Kedves Gyerekek, Tisztelt Ifjúság, Nagyrabecsült Vendégek!

Kedves Gyerekek, Tisztelt Ifjúság, Nagyrabecsült Vendégek! Jó szokássá vált, hogy a Dunamenti Tavasz seregszemlét figyelemmel követő tudósítóba felelős vezető dolgozók írnak köszöntőt, bevezetőt. Bizonyos szorongással fogtam tollat munkatársaim ösztönzésére, hiszen első alkalommal szólok a szélesebb nyilvánossághoz azóta, hogy a CSEMADOK XIII. Országos Közgyűlését követő első plenáris ülése megválasztott felelőségteljes tisztségembe. Bár számomra jelképes is lehet ez a megnyilatkozás, mert olyan országos rendezvényünk alkalmából tehetem ezt, amely az eddigi hivatásomhoz legközelebb áll, a gyermekek, a felnövő ifjúság seregszemléjén, olyan seregszemlén, amely a jövőnket sejteti velünk, szép napsugaras jövőt, amely szocialista társadalmunk lényegéből következik. E mellett tesz hitet az idén már hetedszer a Dunamenti Tavasz központi seregszemléjére összesereglett kedves ifjú nemzedékünk, amit ebben az évben a NOSZF 65. évfordulója jegyében rendezünk meg. Rosszakarónknak, sőt ellenségünknek kell Ev.č.bl 590/82/00S

lennie annak, aki e szép számú és őszintén lelkesedő fiatalokat látván nem bízik szocialista társadalmunk sokatigérő távlatában. Meggyőződésem, hogy ez a lelkesedés, az i lyen örömtől duzzadó seregszemle nem utolsó sorban tiszteletadás is azon ország népének és vezető pártjának, amelyik nem kis törődéssel biztosítja számunka ezeket a lehetőségeket, amelyek következtében - bár hazánk többségétől eltérő - baját anyanyelvünkön beszélve, de egységes szívvel ás elhatározással hirdetjük a Duna mentén a tavaszt, azt, hogy a dunamenti népek egymást meg becsülve, egymást tisztelve és segítve haladnak még szebb holnap felé. E gondolatok jegyében köszöntöm őszinte tisz telettel és megbecsüléssel a CSEMADOK Központi Bizottsága nevében minden kedves vendégünket, a versenyzőket és az értük szurkolókat, kívánok szorongásmentes versenyzést és mély gyökereket verő sikerélményt minden résztvevőnek. Lukács Tibor, a CSEMADOK KB vezető titkára

Batta György A postamester bácsi feje Szeptember vége volt, meg csütörtök, kertünk végében megsárgult a tök. Óriási, sárga gömb lett, a kertben már alig volt helye, és teljesen olyan volt csak suttogva merem mondani, és teljesen olyan volt, mint a postamester bácsi feje. Töprengtünk: mi legyen vele? Vájjuk ki mondtam, és tegyünk gyertyát bele, Kivájtuk hát, és tettünk gyertyát bele. Leszált az est. Tornácunkról óriási töklámpás ragyogott fölfelé, űrhajó suhant el fölöttünk az égen. Érdekes motyogta az ürutas--, hogy világít ma este a postamester bácsi feje. Ev,č.bl.576/82/00S

A fesztiválról A készülődés időszakában beszélgettünk, az alábbiakban nyiltakozókkal. Különféleképpen ugyan, ám valamennyiük aktív résztvevője az idei Dunamenti Tavasznak. Eddigi munkájuk tapasztalatairól a fesztiválhoz való viszonyukról szólnak. A kerületi versmondóverseny második kategóriájának győztese Pokstaller Lívia,a Somorjai Kilencéves Alapiskola ötödik osztályos tanulója. A Dunamenti Tavaszon nem feltétlenül győzni, hanem szerepelni akar. Ő ezt okosan így fogalmazza meg: - Nem győzelemért megyek, hanem hirdetni az anyanyelvem szépségét. Azok előtt szeretnék a legjobban bizonyítani, akik ezt nem érzik. Tavaly sokat betegeskedett, nem láthattukhallhattuk őt a járás legjobbjai közt sem. Nézőként vett részt a fesztiválon. - Kedves volt a zyüri. Ott ismerkedtem meg Tóth László költővel, sokat beszélgettünk a versek ről, az anyanyelvről. Jarábik Gabi nénitől meg két gyönyörű bábut kaptam ajándékba. Azóta Ev.č.bl,571/82/OOS

is emlékeztetnek. Jól éreztem magam tavaly Szerdahalyen. Minden szereplőnek, a csoportoknak is alkalmat kéne adni, hogy a versenyzés izgalma után - vagy anélkül, ha a mezőnyben nem jutottak el az országosra, ám lehetőségeik a- dottak a továbblépéshez, és tanulhatnak a többi ektől - is ott legyenek, játszótársként, megfigyelőként. Én is örömmel játszottam a művelődési ház előtt. Táncoltam, énekeltem, sőt verset is mondtam. Idén szeretnék eljutni a pozsonyeperjesi táborhelyre is. Halottam, hogy remek műsorok meg mulatságok voltak ott is. A műsorokon kívül tetszett a szerdahelyi báb kiállítás. Az alistáli Csip-csirip irodalmi színpad vezetöje, Szikhardt Zsuzsanna tanítónő véleménye szerint a tavalyi Dunamenti Tavasz sokkal jobban sikerült a korábbiaknál. - A városi művelődési ház előtti táncház, a bábukészítés, rajzolás kedvesebbé, vonzóbbá, játékosabbá varázsolta a fesztivált. A Dunamenti Tavaszt egyébként akár két hét időtartamúra is lehetne tervezni. Nem szabadna négy napba zsúfolni az irodalmi színpadok, a színjátszócsoportok, a bábjátszók, a vers- és prózamondók

versenyét. A gyerekek, vagyis a szereplők ilyen szoros időkeretek közt nem nyújthatnak százszázalékos teljesítményt a közönségnek. A fellépés előtti negyedórányi felkészülési idő, ami az eddigi fesztiválokon rendelkezésünkre állt kevés, a színpad, tehát a játszótér, meg a nézőtér megismerésére. Csoportunk táncol is: idén tavasszal meghívtak minket Poľný Kesovba, a gyermek népitáncsoportok kerületi versenyére, ahol 25 csoport vett részt. Csaknem fél napig készülődhetünk a függöny mögött. A példát üdvös lenne követni a Dunamenti Tavaszon is. XXX - Pozosneperjesen jobban érezték magukat a gyerekek, mint Dunaszerdahelyen - vélekedik a tavalyi Dunamenti Tavaszról Szabó Frigyes népművelő, a deáki alapiskola Napóra kis színpadának vezetője, s - húga mellett - babcsoportjuk segédrendezője. - A "versenyközpontban" pír helyett lámpaláz ül a gyerekek arcára. Feszélyezetten mozognak, " szinészkednek". /Hát még ha olyan csoportban

játszanak, amelyben a vezető egyeduralma miatt egyébként sem önmagukat adják - kétszeresen szerepet játszanak./ Több fellépési lehetőséget kellene biztosítani nekik, felszabadultabb környezetben is, a rendezvény folyamán. Akár az eperjesi szálláshelyen, a "révben" is bemutathatnák műsorukat - csak úgy, egymás örömére, tán még okulására is. Sőt, a környező falvakba is kiruccanhatnának fellépni. - Czéréné Pozsár Erzsi "vendéglátó" Istiglinc gyermek népitánccsoportja a Pántlika parasztzenekar tálpalávalójával felejthetetlen élményt nyújtott Eperjesen a fesztivál résztvevőinek. A Ki mit tud-ot, a tábortüzet, a bábukészítést, a táncot, játékot, népdalt, a faliú jságot, a "fesztivál-ládát" idén sem nélkülözhetjük! XXX A VII. Dunamenti Tavasz szervezési felelőse, Juhász Mária, a CSEMADOK KB színházi szakelőadója bízik-e abban, hogy az idei seregszemle is jóravaló változást hoz? - A Dunamenti Tavasz színvonala eddig is felfelé ívelt. A megtorpanás tehát megengedhetetlen.

Idén először bíztak meg e megtisztelő, szerényen szólva is felelősnek tartott feladattal. Valóban felelősnek érzem magam a mozgalom sorsáért, ezért emlékeim szerint és a dokumentumok nyomán visszamenőleg ízekre szedtem az előző fesztiválokat. Felülvizsgáltam a megvalósult és elvetett, jó és rossz ötleteket: meggyőződésem, hogy ezek - mármint az ítéletek és a valóság - nem is mindig fedik egymást. Igyekeztünk meghagyni és továbbgondolni, továbbfejleszteni a gyerekek tudását, lelkivilágát gazdagító, közösségi élményüket gyarapító,,töltelékműsorokat,,. Szeretném, ha a gyerekek éreznék, hogy a Dunamenti Tavasz értük, nekik van, ott minden az övék. Uralkodjék a fesztiválon egészséges versenyszellem, felszabadult színpadi játék, lelkes, kordában nem tartott "közönségviselkedés". A szereplőktől igényes munkát várok, a csoportvezetőktől pedig tanulásra való készséget és felkészültséget. Hodossy Gyula

Kedves olvasó! Mivel az idei fesztiválon technikai okokból nem lesz műsorfüzet, az alábbiakban közöljük a versengő csoportok tagjainak névsorát: 1982. május 26 - s z e r d a 10,00 - A Marcelházi Alapiskola és a Művelődési Ház PRUCSÖK kisszínpada Illyés Gyula: KIS KOLOZS MEG NAGY KOLOZS Rendező: Gál László és Gál Lívia Szereplők: Keszeg Tímea Bóna Szilárd Zsidek Anetta Gyurícsek Zoltán Téglás Andrea Pifkó András Kurucz Katalin Medra Henrietta Kocsis Margit Fábrik Andrea Házi Andrea Senkár Mónika Suncsík Katalin Szabó Erzsébet Téglás Róbert Kurucz Mária Mészáros Zsuzsa Andruskó Szilvia Pifkó Katalin Kovács Katalin Kunala Ferenc Filler Ferenc Jankulár Henrietta Kurucz Mária Molnár Ildikó Kurucz Éva Ev.č.bl.592/82/OOS

Az Alistáli Alapiskola CSIP-CSIRIP kisszínpada Szikhart Zsuzsa: JÁTSSZUK EL,AMIT ÁLMODTUNK Rendező: Szikhart Szereplők: Kosár Ivett Csölle Tímea Šimovič Zsuzsa Baári Éva Kristóf Andrea Bögi Ferenc Baári Attila Muzsay Árpád Földes Károly Juhász József Bögi Attila Zsuzsa Berényi Tímea Soóky Márta Rásó Hajnalka Berényi Erzsébet Écsi Beáta Fogas Pál Lengyel László Földes Károly Bartha Béla László Árpád Écsi László

A Dunaszerdahelyi JNK KIS FÓKUSZ kisszínpada Jarábik Gabriella: MESE AZ ÁLMOKRÓL Rendező:Jarábikné T.Gabriella Szereplők: Barczi Andrea Bognár Péter Cztibor Katalin Gombos Edit Jarábik Balázs Lelkes István Olasz Andrea Sidó Izabella Szabó Emese Szabó Ildikó Vasík János Zsemlye Andrea Végh László Zsigrai Szilvia Bodó Zoltán Burger Imre Eszes Attila Héger Tamás Jarábik Imre Mészáros János Otil Gábor Ev.č.bl.593/32/OOS

14,00 A Bolyi Alapiskola NAPRAFORGÓ kisszínpada József A,-I.Sjorstrand: VAN HOZZÁ KÖZÖD? Rendező: Szaniszló Rózsa Szereplők: Ádám Csilla Babos András Balogh László Bucsku Ildikó Haraszti Ervin Hornyák Ágnes Illés Ildikó Iván Mónika Kárász Ferenc Király Éva Kondás Csaba Kopasz Angéla Lőrincz Tamás Plónyicky Erzsébet Szakács István Szaniszló Zsolt

A Szenci Alapiskola PÖTTÖMSZÍNHÁZA Illyés Gy.: a RÁTÓTI c s i k ó t o j á s Rendező: Csuka Gyuláné Szereplők: Hamerlík Barnabas Párkány Antónia Balajty Csilla Vojtek Sándor Sebők Szilvia Kovács Éva Minárik Mónika Bordács Szilvia Steiner Adrianna Racskó Katalin Rigó Mónika Svarda Tamás Veszprémi Miklós Végh Éva Jaszenicky Nóra Schultz Mónika Nagy Andrea Nyári Andrea Horváth Veronika Szabó Mária Galambos Mária Oravecz Andrea Simonyics Mónika Nagy Mónika Takács Ildikó Horváth Mónika Pongrácz Tomás Sztresnyák Gábor Jaszenicky Szilvia Takács Anikó Minárik Andrea Poól Ildikó Pomsár Zoltán Végh Zsuzsa Matus Gyöngyi Magyar Katalin Dészkás József Kovács Renáta Sipeky Nikola Keszöcze Elvíra Ev.č.bl.594/82/OOS

A Rozsnyói Alapiskola PÖTYIKÉK kisszínpada Gágyor J.: SZÓL A RIGÓ... Haider E. BÚJJ, BÚJJ... Rendező: György Miklósné -Klárik Károlyné Szereplők: Kalitza Edit Tisza Darina Kristóf Csaba Szabó György Pásztor Ivetta Czompel Piroska Die István Pelikán Mihály Rézműves Rudolf Szabó Szilárd Berente Norbert Szeles Erika Zsóri István Icso Andrea Rézműves Mária Horváth Ilona Pál Balázs Gabriella Farkas Piroska Farkas Elemér Szabó Beáta Bacso Erika Rézműves Ilona

A Bolyi Alapiskola BÓDVÁCSXA kisszínpada Arany J.: SZONDI KÉT APRÓDJA Rendező: Tóth Sándor - Veresné Sz.Katalin Szereplők: Tóth Zsuzsa Pásztor Kornélia Zelenyák Alica Zelenyák Aranka Kollár Margit Csmil Erika Mártha Éva Bendzsak Veronika Erdélyi Ágota Csmil Mária Nagy M irtill Balázs Éva Balázs Zsuzsa Ternei Franciska Bartók Csaba Viszlai Tibor Nyíri Péter Eperjesi Róbert Adorján Róbert Harajda János Remák Béla Ev.č.bl.595/82/OOS

Kulcsár Ferenc Kiállok az erkélyre néha Kiállok az erkélyre néha, nézem a holdat. Annyi mindent képzelek róla, például ez elég klassznak tűnik - táskámba rejtve belopnám az iskolába, s matek órán, ha legjobb pajtásomat, vagy netán engem hívnának felelni - huss, a holdat kiereszteném! Mindenki tudja: ha kinn van hold, éj van, s éjszaka nincsen feleltetés. Ev.č.bl.586/82/OOS

A fesztivál értékelő bizottságai A színjátszó csoportok és kisszínpadok bíráló bizottsága: Elnök: Tagok: Szilvássy József, az Új Szó kulturális rovatának vezetője Dusza István, az Új Szó kulturális rovatának szerkesztője Kopócs Tibor, a MATESZ díszlettervezője Tóth László, költő Cerny Jaroslav, Ostrava, színházi szakelő adó Koppová Brigita,a Népművelési Intézet szín házi szakelőadója Dráfi Mátyás, színművész Szigeti László, a MATESZ dramaturgja A bábcsoportok bíráló bizottsága: Elnök: Tagok: Dr.Szőke István, a bábcsoportvezetők tanfolyamának vezetője Suba Emil, a kassai Állami Bábszínház tagja Cerny Jaroslav, Ostrava, színházi szakelő adó Tóth Sándor, a Bratislava-i KNK színházi szakelőadója Marták Katalin, amatőr rendező Szigeti László, a MATESZ dramaturgja Zsákevics László, zenetanár Ev.č.bl.70á/32/00S

A vers és próza mondók bíráló bizottsága: Elnök: Tagok: Szilvássy József, az Új Szó kulturális rovatának vezetője Dráfi Mátyás, színművész Tóth László, költő Tóth Elemér, költő, a Tábortűz szerkész tője Szigeti László, a MATESZ dramaturgja A gyermekzsűrit, Gágyor Ildikó, a kassai Szép S.ó kisszínpad rendezője vezeti.

Vélemények a tegnapi produkciókról PRÜCSÖK - Kis Kolozs meg Nagy Kolozs É l-e a mese? Milyen a mese? Távoli korok, messzi üzenetek hangjai, ha szólnak énekkel, tánccal, játékkal, zenével... Mivégre? Ez most a miénk, s mintha már láttuk, mintha már hallottuk, mintha már átéltük volna, mert itt zsibong zsigereinkben... Ezredéveken át őrzi az emberség, szépség és jóság és viselkedésmintáit a szellem és erőszak küzdelmét, a válaszhelyzetekben a cselekvés útjait, erejét, igazságát. Á lomba hajló szabad estékben őrződtek meg telítődtek újra a napi gondokból hozott szavakkal eszközökkel. Népek és korok vagyát kifejezőn. De hol vannak már azok az esték? Aki nem olvas önként, annak ki mondja el? "Hogyan mentünk át a vizeken gyakorta... hátunk mögül lábunk elé rakva - a következő lépéshez - múltunk "nádkötegeit" - írja Sütő András. S ki mond ma mesét hozzánk hajolva, simogatóan?... például a marcelházi Prücskök. Szép szolgá- Ev.č.bl.707/82/00S

lat, kemény dió! Népmeséink, világából szőttek új helyzetben új történetet. Mert nem jön dobbal a sámán, nem jön lóháton a felcser, de itt van orvossal a vijjogó mentőautó... és marad játéknak a játék, élménynek a játékos megemlítés. Mégis Kis Kolozs és Nagy Kolozs története ez: A felfuvalkodott, telhetetlen, nagyravágyó ember bukása a lelemény, a furfang ereje előtt mert igaz vágyunk csak így elérhető. S ha az életben utunkba állna majd Nagy Kolozs, tudjuk hogy sorsa minő, általunk gyorsabban beteljesedő. Ezt adja szűken a játék - Marcelházán, Dunaszerdahelyen s mindenütt, ha cselekvő tetté érik a szó, ha megértik hangját több helyen. M.M.L. CSIP - CSIRIP - Játszuk el, amit álmodtunk Ú j arcok, új hangok a Dunamenti tavaszon: Az alistáli Csip-csirip gyermek kisszínpad Szikhart Zsuzsa összeállításában és rendezésé-

ben a "Játszuk el, amit álmodtunk" c. műsort mutatta be. A produkció még ha itt ott magán hordozta is a "rutintalanság" jegyeit mindvégig izgalmas és színvonalas volt. Az etűdökből összemontírozott színpadi játékban a rendezőnek s a szereplőknek is főként az egyes jelenetek közötti váltást, s az egyik etűdről a másikra való átállást kellene tisztázni; helyen ként rugalmatlan volt. Értendő ez főként azokra a jelenetekre, amikor nem csak a kép változott, hanem a mondanivaló is. Fokozott odafigyeléssel, s a szöveg apró módosításával ezek a kis hiányosságok minden bizonnyal kiküszöbölhetők. Amíg a gyerekek bírták erővel, az éneklésük élményszámba ment annak ellenére is, hogy az éneklésnek, s a mozgásnak nem volt mindig tudatos és meghatározott funkciója. Az ötletes és helyénvaló kellékeket ügyesen alkalmazták, dicséretes leleményességgel. Mindent egybevetve úgy gondolom, hogy ha nem is hibátlan, de összefogott és szép előadást láttunk az Alistáliaktól, s örömmel köszönthetjük ő két a Dunamenti tavasz résztvevői között. Ev.č.bl.708/82/00S

KIS FÓKUSZ - Mese az álmokról Az együttesnek, s rendezőjének Jarábik Gabriellának a neve is oly szorosan kötődik már a gyerek kisszínpadi mozgalmunkhoz, s magához a Dunamenti tavaszhoz is, hogy az ismételt bemutatásuk már-már megmosolyogtató lehetne. De, mert minden évben örömhozók és játékuk meghatározó élménnyé erősödik, megkülönböztetett figyelemmel várjuk újabb és újabb színpadi megnyilvánulásaikat. Nem volt az máskén ma sem, amikoris az együttes Jarábik Gabriella összeállításában és rendezésében a "Mese az álmokról c. színpadi játékot tűzte műsorára, a tőlük meg szokott pontossággal, szép magyar beszéddel, élményt - adó énekléssel és esztétikus bár olykor mesterkéltnek tűnő mozgással. A rendező, ismerve s zereplői képességeit, sokat vállal, s a vállalásból sokat meg is valósít. S, ha most azt mondom, hogy a mai produkció nem nyújtott olyan élményt, mint először látva, a kerületi versenyen, úgy gondolom elsősorban a rájuk testált nagy felelőségnek tudható be: gyerekek olykor nem tudták olyan felszabadultan megoldani a rájuk bízott szerepet, mint, ahogy

azt megszoktuk tőlük. A felfedezni vélt apró hibák ellenére a Kis Fókusz az idén is megmaradt "nagynak", összefogott, jó úton járó együttesnek. -sl- FOTÓZÁS: ÚJ KISSZÍNPADI FORMA A fotográfus cimborák felálltak és leültek. Fölpattantak, futottak rágógumit rágtak. Villog tattak, kattogtattak, összenéztek, mosolyogtak. Elismerően,- egymásra. Az egyik pillanatban csodálatos szólót figyelhettünk meg, a másik pillanatban viszont már a foto-kórus elemi e- rejű fényzuhatagában tántoroghattak a színpadon játszó gyerekek. Történt pedig mindez a VII. Dunamenti Tavaszon, főleg a Kisfókusz előadásán. Sajnos az első sorokban ülő nézők csak nagyon keveset láthattak az előadásból. M it tehettek? - 1- Ev.č.bl.709/82/00S

Tájékoztató A Madách Könyvkiadónál megjelent gyermek - é s ifjúsági irodalom, a kezdetektől napjainkig: Vadlúdtermő ritka 1969 fa /antológia/ 1970 Ilku Pál: Zendül az osztály 1971 Tóth Tibor:Pozsonyi nyár 1972 Dávid Teréz: A feneketlen láda kincsei Petrik József: Nyolcszínű szivárvány 1973 Gyimesi György: Az Ö rdöngőstől a Hortobágyig Simkó Tibor: Karcsi kacsa kalandjai Tóth Elemér: Csillagrózsa Verseghy Erzsébet: Tavaszi szél 1974 Dénes György: Tücsökhegedű Rácz Olivér: Puffancs, Göndör és a többiek 1975 Moyzes Ilona: Szél herceg szerelme 1976 Gál Sándor: Csikótánc Gyimesi György: A Kaukázus ormain Tóth Elemér: Csillagméhes Nagy László Endre: Az eltévedt napsugár Gömöri Kovács István: Hívogató 1977 Gyimesi György: Emlékezetes vadászok Gyurcsó István: Csigaháton Simkó Tábor; Tikirikitakarak

Tapsiráré - topsórum /antológia/ Szól a rigó kiskorában /antológia/ Varga Imre: Sárkányölő Jankó 19 7 9 Labdarózsa, nyári hó Szabó Béla: Marci, a csodakapus 1980 Szombathy Viktor: Száll a rege várról várra Tóth László: Á kombákom Rácz Olivér: Puffancs, Göndör és a többiek Szűtsy Lóránt: Boldog vadászévek 1981 Gyimesi György: Megzabolázott szenvedély Koncsol László: Színmuzsika, fényvarázs Kovács Magda: A csodagombóc Kulcsár Ferenc: Dióhintó Zsűrizik a gyermekzs ű r i.. Az idei Dunamenti Tavaszon is komolyan latba esik a " gyermekbírák" véleménye a színpadon látottakról halottakról. A somorjai Szilvássy Anikó, az érsekújvári Pekarík János, a kassai Pálmai Hédi és Gágyor Ildikó ebédidő tájt összedugta a fejét a művelődési ház egyik "eldugott helyiségében. A gyerkőcök talpraesetten, felelős bírálatokhoz és nézőkhöz méltó módon, a színpadi történés iránti érzékenységgel, árnyaltan fogalmazták meg véleményüket. Megjegyzéseiket azon melegében "kölcsön kértük a Fürge Irkába. íme a marcelházi Prücskök Kis Kolozs és Nagy Kolozs című előadásához fűzött észrevételek: - A pocakos, rosszmájú irigy Nagy Kolozs alakítása volt a legmeggyőzőbb. Ev.č.bl.710/82/OOS

- Túlságosan vad, a népmesefeldolgozásból kirívó szavakat használtak, p l : oké... - Tetszett az eszköztelen játékuk: mindent a testükkel, mozgással oldottak meg. - Zavart, hogy előre, szóban közölték, amit aztán eljátszottak; néha még a szöveg is késett. Egyes dolgokat meg inkább eljátszottak volna, mintsem elmondtak. Az alistáli Csip-csirip együttes Játszuk el, umit álmodtunk! című műsorához imigyen szólt hozzá a gyermekzsür i: - Ötletes volt, ahogyan el akarták rabolni a királylányt, aztán mégsem rabolták el... - Pergő, színes képek sorjáztak, de nem volt világos, hogy hová akarnak kilyukadni. - Sokat ugráltak, rosszul hatott a diszkós-féle tánc. Kis Fókusz Mese az álmokról c. előadásáról - Nem értettem, hogy milyen szálon fűződött az egész mű sor az elejéhez. -Szerencse, hogy a sárkány felfalta a bűvös kockát, mert a kockaforgató verseny nem tetszett. - Mindhárom délelőtti műsor összes "szereplője" közül a hétfejtű sárkány volt a legötletesebb. - Csodálatos, hogy álomvásárt rendeztek, de nem kellett volna közben a tévéből közismert reklámdalt énekelni, hogy "megjön a kedved..." No, meg a " Józsi, hol vagy?" sem volt odavaló. - A Koláka együttes muzsikáját nagyon szeretem, de ne használják fel azt jóformán minden műsorban a színpadon! -Az egész műsor magával ragadott. A szereplők belevaló fiúk-lányok. Az első fesztiválnap délelőtjén jól szórakozott a gyermekzsűri. Hodossy Gyula

Három kérdés a pedagógushoz arról, segíti-e munkáját, ha tanítványa művészeti tevékenységet végez 1. Szükség van-e műkedvelő művészeti tevékenységre, ha igen, miért? A kérdés szónoki, azt hiszem ezt mindenki érzi. Nemzeti környezetben is megikább nemzetiségeiben. Elsősorban a közösség-közönség számára van szükség, másodsorban a benne résztvevők számára. A műkedvelő művészeti tevékenységben résztvevők nem befogadói, hanem aktív részesei egy művészeti aktusnak, s ha egy másik alkalommal befogadói lesznek, már másképp nézik a produkcioó t, több jut el hozzájuk a mondanivalóból is, mert a formából többet értenek. 2. Szükség van-e fiatalok részvételére ezekben a csoportokban? Igen! Nemcsak azért, hogy az egyes korosztályok képviselve legyenek, hanem azért is, mert vannak egyes műfajok, pl. bábozás, gyermekszínjátszás, melyek mióta az iskola mint intézméyn működik, csak a tanulóifjúság részvételére számítanak.

3. Miben segíti elő az oktatást, a pedagógus munkáját, ha a tanulók tagjai valamely műkedvelő csoportnak, részt vesznek a szavalóversenyeken stb.? A kérdés formai oldalára válaszolva ezt mondhatnánk: hátráltatja, mert hisz időt vesz el a tanulótól, tehát előmenetelét befolyásolhatja. Na de amit a tanuló elveszít a vámon, többszörösen megtérül a réven. Miben? vegyük sorban: a/ Az esztétikai nevelésben. Olyan művekkel ismerkedik meg a tanuló, melyekkel egyébként lehet, hogy nem is találkozna. Egy produkció előkészítése a bemutatandó mű elemzésével jár, melyben a csoport vezetője, a produkció előkészítője sokkal részletesebben kitérhet a mű szerkezeti elemeinek fölfedésére, a jellemábrázolás mikéntjére stb., mint erre az iskolai oktatásban bármikor is sor kerülhetne. Egy szavalóversenyre való készülés a versválasztáskor együtt jár /persze ideális esetbe/ egy egész költői életmű átböngészésével. b/ Az anyanyelvi nevelésben. A helyes kiejtés tényanyagának tanítása szinte meg gyerek- Ev.č.b l. 5 7 0 /82/OOS

cipőben jár, gyakorlására pedig még a tanterv sem biztosít egyetlen órát sem. A pedagógusok ilyen irányú munkája kizárólag a kirívó hibák alkalmi javítására szorítkozik. A szép magyar beszédre való nevelésben a tanulók művészeti tevékenysége ezért egyszerűen hézagpótló munka. A lehető legnagyobb szükség van rá. c/ Az erkölcsi nevelésben. Mindenfajta m űvészeti tevékenység, bármely csoport munkájában való részvétel /még ha belső, lelki szükségből fakad is/, plusz munkát jelent. S mint ilyen, tudatos tevékenység egy közösség érdekében. Nemzetiségi környezetben bizonyos esetekben hitvallás is, tudatos kötődés anyanyelvhez, nemzethez. Ezek pedig a legnemesebb erkölcsi tulajdonságok. Kovács László

Tóth László Mese a világjáró fákról Csoda történt ma reggelre: utcánkból a fák elindultak, elindultak szép sorjában, mentek, mentek messze-messze, ki amarra, ki meg erre. Hajóra szállt az egyik, repülőre a másik, vonatra a harmadik, autóbuszra a negyedik, az ötödiknek saját kocsija volt, s a hatodik - a hatodik gyalog vágott neki a világnak. Mentek, mentek neki a világnak északnak, délnek, napnyugatnak, napkeletnek, Ev.č.bl.579/82/OOS

itt pihentek, ott meg sem álltak, addig utaztak,mentek,mendegéltek, onnan ide, innen oda, míg újra megtörtént a csoda, és estére mind visszatértek, a helyükre visszaáltak, nézd csak, még most is ott állnak, hacsak... hacsak megint neki nem vágtak a világnak.

Kendi Mária Egy szem világító cseresznye Egy szép napon apám felmászott a cseresnyefára. Homlokon dobta anyámat egy kiccsatanó ikercseresznyével. Az egyik szemet anya tüstént bekapta. A fát kisvártatva megszállta a verébhad. Hullóalma potyogáskor a verebek szertecsiripelték, hogy anya hasában rejtőzöm én. A sánta óra lapján jégcsap kerenget, amikor megláttam a dermedt napot. Homlokomon egy szem cseresznye világított. A doktor bácsi azt mondta, ki kell oltani az életét. A nővérkék erre aadig vilanysugarazták, míg szem emen át bene nem bújt a fejembe. Sápadt holdkorong szállt a homlokomra: a sötétben ne féljek egyedül. Fél szemem égszínkék: azóta az eget lesi: fehér hollót, varjat, egyként csalogat. Másik szemem dióbarnára pörkölődött, a földet figyeli: fehér hollót varjat egyként riogat. Kutyákat ismerek ilyeneket, s a nagyanyámat. Te rálehelsz az ablaküvegre, egy ablakot rajzolsz. Ki vagy? Ev.č.bl.58I/82/OOS

A mai nap szereplői 14,00 1982. május 27. - c A Buzitai Alapiskola JÓBARÁTOK színjátszó Szóda S.: BOLDIZSÁR /Baltazár/ Rendező: Skvareniak Szereplők: Nagy Henrietta Mohnyánszky Tünde Bartko Melinda Lyócsa Katalin Szitás Bálint Zupko László Mohnyánszky Attila Papp Adrianna Héger Zsuzsanna Körösi Olga Bodnár Zita Krózser László Papp Andrea Hriczo Mónika Zupko Péter Haraszti Péter Filakovszky József Orémus Andrea s ü t ö r t ö k együttese Mária Bujánszky Csilla Boőr Tamara Skvareniak József Petrik Lívia Haraszti Roland Simko Albert Orémus Éva Kovács Gizella Héger Erika Kerekes Ildikó Boda Ferenc Imre Mónika Pasztircsák Csilla Timko Beáta

A Szádalmási Alapiskola ROBINSON színjátszó együttese Mándi I.: RAKÓTA DÖME MEG az ÜNNEPSÉG /Rakota Döme a oslavy/ Rendező: Németh Zsuzsa Páll Zoltán Voda László Csobádi Béla Agyagos Andrea Török Tünde Keller Ottó Simon Zoltán Pohány Tamás A Dunaszerdahelyi CSALLÓKÖZI GYERMEKSZÍNPAD színjátszó együttese Batka-Říha: HOGYAN HÁZASODOTT MEG PETRUSKA /Ako sa ženil Petruška/ Rendező: Molnár J ózsefné Szereplők: Koszorús Angéla Sidó Éva Molnár Anikó Ev.č.bl.605/82/OOS

Mlčnek Andrea Vígh Mónika Németh Erika M órocz Szilvia Sidó János Fekete József Lovas Tibor Sankó Tibor Kiss Róbert Huber György Szűcs Árpád Szenci György Bors Igor

Vojaki Miklós Mátyás király három lustája Hogy honnan szerezte Mátyás királyunk a világ három leglustább emberét, nem tudjuk. A föld alól bizonyosan nem, mert az nincs benne a mesében. Szó,ami szó,ő k hárman valóban a lustaság fejedelmei voltak. Történt egyszer, hogy a király rájuk gyújtotta az istállót, ahol a szállásuk volt. Szép, nagy lángokban égett a szalmatető, ropogtak a mestergerendák, pattogtak a padlásdeszkák, s az első lángok már becsaptak az épület belsejébe és nagy füst kerengett mindenhol,amikor nagy- * sokára megszólalt a legidősebb lusta: Úgy látszik, tűz van... De nem mozdult, csak feküdt a szénán. A másik kettő még sokáig hallgatott. végül a középső hallatta a hangját: Ki kellene mennünk... A legkisebbik, egy tömött, kövér fickó kissé ingerülten ezt mondta: Hogy nem restellik a beszédet... És behúnyta a szemét. így kellemesebb volt elnyúlni.

Tábori "híradó" Befut egy autóbusz, éled a tábor. Sokan nem először jöttek, hanem visszatértek. Pötyikék, Pódvácska, Napraforgó - a hosszú út sem fárasztotta el őket. A jelen - lét öröme feledteti a fellépés előtti feszültséget. xxxxx Az első nap után. Nincs vége a napnak. A fellépéssel, a fesztivál sem fejeződött be. Kezdődik a ki mit tud és a táncház. Igazi hangulat alakult ki. Milyen volt az este gyerekek? Szép volt. Olyan sokan vagyunk, olyan sok mindent tanultunk. Jó lenne otthon is így játszani. Az eredményeket még senki sem ismeri. M é g i s a siker mámora tartja ébren őket késő estig. M.M.L. A tavalyi Dunamenti Tavasz óta sokan, sokszor emlegették az eperjesi pionírtábori vidám mulatságot, jó hangulatot. Idén is ének- és zeneszó töltötte meg a gyerekek dunaparti szálláshelyét. A szerepléssel, a fesztivál - műsorral járó fáradtságot és izgalmat "tevékenyen" heveritek ki a kisebb-nagyobb, Dél - Szlovákia minden tájáról összesereglett gyerkőcök. Szórakoztak, ismerkedtek, barátkoztak. A jó mulatságért Szabó Frigyes, a deáki művelődési ház vezetője felelt. Szó se róla, jól megfelelt a feladatnak: értett a gyerekek nyel-

vén. A "házigazdák" is kitettek magukért. A dunaszerdahelyi Pántlika népzenei együttes húzta a talpalávalót, az Istiglinc népitánccsoport tagjai pedig ropták a táncot. A Czéréné P, Erzsébet vezette táncház még a félénk gyerekek testét-lelkét is feloldozta volna - ha gyámoltalan "csemeték" is lettek volna a táborban. Csakhogy nem voltak, hiszen a rögtönzött Ki mit tud? zsúfolt műsorában szinte egymást taszigálták le a dobogóról válogatottnál válogatottabb dolgokat tudók. Kiváltképp a rozsnyói Pötyikék buzgólkodtak, a szepsi Miniszínpad tagjai meg tapsvihart arató ötletgazdagsággal, egyéni, talpraesett humorral szórakoztatták a lelkes közönséget. Az előző fesztiváloktól eltérően, a nagy tiszteletnek örvendő bírálók is kiruccantak a táborba. A tábortűz még hátravan!- legalábbis a lapzárta idején. Hodossy Gyula Vélemények a tegnapi versenyprogramokról Szádalmás - ROBINSON A Szádalmási Alapiskola Robinson színjátszó együttese Mándi Iván : Rakota Döme meg az ünnepség című darabjával mutatkozott be idén a gyermekközönség előtt. Darabválasztásuk eleve meghatározta előadásukat, A darab inkább felnőtti humora, a gyermekelőadó és - befogadó számára egyaránt érthetetlen és élvezhetetlen volt. Ez érződött a kihasználatlan térben Ev.č.bl.714/82/OOS

és eszköztárban valamint a játszók gátlásosságában. A gyermeszínészek tehetetlenül áldogáltak vagy üldögéltek /vagy éppen labdáztak/ várva a végszót, míg a monológot mondók félszeg kézmimikával próbálták segíteni önmaguknak. Nem volt jobb a párbeszédes rész sem, ahol a felnőt - tes mondatok és hangsúlyok inkább gátolták,mint segítették a szereplőket. Egy kedves és természetes figura volt a színpadon: a kisöccs, aki villanásaival a gyermeki világot csempészte be a színpadra. Gecse Jolán Buzita - JÓBARÁTOK A JÓBARÁTOK képesek voltak barátságot kötni a közönséggel is. Sőt, a közönség is velük. Figyelembevéve a fesztiválon szereplő három színjátszócsoportot, leginkább talán a buzitaiak tudták magukat belopni a közönség szívébe: egyszerű, felszabadult, a szó jó értelmében vett eszköztelen játékkal, a három főszereplő jó tel jesítményével. A fentiek még annak ellenére is tények, hogy a rendezőnek, helyenként, láthatóan gondot okozott a cselekmény zökkenőmentes bonyolítása. Főképp az egyes képek váltásánál volt ez feltűnő. Talán emiatt fáradt el a végére Fanyűvő, Vasgyúró és Hegyhengergető? Dunaszerdahely - CSALLÓKÖZI GYERMEKSZÍNPAD A Csallóközi Gyermekszínpad "színészei" kétségtelenül egészen más stílusban játszották el, Hogyan házasodott meg Petruska, mint a fentebb említett buzitaiak. A rendező koncepciója jóval többet rótt a szereplőkre. Az elvárást

talán csak részben sikerült valóra váltaniuk, ugyanis a játék egésze alatt, kissé álmatag alakításoknak lehettünk tanúi. Valahogy, mintha a színpadon többnek kellett volna történnie mint ami történt. Mindent egybevéve a darab második részére talán sikerült behozni valamit a várt lendületből. Bizonyítja ezt, hogy a végére, végre sikerült bevonniuk a közönséget is, Szócső - kar - A fesztivál második napján a színjátszó együttesek versenyeztek. A közönség zömét természetese gyerekek képezték. Sokan a "közönséges közönségnél azért voltak szemfülesebbek, mert szintén színjátszók, irodalmi színpadi tagok lévén - tanulni, okulni is akartak a színpadon látottakból - hallottakból. A szádalmási színjátszók Rakota Döme meg az ünnepség című előadásokhoz fűződő véleményüket annál komolyabban kell vennünk. Héger Tamás: - A Rakota Döme öccse jól eljátszott figura volt. Tetszett az "irodalmi színpados" meg a rolleros fiú alakítása is. Szabó Ildikó: - Nem volt eléggé érthető a műsor eleje, pl, túl későn lehetett "azonosítani" egy bélyegalbumot. Nem értettem, hogy miért nyakon fogva vitték be az ünnepeltet a színpadra. Botlik Bea: - A darab ötletes volt, talpraesetten játszottak a szereplők, habár néhol érződött a lámpalázuk. A buzitai Jóbarátok Boldizsár című mesejátékáról sem "rejtette véka alá véleményét Ev.č.bl.715/82/OOS

a gyermekközönség. Szabó Ildikó: - A Vasgyúró sokszor bakizott, nővéreink a szerepe pedig nem volt eléggé érthető. Tetszetősek, ügyesek voltak a díszletek, a seprű felhasználása jó ötlet. Héger Tamás: - Untatott, hogy mindig ugyanazt a dallamot éne kelt ék. Szabó Emese: - A Vasgyúró aranyos volt. A gyerekek gondolkodóba estek a Csallóközi Gyermekszínpad Hogyan házasodott meg Petruska című műsorára is. Botlik Bea: - A korhű jelmez kiemelte az előadást. Héger Tamás: - A pirogárus jobban hagsúlyozhatta volna a sze repét. Fekete Tamás: - Petruskát lány alakította, szerintem kitűnően. Lelkes Zoltán: - Fidibusz murisan kereste a menyaszonyát. Hodossy Gyula

Még egyszer a kisszínpadokról BÓDVÁCSKA Gyászos, szomorú korok vetülete szomorú. Vesztett csaták, bukott indulatok képe árnyékot von az utódok emlékezeté re. Török igára ébred az ország. "Ali szép, Ali jó" - az el rendelt inadat. Arany János már évszázadok távlatából ele-ve níti fel a históriát. A Bódvácska száz évvel " utána" Szondi két apródja, Szigeti veszedelem, A törők áfium ellen való orvosság, Egri csillagok... - Zrínyi és Gárdonyi is visszanyúl. A példa, a tanulság megtartó tudatáért. És milyen a diákok történelmi tudata? Milyen lehet /majd/? Egységben a szöveg, mozgás ének. S végén a döbbenet csendje. Egykoron, ha majd ilyen húron pendül meg a nézőben e helyzet: visszaemlékezünk erre is. Meg arra is, hogy most fájdalmassan szép volt. M.M.L.

ROZSNYÓ:PÖTYIKÉK Népi gyermekjátékok. György Miklósné és Klárik Károlyné rendezésében: anyám gyerekkora a VII. Dunamenti tavasz színpadán, anyám gyerekkora a réten. Annak ellenére is, hogy ezek a játékok ma is ott "élnek" igazán, nem hatottak sután a színpadon sem. A gyerekszereplők mozgása, esztétikus öltözéke, szépen csengő, csodálatos tájszólásában élő énekük atmoszférát teremtett, s elgondolkodtatott: miért van az, hogy Eperjesen, s az Eperjesre tartó autóbuszokban nem ezeket a dalainkat hallom, hanem mindenfelől összekapart gyerekdal-koholmányokat. Szemnek, s fülnek kedves produkciót láttunk a rozs nyói gyerekektől, egyetlen mellékgondolattal: meg kellene határozni azt a formát, vagy ha úgy tetszik formanyelvet, ami a kisszínpadot jelenti. Mindezeket figyelembe véve úgy gondolom, a Pötyikék fellépése a mai nap egyik legszebb élményét adta.

SZENC: PÖTTÖMSZÍNHÁZ Magával ragadott a Pöttömszínház! Gond-felejtő élmény: játék, ami sokáig emlékezetes marad. Csuka Gyuláné úgy vitte színre a Rátóti csikótojást, hogy maga a mese elevenedett meg a színpadon, s a szereplők természetes játéka, furfanga, ostobasága, együgyüsége úgy tükröződött vissza a színpadról, hogy a vonzása kivédhetetlenné vált az egykedvű szemlélődő számára is. A szemnek kedves, esztétikus öltözékben megjelenő szereplő között a kákán is csomót kereső néző talán csak a "főszereplő, a csikótojás "öltözékét" vétózhatná meg: méltatlan volt egy ilyen nagyjelentőségű szerep "megformálásához". Örülünk a Pöttömszínháznak. BOLY: NAPRAFORGÓ A tavalyi szép siker után vártuk a bolyiak folytatását. Szaniszló Rózsa összeállításában és rendezésében a "Van hozzá közöd?" című műsort nézhettük meg, örömteli várakozással. Az együttes nem okozott csalódást, annak ellenére sem, hogy műsoruk színvonala némileg elmaradt a tavaly látottól. Nem, nem a gyerekek lettek sutábbak, az összeállítás nem volt tiszta: magyar népi gyermekjátékok keveregtek József Attila -költeménnyel, s József Attila-vers Sjörstrand gyermekverssel, s Weöres Sándorral. A kusza fonalak között a gyermekek eltévedtek és több esetben csak nehezen találták meg a járható utat. Odafigyelőbb szervezéssel az előadás lényegesen erő sebb lehetett volna, hiszen a gyerekek már bizonyították /s a rendező is/ hogy többre képesek. Ezt a többet várjuk tőlük az elkövetkezendőben.

Soós László Hogyan cserélt farkat a nyúl meg a róka? Tudom, ha nem én mondanám, el sem hinnétek, hogy a nyúlnak valamikor hosszú farka volt. Pedig ez az igazság, ám egyszer a kurta farkú róka aki tudvalevőleg az egész világon a legravasszabb megirigyelte a nyúl szép hosszú farkát, és amint éppen jönni látta őt, imigyen sopánkodott: Jaj, szegény nyúl, jaj be sajnállak? Megijedt a nyúl, odafutott a rókához. Mit sopánkodsz, róka koma? Miért sajnálsz te engem? Jaj, ne is kérdezd! A z imént az erdei manó megparancsolta, hogy ezentúl semmi mást, csakis nyúlhúst egyek. Ne szomorkodj, róka koma! Van jó lábam, majd elfutok előled. Elfutsz, elfutsz zokogta a róka, de mit ér a négy jó lábad, ha a farkad megakad minden bokorban? Ez igaz makogta a nyúl. Nem tudsz tanácsot adni?

A róka megvakarta a fejét, mintha gondolkodna, majd így szólt: Hát, szerintem, csak úgy segíthetnénk a dolgon, ha farkat cserélnénk. Így aztán az én farkam akadna fel minden bokorban, te meg vidáman szaladhatnál. A nyúl beleegyezett, a róka meg majd megpukadt a nevetéstől a kurta farkú nyúl láttán. Nos, ha nem én mondom, ugye, el sem hiszi tek? Bizony, nagyon ravasz a róka. Ev.č.bl.575/82/00S

Játszva tanítani... Immár ötödik alkalommal mutatják be a dunaszerdahelyi járás óvónői a Dunamenti Tavasz keretén belül a pedagógiai bábjátékot. Azt hiszem, hogy a pedagógiai bábjáték jelentőségét nem kell külön hangsúlyozni, hiszen már többször bizonyítottuk, hogy e vonzó és érdekes játékot hogyan állíthatjuk nevelésünk szolgálatába. Azok számára, akik előtt még kevésbé ismert a bábjáték e területe, hadd említsem meg röviden célját és jelentőségét: A pedagógia szemszögéből elemezzük a bábjátékot, a bábjáték sajátosságait, a gyermek és a báb kapcsolatában igyekszünk megkeresni gyakorlatban azokat a nevelési lehetőségeket, melyek más tevékenységformákban alig vagy egyáltalán nincsenek meg. Az elmúlt években a bábjáték sajátosságait vizsgáltuk, a gyermekek bábozásával foglalkoztunk, az idei Pedagógiai bábjáték alkalmával az óvodai bábozás egy újabb területével ismertessük meg a résztvevőket, s ez az óvónő bábjátéka. Az óvodában a báb először az óvónő kezén jelenik meg. Az ösztönző élmény hatására kap később a gyermek is kedvet a játékhoz, csak azu-

tán jelentkezik az óvónő és a gyermek vagy gyermekek közös bábos tevékenysége. Az óvónő bábjátéka alatt az óvónő az élménynyújtó, a gyermek pedig a befogadó szerepében csupán érzelmi aktivitással van jelen. S mennyire szükséges a gyermekek szempontjából az élmény, - a csoda - a báb megelevenedése,mely a gyermeket elvezeti egy jelképes világba - a csodák, a fantázia világába. Azt, hogy mit jelent a gyermek fejlődésében a fantázia, dr.ransdburg Jenő, így fogalmazza meg: " A Fantázia nagyszerű adománya az embernek, melyet a későbbi életkorban, amikor már hasznosan működik, alkotó fantáziájának, kreativitásnak nevezünk". Az óvodai bábozás másik szerepe a bábozással való mélyebb ismerkedés. A bábozást el kell lesni valakitől, tanulni kell. A bábszínházak előadása csak látványt nyújt. A lényeget, a kézen megelevenedett bábbal való azonosulást a gyermek az óvónő szemléltető játékán át saját gyakorlatában sajátítja el. Ezzel tulajdonképpen felkészíti a gyermekeket a bábcsoportban való bábozásra, munkára természetes, ha ennek az iskolában van folytatása. Ev.č.bl.588/82/OOS

Nem ecsetelem tovább a pedagoógiai bábjáték jelentőségét, pedig sokakat kellene még meggyőzni ennek fontosságáról, úgy érezzük propagálása nagyobb figyelmet érdemel. Hiszen azok az óvónők, szervezők akik ezen dolgoznak egész évben néhány éven keresztül szinte csak önmaguknak, mutatták be munkájukat, eredményeiket. Miért? - Mert a szombati napon már bábos csoportvezető, a bábozást szeretők és aktívan művelők nem tartózkodnak a Dunamenti Tavaszon, s nem tudjuk tapasztalatainkat kicserélni más járás aktív bábosaival. Úgy hisszük az ilyenfajta eszmecsere előbbre vinné a pedagógiai bábozást és egyáltalán a bábozás szélesebbkörű kibontakozását. Hiszen olyan egyének nyilatkoztak elismerően e tevékenységről, - mint Mészáros Vincéné Budapestről, dr. Szőke István Kassáról, aki maga is nagyon sokat tesz a pedagógiai bábjáték kibontakoztatásáért. Szomorúan vesszük tudomásul, hogy a pedagógiai bábjáték egyik úttörője, segítője, az óvónők kedves Irénke nénije, Mészey Gézáné, már többet nem vehet részt a Dunamenti Tavaszon, nem hallhatjuk többé okos tanácsait, csipkelődő

megjegyzéseit, nosollyal átszőtt bíráló szavait. Akik ismerték, azok munkájában tovább él, s ebben az évben is felhasználtuk ötleteit. Hadd köszönjem meg innen a dunaszerdahelyi járás összes óvónőjének a pedagógiai bábjátékban való aktív részvételt. Remélem, a szombati nap után a pedagógiai bábjátéknak még több követője akad. Jarábikné T. Gabriella Ev.č.bl.591/82/OOS

A mai nap szereplői 1982.májius 28. -péntek, 11,00 - A Párkányi Alapiskola NEVENINCS bábcsoportja Gyurcsó István: VILÁGJÁRÓ KISKAKAS /O kohútikovi,čo pochodil celý svet/ Rendező: Bernáth Margit Szereplők: Kotolácsi Ottó Slezák Norbert Filkó Arnold Kottra Klaudia Kovács Henrietta Gál Henrietta Bernáth Zsuzsanna Slezák Zsuzsanna Tóth Angelika Forró Hajnalka Lelóczky Éva Kovács Annamária Kanozsai Judit Tárnok Mária Lészkó Marianna Rozsnyák Andrea Pintér Krisztina Szép Beáta Pintér Szilvia Hereng Henrietta Kollár Szilvia

A Marcelházi Alapiskola PRÜCSÖK bábcsoportja S oóky László: NYÚL-MESE /Rozprávka o zajkovi/ Rendező: Gálné Sz.Lívia Szereplők: Keszeg Tímea Bóna Szilárd Zeidek Anetta Téglás Andrea Pifkó András Kurucz Katalin Medza Henrietta Kocsis Margit Fábrik Andrea Házi Andrea Senkár Mónika Molnár Ildikó Trencsík Katalin Kurucz Éva Kurucz Mária Mészáros Zsuzsa Andruskó Szilvia Kovács Katalin Farkas Angelika Kuszala Ferenc Feller Ferenc Czékus Attila Jankulár Henrietta Ev.č.bl.6O3/02/OOS

14,00 - Az Ekecsi Alapiskola MICIMACKÓ bábcsoportja Mészárosné: FARSANGOLÓ NYULAK /Zajace na fašiangoch/ Rendező: Németh Ilona Szereplők: Jeriga Vince Kiss Péter Tóth Péter Koštial Milan Lukács Andrea Meton Éva Németh Andrea Vendégh Angéla A Tardoskeddi Alapiskola VADRÓZSA bábcsoportja Híves L.: KÉT BORS ÖKRÖCSKE /Rozprávka o dvoch malinkých ale silných voloch/ Rendező: Sánta Mária Szereplők: Hrabovszky Renáta Vanya Mária Csikós Péter Borbély Zsolt Bédi Henrietta Mikóczy Anna Csernák Szilvia Szikora Judit Boros Eleonóra

A Deáki Alapiskola NAPÓRA bábcsoportja Illyés: Gy.: ERŐS JÁNOS /Silný Ján/ Rendező: Szabó Margit Szereplők: Bucsek Eleonóra Szarka Klaudia Beszédes Rozália Bucsek Krisztina Szarka Adrianna Szekeres Mária Forró László Tóth Erika Kolozsi Anna Pataki Róbert Ev.č.bl.604/82/00S

Tóth László Mese az ékszerészről E rgész, bergész, bébergész, élt egyszer egy ékszerész, éjjel-nappal ékszerelt, százhúsz éve elszelelt. Aztán gondolt egy nagyot, e munkával felhagyot; fejdíszt, füldíszt, nyakdíszt, melldíszt, kardíszt, övdíszt, aranyat, ezüstöt, száz gyöngyöt, gyémántot, hét véka skarlátot a sutba lapátolt. Ma már másra nincs gondja, ég bolygóit csiszolja, fényesíti a napot, s külön minden csillagot. Csillagórát megjavít, lassan járót felgyorsít, gyorsan járót lelassít; a Tejúton takarít. Ev.č.bl.578/82/OOS

Így lett ez az ékszerész, ergész, bergész, bébergész, Híres-neves ékszerész.

A bábjátszókról Párkány: NEVENINCS Egy/nálunk/ most elterjedőben levő formaújítással kísérleteztek a Párkányiak, amikor a kisszínpadi formát a bábozással ötvözve vitték bábszínpadra Gyurcsó István "Világjáró kiskakas című jelenetét Bernáth Margit rendezésében. A produkció sajnos -kis-és bábszínpadi jelleget figyelembe véve is nagyon sok kívánnivalót hagy maga után. A kompozíció sutaságát csak fokozza az egyes jelenetek kidolgozatlansága és a koreográfia következetlensége. A bábuk jelenléte ugyan némi színt vitt az előadásba, de mozgáslehetőségük korlátozása rövid idő elteltével funkciótlanná tette az egyébként tetszetős botbábukat. Ami az előadásból tetszett az a gyerekek vidámsága és öltözékük egyöntetű szépsége volt. Mivel az országos seregszemlén új csoportként köszönthetjük a Párkányiakat, bízunk benne, hogy az elkövetkezendőkben nagyon sok szép élményhez juttatnak még bennünket. Ekecs: MICIMACKÓ A gyerekközönség mindenkor őszinte, és pontos megmérője egy színpadi produkciónak. Ha néma csendben figyelve izgul, vagy hangoskodva együtt él a mindenkori szereplőkkel, bízvást tudhatjuk, hogy a produkció és a közönség között kifeszült az az ív, amit joggal elvárunk minden produkciótól. Az ekecsi csoportnál ez az ív csak pillanatokra született meg. A bekapcsolt amplionok ellenére halk és monoton beszéd nem hitette el a gyerekekkel a színpadon történő izgalmakat, holott a lehetőség Ev.č.bl.716/82/00S

adott volt, hiszen a bábjáték szereplői rengeteg izgalommal találkoztak a műsoron belül, csakhogy ez az izgalom a nézőtérről csak pillanatokig volt olvasható. A bábuk nagyrészt esztétikusak voltak, de nem tartom szerencsésnek a technika keveredését: a botbábuk és a kesztyűs bábuk közös használatát. a paravánra és a téli fára, valamint a bokorra akasztott lampionok nem hitették el velünk a farsang hangulatát, s ezáltal az előadást sem varázsolták hitelessé. Ismerve Németh Ilona rendezői erényeit, bízhatunk benne, hogy a jövőben összefogotabb előadásokat láthatunk az ekecsi Micimackó bábcsoporttól. Tardoskedd: VADRÓZSA A Vadrózsák Híves László: "A két bors ökröcske" című jelenetét mutatták be Sánta Mária rendezésében. Nehezen igazodtunk ki a nyitókép díszletrengetegében, főként azért, mert a díszleteknek nem volt meg az a funkciójuk, amit feltétlenül elvártunk volna, bonyolítva még azzal a helyzetet, hogy nagyon szép plasztikus díszletek /fák/ keveredtek sík díszletelemekkel /vár?/. Az a véleményen, hogy ebben az esetben a "kevesebb többet adott volna". Ennek a jelentősége főként akkor domborodott ki, amikor a szinte monumentálisnak tűnő díszletek között megjelentek az egyébként tetszetős, esztétikusan megformált, ám parányi botos-bábuk. Igaz, a bors ökröcskék aprók, de a jelzésrendszerben óriásira nőhetnek. A narrátor szerepeltetése sutának bizonyult, a paraván mögötti szereplők elbírták volna az ő szerepét is. A színpadi beszéd kis hiányosságokkal érthető volt, és tiszta, ugyanez értendő az éneklésre is, azzal a

kitétellel, hogy a "Boci, boci tarka" éneklésekor elegendő lett volna a dallam, mivel a szöveg funkció nélküli volt. Mindent egybevetve, a közönség jól szórakozott az előadáson, s ezt fokozhatta volna a bábuk s a díszletek térbeni szinkronja. Deáki: NAPÓRA Nagy feladatot vállalt magára a Napóra bábcsoport, amikoris Illyés Gyula Erős Jánosát vállalták bábszínpadra, Szabó Margit rendezésében úgy, hogy a bábuk másodlagos szerepet kapva, a játék egyesítette a bábozás és a kisszínpadi forma jegyeit, egyértelmű, szép példáját mutatva annak, hogy ez a két forma mennyire alkalmas a szimbiózisra. A gyerekek éltek a színpadon, s vitalitásukkal életre keltették az esztétikus botbábukat is. A népmesei furfangokkal átszőtt Illyés-szöveg szép magyarsággal, érthetően csengett a deákii gyerekek ajkáról annak ellenére is, hogy a fizikai fáradtság jegyei az előadás vége felé már itt ott jelentkeztek. Az előadás jelentőségét csak növeli útmutató jellege, s bízvást várhatjuk, hogy a közeljövőben a deáki Napóra rangossá emeli szunnyadozó bábos mozgalmunkat. - s l - Marcelháza: PRÜCSÖK Tillió - tillió... óvodáskorú gyerekek ismételgették ízlelgetve a rigóbeszédet. Ülve, állva, ki csak suttogva, ki erősebben. Csönd - - éles hang sza kítjameg az előadást. Hasonlókorú, jól "formálódó" társuk a fegyelmező. Ev.č.bl.717/82/00S

Szétnéz. Tekintélye van. A madárbeszéd minden rigójelenetnél vissz hangra talál. Sokhelyütt a teremben. Mert figyelnek a gyerekek; Szemüket, szájukat húzta a játék, az egyszerű kis mese. Volt is miért. Ezek a marcelházaiak kis mesterei a nyelvnek: íze van minden mondatnak, dallamnak. A szerkesztett történet a maga naivságával kedves az elősször zavarólag ható kunyhó - odvas fa, kapu, nyúlmenedék - mozdulatlansága másodlagossá válik. A bábuk szépek, egyéniségük van. Egy "pálcát", kart, hangot kívántam, a- mely jól kiszámítva vezette volna a gyerekeket a még nagyobb élményig. Szabó Frigyes Igazi Tavasz Dunaszerdahelyen Dunaszerdahelyre az igazi tavasz mindig május végén köszönt be. A gyermekfesztivál hozza; a játék és a kacagás. A semmihez sem hasonlítható gyermekzsivaj a szünetekben, az önfeledt odafigyelés az előadásokon. Ilyenkor éled fel a város hosszú álmából, a Nap is kidugja fejét egy pillanatra, hogy megnézze, mit művel az a sok gyerek ott a kultúrház körül. Délidőben ellepik a város utcáit, fagylaltárusok előtt sorakoznak. Ilyenkor az autók is lassabban haladnak az utcákon, tudják: Tavasz van Dunaszerdahelyen! A kertészkedő felütik fejüket kis kertjükben, s az éppen arra haladó gyermekpalántákban gyönyörködnek: "Hány

év még, hogy termésük beérjen?" A tanítók sem oly szigorúak az iskolákban, mint más napokon: szurkolnak a "gyermekükért". Nincs,más, csak gyermek. Nincs nagyobb élmény, mint öt napig velük lenni, figyelni játékukat, hallgatni néha félszeg, felnőtteskedő tipegésüket a pódium on, felszabadult gyermekarcukat a nézőtéren. A gyermekszínpadok, a gyermekszínházak, a bábjátékok egyenetlen produkciói mind-mind egy nagy élménnyé forrnak össze a hetedik Dunamenti tavasz élményévé, mely min-denkit újabb lelkesedésre és újabb munkára ösz-tönö z. A bábkiállításról Mészáros Károly A Dunamenti Tavaszon idén sem szakították meg a bábkiállítás hagyományát. Tavaly jobbára a bábjátszó együttesek nagy szakértelemmel készített bábuit rendezték el tetszetősen a fesztivál "szákházának" kiállítótermében. A városi művelődési ház és a járási népművelési központ dolgozói idén "közelebb" vitték a látogatókhoz a bábukat: szinte együltő helyben, különösebb "bennfentség" nélkül megteremthető" nem "fényző" bábukkal vonzották az érdeklődő felnőtteket és gyerekeket. Úgy tűnt, hogy a "haszonlevő" révén könnyebben megragadták, megindították a képzeletet. A mindenkor kezünk ügyében levő alapanyagok, "alaptárgyak" ötletes,merész felhasználása, "eleven" bábuvá avatása - ösztönzőbb és kedvcsinálóbb, mint a "fenkölt", sérthetetlen, egyszer s mindenkorra befejezett egyc élú látványosság, bárha az mégoly lenyűgözőbb is. Ev.č.bl.718/82/OOS

Az iménti szempontok szerint legvonzóbbak voltak a nagymegyeri óvodások kesztűsbábjai, a dióspatonyi oviban készült horgolt állatkák, az Agrofrigor üzemi óvoda "egyperces" zacskóállatai és pingponglabda - testű nyuszik, kakasok, kutyusok. A csallóközcsütörtökiek célszerűen meg a "lyukas" zoknikból is talpraesett figurákat varázsoltak. A báb- seregszemle ez éven színpompás, üde rajzkiállítással is gazdagodott. A nyúl kunyhója című, a balonyi óvodából "kölcsönzött" mesekompozíció ügyes - felnőtt! - kézre, képzelőerőre vallott. Hodossy Gyula