HáromarcélaNyugatharmadiknemzedékébõl Jékely A Poundon és Elioton nevelkedett olvasó valószínûleg idegenkedik Jékelytõl, mert versei nem a jéghegyelv szerint mûködnek: a szavak a megszenvedettcsöndhelyétiskiakarjáktölteni,ökonomikusszabatosságukban isvanvalamiélménykifestõszínpadiasság.versmondataiaszintaktikaiteljesség túlságosan kerekded súrlódásmentességével jutnak el a záró pontig vagy felkiáltójelig.motívumkezelésébõlsokaknakhiányozhatapasztell,afekete fehér, dikciójából az elhallgatott vagy elharapott indulat, a polifón dallamot intonáló lélegzetvétel. Túl színes, túl latinosan áradó. Mélyhegedûhang írja róla Nemes Nagy Ágnes, össztûnékenységet sejtetõ részletteljesség mondja Tandori: õk méltatják, tisztelik, tanulnak tõle. És elgondolkodtató, hogy lehet e az idegenkedésbõl tanulni, most már nekünk, ilyen versízléssel olvasóknak. Valószínûlegnem.Idegenkedéstõlcsakidegenkednilehet,ésremélni,hogyhaaz idegenkedés saját magától is idegenkedik, az már a megismerés, az ismerõssé váláskezdete. AJékely versekrerezonálóidegenkedéskövetelõzõfajta.nemjárugyanis együtt unalommal. A szövegek visszaidézhetõk, megjegyezhetõk és mondogatnivalók. Az utolsó trubadúr szólóhangja emlékidézõ, dikciója a szövegen túl, mintegy a komplex szövegérzelmek reflexiós területén mûködik. AzazJékelytolvasvanemaszövegkiváltottaprimérélmény,hanemazélménnyel valóbelsõésazonnalitörõdésválikértékessé.ahangnemottszól,aholhalljuk, hanem ahol foglalkozunk vele. De, ha a hangot csak akkor halljuk, mikor már
törõdésre késztet, nem ugyanoda jutunk e, mintha rögtön meghallanánk? Miért különböztetjükmegeztatörõdést? Mégsem tudom mással magyarázni, hogy szövegközelnézetben oly sokszor (minden ökonómiája, izgalmas stíluskeveredései, fûszeres csípõssége ellenére) szünetel az az eleven áram, amit Weöres a versminõség egyik jellegzetességének tartott, s ritkán tudok szövegpontokra, motívumrelációkra, ideadallampontokra mutatni, ahol a szövegmûködés tetten érhetõ. Jékely szövegeitmindentörténettelenségeellenére(korszakhatárok,költõifejlõdésrajz hiánya stb.) regényszerûen olvasom. A líra megszokott önkörébe zárt passióélménye helyett valami lineáris, egysíkú lendülettel. A versek nem állnak térbe külön külön, a motívummozgás, a visszatérõ témák (budai táj, temetõ, "hol vannak a...":villon stb.) inkább egy regény építkezésének, mint egy lírai életmû komplex mitológiájának tájékozódási pontjai. Nemes Nagy Ágnes finom distinkciójátfelhasználva,akiszerintlíraésepikanemmódszerében,formájában stb. tér el egymástól, hanem az ihlet irányultságában, talán azt kellene mondanunk, hogy Jékely teljes lírai vértezettségében (nyugatos formaérzék, motívumkezelés, élményfedezet...) mégis epikusként szervezi meg a szövegeit, amennyiben az ihlet irányultsága nem befelé, az anyagot élménysugárzássá alakítva, hanem kifelé, élményt, fantáziát és tapasztalatot fikcionált térbe helyezve teremt irodalmat. Érdekes ellentmondás, hogy épp ez a fikcionált tér mozdítjasíkbaaverseket:talánmerteléghangsúlyozottanállaverseksajáttere helyére ahhoz, hogy a dikció szöveglendülete már sík képzeteket keltsen. Másszóval Jékely jobban hasonlít a régebbi korok (Nyugat elõtti) költõihez, akiknélvalamitmegverselnimégnemjelentetteavalódiirodalomvégét vagyis aholamegszólalásnakkonvencionálistereisvoltazöntörvényûtérmellé.vagy 2
Kosztolányihoz, aki a fikcionált teret saját s egyre inkább történettelenedõ, kifosztott dramaturgiájú élettörténetébõl emelte. Az "élménykifestés" tehát csak Pilinszky és Weöres felõl nézve anakronizmus, az egész hagyományt szem elõtttartvacsupánegyfordítottmeggyõzõdésûlíraigyakorlat(skitudja,hogy mi mihez képest fordult hová), ahol csöndsugallatokra kevésbé van szükség, mint szövegizgalomra, motívikus telítettségre és a töretlen dallamívû szólóhangra. Jékelynél sosem a kimondhatatlant csodáljuk, hanem mindig a kimondhatót.aszövegekmotivikusváratlanságifokaigenmagas;aszemantikai amplitudó igen tág; motivikus kohézió és nagyecsetvonásos sugallatos utalások helyett kifejtett analógialáncokat, apróecsettel kimunkált szabatos és pontos képeket találunk, rejtõzködõ, problematikus vagy abszurd megszólalói öntudat helyett leplezetlen és naív operaénekes költõi jelenlétet. Minden megszólalás a költõi önérzékelés és önértelmezés reflexiókörein át ér el hozzánk, ettõl lesz mindenszövegvalamifélemeditációséletgyakorlatdokumentatívnaplójegyzete. Az életmû egészén végigvonuló fiatalos, latinos életenergiájú halálfélelem és elmúlásdöbbenetcsupánameditációséletgyakorlatenergiaforrásakéntérdekes, amielõbbafranciaújköltõkchanson hangjánnevelkedik,késõbbpedigadytés Vörösmartytidézõvíziókbaformálható.Mégismegmaradennekazálom életnek dokumentatívnaplójegyzeteként,mertamegszólaláshangjábabelevankeverve amegszólalásraindítóköltõireflexióhelyzetfelismerõhangja,a"költõfogszólni itt"stilizáltésmégistermészetesintonációja. Ezért írja Tandori Jékely hangjairól, hogy Szép Ernõéhez képest "valami hasonló módon stilizáltak és valódiak, pontosabban valódiak bár stilizáltak". Perszea"valódiság"érdekelmindenverselemzõt,astilizáltságotúgyisjóllátja. 3
Talánareflexívénekes szerepspontánésközvetlenelfogadásában,anaívhitben, hogy ezek a meditációs dokumentumok minden esetleges allegorikusságuk és színpadiasságuk ellenére elég érdekesek és meggyõzõek, talán ezekben találhatjukmega"valódiság"okait.báravalódiságnaknincsisoka,hanem,mint alétezésnek,csupánfolyamataésgyakorlatavan. A klasszikus modern verseszményben hívõ olvasót mindezek ellenére zavarba ejti, hogy Jékely valódiságát sokszor lehetetlen a szövegre szorítkozva, szövegerõterek mértani ábráján tanulmányozni. Ha elolvasom a Jékelyrõl írott remek verselemzéseket (pl. Lator vagy Tandori esszéit), akkor sem a versszövegnek, hanem egyrészt a pontosságában utolérhetetlen motivikus gazdagságnak, másrészt a naív hit reflexív spontaneitásában megfogalmazott evidenciáknak örülök. Mintha ezeknek a verseknek nem lenne perspektivikus térbeállóteste,csupánzamata;nemlennénekfényeiésárnyékai,nagyhangjaiés csöndjei csupánfelejthetetlenízei.. EgyesetbentudomaJékely versetimagistaízlésselistanulmányozni,haa szöveg rövidsége miatt a reflexív költõi öntudat nem jut szóhoz. Vagyis, ha a fikcionáltélettérképtelenbefurakodniaszövegautonómterébe,sameditációs életgyakorlat lírai naplójegyzete olyan rövid, hogy el sem olvasható. Ilyenkor a rövid dal reflexió nélküli öntörvénye fölébe helyezkedik a Jékely szövegek mûködési elvének, s a szöveg akarva akaratlan önálló térbe kerül. Valószínû azonban,hogyugyanakkoréppaza csakjékelyrejellemzõ ízszívódikföl,amit a Jékely ínyencek olyannyira élveznek. Mégis egy ilyen rövid dalt választottam most elemzésre, mert Jékelytõl függetlenül hiszek a szövegautonómiában, s mert az autonóm szövegrendezõdéssel szemben (vagy mellett) jobban 4
kirajzolódhatazajékely specifikum,amiamegkülönböztetetthanghozelvezet,s Jékelyt bárhangjátbeazonosítaniúgysemlehet jobbanmegértetivelem. Fecskék Avillanydrótötégivonalán izgágahangjegyekafüstifecskék. Halejátszhatnám,bennükmárazestét sazõszelsõakkordjáthallanám. Két egész más versteret indukáló versindulat bírkózik itt egymással: egyrészt az ötös hatodfeles jambusok sugallta, s az ölelkezõ rímképlettel lendületbe hozott szonettindító sejtelem, másrészt a rövidre zárt, meditációs tárgynak felkínálkozó haiku képzet. Az ölelkezõ rím Petrarcát idézi, a pontos, metafizikus hangoltságú tájleíró kép pedig a barokk szonettköltészetet. Gyönyörûen kiegészíthetnénk. Az indító két sorhoz hozzákanyaríthatnánk még kettõtésmégnégyet,hogyaszonettpárosquatrinjaitbecsülettelkidolgozzuk.a másik két sor pedig a tercettek foglalata: jöhet a kép értelmi és dallamlogikájából következõ kiterjesztés, általánosabb érvénnyel, a meditativ reflexió kifejthetõ ellenpontjával. A fecskékrõl még biztos lehetne mit mondanunk hat sor erejéig, a kiterjesztésrõl pedig bõven elég még négy sor. Ilyen fényszögben a valódi kétszer két sor egy meg nem született szonett kivonata, ahol a szonettértelem és a szonett teste bepréselõdik egyetlen széttagoltquatrinba.ésittjutszóhozamásikversalkotóindulat:hogyaröviddal 5
mostnyugat európaihangszerenkeletimeditációsmélységetakarfelmuzsikálni; a haiku 5,7,5 szótagja helyett valódi hamisíthatatlan jambusokkal, képlogikájában s a kép és értelem szövegfúziójában mégis a kettõs fénytörés keleti hagyományait követve. A haiku hagyományos szövegszervezése varázsol elõballadás trubadúroshangzatokbanmeditációstárgyat. Az elsõ két sor a Jékelyre jellemzõ részletnaturalizmus: élesfényû, megdöbbentõ plaszticitással rajzolt halálpontos, mégis valóságos kép más Jékelyversekbensoronkéntvanbelõleegy kettõ.ittmostmégis,aversrövidség miatt jó, hogy egyedül uralkodhat a szövegen ez a telitalálat telebeszélné a csöndjéttízmásikhasonló."avillanydrótötégivonalán/izgágahangjegyeka füstifecskék" ahagyományosértelembenvettmetaforahasználatmintaértékû példája lehetne ez a két sor, egyszerre magától értetõdõ és friss, éppenhogy meglátottevidencia.nemmindennapírleazemberilyet:szemkellhozzá,aza nyílttekintet,amitazészleléstanítómesterei,azújholdasokésfõlegnemesnagy Ágnesolyantermészetességgeltudtakvilágrögzítésrehasználni eztaképetõk ismegirigyelhetnék.nincsbennesemmierõltetett,mégisazazérzésünk,hogya teljes európai kultúra hagyománya kell hozzá: érzünk itt valami nagyon kifinomult, nagykultúrájú rafináltságot. Rábólintásunk is az ínyenc rábólintása. "Füsti fecskék...". Az "izgága" pontos mozgásképzetet, rendezetlenséget sugalló telitalálat jelzõ,az"égivonalán"szinténnagyonpontos,bártalánegyleheletnyit túlbeszélt analógia. Amennyire mozgalmas, "izgága" a kép, annyira rendezett, nagybiztonságúavonalvezetés:ilyenaszonett indítóversdallameleganciája. A haiku indulat ellenhulláma az enigmatikus, az eddigiekbõl mégis kínosan következõ hiányos tárgyú félsor: a "ha lejátszhatnám"... itt készül elõ meditációraakép;azegyesszámharmadikszemélyûképelsõszemélyrevált,a 6
költõi önsóhajból mégsem lesz önreflexió. A mindenkori költõ sóhaja ez, a hangképpé elevenedõ tájképet zenévé játszani. Nagylélegzetû költõi sóhaj, melynek feltételes módjába és ható igéjébe sok minden belefér: (ha egyszer lejátszhatnám,denemjátszhatomle,mertnemakaromlejátszani,vagyakárhogy akarnám lejátszani, úgysem lehet, vagy mi történne, ha egyszer lejátszhatnám... stb.)ígynyerazelõzõ,élesmetszésûindítóképfény ésárnyékmélységet,ezzela modális elbizonytalanítással; a pontos telitalálat robbanására így indul meg a líraisugárzás. "...bennükmárazestét/sazõszelsõakkordjáthallanám":amásodikkét sor kezdõ sóhajának olyan nagy a helyzeti energiája, hogy a szokványosabb, kiszámíthatóbb zárlatot is átsugározza. Hiába emlékkönyvizû ez a zárlat, hiába billen meg a napszak és a hangzó akkorddá tett évszak azonos szövegmondathelyénekevidenciája(estét,õszelsõakkordját),aszövegtökéletes egésszé kanyarodik ki. Talán még kell is a kimondott és továbbfejlesztett analógia. A fecskék helye akkordot rajzol, ezek szerint nem egymás mellett állnak, lineáris, izgága mozgású dallamot adva ki, hanem vertikálisan, egymás alatt felett, térben egyidejûleg szóló hangot jelezve. A szöveg maga is elmélyül ettõl a térképzettõl, s ikonja lesz az élménynek. A haiku gondolat és képösszecsúszása az ölelkezõ rímû szonettquatrint elmélyíti, s minden együtt van,térben,amodálisigékisnyitnak,aversszaktagolásisperspektívátteremt. A szöveg valódi meditációs tárggyá válik, mélyárama annyira erõs, hogy végtelenvariációjanyílikmegazértelmezésnek.most,aszövegtranszformációs technikávalnézzünkmegebbõlavégtelenbõlmégegyet,vagylássunkráerrea végtelenremégegyféle képpen. 7
Amásodikkétsorkezdõsóhaja(avesszõig)tárgynélküli,deazelhagyott tárgyodaérthetõ(õket,hangjegyeket,azokatstb.).asorvégenmégismegjelenik egy újabb tárgy, ami már az enjambementos lendülettel a következõ állítást, a feltétel következményét készíti elõ. Alakítsuk át a két sort úgy, hogy sorvégre tesszük a vesszõt, és elhagyjuk a sorkezdõ "s" t, vagyis kihasználva az elrejtett szintaktikaitöbbértelmûséget,változtassukmegafeltételtésavesszõveleltagolt következményt:"halejátszhatnámbennükmárazestét,/azõszelsõakkordját hallanám".mennyiremegváltoznaaszövegmikrodomborzatánakindulatrajza:a "lejátszhatnám" elveszítené sugárzását, és sokkal nagyobb hangsúly tevõdne a harmadiksorvégére az"este"kerülnereflektorfénybe.aszövegelromlanaígy, akétszerkétsorközöttelhalványulnaazindulatikötés,aharmadiksorenigmává nõne, a negyedik tompán és zavarosan szólna rá. Még az "akkord hangjegy" egymást erõsítõ motivumpárja is túlbeszéltté válna a harmadik sor enigmatikusságavagyinkábbzavarosságamiatt.dealakítsuktovábbaszöveget, s rakjuk vissza az eredeti sorkezdõ"s" t. A szöveg harmadik indulatrajzú képét kapjukmegezzelatranszformációval:"halejátszhatnámbennükmárazestét,/ sazõszelsõakkordjáthallanám" apontotelkellenehagyniaszövegvégérõl,a feltételnek nem lenne következménye. A harmadik sor enigmatikussága lélegzethez jutna, mert a negyedik tovább emelné, tovább nyitná a megválaszolhatatlanfeltételt.szépmoderntöredéketkapnánkígy,ahaiku hatás gyengülne,erõsödneviszontaszonettlendület,mertamásodikkétsorisnyitna tovább, igaz, hogy a semmibe, de nagy energiájú, izgalmas semmibe. Mindenkibenottmotoszkálnaegysugalmazottésvégtelenbenyitottakkor... 8
Kálnoky Éneklõ és beszélõ vers érvényes, de tompán hangzó szembeállítás. Melyik költõ nem dalolna? Milyen lenne a dallamtalan líra? A kérdés inkább akusztikai,mintsemesztétikaitermészetû.mertabeszédmagaisfinomrezgésû dallam, hanglejtése, zöngéssége kottázhatatlan zene. Ha pedig verseket vagy ami még rosszabb életmûveket akarunk tipizálni ezzel a metaforává lett akusztikai megkülönböztetéssel, jobb, ha az akusztikára hallgatunk, mikor a metaforáttovábbértelmezvekibontjukeztaközismertkettõslíraialapélményt. Adottadalolás:adal,amiszüliénekesét,azének,amireéledatermészet és megnyílik az alvilág kapuja. Vejnemöjnené, Orpheuszé. Az éneklõ líra akusztikájában, mondatdallamlejtésében az értelem és dallam diffúziójában orpheuszi. Sugallatossága a szavak szintjéig ér; értelmünk termékeny elbizonytalanodása folyamatos: a Weöres Sándor által megnevezett "eleven áram" ot minden szó mondatbeépülési pontján mérni lehet. Az éneklõ líra szövegközelnézetbenislíramarad. A beszédben az értelem lekerekíti a dallamot, a folyamatos elõrehaladásban zöngétleniti, letisztítja és viszonylagosan egyértelmûsíti a dalmozgást. A beszélõ líra akusztikájában, mondatdallamlejtésében, az értelem és dallam diffúziójában apollói. Sugallatossága nem ér a szavak szintjéig, az "elevenáram" otnagyobbmondatköteg egységekszövegbeépülésipontjánlehet mérni. Értelmünk termékeny elbizonytalanodása szakaszos vagy holisztikus, azaz beszédhangnem váltásnál érezhetõ vagy a teljes szöveg 9
vonzáskörnyezetében(ezaz,amithangulatnakszoktunkhívni).atisztánbeszélõ líraszövegközelnézetbenemelkedettvagylecsupaszítottpróza. Fontos,hogyazéneklõésabeszélõverseketneazonosítsukazemelkedett és az eszköztelen versnyelv használatával. Emez líraontológiai, amaz nyelvhasználati szembeállítás. Erre minden nyelvi bizonyíték elégtelen magyarázat, azt egyetlen szóválasztás könnyen szemléltetheti. Az elégtelenséghez persze az is hozzátartozik, hogy nagyon kevés olyan vers van (vagynincsisolyanvers mégkevésbéköltészet),amitisztánazegyiktípusba tartozna.beszédésének illetvegenealógiájátkövetveénekésbeszéd csupána líra egyik ontológiai alaptengelye, amin verseket és életmûveket elhelyezni izgalmas,bárönmagábannembiztos,hogytanulságosvállalkozás. Mit tudunk meg Kálnokyról, ha azt állítjuk, hogy költészetét ezen a liraontológiai tengelyen a beszédversnél kell kijelölnünk? Önmagában semmit, következményeibenviszonttalánsoktanulságostámpontot.például,hogymire figyeljünk,ésmirene.tilosodafigyelnünk hamegakarjukértenikálnokyt az orpheuszilíraélményartikulációsösztöneire,amivelpéldáulegyweöresvershez közelítünk. Ezek röviden: a szöveg ikonizációs ereje, tehát, hogy zenei és képi analógiarendszerekkel, variációkkal a szöveg témáját, tárgyát nem explikálja, magyarázza, hanem megjeleníti; a sugallatosság szövegszervezõ ereje, vagyis, hogyaszavakmondatbeépüléskorolyanszemantikairésthagynakmagukután, amely a szövegegész szempontjából értelem és érzelemasszociációs pályákat indit,ésazutalásokökonomikusereje,vagyis,hogyaszöveglinearitásnemköveti az információadagolás megnyugtató, de nem dalszerû rendjét, a körülírás és parafráziszeneiésneminformatívjellegû,éskibontottanalógiákhelyettjelzések 10
reflexiónélküliviszonyrendszerébengondolkodunk.kálnokyköltészetéhezezek aszempontokkevésbéhasználhatók. Feltétlen elemzendõ viszont kijelentés és reflexió (sokszor dramatizált) viszonya, vagyis, hogy a beszéd szövegtestének milyen kommunikatív kontúrja van (kommunikatív, amennyiben a reflexiót önkommunikációnak fogjuk fel). A beszédet élõvé (vagyis hangzóvá, tehát önálló hanggá) ugyanis a reflexiós átmenetek lírai ritmizáltsága teszi, hogy a mondás hányféleképpen és milyen változatossággal vonatkozik tárgyra, tárgyhiányra, magára a mondásra vagy magáraavonatkozásra.aváltozatosságnak,areflexióritmizáltságánakemellett még természetesnek is kell maradnia, hogy a legbonyolultabb szövegkommunikációs viszonyulások (ha mintát adnak ki, annál jobb) is versszerûen, homogén hangzásban, akusztikai tisztasággal a lélegzetvételek ívébe férhessenek. Homogén hangzássá, dalhangzássá válnak tehát olyan szövegmozgások,amelyekareflexiójelenlétemiattidegenekadalkörnyezettõl.a beszédversekeredendõdisszonanciájátaversszerûtlenviszonyulásokversszerû elrendezése miatt érezzük. Kálnoky költészetében a reflexió ritmikus változatosságát leginkább a kései darabokban, az Egy magánzó emlékiratai ból ésah.sz. versekbenlehetmegfigyelni. A beszédversekben ezen felül szintén a beszéd, a mondás reflexiv természete miatt felértékelõdik az anyaggazdagság. Ha ugyanis szegényes a tematika, akkor a reflexió önkörébe záródna, a mondás monotóniája orpheuszi ihletésésdaljelleghíjánunalmassáválna.abeszédversbenazanyaggazdagsága pótolja az anyag dallírához viszonyított rendezetlenségét. A tematikai sokféleségésareflexiós kommunikatívkonturozottságegymásterõsítik.kivéve, ha a reflexiós kommunikatív konturozottság orpheuszi dallíra alapanyagává 11
válik, mint Tandori Dezsõ korai költészetében. Ilyenkor a reflexió drámája a reflexió nélküli dallíra szolgálatában áll. Itt most erre nincs idõ kitérni. De mit jelentatematikussokféleség? Sokszor, bár nem szükségképp együtt jár életrajzi ihletéssel. A beszéd gazdagságaésazélet,azélménygazdagságaerõsanalógiánaktûnik.kálnokynál a kisvárosi körkép és a gyerekkor anekdotakincse valamint a reménytelen szerelmek és háborúk mellett egész életén végighúzódó tüdõbaja és a testi felépítése (piknikus alkata) miatt érzett mérges ironikus szorongás említhetõ. Ilyenkoralíra(legalábbisszövegfelszínen)anapló,abeszámolóvagyavallomás beszédhangját veheti föl. Az extenzív sokféleség helyett azonban sokszor találunk intenzív témagazdagságot, amikor is a részletezés, az analógia, a parafrázistematikusláncaibanveszfölabeszédhangelegendõanyagotadrámai reflexió hitelessé tételéhez. Itt már nem feltétlen kell életrajzi ihletés, az analógiát kitöltheti kulturális allúzió, filozófiai fejtegetés vagy a képzelet plasztikusábrázolóereje. Kálnoky költészetében a tematikus sokféleség mellett a hangnemek kevertheterogenitásaissegítiareflexiószövegalakítását.akezdettõlfogvajelen levõelégikushangütéstazonnalellenpontozzaabaudelaire tõlörököltgroteszk és apindarosz forditásokutántalánméginkábbfelerõsödõ ódaihangszín.az óda azonban önironikusan alacsony szárnyalású, a kiábrándult reflexióban öngúny és önsajnálat egyszerre munkálja meg az eszmei alaptémákat (emberi sors, közerkölcs, szerelem). Jellemzõ persze, hogy hangnemrõl s a hangnemek sokféleségérõl is a beszélõ vers kapcsán szoktak szólni. Az orpheuszi líra ellenpontjai nem holisztikusak (mint egy hangnem), hanem miniatûr szövegrelációkban, szövegszinten érhetõk tetten. Hangsúlyozni kell, hogy a 12
kétfélelíraontológiaitípusesztétikailagnemhierarchizálható,azegyiképpolyan jó lehet, mint a másik. Hogy a beszédvers mûködési elvét jobban megértsük, nézzük meg az Egy magánzó emlékirataiból hosszúvers ciklus egyik jellemzõ darabjátközelebbrõl. Egyrégisörtalppaleográfiája Valamelyiknaponvagyvalamelyikéjszaka,álmomban, betértemadélbudaivendéglátóiparivállalat haegyáltalánlétezikilyennevûvállalat, vagytalánegygebines falatozóteraszára honnan származik ez a szó: "gebines"? ezt még senki sem tudta nekem megfejteni, azazetimologicemegmagyarázni, aholissörtrendeltem,amitlegnagyobbmeglepetésemre egyréges régisörtalpratettleasztalomon egysefiúselány,vagyisöltözetérõléshajviseletérõl fölnemismerhetõnemûfiatalemberilény. Ilyetseláttamvagyharmincévóta, ilyensörtalpat,amilyetnemfognaksohatöbbégyártani, aminõtnemfognaksohalátniunokáink, legföljebbasör,bor,pálinka múzeumban, haleszvalahailyenintézmény. Ekerek,papundeklisörtalpemlékeztetettaveleegykorú, arzéntartalmúlégypapírra, amelyetannakidejénatiszazugiméregkeverõasszonyok vízbenáztattakki,majdavizet pogácsába,buktábasütötték,sezenamódon hallgattattákelvéglegsopánkodó,beteganyósukat avagynagytermészetûférjüket. Dehagyjukõket,hiszenkülönbriportotirt MóriczZsigabátyánkannakidején anyugathasábjain,1930februárelsején. Visszatérveasörtalpra,középenmégláthatóvoltakecskebak, adréher félebaksöremblémája, helyesebbennemvoltmárlátható, legföljebbodaképzelhette,akivalahalátta, ésmáriseszembejuttattaafosszilislelet egyikkiválóbarátomat,akimafõszerkesztõésegyetemitanár, de1945végénvagy46elején azinflációsnyomorcélbavennikényszerítette asörgyárnemmegvetendõösszegûpályadíjátereklámversikével: Bánatellenõsiszer 13
Haggenmacherõsziser. Apályadíjatelnyerte,dealkotásátnemhasználtákfelasörgyárvezetõi. Nyilvánidegenülcsengettfülükbeapatinás"ser"szó.Igaz,írhattavolnaígyisa szerzõ: Bánatellenõsiször Haggenmacherõszisör. De sajnos Debrecenbõljött,nemSzögedébõl, shaonnanjön,akkormegatájszólásmiattlettvolnabaj, hiszenaszõrözõkszámaezidõtájt népesebbvolt,mintasörözõké, mivelhogyasörpénzbekerült. Mindegy!Fõ,hogymegmentettemafeledéstõl egyetlen,általamismertköltõimûvét, mertbarátomnempályázottdalnokibabérokra. Melleslegszólvabárcsaksokilyenmulatságosversetolvashatnánkmanapság! Deezismellékvágány!Firkáltugyanisarraasörtalpra valaki...valaha...valamit...,dearégiáztatásoknyoma asokráfröccsentsör,borsazelillantpörköltszaftokfoltjaiannyira elmostákmárazírást,hogyakképpgörnyedtemfölébe, mintazegyiptológusapalimpszesztfölé. (Apalimpszesztolyanpergamenlap, amelyrõlletöröltékarégiszöveget, hogyhelyébeújatírhassanak; eszerintapapírtakarékosságdívottmárafáraókkorábanis.) Bocsánat,hogymegmagyarázom,amitmindenkitud, nohaatudásegyelõrenemtartozikastátus szimbólumokközé. Ésszellemkeringettfölasöröspalackból, egyrégihentesmesterszelleme, akirõlnagyapámmesélt,mikortérdéreültetett demifélenagyapa?hiszmindakettõmeghaltmégszületésemelõtt szóval,nagyapámmesélte,hogyeztarégihentest tönkretetteazitalésakedvezõtlenüzletmenetel, ésmegtakarítandóaboltbért,gyomrándobkályhaformájúgyorsforralóval, melyetnyakábaszíjazott, jártaamúltszázadvégénazegriutcákéjszakáját, shaakódorgókorhelyekvagybálbólhazatérõúrfiak kurjantottáknevét,elõbotorkáltakeskenyérsekutca, aszentjánosutcavagyakaszinóutcagirbe gurbaházsoraiközül, ésszolgáltfõttkolbásszal,virslivel,tormát,mustártisadvahozzá, ésropogószsömlét,mivelakkoribanhallgattakmégafegyverek, viszontazsömlékmégropogtak. Deasörtalpnemvallottrólasem. Nemmondtael,hogyvirágzottfölmárnemlétezõüzlete. Arégszemelõlvesztetttárgyatbepiszkoltákmegnemtisztíthatón. Nemmondtael,mikorrontottamelazéletem, vagymitlendíthetnékhátralevõnapjaimon. Lehet,hogyazörökifjúságtitkátírtákfölreá, hiszifjúságombóldobtákelémláthatatlankezek. Közbenanapgyorsanaláhanyatlott. 14
Asordíjcsigalassanvánszorgottfölfelé. Nyolcvanhat sornyi dramatizált anekdotafüzér, több reflexiós szinten, a keserû nosztalgia s a cinikus körülményesség levegõkörében. Azt hihetnénk, szétesik.azélesvágásokkalisvalahonnanvalahovatartómonológhangazonban csökönyösségével és nagy teret felidézõ bõbeszédûségével egyben tartja. Az anekdotikus hangütés már az elsõ sorban álommá kontúrtalanodik, s a komolytalanság hangszínét kísértetiesre váltja: "Valamelyik napon, vagy valamelyik éjszaka, álmomban". Innentõl kezdve banális, emelkedett és kísérteties lesz minden, ahogy tónusban, hangszínben a reflexiókörök váltogatásával szétszedhetetlenné válik szomorúemlék, cinikus közbevetés, körülményes anekdota és negatív bölcselet. Minden heterogenitása ellenére a szövegalapvetõenegynemû.kijelentései,zárójelei,hárompontjaiadikcióésaz élmény szintjén egybelazulnak, s ha fókuszba nem is hozzák, egyenletesen szétsugározzák az emlékirat cikluson végigkövethetõ életérzést. Milyen ez az életérzés? Talán könnyebb arra válaszolni, hogyan sugározza a szöveg. Ha a reflexiós szintek ritmikai ismétlõdését, polifón egybejátszatását lekottázzuk, a hogyanbantalánmegtaláljukamit,sakérdéstnemkellmégegyszerföltennünk. A szöveget úgy térképezzük fel, hogy gondosan szétválasztjuk, ami másmás reflexiós körökben mozog. Elsõ szinten adva van egy történet, beszámoló vagy napló kommentárok nélkül, ahogy jó újsághírben olvasnánk. Ehhez tartoznak további, még mindig a történethez tartozó kijelentések, amelyek elsõ hallásratöbbnyirekörülményesekésmagyarázkodók.harmadjáraki kinõneka lineáristörténetmondásbólanekdota zárványok,amelyekegyrésztmegakasztják a "valódi" történet elmondását, tehát elõretolakodva mintegy a valódi történet 15
helyett állnak, másrészt ellenpontozzák is azt a várt történet elõlegzett kerekdedségével szemben befejezetlenségükkel és töredékességükkel. Végül pedigottvannakacinikusalájátszások,melyekholkomikusak,holkeserûek,hol bölcselkedõk.aszövegtehátasorokatmegjelölveígystrukturálható: fõsodor 1 7 11 26 52 63 78 2 9 13 27 56 65 85 kiegészités 4 9 14 28 57 10 15 29 60 zárvány 16 30 67 22 49 76 cinikus 3 5 23 50 61 66 76 86 ellenpont 6 25 52 62 77 Anyolcvanhatsorbólcsupánhuszonháromavalóditörténet.Azelsõsor tanúsága szerint azonban nagyon nehéz eldönteni, mi a kitérõ és mi a valódi közlés:álombanemlékeznilegalábbolyanvalóságosvagyvalótlan,mintálomban tapasztalni. Emlék, anekdota és tapasztalat a rájuk vonatkozó kommentárokkal együtt egylényegû. A reflexiós körök közötti ritmikus cikázás(láthatjuk, hogy a szöveg az elején és a "csúcspont" elõtt idegesebben váltogatja a reflexiós szinteket, gyakrabban használ vágásokat, középen viszont egyenletes fölülrõl 16
lefelétartóritmikusmintátadki)élénkvibrálásbantartjaaverset,nemengedi az anekdotát becsomósodni. Persze a különféle reflexiós körök, koncentrikus körök, amelyeknek ráadásul még a középpontja sem határozható meg, talán az álmon innen van, talán az álmon túl, mindenesetre az álomban képtelenség egyetlensorrarámutatni,amiazegészhelyettállnatanulságkéntvagyikonként. Haladjunk az egyes körökben alulról fölfelé. Az ellenpont sorai frappáns cinikusságukellenéreterjengõsekésmegereszkedettek("haegyáltalánlétezik..., de hagyjuk õket, hiszen..., honnan származik az a szó..., mellesleg szólva bárcsak..."),deéppezfogjaõketazálomhangulatkörébebeolvasztani.ráadásul a sorok mind ironikus kiegészítések, s csak az különbözteti meg õket a valódi kiegészítéstõl, hogy reflexivebbek náluk, és nem tartoznak a voltaképpeni történethez.aközvetlenmegelõzõsorokravonatkoznak:vagyafõsodorra(3,5 6) vagy egy anekdota zárványra (23 25). Voltaképp reflexiv zárványok ezek is, csak nem másfelé indítják a narratív képzeletet, hanem a reflexió gátjával felfüggesztikatörténetmondást.azanekdota zárványoktörténetekatörténeten belülvagyatörténethelyett,sálomevidenciávalékelõdnekbeafõsodorba.épp úgylehetközöttükmélylélektaniösszefüggéseketkeresni,mintazemlékezetés azanekdota légkörvéletlenülegymásmellékerültdarabjainaktekinteniõket.az arzén történet a legrövidebb, szinte nem is anekdota, csak a hasonlóság bõbeszédû körbejárása, a reklámversike a leghosszabb, itt még az íráskép is megváltozik, hogy a megmentésre szánt mûvet egyenesben idézhesse. A hentesmester az "elsodortak" közül való figura, abból az egri kisvárospanoptikumból,amivégigottkísértkálnokyköltészetében.azerrevalóreflexió juttatelavoltaképpeni"témához",avégkifejlethez(78.sor "Deasörtalpnem vallott róla sem"). Az elõzõ két anekdotát a cinikus ellenpont félbeszakítása 17
jellemezte inkább ("De hagyjuk õket... Mindegy"), most az utolsó anekdotára adottreflexiófelfakasztjaafõsodort(78 85.sor)ésbefejeziatörténetet.Kiderül, hogy a vallomás, a voltaképpeni történet a történet hiánya, az epifánia elmaradása ("nem mondta el..."), az álomhiányról azonban tudni lehet, hogy telitettebb,mintavalótapasztalat:mindenbeleférabbaasöröspalackba,mégaz is,amineknemadunknevet,amirenemisgondolunk. Averssugalmazásaezenaszintenalakítjaátaterjengõsszövegetvalódi lírává, az eleven áram nem szövegközelnézetben, hanem szövegtávolnézetben, holisztikusan érezhetõ. Azt is mondhatnám, hangulatában, csak a szöveg végén felfakadó két sor ("nem mondta el, mikor rontottam el az életem, / vagy mint lendíthetnékhátralévõnapjaimon")ahangulatszépprózaigomolygásátfókuszba hozott lírai vallomássá tisztítja. Vagy csak tisztítaná, mert az utolsó két sor ellenpontozottelmozdulásaújbólbeindítjaaversszövegmozgásánakmegszokott ritmusát, s a záró megjegyzéssel végképp elbizonytalanít minket abban, hogy versélményünk utóíze keserûen kiábrándult vagy nosztalgikusan ízes maradjáon. 18
VasIstván Ötvenfelé Késõnfekszemlemindigmostanában: Ezt aztmegnézek,kicsitforditok. MostéppBenJohnsonhangjátintonáltam, Afurcsakapcsolást,azokosszavakat Mégmindigizgatazújfeladat, Mégmindigaszakmaititok, Aztánfelvillantbennem,hogymivárrám, Sacigarettámatelnyomvagyáván, Izgatottképzeletemet Altatóvalcsendesítettem. Mosthamaralszomel,derendszerintfölébredek Háromkor.Többnyireijedten. Lecsillapodtam:mégitthonvagyok. Deagyamõrölteaholnapot, Éseszembejutott, Hogyéhgyomorralkellröntgenremennem. Éstudtam,hogymilyentávoliminden, Aszeretet,agyûlölet, Akételyek,amisztikák, Azutazásutánivágy, Szerelmeim,hitem,hazám, Minden,amilehetettvolnatán, Ésminden,amielveszett Mertnemélekmost,csakasejtjeimben, Anedveimben,szerveimben, Minthalegbelülnemvolnasemmimás, Csakszûkülés,szûkölés,zsugorodás, Ahogyértenikezdikahelyzetet. Mostnincszuhany,hogylemossaazéji Homályt,mertnincsvízanegyediken. Gyorsborotválkozássalkellbeérni. Kintmégköd.Régennemjárokilyen Koránazutcán.Nemvagyokmármagánhivatalnok. Debizonytalanabbbennemmégisadalnok. Szûköl,zsugorodikadalnokésadal: Márvégetértaszerelemidénye, Unjaasiratást,lejártafiatal 19
20 Elégiáksora,újhitetésre Sóvárogmégarégiszív,tengerreújra Shelyettemegnyílikamindentestnekútja. Aklinikán,ahogyaztafekete,szép Fiatalnõthordágyonodatolták, Fölvetetteijedt,kíntólmegtörtszemét, Aztpéldázzaazis,amindentestnekútját; Sakétöregbarát,kiegymásttámogatta Röntgenre,egyikükmégvidorkedvûvén "Megvárjuk,míglemegy" amásikcsakmogorva Közönnyelnyálazott,bólogatotthülyén; Saférjésfeleség,kireszketve,totyogva, Egymástkarolvajött miértvan,hogykibírják? Kiéletnek,halálnakegyszerreleszafoglya, Miértvánszorogjavégigamindentestnekútját? (AzÜdvösségnekemmimáslehetne? Megérteni,amitszívem,seszemnemért. AzIstenisvelemmimásttehetne? Eztmegértetivagyelkárhoztatezért.) Máréntekergekgroteszkülagépen, Ahúsonátvilágítasugár Amélybe,aholazemésztõszégyen Kínlucskosgépeakadozvajár, Selzárjákazutatarégi régi Rosszulforrthegek...ulcusduodeni. Mikortörtént,hogyilyenészrevétlen? Amikorfuldokoltamaszámokerdejében? Vagykésõbb,mikoramagántisztviselõi Életbekezdtemmárbeletörõdni, Sakétségbeeséstcsakagyomoridegesség Alattomosrohamaijelezték?Vagy Éppamikorahivatalnokilét Kisörömeibenkerestemenyhülést? Egyzónára,egyfröccsreleugranititokban, Afélórásebédazújpestistadionban! Akülvárosikosztférfiasízeártott, Adisznótorosak,ajóborsostokányok, Ebédelõttatöpörtyûspogácsa, Ahegyespaprikáktûzharapása, Abográcsgulyáshozasûrûlé, Akáposztaleveshajnalfelé? Söntésnélinnimilyenjólesett, Azolcsóborok,akisüstiek, SaLeventefüstjétörökreérzem Agyamban,asóvárgótelevényben!
21 Hapusztítónyomátezvéstebeamélybe, Most,nyomorékulis,aztmondom,hogymegérte. "Ezbizonycsúnyaröntgen,mitismondjak... Végsõsoronúgysemrámtartozik. Amûtétmégnemfeltétlenjavallat: Manipulálniméglehetkicsit." Kintmégmindighideghomályúködvan: Mélyenbeszívom,mintifjúkoromban. Sazszívjabeaködöt,akirégen, Deöregköd,nemködösifjúság. Úgy,mintegyrégidivatúregényben Egyhõsevanháromkötetenát: Botorkál,smireélnimegtanulna, Végéhezéramindentestnekútja. Mostmártelikorvosra,patikára, Nemúgy,minthajdan,amikorneki Tanácstalanakartamlegalábba Végsõvergõdéstmegkönnyíteni. Ó,aszégyenletes,ügyetlennyomorúság, Mikorõkezdtejárniamindentestnekútját! Emlékésfélelemkettõsképzeletében Olykísértetiestudlenniatestiség: Mireakávéházszokotttermébeléptem, Émelygettlétem,éskivertaveríték. Végignéztemaszõke,vörös,feketefõkön, Akedvesröhögõkön,azutánamjövõkön. Haholnapnemleszekköztük,kikérdi:"holvan?" Kikérdi,holvagyok,haelkellmaradnivégleg? Kivetteészregyors,szemérmesszervuszomban Alemondást,afélénk,didergõbúcsúvételt? Ésakikelmaradtak,évekre,búcsúvétlen? Egyedültámolyogtamhidegködûsötétben. Vacogottlétemapálya. KedvetlenkészültemazOperába, Dehullámaivalazelmaradótengert Pótoljamajd,sérzelmesbúcsúzásnak Akések,csövek,akórháziágyak elõttjóleszakoncert. Deaszépnõkésruhák,alátszat kellemesség Túlontúlisbetöltötteazestét, SMozartzenéjevalahogy Nemérteutólizgatott
22 Figyelmemet. HanemszünetutánSchubertkövetkezett Ahetedik,aC dur, Sazallegróbólésazandantébólhirtelenösszeállt Az,amivolt,azifjúság. Ölelkezik,motívumotcserélve,azereje,azédessége, Azidilltrillázásaaviharban, Minden,amitakartam, Ésminden,aminemlehet. Samásodiktételkürtjebúg, hogyjólvanígy,hogyjólvanúgy, Ésmindentételszövevénye Afõdallamhozvisszatérve Kizengetiamámort,afinálét, Együttazéletétmegahalálét. Mígbentültünk,atélerejemegtört: Könnyûszélfütyültátavároson. Anéptelenutcánhogyfénylenekfönt Ahencegõlámpák,azújneon, Hetyke,felvágófényeBudapestnek Örök újváros,mostishogyszeretlek! Tiöreg,nagyszobákaVárosközepében, Hogyszeretlek,könyvekkeltarkabarlang! Bennednyolcévenátszerettem,írtam, Éltem, Haígy,haúgy élet,mostisakarlak. NézniavillanytaKárolyi kertben! Éreznitéged,utolsószerelmem! Éreznitégedésbennedazévekáldását, rettegését,amindenölelések Ölelésétegyetlenéjszakánát, Szerelmeinkintegrálszámítását, Azt,aminyomoréknapokutánkigyúl, Ésberagyogjaolthatatlanul Visszaselõreisamindentestnekútját. Mégutóljáraeztacigarettát! EgyKossuthot,hogyjómélyenbeszívjam... Nesajnáljatokengemsekórházban,sesírban. Kimostkinézazéjbe,örökkéazvagyok: Nehiggyeteknekem,hajajgatok. Mégegypohárbadacsonyivöröset, Eztazutolsót,aztánsohatöbbet! Lassaniszom,mivelabúcsúez,
Arra,amivolt,van,ésújralesz. Készülhetapokol,bennem,hanemalattam: Éntudom,hogyjobbrészemhalhatatlan, Smindenbomlásonésátváltozásonát Viszimagávaleztazéjszakát Kések,csövekközé,kínokba,csillagokba Éselfogyottazéj,abor,acigaretta. "Elmondanámneked,hanemunnád..." aversintonációnakezapajtásias, tolakodás nélküli élménymegosztó hangja Kosztolányi óta elevenedett meg a magyarlírábanannyira,hogyújköltõkújszövegeibõlisgyakraneztazismerõs hangzásthalljukkielõször.ígykellmegszólalni,aközvetlenmegszólításnélkülis megszólítóelevenséggel,ígykántáljafelaköltõazírásközegébõlazolvasót kell neki ez a társaságteremtõ skizofrénia, hogy odahallgathasson az írás arra, amit mondanifog.hányszövegbenhalljukmegeztazelnyomhatatlanfelhangot,amit, valljuk be, élvezünk is. A versszövegbe épített együttérzõ és figyelmes reflexió ugyanis a megszólalásnak biztonságos drámai alaphelyzetet ígér a versszövegbe szinte elõbb csempészi be az õszinte hallgatót, mint az õszinte megszólalást.azõszintehallgatótpedig:apolgárt,atársat,ajózanembertnem lehetotthagynienigmatikusborzongásbanésnemlehetmeggyújtaniaköltészet oltárán azõszintehallgatótcsakmértékkellehetzavarbahozni,mertcsakaddig figyel.egyszerûenkellhozzászólni,érthetõenéslefokozottpátosszal,hogyúgy érjeõtamegrendülés,mintakávéélénkítõhatása. Ennek a kávéházi gyónásnak nagy elõnye, hogy minden eleven áramot, minden fellobbanó élményt a hétköznap és az élni tudás áramkörébe kapcsol, hogyazolvasóeztanagyköltészetetélvezettelésbiztonságbanvihessemagával utcára, hivatalba, polgári lakások falai közé. A versélmény ilyenkor a baráti 23
beszélgetés gyógyítóan ünnepélyes élménye is ráemlékezni késõbb nem annyiraazidõtlenpillanatemléke,hanematartalmasidõé,hogyéletünkidejét értelmesen is tölthetjük, nem elragadtatásban, de megérdemelt, földközeli elégedettségben. A kávéházi gyónás esetleges hátránya ezzel szemben, hogy a megszólalás hiteltelenedési veszélye kisebb, hiszen egy kávéházban hamisan gyónni épp olyan hitelesen lehet. Vagyis, ha az olvasó "földi elégedettsége" valamiért mégsem akkora intenzitású, azért a vers nem válik azonnal nevetségessé.ilyenkornincsnagyköltészet,csakkávékavargatás,éskérdés,mit fizetünk,mikormegyünkésaztmondjuk:jóléreztükmagunkat. Hogyan kell tehát gyónni, költõien beszámolni a Hajnali részegség megszólalásának típusközegében? Vas Istvánt Kassák lobbantotta versírásra, szövegein azonban az indítóláng izzása pusztítása már nyomokban sem érezhetõ. Mondatretorikájának mélyén ott van Illyés, frazeológiájában, szófûzésébenszabólõrinc,hangnemében,a"bizonytalanabbbennemadalnok" önleleplezésébentalánmégaranyjánosis.azéletrajziihletésûversbeszédbõl,a megszólalás alapgesztusából aztán ugyancsak Szabó Lõrincet érezhetjük ki, expresszivitásaésagresszivitásanélkül,ésperszekosztolányit.vastkosztolányi viszibeanyugatba,kosztolányisegítilehiggadniaforradalmárt,éstalánvégigõ maradamintamindenkésõbbihelyzettisztázáskor,életösszegzéskor,ahogy"ott áll a dolgozószoba ajtajában magas nem: hatalmas testével, mint egy fejedelem" (Nehéz szerelem, 2, 186). Ez a fejedelmi tartás nem csak testtartás, hanem sokkal inkább testtartással szimbolizálható hanghordozás, amit Vas Kosztolányitól tanul. Az apáé és a tanáré, aki saját életérõl is úgy szól, mintha tanítványárólszólna,valamimegérettjózansággalésartikuláltalázattal.ésebbe azalázatbabeleférperszeaszorongás,anegyvenfelééjszakárafelriadórémülete 24
is, amit a férfierõ, az élete delén (délutánján) körbenézõ férfi tekintete megzaboláz, hogy haláltudatából követhetõ életmintát teremtsen. Gondolt e vajon Vas KosztolányiNegyvenfelé címû versére mikor sajátötvenfelé jét írta? Mit tesz az életkor halálbiztos hozzávetõlegességével még tíz év? Túllicitálja e fejedelmétvagyfejedelmialázatánakatanítóváelõlépetttanítványbiztonságával ad hangot Vas, mikor végignéz az életén, mikor a Hajnali részegség emelkedett kávéházihangjánõismegszólal? Egy nap története írt már Vas ilyen címmel verset hivatalnok idejében, mikor Halász Gábor szavaival a "megelégedés himnuszát zengte", és tizenkilenc szabályos szesztinája végigkísérve egy nap ciklusívét erre a megnyugvásában is nyugtalan fényû konklúzióra jutott: "Megtanultam élni. Ámde könnyebb / Aludni..." Az újabb vers, amelyben a régi cím alcímmé csendesedett,eztanyugtalanfénytvillództatjatovább,ahogyazegyetlennap,a legkisebb elbeszélhetõ ciklikus történet most már erre az "ámde könnyebb" re készül, s a betegségek emlékképeiben és fenyegetõen reális képzeletében saját körkörösségéttragikusanfelfüggeszti.ezazegynapmárnemazazegynap:nem a minden alapmítosz õsmintája, az örök ismétlõdés szimbóluma, hanem az egyszeri és megismételhetetlen, a minden testnek útjával párhuzamos ívet járó újrakezdhetetlenidõé.mindenkörkörösszerkesztésellenéreezdomborodikki, hogy ami egyetemes érvényû lehetne, azt is csak ideig óráig lehet megismerni, hogyamiörök,arraiscsakazidõbenlehetráébredni,hogyareflexióvéges,ha van idõ. De legalább van idõ a reflexiós számvetésre. A nagy szintézisvers a romlandó és felejthetetlensége mellett is biztos feledésre váró élmények rekonstruálásábólnõhetki,mikorazörökérvényûegynapmárcsakemlékeztetõ 25
egy korábbi versre, allúzió az élményrekonstrukció szabálytalan végérvényességealatt. Akorábbiversszabályosszesztinákbabefogottarchetipikushangoltsága csak úgy bújik meg verszeneileg az új szövegben, mint szétrombolni való alapélmény, elfelejtésre váró életbölcsesség. A hivatalnokderû és a hûvös ész nem engedi az általános érvényû passiót elnehezedni a szövegben. Legyen a súlyos, az elmondhatatlan életminta szárazon fecsegõs, reflexiókkal szabdalt történet,tartsonki176sorig,úgyérzékeltesseakerektörténetiegységet,hogy szabálytalanságában, tömbös nehézkességében a rendkívülit hangsúlyozza, azt, hogy visszatérhetetlen, ami elmúlt, és fenyegetõ, ami jöhet még. Az általános, a tipikus, az Isten évszak kozmosztörténetre jellemzõ ciklikusság alcímben, abszurd mûfaj meghatározásként kerül a vers élére, és alsószólamként sugalmazódik végig a szövegen. Ami felül van, ami látszik, ami követhetõ, az az abnormális,aromlásnakindult:aviszolyogtatóbetegség,azémelyítõmásképplét. Ez a másképp lét, a szabálytalanul visszatérõ és refrénszerûen nehézkes "mindentestnekútja",amiitt,ebbenaszövegkörnyezetbenvallásosrezonanciája mellett is zöngétlenül profán; a bomlásnak indult erõ, a földi nyomorúság akusztikai és értelmi jele. A Bibliában ez a frázis a hagyatékosztás emelkedett fordulata. Józsué és Dávid vigasztalja és inti népét, mikor a halálra készül: "Én pedigímémegyekamindenföldinekútján:tudjátokmegezértteljesszívetekés teljeslelketekszerint,hogyegyszósemesettelmindamajószóból,amelyeket azúr,atiistenetekszólottvalafelõletek."(józsué,23,14)"énelmegyekazegész földnek útján; erõsítsd meg magad és légy férfiú" (Királyok I. 2,1). A halálrakészülésbibliaiszófordulataitazangolköznyelvátalakítja márwebster 26
éscongreveis"egészföld"vagy"mindenföld"helyettmindentestrõlbeszél.vas valószínûleg ezt az angol idiómát fordítja magyarra, s megteremt egy biblikus hangzásában ismerõs, mégis lokalizálhatatlan szentszöveg idézetet. Vas verse nemahalálelõtt,hanemazéletderekán,azöregedésfenyegetettségébenmondja kiabibliaiszavakat az"apokrif"bibliaiidézetteltalánnemfiát,követõit,népét, hanem önmagát inti és vigasztalja. Ha magunknak adunk hagyatékot, megvigasztalhat e ez a skizofrén örökség? Aligha: a klinikai seregszemlében bemutatottháromtablókép,afiatalnõ(41 42.sor),akétöregbarát(43 49.)és férj feleség(50 52), valamint a közvetlen életrajzi utalás, a neki ben elrejtett magánszenvedés,elsõfeleségének,nagyetelnekemléke(98.sor)nemnyugtatja meg a prédikációs érzékenységet; a felhozott példák nem tisztítják meg a szorongást, nem enyhítik az émelyt, csupán egy eltáncolhatatlan haláltánc emlékhelyeivé válnak. Nem archetipikusak, nem megjegyezhetõk, csupán a további szorongást táplálják. Épp úgy, mint a nyombélfekély émelyítõ bár a latinorvosimûszótóltudományosított megnevezéseutánahosszúételleírás,a pesti kiskocsmák atmoszférikus megjelenítése sem megnyugtató, inkább hányingerré fokozza bennünk az émelyt, és úgy képes tolakodóan testivé változtatni egy szorongásképet, hogy közben hûvös és visszafogott marad. Minden testiségében testetlen. Vas István egész költõi képzeletére áttételesen talánjellemzõaz,amitönéletrajzábanmegfogalmaz:"minálunknemillettatesti dolgokról különösen a kínos dolgokról beszélni. Apám és nagyapám egyszer Bátaszékenelmenteknagyanyámsírjához,ésengemismagukkalvittek.Denem volt szabad egészen odamennünk a sírhoz, hanem csak valamivel távolabb, egy korlát mögül nézhettük, mert a kohanitát és a mi családunk az volt 27
beszennyezi a holttest, a sír közelsége. Egy kissé így voltunk általában is a mindentestnekútjával..."(mértvijjogasaskeselyû,i.43). Milyentehátamûtételõtti,felbomlásátváróköltõiképzelet?Szánalmasan evilági? Mondatfûzése hivatalnokian pedáns és hétköznapi, ötös hatodfeles jambusai lejtésváltó trochaikus sorokkal (29 db.) és rövid jambusokkal döccennek, mondatdallama iránytalanul kanyargó. Vagy megszánhatatlanul túlvilági? általánosító bölcseleti félsorai, szentenciaszerû közbevetései és rafinálthangzásúrímeléseihûvösenletisztultakéskívülállóanbizalmaskodók.s hogy melyik regiszter kíséri melyiket, eldönthetetlen. Vas költõi képzelete a rekonstruáláshoz nehézkedik, minden verssorban a tapasztalat cenzúrája alá kerül, csak annyit képzel, ami átélhetõ, csak úgy mondja, hogy újramondható legyen. Újramondás közben azonban a sûrû hangnem és hangregiszterváltásokkal (hétköznapi és emelkedett, émelyítõen közvetlen és kifinomultan intellektuális, szorongásosan pedáns és derûsen elnagyolt) a monológszöveg polifóniáját teremti meg, valami szürke, iránytalan dramatizáltságot.havanereje,szövegremegése,idegessége,ebbenvan. Hogy megválaszolatlanul hagyja az "és most mit tegyünk" provokatívan sugalmazott kérdését, hogy élni, amit kritikusai annyian hangsúlyoznak, valami fegyelmezõ eltávolodásban, leleplezett katarzishiányban segít, elegánsan és hõsietlenül. Valami elementáris kompromisszumkészséget sugall, amivel nem lehet azonosulni, amit nem lehet megszánni, de amit követni lehet és amivel élhetünk. Szánalmasan evilági és megszánhatatlanul túlvilági képzelete nem azért õszinte, hogy katartikusan feloldódjunk benne, hanem, hogy szinte vele együtt távolodjunk tõle egyfajta polifón igaz hazugságban. Mert mit kezdjünk avval, aki operába készül és ott Schubert szimfóniát hallgat, aki a vers elején 28
elnyomjacigarettáját,ésaversvégénmégisszívja:mutassunkrádiadallal,hogy hazug és következetlen, vagy értsük meg, hogy a polifón igazságban épp a következetlenség,azegynapmögöttelmerülõtöbbnap("mindigmostanában"), ésahazugságnyílt,desosemhõsiesleleplezéseteremtimegaversfeszültséget. Vast el is émelyítené a hõsiesség õt így kel olvasni: hitetlenül és figyelmesen követve. Az Ötven felét mégsem vizsgálom szövegközelnézetben. A hangnemváltások, a polifón dramatizáltság strukturális kimutatása a versegész szempontjából eredménytelen részletbíbelõdés. Vas Eliottól és Szabó Lõrinctõl megtanulta, hogyan kell egy általánosító, intellektuális sort egy prózai közvetlenségûvel szubvertálni, hogyan kövesse az "agyam õrölte a holnapot" emelkedettségét az"éhgyomorral kell röntgenre mennem" lapos és hétköznapi hitelessége. Az Ötven felé emellett szinte soronként kontrázik az Egy nap története címû korábbi versre: a "késõn fekszem le mindig mostanában", a "rendszerintfelébredek"a"mostnincszuhany",a"kintmégaköd"csupaolyan utalás, ami kifelé beszél az új szövegbõl, párbeszédet sejtet talán valamit az életkorok közötti bizalmas sorsközösségrõl. Kacsingatósak ezek az allúziók, az illetéktelen olvasó csupán az allúzió tényét állapíthatja meg, funkciójáról csak találgathat. Korán helyett késõn ilyen egyszerû volna? Ha egy egy szót kicserélek,ténylegmegöregszem? A két szöveg kettõs fényszögében felértékelõdnek szövegdarabok jelentõségetsugalmaznakazegyszerûanalógiák,egyszövegenbelülis."minden ami lehetett volna tán / És minden, ami elveszett (22 23. sor) "Minden, amit akartam / És minden, ami nem lehet" (134 135. sor) mintha a hiány és a lehetõség (a szövegek közötti kölcsönös reflexivitástól is?) meglévõvé és 29
lehetetlenné válna az abszurd, rajtunk, olvasókon kívüli összetartozásban. Mert érezzük, hogy a két dikció is összetartozik azaz hangsúlyozottan különbözik, ahogy széttöri a korábbi vers szabályos szesztináit a szabálytalan ritmikájú és rímelésû,hosszabb rövidebbtömbökreszabdalt,rímesszabadvers;ahogyátvált a betegség megnevezése után (ulcus duodendi) az alapvetõen szesztinás, keresztrímes verselés párrímes, anekdotizáló jeremiádba; ahogy szétlazítja a monológot az Eliottól tanult, idézõjelekbe zárt idegen hangfoszlány mint a "megvárjuk, míg lemegy" és az "ez bizony csúnya röntgen..." kezdetû. Ezt az összetartozást az olvasóba szuggerálja a szövegdallam, mikor Kosztolányi alaphangszerelését széttöri és dramatizálja, mikor a polifón, elégico ódai emelkedettséget prózaian és disszonánsan zenekarszerûvé transzponálja, hivatalnokiakkurátussággalésdalnélküliszárazsággalellenpontozza. Azösszetartozásmégisaversegészhangnemébenalegizgalmasabb,mert nemtudjuk,hogyezazestétõlestéig,cigarettátólcigarettáigtartóelhangszerelt nap patetikusan vagy keserûen, kívülállóan vagy nosztalgikusan, lázadóan vagy beletörõdve végzi be újból elõrerajzolt ívét. Vas költõi alapmagatartása homogén kívülállásban fölülemelkedni ezen a hangnemi heterogén bizonytalanságon.ezalegelvéthetetlenebbbenne,aköltõialaptartásságörnyedõ (vagy egyenesedõ) megszenvedett kompromisszumkészség. Ahogy például játszik az Istennel és az üdvösségével József Attilai ihletettségben, de a József Attilai tragikum nélkül, zárójelben, magas kort megérve, életben maradva: "Az üdvösségnekemmimáslehetne?/megérteni,amitszívemseszemnemért./az Istenisvelemmimásttehetne?/Eztmegértetivagyelkárhoztatezért".Micsoda, logikai nyelven szólva, hamis dilemma ez, amit az Isten arcába vág, mindenhatóságának kereskedõi dörzsöltséggel két alternatívát felajánlva ebben 30
a bámulatosan visszataszító, de leplezetlenül önkritikus szakaszban. Csodáljuk érte,ésõszinteségentúlipolifónõszinteségébentalánmégszeretjükis. 31