PUSZTADOKTOR MAGAZIN V. évfolyam 8. szám a Madárkórház Alapítvány havilapja 2010. augusztus Sashalál Hortobágyról az Ipolyságba A darvak nyomában Albánia hüllői 2. (folytatás)
Önkénteseink voltak Gulyás Klaudia (Buják), Benei Ákos (Nagyréde) Szalai Kata (Budapest) Varga Zsolt (Debrecen), Újlaky Gergő (Debrecen) Tardella Valentínó (Debrecen) Bodnár Roland (Kassa), Nagy Dávid (Debrecen), Kovács Boglárka, Nagy Fruzsina (Hortobágy), Bodó Zsanett (Füzesabony) Fórizs Örs (Érd), Lengyel Ágnes (Miskolc), Pogorisky Dávid (Nyíregyháza), Kovács Gergely (Nyíregyháza) Kozma Blanka (Hatvan), Józsa Daniella (Csány), Kis Marianna (Jászberény) Szabó Péter (Tiszaörvény), Lénárt Gábor (Tiszaszőlős), Novák Patrik (Tiszaigar), Belvíz Ágnes (Tiszakécske), Nagy Fruzsina (Hortobágy), Pogorisky Dávid, Kovács Gergely (Nyíregyháza) Kovács Boglárka (Hortobágy), Fekete Judit (Eger), Bodó Zsanett (Füzesabony), Berecz Réka (Mezőcsát), Bartha Aranka (Mezőcsát), Nagy Dávid (Debrecen), Nagy Fruzsina (Hortobágy) A címlapon: Daru (Grus grus) fiókájával Finnországban Fotó: Konyhás János A fotókat a Madárkórház Alapítvány dolgozói és önkéntesei készítették. Olvasói leveleket, érdekességeket a következő címekre várunk: pusztadoktor@t-online.hu 4071 Hortobágy, Petőfi tér 6. Állatorvosi, állatgyógyászati területen felmerülő kérdéseiket a fenti címekre várjuk! Megjelenik 12 000 példányban. Hirdetésfeladás, sérült madár bejelentése: pusztadoktor@t-online.hu Tel: (30) 9435-494; (52) 369-181. Szerkesztők: Dr. Déri János, Konyhás István, Veres Hajnalka Tördelés: TerepSzemle Stúdió (Veres Hajnalka) ISSN 1788 456X Megtalálható országszerte állatorvosi rendelőkben, állatkertekben, kisállatkereskedésekben, állati áruházakban, megyei könyvtárakban.
Sashalál A parlagi sas fokozottan védett, veszélyeztetett faj, európai állományának legjelentősebb része mintegy 80 fészkelő pár hazánkban él. Eszmei értéke 1 000 000 Ft. fotók: Déri Balázs A sasmérgezők még mindig nem álltak le. Július 31-én, szombaton mérgezés gyanúval a hortobágyi Madárkórházba fiatal parlagi sas (Aquila heliaca) érkezett a Bükki Nemzeti Park területéről. A sas végstádiumban, mozgásképtelenül került be. A tünetek alapján szerves foszforsav észter hatóanyagú rovarirtószer mérgezés gyanúja merült fel: nyálzás, hányás, hasmenés és görcsök mellett szűk és fényre nem reagáló pupilla, amit az ellenszer, az atropin injekció beadását követő teljes javulás is megerősített. De sajnos hozzátartozik a mérgezés lefolyásához egy késői idegrendszeri hatás, mely a látszólagos gyógyulás után jó pár nappal jelentkezik. A méreg ugyanis az idegsejtek nyúlványait körülfogó, azokat védő mielin hüvelyt alkotó gliasejteket károsítva állandó ingerületben tarthatja az idegeket, mely tartós idegrendszeri károsodást okozhat. Erre nem hat az atropin. Elviekben nem is gyógyítható, de évekkel ezelőtt volt egy rétisasunk, mely három éven át tekergette a nyakát, amíg mégis sikerült meggyógyítani. Emiatt nem szabad idejekorán szabadon engedni a szerves foszfátészter mérgezésből gyógyult betegeket. Készültünk rá, igyekeztünk gyógyszeresen (B vitaminokkal, májvédő szerekkel) megelőzni, de nem sikerült. Az előző nap még teljesen egészségesnek látszó sas reggelre elkezdte kissé félrefordítva tartani a fejét, majd jobb oldalára megbillent. A tünetek fokozatosan és gyorsan erősödtek, végül fejét a hátára hajtva, és 180 fokkal fordítva tartva, farkát szétnyitva és felcsapva, szárnyát széttárva, görcsös rohamokban vergődött a földön. Adagoltuk az ellenszert, az idegrendszeri tünetek kezelésére alkalmas készítményeket, a görcsrohamok csillapítására a nyugtatót, gyártattunk homeopátiás szereket is, de hiába, két nap múlva elhullott. Jelenleg az MGSZH Diagnosztikai Igazgatóságán végzik a toxikológiai vizsgálatot A mérgezési tünetekkel hozzánk érkező betegek eddig mintegy 80%-os eséllyel gyógyultak,többnyire a forgalomból már kivont talajfertőtlenítő karbofurán, és az utóbbi időben gyakoribb gyomirtó és rágcsálóirtó szerek okozta mérgezésből. A mérgezett ragadozók legtöbb esetben szándékosan, rókáknak, vagy más dúvadaknak szánt csalétekbe rejtett méreg áldozatai. Ahogy a másnak szánt csalétket felveszik közvetlenül, vagy közvetve a sasok, úgy más vadászható faj is hozzájuthat. A méreg a táplálékláncon keresztül az élelmiszerláncba jutva az emberi egészségre ie káros lehet. Ezt kísérletesen is bizonyítottuk az Állatorvosi Kar Gyógyszertani és Toxikológiai tanszékén, ahogy több tudományos közleményünkben is szerepelt. A további mérgezések megelőzése céljából a Bükki Nemzeti Park, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, a helyi vadásztársaság és a Madárkórház Alapítvány önkéntesei segítségével a beérkezés másnapján alaposan átkutattuk a mérgezett sas megtalálásának helyszínét, az esetleges csalétket és további betegeket, vagy hullákat keresve. Mintegy öt négyzetkilométer területet néztünk át szinte méterről méterre a 35 fokos melegben, gabonatarlón, nádban, fák alatt és embermagasságú aljnövényzetben, de semmit nem találtunk. Ez nem jelenti azt, hogy nincs, vagy nem is volt méreg, vagy más áldozat, de a nyári vegetációban szinte esélytelen megtalálni. A szülők és a testvére még ott voltak a fészek közelében. Reméljük, hogy ők sem találják meg. Dr. Déri János Madárkórház Alapítvány állatorvosa 2010. augusztus 3
Hortobágyról az Ipolyságba Fehér gólya visszavadítás és jeladózás az Ipolyságban fotó: Molnár István Lotár A Pilis Természetvédelmi Egyesület, a Madárvilág Non Profit Kft., a Duna-Ipoly Nemzeti Park, a Hortobágyi Madárkórház és Ipolymenti természetkedvelő civilek elhatározása alapján 6 kölyök fehér gólyát (Ciconia ciconia) vadítottunk vissza egy olyan területen, ahol ugyan az elmúlt évtizedekben mindig komoly gólyaállomány volt, de az idei nyárelőre már csak egy pár érkezett vissza, és náluk sem a költés, sem pedig a pótköltés nem járt sikerrel. A projekt alapjául az Ecocaritas Egyesület Madárvilágnak szóló megbízása szolgált. A megbízás alapján megvalósuló vizsgálat a gólyák területhasználatát az Ipoly mentén, és ezen keresztül a területen lévő, szigetelésre váró középfeszültségű oszlopsor veszélyességét méri fel. A szigetelés a későbbiekben az Ecocaritas szervezésében, pályázaton nyert pénzből valósul meg. Mivel az adott területen idén gólya nem kelt ki, Ipoly menti segítőinkkel közösen a Madárkórházhoz fordultunk és a jótanácsok mellé fél tucat korábban mentett, de visszavadításra váró fiatal gólyát is kaptunk, amelyeket különböző okok miatt nem sikerült visszatenni a fiókás fészkekbe. Az egyébként egészséges gólyafiak repatriálásával a Madárkórház tapasztalatai alapján a kórháztól csak megfelelően nagy távolságban kerülhet sor, különben a gólyák visszamennek a kórházhoz, és ott maradnak sérült társaik mellett. Ráadásul, ha egy bizonyos időszakon belül nem történik meg a repatriálás, akkor télre is itt maradnak a madarak egyszerűen nem tanulnak meg vonulni. A gólyákat Ipolytölgyesen egy külön erre a célra kialakított, őrzött röpdében tartottuk egészen 2010. augusztus 7-ig, amikor is a gólyákat kiengedtük az Ipoly árterére, ahol kedvükre szedegethettek a korábban kiöntött folyóból ottmaradt és belvízből megszületett tocsogókban a rendszeresen odalátogató szürkegémek és a kölyök fotó: Molnár István Lotár gólyáink felbukkanása óta bekóborló vad gólyák társaságában. A kiengedést megelőzően a gólyák mind ornitológiai, mind pedig színesgyűrűket kaptak a későbbi egyértelmű azonosítás végett. Az időközben Ipolynak elkeresztelt gólyafi pedig megkapta a nyomkövetésre szolgáló 45 grammos műholdas eszközt is egy kis hátizsákként. Az alkalmazott technika segítségével megdöbbentő pontossággal tudjuk a gólya mozgását nyomon követni a vizsgált területen és a későbbiekben vonulása, afrikai kalandozása, majd hazatérése során is. Ipoly és az Észak-Kiskunságban kikelt és vadként, fészekben jeladózott Apaj gólyák sorsát nyomon követhetik majd az interneten is, a hamarosan induló gilice.hu honlapunkon. Köszönjük az Ipoly menti gólya-visszavadításban és jeladózásban nyújtott nélkülözhetetlen segítségét a hortobágyi Madárkórháznak és munkatársainak, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságának, valamint idősebb és ifjabb Darányi Lászlónak, Kajtor Istvánnak, Kajtor Mártonnak, Sándor Annának és Tarján Barnának. Írta: Gallai Gergely, Molnár István Lotár, Prommer Mátyás 4 2010. augusztus
A darvak nyomában A daru mondhatni egész lényével hatott a magyar nép lelkivilágára. Nincs is több nemzet, mely úgy ismerte volna madarunk szokásait, mint mi. Ez a szoros viszony pedig abból fakad, hogy a daru is ott tanyázott, ahová a magyart természete hajtotta, a végtelen rónán (Herman Ottó: Arany, Tompa, Petőfi és a népköltés madárvilága, Szépirodalmi Kk. 1983. Budapest) Hazánk egyik legnagyobb madarát szürke színe, hosszú lába és hosszú nyaka, fekete torok- és nyakfoltja, tarkójáról lefutó fehér sávja és élénkpiros fejtetője könnyen felismerhetővé teszi. A fiatal daru (Grus grus) feje és nyaka egyszínű barna, a testtollazata szürke alapon barna foltos. Hangja mesz-sze hangzó krúgatás, a fiatalé sipító szrííp-szrííp. Ha megriasztják, mély korrogó hangot ad. Magyarországon a 19. század végén még költött a Sárrét és az Ecsedi láp mocsaras vidékén, szórványosan még a Dunántúlon is észlelték. Utolsó feljegyzett költése a Balaton vidékéről származik 1910-ből. Jelenleg a boreális erdők lápjain, erdős területek tavainak nádasaiban költ. Legnagyobb állományai Finnországban és Svédországban találhatók, számuk itt összesen 45-47 ezer párra tehető. Az elmúlt években megindult e madár terjeszkedése dél felé, jelenleg Lengyelország és Németország északi területeire húzódik le. A Magyar Daruvédelmi Munkacsoport már közel húsz éve követi nyomon a darvak vonulását, és néhány éve már rendszeres nyári vendég a darvak finnországi költőhelyén. A fészkelőhelyen történő megfigyeléseknek nem titkolt szándéka, hogy kellő információval rendelkezzünk egy esetleges hazai költés megóvása során, vagy akár megpróbálkozzunk a daru hazai visszatelepítésével. A daru költőhelyére március végén, április közepén érkezik, ekkor néha még a havas mocsárban elkezdi násztáncát, majd április végén már a fészkén ül és nem soká lerakja 1-3, ritkán 4 tojását. Májusban a kis darvak kikelésükkor alig nagyobbak egy naposcsibénél. Június végére már jócskán kilátnak a mocsár növényzetéből, ekkor gyakran elhagyják napközben az eddig oltalmat nyújtó mocsarat és a közeli erdőben szedegetnek, rovarokat, bogyókat és akár gombákat is, de ha kisebb emlős, vagy madárfióka kerül útjukba, az is hamar táplálékká válik. A fiókák is ekkor vannak nagyobb veszélynek kitéve, hiszen még repülni nem tudnak, így könnyen ők is prédává válhatnak. Az erdőjárás után esténként, olykor már csak alkonyatkor sétálnak vissza a lápba, ahol az éjszakát töltik. Július végén már közel anyányiak és ekkor megpróbálkoznak a repüléssel is. Általában néhány napos erőlködés után megtörténik az első felemelkedés, amit hamar az egyre hosszabb repülés követ. Augusztusban már a költőhelyeket nem védik a szülők, átalakul az erdei láp madárgyülekező hellyé. Ilyenkor akár több száz daru is összegyűlik és együtt járnak ki a környező mezgazdasági területekre, majd egy ködös augusztusi hajnalon hosszabb útra indulnak, a Hortobágy érintésével Afrikába. A Magyar Daruvédelmi Munkacsoport ősszel egy kis könyvecskét jelentet meg a darvakról. Ebből a gazdagon illusztrált kiadványból megismerhetjük a darvak életét, a költéstől a telelésig. Az őszi daruvonulásról és általában a daruról, a daruvédelmi munkáról pedig a szeptemberben induló www.hwgc.com honlapon lehet majd aktuális információkhoz jutni. Konyhás István fotók: Konyhás János 2010. auguzstus 5
Albánia hüllői 2. (a júliusi cikk folytatása)...butrint után újból kelet felé vesszük az irányt egy épülő főúton... Egyelőre ledöngölt kő és agyag helyettesíti az aszfaltot. Ebédidő van, egy olajfaligetben ki is csomagoljuk az étket, közben néhány követ megforgatunk. Három skorpió (Mesobuthus gibbosus) a csipeszt még reggel elhagytam, így puszta kézzel fogom meg őket a szúrós végükön. Átmenetileg dobozba kerülnek, majd csak ebéd után fotózzuk le őket és elengedjük. Ezek már elég erős mérgű jószágok, bár szúrásuk nem halálos, de eltelik néhány kellemetlen nap, mire kiheverjük. Ebéd után megmártózunk kicsit a tengerben. Van szerencsénk megtalálni a legkoszosabb öblöt a környéken, amit nem az ember, hanem a természet töltött fel szerves anyaggal. Ferenc készült, van búvárszemüvege, amivel, pár percre mindenki bepillantást nyer a víz alatti világba. Látunk polipot, hatalmas tarisznyarákokat és 80 centis sonkakagylót is. Zoli előveszi a Mamiyát, nem mai darab a középformátumú filmes gép, készít is néhány idilli képet. Szárítkozás után egy folyóvölgyben haladunk tovább és közben több elénk tévedt görög teknőst is lemérünk, majd viszünk odébb az útról. A száraz, szinte kősivatag jellegű tájat szemlélve megállást javaslok, és pár perc múlva megpillantjuk a homoki boa (Eryx jaculus) egy viszonylag nagy példányát. Ez a faj az egyetlen Európában őshonos óriáskígyó, bár nem nő nagyobbra 80 centiméternél. Rágcsálójáratokban, a föld alatt él, nem 6 2010. augusztus is sikerül megfogni, a kiásás pedig reménytelen elszalasztjuk. További kőforgatás után Ferinek sikerül egy fiatal, húszcentis kiskígyót meglepnie. Tényleg meglepődik, a napfénytől teljesen megdermed, látszik rajta, hogy nem érti, mi történik, mert elmenekülhetett volna járatába, ahogy előző fajtársa tette. Kézbe véve nem harap, nyugodt. Selyemszerűen sima bőrét tetszetős mintázat díszíti. Feje érdekes: nem lekerekített, mint a vakkígyóé, inkább fúrószerűen elhegyesedő. Fotózása közben előkerül még egy szegélyes teknős, mindent mérünk és jegyzetelünk. Továbbindulunk és a tartalmas nap után a folyóparton sátrazunk le. Mondi megint eltűnik. Albán sör hűsöl a vízben, addig is Tonyóval találunk egy édesvízi tarisznyarákot (Potamon fluviatile). A víz kristálytiszta, a folyó sekély és kavicsos. Miközben ránk esteledik, Mondi megjelenik egy apró teknőssel a kezében. Végre! Egy sötét víziteknős (Mauremys rivulata). Mérés után tovaúszik, mi pedig elalszunk. Harmadik nap. Mezítláb gázolunk a folyócskában, még két Mauremys-t fogunk, ők már kifejlettek, 15-20 cm között vannak. Reggelizünk és indulunk vissza Korce felé. Nemsoká felváltja az aszfalt a döngölvényt és kicsit haladósabbra vesszük a tempót. Szép a táj, még mindig a sziklás-száraz mediterrán vidékén járunk. Megállunk. Tonyó szentségel már az első lassításokat se hagyta szó nélkül, bent is marad a kocsiban, aludni. Addig mi szétnézünk a környékén, először egy barna varangy (Bufo bufo) kerül elő egy kő alól, majd egy dél-európai özvegyet (Latrodectus tredecimguttatus) pillantok meg. Jobban körülnézve húsz centinként van egy háló, benne az apró, de északamerikai rokonához, hasonlóképpen erős mérgű, fekete alapon pirossal sűrűn pettyegetett pók. Mondi eltűnik. Benézek egy bunkerba, nagyobb, mint az elmúlt napokban látott több ezer, ki is röppen belőle vagy két kuvik. A fészket nem látom, és mást se, de Mondi megint hoz valamit! Egy 104 centiméteres seltopuzikot (Pseudopus apodus). Bámulatos ez a lábatlangyík, hatalmas. Fotók és mérések után ő is szabad, de nem akar indulni. Kis biztatás után azért csak elbújik, mi pedig továbbindulunk. Már változik a táj, magasan vagyunk, a bozótost felváltja a bükkös, majd a fenyves, az út szélén még virágzik a madársisak. Visszafelé is sokszor megállunk, az elütött-lista további viperákkal és egy haragos siklóval bővül. Beérünk Korcéba, Mondi mamája megvacsoráztat minket, majd visszatérünk a várostól kb. 10 kilométerre található első és második éjszakán már megismert táborhelyre. Utoljára állítunk sátort, másnap indulunk haza. Rövid számvetés: az eddig soroltak mellett találtunk pannon gyík (Ablepharus kitaibelii), balkáni zöld gyík (Lacerta trilineata), haragos sikló (Dolichophis caspius) (fent) példányokat is. A gazdag kétéltű- és hüllőfelhozatal mellett csupa jó tapasztalattal tértünk haza. Legközelebb az 1600 méter feletti albán sziklagyepeket vesszük szemügyre: a rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis) rokona, a nagyszemű vipera (Vipera ursinii macrops) populációit fogjuk felmérni. Írta és fényképezte: Mizsei Edvárd biológus hallgató
Mókuska, mókuska, felmászott a fára fotók: Konyhás János A nyárutó szinte minden élőlénynél a kicsinyek fészekelhagyásának időszaka. Így van ez az egyik kedvesnek tartott, néha szemtelen, ám rendkívül aktív kisemlős, a mókus esetében is, ezért ilyenkor főleg a fiatalok kíváncsisága miatt gyakran találkozhatunk velük az egyébként is kedvelt városi parkokban. Az európai mókus (Sciurus vulgaris). Európában és Ázsiában fordul elő, délen a Földközi-tengerig, északon Észak- Skandináviáig, keleten pedig Kínáig és Koreáig terjed. Angliában a keleti szürkemókus kiszorította élőhelyéről, csak Skóciában maradt egy kis európai mókus-kolónia, amely tulajdonképpen egy alfaj. Magyarországon elég gyakorinak mondható. Az európai mókus fej-törzs hossza 21-30 centiméter, farokhossza 15-25 centiméter, testtömege 250-500 gramm, mely az évszakokhoz képest változik, télire jobban meghízik, nyáron könnyebb. A téli bunda a nyárinál vastagabb, sötétebb és szürkébb; a fülön levő szőrpamacs is sokkal hosszabb. Színezete nagyon érdekes, sok árnyalata előfordul. A mély feketésbarnától az egészen világos vörösesbarnáig terjedhet, ez leginkább az élőhelyektől és a faösszetételtől függ. Hasi oldala mindig világos. Lombos erdőkben és városi parkokban, ahol a tűlevelűek aránya kicsi, a vörösesbarna típus az uralkodó, míg a fenyőerdőkben szinte kizárólag csak feketés, vagy sötétbarna példányok találhatók. Színük mindig a környezetbe való beleolvadást segíti elő. A sötét fenyőerdőben a sötétbarna mókus sokkal kevésbé tűnik fel, mint a rókavörös, és fordítva. Úgy tűnik azonban, hogy a színkülönbségek a mikroklímával is összefüggésben állnak. Mivel a vörös és vörösesbarna mókus elsősorban a melegebb és szárazabb, míg a sötétbarna a hidegebb és nedvesebb élőhelyekre jellemző, így nem kizárólag a ragadozók miatt alakul ki az uralkodó színváltozat. Az európai mókus élőhelyei a legkülönbözőbb erdőtípusok, a síkságtól egészen a hegyvidékig. Nagyobb kertekben és városi parkokban a mókus hamar barátkozik és könnyen etethető. Fán élő állat. Magasan, a fatörzs közelében, ágakból készített gömb alakú fészekben alszik és hozza világra kölykeit. Mivel túlnyomórészt nappal mozog, a mókust könnyű megfigyelni. Tápláléka lehet toboz, fakéreg, növényi nedvek, bükkmakk, mogyoró, bogyók, gombák, rovarok tojások és madárfiókák. Ősszel több helyen raktárt hoz létre mogyoróból és bükkmakkból, hogy át tudja vészelni a telet. Valódi téli álomba (lecsökkent testhőmérséklettel) nem merül, csupán felváltva alszik és pihen. Ahogy kevesebbet mozog, tápanyagigénye is lecsökken. Az állat 2-3 évig él, védett, eszmei értéke 10 000 Ft. Konyhás István Sérült madár bejelentése Hajdú-Bihar megyében (Balmazújváros) Varga László Tel.: + 36 (30) 270-8601 (Berettyóújfalu) Vilistein Levente Tel.: + 36 (30) 621-5517 (Debrecen) Állatkórház Tel.: + 36 (52) 437-346 Dr. Hóra Ildikó, Tel.: +36 (30) 935-9281 (Debrecen) Dr. Könczei Zoltán Tel.: + 36 (20) 966-0070 (Debrecen) Nagyerdei Kultúrpark Tel.: + 36 (52) 310-065 (Görbeháza) Gulyás András Tel.: + 36 (30) 523-2883 (Hortobágy) Madárkórház Alapítány Tel.: + 36 (52) 369-181 Dr. Déri János, Tel.: + 36 (30) 943-5494 (Hajdúnánás) Dr. Kiss József Tel.: + 36 (30) 464-5021 (Hortobágyi NP Igazgatósága), Debrecen Szabó Anikó, Tel.: + 36 (52) 529-920 (Polgár térsége) Nyikos Gergely Tel.: + 36 (20) 968-1258 2010. augusztus 7
Madárshow és baglyok szabadon engedése augusztus 20-án A hortobágyi Hídi Vásárt a hagyományokhoz híven augusztus 20-21-22-én rendezik meg. A Hortobágyra érkező mintegy hetvenezer ember közül több ezer látogatóra számít a Madárpark, ahol 6 dolgozónk és 14 önkéntesünk közreműködésével ingyenes idegenvezetéssel, színes programokkal, folyamatos filmvetítéssel, gyermekfoglalkozásokkal, madárshow-val, ölyvek és baglyok szabadon engedésével várjuk az érdeklődőket. Tóth János solymászunk és ifjú tanítványa, Tardella Valentínó idomított hollóval, uráli bagollyal, szabadon repülő vörös vércsével, egerészölyvekkel, minden nap 11, 14 és 17 órakor tart bemutatót. Tipi és Tapi a két vadlúd hívásra körbe repüli a vásárteret. Délben gólyákat, este 19 órakor gyöngybaglyot, erdei fülesbaglyokat, kuvikokat engedünk szabadon. A Madárpark látogatói számára saját parkolónkban a parkolás a Madápark látogatásának idejére ingyenes. www.madarpark.hu Vadásznap Az augusztus 28-án szombaton 9 órától megnyíló Hajdú-Bihar megyei Vadásznapon a Hortobágyi Vízi Színpadon gyógyult ragadozómadarakat engednek szabadon a vadászok, 11 órától a Kilenclyukú híd lábánál solymászbemutatót tartunk. Címünk: Hortobágy 4071, Petőfi tér 6. www.madarkorhaz.hu Farmer Expó Augusztus 25-28 között Debrecenben a Farmer Expón állítunk ki. A B pavilonban épített standunkon szeretettel várjuk az érdeklődőket. Augusztus 29-én, pénteken ott lesz Csacsogó is, a szelíd egerészölyv. Telefon: + 36 52 369-181 A Hortobágyi Madárpark uniós forrásból való fejlesztése megkezdődött. A Hídi Vásártérre nyíló kapu és beléptető rendszer augusztus 20-ra elkészül, így a vásártéri étkező sorról is megközelíthető a park. A tervek egyeztetésének elhúzódása miatt a tervezett röpdék és a parkoló várhatóan csak szeptember közepére készül el. A munkálatok ideje alatt a Madárpark folyamatosan és zavartalanul látogatható.