ZOLTAI LAJOS MUNKAIBÓL* Közli: Radics Kálmán A DEBRECENI KISTEMPLOM TÖRTÉNETE Összeállítás az 1927-28. évi megigazítást követő újrafelavatás ünnepélyére Zoltai Lajos A debreceni Kistemplom a város viszontagsággal és dics őséggel teljes multjából több mint harmadfélszáz esztendő eseményeinek, örömének és szomorúságának tanúja és részese.atemplom maga ise hosszú idő alatt kétszer lett arégidebrecen gyakran visszatérő, legfélelmetesebb ellenségének, a tűznek martaléka. Egyszer földindulás is megrázta falait. Szerkezeténekeredetifogyatékosságai, anyagának étavulása miatt többször rászorult alapos és költséges javításra. Tűzvész nélkül is az utolsó száz év alattnem egyszerjutott olyan fenyegetően romladozó állapotba, hogy az egyházi elöljáróság teljes lebontására és a helyén díszesebb új templom felépítésére szánta el magát. Hanem a gyülekezetnek hagyományos, megható ragaszkodása, támogatva a körülményeknek befolyásoló változásától, mindannyiszor elibe állott annak, hogy ez a felette népszerű ódon szent hajlék végleg elbontassék. Nekünk, magyar kálvinistáknak, nem királyok építik az Isten-hajlékát ; nem is dúsjövedelmeket élvező főpapok; roppant uradalmakból álló egyházi közvagyonunk sincsen. Krisztusi szegénységünk a mi nagy erősségünk. Gyülekezeteinknek Isten dicsőségeemelésére való tettrekész vágyódásakiapadhatatlan, mint abibliabeli özvegyasszony olajos korsója. Debrecen mindegyik református temploma a hívek önkéntes adományaiból s egy-egy kegyes életű, istenfélő házaspár végrendeleti hagyományából épült fel. Szegényés gazdag református polgárok élőhitének, Isten-házához való nagy szeretetének alkotó erejét hirdeti buzdítólag a most előttünk újra megnyílt Kistemplom szentedényeinek, aranyozott szószékének ragyogása ; hatalmas orgonájának búgása, harangjainak zúgása. Fundamentominak és boltíveinek minden téglája néma hallgatagsággal is erről a cselekvő élőhitről, az Isten dicsősége munkálásának erős akarásáról, az ősök példáját követő kiapadhatatlan áldozatkészségről tanúskodik. A tanulmány a Debreczeni Képes Kalendáriom XXIX. évfolyamában jelent meg 1929-ben (65-75. old.). Közlésünk most is a korabeli nyelvhasználatnak megfelelő, de aképetés arajzokat nem nyomtattuk ki, azokra csak itt hivatkozunk. A Kalendáriom 69. oldalán található a Kistemplomról és régi toronysisakjáról egy kép.a 71. oldalona Kistemplom régi állapotáttükrözőrajz és az a terv látható, amelyet Pollák és Ybl készített 1843-ban a régi torony meghagyásával az átalakításhoz.a 72. oldalon Skalitzky Anta11863-as megújítási terve, a75.oldalonpediga Kistemplom belsejének rajzatalálható. Ittjegyezzük meg, hogy a DKK 1908-as száma már közölt egyrövidebb Zoltai-cikket a Kistemplomról. Abban a városi múzeum felvételei közül láthatunk egy képet a Kistemplomról lebontás el őtti, egyet a lebontás utáni állapotról, egyet a bástyatoronyról, illetve egyet a torony épít őir ől, köztük van Nagy Sándor kőmíves, aki a torony gombját levette. Az 1908-as és az 1929-escikk között elsősorban terjedelmi különbség van, de nevek írásánál is előfordul némi eltérés (pl. : Umlaut használata, vagy Comáromi-Komáromi név írása stb.). Zoltai a Debrecen című újság 1935. dec. 29-i számában írt még a Kistemplomról egy kis cikket, ami reflexió volt egymásikszerző korábban ugyanott megjelent írására, természetesen pontosítva is azt. 133
Amostani Kistemplom helyén, az ősi Piac és Német (most Széchenyi) uccák szegeletén, ennek első felépülése előtt, a török uralom végefelé is állott már szerényebb külsejű olyan épület, amely istentiszteleti helyül használtatott, elébb ideiglenes, majd állandó jellegű imaház. Keletkezéséről semmit sem, szerepléséről is csak keveset tudunk.a városi jegyzőkönyvek ritkán, szűkszavúan emutik. Másféle egykorú feljegyzések is alig maradtak fenn róla. Eleinte szin"-nek, majd hol kistemplom"-nak, hol új templom"-nak írják. E szó : szin" használatából arra következtethetünk, hogy vagy fából ácsolták, mindjárt istentiszteleti céka, vagy pedig eredetileg céhek árúlóhelye volt. Tornyát sem emutik ; legfeljebb filegória"-szerű harangláb állhatott mellette. Legelőször 1661-ben esik szó a színről, mint ahol Vetési Sándor uram prédikálgat, akit a tiszteletes tanács a következő évre is megmaraszt a szintien való szolgálatra". Úgy tetszik, ekkortájban szervezi Debrecen a negyedik lelkészi állomást. Ugyancsak a színhez" fogadják meg 1672-ben a pataki kántort". A pataki kántor is hihetőleg a felsqmagyarországi vallásüldözés miatt menekült hozzánk, miként az egész pataki kollégium bújdosásra kényszeritett sok nemes úrral és számkivetett szegény prédikátorral együtt. Csatári Bálint szenátor is,1671-ben a szin építésének egy részét vállalja magára". De már 1672 után végképpen felhagynak a szin" elnevezéssel. Néhány éven át ettől fogvafordulnak előaz évenként ismétlődővárosi tisztvisel ő-választásokról szóló feljegyzésekben az egyházúak és gondnokok (aedeles seu diaconi et curatores pecuniae ecclesiasticae) mellett, a kisebb vagy újtemplom felügyelői (curatores novi templi seu inspectores apud parvum templom), egyszer hármasával, kétszer kettesével. Könnyen gondolhatjuk azt : ezek az inspectorok, akik csak alkalmilag beálutottaknak látszanak, akistemplom újonnan építésére ügyeltek fel.afennmaradt egykorú városi számadásokból csupán azt az 1679. évi kimutatást hozhatjuk kapcsolatba e templom építésével, amely a templomépületére" tett 751 forintnyi kegyes adományokat és hagyományokat sorolja elő. Abban az időben szokatlanul nagy összeg volt ez. A városra szálló, szabad prédára engedett német regimentek 1705-ben, majd 1706-ban, mialatt a lakosság újra meg újra elfutni volt kénytelen, két ízben profanálták, megfertőztették és bemocskolták a Kistemplomot is, nemcsak az öreg templomot. Elrabolták keresztelő edényeit, elrontották szószékét, ablakait kitépték, padjait és kerítését benne feltüzelték, lovaikat és ökreiket, mintha istálló lett volna, belekötötték. Ez a régibb Kistemplom égett le 1719 nyarán (júl. 17.) özv. Szikszai Kis Pétemé csapó uccai házánál támadt szörny ű tűzvészben. Pár óra alatt elhamvadt a város nagyobb és kisebb közháza, 32 boltja, könyvnyomdája, patikája, postaháza, magtára, 2 vendégfogadója, 3 csapszéke, ánícsarnokai ; ezenkívül több mint 4001akóház. Egyfelo~ az előző száraz, terméketlen esztendő miatt is már keservesen érzett, a tűzvésszel még nagyobbra nőtt általános ínség és a közeledő pestis fenyegető réme, másfelől a korlátlan hatalomra törő catholicismusnak néhány év óta ismét kíméletle nül megindult erőszakoskodása elképzelhetetlenül súlyos megpróbáltatások elé sodorta és borzasztó aggodalommal gyötörte Debrecennek akkor még kivétel nélkül egy valláson lévő lakosságát. I. Leopold, ajezsuitáktól befolyásolva, már 1703-ban, beakarta váltani azt a fogadalmát, hogy a török uralom megtörése emlékéül Debrecenben templomot épít a boldogságos Szűz tiszteletére. SavoyaiJenőherceg főhadvezér közbelépése, majd Rákóczi Ferenc hosszú szabadságaharca egyideig elodázta ennek a politikailag is oktalan szándéknak foganasítását. Nincs egykorú írottbizonyítékunk arról, hogy elődeinknél 134
méltán heves izgalmat szülő hatalmaskodásnak szándékos, dacos reakciója lett volna a vallásához törhetetlenül ragaszkodó debreceni nép részéről az ispotályi templom felépítése, mellette új, immár ötödik lelkipásztori állás betöltése, a hírneves tudós Debreczeni Ember Pál személyével. De azóta eltelt két század ködös távolságán keresztülnézve sem maradhat feltűnés nélkül, hogy az okos és előrelátó debreceni tanácsnak mindkét alkotása ugyanarra az időre esik, amikor Kálmáncsai István királyi biztos Szűz Mária temploma helyének kijelöléséértkeményen szorongatja Debrecent, a kálvinista várost. Nem tárthatjuk a röpke véletlen művének azt sem, hogy a helvét hitvalláshoz ragaszkodó város megint egy új templom felépítésével és a könyvekkönyvének, a bibliának költséges kinyomatásával válaszol az 1712-15. évi országgyu~és 108-ik törvénycikkére. Ez a nevezetes törvény Debrecen követének erélyestiltakozása ellenére is, azzala feltétellel iktattabe Debrecenta szabad királyi városok közé, ha helyet jelöl ki a katholikus parochiális egyháznak és a Ferencrendi kolostornak. Most márlehetetlen volt kitérnie az egymást támogató királyihatalom, kath. főpapság és kath. társadalom megalkuvást nem ősmerő akaratának teljesítése elől, amelynek bevallott célja : visszaállitani a boldogságos Szűz- és Szent István országában a hajdani hitegységet, nem riadva meg törvényellenes, jogtalan elnyomástól, igazságtalanságtól, felháborító üldözésektől sem, a gyengébb protestánsokkal szemben, akiket eretnekeknek csúfoltak és akikről kétségbevonták, hogy jó hazafiak és hű alattvalók. A debreceniek a körülöltök jelentkező szomorú esetekből már 1715-ben tisztán láthatták, mekkora küzdelem, micsoda megpróbáltatás vár reájok. De bizonyosan érezték azt is, hogy annál törhetetlenebbül kell ragaszkodniok apáik hitéhez és meggyőződéséhez. Ellenálló erejük valóban úgynőtt, mint a keleti monda szerint a pálmafáé nő, amelyet a város címere is ábrázol, a teher alatt. Jegyezzük megjól, mennyire váltogatva nyomon követik egymást egyfelo~ a debreceni Kistemplom építésének és a Komáromi Csipkés György fordítása szerint való biblia kiadásának eseményei, másfelől a róm. kath. templom építésének meg a szerzetes rendek betelepítésének mozzanatai. Nagyszerű vetélkedés, elszánt küzdelem játszódott le akkor a mindenféle földi hatalomra támaszkodó katholicizmus és csupán saját erejére utalt, de Istenbe bízó kálvinista Debrecen között. GrófCsáky Imre váradi bíboros püspök, a már idézett 108. t.-c.-re támaszkodva, 1716 márc. 16-án nevezi ki az első debreceni plébánost ; márc. 22-én kél az a királyi parancs, hogy a városi tanács azonnaljelölje és mérje ki a kath. templom és a zárda he lyét ; a püspök ugyanazon évben behozza a ferencrendibarátokat ; pár év mulya követik őket apiáristák. Az új plébános előbb követeli : a király kedviért ésaz alattvalói hűség megmutatásáért vétessék be a tanácsba egy vagy két katholikus is ; adjon vissza mindeningó és ingatlan vagyont a város, amelyhajdan akath. plébániához tartozott ; a prédikátorok és polgárok is tartsák meg a kath. ünnepeket. Természetesen a tanács visszautasította minden követelését a túlbuzgó plébánosnak, aki egyszerűen túltette magát az 1690. évi leopoldi diplomában vállalt királyi kötelezettségeken. Ellenben a városi tanács 1715 dec. 23-án megkötiross Sándor és fiai eperjesikeresked őkkel, mint a Campegius Vitringa leydai nyomdász megbízottjaival a szerződést, a bibliának 12,000 forintért 4000 díszes példányban leendő kinyomatásáról. 1716 okt. 23-ánírják meg Pósalaki János és Veresmarti János szenátorok hat más előkelő polgár jelenlétében Nemzetes Báthori Szabó András megindítóan szép, nagyjelentőségű testamentumát. Ez a derék polgár, az isteni Gondviselés sugalatára, igen kritikusidőben, különféle köz- ésjótékonycélra, 8435 magyar forintot hagyományoz. Ebbo 1 hatezret rendelt Isten ~ Felsége szent tiszteletének előmozdítására, úgymint a 135
Kistemplomnak megújítására vagy építésére". Ugyancsak a Kistemplom épületére és kívántató szükségére" testálra Német ucca másik szegeletén levő házának felét boltjaival együtt ; míg másik felét a város örökölte. Álljunk meg pár percre e tisztes név, Báthori Szabó András neve előtt. Foglaljuk a hálás megemlékezés virágos koszorújába! Báthori Szabó Andrásról alig tudunk többet annál, amit végrendeletéből kiolvashatunk. Az sem bizonyos, mi volt a polgári foglalkozása. Mindenesetre jómódú, vagyonos polgár, aki azonban sem nyilvános szereplésre, sem közhivatalra nem vágyik.a választott hiteskommunitás névsorában sem találjuk. Úgy lehet, magának élő, zárkózott természetű ember, de hogy nemesen érző szív dobogott benne s lelki kincsekre is áhítozott, amellett végrendelete tanuskodik.-amikor élete alkonyán, sírja szélén, földi javairól intézkedett, azisteni gondviseléstől születéséto~ fogván élvezett lelki és testi áldásokról megemlékezve, háládatosságának ésbuzgóságának teljes bizonyságát ismegmutatni kívánta. Megható szeretettel és bölcs körültekintéssel gondoskodik egyházának és városának különböző intézményeirő l, legfontosabb akkori feladatairól. Juttatott javaiból templomoknak, papoknak, kántoroknak, kollégiumnak, fiú és leányiskolának, professzoroknak, tanítóknak, külföldre készül ő diákoknak ; nem felejtkezétt meg a szent biblia és egyik prédikátor munkája kinyomatásának költségeiről, árvákról, szegényekről, a magisztrátusi tisztvisel ő személyekro~. Özvegyen maradó házastársáról, távolabbi rokonairól és cselédeiről is gondoskodott. Aközjóra hagyott eme kilencedfélezer forint vásárló képessége abban az időban körülbelül annyi volt, mint nyolcvanezer pengőé most. Báthori Szabó András előtt nem találunk a város évkönyveiben megközeutőleg hasonló nagyságú kegyes hagyo mányt. Utána is csak hosszú idők multával támasztott közülünk ilyen nagy alapítókat az isteni gondviselés. Báthori Szabó András 1716-ban, özvegye Mészáros Anna 1720-ban halt meg. Mészáros Anna is példás buzgósággal emlékezett meg végrendeletében úgy a Kistemplomról, mint a kollégiumról. Sírfelirata őt is kegyes, áldozatkész, adakozó, bő kezű úrnő"-nek mondja (pia, dovota, liberalis et munifica domina). Koporsó-alakú, kettős síremlékük, gondozatlanul, elfeledten, összetörve lappang a kossuthuccai temető elhagyatott hátsó részén. Reméljük, hogy az ébredő kegyelet nem soká megérdemelt gondjaiba veszi a templomépítő házaspár behorpadt sírhelyét. Forduljunk vissza a Kistemplom építéséhez. Az emutett 1719. évi tűzvész s a romok eltakarítása után a városi Tanács mindjárt már szent. 24-én hozzáfoghatott az új templom építéséhez. A szertartásos alapkő letételt ugyan csak 1720 ápr. 22-én ünnepelték meg, a szintén épülni kezdett kath. templomnál pedig 1721 júl. 26-án (Sz. Anna napján). A Kistemplomnál pénz dolgában nem volt fennakadás. Báthori Szabó András 6000 fitos hagyományát részint az özvegye, részint a kölcsönvev ő adósok rögtön befizették.a hívek önkéntes adományaibó11719-ben másfélezer-, 1720-ban pedig 2659 forint folyt be. Érdekes, hogy a váradi püspök, ugyancsak 1719 őszén 2677 forintot utalványozott a kath. templom építési költségének első részletéül. Új templomunk építése eléggé gyorsan haladt. 1720-ban már készen volt a fedele ; boltozata is nagyjából ; ablakai, székjei, kerítése. szintén. 1721-ben istentiszteletet is tarthattak benne, amit abból következtetünk, hogy az ezévi szent. 21-én 4 darab körmöci aranyat találtak az új templom perselyében. A torony fundamentumának ásását még 1720-ban megkezdték ; de a torony építését szünetelés után nagyobb erővel csak 1724-ben folytatják. A zsindelyezett új torony rézgombját, amelynek köbtartalma 26 pozsonyi vóka volt,1726 dec. 5-én teszik 136
fel ; bele réztáblára vésett emlékiratot helyeznek ; dec. 26-án fizeti ki a főbíró az óra és két új harang árát, 2985 magyar frt-ot. Az építési költség összesen mennyire rugott, a városi számadásokból lehetetlen azt biztosan megállapítani. Úgylátszik, hogy a 14-15 ezer forintot tevő építési költség egészen kitelt Báthori Szabó Andrásék hagyományából a hívek önkéntes adományiból és a közmunkával teljesített tégla-mészfa-befuvarozásából. Míg az építkezés tartott, 1719-től 1726-ig, az e célra gyűlt adományok végösszege 9674 forint 77 dénár ; Szabó Andrásék hagyományával együtt csaknem eléri a 16 ezer forintot. A legelőkelőbb családok, Komáromi György és Diószegi Sámuel fo~irók nagy adományai mellett sűrűn tűnnek elő szegény özvegyasszonyok és egyszerű pásztoremberek tíz-húszforintos ajándékai. A Tanács a könyvnyomtató Miskolczi Ferenc és Kecskeméti Barcza János szenátorokat bízta meg az építésre való felvigyázással. Vállalkozó kőmívesmester Palczer, másként Burainer Boldisár, ácsmester Kuncz Kristóf, pallér Paraveczki György. Mind idegenek. Csak az asztalos és némely közönségesebb munkát végezték debreceni iparosok. A gombot Lapdics János, a helybeli patika provisora aranyozta meg. Alig épült fel az új templom, a kor uralkodó barok-stílusa szerint, de leegyszerűsített díszít ő formák alkalmazásával : már 1727 tavaszán (márc. 27.) tűz pusztítja el. A nyolc év előttinél isborzalmasabb ez a tűzvész, amely irtóztató szélben vágtatott keresztül a városnak részben ugyanazon uccáin, amelyek 1719-ben is leégtek, Csapó uccától a külső Ispotályig. Még a tűzvész esztendejében rendbe hozatják a Kistemplomot Palczer és Kuncz Kristóf mesterek által. A tornyot pedig 1729-ben három öllel feljebbemelik a pesti Paur János György kőmíves és Weingartner János Leopold ácsmesterek. Ekkor készül a toronybeli vigyázó-ház és a még sokak előtt ismeretes hagyma idomú bádogsisak. 462font súlyú új gombból emelkedett ki azegyméter átmérőjű aranyozott rézcsillagot és a rézvitorlát tartó vasrúd.a vitorlán, amely még 1725-ben készült, Baranyi Mihály akkori főbíró nevének kezdőbetűit olvashatjuk ; az újraöntött harangokon is Baranyi főbíró neve és a város címere. A tűzben megromlott órát Petersberg Joákim bécsi órásmester javította ki 250 forintért ; mutatóit Comáromi Dallos István deákifjú aranyozta meg. A templom teljesen csak 1731-ben készült el megint. A költségeknek sem összegét, sem azt, hogy miből teljesítették, biztosan nem tudjuk. Az önkéntes adományok, a fennmaradt bejegyzések szerint nem mennek többre ezer forintnál. Az új templom további sorsa a magyar protestáns egyházak életében nevezetes Carolina resolutió kibocsátása után (1731) a városi Tanács hatásköréb ől az akkor szervezett Consistorium kezébe ment át. Atemplomra való gondviselés még inkább az egyházi elöljáróság kötelességévé vált attólfogva, hogy Mária Therézia eltiltotta a város pénztárát a predikátorok, professzorok fizetésétől, az ekklézsiának mindennemű segítésétől (1752). A consistorium csináltat 1758-ban közadakozásból gyűlt 400 forintértkarzatot a Kistemplomban, a gyermekek ésmesterlegények számára. A karzati székek is a céhek költségén készültek, amint ezt egy késo~bi kimutatásból látjuk. Alig negyvenéves még a Kistemplom, máris nagy és költséges igazításra szorul. 1766 májusában a boltozata megreped ; egyik kőlába, közel a katedrához, meghasadozott. Azt a négy kőmívest, akik életük kockáztatásával raktak új fundamentumot a kőláb a1á,18 darab császári arannyaljutalmazta meg a consistorium. Majd 1767-68- ban Osvald György tokaji ácsmester az elnyűtttemplomfedelet renoválja ; megfejéríttetika falakat ; mindent közadakozásból fizetnek. Mégisatúlbuzgó váradi püspök,valakitől félrevezetve, ráveszi Bihar vármegye közgyűlését, a debreceni követek felszó- 137
falása ellenére, vizsgáltassa meg, micsoda új oratoriumotépíttetett Debrecen városa, a róm. kath. egyház sérelmére. Apüspök is meggyőződhetett, hogy csak egy régi templom életveszélyes romladozásának megjavítása történt, mégis a vizsgálat eredményeképpen a királynő a helytartótanács útján megrótta Debrecen városát és megparancsolta, hogy jövőre minden fettünő és költséges templomigazításhoz tartozik kikérni az előzetes királyi kegyelmes beleegyezést. Húsz év mulva,1789-ben megint beomlással fenyegetett a Kistemplom boltozata ; zsindelyezése is elavult. Gyorsan kellett segíteni. A gyülekezetet adakozásra szólították fel. Királyi engedelem nélkül, mert már akkor a felvilágosodott II. József ural kodott, vasrudakkal megerősítették a boltozatot ; kicserélték a fedélgerendának egy részét ; Faggyas Gáspár új állványt faragott a harangok alá ; Molnár Mihály asztalos az otromba tégla szószék helyett fából csinált szószéket ; felibe pedigjóval elébb új koronát rendelt a maga költségén Szombathy István szenátor. Atemplom, tornyával együtt megérezte az 1792. évi földrengést is ; de súlyosabb kár benne nem történt. A mult század huszas éveiben (1824-27 közt) a Kistemplom javítása ismét sokszor foglalkoztatta az egyháztanácsot. A boltozaton újra repedése ketvettek észre ; a torony süvegje romladozott. A templom már akkor is elült állapotba jutott, környékének feltöltése miatt. Ütött-kopott falai, ódon kerítése, amely Német ucca torkolatát nagyon elszűkítette, szemetbántó-kirívó ellentétjei voltak a másik szegleten akkor épült díszes Bárczy (ma Podmaniczky)- háznak.a jobbízlésű debreceniek észrevették a templom és a torony közt lévő aránytalanságot is. Állandó a panaszamiatt, hogy sötét a templom. Először Povolni Ferenc debreceni építőmester véleményét hallgatták meg. Ez a véleményeléggé megnyugtatóan hangzott. A torony elhajlása felől támadt aggodalmat tökéletesen eloszlatta ; a torony sisakjánaktölgyfa gerendáit egészségesnek találta. Inkább csak a templomonjavasolt lényegesebb igazításokat. -Ezek azonban sokáig késtek. Anegyvenes évek elején (1841) avárosi hatóság kezdi sürgetni a Kistemplom dísztelen ésfelesleges kerítésének elbontását az ucca torkolatának szélesítése érdekében. - Felmerül atemplom körüljövedelmező boltok építésének terve is. Az egyházitanács egyikt ől sem idegendedik ; csak várni akar addig, amíg az egyháznak elég pénze lesz a templom gyökeres megjavításához. Terveket, költségvetést készíttet tehát Pol láck Mihály és a fiatal Ybl Miklós pesti építészekkel.amaz a Ludovica Akadémia, a pesti evangélikus templom és a Nemzeti Múzeum-,emez számos főúri palota és kastély, a kúria, az operaszínház és a lipótvárosi bazilika nagynevű tervez ője. A Polláck-Ybl-féle tervek szerint, ha megmarad a templom és a torony, de új boltozatot és új formát kap - 64,332 frt. a költség ; ha pedig meghagyják a régi padimentumot és boltozatot, de megváltoztatják a külsőt, 50,724 forintba kerül az átalakítás. Bármelyik alternatív terv kivitelénél 12-13 ezer forinttal emelkedik a költség, ha rézzel fedik a templomot. Mivel az egyháznak nem volt elég pénze, a terveket félretette, csupán a tetőn toldoztak-foldoztak egyetmást a pénztár lehető kímélésével, 1845-ben. Báthori Szabó Andrásék példája hasonló áldozatkészségre buzdított 1847-ben egy vallásos érzésű házaspárt. -Eskütt polgár Nagy Sándor és neje Kapros Juliánna. végrendeletileg 15,000 vforintot hagytak a Kistemplom építésére. Az egyházi tanács örvendező hálával iktatta nevüket az egyház jóltévőinek aranykönyvébe és utasította a pénztári hivatalt : e tekintélyes hagyományt biztos helyen, lehetőleg a nemes városnál kamatoztassa. A Kistemplom pedig, amelynek boltívei alatt protestált a debreceni református egyház 1788-ban a helytartótanács vegyes vallású, katholikus és református ispotály 138
felállitását követelő rendeletének, a Kistemplom, amely az 1859. évi önkényuralmi császári nyílt parancsnak ellenálló egyházkerületi közgyu~és révén országos jelent őségű esemény színhelyévé lett, mindinkább romladozott-bomladozott, annyira, hogy különösen a fedele mulhatatlanul megújítást követelt. Komoly tárgyalások után a presbiterium 1862-ben elhatározta, hogy meghagyja továbbra is az erős, biztosfalú öregtornyot, de újonnan építteti fel atemplomot. Hosszát 32 ölben (60 méter), szélességét 13 ölben (24 méter) határozta meg. Kimondta : szívet, lelket megragadó, építészetileg is maradandó becsű, Debrecenhez és a debreceni egyházhoz méltó műalkotást akar. Építési költségre 120 ezer forintot szán. Evégből buzdító lelkes felhívással fordult a város református lakosságához és házanként való gy űjtést rendelt el. Számításba vette a Nagy Sándor-Kapros alapítványt, az ucca szélesítéséhez csatolandó terület értékét és a várostól méltán várható pénz- és anyagbeli segítséget. A Polláck-Ybl-féleterv és költségvetés nem lévén használható, új terv és költségvetés szerzése végett nyíltpályázatot hirdetett. Dea pályázat eredményével nemvoltak megelégedve;ámbár három tervet, közte Vecsey Imre helybeli építészét, díjazásra érdemesnektaláltak. Ekkora színház építésébőljól ismert SzkalniczkyAntal pesti építésztbízták meg ; készítsen új tervet, úgy, hogy a régi torony helyett is új épüljön ; a költségre most már 170-180 ezer forintot irányoztak elő, amelyet részben törlesztéses kölcsönből készültek megszerezni. Szkalniczky három tervet mutatott be. Majd a gazdasági szakbizottság óhajtására, ezeknek összeházasításából, negyedik alternatív tervet is kidolgozott. Eza terv nagyon megtetszett ; megvalósításra érdemesnek ítélték. A román-stffusban tervezett templom, hatalmas szép sugár tornyával valóban díszéül ígérkezett Debrecennek. A tervező építész a költséget 177 ezer forintra számította ki. A gazdasági bizottmány ismét számot vetett az egyház erőforrásaival. Úgy találta, hogy az a pénz, ami.már kézben van vagy bizonyos, t.i. a Nagy Sándor-Kapros- alapítvány, a gyűjtésnél befizetett és megajánlott adomány, legalább is 54,000 forint. Ehhez vehető még mint remélhető fedezet a templom telkéb ől az uccához csatolandó terület értéke, a város segítsége pénzzel és kétmillió téglával. Mindezeknél fogva javasolta a bizottmány a presbiteriumnak, hogy rendelje el a templom építését, a várossal pedig tárgyaljon a további tennivalók felo~. Azonban a presbiterium, egyik tekintélyes tagjának írásbeli indítványára, 1865 máj. 14-én három évvel azelőtt hozott határozatát akként módosította, hogy a tornyot és a templomot továbbra is fenntartja ; a templomra új tetőt rakat ; a templomot kívül-belül úgy hozatja rendbe, hogy abban az özv. Auer Andrásné 10,000 frt. alapítványából készülő új orgona megfelelő helyet kapjon ; az egyháznak ezen egyedüli ódon középülete pedig, amelyhez a gyülekezet tiszteletreméltó módon ragaszkodik és amelyhez nagy történeti esemény emléke kapcsolódik, még hosszú időn keresztül megmaradhasson. A presbiteriumot e határozat meghozatalánál néhány nyomós ok vezette. A gyű j - tés eredményét (körülbelü138-40 ezer frt.) a cél nagyságáhozképest nem tartotta kielégítőnek.az egymásra következő terméketlen esztendők, különösen az 1863-diki, nagy ínséggel súlytották Debrecent is. Az egyházra egyéb igen fontos feladatok megoldása is várt, főként a népnevelés előmozdítása. Tekintettel az 1862. évi határozat megváltoztatására, azok, akik új templom építésére adakoztak, vagy tettek kötelező ajánlatot, év végéig azt visszavehették. Azonban legtöbben az átalakításra is bennhagyták adományaikat. A presbiterium ezuttal csak a halasztást nem tűrőjavítási munkákat rendelte el a tetőn, falakon, a belső oszlopokon és a karzaton, különösen avégből, hogy a 47 változatú hatalmas új orgonát, amelyet Kiszely István helybeli orgonamester 15,000 forin- 139
tért vállalt fel, be tudják állítani a templom nyugati végébe. Ezek a kisebb igazítások 1874-ig folytak. Ekkorra elromlott a torony bádogfedele is ; a város pedig hathatósan kezdte sürgetni a templom kerítésének elbontását, hogy kiszélesíthesse az ucca szu~c elejét. Az egyház és a város meg is egyezett 1875-ben. A tárgyalások a Kistemplom történetében új időszakot nyitó eredményre vezettek. Az egyház uccaszélesítésre 90 ~-ölet engedett át a templom telkéb ől ; viszont a város 780 ezer téglát adott a templom körül tervezett 12 bolt felépítésére. Úgy atemplom stílusos külső átalakításának, mint aboltsornak tervét Gáll József debreceni építész készítette. Az ő felügyelete alatt Szikszag Lajos és Barcsay Miklós vállalkozók végezték a munkálatokat 1876 nyarán. A templom és torony román-stílű külső átalakítása, palával fedett tetőzete 24,857, a boltok építése 53,489 forintba került. A költséget a Kistemplom javítási pénztára viselte, amelybe beolvadt a Nagy Sándor-Kapros-alapítvány. Ezenkívül az egyház kezelése alatt álló tőkepénzekért a kölcsönvev ők tartoztak öt éven át (1876-1880) az addig érvényes 6% kamaton felül t% pótlékot fizetni az építési költséghez. Aboltok bérjövedelmét a Kistemplom helyén később építendő, a hely kitűnő voltának és az egyház méltóságának megfelel ő új templomra szánták és rendelték tőkésíteni. Úgy számították, hogy ha csak 2000 forintot tőkésítenek is 5%- kal, 25 év alatt 100,000, 43 év alatt 300,000 frt. építési alap gyűl össze. Mulasztást követtek el az akkori vezeto k, hogy amikor szellőztető csatornákkal szerelték fel az alaposan renovált templomot, a légfűtésretett alkalomszerűjavaslatot mellőzték. A templom fűthetésérol a legutolsó renoválásnál sem gondoskodtak. Apresbiterium 1877 júniusi gyu~ésében hálás elismerését, köszönetét fejezte ki mindazok iránt, akik a templom díszes átalakítása körül önzetlenül fáradoztak és érdemet szereztek. Alegtöbb babér, a legszebb elismerés Komlóssy Imrét a gazd. szak bizottmány elnökét, Debrecen akkori közéletének egyik legagilisabb, széleslátókörü és nagyműveltségű vezetőjét illette. 1861-től fogva leginkább ő buzgólkodott atemplom újjáépítése ügyéért. A presbiterium jegyzőkönyve is azt mondja róla : az egész munkának összetartó kapcsa, mozgató lelke volt. Harmincegy évig ezután nem volt baj a Kistemplomma1.1907 tavaszán (ápr.19.) az éjjeli vihar letépett sisakjáról egy darab bádogot s a közeli bérkocsik közé dobta. E könnyen súlyossá válható baleset következtében megvizsgálták a torony fedelét. A szakértők elavultnak, veszélyesnek találták. A presbiterium ideiglenesen lapos tetőt és ezt palástoló angolmintájú párta-koronát, csipkés attika-falazatot rakatott a donzsonszerű toronyra, Tóth István építésszel. Mennyire ideiglenesnek tekintette az egyházi elöljáróság a torony ilyen befejezését, misem mutatja inkább, mint az, hogy új templom felépítésének előkészítésevégett presbiterekből és szakértőkből teljes felhatalmazássalkülön bizottságot alakított. E bizottságnak még akkornem lett volna valami nagyon nehéz feladata. Mert folyton gyarapodó erős új templomépítési-alap" is rendelkezésre állott egyébként is kedvezőgazdasági helyzetben.akistemplom körüli boltok jövedelméből táplálkozó alap akkor 300,000 korona volt. A világháború elején, 1915 dec. 31-én 396,083, 1917 végén pedig 419,810 aranykorona to"kével bírt. A nagy összeomlást követő valutaromlás következtében 1926 dec. 31-én ez a vagyon 15.713,750 papírkoronára (1200 pengőre) zsugorodott össze. Még több gondot okozott 1924 végén a templom egyik boltozattartó pillérén észrevett repedés és elhajlás. Szakérto"k, épít őmesterek, mérnökök, műépítészek hónapokon keresztül figyelték, vizsgálgatták ezt az oszlopot és megállapították róla, 140
hogy falazásában aggasztó szerkezeti elváltozások mutatkoznak; nemcsak ennek, hanem a többi oszlopnak megterhelése is nagyobb a megengedett mértéknél. A templomot tehát elébb rövid időre, majd véglegesen is elzárták a használat elől. Hogy megmentsék, már a bels ő berendezés kiköltöztetésére is gondoltak. A megkérdezett Bloch Leo budapestiműépítészis, miként valamennyi helybeli szakértő, az egészen újonnan építés mellett nyilatkozott. Addig is Blochjavaslatára, fagerendákkal támogatták meg a boltozatot 1925 nyarán. A presbiteriem pedig a gazdasági bizottmány előterjesztése alapján kimondta : többé nem javíttat az ódon templomon semmit ; majd júl. 11-én ismét megalakította a 20 tagú Kistemplom építési bizottságot az ügy előkészítése, a gyűjtés megindítása, a pénzügyi előfeltételek összehozása, tervek, eszmék javaslása végett. Ezáltal az ódon Kistemplom halálos ítéletét hozták meg. Hogy most mégis új köntösbe öltöztetve áll s hogy benne megint hálaadó istentiszteletre gyűlhetett össze Debrecen népe, ezt a fordulatot közvetlenül Schulek Jánosbudapesti műépítész fellépésének, önzetlen biztatásának köszönhetjük. A műemlékek orsz. bizottságanevében és nagynevű atyjának, a koronázó Mátyás-templom, Vajdahunyad vára restaurátorának és a Halász-bástya zseniális tervezőjének tekintélyétol is támogatva lépett közbe a Kistemplom megmentése érdekében, 1925 júl. 31. Az ifjabb Schulek úgy vélekedett, hogy ez a belülről szép arhitektonikus hatású, igen jó akusztikájú csarnok-templom, ha csak előre nem látott nagyon súlyos komplikációk nem mutatkoznak, elébbi alakjában megtartható s talán nem is túlsok költséggel szépen helyreállítható. Szerinte, akik avégleges lebontást tanácsolták, jó üzletemberek voltak, de az egyház érdekeivel keveset, nagy tiszteletet érdeml ő hagyományaival mitsem törődtek. Schulek memorandumával a presbiteriem majdnem két esztendő multával kezdett behatóan foglalkozni (1927 június). Közben ugyanis a közhangulat lényegesen megváltozott a Kistemplom dolgában. A súlyos gazdasági helyzet, egy új nagyobb szabású templom építéséhez szükséges tőke megszerzésének nehézsége és a történelmi emlékek által megszentelt Kistemplom elvesztésének fájó érzése lassankint a vezetőkörökben kiérlelte azt afelfogást, hogy akistemplomot meg kell menteni és hosszabb időre használhatóvá tenni. Ajánlatok is érkeztek a megigazításra. Schulek javítási tervét Schodits Lajos, a budapesti felső épít őiskola igazgatója is ajánlotta. fgy a gazdasági szakbizottmány felhatalmazást kapott, hogy Schulek János terve szerint és felügyelete alatt a szükséges belső és külső javításokat végeztesse el. A pályázó vállalkozók közül Asztalos András, Széll Géza és fia helybeli mesterek bízattak meg a munkáva161,000 pengőért. Munkaközben tűnt ki, hogy nem kett őt, hanem öt pillért kellett kicserélni. Ez és egyéb előrenem látható munkálatok legalább is 75%-kal emelték a vállalati költséget. Emiatt a bels ő munkálatok is benyúltak a téli hónapokba; a külső tatarozások pedig csak az idén készülhettek el az orgona javításával együtt. Álljon hát és őrködjék Debrecen legfőbb uccáinak keresztezésénél, küszködő életünk lázas forgataga mentén ez a megújhodott komor templom hosszú időkön keresztül, mint a debreceni egyház presztízsének megkristályosodott szimboluma, mint az evangelium szilárd világító tornya! És láthassa új templom-társak, Isten országa erősségének előretolt védőműveinek kiemelkedését e nagy város gyarapodó külső telepein és újra benépesedő pusztáin! A modem idők új feladatokat rónak egyházunkra. A kálvinizm us, aprotestantizmus ma márnem csakhatalmas, harcias ősi ellenfelével, vetélytársával áll szemben. Belülről és kívülről veszedelmes ellenségek ostromolják az egész keresztyénséget. Hitközöny, scepticismus, szélsőséges radikálizmus, istentagadó álfelvilágosodottság inkább, mint a civilizált és barbár pogányság. Balsor-
sunk minél súlyosabb jóbi megpróbáltatásokat rak reánk : annál szívósabban kell ragaszkodnunkapáink hitéhez és az élet nagy fejedelméhez. Kell, hogy annál lángolóbb és önfeláldozásra készebb legyen bennünk a heroikus ellenállásra hevítő vallásos érzés. t The History of the Debrecen Little-Church Compiledfor the Re-Inauguration Ceremonies Following the 1927-28 Years' Reconstruction Works Lajos Zoltai Zoltai publishes data in this study on the history of the churchand at the same time on Debrecen as well. In place of the present Little-Church at the corner ofthe Piac (Market) and Német (German, today Széchenyi) streets there had already been at the end ofthe Turkish occupation a modest oratorywhichser ved as areligious service place and was only temporarybutlater it became a permanent oratory. Very few is know about this and the sources are very scarce. First it was mentioned as "shed", then "Little-Church" and "New Church" in the documents. We may read about it in a paper from 1661 where Sándor Vetési preached, who was then "kept for the service in the shed during the coming year". This old Little-Church burned down in the great fire of 1719. Still in the same year constructions works ofthe new churchwere started mainly from the danotion of András Báthory Szabó. The building up ofthe towerwas finished in 1726 with the hoising of the 26 Pozsony-bushels capacity copperball. Sorry to say, a new fire at the Spring of 1727 broke ont in Debrecen,which harmed the church again. The tower was raised in 1729 by 3 fathoms and a fire guard shelter was built out in it and an onionshaped plate spire was put on its top. Greater reconstruction became necessary because of the cleft of the vault ; in 1789 the vault needed strenghtening corrections again. Following smaller reparations the church and the tower were altered in roman style, in 1870. The study of Lajos Zoltai ends with the description of the 1927-28 construction works. Ilcmopux Manoü fjeópeyexcxo ű I~epxeu Cocmaanexa no cnyuaro mop~cecmeexxozo nepeomxpbimun, nocnedyfoufezo nocne pexoxcmpyxyuu e 1927-1928 zz. Jlaű otu 3onbmau B csoeh crarbe 3onbrax nxuiet o6 xcropxx uepxax x BMecre c TeM x 06 xcropxx J~e6peuexa. Yxce x xoxuy rypeuxoro rocnoucrsa xa yrny ynxu IIxau x HeMeT (cerouha CeYexbx) croan MOJIHTBCHHbIIi JjOM c0 CKpOMHOIi BHeIIIHOCTbFO CHa9aJIa BpeMCHHOI'O, 3aTCM noctoahhoi'o XapaK Tepa H C.nyxcxn MECTOM ÓOl'OCJIyxCeHxB. 06 arom MaJIO x3bcctho, xctoyhhkx pej(ko yxomhhafot 06 3TOM. 1-lOHa9aJIy,qOM Ha3bIBá}OT «capacm», 3aTeM TO «MaJIOFi ucpkboü», TO «HOBOH L[CpKB03i». 11CpBbIN pas B 1661 roay nxutyr O uepxbh, KaK O Mecre, r,qe nponoseuyet IIIaxuop Beretux, KOtO ropojjckofi COBCT OCT3BJIAeT «Ha Cnyxcfiy B Capae» N xá CJICAyH>Hlxx roa~ ~ BpeMA óonbmoro noxcapa 1719 ro,ga ara «crapaa ManaA Ijepxoab» cropena. 6narouapA noxceprbosaxxam AxApama baropx Caóo, yxce e cexrrópe 1719 roua npxcrynxnh K crpoxrenbcrsy HosoH uepxsx. Crpoxrenbcrao 6aruxx 6bmo saxoxxexo B 1726 rouy crasxoü Me,gxoro mapa oó~bemom s 26 npec6yprcxxx Mep semnx. K eoxcanexx}o, Becxox 1727 ro,ga B J~eópegexe exosa csxpenersosan noxcap, xoropbix,gocrxr x uepxoab. B 1729 rory óamxfo noahanx Ha rpx noroxhbix caxcexeh, ror,ga xce 6bmx cuenaxb~ fiahiehhbifi 1]exCypHbIN J(OMHK x ikectahoyí KyIIOn JIyKOBx9HOI3 f~lopmbl. HOBbIü wap Becxn 462 c~yxra. B 1766 rory, xa-sa rpeuixh caoua 6bm nposeuex 60JIbIIIOFi pemoxr, B 1789 roay cxoha óbcno HeoóxoAHMO noaxpenxrb csoub~. fiocne Menxxx pemoxrob B 1879-b~x rorax uepxsy x óaujxfo nepeycrpoxnx B pomaxcxom crxne. CTarbB Jlaüoma 3onbrax saxaxvxsaerca onxcaxxem paóot 1927-28 rouob. 1 Kivonatosan felolvastatott akistemplom újrafelavató esti ünnepélyén aszerző álta11928. szept 9.Megírásához főbb forrásokul használtam a debreceni ref. egyház presbiteriumának és gazdasági bizottmányának jegyzo"könyveit, Debrecen város levéltárából is az egykorú jegyzőkönyveket, az 1717-31. évi pénztári számadásokat ; a kollégium levéltárából Báthori Szabó András végrendeletét. 142