a kóruséneklésről. Elhatároztam, hogy felhívom J aanát N émetországban. Egy időben J aana J ukka barátnője volt, talán tud valami használhatót mondani róla. És valószínűleg ismeri a többieket is, hisz csak két éve volt az a sorsdöntő németországi turné. Az út további részét csendben te ük meg. I gyekeztem rendszerezni magamban, amit megtudtam. A z igazságügyi orvosszakértő előzetes véleménye szerint J ukka egy tompa, bizonytalan alakú tárggyal, szemből és kicsit magasabbról kapta a fejére az ütést. A lehetséges gyilkosnak tehát magasabbnak kell lennie nála akkor a jelenlévők közül csak An i jöhete számításba de az is lehet, hogy J ukka ült vagy térdelt. Mindenesetre nem hajolt előre, mert akkor az ütés más szögből érte volna. Vajon azért akart valakivel a stégen találkozni, hogy nyugodtan ke esben lehessenek? Vagy egyszerűen csak kiment, és meglepetésszerűen megtámadták? N os, mindezt 21

ki kell derítenem. Eddigi gyilkossági eseteimben nem volt sok kiderítenivaló: részeg késelők, feleségének támadó brutális férj. S emmi kétségem nem volt afelől, hogy ez most nem lesz ilyen egyszerű 22

KETTŐ Hullám csap orrába, oldalába Kinnunen még mindig nem jelentkeze a főkapitányságon. A z ügyeletes kollégának a lakásán csak a legújabb barátnőjét sikerült elérnie, akitől megtudta, hogy a fele esem épp a negyedik korsó söre melle ül a Kappeli teraszán. Így aztán Ranéval kénytelenek voltunk nélküle elkezdeni a kihallgatást, hogy a tanúknak ne kelljen egész estéjüket a rendőrségen tölteniük. Tulajdonképpen már meg se lepődtünk rajta, szidni se volt erőnk. Ki tudja, hányszor jártunk már pórul miatta Úgy döntö em, hogy ábécérendben hallgatom ki a kórustagokat. Én kérdezek, Ranénak csak jegyzetelnie kell, sokkal több hasznát most úgysem venném: már minden gondolata közelgő szabadsága körül forog, amikor végre rendesen kialhatja magát, feledve a világ összes gyilkosságát. Mégsem árt, ha elő e meghallgatja a tanúvallomásokat és véleményt mond róluk. Közös munkánk néhány hónapja ala kiderült, hogy előítéletei és rosszindulatú megnyilatkozásai ellenére rendkívül jó megfigyelő, éles eszű zsaru. Sirkku Halonennel kezdtünk. Timo Hu unen mindenáron be akart jönni a barátnőjével, de visszatessékeltem a folyosóra. A lány nagyon ideges volt, ezért mindenekelő megpróbáltam megnyugtatni: 23

kezdetben egyszerű rutinkérdéseket te em csak fel. Nem erősségem a túlérzékeny, instabil személyiségek kezelése, a hétpróbás, dörzsölt alakokkal sokkal könnyebben boldogulok. S irkku vallomásából kiderült, hogy közel három éve ismeri J ukkát. Piia és a férje bulijain már az énekkarba lépése elő is találkozo vele párszor. Timo Hu unennel jó egy éve jár. J ukkát egész jópofának tarto a, és el se tudja képzelni, hogy ki ölhette meg. Olyan jól indult ez a hétvége Egész nyári szünetben egy áruház parfümosztályán dolgozom, re entő fárasztó. Annyira vártam erre a hétvégére! úgy tűnt, a lány jobban sajnálja az elfuserált kirándulást, mint vendéglátójuk halálát. Már kezdtem azt hinni, hogy semmit se tudok belőle kihúzni. Elmondása szerint szombaton nem történt semmi rendkívüli. Próbáltak egy kicsit, egész jól ment minden. Aztán An i és J ukka elmentek, hogy befűtsenek a szaunába, J yri zongorázo hihetetlen, hogy egyesek nyaralójában még zongora is van! Ő Timóval eperbort iszogato a teraszon, Mirja és Tuulia pedig a vacsorát készítették. Ratatouille-t vacsoráztunk; sose kóstoltam korábban, de nagyon finom volt. Bár szerintem túl sok volt benne a fokhagyma. D e el kell ismerni, Tuulia nagyon jól főz. Aztán amíg a többiek szaunáztak, Timóval csónakáztunk egy kicsit Mi csak utánuk mentünk, mert a szaunában is ke esben szere ünk volna lenni. Tizenegy táján mehe ünk vissza a házba. Amikor a szerelmespár megjö a szaunából, a többiek a földszinti kandalló elő ültek, iszoga ak, zenét hallga ak. Nyugodt, békés hangulat uralkodott. Mikor feküdtetek le? Jukka előtt vagy után? 24