Beszámoló a tajvani TIMTOS 2013 évi szerszámgépipari és elektronikai kiállításról és egy kéthetes utazásról Tajvanon és Kínában 7. rész 03.14. Csütörtök Manford Reggel beugrottunk még néhány műszaki kérdés tisztására a MANFORD régi üzemébe. Az új gyár mellett még teljes gőzzel termelt a régi is. Igyekeztük a legrövidebbre fogni a dolgunkat. Éreztük, hogy bár az egyik legfontosabb partnerük vagyunk, ezúttal minden figyelmüket az új beruházásukra fordítják és csak púpok vagyunk a hátukra. Azért néhány perc arra is jutott, hogy a cégtulajdonos elmondja nagy álmát, miszerint két éven belül Tajvan tíz legnagyobb szerszámgépgyártója közé szeretne tartozni. Ennek érdekében részvénytársasággá alakultak, ami által jelentős tőkét vonhattak be a cégbe. Ebből építették a hatalmas új gyárat is. A régi gyárban is folyik a munka. A tulajdonos még a dohányzásról is leszokott a vállalat jövője érdekében. Régen vágni lehetett a füstöt a főnöki szobában, ami mára egészen kiszellőzött. Még a falak is kivilágosodtak. Ő is megemlítette, hogy be kellett zárnia a kínai gyárát, mert már nem érte meg tovább működtetni a megnövekedett adóteher és bérköltség miatt. Azt is megtudtuk, hogy a tajvani állam pénzzel is támogatja azokat a cégeket, amelyek hajlandóak hazatérni Kínából. Persze biztos vagyok abban, hogy nem az a célja a kormánynak, hogy mindenkivel bezárassa a kínai részlegét, de az utóbbi időben felborult egyensúlyt helyre kellett állítani. Túlságosan sokan vitték át a munkát Kínába, ami megnövelte a munkanélküliséget a szigeten. A rövidre fogott konzultációval is beleszaladtunk az ebédidőbe. Meghívtak bennünket egy, a szuper konyhájáról híres étterembe. A hatalmas főnöki Mercedesszel bekanyarodtunk az étterem udvarára. Annak ellenére, hogy tömve volt az étterem, ami egyébként jót szokott jelenteni, már a parkolóban éreztük, hogy itt baj lesz. Biztosan ismerik az ilyen éttermeket! Itthon is található olyan, ahol a helyiségek nem elegánsak, nem is túlságosan tiszták, de a konyha kiváló. Az első két jelző itt is megállt, de itt a konyha is pocsék volt. A jobbik szakács biztosan szabadnapos lehetett vagy kitörte a bokáját, mert egyébként mégis jónak kell lennie a helynek, ha egy cégvezető az egyik legfontosabb partnerét odaviszi és az étterem tele volt. Szinte éhen maradtunk, annyira gyenge volt az étel. A pekingi kacsa nyers húsából csöpögött a vér. Most jut eszembe, hogy néhány hónapja éppen ők vendégeskedtek nálunk. A Liszt Ferenc téren vacsoráztunk. Ugyanazt kérték, mint én: harcsapaprikást rendeltek túrós csuszával. Ritka eset, de megették egy szálig, annak ellenére, hogy általában a kínai vendégeim ugyanolyan finnyásan fogadják a mi ételeinket, mint én az övékét. Az érdekesség azon kívül, hogy jó étvággyal fogyasztották a paprikást, az volt ahogyan ették. Kanállal alaposan összekeverték a tál tartalmát és az így létrehozott kutyulékot jóízűen belapátolták. Ahogyan édesapám mondta: Egy helyre megy! 03.15. Péntek Jason Vu Jason Wu néhány évvel ezelőtt a JINN FA cég kereskedelmi igazgatója volt. Azt megelőzően az LNC vezérlőgyártónál dolgozott és ott szerzett ismereteket a CNC-s területen. A jó kapcsolatot azután is megtartottuk, hogy eljött a JINN FA-tól és saját vállalkozásba kezdett. Nagyon 1
LNC megörültünk egymásnak a vásáron és megbeszéltük, hogy segít nekünk bekukkantani a két legnagyobb tajvani CNC elektronika gyártó kulisszái mögé. Reggel 9 órára beszéltük meg a találkozót. Először a Taichungban lévő LNC-t látogattuk meg. A hoteltől kb. félórányi autózás után megérkeztünk egy üvegpalota parkolójába. Az épület egyik felében egy előkelő szálloda működik, a másikban pedig két emeletet a CNC fejlesztés foglal el. A recepción WELCOME NCT felírat és egy nagyon szimpatikus fiatalember fogadott bennünket. A vetített prezentációból megtudtuk, hogy a cég tulajdonosa a világ egyik legnagyobb cipőgyártó konszernje, a POU CHEN, aminek a tulajdonában van a cipőgyárakon kívül számos hotel, iskola, ingatlanok, iparvállalatok. A tárgyaló talpig üveg falán keresztül megtekinthettük az épület körül elterülő telkeket, amelyek szintén a konszern tulajdonában vannak. A világon eladott összes cipő 10%-át ez a vállalat gyártja. A CNC gyárat 2000-ben alapították és 2007-ben került a cipőóriás tulajdonába. Elsősorban nagyon egyszerű, kompakt kivitelű vezérléseket gyártanak, de dolgoznak a 32 tengelyes, 6 csatornás csúcsmodellen is. Kínában is van gyártásuk. Több kínai szerszámgépgyárnak is beszállítanak. A kínai állammal - gondolom a cipősök miatt - olyan szerződésük van, hogy nem kell beviteli vámot fizetniük, ami egyébként 5% lenne. A fogadtatás nagyon udvarias volt. Megtudtuk, hogy mekkora tőke áll a CNC projekt mögött és megtekintettük a terjeszkedéshez nélkülözhetetlen és itt a legnagyobb kincsnek számító telkeket. Hajtásokat, motorokat nem gyártanak, elsősorban a DELTA-tól és a YASKAWA-tól vásárolják azokat. Egy másik telephelyen megnézhettük a vezérlő gyártásukat is. Ez kizárólag összeszerelésből és tesztelésből áll. A kb. 300 fős cég 20 000 db vezérlőt ad el évente, ennek 85%-át Kínában, 10%-ot Tajvanon és 5%-ot egyéb területen. Összességében egy színvonalas, szép bemutatkozást láttunk és nagyon kedvesek voltak velünk. SYNTEC Kb. 100 km-re Taichungtól egy ipari park 8 emeletes üvegépületben található a cég székháza. Itt van minden, a fejlesztéstől a gyártáson át a kereskedelemig. Elég hűvösen fogadtak bennünket. Ímmelámmal megmutatták a gyártást és a tesztelést. Ők is 20 000 db-ot gyártottak tavaly, aminek a 90%-át Kínában adták el. A termelés még összeszerelésből sem áll. Úgy tűnt, hogy az alkatrészeket csak csomagolják és küldik ki Kínába. Feltehetően a végszerelés már ott történik. Nagyon gyorsan kipenderítettek bennünket. Itt-ott láttunk egy-két embert a hatalmas épületben. SELICA Ahogyan már írtam Jason Wu saját gépgyárat alapított SELICA néven. 2
Itt nem ritka, hogy a tervezés és a gyártás egyetlen alkalmazott nélkül menjen. A feleség és egy titkárnő segítenek a szervezésben. Vannak szabadúszó tervezők és gyártók. Mindennek megvan a piacon általánosan elfogadott ára és a többi már csak szervezés kérdése. Azok a szakemberek, akik gép geometriát tudnak készíteni, az ún. hántolók, csapatokat hoztak létre és ingáznak a vállalatok között. Minden gépgyártó igyekszik nagyobb szériákat indítani. Ha minden alkatrész együtt van, jönnek a hántolók és összerakják a gépeket. Ez jó mindenkinek. Nem kell a gépgyártóknak olyankor is alkalmazniuk ezeket a drága embereket, amikor nincs elegendő megrendelésük és a hántolóknak is biztosított a folyamatos munkaellátásuk. Sok helyen ugyanígy megy a tervezés, mechanikai és villamos szerelés és a gépélesztés is. Ennek eredményeként és a hatalmas forgácsolási háttér miatt a sok száz gépet előállító, jól ismert nevű tajvani cégek egy része legföljebb 50 alkalmazottal működik. Az alkalmazottak elsősorban a gyártásszervezéssel, kereskedelemmel és a minőségellenőrzéssel foglalkoznak. 03.16. szombat Kirándulás a Cingjing parkba és a Nap-Hold tóhoz Mindkét hely kb. másfél órás autóútra fekszik Taichungtól. Jason Wu titkárnője segített a kirándulás megszervezésében. Elsősorban a tóhoz szerettünk volna menni, de oda már nem volt hely, így maradt a park. A rendkívül kényelmes Volkswagen busz 8:30-kor érkezett a szállodánk elé. Elhelyezkedtünk a hatalmas, foteleknek is beillő, ülésekben és már repesztettünk is keresztül a városon. A sofőr rendkívül szimpatikus, szolgálatkész, angolul jól beszélő fiatalember volt. Felvettünk egy másik szállodánál még egy utast. A vezetőnk megkérdezte, hogy nem akarunk-e inkább a tóhoz menni, de mivel az utastársunk éppen az előző napon már járt ott, maradt a park. Kellemes utazás után megérkeztünk első állomásunkhoz. A park 1700 m magasan, nagy hegyek között fekszik. A táj lebilincselő volt. Március lévén itt már mindenfelé zsongott a természet. Már virágoztak, menyasszonyi ruhában pompáztak a cseresznyefák, a méhek vadul dolgoztak. A buszból kiszállva áthaladtunk a szokásos piaci forgatagon, a már jól ismert ételeket kínáló főzőhelyek között és megérkeztünk a méhüzembe. A táj ámulatba ejtő volt! Már virágzott a cseresznye. Az otthoni kollégák bosszantására pőrére vetkőztünk, mivel otthon éppen ekkor, március 15-én volt a tél egyik leghidegebb napja Méhüzem Néhány kaptárt plexi lappal zártak le és így jól megfigyelhetők voltak a szorgalmasan tevékenykedő apró munkások. Pergethettünk mézet és meg is kóstolhattuk. A fenséges ízű folyékony aranyat természetesen elegáns kiszerelésben meg is vásárolhattuk volna. Megtudtuk, hogy az igazi jó mézet nem lehet meggyújtani. Csak akkor ég, ha cukrozva van. Ezt be is mutatták nekünk. Én ezt eddig nem tudtam - mindig tanul az ember! A park területén a természet szépségén kívül kétféle látványosság megtekintésére is lehetőségünk volt. Az egyik egy lovasbemutató, a másik a bárányok attrakciója, a bárány show. Nagy meglepetésünkre nem kínai, hanem orosz lovasbemutatót láttunk. A legemlékezetesebb részek azok voltak, amikor a valóban gyönyörű lovarnő a vágtató lóról hátrafelé nyilazva többszöri kísérletre sem találta el a céltáblát, illetve amikor nem sikerült időben kinyitniuk a segítőknek a 3
porondra vezető kaput és majdnem összetörte magát, a lovat és a kaput is. Szerencsére kis ijedelem után rendben befejeződött a show. Mivel a bárány cirkusz csak néhány óra múlva kezdődött, egy kis sétát tettünk, majd elmentünk ebédelni. A mézüzem bejárata a becsalogató méhecskével. Az orosz lovasbemutató egyik izgalmas pillanata. A bárány show egyik szereplője. Csirkés étterem A környék híres csirkés étteremében elköltött ebéd a túra része volt, benne volt a befizetett árban. A csirkés étterem is megér néhány mondatot. Gyerekkoromban megtanultam, hogy a csirkecombot meg szabad fogni, még egy előkelő étkezésnél is. No itt mindent fogni kellett. Az asztalok erős műanyag fóliával fedve várták a disznó módra étkező vendégeket. Téptük a csirkét, repültek a csontok. A kollégák benéztek a konyhába és jelezték, hogy ebéd előtt és közvetlen ebéd után sem ajánlatos megnézni a konyhai állapotokat. A macska a konyhai edények között aludt, a fölösleges anyagok a padlón landoltak. Minden ragadt, mi is a talpunktól a fejünk búbjáig. Nem túl barátságos személyzet felteríti az asztalra a védőfóliát. Cica a tálalón és amit a cicának hagytunk. Az ebéd után a német útitársunk felajánlotta, hogy bár már volt a tónál, szívesen lemond a bárányok táncáról és hazafelé útba ejthetjük a tavat. A sofőr idegenvezetőnk is jelezte, hogy amennyiben kifizetjük a plusz üzemanyagot, szívesen tesz kitérőt a tó felé. Hegyekkel körülvett, szép kis tavacskához érkeztünk. Szép volt a környezet. Egy trópusi erdei úton gyalogtúrát tettünk egy kilátóhoz. A trópusi erdőn át jutottunk el a kilátóhoz, ahonnan a látvány a tóra lélegzetelállítóan gyönyörű volt. A tó partján található szenthely bejáratánál, egy medencében áll három szent. A bal szélső a családi boldogságot, a középső a szeretetet és a bölcsességet, míg a jobboldali a gazdagságot testesítette 4
meg. Pénzt lehetett bedobálni az előttük álló edénybe azzal a reménnyel, hogy ha beletaláltunk, akkor számíthattunk rá, hogy a szent segíti teljesülni a hatáskörébe tartozó vágyainkat. Korunkra jellemzően balról jobbra nő a pénz mennyisége edényekben. Este a szállodai szobánkban gyönyörű csomagolású tradicionális tajvani süteményt találtunk. Jason Wu kedveskedett nekünk ezzel a finom gesztussal. Néhány perc pihenés után nekivágtunk a híres taichungi éjszakai piac felfedezésének. Night Market Ez a fajta piac, a legtöbb tajvani városban megtalálható és nagyon népszerű, főleg a fiatalok és a külföldiek körében. Itt lehet mindenféle ruházati, műszaki cikket vásárolni, mindenféle vidámparki játékot játszani és főleg rengeteg étkezési lehetőség található itt. Ahogyan a csíkszeredai Gál úr mondaná: itt még borsika ostornyél is kapható. Ez itt leginkább az otthoni falusi búcsú és a Media Markt egyvelege. Szombat volt és hatalmas volt a tömeg. A robogók több sorban végeláthatatlan hosszban parkoltak. Menni nem, csak sodródni lehetett a tömeggel. Rengeteg, eddig általam nem ismert kiegészítőt lehet itt kapni mobiltelefonokhoz. A headset csatlakozóba mindenféle figurát lehet bedugni. Néhány dollárért lehet kapni szivacs labdának kinéző hangszórót, amit szintén a mobil telefon headset csatlakozásába dughatunk és felerősíti a telefon hangját. Vannak boltok, ahol egyéni megjelenésűvé alakítják a telefont. Előbb egy hőre alakítható fóliával teljesen beborítják, majd a fóliát ábrákkal, csillogó strasszokkal díszítik fel. A mintát, mint egy tetováló szalonban, a megrendelő katalógusból választhatja ki. A díszítést meg lehet várni és egy üvegfalon át végig is követhetjük a kedvencünk átváltozását. Végeláthatatlan sorban parkolnak a robogók. A Hello Kitty VW buszban szépülnek a szépek! Születésnapi buli Két útitársunknak is márciusban van a születésnapja. A bőröndből előkerült az otthonról hozott, féltve őrzött Szamos csoki torta és indulhatott a buli, azaz megettük a tortát és beájultunk az ágyba. 5