Sandomierz, 2014. augusztus 19, kedd, 62. nap

Sandomierz, 2014. augusztus 19, kedd, 62. nap A terveknek megfelelően hatkor keltünk és hét órakor már a kamionok között gyötrődtünk Augustow utcáin. Egész nap változó erősségű forgalomban, változó minőségű utakon jártunk. A legrosszabb az volt, amikor keskeny, padka nélküli, nyomvályús utakon jöttek szembe a kamionok egymást követve. Csak kétszer álltunk meg, egyszer tankolni pár percre, egyszer pedig dél körül betértünk egy Lidl-be, pihenésként. Így is fél négy lett, mire ideértünk. Egész utunk eseménymentes volt, csak a vége lett egy rémálom. A négy sávos 79-es út mellett közvetlenül van a kemping, mi elmentünk mellette, mert a megkapott koordináta az út túloldalára mutatott. Egy többszintes csomópontban történő tekergés után kerültünk vissza erre az oldalra, de nem tudtunk bejutni a kempingbe, csak jó öt kilométeres kerülővel a városban. Mire ideértünk, elkezdett cseperegni az eső. A kempingben, amikor mutattuk CampingCheque Gold Card-unkat, azt undorral tolták félre, és mondták, hogy nem fogadják el. Az ADAC kártyánkra viszont adtak 10 % kedvezményt, így villannyal, WIFI-vel 58 zloty, ami nincs 15 euró. Ezek után nekünk sem érné meg a CampingCheque-t használni. Minden esetre ez az út CampingCheque ügyekben egy kész katasztrófa. Már tavaly sem tudtuk/érte meg több helyen ezen a módon fizetni, de idén sehol sem. Minden esetre úgy néz ki, ez a rendszer kezd kifújni, az újabb üzleti modellek (ACSI CC, ADAC CampCard) sokkal jobban működnek és hatékonyabbak. Azért a tavalyról és tavalyelőttről maradt 23 csekket valahol még fel kellene használni Mire végeztünk a regisztrációval, rázendített és esőben kellett letáborozzunk. A mára is betervezett sütést elnapoltuk, helyette konzervet ettünk. Megnéztük a holnapi előrejelzést és szép időt ígérnek. Ezért úgy határoztunk, hogy a még rendelkezésünkre álló egy napot itt töltjük, és csak holnapután megyünk tovább. Ennek megfelelően végeztük az előkészületeket. (Az időjárás jelentés jövő hét elejére otthonra is jót jelez, ami a kicsikkel tervezett kempingezést illetően biztató.) A rossz időt kihasználtam arra, hogy behozzam lemaradásomat a naplóban, áttöltsem a kocsi kamerájának képeit és Rózsi útinaplóit. Még learchiválom a VI. fejezetet és lefekszem aludni. Ma közel nyolc órát voltunk úton. Sandomierz, 2014. augusztus 20, szerda, 63. nap Éjjel már nem esett, de minden nagyon levizesedett. Reggel nyolckor keltünk. Ekkor még borult volt az ég, de mire elkészült a reggeli egyre több kéket láttunk. 305

Nagyon kényelmesen készülődtünk, ez idei utunk utolsó nyugis napja. Negyed 11-re készek voltunk az indulásra. A kemping hátsó, gyalogos bejáróján keresztül jutottunk el annak a lépcsőnek az aljára, mely egyenesen felvisz az óváros főterére. Tényleg csak pár perces séta, igaz erősen felfelé. A főtér első pillantásra jelezte, hogy egy nagyon szép helyen járunk. Szokásunknak megfelelően a turista információs irodában kezdtük a városnézést, ahol felvettük a város térképét. A kempingben is kaptunk egyet, de az nem túlzottan jó. Áttekintve a térképet, úgy határoztunk, hogy elsőnek az óváros északi részét nézzük meg. Ehhez átmentünk a főtér szomszédságában lévő Maty Rynek térre. Itt számos ajándéktárgy árus mellett sok szép épületet is láthattunk. A tér északi részét a Szentlélek korház tömbje zárja le. Ezt a teret az északnyugati sarkán hagytuk el, hogy az Opatowska utcán elérjük az azonos nevű kaputornyot. Átmenve rajta értünk ki egy térre, melyen tegnapi kóválygásaink során már jártunk. Itt állnak meg a várost felkereső turisták buszai is. A teret uralja a Szent Mihály templom hatalmas tömbje. Ez nemcsak templom, hanem szeminárium is. Az egész épületegyüttes nagyon szépen karbantartott, 306

A szószék, az oltár melletti díszítések, az orgona, jellegzetes barokk alkotások, melyek szépségét a fényképek nem is képesek visszaadni. A környéken több szép épületet láttunk, ilyen volt az utca túloldalán álló faház és a téren átellenesen két régi épület, hátterükben az Opatowska kapuval. A kaput keletről elkerülve tértünk vissza a főtérre, hogy megnézzük. 307

Ezt a közepén álló városháza vörös tégla épülete uralja. Az enyhén lejtő teret szép régi kereskedőházak szegélyezik. 308

Ezek közül a legjelentősebb a tér észak-nyugati sarkában lévő, az Olesnicki család egykori városi háza. A kétboltíves épület földszintjén, a jobb oldali boltív mögött működik ma a posta. A baloldalin keresztül lehet felmenni a felső szintekre, ahol nagyon gazdag, a középkortól egészen az első világháborút is felölelő fegyver és ruhakiállítás tekinthető meg. Egy korhű ruhába öltözött nagyon kedves fiatalember meghívott minket egy táncbemutatóra délben. Udvariasan elhárítottuk, azzal, hogy csak pár óránk van a város megtekintésére, és nem tudunk ötven percet várni. Az Olesnicki ház mögött indul Sandomierz egyik különleges látványossága, a földalatti turistaút. Megnéztük, mikor és hogyan lehet felkeresni, és abban maradtunk, hogy később lehet, hogy visszajövünk. Azért az utca végén kimentünk a kilátóteraszra, hogy pillantást vessünk a szomszédos dombra, rajta a Szent József templommal, melyet korábban kihagytunk. Sandomierz Rómához hasonlóan hét dombra épült. A várost járva minduntalan ezekre a dombokra kell felkapaszkodni, vagy ezekről kell leereszkedni. 309

Következő úti célunk a város déli részén lévő katedrális és vár megtekintése volt. Ehhez a főteret dél-keleti sarkán kellett elhagyjuk. Itt azonnal feltűnt egy szép lábas ház, mely ma szállodaként üzemel. Elmentünk a püspöki palota és a mellette álló Diocesan Curia épülete mellett. Ez utóbbin magyar nyelvű tábla hirdeti a közös lengyel-magyar szenteket és a történelmi kapcsolatokat. Valamilyen közös egyházi intézmény is működik az épületben Továbbmenve értük el a harangtornyot és mögötte a katedrális vörös tégla épületét. A templom nagyon gazdagon van díszítve és kimondottan jó állapotban van. Ezen nincs semmi meglepő, hiszen a lengyelek köztudottan vallásosak és még a szocializmus éveiben is aktív szerepet vállalt az egyház. Csak nekünk meglepő ez a balti államokban tett körút után, ahol viszont minden egyházi tevékenységet visszaszorítottak, és a templomok nagy részét nemcsak pusztulni hagyták, de más célokra használták, ezzel tönkre téve azokat. 310

A templomban nem volt szabad fényképezni, azért többekhez hasonlóan készítettem pár felvételt. Kijőve először a vele szemközt lévő, szintén egyházi célokat szolgáló épületet néztük meg, majd az utca végéről vetettünk egy pillantást a Visztulára. Visszatértünk a templom kertjébe, hogy a mellvédről nézzük meg a várat. Ez volt utunk következő állomása. A várat Nagy Kázmér építtette a XIV. században. A jelenleg látható épület többszöri lerombolás és át-, illetve újjáépítés után az egykori várból megmaradt nyugati szárny. Jelenleg regionális múzeum működik benne. Környezete szépen rendbe van szedve és valószínűleg különböző kulturális rendezvényeknek is helyszínt biztosít. A vár előtti kilátóteraszról jó a rálátás a Visztulára és a katedrálisra. Itt van elhelyezve a város öt fontos műemlékének a vakok számára készült bronz makettje, Brei írásos magyarázó szöveggel. 311

A vár előtti parkolóból jó rálátás nyílt a szomszéd dombon álló Szent Jakab templomra és kolostorra. Ez volt városnéző sétánk következő állomása. A két domb közötti nyeregből visszanéztünk a várra. A templom belül nagyon egyszerű volt, és nagyon sötét. Nekünk a színes üvegablakok tetszettek a legjobban. 312

A templomtól egyenesen a belvárosba mentünk. Érintettük a városfal egyetlen megmaradt darabját és a korábbi dominikánus kolostor épületénél értük el az óvárost. Vele szemben egy másik régi épület áll, ma mindkettőben valamilyen hivatal működik. Elérve a főteret, most egy újabb nézetből csodálhattuk meg. Nem is tudtuk megállni, hogy ne készítsünk újabb felvételeket. Célunk a földalatti turistaút felkeresése volt. A pénztárnál közölték, hogy negyed óra múlva indul a következő csoport, ennyi várakozást rászántunk. 313

Ez a turistaút tulajdonképpen a főtér környékén lévő korábbi kereskedőházak pincéinek összekötésével jött létre. Hossza mintegy ötszáz méter és legmélyebb pontján 12 méterrel van a felszín alatt. Az egész út kisebb-nagyobb pincehelységeket összekötő folyosórendszer soksok lépcsővel. Az egész csont száraz és nagyon jó állapotban van. A falakon a korabeli életet bemutató faliképek vannak. A helységek egy részében vitrinekben mutatják be a feltárás során gyűjtött leleteket, illetve életképeket rendeztek be. Ez utóbbiak nemcsak a pincerendszerhez kötődnek, hanem pl. a visztulai halászathoz is. 314

A labirintus a városháza pincéjében ért véget. Szerencsére idegenvezetőnk megengedte, hogy egyedül járjuk végig a pincéket, így nem kellett végighallgassuk a lengyel nyelvű szöveget, melyből egy szót sem értettünk. Kijutva pincékből, indultunk vissza a kempingbe. Ez sokkal egyszerűbb volt, mint felkapaszkodni a dombra. Leérve a kempingbe, készítettem még pár felvételt a nagyon hangulatos helyről. Tartozik hozzá egy majorsági épület, mely Sandomierz látnivalóinak listáján is helyet kapott. Ma kiadó szobák vannak benne. Feltételezzük, hogy egykoron ehhez a majorhoz tartozott nemcsak a kemping mai területe, hanem több minden a környéken. Hogy mikor építették, arra vonatkozóan nem találtunk információt 315

A területen van egy eléggé elmocsarasodott kis tó, közepén szigettel. Ezen egy fedett grillező hely áll a vendégek rendelkezésére. Már-már giccses az egész. Sandomierz-ben közel négy órát sétáltunk, és egy nagyon szép és bájos kis helyet ismertünk meg. Felmerült bennünk a kérdés, vajon hány hazai járási székhely tudna felmutatni ennyi értéket? Nagyon örülünk, hogy megszakítottuk utunkat és a rossz idő miatt Litvániában felszabadult napot rászántuk ennek a városnak a felkeresésére. Az időjárás is kegyes volt hozzánk és kellemes körülmények között járhattuk be a várost. Sok tapasztalatot is gyűjtöttünk egy esetleges lengyelországi túra megszervezéséhez. Mire visszaértünk a kempingbe, a felhők elkezdtek nagyon gyülekezni, és esett is pár csepp. Először a már esedékes borotválkozást tudtam le, majd megtisztítottam a még Lettországban vett füstölt halat. Ez már az otthoni reggeliket fogja színesíteni. Közben Zsóka előkészítette utolsó adag húsunkhoz a szükséges dolgokat és annak rendje és módja szerint megsütöttük. Nem tudjuk, holnap milyen körülmények közé kerülünk, így a hivatalos búcsúvacsorát megtartottuk. Ismét csak egy nagyon jót ettünk, hozzá Hilltop vörös bort ittunk és utána még a búcsúpezsgő is felbontásra került. Felmentem az internetre, megnéztük Zelena Feriék úti jegyzeteit és a várható időjárást. Sajnos holnap számolnunk kell esővel az út során, de ha minden igaz, mire megérkezünk Zólyom-ba, eláll, és kisüt a nap. A nedvesség hamar bekényszerített a kocsiba, a naplót is ott kezdtem el írni, de nem jutottam a végére. Mintegy egyharmada megmaradt későbbre. Reggel megint hatkor kelünk és hétkor tervezünk indulni. A napi adag valamivel kevesebb, mint tegnap volt, csak át kell keljünk az ezer méteres hágón Donovaly-nál. És a várható esőről se feledkezzünk el Zólyom, 2014. augusztus 21, csütörtök, 64. nap Éjjel egyszer esett egy rövid ideig, de utána reggel ötkor rákezdett. A terveknek megfelelően hatkor keltünk és hét előtt útrakészek voltunk. Az előkészületek során többször is megzavart kisebb-nagyobb eső. Amint nyitották a kemping kapuját, mi kihajtottunk. Nem volt még hét óra. Indulás után azonnal összetűzésbe kerültünk Rózsival. Mi a 79-es és 73-as utakon terveztünk eljutni Tarnow-ba. Ő azonnal átvitt volna minket a Visztulán 316

és utána alsóbbrendű utakon tovább. Sajnos a rossz körülmények között, - nemcsak az eső esett és szinte teljesen sötét volt, hanem egy terelés is bonyolította a helyzetet, - én Rózsi térképe alapján mentem, és elmulasztottam letérni Krakkó felé. Talán egy kilométer megtétele után kellett visszaforduljunk. Ezzel újabb csomót kötöttünk a két napja már megcifrázott GPS útinaplónkra. Ezután már csak a folyamatos eső borzolta a kedélyeket. Eljutva Tarnow határához, ráhajtottunk a még ingyenes A4-es autópályára és 60 kilométeren kicsit pihentettük magunkat. Lengyelországban már csak egyszer álltunk meg, hogy maradék 60 zlotynkért tankoljunk. Átérve Szlovákiába továbbra is esőben autóztunk, csak itt az utak szélesebbek és a burkolat is jobb. Nemsokára kiálltunk egy Lidl-nél, pusztán pihenésnek. Azért vettünk pár dolgot, természetesen már otthonra. Elhagyva Dolny Kubin-t megtankoltuk a kocsit. A lengyel gázolaj ugyan talán hazáig is elég lett volna, de itt még mindig olcsóbb, mint otthon. Rózsahegy után elkezdtünk felkapaszkodni Donovaly-ba. Beszorultunk egy kamion mögé és saját tempónknál sokkal lassabban tudtunk feljutni a hágóra, viszont nem mi akasztottuk meg a személykocsikat. A leereszkedés már mindenkinek ment könnyen. Eddigre elállt az eső. Besztercebánya előtt felhajtottunk a gyorsforgalmi útra. Ez egy szakaszon fizetős, viszont ahol Rózsi jelezte, hogy térjünk le, a letérő el volt zárva. Csak nagyon kalandosan, egy autó szervizen keresztül tudtunk kijutni, és utána is csak kerülőkkel jutottunk el a kempinghez. Egyszer még egy 3.2 méteres magasságkorlátozásnál Zsókának ki is kellett szállnia, hogy nézze, elférünke? Három órára értünk ide. A kemping teljesen üres, egy jellegzetesen a szocializmus éveiből itt maradt hely. A terület szép, de a vizes helységek Mindezért villany nélkül, 10 % ADAC kedvezménnyel 11.60 eurót fizettünk. Voltunk már szebb helyen is kevesebbért. Később jött pár lakóautó és két sátort is felvertek. De ettől a kemping még üres maradt. Letáborozás után Zsóka hamar elkészítette a szalonnás, hagymás tojásrántottát és korán megettük. Én addig befejeztem a tegnapi naplót és megírtam a mait. Az alig több mint négyszáz kilométer ellenére elég fárasztó volt ez a mai nap a sok esővel. Ha az időjárás engedi, este még kiülünk egy kicsit. Reggel nem kell sietnünk, kilenc körül tervezünk indulni, így dél magasságában a Széchenyi hegyen lehetünk. 317

Budapest, 2014. augusztus 22, péntek, 64., utolsó nap Éjjel egészen 8 fokig lehűlt kint a levegő, és a kocsiban sem volt ennél csak néggyel több, még sem fáztunk. Azért a tiszta idő ellenére bent fogyasztottuk el utolsó reggelinket. Reggel az előzetes tervek szerint mentek a dolgok és a kempingből kihajtva kilenc előtt valamivel fordultunk rá a Budapest felé vezető főútra. Utunk eseménymentes volt. Ipolyság előtt megálltunk tankolni, mert nagyon jó, 1.30 euró alatti árat láttunk egy kútnál. Csak jó 17 liter fért a tartályba. Ipolyság-on a Lidl-be is betértünk már az otthoni készletek feltöltése jegyében. Budapestig nagyon jól haladtunk, sőt a városban is egészen a Fő utca közepéig. Ott a Clark Ádám téri körforgalom vagy negyedórás araszolásra kényszerített. Közben Rózsi is teljesen megbolondult, kereste a műholdjait és küldött mindenfelé. Csak valahol a Királyhágó tér alsó sarkán tért magához. Az úti napló szerint jártunk mindenhol, az Úri utcában kétszer is, lekereszteztük a Vérmezőt és áthajtottunk a Déli-pályaudvar várócsarnokán. Szerencsére csak megszokásból működött, de ha ismeretlen helyen csinál velünk ilyesmit nagyon-nagy baj lett volna belőle. Itt csak hüledezve néztük mit művel. Fél egyre értünk a TV adóhoz. Megszokott helyünk szabad volt, beálltunk, sóhajtottunk egy nagyot az újabb sikeres út teljesítésének örömére. Ezután az elmúlt években kidolgozott gyakorlatnak megfelelően tettük a dolgokat. Leszedtük a motort, azzal lementem és a garázs előtt tettem le, felmentem a lakásba, elindítottam a hűtőt, felhúztam a redőnyöket és kinyitottam az ablakokat, magamhoz vettem a Mondeo kulcsait és forgalmiját, valamint a hűtőládát és zsákokat a ruháknak. A garázsban felkötöttem a kocsira az aksit, (szerencsére megint azonnal indult), kiálltam és a motort betettem a helyére, majd felmentem a Hegyre. Zsóka ott addigra összeszedte a lakásba viendő dolgokat. Még kiválogattunk egy csomó holmit, melyek vagy nem kellenek a tervezett őszi túrákon, vagy mosás vár rájuk. Jól megpakoltuk a Mondeo-t, feszültségmentesítettük a lakóautót és indultunk vissza a lakáshoz. Ott a liftbe csak két menetben fértek bele a dolgok. Fél öt lett, mire a Mondeo is visszakerült a garázsba és kezdődhetett a holmik elpakolása és a sok ruha kimosása. X X - X A Széchenyi hegyen a lakóautó kilométerórája 88382-t, a motoré 22635-öt mutatott. Ez azt jelenti, hogy az elmúlt 65 napban 5411 kilométert autóztunk és 911-et motoroztunk. Ezen túl saját becslésünk szerint gyalogoltunk jó 230 kilométert, 60 %-ban városban, 40 %-ban terepen. A bringák csak egy helyen, Ventspils-ben kerültek elő, ott mindössze 15 kilométert tettünk meg velük. X X - X 318

Jó hat hete érkeztünk haza idén a szokottnál kényszerből rövidebbre sikeredett nyári túránkról. Azóta egy hetet töltöttünk a csibészekkel a Velencei tónál és utána gyenge három hetet Istria-n. Ez utóbbi útról a szokásoknak megfelelően nem készült napló, pedig a sok pihenés és strandolás mellett kihasználtuk az alkalmat és felkerestük Pula-t, Fazana-t, Brioni szigetét, hazafelé betértünk Ljubljana-ba és Maribor-ba. Itteni élményeink talán megérdemelték volna, hogy rögzítsük őket egy egyszerűsített valamiben, csak ennek formáját ki kellett volna alakítani. Az idei túra kicsit furcsán alakult. Talán a szokásosnál hamarabb és részletesebben kidolgoztuk egy kb. 14 hetes Lengyelország-Baltikum túra programját és kijelöltük az indulás időpontját, május 15.-ét. A szükséges holmikat is hamarabb kezdtük el bepakolni a kocsiba, amikor két héttel az indulás előtt derült fény arra, hogy egy komolyabb műtét vár rám. Végül pont a tervezett indulás napján megoperáltak és csak öt héttel később kelhettünk útra és csak az utolsó pillanatban derült ki, hogy belevághatunk-e egy hosszabb túrába, vagy idén meg kell elégedjünk több kisebb úttal. Végül bevállaltuk, hogy az előkészített út elejéről és végéről lehagyjuk a Lengyelországra szánt heteket és eredeti tervek szerint teljesítjük a baltkumi részt. Ennek az útnak az első egy-két hetére azért rányomta a bélyegét az indulás körüli herce-hurca. A korábbi gyakorlatnak megfelelően most is megpróbáljuk értékelni utunkat technikai hátterünk és személyes érzéseink alapján. Bár évek óta mindig megfogadjuk, hogy további fejlesztéseket nem csinálunk, csak sor kerül ilyenekre. Idén sem volt ez másképp. A legfontosabb az évek óta fejfájást okozó kuplung kérdés reményeink szerinti megoldása volt egy télen kapott ötlet alapján. Erre tavasszal került sor a sikeres vizsga előtt. Kevlárbetétes tárcsát kapott, felköszörülték a felületeket és beszabályozták. Az idei tapasztalatok jók, de meg kell mondani, nem volt igazán kritikus helyzet, hegyre se sokat mentünk, legnagyobb falat a Széchenyi-hegy rendszeres megmászása volt. A másik jelentős beruházás a tolatókamera monitorjának lecserélése volt. A Németországból rendelt eszköz beszerelése nem okozott gondot és mind három gondomat, - a gyenge fényerőt, az automatikus átváltás bizonytalanságát induláskor és a sok kézi beavatkozás szükségességét, - maradéktalanul megoldotta. Egész nyáron élvezettel használtuk. Csak azt bánom, hogy két éve Düsseldorfban nem egyből így indítottunk, olcsóbban megúsztuk volna. A harmadik egy apró csecse-becse, a visszapillantó tükör helyére szerelt kamera, mely rögzíti utunkat. Eredetileg ennek felvételeiből kivágott képekkel is terveztem színesíteni naplónkat, de, mint később kiderült, egy szoftver frissítés elmaradása miatt nem tudtam kimenteni a video file-ból képeket. Mára az akadály elhárult és jövőre ez a lehetőség is rendelkezésünkre áll. Azért kisebb szakaszok kivételével egész utunk megvan felvételen. Hogy 319

tovább könnyítsük használatát, jövőre egy, a kocsi gyújtásával együtt működő szivargyújtó aljzatot fogok beépíteni. A konyhában is volt fejlesztés. Évek óta foglalkoztunk az indukciós villanytűzhelyre váltás gondolatával. Idén megléptük. Ehhez az egész edénykészlet lecserélésére is szükség volt. Eleinte nehézen szoktuk meg a váltást, sőt két újabb kis lábost kellett beszerezni, de végül megbarátkoztunk vele. Az edények optimalizálásán még van kisebb tennivaló. Vitathatatlan előnye, hogy jobban tisztítható és szabályozható, könnyebb, de nem kisebb, gyorsabban melegszik fel és hűl le. Olyan helyeken, ahol mérik a fogyasztást, biztosan kedvezőbb lesz. Másik új szerzeményünket a Cadac gázgrillt csak egyszer próbáltuk ki, sokszor volt áramunk és mindig bőven elegendő a sütéshez. Jól szuperált. A kisebb fejlesztések, mint az új konyhai lámpa, a LED-es világítás a garázsban, a mikró sütő új rögzítése, a riasztó mozgásérzékelőjének leárnyékolása, mind beváltotta a hozzáfűzött reményeket, és ha kicsit is, de komfortosabbá tette életünket. A napozóágy felújítása is sikeresnek mondható, csak idén a másikat is meg kell csinálni. A székek ülőfelületének lecserélése felemás módon sikeredett. A kitalált megoldás jó, de az anyag nyúlása miatt ismét túlzottan belóg, a télen újabb hevedereket kell belevarrni és szűkebbre kell venni. Útközben alig volt technikai gondunk, komoly pedig végképp nem merült fel. Az egyik szék keresztmerevítőjét tartó műanyag elem eltörése okozott némi riadalmat, de a rendelkezésre álló eszközökkel fél óra alatt meg tudtam javítani. A bejárati ajtó szúnyoghálójának retesze, egy műanyag elem legyengült és bizonytalanná vált. A Peipsi tó partján tartott pihenőnapunkon sikerült újat készítenem alumíniumból, mely remélhetően örökre megoldja a gondot. Nappalink ablaka ismét el kezdett beázni, a korábbi gyakorlatnak megfelelően szigetelőszalag felragasztásával gyógyítottam ideiglenesen. Télre elővigyázatosságból minden ablak kapott egy széles ragasztócsíkot és tavaszra egy gyökeres megoldást keresünk. Kellemetlen tapasztalat volt, hogy nagyon erős esőben befolyt a víz a földfelszíni TV antenna csöve mellett. Ideiglenes kárelhárítást célzó megoldást vezettünk be, a végleges megoldás megvan, jövőre meg fogom csinálni. Kellemetlen apróság volt, hogy a régebbi elemek elektrolitjának kifolyása miatt kontak hibás lett a széf elektronikája. Megjavítottam, de lehet, hogy télen komolyabb megoldást kell találni. Hasonlóan nem meghatározó, de zavaró, hogy a hűtő lámpája nem működött. Nem az izzó égett ki, valószínűleg kontakthiba van valahol a rendszerben. A számítógépnél nyolc év után ismét egérprobléma merült fel. Úgy látszik ez a gyenge pont. A több éve használt vezeték nélküli jószág megadta magát. Szerencsére éppen egy nagyobb település (Ventspils) közelében táboroztunk, 320

így nem okozott gondot egy újabb beszerzése. Jövőre lehet, hogy mint mobiltelefonból, ebből is viszünk tartalékot. Idén a tartalék mobil is kapott szerepet pár napra, amíg előkerült Zsóka készülékének töltésére szolgáló adapter kábel. A szerszámos táska alig került elő, már-már hajlamos vagyok arra, hogy csökkentsem a magunkkal hurcolt eszközöket, de úgy érzem, azzal veszélyeztetnénk biztonságunkat. Elmondhatjuk, hogy lakóautónk és felszerelése a hozzátartozó gyakorlati tapasztalatokkal egyre jobban szolgálja kényelmünket és biztosít otthonos környezetet. Biztos lesznek még további ötleteink fejlesztésére és mindig adódni fognak javítanivalók. Most is tucatnyi tétel szerepel a megnézendő, javítandó feladatok listáján. Egyik-másikhoz már hozzá is fogtam. Személyes benyomásainkat illetően idén talán csak a műtétem utáni lelki állapotunkról kell komolyan megemlékezni. Első hetekben abbéli örömünk, hogy útra kelhettünk, az ilyenkor úgy hiszem természetes visszafogottság és még nem tökéletes fizikai állapotom miatti kisebb korlátozottság jellemezte a helyzetet, de ezeken hamar túljutottunk és teljes értékű túrát sikerült lebonyolítanunk. Azért a műtét árnyéka mindig ott lebegett felettünk. Ez kicsit olyan volt, mint hajdan a Dél-Franciaországban átélt árvíz után. Beszélgetéseinkben rendszeresen visszatérő téma volt a műtét és az azt megelőző és követő hetek eseményei, Az utat ismét meghatározta, hogy mérsékelten komfortos területet kerestünk fel, sokkal bizonytalanabb volt az utak és táborhelyek léte és minősége, mint azt korábban megszoktuk. Gyakorlatilag nem találtunk pihenésre, de még mosásra sem minden szempontból alkalmas helyet, így két esőnap mellett egyetlen pihenőnapot tudtunk csak beiktatni. Ennek negatív hatását az út vége felé egyértelműen érezni lehetett. Az első és utolsó tíz napban az időjárás is nagyon bizonytalan volt, de alapjában nem lehet panaszunk rá. Külön kérdés, hogy az egykori Szovjetunió területén jártunk, és ez a korábbi évtizedek után nem is kicsit feszélyezte az embert. A korábbi rendszer eltüntethetetlen nyomai, a sok oroszul beszélő helyi túl sok régi, és gyakran nem túl kellemes emléket hozott elő. Az utolsó pillanatban felmerült módosítási kényszer, és annak háttere ellenére a körülményekhez képest sikeres utat tudhatunk magunk mögött. Megint bebizonyosodott, hogy váratlan helyzetekre képesek vagyunk rugalmasan reagálni. Immáron tízedik hosszú utunkat tudhatjuk magunk mögött. A jövőt illetően volt számos tanulsága, melyet figyelembe kell vegyünk a továbbiakban. Minden esetre folytatni tervezzük B típusú életformánkat. Ehhez legfontosabb feltétel egészségünk. Úticél van még bőven X X - X 321

Ami a naplóból kimaradt Az úti célról A Baltikum bejárása régen izgatott minket, az útikönyvet valamikor 6-8 évvel ezelőtt megvettük már. Csak tartottunk attól, hogy a terület szegényes infrastruktúrája és szovjet múltja miatt nem lesz igazán alkalmas egy hosszabb túrára. Amikor a Levanter két-három éve elkezdte szervezni csoportos útjait, többekkel ezt az úti célt javasoltuk elsőnek. Nagyon kevés információ állt rendelkezésre. Azután tavaly az Észak-Balkán bejárása során szereztünk némi tapasztalatot a mérsékelten komfortos területeken, és az Interneten is mind több úti beszámoló jelent meg, így elhatároztuk egy túra előkészítését, mint alternatív lehetőséget az idei évre. Végül a műtétem miatti későbbi indulás pont ennek a területnek bejárására hagyott elég időt, és belevágtunk. A Levanter is ide szervezett utat, de az már korán látszott, hogy az időpont számunkra nem lesz megfelelő, és a rövidebb időtartam nem ad lehetőséget a terület olyan részletes bejárására, mint azt mi szeretjük. Végül konzultálva Zelena Ferivel, összevetve a saját elképzelésünket az övével alakítottuk ki a végső programot. A három ország, - bár jogilag, nyelvében és sok más dologban teljesen önálló, - a földrajzi adottságok, az elmúlt száz év történelme, a jelentős orosz kissebség miatt teljesen egységesen kezelhető. Természetesen vannak különbségek, például az utak minőségében, a pénzhasználatban és sok más dologban. Történelmi múltjuk is eltérő, bár mindhárom ország területe az évszázadok során a német - orosz csatározások, - melyet lengyel és svéd törekvések színesítettek, - határterülete volt. Csak a litvánok mondhatnak magukénak többszáz-éves saját államot. Mindhárom országban tapasztalható egyfajta identitáskeresés, törekvés vitathatatlan értékeik, és ezzel országuk nemzetközi szintű felülértékelésére. Például egy francia tudóscsoport valamilyen szempontok alapján Vilnius-tól északi irányban tucatnyi kilométerre határozta meg Európa földrajzi középpontját. Erre nemcsak egy turisztikai nevezetességet hoztak itt létre parkkal és látogatóközponttal, hanem szlogenként azt mondják, hogy Európa szíve Litvániában dobog. Vagy a lettországi Kuldiga-ban lévő vízesést, mely mindössze egy méter magas, de 245 méter széles, Európa legszélesebb vízesésének hirdetik. Az észtek a Tallinn-i tengerészeti múzeum mólója mellett álló százéves Suur Toll jégtörőhajót, mint a világ legnagyobb teljesítményű gőzmeghajtású jégtörőjét mutatják be, ugyanitt a hidroplán hangárból kialakított csarnokban meglátogatható Lembit tengeralattjáró a világ legrégebben szolgálatot teljesítő tengeralattjárója, a Jagala vízesést, mely formájában tényleg patkóalakú, a Niagarához hasonlítják, bár méretei és vízhozama töredéke csak neves társáénak. És lenne még mit felsorolni Hasonlóan közös vonás, hogy szovjet múltjukat igyekeznek bemutatni (nem kihagyva a korábban szigorúan titkos létesítményeket) érzékeltetve az akkori körülményeket. Litvániában korábbi interkontinentális rakétabázis, 322

Lettországban az állami és pártvezetés védett vezetési pontja, vagy egy műholdak lehallgatására szolgáló katonai létesítmény ma turisztikai nevezetesség. Az észtországi Saaremaa sziget fővárosában, Kuressaare-ban a múzeum kiállításán a korábban a szigetre telepített légvédelmi rakétarendszert térképen mutatják be. Majd minden múzeumban találkozhatunk a szovjet évek hétköznapjait, vagy az annektálás eseményeit bemutató kiállításokkal. Ami a legjellemzőbb A Baltikum mind az épített környezet, mind a természeti szépségek területén kínál látnivalókat, bár ez utóbbiak köre elég korlátozott. De azt hiszem, mindezek mellett az adja a fő érdekességét, hogy az egykori Szovjetunió része, ugyanakkor az elmúlt jó húsz évben az európai integráció teljes jogú tagja lett. Így az európai normák és körülmények közepette lehet felkeresni egy olyan területet, mely korábban hozzáférhetetlen volt. A látnivalók A látnivalók elég széles skálán mozognak. Az utazási irodák kínálatának elmaradhatatlan része a három főváros és néhány, autóbusszal útba ejthető reprezentatív látványosság, mint például a Rundale kastély, vagy a Trakai-i vízi vár. Ezek minden szempontból a turisták igényeinek megfelelő állapotban vannak. Mögöttük van több tucatnyi hely, mely érdeklődésre tarthat számot, de prezentálása már nem olyan színvonalas, és olyan sok ráfordítást igényel felkeresésük, hogy nem férnek bele az autóbuszos körutak szűkös időkeretébe. Az épített környezet látnivalói közül vitathatatlanul kiemelkedik a három főváros, de különösen Tallinn és Riga. Kettőjük között jellegük, szerkezetük különbözősége miatt lehetetlen sorrendet felállítani. A szűken vett városközpontok mellett ezek környékén is lehet látványosságot találni. Kihagyhatatlan a Tallinn-i skanzen, Riga piaca, érdemes, - ha van, - időt szakítani a Tallinn-i tengerészeti múzeum, esetleg a TV torony, vagy Riga mellett Jürmala üdülővárosának ( Lett Riviera ) meglátogatására. Mi ez utóbbit kihagytuk. A fővárosok mellett több nagyobb település érdemel figyelmet. Ezek közül az észt Tartu talán a legfontosabb, mely leginkább tudta megőrizni kultúráját a szovjet időkben. Lettországban Sigulda (a Turaida-i várral és múzeumparkkal) és a közelében lévő Cesis, Litvániában Kaunas belvárosa és a közelben lévő hírhedt IX. Erőd emelhető ki. De vannak kevésbé ismert, és kevésbé helyreállított, de ígéretes városok, mint Lettországban a tengerparti Ventspils, vagy nem messze tőle a szárazföld belsejében Kuldiga. Ide sorolható az észt Parnu, a litván Klaipeda és Siauliai belvárosa is. Ezek mindegyike megérdemel egy-két órát. De a Finn öböl partján lévő Sillamae-ban, a múlt század 40-50-es éveiben egy remények szerint uránt is tartalmazó olajpala 323

bánya kitermeléséhez épített jellegzetes szocialista város -ban is el lehet sétálni valamennyit. Azután vannak települések, melyeket egyetlen műemlék fémjelez. Ilyen az észt Rakvere, (ahol a részlegesen helyreállított középkori várban nagyon szemléletesen mutatják be a korabeli életet), Narva (ahol nemcsak a felújított vár, és a benne berendezett gazdag kiállítási anyag és a kézműves műhelyek érdemelnek figyelmet, hanem a folyó túloldalán, már orosz területen álló szomszédvár nagyon szemléletesen jelképezi a sok évszázados szembenállást), a Saaremaa sziget fővárosa, Kuressaare (melyet vízi vára és a benne berendezett kiállítás miatt érdemes felkeresni), de ide sorolható a lett Bauska (most is felújítás alatt álló várával) és Jelgava (a ma egyetemi célokat szolgáló hatalmas barokk kastélyával), vagy a litván Trakai (vízi vára miatt). Ezeken a helyeken bóklászva többnyire lehet egy, vagy több érdekes régi házat, templomot, vagy valami mást is találni a fő nevezetesség mellett. A Baltikumot járva sok kedves, kis falut is találhatunk, amiért érdemes kitérőt tenni. Ilyen a Kur földnyelven lévő Nida, vagy a Lahema Nemzeti Parkban Altja. Az utakat járva sok szép település részletre, házra bukkanhatunk, de sajnos fel kell fedezzük az elmúlt évtizedek racionalizálásának nyomait is, szinte minden faluban áll egy-két 3-4 emeletes lakótelepeken megszokott panelház, többnyire elég lepusztult állapotban. Összességében az mondható, hogy legrendezettebb Észtország, ott nemzeti sport a fűnyírás és nemre és korra való tekintet nélkül mindenki műveli, amikor csak teheti, meg is van az eredménye. Nagyon szépek és rendezettek a litván falvak és porták is. A leginkább Lettországban gondozatlanok a területek, de még ők is messze jobbak számos kelet-európai országnál. Ezekben az országokban külön kategóriát képeznek a kastélyok, melyeket gyakran birtokoknak neveznek. Az egyszerű gerendaépülettől (Ungurmuiza, Lettország) a nemcsak méreteivel, de kialakításával is kiemelkedő Rundale-i főúri kastélyig (Lettország) széles skálán mozognak. Többségük vidéken található, de Tallinn-ban a Kadriorg palota, vagy a Jelgava-i kastély városi környezetben található. A vidéki kastélyok többnyire a hozzájuk tartozó uradalom gazdasági épületeivel (malom, szeszfőzde, istállók, cselédházak, stb.) maradtak fent. Ma többségükben szálloda működik úgy, hogy közben a kastély látogatható, benne kiállításokat rendeztek be. Előszeretettel használják ezeket a helyeket rendezvények, leggyakrabban esküvők tartására is. Három is található a Lahema Nemzeti park területén (Palmse, Sagadi, Vihula), de Észtországban van az Alatskivi uradalom is. Külön szót érdemel a Bauska-tól és Rundale-tól sem messze lévő kastély Mezotne-ban (Lettország) és a Trakai-tó partján fekvő és most felújítás alatt álló Uzutrakis Major (Litvánia). De ha járjuk a vidéket és csak a nevezetességeket jelző barna táblákat figyeljük, több kisebb váracskát, kastélyt találhatunk, mint azt tettük mi is a Saaremaa sziget felé autózva a Laitse és Koluvere kastélyok esetében. Mindhárom országban nagyon közel élnek a természethez. Ezt a városokban is igyekeznek megvalósítani. Nagyon sok szép és gondozott parkot láttunk 324