A WESSELÉNYI MŰVELŐDÉSI EGYLET LAPJA IV. évfolyam, 2007. március 3. szám (39. szám) Megjelenik havonta Petőfi Sándor (1823-1849) A Nemzetgyűléshez (részletek) Ott állok a teremnek küszöbén, Melyből a nemzetnek sorsa jön ki majd, Megálljak, ne lépjek be még, Hallgassátok ki intő szózatom... Egy ember szól, de milliók nevében!... Bármily erővel, bármily áldozattal, Bár mind egy szálig elvesztek belé, Hazát kell nektek is teremteni! Egy új hazát, mely szebb a réginél És tartósabb is, kell alkotnotok... Nem mondom én: a régi épületnek Dobjátok félre mindenik kövét, De nézzetek meg minden darabot, mit Alapnak vesztek... Nagy a dicsőség, melyet mindegyik Szerezhet itten, de tudjátok-e, Csak nagy munkáért jár ez a dicsőség! Akit nem égő honfiérzelem És tiszta szándék vezetett ide, Kit hiúság, vagy silány önérdek Csábít e helyre, az szentségtelen Lábbal ne lépjen e szentelt küszöbre... Petőfi Sándor Petőfinél A szabadságnak nincs alternatívája Tüdőmnek túl sok vagy túl kevés volt a levegő, fulladoztam. Szívem-lelkem csordultig tele önsajnálattal, mindennél biztosabban éreztem, hogy fáj a létezés. Egy ilyen dekadens pillanatban lépett mellém Ő. Kézen fogott, és vezetett és vezetett órákon, napokon, évtizedeken keresztül. Mitikus léptei bűvkörükbe vontak, s már nekem sem okozott gondot az időben való barangolás. Csöndes, puritán berendezésű szobába érkeztünk. Az asztal tele volt a francia forradalomról szóló tanulmányokkal, szakmunkákkal. Még mindig ezek a kedvenc olvasmányaim - mondta, és intett, hogy foglaljak helyet. Majd így folytatta: Nektek, XXI. századi embereknek túl sok időtöket lefoglalja saját személyetek. A közügyeket elhanyagoljátok, legfőbb célotok az önmegvalósítás. A politikában sem vagytok következetesek, a nemzeti érdeket pártérdekek alá rendelitek, állandó köreitekben a széthúzás. Ezen utóbbi jelenség persze nem új keletű, az én időmben, sőt nemzetünk történelmében mindig jellemző volt az egymás ellen való áskálódás. Szakítani kellene már ezzel a hagyománnyal. Miközben beszélt, szemében láttam megelevenedni a szent szabadságért folytatott küzdelem esemémyeit és helyszíneit: a Pilvax kávéházat, ahol elkészült a nagy nap forgatókönyve, az Egyetem-teret, ahol már második alkalommal hangzott el a Nemzeti dal, az elfoglalt nyomdát, ahol sikerült kinyomtatni a tizenkét pontot, a győztes csaták sorát, végül a segesvári ütközetet, mely megóvta őt a rettegett halálnemtől, ágyban, párnák közt. Azt kellene megjegyeznetek, hogy a szabadságnak nincs alternatívája - fűzte még hozzá befejezésül. Március 15-éhez közeledve eszembe jut különös utazásom, a fájdalmasan igaz szavak. Saját érzéseiről nem beszélt, mégis elképzelem, mennyire tragikus lehet neki azt tapasztalni, hogy az utódok feladják a harcot, lehajtják a fejüket, megalázkodnak, engedik magukat újra és újra földre verni. Március 15-éhez közeledve mégis bízom benne, hogy feltápászkodunk, öntudatra ébredünk, felemeljük a fejünket, mert megértjük, hogy a szabadságnak valóban nincs alternatívája. VaSS
2. oldal Makfalvi Dósa Dániel Amint már említettük, Kriza János Makfalván Dósa Dániel vendégeként népköltészeti gyűjtőmunkát végzett. Róla tudni kell, hogy költő, unitárius püspök volt, aki 1811 és 1875 között élt. Neki köszönhető, hogy a székely népköltészet mint a magyar kultúra kincse bekerült a köztudatba. Vadrózsák című népköltészeti gyűjteménye 1863- ban jelent meg gróf Mikó Imre költségén. A gyűjtemény II. kötete kéziratban maradt, és csak 1913-ban jelent meg Sebestyén Gyula gondozásában a Kisfaludy Társaság Népköltési Gyűjteményében. Nekünk, makfalviaknak talán a legfontosabb Kriza János Dósa Dánielhez írott köszönő levele: köszönettel tartozom... tisztelt barátom (makfalvi) Dózsa Dániel úrnak, aki mívelt ízlésű s vele költőileg is annyira édesegy nevéjel együtt egypár hét alatt képessé tőnek arra, hogy marosszéki népdalokat ily számmal már ezúton is adhassak. Mindezeket Gálfalvi Artúr Béla Makfalva c. monográfiájából tudjuk. Így került több makfalvi népdal, ballada, népi játék is a felbecsülhetetlen értékű gyűjteménybe. Mint pl. a Kiházasító dal a fonóban vagy kalákákban: Elődal: Fáj a szüvem ezekér, Ezek közül egyikér, Tudom én, melyikér, Kiházasítás Szöllöhegybe, temetőbe Piros almát kebelünkbe, Tekintsünk bé Makfalvára, Ott sétál egy szép küs páva. Tőkés Jabcsi bokrétája. Selyemzsinor a lábán, Rántsuk a Bernád Zsizsa ágyába. Hogy élnek együtt? Zsuzsa asszony gyócsinge Hogy a szél el ne vigye, De a szél el nem viszi, Csak a cérna meg a fót A makfalvi népekér. A legkedvesebbikér, Tudom én melyikér. (Vidáman integetnek dal közt a kiházasítandók.) Szedjünk szöllőt keszkenyőbe, Menjünk fel a hegytetőre; Bernát Están udvarára Azt es tudom, ki pávája, Cinegemadár az ágán, Kössük a Tékés Jancsi lábára, (A kiházasítandó leányt megnevezik) A kertre van terítve; Jancsi uram mellette; Mert a fót nem engedi; Ezör forint áru vót. (Ekkor a legényhez s leányhoz így szólanak: Köszönd meg! Ha valamelyik fél meg nem köszöni, feléje fordul a társaság, s a következő dallal megátkozza:) Megátkozás Az én kutyám megkölyközött, Egyik gyömbér, másik szegfű, Kertem alatt udvas répa, Kapum előtt nagy lapos kő, Nyek, nyek, nyek. Kettőt a szalmába, Edd meg vacsorára. Főzöm a torodra, Veröm a hátadra, Gálfalvi Artúr Béla jegyzi meg, hogy valószínűleg sok más népköltészeti alkotás gyűjtési helye lehetett Makfalva. Felhívja figyelmünket Erdélyi János (1814-1868) gyűjtő munkájára, aki a Kisfaludi Társaság megbízásából végzett széleskörű gyűjtést a Kárpát-medencében, és 1846-48 között 3 kötetet adott ki gyűjtéseiből. Ha olvasóink segíteni tudnának, teljesebb képet nyerhetnénk falunk népköltészeti kincséről. Gondolok itt régi könyvek, füzetek, énekes könyvek, emlékkönyvek felkutatására. Egy ilyennek vagyok birtokában. Ifj. Albert Mihály énekeskönyvéről van szó, aki 1870 januárjában kezdte el a dalok, versek, balladák, lakodalmi búcsúztatók stb. lejegyzését. Az utolsó feljegyzés 1902-ből való. Az énekes vagy daloskönyv szép, a Wesselényi kollégium tanítványaira jellemző írással készült. De vannak benne imádságok, korabeli nyugták, román-magyar szótár és még sok minden, ami a XIX. sz-i írástudó ember érdeklődési körébe belekerülhetett. Azzal a reménnyel zárom soraimat, hogy még előkerülhetnek ehhez hasonló kincsek az olvasóink segítségével. Fülöp Irén
3. oldal Fába vésett történelem avagy Sándor János munkái, aki már nemzetközileg ismert erdélyi fafaragó A falvak monoton életében nagyon nehezen tudunk felfigyelni értékes emberekre. Miért? A válasz nem egyszerű, nehezen lehetne megfogalmazni. Ilyen értékes emberek közé tartozik Sándor János fafaragó, akiről elmondhatjuk, hogy jobban ismerik művészetét a határokon túl, mint itthon Erdélyben. Ezt már arról is észrevehetjük, ha megnézzük, hogy hol voltak kiállításai. A művész alkotásai megfordultak Hannoverben a világkiállítás magyar pavilonjában, Franciaországban, Svájcban, Felvidéken, Magyarország számos városában (Budapest, Szolnok, Esztergom, Győr, Püspökladány és még sorolhatnánk) és falujában. Erdélyben alkotásait Erdőszentgyörgyön, Hármasfaluban, Makfalván, Nyárádszeredában, D i csősz ent má rtonon, N yá rá dsz ent lá szlón, Nyárádszentmártonon tekinthette meg a nagyközönség. Számos szabadtéren kiállított kopjafáját és székelykapuját találhatjuk meg a nagyvilágban. Állandó kiállítása van az Országos Széchenyi Könyvtárban, ahol a történelmi Magyarország hatvannégy vármegyéjének címerei láthatóak. A Széchenyi Mauzóleumban is megtalálható egy kopjafája, mely Széchenyi István sírját őrzi. Ő készítette az erdőszentgyörgyi és fehéregyházi unitárius templomok számára a kazettákat is. Művészetében találkozhatunk legendáink hőseivel, régészeti leletek motívumainak felnagyított változatával, magyarországi és erdélyi címerekkel, bibliai és egyházi ihletésű témákkal, szerelemmel és még sorolhatnánk tovább a fába írt történetek szereplőit. Mert minden alkotásnak van egy története, és ezt már a természet elkezdi írni a fába, ő meg folytatja. Kiolvasni a fából, amit mond és tovább alkotni, mondja a művész. Alkotásaiban nemcsak a címerek Sándor János hármasfalusi fafaragó a Bocskai- díjjal hiteles másolatára törekszik, hanem próbálja ábrázolni a kor mondanivalóját. Számos olyan faragványa van, amely egy történetet mesél el vagy éppenséggel a jelenlegi helyzetet ábrázolja. Ide tartozik az az Erdély címere is, amely kettéhasadt fába van vésve. Hogy mit jelent ez? A művész a széthúzást amely jellemző Erdély magyar társadalmára próbálja ábrázolni ezzel az alkotással. Hogy hány alkotása lehet a művésznek? Nem tudja, számos munkáját elajándékozta vagy eladta. Nagyon sok templomban, önkormányzatnál, magánszemélynél és intézménynél Európától- Amerikáig megtalálhatóak alkotásai. Munkája elismeréséül tavaly Bocskai-díjjal tüntették ki Sándor Jánost. Ebben a kitüntetésben részesült az évek folyamán többek között Kató Béla, a marosvásárhelyi Bolyai Gimnázium, Böjte Csaba, az erdőszentgyörgyi származású Antal Imre és házastársa, Sebestyén Ágnes is. Albert Enikő Ibolya Kell-e nekünk autonómia? Mottó: Ébredj, magyar, mert ha most nem ébredsz, soha többé nem fogsz ébredni... A válasz egyértelmű: IGEN! Mert magyarságunk megmaradásának - itt a Kárpát-medencében egyedüli biztos záloga az AUTONÓMIA. Hogy miért? Azért, mert az első világháborút lezáró Trianon-i döntés értelmében Magyarországot sújtották a legdrasztikusabb intézkedésekkel! Elvesztette területének 2/3-át, és népességének 70%-a idegen uralom alá került (Felvidék, Kárpátalja, Erdély, Újvidék stb.)! Minket, határon kívül maradt magyarokat akkor sem kérdeztek meg. Nélkülünk döntöttek rólunk...! Most, hogy Románia is bekerült az Európai Unióba, ahol a nemzetek sokasága és a kisebbségek változatossága adja a közös Európa szépségét, joggal kérhetünk AUTONÓMIÁT. Az autonómia nem jelenti a Székelyföld kiszakadását Erdélyből vagy Romániából! Mi nem akarunk állam lenni az államban, csupán nemzeti, kulturális, társadalmi jogainkat szeretnénk érvényesíteni ebben a régióban európai szinten. Hisz számtalan példa van a közös Európában az autonómiára. Ezek a közösségek sem váltak ki az illető államból, hű állampolgárai maradtak az illető országnak, de gazdaságilag, társadalmilag, kulturális és nemzeti szempontból felülemelkedtek az évek során országuk statisztikai adatain, - az egy főre jutó nemzeti jövedelem (GDP), munkanélküliségi ráta, egészségügyi szolgáltatások stb. terén. Él ez a mechanizmus! Élő példája az észak-olaszországi Dél-Tirol, ahol a német és francia lakosok vannak
4. oldal többségben az olasz állampolgárokkal szemben. Olyan autonómiát tudtak kivívni maguknak, amely példaértékű egész Európában. Gazdaságilag fellendültek, a munkanélküliség a legalacsonyabb az olasz, francia vagy osztrák államhoz hasonlítva, és három hivatalos nyelvvel dicsekedhetnek, német, francia és olasz. A spanyolországi katalánok sem maradnak el a dél-tiroli testvéreiktől, sem a Svédországban élő finnek, akiknek önálló egyetemük is van. Hogy mit jelent az autonómia? - a magyar nyelv egyenrangú lesz az állam hivatalos nyelvével - tilos lesz a nemzetiségi arányok megváltoztatása - lesz önálló magyar nyelvű közoktatási hálózat óvodától egyetemig - lesz önálló magyar nyelvű egyetem és főiskola - lesz önálló magyar nyelvű tömegtájékoztatás, rádió- és tévéadás - lesz önálló költségvetés és pénzgazdálkodás - az európai uniós fejlesztési alapok önálló megpályázása és felhasználása - a kisvállalkozók anyagi támogatása És még sorolhatnám sokáig, de hely szűke miatt nem tehetem. 2007. február 10-25 között Makfalván is lezajlott egy közvélemény-kutatás arról, hogy akarjuk-e Székelyföld területi autonómiáját, és községünk ehhez a régióhoz tartozzon. A szavazó joggal rendelkező magyar választók 85% -a járult az urnákhoz. A leadott szavazatok 99,81%-a IGEN volt. Köszönjük mindenkinek, aki az autonómiára, a megmaradásunkra szavazott! De azoknak is köszönjük, akik NEMmel szavaztak vagy akik nem mertek szavazni (maroknyi család Makfalváról), mert féltek, hogy elveszítik állásukat vagy nyugdíjaikat - úgy, ahogy híresztelték egyes nem megfogadott prókátorok! Nekik is köszönjük, az ellenzéknek, amely elenyésző százalékot képvisel Makfalva területén, mert megismertük, hogy kikre nem számíthatunk magyarságunk megmaradása érdekében! Tudjuk, hogy az RMDSZ is az autonómia híve, de a Székely Nemzeti Tanács nem tudja elfogadni, hogy csigalépéssel haladjunk ezen nemes cél elérése érdekében! A makfalvi SZNT nevében: Péter Ödön Színes cérna és gyapot ágyneműk A felvetett ágy tulajdonképpen az 1880 és 1920 as években született leányok hozományának szerves részét képezte. Az ágyneműhuzatok alapanyagának cérnát, később fehérített gyapotfonalat használtak: piros fehér, piros fehér kék, piros fehér fekete, kockás párnahajakat, derékalj huzatokat szőttek. Idős Bernád Béláné Vass Eszter édesanyja Kálmán Juliánna nagyágybeli párnáit vitte a kiállításra. Csak piros fehér kockásak maradtak fenn Bernád Attiláné Szoboszlai Erzsébet tulajdonában. Különlegessége abban áll, hogy a pászmányi pirosat félcentinyi fehérrel, a fehéret pedig ugyancsak fél centiméternyi pirossal kétszer szakítja meg. Egymástól távolabbra kerülnek a kis és nagy kockák, így kissé laza szerkesztés mutatkozik az örökös szakaszos ismétlés ellenére is. A hármas osztatú színes csitkós felvetéssel és beveréssel, a minta egységesítésével, a színfoltok hangsúlyosobbá válnak, Molnár Györgyné Bernád Julianna, Györgyi Dénesné Keresztes Jozefa párna és derékaljhuzatain, amelyekben a kék kockák sarokmintáinál piros negyednyi vagy piros kockák sarkainál fekete negyed nagyságú fekete kockák villannak meg. Varga Mihályné Farkas Lídia (1893) derékaljhuzatában a fekete piros, míg Zsigmond Imréné Fekete Lídia (1913) kék piros, piroskék egymáshoz simuló kísérőszálak haladnak a szélesebb piros csík mellett. A pászmás piros, fehér, kék kockákat ellentétes színnel szakították négyes, hatos, kilences kockázatúvá tagolták Felméri sz. Dóda Rachel (1882) Albert Istvánné Fazakas Juliánna (1902), Barabás Dénesné Zsigmond Barabás Dénesné nagyágya 2001-ben Eszter (1920), Huszár Sándorné Zsigmond Juliánna (1923) cérna párnahuzataikra. Zsigmond Kálmánné Bálint Mária (1914) kiállításában a nagyágybeli készletét fehérített vastagszálú gyapotból szőtték a négynyüstös színére járót. A nagyágylepedő főmintáját a 20 cm es piros sáv és 6 igényi piros kísérő alkotja, amelyet kétfelől 7 cm es kettős kísérővel lazított sávok követnek. Ugyancsak 20 cm es sávok egyben és középen fehérrel elválasztva váltogatják egymást a derékaljhuzatban. A 60 X 95 cm es párnahuzatokon a három cm es igényi két kísérős piros csak tíz egységnyi távolsággal kilencszer ismétlődnek. Szeretett Mari mama örökségét még
egyetemista korától használja Zsigmond Zsuzsa, hogy szép emlékét naponta felidézhesse. Nagyszerű ötlettel mentették meg a fölösleges rakogatástól az édesanyjától vagy anyósától örökölt színes szőtteseket Makfalván Molnár Lajosné Dósa Juliánna (1928), Zsigmond Kálmánné András Juliánna (1940) tanítónők és Györgyi Józsefné Györgyi Emma (1947), Kibéden Madaras Árpádné Margit, Bereczki Lajosné Faluvégi Anna. A varrásokat kibontva az ép szélekből kisebb párnákat, falvédőt, díszpárnát, asztal -, 5. oldal láda és kredencterítőt, drapériát, függönyszárnyakat, ülőkét szabtak varrtak. Konyhát, nappali szobát díszítették ezekkel. Az újra használatba került szőttesek színfoltjai meglepik, kellemes múltidézésre késztetik a látogatót e második életükkel. A hagyományőrzés eredeti megnyilvánulását szíves figyelmébe ajánlom sok más falunkbéli asszonynak is. Suba Mária Változnak az évszakok? 2. rész Milyen változásokat okozott az emberek megjelenése a Galápagosszigeteken! Amint ígértem, megpróbálok leírni néhány kirívó esetet, ami vel szemléltetni s z e r e t n é m, h o g y m i l y e n változásokat okozott az ember megjelenése Földünk néhány részén. Kezdem pedig a talán legismertebb szigetcsoporttal. A Dél-Amerika nyugati partjain túl, az Egyenlítő mentén elterülő Galápagosszigetekkel, amelyeket talán ismertsége miatt is talán a legtöbb káros emberi befolyás ért. A Galápagos-szigetek Földünk egyik legfélreesőbb pontján találhatóak, állatviláguk egyedülálló. Az itt élő növények és állatok zöme sehol másutt nem fordul elő a világon. A vulkanikus eredetű szigetcsoport a dél-amerikai Ecuadorhoz tartozik, de elszigetelten. Annak nyugati partjától 1000 km-re fekszik a nyílt tengeren. 16 nagyobb szigetből áll, összterületük kereken 8000 km², és egy 60000 km²-es vízfelület tartozik hozzájuk. A szigetvilág arculatát a hideg Humboldt-áramlat határozza meg, amely az Antarktisz felől érkezve körülöleli a szigeteket. Ezért az ottani éghajlat hidegebb, mint amire az Egyenlítő mentén számítani lehet. Az évmilliókkal ezelőtt vulkalnikus aktivitás által kialakult szigetekre betelepülő madarakból meg más állatokból, (akiknek szerencséjük folytán sikerült átjutniuk a szárazföldről erre az elszigetelt mikroklímába), az ezt követő több ezer év során olyan egyedi fajok alakultak ki, amelyek csak ott találhatóak meg. És tulajdonképp ide szerettem volna kilyukadni, hogy milyen károkat vagyunk képesek okozni akarva, nem a k a r v a, h a beleavatkozunk egy ilyen mikroklíma t e r m é s z e t e s folyamatába. Kezdeném talán a l e g k é z e n f e k v ő b b példával, az óriásteknőcökkel. A szigetcsoportnak is nevet adó teknőcök (mivel a s pa n yo l er edet ű galapago szó teknőst jelent), ezek a szelíd óriások egykoron benépesítették az egész szigetvilágot, ám sajnálatos módon miután a XV. században a spanyolok felfedezték Amerikát, nemsokára rábukkantak erre az egyedi szigetvilágra is. Rájöttek, hogy az ott élő állatok, madarak, fókák és tengeri leguánok (szintén egyedül csak ott élő olyan egyedi gyíkféle, amely a tengeralatti sziklákon fejlődő moszatokkal táplákozik) húsa által, na meg az itt többnyire a földön fészkelő madarak és persze a teknősök tojásai által bővíthették addig már rég megunt és fogytán levő étkészleteiket. Eleinte még nem is kellett túlságosan megerőltetni magukat, mert ezek az állatok, mivelhogy nem ismerték az embert, nem igazán menekültek előlük. Így aztán a tengerészek néha úgy megrakták hajójuk raktárát fóka - meg madárhússal és élő teknősökkel, hogy néha csaknem elsüllyedtek. Aztán meg így hajóztak tovább néha több mint száz élő teknőssel a raktáraikban, amiket többnyire csak hónapok után gyilkoltak meg, mivelhogy az élő hús tovább áll. Sőt a Csendes-óceán kalózai legtöbbször ide jártak Sziklákon sütkérező tengeri leguánok Galápagos - szigetek (Csendes - óceán) Egyelőre még biztonságban vannak. A kérdés csak az, vajon meddig? élelemért, mivel a forgalmasabb kikötőkbe nem mertek bemenni. Te há t e n ne k a ha r á csol ó kizsákmányolásnak következtében, na meg aztán a behurcolt állatok révén (kecskék, amelyek lelegelik az őshonos állatok elől a füvet meg más ehető növényeket, kutyák, macskák, sőt a patkányok, amiket több mint valószínű akaratlanul vittek be az emberek a hajókon szállított gabonákkal) gyakran f e l d ú l t á k a f ö l d ö n é s sziklahasadékokban a madarak fészkeit, amelyek így egyre csak fogyatkoztak. Így napjainkra a galápagosi madarak csak 11 alfaja maradt, s a nagyobb tragédia az, hogy nem is tudjuk, mit vesztettünk, mert a tizenegyedik alfajnak egyetlen e gye de é l csa k. Mondhatnánk, hogy miért olyan nagy probléma, hiszen még mindig van belőlük tíz alfaj. Igen ám, csakhogy azt már tapasztaltuk, hogy milyen az, amikor egy buggyant elme egy egész népfajt akart kiirtani. Például: a második világháborúban a Holocaust, azaz Auschwitz meg stb. És azóta még
túl sokszor is, és azt hiszem, m i n d a n n y i u n k n e v é b e n kijelenthetem, hogy ezeket az es et eket ne m találjuk tú l szimpatikusnak. Szerintem tehát a Galápagos-szigetekre nyugodtan rámondhatjuk, hogy az állatvilág Holocaustja, és szerecsére úgy néz ki, hogy sikerült ezt is idejében megállítani, mert az ecuadori kormány, ha jól tudom, a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben a szigetek többségét rezervátummá nyilvánította, ahová csak külön engedéllyel és bizonyos feltételekkel lehet belépni. Most arra kérném a kedves olvasókat, hogy eme tények ismeretében szorozzák meg a Galápagos-szigeteken okozott károkat Földünk nagyságával, és miután megkapták az eredményt, 6. oldal kérdezzék meg maguktól: Megéri-e? Remélem, mindannyiuk válasza csak egy lehet. Az, hogy NEM!!! Ennek reményében maradok tisztelettel és kívánok minden Makfalvinak csak jókat, akárhol éljenek is. ifj. Kovács Árpád. BraveHeart. Sej-haj, csuhajja! Ez év március 3-án a 9. alkalmommal újra megszerveződött az immár hagyományossá vált házasember bál. Ez alkalommal kötelességnek tartom megemlíteni, hogy 16 év kimaradás után Fülöp Irén tanárnő lelkes szervezésének köszönhetően 1999 február havában indult újra, és idén ismét megcsendült a nóta a makfalvi kultúrotthon falai között, felelevenítve a múltat, biztatva a jövőt. A szervezők odaadásának köszönhetően az idei bál a legsikeresebb házasember bál címet vívta ki magának. Jó volt nézni, hogy a vendégek jókedvvel, kipirult arccal rótták a táncot, és a pihenők között barátsággal üdvözölték egymást az itthonmaradottak a magunkénak tartott makfalviakkal és azok vendégeivel. A szervezőbizottság tagjainak kívánunk továbbra kitartást és sikereket az ehhez hasonló események megszervezéséhez, a vendégeknek köszönetet, hogy jelenlétükkel megtiszteltek, bizonyították, hogy igenis szükséges ápolni a hagyományokat és mindenekfelett a rokoni és baráti kapcsolatokat. Az idei szervezőbizottság tagjai a következő személyek voltak: Barabás Zoltán János és neje Melinda, ifj.orbán Balázs és neje Erzsébet, Fazakas Mihály és neje Ilona, György József és neje Éva, Csegzi Ferencz és neje Zsuzsánna, valamint a csapat legifjabb tagjai, Somodi Tibor és neje Erika. Bányai József Fontos telefonszámok: Központosított ügyelet: (SMURD, RENDŐRSÉG, TŰZOLTÓSÁG): 112, 955, 956, 961 Gázszolgáltató vállalat: 570.629 Áramszolgáltató vállalat: 570. 232 Makfalvi orvosi rendelő: 584.161 Tanácsülés Makfalván Február utolsó szerdáján ült össze a Makfalva község lakói által megválasztott helyi tanács. A tanácsülésen többek között az önkormányzathoz beérkezett kéréseket, panaszokat is megtárgyalták, melyekre írásban válaszolnak az érintetteknek. A kitűzött napirendi pontok áttekintését követően, íme néhány fontos döntés. Az önkormányzat tulajdonában lévő erdei utak használati díjának megszabásakor a tanács az állami erdészet által is használt díjakat fogadta el. Eszerint köbméterenként hat lejt kell fizetniük azoknak, akik eladásra szállítanak fát. Ennek fizetése alól mentesülnek azon személyek, akik saját használatra viszik a fát. Az önkormányzat nyárára tervezi a magyar politikus, Wesselényi Miklós szobrának felavatását, amelyet a helyi képviselő testület jóvá is hagyott. A szobrot a jelenlegi autóbusz-állomás mögötti parkban szeretnék elhelyezni és a falunapok alkalmával leleplezni. A napirendi pontok között szerepelt az ivóvízvezeték leltárba vétele, amelyet szintén elfogadott a helyi tanács. Döntés született az iskolabusz használatáról is. Amint már bizonyára többen értesültek, a közelmúltban a kormány jóvoltából a makfalvi iskola is egy mikrobusszal büszkélkedhet, amellyel a félreeső településekből (Abodból és Szolokmából) szállítják iskolába a gyerekeket. Mivel egyik településre sincs rendszeres járat, ezért a testület úgy döntött, hogy a járművet igénybe vehetik a lakosok is, természetesen csak abban az esetben, ha nem telik meg gyerekekkel. A szolokmaiak két lejért, míg az abodiak egy lejért utazhatnak a sárga autóval. Az utolsó napirendi pont a költségvetés kiegészítésének megtárgyalása és jóváhagyása volt. Albert Enikő Ibolya Szerkesztették: Barabás Zoltán, Bányai József, Bernád Barna Attila, Fábián Kinga, Fülöp Irén, ifj. Kovács Árpád, Péterfi Levente, Péter Ödön, Seprődi István, Vass Katalin, Zsigmond Zsuzsánna Támogatónk: a Makfalvi Polgármesteri Hivatal