Kulturális örökség-alapú komplex védelem- és fejlesztés megalapozása, az értékek felismerése, pontos felmérése és értékelése E vonatkozásban külön is ki kell emelni a megye két városát, Miskolcot és Ózdot. Míg a megyeszékhelyen, Miskolcon az ipari kulturális örökségvédelem csak szerény mértékben került a korábbi években a városvezetés figyelmébe, Ózdon e közben több kezdeményezés is elindult. Az összehasonlítás, és ebből a következtetések, tapasztalatok levonása jelen tanulmányunk szempontjából is lényeges. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal irányításával 2002-től folyó Ózdi-projekt több vonatkozásban is példaértékű. Jelen tanulmányunk szempontjából az Ózdon kipróbált örökség-alapú komplex védelem- és fejlesztés követett szemlélete és munkamódszere is figyelmet igényel. Ezt követve ahol arra szükség van a következő fejezetekbe csoportosíthatjuk össze a teendőket: 1. A jelenlegi helyzet Megyénkben, Ózd és Miskolc (az egykori Diósgyőr-Vasgyár területe) egészen egyedül álló módon mutatja be nagyiparunk kialakulását a 19. század közepétől. A párhuzam és a különbség is egyértelmű a két kohászati és bányászati agglomerációban. Ózdon a magán tőke, a Rimamurányi és Salgótarjáni Részvénytársaság, míg Diósgyőr-Vasgyárban az állami tőke volt a befektető. Ez a körülmény is számos különbségtételre ad lehetőséget. A szakma technológiai, technikai fejlődésének minden meghatározó szakaszán végigmentek ezek az üzemek, amit az ipari forradalom kínált számukra az eltelt 150 év során. Az építészeti, szociális, kulturális fejlődést a gyárak által létrehozott ipari csarnokok és munkáskolóniák reprezentálják, amelyek a műszaki, gazdasági racionalizáció mellett a munkásokról való gondoskodás olyan mélységét mutatják, amik szintén egyedülálló kiteljesedését jelentik az ipari kultúrának. A több mint egy évtizede talajt vesztett két gyárra, a környező bányákra, az érintett városrészekre a bekövetkezett funkcióvesztés rányomta a bélyegét. A gyárak és lakótelepek sok épületét, termelő berendezését el, illetve lebontották, a még megmaradt gyári és lakótelepi egykori középületek nagy része víz, villany, fűtés nélkül bezárva, üresen állnak, a kolóniák lakóházai elhanyagoltak, a fenntartási munkák hiányában állapotromlásuk szembetűnő. Mind két városban a lakosság tízezrei, főleg a fiatalok hagyják el a települést a kialakult nehéz életkörülmények, a tartósan magas munkanélküliség miatt.
2. Kulturális örökség-alapú számbavétel 2.1. Az elsődleges számbavétel: 2.1.1. Ózdon e munkafázis elvégzése az Általános Rendezési Terv Program értékvizsgálati részével 1997-ben megtörtént. Ennek során településszerkezeti, karakter, valamint konkrét épületekre vonatkozó vizsgálat alapján ajánlatadás történt az épített környezet helyi védelmére, azok területeire. 1998-ban elfogadott Településrendezési Szabályzat az országos és a helyi védelem alá vonandó területeket, épületegyütteseket (kolóniákat) és épületeket is felsorolta. 2.1.2. Miskolcon ez a munkafázis... 2.2. Kulturális örökség-alapú felmérés: 2.2.1. Ózdon az ÁRT értékvizsgálati részében utalt az ÁRT kereteit messze meghaladó dokumentáló, elemző, feltáró munka elvégzésének szükségességére. Ez a munka, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal 2002. évi munkatervében szereplő Ózd topográfiai alapkutatása elkezdésével megindult. A tervek szerint Ózd teljes várostörténete elkészül. A műemléki védelem alá helyezett létesítményeket, területeket a nemzeti kulturális örökség miniszterének a 25/2005. (IX. 16.) NKÖM rendelete határozza meg (... sz melléklet). 2.2.2. Miskolcon ez a munkafázis... 2.3. Kulturális örökség-alapú értékelés: Az ipari műemlékvédelem helyzete Magyarországon címmel az utóbbi években több értékelő publikáció látott napvilágot. A helyzetfelismerés a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalban, már 1997-ben a következők szerint fogalmazódott meg. Az, hogy a sokáig csak műszaki, ipari értelemben felfogott épület- és objektumállomány a rendszerváltás utáni időszakban lezajlott funkcióvesztés után miképpen helyezhető művészi, műemléki státuszba, hogy újrahasznosítás, múzeummá alakítás, megőrzés vagy más módszerek révén miképp kovácsolható be a városok, illetve falvak élő szövetébe, fontos kérdése kell, hogy legyen a mai kulturális örökségvédelemnek. Ahol, és amikor lehetőség nyílik az újrahasznosításra, átfogó, komoly gazdaságpolitikai, területrendezési és hasznosítási koncepciókat kell kidolgozni, meg kell határozni a kompetens beruházók körét, érdekelté kell tenni őket, és a beruházásokat folyamatosan ellenőrizni kell. Ott azonban, ahol nem lehetséges az újrahasznosítás vagy a múzeummá alakítás, másképp kell eljárnia a kulturális kormányzatnak.
Ez az értékelés ma is érvényes, a szomorú azonban az, hogy ennek figyelembevételével alig haladtunk valamit előbbre különösen itt Miskolcon az elmúlt esztendők alatt. 3. Az értékek tudatosítása: nyilvántartás, ismertetés A munka minden szakaszát, a felmérést, annak eredményét, az értékelést a helyi közösséggel és azon túl is ismertetni kell. Az értékek védelmének záloga a közösség ez irányú szándéka. Ehhez pedig minden eszközzel tudatosítani szükséges és elsősorban az ott élő szűkebb közösséggel, hogy megmaradásuk feltétele történeti környezetük fennmaradása és újraélesztése. Annak a közösségnek, amely érti és értékeli a múltját, és fontosnak tartja hozzáilleszteni a jelenéhez, van fenntartható jövője. E téren az utóbbi időben részben civil kezdeményezések nyomán elindult egy egészséges folyamat. Szakmai visszaemlékezések, kiállítások, kiadványok, tudományos tanácskozások, nyári alkotótáborok, diákvetélkedők, filmek, fotók hívják fel egyre jobban a figyelmet az itt szunnyadó, ipari jellegű kultúrtörténeti értékekre (...sz. melléklet). Mindez az ismertetésen túl már átvezet a helyi településpolitika részeként meghatározható kulturális turizmus fejlesztésének körébe is. E téren az eddigi munkánk során eljutottunk ahhoz a ponthoz, hogy a marketing eszközökkel is megtámogatott, bemutatható hazai ipartörténeti örökség turisztikai termékként kezelhető. 4. Az értékek jogszabályi védelme E téren meglehetősen kusza helyzet alakult ki. Általános az a kép, hogy még azokon a helyeken is, ahol van ÁRT helyi értékvédelmi javaslat és elfogadott Településrendezési Szabályzat, még ott sem adtak ki helyi rendeletet a védelemre. Az önkormányzatok nem tudtak és nem akartak kényszerítő erővel fellépni anélkül, hogy a védelemhez támogatást biztosítani tudtak volna. Diósgyőr-Vasgyárban az is előfordult, hogy az ideiglenes védelem alá helyezett kilenc objektum további sorsáról nem gondoskodtak, így a védelem hatálya megszűnt. 5. Az értékek állapotának felmérése E téren az ózdi példát és tapasztalatokat érdemes követni. Itt az elkészített topográfiai felmérés részletessége mellett az állapotfelvétel és a használat módjának, illetve hiányának megjelölését is elvégezték a további tervezés elősegítése céljából.
6. A veszélyeztetett épületek listája elkészítése A kiemelt középületek és ipari épületek műemléki védelem alá helyezésének, a védetté nyilvánítási eljárásnak során szükséges ezen többnyire használaton kívül álló épületeknek a Veszélyeztetett épületek kezelésének stratégiája és listakészítés c. program szerinti vizsgálatának elkészítése. Ennek alapján az örökségvédelem megkezdheti saját munkaprogramja alkalmazását, illetve annak megismertetését a helyi önkormányzattal. A helyi védelemnek is fontos feladata a további értékes épületek veszélyeztetettségi fokának a megállapítása, védelmi, újrahasznosítási stratégiája kialakítása. Valamennyi eljárás során a helyi önkormányzattal, a tulajdonosokkal és az érdekelt társadalmi szervekkel való együttműködést meg kell kezdeni, azt ki kell alakítani ezen értékes épületek megmaradásának, újrahasznosításának, a területen betöltendő generáló szerepük megvalósításának érdekében. 7. A védelemre méltó területek kezelése (menedzsment) Hasonlóan a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal által beindított ózdi projekthez, Miskolcon is a várospolitikai koncepcióból és az arra épülő, eddig elfogadott különféle rendezési, szabályozási tervekből lehet, kell kiindulni. Itt is szem előtt kell tartani, az értelemszerűen Ózdon is mérlegelt alábbi szempontokat: Ma Miskolc hosszanti tengelyének szinte a középső részén, a Szinva patak egy jelentős jobboldali partszakaszán jelenik meg a volt (és kisebb mértékben tovább élő) nehézipari jellegű terület, amelynek beépítésére egyaránt jellemző az intézményi, lakóterületi és ipari funkció. A város kialakulásának, településszerkezetének meghatározó része, karakteres eleme is a gyártelep. A már végrehajtott és a továbbiakban bekövetkező bontásokkal együtt biztos, hogy a város fejlődésében továbbra is fontos szerepet tölt be a két diósgyőri gyár területe. Ezt a tényt tehát végre tudatosan fel kell használni Miskolc jövője alakításakor. A két gyár még meglévő karakteres, szép ipartörténeti értékű épületeit azok megtartásával, területük rendezésével, a jelenlegi és a jövőbeni befektetők, vállalkozók, tulajdonosok számára vonzóvá kell tenni. Védelemre alapuló fejlesztésével a város egyik új gazdasági alapját, kulturális bázisát is itt lehet megteremteni. Mind több ha nem is jellemzően hazai példa mutatja, hogy egy hagyományos történeti településen és területen végzett barnamezős beruházás hosszú távú hasznot jelent úgy a befektető, mint a közösség számára, szemben az épületek, értékek elbontásával, a terület kitisztításával, vagy
akár a zöldmezős beruházásokkal. A helyi vállalkozó kedv is könnyebben jön létre a saját ismert környezetben, a meglévő és magukénak érzett épületben. Ezek a megfontolások vezettek oda, hogy a tervezett Nemzeti Technikatörténeti Emlékpark (tematikus élménypark) központját erre a területre javasoljuk. Erre a területre kell irányulnia tehát annak a stratégiának, amely a város védendő értékei és területei (amelyek a fent említetteken kívül még számosan vannak) közül ide összpontosít figyelmet, védelmet, újrahasznosítási és helyreállítási, valamint korszerűsítési tervezést fejlesztést, ahhoz pénzügyi eszközöket létrehozó támogatást pályázati és befektetést elősegítő politikát. Ez a terület fogja nemcsak az új gazdasági alapot létrehozni, de azt a környezetet is biztosítani, amely nagymértékben generálni tudja majd Miskolc város további területeinek fejlődését is. 8. A védett területek helyreállítási/fejlesztési terveinek szakmai alapelvei A részletes értékvizsgálat elkészülte után határozhatóak meg azok a szakmai irányelvek, amelyek a védett területen tervezett helyreállításokhoz, felújításokhoz, fejlesztésekhez szükségesek. Az alapelveket a helyi építési rendeletben vagy építési szabályzatban rögzíteni kell. Ezek az előírások az örökségvédelem szakembereinek bevonásával, segítségével készülhetnek el. Ezek a következőkre terjednek ki: az ipari és - kereskedelmi - szolgáltatási terület (Törzs-gyárak) már említett részletes szabályozására, rendszerére a gyárak területén megtartandó épületekre, a fejleszthető területekre, az új épületek méreteinek, tömegének, karakterének meghatározására az iparterület - szegélyterület - és tágabb környezet (intézménysor, lakótelepek) kapcsolatára, ezek lehatárolására, vagy áttörésére, illetve megnyitására ezek közlekedés, út, tér, burkolat, növényzet kapcsolataira, megtartására, vagy szükséges változtatására a védett épületek karakteres elemei, eredeti homlokzat kialakítása, burkolata, tetőfedése megtartására, vagy visszaállítására, hiányzó elemei szükségszerű pótlására a lakóterületek lakóépületeinek, melléképületeinek, telek - kert - kerítés - kapu - közterületkapcsolat - növényzet jellegzetes kialakulására, kialakítására, megtartására hiányzó karakterisztikus elemek visszaállítására
az épületek jellegzetes anyaghasználata, tetőfedése, ajtók, ablakok, homlokzatkialakítás, vakolás-festés, vagy burkolat megtartására, eredetinek megfelelő pótlására-visszaalakítására a speciális környezeti karakter megtartására, azaz kertek, fasorok, terek, parkok kialakítására, növényzete megtartására, vagy szükséges visszaállítására utca- és térburkolatok helyreállítására, illetve szükség szerinti elkészítésére, ennek során az alkalmazandó anyagok-kialakítások érzékeny meghatározására.