SZABADSÁG ÉS PLURALIZMUS AZ OLASZ MÉDIARENDSZERBEN BERLUSCONI SZEREPE

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK Nappali tagozat Public Relations szakirány SZABADSÁG ÉS PLURALIZMUS AZ OLASZ MÉDIARENDSZERBEN BERLUSCONI SZEREPE Készítette: Fodor Bernadett Budapest, 2008

Tartalom I. Bevezetés...5 II. Silvio Berlusconi... 7 1. Vállalkozói tevékenysége:... 7 1.1. Építőipar... 7 1.2. Televízió, média... 8 1.3. Kiadói tevékenységek... 9 1.4. Sport... 9 1.5. Berlusconi médiabirodalma - a Mediaset... 10 1.6. Finanszírozások... 13 2. Berlusconi és a maffia... 14 3. Politikai tevékenység... 15 3.1 Berlusconi első miniszterelnöksége... 15 3.2. Berlusconi második és harmadik miniszterelnöksége... 17 3.3. A Prodi-kormány győzelme és bukása, Berlusconi negyedik miniszterelnöksége... 18 III. Az olasz médiarendszer... 21 1. Az olasz médiaszektor sajátosságai... 21 IV. Az olasz médiarendszerre vonatkozó szabályozások... 26 1. Az olasz média működésének alkotmányos szabályozása és alapelvei... 28 1.1. Alapelvek... 29 2. Szabályozás... 30 2.1. A RAI-törvény... 31 2.2 A Mammí-törvény... 32 2.3. A Maccaninco-törvény... 34 2.4. A Gasparri-törvény... 34 2.5. A Frattini-törvény... 37 2.6. A kormány szerepe... 38 2.7. A reformtól Berlusconiig... 38 2.8. A szólásszabadság elfojtása... 40 3. AGCOM - Az Olasz Kommunikációs Szabályozási Hatóság... 42 3.1. Az AGCOM összetétele és szerkezete... 43 3.2. Hatáskör... 46 3.3. Az engedélyezés... 47 4. Az irányítás felépítése... 50 4.1. Az Igazgatótanács... 50 4.2. A vezérigazgató... 51 4.3. Javasolt változtatások... 51 V. Együttműködés az Európai Unió politikájával... 53 1. Az Európai Unió audiovizuális médiaszolgáltatásokra vonatkozó egyes direktívái... 53 2. Az olasz média az Európai Uniós direktívái tükrében... 56 3. Következmények... 59 4. A Freedom House értékelése... 63 4.1. 2006-os értékelés... 63 4.2. 2007-es értékelés... 63 VI. Összegzés... 65 3

Melléklet... 67 Ábrák és táblázatok jegyzéke... 69 Felhasznált irodalom... 70 4

I. Bevezetés Az olasz médiarendszer sajátossága a média és a politika szoros összefonodásában rejlik. A szoros kötődés hátterében több tényező is áll. Kétségtelen, hogy ennek folyamatában nagy szerepet játszik Silvio Berlusconi, de nem lehet figyelmen kívül hagyni az olasz médiaszabályozás gyengeségeit sem. Annak ellenére, hogy az olasz médiaszabályozásra vonatkozó joganyag bőséges, mégis pontatlan, átgondolatlan és sokszor szétszórt. Az olasz jogrendszerben számos olyan törvény és rendelet található, melyek a médiára vonatkoznak, ennek ellenére nincs egységes jól szerkesztett törvény, hiszen az eddigi törvények számos lehetőséget adnak a kiskapuk megtalálására. Ezt mutatja az is, hogy a szabályozások ellenére Berlusconi mégis kezében tarthatja médiabirodalmát. Az évek során rendkívüli hatalomra tett szert, hiszen a politikában elfoglalt helye és a médiában szerzett befolyása elválaszthatatlanok egymástól. Az olasz médiarendszer egyedülállónak számít, hiszen nincs még egy olyan ország, ahol a miniszterelnök egyben az ország legnagyobb médiabirodalmának tulajdonosa is lenne, ezenkívül még számos vállalkozást is birtokol. Silvio Berlusconi Olaszország harmadik, a világ 90. leggazdagabb embere, vagyonát 9,4 milliárd dollárra becsülik (a Forbes magazin felmérése alapján, The World s Billiomaires, 2008. 05. 03. www.forbes.com, 2008.X.02. 10:15). Alapítója és tulajdonosa a Mediaset birodalomnak, és elnöke a világszerte népszerű A.C. Milan futballklubnak. Megalapította a Forza Italia nevű politikai pártot. 1994-től tagja az Alsóháznak. A tény, hogy az országot egy médiamágnás irányítja a sajtószabadság megvalósulása körüli aggodalomra ad okot. Az olasz médiarendszert általában negatív példaként szokták emlegetni. Ennek oka az is, hogy igen nagy a médiakoncentráció. (Médiakoncentrációról akkor beszélünk, amikor a médiatartalmak előállítói egy, vagy kevés kézben csoportosulnak, és így vélemények befolyásolására lehetnek képesek.) Az Európai Unió is többször kifejezte nemtetszését a médiatörvényre vonatkozóan, és fel is szólította a kormányt annak megváltoztatására. Az Unió versenyügyi biztosa felhívta a figyelmet arra, hogy a törvény megnehezíti az újonnan induló digitális tévék és rádiók helyzetét. Az Európai Bizottság már régóta foglalkozik azzal a ténnyel, hogy az olasz médiapiacon még mindig nem valósult meg a szabad 5

verseny és a pluralizmus. Az Európai Unió ha kell, akkor eljárást is hajlandó indítani az olasz kormány ellen. Dolgozatom célja, hogy rávilágítsak a szólás- és sajtószabadság, és a médiapluralizmus az olasz médiarendszerben való megvalósulásának hiányára, valamint az ezt kiváltó okokra. Ehhez szeretném bemutatni az olasz médiarendszer jellemzőit és sajátosságait. Szeretném kiemelni az olasz médiarendszerre vonatkozó törvények fontosabb pontjait és hiányosságait, valamint betekintést adni az olasz médiapiac jelenlegi helyzetébe. Fontosnak tartom, hogy Berlusconi munkásságát, üzleti ügyeit, és politikai pályafutását kicsit közelebbről is megismerjük, hogy lássuk ki az, aki olyannyira megosztja az olasz közvéleményt, kezében tartja a médiát és az országot is. Szakdolgozatom főként másodlagos forráselemzésre épül. Ehhez elsősorban a Television across Europe: Gianpietro Mazzoleni, Giulio Enea Vigevani: Regulation, policy and independence, Monitoring reports 2005, éves tanulmányát használtam fel, mely rendelkezik a dolgozathoz szükséges adatokkal, információkkal. 6

II. Silvio Berlusconi Berlusconi éltének és munkásságának fontosabb mozzanatainak bemutatásához az olasz wikipedia szabad enciklopédiát használtam forrásként. Silvio Berlusconi 1936. szeptember 29-én született egy kispolgári család elsőszülöttjeként. A milánói Sant Ambrogio Gimnáziumban érettségizett 1954-ben, majd 1961-ben az Állami Egyetem Jogi Karán dicsérettel diplomázott. 1965-ben feleségül vette Carla Elvira Lucia Dall Oglio, akitől két gyermeke született: Maria Elvira (1966), aki jelenleg a Fininvest és az Arnoldo Mondadori Kiadó elnöke, és Pier Silvio (1969), aki a Mediaset alelnöke. 1985-ben elvált Carla Dall Oglio-tól, és nyilvánossá tette kapcsolatát Veronica Larioval színésznővel (művésznevén Miriam Bartolini), akit 1990-ben feleségül vett. Három gyermekük született: Barbara (1984), aki a Finivest igazgatótanácsának tagja, Eleonora (1986), Luigi (1988). (Silvio Berlusconi, www.wikipedia.it, 2008. VIII.19. 20:36) 1. Vállalkozói tevékenysége: 1.1. Építőipar Fiatal korában dolgozott tengerjáró hajókon énekesként barátjával, Fedele Confalonierivel (jelenleg a Mediaset elnöke), és elektromos seprűket áruló ügynökként is Guido Possaval (1988-1995 között a Fininvestnél dolgozott). Majd 1961-ben, 25 évesen miután a legjobb jegyekkel diplomázott jogból, ingatlanügynökként kezdett el dolgozni. Elhatározta, hogy önálló lesz, és Pietro Canalival létrehozta a Cantieri Riuniti Milanesi Srl (Egyesült Milánói Lakópark Kft) nevű vállalkozását. Az első ingatlanukat egy milánói telket Carlo Rasini bankár kezességvállalásával tudták megvenni, aki az egyik alapítója volt a Banca Rasininek, ahol Berlusconi édesapja dolgozott. (Vita, opere e miracoli di Silvio www.societacivile.it, 2008.IX.27. 17:34) Két év múlva megalapította az Edilnord nevű Bt, ahol Berlusconi beltag, Carlo Rasini és Carlo Rezzonico pedig kültagok voltak. 1964-ben a cég megvásárolt egy építési területet, ahova 4 000 fő számára alkalmas lakóparkot terveztek. Az első társasházak már egy évvel később elkészültek. Ez volt az első olyan létesítmény 7

Lombardiában, melynek bevásárlóközpontja, sportközpontja, óvodája és általános iskolája is volt. 1973-ban áron alul vásárolta meg (egyes hozzáértők szerint a piac érték egyharmadánál is kevesebbért) a Villa San Martino-t Cesare Previti ügyvédtől, akit később a bíróság többször is előállított korrupciós ügyei miatt. Ebben a villában vendégeskedett a maffiafőnök hírnevében álló Vittorio Magnano két évig. 1974-ben létrehozták az Immobiliare San Martino-t (San Martino Ingatlan), aminek Marcello Dell Utri volt a vezetője, aki Berlusconi jó barátja volt az egyetem óta. Az építőiparban elért kiemelkedő eredményeiért Giovanni Leone, az akkori köztársasági elnök, 1977-ben a cavaliere del lavoro, azaz a szakma lovagja titulussal tűntette ki. 1978-ban ismét felszámolták az Edilnord-ot, hogy létrehozzák a Milano 2 Spa nevű részvénytársaságot, és elkezdjék az új városiasodási felfogás alapján működő ingatlanfejlesztésüket, egy 3500 lakásos ingatlanparkot Milánó külvárosában, a Linate repülőtér közelében. A legmodernebb társadalmi- és közlétesítményekkel, valamint az autósok, kerékpárosok és gyalogosok számára is alkalmas, három különböző közlekedési gyűrűvel volt ellátva. A Milano 2 ingatlanjainak értéke igencsak megemelkedett, amikor a Linate reptér járatait egy másik reptérre irányították át. (Silvio Berlusconi, www.wikipedia.it, 2008. VIII.19. 20:36) 1.2. Televízió, média Az ingatlaniparban elért sikerei után Berlusconi a kommunikáció- és médiaiparban is szerencsét próbált. Nem kevés sikerrel. 1976-ban az Alkotmánybíróság 202. számú határozata lehetőséget biztosított a televíziós és a helyi műsorszolgáltatásra, amely addig az állam kiváltságai közé tartozott. 1978-ban megvette a Giacomo Properzj által megalapított Telemilano televíziót, ami 1974-től kezdve a Milano 2 lakónegyedében kábelen keresztül sugározta műsorait. Két évvel később a Telemilano új nevet kapott: Canale 5 (Csinkve). Ezúttal már nemzeti szinten működő csatornává vált, és több adó is tartozott hozzá. (Telemilano Telemilano 58, www.storiaradiotv.it, 2008.XI.05. 10:50) 8

Ugyanebben az évben Berlusconi létrehozta a Fininvest nevű holdingját, és az összes vállalkozását ebbe a vállalkozásába csoportosította. A csatorna 1981-ben közvetítette a Mundialito-t (egy futball bajnokság délamerikai és európai nemzeti csapatok között). A Forlani kormány kezdeti kedvezőtlen hozzáállása ellenére megkapta a RAI-tól a műholdas élő közvetítés jogát Lombardiában, míg Olaszország többi részén a népszerű eseményt felvételről közvetítették. 1987-től Berlusconi elkezdte a saját helyi televízióját úgy használni, mintha az egyetlen nemzeti adó lenne és egy nappal korábban az összes program és reklám le volt jegyezve, és a következő nap egész Olaszországban egy időben közvetítette műsorait. 1982-ben az Italia 1 (Uno)-val, majd a Rete 4 (Quattro)-val bővült a televíziós vállalkozás, és ezzel sikerült a RAI monopóliumának véget vetnie. 1990- ben a Mammí-törvény lehetővé tette Berlusconi számára a nemzeti szinten működő kereskedelmi televíziós sugárzást. A következő években a Fininvest csoport elkezdett Európában is terjeszkedni. 1986-ban Franciaországban megalapította a La Cinq nevű csatornát (1992-ben megszűnt), egy évvel később Németországban a Tele 5-t (szintén 1992-ben szűnt meg), majd 1990-ben Spanyolországban a Telecinco-t, amely máig sugározza műsorait. 1.3. Kiadói tevékenységek Berlusconi, mint a Mondadori és a Giulio Einaudi Editore főrészvényese, az első számú könyv- és újságkiadónak számít Olaszországban. Az audiovizuális műsorterjesztés terén 1994-2002 között tagja volt a Blockbuster Italia-nak, és ellenőrzése alá vonta a Medusa Film csoportot is. (L impero industriale di Silvio Berlusconi, Terzo occhio www.terzoocchio.it,2008. 2008.XI.05. 11:05 ) 1.4. Sport Kezdetben Berlusconi az F.C Internazionale (Inter) megvásárlását fontolgatta, de végül 1986-tól az A.C. Milan tulajdonosa lett, melynek 2004 decemberéig elnöke is volt, amikor életbe lépett az érdekellentétekről szóló törvény. Eszerint a miniszterelnök nem tölthet be vezető pozíciót magánvállalkozásban. Ekkor az elnökségről lemondott, de továbbra is tulajdonos maradt. 2006. június 15-től ismételten ő lett a klub elnöke, 9

egészen addig, amíg a 2008. áprilisi választásokat meg nem nyerte és így újra Olaszország miniszterelnökévé nem vált. (Silvio Berlusconi www.wikipedia.it, 2008. VIII.19. 20:36) 1.5. Berlusconi médiabirodalma - a Mediaset A Mediaset csoportot, a szintén Berlusconi tulajdonában lévő Fininvest 36 százalékban birtokolja. A Fininvest csoporthoz tartozik 50 százalékos tulajdonrésszel a Mondadori kiadó, a pénzügyi szolgáltatásokkal foglalkozó Mediolanum 35 százalékban, a Teatro Manzoni és az A.C. Milán futballcsapat pedig 100 százalékban. A következő ábra mutatja a Fininvest érdekeltségeit. (Fininvest, Il Gruppo, Struttura e Societá, www.fininvest.it, 2008.X.30. 14:50) 1.sz. ábra: A Fininvest érdekeltségei Forrás: www.fininvest.it A Mediaset csoport története 30 évvel ezelőtt kezdődött, amikor 1978-ban helyi televízióként elindult a Telemilano. Két évvel később, 1980-ban a csatorna átalakult, az új neve pedig Canale 5 lett. Ezúttal már nemzeti szinten sugározta műsorait. Később a Canale 5 csatornához csapódott az Italia 1 és a Rete 4 is. 1984-ben, az akkor már három nemzeti analóg csatornából álló csoport, az Rti nevet kapta, amit a Publitalia 80 nevű reklámcég, és két másik társaság támogatott: a technológiai tevékenységekkel foglalkozó Videotime, és a közvetítést végző Elettronica Industriale. 10

1996-ban az Rti, a Videotime, a Publitalia, és az Elettronica Industriale a Mediaset csoportban lett egyesítve, és a Milánói Tőzsdén is bejegyzésre került, befektetési lehetőséget nyújtva a részvényeseknek. 1997-ben a Mediaset külföldön is elkezdett terjeszkedni, miután a spanyol Telecinco nevű kereskedelmi csatornában 25 százalékos részesedést szerzett. 1999-ben a Mediaset csoport kiszélesítette tevékenységi körét az Internetre is, és létrehozta a Mediaset.it televíziós portált, amin keresztül a napi hírek on-line elérhetővé váltak a közönség számára. 2003-ban a Mediaset további részesedést szerzett a spanyol Telecinco csatornából, és így 50,1%-os tulajdonrészével részvénytöbbséges lett. Egy évvel később a spanyol televíziós csatornát bejegyezték a Madridi Tőzsdén. 2004-ben megjelent Olaszországban a digitális földi sugárzás, egy új innovációs rendszer, amely normál televíziós antennával és egy kis berendezéssel kódolja (dekóder) a jeleket. 2005-ben elindította a Mediaset Premium nevű adóját, egy digitális fizetős szolgáltatást, ami lehetővé teszi, hogy a Seria A csapatainak mérkőzéseit élő közvetítésen keresztül nézzék meg a fogyasztók, egy előre fizetett kártyával, programcsomagra való előfizetés nélkül. Ezen kívül lehetőséget kínál arra, hogy mozi minőségben nézzenek meg színházi, és más élő műsorokat a pay-per-view kártyán keresztül. A digitális dekóderkészülékbe helyezett, pénzzel feltöltött pay-per-view kártya a megnézett műsor után automatikusan levonja az előírt összeget. Ha a kártyáról lemerült a pénz, újra lehet tölteni. Ezzel az új szolgáltatással, mely sokak számára vonzó és el is érhető, a Mediaset nagy nyereségre tud szert tenni. 2006-ban a Mediaset kiépítette az első európai DVB-H (Digital Video Broadcast Handheld) technológiával felszerelt digitális földi sugárzású Mobil televíziós hálózatot. 2007-ben a Mediaset érdekeltséget szerzett Cyrte Found-nál és a Goldhman Sachs-nál, valamint átvette az Endemol feletti felügyeleti jogot a Telefonica-tól. Majd megvette a Medusa-t, az olasz filmipar egyik legjelentősebb vállalatát. Megállapodást kötött a piacvezető sci-fi gyártó Taodue-vel, a következő évben aktuálissá váló felvásárlásról. Így a Mediaset igen nagy hálózattá vált. Ezt a 2. sz. ábra jól mutatja. (www.mediaset.it, La Storia, 2008.X.10. 15:35) 11

2.sz. ábra: A Mediaset felépítése és érdekeltségei Forrás: www.mediaset.it A Mediaset négy főrészre oszlik a Publitalia 80, az Rti, a Mediaset Investimenti SpA és Mediaset Investment Sarl. Az ábrán jól látható, hogy melyik vállalatnál mennyi részesedése van a vállalatoknak, tehát a Mediaset csoportnak. A legtöbb részesedése az R.T.I.-nek van, és többségükben 100 százalékos tulajdonos, de a többi vállalat érdekeltségei sem hanyagolhatóak el. Ez a felépítés lehetőséget kínál arra, hogy amennyiben az egyik vállalat gyengébb lábakon állna, a másik vállalt bevételéből támogatni tudja, hogy megmentse a csődtől. 12

1.6. Finanszírozások Ahhoz, hogy 1961-ben Berlusconi el tudja indítani ingatlanpiaci vállalkozását, a Banca Rasini kezességvállalására volt szükség. Az általa és Pietro Canali által alapított társaság létrehozása 10 millió lírába került, amit állításuk szerint több éves szórakoztatóipari munkájukból és az elektromos berendezések árusításából keresték meg. De valójában a 10 millió líra a Banca Rasinihez köthető, ahol Berlusconi apja képviselőjeként dolgozott. Amikor a bíróságon Berlusconit svájci számlákról a Fininvesthez (1975 és 1978 között) érkező finanszírozás eredetéről kérdezték, ő nem válaszolt. A banktitokra vonatkozó svájci törvények miatt, nem lehetett felfedni a svájci számlák tulajdonosának kilétét, aki a Fininvest számára biztosította a tőkeáramlást és teljes hozzáférést tett lehetővé. Amikor Luigi Berlusconi a Banca Rasini képvislője volt, a bank kapcsolatba lépett a Cisalpina Overseas Nassau Bank-kal. A bank igazgatótanácsának tagjai között voltak Roberto Calvi, Licio Gelli, Michele Sindona és Paul Marcinkus főpapok is, akik később bűnügyeikről váltak híressé. Utóbbi a Vatikán által alapított IOR (Istituto per le Opere Relgiose, azaz a Vallásos Tevékenységek intézménye) igazgatója volt. Sindona és más igazságügyi munkatársak szerint a Banca Rasini a maffia pénzmosási ügyeibe keveredett bele. Ez segített megérteni a svájci finanszírozók jelenlétét Berlusconi pályafutásának kezdetén. (Daniele Luttazzi Marco Travaglioval készített interjúja: Arcore, la holding lo stelliere, La Rebbublica.it, 2001.III.16. www.repubblica.it, 2008.XI.05. 18:45) 1999-ben Francesco Giuffrida, a palermói Banca d Italia igazgatóhelyettese a Dell Utri eljárás alatt amit a Palermói Ügyészség számára végzett és a Fininvest csoportba 1975 és 1984 között befektetett tőkének eredetét vizsgálta azt állította, hogy 113 milliárd lírányi pénzalapról nem lehet tudni, hogy honnan származik. A kérdés felvetette a gyanút, hogy eredetileg a Fininvestet a maffia támogatta. Ezután a Mediaset beperelte rágalmazásért, de 2007-ben Giuffrida egyességet kötött a Mediaset ügyvédeivel. Az egyességgel az ügyészség jogtanácsosa elismerte a saját jelentésében levont következtetések és a vizsgálat alatt tett nyilatkozatok korlátait (amelyet a vizsgálat határidejének lejárta miatt hiányosnak és részlegesnek ítélték, így nem volt lehetőség arra, hogy kellő mélységekig merüljön bele nyolc kétséges tranzakció eredetének vizsgálatába). Ezen kívül nyilatkozatot kellett tennie, miszerint a 13

tanácsosként végzett megállapításait újra kell vizsgálni, valamint hogy a Fininvestbe fektetett tőke vállalaton kívüli eredete kizárható. (Marco Travaglio: Il caso Giuffrida: Perché Berlusconi non dice dove ha preso i capitali Fininvest? - Cani Sciolti, 2007. IX.01. www.caniscolti.info, 2008.X.07. 11:09) Berlusconinak Licio Gelli Propaganda 2 szabadkőműves páholyába való beiratkozása olyan anyagi támogatásra nyitott lehetőséget, amely más módon elérhetetlen lett volna számára. A parlamenti vizsgálóbizottság a P2 szabadkőműves páholy körüli vizsgálat kapcsán, megállapította, hogy Tina Anselmi által aláírt többségi megbízás néhány alkalmazott számára (többek között Genghini, Fabbri és Berlusconi) támogatást és finanszírozást nyújtott a bankokon keresztül. (Simone Santi: Dalla P2 alla Forza Italia, ContoCorrente.info, 2003.XI.21. - www.controcorrente.info, 2008.X.26. 14:54) A Fininvest kezdőtőkéjének eredetével kapcsolatban folyamatosan felmerülő állítást még sosem tudták bizonyítani. Ennek egyik oka a svájci banktitokra vonatkozó szigorú szabályozás. Berlusconi egy másik bevallása szerint az apjától, Luigi Berlusconitól, származik a pénz, aki így a fiának a munkatársa lett az Edilnordban és számos más kulcsfontosságú vállalkozói tevékenységben. Így a fia kezdetleges vállalkozói tevékenységeit finanszírozta és megteremtette a Cantieri Riuniti Milanesi-hez szükséges tőke felét. Silvio Berlusconi úgy fogalmazta meg, hogy egy olyan ember, aki egyedül csinálta meg a sikerét. Ezt saját bevallása szerint - a jó vállalkozói készségének, a jó vállalkozói megérzéseinek, fáradhatatlan munkájának és a véletlen körülményeknek köszönheti. (Silvio Berlusconi, www.wikipedia.it, 2008. VIII.19. 20:36) 2. Berlusconi és a maffia 1974. július 7-én a palermói ügyvéd Marcello Dell Utri (aki akkoriban Berlusconi munkatársa volt, és aki ennek következtében Berlusconi pártjának szenátorává lett megválasztva) bemutatta Berlusconit Vittorio Mangano-nak. A találkozásra az újonnan visszavásárolt arcore-i San Martino Villában került sor. A hivatalos indok Mangano jelenlétére az volt, hogy magára vállalta a villa körüli gondnoki feladatokat. De valójában Mangano a villa biztonságáról, és Berlusconi gyermekeinek sérthetetlenségéről is gondoskodott. A gyerekeket még az iskolába is elkísérte. Vittorio 14

Mangano 1976-ban felmondott. Saját vallomása alapján a San Martino Villánál való alkalmazása után elítélték drogkereskedelemért és maffia tagságért. Ezen kívül meggyanúsították Luigi D Angerio-nél elkövetett rablással, ami 1974-ben Sant Ambrogio éjszakáján történt, egy arcore-i vacsora után. A Palermói Ügyészég szerint Dell Utri tudott Mangano bűncselekményeiről. (La Repubblica.it, Berlusconi: "Perizie per i pm" - Dell'Utri: "Mangano un eroe", 2008.IV.08.) 1975. május 26-án bomba robbant Berlusconi milánói villájában, ami súlyos károkat okozott. Berlusconi miután több fenyegetést is kapott pár hónapra Svájcba költözött, majd Spanyolországba. Berlusconi több olyan személlyel is kapcsolatban állt, akiket később maffiás tevékenységeik, vagy bűncselekményeik miatt bíróság elé állítottak. Magát Berlusconit is többször megvádolták, de sosem ítélték el. (Silvio Berlusconi, www.wikipedia.it, 2008. VIII.19. 20:36) 3. Politikai tevékenység 3.1 Berlusconi első miniszterelnöksége (1994. április 15-1995. január 17.) 1993-ban büntetőpert folytattak Milánóban Olaszország legbefolyásosabb politikusai ellen, akik végül bevallották, hogy kenőpénzt fogadtak el állami- és magánvállalatoktól, amit saját kampányuk finanszírozására használtak fel. A pert három hónapig tartott és a RAI 3 főműsoridőben közvetítette. 1993 telén a Tangentopoli-botrány után kialakult politikai űr nagyszerű alkalmat kínált Berlusconinak, hogy első emberként lépjen színre a politikai életben. A Giuliano Urbani által vezetett Associazione Nazionale Forza Italiaból és a vállalatainak alkalmazottaiból, vagyis a Publitalia 80-ból megszületett a Forza Italia nevű új politikai párt. (Pier Paolo Giglioli: Olaszország: Az állam, a piac és a média, Beszélő, 2001. március beszelo.c3.hu/01/03/04giglioli.htm, 2008.VIII.19. 21:07) Ezzel egy időben Berlusconi benyújtotta lemondását néhány, a saját vállalatainál betöltött pozícióról, hogy indulni tudjon a választásokon. Rögtön nagy vita kerekedett a Berlusconi vélt szándékai körül, és alapvetően két verziót tartottak lehetségesnek: egyesek szerint Berlusconit a hazája iránti szeretete és felelősségtudata, mások szerint pedig saját érdekei, vállalatainak védelme vezérelték. 15

Berlusconi megválaszthatósága még mindig vita tárgyát képzi az 1957/361-es törvény 10. cikkelye alapján, mely szerint nem választhatóak azok, akik az állammal összefüggésben állnak, jelentős gazdasági szervezeteikhez szükséges hatósági engedélyek miatt. Ám az 1994-es választások Berlusconit igazolták, aki mint az Állam modernizálója lépett a nyilvánosság elé. A munkanélküliség csökkentését ígérte egymillió munkahely megteremtésével, valamint a közszféra és a bürokrácia újraszervezését. A 94-es választások során Berlusconi masszív kampányt folytatott a győzelemért. A siker érdekében szövetséget kötött Olaszország északi részén a Lega Nord-dal, a fennmaradó részeken pedig az Alleanza Nazionale-val (Észak- Olaszországban azért nem lépett velük szövetségre, mert az Alleaenza Nazionale és a Lega Nord nem voltak szövetségesek). A választási kampány utolsó hónapjaiban a Fininvest ismertebb arcai kinyilvánították politikai támogatásukat az általuk vezetett szórakoztató műsor egész terjedelmében, valamint a nyílt vitában elhangzottakra is reagáltak. Ez egy jó példa arra, hogy Berlusconi hogyan tudta felhasználni a médiában lévő érdekeltségeit arra, hogy politikai karrierjét támogassa, és előnyre tegyen szert. Berlusconi első kormányzása nem volt túl hosszú életű, mivel még abban az évben, decemberben a Lega Nord megvonta további támogatását, és Berlusconi 1994. december 22-én benyújtotta lemondását az akkori köztársasági elnöknek, Oscar Luigi Scalfaronak. Így az első Berlusconi kormány 1994. április 15-től 1995. január 17-ig tartott. A helyére egy alkalmi kormányt állítottak a Dini kormányt. Ezzel egyidejűleg a Lega Nord erős ellenkampányba kezdett volt szövetségese, a Forza Italia által okozott károkat hangoztatva, és burkoltan megvádolták Berlusconit azzal, hogy a maffia tagja. A következő években Berlusconi a kormánya bukását annak tudta be, hogy a párt tagjai nem bíztak eléggé Bossi-ban, a Lega Nord elnökében. A későbbiekben, a Lega Nord-hoz való ismételt közeledés miatt 2001-ben a bíróságot és Scalfaro-t okolta, aki Berlusconi szerint kényszerítette Bossi-t, hogy vonják meg támogatásukat. A következő választásokat a Romano Prodi által vezetett L Ulivo párt nyerte meg, a Rifondazione Comunista külső támogatásával. Berlusconi 2001-ig vezette a középjobboldali ellenzéki pártot. (Silvio Berlusconi, www.wikipedia.it, 2008. VIII.19. 20:36) 16

3.2. Berlusconi második és harmadik miniszterelnöksége (2001-2006) A 2001-es választások Berlusconi koalíciójának hoztak sikert. Ezúttal a közép jobboldali párt ismét szövetségre lépett a Lega Nord-dal, míg ezzel egyidejűleg a középbal párt koalíciója felbomlott. A választási kampány során Berlusconi aláírta az úgynevezett Contratto con gli italiani -t, azaz a Szerződés az olaszokkal -t. Ez egy megállapodás volt Berlusconi és a lehetséges választók között, melyben vállalta, hogy győzelme esetén nagymértékű adócsökkentést vezet be, a munkanélküliséget a felére csökkenti, több közmű elindítását kezdeményezi, a minimál nyugdíjat felemeli, a bűncselekmények számát csökkenti, valamint azt is megígérte, hogy amennyiben az öt ígéretéből legalább négyet nem teljesít, akkor a következő választásokon nem fog indul. (Silvio Berlusconi: Contratto con gli italiani, 2001.V.13. www.la-politika.net, 2008.IX.20. 13:50) Berlusconi ezúttal második alkalommal lett megválasztva miniszterelnökké, és ezzel kezdetét vette a második Berlusconi kormány. 2003 második felében az Európa Unió Tanácsának elnöki posztját is betöltötte, mint az olasz kormány feje. 2005 tavaszán a tartományi választások során súlyos vereséget szenvedett a Casa della Libertá-tól. Ezt gyors kormányválság követte: Berlusconi április 20-án lemondott, majd két napon belül megalakult a harmadik Berlusconi kormány, amely nagy részben az előző Berlusconi kormány utánzata volt. Az előválasztási időszakban közzétettek egy felmérést, amely főként nemzeti újságok és televíziós műsorszolgáltatók megrendelésére készült, és a L Unione 5százalékos többségét jósolta. Mindössze három, az Egyesült Államokban Berlusconi megbízásából készített felmérés tulajdonított a Casa delle Libertá-nak csekély előnyt. A jelöltek két televíziós vitában is részt vettek, amit a RAI Uno közvetített és sokan követtek figyelemmel. Berlusconi a második vitát egy meghökkentő bejelentéssel zárta: eltörli az ingatlanadót az első lakásvásárlás esetén. A következő napokban a Radio Uno adásában a szemétadó eltörlését is megígérte. A 2006-os választásokat nagy bizonytalanság övezte körül egészen a szavazatszámlálás pillanatáig, amikor nyilvánvalóvá vált a Romano Prodi által vezetett középbaloldali párt győzelme. A szavazás lezajlása után Berlusconi eleinte kétségbe vonta a szavazás legalitását és a szavazatok újraszámlálását követelte. Később az eredményt 17

lényegbevágóan kiegyenlítettnek ítélte, ugyanis 0,2 százalékos szavazati többséggel nyert a L Unione. Eztán egy a német Groβe Koalition mintájára készült intézményesített kormány megalapítását javasolta, ezt azonban a közép-baloldali pártok és a Lega Nord is elutasította. Így a kormányzás Romano Prodi és kormánya kezében maradt. A Választási Bizottság pedig 2007-ben megerősítette a választások eredményét. 3.3. A Prodi-kormány győzelme és bukása, Berlusconi negyedik miniszterelnöksége (2008-?) 2007. november 16-18. között Berlusconi egy köznépi petíció szervezésébe fogott, hogy előrehozott választásokat kérjen, azzal a céllal, hogy legalább 5 millió aláírást gyűjtsön. (Sando Bondi: Tre giorni e cinque milioni di firme per legittima difesa, L Occidentale, 2007.11.8. www.occidentale.it, 2008.X.12. 19:41) A Sandro Bondi által közzétett eredmény szerint 7 027 734 aláírás gyűlt össze két nap alatt. Néhányan kétségbe vonták a szám hitelességét, főként az Inteneten és sms-ben történő beleegyezés miatt. (Bondi: Oltre 7 milioni di firme, Pubblitalia.it, 2007.11.19. www.diariodelweb.it, 2008.X.15. 20:41) Berlusconi ezzel az eredménnyel a kezében, november 18-án a milánói San Biabila téren lévő népgyűlésen bejelentette a Forza Italia feloszlását és a Popolo della Libertá születését, amely egy új politikai párt volt a maradi politikusokkal szemben. (Gian Antonio Stella: La seconda discesa in campo conto i politici parrucconi, Corriere della sera, 2007.11.19. www.corriere.it 2008.X.15. 21:16) Egy nappal később egy római sajtótájékoztatón hangoztatta, hogy a bipolarizmus a jelenlegi Olaszország helyzetében, a pártok meghasadásával jár, és ez nem egy olyan dolog, ami működtetheti az ország kormányát. Kifejezte hajlandóságát és igényét a tisztán arányosság elvén működő választási rendszer megvalósításáért folytatott tárgyalások kezdeményezésére, hogy elkerüljék a pártok feloszlását. (Silvio Berlusconi, www.wikipedia.it, 2008. VIII.19. 20:36) Berlusconi bejelentette, hogy az új párt le akarja dönteni a hatalmi piramist, és az új politikai párt a névválasztása, a képviselt értékek, a programcsomagok, a képviselők és a vezető megválasztása, az állampolgárokat illeti meg, nem pedig a minisztereket. A következő aláírásgyűjtési petíció 2007. december 1-2 között zajlott, és 18

63,14 százalékkal a többség megszavazta, hogy az új politikai párt neve Il Popolo della Libertá legyen. Ezt a nevet már használtak a Prodi kormány elleni tüntetés résztvevői 2006. december 2-án, amikor a szervezők szerint 2 200 000 fő vonult ki a térre. (Giancarlo Ubertone, Giovanetti Fabio: É nato il Circolo della Libertá Moderna Cittá Libera, Circolo della Libertá www.circolodellaliberta-modena.it, 2008.X.20. 11:39; Giuditta Casi: Forza Italia: Il 2 Dicembre tutti a Roma contro Prodi, 2006.XI.17. www.arezzonotizie.it, 2008.X.20. 11:45) 2008. április 14-én a Popolo della Libertá, a Lega Nord és a Movimento per l Autonomia által formált koalíció, Silvio Berlusconi miniszterelnöki jelölésével, kiemelkedő többséggel megnyerte a választásokat. A koalíció összesen 46,7 százalékát kapta a parlamenti szavazatoknak, és 47,2 százalékát a szenátusi szavazatoknak. (Massimo Giannini: L Italia a Berlusconi e Bossi La Repubblica, 2008.IV.15. 1.oldal) Egyes értelmiségiek szerint Berlusconi politikai szférában való feltűnése mély változásokat idézett elő az ország civil társadalmának szokásaiban, és ennek különböző társadalmi összetevőiben. Ők úgy gondolják, hogy nem demokratikus rendszerbe illő dolog, hogy egy politikai tevékenységet végző személy egyúttal ilyen nagy befolyással rendelkezzen az információközlés és a tömegkommunikációs eszközök felett (tv, rádió, nyomtatott sajtó, Internet), melyek hatással vannak a társadalomra. Az ellenzék hiába kérte Berlusconit, hogy mondjon le a médiaiparban lévő tulajdonjogáról, mivel szabálytalan egy ekkora médiakoncentráció kézben tartása egy politikus számára. A Berlusconit támadók úgy gondolják, hogy Olaszországban felbomlott a médiapiac egyensúlya, és ez a politikai nézetek befolyásolására is alkalmas, a többékevésbé rejtett propagandán keresztül. Valamint azt is hangsúlyozzák, hogy egy politikai koalíció és egy műsorszolgáltatói vállalat egyidejűleges vezetése alkotmányellenes. Az Olasz Alkotmány 1957/361-es egyesítő törvényszövegének 10. cikkelye szerint nem választhatóak azok, akik önállóan vagy törvényes képviselőként szerepelnek, olyan magántulajdonban lévő társaságnál vagy vállalatnál, ami a jelentős gazdasági létesítményre vonatkozó működési szerződése, segélye vagy közigazgatási engedélye miatt az állam felé kötelezettséggel tartozik. A színházi rendező Dario Fo, az író Umberto Eco, a rendező Nanni Moretti és a komikus Beppe Grillo is sajtónyilatkozataikban kifejezték, hogy súlyos következményei lehetnek, hogy Berlusconinak a média által közvetített értékei - véleményük szerint ugyanannak a polgári társadalomnak irányzatot és álláspontot közvetít, azzal a céllal, 19

hogy saját politikai pártjának kedvezzen. (La Repubblica.it, Dario Fo e Franca Rame in chat Ecco il testo integrale, 2004.II.12. www.repubblica.it, 2008.X.21. 15:20; La Repubblica.it, Torino, 40mila in piazza con Grillo Il comico attacca Silvio Berlusconi, 2008. IV.28. www.repubblica.it, 2008.X.21. 15:28) A Famiglia Cristiana nevű katolikus hetilap szerint a politikai szokások romlanak, és a társadalmi szférához kapcsolódó értékek eldurvulása figyelhető meg a folyamatos amerikai modell átvételének következményeként, ami távol áll a katolikus egyház tanaitól. A vatikáni sajtó a Famiglia Cristiana véleményének tekintetében nyilatkozatot tett, melyben kifejtette, hogy a Famiglia Cristiana fontos képviselője a katolikus valóságnak, de nincs felhatalmazása arra, hogy az apostoli szentszéknek vagy az olasz püspöki tanácskozásnak útvonalat szabjon. (Il Vaticano scomunica Famiglia Cristiana: "Non parli per la Chiesa", Stefano Casamassima, 2008.IX.15. www.ilgiornale.it, 2008.X.25. 20:14) 20

III. Az olasz médiarendszer 1. Az olasz médiaszektor sajátosságai Az olasz műsorszolgáltatói rendszert alapvetően két szereplő határozza meg. Az egyik a közszolgálati feladatokat ellátó RAI, amelyet mindig is nagy mértékben ellenőrzött a kormány és a politikai pártok. A 70-es években megjelent, az akkor teljes mértékben szabályozatlan piacon a kereskedelmi televízió. Ez megváltoztatta a média- és a reklámpiacot. A 90-es évek közepén a kereskedelmi televízió jelentős szerepet játszott a politikai sztárságban és Silvio Berlusconi hatalmának növekedésében. A két jelentős szereplő a jelenlegi műsorszolgáltatói piacon a RAI és a Mediaset, ami megosztja a közönséget és a reklámbevételi forrásokat is. Más szereplők is megpróbáltak betörni a piacra, de nagyban lemaradtak a két piacvezető mögött. Ezért szokták az olasz televíziós piacon kialakult helyzetet duopóliumnak nevezni, ami ráadásul a politikát és a médiát is egyesíti. 3.sz. ábra: Az olasz televíziós reklámbevételének megoszlása százalékban (2004) Reklámbevételek megoszlása (%) 8,9 8,5 4,2 4 40,5 Canale 5 Italia 1 RAI Uno Rete 4 16,5 RAI Due 17,4 RAI Tre Egyéb csatornák Forrás: IP International Marketing Committee, Television 2004. International Key Facts, October 2004 21

Ahogy a fenti diagramból is láthatjuk a Mediaset és a RAI a reklámbevételek összesen 96 százalékát tudhatja magáénak. A Medaset-hez tartozó csatornák (Canale 5, Italia 1, Rete 4) az összbevétel 66,8 százalékát, míg a közszolgálati RAI csatornái (RAI Uno, Due és Tre) ennek 29,2 százalékát birtokolja, ami még mindig csekély a Mediaset részesedéséhez képest. A szuper-koncentráció, amely az olasz médiaszektort jellemzi, a zűrzavar, amelyet a média és a politika összefonódása miatt alakult ki, és a közszférára fordított túlzott figyelem nem csak olasz anomália (rendellenesség). Ezek a problémák a küszöbön álló erőteljes fenyegetést tükrözik minden demokratikus rendszerre különösen Közép- és Kelet-Európa átmeneti demokráciáira nézve. Olaszország csak az első lépés a média és a kormányzói réteg viszonyával kapcsolatos közösségi szabályozások fejlődéséért és alkalmazásáért folytatott harcban. Az olasz rendszert televíziós vitaként is szokták emlegetni. Már évtizedek óta így van, és a vita még mindig nem tűnik lezártnak. Amíg a duopólium megtörése és új versenytársak piacra jutása jól megalapozott jogi lépések nélkül lehetetlennek tűnik, addig a kormány más stratégiát keres: a digitális földfelszíni sugárzásra való átálláson munkálkodik, az elérhető hálózat növelésének céljából. Mindamellett, a két piacvezető műsorszolgáltató már elfoglalta a frekvenciák nagy részét, stabilizálva ezzel médiapiaci helyzetüket. (Television across Europe tanulmánya: Gianpietro Mazzoleni, Giulio Enea Vigevani: Regulation, policy and independence, Monitoring reports 2005, Italy www.eumap.org, 2008.X.15.14:32) Az olasz médiát irányító szabályozások még kiemelkedően esetlegesek, és gyakran összeférhetetlenek az Európai Unió politikájával. Ez a csekély szabályozás, és annak a ténye, hogy az államot egy médiamágnás irányítja, a médiaszabadság megvalósulása körüli aggodalomra adott okot. A nemzetközi közösség beleértve az Európai Parlamentet, az Európai Tanácsot és más befolyásos nemzetközi intézményeket és képviseleti csoportokat hivatalos figyelmeztetéseken és javaslatokon keresztül válaszolt Olaszországnak, hogy megoldja a médiarendszerben jelen lévő anomáliákat. Berlusconi átruházta birodalmának irányítását három bizalmi emberére, főként családtagokra. Azonban amíg a Fininvest, és így a Mediaset főrészvényese marad, a csatornáin és újságaiban közvetített hírszolgáltatások pártatlansága kérdéses marad. Ezen kívül, amennyiben mint ahogy már számtalanszor megesett Berlusconi szókimondó az információval kapcsolatos témákban és nem szégyenlős hatást 22

gyakorolni a hálózatára. Így a szabályozások abszolút hatékonytalansága garantálja a valós, többoldalú és kiegyensúlyozott információk elmaradását. A 2004-es Gasparri-törvény a médiaszolgáltatói piac fejlődésének sok aspektusát szabályozza, és szolid kísérletet tesz az állami tulajdonban lévő televízió privatizációjára, ám ezzel nem történt előre lépés az eddig állapothoz képest. A törvényt sokan a politikai életben felmerülő érdekellentétek termékeként fogják fel. Az integrált Olasz Kommunikációs Hatalomnak, mint a kommunikációs szektor szabályozó szervének, azt a benyomást kellene keltenie, hogy a médiarendszer és az információs piac jó kezekben van. Valójában még a hatóság illetékessége is számos parlamenti szervezeten és állami ügynökségen fut át, beleértve a RAI Igazgatótanácsát, a Telekommunikációs Minisztériumot, amely jóváhagyja a közszolgálati műsorszolgáltatás jogát és engedélyezését, a monopólium-ellenes Verseny Bizottságot, és az elmúlt években a regionális közigazgatást. Egy ilyen kaotikus törvényszerkezetben a piacot uraló szereplők gyakorlatilag zavartalanul folytathatják ipari és üzleti tevékenységeiket. Sajnos ez a szabadpiac nem vezet a szükséges sajtószabadsághoz. Az olasz médiaszolgáltató piac úgy tűnik, hogy strukturálisan a politikai elithez van kötve, és az újságírás, amit ezek a médiaszolgáltatók uralnak, akik még mindig politikai érdekektől függnek. Az újságok és a magazinok, másrészről, viszonylag önállóak tudnak lenni a nyomtatott sajtó szektorban lévő több szereplőnek köszönhetően. A RAI úgy tűnik megadta magát a politikai hatalom előtt. A RAI és a szabályozó szervek között létrejött műsorszolgáltatásról szóló megállapodás számos olyan eljárást követel, amelynek legalább elméletben biztosítania kellene a pluralizmust és az információk kiegyensúlyozott áramlását a közszolgálati televízióban. (Flora Cappelluti: Conflitto di interessi nei media: l'anomalia italiana, 2003.IV.23. lists.peacelink.it/news/msg05097.html 2008.X.30. 21:42) Azonban a RAI működését valójában a lottizzazione (parcellázás) határozza meg. Ezt a kifejezést használják a hivatali pozíciók képviselők közötti szétosztására. A Mediaset mint egy privát médiakoncentráció, melynek a köznép kiszolgálásán túl más célkitűzései is vannak a politikától függetlenebb elvet tud folytatni. Azonban a Mediaset részvényeinek többsége a jelenlegi kormányfő kezében van, így sokkal inkább hajlamosnak tűnik a politikai érdekek és célok kiszolgálására, mint a RAI. A kialakult helyzet ellenére, azonban mégsem minden információ, amit a RAI és a Mediaset közvetítenek a mester szavának kritika nélküli bemutatása. 23

Valójában számos riporter napi szinten vív kemény harcot függetlensége megőrzéséért. Sokan saját állásukkal fizetnek ezért, mint ahogy Enrico Mentana esetében is történt, aki a legnépszerűbb napi televíziós hírek a Tg5 alapítója és szerkesztője volt. Az új média digitális televíziózás, Internetes és műholdas közvetítés gyors fejlődést indított el az információ világában, és elkezdte milliónyi olasz szokását megváltoztatni. Új online szolgáltatások jelentek meg, és a tele- és tömegkommunikáció együttműködése, egybeolvadása is elkezdődött. Az új technológiáknak, és a globális médiapiacnak egyesek szerint sikerülhet a szabad piachoz szükséges feltételeket megteremteni, amit a törvényhozóknak eddig nem sikerült létrehozni. (Television across Europe tanulmánya: Gianpietro Mazzoleni, Giulio Enea Vigevani: Regulation, policy and independence, Monitoring reports 2005, Italy www.eumap.org, 2008.X.15.14:32) Szerintem azonban nem lenne szabad ebben bízni, hanem szükség lenne szigorú törvényhozásokra, és főként ezeknek betarttatására. Ezek nélkül ugyanis az új technológia a már meglévő két piaci uralkodót de főként a Mediasetet juttatná újabb előnyökhöz. Vannak még szürke területek, mert veszélyes a demokrácia sorosában bízni, mivel az nem más, mint piaci logika. Az még mindig nem világos, hogy a jelenlegi kormány új hozzáállása a digitális földi sugárzás fejlesztéséhez, vajon a pluralizmus népszerűsítésének köszönhető vagy bizonyos törvényhozók média feletti ellenőrzésének visszatartására szolgál, főként a számos fejlett országban fellépő digitális televíziózás hiányosságának tekintetében. Az olasz médiaszolgáltató rendszer mind az analóg, mind pedig a digitális úgy tűnik, hogy túltápláltságtól szenved: túl sokáig osztoztak a piacon az elit klub tagjai. A többi szereplő általi nyomást az érezheti igazán, aki nagyobb darabot szeretne megkaparintani a piacból. Ha az új versenyzők nem képesek belépni a klubba, a ténylegesen többelvű és piacorientált törvényhozás segítségével, ők biztosan megpróbálják befolyásolni az új technológiákat. 2004-ben az Európai Parlament és az Európa Tanács szinte egy időben hozott meg két határozatot, amely helyteleníti a politika, kereskedelem és média egy ember kezében történő koncentrációját Olaszországban. A határozat hangsúlyozza a közszolgálati televízió függetlenségének hiányosságát, és számos aggodalmát is kifejezi a média pluralizmus és a sajtó szabadságának megvalósulásával kapcsolatban. A nyilatkozat komolysága a nemzetközi aggodalmat fejezi ki a médiamogul Silvio Berlusconi szerepével kapcsolatban, aki eddig összesen öt évet szolgált 24

Olaszország miniszterelnökként, 1994-ben és 2001-től 2006-ig, majd 2008 áprilisától máig is. Berlusconi arra használta hivatalát, hogy hatást gyakoroljon a közszolgálati televízióra, míg ő folytatta Olaszország legnagyobb magán televíziós hálózata feletti irányítást. Ezt az irányítást ígérete ellenére fenntartotta, amelyet első miniszterelnöksége alkalmával tett, hogy távol tartja magát az üzleti érdekektől, és ezért vállalatának, a Fininvestnek vezetését átruházta bizalmasaira. Ez volt a Berlusconi kormány első intézkedése. Ez azonban csak egy formális lépés volt, hiszen Berlusconi továbbra is tulajdonos maradt, így az érdekeltségei nem szűntek meg. Bár rendhagyó Berlusconi esete, mégis úgy tűnik, mély gyökerek rejtőznek az ellentmondásos olasz médiarendszer fejlődésében 1945 óta. Főként Berlusconi tényleges médiaszolgáltatói monopóliuma tükrözi Olaszország folytonos bukását a médiaszabályozási rendszer terén, hiszen képes a technológiai fejlődés ipari hasznosítására, ugyanakkor irányítja az egymást követő kormányzó politikai koalíciókat, így uralja a közszolgálati médiát. Tehát mikor Berlusconi miniszterelnök lett a duopólium gyakorlatilag monopóliummá alakult át, hiszen mindkét piacvezető műsorszolgáltató (a RAI és a Mediaset is) az irányítása alá került. Jóllehet nincs tökéletes megoldás ezekre a szabályzással kapcsolatos kihívásokra, Olaszország mégis úgy tűnik sokkal inkább elbukott ebben a témában, mint a többi fejlett demokrácia. Más szóval, a határtalan erőkoncentráció, amely az elmúlt évtizedekben Olaszországban kialakult, az olasz médiaszabályozás történetére és a törvényhozásra melynek eredete az Alkotmányig nyúl vissza jellemző sorozatos furcsaság és ellentmondás következményének tekinthető. (Television across Europe tanulmánya: Gianpietro Mazzoleni, Giulio Enea Vigevani: Regulation, policy and independence, Monitoring reports 2005, Italy www.eumap.org, 2008.X.15.14:32) 25

IV. Az olasz médiarendszerre vonatkozó szabályozások Az olasz médiára vonatkozó legfontosabb törvényeket az alábbi táblázat foglalja össze. 1.sz. táblázat: Az olasz médiarendszerre vonatkozó fontosabb törvényhozások Forrás: Television across Europe: Gianpietro Mazzoleni, Giulio Enea Vigevani: regulatory, policy and indepence, Italy, 947. old. Év Törvény neve Szabályozás RAI 1974 1975. április 14. 1976 1990. augusztus 6. 1993. június 25. Alkotmánybíróság 1974/ 225 számú határozata 1975-ös RAI törvény Alkotmánybíróság 202-es számú határozata Mammí-törvény RAI- törvény Parlament általános ellenőrzési és felügyeleti jogot kap a közszolgálati médiaszolgáltatók felett A Parlamenti Bizottság által meghozott, általános médiaszolgáltatás feletti irányítási és felügyeleti jog Az első törvény ami külön kezeli a kereskedelmi és a közszolgálati televíziók szabályzását A Parlament megkapja a jogot a RAI Igazgatótanácsának kinevezésére és irányelveinek meghatározására Biztosítja a műsorszolgáltatói engedélyt a tejes egészében állami tulajdonban lévő közszolgálati televíziónak Feljogosította a RAI Igazgatótanács kinevezésére a Képviselői Kamara és Szenátus megbízottjait Kereskedelmi csatornák magán médiaszolgáltatók helyi sugárzásának engedélyezése -Engedélyezi a kereskedelmi csatornák számára a nemzeti szintű sugárzást -Bevezette a műsorszolgáltatási engedélyek feltételekhez és kötelezettségekhez való kötését -Legitimizálta a RAI- Mediaset duopóliumát azáltal, hogy egyes szervezeteknek engedélyezte, hogy egyszerre három csatornát tartson a kezében 26

1997. július 31. 2000. február 22. 2001. március 22. 2004. május 3. Maccanico - törvény Par Condicio törvény 2001-es Digitális műsorszolgáltatási törvény Gasparri - törvény -Csökkenti a kormány szabályázási hatalmát -Létrehozza az Olasz Kommunikációs Szabályozási Hatóságot, azaz az AGCOM-ot, egy független országos hatóságot, aminek szabályzási hatalma van a telekommunikációs, az audiovizuális és kiadói területeken Az összes párt számára egyenlő hozzáférést biztosít a politikai jellegű műsorokhoz -A kormányt ismét jelentős befolyással ruházza fel -Elosztási tervet állít fel a digitális műsorszolgáltatói frekvenciákra és műsoridőre vonatkozóan -Szabályozza a földi műsorszolgáltatásról digitálisra történő átállást -A médiaszolgáltatói piac koncentrációjának új határértékét ad (20% az integrált kommunikációs rendszerre vonatkoztatva) -Felruházza a Miniszterek Tanácsát, hogy rendeljék el az úgynevezett összesített médiaszolgáltatói törvényt, ami a jelenlegi médiaszolgáltatást érintő törvényhozást célozza meg -Felhatalmazza az AGCOM-ot, hogy versenybarát rendszabályt hozzon létre -Felhatalmazza az engedély nélküli műsorszolgáltatókat, hogy folytassák működésüket 27 -Kilátásba helyezi a RAI részleges privatizációját -elrendeli a RAI Tre reklámmentes csatornává való átváltoztatását -Visszaadja a RAI Igazgatótanácsának kinevezési feladatát a kormánynak és a Műsorszolgáltatók általános irányításáért és Felügyeletéért felelős Parlamenti Bizottságnak -Felruházza a gazdasági minisztert, aki a RAI főrészvényese, hogy a kilenc igazgatótanácsi tagból kettőt ő nevezzen ki, beleértve az elnököt is, még a privatizáció előtt -Gondoskodik a RAI privatizációjáról, engedélyezve a vállalati törzstőke kis arányban történő eladását egyes vásárlóknak, tiltva az érdekszövetkezet alakítását - Szigorúbb szabályozásokat vezet be a médiakoncentrációra vonatkozóan, mint az előző törvények, az által, hogy korlátozza a tulajdonlást, minden résztvevő számára két analóg hálózat a megengedett - Bevezette a maxiumum 30%-os reklámbevételt, amit a média- és reklámpiacot uraló pozíciónak tekint - Kötelezte a fizetős csatornákat, hogy csak egy földi műsorszolgáltatói engedéllyel rendelkezhessenek

1. Az olasz média működésének alkotmányos szabályozása és alapelvei Olaszországban az Alkotmány deklarálja a szólásszabadságot. Az Olasz Alkotmány 1947-ben született meg, talán ez volt a legmegfelelőbb történelmi pillanat ennek létrejöttére, hiszen a jobb- és baloldali párt között éles viták és nyílt ellentétek uralkodtak, míg eközben a katolikus egyház egyre azon igyekezett, hogy az erkölcs és a jó ízlés eszméit megmentsék. A szélső jobboldali erők pedig az információs eszközök elérhetőségét akarták biztosítani a kisebbségben lévő pártoknak is. Az Olasz Alkotmány 21. cikkelye tartalmazza a szólásszabadság jogát minden állampolgár számára. Mindenkinek joga van szabadon kinyilvánítani saját gondolatát szavakban, írásban és minden egyéb terjesztési módon. A sajtót nem lehet engedélyeknek alávetni vagy cenzúrázni. Tilalmi eljárást csak a jogi hatóságok által indokoltan, olyan bűncselekmények esetén lehet indítani, amit a sajtóra vonatkozó törvény kifejezetten tilt, illetve abban az esetben, ha normaszegésről van szó, amiről a törvény előírja, hogy annak felelőseit meg kell jelölni. A törvény előírhatja, mint általános érvényű szabályt, hogy a sajtótermékek pénzügyeinek eredete nyilvános legyen. Minden olyan megnyilvánulás tilos, ami a jó ízléssel ellenkezik. A törvény rögzíti a törvénysértést elkerülő megfelelő intézkedéseket. (Costruzione della Repubblica Italiana, Articolo 21.) Az olasz modell annyiban tér el a magyar modelltől, hogy ott az Alkotmány deklarálja a szólásszabadságot, a médiatörvény nem mondja ki az audiovizuális kommunikáció szabadságát, hanem csak figyelmeztet annak közérdekű természetére, így nem állít fel elvi korlátozásokat, hanem rögzít néhány alapelvet, melynek tükrében meghatározza a műsorszolgáltatás szabályait, kvótáit és korlátait. A médiatörvény kimondja, hogy közérdek kötődik a rádiós és televíziós műsorok bármilyen technikával történő terjesztéséhez. 28