A földhasználat szerepe a városi árvízi kockázatkezelésben Mrekva László 1 1. Bevezetés A helytelen földhasználat következtében, a nagy felületű, növénytakarás nélküli, áthatolhatatlan felszínek miatt a városi területek jelentős része árvízkockázati szempontból veszélyeztetett (1. számú ábra). Az Európai Környezetvédelmi Ügynökségnek a városok terjeszkedéséről szóló jelentése szerint a városok földhasználata az Európai Unió területének több mint egynegyedére hatott közvetlenül 1990. és 2000. között. Ez elsősorban a korábbi mezőgazdasági területeken történt meg, ami olyan fontos ökoszisztéma-szolgáltatások elveszítéséhez vezetett, mint például az élelmiszertermelés, az árvizekkel szembeni védelem és a biológiai sokszínűség. (EEA Briefing 2006/4) Vajon mi okozhatja ezeket az egyre gyakoribb nagy árvizeket? Elsősorban - említésre méltó helyen szerepel - a földhasználat megváltozása vízgyűjtő területen. A kockázatkezelés minden fázisában (a kockázatbecslés, a kockázatcsökkentés tervezése és az intézkedések megvalósítása vonatkozásában) olyan együttműködésre és intézkedésekre van szükség, amely minden szinten alkalmazza a megfelelő földhasználati tervezésre vonatkozó alapvetéseket, irányelveket. 1. számú ábra: Városok terjeszkedése (http://zoldvilagomegyesulet.blogspot.hu/2011/10/varosok-terjeszkedese-fenyegeti-bolygot.html) 1 Tanszéki mérnök, Eötvös József Főiskola Vízépítési és Vízgazdálkodási Intézet - Vízgazdálkodási szakcsoport, Baja
2. Európai földhasználati gyakorlat 2. számú ábra: Európai földhasználat (http://eusoils.jrc.ec.europa.eu/esdb_archive/serae/grimm/erosion/inra/europe/analysis/maps_and_listings/w eb_erosion/maps_and_listings/use_a3.gif) Európa a Föld egyik legintenzívebben használt kontinense, itt a legmagasabb a települések, termelési rendszerek (ideértve a mezőgazdaságot és az ipart) és az infrastruktúra céljára használt földterület aránya (közel 80%) (2. számú ábra). Az egyes földhasználati igények gyakran ütköznek egymással, ami súlyos engedményekkel járó döntéseket tesz majd szükségessé. Az európai földhasználatot több fontos tényező vezérli: a személyenkénti élettér iránti igény növekedése, valamint a gazdasági tevékenység, a fokozott mobilitás és a közlekedési infrastruktúra növekedése általában földterület igénybevételéhez vezet. A föld véges erőforrás: használatának módja a környezeti változások egyik fő oka, továbbá jelentős hatást gyakorol az életminőségre és az ökoszisztémákra, valamint az infrastruktúrák kezelésére. Európa különféle tájaknak a földhasználatban a múltban végbement változások forradalmi mintáját tükröző mozaikja. A változások még ma is folyamatosan alakítják tájainkat és környezetünket, a földhasználat jelentős és gyakran eltüntethetetlen nyomait hátrahagyva. A társadalom erőforrás- és területigénye, illetve a földnek az ezen igények teljesítésére és kielégítésére való képessége közötti feszültség szinte mindenhol fokozódik. Mindez a tájak, az ökoszisztémák és a környezet túlzott használatához és egyre fokozódó pusztulásához vezet. E téren a gazdálkodás hosszú távú szemléletére van szükség. (Európai Környezetvédelmi Ügynökség, EEA) A föld használat tervezett módon történő végrehajtása mellett elengedhetetlen a környezetvédelmi megfontolások fokozottabb tekintetbe vétele (fenntartható erőforrás kitermelés). Ez a fajta szemléletmód a különféle féle szakpolitikák integrált szemléletét követeli meg. Ezek a szakpolitikák szoros összefüggésben vannak földhasználati gyakorlatokkal függőségi viszonyban lévő gazdasági ágazatokkal is. A földhasználat számos más szakpolitikai terület, így a területi kohézió, a várostervezés, a mezőgazdaság, a közlekedés és a természetvédelem számára is fontos szempontot jelent.
A zöld területek elvesztése mind a városon belül, mind kívül veszélyezteti a biodiverzitást valamint a városban élők életminőségét. Az ipar átalakulásának (a fejlesztés következtében funkcióváltás történik) köszönhetően számos európai városban található gazdátlan, elhanyagolt állapotú (leromlott fizikai állapotúak, és hasznosításuk jelenleg nem megoldott) és szennyezett terület (ún. barnamezős terület) (3. számú ábra). Ezek a területek korábban ipari, esetleg kereskedelmi célokat szolgáltak. A barnamezős területek szennyezés-mentesítés (kármentesítés és rehabilitáció) után újra hasznosíthatóvá (ami jelentős gazdasági kérdés) válnak. A túlzott urbanizációnak köszönhetően az olyan jellegű problémák megoldása, mint túlzott gépjárműforgalom, energiafogyasztás, légszennyezés és növekvő zajhatás a legsürgetőbb a városi területeken. (www.univie.ac.at/aarg/events/aarg2000/abstracts/abstracts2000.html) (http://www.parisdailyphoto.com/2013/05/brownfield-land.html) 3. számú ábra: Klasszikus barnamezős területek régen (Western Riverside, Bath, 1946) és most (Montreuil, Paris) Hozzávetőlegesen az adekvát és jól működő infrastruktúra létfontosságú a városi területek gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi fenntarthatósága szempontjából. Az európai városokra jellemző mindennapos gyakorlat, hogy a meglévő infrastrukturális építményeket inkább felújítják, újra felhasználják, minthogy inkább újakat építenének. A földdel, mint erőforrással/készlettel való előnyösebb gazdálkodás elengedhetetlen a városi lakosság életminőségének és fenntarthatóságának szempontjából. Nemzetközi és Európai szintű megállapodások vannak túlzott városiasodás problémáját illető integrált (a kormányzás minden szintjére kiterjedő) stratégiák megalkotását illetően. Ezek a kezdeményezések kihatással vannak a fenntartható földhasználatra, másfelől segítenek egy ésszerűbb közösségi mechanizmus megteremtésében. Határozottan az olyan fenntartható városfejlesztési törekvések élveznek támogatást, melyek egy ún. kompakt város kialakítását és a városi földterületek újrahasznosítását célozzák meg. (Expert Group On The Urban Environment, 2000) A fenntartható település sajátos ökoszisztéma, olyan kompakt, de nyílt rendszer, amelynek térhasználatát vertikálisan és horizontálisan a diverzitás jellemzi, a ciklusosság elve szerint hatékony energia-és anyagcseréje a lokális-regionális térben történik, információcseréje pedig a globális tér felé nyitott. A fenntartható település a településszerkezet, a települési funkciók és tömegközlekedés olyan mintázatát (pattern) jelenti, amely alacsony erőforrás-használatot (ökológiai lábnyom) eredményez. A kompakt település elve olyan hatékony, optimális természeti erőforrás-használatra épül, amely megfelel a fenntartható fejlődés követelményeinek. A kompakt település elve határozottan korlátozza a település horizontális
terjeszkedését. A város növekedési igényét részben vertikális irányba kényszeríti, részben pedig a ritka beépítettségű területeket hatékonyabban használja ki, de elsősorban vegyes és hatékony földhasználattal biztosítja a települési funkciókat. Ez az elv indokolt, mivel a települések terjeszkedése a természet rovására megy, termőföldek, erdők, rétek esnek áldozatul a beépítésnek. Ennek a folyamatnak az lenne az elméleti következménye, hogy a település feléli azt a természetet, amely erőforrásként létrehozta. A kompakt város tulajdonképpen hatékony, optimálisan centralizált modell. A fenntartható település kompakt és holarchikus szerkezetű, amelynek legfontosabb jellemzője az alkotóelemek, illetve funkciók hierarchikus diverzitása, amely egyúttal hatékony földhasználatot is jelent. (Településökológia jegyzet, PTE TTK Földrajzi Intézet, Társadalomföldrajzi és Urbanisztikai Tanszék) A földhasználat (a föld funkcionalitásának megváltozása szempontjából) a természetes környezetek az ember konzekvens beavatkozása általi módosulása. A környezetvédelmi irányelvek egyre inkább előmozdítják a sajátságos földrajzi területeken az integrált tervezést, mint megközelítési módot, és támogatják azt a fajta jó szomszédi törekvést, amelyen egy komplexebb és kompaktabb földhasználat alapul. A Víz Keretirányelv számos konkrét és feltételes következtetést sejtet a városi területeket és a tervszerűen irányított földhasználatot illetően, mivel szoros és összehangolt koordinációra van szükség a vízgyűjtő-gazdálkodási, a regionális és lokális földhasználati tervezés között. A vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés szoros kapcsolatban van a terület- és településfejlesztési, illetve egyéb ágazati tervekkel: a vizek állapotának javítását szolgáló célkitűzések elérése érdekében olyan intézkedéseket javasol, amelyek kapcsolódnak a településekhez, a földhasználatokhoz. A város életteret, lakóhelyet, szellemi értéket is jelent. Egyszerre kell tehát gazdaságilag versenyképes teret, ugyanakkor otthont, fenntartható várost biztosítani az ott lakók számára (lisszaboni kritériumok) (Manchin R. 2005). A fenntartható földhasználat egy olyan politikailag vitatott probléma, amely megköveteli a felelősség megosztást a kormányzás minden szintjén. Ezért további politikai integráció szükséges. Ha egy fenntarthatóbb földhasználat elérése a cél, akkor a kormányzás minden szintjén a politikai célkitűzések és eszközök számottevőbb horizontális integrációja szükséges, valamint egy fejlettebb vertikális integráció, amely egy magasabb szintű - lokális és regionális hatóságokat érintő - erőfeszítést biztosít. A fenntartható földhasználata fejleszti a város szintű tervezési koordinációt (nyilvánosság-nyilvánosság és nyilvánosság-magánberuházás), mely folyamat velejárója az aktív társadalmi részvétel. Általánosságban a földhasználat-menedzsment az adminisztráció eltérő szintjein (lokális, regionális, nemzeti) végrehajtott különféle döntések által vezérelt (Working Group on Sustainable Urban Management, DG ENV, 2004). A földhasználat-menedzsmenten keresztül megnő a városok vonzereje és versenyképessége, valós térbeli kereten belül lehetővé válik a fejlesztési koncepciók innovatív elemzése. Menedzsment alatt az emberek azon tevékenységét értjük, melyben a lakosság együtt dolgozik a kívánt cél elérése érdekében; földhasználat-menedzsment pedig az a gazdálkodási folyamat, mely során a földet használjuk, hasznosítjuk és fejlesztjük, és amely során koordinált városgazdálkodási irányelveket követünk. Ennek következtében a városi területekkel való fenntartható gazdálkodás magában foglalja:
a normatív (irányadó, szabályozó) és a törvényalkotói magatartási gyakorlatot, a stratégiai és operatív tervezést, a vitatott szektorális kérdések térbeli integrációját, a döntéshozatalt, a költségvetést, az intézkedési és döntési eljárásokat, módszereket, a monitoring eredményeket, és a hatások kiértékelését. A földhasználat-menedzsment legismertebb eszköze a földhasználat tervezés, mely a közérdeket van hivatva kifejezni és illusztrálni. A fentiek alapján megállapítható, hogy a sikeres földhasználat-menedzsmentet meghatározó legfontosabb szempontok között szerepel: a városok terjeszkedése (a maguk negatív ökológiai, társadalmi és szociális vetületében), a meglévő és növekvő barnamezős területek, a vonzó városszerkezet hiánya és a versenyképes beruházások iránti igény. 3. Földhasználat versus árvízi kockázatkezelés A gyors urbanizáció megköveteli az árvízi kockázatkezelések a mindennapi várostervezési és városszabályozási gyakorlatba való beillesztését. Az a fajta várostervezés és városgazdálkodás, amely magában foglalja az árvízi kockázatkezelést, elsődleges követelmény; magában foglalja a földhasználatot, az infrastrukturális és egyéb szolgáltatásokat. Az egymásra halmozódó, gyorsan expandáló városi területek lehetőséget teremtenek olyan újfajta városi településminták kifejlődéséhez, amelyek kezdettől fogva magukban foglalják az integrált árvízi kockázatkezelés gyakorlatát. A kívánalmaknak megfelelő városműködési és városkezelési tőke (gyakorlat) szintén egyfajta városiazgatási kulcskérdés. (Cities and Flooding: A Guide to Integrated Urban Flood Risk Management for the 21st Century) 4. számú ábra: A klímaváltozás hatására az árvízi kockázatnak kitett lakosság Európa városaiban (http://www.eea.europa.eu/data-and-maps/figures/exposure-of-population-in-european)
Az urbanizációs fejlődés és a városgazdálkodási ténykedések - annak ellenére, hogy a gyors expanzió a klímaváltozás hatása miatti árvízi kockázat általi sebezhetőséget az elfogadható szintet meghaladó módon növeli folytatódnak (4. számú ábra). A legtöbb esetben az árvízgazdálkodás konvencionális gyakorlata nem követi ezt a fentiekben említett integrált szemléletmódot. Következésképpen a városi árvízgazdálkodás jövőbeli gyakorlata az innovatív védelmi intézkedések kifejlesztésén és végrehajtásán fog alapulni, és amely gyakorlatban a térben növekvő igények, a lehetséges klímaváltozási következmények és a magas fokú biztonsági előírások teljes egészében integrálódnak (Genovese, 2006) Az árterek emberi beavatkozások általi használata és egy árvízi esemény kezdete azok lehetséges kölcsönhatását, vagyis egy természetes vészhelyzet kialakulását eredményezheti (Montz B.E., 2000). A természetes növénytakaróval fedett területeken a csapadék a növényekben és a talajban tárolódik, a felesleg pedig a tárolókapacitás függvényében lassan, az altalajon keresztül folyik le. Ezzel szemben a városi területeken, ahol utak, épületek elzárják, lefedik a szabad földfelszínt, a kisebb tárolókapacitás miatt intenzív felületi lefolyás alakul ki. Ezeknek a városi infrastruktúrát érintő építkezéseknek köszönhetően a vegetációs réteg eltűnik, a permeábilis talajtakaró impermeábilissé válik, aminek következtében egyfajta talajdepresszió alakul ki. (Genovese, 2006) A földhasználat megváltozása (pl. felszínnek az urbanizáció miatti lezárása (áthatolhatatlan felületek)), amely megnöveli a csapadék lefolyást, az árvízi katasztrófákat súlyosbító emberi tényezők között az elsők között említendő. A földfelszín adottságainak, mint például a talaj milyenségének, a növénytakarónak és a földhasználati gyakorlatnak közvetlen hatása van a keletkező felszíni lefolyás mennyiségének növekedésében. Ezért a földhasználati gyakorlat, a lefolyás és az árvizek előfordulása közötti kapcsolat számos olyan körülményre, tényezőre vezethető vissza, melyeket a földhasználati előírások, szabályozási intézkedések során figyelembe kell venni. Akárhogy is, a városi növekedés, terjeszkedés elkerülhetetlenül a kockázat intenzifikációjához (erősödéséhez) vezet, feltéve hogy számításba vesszük az árvízkockázatot a tervszerű földhasználati gyakorlat folyamatában. Sokszor az árvízi kockázatra érzékeny várostervezési gyakorlat alá van rendelve az árvíz előfordulási gyakoriságának. Az idő múlásával nagyobb árvízi események nélkül egyre nehezebb fenntartani az ún. árvízi tudatosságot mind az emberekben, mind pedig a kormányzásban. Ennek tipikus esete, amikor az árvízi töltés mögötti területen engedélyezett körülmények között zajlik a város terjeszkedése. Sajnálatos módon számos urbanizációs folyamat a tervezést nélkülöző módon megy végbe, szándékosan figyelmen kívül hagyva vagy alábecsülve az árvízi kockázatot. Gyakran nem történik meg az építési irányelveknek a figyelembe vétele és nem létezik valós földhasználati gyakorlat sem, ami törvényes alapot tudna szolgálni a potenciális veszteségek elleni prevencióhoz. (Urban Flood Risk Management A Tool for Integrated Flood Management) Azok a földhasználati tervek, tervezési előírások (melyek egyfajta szűk keresztmetszetet képeznek az árvízi kitettségnek való csökkentés folyamatában) alapvetően négy kategóriába sorolhatóak (Urban Flood Risk Management A Tool for Integrated Flood Management): 1. korlátozó szabályozások (tiltás, büntetés, eltelepítés),
2. gazdasági ösztönzők (a megfelelő földhasználatért cserébe adókedvezmény, illetve extra adók a nem kívánt földhasználat miatt), 3. tudásfokozás (ismeretbővítés, információ az árvízi kockázatról), és 4. közberuházások (ingatlanvásárlás, közüzemek ártéren kívülre történő áthelyezése). Mint mindenhol, a sikeres földhasználati gyakorlat megvalósítása során is elengedhetetlen a társadalom bevonásának folyamata, a folyamatos kommunikáció az integrált intézkedések bevezetését illetően és a társadalom építkezési szokásainak tudatossá tétele miatt. Így a város teljes egészét vizsgálva olyan műszaki és szervezeti intézkedések foganatosíthatóak, melyek képesek hatásában csökkenteni a városi árvízi kockázatot (5. számú ábra). A városok permanens módon beépítik és közművesítik területeiket, fejlesztik a vízi infrastrukturális létesítményeket és a városi vizeket a legközelebbi befogadóba vezetik (Andjelkovic, UNESCO, 2001). 5. számú ábra: A fenntartható csatornázási rendszerek előnyei (http://www.susdrain.org/delivering-suds/using-suds/benefits-of-suds/flood-risk-management.html) Az EU Árvízi Irányelve hangsúlyozza, hogy az árvízi kockázatok csökkentését célzó intézkedéseket, amennyire csak lehetséges, az eredményesség érdekében koordinált módon kell kezelni a teljes vízgyűjtőn (6. számú ábra). Hangsúlyozza továbbá, hogy a vízgyűjtő szintű földhasználati gyakorlat jelentős szerepet játszik z árvízi kockázatkezelés folyamatában, azonban nem foglal állást, hogy azt miként kell megtervezni és végrehajtani, illetve, hogy milyennek kell, hogy legyen a hatásos földhasználat-gazdálkodás. A vízgyűjtő szintű földhasználati gyakorlat megtervezéséhez tisztában kell lennünk a teljes vízgyűjtő karakterisztikával (geológiai, topográfiai, hidrológiai jellemzők és földhasználati típusok stb.).
6. számú ábra: Vízgyűjtő, részvízgyűjtő és városi vízgyűjtő reláció (http://www.scotland.gov.uk/publications/2011/01/14152758/9) Ahhoz, hogy elkezdjük, árvíz által veszélyeztetett területek beazonosítását össze kell vetnünk a vízgyűjtőről származó térbeli adatokat, és végig kell tekinteni az árvizeket létrehozó folyamatokat, indikátorokat. Miután megvizsgáltuk ezeket az adatokat, és kellő információval rendelkezünk arról, hogy a múltbeli árvizek kialakulásának mik voltak az okai, csak akkor kezdhetjük el jövőbeli árvizek csökkentésére vonatkozó intézkedések kidolgozását. Ezt követően kezdődhet meg a megfelelő (hely specifikus) földhasználati stratégia megtervezése. Ez a fajta, a teljes vízgyűjtőre vonatkozó integrált megközelítés (amely biztosítja a társadalom részvételét) eredményezi a fenntartható földhasználatot (Johnson, 2008). 7. számú ábra: A természetes és a városi vízgyűjtő (http://www.susdrain.org/delivering-suds/using-suds/background/sustainable- rainage.html )
A növekvő emberi beavatkozásoknak köszönhetően, melyek átalakítják a vízgyűjtőt, a felszíni lefolyást leíró folyamatok megváltoztak (csökkent a talaj infiltrációs kapacitása és megváltozott a talaj lefedettség) (7. számú ábra). Ez ahhoz vezetett, hogy az ember által megváltoztatott vízgyűjtő egyre jelentősebb szerepet játszik a növekvő árvízi katasztrófák kialakulásában. A csapadék hidrológiai szerepe erősen függ a talaj lokális karakterisztikájától, mint például a víztározási kapacitás és a beszivárgás mértéke. A vegetációs lefedettség típusa és sűrűsége, valamint a földhasználati karakterisztika fontos, hogy megértsük a csapadék hidrológiai szerepét. A környezet degradációja egyfajta kontroll nélküli városi fejlődéssel párosulva ahhoz vezetett, hogy megnőtt a közösségek árvízi katasztrófák általi fenyegetettsége. A tervszerűen végrehajtott és szabályozott földhasználat képes csökkenteni a lehetséges árvízi károkat a kockázatnak kitett területeken. A tervszerű földhasználati gyakorlat csökkenti az árvízi kockázat költségét, azáltal, hogy vízgyűjtőről kirekeszt bizonyos tevékenységeket és olyan helyzetet teremt, amely által az adott - árvízi kockázat által befolyásolt - területen sajátságos beavatkozások valósulhatnak meg (http://climate-adapt.eea.europa.eu). 4. Összefoglalás A városi árvizekkel való sikeres gazdálkodás nem oldható meg városi léptékben haladva, és a lehetséges árvízkárokra történő reagálás is sokkal bonyolultabb köszönhetően a politikai, gazdasági, társadalmi és környezeti változásoknak. Az emberi beavatkozások mélyrehatóan megváltoztatták azt a földet, ahol élünk. Különösen a földhasználat és annak megváltozása hat leginkább azokra a hidrológiai folyamtokra melyek (térben és időben) előidézik az árvízi kockázatot magát. Az elmúlt években világszerte jelentkező árvizek, az árvizek elleni védekezés továbbfejlesztésére hívják fel a szakemberek figyelmét. Az árvízi kockázat nemcsak a klímaváltozásnak köszönhetően, hanem az árvíz által kockázatosnak ítélt területeken történő folyamatos és növekvő beruházásoknak köszönhetően is növekszik. Emellett természetesen a globális klímaváltozás megjelenése is hozzájárult az újszerű földhasználati gyakorlat stratégiájának realizálódásához. Mindezek megkövetelik a földhasználati gyakorlat körültekintő, tervezett és tudatos megváltoztatását, egyfajta paradigmaváltást. Ez a szemléletmódbeli változtatás egy olyan döntés, amely attól is függ, hogy képesek vagyunk-e változtatni a jelenlegi árvízkezelési gyakorlatunkon. Alapvető, hogy a kockázatkezelést integrált módon, a szerkezeti és nem szerkezeti intézkedéseket kombinálva, komplexen valósítsuk meg. A komplex kölcsönhatás egy átláthatóbb koncepcionális keretet követel meg, melyben megvalósul a megfelelő intézményi és szervezeti működés. Ezeknek az összetevőknek a felismerése elősegíti az árvízi kockázat megértését. A közösségi részvétel a kockázatkezelési intézkedések megtervezésében és végrehajtásában, különösen fontos a sikeres árvízi kockázatkezelés folyamatában. A fenntartható, árvíztudatos várostervezés hosszú távon a legígéretesebb stratégia a sikeres árvízi kockázatkezelésben. Az árvízi szempontok érvényesülése elválaszthatatlan eleme a várostervezésnek. A tervszerűen irányított, fenntartható földhasználati gyakorlat szoros összefüggésben a vízgyűjtőgazdálkodási gyakorlattal képezheti azt a követendő elvet, ami a multifunkcionális földhasználattal kombinált árvíz-megelőzési intézkedéseken, mezőgazdasági és környezeti gyakorlaton, territoriális tervezési politikán és természetvédelmi stratégiákon alapul, tekintetbe véve a különböző tervezési szinteket (a nemzeti szinttől kezdve egészen a lokális
szintekig). Az árvízi kockázatkezelés érdekében végzett tervszerű földhasználat képes megbirkózni a változó és bizonytalan jövő alkotta kihívásokkal. Felhasznált irodalom: 1. Abhas K Jha, Robin Bloch, Jessica Lamond (2012) Cities and Flooding: A Guide to Integrated Urban Flood Risk Management for the 21st Century The World Bank 2. WMO/GWP Associated Programme on Flood Management, Urban Flood Risk Management A Tool for Integrated Flood Management 3. Andjelkovic I. (2001), International Hydrological Programme, Guidelines on nonstructural measures in urban flood management, IHP-V, Technical Documents in Hydrology, No.50 UNESCO, Paris. 4. Montz B.E. (2000), The generation of flood hazards and disasters by urban development of floodplains, in Parker D.J., Floods, Volume I, Routledge, London &New York, pp.116-127. 5. Genovese E. (2006), A methodological approach to land use-based flood damage assessment in urban areas: Prague case study 6. http://www.eea.europa.eu/hu/themes/landuse/intro 7. Expert Group On The Urban Environment (2000), Towards more sustainable urban land use 8. PTE TTK Földrajzi Intézet, Társadalomföldrajzi és Urbanisztikai Tanszék, Településökológia jegyzet (http://foldrajz.ttk.pte.hu) 9. Dr Richard Johnson (2008), The role of catchment land use planning in flood risk management, Workshop on Flood Management in Local Planning, Austria/Slovenia 10. http://climate-adapt.eea.europa.eu