048 Lapszemle. A lombtakarmány eltartásáról. Takarmány-szükség idején azok a mezőgazdák, kik marháik átteleltetésére elegendő mezei takarmányt összegyűjteni nem tudnak, az erdőre nemcsak a legeltetés tekintetében szorulnak már, hanem a szükségletel levél- lombtakarmány gyűjtésével kényszerülnek kielégíteni. Megesik, hogy ebből a takarmányból még télire is el kell tenni..; erről az elrakásról.-; eltartásról szól az a közlemény, mely ilyen takarmány-szükség idején nem régen a Revue des eanx el foréts" szaklapban megjelent melyben a czikkiró Francziaországra vonatkoztatva szavait, a következőképen szól:..az 1893. évi szárazság erdeinknek is ártott, sok helyi biz pusztított, masbelvl kénytelen-kelletlen a legeltetés űzetett, aztán meg a sarjadzás sem voll valami jó az idén. Mindazonáltal ezen a télen hozzájárulhatnak lombtakarmányukkal az állatok táplálkozásához. Használható a szőlő levele, a kőris, nyár, bükk stb. lombja, még pedig majdnem csupán a juhok részére. Ha szarvasmarháknak akarunk lombtakarmányt adni. azl a. szeptember es október havi szedés után kellőleg elkészítve telire elhelyezzük s csak télen át adunk nekik efféle táplálékot. Ez uj dolog s jó lesz, ha a mindennapi életben elterjed. Szakavatott eljárással, rétegekben való el rakás által alkalikus erjedés folytán a lombtakarmány oly állapotba jön, hogy a lomb télen át ne csak eltartható legyen, de jó állati táplálékul is szolgáljon. Kérdés most az. miként járjunk el a lombtakarmánynyal? Lyon környékén és Olaszországban szüret után a szőlő leveleit összegyűjtik, betonnirozotí vermekben 20 20 cm vastagon folrétegezik, az egyes rétegekel kevés vízzel meglocsolják és kevés sót hintenek reá. Két hónap elteltével ez kitűnői marhatáplálékot képez. A takarmánynak vermekben való réfegezése és eltartása kétségtelenül a legbiztosabb eljárás, de időt kivan, mig a takarmánynak a szabadban Való felrakásolását mindenki teljesítheti. A Journal de l'agrieulture <i szerint M..lules Cottnouls lloules Mazametben, egy egészen különleges eljárást követ. Ez az eljárás alkalmaztatott a kőris, szil, gyertyán és más fajta lomb-
949 takarmánynál, valamint a mezőgazdasági takarmánynemeknél is. De lássuk, mit mond M. Jules Cormouls-Houles? Legfőbb dolog a takarmányelnakásná] hogy a takarmány folytonos nyomásnak legyen alávetve; ezáltal elzáratik a levegő es megakadályoztatik az elrakott anyagok felbomlása. Hogy megfelelő eredményt érjünk el. szükséges: 1. Egy sík helyet választani: valamely csűrben, fal mellett, udvar közepén vagy mezőn. A csűr vagy egy fal szomszédsága azérl jó. mivel ezek megakadályozzák a takarmányrakás feldőlését, ha az rosszul rakatott. 2. A takarmányt, mindjárt kaszálás vagy levágás után, választott helyére kell vinni; nem kell tekintettel lennünk a száradásra : a nedvesség nem haj; az eső miatt nem kell a munkai félbe hagynunk, csak a munkások tudjanak dolgozni tőle. 3. A takarmányt egyenletesen terítsük ki és rakjuk egyenesen fel. A boglya felülete függ a takarmány mennyiségétől, melyet igy eltartani akarunk, fái a boglyái mindig 3 4»' szélesnek veszem; a hosszúság változik, ilyen módon aztán könnyű a fedés és az elszedés. Ha kevés a takarmány egy nap alatt megcsinálhatjuk a felrakásolást. Ha sok a takarmány, ez a munka sokáig is eltarthat, ha minden nap egy-egy áj rétegei rakunk a köszülö,félben lévő boglyára..most két esztendeje a takarmánynak rétegekben való elhelyezése majdnem egy hónapig tartott s igen jó eredményt éltem el vele. Ila sok a takarmány, czélszerü csak lassan haladni elő a munkával, hogy az erjedés -- mely javítja az összerakott anyagot, megpuhítja a takarmányt, előmozdítja az ősszerokkanásl és fuvarozás alkalmával megkönnyíti a szekérre való felrakást megkezdődhessék. Egy boglya, mely egy nap alatt 4 /// magasra rakatott és azonnal megterheltetett, ezután már két-három nap múlva lesüpped 1 m magasságra. Az olyan boglya, mely az elsö nap 2 m magasságra rakatott s melyre azután minden nap csak 1 m vastag takarmányrétegei lesznek, szemmelláthatólag esik össze, úgy, hogy az utolsó réteget a munkások már sokkal könnyebben fogják felrakni, mintha egyszerre e-inalnák meg a boglyát. 4. A felrakott boglyái 10 löewi vastagon befedik szalmával, erre rájönnek az egymás mellé helyezeit deszkák, melyek a
950 boglya szélén egynehány czentiméterrel kiáltanak. Deszkának legjobb a 35 40 cm széles, és 1 hüvelyk vastag jegenye Fenyő deszka, mely elég szikiid és rugalmas, hogy jelentékein terhet elbirjon és a nyomást átszolgáltassa a takarmányra. 5. A deszkákra a nyomás eszközlése végett négyzetméterenkint körülbelül 1000-1200 kiló földet, fadarabokat vagy követ rakunk. Én részemről követ használok és pedig arra való tekintetből, hogy a rakást könnyen fel lehessen bontani; ezért a deszkákhosszában száraz falakat készítek, melyek egymás mellett vonulnak, de egymást nem érintik és egyenkint leszedhetök a takarmány elhordásakor a nélkül, hogy az ott maradó takarmány megterhelése bolygattatnék. 6. Az ilyképen elkészített boglyában (silo) aztán csakhamar elkezd a nedvesség szivárogni és a környéket kellemetlen szaggal tölti meg. Egy hónap vagy valamivel hosszabb idő múlva az igy elhelyezett takarmányt már használni lehet; egy 10 15 30 cm vastag réteg, mely a levegőnek ki volt téve, talán rossz lesz, de a belső tömöritett rész kitűnő takarmányt képez, az első napon talán idegenkedik töle a szarvasmarha, de aztán mohón eszik belőle és jobban szereti a legjobb luczernánál is. Igy szoktam én felrakásolni a szarvasmarhámnak való takarmányt. Az utóbbi tél folyamán, hatvan darab tehenem és bikám nem kapotl más táplálékot, a szárazság beálltával pedig 36 szarvasmarbál láttam el ugyanilyen táplálékkal: ha naponta ki is jártak egy pár órát a leperzselt mezőre, az inkább a mozgás végett történt, semhogy ott táplálékot találtak volna. Mielőtt még befejezném a ezikkemet, végül egy kísérletei említek, melyből az tűnik ki. hogy az eltartás említeti módja csak frissen kaszált vagy előállított takarmánynál alkalmazható. Sabatier Károly barátom az utolsó őszszel szénát és luczernát rakásoltatott fel. A munkások a rakás közepébe az ő távollétében - 3 4- napos szénát tettek. Használat alkalmával a boglya jó takarmányt adott csak a belső a régi szénából rakott rétegek voltak nagyon kiszáradva. A Temps" gazdasági lapnak július 25-dikéről keltezett
951 számában Grandeau részletesen leírja, hogy kell a lombtakarmányt kezelni, felrakásolni és eltartani? (Megjelent az erdészeti lapokban is.) Lombtakarmánynak természetesen csak a vékony 0'5 cm-nél nem igen vastagabb egy éves hajtásokat lehet használni, mert a marha is kivül a szabadban - ha szerét teheti csak az ilyen hajtásokat eszi meg; ebez kell alkalmazkodunk tehát, ha a lombtakarmányt otthon a.z istállókban táplálékul akarjuk használtatni. A lombtakarmány eltartása különféleképen történhetik. Igy pl. kicsiny kötegbe kötjük az ágakat és árnyékos helyen lassan kiszárítjuk őket, még jobb ennél a padláson felakasztani a kötegeket és ott szárítani. Aztán a kötegeket a csűrbe visszük s ott egyszerűen eltartás végett, egymásra rakjuk. Egy más módja az eltartásnak, ha az ágakat és sarjakat mindjárt levágásuk után rétegekben egymásra rakjuk, és az összenyomás eszközlése végett kellő nyomtatókkal látjuk el. Grandeau azt ajánlja, hogy minden 100 kiló ágra körülbelül 0'25 m vastag rétegre 1 '5 2 kiló sót szórjunk. A lomb- takarmány összegyűjtésére legjobb az augusztus hónap, lehet azt későbben is - mig tudniilik a levelek még zöldek foganatosítani." (A Revue d. e. et f." után közli: Pech Dezső.) Milyen hatással van a napsugarak közvetlen ráhatása a fatörzsek felmelegedésére? Ily czim alatt a nagynevű német tudós, dr. Hartig tanár a Naturvvissenschaftlichen Zeitschriff legutóbbi számainak egyikében igen érdekes közleményt tesz közzé. Tartalmát a következőkben kivonatosan fogom ismertetni. A nagynevű tudós 1892. év augusztus 18-án számos hőmérséklet-méréseket tett sűrű és ritka koronával bíró lucz fenyő állabokban. A levegő ezen a napon árnyékban 36 Celsiust gyenge légjárás mellett, mig a világosabb állabban, hová több napsugár hatolt be, 37 Celsiust mutatott. Ugyancsak tarolt állabban 40*5 Celsiust délután három órakor. Az egyik sűrűen zárt lucz fenyő állabban a fáknak hőmérséklete minden oldalról a kéreg alatt mérve 35 Céls. mutatott, tehát l -kal kevesebbet a levegő hőmérsékleténél. Egy másik nagyon ritkás, 80 éves állabban, melynek 8 /+ részében a talaj meg volt kiméivé az erősen tűző napsugaraktól, délutáni öt órakor 37" Cel. levegőbeli hömér-
952 sék-letnél a lúcz Fenyők koronája alatt 37'5 -tól 46 -ig való hőségei leheléit észlelni, a szerint amint a napsugarak a törzsek felületéi hosszalih vagy rövidebb ideig sütötték. Tiz fenyőtörzsön, melyek épen a vágás szélein állottak, és igy a nap hevének egészen ki voltak teve. Mailig dr. 40'5 -tól 52 fokot észlelt a délkeleti oldalon, valamint 35-től 30 fok meleget az északi oldalokon. Azok a fák, melyeken ezeket az észleleteit lette, még teljesen ép. zöld kéreggé! birtak, melyeken még szeptember 12-ikén sem leheléit a nagy hőség legcsekélyebb behatását sem felismerni, miből arra a következtetésre jutunk, hogy a tápláló cambium 52 n -nál jóval magasabb hőségei képes elviselni, a nélkül, hogy elhalna. Hasonlóan a rosszul tápláll állati testhez, mely kevesebb ellentállást tanusil a láz ellen, mini a jól tápláll lest. ép úgy látszanak viselkedni a gyér lombozatú fenyők is, - melyeknek törzse már semmi tápanyagot nem kap a koronázatból t. i. érzékenyebbek a hőség behatása iránt. Ez a magyarázata annak, hogy az elszigeteltén álló fák hőmérséklete részben 52 55 -ra is Felhág. Ezek az észleletek világosan igazolják azt. hogy a nap közvetlenül haló heve által felmelegített törzsek hőmérséklete hasonlíthatatlanul nagyobb, mint az árnyékban levőké. A gyér lombozattal biró. elszigetelten álló lúcz fenyőfák nagyobb részénél szeptember 12-ikén a kéregelhalás a keleti oldalon vette kezdetét, lfarlig egy 80 éves lúcz fenyőt, melynek koronája 3 méternyi átmérővel bírt és lükkel még fedve volt, levágatott és 2 méternyi hosszaságban korongokat metszetett ki. A korongokon 1 3 5 méter magasságban a nyugati oldalon még élő kéreg voll. 7 méternél a nyugati és északi oldalakon volt egészséges a kéreg. 9 11 13 15 és 17 méternyi magasságnál északi, nyugati és déli részén, mig 19 és 21 méternél az egész kéreg köröskörül egészséges voll, mert ez a része a törzsnek a lombozattól teljesen be voll árnyékolva. Vastag, vén Fenyők vastag kéreggel védve vannak a túlságos felmelegedéstől. E kísérleteiből Martig már most azokat a következtetéseket vonja le. hogy a szabad állásban levő. gyér lombozattal biró. növekvésében korlátolt fák. melyeket a nap heve bizonyos fokig felmelegít, okvelen pusztulásnak indulnak. A nyári bőség tehát nagyon kártékonyán hal a nyiladékok szélén fenntartott lúcz
fenyőkre. Másrészt Mariig azt a nézetet vallja, hogy a sürü állásban lévő erősen beárnyékolt lucz fenyők, melyek a nap közvetlenül ható heve ellen védve vaunak, egészségesek és épen maradnak, csak rovarfalás, vagy más veszély ne érje azokat. (Közli: Molnár Gy.) Vadászati tárcza. Magyarország 1892-diki vadlelüvéséról. ( ) A földmivelésügyi m. kir. ministerium által rendelkezésünkre bocsátott adatok alapján szerkesztett 1892-diki vad lelő vési és értékesítési kimutatásokat a t. vadászközönségünknek a következő oldalokon bemutatva, mondhatjuk, hogy az előző évek lelövéséhez képest tetemes baladás! látunk. Tiszántúl és Erdély kivételével nincs vármegye, melyben rőtvad nem tenyésznék; söt Erdélyben is örvendetes jelenségét látjuk a rőtvad terjedésének, a mennyiben Fogaras, Hunyad és Szebenvármegye összesen 11 rötvadat mutat ki. De ezenfelül tudomásunk van róla. hogy a gróf Andrássyféle birtokon Kolozsvármegyében és a görgényi erdőségekben is nagyobb számú lovadat tenyésztenek. A dámvad is mindinkább tért hódit; 21 vármegye mutat ki dámvadat. Özvad és erdei szép számmal lövetett mindenütt; az utóbbi vadról különösen látjuk, hogy a teljesen sik és erdőtlen vármegyéknek kivételével évről-évre nagyobbodó szaporulatot mutat. Feltűnő jelenség, hogy Pozsonyvármegyében lövetett: bizonyíték ez ugyanarra nézve, hogy a Mulflon Mufflon nemcsak keletfelé, Barsba terjed eredeti fészkéből, hanem nyugat felé is: annál szomorúbb, hogy azt kell látnunk, hogy az oda kirándul! vadat Pozsonyban, e par excellence vadász vármegyében 1 e I ö 11 é k.