i NÁDAI PÁL: MIT VÁRHAT AZ IPAR- I! MŰVÉSZET A HÁBORÚTÓL? I

Il i NÁDAI PÁL: MIT VÁRHAT AZ IPAR- I! MŰVÉSZET A HÁBORÚTÓL? I i i t z esztergályozópadokon y f é m l á m p á k helyett még r é z g r á n á t o k a t csiszolnak é s ott, ahol azelőtt habos?! k ő r i s f á b ó l bútort róttak y ö s s z e, töltényeknek való d o b o z o k a t szegeinek. M i n d e n idegünkkel és íí tízhónapos aggodaly munkkal katonái és rabjai vagyunk a világ- «történelmi küzdelemnek, mely kultúrerőink legjavát a nagy cél szolgálatába szegődteti. Akaraterőnk és értelmünk nagy feszültsége y a jövő kérdésére szegeződik. Ugyanaz, ami- bői tízezrek halálos önfeláldozása kivirul, ugyanaz a misztikus ösztön talaja a létezésünknek is : az élethez való jogunk élanja. y Mindenki, aki nem éri be felületes összefűg- «gések keresésével, aminők a politikai, diplo- máciai, társadalomgazdasági, nemzetiségi és imperialisztikus ambíciók kicsomózása, tudja y vagy sejti, hogy nagy, az egész emberiség «sorsára, gondolkozására kiható jelenségvál- tozások vajúdnak. Az emberi léleknek deto- nációjával van dolgunk, vagy még inkább y oly társadalompszichikai eltolódásokkal, me- «lyekhez csak ama nagy geológiai földcsu- számlások voltak hasonlíthatók, amelyek oceá-?! nokat, szigeteket és kontinenseket nyeltek el y és varázsoltak elő a kihűlő földkérgen. A mi + ezeréves korallmunkánk sorsa recseg-ropog e változásokban. Gondolatok érlelődnek, amef! lyek ködös gomolygásából máris nagyfeszülty ségű erők fénye világít. Hogy lesz, mint lesz» azután? mikor vér és könny felszívódott és a multak tételeit revideálni kell. Egészsé-?! gesebb fejlődés, bátrabb emberi öntudat, ko-» molyabb, de az élethez több örömmel fűződő «világszemlélet, erősebb államiság és az erős- nek, a nagy koncepciónak, a férfiasnak fel- virradó tisztelete ezek irányában összey geződnek a vágyak. Az egyik a szerteágazó «kis nemzetiségi konspirációk megkötözését várja az államszövetségtől, a másik halálát í! az esztéticizmusnak. A dadogó lírának, a véry szegény drámának, a papirosszagú essayknek, a nagy feladatok híjától dekadens művészet- nek. Az aggódás láza mögött is bizalom ül í a tekintetben. Mikorára egészséges lesz miny den, újra visszatér belénk az egészségesek gőgje és hite. Mit várhat a nagy kavarodás lecsapódáu sából az iparművészet? Jóslatok nélkül próy báljuk elemezni és frázisok helyett óhajokat» leszögezni, komponensek helyett az eredő- II vonalakra rámutatni. A részletkérdés itt sem H í! válhat külön az általánostól. Nemcsak az» iparművészet töredéke a szélesebb érte- y lemben veit művészi produktív erőnek, de maga a művészet is csak egyirányú emaná- íí ciója a sokrétegű léleknek. Nagy válságok» órái, nagy háborúk viharai kiszélesítik a látó- «határt, megtisztítják az erkölcsi horizontot, kiváltják a legnagyobb, az átkaroló, az ön- n feláldozó emberszeretetet. Tekints a saját» lelkedbe, amellyel most napról-napra számot V vetsz és valld meg becsületesen, hány erős új karaktervonásodról tudsz, melyek azelőtt?! hamuban lappangtak. A 71-es évekre követ- y kező nagyszerű korszak a bizonysága : nem- V csak a győztes németek regenerálódtak az ő állami, politikai és gazdasági fellendülj-?! sükkel, de a franciáknál is csodálatos szép» virágokat hajtott az új idealizmus, mely táp- V lálója lett filozófiának és politikának, lírának és szobrászi hevületnek. Ebben a tekintetben íí nincs különbség győző és legyőzött között,» és hogy nagy idők után még a legnincste- V lenebb szegénység is beleviszi az emberekbe a szépségszomjat, a becsületes matériák, a?! szolid munka szeretetét, mi sem bizonyítja y jobban, mint hogy éppen a napoleoni hábo- V rúkat követő nagy pénzügyi devalváció készí- tette elő a talajt az egészséges és magabízó?! biedermeyer-kornak. Most is, mint akkor, egy-» szerűbb és igénytelenebb lesz a lélek, türel- V mesebb a hit, zártabb a család, egymásnak élőbb az ember, tiszteltebb a kéz, mely mes-?í teri munkát termel. Az állami meg szociális y gondoskodás háború után legelsősorban a V lakás, a családi nevelés e legbefolyásosabb tényezője felé fog fordulni, mert ez a legjobb?! népességszaporító intézmény. Csatákat ugyan- azok a népek nyernek, melyek a vértelen kul- V túrharcban is előlállnak, amelyeknél legpiro- sabb a gyerek, legtöbb a kert, legnaposabb?! a ház és amelynél nem szóvirág a házitűz- y hely, hanem egy jól fűtő kályha becsületes V almáriomokkal, tiszta székekkel, fehéren terített asztallal, muskátlis ablakokkal. A csata-?! téren már megnyerték a németek a háborút, y A történelem alighanem úgy fogja lapjain «elkönyvelni győzelmeiket, mint a legnagy- szerűbb iskolázottságú nemzetét, amelyben?! a férfiak tudatosan haltak meg azért, hogy y otthon bántás ne érje az asszonyt, a serdülő V gyermeket és azokat a bútorokat, melyekhez egy élet tisztasága tapad.?! Bizonyos, hogy a nagy restauráció min- y denütt hozzájuk fog először fordulni : a csa- V II Magyar Iparművészet. 1

1661. ládokhoz. És az első nagy feladatok a háború után nem lehetnek mások,mint építészetiek: falvaknak kell újra támadniok romok és süppedt fedezékek helyén. Lakásoknak ott, ahol most istállók és pajták vannak. Községházaknak, templomoknak, iskoláknak, népfürdőknek és műhelytermeknek ott, ahol most gépfegyverek rejtőznek csonka fedél alatt és sebesültek vergődnek a szalmán. Bizonyos, hogy a városépítészeknek több dolga lesz, mint valaha, a gépi bútortermelésnek, a cementnek, a vasbetonnak, az olcsó, de jó és tartós berendezkedésnek néhány év alatt több munkaalkalma, mint az utolsó évtizedekben összevéve. Valószínű, hogy az önthető háznak, kútnak, padnak, kamrának formáival, az önthető bútorok vázai is átkerülnek Amerikából Európába és az építészek, berendezők semmi esetre sem fognak sokat vitatkozni, mint egy évvel ezelőtt Kölnben tették, hogy a fejlődés az egyéni ízlésmegnyilvánulásra mutat-e az iparművészetben vagy a típusalkalmazáshoz közeledik. Hanem csinálni fognak tízezrével koloniákat, melyeken ötféle változatban van meg a ház, a tető, a kis kapu, galambdúc, a lugas és csak kétféle széktípus kínálkozik, de valamennyi jó. Az építészet újjászületése nem hagyhatja érintés nélkül a képzőművészet két másik fontos ágának : a festészetnek és szobrászatnak fejlődését sem. Minden tipizálásra való törekvés végeredményben stíluskialakulásra vezet és a festészet és a szobrászat már a háború előtt is megsejtette a távol morajló földrengéseket. A nagy egyszerűség kifejezőformáinak keresése, a kompozíciók felé való közeledés, az impresszionizmus bejelentett csődje, mely az átfogó egységeket, a dolgok plasztikus megéreztetését föléje helyezte minden dekoratívségnek, kis játéknak és genreszerűségnek el fog jutni végre oda, hogy ezt az elméletet ne csak kísérletekben vallhassa, de nagy megrendeléseken tegye szemmelláthatóvá. Az épület- és dekoratív szobrászat közelebb jut a kollektív építészeti feladatok révén ahhoz, hogy kifejezőképességét eleven funkciók szolgálatába állítsa. A freskónak, a történeti vászonnak, a csataképnek pedig festői nyelven kell vallomást tennie, hogy újra megérett a nagy emberi epopeiák ábrázolására. E téren csodákat érhetünk meg, ha a gazdaság és a tőke öntudata a polgári mecénásságot fejleszti ki, ha a béke biztonsága mély tanulmányokat tesz lehetővé és ha a megizmosodó optimizmus újból az emberi ideálok állványaira csalja a művészt, hogy alázatos fejjel fesse és vésse, amit szívében lopva megsejtett. Mert ez is ellentmondásnak látszik, de a jövő fényében meg fog világosodni, hogy az egyetemesnek nagy emberi érzésében magának a nemzeti ideológiának erőteljes tartalmat lehet adni. Fajszeretetünk, melyet ma puskatűz forraszt össze az ezer éve szenvedő nép küzdelmével, termékenyebb erőforrás lesz, mint eddig volt. Hogy politikai téren mire fog utalni nem e lapokra tartozik. De a produktív fajszeretet a művészet vagy éppen az iparművészet nyelvére fordítva tudjuk : mit jelent. Népi ornamentikánk, magyaros formakészletünk olyan reneszánsza várható, amelyhez hasonló csak a negyvenes évek népköltészeti hulláma volt. Nem egy fellobbanó parasztszeretet visszfénye lesz a népművészeti törekvés, hanem lassú, türelmes kultúrmunkáé. A folklore kapcsolata lesz, egy szerves, alapos gyűjtőmunkáé, mely készen fogja összeraktározni a maga melódiáit, mire az ő Petőfije és Aranya megérkezik. Magyarságunk tudatos lesz, de nem magyaroskodás. Abban a percben indul meg ez a folyamat, amelyben bebizonyosodik, hogy mai helyzetünk világtörténelmi rendeltetés, hogy életünk misszió ezen a helyen. És csakis egy új, az eddiginél józanabb, de egyben reálisabb talajon képzelhető el ez a fejlődés, a magunk gazdasági útjain, az önmagunk erejét érvényesítő iparban. A magyar stílus nem abból fog megszületni, hogy a mi bútorunk, házunk, ruhánk szükségképpen más legyen, mint a szomszédainké, hanem abból, hogy mi is tudunk annyit, mint szomszédaink és gazdaságunk, iparpolitikánk ehhez az öntudathoz fog igazodni. Bizonyos, hogy a háborút követő első nagy lendületeket nagy munkaalkalmakat és erős depressziókat csak lassan fogja felváltani mindenfelé a békés időknek az a ritartandója, mely szükséges, hogy a mesterember a műhelyében szabadon és nyugodtan csinálja végig a vállalt munkáját és a nagyüzem tökéletessé mélyíthesse ipari egyoldalúságát. Elképzelhetetlen, hogy jövendő iparpolitikánk teljesen a holnapi profit szolgálatában áldozza fel a szolid munka morálját és ne abból induljon ki, hogy évszázadokra rendezkedik be és cégek trónusát" rakja le. Kalkulációkra, nyersterményeink, ipari lelőhelyeink, szén-, vas-, fém- és fakészleteink számvetésére lesz szükség és valószínű, hogy bizonyos vidékek sajátos ipari karaktere fog kialakítani egy-egy regionális iparművészetet. Ha a háziipar akcióit a jövő fejlődése még kevésbbé fogja igazolni, mint az eddigi, ebből még nem következik, hogy az indusztriális termelésbe egy-egy vidéken termékenyítően fel ne lehessen használni a nemzedékeken át megszerzett képességeket. Itt vár hitünk szerint a legfontosabb szerep iparművészeinkre.

A jövendő idők tervezői nem indulhatnak ki a kizárólag kézművestermelés formavilágából, hanem bútoraik, cserepeik, szöveteik, szőnyegeik, üvegeik, könyvkötő- és grafikusmunkáik a megsokasodott fogyasztóközönség s a gépi sokszorosítás lehetőségeivel fognak számot vetni. S a Iegkozmopolitább termelőeszköznek, a gépnek munkájába kell majd magyar fajbeliségünk bizonyságait okkalmóddal belevinni. Demokratizálni a nagyvárosi tömegeknek a néplélek művészetét. Általában : az új időkkel az új emberek öntudata fog megszólalni és a halál aratása után az élnivágyás intézményes biztosítékokat fog keresni. Az iparművészet csak ekkor fog igazán döntő szóhoz jutni. S ha e percben azokra a barátainkra gondolunk, akik ceruzájukat a karddal, gyalujukat a puskaaggyal cserélték fel, hogy fiatalságuk legművészibb álmait odaadják a csatatér brutális józanságának, lehetetlen gondolatban meg nem szorítani az ő kezüket, akiknek a békeidők számára külön feladatokat tart készen e nagyszerű faj géniusza... Kulcsok. XVI XVIII. századi munkák. Schlüssel. Arbeiten des XVI-XV1II. Jahrh. AZ O. M. IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYÉBŐL. AUS DER SAMMLUNG DES UNG. LANDES- KUNSTGEWERBEMUSEUMS. J167 i*

LAYER KAROLY DR: AZ O. M. IPAR- MŰVÉSZETI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEI A KÜLFÖLDI FÉMMŰVESSÉG abár az Orsz. Magy. Iparművészeti Múzeum vezetősége az intézet alapításától napjainkig legfőbb elvének vallotta, hogy elsősorban magyar eredetű és magyar vonatkozású műtárgyakat gyűjtsön, ezzel egyedül mégsem remélhette, hogy kitűzött programmját: a hazai iparművészet fejlesztésének és versenyképességének előmozdítását, a közönség ízlésének nevelését és nemesítését sikeresen megvalósíthassa. Ha ezenfelül figyelembe vesszük még azt is, hogy hazai iparművészetünk az elmúlt századok során többé-kevésbbé híven alkalmazkodott a nyugateurópai népeknek a művésziről alkotott felfogásához, gondoskodnia kellett arról is, hogy bemutassa, miként alakultak és módosultak hazánkon kívül a kultúra és stílbeli fejlődés legfőbb elvei. A legutóbbi három évtized szorgalmas gyűjtésének és számos ajándékozó nagylelkűségének köszöni a Múzeum, hogy ma már a külföldi iparművészet termékeinek szánioltevő gyűjteményét őrzi, mely ha nem is nyújt még összefüggő képet a műízlésnek a századok folyamán külföldön végbement fejlődéséről és változásáról, de ezzel szemben számos benne az olyan elsőrendű műtárgy, mely bármely múzeumnak díszére válnék. A jelen soroknak határai meg vannak szabva, amiért áttérek azoknak tulajdonképpeni céljára. Tájékoztatni óhajtom a Magyar Iparművészet olvasóit a Múzeum gyűjteményének azon részéről, amelyet legáltalánosabban a fémművesség neve alatt foglalhatunk össze, figyelmen kívül hagyva itt mindazokat a műtárgyakat, melyek hazai mester kezétől erednek. A fémek az iparművészetben használt anyagok közül leginkább egyesítik magukban azokat a tulajdonságokat, melyek az anyag művészi alakítása és a használhatóság szempontjából fontosak. De minthogy a bennük rejlő természetes tulajdonságoknál fogva a különböző fémeknek és ezek ötvözeteinek más-más a használhatóságuk és részben más-más alakítási módozatokat, ú. n. technikákat is igényelnek, különbséget kell tennünk a fémművességnek több különálló ága között. így külön ága az iparművészeti tevékenységnek az ötvösség, egy másik a bronzot és ónt választotta anyagául és a kettőtől leginkább elválik a vasművesség. Célszerűnek tartom, hogy a most említett sorrendben ismertessem a Múzeum gyűjteményének ama csoportjait, melyek együttvéve a külföldi fémművességet képviselik benne. Az ötvösség. Annál az előszeretetnél fogva, mellyel az emberiség a nemes fémek feldolgozása iránt már a legrégibb idők óta viseltetett, az ötvösségben tükröződik vissza leginkább a műízlésnek a századok folyamán végbement az a fejlődése és változása, amely a különböző történelmi stílusokat hozta létre. Úgyszólván alapja és fokmérője volt mindenkoron a művészi fejlődésnek. Egészen a legutóbbi időkig a külföldi ötvösművészetnek csak nagyon kevés emlékét tudta felmutatni Múzeumunk s ezért történetében korszakot alkotó szerzeménynek kell tekintenünk néhai Egger Henrik gyűjteményét. Ebben 28 darab az ötvösmunka és ékszer, melynek több mint felerésze külföldi mester kezét dicséri, valamennyinek minősége pedig elsőrendű. A Múzeum ötvösművei közül mindenekelőtt kimagaslik a 177. sz. alatt ábrázolt, aranyozott ezüstből való fedeles serleg. Ez Hans Petzold nürnbergi mester műve és a XVI. század ötvösművészetének egyik legtökéletesebb, mondhatni világhírű alkotása. Az irodalom többízben foglalkozott vele ; eleganciája, munkájának* finomsága és tökéletes volta elsőrendű műremekké avatják. A reneszánsz idejéből ezenkívül több jeles érem és plakett van a Múzeum birtokában. Néhány olasz és német, valamint két francia, mely utóbbiaknak képét a 169. és 170. sz. ábrák mutatják. Már a barok-kor emléke a 175. számú bécsi kávéskanna, melynek alakját keleti mintáról másolta mestere. A 174. sz. alatt ábrázolt, niellós díszítésű kanna orosz munka s a rokokó-ízlésnek jellegzetes példája. A francia rokokó-művészetnek figyelemreméltó alkotása egy színaranyból való necessaire-doboz, melyet a Magyar Iparművészet már 1910. évi XIII. évfolyamának 196. lapján mutatott be olvasóinak. Az ötvösségnek továbbá igen sok szép és érdekes alkotásával találkozunk abban a gazdag evőeszközösorozatban, melyet Glück Frigyes ajándékozott a Múzeumnak. Az Egger-féle gyűjtemény ötvösmunkái kö-

Magyar Iparművészet. 2

170 159 160. Winkler Margit divattanulmányai. 159 160. Margarete Winkler: Modestudien.

161 16?. Winkler Margit divattanulmányai. 161 162. Margarete Winkler: Modestudien.

172

ztll legnevezetesebb a 178. sz. alatt bemutatott XVIII. századi francia, zománcos díszű aranykehely. Ama kevés darabok egyike, melyeket a nagy forradalom el nem pusztított s amelyben a francia ízlés bája, a munka tökélye a zománc finomságával és színvarázsával egyesül. Ebből a gyűjteményből való a 176. sz. alatti, érdekesen stilizált, ezüstből való bagoly, és kizárólag igen jó minőségei képviselnek a gyűjteménynek többi ötvösmunkái és az ékszerek. A XIX. század ötvösségét 15 drb. biedermeyer és néhány modern ékszer képviseli. Az utóbbiak közül figyelemreméltóak René Lalique párisi ékszerész kiválóan ízléses alkotásai. A bronz és az ón. A nemes fémek mellett a bronz foglal el uralkodó szerepet az iparművészet terén. Alkalmazása a művészetben beláthatatlan terjedelmű és változatosságé Ezt a jelentőséget biztosítja számára az anyag tartóssága, finomsága és felületének szépsége, amely tulajdonságainál fogva a plasztikának legkiválóbb anyaga. A gyűjtemény eme csoportjának legbecsesebb tárgyai közé tartozik az ókori görög bronzművességnek egy kiváló emléke, az ú. n. Grimani-féle váza. A kiváló szépségű edény az antik művészetet jellemző egyszerű, nemes formákat mutatja. Igen jól van képviselve Múzeumunkban a reneszánszkorabeli kisplasztika. A 166. sz. alatt ábrázolt két tűzbak a XV. és XVI. század folyamán különösen Felső-Olaszországban fejlődött annak az iránynak tanuja, melyet a plasztikai díszek rendkívüli gazdagsága jellemez. Egy külön szekrényben együtt találjuk a XV XVIII. századi olasz bronzöntésnek kiváló emlékeit : 11 darab bronzszobrocskát, a Gian Bolognának tulajdonított Herkules-mellszobrot és két velencei díszedényt, melyeknek mását a 180. sz. ábra adja vissza. A Múzeum idevágó gyűjteménye ismét jelentékenyen gazdagodott az Egger-féle gyűjtemény révén, melyben a bronz-kisplasztika 18 darabbal van képviselve. Ezek többnyire olaszok és a reneszánsz idejéből származnak, valamennyi kitűnő példány, kifogástalan patinával. Igen érdekesek és ritkák a reneszánsz állatalakok, melyek kilenc darabbal képviselvék a gyűjteményben. Közülük kettőt a 179. és 181. sz. ábrák adnak vissza. A XVII. és XVIII. század bronzművességének emlékei azok a csatok, lószerszámdíszek, bútor- és ajtóveretek, melyeket Delhaes István bécsi festő hagyományozott a Múzeumnak. Ezek túlnyomóan német munkák. Viszont a XVIII. századi francia bútorverefeknek értékes sorozatát Szalay Imre báró ajándékozta az intézetnek. A műízlésnek a XVIII. század második felében végbement változásáról tanúskodik a 173. sz. alatt ábrázolt aranyozott bronzfüstölő, mely a XVI. Lajosról elnevezett stílus antikizáló irányának szép példája. A teljesség kedvéért még fel kell említenem, hogy a keletázsiai bronzművességet 70 drb. kínai és japán műtárgy képviseli, melyek változatos alakjuknál fogva gazdag fantáziáról és a bronz kezelésében elért rendkívüli ügyességről tanúskodnak. Az ón nagy jelentősége az iparművészet terén leginkább abban rejlik, hogy a bronznak elmaradhatatlan alkatrésze. Mint önálló fém azonban megközelítőleg sem érvényesülhetett oly mértékben, mint a bronz, ami felhasználhatóságának szűkebb körén alapszik. Hogy az ónt hosszabb időn át különösen használati edények előállítására alkalmazták, az inkább könnyű önthetőségének és szép színének tulajdonítható. A XIX. századot megelőző időből a Múzeum csak nagyon kevés emlékét őrzi az ónművességnek, de az a néhány darab, melyet a Múzeum idevágó gyűjteménye fel tud mutatni, igen jó minőséget képvisel. Németalföldi ónöntő műve a 168. sz. alatt ábrázolt tál; a reneszánsz-ékítmények közé szőtt bibliai jeleneteket bizonyára valamely rézmetszetről másolta mestere. Figyelemreméltó munka a 165. sz. alatti dombormű. Nincs kizárva, hogy Rafael Donnernek egyik művével állunk itt szemben. A 182. sz. alatti, érdekesen mintázott mellszobrot Franz Messerschmidt művének kell tekintenünk. A bronz- és ónművesség régi emlékei mellett a modern iparművészeinek is számos alkotása iktatódott be a gyűjteménybe. Túlnyomóan francia és német mesterek művei. E darabok dísz- és használati tárgyak vegyesen a legjobbak közül valók, amik az utóbbi időben megszerezhetők voltak. Az idevágó gyűjtemény egy szekrényt tölt meg. Végül három tárlóban találjuk elrendezve a modern plakett- és éremművészet számos figyelemreméltó alkotását. A vasművesség. A vas sokoldalú használhatóságánál fogva a műipar legfontosabb, mondhatni nélkülözhetetlen féméi közé tartozik. Különös jelentősége az iparművészet szempontjából abban rejlik, hogy nagy ellenállóképessége mellett mégis a könnyed hatások elérését teszi lehetővé. A vasmunkáknak meglehetősen gazdag és változatos gyűjteményével dicsekedhetik a Múzeum, melyben a XII. századtól fogva a műízlésnek csaknem valamennyi irányát találjuk képviselve. Az idevágó gyűjteményből csak a legjobb darabokat akarom kiemelni. H Magyar Iparművészet. 2

1 fí «Kovácso'.tvasrács. sváici XVI. Gitter. Schmiedeeisen. Schweizer Arbeit. XVI. Jahrhundert. 174 L Figyelemreméltó munka az itt ábrázolt ajtófogantyú, mely a gótikus stílusnak két főeleméből, a mérműből és növényi díszből alakult. A reneszánszkorabeli német mesterek kiváló ügyességéről és technikai készségéről tanúskodik a 171. sz. vasládika, Aldegrever modorában készült, maratott díszítéseivel és a 172. sz. áttört és vésett díszítésű ajtózár. Ugyancsak a XVI. század emléke, gazdag hatásra törekvő munka, az e sorok fölött ábrázolt svájci ablakrács. Könnyed rajzával a rokokóízlés jellegzetes példája a 167. sz. német lépcsőrács. A vasművességnek számos kiváló emlékével gazdagodott a Múzeum Glück Frigyesnek két nagylelkű ajándéka révén. Az egyik egy 39 darabból álló kulcsgyüjtemény, a másik a már említett ritka szépségű evőeszközsorozat. * * * Végigpillantva az elmondottakon, kétségtelen, hogy a Múzeum gyűjteményének imént megbeszélt csoportjai még sok tekintetben lényeges kiegészítésre szorulnak, de ha a lefolyt 30 esztendő gyors fejlődésének útján továbbhalad kitűzött célja felé, akkor már belátható időn belül iparművészetünknek hazánkban legerősebb vára az Orsz. Magy. Iparművészeti Múzeum lesz. Kétségtelen, hogy a mesterség csak eszköz, de viszont az a művész, aki elhanyagolja, nem érheti el célját, hogy az érzelmet, az eszmét tolmácsolja. Ez a művész úgy fog járni, mint a lovag, ki elfelejt zabot adni lovának. Rodin. Iparművészetünk fellendülése akkor kez- * dődött, amikor abbahagytuk a hamis eszkö- y zökkel való szemfényvesztést. s. s.

GRÓH ISTVÁN: A DÍSZÍTMÉNYTÓL-A DÍSZÍTÉSIG ADATOK IPARMŰVÉSZETI OKTATÁSUNK TÖRTÉNETÉHEZ mlékezzünk... légánk művészetében dacolt a mulandósággal Harminc esztendővel ezelőtt az iskola falain belül. Lakásberendezést nem iparművészeti alko- tanítanak ezidőben, nem is lenne kinek. tásnak még valami furcsát, Bútormintát, jó vaskos cifra német reneszánsz- valami igen díszest bútorok rajzát, adja olcsón a külföld. Szövött tartottak, ami nem is volt dolgot szállít az osztrák gyár, hogy milyen való a rendes polgárember legyen a rajza, abba beleszólásunk nem lehet lakószobájába s amit (ma se igen van), mert hisz szövőgyáraink úgy illett a kiállításon nem voltak. Apróbb tárgyak művészi formáját venni. A kiállítás pedig elragadó volt, a nagy se igen kívánta a közönségünk. Egészben iparcsarnok tele ékes dolgokkal. Az 1885. év véve bizony kevés szál kötötte iskolánkat az gyönyörű tavaszi napján nyitották meg, s a eleven iparművészethez. Iparunk gyenge volt, Sugárutat, amin a felségek meg a diplomaták iparművészetünk alig valami, közönségünk kocsijai végigvonultak, aznap keresztelték el pedig jórészt tanulatlan. Andrássy-útnak. A frissen épült paloták mögött Hanem stílus dolgában állandó a hullámzás, mert az építkezés szakadatlan azidőben. az Izabella-utca egy bérelt házában húzódott meg a nemrég alapított iparművészeti iskola. A nyolcvanas években az olasz reneszánsz Emlékszem, nagyon szép volt minden, a megnyitás, járja. Divatos akkor Európa-szerte az a legnyolcévesek a kiállított holmi, a május, s mi tizenfejlettebb reneszánsz, amit az 1500 táján élt voltunk... Egy nemzet indult olasz mesterek munkáiból tanultak el, ki jól, akkor a kultúra felé haladó úton, boldog ifjú ki rosszabbul, de nálunk olyan alkotó géniusz önérzettel és ebből bennünk is élt valami. adott lökést ennek a stílusnak, amilyen a külföldnek is alig volt : Ybl Miklós. Ő az egyetlen Magában az iskolában a szobrászok vezettek, az ő művészetük volt az, ami leginkább adott kenyeret odakünn. Az Andrássy-út két oldalán újonnan nőtt palotákban temérdek volt a felerősített gipszplasztika (ma is csodálkozom, hogy még nem hullottak le) s ezeknek a megcsinálásához szobrász kellett. A festőnövendékek gyengébb jövő előtt állottak. Még ugyan nem jött el az üres fehér plafonok divatja, festettek, dekoráltak dúsan kapualjat, lépcsőházat, hanem ehhez elég voltazazipari tudás és ügyesség, amit a mesterek adtak tanítványaiknak. Művészi grafika alig kellett akkoriban. Afametszés művészete haldoklott már, Moreili és műhelye sziget gyanánt állott mindvégig, inkább hivatalos megrendelésekkel ótalmazva, a fotomechanikai eljárások pedigfejlődtek egyre. A rézmetszés megmintreprodukáló művészet rég meghalt, csak néhai Doby L kol- Kovácsoltvas ajtófogantyú. XIV. századi német munka. Türgriff. Schmiedeeisen. Deutsche Arbeit. XIV. Jahrhundert. 1 í! í! fí! 3'

Gróh-tanftványok edényei. Készültek az iparművészeti iskola műhelyében. Töpfereien. Entwürfe der Schüler des Prof. Gröh. Königl. Kunstgewerbeschule. 176 L: a pesti architektusok között, aki igazi életet, egyéniséget hozott ebbe a stílusba. Mi is rengeteg olasz reneszánsz gipszöntvényt rajzoltunk az iskolában. Nagyon fontosnak tartották a kezelést", a könnyed és biztos ceruza- és toll- stb. rajzolási technikát. Evvel telt el az első két esztendő, tervezésre csak a felsőbb évfolyamok térhettek. Általában az ornamentális tervezést valami olyan dolognak tartották, amire csak több évi buzgó, töredelmes előkészület után férhet rá az ifjú, mint növendékpályáját befejező, megkoronázó művészi remeklésre. így tanítottak akkor iparművészetet egész Európában, de persze a professzorainkat ez nem elégítette ki, és avval a művészi intelligenciával, amelyért mindörökre tanítványi hálát érzek, kísérleteztek, kutattak új utak után. Rauscher hozza divatba a sgrafittót Pesten és az Andrássy-úti körfér egy palotáján, fővárosunknak máig is egyik legszebb homlokzatán, a "maga terveit tanítványaival csinálja meg. Hozzá áll Székely Bertalan, akitől a figurák valók. Kár, hogy Rauscher egy másik sgrafittója, a Képzőművészeti Főiskola homlokzata, annyira hull, hogy már a pusztulás szélén van. Á szomorú véget ért Uhl profeszszorunk a természetes növényformák tanulmányozásába kezd és tanítványaival együtt díjakat nyer az Iparművészeti Társulat (a inainak őse) tányérterv-pályázatán. Várdai igen korán a magyaros textilornamentika tanulmányozásához fog. Künn azalatt lassan megelégelik az olasz reneszánszot, és többen a bárok meg XV. Lajos stílusát kezdik élesztgetni. Lechner nem, ő egymaga, aki akkor is új utakon járt, a francia reneszánsz igézete alatt állott; a hinduval és magyarral csak jóval azután kezdett foglalkozni. A díszítőművészet stílusa nem haladt parallel az architektúrával ; a nyolcvanas évek vége felé mindinkább szaporodnak a hívei a japánnak és folytatólagosan mindinkább rátérnek a természet formáinak tanulmányozására. Úgy érezzük mind, hogy tennünk kell valamit, s hogy valami új stílus befogadására vannak a lelkek előkészítve, de még nem tudtuk honnan várhatjuk az új fuvallatot. Közbül az 1896-iki millenniumi kiállítás munkái, meg a hazafias lelkesedés arra ösztönöztek, hogy új megilletődéssel nézzük a román és csúcsíves formákat, és Steindl nagy alkotása : az országház, se maradt hatás nélkül. Ebben az időben kerültem én az iskolához, átvéve az ornamentika tanítását, oly tárgyat, amelyben elődeim nyomán épp oly kötelező volt a kísérletezés, mint megbocsátható az eltévelyedés. Elvégre is egy iparművészeti iskolánk van s ennek illik a díszítőművészetben irányt is adni. Nem volt sok időnk az elmélkedésre, kívülről hatalmas erővel jött az új stílus vihara, amit akkor úgy hívtak hogy: szecesszió. Erős forradalmi mozgalom, teli csupa hittel, megváltó ideákkal, káprázatos új formákkal. Fürödtünk mi is az újban és hittünk benne. íme meg volt adva a mód, miképp használjuk fel a természet formáit. Ma persze, amikor józan fejjel nézünk vissza, látjuk, hogy sok-sok Ígérete maradt beváltatlanul. Igaz, hogy ornamentális anyagot adott nagy bőségben ez a stílus, de csak ezt. Az alkotások lelkét, a szilárd konstrukciót nem bírta pótolni újjal s hiába akarta ennek hiányát az ornamentika gazdagságával elfelejtetni. Nem hiába tájképfestők kezdették az egész mozgalmat. Mi is tereket töltöttünk ki buzgón, terveztünk frizeket stb. anélkül, hogy törődtünk volna, hogy miféle technika az, amibe ezek kivitelre

165 165. Ólomból öntőit dombormű. XVIII. századi német vagy osztrák munka. Az itt és a következő hét lapon ábrázolt tárgyak az O. M. Iparművészeti Múzeum gyűjteményéből valók. 165. Belief. Bleiguss. Deutsche oder österreichische Arbeit. XVIII. Jahrhundert. Die auf den Seiten 177 184 abgebildeten Gegenstände gehören der Sammlung des ung. Landes-Kunstgewerbemuseums. = = -177 Magyar Iparművészet. 4

166. Bronzból öntött tűzbak. XVI. századi velencei munka. 166. Feuerhund. Bronzeguss. Venezianische Arbeit. XVI. Jahrh. 167. Kovácsoltvasrács. XVIII. századi német munka. 167. Gitter. Schmiedeeisen. Deutsche Arbeit. XVIII. Jahrh.

il' H 168 H 169 168. Óntál, domború díszítéssel. XVI. századi németalföldi munka. 169 170. Trébelt vasplakett. XVI. századi francia munka. 170 168. Schüssel. Zinnguss mit Reliefverzierung. XVI. Jahrh. 169 170. Eisenplakette, getrieben. Französische Arbeit. XVI. Jahrh. J179 i*

171 171. Kovácsoltvasládika, maratott díszítéssel. XVI. századi német munka. 172. Kovácsoltvasajtózár, áttört és vésett díszítéssel. XVI. századi német munka. 171. Kassette. Schmiedeeisen, geätzt. Deutsche Arbeit. XVI. Jahrh. 172. Ttirschloss. Schmiedeeisen mit durchbrochener und gravierter Verzierung. Deutsche Arbeit. XVI. Jahrh.

' ' ' -ù'jl 17 3 174 175. Aranyozott bronzfiistölő ezilst medaillonokkal díszítve. Orosz munka a XV11I. század végéről. 174. Eziist kávéskanna, részben aranyozással és niellós díszítéssel. XVIII. századi orosz munka. 175. Eziist kávéskanna. Bécsi munka. 1703. 176. Eziist bagoly. XVII. századi munka. 173. Räuchergefäss Goldbronze mit Silbermedaillonen geziert. Russische Arbeit. XVIII. Jahrh. 174. Kaffeekanne. Silber, teils vergoldet, mit Nielloverzierung. Russische Arbeit. XVIII. Jahrh. 175. Kaffeekanne. Silber. Wien. 1703. 176. Eule. Silber. XVII. Jahrh.

«177. Aranyozott ezlistből való fedeles serleg. Hans Petzold nürnbergi mester műve. Talpának és fedelének belsejében Georg Roemer öntött emlékérme, illetve zománcos címere 1580-as évszámmal. 177. Deckelpokal. Silber, vergoldet. Arbeit des Nürnberger Goldschmiedes Hans Petzold. Im Inneren des Fusses, sowie des Deckels die Portraitmedaille, resp. das Emaillewappen des Georg Roemer mit der Jahreszahl 1580.

178. Aranykehely, zománcdíszítéssel. XVIII. századi francia (?) munka. 178. Kelch. Gold mit Emailleverzierung. Französische (?) Arbeit. XVIII. Jahrh.

179. Bronzból öntött bagoly. XVI. századi olasz munka. 180. Bronzból öntött díszedény, részben aranyozott díszítéssel. XVI-XVII. századi velencei munka. 181. Bronzból öntött majom. XVI. századi olasz munka. 182. Ón-mellszobor. XVIII. századi munka. Franz Messerschmidt műve. 179. Eule. Bronzeguss. Italienische Arbeit. XVI. Jahrh. 180. Bronzevase, teils vergoldet. Italienische Arbeit. XVI-XVII. Jahrh. 181. Affe. Bronzeguss. Italienische Arbeit. XVI. Jahrh. 182. Büste. Zinnguss. Deutsche Arbeit. XVIII. Jahrh.

Gróh-tanftványok edényei. Készültek az iparművészeti iskola műhelyében. kerülnének. Szegény megboldogult Horti Pál, teszem azt 1898-99 táján pompás akvarelltechnikával engobe-edényeket tervezett, amiket, mint később kitűnt, nem lehetett megcsinálni. Csak azután kezdett ez az úttörő, végtelen tiszteletreméltó elme az agyagipari technikával foglalkozni és szép dolgokat hozott létre. Az ő tévedésein átestünk mi is, pályatársai. Az ékítményes rajzosztályt más dolog is nyomta. Akkor az volt a felfogás, hogy ez az osztály csak ornamenseket tervez az I. II. osztályban, gyakorlati cél nélkül, majd egy felsőbb osztály fog ezek alapján gyakorlati célra való terveket csinálni. Persze gyakorlati cél nélkül ornamenset tervezni, üres teoretikus feladat. Közbül felébredt bennünk is a vonakodás attól, hogy teljesen a külföldi ízlés jobbágyai legyünk és dolgoztunk többen tanárok és tervezők a magyarság érvényesüléséért. A népies formáknak az ilyen irányú nevelésben kitűnő hasznát vettem anélkül, hogy azok utánzását célul tűztem volna ki. A párisi kiállítás idején (1900), ami épp oly küzdelmes, minden áron való érvényesülni akarás volt a kultúrnemzefek közt, akár a mostani véres hadakozásunk, szinte erőnkön felül kitettünk magunkért. Utána a vállalkozás megbénulása, a rossz pénzügyi viszonyok, másrészt a nyugtalan politikai állapotok, hosszú közjogi harcok akadályozták a fejlődésünket. Hanem azért az iskola keresi az érintkezést az élettel. Szervezzük az esti tanfolyamot művelődni kívánó iparosaink számára és sok gyakorlatban felnőtt embert segítünk hozzá a művészi képzettséghez ; és szervezzük a lakberendező- (belső építészeti) osztályt, ami hamar egyik legéletrevalóbb szakosztálya lesz az iskolának. Az ékítményes rajz tanításában pedig kialakul az a két sarkalatos elv, ami mellett, Töpfereien. Entwürfe der SchUler des» Prof. Gróh. Königl. Kunstgewerbeschule. n azt hiszem, mindvégig kitarthatok, Az egyik az, hogy ne tervezzünk részletdíszítést egy J! majd esetleg megcsinálandó tárgy számára,» hanem csináljuk, tervezzük meg az egész tár- V gyat, mert nem az ornamens a fontos, hanem az egésznek az arányai, a nagy részek elosz- í tása. A másik pedig, hogy ismerjük meg az» anyagot a tervezés előtt. És ha a megterve- V zett dolgot a tanítvány maga csinálhatja meg az anyagban, ez a legideálisabb tanítás. íí Vagyis mentől több műhelyt és művezetőt y az iskolába. V Hogy aztán miként osztozzék tanár és ta- nítvány a munka létesítésében, az olyan kér- fí dés, ami igen sok agyat foglalkoztatott már.» Egész felekezete támadt a közelmúltban az «egyéniségtisztelőknek, azoknak, akik nebántsvirágnak tekintik a növendékember íí vázlatait, fantáziájának dús sarjadzását, amit» meggyomlálgatni, nyesegetni vétek lenne. A pro- V fesszor csak kertésze legyen ezeknek és ne- velgesse őket olló és kés nélkül. Ez bizony fí túlzás, idealista művészet, rajongók egyik hit-» ágazata. V A művészi és iparművészeti nevelés múltja szól az ellen. A régi műhelynevelés idején íí (amihez képest az iskolai tanítás igazán csak» szükséges rossz) a tanítvány a mester művén V dolgozott egyre, amikor t. i. a technikai ismere- tek elsajátítása után a munkához eresztették íí és tanítványi egyéniségről szó sem volt. Igaz,» mintha ma korábban érnének az emberek és V rövidebb életűek lennének az egyes stílusbeli irányok is. Minden ifjú egy-egy forradalmár íí és a tegnap zsenge ember, ma már eredeti» akar lenni. Még másfél évtizeddel ezelőtt job- V ban respektálták ezeket az ifjú apostolokat, ma kissé józanabbak vagyunk és a tanítás- n ban is erősen tanácsoljuk a régiek tanulmányozását. Magyar Iparművészet. 2

186 II II f! H H Könyvtábla, domborított bőr. Tervezték és csinálták a Qróh-tanftványok az iparművészeti iskolában. A magam tanítása (talán érdekelni fogja ez is egynémely szaktársamat) a középutat követi. Azt várom a tanítványtól, hogy egyegy feladat idején az indítványok egész tömegével álljon a professzora elé. Ezek a vázlatok hogy úgy mondjam megoldási javaslatok készüljenek könnyedén, nagy számban, minden erőlködés nélkül. Azt tartom, a vázlat akkor is jó, ha nem precíz, nem ad mindenre rideg kész feleletet; legyen határozatlan, fejletlen csirája az ideáknak, s izgassa a képzeletét a tanítványnak, a mesternek egyaránt. Amikor ezeket a rajzbeli ideákat, javaslatokat dúsan adja, terjeszti elő az ifjú ember, megkezdődik a tanár munkája, a bírálat, a válogatás, mérlegelése annak, mi való a kivitelre, mi nem, mindig közös beszélgetésben, nem autokrata módon, hanem meghallgatásával a tervezőnek. Ha a tanítvány látja, hogy a tanár képzelete olvas az ő vázlataiban, rendesen belenyugszik az öregebb fanácsába s megkezdődik a fejlesztés. Sajátságos s ezt bizonyára más professzortársam is tapasztalta, hogy az ifjú ember javítani akarván, mily könnyen veszélyezteti épp azt, ami a legbecsesebb, szinte az alapideája az ő tervének. Ilyenkor lépjen közbe a tanár. Néha úgy látszik, hogy a mester egyedüli munkája a jó vázlatot fejlesztés közben megoltalmazni a tervező változtató, rontó kedve ellenében. Ha aztán ily módon meglesz a munka, egyenlő önérzettel tekinthet arra mester és tanítvány ; mindkettő azt cselekedte meg benne, ami feladata, rendeltetése volt. És az alkotás idejében erős szálakkal köti össze tanítvány és tanár lelkét a közös munka, oly szálakkal, amiről egyébfajta oktatás nem tud ; mert itt nem adott, rég megállapított tudományos anyag közléséről van szó, amit vagy átvesz a tanítvány, vagy lelke passzív viselkedésével elzárkózik tőle, hanem új, lelkében fogant eszmékről, amiknek megvalósításához a tanár a maga tapasztalatát adja, anélkül, hogy elvenne valamit azok hevéből és korlátozná azt az eleven erőt, ami a megtestesüléshez kívánatos. Leder-Bucheinband. Entworfen und Ausgeführt durch die Schüler des Prof. Gröh. Königl. Kunstgewerbeschule Budapest. Ha így respektálja a mester azt, ami a tanítványnak a lelkéből fakadt munkáján jó, megoldja egyszersmind az eredetiség és magyarság kérdését is. Ha, ami kétségtelen, van magyar temperamentum, magyar művészi ízlés, fel fog az ütni bizonyosan a tanítványok munkáiban, feltéve, hogy nem helyezzük őket tervszerűen kizárólagos idegen hatás alá és fogjuk be szemeit minden előtt, ami a mienk. Most is, tanárkodásom harmadik évtizedében, kedvemet nem vesztve, elfáradást nem érezve, nyugodtan állítom, hogy alig van nemesebb és élvezetesebb foglalkozás, mint ifjú termékeny lelkek megnyilatkozásait irányítani és hogy életemnek legboldogabb részét tanítványaim rajztáblái között töltöttem. Ez ugyan egészen szubjektív dolog, de annak a több száz embernek munkássága, akiket többkevesebb művészi tudással ellátva bocsátottunk ki az életbe, mégis csak egy kicsiny darabja a magyar kultúra történetének.

ÁBORÜS VILÁG AZ IPARMŰVÉSZEK ÉS A HÁBORÚ. Az >. innen-onnan egy éve folyó háború a magyar iparművészek s iparművészetfel foglalkozók köréből is egyre több egyént szólít a zászlók alá. Az iparművészek, akik a békeidőben is mindig átérezték azokat a kötelességeket, melyeket magyarságuk ró rájuk, ezúttal is kiveszik részüket a nemzet nagy önvédelmi harcából. Számszerűen és pontosan ma még lehetetlen megállapítani a részvétel mértékét, de az ifjú s legifjabb generáció majdnem teljes számmal katonai szolgálatot teljesít. Sebesültekben és fájdalom halottakban sincs hiány s amint az alábbi névsorból kitűnik, legtehetségesebb művészeink is vérükkel áldoznak a szent ügynek. Mindjárt a mozgósítás elején bevonultak soraikból: az Iparművészeti Iskola tanárai közül Muhits Sándor (azótakétízbensúlyosan megsebesült), Mátrai Lajos (déli hadsereg); az Iparrajziskola tanárai közül: Lakatos Artúr (jelenleg Nisben hadifogoly, közben az a fájdalmas csapás is érte, hogy felesége szül. Visy Mária e hó 22-én elhúnyt), Stiassny Aladár (súly. megs., jel. itthon van), Imrey Ferenc (északi harctér) és Kölber Dezső (déli harctér). Más művészeink közül a következőkről van tudomásunk : Menyhért Miklós (súly. megs, jel. itthon van), Kozma Lajos (déli harctér), Bíró Mihály tiszti kurzust végez, F a I u s Elek és Vas s Béla (helyi szolgálatot teljesítenek), Maróti Géza (a sajtóhadiszállásra van beosztva). Társulatunk titkára: Szécsén Ferenc déli hadseregünkkel operál, Csányi Károly az Iparművészeti Múzeum igazgatóőre, műépítész a déli hadsereg területén erődítési munkálatokhoz van beosztva. Művészeti íróink közül Sztrakoniczky Károly dr. jókedvű levelezőlapon tudatja az északi harctér lövészárkaiból, hogy ott is és csinálták a figyelemmel kíséri lapun- Gróh-tanítványok, :,,,. az iparművészeti kat, Lengyel Géza pedig iskolában. a sajtóhadiszálláson dolgozik, miután előzetesen hónapokig küzdött Dankl hadseregében. A legfiatalabb nemzedékből az Iparművészeti Iskola utolsó éveiben végzett növendékek közül mintegy kilencven teljesít a harctereken szolgálatot vagy van kiképzés alatt. S az iskola aulájában már ott lóg babérral övezve s lengő gyászflórral bevonva a szomorú epitáfium, mely az iskola tíz elesett végzett növendékének emlékét hirdeti ideiglenes gyászpompával. Ezek a következők: Sámuel Kornél, Ortner Ferenc, Kerékgyártó István, Zborovszky Károly, Uhl Sándor, Szendrői Dezső, Szabó Endre, Madarász Imre,Gábor Nándor, Bencsik Pál. Hány gyönyörű alkotóerő és hány nagyszerű igéret omlott velük össze a becsület mezején! KUCSÉBER-IPARMŰVÉSZET. Melyik fajta iparművészetet, melyik nemzet mai műiparát illeti meg ez a kifejezés? Nem az a jogos megvetés mondatja velünk ezt a lekicsinylő ítéletet, melyet ma minden tisztességes érzületű ember az olaszok ellen táplál. A nagy útálat ellenére is, mellyel politikusai iránt viseltetünk, ha tárgyilagos véleményt akarunk gyakorolni kultúrájukról, el kell ismernünk egyes területeken való kiválóságaikat. Senki sem vonja kétségbe, hogy a mai Itáliának (annak, mely a hármasszövetség enyhe biztonságában nőtt nagyra) sok kiváló költője, zenésze, még több tudósa, történésze, büntetőjogásza, szociológusa, esztétikusa, fizikusa stb. van. De iparművésze valamirevaló egy sincs. Sem geniális tervezője, sem becsületes úttörője. Még csak egy rendes ízlésű iparművésze sincs. Nem volt még olyan kiállítása sem otthon, sem másutt, melyről érdemes lett volna egyetlen nevet vagy egyetlen jobbfajta dísztárgyat magunkkal hozni. Azzal szemben, amit mi iparművészetnek nevezünk, Olaszország még ma is valahol a király-stílusok virágkorában él s előkelő szellemei, mint D'Annun- Lederne Brieftasche. - Entwurf u. Ausfuhzlo > Peppmo Garibaldi a rung durch die Schu- hálószobáikban is, a fürdőler des Prof. Gróh. ká(j mel] ett j s bíborszövet- Kon. Kunstgewerbeschule Budapest. tel letakart, aranyfestékkel =» 187 5"

208 Vs bevont rokokókarszékekben helyezkednek el, amelyeket régiségkereskedőik milanói gyáraikból bálákban szállítanak a velencei signorék hajdani palotáiba. Van ugyan egy úgynevezett modern iparművészeti stílus is, amely erősen emlékeztet a tizenöt évvel ezelőtti francia szecessziós stílusra, de ezt csak szabadgondolkozó körökben szeretik azért, mert az asztalok szilaj lábaiból, a plakátok és a címtáblák betűinek féregnyúlványaiból a latin lélek szabadságszeretefére vonnak szimbolikus következtetést. Egészben a mai Itáliát, azt, amelyben önfeledt nászutasok és elragadtatott turisták évenként félmilliárdot költöttek a három hadviselő országból, ezt a kedveskedő, mosolygó és titokban a zsebünkből a pénzt kilopó Itáliát a kucséber-műipar virágzása jellemzi. Mert kinek ne jutnának eszébe azok a kirakatok, melyekben a muranoi Uvegkészítményeket, a velencei gondolák formájára fujt téntatartókat, az üvegszilánkokból fonott virágkosarakat és a műmárványból kevert levélnehezífő dogepalotát árulják? Kinek ne dobbanna meg a szíve azokra a hamutartókra gondolva, melyek a kút káváján csokolózó galambokat ábrázolnak, amint az ember sóhajtva adott értük tíz lírát abban a hitben, hogy alabástrom műtárgy az, amit vásárolt, pedig hát silány tésztalisztművekről volt szó. És ama kedves filigránművek, melyek sodrott aranydrótból pompeji leleteket akasztottak a signorina nyakába s azok az egykorú bőrkötések, amelyekben Petrarca költeményeit árulják ájuldozó angol miszszeknek rossz aranyozással és három dúccal nyomott miniatűrökkel. Oh gyönyörű kékegű Itália, mely mint egy bőségszaruból, mint egy kiapadhatatlan kucséberkosárból osztottad a világ legboldogabb utasai felé műkincseidet, hogy terjesszed az amúgy is elég általános ízléstelenséget, vájjon ha megnagyobbodnának határaid, még több szemetet zúdítanál Európa fölé? HÁBORÚS KIÁLLÍTÁSOK, A franciák által oly sokszor kicsúfolt német Kultur" a háború alatt sem tagadja meg magát. Az otthonmaradottak nemcsak kukoricakenyérrel és hadieledelekkel élnek, hanem azzal a kultúrával is, melynek minimumát a háború alatt épp úgy nem tagadhatják meg maguktól, mint a levegőt, a tisztaságot, a testi kényelmet. S mialatt a franciák a gyűlölet lángjait szítják, a németek kiállításokat rendeznek. Természetesen a háború jegyében s a háborús iparművészet tárgyaiból. Két ilyen kiállításról is kaptunk mostanában hírt. Mindkettőben kegyelet, a hősiesség apoteózisa, hadvezéreknek szóló hódolat van, de egyúttal küzdelem az ízlésért és pellengérre állítása annak az üzleti szellemnek, mely háborús kiccsekkel akar nagy hasznot bezsebelni. Az egyik kiállítást a bajor Nemzeti Múzeumban rendezte a Münchenben székelő Deutsche Gesellschaft für christliche Kunst". A cél : templomok, kápolnák, temetők, síremlékek architektónikus, festői és szobrászati megoldása a hősök emlékének megörökítésére. Keresztény egyházi művészet a nagy idők mementójának szentelve. Az emlékeknek, kivált a szobrászatiaknak és az emléktábláknak igen nagy tömege került itt bemutatásra. S csaknem mindben a mult idők egy-egy nagy műemlékének stílusa, különösen román és gót székesegyházakból leszűrt formák visszhangja éledt. Feltűnően sok volt a bajor népművészeti bélyeg is a kivitelre szánt modelleken, mintha csak hangsúlyozni akarná, hogy a népek csatáját ama sok ezer kis falusi kápolnában ennek a népnek tradicionális formanyelvével kell megörökíteni a maradékoknak. A másik kiállítás már változatosabb s egyúttal maradandó jellegű. A stuttgarti Landesgewerbemuseumtárait tudós igazgatója Pazaurek egy új osztállyal gyarapította s ennek az anyagát a háború múltjának és jelenének szentelte. A címe tehát az lehetne: ízlés és ízléstelenségek a múlt és jelen háborúiban. Történeti résszel kezdődik a kiállítás, mely visszapillantást ad azokra az időkre, mikor az iparos egy-egy dicső hadvezér fejével ékesítette az ő áhítatos szeretetében fogant tárgyat. Gusztáv Adolf, Nagy Frigyes és XIII. Lajos körvonalai jelennek meg legtöbbször meg a szabadságharcok hősei. A tárgyak túlnyomó része azonban ez időkből porcellán, üveg és doboz. De már a régi időkben is voltak Hurrákiccsek", mert a napoleoni gránátos, akiből óra lesz és az útitarisznya Napoleon lovasképével az ízlés eltévelyedésének bizonyságai. A modern részben Pazaurek Németországból és Ausztriából jóformán mindazt összeszedte, amihez hozzáférhetett s amit különböző helyekről még a lövészárkokból is elküldtek neki. Legtöbb itt a grafikus háborús lap, könyv, képes levelezőlap, de sok a fém-, zománc- és üvegtárgy is, valamint a bécsiek által beküldött paszományés textilmunka. Fafaragás is szépen akad. Legmulatságosabbak itt is az ellenpéldák, melyek a stuttgarti múzeum kuriozitás-gyűjteményeit fogják gazdagítani. A hamis szentimentalizmusra számító levelezőlapok, a hazafiasságról szóló oklevelek rossz keretben üresen tartva egy fénykép helyét. A használati tárgyak Ielkesedési alapon : zsebkendők hadvezérek fejével, nyakkendők és locsolók nemzeti színekben, az U 5 mint szájharmonika,

185 185. Színes varrott csipkék. Tervezték és csinálták a Gróh-tanítványok az iparművészeti iskolában. 185. Farbige genähte Spitzen. Arbeiten der Schüler des Prof. Gróh. Königl. Kunstgewerbeschule Budapest. 189 Magyar Iparművészet.

186 184 187. Szövetnyomások. Tervezték és csinálták a Gróh-tanítványok az iparművészeti iskolában. 187 184 187. Muster für bedruckte Stoffe. Arbeiten der Schüler des Prof. Gröh. Königl. Kunstgewerbeschule Budapest.

WéM> 188 189. Bélyegzőnyomással aranyozol! bőrkönyvfedelek. 190 191. Horgol! szalagos csipkék. Tervezlék és csinálták a Gróh-tanítványok az iparművészeti iskolában. 188 189. Bucheinbände mit Handvergoldung. 190 191. Gehäkelte Spitzen. Arbeiten der Schiller des Prof. Gróh. Königl. Kunstgewerbeschule Budapest. 6*

HHP jß 192 192 Vs II. Hadiemléktervpályázat. 192. Spiegel Imrének az I. díjjal jutalmazott pályaműve. II. Konkurrenz für Kriegerdenkmäler. 192. Mit dem I. Preis ausgezeichneter Entwurf des E. Spiegel. H

I II. Hadiemléktervpályázat. 193. Horváth Bélának és Pintér Gyulának a II. díjjal jutalmazott pályaműve. H. II. Konkurrenz fur Kriegerdenkmäler. 193. Mit dem II. Preis ausgezeichneter Entwurf des B. Horváth und J. H. Pintér. " 19/S

194 195 194 II. Hadiemléktervpályázat. 194. Horváth Béla és H. Pintér Gyula pályaműve. 195. Moiret Ödönnek megvásárolt pályaműve. II. Konkurrenz für Kriegerdenkmäler. 194. Entwurf des B. Horváth und J. H. Pintér. 195. Angekaufter Entwurf des E. Moiret.

196 IÍ «II. Hadiemléktervpályázat. 196. Tóth Gyula pályaterve. II. Konkurrenz für Kriegerdenkmäler. 196. Entwurf des J. Tóth =! 195

ÄffMHKHesn : AlMITO^OMIiR» fíoonsrh raw mm» MIIMVQÖ (BMMWMl 'SC f W f f # / l ^IMneDSO^ItPMöOiWmiP. IWffiM^MS^Q'IPSWÊlMî) :-TLffip«n)ii -nbs3sf» akdf 196 II. Hadiemléktáblaterv-pályázat. 197. Tóth Gyulának II. díjjal jutalmazott terve. 198. Steiner István és Kónya Zoltán megvásárolt terve. 199. Horváth Béla és H. Pintér Gyulának megvásárolt terve. 200. Horváth Béla és H. Pintér Gyula terve. II. Konkurrenz für Kriegergedenktafel. 197. Mit dem II. Preis ausgezeichneter Entwurf des J. Tóth. 198. Angekaufter Entwurf des St. Steiner und Z. Kónya. 199. Angekaufter Entwurf des B. Horváth und J. H. Pintér. 200. Entwurf des B. Horváth und J. H. Pintér.

a gránát mint mosószappan és viaszgyertya, a vaskereszt mint spórkassza stb. De valamennyi közt a legmulatságosabb egy piros francia nadrág, mely dohányzacskóul szolgál s a felirata : Csak a fejét, hogy meg ne sántuljon". A kiállításnak talán mondani sem kell igen nagy a népszerűsége. HOGYAN KELL AZ ELLENSÉG SÚJ- TOTTA LAKOSSÁGOT SEGÉLYEZNI? Erre a kérdésre a legpraktikusabb feleletet a müncheniek adják. A bajor fővárosban is megindult ugyanis egy akció, amelynek a keletporoszországi betörések alkalmával sújtott vidékek felsegítése a célja. Kormány, város és társadalom ugyanazzal az áldozatkészséggel munkált a nemes ügyön itt is, mint egyebütt a német városokban. De egy szerencsés ötlettel azt is elhatározták, hogy a begyült pénzt nem pénzértékben juttatják rendeltetési helyére, hanem inkább bútorokat, háziszerf, lakásberendezési tárgyakat juttatnak nekik. A segítőbizottság vezetője Borscht főpolgármester pompásan okolta meg ezt az elhatározást. Elmondta, hogy ezzel kettős jótéteményt gyakorolnak, mert azokat az iparágakat is munkaalkalomhoz juttatják, amelyek Münchenben éppen a háború következtében igen sokat szenvednek a munkanélküliség miatt. De amellett még arról is tanúságot tehetnek, hogy aránylag mily kevésből lehet jó és ízléses munkáslakásokat berendezni és még elsőrangú tervezők berendezései sem kerülnek sokba, ha sokszoros előállításuk lehetséges. Az eszme mindenkinek nagyon tetszett és az érintett vidékek hatóságai is nagy örömmel fogadták az ajánlatot. Münchenben erre a célra már meg is alakult a végrehajtóbizottság, amelynek kitűnő példája talán a mi kormányunk figyelmét sem fogja elkerülni, amelyet most oly sokfelől ostromolnak egyrészt a segítséget, másrészt a munkát várók. HÁBORÚS ÉKSZEREK. Asszonyok mindig szeretik egy kicsit megszépíteni magukat s ezt a szerelmüket még a háborús idők nagy izgalma sem szüntette meg. S bár a háborúnak kivált a háborús pénzügyeknek igen kevés köze van az ékszerekhez, ezen a téren is vannak újdonságok, itt is változik a szükséglet, bár igen diszkrét formák között. ízléssel és tapintattal az iparművészetnek ebben az ágában még a háború idején is lehet kelendővé fenni bizonyos tárgyakat. Ilyenek mindenekelőtt a fekete ónixból való ékszerek, melyek bár áraik messze alatta maradnak a békés idők ékszereinek, de minőség és hatás dolgában vetélkednek ezekkel. Násfák, függők és medaillonok készülnek a mélyfekefe ónixból, melyek ovális vagy köralakú rajzukkal, simára csiszolt felületűkkel nyugodt, előkelő hatásúak. A nagyobbigényű ízlés persze ezzel nem éri be, hanem azokat a karkötőket, övcsatokat és tűket keresi, melyek feketére zománcozott ezüstből készülnek és amelyek szinte dísztelen egyszerűséggel, tehát a rajznak annál nagyobb szabatosságával készülnek. Díszük leginkább a brocheoknak van : egy finom szegély tiszta vagy oxidált ezüstből, néhány apró virág fekete alapon pasztellszínekkel. E nagyon tartózkodó ékszerek mellett hordanak persze bátrabbformájú háborús smukkot is. Hadijelvényeket hajlított vagy kalapált ezüstből, melyek többnyire a dán függőékszerek formáit mutatják s vagy egy vaskereszt vagy egy más háborús vagy egészségügyi jelvény zománemívű rajza van beléjük égetve. A német ékszerészek igen sok tulaezüst portékát küldenek szét Hindenburg arcképével s gyakran hazafias feliratokkal övezik körül. Egyszerű háborús ékszerek készülnek még fekete borostyánból, acélból, gyöngyházból s újabban nagyon terjednek a vastag borostyángyöngyből fűzött nyakláncok is. Általában azonban a háborús ékszereken meglátszik a divatszerűség, az átmeneti jelleg és az, hogy a viselőik inkább csak lemondásból fordultak hozzájuk, mintsem hogy a háború után is soká tudják tartani magukat. ZÁSZLÓSZALAGOK. A tavaszi szélben felvirágozva, felpántlikázva, harcrakelő csapat élén lobog a magyar zászló. A tavaszi szél gyöngyvirágok illatát hozza lefelé a zászló tetejéről a piros katonaarcokhoz és a szalagok színeitől ujjong a szemük. Szépek ezek a zászlók, szívdobogtatóan szépek és a színeik naiv összebomlásában van valami meghatóan parasztos bennük. Kis falusi kertek jószagú virágágyai, faragott és festett kapufélfák színpoemái jutnak az ember eszébe. De mégis érezni, hogy e szalagok túlegyszerűek, nagyon is dísztelenek. Pedig a zászlószalagnak is megvan a maga tradíciója s ehhez az is hozzátartozik, hogy egy arckép, egy jelmondat, egy embléma legyen rajta hímezve, varrva vagy legtöbbször nyomtatva. Német gyűjtőknek vannak nagy zászlószalag-gyűjteményeik diadalmas idők emlékeiből s ezeken csaknem mindig fellelhető valamely célzás az egykori nagy háborúra, a maszatok és puskagolyók nyomai közt egy borosfyánkoszorús foglalatban a hadvezér arcképe meg egy pár kalligrafikus szó végigírva a szalag hosszában. Ügyes német kereskedők, zászlógyárosok most e régi pántlikákat sokszorosítják s ugyanazonmód csináltatnak mai háborúk hőseivel és jelmondataival is szalagokat. H i H =* 197 Magyar Iparművészet. 7