BOHUMIL HRABAL, ODAÁT

B A R Társadalomtudományi és művészeti folyóirat Megjelenik évente kétszer - 1997/1-4. szám Szerkesztik: FŰZFA BALÁZS főszerkesztő, BARTÁK BALÁZS, CZETTER IBOLYA, KASSAI FERENC, KATONA ATTILA, SÜMEGI ISTVÁN, SZABÓ GÁBOR, TÓTH PÉTER A szerkesztőség címe: 9701 SZOMBATHELY, Berzsenyi tér 2. (Magyar Irodalom Tanszék) Tel.: 94/326-222 Fax: 94/329-527 E-mail: bar@fsd.bdtf.hu A BÁR a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola Jelentkezünk című folyóiratának jogutódjaként jelenik meg 1996-tól. Megrendelhető a fenti címen, előfizetési díja egy évre 400 Ft. Kiadó: Savaria University Press Lapunk kiadását segítik: NEMZETI KULTURÁLIS ALAP SOROS ALAPÍTVÁNY NÉMETH LÁSZLÓ SZAKKOLLÉGIUM BERZSENYI DÁNIEL TANÁRKÉPZŐ FŐISKOLA KÖZOKTATÁSI ÉS MODERNIZÁCIÓS KÖZALAPÍTVÁNY (KOMA) VAS MEGYEI TUDOMÁNYOS ISMERETTERJESZTŐ EGYESÜLET Arculat, grafika: KASSAI FERENC Nyomdai munkák: Szignatúra Nyomda és Kiadó Kft. Szombathely, Dr. Szabolcs Zoltán u. 5. Felelős vezető: Ballá Tibor ISSN 1416-6496 BOHUMIL HRABAL, ODAÁT Halálával is derűt ébreszt bennünk, s megmosolyogtatja olvasóit, ismerőit - de azokat is, akik még sohasem hallották a nevét (volnának ilyenek is?). A XX. század talán utolsó elnyűhetetlen figurája, a 83. évét taposó világhírű cseh iró tényleg, kapott-e Nobel-dijat? - úgy halt meg, hogy amikor a kórházban az ötödik emeleti ablakpárkányról a madarakat etette, kiesett az ablakon... Mintha valamelyik regényének vagy novellájának lapjai elevenedtek volna meg arra a pillanatra, amikor minden végesség végtelenné lényegült át. Hozzá egyedül ez a halál volt méltó. Történetei éppen úgy lebegnek a számára korláttalan térben és időben, mint az ő madarak társául szegődött lelke. Alig is hihetnénk, hogy a test zuhanása befejezetté tesz minden elkezdett mozdulatot, lezár minden grafittal mázolt kéziratlapot - s már nincs, aki kicsavarja a papírt az írógépből. Persze, a galambok voltak - Tandori, Esterházy, Havel, Páral s Márquez galambjai. Röppentek a morzsányi kenyérért, a kinyíló tenyér melegéért, néhány vigasztaló szóért. Csipetnyi szabadságért. Aztán egyszerre, hirtelen minden rettenetesen megszűnt, összeomlott, véget ért. Ahogyan most már végleg elköszönnek tőlünk azok a régi, boldog békeidők, a nagy sörözések, elköszön tőlünk a gazdagságunk, el a szegénységünk is elköszönnek azok az idők, amikor még valamilyenek voltunk, valamilyenek lehettünk. Immár sok mindenünk van, de a kezünk üres és fagyos. Neki még voltak kenyérmorzsái s gyűrött zsebében biztosan most is tartogat egy marékkal; hisz azok a verebek, cinkék, csuszkák, pintyek és galambok odaát is éhesek, odaát is dideregnek. Fűzfa Balázs

JÓNÁS TAMÁS A jövő semmit nem ígér, lopni megyünk, nem tudva, mi mit ér, ég a szivünk, az új!, az új!, a szent!, csak táncolunk, értünk senki nem üzent, bontjuk táborunk. A szél ragadja fel, széthordja szagunk: mint a többi!, mint a többi!, mi álmodunk, ködös vágyaktól kínlódnak a szavak. Hajrá, fogyjon, ami megmaradt! Csontunk a palotánk. Nem ért senki minket, aki szeret emlékezni. Hova?, hova?, visz minket az út, nem küld minket senki, csak a múlt, nem vár minket semmi, csak az új, csak a régi súgja, semmit ne tanulj! Futunk, míg el nem érjük a falat. Hajrá, fogyjon, ami megmaradt! Velünk az éjszaka nevet, szárnyait verdesi, s vihog, mint akit sokszor megvertek, s már semmit nem érez: Semmit nem ér ez a világ, megmérgez! A tavasz hiába robbant rügyeket, el ne hidd!, el ne hidd!, most is csak hiteget. Elöltetek most a jövő dőlt hanyatt! Hajrá, fogyjon, ami megmaradt! Zihál a csend fülünkben. Hány éjszaka után jön nyugalom, unalom is talán? Arcunkhoz utca, tér, majd ha alakul, megtudjuk, mi volt, mi elmúlt és mi az új, mihez jutunk közelebb, mitól kerülünk távol. Könnyű, amíg senki se pártol. Zörög a könny beesett szemünk alatt. Hajrá, fogyjon, ami megmaradt!

SÁGHY MIKLÓS Megtalált szavak Valaki egy lakótelepi szobából beszél. Üzen. Morzézik a csöveken. De nem azért, mert bömböl a szomszédban a tévé, hanem mert tál hangos a falakon túli csend. De kezdjük a végén! A csillagok közt járó álom véget ér. Az ébredéssel egy kétszobás lakótelepi lakásba szorul a kozmikus végtelen. A kérdés csupán az, hogy melyik bútorzat mögé. Innét ered aztán a bevásárlás kalandja. A tejé, a parizeré. A nedvesen áttetsző reklámszatyoré. Mert hátha mögöttük rejtőzködik. Mindezt az elgondolhatóság határain belül kell meglelnie, ahol Nekem is engedi, ahogy bárki másnak, hogy megnyugodjak s amit lehet, lássak. Nem többet." Adottak tehát az ébrenlét határai. Ahol csak egy-két dolog érdekel". A színek és formák álarca mögött. Vagy inkább a megnevezésekében? Miszerint: asztal, szék, ágy, szekrény stb. Vagyis a szavakká egyszerűsített világ álarca mögött. Mely egy elnevezési folyamat által végtelen sokféle árnyalatúból elviselhetően egyszerűvé válik, sőt, egy idő után még otthonossá is. Mert ahogy a megismerés során egyre nagyobb részt lefednek a tudás számozott címkéi, úgy lesz egyre szűkebb a teremtő szavak előtti végtelen csend. Majd legvégül behatol magába a testbe is, ahol a kinti beláthatatlanná táguló tér megismer hetetlenül kicsivé zsugorodik tovább. Persze a két végponton időzni félelmetes. A végenincs ismeretlenek partjainál. Pedig azok valamikor még a pincét is elöntötték. Sötét szellemekkel és mindenféle szörnyekkel. Melyek aztán kihaltak, és most biciklik állnak a helyükön.

SÁGHY MIKLÓS: MEGTALÁLT SZAVAK Jónás Tamás ezeknek az átváltozásoknak a nyomába indul. Mindent újra megnéz. Feltépi a szavak vignettáit, és keresi, hogy mi van mögöttük. Hogy valójában mit rejt egy mozdulat, egy levetett ruhadarab vagy egy vezeték, mely sehová se vezet. Mindezt a valóság paravánja mögül, mintha most látná az egészet először. Pontosabban, miután összerázza a kétszobás lakást (gyerekestől, mindenestől), aztán belenéz, mint egy kaleidoszkópba. És akkor olyan világba lát, mint amilyen még sosem volt. Illetve amilyennek őelőtte még senki sem látta. Pedig ugyanazok a dolgok: fotel, tévé, ágy, szekrény stb. Mégis máshogy! Ez a kötet verseinek egyenkénti élménye. Ahogy beléjük nézhetünk, mint egy optikai játék kémlelőjébe. És ami elénk tárul, az egyfelől ismerős, másfelől nem. így jutunk el mégiscsak a konvenció által egy új világba. Vagyis ez az a pillanat, amikor a bicikliből megint ismeretlen valami lesz. Azáltal, hogy újra láttatja azt, ami olyan észrevétlenül egyszerű és természetes. Magát a világot. Pontosabban annak egy részét. Jónás Tamás képes erre az újraláttatásra. A kérdés csupán az, hogy tudja-e tágítani az újraélesztett világ most még oly szűk (két szobányi) határait. Akár a végtelenül tág, akár a végtelenül pirinyó befoghatatlan irányába. Feltéve, ha ez szükséges! (Jónás Tamás: Nem magunknak. Szombathely, 1996) a

LÁNG GUSZTÁV Hazudott-e az Úr Jónásnak? Értelmezési szempontok a Jónás könyvéhez A keresztény írástudók az európai műveltség történetének nem egy korszakában gyanakodva, ha nem éppen ellenségesen tekintettek az antik görög és latin irodalomra, de még e korokban is beszélhetünk az utóbbi hatásának néha akaratlan, néha vonakodó befogadásáról, néhány antik szerző kanonizálása pedig bizonyítja, hogy teljes szakításra az új, a keresztény kultúra és az antik hagyomány között sohasem került sor. A nagy, az áttörést jelentő stílusirányok sikere pedig jórészt azon múlott, hogy miként teremtettek szilárd, bár időleges egyensúlyt a két tradíció között (lásd a reneszánsz, a barokk, a klasszicizmus művészetét és esztétikáját). A két hagyomány - sokadszor - a múlt század végén került szembe egymással, nem utolsósorban Nietzsche hatására. Az ő kereszténységkritikája az antikvitásból (is) merítette érveit, s ennek széles körű visszhangja volt a századelő magyar költészetében; többek között - hogy motívumtörténeti öszszefüggésekre szorítkozzam - a bibliai ősképek és toposzok, illetve a hozzájuk kapcsolódó ilyetén hagyományok értékjelentésének merész megváltoztatásával, nietzschei átértékelésével" találkozunk e korszak modernjeinek verseiben (Ady: A krisztusok mártírja, Szent Margit legendája; Kosztolányi: A bal lator; Babits: Oda a bűnhöz, Golgotai csárda). Kétségtelen, hogy ezt az ellentétet a húszas években a Babits Mihály által kezdeményezett és a harmincas években a következő nemzedék munkásságában kibontakozott újklasszikus irány kísérli meg összhanggá változtatni. A keresztény és az antik hagyomány együttes befogadására számos példát idézhetünk; maga Babits az Örökkék ég a felhők mögött című esszé-költeményében (mely mintegy kiegészíti Klasszikus álmok című ars poeticáját) katolikusnak vallja magát, de ezt rögtön le is fordítja egyetemesre,, s ezzel felekezetmegjelölésből az újklasszikus költői világkép központi értékjelzőjével

LÁNG GUSZTÁV: HAZUDOTT-E AZ ÚR JÓNÁSNAK? azonosítja. Következik ez a nietzscheánus eszmékkel (is) leszámoló Veszedelmes világnézet című esszéjéből (1917), mellyel kezdődően az irracionalista filozófiák ismeret- és értékelméleti relativizmusát az értékek örök és abszolút voltának tételezése váltja fel Babits világképében. Emellett azonban számos példát idézhetünk a költő antikvitás-rokonszenvének továbbélésére is. Az egyensúly a kétféle hagyomány között tehát létrejön, de ez korántsem magától értetődő és feszültségmentes. Jellemző e tekintetben az a mód, ahogyan Babits Jónás könyve című költeménye alapszövegéhez", a Bibliához viszonyul. A hagyomány újklasszikus értelmezésű fogalma ugyanis nemcsak az alkotás folyamatára nézve norma, hanem a befogadásra nézve is; recepciós horizontot teremt, melybe a Bibliának is be kell illeszkednie". Kettős értékelés tárgya lesz ezáltal; egyfelől - s ezért tartottam fontosnak idézni Babits hitvallását" - szent szöveg", hitének, sőt vallásosságának lényeges forrása, másrészt irodalmi hagyomány, mely a költői befogadás során az új szövegkörnyezetben szükségképpen átértelmeződik és funkciót vált. Jól példázza ezt a Jónás könyvében az elbeszélő nézőpont változása a negyedik részben. A költemény nyilván elejétől a költő számára időszerű példázatot keres a bibliai történetben, ez azonban még egyeztethető a hagyományhű olvasattal. A cselekmény radikális megváltoztatása - az tudniillik, hogy Babits kihagyja Ninive bűnbánatát, s helyette kigúnyoltatja a prófétát - már nem. Babits ettől kezdve úgy kezeli az alapszöveget", mint egy poétikailag (át)alakítható narrációt; a bűnbánat a Biblia babitsi értelmezésében a megkegyelmezés lélektani indoklása lesz, melynek megváltoztatásával az indokolt cselekedet" ingyenes cselekedetté" válik. A kauzalitás elvén alapuló cselekmény ezáltal a véletlenszerűség logikáját követi, s az így megbontottmegtagadott lélektani logikát kell a negyedik résznek egy másfajta kauzalitással helyreállítania. De nemcsak a cselekmény változik ezáltal, hanem a szövegszerkezet is. A bibliai történet harmadik részének utolsó eleme - az És látá Isten az ő cselekedeteiket" kezdetű, mely a megbocsátás indoklásával mintegy szillogisztikusan lezárja a Város és a próféta közös történetét - a Babits-műben átkerül a negyedik rész kezdetébe. Ez már az Úr és a próféta viszonyának története - s itt kell kezdődnie. A Bibliában ugyanis az Úr azt látja", amit Jónás is láthat, az elbeszélő tehát nem áll tudásban prófétaszereplője fölött. Babits narrátora azonban azt beszéli el, amit csak az Úr lát - hogy ott egyik-másik / szívben még Jónás szava kicsírázik", s az ehhez fűzött hasonlat mint az elbeszélő kommentárja még hangsúlyosabbá teszi ezt a tudást, mely csakis az elbeszélőé. A következő mondatban pedig arról szól a narrátor, amit az Úr gondolt" ( Én várhatok. Előttem szolgáim, a századok."). Megfordul a bibliai viszony; ott az Úr olvas az emberek gondolataiban, itt a narrátor az úr gondolataiban. De még bonyolultabb az ítélet és a kegyelem kérdése a negyedik részben; alighanem ez váltotta ki azokat a kritikákat, melyek szerint a Jónás könyve nem eléggé keresz-

LÁNG GUSZTÁV: HAZUDOTT-E AZ ÚR JÓNÁSNAK? tény szellemű, mert az említett action gratuite" ellentmond az isteni igazságosság eszményének. Itt merül fel a kérdés: Hazudott-e az Úr Jónásnak? A kérdés valójában feltehetetlen, hiszen az Isten nem hazudhat önnön lényegének megtagadása nélkül. Aki mégis választ keresett rá - és Szent Ágostontól Spinozáig jeles gondolkodók egész sora megcselekedte, lévén a Jónás könyvének vonatkozó passzusa a Biblia-értelmezés egyik kihívása - eleve a hazugság lehetetlenségének előfeltevéséből indultak ki, ezt próbálták bizonyítani. Valamennyien töretlen logikával - ami nem is csoda, mert értelmezésük tárgya egy töretlenül kauzális cselekmény volt. Babits költeménye azonban csak másfajta logikával értelmezhető. Abból kell kiindulnunk, hogy Babits narrátora nem elbeszéli, hanem jó kétezer év múlva újramondja a történetet. A hazudott-e az Isten?" kérdésnek a magva ugyanis az, hogy miért nem pusztult el Ninive, ha egyszer az Úr megígérte? A bibliai elbeszélő számára ez a történet valóság-referenciájának kötelme, hiszen az elbeszélés hitelét vesztené, ha egy olyan katasztrófát írna le, melyről mindenki tudhatja, hogy nem történt meg, hiszen Ninive áll. Mi azonban - akárcsak a XX. századi elbeszélő - tudjuk, hogy Ninive elpusztult; romjai maradékit régen befútta homokkal a sivatagi szél. Ezért mondatja az Úrral a Babits-kÖtelmény, hogy Ninive nem él örökké s a tök sem", s e meghökkentő párhuzam Jónás számára próbálja érthetővé tenni az Úr ama gondolatát, hogy negyven nap, negyven év vagy ezerannyi / az én szájamból ugyanazt jelenti". Hiába fakad ki Jónás, hogy hazudott a naptár"; csak az övé, az emberi naptár hazudott, hiszen a végtelenre szabott isteni naptár szerint Ninive mindössze haladékot kapott, nem kegyelmet. Ez természetesen megváltoztatja a tök-példázat értelmét is. A Bibliában meggyőző retorikája azért érvényesül, mert a tök és a város értékkülönbsége nyilvánvaló; ha az elsőt (a csekély értékűt) sajnáljuk, az értékesebbet még jobban kell sajnálnunk. Babits szövegében azonban a példázat azt is jelenti, hogy az Úr negyvenezer éves" jövő-távlatában a tök" és Ninive" is ugyanazt jelenti": a mulandóságot, mely az élettartam hosszától függetlenül ellentéte az isteni örökkévalóságnak. (Ahogy Madách Tragédiájában is egyenértékű lesz a százados tölgy s egynapos rovar".) A Babits-költemény, vethetné ellen valaki, tökéletesen értelmezhető a Biblia-exegézis logikája - és a kauzális cselekmény logikája - szerint is, hiszen az egyik-másik szívben" kicsírázó bűnbánat is lehet elégséges oka a megkegyelmezésnek. De ha ez így van, akkor miért nem ezt közli Jónással az Úr; miért hagyja meg kétségeiben, s bízza megvilágosodását" a tök homályos példázatára? Feltehetően azért, mert akkor más vonatkozásban támadna újra az isteni hazugság - isteni igazmondás kérdése. Hiszen ha mégiscsak elpusztul Ninive, akkor mi értelme van a szívekben a bűnbánatnak? (Erkölcsi értelemben természetesen van, de nincs abban az értelemben, hogy nem befolyásolja a város sorsát.) A kettő - a bűnbánat és a kegyelem - ok-okozati összefüggése így újra csak kérdésessé válik. Az Úr eredeti szándéka pedig megfejthetetlenné.

LÁNG GUSZTÁV: HAZUDOTT-E AZ ÚR JÓNÁSNAK? Ami implicite tartalmazza a bibliai szöveg mint Isten és ember közötti nyelvi kommunikáció kérdését. Hosszas filozofálás helyett erről annyit, hogy az ember alkotta nyelv szükségképpen tökéletlen kifejezője az isteni szándéknak, amely tökéletes. A Biblia éppen azért szorul értelmezésre, mert az örök szándék egy időhöz és helyhez kötött jelrendszerben jut kifejezésre - beszorul" a befogadó horizontjának szűkösségébe. Ha Jónás tisztában lenne azzal, hogy a negyven nap" az idő isteni relativizmusának szimbóluma csupán, vajon szólna-e egyetlen szót is Ninivében? Hiszen egy olyan próféciának, mely a város ezer, kétezer vagy éppen negyvenezer év múlva elkövetkező pusztulását jövendöli, az égvilágon semmi hatása (s ezért semmi értelme) sem lenne. (Modern próféciák is hirdetik - őket így kötvén a valóságreferencia kényszere -, hogy a környezetpusztítás egy-két évezred alatt, vagy még hamarabb, lakhatatlanná teszi a Földet, s a mi Ninivénk is megsemmisül, de nincs foganatja; a jóslat be fog teljesedni, annak ellenére, hogy egy-két szívben" kicsírázik, sőt gyökeret ver a környezetvédő gondolat.) Az úrnak azért kell hazudnia" - már persze az emberi nyelv mértéke szerint mert szavai az ember számára másképp nem érthetőek és nem követhetők. Ez szüli az értelmezés paradoxonát. Hiszen a szövegmagyarázat is nyelvi művelet, azaz egy jelrendszer tökéletlenségét ugyanazzal a tökéletlen jelrendszerrel próbáljuk feloldani. A szöveg csapdájából így esünk az értelmezés csapdájába. Ezért minden szöveghez véges számú és véges érvényű értelmezés rendelhető - s amikor az értelmezések száma és érvényessége lezárul, nem marad más lehetőségünk, mint megváltoztatni a szöveget. E változtatás - Babits költeménye a bizonyság - sohasem önkényes; az értelmezéshagyomány felismert hiátusai, szövegkörnyezet-változásai kényszerítik ki. S ezzel szöveg és értelmezés kauzális" kapcsolata is felbomlik; nem a szöveg provokálja" az értelmezést, hanem az új értelmezés hívja életre, önmaga kinyilatkoztatására", az új szövegváltozatot. Jónás ezért dőre"; nem érti, hogy kétezer évvel később saját története érthetetlenné válik. A történetet tehát nemcsak meg lehet, hanem meg is kell változtatni, hogy a kétezer év során felgyűlt hagyománytöbbletbe befogadható legyen s ezáltal értelmezhető. Az egyetemes és örök értékek sorában, azaz avulhatatlan és évülhetetlen műként. A szöveg örökkévalóságát az újraértelmezés szavatolja. a

KERÉNYI FERENC Berzsenyi Dániel drámatöredéke: A somogyi Kupa 1 Merényi Oszkár, a második, megkezdett, de be nem fejezett kritikai kiadásban - szokott akríbiájával - elvégezte a drámatöredékkel kapcsolatos textológiai feladatokat, összeállítva szövegállapotait is a keletkezéstörténet érdekében; 2 a szakirodalom megállapította a töredék helyét a Berzsenyi-életmű egészében 3 - a drámatörténeti értékelés azonban mindmáig nem történt meg. Az alábbiakban erre vállalkozunk. Berzsenyi Dániel, ami színházi ízlését illeti, egy birtokán élő nemesúr olvasottságával és nézői emlékeivel rendelkezett. Tipikus képviselője annak a rétegnek, amely - a vármegyék apparátusa segítségével - évtizedeken át támogatója és fenntartója volt a vándorszínészetnek, a magyar nyelvterjesztés és -művelés e fontos nyilvánossági fórumának. Drámaírói értékrendjének csúcsán August Kotzebue állt, a korszak német darabgyárosa, aki a XVIII. század végén és a századfordulón még elsősorban érzékenyjátékaival és vitézi játékaival aratott Európa-szerte sikereket, Szentpétervártól és Rigától Bécsen át Párizsig; a XIX. századelőn azonban (a mindenkori színpadi mesteremberek naprakész tájékozódásával) áttért a vígjátékírásra. Jelentősége mindenekfölött abban állott, hogy hatásos történetekben tudta közvetíteni a felvilágosodás vulgarizált tételeit olyan közönség számára, aki a nagy gondolkodók műveit sohasem vette kézbe, már csak írástudatlansága okán sem. Berzsenyi 1792/93-ban, a soproni Magyar Társaság könyvtárában ismerkedett meg vele; 4 utóbb, ritka színházlátogatásai alkalmával szintén az ő bűvkörébe került és ott is maradt, akár 1810. és 1813. évi pesti, akár 1812. évi bécsi látogatására gondolunk. 1810. március 29-én este Kazinczy Ferenc pesti barátai (Horvát István, Szemere Pál, Vitkovics Mihály és az ekkor itt tartózkodó Kölcsey Ferenc) alaposan megütődtek Berzsenyinek nemcsak vidékies öltözetén, hanem művészeti ízlésén is: a niklai költő Bihari Jánost hallgatta, és a verbunkos e nagy hegedűvirtuózát látta volna szívesen a szín-

KERÉNYI FERENC: BERZSENYI DÁNIEL DRÁMATÖREDÉKE: A SOMOGYI KUPA házi zenekar élén is. A német és a francia drámairodalom elsőbbségéről kirobbant vitában pedig ekként nyilvánított véleményt: Én nem ismerek ollyan írót, a' ki szívemhez úgy tudna szóllani, mint Kotzebue. Schiller' munkájit olvasom, 's bizony az ész benne szép gyönyörűséget léi, de hidegen marad szívem magas repűlete mellett." 5 És bár a színháztörténet nem tudta egyeztetni Szemere Pál Kazinczynak küldött, 1810. április 27-i beszámolólevelének leírását a pesti német és magyar színházműsorral, 6 a tudósítás ízléstörténeti hitelességében nincs okunk kételkedni. Merényi okkal-joggal figyelmeztetett arra, hogy Berzsenyi 1812-es bécsi tartózkodása még a Burgtheater Schreyvogel-igazgatás előtti korszaka, és hogy az odaérkezését megelőző tíz évben a császárváros játékszínei Kotzebue-nak 114 darabját 3593 előadásban játszották. 7 1813. május 21-én Pesten Collin klasszicista Coriolanusát látta* - ám ez sem változtat az összképen: Berzsenyi neoklasszicizmusának az 1810-es években, amelyekben a felvilágosodás racionalizmusának felerősödését észlelni már-már közhelynek tűnik a Berzsenyi-irodalomban, a drámatörténeti ízlés oldaláról egy korábbi, egymásfél évtizeddel azelőtti állapot feleltethető meg. Ebbe a körbe tartozott A somogyi Kupa közvetlen mintája is, a Prágában született, cseh anyanyelvű, de 1789 és 1812 között a pesti Német Színházban játszott, magyarul is jól beszélő német színész, Franz Xavér Girzik (Frantisek Jifík, 1760-?) drámája, a Stephan, der erste König der Hungarn, amely 1792-ben Pesten nyomtatásban is megjelent. Nem érvén őt frissebb impulzusok a drámaés színházismeret terén, ez a kettősség Berzsenyinek egész pályáján megmaradt. Az 1830-as évek elejére datált Poetai harmonistikában, jelesül annak XX. fejezetében, amely a Szomorú és víg költélyzetek címet viseli, a tragikus és a komikus mellett a könnyeztető elem jelenlétét is említi és javasolja, hiszen czélirányosb is a még igen földszagú népet az elevenebb tarkával a lelki világba csalogatni, mint az egyszínűbb komolysággal a poézis' publikumát fogyasztani." Ennek szellemében Goethe Egmontja., Shakespeare és Calderón képviseli a kívánatos műfaj- és hangnemvegyítést, szemben Schiller Don Carlosának hideg, fenséges tragikumával. Húsz év telt el a pesti vita óta... És ismét Kotzebue: Midőn Zameo' és Rolla' halálát látjuk, elragadtatnak, édes fájdalommal érezzük a szerelemnek és erénynek édes hatalmát..." 9 Az előbbi a Die Negersklaven c, valóságos történeten épült érzékenyjáték" (1795) egyik fiatal főszereplője, aki apja helyett lett rabszolga, és amikor John, a szerelmes ültetvényes ővele zsarolja a feleségét, előbb az asszonyt, majd önmagát öli meg (nálunk a darabot A szeretsen-rabok címen játszották, és 1802-ben nyomtatásban is megjelent); az utóbbi pedig inka hadvezér, aki egy perui gyermek önzetlen kiszabadításakor kap halálos sebet a Die Spanier in Peru, oder Rollas Tod c, 1796-os romános szomorújátékban" (magyar címe: A spanyolok Peruban, vagy Rolla halála). A dráma felé forduláshoz Berzsenyinek az Erdélyi Muzéum kolozsvári pályázata adta az indítást, amelynek feladata volt - közvetlenül - a kolozsvári színház nyitódarabjának elkészíttetése; közvetve pedig egy, a klasszicizmus és a romantika határán álló 1

KERÉNY1 FERENC: BERZSENYI DÁNIEL DRÁMATÖREDÉKE: A SOMOGYI KUPA 1 A töredék kéziratán (MTAK Kt. K 660.) nincs autográf cím. Más kéz (Toldy Ferenc '?) rájegyzése: Játék Szin. / Berzsenyitől. / Döbrentei bizonysága szerint." Toldy a Kupa támadása címet adta neki, vö. Boross Gábor; Berzsenyi, mint drámaíró, ItK 1895. 175. Merényi Oszkár a korábbi kritikai kiadásban (Berzsenyi Dániel prózai művei, Berzsenyi Dániel összes művei 3., Kaposvár 1941. 161.) szintén ezt a címet használta, de utóbb Horváth János nyomán (Berzsenyi és íróbarátai, Bp. 1960. 137.), a költő Kazinczynak írott, 1816. febr. 6-i levele alapján A somogyi Kupa lett a bevett cím. Az új kritikai kiadásban (Berzsenyi Dániel költői művei. Bp. 1979. 873.) Merényi is átvette. 2 Berzsenyi Dániel költői művei, s. a. r. Merényi Oszkár, Bp. 1979. 153-172. (főszöveg) és 873-887. (jegyzetek) - a továbbiakban: Krk. 3 Összefoglalva: Krk. 877-878. B4 Só- nemzeti hőstragédia megíratása. 10 Nem tudni, az ifjabb br. Wesselényi Miklós, Döbrentei Gábor és Pataky Mózes 1814. szeptemberi, niklai látogatása során szóba került-e a pályázat dolga: Döbrentei az írószobai beszélgetést csak részleteiben idézte föl 1842-ben." 1814. december 15-i levelében Berzsenyi Kazinczytól, elismert mesterétől kért - lehetőleg erdélyi - témát, minthogy semmi matériálékat nem tudok, könyveim sincsenek, hogy kereshetnék." 12 A széphalmi mester azonban, akit már 1790-ben, a magyar színészet megalakulásakor elkedvetlenített Hamlet-fordításának, tágabb értelemben egész klasszicista tragédia-programjának kudarca; aki 1806-ban is elhárította az idősebb Wesselényi Miklós felkérését, hogy Magyarországra kiküldött erdélyi színtársulatának művészeti vezetője legyen, és akinek imitáció-elvével a kolozsvári folyóirat-felhívásnak már címe is feleselt (Eredetiség s Jutalomtétel), elütötte a kérést azzal, hogy a magyar történelem nem kínál elegendő tárgyat, mert ez a lelkes nép" sohasem lehetett naggyá, nem engedték neki. (Ugyanilyen kedvetlenül írt egyébként Döbrenteinek is, a pályázat vélhető balsikerét vetítve előre.) A semmitmondó Kazinczy-válaszban volt mindazonáltal egy eddig észre nem vett félmondat, amely visszhangot válthatott ki a nemzeti egyenetlenséget, a visszavonás"-t mindenekfölött kárhoztató Berzsenyiből:... 's önn-magát rontaták vele." 13 1815 tavaszán Döbrenteitől érkezett biztatás, aki ugyan szövegükben még nem kapta meg a pályamunkákat (a beküldési határidő 1815. szeptember vége volt), ám 1814 szeptemberéig a pályázóknak levélben jelentkezni kellett, és ezek ismeretében már igaz lehetett, hogy keveset bízott mindazokhoz, mellyeket kapott." 14 (Berzsenyi egyébként nem válaszolt a levélre.) Ennek ellenére az 1815. év folyamán költőnk kiválasztotta témáját. Boross Gábor, a drámatöredék első ismertetője - filológiai érvelés nélkül - Somogyvár közelségével magyarázta a választást. 15 Némileg finomítva a megfogalmazást, mi is úgy látjuk, hogy az 1804-től Koppány hajdani szállásterületén élő Berzsenyit a genius loci" vezette el drámatárgyához. Bizonyítékul nemcsak és nem is elsősorban a somogyi tájszóhasználat, hanem sokkal inkább Koppány alvezéreinek névadása szolgálhat. A ma is közismert Ozora nem kíván magyarázatot. Az Ugal a Somogy megyei Ugaj-puszta alakváltozata; Rada két Zala megyei faluról, Kis- és Nagyradáról vehette nevét; Torvaj szintén létezó', Somogy megyei helység; Dorog itt a Tolna megyei Kis- vagy Nagydorogot jelenti; Topos névadója a zalai Toposháza-puszta lehetett; Kürtös szintén puszta volt Somogyban. A cselekményben fontos szerep jutott az öreg Ordának; egy Somogy megyei faluról vette nevét ő is. 16 1815. december 3-án, már a téma birtokában, egyazon napon levelet írt Berzsenyi Kazinczynak és Döbrenteinek. Arra kérte őket, hogy őt, Kotzebue tisztelőjét, világosítanák fel drámaíró-eszménye hibáiról, nehogy azokat elkövesse. 17 (Döbrentei az Eredetiség s Jutalomtétel-ben állította szembe Kotzebue-t az igazi klasszikusokkal, a görög tragikusokkal, Shakespeare-rel, Corneille-jel, Schillerrel, Goethével.) Kazinczy ezúttal postafordultával, december 11-én válaszolt, mivel Kotzebue mázoló"-nak minősítése kedvenc D

KERÉNYI FERENC: BERZSENYI DÁNIEL DRÁMATÖREDÉKE: A SOMOGYI KUPA ízléstémái közé tartozott; Döbrentei válaszára azonban 1820. (!) március 15-ig kellett várni, akkor nagyjában-egészében Kazinczy kifogásait ismételte meg ő is. 18 Noha a témakérés után most a dramaturgia kérdésében sem kapott eligazítást, Berzsenyi 1815/1816 fordulóján munkához látott, és abból gazdálkodott, amije volt: mintául és meghaladandó ellenműnek véve Girzik István-drámáját, igyekezett szem előtt tartani a pályázati kiírás tanácsadó bevezetőjét Döbrentei tollából. A múlt télen kezdtem ugyan egy theatrális darabot koholni" - írta Takácsi Horváth Jánosnak utóbb (1816. november 10-én).' y 1816. február 8-án Kazinczynak már ötven kéziratlapról számolhatott be, de egyszersmind a munka megtorpanásáról is: De meg nem mondhatom néked, melly resten 's kedvetlenül dolgozom. Későn vettem észre, hogy itt a' Religiorol és országlásról kell szóllani, mellyekról okosat mondani keserves. Bánom hogy belekaptam." 20 Berzsenyinek a maga választotta témájához fűződő ellentmondásos viszonya vezet el bennünket a Kupa-töredék legfontosabb drámatörténeti kérdéséhez és egyben értékéhez. Az 1810-es évekre a lassan kibontakozó magyar drámairodalom - az épkézláb történeteket kereső és azokat több-kevesebb sikerrel hazai környezetbe átplántáló magyarítások és a történelmet könnyeztető históriák formálható díszletének, egy csinált magyar mitológia keretének használó Dugonics András-érzékenyjátékok, lyom Jenő: A soproni Magyar Társaság valamint a haza-puffogató", a vereségeket frázisgyőzelmekké avató vitézi játékok után - kezdte megtalálni a nemzeti történelemben rejlő igazi, nagy drámai témákat. Ezek - szinte kivétel nélkül - a magyarság kelet-nyugat közötti, kettős kötődéséből fakadó konfliktusokat tartalmazták. Ilyen volt a Bánktörténet, amelyet - ne feledjük - Katona József mellett a Katonával és Berzsenyivel is kapcsolatban állott Horváth József Elek, Kisfaludy Sándor és az erdélyi Boér Sándor is feldolgozott, ugyanebben az évtizedben. (Az utóbbinak Gróf Bankó vagy a kerítőség bére c. drámáját csak címről ismerjük.) 21 Az iker-témának, Zách Felicián históriájának megírásáról viszont Katona is letett, cenzurális elfogadtatása eleve reménytelennek tűnt a Bánk bán könyvvizsgálói véleményeztetése után. De ide sorolható még Zrínyi Miklós, a szigetvári hős drámatárgya is. Hogy ezek a témák jók és hatásosak voltak a színpadon, azt a világ drámairodalmának befogadó gesztusa mutatta irányukban. Igaz, nem a nálunk kialakult, nemzeti példázat-dráma formájában, hanem jelentékeny módosulások árán. Franz Grillparzer a hű udvaronc mintapéldányát alkotta meg Bánkból (Ein treuer Diener seines Herrn, 1828); a fiatalon elhunyt Theodor Korner a vitézi játék iskolapéldáját alkotta meg a Zrinyben, ezt Kölcsey Ferenc szedi majd ízekre, már a romantika szellemében, 1826-ban. 22 könyvtára és Berzsenyi Dániel, ItK 1962. 499. B5 Kaz- Lev VII. 404-5. 6 Sólyom i. m. 500. (jegyzetben) 7 Merényi Oszkár: Berzsenyi Bécsben = Újabb Berzsenyi-tanulmányok, Bp. 1971. 103. 18 KazLev X. 445. M9 Berzsenyi Dániel' össz.es művei, közrebocsátá Döbrentei Gábor, Buda 1842. 206. és 207. 10 A pályázati kiírás {Eredetiség 's Jutalom tétel, Erdélyi Múzeum 1814. 1. füzet, 142-162.) Döbrentei írta elméleti bevezetőjét 1. legutóbb A magyar kritika évszázadai, I. Rendszerek. A kezdetektől a romantikáig, írta és összeáll. Tarnai Andor és Csetri Lajos, Bp. 1981. 452-457., a hat pontba foglalt feltételeket pedig Orosz László közölte: Bánk bán (kritikai kiadás), Bp. 1983. 326. 11 Döbrentei, id. kiadás, 81-84. B12 KazLev XII. 260. Ezt igazolhatja a niklai könyvtádista is, 1. Merényi A kelet-nyugat konfliktustípusú drámatémák közé sorolható Vajk-István és Koppány (Kupa) története is. Azaz: Berzsenyi ösztönösen, lakóhelye hagyományaitól megérintve, fontos és jelentős, a magyar drámafejlődés fővonalába tartozó tárgyat választott. A német nyelvterület felemás befogadása e téma vonatkozásában is megtörtént. Girzik említett történelmi érzékenyjátékában a szent király ábrázolásában a jelzőn volt a hangsúly: moralizáló, nyíltszíni imát mondó uralkodó lett Istvánból, akinek kezéhez nem taa