Amikor elkezdtünk gazdálkodni, még teljesen más volt a környezet, mások voltak a lehetőségek fogalmazott. Hogyan kezdtük? Nos, amikor 1978-ban összeházasodtunk, mindent megtermeltünk magunknak, piacra, üzletbe soha nem jártunk zöldségért vagy gyümölcsért. Tulajdonképpen, így visszagondolva, tényleg mindenünk megvolt, megtermett, ami kellett. De, persze, csak ebből nem tudtunk megélni, én is elmentem dolgozni egy céghez, ahol kereken húsz évet töltöttem. Ezt egy hatalmas lépés követte: keveselltem a fizetést, és a férjemmel konzultálva úgy döntöttem, kiváltom az őstermelői igazolványt, és családi kereteken belül megpróbálunk a zöldség- és gyümölcstermesztésből megélni. 1. oldal (összes: 6)
A fóliák alatt folyamatosan termelik a különféle zöldségeket 2. oldal (összes: 6)
Beindult a munka, és Ángyán Józsefné közben elkezdett piacozni. Ezt két évig csináltam. Elmondhatom, hogy ezek nem voltak könnyű évek, nagyon sokat dolgoztunk. Aztán bár ez csak hivatalos változást jelentett egyéni vállalkozó lettem. A férjem végezte a mezőgazdasági munka nagyobb részét, én pedig az értékesítést vittem. Sokféle minőségi termék került a vevőkhöz, és egyre több lett a törzsvásárló, mert tudták, hogy tőlünk mindig jót, frisset kapnak. A birtok hatalmas, 1 hektár körüli. Rengeteg zöldség- és gyümölcsfajta terem rajta, például málna, szeder, csemegeszőlő, eper. Ízletes, nemes mind, az utolsó darabig. Mindenen rajta van a férjem keze nyoma, ő tervezett, ő telepített mindent, sok munkával. Sajnos két éve meghalt. Azóta arra törekszünk a fiammal, hogy fenntartsuk, megfelelően gondozzuk a birtokot. Talán nem kell mondanom, hogy mekkora elfoglaltságról van szó. A mezőgazdasági munka egyébként sem könnyű feladat, de így, a férjem hiányával még nagyobb kihívás számunkra. Csak egy példa: ahogy eljön a jó idő, el lehet, illetve el kell kezdeni a szőlő, a fák metszését. Az eper kapálása nem maradhat el, ahogy a leszalmázása sem. Ez azért fontos, hogy ne legyen homokos a gyümölcs, amikor érik. A munkák nagy részét magunk végezzük, de bevallom, szoktunk segítséget hívni, mert a fiammal ketten nem bírnánk, sem fizikailag, sem pedig időben. A növények meghálálják a féltő gondoskodást, akárcsak a vevők azt a minőséget, amit ennek köszönhetően kapnak. Mi kell ahhoz, hogy jó legyen a minőség? A gondoskodáson kívül sajnos szükség van növényvédelemre, olyanra, ami elfogadható. Sajnos egyre több kártevő támad, védekezés nélkül nem megy a termesztés, máshogy nem lehet tőlük megszabadulni. És még egy fontos dolog: a gyümölcsöt éretten kell leszedni, nem féléretten, mert akkor jó ízű, zamatos. A fán kell megérnie, nem pedig a ládában vagy a dobozban. Mondjak példát? Csak meg kell kóstolni egy fáról leszedett meg egy kényszerérett sárgabarackot, és máris érezhető a különbség, ami, bizony, hatalmas. Össze sem lehet hasonlítani a kettőt. Szerencsére ezt mind többen felismerik, mert egyre többen csalódnak a multiknál kapható zöldségekben és gyümölcsökben. De azért jócskán akadnak, akik azt mondják: csodálatosan szép és nagyon olcsó a gyümölcs a nagyáruházakban. Említik például az epret és a barackot. Maradjunk is ezeknél! Én erre azt mondom: a magyar epernél nincs jobb. Lehet, hogy a multiknál nyolcszáz forintra jön ki kilója, a termelők pedig négyezerötszázat kérnek érte az érésekor. Kérdezik is a vevők többen, hogyan lehet ilyen drágán adni. De rögtön kérdezem én őket, hogy miért nem abból főznek eperlekvárt, amit a multiknál vesznek. Mi a válasz? Hát, hogy abból nem lehet Na ugye! Pontosan ugyanez a helyzet a sárgabarackkal, a málnával, vagy éppen a ribizlivel. A magyar termékek legyen szó zöldségekről vagy gyümölcsökről minőségiek. Ha drágábbak is, mint az áruházbeli társaik, mindenre alkalmasak: fogyasztásra, befőttnek, lekvárnak. 3. oldal (összes: 6)
Ángyán Józsefné: a legnagyobb gondot a munkaerőhiány okozza Azt Ángyán Józsefné sem tagadja, hogy az idén elszálltak az árak, és előfordulhat, hogy a magyar termékek egy részét tavasszal import áruk váltják a piacon és ennek bizony nem csak a kedvezőtlen időjárás az oka. Sokan mondták, hogy tavaly időben elvetették a magokat, ám azok egyáltalán nem keltek ki. Aztán 4. oldal (összes: 6)
megpróbálták még egyszer és még egyszer, de akkor sem történt semmi. Nemcsak kistermelők jártak így, hanem a nagyok is. Ezért lett hiány például fehérrépából. A burgonyahiányt pedig a szárazsággal lehet magyarázni, az biztos és érezhető, hogy fogyóban van a magyar krumpli. De beszélhetünk a betegségek okozta problémákról is. A gesztenyét megtámadta egy féreg, a termés 80 százaléka fekete volt, vagyis használhatatlan. Említhetem a diót is, ami szintén megszenvedte az időjárást és a kórokozókat egyaránt. Hogy az időjárás változása érződik-e a mezőgazdaságban? Úgy gondolom, hogy vannak gondok, de Magyarországon a kedvező adottságok mellett még nem okoz megoldhatatlan problémákat az időjárás. Ángyán Józsefné szerint inkább az emberhiány az, ami hazánkban nagyon nagy gondot jelent. Nem a maggal és a többi már említett tényezővel van a legnagyobb probléma, hanem a munkaerőhiánnyal. Az adottságok jók, a termelők hozzáállásával sem lenne gond, hiszen mindannyian szorgalmasan termelnek vagy inkább termelnének. Azonban a mezőgazdaságban elsősorban a zöldség- és gyümölcstermesztésben sajnos sok kézi munkaerőre van szükség, amit nem lehet máshogy pótolni, gépekkel helyettesíteni. Vegyük például a cseresznyét vagy a meggyet! Ezek termését csak kézzel lehet leszedni, hogy a szemek megfelelő minőségűek maradjanak. Ugyanez a helyzet például az almával is. Le lehet rázni a termést gépekkel, de akkor már csak léalmaként lehet eladni. Márpedig az hatalmas kiesés minden tekintetben, nem éri meg. Gyors munka, de nincs benne pénz. Szóval, nincs ember, sokan elmentek külföldre, mások a hazai iparban helyezkedtek el. Nem fizet rosszul, kényelmesebb, nincs benne rizikó, mint a mezőgazdaságban, a termelésben. Aztán a vendégmunkások Ott van Lajosmizse. Ismerősöm mesélte: 5 6 éve még átmentek a román munkások a birtokokra, és segítettek mindenben, a betakarításban is. Ma már őket sem lehet elérni. Ez a nagy baj! Paprikából is van választék bőségesen 5. oldal (összes: 6)
Hallottam, hogy tavaly sok-sok fóliasátor maradt tele zöldséggel, mert nem volt, aki leszedje. A tulajdonosok egyedül nem bírták, segítségük meg nem volt. Ez azt eredményezte, hogy jó néhányan feladták a gazdaságukat, mondván: nem tudják folytatni, inkább abbahagyják a termelést. Ez nem jelentheti a jövőt, lépni kell, hogy magyar termelők maradjanak a földeken, a gazdaságukban. Nehezebb a helyzet a piacon is. Sok multi megjelent hazánkban, ami kétségtelenül konkurenciát jelent a piacok számára. A vevők a nap bármely szakában melegben vásárolhatnak, ingyen parkolhatnak, nem kell messzire cipelniük az árut. Meg, mint említettem, sokan csak azt nézik, hogy az áru olcsó legyen. Öregszik is a piac, a fiatalok nem nagyon foglalkoznak vele, főleg úgy nem, hogy termeljenek is. Ángyán Józsefné azt mondja, ameddig bírják a fiával, termelnek, ő pedig piacozik továbbra is. A gazdaságot a férjem alapította, és az ő tiszteletére mindenképpen megtartjuk, amíg bírjuk. Hogyan is adhatnánk túl rajta, mikor ez volt az élete, minden az ő keze munkáját dicséri! Ő beszélgetett a fákkal és a gyümölcsökkel. Amúgy, ez az én életem is; amíg tudok, dolgozok Szerző: Bella Huba Közzététel ideje: 2019. 02. 22., péntek, 16:34 A forrás webcíme: https://magyarmezogazdasag.hu/2019/02/22/onellatobol-ostermelo-o-fakkalbeszelgetett 6. oldal (összes: 6)