Ficsor Károly Élet a Kősziklán Hogyan kapta vissza és élte életét Ficsór Ottó egy tragikus baleset után Orgovány 2012
ISBN 978-615-5140-03-7 Borító és tördelés: Ficsor Donát Kiadja az Örömhír Alapítvány 6077 Orgovány, Vörösmarty u. 14. ficsorka@gmail.com NEM ÁRUSÍTHATÓ! 2
TARTALOM A BALESET... 9 BEVEZETŐ... 11 KÓRHÁZBA SZÁLLÍTOTTÁK... 13 ISMÉT OTTHON... 28 VISSZAKAPOTT ÉLET... 31 BEVEZETŐ... 33 MÉG 35 ÉV... 35 Karaktere... 35 1975. október 3. A tragikus nap... 35 Visszakapott élet... 36 Aktivitás... 36 Lelkisége... 39 VISSZAPILLANTÁS... 40 Gyermekkorunk... 41 Felkészülés az életre... 47 Nem ismert lehetetlent... 47 Közös utunk... 50 Kitekintés a világba... 52 Családja... 54 Szívébe rejtette... 55 ÁT A MENNYEI DICSŐSÉGBE... 57 Részvétnyilvánítás... 66 Nekrológ... 68 Szolgáló nagykövet... 71 ÚJSÁGCIKK... 72 KÖNYVIDÉZETEK... 73 Ficsor Károly: Isten országának nagykövete... 73 Ficsor Károly: Lángoló gyertya... 74 Surányi Józsefné: Olajfacsemeték... 76 Dr. Gubacsi László: Szemelvények egy orvos életéből... 77 Ficsor Donát és Barbara: Sátorkészítők... 78 Ficsor Károly: Elrejtett kincs VI.... 79 LEVÉLRÉSZLETEK... 80 3
SZERETTEI... 95 Ficsór Ottóné dr. Erdei Eszter... 95 Ficsór Ottó és Klári... 99 Kiss Eszter... 105 Kiss Csaba... 106 HATÁRTALAN SZORGALMA... 107 Dan László... 107 Ferencz Roland... 109 Erdei János és Lídia... 110 Somogyi Frigyes... 111 Pálfi Lászlóné... 113 UTAZÁSOK... 115 Surányiné Olga... 115 Somogyi Harold... 119 Dr. Somogyi Tihamér... 122 Ficsor Donátné Kardos Barbara... 129 ÖNZETLENÜL AD... 130 Somogyi Gáborné... 130 Hégelyné Rebeka... 134 Dr. H. Kovács Eszter... 135 Óvári Mihály... 137 Bodroginé Pálma... 138 Somlyainé Bereczki Anikó... 138 Tóth István... 139 Mike Attila... 140 Vandlik Viktor... 141 Durkó Istvánné... 142 Szabó Miklós... 142 Dr. Ficsór Ervin... 143 H. Kovács Jutka... 145 Somogyi Rebeka... 147 Vandlik Pál... 147 Durkó István... 149 Somlyai Imre... 150 Somogyi Borbála... 150 AZ ÚR IRÁNTI SZERETETE... 151 Szlovák Tibor... 151 Tóth Istvánné Ilonka... 153 Baloghné Szabó Olga... 157 Dan Jánosné... 158 Filó György és Julika... 158 4
Duma Konstantin... 159 Özv. Erdei Ferencné... 161 Veres Imre... 161 A MENNYBEN TALÁLKOZUNK... 162 Vandlikné Ficsor Renáta... 162 Dr. Gubacsi László... 167 Özv. Tarkovács Lászlóné... 169 Szabó Márton... 170 Gulyás Ernőné Nóvé Anna... 171 Bayer György... 172 Királyné Ficsor Lilla... 173 Dr. Hégely Ferenc Tivadar... 175 Ficsor Donát... 176 MÍG IDŐNK VAN... 182 5
Aki kősziklára épít Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és nekidőltek annak a háznak, de nem omlott össze, mert kősziklára volt alapozva. Máté evangéliuma 7:24-25. 6
Sziklára rakd a fundamentumot! A szikla szilárd, de elfut a homok. Ha jő a zivatar, vagy földrengés ráz, Nem rendül a szikla, és nem dől össze a ház! Szikla: Krisztus, hát Őrá építs csak! Ha Rá építesz, meg nem bánhatod azt. Ha jő a zivatar, vagy földrengés ráz, Nem rendül a szikla, és nem dől össze a ház! 7
8
A BALESET Részletek Ficsor Károly naplójából 1978. 9
Mert minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére. 2Kor 4:15. 10
BEVEZETŐ Ficsór Ottó 1941. szeptember 20-án, Orgoványon született. Szülei, Ficsór László és Ritter Ilona, 8 testvérével együtt nehéz anyagi körülmények között, de nagyon nagy szeretetben és hitben nevelték. Egészen fiatalon befogadta szívébe a Megváltót, és 1955-ben bemerítkezett Lőrincz Imre lelkipásztor által az orgoványi baptista imaházban. Ennek a gyülekezetnek aktív tagja volt egészen a házasságkötésig. Azután Békésre költözött, ahol folytatta szolgálatát. Felesége Erdei Eszter gyógyszerész, a békési gyülekezet tagja. A családalapítással párhuzamosan szép házat építettek. Két gyermeküket, Eszterkét és Ottókát tanítgatják a hitélet útján járni. Ottó az általános iskola 8. osztályának elvégzése után otthon maradt, hogy a család többi tagjával együtt részt vállaljon a mezőgazdasági munkában, a kenyérkeresésben. Az 50-es évek második felében normalizálódtak az anyagi és kicsit a politikai feltételek. Ottó munka mellett elvégezhette a középiskolát, valamint hivatásos tehergépkocsi-vezetői vizsgát tett. Később a Kecskeméti Megyei Kórházban dolgozott, ahol speciális szakképesítést szerzett a tanácsi és egyéb költségvetési könyvelésben. Ettől az időtől kezdve kevés megszakítással folyamatosan adminisztratív munkaköre volt. Munkaidő után azonban az átlagembert messze meghaladó szorgalommal dolgozott. Szőlőt telepített, háztájit művelt, építkezésben segített, majd később Békésen az állatorvossal együtt járt a védőoltásokat elvégezni az állati fajok széles palettáján. 1973-74 telén tíz hetet az Amerikai Egyesült Államokban töltött, Dr. Haraszti Sándoréknál Atlantában. Közben több amerikai várost meglátogatott Floridától New Yorkig. 1975. október 3-án hajnalban Békésről Orgoványra indult szüretelni, és Jakabszállás határában frontálisan ütközött egy teherautóval. A baleset olyan súlyosan megviselte a szervezetét, hogy még ma is hordja annak bélyegét/jegyeit. 11
Istenünk csodálatos kegyelme az életben maradás és a viszonylagos felgyógyulás. Ez az esemény nagy tanulság volt számára és mindazok számára, akik testben és lélekben közel állunk hozzá. Bárcsak megtanulnánk Urunk iskolájában azt, amit ezen az eseményen keresztül tanítani akar velünk! Ottót az Úr adta a családnak. Az Úr visszaadta. Áldott legyen az Úrnak neve! Orgovány, 1978. okt. 3. Ficsor Károly 12
KÓRHÁZBA SZÁLLÍTOTTÁK 1975. október 3. Reggel 6 óra után mentem a munkahelyemre kismotorral, a sűrű ködben mindig figyeltem, hátha találkozom Ottóval, hiszen lassan jönnie kellene neki Békésről. Nem jött és én elkezdtem a napi munkámat az irodában. 8 óra felé kimentem a szőlőbe megnézni a szüretelőket, gondolván, hogyha Ottó mégsem érkezett meg, akkor intézkedjek a munka menetéről. Nem volt ott. Az idő múlt, és Ottó mégsem érkezett meg Orgoványra. 10 óra is elmúlt aztán ½ 11 Egyszer csak meglátom Szilágyi Mihály (békési lakos) kocsiját utánfutóval. Gondoltam Ottó valamiért vele jött. A jármű elhaladt a szőlő végénél és nem állt meg. Kezdtem izgulni, ha Ottó benne ülne, tudná, hol kell megállni. Kimentem az útra, ők szerencsére visszafordultak és találkoztunk. Kölcsönösen meglepődtünk, hogy Ottó nincs itt. Ők mondták, éjjel 2 óra előtt elindult, hogy munkakezdésre már itt legyen. Azonnal siettem a faluba. A Szakszövetkezet irodája előtt találkoztam az egyik munkatársammal, mondtam neki, hogy nagyon izgulok az öcsém miatt, mert nem érkezett meg. Ő azt mondta nekem, hogy Jakabszálláson túl (Orgoványtól 14 km-re, Békéstől 146 km-re) látott egy világosszürke karambolos Wartburgot kb. délelőtt 9 órakor. Azonnal telefonálni próbáltam Laci bátyámnak a Megyei Kórház főigazgatójának de nem jött be a vonal. Hazaszaladtam. Már az udvarunkban volt az összetört kocsi. Félelmetes látvány tárult elém, egy teljesen roncs jármű. Szinte lehetetlen leírni, hogyan nézett ki! Az alváz elől a földre rogyott, a motor kettészakadt, az akkumulátor darabokra tört. A kormánykerék és a műszerfal összegyűrődött és töredezett; az üléstámlákat tartó könyökök kiegyenesedtek. Az ajtók összetörtek, még a csomagtartó is. Nem volt található ép darab az egész járműben. Ottó papucsait a pedáloknál, a roncsok között találtuk meg. 13
Ma is csodálkozom, hogy rendületlenül arra gondoltam: Ottó él, és a közben hozzánk érkező szomszédasszonynak is azt mondtam, hogy csak az Isten őrizhette meg azt, aki ebben a kocsiban ült. A rongyokkal letakart roncsról talált egyetlen fénykép nem sokat mutat abból, amit életnagyságban látni lehetett Mivel Ágikát feleségemet nem találtam itthon, elindultam megkeresni, és a Takarékszövetkezetnél találkoztunk. Engem keresett telefonon. Azt mondta, hogy egy autómentő hozta hozzánk a kocsit és a gépkocsivezetőtől kapott némi felvilágosítást: Ottót életveszélyes állapotban a Kecskeméti Honvéd Kórházba szállították. A kocsiban egyedül utazott. A karambolnak több sérültje nincs, mindez fél hét körül történt Jakabszálláson túl. Most már tudtam, hogy a barátom által említett karambol részese valóban Ottó volt. Azonnal táviratoztam a feleségének: Ottó karambolozott, Kecskeméten a Honvéd Kórházban fekszik. Újabb értesítést küldök. Pár perc múlva indultunk feleségemmel Kecskemétre. Útközben megtekintettük az ütközés helyét: a jobb oldali kerekek a füves padkán voltak a csattanás pillanatában; a Skodának nem volt fékútja, 9-10 m-t tolta vissza a Wartburgot, amikorra meg bírt állni. Az út szélén és az árokban üveg- és fémdarabok tömkelege látszott. A bitumenes burkolatba mélyen belevésett a leszakadt Wartburg alváz. 14
Déli 1 óra felé érkeztünk a Megyei Kórházhoz. Felkerestük G. Lacit és F. Ervint. Ervin a szobájában volt, Irénke is, velük együtt imádkoztunk Ottóért és elbeszélgettünk az eseményről. Közben Ervin telefonon felhívta a mentőket és a Honvéd Kórházat is, érdeklődött Ottó állapotáról. Utána elmentünk vele a kórházba, ahová Ottót reggel szállította a mentő. A Baleseti Sebészet intenzív osztályán (I. em. 111. ajtó) találtuk meg. Homloka kissé véres, egyébként szépen felismerhető volt. Kicsit duzzadt arccal, eszméletlen állapotban, félig lezárt szemekkel aludt. Erősen szuszogott. Röviden beszéltünk az ügyeletes orvossal, és tőle, illetve már előbb G. Lacitól tudtuk meg, hogy délelőtt hasi műtétet végeztek rajta érszakadás miatt. A műtét jól sikerült. A légzés viszont gyors. A súlyos állapotot látva is reménykedtünk, hogy Isten meg tudja őt gyógyítani, ha akarja, és ha mi hittel tudjuk kérni. Feleségének újabb értesítést küldtünk. Kicsivel naplemente előtt érkeztünk vissza Orgoványra. Ismét kimentem a 4 km-re levő szőlőnkbe. Közöltem szüleinkkel, testvéreimmel és az ott jelenlévőkkel újabb értesüléseinket a balesetről. Bár ezen a napon már sok nehéz feladatot kellett megoldani, ez mindnél nehezebb volt. Amikor Édesanyánk előtt megálltam, ő könyörgő arccal rám nézett. Minden erőmet elveszítettem. Egyszerre láttam magam előtt Ottó, kissé fennakadt szemeit, véres homlokát, összeroncsolódott bal karját, láztól sajgó testét feleségét két kicsiny gyermekét és aggódó szüleit, testvéreit. Hallottam az összetört anya hangját: Mindent úgy mondj, ahogy van! Elmondtam a valóságot, és folytattam: Nem kell félni, mert minden lehetséges annak, aki hisz! Áldást hoz számunkra ez a szomorú esemény is. Este 8 óra után indultak haza Szilágyi Mihályék Békésre. Kecskemétig bekísértük őket, hogy ott újabb információt szerezhessünk Ottóról, amit Szilágyiékon keresztül megüzenhetünk szeretteinek. Állapota változatlan. Hazaérve Anyukáéknak beszóltunk. Betegünket Isten oltalmába ajánlva tértünk pihenőre. 15
Október 4. szombat Reggel felhívtam a Baleseti Sebészetet, a kezelő orvos azt mondta, állapota változatlan, továbbra is életveszélyes. Délelőtt Eszter, Ottó felesége, János nevű bátyjával felkereste Lacit, és vele elment Ottót megnézni. Utána Orgoványra jöttek. Délután bementem a kecskeméti rendőrségre, érdeklődni a baleset körülményeiről. Megtudtam, hogy Ottó szabályosan közlekedett, a vele szemben jövő ZIL teherautót meg akarta előzni egy pótkocsis Skoda. A sűrű ködben nem látta a sofőr a Wartburgot. Frontálisan összecsattantak Kecskemét és Jakabszállás között, a 15 km-es kőnél. Lacihoz is bementem, beszélgettünk Ottóról. Mondta, hogy egy tüdőszakorvos (Domján doktor) megvizsgálta délután, az ő kérésére. A beteg mellkasában sok vér gyűlt össze. Emiatt és az oldalbordatörések következtében a tüdő annyira összeszorult, hogy csak az egyik tüdő kis felülete volt légzőképes. 4,5 dl vért szívattak le a mellkasából, és gépi lélegzésre kapcsolták. 16 Ottó az ebédlőnkben még a baleset előtt néhány héttel
Este Laciék kijöttek Orgoványra, mert anyuka születésnapot tervezett erre az estére a három fiának: Lacinak (40) Ottónak (34) és nekem (35). Többi testvérünket is meghívtuk családjukkal erre az alkalomra. Vacsora végén az ünnepeltek részére Anyukáék ajándékát adták át a gyermekek: egy-egy gyönyörű jénai tálat, s egy-egy tortát, mely 40, 34, 35-ös számmal volt díszítve. A 34-gyel díszített tortát mivel Ottó nem vehetett részt a baleset miatt és az ő ajándékát a felesége vette át. Ezt a születésnapi estét a mi otthonunkban töltöttük örvendező, de sokkal inkább szomorú szívvel, egymást vigasztalgatva. Én voltam a házigazda azon a bizonyos születésnapon Feleségem a tortát díszíti 17
Ottó helyett felesége veszi át a tortát Laci bátyám 40 éves Október 5. vasárnap 10 órakor Eszterrel és anyukáékkal mentünk a kórházba. 2-3 percet időzhettünk a beteg ágyánál, és utána elmentünk Laciékhoz, így Eszter egyedül maradt Ottó mellett. Később én visszamentem. Ottó éppen beszélt egy kicsit, azt mondta: Ez a bácsi nagyon beteg mutatott a másik ágyra. Nagyon jól esett a hangját hallani. 12 óra felé Eszterrel elmentünk Laciékhoz, és onnan együtt indultunk Soltvadkertre. Ilonka húgomék Haraszti (Ritter) nagypapát látogatták meg, aki most ünnepelte 94. születésnapját. Ilonkáékkal 2 órakor indultunk nagypapától, ők vonattal Budapestre, mi kocsival haza, Orgoványra. Húgomék ekkor értesültek a tragédiáról. 18
Az úton értékes beszélgetés folyt családi dolgokról, megtapasztalásainkról (apuka, anyuka, Eszter, Ágika és köztem). Úgy érzem, nagyon áldásos volt ez a vita. Hazaérkezésünk után együtt imádkoztunk Ottóért, családjáért és önmagunkért. A közös hálaadás és könyörgés alatt éreztük az Úr jelenlétét, munkálkodását, szabadítását. Terhünket Jézus Krisztusra helyezve, könnyes szemmel, de lélekben megnyugodva álltunk fel térdeinkről. Közben megérkeztek Várkonyi Gyuláék Dömsödről, és velük együtt ment haza Eszter Békésre. Október 6. hétfő Délelőtt telefonon érdeklődtem. Hipp doktor közölte velem, hogy vasárnap este erősen felgyorsult a légzése és a légutak elzáródtak, ezért gégemetszést hajtottak végre. Jelenleg ez könnyített az állapotán. Este Ágikával bementünk Laciékhoz, és ő egy kicsit részletesebben elmondta a légzési elégtelenséget, és azt, hogy ma délutántól géppel lélegeztetik Ottót. Október 7. kedd 9 órakor bementem a kórházba, Ottó most is gépre volt kapcsolva. Beszéltem hozzá, ő a fejével intett igent és nemet. Amikor el akartam indulni, a jobb kezét nagyon rázta, hogy ne menjek még. Bal lábát felhúzta és ütötte vele az ágyat, azt próbálta mutatni, hogy üljek le. Mondtam, hogy: Pihenjél nyugodtan, én nem ülök le. Rövid beszélgetés után ismét közöltem vele, hogy indulok, most már megnyugvással fogadta. Ezután elmentem az Állami Biztosítóhoz, kitöltöttem a nyomtatványt, amelyen feltüntettem, hogyan történt a baleset, kértem, hogy a kötelező biztosítás alapján rendezzék a kárt. Innen a Rendőrkapitányságra mentem, felkeresni a nevezett balesetnél helyszínelő rendőrt. Hamar megtaláltam, és kérdeztem, hogy Ottó követett-e el valami közlekedési vétséget. Válasza: Nem, a balesetért Solymosi János szatymazi lakost (a Skoda gépkocsivezetőjét) terheli a felelősség. Elmentem még egy újságárust keresni, hogy vásároljak néhány vasárnapi Petőfi Népét, mivel abban közölték a baleset körülményeit. Idézem a cikket: Súlyos közúti baleset történt pénteken, Jakabszállás határában az 54-es számú úton. Solymosi János, a 9-es számú Volán Vállalat gépkocsivezetője, szatymazi lakos a rábízott pótkocsis tehergépkocsival a sűrű ködben előzte a vele azonos irányban 19
közlekedő tehergépkocsit. Amikor az előzendő gépkocsi mellé ért, összeütközött a vele szemben haladó, Ficsór Ottó Orgovány, Vörösmarty utca 12. szám alatti lakos vezette gépkocsival. Ficsór Ottót életveszélyes sérüléssel, eszméletlen állapotban szállították Kórházba. /A Bács megyei napilap, Petőfi Népe 1975. okt. 5. vasárnapi számából./ Délután 2 óra felé ismét felmentem a baleseti sebészetre, de nem volt ott orvos, és engedély nélkül nem akartam bemenni, sajnos így most nem láthattam meg a fivéremet. Ezen a napon eljöttek hozzánk Ágika szülei. Este a gyülekezetben Lukács testvér (orgoványi lelkipásztor) az imaóra vezetésére a köztünk időző dömsödi körzet prédikátorát, Almási Mihály testvért kérte meg. Alapigeként a Jn 11:34. versét olvastuk el: És monda: Hová helyeztétek őt? Lázár haláláról és feltámadásáról szólt röviden. Hová helyezitek a testi- és lelki betegeiteket? Ne helyezzük a holtak közé az élőt!... Ha hisztek, minden lehetséges!... Érettetek van, hogy higgyetek!... Kérjük Istent, hogy gyógyító, szabadító hatalma legyen nyilvánvaló Ottó testvérünk életében is! Az Úr meghall imát Ámen! Egyenként imádkoztunk és utána elénekeltük egy kedves ének utolsó versét: Örömmel elhiszem, Amit ígértél nékem! Amíg tart életem, Abba vetem reményem. Bátran letérdelek, S bocsátok hő imát: Tégy hűvé engemet, Többit bízom Reád. Még ugyanezen az estén, 9 óra felé Ervin is eljött hozzánk. Vele és az Almási szülőkkel imádkozhattunk Hégely néniért (Ladánybene), Katona bácsiért (Dömsöd), a balesetet okozó gépkocsivezetőért, Kiss László bácsiért (Orgovány), Ottóért, és más betegekért. 20
Október 8. szerda Ma telefonon érdeklődtem. Azt mondták, hogy még mindig életveszélyes állapotban van, de kissé nyugodtabb. Délután Évikével mentünk be, felismert. (Infúzió, szonda, gépszonda, katéter.) Október 9. csütörtök Eszter minden nap felhívja Lacit telefonon, és tőle érdeklődik. Ma személyesen is el tudott jönni, meglátogatni a férjét. Október 10. péntek Délután Ágikával mentünk be Ottóhoz. Most nyugtalanabb volt a szokottnál. Jobb keze ki volt kötve az infúzió miatt, de így is kihúzta a tápszondát az orrából. A nővérke mindjárt észrevette, és újból visszaigazította. Figyelmeztette Ottót, hogy ne tegyen ilyet, mert saját magának szerez kellemetlenséget. Este anyuka, apuka, Katica és Herminka jött el hozzánk. Egyenkénti imádságban kértük a Nagy Orvost, hogy akarata szerint könyörüljön betegünkön. Megbeszéltük, hogy holnap este ¼ 7-kor apukáéknál találkozunk. Október 11. szombat Telefonon ma is hívtam a kórházat. A válasz: Ottó állapota változatlanul súlyos. Ez 8 nappal a baleset után volt, s már kezdtem kifáradni főleg fizikailag. Szívemben még mindig csillog a remény, és újra meg újra a Filippi 2:27. vers jut az eszembe: bizony beteg volt, halálhoz közel; de az Isten könyörült rajta, nem csak őrajta pedig, hanem énrajtam is, hogy szomorúság ne jöjjön szomorúságomra. (Fil 2:27.) Ez az Ige felbátorít arra, hogy merjek nagyot kérni Istentől, ami a jelen esetben azt jelenti, hogy merjem egy ilyen súlyosan sérült beteg gyógyulását kérni. Arra buzdítom szeretteimet, hogy kérjük ezt alázatos, hálás szívvel. Úgy érzem, Isten e tragikus eseten keresztül először hozzám, és azokhoz szól, akik szívünk szeretetével közel vagyunk Ottóhoz. Önvizsgálatra és egymás közti kapcsolatok rendezésére hívja fel a figyelmünket. Az pedig, hogy Ottót életben akarja tartani Isten határtalan, könyörülő szeretetének fénylő bizonyítéka. Este meglátogattuk szüleinket. 9 gyermekük közül 6, 19 unokájuk közül 9 volt együtt. 21
Elbeszélgettünk az utóbbi idők eseményeiről, központi témánk Ottó volt. Amikor készülődtünk haza, anyuka megszólalt: Mielőtt elmennétek, imádkozzunk. Nem akartunk nemet mondani, de nem is tudtunk volna. Úgy érzem, erősödtünk egymás hite és imája által. Nagyon meghatotta mindnyájunkat kicsinyeink gyermeki hittel mondott imádsága. Október 12. vasárnap 10 óra előtt indultunk Kecskemétre a szülőkkel és Olgáékkal. Esztert a kórteremben találtuk érkezésünkkor. Ottó ekkor már nem kapott infúziót, de a lélegeztető gépet változatlanul üzemben találtuk, és orron bevezetett szondán folyt közvetlenül a gyomrába a koncentrátum. Éppen ott álltam az ágya mellett, amikor kiürült a folyadék a mennyezeten függő üvegből. Kezével intett, hogy írni szeretne. Gyorsan nyújtottam egy papírt és tollat a kezébe. Teát kérek írta. Helyettem a szinte állandóan jelenlévő nővérke válaszolt: majd húsz perc múlva kaphat újból. A kedves válaszra megnyugodott. Közben cserélődtek a látogatók: testvérei és rokonai. 12 órakor 3 gépkocsival indultunk haza. Az úton megálltunk a baleset helyszínén. A felszaggatott útburkolat, az üvegszilánkok és a fémdarabok még 9 nap után is mutatták, hogy itt nem egy egyszerű ütközés történt. Ficsór Jenőék elkísértek bennünket Orgoványra. Anyukáéknál ebédeltünk. Őket is nagyon megterhelte az esemény, különösen, amikor a roncs kocsit is megnézték. Jenő többször is mondta: Itt csak hálát adni lehet! Ilyen kocsiból élve kikerülni! Valóban csak hálásak lehetünk! Beszélgetés közben Józsi (Olga férje) elmondta: ezen a héten, pénteken a Dunaharaszti Gyülekezetben az imaóra vezetője, (aki hallott a balesetről) kérte, hogy imádkozzunk a betegért, és ki-ki vizsgálja meg önmagát, milyen tanítást jelent a számára. Esztertől megtudtuk, hogy a Békési Gyülekezetben már 3-án a baleset napján imádkoztak Ottóért. Október 13. hétfő Este Irénke és Ervin azzal köszöntek be hozzánk: Jó hírt hozunk! Nagyon jól esett ez a bevezető, mert valóban minden rezzenésre félelem támadt bennem az utóbbi 2-3 napban. Leültek és így folytatták beszédüket: A Honvéd Kórházból jövünk, Ottó már 25 22
perce gép nélkül lélegzik. Nem tudjuk, szükség lesz-e még a gépre, de ez már nagy eredmény. Utóbb tudtam meg, hogy nem kellett visszakapcsolni. Irénkéék siettek, de imádkozás nélkül nem akartak távozni. Az angolt tanuló gyermekcsoportommal csatlakoztunk hozzájuk. Október 14. kedd Ottó állapota tovább javul, nincs már szüksége légszondára. Telefonon kérdeztem a kezelőorvostól, hogy túl van-e már az életveszélyen? Válasza: Ha nagyon akarnánk, így is mondhatnánk. Este 9 órakor Gyulai néni, Tihamér és Ervin jöttek tájékoztatni Ottó egészségének javulásáról: Szépen lélegzik, és a sebei gyógyulnak. Beszélgetés után néhány percnyi elcsendesedéssel búcsúztak tőlünk. Békéscsabáról meglátogatták a munkatársai. Október 15. szerda Katica ma délután találkozott először Ottóval a balesete óta. Két órát tölthetett nála, és közben Ottó kérésére vizes ruhával törölgette az arcát és kezét, azért, hogy enyhítse égő testének fájdalmait. Délután 4 óra felé érkeztünk feleségemmel. Már az ajtóból hallottuk, ahogy a Katicának beszélt. Meglepődtünk, mert ezt azért nem gondoltuk, hogy ma még hallani fogjuk a hangját. Beléptünk, köszöntünk neki. Ő viszonozta köszönésünket, és nekünk is mondta, hogy melege van. Beszélgetni kezdtünk vele, és megállapítottuk, hogy a gondolkodása nagyon zavart. Teljesen lekötötték figyelmét a fájdalmai, ezért nem is figyelt ránk, csak sorolta érzéseit. A nővérke mondta, hogy 2,5 dl tejet ivott. Ottó is hallotta és megjegyezte: nem finom, szeretném veled megkóstoltatni, és ha te rámondod, hogy jó, akkor szívesebben elfogyasztom. Kérdezgettük erről-arról, a jelenről és a múltról, az előbbiről nem tudott semmit. A régiekre viszont egészen jól emlékszik. Egy volt munkatársa (Kovács Sándor) meglátogatta, és azt mondta, az újságból olvasta a karambolt. Ottó erre nem szólt semmit, csak összeráncolta a homlokát. Én folytattam: Igen benne volt az újságban, hogy beteg vagy, és itt fekszel a Honvéd Kórházban. Almási apuka leveléből megtudtuk, hogy 10-én és 13-án is felkereste Ottót, aki nagyon örült a látogatásának. 23
Október 16. csütörtök Délelőtt Hipp doktorral beszéltem telefonon és azt mondta: Javul a beteg. Kérdeztem, hogy délután bemehetek-e, nagyon készségesen hozzájárult. Fél ötkor indultam Kecskemétre. Hipp doktor bent volt és azzal fogadott, hogy kicsit hamarabb kellett volna jönnöm: Ottó éppen a folyosón sétált (ez volt az első alkalom). A doktor bement a kórterembe és fölébresztette. Könnyen ébredt. Elkezdtünk beszélgetni. Kérdeztem a tegnap történt eseményekről. Nem emlékezett semmire, csupán azt mondta, hogy a Honvéd Kórházban van. Régebbi dolgokról kérdeztem, és ő az alábbiak szerint válaszolt: Hol dolgozol? Nem tudom. Hol dolgozok én? Nem tudom. Mennyit keresel? 2700 Ft-ot. Mennyit keresek én? 100 Ft híján 4000 Ft-ot. Hol dolgozik a feleséged? Gyógyszerész. Volt-e nálad Somogyi Lívia? Igen, fél nap nem tudom. Kivel dolgoztál legtöbbet? Veled. Szoktál-e imádkozni? Igen. Megkaptad-e a levelet, amiben szüretelni hívtalak? Igen. Akkor miért nem jöttél? Közbejött ez a betegségem. Mitől vagy beteg? Azt mondják, karamboloztam. Milyen színű kocsid van? Valami világos szürke. Mennyiért adtad el a mogyorószínűt? 40 ezerért, nagyon olcsón. Vacsorára fasírozottat kapott főzelékkel és 1 db zsemlét. Segítettem neki enni, pontosan a felét ette meg. Előre mondta, hogy csak a felét tudja megenni, és pontosan annyit fogyasztott el. Nekem akarta adni a másik felét. 24
8 óra előtt érkeztem haza. Anyukáéknak beszámoltam, Ottó jár és beszél. Itthon Ágikával és Enikővel együtt adtunk hálát Ottó gyógyulásáért. Imádkoztunk önmagunkért és azért, hogy Enikő dönteni tudjon Jézus Krisztus mellett. Október 17. péntek Fél ötkor mentem Ágikával Ottóhoz, ébren volt, amikor érkeztünk. A tegnapihoz hasonló állapotban találtuk. Állandóan az foglalkoztatja, hogy a jó Atyának még célja van vele. A kérdésekre hasonlóan válaszolt, mint egy nappal korábban. Mutattam egy cédulát, amit a kocsijában találtunk. Felismerte, hogy csapágy számok vannak rajta, Ficsor Károlynak írta össze. Kérdeztem: Ki az a Ficsor Károly? Töprengés után válaszolta: Te. 16-án bemutattam neki volt katonatársamat, Szabó Tibor nevű beteget, aki az ő szobájában feküdt. Kis segítséggel tudta, ki az. Újból és újból visszatért a témájához: Nem érdekes a holnap, az Úr minden napra ad erőt. Nem számít, hogy egy évig, 30 vagy 40 évig élünk, csak az a fontos, hogy azt tegyük, amit tenni kell. Nem tudom, most mi van a gyermekeimmel, de ők épp olyan drágák lesznek. Kérdeztem: Mikor volt nálad a feleséged? Válasza: Talán tegnap. Október 18. szombat Heródek Sándor meglátogatta Ottót a kórházban, aki által üdvözletét küldte Orgoványra. Október 19. vasárnap Anyukáékkal mentünk Kecskemétre. A kislányainkat Gubacsi Attilánál hagytuk, amíg felmentünk a kórházba. Mivel nagyon sok volt a látogatója, felváltva mentünk be a szobájába. Délben Attila segített Ottónak ebédelni. Egyszer egy kicsi a légútba ment, végtelenül szenvedett miatta 2-3 percig. Amikor szóhoz bírt jutni, az első mondatával meg akarta jutalmazni Attilát, így szólt: Te jól etettél. Október 21. kedd Este fél 6-kor mentünk Ottóhoz. Ma is zavarosan beszél. Egy-egy téma ami közvetlenül vele kapcsolatos túlzottan leköti. Viszont az eddigiekkel szemben egy kicsit vissza tud emlékezni a tegnapelőtt történtekre is. Sétáltunk a folyosón. 25
Ma délelőtt az intenzív szobából áthelyezték egy másikba. Tudja, hogy ez a 109-es, a korábbi 101-es, a WC, pedig a 179-es. Kérdeztem Durkó László címét (ő vette meg a mogyorószínű Wartburgot). Megmondta, sőt el is magyarázta, hogy az imaházhoz közel van, a Drága utca 51-ben, korábban Hajnal utcában lakott. Javasolja, hogy vegyünk magnót, de ne MK 25-öt, mert az csak játék. Philips 6-7 ezer forint, de 10 évet is kibír. Esetleg béreljünk, 1 évre 1380 Ft, 1 hónapra 114,- Ft. Búcsúzáskor mondta, hogy almát ne hozzunk, mert ő megbeszélte egy nővérrel, és mindennap lemegy a 10. emelet mélységébe, és onnan hoz 1 kg-ot. (2-3 napig sokat beszélt a negatív mélységi emeletről) Október 24. péntek. Csaba főorvossal beszéltem, aki azt mondta, hogy Ottó hamarosan hazamehet pár hétre. Valakinek állandóan vele kell tartózkodni. Úgy látja, hogy a karja hamarabb meggyógyul, mint ahogyan a gondolkodása letisztul. Az utóbbinak 6-10 hónapot szánt. Ottóhoz is bementünk, megborotváltam. Ottó egészségi állapota lassan, de javul. Reményünk szerint az életveszély elmúlt, azonban még most sem ismert minden egészségi károsodás. Egyes dolgokat csak feltételeznek az orvosok. Hisszük, hogy nincs véletlen az Isten számításában. Ezen esemény által is meg akarja mutatni szeretetét hozzánk, és közelebb von magához. Ez tükröződik Ottónak a korábbi napokból fakadó mondásaiból, amikor ugyan még értelme zavaros, de hitbeli látása tiszta. Október 26. vasárnap Apukáékkal mentünk látogatni, és utána részt vettünk a kecskeméti gyülekezetben a hálaadó ünnepélyen. Október 29. szerda A mai nap ismét új megrázkódtatást hozott a családra. Laciék fia, Attila a kerékpárról a fejére esett. Kórházba szállították és fejműtétet hajtottak végre rajta. Ezzel akartak megakadályozni egy esetleg beálló bénulást. Ugyanezen a napon elszállították udvarunkból Ottó karambolos (totálkáros) Wartburgját. 26
Október 31. péntek Ottó látogatása után Laciékat is meglátogattuk. Érdeklődtünk Attila felől, majd utána hozzá is felmentünk az osztályra. Éppen aludt, így nem beszélgettünk vele. November 1-28. Lassú gyógyulás eredményeként úgy döntöttek a sebészek, hogy a roncsolódott kart december l-én megműtik. November 29. szombat Két napra hazaengedték Ottót a kórházból azzal a feltétellel, hogy egy személy állandóan vele tartózkodik. A család természetesen nagyon örült ennek a lehetőségnek. Mi vittük el Békésre. December 1. hétfő A balesetet követően bal karján nagy műtétet hajtottak végre. Egy második műtéttel ma eltávolították, az akkor behelyezett szegecseket. December 11. csütörtök Az osztályvezető főorvost felkerestem, hogy személyesen érdeklődjem Ottóról. Válasza nem volt vigasztaló: Egyáltalán nem javul a beteg karja, ideg-szakorvossal kell megnézetni. Ottót lehangolt állapotban találtam a kórteremben. December 19. péntek A látogatás alkalmával elbeszélgettünk Ottóval a jelenről és a jövőről. Reménykedik a gyógyulásban, ez a bizalma nekem is új erőt adott. December 31. szerda Hálás szívvel emlékszem vissza az egész évre. Arra az eseményre is, ami október 3-án nagyon megrázott bennünket. Isten csodát tett az életünkben, legyen áldott az Ő neve érte! Ottó ma már teljesen egész, noha nagyon fáradékony. Nem bírja a terhelést, az összefüggő gondolkodást, állandóan nyugtalan, mindig többet tenne, mint amit bír. Bal karja viszont majdnem teljesen béna. 27
1976. január Ottó állapota sokszor nagyon gyenge. Időnként türelmetlen. Minden látogatási alkalommal (vasárnap és hét közben kétszer) ment hozzá valaki a családból, leginkább többen is. A közbeeső napokon többször telefonon érdeklődtem. 1976. február Nagyon lassú ütemben, de folyamatosan javul Ottó egészségi állapota. A bal kéz mozgása továbbra is minimális. ISMÉT OTTHON 1976. március 19. péntek Kiadták a kórházból Ottót hazabocsátották a kórházból, mivel a szakemberek úgy ítélték meg, hogy a rendszeres kórházi ápolással sem tudnak többet segíteni rajta. Bal karja viszont további kezelést igényel. Ezért előbb naponként, majd másnaponként kell járni az SZTK-ba. Időnként Hévízre, vagy a Frankel Leó u-i kórházba (ORFI) beutalják néhány hetes terápiára. Röviden az eseményekről Különösebb változás nem történt. Pontosabban mondva: történt. Immár nem a család jár a kórházba Ottót látogatni, hanem Ottó jár rendszeresen a kezelésekre, előbb naponként, majd folyamatosan ritkábban. Ezzel azonban nem járt le teljesen a kórházi tartózkodás, időnként be-be kellett feküdnie kezelésekre. Első alkalommal május 2. felében ment Hévízre, június 8-án hoztuk haza. Egyre inkább hálásak vagyunk Hosszú hónapok majd évek teltek el. Kecskeméten az SZTK-ban, Hévízen a gyógyfürdőben és Budapesten a rehabilitációs kórházban tett próbálkozások nem maradtak eredménytelenek. Ottó is, mi is bíztunk abban, hogy Isten az orvosokat felhasználja gyógyító 28