Az árvízi kockázatok társadalmi hatásainak mérhetősége

Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kar Szociológia Doktori Iskola Az árvízi kockázatok társadalmi hatásainak mérhetősége DOKTORI (PhD) ÉRTEKEZÉS Készítette: Ferencz Zoltán Témavezető: Dr. Tamás Pál C. Sc. 2012

Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék... 2 Ábrajegyzék... 5 Táblázatok jegyzéke... 6 1. Bevezetés... 9 2. Problémahelyzet - A globális változások hatása természeti katasztrófák és a globális klímaváltozás... 11 2.1 Az események gyarapodása... 11 2.2 Az éghajlat globális változása és a szélsőséges nagyvízi helyzetek előfordulása közötti lehetséges összefüggések... 13 2.3 Társadalmi fejlődés és a károk növekedése... 15 2.3.1 Népességnövekedés... 16 2.3.2 Migráció és urbanizáció... 16 2.3.3 Az ipari és a fejlődő országokra gyakorolt különböző hatások... 16 2.3.4 Technológia és egymásrautaltság... 17 2.4 Az árvíz kérdés meghatározó szerepe a hazai kutatások megindulásában... 21 3. Hipotézisek... 23 4. Módszertan... 25 5. A probléma megközelítései, elméleti alapok... 28 5.1 A katasztrófa definíciója... 28 5.1.1 Szerencsétlenség, vészhelyzet, katasztrófa... 28 5.1.2 A természeti katasztrófa... 30 5.1.3 Magyarországon használt definíciók... 31 5.1.4 A természeti katasztrófák definíciójának vitái... 32 5.1.4.1 Katasztrófa fogalom földrajz-tudományi megközelítései... 32 5.1.4.2 A katasztrófák társadalomtudományi megközelítése... 36 5.2 A kockázat... 39 5.2.1 A kockázat társadalmi kontextusa... 40 5.2.2 A kockázatok kutatásának története... 41 5.2.2.1 Az első kutatások - a formális-normatív megközelítés... 42 5.2.2.2 A társadalomtudományos reflexió... 44 5.2.2.3.Elméletfejlesztés a kockázat észlelésben... 45 5.2.3 A kockázat fogalmi meghatározásai... 47 2

5.2.3.1 Technikai közelítések... 50 5.2.3.2 A kockázat biztosításközpontú megközelítése... 52 5.2.3.3 Közgazdasági közelítések... 54 5.2.3.4 Pszichológiai közelítések... 57 5.2.3.4.1 A kockázatészlelés egy társadalmi, kulturális eredetű fogalom... 57 5.2.3.4.2 Döntéspszichológiai és kognitív pszichológiai kutatások... 59 5.2.3.4.2.1 Az érvényességi/hozzáférhetőségi heurisztika... 67 5.2.3.4.2.2 A rögzítési és kiigazítási heurisztika... 68 5.2.3.4.2.3 A reprezentativitási leegyszerűsítés... 69 5.2.3.4.2.4 Az érzelmi leegyszerűsítés... 69 5.2.3.4.3 Dinamikus pszichológiai felfogások a kockázatról... 70 5.2.3.4.4 A pszichológiai közelítést ért kritikák... 71 5.2.3.5 A kockázat szociológiai és antropológiai közelítései... 72 5.2.3.6 A kockázat kulturális nézőpontja... 87 5.3 Sebezhetőség... 96 5.3.1 A kockázatészlelés és a sérülékenység kapcsolata... 97 5.3.1.1 Kockázati elem indikátorok... 102 5.3.1.2 Kitettség indikátorok... 102 5.3.1.3 Érzékenységi indikátorok... 102 5.3.1.4 További modellek... 104 5.4 Kísérlet a különféle társadalomtudományi közelítések integrálására: A kockázat társadalmi felerősítés-modellje... 107 5.5 Az elméleti viták összefoglalása... 111 6. Magyarország katasztrófák általi veszélyeztetettségének általános bemutatása... 115 6.1 A természetes emberi környezet katasztrófái... 115 6.1.1 Árvizek és belvizek... 115 6.1.2 Szárazság és az aszály... 117 6.1.3 Hirtelen lezúduló, nagymennyiségű csapadék... 117 6.1.4 Geológiai eredetű katasztrófák... 118 6.1.5 Szélsőséges időjárás okozta katasztrófák... 118 6.2 Ember által okozott katasztrófák... 118 6.2.1 Ipari katasztrófák... 118 6.2.2 Tűzvészek, tűzesetek... 119 6.2.3 Nukleáris erőművek, reaktorok működési zavara okozta katasztrófák... 119 3

6.3 Magyarország vizek általi veszélyeztetettségének története... 120 6.3.1 Az 1998-2002 között észlelt rendkívüli árvizek... 121 6.3.2 Rendkívüli belvizek 1999-2000-ben... 123 7. Empirikus vizsgálat... 125 7.1 Az elemzés alapjául szolgáló vizsgálatok bemutatása... 125 7.2 Az empirikus vizsgálatok eredményei... 127 7.2.1 Az árvizek okai és következményei... 127 7.2.3 Az árvizek hatásai... 129 7.2.4 A károk csökkentése... 138 7.2.5 A kockázat megosztása... 146 7.2.6 Veszélyeztetettség... 149 7.2.7 Felkészültség... 153 Bodrogköz... 154 7.2.8 Fizikai és mentális egészség... 155 7.2.9 Társadalmi tőke... 159 7.3 Sérülékenységi indikátorok... 161 7.4 Következtetések... 167 7.4.1 Az empirikus vizsgálatok eredményeiből levonható következtetések... 167 7.4.2 Általános következtetések, továbblépési lehetőségek... 171 Hivatkozások... 176 Mellékletek... 181 A kérdőíves vizsgálatok során használt kérdőívek... 181 4

Ábrajegyzék 1. ÁBRA A TERMÉSZETI KATASZTRÓFÁK ÉS AZ ÁLDOZATOK SZÁMÁNAK VÁLTOZÁSAI 1989-2008.... 11 2. ÁBRA A TERMÉSZETI KATASZTRÓFÁK SZÁMÁNAK VÁLTOZÁSA 1975-2006..... 12 3. ÁBRA A KATASZTRÓFÁK ÁLTAL OKOZOTT SEBEZHETŐSÉG FOLYAMATÁT BEMUTATÓ MODELL... 35 4. ÁBRA AZ ISMERTSÉG ÉS A RETTEGETTSÉG FAKTORA... 61 5. ÁBRA A KOCKÁZAT LEGFONTOSABB SZOCIOLÓGIAI MEGKÖZELÍTÉSEI... 83 6. ÁBRA KOCKÁZATVÁLLALÁS A KULTURÁLIS PROTOTÍPUSOK ÖSSZEFÜGGÉSÉBEN... 88 7. ÁBRA A VESZÉLYEZTETETTSÉG, A SÉRÜLÉKENYSÉG ÉS A KÁROK ÖSSZEFÜGGÉSE... 98 8. ÁBRA AZ ÁRVÍZI VESZÉLYEZTETETTSÉG ELEMZÉSNÉL HASZNÁLT INDIKÁTOROK... 101 9. ÁBRA A KOCKÁZAT TÁRSADALMI ELFOGADOTTSÁGÁNAK ÉS POTENCIÁLIS HATÁSÁNAK LEEGYSZERŰSÍTETT MODELLJE... 109 10. ÁBRA AZ ÁRVÍZZEL KAPCSOLATOS SÉRÜLÉKENYSÉG ÖSSZEFÜGGÉSEI. 126 11. ÁBRA A SAJÁT EGÉSZSÉGI ÁLLAPOT ÉRTÉKELÉSE A BODROGKÖZI ÉS A BEREGI MINTÁBAN... 156 12. ÁBRA A HATÁSFAKTOR JELENTŐSÉGE A KITETTSÉGRE A TERÜLET- VÁLTOZÓK SZERINT... 164 5

Táblázatok jegyzéke 1. TÁBLÁZAT A KOCKÁZATMEGKÖZELÍTÉSEK EGY LEHETSÉGES OSZTÁLYOZÁSA... 48 2. TÁBLÁZAT MELYEK AZ ÁRVÍZKÁROK NÖVEKEDÉSÉNEK LEGFŐBB OKAI? (2001 2003)... 127 3. TÁBLÁZAT AZ 1998 ÓTA ELSZENVEDETT ÁRVÍZKÁROK TÍPUSAI AZ ÁRVIZET ÁTÉLTEK KÖRÉBEN... 129 4. TÁBLÁZAT AZ ELSZENVEDETT ÁRVÍZI KÁROK TÍPUSAI... 131 5. TÁBLÁZAT AZ ELMÚLT ÉVEK ÁRVIZEINEK HATÁSA A... 131 6. TÁBLÁZAT AZ ELMÚLT ÉVEK VÁLTOZÁSAINAK HATÁSA... 133 7. TÁBLÁZAT AZ ÁRVÍZ HATÁSAI TARTÓSSÁGÁNAK MEGÍTÉLÉSE AZ ÁRVIZET ÁTÉLTEK KÖRÉBEN... 134 8. TÁBLÁZAT MENNYI IDEIG VOLT NAPIRENDEN AZ ÁRVÍZ KÉRDÉSE AZ ÁRVIZET ÁTÉLTEK KÖRÉBEN... 135 9. TÁBLÁZAT AZ ÁRVÍZ MIATT BEKÖVETKEZETT ÉLETSTÍLUS VÁLTOZÁSOK AZ ÁRVIZET ÁTÉLTEK SZERINT... 135 10. TÁBLÁZAT MEKKORA A VALÓSZÍNŰSÉGE ANNAK, HOGY A KÖVETKEZŐ ÉVBEN A HÁZÁT ELÖNTI A... 136 11. TÁBLÁZAT MENNYIRE ÉRZI BIZTONSÁGBAN MAGÁT EGY ÁRVÍZ ESETÉBEN?... 137 12. TÁBLÁZAT AZ ÁRVÍZKÁROK CSÖKKENTÉSÉNEK LEGHATÉKONYABB ESZKÖZEI (2001 2003)... 139 13. TÁBLÁZAT AZ ÁRVIZEK MEGELŐZÉSÉNEK LEGHATÉKONYABB ESZKÖZEI 2002-2003... 140 14. TÁBLÁZAT AZ EGYES KÖZREMŰKÖDŐK SZEREPE A MEGELŐZÉSBEN ÉS A VÉDEKEZÉSBEN... 143 15. TÁBLÁZAT AZ EGYES KÖZREMŰKÖDŐK SZEREPE A VÉDEKEZÉSBEN 1999 2003... 144 16. TÁBLÁZAT ÖN MENNYIRE ÉRT EGYET AZZAL, HOGY..? (2001)... 146 17. TÁBLÁZAT A NAGY ÁRVIZEK UTÁN AZ ÁLLAMNAK KOMPENZÁLNIA KELLENE (2001)... 147 6

18. TÁBLÁZAT A TELEPÜLÉS VESZÉLYEZTETETTSÉGE ÁRVÍZ SZEMPONTJÁBÓL... 149 19. TÁBLÁZAT A TELEPÜLÉS MEGÍTÉLÉSE ÁRVÍZVESZÉLY SZEMPONTJÁBÓL...... 150 20. TÁBLÁZAT A KÖZVETLEN LAKÓHELY MEGÍTÉLÉSE ÁRVÍZVESZÉLY SZEMPONTJÁBÓL... 150 21. TÁBLÁZAT A TELEPÜLÉSEK HIVATALOS BESOROLÁSA ÁRVÍZVESZÉLY SZEMPONTJÁBÓL... 151 22. TÁBLÁZAT AZ EMBEREK VESZÉLYEZTETETTSÉG-ÉRZETÉNEK MEGOSZLÁSA A HIVATALOS BESOROLÁS... 151 23. TÁBLÁZAT A TELEPÜLÉSEK HIVATALOS ÁRVÍZI VESZÉLY-BESOROLÁSA AZ EMBEREK... 152 24. TÁBLÁZAT A LAKÓHELYEN KÍVÜLI INGATLAN MEGÍTÉLÉSE ÁRVÍZVESZÉLY SZEMPONTJÁBÓL... 152 25. TÁBLÁZAT A LAKÓHELYEN KÍVÜLI INGATLAN MEGÍTÉLÉSE BELVÍZVESZÉLY SZEMPONTJÁBÓL... 152 26. TÁBLÁZAT MENNYIRE VOLTAK A MÚLTBAN FELKÉSZÜLVE AZ ÁRVÍZRE?...... 154 27. TÁBLÁZAT JELENLEG MENNYIRE VAN FELKÉSZÜLVE AZ ÁRVÍZRE?... 154 28. TÁBLÁZAT AZ ÁRVÍZI HELYZETRE VALÓ FELKÉSZÜLTSÉG MEGÍTÉLÉSE A MÚLTBAN ÉS JELENLEG... 154 29. TÁBLÁZAT TUDJA-E, MIT KELL(ENE) TENNIE ÁRVÍZ IDEJÉN?... 155 30. TÁBLÁZAT ELEGENDŐ INFORMÁCIÓVAL RENDELKEZIK-E EGY TÉNYLEGES VÉSZHELYZET ESETÉN... 155 31. TÁBLÁZAT A PROBLÉMÁKKAL VALÓ MEGBIRKÓZÁS STRATÉGIÁI... 157 32. TÁBLÁZAT MEGTAKARÍTÁSI FORMÁK ELŐFORDULÁSA... 158 33. TÁBLÁZAT TUD-E KÖLCSÖNKÉRNI VALAKITŐL AZ ALÁBBIAK KÖZÜL, EGY KISEBB ÖSSZEGET, HA... 159 34. TÁBLÁZAT TUD-E KÖLCSÖNKÉRNI VALAKITŐL AZ ALÁBBIAK KÖZÜL, EGY JELENTŐSEBB ÖSSZEGET,... 159 35. TÁBLÁZAT BIZALOM A SZŰKEBB KÖZÖSSÉG TAGJAIBAN... 160 36. TÁBLÁZAT AZ INTÉZMÉNYEK HITELESSÉGE... 160 37. TÁBLÁZAT A KIVÁLASZTOTT KÁR- ÉS KÖZVETETT-HATÁS VÁLTOZÓK... 162 7

38. TÁBLÁZAT A FŐKOMPONENS ÉS A KORRELÁCIÓ ELEMZÉS ALAPJÁN KIVÁLASZTOTT... 162 39. TÁBLÁZAT AZ ELEMZÉS SORÁN KIALAKÍTOTT FAKTOROK... 163 40. TÁBLÁZAT AZ ELEMZÉS SORÁN KIALAKÍTOTT VESZÉLYEZTETETTSÉGI INDIKÁTOROK... 165 8

1. Bevezetés A dolgozat célja annak bemutatása, hogy a természeti katasztrófák, ezen belül konkrétan az árvízek, milyen módon befolyásolják a társadalom egyes csoportjainak magatartását. A kockázatészlelés és kockázatértékelés milyen módon történik különböző társadalmi, kulturális helyzetű, adottságú környezetekben? Milyen különbségek adódnak az egyes csoportok sérülékenységében, azok társadalmi, gazdasági helyzetétől függően? Milyen módon mutathatók be és érthetők meg a társadalomban keletkező hatások? Az elméleti fejezet célja, hogy rendszerezze a katasztrófa- és kockázatelmélet legfontosabb megközelítéseit, amelyre magyar nyelven kevés feldolgozás található. Bár az árvíz és tágabb értelemben a környezeti katasztrófák kutatása időröl időre megjelennek a magyar társadalomkutatásban, de átfogó elméleti rendszerezésre még nem került sor. Ezért tartottam fontosnak, hogy a dolgozat által vizsgált metszetben ezt az áttekintést megtegyem. Ennek keretében először bemutatom a leggyakrabban használt fogalmak lehetséges és általam használt definícióit. Ezek közül legfontosabbak a katasztrófa értelmezésének megközelítései, ezen belül a természeti katasztrófák jellemzői, a kockázat fogalmának különböző értelmezései és a sebezhetőség. A kockázat-kutatás történetének áttekintése során végig veszem a legfontosabb kutatási-irányokat, megközelítéseket (formális-normatív; pszichológiai-kognitív; társadalomtudományi reflexiók) és azok mai relevanciáját. Egy következő alfejezetben a kockázat fogalmát mutatom be, különös tekintettel annak társadalmi vonatkozásaira. Ortwin Renn tipológiáját felhasználva 7 különböző megközelítést (biztosításstatisztikai, toxikológiai, műszaki, közgazdasági, pszichológiai, szociológiai és a kulturális elméleten alapuló) hasonlítok össze 7 szempont (alapegység, módszertan, érvényesség, problémaközelítés, alkalmazás, funkció és társadalmi funkció) szerint. A megközelítések fenti szempontrendszerű bemutatása mellett a rájuk vonatkozó szakirodalmi kritikákat is igyekszem összegezni. Az elemzés szempontjából fontos nézőpontként a következő alfejezetben a sebezhetőség, (veszélynek) kitettség fogalmait vezetem be és bemutatom felhasználhatóságukat a kockázatok és károk jellemzésében, különös tekintettel arra, miként használhatók fel indikátorok kialakítására és alkalmazására. Az elméleti vita összefoglalásaként kizárom a nem releváns irányokat és kiválasztom a továbbiakban használandó kereteket, gondolok a katasztrófa szociológiai és kulturális elméleti megközelítéseire. Az elméleti fejezet az empírikus vizsgálatok gondolati körének, 9

kérdésfelvetéseinek megértéséhez ad egy értelmezési keretet, nem célom a kockázatészlelés és katasztrófaszociológiai elméletek szintézise, melyre, mint azt később jelzem is, a téma kurrens nemzetközi művelői sem tettek eddig kísérletet. Ezt követően bemutatom Magyarország általános környezeti katasztrófák általi veszélyeztetettségét, különös tekintettel az ár- és belvízi veszélyeztetettségre. Az empirikus blokk elején az események kronologikus bemutatásával - rövid áttekintést adok hazánk árvíztörténetéről. Ezek után ismertetem azokat az empirikus vizsgálatokat (IIASA, OVF, UNU-EHS), amelyeknek az eredményeit az elemzés során használni fogom. Az empirikus eredmények esetében az árvizek okainak, hatásainak, a kockázatok és károk megítélésének példáin keresztül mutatom be a különböző ható tényezőket. Konkrét példákon elemzem egyes elméleti konstrukciók, pl. a kulturális elmélet használhatóságát az adott probléma kapcsán. A veszélyeztetettség kapcsán tárgyalom ennek az összetett tényezőnek a mérhetőségét, egy lehetséges, kialakított indikátorrendszert és ennek alapján két vizsgálat eredményeinek összehasonlításával igazolom az indikátor rendszer relevanciáját. Az empirikus eredmények esetében az árvizek okainak, hatásainak, a kockázatok és károk megítélésének példáin keresztül mutatom be a különböző ható tényezőket. Konkrét példákon elemzem egyes elméleti konstrukciók, pl. a kulturális elmélet használhatóságát az adott probléma kapcsán. A veszélyeztetettség kapcsán tárgyalom ennek az összetett tényezőnek a mérhetőségét, egy lehetséges, kialakított indikátorrendszert és ennek alapján két vizsgálat eredményeinek összehasonlításával igazolom az indikátorrendszer relevanciáját. Köszönetet mondok témavezetőmnek Dr. Tamás Pálnak a folyamatos segítségért, az empirikus kutatásokban való részvétel lehetőségeiért és az adatbázisok hozzáférhetővé tételéért. Hasonlóképpen köszönöm Dr. Rozgonyi Tamásnak, hogy az általa vezetett kutatások adatait is felhasználhattam. Külön köszönöm Dr. Vári Annának, hogy számos kutatásába bevont, és ezen kutatások eredményeiből nagy számú közös és saját publikáció is születhetett. Emellett folyamatosan segített szakmai észrevételeivel, tanácsaival és a dolgozat különböző fázisaihoz fűzött megjegyzéseivel, nem utolsó sorban a munkahelyi vitán megfogalmazott opponensi véleményével, hogy a végleges változat letisztulhasson. Köszönöm Dr. Farkas Jánosnak is, hogy a munkahelyi vitára készített oppponensi véleményével és részletes tanácsaival az utolsó fázisban segítette a disszertáció elkészültét. 10

2. Problémahelyzet - A globális változások hatása természeti katasztrófák és a globális klímaváltozás Az elmúlt 50 évben a természeti katasztrófák és a belőlük származó károk erőteljesen növekedtek. Ez a folyamat az új évezred elején sem változott meg. A 80-as években gyorsan megnövekedett károk hatására az ENSZ az 1990-től 2000-ig terjedő időszakot a Természeti Katasztrófák Csökkentésének Évtizedévé (International Decade for Natural Disaster Reduction - IDNDR) nyilvánította azzal a céllal, hogy a katasztrófák csökkentésének szükségességére felhívja a figyelmet. 1. ábra A természeti katasztrófák és az áldozatok számának változásai 1989-2008. Forrás: Emergency Disaster Database (www.emdat.be) 2.1 Az események gyarapodása Az 1. és 2. ábrákból is jól látszik, hogy a természeti katasztrófák száma 1975-től 1995-ig folyamatos lassan növekvő trendet mutatott néhány kiugró évvel. 1995 után hirtelen megnövekedett és magasabb szinten állandósult a természeti katasztrófák száma, a trendet tekintve. Ugyanakkor láthatjuk azt is, hogy az egyes évek közötti különbségek, eltérések sokkal nagyobbak, mint korábban. 11

2. ábra A természeti katasztrófák számának változása 1975-2006. Forrás: Emergency Disaster Database (www.emdat.be) Egyik oka, hogy javultak az adatszolgáltatás körülményei az elmúlt évtizedekben, a kommunikációs- és információtechnológia fejlődése miatt. Minél több adatot ismerünk, annál többet akarunk megtudni. További jelentős okok éppen a társadalmi és műszaki fejlődésben, a természeti környezettel és az erőforrásokkal való bánásmód következményeiben rejlenek. Egyrészt a közvetlen emberi beavatkozások a természeti környezetben előidézhetik az erdők pusztulását, a vizes élőhelyek megszűnését; a talajeróziót a növekvő mezőgazdasági művelés, a vetésmódok, a monokultúrás termesztések is befolyásolják. A második jelentős ok, ami az extrém meteorológiai jelenségek növekedését idézi elő, a klímaváltozás. Az a kérdés, hogy milyen mértékben vezethető vissza a klímaváltozás a természetes változékonyságra, vagy az emberi beavatkozásokra, jelen esetben másodrangú. Fontosabb az a megállapítás, hogy a klímaváltozás legvalószínűbb, erősödő hatása az extrém időjárási jelenségek gyakoriságára, az intenzitására és a tartamára lesz hatással, de a keletkezési területük földrajzi kiszélesedéséhez is vezethet.(ipcc 2001) A máris megfigyelhető és a valószínűsíthető változások, valamint a hozzájuk kapcsolódó káros következmények nem egyenletesen oszlanak el a Földön. A földrajzi elhelyezkedésük és a magasabb társadalmi, gazdasági sérülékenységük miatt pl. a fejlődő országokat sokkal jobban érintik a hatásai. Tehát a globális klímaváltozás kérdése felveti a globális egyenlőség, egyenlőtlenség kérdését is. 12

2.2 Az éghajlat globális változása és a szélsőséges nagyvízi helyzetek előfordulása közötti lehetséges összefüggések A klímaváltozás valószínűsége már a 20. század hetvenes éveiben előtérbe került a nemzetközi tudományos közéletben. Elsőként az ENSZ 1972. évi stockholmi konferenciájának ajánlásai sürgették a további kutatásokat a fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből származó gázok környezeti hatásainak feltárására. A tudományos vita a továbbiakban, a nyolcvanas években a körül csúcsosodott ki, hogy a változás meghatározott emberi tevékenység által kiváltott, vagyis antropogén jellegű folyamat-e, vagy csupán a természetes ingadozás része, ami már korábban is előfordult (Láng 2003). Az elmúlt harminc évben nemzetközi konferenciák sora foglalkozott az éghajlatváltozás globális alakulásával, részletkérdéseivel és lehetséges következményeivel. Különböző fórumokon kidolgozták az elővigyázatosság elvének koncepcióját, amit elfogadtak az európai kormányok Bergenben, 1990-ben, illetve a világ valamennyi országa Rio de Janeiróban 1992- ben, illetve megerősítették ezt Johannesburgban 2002-ben. Az elővigyázatosság elvének lényege, hogy egyes környezeti folyamatok végső megítélésében a tudomány a jelenlegi helyzetben sokszor nem tud egyértelmű választ adni. Az ilyen esetekben, amikor fennáll a jelentős veszély valószínűsége, bár még nincs kellően bizonyítva, a döntéshozóknak vállalniuk kell a felelősséget és a megfelelő megelőző intézkedéseket kellő időben meg kell hozniuk (Láng 2003). Meggyőződésünk, hogy ez különösen áll a vízkárelhárítás területére. Hiszen itt csak újabb és újabb szélsőséges események idősora alapján lehet tisztázni az összefüggéseket, s ha várunk ezekre, akkor bekövetkezésükkor már késő lesz helyes döntést hozni. Hartmut Grassl (2004) szerint nem kétséges, hogy a Föld felszíne melegszik, a globális vízkörzés erősödik, ami hevesebb esőket okoz, egy-egy csapadékhullás hevesebbé válik, két esős nap között átlagosan hosszabb idő telik el stb. A klímaváltozás egyik fő kérdése, hogy milyen mértékben erősödik fel a víz körforgalma, és a fő változások hol mennek majd végbe. Az éghajlati hatásvizsgálatok azt mutatták, hogy a hőmérséklet egész évben várható növekedése, a csapadék éven belüli átrendeződése: a téli csapadék növekedése és a nyári csapadék csökkenése, az évi lefolyás éven belüli átrendeződéséhez vezet. Vízfolyásainkon eléggé egyértelműen valószínűsíthető a téli fél év lefolyásának növekedése és a nyári fél év lefolyásának csökkenése. A téli félév hőmérsékletének emelkedése miatt csökken a hó formájában lehulló csapadék aránya, csökken a téli időszakban felhalmozódó hó mennyisége, a hótakaró olvadásának ideje korábban jelentkezik. A korábban beköszönő olvadás miatt az első hóolvadásból származó 13

árhullámok általában - főként a kisebb és ma is melegebb éghajlatú vízgyűjtőkön - megnövekedhetnek. A nagyobb, magasabb hegyekkel borított, ezért ma is hűvösebb éghajlatú vízgyűjtőkön a melegedés kisebb hatással van az olvadásra, amely itt - még melegedő éghajlat esetén is - időben jobban elhúzódhat. Az éghajlatváltozás következményeként várható az első olvadásos árhullám tömegének és tetőző vízhozamának növekedése. A növekedés mértéke igen bizonytalanul becsülhető (Nováky 2000, Starosolszky 1994). Nováky Béla szerint (2003) az éghajlat és az emberi tevékenységek hidrológiai adottságokat módosító hatásai bizonyosak, viszont e kétféle hatás szétválasztása tekintetében, a hatások egymásra halmozódásának mértékét illetően bizonytalanok vagyunk. A legvalószínűbb éghajlati forgatókönyvek szerint éghajlatunkban várhatóan a mediterrán jelleg fog erősödni: csökken az évi csapadék, emelkedik a hőmérséklet, a csapadék éven belüli eloszlása átrendeződik a téli időszak javára, csökken az átlagos évi lefolyás, viszont növekszik a tél végi, döntően hóolvadásból eredő árhullámok száma és a lefolyásban játszott szerepe. Az utóbbi évek szélsőséges árvízi és belvízi jelenségei mintha ezt igazolnák. Meggyőződésünk, hogy az előzőekben bemutatott, az ezredforduló éveiben kialakult árvizek és belvizek hidrológiai sajátosságai alapján még korai lenne azt a következtetést levonni, hogy ezek egyértelműen megerősítik és igazolják az éghajlat globális változása és a szélsőséges nagyvízi helyzetek előfordulása közötti összefüggést. Egyetlen vagy egymást követően jelentkező néhány különleges időjárási esemény nem tekinthető bizonyosságnak az éghajlatváltozás igazolásában. Ugyanakkor a bizonyosságok körébe tartozik, hogy a nagyvízi hidrológiai helyzetek kapcsán is fokozódnak az időjárási szélsőségek. Erre két példa is említhető: - A 2002. évi dunai árvíz levonulásával szinte egy időben a Rábán vízkorlátozást kellett elrendelni. - A 2000. évi árvizeket és belvizeket követően a Tisza-völgy néhány pontján ugyancsak extrém csapadékhelyzet alakult ki: Szegeden, a repülőtéri mérőállomáson, a 2000. naptári évben mindössze 206 mm csapadék hullott! Ilyen kevés csapadék Szegeden az észlelések kezdete, azaz 1854 óta még egyetlen évben sem volt. A 2000. évi csapadékösszeg 323 mm-rel maradt el az 529 mm-es sokévi átlagtól! 2000-ben az ország más tájait is általános csapadékszegénység jellemezte. A Baja-Cegléd-Berettyóújfalu vonaltól délre az évi csapadékmennyiség a legtöbb állomáson 300 mm-nél kevesebb volt. Az országos területi átlag 2000-ben nem érte el a 400 mm-t! Országos viszonylatban ilyen kevés csapadékra - az egységes meteorológiai állomáshálózat létrehozása, vagyis 1871 óta - még nem volt példa (Pálfai 2004). 14

Az éghajlatváltozásnak az árvízvédekezés stratégiájára gyakorolt hatása mai ismereteink szerint nehezen ítélhető meg. Különösen bizonytalan ez kisebb vízfolyásaink árvédelmi stratégiájának alakításában, hisz a kisebb vízfolyások jelentősebb árvizeit azok a viszonylag kis területi kiterjedésű nagy csapadékok váltják ki, amelyek alakulásáról az éghajlatváltozás forgatókönyvei lényegében nem adnak tájékoztatást. Nagyobb folyóinkon, ahol a mértékadó árvizeket többnyire az esőzéssel találkozó hóolvadás váltja ki, módosulhat a mértékadó árvízi helyzet: elsősorban a mértékadó tetőző vízhozam növekedhet meg; a jelenleginél korábban jelentkezhetnek az árvizek. A belvízvédekezés vízgazdálkodási feladatainak távlati stratégiáját az éghajlatváltozás alapvetően nem befolyásolja; továbbra is fel kell készülni tél végén, tavasz elején szélsőséges belvizek kialakulására. A belvízvédekezést sokkal inkább befolyásolja a területhasználat alakulása, ezért a belvízvédekezés és a területhasználat fejlesztését egymással összhangban célszerű végezni. (Szlávik 2005) Összefoglalóan megállapítható, hogy a nagyvízi hidrológiai események alakulásában az éghajlatváltozás valószínűleg közrejátszik, de ma még nem igazolható, hogy domináns szerephez jut. A másik két hatótényező (emberi tevékenység, illetve újabb, eddig nem észlelt időjárási helyzetek kialakulása) miatt a védelem szintjét mindenképpen növelni kell. Időben nem prognosztizálható, hogy mikor, de bizonyosra vehető, hogy újabb és újabb kiugró paraméterű árhullámokkal kell szembenéznünk. A vízkárok elleni védelem műszaki és szervezési-igazgatási eszközökkel, azok kombinációjával hatékonyan biztosítható. Ez nem megkerülhető, nem mellőzhető feladat. 2.3 Társadalmi fejlődés és a károk növekedése Egyes társadalmak növekvő sérülékenysége nem csak a klímaváltozással függ össze. A múltbeli társadalmi fejlődésen túl, a klímaváltozásért is felelős, demográfiai és társadalomgazdasági változások vannak folyamatban. Ezek a változások épp arról szólnak, hogy a sebezhetőség növekszik, több lehetőség adódik a természet károsítására és ennek következtében a tényleges károk növekedni fognak. A Vöröskereszt 1999-es világkatasztrófa jelentésében a természeti katasztrófákkal foglalkozó fejezet megállapította, hogy a világ egyre sérülékenyebb lesz a környezeti katasztrófák alkalmával. Az okok a társadalmi fejlődés különböző aspektusaiban keresendők. Ezek közé sorolható a népességnövekedés; a népsűrűség növekedése, a migráció, a termőföld szűkössége, az urbanizáció, a gazdasági növekedés és az értékfelhalmozás, a technológiai innováció és a növekvő globális összefonódások és egymásra utaltságok.(world disaster report 1999) 15

2.3.1 Népességnövekedés Az elmúlt 40 évben a Föld népessége megduplázódott, a városlakó népesség száma megötszöröződött. A 90-es években a népességnövekedés négyötöde városokban ment végbe, a természetes szaporulat és a vidéki területekről való beköltözések következtében. Hamarosan a világ lakosságának fele városokban fog élni. Ahol ilyen sok ember él szűk térbe koncentrálva, ott nő az érintettek és a károsultak száma. A Nemzetközi Vöröskereszt és Vörös Félhold is megállapította, hogy a városi térben a lakosság állandóan növekvő száma egy természeti katasztrófa esetén az ellátásuk szűkösségét fogja okozni. 2.3.2 Migráció és urbanizáció A népességnövekedés nagy része a fejlődő országokban következik be. A termőföld szűkössége; a mezőgazdasági termelés romló környezeti feltételei és az általános gazdasági helyzet is a vidékről a városba történő vándorlást növelik. A bevándorlók a nagyvárosokban többnyire rosszul megépített, zsúfolt lakónegyedekben élnek, amelyek különleges események során épp hogy csak védelmet nyújtanak és gyorsan lerombolódnak. Ezek a meg nem tervezett, de gyorsan növekvő negyedek gyakran alapvető infrastruktúrával, ivóvízellátással is alig rendelkeznek, ezért különösen veszélyeztetett területeknek számítanak. Az erőteljes urbanizáció hatására megnőtt az óriás városok száma. Míg 1950-ben New York volt az egyetlen óriás város a világon, ahol több mint 10 millióan laktak, addig 2010-ben már 17 ilyen város volt. Ezeknek az óriásvárosoknak a többsége fejlődő országban található, ahol az egy főre jutó jövedelem közepes vagy alacsony. Az óriásvárosok lakóinak egynegyede a szegénységi küszöb alatt él. 2.3.3 Az ipari és a fejlődő országokra gyakorolt különböző hatások A növekvő sérülékenység nem csak a fejlődő országok problémája, hanem más módokon az iparosodott országokat is érinti. A sűrűn lakott területek, a nagy értékek kis térbe való sűrűsödése növeli a veszélyeztetettséget és a károkat, ha egy különleges helyzet lép föl. A halálos áldozatok és a károk számadatai alapján az elmúlt évtizedre vonatkozóan az a tendencia fogalmazható meg, hogy a legtöbb emberi áldozatot a fejlődő országokban szedik a katasztrófák, míg az anyagi károk többsége a gazdag országokban keletkezik. Az elmúlt két évtizedben a nagy természeti katasztrófák áldozatainak 12,6 százaléka; az anyagi károk 82 százaléka az ipari államokban jelentkezett. A fejlődő és a fejlett országok szembenállását mutatja az is, hogy a természeti katasztrófák makroökonómiai hatásai másképp jelentkeznek, pl. a károk GNP-hez viszonyított aránya sokkal magasabb a kevésbé fejlett országokban. 16

2.3.4 Technológia és egymásrautaltság Sok műszaki fejlesztés, amiből az ipari országok lakossága profitál, nem csak áldást jelent. Ha az új technológiák csak egyszer érvényesülnek, a tőlük való függés nagyobb lesz. Minél inkább függ egy társadalom a fejlett technológiáktól és a társadalom tagjai minél erősebben rá vannak utalva a mindennapi cselekvésekben e technológiákra, annál magasabb a katasztrófapotenciál, ha a technika felmondja a szolgálatot. A globalizációval együtt nő a globális egymásrautaltság is és emiatt egy fontos gazdasági régióban bekövetkező katasztrófa kihatással van a világ más részeire is. A közelmúltból az 1999-es tajvani földrengést kell megemlítenünk, amely egy chip üzemet lerombolt, a termelése összeomlott, aminek következtében a számítógépchipek világpiaci ára gyorsan növekedni kezdett. A gazdasági kapcsolatok és a termelés globalizálódásának árnyoldala, hogy a szélsőséges természeti jelenségekkel szembeni sérülékenység növekedése megkezdődött. Ez a leírás világossá teszi, hogy az a hozzájárulás a döntő, amivel az emberek és a társadalmak maguk járulnak hozzá a mind nagyobb veszélyeztetettséghez és a növekvő károkhoz. Ebben egyetértés teremthető. Ha mélyebb elemzést végzünk, gyorsan meg tudjuk állapítani a különbségeket, leginkább a természeti katasztrófa alapvető értelmezésében. Ezért a következőkben néhány különböző elképzelést mutatok be ezzel kapcsolatban. A kockázatok és különös tekintettel a katasztrófák társadalmi hatásainak társadalomtudományi irányultságú vizsgálata hazánkban sokáig nem tartozott a fő kutatási irányok közé. Bizonyos katasztrófatípusok, környezeti vagy ember által okozott vészhelyzetek előfordultak, de ezek kezelése, megoldása, további elkerülése javarészt megmaradt a probléma műszaki, technológiai megközelítéseinél. A társadalomban keletkező változások, amelyeket a katasztrófahelyzetek okoztak, sokáig nem voltak az érdeklődés középpontjában. A rendszerváltozás után a magántulajdon, az állami gondoskodás és felelősségvállalás kérdéseinek átértelmeződése hívta életre azokat a kutatásokat, amelyek a társadalomban jelentkező reakciókat is próbálták figyelembe venni egy-egy szituáció értelmezésénél, a megoldási módok keresésénél. Magyarországon a leginkább meghatározó kockázati elem a víz, legyen szó árvízről vagy belvízről. A 6. fejezetben részletesen bemutatom a vizekkel kapcsolatos jelentősebb káresemények történetét, jellegzetességeit. Az azonban kiemelendő, hogy katasztrófa méretű árvizek csak néhány évtizedenként következtek be a nagyobb magyar folyószakaszokon. A kisebb, évente akár többször is előforduló árvízi jelenségek nem 17

okoztak különösebb problémákat sem műszaki, sem társadalmi dimenzióban. A vizek kártételei közül újdonság értékűnek számítottak a nagy esőzések során lezúduló vizek következtében megáradó hegyi patakok által okozott vészhelyzetek. Ezen jelenségek gyakoribbá válása bizonyos mértékben betudható az éghajlatváltozás következményeinek, amelyek a szélsőséges, de lokálisan jelentkező extrém időjárási jelenségeket okozzák. Ezek a jelenségek nem képezték empirikus vizsgálatok tárgyát, ezért ezekkel részletesen nem foglalkozom. A magyar társadalomban, beleértve az elitcsoportokat is, az árvízzel kapcsolatos problémák nagyon sokáig csak vészhelyzetben és a műszaki megoldások szintjén váltak közbeszéd tárgyává. A műszaki megoldásokat tradicionálisan a vízügy szolgáltatta, kevés beleszólást engedve bárkinek is az ezzel kapcsolatos kérdések megvitatásába. A politika számára a katasztrófa helyzetek nem jelentettek kihívást. Az árvízhelyzeteket a vízügy és a katasztrófavédelem - korábban polgári védelem - szervezete; a honvédség kisegítő erőivel mindig kezelni tudta. A környezet és a társadalom viszonyának kérdése sokáig szintén nem tartozott a tudományos és politikai diskurzusok fő témái közé. A nagy árvizek ritka megjelenésének egyik következménye, hogy ez a kérdés nem vált a környezettel kapcsolatos társadalmi problémák hajtóerejévé. Az a szituáció, ami a nyugati államokban a 70-es 80-as évek nagy társadalmikörnyezeti vitáit kiváltotta, történetesen az atomenergia felhasználásának ügye, nálunk szintén nem lehetett széles körű vitageneráló téma, hiszen a paksi atomerőmű úgy épült fel, hogy annak megvalósítása a társadalom számára teljesen rejtve maradt. Különös tekintettel azokra a problémákra, amelyek a nyugati viták fő kérdései voltak, a kockázatok; azok kezelése, a hosszú távú hatások megismerhetősége stb. Ezt a szerepet tölthette volna be Magyarországon az árvizekkel kapcsolatos kérdések társadalmi vitája. De mivel a jelenség hosszú éveken keresztül nem okozott problémát, ezért nem is került elő. A technológiai hatáselemzésnek és ezzel a jövő egyfajta szaktudományi jellegű vizsgálatba foglalásának és történeti változásának elemzését a hatvanas évek közepétől datáljuk, amikor sajátos társadalmi skizofrénia jelent meg. Egyik oldalról a műszaki fejlődés azóta is fokozódó diadalhadjáratának jól látható eredményei jelentkeztek, tovább erősítve a műszaki haladásba vetett hitet, másrészt az előző 15 év növekedés és haladás eufóriája után hirtelen kezdték megérezni, hogy bajok is lehetnek az ipari társadalom alapértékeivel és ideológiáival, pl. a műszaki haladás mítoszával. Tömegmozgalmak kezdtek hevesen reagálni erre a bizonytalanságra. 18

A tömegmozgalmak megjelenése ezen állami percepcióban irregularitásokat jelzett, amelyeket a technikai fejlődés alaptrendjébe való állami beavatkozás további eszközeinek kifejlesztésével kellett szabályozni, megszüntetni. Ezen irregularitások megjelenése az állami szféra számára tehát a más okokból már akceptált új cselekvés- és eszköztípus, a technikapolitika további kiterjesztését sugallták. A társadalmi folyamatok előrelátásának megnövekedett igénye a hetvenes évek elején, éppen a trendváltozások miatt hirtelen felerősödött (vö. pl. az energiaár robbanással). Ez egyben az első sokk is volt a korai jövőkutatás prognosztikai elvárásaival szemben. Persze azoknak, akik a technológiai trendek nem kívánatos hatásainak, technikák másodlagos stb. természeti és társadalmi hatásainak elemzésével foglalkoztak, (látszólag) könnyű dolguk volt. Nyilvánvalónak tűnt a hetvenes évek elején, hogy hiányt kellett pótolni e téren, de vajon milyen jelenségtől lehetett inkább elvárni, hogy viszonylag pontosan előreláthatónak bizonyul, mint éppen a tudományos alapokon kifejlesztett technikák, akár nem célzott hatásaitól. Nem kell mást tenni, mint kiterjeszteni a tudományos vizsgálódás jól kifejlesztett módszereit erre a mostantól társadalmilag fontosnak mutatkozó területre. Különösen a veszélyes technológiák bevezetésével járó objektív kockázat megállapítása és környezeti hatásértékelés (Environmental Impact Assessment, EIA) ígért reményteljes sikereket, a társadalmi hatásértékeléstől (Social Impact Assessment, SIA) viszont inkább először a módszerek fejlesztését lehetett elvárni. Politikai relevanciával bíró kutatási területen tudomány és politikum viszonyára vonatkozó első döntés a tudományos vizsgálat kezdetekor a vizsgálat tárgyának elhatárolásában van. A mindennapi életben ezt elfedheti a rutin alkalmazása. Minél inkább újszerű tárgyról van szó, annál inkább lehet (esetleg öntudatlan) politikai aktus a tárgy definíciója, hiszen ez meghatározza, hogy mi kerül bele az elemzésbe és mi záródik ki ettől kezdve. Az izoláló absztrakció ugyanis egyenlőtlen helyzetbe hozhatja a gyakorlati helyzetben érdekelt feleket, vagy növelheti eredeti egyenlőtlenségüket, hiszen bizonyos elemek mint lényegtelenek kimaradhatnak az elemzésből. Tovább folytatva, a leírásnál és elemzésnél alkalmazott vizsgálati módszerek és kritériumok is ölthetnek politikai relevanciát és különösen nyilvánvaló ez, amikor becslésekre és értékelésekre kerül sor. Az elfogadható kockázat mértéke terminus a típuspélda erre az esetre. Ha igazak e megállapítások, ahogy a tudományos irodalom egyre inkább igazolja és tudományosan megfogalmazza ezt a köztudatban megjelenő érzést, akkor az objektivitásnak 19

értékneutralitásként való megfogalmazása olyan ideológiának, retorikának bizonyul, ami egyre kevésbé hihető. (Hronszky 2002) A fejlett ipari társadalmakban a hetvenes évek közepe óta megfigyelhető újfajta "veszélyszenzibilitás" fölértékelte a különféle technológiákban rejlő potenciális veszélyeket, dramatizálta az ipari termelés árnyoldalait, s figyelmeztetett az egész technológiai fejlődés katasztrofális következményeire, problematikusságára (Szabó 1985, 1989, 1992). A társadalmi gondolkodás átalakulásának számos jele volt: ide kapcsolható a "hulladékkérdés" előtérbe kerülése; az a probléma, hogy mi lesz azokkal az anyagokkal, amelyek a különféle technológiák alkalmazásának következményeiként jönnek létre, s jelentős mértékben megterhelik a környezetünket. A kutatók "a kényes ökológiai egyensúly növekvő tudatosodásával, az emberiség nukleáris önmegsemmisítési lehetőségének bizonyosságával" kapcsolatban "megnövekedett szorongásról és bizonytalanságról", a veszélytudat általánossá válásáról beszélnek, s szívesen utalnak arra, hogy a valóság kognitív észlelése során a biztonság vs. veszély séma alapvetően fontos szempontként jelenik meg (Nowotny 1989). A beállítódás megváltozása főként két területet érintett: a technológiai fejlődés, az újfajta technológiák átláthatatlan kockázatait és következményeit (lényegesen nagyobb katasztrófapotenciállal rendelkező rendszerek - atomerőművek, géntechnológia, fegyverek - megjelenése, ahol az esetleges károk sem a térben, sem az időben nem korlátozhatók, mert globálisak és irreverzibilisek) s - szorosan ide kapcsolódóan - a tudomány ellenőrizhetetlenné vált innovációs dinamikáját. Magyarországon a technológiák környezeti és társadalmi hatásainak első hazai nyilvános vitáját a 80-as években a Bős-Nagymarosi vízlépcsőrendszer felépítése körüli viták jelentették. Ebben a vitában is a műszaki, technológiai érvelés dominált, de a társadalom részéről megjelenő véleményeket a hazánkban akkor előtérbe kerülő és az ügy során megerősödő zöld mozgalmak artikulálták leginkább. A kérdés vitája azonban nem maradt meg a tudományos keretek között, hanem jelentős mértékben átpolitizálódott, olyannyira, hogy a rendszerváltozást megelőző társadalmi mozgalmak egyik csúcspontjává vált. A vízlépcső probléma egyik társadalmi hatásvizsgálatát a 90- es évek elején az MTA TKKK-ban Tamás Pál vezetésével lezajlott nemzetközi összehasonlító vizsgálat jelentette. De kutatta a problémát a Gallup Intézet és a TÁRKI is. A felértékelődés másik irányait a fenntarthatóság és az éghajlatváltozás jelentették. A nyolcvanas évek elején jelent meg a "fenntarthatóság" vagy a "fenntartható fejlődés" kifejezés a nemzetközi szakirodalomban. Általános ismertségét Lester R. Brown a fenntartható 20

társadalom kialakításával foglalkozó műve váltotta ki, amely 1981-ben jelent meg. A szerző összekapcsolta a népesség növekedését a természeti erőforrások hasznosításával és mindezt úgy kívánta megoldani, hogy a lehető legkisebb legyen a természeti környezet mennyiségi és minőségi romlása. (Brown 1981) 1983-ban az ENSZ Közgyűlés határozata alapján megkezdte munkáját az ENSZ Környezet és Fejlődés Világbizottsága, amelyet Gro Harlem Brundtland norvég miniszterelnöknő vezetett. A Bizottság 1987-ben,,Közös jövőnk'' címmel kiadott jelentésében a gazdasági növekedés olyan új korszakának lehetőségét vázolta fel, amely a fenntartható fejlődés globális megvalósítására épít, megőrzi a természeti erőforrásokat, s amely megoldás lehetne a fejlődő országok nagy részében elhatalmasodó szegénység leküzdésére is. 2.4 Az árvíz kérdés meghatározó szerepe a hazai kutatások megindulásában Magyarországon a 90-es évek végén megnövekedett árvízi káresemények száma és súlyossága mind nagyobb terheket rótt a lakosságra és a kormányzatra egyaránt. A korábbi évek relatív eseménymentessége a szakemberek előtt is elfedte azt a tapasztalati tényt, hogy a kisebb árvizek 2-3, a nagyobbak 5-6 évente bekövetkezhetnek és a katasztrófális ávízeknek is van 100 éves gyakoriságú valószínűsége. Az ország árvízi sebezhetőségét fokozza az a geopolitikai tény, hogy az ország folyó vizeinek túlnyomó többsége határainkon túl ered, aminek következménye, hogy az ottani területhasználati, védekezési, előrejelzési rendszerekről csak kevés információ állt rendelkezésre, befolyásunk pedig egyáltalán nem volt ezekre a területekre. Magyarországon az árvizek megelőzése, a védekezés, a kárenyhítés hagyományosan az országos és regionális vízügyi szervezetek feladata volt. A rendszerváltás után jelentősen csökkent ennek a szervezetnek a létszáma, finanszírozása, feladat és hatásköre. Az önkormányzatokhoz rendelt feladatokat a többnyire laikus testületek, polgármesterek nem tudták kezelni. A privatizáció következtében a korábbi állami földterületek magánkézbe kerültek, de a belvízi védekezés feltétel- és eszközrendszere nem követte ezeket a változásokat. Tisztázatlan felelősségi és hatáskörök alakutak ki, amelyek veszélyhelyzetben kaotikus állapotok kialakulásához vezettek. Ezzel az akut problémával először 1998 őszén szembesülhettek a szereplők a Felső-Tisza vidéken. Az ezredfordulón bekövetkezett árvizek gyakorisága és nagyságrendje számos társadalmi problémát is előhívott, amelyeket nem oldhatott meg a műszaki paraméterek javítását - 21

konkrétan a gátak emelését ígérő kormányzati intézkedés. A káresemények sorozata felvetette a műszaki megoldások eddigi irányainak átgondolását is, aminek következménye lett a 2002-ben meghírdetett Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése. A terv szakított az árvízprobléma kizárólag műszaki alapú megoldásával. Az elöntött területeken kialakítandó árvízi vésztározók, illetve a megváltozó gazdálkodási módok súlyosan érintették a területen élő embereket. Az árvízi katasztrófák társadalmi vonzataiként viták indultak biztosítási szakmában, az árvízi károk biztosítottságáról és biztosíthatóságáról. Ennek kapcsán került előtérbe a veszélyeztetett területeken élő emberek kockázatfelfogásának és kockázatkezelési hajlandóságának vizsgálata, amely nem csak a társadalomtudományokon belül egy új kutatási irányzat megerősödését eredményezte, hanem számos policy-alapú javaslathoz is vezetett. Az árvizekkel kapcsolatos társadalomtudományi kutatások a 90-es évek második felében az MTA Társadalmi Konfliktusok Kutatóközpontja, majd az MTA Szociológiai Kutatóintézetének műhelyeiben folytak, Tamás Pál, Rozgonyi Tamás és Vári Anna vezetésével. 22

3. Hipotézisek A dolgozat céljaként annak bemutatását tűztem ki, hogy a természeti katasztrófák, ezen belül konkrétan az árvizek, milyen módon befolyásolják a társadalom egyes csoportjainak magatartását. A kockázatészlelés és kockázatértékelés milyen módon történik különböző társadalmi, kulturális helyzetű, adottságú környezetben? Milyen különbségek adódnak az egyes csoportok sérülékenységében, azok társadalmi, gazdasági helyzetétől függően? Milyen szociológiai jellemzők mentén lehet különbségeket tenni a veszélyeztetettség, a sérülékenység megtapasztalásában? A kérdéssel kapcsolatos elméletek áttekintése során bemutatom a katasztrófák hatásával kapcsolatos társadalomtudományi gondolkodás összetettségét és átalakulását. A katasztrófák megelőzése, észlelése, feldolgozása számos tudományterülettel érintkezik. A legjelentősebb irodalma és kutatási eredményei a kockázatok és katasztrófák észlelésével kapcsolatos pszichológiai, szociálpszichológiai irányzatoknak van. Az egyéni megközelítés mellett hangsúlyt helyezek a kárt szenvedett közösség vagy a társadalom egészét érintő hatásokra. Ezért megpróbálom a szociológiai irányzatokat különös hangsúllyal kezelni. H1: Az árvízi sérülékenység az árvizekre való egyéni és közösségi felkészültséggel, valamint általános társadalmi-gazdasági jellemzőkkel (pl. egészség, képzettség, gazdasági aktivitás, anyagi helyzet, társadalmi tőke) függ össze. A hazai kutatási tapasztalatok felhasználásával sikerült áttekinteni azokat a hatótényezőket, amelyek valódi katasztrófahelyzetekben meghatározták az érintett közösségek viselkedését, kapcsolatait. Ebben az összefüggésben, a felkészültség speciális szerepet játszik. Ha az árvízi kockázat észlelése alacsony egy régióban esetleg azért, mert ritkán következik be vagy az árvízi védekezés szintje a gátak miatt magas sok laikus, szakértő és politikus nem gondol arra, hogy valaha is érintheti őket az árvíz ezen a területen. Viszont ha az emberek jól felkészültek az árvízi kockázatra esetleg azért, mert már tapasztalták az árvizet különböző hevességgel újra és újra törekszenek a jobb informáltságra és előkészületre. H2: Az árvizek kockázatának észlelési és értékelési módjai, valamint az adott válaszok az előző tényezőkkel és az érintettséggel hozhatók összefüggésbe. Szintén a korábbi kutatási tapasztalatok alapján fogalmazódott meg az a feltételezés, hogy a katasztrófahelyzetek hatásai összetettebbek annál, mintsem, hogy a szociodemográfiai háttérváltozók alapján meg tudjuk magyarázni azokat. 23

H3: A hagyományos elemzési módoknál használt háttérváltozók önmagukban gyengébb magyarázóerővel bírnak. Kidolgozható-e a hatásokat árnyaltabban, a problémát komplexebben bemutató, a megértést jobban segító mutatórendszer? Az empirikus eredmények esetében az árvizek okainak, hatásainak, a kockázatok és károk megítélésének példáin keresztül mutatom be a különböző ható tényezőket. Konkrét példákkal illusztrálom egyes elméleti konstrukciók, pl. a kulturális elmélet használhatóságát az adott probléma kapcsán. A veszélyeztetettség kapcsán bemutatom ennek az összetett tényezőnek a mérhetőségét, egy lehetséges, kialakított indikátorrendszert és ez alapján két vizsgálat eredményeinek összehasonlításával az indikátorrendszer relevanciáját. 24

4. Módszertan Az elméleti fejezetben először bemutatom a kisebb számú hazai és jelentős mennyiségű nemzetközi szakirodalomban leggyakrabban használt fogalmak lehetséges és általam használt definícióit. Ezek közül legfontosabbak a katasztrófa értelmezésének megközelítései, ezen belül a természeti katasztrófák jellemzői. A kockázatkutatás történetének áttekintése során végigveszem a legfontosabb kutatásiirányokat, megközelítéseket (formális-normatív; pszichológiai-kognitív; társadalomtudományi reflexiók) és azok mai relevanciáját. Külön mutatom be a kockázat fogalmát, különös tekintettel annak társadalmi vonatkozásaira. Renn tipológiáját felhasználva 7 különböző megközelítést (biztosítás statisztikai, toxikológiai, műszaki, közgazdasági, pszichológiai, szociológiai és a kulturális elméleten alapuló) hasonlítok össze 7 szempont (alapegység, módszertan, érvényesség, problémaközelítés, alkalmazás, funkció és társadalmi funkció) szerint. A megközelítések fenti szempontrendszerű bemutatása mellett a rájuk vonatkozó szakirodalmi kritikákat is igyekeztem összegezni. Az elemzés szempontjából fontos nézőpontként a sebezhetőség, kitettség fogalmait vezetem be és bemutatom felhasználhatóságukat a kockázatok és károk jellemzésében, különös tekintettel az indikátorok kialakítására és alkalmazására. Hasonlóképpen sorra veszem a kockázatészlelés fogalmát, elméleti irányait, különösen az elemzésben betöltött szerepükre. Az elméleti alapokon kialakított vizsgálati szempontokat az MTA Szociológiai Kutatóintézete - különböző társintézmények megbízása alapján végzett - empirikus kutatásainak adatbázisán tesztelem. A kutatásokra 1998-2007 között került sor. Az adatfelvételek során használt kérdések és az adatfelvételi mód egyezése esetén az adatbázisok lehetővé teszik egyes problémák időbeli változását, területi összehasonlítását. Ezek után bemutatom azokat az empirikus vizsgálatokat (IIASA, OVF, UNU-EHS), amelyeknek az eredményeit az elemzés során használtam. 1. A Nemzetközi Alkalmazott Rendszerelemzési Intézet által koordinált vizsgálat eredményei. A Nemzetközi Alkalmazott Rendszerelemzési Intézet (IIASA) által 2000-2002 között koordinált kutatási projekt 1 keretében azt vizsgáltuk, hogy milyen árvízi kockázatcsökkentési és megosztási megoldások felelnének meg leginkább a hazai gazdasági-társadalmi feltételeknek. A projekt részeként 2001 márciusában lakossági 1 A projektben a IIASA és az MTA Szociológiai Intézet munkatársain kívül a Stockholmi Egyetem kutatói vettek részt. 25

közvélemény-kutatást végeztünk 2 annak érdekében, hogy feltárjuk, hogyan vélekednek a lakosság különféle csoportjai az egyre növekvő árvízkárok legfontosabb okairól, legsúlyosabb következményeiről, a megelőzés és kockázatmegosztás különböző stratégiáiról, valamint az árvízi biztosítás különböző formáiról (Vári és tsai. 2002). A közvélemény-kutatást négy területen: a Felső-Tisza vidék egyik árvízi öblözetének kistelepülésein, Szolnokon, egy Zala-megyei kistérség kistelepülésein és Székesfehérváron azaz két-két árvízveszélyes, illetve kevéssé veszélyeztetett területen, egy-egy városi és kistelepüléses területen végeztük, az alminták nagysága mindenütt 100 fő volt. A kistelepüléseket véletlenszerűen választottuk ki, a megkérdezettek száma a lakosság számával arányos, nem és életkor szempontjából reprezentatív volt. 2. 2002-2003-ban kutatásokra a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium, illetve az Országos Vízügyi Főigazgatóság megbízásából került sor azzal a céllal, hogy képet kapjunk az árvizekkel, vízgazdálkodással, a vízüggyel kapcsolatos véleményeket meghatározó társadalmi tényezőkről, az ezzel kapcsolatos társadalmi érdekeltségekről, értékekről, a környezettudatos magatartás szociológiai összefüggéseiről. A vizsgálatok alapjai olyan reprezentatív adatfelvételek voltak, amelyek az ország, a kiválasztott régiók lakosságát reprezentálták kor, nem, iskolai végzettség és településszerkezet szerint. Az elemzés során összehasonlításként felhasználtuk korábbi vizsgálatok azonos kérdéseiben tapasztalt eredményeket. 2002-ben 2200 fős mintán készült adatfelvétel a Tisza völgyében. A minta reprezentatív volt a Tisza völgy településeire, az ott lakókra kor, nem és iskolai végzettség szerint. 2003-ban 1000 fős országos lakossági mintán végeztünk kutatást. Az országos vizsgálat alapja egy olyan reprezentatív adatfelvétel volt, melyet az ország 140 településén és a fővárosi kerületekben végeztünk. A lakossági adatfelvétel során 1.000 interjú készült el a mellékletben található kérdőív segítségével. Az adatfelvételt 2003. május 3. és 16. között végeztük. A kvótának megfelelő személyeket a településeken belül véletlen kiválasztással keresték meg a kérdezőbiztosok. 2 A közvélemény-kutatást egy, a különféle érintettekkel 2000 júniusában végzett mélyinterjús vizsgálattal készítettük elő (Vári, 2001). 26

3. 2005-ben az UNU-EHS támogatásával a nemzetközi szakirodalomban javasolt sebezhetőségi indikátorokat, illetve a Felső-Tisza vidéken végzett korábbi kutatásaink tanulságait tesztelhettük két új terepen, a Bodrogközben és a Beregben (Vári és Ferencz 2006). 3. A Bodrogközben 400, a Beregben 300 főt kérdeztünk meg ezekkel a kérdőívekkel. A minta kialakítása során arra törekedtünk, hogy a megkérdezettek reprezentálják a vizsgált térség felnőtt lakosságát kor és nem szerint. Így a Bodrogköz 33 települése közül 18 került be a mintába. A településeken belül a megkérdezendőket a véletlen sétás kiválasztással találták meg a kérdezőbiztosok. Az adatfelvételt 2006. január 13-22. között végeztük. A véletlen kiválasztásból eredő, a térségre jellemző alapadatoktól való eltéréseket több szempontú súlyozással korrigáltuk, így az adatbázis jól reprezentálja a Bodrogköz felnőtt lakosságát kor és nem szerint. A 300 fős beregi minta kialakításánál az volt a célunk, hogy a megkérdezettek reprezentálják a vizsgált térség felnőtt lakosságát kor, nem és iskolai végzettség szerint. A térség 22 települése közül 13 került be a mintába. A településeken belül a megkérdezendőket a véletlen sétás kiválasztással és a KSH Népszámlálás 2001 adatbázis alapján kialakított kor, nem, iskolai végzettség kvótával találták meg a kérdezőbiztosok. Az adatfelvételt 2006. augusztus 7-19. között végeztük. Az adatbázisok a fentebb említett időszakban készült lakossági kérdőíves vizsgálatok információit tartalmazzák. Az egyes vizsgálatok egy-egy árvíz által sújtott terület, illetve országos lakossági mintán készültek. Az adatfelvételek eredményeit saját kontextusukban, illetve ahol a kérdések és a mintavétel módja lehetővé tette, egymással összehasonlítva is elemeztem. Az adatfeldolgozást SPSS szoftver segítségével végeztem. Az elemzés során a válaszok alapmegoszlásainak leíró bemutatásán túlmenően kereszttáblák felhasználásával vizsgáltam az egyes válaszkategóriák és a szocio-demográfiai változók értékei közötti esetleges kapcsolatokat. A kapcsolatok fennállását khí-négyzet próbával és ANOVA modellel, illetve korrelációszámítással teszteltem. Egyes kérdések hátterében húzódó összefüggések megértéséhez főkomponens és faktor-elemzést használtam. Az elemzésekben közölt adatok hibahatára a válaszadók számától és a válaszok szóródásától függően a teljes adatbázison 2 6 százalék. 3 Az adatfelvételt a következő szervezetek finanszírozták: United Nations University és a MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet (Bodrogköz); a UNDP GEF, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság, és a KvVM (Bereg). 27