lékes, primer podszolok alakultak ki. Ahol a mészkő a felszínhez közel van. sekély, mészhumuszos talajokat, rendzinákat találunk. Ezek fokozatosan mennek át a talajfejlődés folyamán a barna-(degradált)-rendzinán keresztül a zonális barna erdei talajba. A terület déli részén helyileg barna mészvályog (terra fusca) is fellép (7). Klimaadatok. Az évi középhőmérséklet a Bükk fennsíkon 6 C fok, az attól délre eső alacsonyabb területeken 8 C fok körül van. Az év leghidegebb hónapjának, januárnak középhőmérséklete fenn a platón 3 4 C fok, lenn 2 1 C fok között van. A fagyos napok száma (120 felett) az egész országban itt a fennsíkon a legtöbb. Az év legmelegebb hónapjának, júliusnak átlagos hőmérséklete fenn 16 C fok, lenn 21 C fok körül van. A hőmérsékleti szélsőségek lenn nagyobbak, fenn a tengerszint feletti magassággal arányosan csökkennek. A plató lefolyástalan töbrös medencéiben azonban sajátos szélsőséges mikroklimaviszonyok (fagyzúgok) alakultak ki (1). Az év átlagos csapadékmennyisége a platón 900 mm, lejjebb 600 800 mm körül mozog. A Répáshutától keletre eső rész csapadékosabb jeliege a növénytakaró összetételében is tükröződik. A csapadéknak határozott évi járása van: a január-februári minimum mellett kiemelkedő a júniusi, tehát kontinentális típusú maximum. A földfelszín formáitól, a talajoktól és a növénytakarótól megszabott mikroklimatípusok mozaikja es törvényszerű ismétlődése jellegzetes. összefoglalva megállapítható, hogy a plató hűvösebb, csapadékosabb, nagyobb légnedvességű, kiegyenlítettebb klímájához képest a tőle délre eső alacsonyabb hegységrész melegebb, szárazabb és szélsőségesebb. Ennek megfelelően fenn bükkös zóna, majd gyertyános-bükkös zóna, míg térképlapunk délnyugati szegélyén gyertyános-tölgyes és tölgyes zóna alakult ki (lásd később az expozíciós diagrammoknál). (Folytatás a következő számban) Törzsosztályozás a növekedés és fejlődés alapján S O M K U T I E L E M É R a Moszkvai Erdészeti Műszaki Egyetem aspiránsa Közismert tény, hogy egykorú, azonos fafajú, azonos feltételek között tenyésző állományokon belül is jól kivehető eltérések mutatkoznak a fák méreteit és egyéb tulajdonságait illetően. Morozov professzor, az erdőről szóló tan nagy alkotója így írt egyik laboratóriumi kísérletéről: Azonos származású, egyenlő nagyságú és súlyú lúcfenyőmagot (milligrammonként 4 tizednyi pontossággal lemérve) sósavval fertőtlenített és kilúgozott homokban, eszményien azonos környezetben csiráztattam. A kikelt csemetéket 2 hónap múlva megmostam és 100 C -on kiszárítottam. Mérés útján sikerült megállapítanom, hogy az ilyen kis csemeték szárazanyagának súlya 40 százalékig menő eltérést mutat. Ilyen nagy volt a közöttük lévő különbség, holott a magszemek súlya és a környezet is egyforma volt. Ezt a szervezetben mélyen gyökerező jelenséget egyéni változékonyságnak nevezzük.' 1 (A szerző kiemelése.)
Ebből a jelentős megfigyelésből azonban, amely helyesen mutat rá az egyéni változékonyságra, Morozov nem tudta levonni a törzsosztályozásra vonatkozó gyakorlati következtetéseket. Mint ismeretes, helyesnek ismerte el Kraft törzsosztályozását. Elöljáróban nézzük meg ezt a hazánkban is jól ismert, Kraft-féle törzsosztályozást: I. osztály kimagasló törzsek, rendkívül erősen fejlett koronával. II. osztály uralkodó törzsek, aránylagosan fejlett koronával. III. osztály közepes törzsek gyengén fejlett, kissé összelapított koronával, gyengén fejlett törzzsel. IV. osztály (másnéven túlszárnyalt) növekedésben visszamaradt törzsek, gyengén fejlett koronával. Ez utóbbi osztály 2 alosztályra oszlik: IV. a. alosztály olyan, a növekedésben visszamardt törzsek, amelyeknek koronája elhalófélben van, de többé-kevésbbé minden irányban egyforma terjedelmű és az uralkodó osztályok" (I., II., III.) alsó koronaszintjében helyezkedik el. IV. b. alosztály olyan, a növekedésben visszamaradt törzsek, amelyeknek koronája egyoldalúan fejlett, zászlós és legfeljebb csak eléri az uralkodó osztályok" alsó koronaszintjét. V. osztály olyan törzsek, amelyeknek erősen eltorzult koronája már nem jut el a közös lombsátorig, hanem ez alatt helyezkedik el. Ez az osztály is 2 alosztályra oszlik: V. a. alosztály még élő koronával rendelkező törzsek. V. b. alosztály - elhalófélben lévő vagy már elhalt koronájú törz:ek. Amint látjuk, ennél a törzsosztályozásnál legdöntőbb tényező a magasság. Ez az egész osztályozás alapja. Emellett szerepelnek a törzs és korona alakja, valamint méretei. Lényegében tehát magassági különbségekre épített törzsosztályozás. Mindjárt hozzátehetjük, hogy nem tesz különbséget növedése és fejlődés között. A kettőt egynek veszi. Nem fejlődésükben, nem dinamikusan szemléli a faegyedek egymáshoz való viszonyát. Ezért nem tud többet adni egy merőben idealista, mechanikus magassági osztályozásnál. Egészen természetes, hogy ha az egyes osztályok elkülönítése okául a fajon belüli" harcot tesszük, az osztályok kialakítása után nincs más hátra, mint megállapítani a harc eldöltét, és mint Kraft teszi, uralkodó" és elnyomott" osztályokba sorolni a törzseket. S ezzel beáll a nyugalom statikus állapota. Az uralkodó törzsek és osztályok életük végéig, illetve a végvágásig megdönthetetlenül uralkodó törzsek, illetve osztályok maradnak. S mit tegyen az erdész ilyen elmélet birtokában? Vágja ki az V. és IV. osztályú elszáradt, vagy elszáradó félben lévő törzseket írja elő Kraft ismert gyérítési eljárása. Ennek a törzsosztályozásnak egyoldalúságát, igen komoly hiányosságait, hazánkban is sok esetben észrevették gyakorlati szakembereink. Hiszen nem ritka eset, hogy a Kraft-féle I. vagy II. osztályú törzsek közül egyesek betegeskedni kezdenek, visszamaradnak fejlődésükben, vagy el is pusztulnak. Helyükre II. vagy III. osztályú törzsek zárkóznak fel, hogy idővel I. osztályúak legyenek. A Kraft-féle I. és II. osztályú törzsek között találjuk a gyakorlat számára semmiképpen nem kívánatos ú. n. böhöncöket" stb. Teljesen érthető, ha az elmélet szemmel látható hiányosságai rákényszerítették a gyakorlatot új megoldások keresésére.
Igen tanulságosnak látszik itt néhány sorban megemlékezni Roth Gyulának, a soproni főiskola ny. professzorának ezirányú munkásságáról. Az általa összeállított törzsosztályozást sok évtizedes gyakorlat gyümölcsének lehet tekinteni. Ez a törzsosztályozás híven tükrözi a gyakorlat elégedetlenségét a Kraft-féle törzsosztályozással szemben. Roth Gyula az összehasonlítás alapjául,,,a törzs és korona alakját, méreteit, egymáshoz való viszonyukat (törzs és korona) és a fa egészségi állapotát" veszi. Ö is öt osztályt alakít ki, javatörzsek"-hez sorolva az I. és II. osztályt, selejf'-törzsekhez a III., IV., V. osztály törzseit. Az egyes osztályok jellemzése: I. osztály hosszú, szálas, ágtiszta, egészséges törzs, arányos jó koronával (I. osztályú javatörzs). II. osztály hosszú, szálas, ágtiszta, egészséges törzs, gyenge, rövid, lapított, zászlós, hiányos koronával (II. osztályú javatörzs). III. osztály rövid törzs, erős, ágakrabomló, igen nagy koronával (böhönc). IV. osztály hibás alakú törzs: csavaros, csúcstörött, dugóhúzó, ferdénálló, göcsös, görbe, lehajlott, villás vagy ikertörzs (külső hibák). V. osztály beteg, csúcsszáraz, folyásos, gombás, harkálykutas, korhadó, odvas, rákos, rücskös, szúrágta, száraz törzs (belső hibák). Ennél a törzsosztályozásnál a főhangsúly a jó fejlődésre, alakra és különösen az egészségi állapotra esik. Amíg a Kraft-féle törzsosztályozás csak a növekedéssel számol, itt már a főhangsúly a minőségi különbségeken van. Amint később látni fogjuk, itt már lényegében, ha nem is egészen világosan, szakaszos fejlődés szerint, stádiumosan fiatalabb vagy idősebb jellegű törzseket különít el a szerző. (A betegség, a,,böhönc"-jelleg nagy magtermésével, hatalmas koronájával, mindenkor a stádiumosan idősség jellemzője.) Előnye a Kraft-féle törzsosztályozással szemben, hogy a javatörzsek" kihangsúlyozásával rámutat azokra a törzsekre, amelyeknek fenntartása a jövőben kívánatos. Ennek az igen lényeges gyakorlati követelésnek a hangsúlyozásával ez a törzsosztályozás a Kraft-féle törzsosztályozással szemben igen komoly lépést jelent előre. Hibája, hogy nem tesz különbséget növekedés és fejlődés között, s ezért az egyes osztályok elkülönítése mesterkéltté válik. Nem tudja feltárni a biológiai törvényszerűségeket, a növekedés és fejlődés között mutatkozó ellentmondást, illetve összefüggéseket. E mellett nem alkot magassági osztályokat. Hiszen pl. a beteg, száradó csúcsú, csavaros, villás törzsek vagy éppen böhöncök" nem szükségképpen alacsonyabbak a II. osztályú javatörzseknél". A Szovjetunióban, ahol a tudomány fejlődése a Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta minden területen hatalmas eredményeket mutat fel, ma már a törzsek osztályozásának kérdésére is kielégítő választ kaphatunk. Már Micsurinnak, a természet nagy átalakítójának a kutatásai ráterelték a figyelmet a gyümölcsfák növekedése során mutatkozó fejlődési szakaszok elkülönítésére. Micsurin három fejlődési szakaszt határozott meg: 1. fiatalkori, 2. középkori, és 3. időskori szakaszt. A különböző fejlődési szakaszokban, különösen az alakíthatóság, új tulajdonságok felvételére való fogékonyság volt más és más. Micsurin kutatásait tovább bővítette Liszenkó akadémikus, s különösen a növekedés és fejlődés problémáját tárta alapjában fel. Kutatásai nyo-
mán tudjuk ma már, hogy a növekedés és fejlődés nem egy és ugyanaz a jelenség, amint azt a régebbi szakirodalomban olvashattuk: A növekedés a méretek megnövekedése, mennyiségi változás. A fejlődés minőségi változás különböző állapotok között. A fejlődés és növekedés nem egy és ugyanaz, bár kapcsolatban vannak egymással, mint ahogyan fejlődés növekedés nélkül nem lehetséges. Maga a növekedés a fejlődésnek egyik összetevője. 1 ' (Liszenkó.) A növekedési és fejlődési képesség alapján Liszenkó akadémikus a növényeket négy osztályba sorolja, úgymint: I. osztály lassú növekedésű és lassú fejlődésű (lassan közeledő a magtermés időpontjához). II. osztály gyors növekedésű, lassú fejlődésű. III. osztály gyors növekedésű, gyors fejlődésű. IV. osztály lassú növekedésű és gyorsuló fejlődésű. Tehát a növekedés és fejlődés nem minden esetben egyértelmű, hanem egymással ellentmondásban is lehet. Liszenkó akadémikusnak kutatási eredményei új távlatokat nyitottak az erdészeti tudomány fejlődése terén is. Üj lendületet kapott a tudományos kutatómunka. Tudományos intézetek és kutatók egész sora folytatott és folytat kísérleteket nem csupán helyes törzsosztályozások kialakítására, de a biológiai problémák egész sorának megoldása érdekében. A törzsosztályozás terén 1949-ben vált ismeretessé M. D. Danyilov állományosztályozása, amelyet nyár (Populus) állományokban végzett kísérletei alapján állított össze. Később néhány más fafajra is kiterjesztette kísérleteit. Micsurin meghatározása szerint adott fejlődési szakaszokból indul ki. Szintén három szakaszt határoz meg a fejlődés alapján, úgymint: I. fiatalos szakasz, II. középkorú szakasz, III. idős szakasz. Minden szakaszon belül a növekedés alapján további öt-öt csoportot határoz meg. A kritika ennek a törzsosztályozásnak legnagyobb hibájául azt rója fel, hogy túlságosan elméleti, nem alkalmas a gyakorlat számára. 1950-ben ismertette P. B. Voropanov törzsosztályozási eljárását, amelyet erdeifenyvesekben végzett kísérletei alapján állított össze. A szerző főleg fiziológiai kísérleteket végzett a stádiumos fiatalság, ill. idősség tényezőinek meghatározására. Így pl. foglalkozott a sejtnedv cukortartalmának változásaival, az ozmózisnyomás változásaival a törzs különböző szelvényeiben, valamint a tűkben. Megállapította, hogy az ozmózisnyomás növekedése a fejlődési erély fokozódását vonja maga után. Számításba vette a középátmérő és hosszúság viszonyát (d:h), a korona kiterjedését a törzshoszszúság százalékában (F//>), a korona átmérőjét (DK*). Sok értékes és figyelemreméltó eredménye mellett ennek a törzsosztályozásnak is legnagyobb hibája, hogy a gyakorlat számára túlságosan bonyolult. Ugyancsak 1949-ben került nyilvánosságra a Sztálin-díjas V. G. Nyesztyerovnak, a moszkvai erdészeti egyetem professzorának, törzsosztályozási eljárása is. Kísérleteit tűlevelű állományokban, főleg erdeifenyvesekben végezte. Nyesztyerov professzor a növekedés (magassági különbségek) alapján három osztályt alakít. (I., II., III.) Minden osztályon belül, a fejlődésben
mutatkozó eltérések alapján, két alosztályt képez ( a" és b"). A növekedés és fejlődés alapján a következő osztályokat és alosztályokat kapjuk- I. osztály gyors növekedésű. a. alosztály lassú fejlődésű. b. alosztály gyors fejlődésű. II. osztály lassú növekedésű. a. alosztály lassú fejlődésű. b. alosztály gyors fejlődésű. III. osztály visszamaradó a növekedésben a. alosztály visszamaradó a fejlődésben. b. alosztály erősen visszamaradó a fejlődésben, elhaló, elszáradó, magtermés nélkül. 7/a osztály : Gyors növekedésű és lassú fejlődésű. I/b osztály : Gyors növekedésű és gyors fejlődésű. Il/et osztály : Lassú növekedésű és lassú fejlődésű. II/h osztály : lassú növekedésű és gyors fejlődési!. III/BL osztály : Elmaradó növekedésű és elmaradó fejlődésű. Ill/h. osztály : Erősen elmaradó, vagy már elszáradó, illetve elszáradt fák termés nélkül. Az ábra az egyes osztályokat és alosztályokat képviselő faegyedeket magassági helyzetük, s részben külső alakjukat illetően mutatja be. A feltüntetett nyilak segítségével a szerző arra mutat rá, hogy idővel az egyes alosztályok képviselői milyen más osztályokba nőhetnek át, vagy maradhatnak vissza. Így pl. az I. a. alosztályú törzs lehet I. b-vé, de lehet belőle II. a. is. A II. a-ból lehet I. a., III. a, vagy II. b. stb. Természeti törvény, hogy semmi sem állandó, hanem folytonos változáson megy át. Ez a folytonos változás vonatkozik többek között az erdőt alkotó fákra is. A mi fel-
adatunk megállapítani ezeknek a változásoknak törvényszerűségeit, sebességét, irányát, hogy valóban tudatosan formálhassuk céljainknak megfelelően az erdőt. Nézzük meg, hogy jellemzi Nyesztyerov az egyes osztályokat: I. osztály legnagyobb méretű faegyedek magasságban, átmérőben és koronában, szemmelláthatóan jó gyökérfejlődéssel. I. a. alosztály legmagasabb faegyedek, piramis alakú koronával, csúcsbafutó heggyel, vékony kéreggel (viszonylagosan, az illető fafaj kéregvastagságához viszonyítva a szerző megjegyzése), gyenge magtermeléssel, nem nagy mennyiségű levélzettel vagy tűvel, a levelek, tűk viszonylag nem nagyok, jó ágfeltisztulással. I. b. alosztály szintén legmagasabb faegyedek, vagy valamivel az I. a. alosztály magassága alatt, széles, tompahegyű, gömbölyű, egyoldalú, zászlós, esernyőalakú koronával, nem hegyesszögben, hanem vízszintesen vagy tompaszögben álló (lefeléhajló) ágakkal, göcsös, villás, vagy ikertörzsek, csúcsszáradt vagy erősen felnyurgult törzsek, vastag kéreggel. A magtermés igen nagy lehet, levelei, illetve tűi gyakran igen nagyméretűek, rossz az ágfeltisztulás. II. osztály közepes magasságú, átmérőjű ás koronájú törzsek, szemmelláthatóan közepes gyökérfejlődéssel. II. a. alosztály - külsőleg az I. a. alosztályra hasonlító faegyedek, de kisebb méretekkel. Koronájuk szintén megközelítően piramisalakú, csúcsbafutó heggyel. A magtermés rendszerint nem nagy. A kéreg aránylag vékony. Levelei, illetve tűi viszonylagosan kicsinyek. Jó ágfeltisztulással. II. b. alosztály növekedésben megközelíti a II. a. alosztály szintjét, de külsőleg az I. b. alosztályra hasonlít. Szintén gömbölyű vagy tompahegyű, egyoldalú, zászlós, hiányos, ritka vagy széleskoronájú, nem hegyesszögben, hanem vízszintesen vagy lefeléhajló ágakkal, villás vagy ikertörzsek, csúcsszáradtak, erősen felnyurgult vékony törzsek, viszonylagosan vastag kéreggel, nagy magterméssel, nagy tűkkel, illetve levelekkel. Rossz ágfeltisztulással. III. osztály növekedésben visszamaradó fák. III. a. alosztály alacsony fák, amelyek csak koronájuk csúcsával futnak bele az I. és II. osztály által alkotott koronaszintbe. A korona gyakran egyoldalú, zászlós, hegyescsúcsú. III. b. alosztály legkisebb méretű fák, magasságban visszamaradok, koronájuk már nem éri el az I. és II. osztály fái alkotta felső koronaszintet. Legnagyobbrészt haldokló, elégtelen élő levélzettel, illetve tűvel rendelkező faegyedek, tompahegyű, alaktalan koronával, vagy teljesen elszáradt koronával. Amint Nyesztyerov professzor megállapítja, az egyes osztályok és alosztályok faegyedei különböző méretben és külső alakkal jelenhetnek meg. Lehetnek igen magas, vagy viszonylagosan alacsony törzsek, lehetnek vastagok vagy vékonyak, viszonylagosan széleskoronájúak vagy keskenykoronájúak, de mindannyian magukon viselik a stádiumosan idősség és fiatalság jeleit. A stádiumos fiatalság kifejezésre jut a következőkben:
Viszonylagosan gyenge magtermési készség. Viszonylagosan keskeny, piramisalakú, csúcsbafutó hegyű korona. Felfelé hegyesszögben álló ágak Rendszerint apró levelek, illetve tűk. Sima kéreg a fajtára jellemző színnel, illetve árnyalattal. Jó ágfeltisztulási készség. A stádiumos idősség jellemzői az alábbiak: Bő magtermési készség. Gömbölyű, tompahegyű, egyoldalú, zászlós, esernyőalakú korona. Csúcsszáradás. Villás vagy ikertörzs, erősen felnyurgult vékony törzs. Rendkívüli göcsösség és rossz ágfeltisztulás. Vízszintes, vagy tompaszögben álló (lefeléhajló) ágak. Rendszerint nagyméretű levelek, illetve tűk. A kéreg vastag, repedezett, valamint sajátságos árnyalatú. A stádiumos idősség legjellemzőbb kifejezői idősebb korban: a tobozok száma (a magtermés mennyisége) és a kéreg repedezett volta. Ez a törzsosztályozás biológiai törvényeken épül fel. Ha jól megnézzük az a" és,,b" alosztályokba sorolt faegyedeket, azt látjuk, hogy a gyors fejlődésű" faegyedek,,b" alosztály elnevezés egyúttal rossz minőségű, a lassú fejlődésű" a" alosztály pedig jó minőségű faegyedeket takar. Természetesen a rossz minőség viszonylagosan értendő, viszonyítva az a" alosztályra. Ez a törzsosztályozás felbecsülhetetlen támogatást ad különösen az állományápolási munkák elvégzéséhez. Hiszen objektív törvényszerűségekkel mutatja meg, mit vágjunk ki, vagy hagyjunk meg a fahozam növelése, valamint a jobb minőségi kihozatal biztosítása érdekében. A Szovjetunió nem küzd fahiánnyal, mégis különös gondot fordítanak a fahozam növelésére, a jó minőségű törzsek nevelésére. Az új alapokra fektetett törzsosztályozás nyomán a kérdések egész sora vár megoldásra, feltárásra. A kísérleti munkákat ma már nemcsak a tűlevelű, de a lomblevelű állományokra is kiterjesztették. Kisebb módosításokkal (a stádiumos idősség, illetve fiatalság jellemzői szempontjából) ezekre az állományokra is alkalmazható. Minisztériumi rendelet alapján a Szovjetunió négy európai kerülete erdeinek 25 százalékán ez a törzsosztályozás kísérleti bevezetésre kerül. Már eddig is megállapítható, hogy a gyakorlatban különösebb nehézséget nem okoz az egyes alosztályok meghatározása. Felsőbb képesítéssel nem rendelkező erdészek is gyorsan sajátítják el, minden nehézség nélkül. Hazánkban, ahol minden erőfeszítésünk oda irányul, hogy növeljük a fahozamot, s egyúttal emeljük a minőséget is. különösen fontos, hogy tervszerűen alkalmazzunk minden olyan eljárást, amely elősegíti céljaink elérését. A szovjet tudományos kutatás eredményeinek felhasználásával már eddig is nagyon sok esetben tapasztalhattuk, hogy szinte ugrásszerűen jutunk előre a felmerülő problémák megoldása terén. Ügy gondolom, a most ismertetett törzsosztályozás is segíteni fogja szakkádereinknek a fahozam növelése, jobb minőségű állományok nevelése érdekében kifejtett munkáját. Megjegyzés: A szerkesztőbizottság Somkúti Elemér cikkének megvitatásához felhívja a figyelmet a Lesznoje Hozjajsztvo 1953. évi 2. számában közölt alábbi megállapításra: A Szovjetunió Erdőgazdasági Minisztériumának Kollégiuma 1952. év decemberében áttanulmányozta az új ápolásvágási-utasításra vonatkozó javaslatokat és elrendelte az utasítás ötödik kiadását. A határozatban meg-
jegyezte, hogy több szerzőnek (V. G. Nyesztyerov, M. D. Danyilov, P. V. Voropanov. Szerk. biz.) a Lesznoje Hozjajsztvo 1952. évi 11. számában közzétett javaslatait széleskörű gyakorlati alkalmazásra ajánlani egyelőre nem lehet. A fák szakaszos fejlődése még nem eléggé tanulmányozott kérdés, a tényleges fiziológiai állapotot meghatározó alaktani ismertetőjelek nincsenek még megbízhatóan meghatározva. A növekedés és fejlődés szerinti törzsosztályozási módok helytállóságát még kísérleti úton is csak kevéssé próbálták ki eddig." EGYESÜLETI HÍREK Széles körben folyik az erdészeti szakmai továbbképzés az Országos Erdészeti Egyesület szervezése mellett. Központi előadásainkat igyekszünk úgy összeállítani, hogy a legnagyobb érdeklődésre számottartó kérdések kerüljenek nyilvános előadás keretében megvitatásra és az előadások anyagát vidéki csoportjainkhoz is eljuttatjuk. Januárban dr. Győrji János egyetemi tanár tartott előadást egyik legnehezebb problémánkról, a cserebogárkérdésről. Februárban Fekete Gyula tagtársunk számolt be bulgáriai tanulmányújának tapasztalatairól. A Magyar-Szoyjet Barátság Hónapját február 23-án I. I. Siskov elvtárs egyetemi docens (Leningrád) nagysikerű előadása nyitotta meg az ápoló- és véghasználati vágásokról. Erre a fontos alkalomra valamennyi helyi csoportunk képviselőit is meghívtuk, az előadás anyagát pedig vidéki csoportjaink részére megküldtük, hogy ankét keretében tárgyalhassák meg a kérdést és megállapításaikból az Országos Erdészeti Egyesület részletes beszámolót állíttasson össze a szovjet tapasztalatok eddigi hasznosításáról, illetve a további szovjet eredmények alkalmazásának a lehetőségeiről. Márciusban Kopecky Ferenc (Szombathely-Kámon) tartott előadást a nyárnemesítés terén eddig végzett kísérletek eredményeiről, a szöveghez Marti László színes felvételei kerültek vetítésre. Áprilisban Pankotai Gábor az erdei földutak karbantartásának problémáiról, júniusban pedig Somogyi Zoltán a Mecsek erdőművelési kérdéseiről tart előadást tagtársainknak. Ezeknek az előadásoknak a szövegét megvitatás céljából másolatban helyi csoportjaink is megkapják. A vidéki csoportok munkájának előmozdítására előadókat biztosítottunk vidéki előadások megtartására. Az ERTI 34, az erdőmérnöki főiskola 14, a F. M. Erdészeti osztálya pedig 5 előadót ajánlott fel. örömmel állapítottuk meg, hogy ez a kezdeményezés nagy visszhangra talált: csoportjaink eddig 85 előadást igényeltek, több előadó 4 5 helyről is kapott meghívást. Elnökségünk felvette a kapcsolatot a Micsurin Agrártudományi Egyesülettel és részletes tervet dolgoztunk ki arravonatkozóan, miként vegye ki részét Egyesületünk is társadalmi úton a mezőgazdaság megsegítésében. Műszaki Tudományos Bizottságunk, Szakszervezeti Bizottságunk munkájáról és terveiről legközelebb adunk hírt. Még annyit kívánunk tagtársaink tudomására hozni, hogy elnökségünk meghívására havonta 4 4 vidéki csoportunk küldi el képviselőit egyesületünk központjába, ami alkalmat biztosít arra, hogy vidéki kartársaink problémáikat képviselőik útján feltárhassák és munkájukhoz a szükséges segítséget kikérhessék és megkaphassák. Szívesen látjuk azonban Egyesületünk minden tagját személyes látogatásra és ezútttal is közöljük, hogy Egyesületünk elnöke és főtitkára minden hétfőn délután 17 20 óra között az Egyesületben megtalálható és készséggel állanak tagtársaink rendelkezésére.