Az ostorosi tanulók kirándulása Kárpátaljára a Határtalanul pályázat keretében 2018-ban iskolánk sikeresen pályázott az Emberi Erőforrás Minisztériuma által kiírt Határtalanul pályázatra. Ennek köszönhetően 14 diák és 2 tanár vehetett részt egy Kárpátaljai kiránduláson 2019. május 6-9 között. A kirándulás megszervezéséhez a Csillagösvény Utazási Irodát kértük fel. Tanulmányi kirándulásunk célja az volt, hogy felkeressük a Rákóczi szabadságharc emlékezetes helyszíneit, valamint e terület számos nevezetességeit. Az indulás előtti időszakot nagy érdeklődés és tervezgetés előzte meg. Többen most utaztak először külföldre, illetve sokan először foghatták kezeikbe a határátlépéshez szükséges dokumentumot, az útlevelet. Korábbi tanulmányaikból, információkból tudták, hogy bár Ukrajnába megyünk, mégsem kell nyelvi problémákkal megküzdeni, mert jelentős magyar nyelvű kisebbség lakja ezt a területet. Az előkészítő órán megbeszéltük a határváltozások történelmi hátterét, a magyar nemzetiségűek részarányát, mindennapjaik problémáját. Több kérdés merült fel: Miben különbözhetnek tőlünk? Tájszólással beszélneke? Nekik is van okostelefonjuk? Hasonló a divat, mint nálunk? Milyen iskolába járnak ők? Számos kérdésre kerestük a választ a kirándulásunk során. Május 6-án reggel fél 7-kor indultunk az iskola előtt. Az iratok ellenőrzése után búcsút intettünk a kicsit aggódó szülőknek, majd célba vettük a beregsurányi határállomást. Közel 2 óra várakozás után léphettünk át Ukrajna területére. A határközeli Beregszászon találkoztunk Bene Bianka idegenvezetővel, aki végig kisért bennünket a 4 nap során. Fiatal kora ellenére egy nagyon jól felkészült, szervezésben jártas, talpraesett szakembert ismerhettünk meg. Az utazások ideje alatt nagyon sok érdekes és hasznos információval gazdagított bennünket az itteniek életéről, szokásairól. Az útirányt keletre vettük, Huszt városának felkeresésére. A város fölé emelkedik a Kölcsey verséből jól ismert Husztnak romvára. Elhelyezkedése miatt már a középkorban jól védte az itteni sóbányákhoz vezető utat. Története szerint nagy jelentőséggel bírt a Rákóczi szabadságharcban is, majd bukása után a Habsburgok kezére került. Három villámcsapás sújtotta, miután már nem építették újra. Bár az esős időjárás nem tette lehetővé, hogy feljussunk a romokhoz, felidéztük a verset, amelynek ismert sorai a mai kor emberének is szól: Hass, alkoss, gyarapíts, s a haza fényre derül!
Egy kis városnézés után tovább folytattuk utunkat a Nárciszok völgyébe. Ez a terület a Kárpáti Állami Természetvédelmi területen fekszik, ahol május elején tömegesen virágzik a vékonylevelű nárcisz. E védett növény szerepel az Ukrajna Vörös Könyvében. Hőmérséklet- és csapadékigénye a magashegységek klímájához hasonló réten megtalálható.
Tovább utazva Tiszaújlakon kerestük fel a Turul emlékművet. Ezt az 1703. július 14-i első győztes csata emlékére állították 1903-ban. A szovjet időszakban ezt eltávolították, de 1989-ben ismét helyreállították. Az eredeti talapzat elkészítéséhez minden vármegyéből egy szekér földet hoztak ide. A turul madár a csőrében kardot tart, amivel a legenda szerint Rákóczi fejedelem életét mentette meg.
. Szintén az emlékművön jelölték be az 1998-as és 2001-es nagy tiszai árvíz vízszintjét Este 7 órakor foglaltuk el a szállást Benében, egy minden elvárást kielégítő vendégházban. A bőséges vacsoránál mindenkinek ízlett az ukrán konyhától átvett, (kicsit magyarosított ) borscs leves. Másnap reggeli után Munkács felé indultunk el. A térség legnagyobb városában főként a magyar történelemben fontos szerepet betöltő várról tudhattunk meg többet. Már messziről feltűnt a város fölé magasodó építmény.
A vár udvarán láthattuk, hogy részei különböző korokban épültek. Idegenvezetőnk számos történelmi ténnyel és legendás történetekkel bővítette ismereteinket. A várat hősiesen védelmezte Zrínyi Ilona 1686-88 között. Ebben az időszakban a várban nevelkedett fia II. Rákóczi Ferenc is. Emléküket szobor, valamint életüket, családjukat bemutató kiállítás őrzi. Tiszteletünk jeléül koszorút helyeztünk el.
Egy másik kiállításon Kazinczy Ferenc nyelvújítónk életével, börtönéveivel ismerkedhettünk meg. A városban tettünk egy kis sétát, miközben felkerestük a híres festő, Munkácsy Mihály szobrát. Megtudtuk, hogy az eredetileg Lieb Mihály 24 évesen változtatta meg nevét szülővárosa nevére. Emlékét ma festőiskola őrzi. Délután hosszabb útra indultunk, hogy felkeressük a magyarok bejöveteléről ismertté vált Vereckei-hágót. A szűnni nem akaró eső, az utak állapota és a szerpentinek lassították feljutásunkat a 841 méteren lévő emlékműhöz. A táj annak ellenére gyönyörű volt, hogy esőfelhő fogta körbe. Körbeállva közösen elénekeltük a himnuszt és elhelyeztük koszorúnkat.
Visszafelé vezető utunkon áthaladtunk Vezérszállás településen. Nevét onnan kapta, hogy Rákóczi itt szállt meg Lengyelországból hazatérve. A ma is ruszinok lakta faluban szeretettel őrzik emlékét a fejedelemnek. Beregszentmiklóson megtekinthettük a szerelemkastélynak is nevezett várt. Itt találkozott először Zrinyi Ilona második férjével Thököly Imrével, valamint nászéjszakájukat is itt töltötték. Útközben megálltunk egy Ortodox kolostornál. A nálunk kevésbé ismert vallásnak feltűnően csillogó, tornyos templomai felkeltette érdeklődésünket. Idegenvezetőnk beszélt e vallásról és megnézhettük díszes oltáraikat.
A mozgalmas nap után jól esett a bőséges vacsora. A 3. nap reggelén elindultunk a Sárosoroszi magyar tannyelvű iskola meglátogatására. Nagyon barátságos környezet és emberek fogadtak. A szimpatikus igazgató úr, Sebi Attila mosolyogva jött felénk, majd bevezetett bennünket az iskola 7. 8. osztályos tanulókhoz. Beszélt az ottani tanulók mindennapjairól, tanulásairól, szabadidejükről. Mi is beszámoltunk a magyarországi, illetve az ostorosi gyerekek hétköznapjairól, szokásairól.
Kezdetben kicsit feszélyezett volt a találkozás, de egy rögtönzött kosárlabdameccs oldotta a hangulatot. Megtudtuk, hogy náluk 12 skálás az osztályzás és az általános iskola 9 évfolyamból áll. Mindenki ebédel, amit az otthonról hozott élelmiszerekből helyben főznek. Hamarabb befejeződik az év, de az iskola körüli munkákból jobban kiveszik a részüket. Ők is szeretnek zenélni, sportolni, és a nehéz tárgyak listája is megegyezik. Az idő gyorsan elszaladt, és egy közös képpel búcsúztunk tőlük.
Délután megcsodálhattuk a Kárpátok hegyvonulatait. A hegytetőkön még hófoltokat láthattunk. Egy 45 perces libegőzéssel csodálhattuk e természeti szépséget. A 4.nap reggelén kipakoltunk a szállásról és elbúcsúztunk kedves vendéglátóinktól. Beregszászra érkeztünk, ahol először a Beregvidéki Múzeumba látogattunk el. A tartalmas gyűjtemény felölelte az itt élő emberek hétköznapi eszközeit, történelmi ereklyéit, a nehéz időszakok dokumentumait. Érdeklődve hallgattuk a legendákat, emberi sorsokat, érdekességeket. Ezután elhelyeztük koszorúnkat Petőfi Sándor szobránál. Nemzetünk nagy költője és szabadságharcosa itt is nagy népszerűségnek örvend a magyarság körében. Megtudtuk, hogy Kárpátaljai látogatását számos versben örökíti meg. Közösen elszavaltuk a Nemzeti dal-t.
Felkerestük Esze Tamás szobrát, aki Beregszász főterén bontotta ki a szabadságharc zászlaját. Egy gyors piaci látogatás után elindultunk hazafelé. Sajnos utunk utolsó epizódja hosszúra és körülményesre sikerült, mivel több mint 9 órát kellett várni a határ magyar oldalán. Hősiesen elviseltük a továbbra sem szűnő esőt, a szendvicsek és ásványvizek fogyását, a telefonok lemerülését, az aggódó szülők érdeklődését, a táskákba való turkálást. Éjjel 1 órára értünk haza fáradtan, de élményekkel teli. E kirándulás során új élményekkel, ismeretekkel gazdagodtunk, új helyeket fedeztünk fel, új emberekkel ismerkedhetünk meg. Az iskolában tanult tananyagot a látottakkal kiegészíthettük, felidézhettük. Többen úgy gondoljuk, hogy a későbbiekben újra ellátogatunk e nem nagyon felkapott, de nagyon szép helyre. Köszönjük, hogy a pályázat lehetővé tette részvételünket e kiránduláson és meghatározó élménnyé váljon számunkra.